(1)   Ez a rendelet közös műszaki követelményeket és közigazgatási rendelkezéseket állapít meg a gépjárművek, rendszerek, alkotóelemek és önálló műszaki egységek kibocsátási típusjóváhagyására és piacfelügyeletére vonatkozóan, azok CO2- és szennyezőanyag-kibocsátását, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztását illetően, valamint az akkumulátoraik tartóssága tekintetében.

(2)   Ez a rendelet továbbá szabályokat állapít meg a kibocsátási típusjóváhagyásra, a gyártás megfelelőségére, a használatban lévő járművek megfelelőségére, a fedélzeti ellenőrző rendszerek piacfelügyeletére, a kibocsátáscsökkentő rendszerek és a vontatási akkumulátorok tartósságára, a manipulálás korlátozására irányuló biztonsági rendelkezésekre és a kiberbiztonsági intézkedésekre vonatkozóan, továbbá szabályokat állapít meg a CO2-kibocsátás, az elektromos hatótávolság, az üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztás, valamint az energiahatékonyság pontos meghatározására vonatkozóan.

(1)   A gyártóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk gyártott, majd az Unióban értékesített, nyilvántartásba vett vagy forgalomba helyezett új járművek e rendelet szerint típusjóváhagyáson essenek át. Az e rendeletben meghatározott konkrét alkalmazási kezdőnapoktól kezdve a gyártóknak biztosítaniuk kell, hogy az általuk gyártott, majd az Unióban értékesített vagy forgalomba helyezett, típusjóváhagyási engedélyhez kötött új rendszerek, alkotóelemek vagy önálló műszaki egységek – köztük motorok, vontatási akkumulátorok, fékrendszerek, gumiabroncsok és kibocsátáscsökkentő pótrendszerek – e rendelet szerint típusjóváhagyáson essenek át.

(2)   A gyártóknak úgy kell megtervezniük, legyártaniuk és összeszerelniük a járműveket, hogy azok megfeleljenek e rendeletnek, beleértve a III. mellékletben meghatározott feltételek mellett az I. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelést, valamint a megfelelőségi nyilatkozatban és a típusjóváhagyási dokumentációban a jármű élettartamára vonatkozóan megadott értékek betartását a IV. melléklet 1. táblázatában meghatározott időszakok, illetve futásteljesítmények tekintetében. Ezeket a járműveket „Euro 7” járművekként kell megjelölni.

(3)   Adott esetben, amikor a gyártók, a nemzeti hatóságok, a Bizottság vagy elismert harmadik felek ellenőrzik a kipufogógáz-kibocsátási határértékeknek való megfelelést, és a vizsgálatot kiterjesztett vezetési feltételek mellett végzik, a kibocsátásokat el kell osztani a 168. sz. ENSZ-előírásban (25) meghatározott, a kiterjesztett vezetési feltételek esetén alkalmazott osztóval.

(4)   A gyártóknak az e rendeletnek – többek között a III. mellékletben meghatározott vizsgálati körülmények mellett az I. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek – megfelelő rendszereket, alkotóelemeket vagy önálló műszaki egységeket – úgymint motorokat, elektromos motorokat, vontatási akkumulátorokat, fékrendszereket, gumiabroncsokat és kibocsátáscsökkentő pótrendszereket – kell tervezniük és gyártaniuk.

(5)   A gyártók nem tervezhetnek, gyárthatnak vagy szerelhetnek össze manipulációs eszközzel vagy manipulációs stratégiákkal rendelkező járműveket.

(6)   A gyártóknak olyan M1, M2, M3, N1, N2 és N3 kategóriájú járműveket kell tervezniük, gyártaniuk, illetve összeszerelniük, amelyek rendelkeznek az alábbiakkal:

(7)   A gyártóknak úgy kell megtervezniük, legyártaniuk és összeszerelniük az M1, az M2, az M3, az N1, az N2 és az N3 kategóriájú járműveket, hogy minimálisra csökkenjenek az életciklusuk különböző szakaszaiban felmerülő azon sebezhetőségek, amelyek az alábbiak manipulálásához vezethetnek:

(8)   A gyártóknak a típusjóváhagyás időpontjában rendelkezésre álló legjobb ismeretek alapján a lehető legteljesebb mértékben meg kell akadályozniuk a (7) bekezdésben említett sebezhetőségek kihasználásának a lehetőségét. Ilyen sebezhetőség megállapítása esetén a gyártóknak – a technológia állását figyelembe véve – minden lehetséges intézkedést meg kell hozniuk annak érdekében, hogy szoftverfrissítés útján vagy bármely más megfelelő eszközzel megszüntessék a sebezhetőséget.

(9)   A gyártók nem tagadhatják meg manipulálás elleni okokra hivatkozva a hozzáférést a gyártó műszaki követelményeinek megfelelő, kompatibilis utángyártott pótalkatrészek kifejlesztéséhez, beszereléséhez és aktiválásához szükséges információkhoz, eszközökhöz vagy folyamatokhoz, kivéve ha bizonyítani tudják, hogy a szóban forgó információk, eszközök és eljárások visszatartása arányos eszköz a manipulálással szembeni konkrét aggályok kezelésére.

(10)   A járműtípusra és az egyes járművek környezeti teljesítményére vonatkozó környezetvédelmi adatokat a felhasználók rendelkezésére kell bocsátani, és adott esetben a jármű belsejében fel kell tüntetni. Ezeknek az adatoknak ki kell terjedniük EVP-ből, az OBM-rendszerből és az OBFCM-eszközből származó adatokra, beleértve az élettartamra vonatkozó értékeket és a vontatási akkumulátor egészségi állapotát is.

(11)   A gyártóknak a 155. sz. ENSZ-előírás (28) szerinti kiberbiztonsági intézkedések meghozatalával biztosítaniuk kell a kibocsátásokkal és az akkumulátor tartósságával kapcsolatos adatok biztonságos továbbítását.

(1)   A gyártók a járműveket abban az esetben jelölhetik meg „Euro 7G járműként”, amennyiben azok virtuális elkerítési technológiákkal ellátott belső égésű motorral rendelkeznek. A gyártóknak ezekbe a járművekbe a járművezetőt figyelmeztető rendszert kell beépíteniük, amely tájékoztatja a felhasználót, amikor a vontatási akkumulátorok közel állnak a lemerüléshez, és leállítja a járművet, ha azt az első figyelmeztetéstől számított öt kilométeren belül nem töltik fel, amennyiben a jármű kibocsátásmentes üzemmódban a virtuálisan elkerített területen közlekedik. Az ilyen virtuális elkerítési technológiák alkalmazását a típusjóváhagyás során be kell mutatni a jóváhagyó hatóságnak, és azt a jármű élettartama során ellenőrizni kell.

(2)   A gyártó kérelmére az N1 kategóriájú járműtípusból származó, 3,5–5 tonna legnagyobb tömegű N2 kategóriájú járművek esetében a jóváhagyó hatóság megadhatja a kibocsátási típusjóváhagyást, ha a jármű teljesíti az N1 kategóriájú járműtípusra vonatkozó követelményeket. Az ilyen járműveket „Euro 7ext járműként” kell megjelölni.

(3)   A gyártók gyárthatnak olyan járműveket, amelyek az (1) és (2) bekezdésben említett jellemzőket egyesítik, és ezeket „Euro 7Gext” járművekként jelölhetik meg.

(1)   A gyártók kötelesek biztosítani, hogy az általuk gyártott és az Unióban értékesített, nyilvántartásba vett vagy forgalomba helyezett járművek – a járműnek a IV. melléklet 1. táblázatában meghatározottak szerinti élettartamára kiterjedően – megfeleljenek az I. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek, amennyiben a szóban forgó járműveket a III. mellékletben meghatározott vizsgálati körülmények között vezetik, valamint megfeleljenek a II. mellékletben az akkumulátor tartósságára vonatkozóan meghatározott teljesítőképességi minimumkövetelményeknek.

(2)   A gyártók kötelesek biztosítani, hogy az (1) bekezdésben említett járművek – a járműnek a IV. mellékletben meghatározottak szerinti élettartamára kiterjedően – megfeleljenek az e rendelet szerint bejelentett CO2-kibocsátási, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztási, valamint energiahatékonysági értékeknek.

(3)   A gyártók kötelesek biztosítani, hogy az (1) bekezdésben említett járművekbe beépített OBFCM-eszközök, OBD- és OBM-rendszerek, valamint manipulálás elleni intézkedések tervezése és működése megfeleljen e rendeletnek, és hogy az említett eszközök, rendszerek és intézkedések ne legyenek kikapcsolhatók mindaddig, amíg az említett járművek használatban vannak.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdésben említett követelmények a járműveket működtető üzemanyag vagy energiaforrás típusától függetlenül alkalmazandók. Ezek a követelmények vonatkoznak az ilyen járművekhez szánt valamennyi önálló műszaki egységre és alkotóelemre is.

(5)   Annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett követelményeknek való megfelelést a jármű további élettartama során ellenőrizni lehessen, a gáz-halmazállapotú szennyező anyagok vonatkozásában az I. mellékletben meghatározott határértékeket ki kell igazítani a IV. melléklet 2. táblázatában foglalt tartóssági szorzók alkalmazásával.

(6)   A járművekbe a gyártó által beépített OBM-rendszereknek képesnek kell lenniük a következőkre:

(7)   Az (1) bekezdésben említett járművekbe a gyártók által beépített OBFCM-eszközöknek képesnek kell lenniük valamennyi általuk rögzített, jogszabályban előírt releváns járműadat fedélzeti diagnosztikai porton keresztüli vagy vezeték nélküli továbbítására.

(8)   Amennyiben egy jármű, rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység súlyos veszélyt jelent, vagy nem felel meg e rendelet követelményeinek, a gyártóknak – amint tudomást szereznek erről – haladéktalanul meg kell hozniuk a súlyos veszély elhárításához, vagy az e rendeletnek való megfelelés biztosításához szükséges korrekciós intézkedéseket, beleértve adott esetben a szóban forgó jármű, rendszer, alkotóelem, illetve önálló műszaki egység javítását vagy módosítását is. A gyártóknak, továbbá bármely más gazdasági szereplőnek ennek megfelelően kell alkalmazniuk az (EU) 2018/858 rendeletet.

A gyártóknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságot a meg nem felelésről, és meg kell adniuk a megfelelő részletes információkat.

(1)   A kibocsátási típusjóváhagyás során a kibocsátási típusjóváhagyásra vonatkozó szabályoknak való megfelelés igazolása érdekében a gyártóknak el kell végezniük az V. melléklet 1., 3., 5., 7., 9 és 11. táblázatában meghatározott vizsgálatokat. A gyártás e rendelet követelményeinek való megfelelősége ellenőrzésének céljából a jóváhagyó hatóságnak vagy a gyártónak a gyártó telephelyén kell kiválasztania a járműveket, alkatrészeket és önálló műszaki egységeket. A használatban lévő járművek megfelelőségét a IV. melléklet 1. táblázatában meghatározottak szerint a jármű élettartamára kiterjedően kell ellenőrizni.

(2)   A gyártóknak a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk az RDE-re, a CO2 környezeti hőmérséklet szerinti korrekciójára, az OBD- és OBM-rendszerekre, a kibocsátásra, az akkumulátor tartósságára, a folyamatos vagy időszakos regenerációra, a manipulálás elleni védelemre és a kartergáz-kibocsátásra előírt, az V. mellékletben meghatározott követelményekre vonatkozó, aláírt megfelelőségi nyilatkozatot. A gyártóknak be kell nyújtaniuk a jóváhagyó hatóságnak a virtuális elkerítési funkció használatára vonatkozó aláírt megfelelőségi nyilatkozatot, amennyiben ilyen funkció kiválasztásra került.

(3)   A nemzeti hatóságok megvizsgálhatják a járműtípust, hogy ellenőrizzék annak megfelelőségét a gyártás megfelelősége és a használatban lévő járművek megfelelősége, valamint a piacfelügyelet tekintetében, az V. mellékletben meghatározottak szerint.

(4)   A gyártóknak minden egyes járműre vonatkozóan ki kell állítaniuk a környezetvédelmi járműútlevelet, és azt a járművel együtt át kell adniuk a vásárlónak; az EVP-ben rögzített adatokat olyan forrásokból kell kinyerniük, mint a megfelelőségi nyilatkozat és a típusjóváhagyási dokumentáció. A gyártóknak gondoskodniuk kell arról, hogy az EVP-ben foglalt adatok a jármű elektronikus rendszereiben, vagy QR-kód révén vagy bármely más hasonló módszerrel megjeleníthetők legyenek, és lehetőség legyen az EVP-ben foglalt adatoknak a fedélzetről a fedélzeten kívülre történő továbbítására.

(5)   Többlépcsős típusjóváhagyás esetében a kibocsátási típusjóváhagyásra, a gyártás megfelelőségére és a használatban lévő járművek megfelelőségére az (EU) 2018/858 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.

(1)   A szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében a kis sorozatú gyártók az V. melléklet 1., 3., 5., 7., 9. és 11. táblázatában meghatározott vizsgálatokat megfelelőségi nyilatkozatokkal helyettesíthetik. A kis sorozatú gyártók által gyártott és forgalomba hozott járművek megfelelősége a használatban lévő járművek megfelelősége és a piacfelügyelet szempontjából, az V. melléklet 2., 4., 6., 8., 10. és 12. táblázatával összhangban vizsgálható. Nem szükséges az V. mellékletben meghatározott gyártásmegfelelőségi vizsgálatok elvégzése.

A 4. cikk (6) bekezdésének b), c) és e) pontja nem alkalmazandó az M1, illetve N1 kategóriájú járművek kis sorozatú gyártóira.

(2)   Az ultrakis sorozatú gyártóknak az I. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelést vagy közúti vagy valós vezetési ciklusokon alapuló laboratóriumi vizsgálatokkal kell igazolniuk a használatban lévő járművek megfelelőségének vizsgálata és a piacfelügyelet céljából.

(1)   Típusjóváhagyást kapott motorral rendelkező M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú járműtípus jóváhagyása esetén a jármű gyártója felelős a kibocsátási típusjóváhagyásért. Az említett kötelezettség kiterjed a motornak a járműbe történő beépítésére is. Amennyiben a motor beépítése összhangban van a motor gyártója által megadott beépítési előírásokkal, továbbá a jármű gyártója és a motor gyártója erre vonatkozóan előzetesen megállapodott, akkor a motor gyártója felelőssé tehető a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó követelményeknek való megfelelés igazolásáért.

(2)   Jóváhagyott motorral rendelkező jármű esetében a motor gyártójának kell elvégeznie a járművel kapcsolatos, az V. melléklet 3. táblázatában meghatározott típusjóváhagyási és gyártásmegfelelőségi vizsgálatokat, amelyek alól a jármű gyártója mentesül. A motor gyártójának kell elvégeznie a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó vizsgálatokat is, amennyiben a motor gyártója a felelős a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó követelményeknek való megfelelés igazolásáért, kivéve a CO2-kibocsátás meghatározását, amelyért továbbra is a jármű gyártója felelős.

(3)   A típusjóváhagyást kapott motorral felszerelt járművek típusjóváhagyására, valamint a használatban levő megfelelőségük vizsgálatára vonatkozó közigazgatási követelményeknek ki kell terjedniük különösen a figyelembe veendő motortípus-jóváhagyás jellemzőire, a motor gyártója által a jármű gyártójának nyújtandó információkra, valamint a használatban levő járművek megfelelőségével kapcsolatos felelősség megállapítására.

(1)   A jóváhagyó hatóságoknak intézkedéseket kell bevezetniük a járműtípusok, rendszerek, alkotóelemek és önálló műszaki egységek kibocsátási típusjóváhagyásának megadására, valamint olyan tesztek, ellenőrzések és vizsgálatok elvégzésére, amelyek célja annak ellenőrzése, hogy a gyártók megfelelnek-e a gyártás megfelelőségére és a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó követelményeknek az V. melléklet szerint.

(2)   A piacfelügyeleti hatóságoknak piacfelügyeleti ellenőrzéseket kell végezniük az (EU) 2018/858 rendelet 8. cikkével és e rendelet V. mellékletének 2., 4., 6., 8., 10 és 12. táblázatával összhangban.

(3)   A 14. cikk (8) bekezdésében említett valamennyi végrehajtási jogi aktus elfogadásának időpontjától kezdve a jóváhagyó hatóságok – amennyiben a gyártó kéri – nem utasíthatják el valamely M1 vagy N1 kategóriájú új járműtípus kibocsátásra vonatkozó EU-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának a megadását, illetve nem tilthatják meg az e rendeletnek megfelelő ilyen új jármű nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését.

A 14. cikk (9) bekezdésében említett valamennyi végrehajtási jogi aktus elfogadásának időpontjától kezdve a jóváhagyó hatóságok – amennyiben a gyártó kéri – nem utasíthatják el az M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú járműtípus, vagy az ilyen járművekbe szánt motortípus kibocsátásra vonatkozó EU-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának a megadását, illetve nem tilthatják meg az e rendeletnek megfelelő ilyen új jármű vagy motor nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését.

(4)   Az M1 vagy N1 kategóriájú járművek azon új típusai esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, a jóváhagyó hatóságoknak 2026. november 29-től kezdve – a CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással, vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján – meg kell tagadniuk az ilyen új járműtípusok kibocsátásra vonatkozó EU-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának a megadását.

(5)   2027. november 29-től kezdve a nemzeti hatóságok többé nem tekinthetik érvényesnek a megfelelőségi nyilatkozatokat nyilvántartásba vétel céljából azon M1 vagy N1 kategóriájú új járművek esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését a CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján.

(6)   Az M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú járművek olyan új típusai, valamint az O3 vagy O4 kategóriájú pótkocsik olyan új típusai esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, a jóváhagyó hatóságoknak 2028. május 29-től kezdve meg kell tagadniuk az ilyen új jármű- és pótkocsitípusok kibocsátásra vonatkozó EU-típusjóváhagyásának vagy nemzeti típusjóváhagyásának a megadását a CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, az üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján.

(7)   2029. május 29-től kezdve a nemzeti hatóságok már nem tekinthetik érvényesnek a megfelelőségi nyilatkozatokat nyilvántartásba vétel céljából azon M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú új járművek, valamint azon O3 vagy O4 kategóriájú új pótkocsik esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek és pótkocsik nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését a CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással, energiahatékonysággal vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján.

(8)   E cikk (7) bekezdésétől eltérve 2029. december 31-ig az olyan M2 vagy M3 kategóriájú járművek esetében, amelyekre az (EU) 2019/1242 rendelet szerint a 2030-ra vonatkozó beszámolási időszaktól kezdve a kibocsátásmentesség tekintetében 100 %-os célérték vonatkozik, a nemzeti hatóságoknak engedélyezniük kell az olyan új járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, azonban rendelkeznek az 595/2009/EK rendelet szerinti, érvényes kibocsátási típusjóváhagyással.

(9)   2030. július 1-jétől kezdve azon kis sorozatú gyártók által gyártott, M1 vagy N1 kategóriájú új járművek esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, a nemzeti hatóságok már nem tekinthetik érvényesnek a megfelelőségi nyilatkozatokat nyilvántartásba vétel céljából, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással, energiahatékonysággal, vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján.

(10)   2031. július 1-jétől kezdve azon kis sorozatú gyártók által gyártott, M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú új járművek esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, a nemzeti hatóságok már nem tekinthetik érvényesnek a megfelelőségi nyilatkozatokat nyilvántartásba vétel céljából, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését CO2- és szennyezőanyag-kibocsátással, üzemanyag- és elektromosenergia-fogyasztással, energiahatékonysággal, vagy az akkumulátor tartósságával kapcsolatos indokok alapján.

(1)   2026. november 29-től kezdve a tagállamok megtiltják az e rendelet alapján jóváhagyott M1 vagy N1 kategóriájú járműbe való beszerelésre szánt rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység értékesítését vagy beépítését, ha a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység nem rendelkezik az e rendelet szerinti típusjóváhagyással.

(2)   2028. május 29-től kezdve a tagállamok megtiltják az e rendelet alapján jóváhagyott M2, M3, N2 vagy N3 kategóriájú járműbe vagy O3 vagy O4 kategóriájú pótkocsiba való beszerelésre szánt rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység értékesítését vagy beépítését, ha a rendszer, alkotóelem vagy önálló műszaki egység nem rendelkezik az e rendelet szerinti típusjóváhagyással.

(3)   A jóváhagyó hatóságok továbbra is megadhatják a kibocsátáscsökkentő pótrendszerek kibocsátásra vonatkozó EU-típusjóváhagyásának kiterjesztését az eredeti kibocsátási típusjóváhagyás megadásakor érvényes feltételek szerint. A nemzeti hatóságoknak meg kell tiltaniuk az ilyen kibocsátáscsökkentő pótberendezések értékesítését vagy járműbe szerelését, kivéve, ha azok rendelkeznek típusjóváhagyással.

(4)   2028. július 1-jétől kezdve a nemzeti hatóságok az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását a C1 osztályú gumiabroncsoknak csak azon új típusaira adhatják meg, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

A nemzeti hatóságoknak 2030. július 1-jétől kezdve meg kell tiltaniuk azon C1 osztályú gumiabroncsok forgalomba hozatalát, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, továbbá meg kell tiltaniuk a C1 osztályú, e rendeletnek meg nem felelő gumiabroncsokkal felszerelt új járművek nyilvántartásba vételét.

A C1 osztályú, e rendeletnek meg nem felelő gumiabroncsok 2032. június 30-ig továbbra is forgalmazhatók.

(5)   2030. április 1-jétől kezdve a nemzeti hatóságok az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását a C2 osztályú gumiabroncsoknak csak azon új típusaira adhatják meg, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

A nemzeti hatóságoknak 2032. április 1-jétől kezdve meg kell tiltaniuk azon C2 osztályú gumiabroncsok forgalomba hozatalát, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, továbbá meg kell tiltaniuk a C2 osztályú, e rendeletnek meg nem felelő gumiabroncsokkal felszerelt új járművek nyilvántartásba vételét.

Azon C2 osztályú gumiabroncsok, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, 2034. március 31-ig továbbra is forgalmazhatók.

(6)   2032. április 1-jétől kezdve a nemzeti hatóságok az alkotóelem vagy önálló műszaki egység EU-típusjóváhagyását a C3 osztályú gumiabroncsoknak csak azon új típusaira adhatják meg, amelyek megfelelnek e rendeletnek.

A nemzeti hatóságoknak 2034. április 1-jétől kezdve meg kell tiltaniuk azon C3 osztályú gumiabroncsok forgalomba hozatalát, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, továbbá meg kell tiltaniuk a C3 osztályú, e rendeletnek meg nem felelő gumiabroncsokkal felszerelt új járművek nyilvántartásba vételét.

A C3 osztályú, e rendeletnek meg nem felelő gumiabroncsok 2036. március 31-ig továbbra is forgalmazhatók.

(1)   A gazdasági szereplők és a független szereplők nem manipulálhatják a járműveket és azok rendszereit.

(2)   A nemzeti hatóságoknak a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó ellenőrzések vagy a piacfelügyeleti ellenőrzések során ellenőrizniük kell, hogy a járműgyártók megfelelően építették-e be a járművezetőt a kipufogógáz-kibocsátási határértékek túllépésére, illetve a reagens alacsony szintjére figyelmeztető rendszereket, valamint hogy a járművek manipulálhatók-e.

(1)   Az e rendelet V. mellékletének 2., 4., 6., 8., 10. és 12. táblázatában meghatározott, a használatban lévő járművek megfelelőségére vonatkozó ellenőrzéseket és piacfelügyeleti ellenőrzéseket a Bizottság végzi az (EU) 2018/858 rendelet 9. cikkével összhangban, továbbá azokat elismert harmadik felek is elvégezhetik az említett rendelet 13. cikkének (10) bekezdése szerint, annak ellenőrzése érdekében, hogy a járművek, alkotóelemek és önálló műszaki egységek megfelelnek-e e rendeletnek.

(2)   A gyártóknak az ilyen ellenőrzések elvégzéséhez szükséges adatokat a Bizottság és az elismert harmadik felek rendelkezésére kell bocsátaniuk az (EU) 2018/858 rendelet 9. cikkének (5) bekezdésével és 13. cikkének (10) bekezdésével összhangban.

(1)   A kibocsátási típusjóváhagyásra irányuló eljárások magukban foglalják az V. melléklet szerinti vizsgálatokat és ellenőrzéseket, valamint az igazgatási eljárásokat és dokumentációs követelményeket. Az V. mellékletben meghatározott követelményeknek való megfelelés igazolása céljából adott esetben a gyártóknak megfelelőségi nyilatkozatot kell benyújtaniuk a jóváhagyó hatósághoz.

(2)   Az e rendelet követelményeinek való megfelelést igazoló vizsgálatokat a gyártóknak és a nemzeti hatóságoknak az V. mellékletben meghatározottak szerint kell végrehajtaniuk. Az e rendelet követelményeinek való megfelelést igazoló vizsgálatokat a Bizottság és harmadik felek is végrehajthatják az V. mellékletben meghatározottak szerint. Amennyiben egy vizsgálatot az V. melléklet 1., 3., 5., 7., 9., illetve 11. táblázata választhatóként határoz meg, a jóváhagyó hatóság felszólíthat az adott vizsgálat elvégzésére.

Az V. melléklet 1., 3., 5., 7., 9. és 11. táblázatában meghatározott vizsgálatokat a gyártóknak kell elvégezniük. Az V. melléklet 2., 4., 6., 8., 10. és 12. táblázatában meghatározott vizsgálatokat a nemzeti hatóságoknak, a Bizottságnak és az elismert harmadik feleknek kell elvégezniük.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben a kibocsátási típusjóváhagyás, a gyártás megfelelősége, a használatban lévő járművek megfelelősége és a piacfelügyelet tekintetében meghatározza az eljárásokat és a vizsgálati módszereket, az igazgatási rendelkezéseket, eljárásokat és módszereket a kibocsátási típusjóváhagyások módosítására és kiterjesztésére, valamint az adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályokat, a dokumentációs követelményeket és sablonokat az alábbiak mindegyikére kiterjedően:

(4)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a kibocsátási típusjóváhagyásra, a használatban lévő járművek megfelelőségére, a gyártás megfelelőségére és a piacfelügyeletre vonatkozóan, a következők meghatározása érdekében:

(5)   Az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 17. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(6)   A (3) és a (4) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusoknak ki kell terjedniük a (3) bekezdés a)–m) pontjában említett egy vagy több elemre, valamint a (4) bekezdés a)–v) pontjában említett egy vagy több elemre.

(7)   Az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusok esetében az M1 és az N1 kategória tekintetében a szennyezőanyag-kibocsátás és a párolgási kibocsátás mérésére szolgáló módszereknek az (EU) 2017/1151 rendeletben meghatározott, a vonatkozó végrehajtási jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályos módszereket kell tükrözniük.

(8)   A Bizottság 2025. május 29-ig a (3) bekezdés a) pontjában említett, M1 és N1 kategóriájú járművek vonatkozásában végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők tekintetében:

(9)   A Bizottság 2026. november 29-ig a (3) bekezdés b), illetve c) pontjában említettek szerinti M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek és azok motorjai, valamint az O3 és O4 kategóriájú pótkocsik vonatkozásában végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következők tekintetében:

(1)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében, e rendelet alábbi módosításai céljából:

(2)   Amennyiben ENSZ-előírásra, globális műszaki előírásra vagy ENSZ-előírás, illetve globális műszaki előírás módosítására irányuló javaslat került elfogadásra – és ezen elfogadást követően indokolatlan késedelem nélkül –, vagy adott esetben a 18. cikk (4) és (5) bekezdése szerinti, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott jelentések alapján, a műszaki fejlődés figyelembevételével a Bizottság a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet alábbiak szerinti módosítására vonatkozóan:

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, a Bizottság – amennyiben az ENSZ WP.29 az e cikk (3) bekezdésében meghatározott vonatkozó határidő előtt nem fogadott el egységes rendelkezéseket – a C1 osztályú gumiabroncsok tekintetében 2027. július 1-jéig, a C2 osztályú gumiabroncsok tekintetében 2029. április 1-jéig, a C3 osztályú gumiabroncsok tekintetében pedig 2031. április 1-jéig – az ENSZ WP.29 munkájával összhangban és adott esetben hivatkozva arra, továbbá a műszaki fejlődés figyelembevételével – a 16. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet módosítására vonatkozóan, amelyekben megállapítja az I. mellékletben említett gumiabroncstípusokra vonatkozó kopási határértékeket.

(3)   Amennyiben az ENSZ WP.29 a C1 osztályú gumiabroncsok tekintetében 2026. július 1-jéig, a C2 osztályú gumiabroncsok tekintetében 2028. április 1-jéig, a C3 osztályú gumiabroncsok tekintetében pedig 2030. április 1-jéig nem fogadott el egységes rendelkezéseket, a Bizottság módszert dolgoz ki a gumiabroncskopás mérésére, és a meglévő legkorszerűbb módszerek alapján meghatározza a kopási határértékeket.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottság a 15. cikk (1) és (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása 2024. május 28-tól számított ötéves időtartamra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 15 cikk (1) és (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)   A 15. cikk (1) vagy (2) bekezdésének értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

(1)   A Bizottságot a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(1)   A tagállamok 2030. szeptember 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot e rendelet alkalmazásáról.

(2)   Az (1) bekezdés szerint megadott információk alapján a Bizottság 2031. szeptember 1-jéig értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet alkalmazásáról, amely jelentésben többek között értékeli a kipufogógáz-kibocsátás és a nem kipufogógáz-eredetű kibocsátás terén elért csökkenéseket.

(3)   A Bizottság 2025. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a nehézgépjárművek tartóssági teljesítményét a kibocsátások tekintetében.

(4)   A Bizottság 2027. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az akkumulátorok tartósságáról, amely jelentésben áttekinti a technika állását, és amely jelentés a teljesítőképességi minimumkövetelmények felülvizsgálatának alapjául szolgál, a 15. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából.

E jelentésben értékelni kell többek között azt, hogy helyénvaló-e teljesítőképességi minimumkövetelményeket megállapítani a legfeljebb 10 éves vagy 200 000 km-es futásteljesítménnyel rendelkező (amelyik előbb bekövetkezik) járművekre vonatkozóan.

(5)   A Bizottság 2027. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fékrészecske-kibocsátásról, amely jelentésben áttekinti a mérési módszereket és a technika állását, a 15. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, az I. melléklet 5., 6., 7. és 8. táblázatában megállapított második fázisú kibocsátási határértékek mértékére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása céljából.

(6)   A Bizottság 2027. december 31-ig felülvizsgálja, hogy az M2, az M3, az N2 és az N3 kategóriájú járművek vonatkozásában helyénvaló-e konkrét határértékeket megállapítani a formaldehid-kibocsátás tekintetében, azon várható üzemanyag-használat alapján, amely a formaldehid-kibocsátás növekedését okozná, a 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus esetleges elfogadása céljából.

(1)   A 715/2007/EK rendelet 2030. július 1-jével hatályát veszti.

Az 595/2009/EK rendelet 2031. július 1-jével hatályát veszti.

A 715/2007/EK rendeletre és az 595/2009/EK rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre vonatkozó hivatkozásoknak kell tekinteni, és az e rendelet VI. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

(2)   Az (EU) 2017/1151 rendelet 2030. július 1-jével hatályát veszti.

Az 582/2011/EU és az (EU) 2017/2400 rendelet, valamint az (EU) 2022/1362 végrehajtási rendelet 2031. július 1-jével hatályát veszti.