(1)

Keretbe kell foglalni az elszámolási kötelezettségre, annak alkalmazására, a kötelezettség alóli esetleges mentességekre és az abban az esetben alkalmazandó kockázatcsökkentési technikákra vonatkozó szabályokat, ha a központi szerződő fél igénybevételével történő elszámolás nem lehetséges. Annak érdekében, hogy biztosítva legyen az egyszerre hatályba lépő rendelkezések koherenciája, továbbá, hogy az érdekelt felek – és különösen a rendelkezések betartására kötelezettek – számára könnyebb legyen az átfogó kép kialakítása és a rendelkezésekhez való hozzáférés, célszerű a 648/2012/EU rendelet II. címe által előírt szabályozási technikai standardok legtöbbjét egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacának globális jellegére való tekintettel a rendelet figyelembe veszi a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre és a kötelező elszámolásra vonatkozó nemzetközi útmutatásokat és ajánlásokat, valamint a más joghatóságok által kidolgozott kapcsolódó szabályokat. Az elszámolási kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályozási keret többek között figyelembe veszi az Értékpapírfelügyeletek Nemzetközi Szervezete által közzétett kötelező elszámolási követelményeket. Ez a lehetőségekhez mérten támogatni fogja a többi joghatóság által alkalmazott megközelítésekkel való konvergenciát.

(3)

A 648/2012/EU rendeletből származó korlátozott számú fogalom egyértelmű meghatározása, továbbá ezen technikai standard megalkotásához szükséges technikai kifejezések pontosítása céljából néhány fogalmat definiálni kell.

(4)

A közvetett elszámolási megállapodások nem tehetik ki a központi szerződő felet, a klíringtagot, az ügyfelet vagy a közvetett ügyfelet további partnerkockázatoknak, továbbá a közvetett ügyfél eszközeinek és pozícióinak megfelelő szintű védelemben kell részesülniük. Következésképp elengedhetetlen, hogy a közvetett elszámolási megállapodások minden típusa megfeleljen az említettek biztonságát garantáló minimumfeltételeknek. Ebből a célból a közvetett elszámolási megállapodás által érintett feleket külön kötelezettségek alá kell vonni. Az ilyen megállapodások túlmutatnak a közvetett ügyfelek és a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagok ügyfelei közötti szerződéses kapcsolatokon.

(5)

A 648/2012/EU rendelet értelmében a központi szerződő félnek a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) szerint minősített rendszernek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a központi szerződő felek klíringtagjainak az említett irányelv szerinti résztvevőknek kell minősülniük. Annak érdekében tehát, hogy a közvetett ügyfelek ugyanolyan szintű védelemben részesüljenek, mint amilyenben az ügyfelek a 648/2012/EU rendelet alapján, biztosítani kell, hogy a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfelek hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy azokkal egyenértékű, harmadik országbeli hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások legyenek.

(6)

Annak biztosítása érdekében, hogy nemteljesítés esetére a közvetett ügyfelek ugyanolyan szintű védelemben részesülhessenek, mint a közvetlen ügyfelek, közvetett elszámolási megállapodásokat kell kidolgozni. Egy közvetett elszámolási megállapodást lehetővé tevő klíringtag kiesése esetén a közvetett ügyfeleket is be kell venni az ügyfélpozícióknak a 648/2012/EU rendelet 39. és 48. cikkében meghatározott hordozhatósági követelmények alapján alternatív klíringtagra történő átruházásába. A közvetett elszámolási megállapodásokban megfelelő biztosítékokról kell gondoskodni az ügyfél-nemteljesítés esetére is, és ezeknek támogatniuk kell a közvetett ügyfelek pozícióinak alternatív elszámolási szolgáltatóra való átruházását.

(7)

Tekintettel arra, hogy az elszámolási megállapodások kapcsán különleges kockázatok merülhetnek fel, a közvetett elszámolási megállapodásban érintett valamennyi félnek – köztük a klíringtagoknak és a központi szerződő feleknek – folyamatosan be kell azonosítania, nyomon kell követnie és kezelnie kell a megállapodással összefüggésben felmerülő esetleges kockázatokat. Ebben az összefüggésben különösen fontos a közvetett elszámolási szolgáltatásokat nyújtó ügyfelek és az ezeket a szolgáltatásokat lehetővé tevő klíringtagok közötti megfelelő információmegosztás. A klíringtagok az ügyfelektől származó információkat kizárólag kockázatkezelési célokra használhatják fel, és meg kell előzni az üzletileg érzékeny információkkal való visszaéléseket; ennek jegyében például az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében hatékonyan el kell választani a pénzügyi intézmények különböző üzletágait.

(8)

Amikor az illetékes hatóság a központi szerződő fél számára a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamely kategóriájának elszámolását engedélyezi, az illetékes hatóságnak értesítenie kell az Európai Értékpapírpiaci Hatóságot (EÉPH). Az értesítésben az EÉPH értékelési folyamatának elvégzéséhez szükséges részletes információkat, többek között a likviditásra és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek érintett kategóriájának forgalmára vonatkozó információkat kell közölni. Jóllehet az információ az illetékes hatóságtól áramlik az EÉPH felé, eredendően az engedélyezést kérő központi szerződő félnek kell megadnia az előírt információkat az illetékes hatóság részére, amely ezután kiegészítheti azokat.

(9)

Jóllehet az illetékes hatóság által az EÉPH részére az elszámolási kötelezettség miatt küldendő értesítésben szerepeltetendő információk – különösen új termékek esetében – nem feltétlenül állnak rendelkezésre, a rendelkezésre álló becsléseket meg kell adni, és ezzel együtt egyértelműen jelezni kell, hogy milyen feltételezésekkel éltek. Az értesítésnek a szerződő felekre vonatkozó információkat is kell tartalmaznia: például a szerződő felek típusát és számát, a központi szerződő fél általi elszámolás megkezdéséhez szükséges lépéseket, a szerződő felek jogi és működési kapacitására, illetve kockázatkezelési keretére vonatkozó információkat kell tartalmaznia annak érdekében, hogy az EÉPH értékelni tudja azt, hogy az aktív szerződő felek képesek-e piaci fennakadás nélkül eleget tenni az elszámolási kötelezettségnek.

(10)

Az illetékes hatóság által az EÉPH részére küldött értesítésben meg kell adni a szabványosítás fokával, a likviditással és az árinformációk elérhetőségével kapcsolatos információkat ahhoz, hogy az EÉPH meg tudja ítélni, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriája elszámolási kötelezettség alá tartozik-e. A származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozó szerződéses feltételek és működési folyamatok szabványosítására vonatkozó kritériumok a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozó gazdasági feltételek szabványosítását jelző mutató, hiszen a szerződéses feltételek és a működési folyamatok csak akkor szabványosíthatók, ha az említett gazdasági feltételek is szabványosítottak. A likviditásra és az árinformációk elérhetőségére vonatkozó kritériumokat az EÉPH az illetékes hatóság által alkalmazottól eltérő szempontok alapján vizsgálja a központi szerződő fél engedélyezésekor. Ebben a kontextusban a likviditást tágabb értelemben vizsgálják, és ez különbözik az elszámolási kötelezettség alkalmazása utáni likviditástól. Az a tény például, hogy az adott ügylet kellőképpen likvid ahhoz, hogy azt egy központi szerződő fél számolja el, nem feltétlenül jelenti azt, hogy elszámolási kötelezettség alá tartozik. Az EÉPH által végzett értékelés nem másolhatja vagy ismételheti meg az illetékes hatóság által már elvégzett felülvizsgálatot.

(11)

Az elszámolási kötelezettség céljából az illetékes hatóság által közölt információnak lehetővé kell tennie az EÉPH számára az árazási információk elérhetőségének értékelését. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy egy központi szerződő félnek az árazási információkhoz adott időpontban meglévő hozzáférése nem jelenti azt, hogy a piaci szereplők a jövőben is hozzá fognak tudni férni az árazási információkhoz. Következésképpen az a tény, hogy a központi szerződő félnek hozzáférése van a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bizonyos kategóriáihoz tartozó származtatott ügyletek elszámolási kockázatainak kezeléséhez szükséges árinformációkhoz, még nem jelenti automatikusan azt, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szóban forgó kategóriája elszámolási kötelezettség alá tartozik.

(12)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolási kötelezettség alá eső kategóriáit tartalmazó, az EÉPH által összeállított jegyzékben szerepeltetendő információk részletezettségének szintje attól függ, hogy ezek az információk mennyire relevánsak a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáinak beazonosítása szempontjából. Ennek eredményeképp a jegyzékben szerepeltett információk részletezettsége a tőzsdén kívüli ügyletek különböző kategóriái szerint eltérő lehet.

(13)

Valamely kereskedési helyszínhez több központi szerződő fél hozzáférésének lehetővé tételével szélesedhet a résztvevők hozzáférése, ezáltal pedig bővülhet a teljes likviditás. E körülményekre való tekintettel mindazonáltal szükséges a likviditási források széttöredezettségének fogalmát adott kereskedési helyszínre vonatkozóan meghatározni arra az esetre, ha az veszélyeztetheti a piacok zökkenőmentes és rendes működését a pénzügyi eszközök azon kategóriája tekintetében, amelyre vonatkozóan a kérést benyújtották.

(14)

Az azon kereskedési helyszín illetékes hatósága által, amelyhez a központi szerződő fél hozzáférést kért, valamint a központi szerződő fél illetékes hatósága által végzett értékelést azon mechanizmusokra kell alapozni, amelyek az adott kereskedési helyszín tekintetében rendelkezésre állnak a likviditási források széttöredezésének megelőzése céljából.

(15)

A likviditási források széttöredezésének megelőzése érdekében az adott kereskedési helyszín valamennyi résztvevőjének képesnek kell lennie az egymás között végrehajtott összes ügylet elszámolására. Nem lenne azonban arányos azt előírni egy meglévő központi szerződő fél összes klíringtagja számára, hogy váljanak egy ilyen kereskedési helyszínt kiszolgáló bármely másik központi szerződő fél klíringtagjává is. A likviditási források széttöredezési kockázatának korlátozása érdekében azokban az esetekben, amikor vannak olyan szereplők, amelyek mindkét központi szerződő félnek klíringtagjai, ezek lebonyolíthatják az átruházást és a két központi szerződő fél által külön-külön kiszolgált piaci résztvevők által végrehajtott ügyletek elszámolását. Mindazonáltal biztosítani kell azt, hogy valamely központi szerződő félnek egy kereskedési helyhez való hozzáférésre vonatkozó kérése ne vezessen a likviditási források oly módon történő széttöredezéséhez, hogy az megnövelné a meglévő központi szerződő fél kockázati kitettségét.

(16)

A 648/2012/EU rendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében egy központi szerződő félnek a kereskedési helyszínhez való hozzáférésre vonatkozó kérése nem igényelhet interoperabilitást, következésképpen ez a rendelet nem írja elő az interoperabilitást a likviditási források széttöredezettségére adható egyetlen lehetséges megoldásként. A rendelet ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a központi szerződő felek önkéntes alapon ilyen megállapodás részeseivé váljanak, ha a megállapodáshoz szükséges feltételek biztosítottak.

(17)

Annak megállapításához, hogy melyik tőzsdén kívüli származtatott ügylet mérsékli objektíve az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat, a nem pénzügyi szerződő felek az e rendeletben szereplő meghatározások valamelyikét alkalmazhatják, ideértve a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokon (IFRS) alapuló számviteli meghatározást is. A szerződő felek akkor is alkalmazhatják a számviteli definíciót, ha az IFRS szabályokat nem alkalmazzák. Azon nem pénzügyi szerződő felek esetében, amelyek helyi számviteli szabályokat alkalmazhatnak, az említett helyi szabályok szerint fedezeti ügyletnek minősített ügyletek legtöbbje várhatóan az üzleti tevékenységhez vagy a likviditásfinanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódó kockázatokat csökkentő ügyletek e rendeletben meghatározott általános fogalommeghatározása alá esne.

(18)

Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy egy közvetlenül kapcsolódó származtatott ügylettel – azaz a fedezett kockázatéval pontosan megegyező mögöttes eszközzel és ugyanazzal a kiegyenlítési időponttal rendelkező ügylettel – valamely kockázat fedezése nem megoldható. Ilyen esetben a nem pénzügyi szerződő fél egy szorosan korreláló eszköz alkalmazásával helyettesítő fedezetet vehet igénybe, például a gazdasági viselkedését tekintve nagyon hasonló mögöttes eszközzel rendelkező eszközt is használhat kitettségének fedezésére. Ezenfelül a nem szerződő pénzügyi felek bizonyos csoportjai, amelyek a csoport egészére vonatkozó kockázatok fedezése céljából egyetlen jogalanyon keresztül vesznek részt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekben, makró- vagy portfóliófedezetet is igénybe vehetnek. Az ilyen makró-, portfólió- vagy helyettesítő fedezetet nyújtó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fedezetnek minősülhetnek e rendelet alkalmazásában, és a kockázatokat objektíve mérséklő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek megállapítására alkalmazott kritériumok alapján kell mérlegelni ezeket.

(19)

A kockázatok időben változhatnak és a kockázatok alakulásához történő igazodás érdekében az üzleti vagy pénzgazdálkodási tevékenységgel összefüggő kockázatok csökkentésére eredetileg megkötött ügyleteket esetleg további tőzsdén kívüli származtatott ügyletek alkalmazásán keresztül kell ellensúlyozni. Ennek következtében valamely kockázat fedezése adott esetben tőzsdén kívüli származtatott ügyletek olyan kombinációja által válik elérhetővé, amelybe beletartoznak az időközben az üzleti vagy likviditásfinanszírozási kockázatoktól függetlenné vált tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket lezáró, azokat kiegyenlítő tőzsdén kívüli származtatott ügyletek is.

(20)

Az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok köre rendkívül széles és gazdasági ágazatonként változik. Az üzleti tevékenységhez kapcsolódó kockázatok általában a társaság termelési funkcióhoz szükséges inputokhoz, valamint a társaság által értékesített vagy nyújtott termékekhez és szolgáltatásokhoz kötődnek. A likviditásfinanszírozási tevékenységek jellemzően a szervezet rövid és hosszú távú finanszírozásának, és ennek részeként adósságának kezeléséhez, illetve az általa termelt vagy rendelkezésére álló pénzügyi források befektetéséhez kapcsolódnak, ideértve a készpénzkezelést is. A likviditásfinanszírozási és az üzleti tevékenységek akár ugyanazon kockázati források, például devizaárfolyam-kockázat, nyersanyagárak, inflációs kockázat vagy hitelkockázat által is érintettek lehetnek. Tekintettel arra, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket valamilyen egyedi kockázat fedezésére kötik, az üzleti vagy likviditásfinanszírozási tevékenységekhez közvetlenül kapcsolódó kockázatok elemzésekor a szóban forgó kockázatokat következetes, mindkét tevékenységet lefedő módon kell meghatározni. Ezenfelül a két fogalom elhatárolásának akár nem kívánt következményei is lehetnek, mivel a nem pénzügyi szerződő fél működési ágazatától függően az adott egyedi kockázat vagy a likviditásfinanszírozás vagy az üzleti tevékenység szempontjából lenne fedezve.

(21)

Miközben az elszámolási értékhatárokat a kapcsolódó kockázatok rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével kell megállapítani, fontos számításba venni azt is, hogy a kockázatokat csökkentő tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket nem veszik figyelembe az elszámolási értékhatárok kiszámításánál, továbbá, hogy az elszámolási értékhatárok kivétel alkalmazását teszik lehetővé az elszámolási kötelezettség tekintetében azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében, amelyek nem fedezeti céllal kötöttnek tekinthetők. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elszámolási értékhatárokat rendszeres időközönként felül kell vizsgálni, és azokat a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kategóriáiként kell megállapítani. A tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek az elszámolási értékhatárok céljából meghatározott kategóriái eltérhetnek a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteknek az elszámolási kötelezettség céljából meghatározott kategóriáitól. Az elszámolási értékhatárok meghatározásakor kellőképpen figyelembe kell venni azt, hogy olyan egységes mutató meghatározására van szükség, amely tükrözi a nettó pozíciók összegének, és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségeknek a rendszerszintű jelentőségét. Tekintettel továbbá arra, hogy az elszámolási értékhatárokat nem pénzügyi szerződő felek is használják, egyszerűen alkalmazhatóknak kell lenniük.

(22)

Az elszámolási értékhatárokat a nettó pozíciók összege és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségek rendszerszintű jelentőségének figyelembevételével kell megállapítani a 648/2012/EU rendelettel összhangban. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy ezek a nettó pozíciók és kitettségek különböznek a szerződő felek összességére vagy eszközkategóriák összességére vonatkozó nettó kitettségektől. Az elszámolási értékhatárok megállapítása céljából figyelembe vett adatok meghatározásához a 648/2010/EU rendelet alapján ezeket a nettó pozíciókat össze is kell adni. A nettó pozíciók összeadásával nyert teljes bruttó összeget kell figyelembe venni az elszámolási értékhatárok megállapításakor. Az említett összeadással nyert bruttó nominális értéket kell referenciaértékként használni az elszámolási küszöbértékek megállapításához.

(23)

A nem pénzügyi szerződő felek tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek szerkezete általában alacsony fokú nettósítást eredményez, mivel azonos irányú tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötnek. Ennek következtében a nettó pozíciók összege és az egyes szerződő felekre, illetve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egyes kategóriáira jutó kitettségek különbsége nagyon közel van az ügyletek bruttó értékéhez. Ebből és az egyszerűségre való törekvésből fakadóan célszerű a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek bruttó értékét az elszámolási küszöbérték megállapításánál figyelembe veendő mérték közelítőértékeként alkalmazni.

(24)

Tekintettel arra, hogy az elszámolási értékhatárt meg nem haladó nem pénzügyi szerződő feleknek nem kell a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteik piaci értékét meghatározniuk, nem volna ésszerű ezen mértéket használni az elszámolási értékhatárok megállapításához, mivel ez olyan súlyos terhet jelentene a nem pénzügyi szerződő felek számára, amely nincs arányban a kezelt kockázattal. Ezzel szemben a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek nominális értékének használata olyan egyszerű megoldást kínál, amely a nem pénzügyi szerződő felek esetében nincs kitéve külső eseményeknek.

(25)

A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek adott kategóriájára vonatkozóan megállapított értékhatárok túllépése az összes kategória tekintetében az értékhatárok túllépését eredményezi, mivel a kockázatokat csökkentő tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket nem veszik figyelembe a számításnál; az elszámolási küszöbértékek túllépésének következményei nemcsak az elszámolási kötelezettséggel vannak összefüggésben, hanem a kockázatcsökkentő technikákkal is, és az érintett kötelezettségek tekintetében a nem pénzügyi szerződő felekre a 648/2012/EU rendelet alapján alkalmazandó megközelítésnek egyszerűnek kell lennie, tekintettel arra, hogy a nem pénzügyi szerződő felek jellemzően kevésbé összetettek.

(26)

Az el nem számolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek estében kockázatcsökkentési technikákat, például időben történő visszaigazolást kell alkalmazni. A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek visszaigazolása egy vagy több keretmegállapodást, visszaigazolási keretmegállapodást vagy egyéb szokványos feltételeket jelenthet. A visszaigazolás elektronikusan végrehajtott ügylet vagy mindkét fél által aláírt dokumentum formáját öltheti.

(27)

Az ügylet feltételeinek egységes értelmezése és a jogbiztonság érdekében létfontosságú, hogy a szerződő felek az ügylet feltételeit az ügylet végrehajtását követően a lehető leggyorsabban visszaigazolják, különösen akkor, ha az ügylet végrehajtása vagy feldolgozása elektronikus úton történik. Különösen a nem szokványos vagy összetett tőzsdén kívüli ügyleteket kötő szerződő feleknek eszközök alkalmazására lehet szükségük a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek időben történő visszaigazolására vonatkozó követelménynek való megfeleléshez. Az időben történő visszaigazolás feltételezi azt is, hogy a releváns piaci gyakorlatok fejlődni fognak e téren.

(28)

A kockázatok további csökkentése érdekében a portfólióállomány-egyeztetés minden szerződő fél számára lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjon arról, hogy az ügylet-portfólió miként jelenik meg a másik félnél. Ennek segítségével időben fel lehet tárni az ügylet legfontosabb feltételeihez kapcsolódó esetleges félreértéseket. A feltételek között szerepelnie kell az egyes ügyletek értékelésének, és egyéb olyan releváns adatokat is tartalmazhat, mint a hatálybalépés időpontja, a tervezett lejárat napja, esetleges kifizetési vagy elszámolási napok, az ügylet nominális értéke, az ügylet pénzneme, a mögöttes eszköz, a szerződő felek pozíciója, a munkanap konvencionális fogalma és a tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetleges rögzített vagy lebegő árfolyama.

(29)

Tekintettel a különböző kockázati profilokra és annak érdekében, hogy a portfólióállomány-egyeztetés egy arányos kockázatcsökkentő technika legyen, az állományegyeztetés gyakorisága és a figyelembe vett portfólió nagysága a szerződő felek jellegétől függően változik. Szigorúbb követelményeket kell alkalmazni a pénzügyi és az elszámolási értékhatárt túllépő nem pénzügyi szerződő felekre egyaránt; a portfólióállomány-egyeztetés tekintetében kisebb gyakoriságot kell alkalmazni az elszámolási értékhatárt meg nem haladó nem pénzügyi szerződő felek esetében, függetlenül attól, hogy szerződő felük melyik kategóriába tartozik; az említett szerződő fél portfóliójának érintett részére vonatkozóan ugyancsak élvezni fogja a kevésbé gyakori állományegyeztetésből fakadó előnyöket.

(30)

Olyan körülményektől függően, mint az adott szerződő félhez kötődő portfólióméret, a lejárat, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek szabványosításának foka, a portfóliótömörítés ugyancsak hatékony kockázatcsökkentő eszköz lehet. Azon pénzügyi és nem pénzügyi szerződő feleknek, amelyek tőzsdén kívüli származtatott ügyletek olyan portfóliójával rendelkeznek, amely az e rendeletben meghatározott mértéken felül nincs valamely központi szerződő fél által elszámolva, eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel megvizsgálják a partner-hitelkockázat csökkentését lehetővé tevő portfóliótömörítés alkalmazásának lehetőségét.

(31)

A vitarendezés a nem központilag elszámolt ügyletekből származó kockázatok csökkentésére irányul. Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kötésekor a feleknek meg kell állapodniuk az ügylettel összefüggésben esetlegesen felmerülő vitáik rendezésének kereteiről. A keretnek olyan vitarendezési mechanizmusokra kell hivatkoznia, mint például a választott bíróság vagy valamilyen árajánlat-kérési mechanizmus. E keret célja annak megakadályozása, hogy a rendezetlen viták súlyosbodjanak és többletkockázatoknak tegyék ki a feleket. A vitás eseteket be kell azonosítani, kezelni kell azokat, és megfelelő tájékoztatást kell adni róluk.

(32)

A piaci értéken történő értékelést akadályozó piaci feltételek meghatározása céljából meg kell határozni az inaktív piacokat. Egy piac számos okból kifolyólag lehet inaktív, ideértve például azt, amikor nem kerül sor rendszeresen szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügyletekre, ahol a szokásos piaci feltételek alatt a számviteli elszámolásokhoz használt feltételeket kell érteni.

(33)

Ez a rendelet a pénzügyi szerződő felekre és az elszámolási értékhatár feletti nem pénzügyi szerződő felekre alkalmazandó; a rendelet figyelembe veszi a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ( 4 ), amely a modell alapú árazás alkalmazására vonatkozóan ugyancsak állapít meg követelményeket.

(34)

Jóllehet a modell alapú árazáshoz használt modell házon belül vagy külsőleg is kidolgozható, a megfelelő elszámoltathatóság biztosítása érdekében a modell jóváhagyása az igazgatótanács vagy az igazgatótanács által felhatalmazott bizottság felelősségi körébe tartozik.

(35)

Ha a szerződő feleknek az illetékes hatóságok felé tett értesítésüket követően, de az illetékes hatóság számára biztosított kifogásolási időszak lejárta előtt van lehetőségük alkalmazni a csoporton belüli mentességet, biztosítani kell azt, hogy az illetékes hatóságoknak kellő időben megfelelő és elegendő információ álljon rendelkezésükre ahhoz, hogy meg tudják ítélni, kell-e kifogást emelniük a mentesség alkalmazása ellen.

(36)

A csoporton belüli tőzsdén kívüli származtatott ügyletek várható mérete, forgalma és gyakorisága meghatározható a szerződő felek csoporton belüli múltbeli ügyletei alapján, vagy valószínűségi modell és a jövőben várható tevékenység alapján.

(37)

Ha a felek csoporton belüli mentességet alkalmaznak, az információkat nyilvánosságra kell hozniuk annak érdekében, hogy a piaci szereplők és a potenciális hitelezők irányába biztosítva legyen az átláthatóság. Ez különösen a kockázatok értékelése szempontjából fontos a szerződő felek potenciális hitelezői számára. A közzététel célja az olyan téves értelmezések megelőzése, amelyek szerint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolásúak lennének, illetve hogy azokkal kapcsolatban kockázatcsökkentési technikákat alkalmaznának, miközben ez nem felel meg a valóságnak.

(38)

Az időben történő visszaigazolás megvalósításhoz alkalmazkodási erőfeszítésekre van szükség többek között a piaci gyakorlat és az informatikai rendszerek terén is. Tekintettel arra, hogy a megfeleléshez szükséges alkalmazkodás üteme a szerződő felek kategóriái és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek eszközkategóriái szerint különböző lehet, az alkalmazás ezen különbségeket kezelő progresszív kezdő időpontjainak meghatározásával javítható a visszaigazolás időkerete azon szerződő felek és termékek esetében, amelyek gyorsabban késznek állnak.

(39)

A portfólió-egyeztetésre, a portfóliótömörítésre vagy a vitarendezésre vonatkozóan megállapított standardok alapján a szerződő feleknek eljárásokat, politikákat és folyamatokat kell kidolgozniuk, dokumentációt kell módosítaniuk, ez pedig időt igényel. Az ehhez kapcsolódó követelmények hatálybalépését késleltetni kell annak érdekében, hogy a szerződő feleknek elegendő idő álljon rendelkezésükre a megfeleléshez szükséges lépések megtételére.

(40)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (EÉPH) által a Bizottságnak benyújtott szabályozási technikaistandard-tervezeten alapul.

(41)

Az EÉPH az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) 10. cikkével összhangban nyilvános konzultációkat folytatott le a szabályozási technikaistandard-tervezetekről, elemezte a lehetséges költségeket és hasznokat, és kikérte az 1095/2010/EU rendelet 37. cikke szerint létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,