Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikke kimondja, hogy az Európai Unió (EU) hatáskörére (illetékességére) nézve a hatáskör-átruházás elve irányadó, amely kimondja, hogy „az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében”.
A bennefoglalt – más szóval implicit – hatáskörök ezzel szemben olyan hatáskörök, amelyeket a szerződések nem ruháznak kifejezetten az Unióra, hanem a kifejezetten átruházott hatáskörökből vagy az Unió célkitűzéseiből erednek.
Az Európai Unió Bírósága több alkalommal is elismerte a bennefoglalt hatáskörök elvét, többek között a közúti fuvarozásról szóló európai megállapodás ügyében (22-70. sz. ügy), ahol ítéletében kimondta, hogy az Uniónak joga van nemzetközi megállapodásokról tárgyalni olyan kérdésekben, amelyekben hatáskörrel rendelkezik belső szabályok elfogadására. Ez az elv tehát – a tagállamok által kifejezetten az Unióra ruházott hatáskörökön túlmenően – az Uniót a szerződések bizonyos céljainak eléréséhez szükséges hatáskörökkel ruházza fel, abban az esetben is, ha a szerződések nem rendelkeznek az ehhez szükséges fellépési hatáskörről.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 352. cikkének (1) bekezdése határozza meg a bennefoglalt hatáskörök alkalmazásának alapelveit. Ez a passzus lehetővé teszi az Unió számára, hogy – bizonyos feltételek teljesülése esetén – rendelkezéseket hozzon a szerződésekben meghatározott olyan szakpolitikák vagy célkitűzések tekintetében, amelyek vonatkozásában nem ruházták kifejezetten rá a szükséges hatásköröket. Az uniós fellépés feltételei, hogy az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúlag elfogadja a megfelelő rendelkezéseket.
Amennyiben a szóban forgó rendelkezéseket különleges jogalkotási eljárás keretében a Tanács fogadja el, a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlament egyetértését követően szintén egyhangú határozatot kell hoznia. A Bizottság köteles felhívni a tagállamok parlamentjének figyelmét azokra a javaslatokra, amelyeket az EUMSZ 352. cikke alapján nyújt be.
Az EUMSZ 352. cikke nem használható jogalapként olyan határozatokhoz, amelyek a nemzeti törvények vagy rendelkezések harmonizációját eredményezik olyan területeken, amelyeken a szerződések kizárják az ilyen harmonizációt, továbbá nem szolgálhat a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzések megvalósításának alapjául. Az EUMSZ 352. cikke alapján elfogadott valamennyi jogi aktusnak tiszteletben kell tartania az EUSZ 40. cikkének (2) bekezdésében megállapított határokat.