[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 01.03.2005

COM(2005) 65 végleges

ZÖLD KÖNYV

Öröklés és végrendelet{SEC(2005) 270}

(ELőTERJESZTő: A BIZOTTSÁG)

BEVEZETÉS

Ez a zöld könyv széleskörű konzultációt kezdeményez a törvényes, illetve a végrendeleti öröklésről, a nemzetközi szempontok bemutatásával.

A Bizottság felhív minden érdekeltet, hogy juttassa el hozzá a válaszát, valamint minden más, hasznos hozzájárulást 2005. szeptember 30-ig a következő címre:

Commission européenne

Direction générale Justice, Liberté et Sécurité

Unité C1 – Justice civileB – 1049 BruxellesFax : + 32 (0) 2 299 64 57E-mail : jls-coop-jud-civil@cec.eu.int

A válaszolóknak jelezniük kell, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a javaslataik és megfigyeléseik megjelenjenek a Bizottság internetes honlapján.

* * *

SZÓJEGYZÉK

„ Közokirat ”: tényállást vagy jogi aktust megállapító dokumentum, amelynek eredetét hatóság igazolja (pl. közjegyző által kiállított jogi aktus).

„ (Apostille) záradék ”: az 1961. október 5-i Hágai Egyezmény által meghatározott, a külföldi dokumentumok elismerését illető formalitás.

„ Ugyanazon eseményben életüket veszített személyek ”: olyan személyek, akik egymás örökösei (pl. apa és fia), és olyan körülmények között haláloznak el, hogy nem lehet meghatározni, melyikük halálozott el elsőként.

„ Nemzetközi joghatóság ”: egy bizonyos ország bíróságainak hatásköre, amely értelmében döntést hoznak nemzetközi szintű ügyekben.

„ Fennmaradó joghatóság ”: a bíróságok nemzetközi joghatóságainak szabályai, amelyek nem kerültek harmonizálásra közösségi szinten.

„ Örökhagyó ”: az a személy, akinek halála kiváltja az örökösödést (az elhunyt).

„ Végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás ”: külföldön hozott ítélet elismeréséhez és végrehajtásához szükséges formalitás.

„ Hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság ”: illetékes bíróság, vagy azon bíróság, amely elé terjesztették az ügyet.

„ Örökösödési szerződés ”: egy vagy több jövőbeli örökösödést illető, az elhalálozás előtt megkötött megállapodás.

„ Törvényes öröklés ”: végrendelet nélküli örökösödés.

„ Közös végrendelet ”: két vagy több személy által ugyanabban a jogi aktusban leírt végrendelet, vagy harmadik személy javára vagy egymás kölcsönös javára.

* * *

Egy európai jogi eszköz az öröklés területén már az 1998-as bécsi cselekvési programnak[1] is kiemelt része volt. A Tanács és a Bizottság által 2000 végén elfogadott, a polgári és kereskedelmi határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló intézkedési program[2] jogi eszköz kidolgozását írja elő e területen. Legutóbb a hágai program[3] hívta fel a Bizottságot olyan zöld könyv benyújtására amely problémakör egészét érinti, úgy is, mint: alkalmazandó jog, illetékesség és elismerés, közigazgatási intézkedések (öröklési bizonyítvány, a végrendeletek jegyzékbe vétele).

Az emberek mobilitása egyre növekszik a belső határok nélküli térségben, így a különböző tagállamok állampolgárai közötti kapcsolatok száma is nő, ami gyakran együtt jár az Unió több különböző államában lévő vagyonszerzéssel, és ez jelentősen bonyolítja az örökösödést.

A nehézségek, amelyekkel egy transznacionális öröklés szereplői szembesülnek, főként a tagállamok által az e tárgyban meghatározott lényeges szabályok, eljárási szabályok és a kollíziós szabályok eltérésében rejlenek.

Márpedig az öröklés témaköre ki van zárva az eddig elfogadott nemzetközi magánjogi tárgyú közösségi normák közül. Az európai szinten összehangolt szabályok elfogadása tehát elengedhetetlennek tűnik.

Az öröklések nagy része nem peres úton zajlik le. Ezért nem lenne elegendő egy olyan közösségi szabályozás elfogadása, amely kizárólag az öröklési vitákban való döntésben illetékes joghatóságok kijelölésére, és azok határozatainak végrehajtására vonatkozik.

A transznacionális öröklési ügyek szereplői dolgának megkönnyítése, és a polgárok tényleges problémáinak megoldása érdekében a közösségi jogi eszköznek a bíróságon kívüli iratok és cselekmények elismeréséről is kell szólnia (végrendeletek, közjegyzői okiratok, közigazgatási eljárások). A tagállamok anyagi jogának teljes összehangolása nem lehetséges, ezért a kollíziós szabályok szemszögéből kell a kérdést megközelíteni. A Bizottság álláspontja szerint addig nem történik előrelépés közösségi szinten az öröklési jog területén, amíg elsősorban az alkalmazandó jog kérdését nem vizsgálják meg.

Ebből a szempontból célszerű elsőként a jogalkotási kezdeményezés lényegét alkotó, és potenciálisan széles területeket lefedő kollíziós szabályok alkalmazási területét megvizsgálni: a végrendeletek érvényessége, az örökösi minőség, a köteles rész, az örökség felszámolása és felosztása, a tulajdonközösség...

A kapcsoló tényezőnek különleges figyelmet kell szentelni. Mint ahogy az a nemzetközi magánjogban gyakran előfordul, nagy a kísértés „a” kapcsoló tényező megtalálására, amely önmagában minden problémát megoldana. Ez a sokáig előnyben részesített állampolgárság lehetne, vagy a még „divatosabb” szokásos tartózkodási hely.

De az öröklés területén egyik tényező sem nélkülözi a hátrányokat. Az elhunyt utolsó lakóhelye kapcsoló tényezőként való használata például olyan jog alkalmazását okozhatja, amelynek kevés kapcsolata van az örökséggel: amennyiben az örökhagyó nem azon állam polgára, ahol meghal, és a vagyonának nagy része másik országban van. Ezek után ragaszkodni kellene egyetlen kapcsoló tényezőhöz? Jobb lenne vajon bizonyos mértékű rugalmasságot tanúsítani, beleértve azt is, hogy a felek választása is szerepet kap?

Ugyanis bármi is legyen a jövőbeni közösségi norma által alkalmazandó jog meghatározásához megválasztott kapcsoló tényező, nem lehet kizárni, hogy ez a tényező bizonyos körülmények között kevéssé felel meg az öröklés szereplői jogos elvárásainak. Ezek az elvárások olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a személyek szabad mozgását biztosító egységes piac összefüggésében. Így egy személy eltölthet egy bizonyos időt egy országban anélkül, hogy bármilyen vagyont szerezne, mivel idővel vissza akar térni a származási országába, ahol a családja lakik és ahol a vagyona van. Ha ez a személy a lakóhelye szerinti országban hal meg, indokolt lehet az állampolgársága szerinti jogot alkalmazni az utána történő öröklésre. Ellenben az állampolgárság szerinti joggal való kapcsolat nem indokolt, ha az örökhagyó régóta elhagyta a származási országát és egy olyan tagállamban tartózkodik, ahol a családi és vagyoni kötelékei vannak.

* * *

Ha az alkalmazandó jog meghatározása lényeges, a bírósági joghatóság kérdését sem lehet alábecsülni. Bizonyos tagállamokban a bírói beavatkozás kötelező; máshol nélkülözhetetlen az összetett vagy vitatott hagyatékok felszámolásakor.

A bírósági joghatóság tárgyában történő jogalkotás magában foglalja annak tisztázását, hogy egyedüli kapcsoló tényező kell-e meghatározni, vagy ellenkezőleg, el kell fogadni bizonyos rugalmasságot.

Ezen kívül annak tudatában, hogy sok tagállamban az öröklések jórészt a bíróságokon kívül rendeződnek – néha a hatóságok vagy bizonyos jogi foglalkozások közreműködésével –, vizsgálni kell az esetleges nemzetközi joghatósági szabályokat, e hatóságok és foglalkozások tekintetében.

E szempontok vizsgálata során szükséges lesz számos egyedi kérdés tanulmányozására, mint az öröklési szerződések, a köteles részek és az öröklési vagyonkezelők. Ezt a legtöbb jogrendszerben ismeretlen intézményt mégis gyakran használják több tagállamban.

Végső soron öröklés tárgyában a Közösség jogalkotói beavatkozásának célul kell tűznie az adminisztratív és gyakorlati akadályok megszüntetését. Ebből a szempontból egy “európai öröklési bizonyítvány” létrehozását tervbe kell venni Ez az igény, valamint a végrendeletek jegyzékbe vétele kifejezetten szerepel a hágai programban.

KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK

2.1. Általános kérdések

E létrehozandó szabályok általános jellegét nem szabad kétségbe vonni: az összehangolt kollíziós szabályok alkalmazásának a szűken vett közösségen belüli nemzetközi helyzetekre történő korlátozása – kizárva azokat, amelyek harmadik országok jogrendjét vonná be – bonyolultabbá tenné a magánszemélyek és a jogi szakma képviselőinek a feladatát.

Mindenekelőtt célszerű átgondolni a kapcsolat kiterjedését az öröklésnél, amennyiben ugyanezen témaköröket nem feltétlenül öröklési jog határozza meg minden jogrendszerben. A kollíziós szabályok összehangolását így az öröklési jog területe meghatározásának kell követnie.

Másodsorban meg kell határozni egy vagy több kapcsoló tényezőt.

Végezetül fontos tudni, hogy a létrehozandó közösségi szabályozás az örökösök és azok jogainak meghatározásán túl a hagyatéknak az örökösökre való átszállásának szabályairól is szól majd.

1. kérdés: Milyen kérdéseket kell az öröklési joghoz kapcsolni ? Különösen, a kollíziós szabályoknak az örökösök és azok jogainak meghatározására kell korlátozódnia, vagy a hagyaték felszámolására vagy felosztására is vonatkozniuk kell? 2. kérdés: Mely kapcsoló tényezőket kell használni az alkalmazandó jog meghatározásánál ? Ugyanazon szabályt kell használni minden, az alkalmazandó jog által lefedett területre, vagy különböző szabályokat kellene használni az öröklés különböző területeire? Különösen, a közösségi kollíziós szabálynak különbséget kell-e tennie ingó és ingatlan között? Kell-e valamilyen szerepet megőrizni az ingatlan elhelyezkedése szerinti ország jogának? |

2.2. Végrendeletek és öröklési szerződések.

A végrendeletek érvényességét illetően a tagállamok jogai nagyon változatos megoldásokat fogadtak el, a végrendelkezési képesség, a végrendeletek formája, a tartalmi érvényesség, a közös végrendeletek[4], az öröklési szerződések[5] vagy a visszavonhatóság tekintetében. A kollíziós szabályok is különbözőek.

3. kérdés: Mely jogot kell alkalmazni az: - az általános végrendelkezési képességre? - az érvényességre: a végrendeletek formája tekintetében? a végrendeletek tartalma tekintetében? a közös végrendeletek tekintetében? az öröklési szerződések tekintetében? a végrendelet visszavonása tekintetében? Hogyan lehet megfogalmazni a kollíziós szabályt annak figyelembe vételével, hogy a végrendelkezés és a halál időpontja között a kapcsolat esetleg módosulhat? |

- 2.3. Ugyanazon eseményben életüket veszített személyek.

Az a sorrend, amely szerint két személy – egyik a másiktól – feltehetőleg örökölne, hatással lehet a saját örököseik jogaira. Ha a személyek ugyanazon eseményben halnak meg, bizonyos tagállamokban azt vélelmezik, hogy ugyanabban a pillanatban haltak meg, másokban pedig sorrendet határoznak meg és azt vélelmezik, hogy ebben a sorrendben haltak meg. Ha a közös veszélyben elhunytak utáni hagyatékokra különböző szabályok vonatkoznak, talán nem is lehetséges azok felszámolása.

4. kérdés:Hogyan lehet rendezni az alkalmazandó jog esetleges összeegyeztethetetlenségét ugyanazon eseményben életüket veszített személyek esetében? |

2.4. Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztása.

Bár az Európai Unió tagállamai jórészében nem fogadják el az alkalmazandó jognak a jövőbeni örökhagyó vagy az örökösök által történő megválasztását, a kérdés lényeges marad. Bármi is legyen a választott kapcsoló tényező, nem lehet kizárni, hogy bizonyos helyzetekben nem felel meg az öröklés szerplői jogos igényeinek. Ezért bizonyos mértékű rugalmasságot kell meghatározni.

5. kérdés: El kell-e fogadni annak a lehetőségét, hogy a jövőbeni örökhagyó (egy végrendeleti vagy törvényes öröklés esetén) megválassza az öröklésre alkalmazandó jogot a várható örökösök beleegyezésével vagy anélkül? Ki kell-e azt terjeszteni a hagyaték megnyílta után az örökösökre? 6. kérdés: Ha elfogadjuk az öröklésre alkalmazandó jog megválasztását, korlátozni kell-e a választási lehetőségeket és meghatározni annak szabályait? El kell-e fogadni a következő követelményeket azzal, hogy nem jelölhetők meg objektív kapcsolatként: állampolgárság, lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy egyéb ? 7. kérdés: Mikor kell ezeknek a kapcsolatoknak fennállniuk? Kell-e ezeket bizonyos különleges feltételekhez kötni (időtartam, a halál időpontjában való fennállás…) ? 8. kérdés: El kell-e fogadni az alkalmazandó jog megválasztását a közös végrendeletekre és az öröklési szerződésekre ? Be kell-e illeszteni a választást ? Ha igen, akkor milyen módon? 9. kérdés: Meg kell-e engedni a házastársnak, hogy a saját házassági jogát válassza alkalmazandó jognak az utána történő öröklésre? |

2.5. Köteles rész.

Minden tagállam jogrendszere gondoskodik az elhunyt azon hozzátartozóinak védelméről, akiket az ki akar zárni az öröklésből. Ez a védelem gyakran a kötelesrész, de ez nem egységesen elismert az Európai Unión belül.

10. kérdés: Meg kell-e tartani a köteles rész intézményének alkalmazását akkor is, ha a kollíziós szabály által kijelölt jog nem ismeri azt, vagy másként határozza meg? Ha igen, akkor milyen módon? |

2.6. Az öröklési vagyonkezelők.

Ha egy vagyonkezelő nemzetközi jellegű, a joghatósággal rendelkező bíróságoknak és más illetékes hatóságoknak meg kell határozni az alkalmazandó jogokat. A vagyonkezelőt alkotók esetében elismert azon képesség mellett, hogy alkalmazandó jogot válasszanak, szükségesnek bizonyulhat az egyedi kollíziós szabályok kidolgozása.

11. kérdés: El kell-e fogadni különleges kollíziós szabályokat a vagyonkezelők esetében? Ha igen, milyeneket? |

2.7. Áttétel.

A kollíziós szabályok közösségi szinten történő egységesítése szükségtelenné teszi az áttételt, mivel a kapcsolat minden eleme egy tagállamban lesz. A kérdés akkor merül fel, amikor a kollíziós szabályok egy harmadik ország jogát jelölik ki.

12. kérdés: A létrehozandó közösségi jogi eszköznek meg kell-e engednie az áttételt, ha az összehangolt kollíziós szabályok harmadik állam jogát jelölik ki? Ha igen, milyen szabályok szerint és milyen korlátok között? |

2.8. Előzetes kérdések

Az öröklésre alkalmazandó jog néha annak rendezését egy olyan „előzetes” kérdésre adandó választól teszi függővé, amelyet esetleg egy másik jog határoz meg: a házasság vagy partnerség érvényessége, a leszármazás megállapítása...

13. kérdés: Mely kollíziós szabályt kell elfogadni az alkalmazandó jog meghatározására az öröklés jogkövetkezményeinek a kiváltásához szükséges előzetes kérdések esetében? |

JOGHATÓSÁGI SZABÁLYOK

A tagállamok nagyon különböző tényezőket fogadtak el: az elhunyt utolsó lakóhelye, az alperes vagy a felperes lakóhelye, bizonyos vagyontárgyak helye, az elhunyt vagy a jogvita valamely felének állampolgársága. Ily módon nagyon különböző érdekeket kell figyelembe venni: a várható örökösökét, amelyek néha különböző tagállamokban tartózkodnak, de a különböző érintett államokét is, különösen azokét, amelyek területén a vagyontárgyak vannak.

3.1. Egy fő bírósági joghatóság választása.

Első lehetőség egy kizárólagos joghatóságú bíróság meghatározása lehet, még a hagyatékot képező vagyon ingó vagy ingatlan jellege közötti különbségtételt is figyelmen kívül hagyva. De annak mintájára, ami az alkalmazandó jog esetében történhet, elképzelhető lenne rugalmasabb szabályok elfogadása többféle módon is.

14. kérdés: Vajon kívánatos-e a bírósági illetékesség egységesítése öröklési ügyekben? Lehetséges-e az ingatlan fekvése szerinti joghatóságról lemondani? Ha általános és kizárólagos követelményt kellene kijelölni, akkor melyik lenne az? 15. kérdés: Meg lehet-e engedni az örökösöknek, hogy ne annak a tagállamnak a bíróságához forduljanak, amelyet egy esetleges joghatósági összeütközés szerinti főszabály kijelöl? Ha igen, akkor milyen feltételekkel? 16. kérdés: Az egyik tagállamban függőben lévő öröklési eljárás során el lehet-e fogadni ideiglenes és biztosítási intézkedések kérésének a lehetőségét a hagyatékot képező javak elhelyezkedése szerinti másik tagállam bíróságától? 17. kérdés: Be kell-e vezetni a létrehozandó közösségi jogi eszközzel olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik egy ügynek az egyik tagállam bíróságától a másikéhoz történő áttételét, és ha igen, akkor milyen feltételekkel? |

A létrehozandó jogi eszköz által meghatározott tényezők alkalmazása egy harmadik ország bíróságát jelölheti ki. Ebben az esetben a tagállami bíróságoknak nem feltétlenül kívánatos egyoldalúan lemondani a joghatóságról, amikor más, a közösségen belül elválasztott kapcsoló tényezők megfelelőek lennének e bíróságok joghatóságának egyoldalú meghatározásához harmadik országokéhoz képest. Ha az e kérdésre adandó választ a tagállamok nemzeti jogszabályaira – mintegy „fennmaradó hatáskörként” – hagyják, ez megakadályozza a közös megoldás megtalálását, és más joghatósági összeütközéseket vethet fel.

Képzeljük el, hogy a közösségi joghatósági tényező az elhunyt utolsó lakóhelye. Egy „A” tagállami polgára meghal egy harmadik országban, amelyet kevéssel azelőtt választott lakóhelyéül. Minden örököse „A” tagállamban van, míg a vagyona nagy része „B”-ben. Ebben az esetben a közösségi jog (az elhunyt utolsó lakóhelye) nem jelöl ki sem „A”, sem „B” tagállamot, amikor is az öröklésnek sokkal szorosabb kapcsolata van e két országgal, mint a harmadik állammal, ahol az elhunyt utolsó lakóhelye volt. A nemzeti szabályok alkalmazása e kérdés megoldására egy új problémát vetne fel. Ha „A” tagállam az állampolgársági tényezőt alkalmazza és „B” tagállam a vagyon elhelyezkedése szerintit: pozitív joghatósági összeütközés. Az ellenkező esetben negatív joghatósági összeütközés van.

18. kérdés : Milyen elemek lennének megfelelőek a tagállami bíróságok joghatóságának meghatározására a fentihez hasonló helyzetben? 19. kérdés: Ezeket a speciális joghatósági szabályokat kell-e alkalmazni egy olyan harmadik ország területén lévő vagyonra, amely kizárólagos joghatóságot követel azok tekintetében? |

3.2. Az ingatlanok átszállásával kapcsolatos eljárások.

Az ingatlantulajdon átszállása miatt különböző nyilvántartásokba kell bejegyzést végezni. Bizonyos tagállamokban e nyilvántartások bejegyzéseinek megtétele csak a nemzeti hatóságok által hozott ítéletre vagy cselekményre tekintettel történik. El lehet képzelni, hogy a nyilvántartások módosításai milyen hatással lennének egy másik tagállamban kiadott okmányok jogalapjára.

20. kérdés: Meg kell-e őrizni az örökléssel összefüggő ingatlantulajdon fekvése szerinti hatóságok joghatóságát, amennyiben a fő joghatóság egy másik tagállam hatóságait illeti a következők tekintetében: -a tulajdoni bejegyzés módosításához szükséges okmányok kiállítása? -a közigazgatási aktusok és a tulajdonátadás megtétele? 21. kérdés: Ki lehet-e dolgozni olyan egységes közösségi dokumentumokat, amelyeket minden olyan tagállamban használni lehetne, ahol a vagyon van? Ha igen, mely, jelenleg meglévő okmányokat lehetne egységesíteni? El lehet-e törölni vagy lehet-e egyszerűsíteni bizonyos olyan lépéseket, amelyek jelenleg szükségesek a nemzetközi örökléseknél? Ha igen, melyeket? |

3.3. A nem bírói hatóságok joghatósága.

Figyelembe véve a nem bírói hatóságok – közjegyzők vagy a különböző hatóságok – munkájának a fontosságát, lehetővé tehető az örökösöknek, hogy bizonyos alakiságokat náluk tegyenek meg, amennyiben nem a joghatósági főszabály szerint kijelölt helyen tartózkodnak.

22. kérdés: Elő kell- e írni, hogy az összehangolt joghatósági szabályt más, az öröklés tárgyában esetleg szintén fellépő hatóságra is alkalmazni kell? 23. kérdés: Elő kell-e írni, hogy bizonyos alakiságokat más tagállam hatóságai előtt is meg lehet tenni, mint amelyiket a joghatósági főszabály megjelölt? Be kell-e illeszteni ezt a lehetőséget? |

3.4. A vagyonkezelők

Az öröklés témaköre nem tartozik a 44/2001/EK rendelet hatálya alá és nincs közösségi joghatósági szabály az öröklési vagyonkezelőkre vonatkozó vitákban, amelyekre nem vonatkozna az említett rendelet.

24. kérdés: Mely joghatósági szabályokat kellene a létrehozandó közösségi jogi eszköznek tartalmaznia az öröklési vagyonkezelők tárgyában? |

ELISMERÉSI ÉS VÉGREHAJTÁSI SZABÁLYOK.

A létrehozandó közösségi szabályozásnak egyszerűsítenie kell az örökösök feladatát, lehetővé téve a jogaik elismeréséhez szükséges következő okmányok és más dokumentumok elismerését és végrehajtását: bírói határozatok, közjegyzői okiratok, végrendeletek, az örökösi minőséget igazoló okmányok, a hagyatékot igazgató és felszámoló személyeknek adott meghatalmazás...

Az ítéletek elismerése és végrehajtása.

Az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó összehangolt szabályok létrehozásával a létrehozandó jogszabály nagyon magas kölcsönös bizalmi szintet fog elérni, szükségtelenné téve így az ítéletek elismerésénél és végrehajtásánál a közbenső intézkedések fenntartását. Amennyiben mégis fennmaradna néhány visszautasítási ok, azokat fenn kellene tartani minden tagállamban.

25. kérdés: El lehet-e törölni a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást az ítéletek elismerésénél? Vagy ellenkezőleg, ki kell zárni a visszautasítási okokat az ítéletek elismerésénél és végrehajtásánál? Ha igen, akkor melyeket? 26. kérdés: Lehetséges lenne-e, hogy az egyik tagállamban öröklési ügyben hozott ítéletet a törvény erejénél fogva elismerjenek és lehetővé tegyék, hogy az eljárás nélkül módosítsa egy mási tagállam földhivatali nyilvántartását? Követni kell-e a 2201/2003/EK rendelet 21. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit? |

4.2. A jogi aktusok és a végrendeletek elismerése és végrehajtása.

Bizonyos tagállamokban a közjegyzők és más hatóságok közjegyzői okiratokat adnak ki a hagyaték megnyíltáról és felszámolásáról. Elő kell írni ezen okiratok elismerését és végrehajtását.

Ezen kívül célszerű átgondolni a külföldi végrendeletekre alkalmazandó esetleges szabályokat, amelyek nem minden esetben tudnak kiváltani minden joghatást.

27. kérdés: Az öröklési ügyekben kiállított közjegyzői okiratokra alkalmazható-e ugyanaz az elismerési és végrehajtási rendszer, mint az ítéletek esetében? Következésképpen elképzelhető-e, hogy a tagállamban öröklési ügyben kiállított közjegyzői okiratok lehetővé teszik minden más eljárás nélkül egy másik tagállam földhivatali nyilvántartásának módosítását? Követni kell-e a 2201/2003/EK rendelet 46. cikke rendelkezéseit? 28. kérdés: Elképzelhetőek-e olyan különleges szabályok, amelyek célja az egyik tagállamban megtett végrendeletek másik tagállamban történő elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése? |

4.3. Gondnok harmadik személyek (beleértve az öröklési vagyonkezelést).

A hagyaték kezelésével vagy felszámolásával megbízott harmadik személyek kijelölése a tagállamok gyakorlata szerint fakultatív vagy kötelező. E személyek kijelölését, valamint a jogaikat – amelyek rendszerenként változnak – nem mindig ismerik el más tagállamokban.

Ha az öröklési vagyonkezelőkről hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról van szó, tisztázni kell maguk a vagyonkezelők elismerésének hatásait a földhivatali nyilvántartás módosításaira.

29. kérdés: Elképzelhető-e a gondnok harmadik személyek kijelölésének és jogkörének a törvény erejénél fogva történő elismerése minden tagállamban? Meg kell-e határozni e kijelölés és jogkörök kétségbe vonását lehetővé tévő okokat? 30. kérdés: Szükség van-e a gondnok harmadik személy kijelölését bizonyító, és a jogait tartalmazó igazolványt készíteni? Mely személyt vagy hatóságot kell megbízni az igazolvány kiállításával? Mit kellene az igazolványnak tartalmaznia? 31. kérdés: A öröklési vagyonkezelők elismerése lehetővé tenné-e a vagyonkezelő vagyonának és az ahhoz kapcsolódó jogcímek átvezetését a földhivatali nyilvántartásba? Ha nem, mely jogszabályokat kellene elfogadni? 32. kérdés: Meg kell-e határozni az öröklési jog vagy más olyan jog által meghatározott köteles rész alkalmazását védő rendelkezéseket, amelyek előírnák e védelem alkalmazását a tröszt fennállása ellenére is. Ha igen, akkor melyeket? |

AZ ÖRÖKÖSI MINŐSÉG BIZONYÍTÁSA: AZ EURÓPAI ÖRÖKLÉSI BIZONYÍTVÁNY

Az örökösi minőség bizonyítása különböző módon történik a jogrendszerek szerint. Az örökösök számára lényeges, hogy megállapítsák a jogaikat a hagyaték javainak a birtokba vétele céljából, amelyek egyéb eljárás nélkül kerülnek hozzájuk. Az összehangolt kollíziós szabályok mellett egy, az egész Közösségben azonos hatályú bizonyítvány kiállítása megvalósítható. Ez kétségtelenül hozzáadott értéket jelentene.

Több kérdésben kellene dönteni : a bizonyítvány kiállításának feltételei, annak tartalma és következményei.

33. kérdés: Mely hatásokat válthatná ki a bizonyítvány?

34. kérdés : Milyen bejegyzéseket tartalmaz a bizonyítvány?

35 . kérdés : Mely tagállamban kell kiállítani? Minden tagállamnak meg kell hagyni a szabad választást, hogy mely hatóságok állíthatják ki a bizonyítványt, vagy a tartalomra és a szerepére tekintettel meg kell-e állapítani bizonyos követelményeket?

A VÉGRENDELETEK JEGYZÉKBE VÉTELE.

A végrendeletek felkutatása – különösen, ha külföldön állították össze őket – néha áthidalhatatlan akadályt jelent.

36. kérdés: Rendelkezni kell-e minden tagállamban a végrendeletek jegyzékbe vételi rendszeréről? Létre kellene-e hozni egy központosított jegyzéket? 37. kérdés: Milyen szabályokat kellene elfogadni, amelyek megkönnyítik a várható örökösök és az illetékes hatóságok számára a rendszer vagy a központosított jegyzékben a nemzeti elemhez való hozzáférést (beleértve a saját tagállamuk felől is )? |

HITELESÍTÉS.

A jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozása magába foglalja az alakiságok eltűnését vagy egyszerűsödését.

38. kérdés: Nehézséget jelentenének-e az örökléssel kapcsolatosan a tagállamokban kiadott hitelesítési alakiság vagy a közjegyzői okiratok széljegyzeteinek eltörlése? |

JOGALKOTÁSI MEGKÖZELÍTÉS

A fentiek fényében az öröklésre és a végrendeletre vonatkozó közösségi szabályok kidolgozása egy különösen széles és összetett építményt alkotna.

39. kérdés: Elképzelhető-e egy egyedi és teljes jogi eszköz kidolgozása? Ha nem, milyen sorrendben és szakaszok szerint kell a munkát megszervezni? |

[1] HL C 19, 1999.1.23.

[2] HL C 12, 2001.1.15.

[3] Lásd a 2004. november 4-5-i brüsszeli Európai Tanács elnökségének következtetéseit.

[4] Két személy által, ugyanazon okiratban tett végrendelet.

[5] Egy vagy több, még meg nem nyílt örökségre vonatkozó megállapodások.

Brüsszel, 01.03.2005

COM(2005) 65 végleges

ZÖLD KÖNYV

Öröklés és végrendelet{SEC(2005) 270}

(ELőTERJESZTő: A BIZOTTSÁG)

BEVEZETÉS

Ez a zöld könyv széleskörű konzultációt kezdeményez a törvényes, illetve a végrendeleti öröklésről, a nemzetközi szempontok bemutatásával.

A Bizottság felhív minden érdekeltet, hogy juttassa el hozzá a válaszát, valamint minden más, hasznos hozzájárulást 2005. szeptember 30-ig a következő címre:

Commission européenne

Direction générale Justice, Liberté et Sécurité

Unité C1 – Justice civileB – 1049 BruxellesFax : + 32 (0) 2 299 64 57E-mail : jls-coop-jud-civil@cec.eu.int

A válaszolóknak jelezniük kell, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a javaslataik és megfigyeléseik megjelenjenek a Bizottság internetes honlapján.

* * *

SZÓJEGYZÉK

„ Közokirat ”: tényállást vagy jogi aktust megállapító dokumentum, amelynek eredetét hatóság igazolja (pl. közjegyző által kiállított jogi aktus).

„ (Apostille) záradék ”: az 1961. október 5-i Hágai Egyezmény által meghatározott, a külföldi dokumentumok elismerését illető formalitás.

„ Ugyanazon eseményben életüket veszített személyek ”: olyan személyek, akik egymás örökösei (pl. apa és fia), és olyan körülmények között haláloznak el, hogy nem lehet meghatározni, melyikük halálozott el elsőként.

„ Nemzetközi joghatóság ”: egy bizonyos ország bíróságainak hatásköre, amely értelmében döntést hoznak nemzetközi szintű ügyekben.

„ Fennmaradó joghatóság ”: a bíróságok nemzetközi joghatóságainak szabályai, amelyek nem kerültek harmonizálásra közösségi szinten.

„ Örökhagyó ”: az a személy, akinek halála kiváltja az örökösödést (az elhunyt).

„ Végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás ”: külföldön hozott ítélet elismeréséhez és végrehajtásához szükséges formalitás.

„ Hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság ”: illetékes bíróság, vagy azon bíróság, amely elé terjesztették az ügyet.

„ Örökösödési szerződés ”: egy vagy több jövőbeli örökösödést illető, az elhalálozás előtt megkötött megállapodás.

„ Törvényes öröklés ”: végrendelet nélküli örökösödés.

„ Közös végrendelet ”: két vagy több személy által ugyanabban a jogi aktusban leírt végrendelet, vagy harmadik személy javára vagy egymás kölcsönös javára.

* * *

Egy európai jogi eszköz az öröklés területén már az 1998-as bécsi cselekvési programnak[1] is kiemelt része volt. A Tanács és a Bizottság által 2000 végén elfogadott, a polgári és kereskedelmi határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló intézkedési program[2] jogi eszköz kidolgozását írja elő e területen. Legutóbb a hágai program[3] hívta fel a Bizottságot olyan zöld könyv benyújtására amely problémakör egészét érinti, úgy is, mint: alkalmazandó jog, illetékesség és elismerés, közigazgatási intézkedések (öröklési bizonyítvány, a végrendeletek jegyzékbe vétele).

Az emberek mobilitása egyre növekszik a belső határok nélküli térségben, így a különböző tagállamok állampolgárai közötti kapcsolatok száma is nő, ami gyakran együtt jár az Unió több különböző államában lévő vagyonszerzéssel, és ez jelentősen bonyolítja az örökösödést.

A nehézségek, amelyekkel egy transznacionális öröklés szereplői szembesülnek, főként a tagállamok által az e tárgyban meghatározott lényeges szabályok, eljárási szabályok és a kollíziós szabályok eltérésében rejlenek.

Márpedig az öröklés témaköre ki van zárva az eddig elfogadott nemzetközi magánjogi tárgyú közösségi normák közül. Az európai szinten összehangolt szabályok elfogadása tehát elengedhetetlennek tűnik.

Az öröklések nagy része nem peres úton zajlik le. Ezért nem lenne elegendő egy olyan közösségi szabályozás elfogadása, amely kizárólag az öröklési vitákban való döntésben illetékes joghatóságok kijelölésére, és azok határozatainak végrehajtására vonatkozik.

A transznacionális öröklési ügyek szereplői dolgának megkönnyítése, és a polgárok tényleges problémáinak megoldása érdekében a közösségi jogi eszköznek a bíróságon kívüli iratok és cselekmények elismeréséről is kell szólnia (végrendeletek, közjegyzői okiratok, közigazgatási eljárások). A tagállamok anyagi jogának teljes összehangolása nem lehetséges, ezért a kollíziós szabályok szemszögéből kell a kérdést megközelíteni. A Bizottság álláspontja szerint addig nem történik előrelépés közösségi szinten az öröklési jog területén, amíg elsősorban az alkalmazandó jog kérdését nem vizsgálják meg.

Ebből a szempontból célszerű elsőként a jogalkotási kezdeményezés lényegét alkotó, és potenciálisan széles területeket lefedő kollíziós szabályok alkalmazási területét megvizsgálni: a végrendeletek érvényessége, az örökösi minőség, a köteles rész, az örökség felszámolása és felosztása, a tulajdonközösség...

A kapcsoló tényezőnek különleges figyelmet kell szentelni. Mint ahogy az a nemzetközi magánjogban gyakran előfordul, nagy a kísértés „a” kapcsoló tényező megtalálására, amely önmagában minden problémát megoldana. Ez a sokáig előnyben részesített állampolgárság lehetne, vagy a még „divatosabb” szokásos tartózkodási hely.

De az öröklés területén egyik tényező sem nélkülözi a hátrányokat. Az elhunyt utolsó lakóhelye kapcsoló tényezőként való használata például olyan jog alkalmazását okozhatja, amelynek kevés kapcsolata van az örökséggel: amennyiben az örökhagyó nem azon állam polgára, ahol meghal, és a vagyonának nagy része másik országban van. Ezek után ragaszkodni kellene egyetlen kapcsoló tényezőhöz? Jobb lenne vajon bizonyos mértékű rugalmasságot tanúsítani, beleértve azt is, hogy a felek választása is szerepet kap?

Ugyanis bármi is legyen a jövőbeni közösségi norma által alkalmazandó jog meghatározásához megválasztott kapcsoló tényező, nem lehet kizárni, hogy ez a tényező bizonyos körülmények között kevéssé felel meg az öröklés szereplői jogos elvárásainak. Ezek az elvárások olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni a személyek szabad mozgását biztosító egységes piac összefüggésében. Így egy személy eltölthet egy bizonyos időt egy országban anélkül, hogy bármilyen vagyont szerezne, mivel idővel vissza akar térni a származási országába, ahol a családja lakik és ahol a vagyona van. Ha ez a személy a lakóhelye szerinti országban hal meg, indokolt lehet az állampolgársága szerinti jogot alkalmazni az utána történő öröklésre. Ellenben az állampolgárság szerinti joggal való kapcsolat nem indokolt, ha az örökhagyó régóta elhagyta a származási országát és egy olyan tagállamban tartózkodik, ahol a családi és vagyoni kötelékei vannak.

* * *

Ha az alkalmazandó jog meghatározása lényeges, a bírósági joghatóság kérdését sem lehet alábecsülni. Bizonyos tagállamokban a bírói beavatkozás kötelező; máshol nélkülözhetetlen az összetett vagy vitatott hagyatékok felszámolásakor.

A bírósági joghatóság tárgyában történő jogalkotás magában foglalja annak tisztázását, hogy egyedüli kapcsoló tényező kell-e meghatározni, vagy ellenkezőleg, el kell fogadni bizonyos rugalmasságot.

Ezen kívül annak tudatában, hogy sok tagállamban az öröklések jórészt a bíróságokon kívül rendeződnek – néha a hatóságok vagy bizonyos jogi foglalkozások közreműködésével –, vizsgálni kell az esetleges nemzetközi joghatósági szabályokat, e hatóságok és foglalkozások tekintetében.

E szempontok vizsgálata során szükséges lesz számos egyedi kérdés tanulmányozására, mint az öröklési szerződések, a köteles részek és az öröklési vagyonkezelők. Ezt a legtöbb jogrendszerben ismeretlen intézményt mégis gyakran használják több tagállamban.

Végső soron öröklés tárgyában a Közösség jogalkotói beavatkozásának célul kell tűznie az adminisztratív és gyakorlati akadályok megszüntetését. Ebből a szempontból egy “európai öröklési bizonyítvány” létrehozását tervbe kell venni Ez az igény, valamint a végrendeletek jegyzékbe vétele kifejezetten szerepel a hágai programban.

KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK

2.1. Általános kérdések

E létrehozandó szabályok általános jellegét nem szabad kétségbe vonni: az összehangolt kollíziós szabályok alkalmazásának a szűken vett közösségen belüli nemzetközi helyzetekre történő korlátozása – kizárva azokat, amelyek harmadik országok jogrendjét vonná be – bonyolultabbá tenné a magánszemélyek és a jogi szakma képviselőinek a feladatát.

Mindenekelőtt célszerű átgondolni a kapcsolat kiterjedését az öröklésnél, amennyiben ugyanezen témaköröket nem feltétlenül öröklési jog határozza meg minden jogrendszerben. A kollíziós szabályok összehangolását így az öröklési jog területe meghatározásának kell követnie.

Másodsorban meg kell határozni egy vagy több kapcsoló tényezőt.

Végezetül fontos tudni, hogy a létrehozandó közösségi szabályozás az örökösök és azok jogainak meghatározásán túl a hagyatéknak az örökösökre való átszállásának szabályairól is szól majd.

1. kérdés: Milyen kérdéseket kell az öröklési joghoz kapcsolni ? Különösen, a kollíziós szabályoknak az örökösök és azok jogainak meghatározására kell korlátozódnia, vagy a hagyaték felszámolására vagy felosztására is vonatkozniuk kell? 2. kérdés: Mely kapcsoló tényezőket kell használni az alkalmazandó jog meghatározásánál ? Ugyanazon szabályt kell használni minden, az alkalmazandó jog által lefedett területre, vagy különböző szabályokat kellene használni az öröklés különböző területeire? Különösen, a közösségi kollíziós szabálynak különbséget kell-e tennie ingó és ingatlan között? Kell-e valamilyen szerepet megőrizni az ingatlan elhelyezkedése szerinti ország jogának? |

2.2. Végrendeletek és öröklési szerződések.

A végrendeletek érvényességét illetően a tagállamok jogai nagyon változatos megoldásokat fogadtak el, a végrendelkezési képesség, a végrendeletek formája, a tartalmi érvényesség, a közös végrendeletek[4], az öröklési szerződések[5] vagy a visszavonhatóság tekintetében. A kollíziós szabályok is különbözőek.

3. kérdés: Mely jogot kell alkalmazni az: - az általános végrendelkezési képességre? - az érvényességre: a végrendeletek formája tekintetében? a végrendeletek tartalma tekintetében? a közös végrendeletek tekintetében? az öröklési szerződések tekintetében? a végrendelet visszavonása tekintetében? Hogyan lehet megfogalmazni a kollíziós szabályt annak figyelembe vételével, hogy a végrendelkezés és a halál időpontja között a kapcsolat esetleg módosulhat? |

- 2.3. Ugyanazon eseményben életüket veszített személyek.

Az a sorrend, amely szerint két személy – egyik a másiktól – feltehetőleg örökölne, hatással lehet a saját örököseik jogaira. Ha a személyek ugyanazon eseményben halnak meg, bizonyos tagállamokban azt vélelmezik, hogy ugyanabban a pillanatban haltak meg, másokban pedig sorrendet határoznak meg és azt vélelmezik, hogy ebben a sorrendben haltak meg. Ha a közös veszélyben elhunytak utáni hagyatékokra különböző szabályok vonatkoznak, talán nem is lehetséges azok felszámolása.

4. kérdés:Hogyan lehet rendezni az alkalmazandó jog esetleges összeegyeztethetetlenségét ugyanazon eseményben életüket veszített személyek esetében? |

2.4. Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztása.

Bár az Európai Unió tagállamai jórészében nem fogadják el az alkalmazandó jognak a jövőbeni örökhagyó vagy az örökösök által történő megválasztását, a kérdés lényeges marad. Bármi is legyen a választott kapcsoló tényező, nem lehet kizárni, hogy bizonyos helyzetekben nem felel meg az öröklés szerplői jogos igényeinek. Ezért bizonyos mértékű rugalmasságot kell meghatározni.

5. kérdés: El kell-e fogadni annak a lehetőségét, hogy a jövőbeni örökhagyó (egy végrendeleti vagy törvényes öröklés esetén) megválassza az öröklésre alkalmazandó jogot a várható örökösök beleegyezésével vagy anélkül? Ki kell-e azt terjeszteni a hagyaték megnyílta után az örökösökre? 6. kérdés: Ha elfogadjuk az öröklésre alkalmazandó jog megválasztását, korlátozni kell-e a választási lehetőségeket és meghatározni annak szabályait? El kell-e fogadni a következő követelményeket azzal, hogy nem jelölhetők meg objektív kapcsolatként: állampolgárság, lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy egyéb ? 7. kérdés: Mikor kell ezeknek a kapcsolatoknak fennállniuk? Kell-e ezeket bizonyos különleges feltételekhez kötni (időtartam, a halál időpontjában való fennállás…) ? 8. kérdés: El kell-e fogadni az alkalmazandó jog megválasztását a közös végrendeletekre és az öröklési szerződésekre ? Be kell-e illeszteni a választást ? Ha igen, akkor milyen módon? 9. kérdés: Meg kell-e engedni a házastársnak, hogy a saját házassági jogát válassza alkalmazandó jognak az utána történő öröklésre? |

2.5. Köteles rész.

Minden tagállam jogrendszere gondoskodik az elhunyt azon hozzátartozóinak védelméről, akiket az ki akar zárni az öröklésből. Ez a védelem gyakran a kötelesrész, de ez nem egységesen elismert az Európai Unión belül.

10. kérdés: Meg kell-e tartani a köteles rész intézményének alkalmazását akkor is, ha a kollíziós szabály által kijelölt jog nem ismeri azt, vagy másként határozza meg? Ha igen, akkor milyen módon? |

2.6. Az öröklési vagyonkezelők.

Ha egy vagyonkezelő nemzetközi jellegű, a joghatósággal rendelkező bíróságoknak és más illetékes hatóságoknak meg kell határozni az alkalmazandó jogokat. A vagyonkezelőt alkotók esetében elismert azon képesség mellett, hogy alkalmazandó jogot válasszanak, szükségesnek bizonyulhat az egyedi kollíziós szabályok kidolgozása.

11. kérdés: El kell-e fogadni különleges kollíziós szabályokat a vagyonkezelők esetében? Ha igen, milyeneket? |

2.7. Áttétel.

A kollíziós szabályok közösségi szinten történő egységesítése szükségtelenné teszi az áttételt, mivel a kapcsolat minden eleme egy tagállamban lesz. A kérdés akkor merül fel, amikor a kollíziós szabályok egy harmadik ország jogát jelölik ki.

12. kérdés: A létrehozandó közösségi jogi eszköznek meg kell-e engednie az áttételt, ha az összehangolt kollíziós szabályok harmadik állam jogát jelölik ki? Ha igen, milyen szabályok szerint és milyen korlátok között? |

2.8. Előzetes kérdések

Az öröklésre alkalmazandó jog néha annak rendezését egy olyan „előzetes” kérdésre adandó választól teszi függővé, amelyet esetleg egy másik jog határoz meg: a házasság vagy partnerség érvényessége, a leszármazás megállapítása...

13. kérdés: Mely kollíziós szabályt kell elfogadni az alkalmazandó jog meghatározására az öröklés jogkövetkezményeinek a kiváltásához szükséges előzetes kérdések esetében? |

JOGHATÓSÁGI SZABÁLYOK

A tagállamok nagyon különböző tényezőket fogadtak el: az elhunyt utolsó lakóhelye, az alperes vagy a felperes lakóhelye, bizonyos vagyontárgyak helye, az elhunyt vagy a jogvita valamely felének állampolgársága. Ily módon nagyon különböző érdekeket kell figyelembe venni: a várható örökösökét, amelyek néha különböző tagállamokban tartózkodnak, de a különböző érintett államokét is, különösen azokét, amelyek területén a vagyontárgyak vannak.

3.1. Egy fő bírósági joghatóság választása.

Első lehetőség egy kizárólagos joghatóságú bíróság meghatározása lehet, még a hagyatékot képező vagyon ingó vagy ingatlan jellege közötti különbségtételt is figyelmen kívül hagyva. De annak mintájára, ami az alkalmazandó jog esetében történhet, elképzelhető lenne rugalmasabb szabályok elfogadása többféle módon is.

14. kérdés: Vajon kívánatos-e a bírósági illetékesség egységesítése öröklési ügyekben? Lehetséges-e az ingatlan fekvése szerinti joghatóságról lemondani? Ha általános és kizárólagos követelményt kellene kijelölni, akkor melyik lenne az? 15. kérdés: Meg lehet-e engedni az örökösöknek, hogy ne annak a tagállamnak a bíróságához forduljanak, amelyet egy esetleges joghatósági összeütközés szerinti főszabály kijelöl? Ha igen, akkor milyen feltételekkel? 16. kérdés: Az egyik tagállamban függőben lévő öröklési eljárás során el lehet-e fogadni ideiglenes és biztosítási intézkedések kérésének a lehetőségét a hagyatékot képező javak elhelyezkedése szerinti másik tagállam bíróságától? 17. kérdés: Be kell-e vezetni a létrehozandó közösségi jogi eszközzel olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik egy ügynek az egyik tagállam bíróságától a másikéhoz történő áttételét, és ha igen, akkor milyen feltételekkel? |

A létrehozandó jogi eszköz által meghatározott tényezők alkalmazása egy harmadik ország bíróságát jelölheti ki. Ebben az esetben a tagállami bíróságoknak nem feltétlenül kívánatos egyoldalúan lemondani a joghatóságról, amikor más, a közösségen belül elválasztott kapcsoló tényezők megfelelőek lennének e bíróságok joghatóságának egyoldalú meghatározásához harmadik országokéhoz képest. Ha az e kérdésre adandó választ a tagállamok nemzeti jogszabályaira – mintegy „fennmaradó hatáskörként” – hagyják, ez megakadályozza a közös megoldás megtalálását, és más joghatósági összeütközéseket vethet fel.

Képzeljük el, hogy a közösségi joghatósági tényező az elhunyt utolsó lakóhelye. Egy „A” tagállami polgára meghal egy harmadik országban, amelyet kevéssel azelőtt választott lakóhelyéül. Minden örököse „A” tagállamban van, míg a vagyona nagy része „B”-ben. Ebben az esetben a közösségi jog (az elhunyt utolsó lakóhelye) nem jelöl ki sem „A”, sem „B” tagállamot, amikor is az öröklésnek sokkal szorosabb kapcsolata van e két országgal, mint a harmadik állammal, ahol az elhunyt utolsó lakóhelye volt. A nemzeti szabályok alkalmazása e kérdés megoldására egy új problémát vetne fel. Ha „A” tagállam az állampolgársági tényezőt alkalmazza és „B” tagállam a vagyon elhelyezkedése szerintit: pozitív joghatósági összeütközés. Az ellenkező esetben negatív joghatósági összeütközés van.

18. kérdés : Milyen elemek lennének megfelelőek a tagállami bíróságok joghatóságának meghatározására a fentihez hasonló helyzetben? 19. kérdés: Ezeket a speciális joghatósági szabályokat kell-e alkalmazni egy olyan harmadik ország területén lévő vagyonra, amely kizárólagos joghatóságot követel azok tekintetében? |

3.2. Az ingatlanok átszállásával kapcsolatos eljárások.

Az ingatlantulajdon átszállása miatt különböző nyilvántartásokba kell bejegyzést végezni. Bizonyos tagállamokban e nyilvántartások bejegyzéseinek megtétele csak a nemzeti hatóságok által hozott ítéletre vagy cselekményre tekintettel történik. El lehet képzelni, hogy a nyilvántartások módosításai milyen hatással lennének egy másik tagállamban kiadott okmányok jogalapjára.

20. kérdés: Meg kell-e őrizni az örökléssel összefüggő ingatlantulajdon fekvése szerinti hatóságok joghatóságát, amennyiben a fő joghatóság egy másik tagállam hatóságait illeti a következők tekintetében: -a tulajdoni bejegyzés módosításához szükséges okmányok kiállítása? -a közigazgatási aktusok és a tulajdonátadás megtétele? 21. kérdés: Ki lehet-e dolgozni olyan egységes közösségi dokumentumokat, amelyeket minden olyan tagállamban használni lehetne, ahol a vagyon van? Ha igen, mely, jelenleg meglévő okmányokat lehetne egységesíteni? El lehet-e törölni vagy lehet-e egyszerűsíteni bizonyos olyan lépéseket, amelyek jelenleg szükségesek a nemzetközi örökléseknél? Ha igen, melyeket? |

3.3. A nem bírói hatóságok joghatósága.

Figyelembe véve a nem bírói hatóságok – közjegyzők vagy a különböző hatóságok – munkájának a fontosságát, lehetővé tehető az örökösöknek, hogy bizonyos alakiságokat náluk tegyenek meg, amennyiben nem a joghatósági főszabály szerint kijelölt helyen tartózkodnak.

22. kérdés: Elő kell- e írni, hogy az összehangolt joghatósági szabályt más, az öröklés tárgyában esetleg szintén fellépő hatóságra is alkalmazni kell? 23. kérdés: Elő kell-e írni, hogy bizonyos alakiságokat más tagállam hatóságai előtt is meg lehet tenni, mint amelyiket a joghatósági főszabály megjelölt? Be kell-e illeszteni ezt a lehetőséget? |

3.4. A vagyonkezelők

Az öröklés témaköre nem tartozik a 44/2001/EK rendelet hatálya alá és nincs közösségi joghatósági szabály az öröklési vagyonkezelőkre vonatkozó vitákban, amelyekre nem vonatkozna az említett rendelet.

24. kérdés: Mely joghatósági szabályokat kellene a létrehozandó közösségi jogi eszköznek tartalmaznia az öröklési vagyonkezelők tárgyában? |

ELISMERÉSI ÉS VÉGREHAJTÁSI SZABÁLYOK.

A létrehozandó közösségi szabályozásnak egyszerűsítenie kell az örökösök feladatát, lehetővé téve a jogaik elismeréséhez szükséges következő okmányok és más dokumentumok elismerését és végrehajtását: bírói határozatok, közjegyzői okiratok, végrendeletek, az örökösi minőséget igazoló okmányok, a hagyatékot igazgató és felszámoló személyeknek adott meghatalmazás...

Az ítéletek elismerése és végrehajtása.

Az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó összehangolt szabályok létrehozásával a létrehozandó jogszabály nagyon magas kölcsönös bizalmi szintet fog elérni, szükségtelenné téve így az ítéletek elismerésénél és végrehajtásánál a közbenső intézkedések fenntartását. Amennyiben mégis fennmaradna néhány visszautasítási ok, azokat fenn kellene tartani minden tagállamban.

25. kérdés: El lehet-e törölni a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást az ítéletek elismerésénél? Vagy ellenkezőleg, ki kell zárni a visszautasítási okokat az ítéletek elismerésénél és végrehajtásánál? Ha igen, akkor melyeket? 26. kérdés: Lehetséges lenne-e, hogy az egyik tagállamban öröklési ügyben hozott ítéletet a törvény erejénél fogva elismerjenek és lehetővé tegyék, hogy az eljárás nélkül módosítsa egy mási tagállam földhivatali nyilvántartását? Követni kell-e a 2201/2003/EK rendelet 21. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit? |

4.2. A jogi aktusok és a végrendeletek elismerése és végrehajtása.

Bizonyos tagállamokban a közjegyzők és más hatóságok közjegyzői okiratokat adnak ki a hagyaték megnyíltáról és felszámolásáról. Elő kell írni ezen okiratok elismerését és végrehajtását.

Ezen kívül célszerű átgondolni a külföldi végrendeletekre alkalmazandó esetleges szabályokat, amelyek nem minden esetben tudnak kiváltani minden joghatást.

27. kérdés: Az öröklési ügyekben kiállított közjegyzői okiratokra alkalmazható-e ugyanaz az elismerési és végrehajtási rendszer, mint az ítéletek esetében? Következésképpen elképzelhető-e, hogy a tagállamban öröklési ügyben kiállított közjegyzői okiratok lehetővé teszik minden más eljárás nélkül egy másik tagállam földhivatali nyilvántartásának módosítását? Követni kell-e a 2201/2003/EK rendelet 46. cikke rendelkezéseit? 28. kérdés: Elképzelhetőek-e olyan különleges szabályok, amelyek célja az egyik tagállamban megtett végrendeletek másik tagállamban történő elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése? |

4.3. Gondnok harmadik személyek (beleértve az öröklési vagyonkezelést).

A hagyaték kezelésével vagy felszámolásával megbízott harmadik személyek kijelölése a tagállamok gyakorlata szerint fakultatív vagy kötelező. E személyek kijelölését, valamint a jogaikat – amelyek rendszerenként változnak – nem mindig ismerik el más tagállamokban.

Ha az öröklési vagyonkezelőkről hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról van szó, tisztázni kell maguk a vagyonkezelők elismerésének hatásait a földhivatali nyilvántartás módosításaira.

29. kérdés: Elképzelhető-e a gondnok harmadik személyek kijelölésének és jogkörének a törvény erejénél fogva történő elismerése minden tagállamban? Meg kell-e határozni e kijelölés és jogkörök kétségbe vonását lehetővé tévő okokat? 30. kérdés: Szükség van-e a gondnok harmadik személy kijelölését bizonyító, és a jogait tartalmazó igazolványt készíteni? Mely személyt vagy hatóságot kell megbízni az igazolvány kiállításával? Mit kellene az igazolványnak tartalmaznia? 31. kérdés: A öröklési vagyonkezelők elismerése lehetővé tenné-e a vagyonkezelő vagyonának és az ahhoz kapcsolódó jogcímek átvezetését a földhivatali nyilvántartásba? Ha nem, mely jogszabályokat kellene elfogadni? 32. kérdés: Meg kell-e határozni az öröklési jog vagy más olyan jog által meghatározott köteles rész alkalmazását védő rendelkezéseket, amelyek előírnák e védelem alkalmazását a tröszt fennállása ellenére is. Ha igen, akkor melyeket? |

AZ ÖRÖKÖSI MINŐSÉG BIZONYÍTÁSA: AZ EURÓPAI ÖRÖKLÉSI BIZONYÍTVÁNY

Az örökösi minőség bizonyítása különböző módon történik a jogrendszerek szerint. Az örökösök számára lényeges, hogy megállapítsák a jogaikat a hagyaték javainak a birtokba vétele céljából, amelyek egyéb eljárás nélkül kerülnek hozzájuk. Az összehangolt kollíziós szabályok mellett egy, az egész Közösségben azonos hatályú bizonyítvány kiállítása megvalósítható. Ez kétségtelenül hozzáadott értéket jelentene.

Több kérdésben kellene dönteni : a bizonyítvány kiállításának feltételei, annak tartalma és következményei.

33. kérdés: Mely hatásokat válthatná ki a bizonyítvány?

34. kérdés : Milyen bejegyzéseket tartalmaz a bizonyítvány?

35 . kérdés : Mely tagállamban kell kiállítani? Minden tagállamnak meg kell hagyni a szabad választást, hogy mely hatóságok állíthatják ki a bizonyítványt, vagy a tartalomra és a szerepére tekintettel meg kell-e állapítani bizonyos követelményeket?

A VÉGRENDELETEK JEGYZÉKBE VÉTELE.

A végrendeletek felkutatása – különösen, ha külföldön állították össze őket – néha áthidalhatatlan akadályt jelent.

36. kérdés: Rendelkezni kell-e minden tagállamban a végrendeletek jegyzékbe vételi rendszeréről? Létre kellene-e hozni egy központosított jegyzéket? 37. kérdés: Milyen szabályokat kellene elfogadni, amelyek megkönnyítik a várható örökösök és az illetékes hatóságok számára a rendszer vagy a központosított jegyzékben a nemzeti elemhez való hozzáférést (beleértve a saját tagállamuk felől is )? |

HITELESÍTÉS.

A jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozása magába foglalja az alakiságok eltűnését vagy egyszerűsödését.

38. kérdés: Nehézséget jelentenének-e az örökléssel kapcsolatosan a tagállamokban kiadott hitelesítési alakiság vagy a közjegyzői okiratok széljegyzeteinek eltörlése? |

JOGALKOTÁSI MEGKÖZELÍTÉS

A fentiek fényében az öröklésre és a végrendeletre vonatkozó közösségi szabályok kidolgozása egy különösen széles és összetett építményt alkotna.

39. kérdés: Elképzelhető-e egy egyedi és teljes jogi eszköz kidolgozása? Ha nem, milyen sorrendben és szakaszok szerint kell a munkát megszervezni? |

[1] HL C 19, 1999.1.23.

[2] HL C 12, 2001.1.15.

[3] Lásd a 2004. november 4-5-i brüsszeli Európai Tanács elnökségének következtetéseit.

[4] Két személy által, ugyanazon okiratban tett végrendelet.

[5] Egy vagy több, még meg nem nyílt örökségre vonatkozó megállapodások.