5.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/136

(1)

Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC), amelyet az Európai Közösség a 94/69/EK tanácsi határozattal (3) hagyott jóvá, végső célul az üvegházhatású gázok légköri koncentrációinak olyan szinten történő stabilizálását tűzte ki, amely megakadályozza az éghajlat rendszerébe való veszélyes mértékű emberi beavatkozást.

(2)

A Közösség álláspontja szerint, melynek legutóbb elsősorban az Európai Tanács 2007. márciusi ülésén adott hangot, e célkitűzés elérése érdekében az átfogó globális éves felszíni átlaghőmérséklet-növekedés nem haladhatja meg 2 °C-nál többel az iparosodás előtti mértéket, ami az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának az 1990-es szinthez képest legalább 50 %-os csökkentését jelenti. A határozat hatálya alá tartozó, üvegházhatású közösségi gázkibocsátás csökkenésének 2020 után is folytatódnia kell, a Közösség arra irányuló erőfeszítéseinek részeként, hogy hozzájáruljon e globális szintű kibocsátás-csökkentési célkitűzés megvalósításához. A fejlett országoknak, így az Unió tagállamainak is, a jövőben is ezen kezdeményezések élére kell állniuk, vállalva, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás mértékét az 1990-es szinthez képest együttesen 30 %-kal csökkentik 2020-ig. Mindezt azért is meg kell tenniük, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátásaik kollektív csökkentésének mértéke 2050-ig elérje az 1990-hez viszonyított 60–80 %-ot. Minden gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia az említett kibocsátás-csökkentési célok eléréséhez, beleértve a nemzetközi tengerhajózást és a légi közlekedést is. A légi közlekedés e csökkentésekhez a kibocsátási egységek Közösségen belüli kereskedelmi rendszeréhez (a továbbiakban: a közösségi rendszer) való csatlakozás révén járul hozzá. Abban az esetben, ha 2011. december 31-ig a tagállamok nem fogadnak el olyan, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belüli nemzetközi megállapodást, amelynek csökkentési célkitűzései között szerepelnek a nemzetközi tengeri kibocsátások, és/vagy a Közösség nem fogad el ilyen jellegű megállapodást az UNFCCC-n keresztül, a Bizottságnak 2013-as hatálybalépési célkitűzéssel javaslatot kell tennie arra, hogy a nemzetközi tengeri kibocsátások bekerüljenek a Közösség csökkentési kötelezettségvállalásai közé. Ez a javaslat a minimálisra csökkenti a Közösség versenyképességét érintő hatásokat, figyelembe véve a lehetséges környezeti előnyöket.

(3)

Továbbá, e célkitűzés teljesítése érdekében az Európai Tanács 2007. márciusi brüsszeli ülésén a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodáshoz hozzájárulva támogatta az üvegházhatású gázok 1990-es szinthez viszonyított kibocsátásának 30 %-os csökkentését 2020-ig előirányzó közösségi célkitűzést, azzal a feltétellel, hogy más fejlett országok is hasonló mértékű kibocsátás-csökkentésre vállalnak kötelezettséget, illetve ahhoz a gazdaságilag magasabb fejlettségi szintű fejlődő országok is felelősségeik és képességeik szerint, megfelelő mértékben hozzájárulnak.

(4)

Az Európai Tanács hangsúlyozta a Közösség arra irányuló törekvését, hogy Európa gazdasága nagy energiahatékonysággal, ugyanakkor alacsony szintű üvegházhatású gázkibocsátás mellett működjön, és úgy határozott, hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális és átfogó megállapodás létrejöttéig, valamint a nemzetközi tárgyalásokon kialakított álláspont fenntartásával a Közösség határozottan és egyoldalúan vállalja, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es szinthez képest legalább 20 %-kal csökkenti.

(5)

Az energiahatékonysági fejlesztések döntő fontosságúak annak érdekében, hogy a tagállamok meg tudjanak felelni e határozat előírásainak. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak szorosan nyomon kell követnie, milyen előrelépések történnek az energiafogyasztás 2020-ra 20 %-kal való csökkentésére irányuló célkitűzés megvalósítása irányában, és amennyiben a haladás nem megfelelő, kiegészítő lépéseket kell javasolnia.

(6)

A 2003/87/EK irányelv (4) létrehozza az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét, amely a gazdaság bizonyos ágazatait érinti. Az üvegházhatású gázok 1990-es kibocsátási szinthez viszonyított 20 %-os csökkentésének 2020-ra előirányzott költséghatékony megvalósításához a gazdaság összes ágazatának részt kell vállalnia a kibocsátás-csökkentésben. A tagállamoknak ezért további szakpolitikai követelményeket és intézkedéseket kell érvényesíteniük annak érdekében, hogy a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó források üvegházhatású gázkibocsátását tovább korlátozzák.

(7)

Az egyes tagállamok vállalásainak mértékét az üvegházhatású gázok e határozat tárgyát képező, 2005-ös kibocsátási szintje alapján kell meghatározni, oly módon kiigazítva, hogy ne szerepeljenek benne azon létesítmények kibocsátásai, amelyek 2005-ben már léteztek, de amelyeket a 2006–2012-es időszakban vontak be a közösségi rendszerbe. A 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságokat tonna szén-dioxid egyenértékben kifejezve, a felülvizsgált és hitelesített adatok alapján kell meghatározni.

(8)

A tagállamok kibocsátás-csökkentési vállalásait a szolidaritás elve és a Közösség egészén belüli fenntartható gazdasági növekedés kívánalma alapján kell meghatározni, figyelembe véve az egyes tagállamok egy főre jutó relatív GDP-jét. Azokban a tagállamokban, amelyekben jelenleg viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP és ezért nagyarányú GDP-növekedéssel számolnak, az üvegházhatású gázok 2005. évi kibocsátásának szintjéhez képest engedélyezni kell a kibocsátás mértékének növelését, ám a növekedésnek a Közösség egyoldalú csökkentési kötelezettségvállalásának keretén belül kell maradnia. Azokban a tagállamokban, amelyekben jelenleg viszonylag magas az egy főre jutó GDP, csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005. évi kibocsátás szintjéhez képest.

(9)

A Közösség egyoldalú csökkentési kötelezettségvállalásának teljesítése irányában tett tagállami vállalások igazságos megosztása érdekében egyetlen tagállammal szemben sem támasztható olyan elvárás, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest 20 %-nál nagyobb mértékben csökkentse kibocsátásainak mértékét, ugyanakkor egyetlen tagállam számára sem engedélyezett, hogy 2020-ig a 2005-ös szinthez képest 20 %-nál nagyobb mértékben növelje a kibocsátást. Az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2013 és 2020 közötti időszakban kell csökkenteni. A tagállamok a következő évről előrehozhatják az éves kibocsátási jogosultságuk legfeljebb 5 %-áig terjedő mennyiséget. Amennyiben a tagállam kibocsátásai nem érik el az éves kibocsátási jogosultságot, a tagállam átviheti kibocsátás-csökkentési többletét a következő évekre.

(10)

Az egyes tagállamok által viselt kibocsátás-csökkentési költségek közötti különbségek kiegyenlítésének eszközeként, a nagyobb földrajzi rugalmasság érdekében, ugyanakkor a Közösség teljes kötelezettségvállalása átfogó költséghatékonyságának javítása mellett, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az éves kibocsátási jogosultságaik egy részét átruházhassák egy másik tagállamra. Az ilyen átruházások átláthatóságát egyrészt a Bizottságnak küldött értesítéssel, másrészt az egyes átruházásoknak mindkét érintett tagállam nyilvántartásába történő bevezetésével kell biztosítani. Az átruházást mindkét fél számára elfogadható módon kell végrehajtani, például árverezéssel, ügynökségi alapon működő piaci közvetítők alkalmazásával vagy kétoldalú megállapodással.

(11)

Az Unióban jelentősen kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A projekttevékenységből származó egységek használatát korlátozni kell, hogy azt a nemzeti tevékenységek kiegészítéseként lehessen alkalmazni. Az Unió továbbra is elkötelezett a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) további javítása mellett, és a megfelelő nemzetközi eljárásokon keresztül törekszik erre. Fontos, hogy projektekből származó, a tagállamok által használt egységek valódi, ellenőrizhető, további és tartós kibocsátás-csökkentést képviseljenek, egyértelmű előnyt jelentsenek a fenntartható fejlődés szempontjából, és ne legyenek jelentős negatív hatással a környezetre vagy a társadalomra. A tagállamoknak ezenkívül jelentést kell tenniük az ilyen egységek használata során alkalmazott minőségi feltételekről.

(12)

A kötelezettségek rugalmas tagállami szintű teljesítése és a fenntartható fejlődés, különösen a fejlődő országok fejlődésének elősegítése, valamint a befektetői biztonság növelése érdekében a Közösség bizonyos mértékig továbbra is elismeri a harmadik országok üvegházhatású gázkibocsátásainak csökkentését szolgáló projektekből származó kibocsátási egységeket mindaddig, amíg egy éghajlatváltozásról szóló jövőbeni nemzetközi megállapodás (a továbbiakban: az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás) meg nem születik. A tagállamok feladata biztosítani, hogy a kibocsátási egységek megvásárlására vonatkozó politikáik a projektek lehető legegyenletesebb földrajzi eloszlását eredményezzék, különösen a legkevésbé fejlett országoktól és a fejlődő kis szigetállamoktól vásárolt hitelesített kibocsátáscsökkentők (CER) arányának növelése révén, és hozzájáruljanak az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás létrejöttéhez.

(13)

A tagállamok így fel tudják majd használni a 2008 és 2012 közötti időszakban végrehajtott csökkentésekért kiadott üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységeket, amelyek a közösségi rendszerben használható projekttípusokból származnak ebben az időszakban. A tagállamok szintén fel tudják használni az említett időszakot követően végzett projektekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységeket, amelyeket a 2008 és 2012 közötti időszakban bejegyeztek, és amelyek a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszerben használható projekttípusokból származnak.

(14)

Rendkívül kevés CDM-el kapcsolatos projekt valósult meg az LDC-országokban. Tekintettel arra, hogy a Közösség a CDM-projektek igazságos elosztását támogatja, többek között az éghajlatváltozás elleni globális szövetség keretén belül is – amint azt az „Éghajlatváltozás elleni globális szövetség kiépítése az Európai Unió és az éghajlatváltozás által leginkább sebezhető szegény fejlődő országok között” című, 2007. szeptember 18-i bizottsági közlemény is tartalmazza –, indokolt garantálni a legkevésbé fejlett országokban a 2008 és 2012 közötti időszak után indított projektekből származó kibocsátási egységek elfogadását azon projekttípusok esetében, amelyek a 2008 és 2012 közötti időszakban a közösségi rendszerben használhatók. Az elfogadás gyakorlatával egészen 2020-ig, illetve ha ennél korábban létrejön, egy vonatkozó közösségi megállapodás megkötéséig kell élni.

(15)

A tagállamok ez irányú rugalmasságának növelése és fenntartható fejlődésének elősegítése érdekében a tagállamoknak biztosítani kell a Közösség és a harmadik országok között létrejött megállapodások nyomán végrehajtott projektekből származó további kibocsátási egységek felhasználhatóságát. A vállalások közös végrehajtását (JI) célzó projektek az egyes fejlett országokhoz rendelt egységek számát meghatározó éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hiányában 2012 után nem folytathatók. Az ilyen projektekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységeket azonban a jövőben is el kell ismerni a harmadik országokkal kötött megállapodások révén.

(16)

Fontos, hogy a tagállamok a későbbiekben is fel tudják használni a CDM-egységeket, mert így 2012 után is biztosítható ezek piaca. A piac működése és az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának további csökkentése, s ezáltal a Közösség megújuló energiaforrásokkal, energia-hatékonysággal, energiabiztonsággal, innovációval és versenyképességgel kapcsolatban megfogalmazott céljainak teljesítése érdekében javasolt, hogy a tagállamok számára mindaddig legyen engedélyezett a harmadik országokban vagy más tagállamokban végzett üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési projektek kibocsátási egységeinek éves felhasználása az egyes tagországokban a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó forrásokból származó kibocsátások 2005-ben megállapított értékének 3 %-áig, ameddig egy, az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás létre nem jön. Indokolt, hogy egyes tagállamok e mennyiség fel nem használt részét átruházhassák más tagállamokra. Indokolt továbbá, hogy az e határozatban meghatározott, negatív vagy legfeljebb 5 %-os pozitív határértékkel rendelkező tagállamok a fent említett kibocsátási egységeken felül további kibocsátási egységeket használjanak, amelyek az LCD-országokban és az SIDS-államokban évenként folytatott projektekből származó 2005-ös hitelesített kibocsátásuk 1 %-át tehetik ki, az ebben a határozatban megállapított négy feltétel közül eggyel való megfelelésük esetén.

(17)

Ez a határozat nem érinti a szigorúbb tagállami célkitűzéseket. Amennyiben a tagállamok egy szigorúbb célkitűzés megvalósítása érdekében kötelezettségeiken túl korlátozzák az e határozat hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok kibocsátását, az üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési egységek felhasználásának e határozat által előírt korlátozása nem alkalmazható a tagállami célkitűzés megvalósítása érdekében végrehajtott további kibocsátáscsökkentésre.

(18)

Annak érdekében, hogy – elsősorban a nagyra törő célokat kitűző tagállamok számára – növelni lehessen a nemzeti célkitűzések megvalósításának költséghatékonyságát, a tagállamok a 2003/87/EK irányelv 24a. cikkében meghatározottak szerint felhasználhatják a közösségi szintű projektekből származó egységeket.

(19)

Az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás megkötését követően a tagállamok – a közös megközelítésre is figyelemmel – kizárólag azon országok kibocsátási egységeit fogadhatják el, amelyek a megállapodást ratifikálták.

(20)

Az a tény, hogy az irányelv egyes rendelkezései egy éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás Közösség általi jóváhagyására utalnak, nem érinti az említett megállapodás tagállami megkötését.

(21)

Egy, a 2012 utáni időszakra vonatkozó éghajlatváltozásról szóló nemzetközi egyezmény jóváhagyása esetén az egyezményben foglaltak szerint a Közösségnek és tagállamainak részt kell venniük az egyezményt aláíró fejlődő országokban az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő mérhető, ellenőrizhető, kézzelfogható és nemzeti szinten megfelelő, azzal a céllal összhangban álló intézkedések finanszírozásában, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyítva az általános globális éves felszíni középhőmérséklet-emelkedés mértékét 2 °C-ra csökkentsék.

(22)

Egy, a 2012 utáni időszakra vonatkozó, éghajlatváltozásról szóló nemzetközi egyezmény jóváhagyása esetén és az egyezményben foglaltak szerint a Közösség és tagállamai részt vesznek az egyezményt ratifikáló fejlődő országok segélyezésének finanszírozásában, különösen az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett közösségek és országok tekintetében annak érdekében, hogy támogassák őket az alkalmazkodásban és a kockázatcsökkentési stratégiák kidolgozásában.

(23)

Amennyiben a Közösség 2010. december 31-ig nem köt éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodást, a Bizottság 2013-as hatálybalépési célkitűzéssel javaslatot tesz arra, hogy a földhasználathoz, a földhasználat változásaihoz és az erdészethez kapcsolható kibocsátások és abszorpció a harmonizált módszerekkel összhangban kerüljenek bele a közösségi kötelezettségvállalások közé, folytatva az UNFCCC keretein belül megkezdett munkát, biztosítva a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdészet által nyújtott hozzájárulás állandóságát és környezetvédelmi integritását, valamint a körültekintő ellenőrzést és nyilvántartást. A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy az egyes tagállami erőfeszítések megoszlását ennek megfelelően ki kell-e igazítani.

(24)

Az ebben a határozatban foglaltak teljesítésének menetét évente értékelni kell az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 2004. február 11-i 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) értelmében benyújtott jelentések alapján. Kétévente fel kell mérni a tervezett haladást, 2016-ban pedig teljes körűen értékelni kell a határozat végrehajtását.

(25)

A 2003/87/EK irányelv hatályát érintő mindennemű változtatáskor módosítani kell az e határozatban nem szabályozott üvegházhatásúgáz-kibocsátások maximális mennyiségét is a változtatásnak megfelelően.

(26)

Az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás jóváhagyását követően módosítani kell a tagállamok üvegházhatásúgáz-kibocsátási határértékeit a megállapodásban foglalt új közösségi vállalások alapján, figyelembe véve a tagállamok közötti szolidaritás és a Közösség egészén belüli fenntartható növekedés kívánalmát. A harmadik országokban végzett kibocsátáscsökkentési projektek nyomán szerzett kibocsátási egységek tagállamok által felhasználható mennyiségét az e határozat hatálya alá tartozó további kibocsátáscsökkentések legfeljebb 50 %-ával kell növelni.

(27)

A 280/2004/EK határozatban rögzített kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék használatával és a 2003/87/EK irányelv szerint kijelölt központi tisztviselő alkalmazásával gondoskodni kell az e határozat végrehajtásával kapcsolatos minden ügylet pontos feldolgozásáról és könyveléséről.

(28)

Mivel a Közösség csökkentési kötelezettségvállalása nem csupán a tagállamok kormányaira ró feladatokat, hanem a tagállami helyi és regionális önkormányzatok és egyéb helyi és regionális képviseleti fórumok és szervek számára is, a tagállamok biztosítják a központi és a különböző szintű helyi hatóságaik közti együttműködést.

(29)

Az egyes tagállamok, a központi kormányzatok, valamint a helyi és regionális szervek és hatóságok mellett mind a piaci szereplőket, mind pedig a háztartásokat és az egyéni fogyasztókat be kell vonni a közösségi csökkentési kötelezettségvállalás megvalósításához való hozzájárulásba, az üvegházhatású gázok nekik tulajdonítható kibocsátásának mértékétől függetlenül.

(30)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell az új, innovatív technikák alkalmazásának finanszírozását annak érdekében, hogy az ipari szereplők új munkahelyeket tudjanak létesíteni, ezáltal növelve a versenyképességet, és elősegítve a lisszaboni stratégia által kitűzött célok elérését.

(31)

Mivel a villamos energia megújuló energiaforrásokból való termelésének növelése különösen fontos eszköze az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének, a tagállamoknak a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) alapján kell cselekedniük.

(32)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak (7) megfelelően kell elfogadni.

(33)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy meghatározza a 2013 és 2020 közötti időszakra a tonna szén-dioxid egyenértékben kifejezett éves kibocsátási jogosultságokat, kijelölje azokat a módokat, amelyek megkönnyítik a tagállamok kibocsátási egységeinek átruházását és biztosítják ezen átruházások átláthatóságát, valamint elfogadja a nyilvántartásokhoz és a központi tisztviselőhöz kapcsolódó végrehajtási intézkedéseket. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és a határozat új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítése által annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(34)

Mivel e határozat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptéke vagy hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„Üvegházhatású gázok kibocsátása”: az I. mellékletben felsorolt kategóriákból származó szén-dioxid (CO2), metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), fluorozott szénhidrogének (HFC), perfluor-szénhidrogének (PFC) és kén-hexafluorid (SF6), tonna szén-dioxid egyenértékben kifejezett kibocsátása, a 280/2004/EK határozat alapján meghatározottak szerint, a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó, üvegházhatású gázok kibocsátásának kivételével.

2.

„Éves kibocsátási jogosultság”: a 2013 és 2020 közötti időszakra a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározottak alapján évenként maximálisan engedélyezett üvegházhatásúgáz-kibocsátás.

a)

a 2003/87/EK irányelvben meghatározott hitelesített kibocsátás-csökkentők és a kibocsátás-csökkentési egységek, amelyeket a 2008–2012-es időszakban a közösségi rendszerben használható kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatban adtak ki 2012. december 31-ig;

b)

A 2013. január 1-jétől végrehajtott kibocsátás-csökkentéssel kapcsolatban kiadott CER-ek és ERU-k, amelyek a 2013 előtt bejegyzett projektek vonatkozásában a 2008–2012-es időszakban felhasználhatók a közösségi rendszerben;

c)

a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott kibocsátás-csökkentő projektekből eredő, a 2008–2012-es időszakban a közösségi rendszerben felhasználható kibocsátás-csökkentés nyomán kiadott CER-ek 2020-ig, illetve ha ezek az országok ennél korábban erősítenek meg egy a Közösséggel kötött vonatkozó megállapodást, a megerősítés időpontjáig használhatók fel;

d)

erdőtelepítési vagy erdő-visszatelepítési projektekből származó ideiglenes hitelesített kibocsátás-csökkentők (tCER) és hosszú távú hitelesített kibocsátás-csökkentők (lCER), feltéve hogy – amennyiben egy tagállam tCER-eket vagy lCER-eket használt fel a 2002/358/EK tanácsi határozat (8) szerinti kötelezettségvállalásainak teljesítésére a 2008–2012 közötti időszakra vonatkozóan – a tagállam kötelezettséget vállal e kibocsátási egységek tCER-ekkel, lCER-ekkel vagy a Kiotói Jegyzőkönyv szerint érvényes egyéb egységekkel történő folyamatos felváltására a tCER-ek vagy lCER-ek lejárta előtt, és a tagállam kötelezettséget vállal arra is, hogy a tCER-ek vagy lCER-ek lejárta előtt az e határozat értelmében felhasznált tCER-eket vagy lCER-eket folyamatosan felváltja olyan tCER-ekkel, lCER-ekkel vagy egyéb egységekkel, amelyek felhasználhatók e kötelezettségvállalások teljesítésére. Ha a felváltás tCER-ek vagy lCER-ek felhasználása révén történik, a tagállam ezeket a tCER-eket vagy lCER-eket is folyamatosan felváltja lejáratuk előtt mindaddig, amíg fel nem váltja őket korlátlan érvényességű egységekkel.

a)

az EU 2020-ra vonatkozó, a klímaváltozásról és megújuló energiáról szóló végrehajtási intézkedéscsomaghoz csatolt bizottsági hatásvizsgálat szerint a teljes csomag közvetlen költsége meghaladja a bruttó hazai termék 0,70 %-át;

b)

a Bizottság a) pontban említett hatásvizsgálata szerint a bruttó hazai termék legalább 0,1 % -os növekedése áll fenn az érintett tagállam esetében jelenleg elfogadott célkitűzés és a költséghatékonysági tervek között;

c)

az érintett tagállam számára az ebben a határozatban engedélyezett teljes kibocsátás több mint 50 %-a közlekedéssel kapcsolatos kibocsátásokból származik; vagy

d)

az érintett tagállam megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzései 2020-ra meghaladják a 30 %-ot a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározottak értelmében.

a)

a 3. cikkben foglaltak végrehajtásából fakadó éves üvegházhatású gázkibocsátások szintje;

b)

az 5. cikk szerinti felhasznált kibocsátási egységek felhasználása, földrajzi eloszlása és típusa, valamint a rájuk alkalmazott mennyiségi feltételek;

c)

az ebben a határozatban foglalt kötelezettségeik teljesítése céljából tervezett lépések, beleértve a nemzeti stratégiákról és intézkedésekről, és a nemzeti tervekről szóló tájékoztatást;

d)

a tervezett további nemzeti stratégiákról és intézkedésekről szóló tájékoztatás, amelyek célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése az ebben a határozatban foglalt kötelezettségvállalásokon túl, és tekintettel az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás végrehajtására, a 8. cikkben említetteknek megfelelően.

a)

az üvegházhatásúgáz-kibocsátások gyorsabb, hatékonyabb, átláthatóbb és költséghatékonyabb nyomon követése, azokról jelentéstétel és ellenőrzésük;

b)

az üvegházhatású gázok 2020 utáni kibocsátására vonatkozó nemzeti tervek kidolgozása.

a)

a tagállam számára a következő évre kiosztott kibocsátási jogosultságból a többletkibocsátás tonna szén-dioxid egyenértékben kifejezett mennyisége 1,08-dal, mint helyreállítási tényezővel történő szorzatának megfelelő levonás;

b)

korrekciós intézkedési terv kidolgozása az e cikk (2) bekezdésével összhangban; és

c)

a tagállam számára kiosztott kibocsátási jogosultságok és JI/CDM-jogok más tagállamokra való részbeni átruházására vonatkozó lehetőség ideiglenes felfüggesztése mindaddig, amíg a tagállam nem teljesíti a 3. cikk (2) bekezdésében foglaltakat.

a)

a tagállam által annak érdekében végrehajtandó intézkedés, hogy teljesítse a 3. cikk (2) bekezdésében foglalt kötelezettségeit, elsőbbséget adva a hazai szakpolitikáknak és intézkedéseknek, valamint a közösségi intézkedéseknek;

b)

menetrend az említett intézkedés végrehajtására, amely lehetővé teszi a végrehajtás során tett éves előrelépés értékelését.

a)

a nemzetközi tárgyalások keretében kidolgozott intézkedések természete, valamint a más fejlett országok által tett, a Közösségéhez hasonló kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalások, és a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok által tett azon kötelezettségvállalások, hogy saját felelősségüknek és képességeiknek megfelelően ők is hozzájárulnak a kibocsátás-csökkentéshez;

b)

az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatásai, és ebből következően a közösségi szinten annak érdekében szükséges intézkedések, hogy a 30 %-os csökkentési célt lehessen elérni kiegyensúlyozottan, átláthatóan és igazságosan, figyelembe véve a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszaka során végzett munkát;

c)

a Közösség feldolgozóiparának versenyképessége a szénszivárgási kockázatok tekintetében;

d)

az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi megállapodás hatása a Közösség többi gazdasági ágazatára;

e)

a Közösség mezőgazdasági ágazatára gyakorolt hatás, ideértve a szénszivárgási kockázatokat is;

f)

megfelelő módok a Közösségen belüli földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdészeti tevékenységből származó kibocsátások és abszorpció figyelembevételére;

g)

a harmadik országokban folyó erdősítés, újraerdősítés, erdőirtás és erdőpusztulás egy nemzetközileg elismert ezzel összefüggő rendszer létrehozása esetén;

h)

további közösségi politikák szükségessége a Közösség és tagállamai által tett, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló kötelezettségvállalások tekintetében.

a)

a 2003/87/EK irányelv 11. cikke értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban kiadott kibocsátási egységek mennyisége, amely a 2003/87/EK irányelvnek megfelelően a 2008–2012-es időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek végső bizottsági jóváhagyását követően az irányelvben meghatározott források tekintetében történő módosításából ered;

b)

a 2003/87/EK irányelv 24. és 24a. cikkének megfelelően kiadott kibocsátási egységek vagy keretek az ezen határozat hatálya alá tartozó, tagállamokban történő kibocsátás-csökkentés tekintetében;

c)

a 2003/87/EK irányelv 27. cikke értelmében a közösségi rendszerből kizárt létesítményekből származó, üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó kvóták mennyisége a kizárás időtartamára.