–

az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) és a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) képviseletében A. Trillo García és M. Baró Pazos letrados,

–

a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 177., 1. o.) módosított és az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 12. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 4., 12., 46a–46c. cikkének értelmezésére, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 3., 10., 53–55. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS) (Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet, Spanyolország; a továbbiakban: INSS) és a Tesorería General de la Seguridad Social (TGSS) (Általános Társadalombiztosítási Pénztár, Spanyolország; a továbbiakban: TGSS) és José Blanco Marqués között a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás kiegészítése folyósításának svájci öregségi nyugdíjra való jogosultság miatti felfüggesztéséről az INSS által hozott határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az 1408/71 rendelet huszonegyedik preambulumbekezdése értelmében „a migráns munkavállalóknak és ezek túlélő hozzátartozóinak a csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó nemzeti rendelkezések túlzottan szigorú alkalmazásával szemben történő védelme érdekében […] szigorú szabályokat megállapító rendelkezéseket is kell tartalmaznia”.

4

E rendelet 1. cikkének j) pontja a „jogszabályokat” úgy határozza meg, mint a „szociális biztonsági rendszerekkel és ágakkal kapcsolatos, törvényi, rendeleti és egyéb rendelkezések[et], valamint az egyes tagállamok meglévő vagy jövőbeni végrehajtási intézkedései[t]”.

5

Az említett rendelet „A rendelet alkalmazási köre” című 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

6

Ugyanezen rendelet „Az ellátások halmozódásának tilalma” című 12. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   E rendelet nem adhat és nem tarthat fenn ugyanazon kötelező biztosítási idő alatt több, azonos jellegű ellátáshoz való jogosultságot. Ugyanakkor e rendelkezés nem alkalmazható azokra a rokkantsági, öregségi és haláleseti ellátásokra (nyugdíjakra) vagy foglalkozási megbetegedés esetén nyújtott ellátásokra, amelyeket két vagy több tagállam intézményei nyújtanak a 41. cikk, a 43. cikk (2) és (3) bekezdése, a 46., 50. és 51. cikk vagy a 60. cikk (1) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően.

(2)   Ha e rendelet másként nem rendelkezik, egy ellátásnak más szociális biztonsági ellátásokkal vagy egyéb jövedelmekkel való halmozódása esetén az ellátás csökkentésére, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó tagállami jogszabályok rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők a kedvezményezettel szemben, ha a kérdéses ellátásra való jogosultságot egy másik tagállam jogszabályai szerint szerezték meg, vagy ha a jövedelem egy másik tagállam területén keletkezett.

(3)   Ha egy kereső tevékenységet folytató rokkantsági ellátásban vagy előrehozott öregségi nyugellátásban részesül, az ellátás csökkentésére, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó tagállami jogszabályok rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők vele szemben, ha a tevékenységét más tagállam területén folytatja.

[…]”

7

Az 1408/71 rendelet 46. cikke a következőt írja elő:

„(1)   Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei anélkül teljesültek, hogy a 45. cikket vagy a 40. cikk (3) bekezdését alkalmazni kellett volna, a következő szabályokat kell alkalmazni:

[…]”

8

Az 1408/71 rendelet „A tagállamok jogszabályai szerint rokkantságra, öregségre [helyesen: rokkantsági, öregségi] vagy túlélő hozzátartozói ellátásokra alkalmazandó csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó általános rendelkezések” című 46a. cikkének értelmében:

„(1)   A fejezet alkalmazásában ugyanolyan típusú ellátások halmozódása: az egy és ugyanazon személy által szerzett biztosítási, illetve tartózkodási idő alapján kiszámított vagy nyújtott rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások bármilyen halmozódása.

(2)   A fejezet alkalmazásában különböző típusú ellátások halmozódása minden olyan ellátás halmozódása, amely nem tekinthető az (1) bekezdés jelentése szerinti ugyanolyan típusú ellátásnak.

(3)   Egy tagállam jogszabályaiban megállapított, csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések alkalmazására a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói ellátás és egy ugyanolyan típusú vagy különböző típusú ellátás, illetve egyéb jövedelem halmozódása esetén a következő szabályokat kell alkalmazni:

9

Ugyanezen rendelet „A két vagy több tagállam jogszabályai szerinti ugyanolyan típusú ellátások halmozódása esetén alkalmazandó különleges rendelkezések” című 46b. cikke értelmében:

„(1)   Az egyik tagállam jogszabályai által megállapított csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések a 46. cikk (2) bekezdése alapján kiszámított ellátásra nem alkalmazandók.

(2)   Az egyik tagállam jogszabályai által megállapított csökkentésre, felfüggesztésre vagy visszavonásra vonatkozó rendelkezések a 46. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján kiszámított ellátásra csak akkor alkalmazandóak, ha az adott ellátás:

[…]

Az a) és b) pontban említett ellátásokat és megállapodásokat a IV. melléklet D. része sorolja fel.”

10

Az 1408/71 rendeletet 2010. május 1‑jétől hatályon kívül helyezte és fölváltotta a 883/2004 rendelet. Ugyanakkor ez utóbbi rendelet 90. cikkének (1) bekezdése értelmében az 1408/71 rendelet hatályban marad, és továbbra is joghatással bír „az 1992. május 2‑án aláírt Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás [HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.] és a Luxembourgban 1999. június 21‑én aláírt és a Svájci Államszövetséggel létrejött hét megállapodás megkötéséről szóló, 2002. április 4‑i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és – a tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodás tekintetében – bizottsági határozat (HL 2002. L 114., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o.) által jóváhagyott, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás és más megállapodás (a továbbiakban: EK–Svájc megállapodás) vonatkozásában, „amelyek hivatkoznak az 1408/71/EGK rendeletre, amíg az említett megállapodásokat e rendelet fényében nem módosítják”.

11

Az EK–Svájc megállapodás 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A Szerződő Felek, a II. mellékletnek megfelelően, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alábbiak érdekében:

12

Az EK–Svájc megállapodás 20. cikke értelmében:

„Ha a II. melléklet másként nem rendelkezik, Svájc és az Európai Közösség tagállamai közötti szociális biztonságról szóló kétoldalú megállapodásokat e megállapodás hatálybalépésekor felfüggesztik, amennyiben e megállapodás szabályozza ugyanazt a területet.”

13

Az EK–Svájc megállapodás szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó II. mellékletének 1. cikke értelmében:

„(1)   A szociális biztonsági rendszerek összehangolása területén a Szerződő Felek megállapodnak az e megállapodás aláírásának időpontjában hatályos és az e melléklet A. szakaszával módosított, e megállapodásban említett közösségi jogi aktusok vagy e jogi aktusokkal egyenértékű szabályok egymás közötti alkalmazásában.

(2)   A jelen melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban szereplő »tagállam(ok)« kifejezést úgy kell érteni, hogy az a kérdéses közösségi jogi aktusok hatálya alá tartozó tagállamokon kívül Svájcot is magában foglalja.”

14

Az említett melléklet A. szakasza többek között az 1408/71 rendeletre hivatkozik.

15

Az EK–Svájc megállapodás II. mellékletét az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás által létrehozott vegyes bizottság 2012. március 31‑i 1/2012 határozata (HL 2012. L 103., 51. o.) tette naprakésszé.

16

Az így módosított, 2012. április 1‑jén hatályba lépett II. melléklet hivatkozik a 883/2004 rendeletre, de az 1408/71 rendeletre is „ahogy [a 883/2004 rendelet] hivatkozik rá, illetve a múltban felmerült esetben.”

17

Az 1994. június 20‑i Real Decreto Legislativo 1/1994 (1/1994. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 1994. június 29‑i 154. száma, 20658. o.) által jóváhagyott Ley General de la Seguridad Social (a társadalombiztosításról szóló általános törvény, a továbbiakban: LGSS) alapeljárásban alkalmazandó változatának 136. és 137. cikke a szokásos foglalkozás gyakorlását lehetetlenné tevő tartós és teljes rokkantság esetére vonatkozó szociális védelmet életjáradék biztosítja, melynek célja azon munkavállalók szükség szerinti védelme, akik betegség, illetve munkahelyi vagy nem munkahelyi baleset folytán nem képesek szokásos foglalkozásukat gyakorolni, képesek azonban más foglalkozást gyakorolni.

18

Az LGSS 139. cikk (2) bekezdése értelmében:

„A tartós és teljes rokkantságnak megfelelő pénzbeli ellátás élethosszig tartó ellátást jelent, amely kivételes esetben egyösszegű kártérítéssel helyettesíthető, ha a kedvezményezett hatvanadik életévét betöltötte.

A foglalkozásuk gyakorlása szempontjából teljes mértékben rokkantnak nyilvánított munkavállalók az előző bekezdésben előírt nyugdíjban, valamint a hatályos szabályozás által előírt mértékű kiegészítésben részesülnek, amennyiben az általános vagy különös képességvesztésük és lakóhelyük szociális és munkahelyi környezete alapján nehézséggel néznek szembe a korábbi szokásos foglalkozásuktól eltérő területen történő foglalkoztatásukat illetően.

[…]”

19

Az 1972. június 23‑i Real Decreto 1646/1972 para la aplicación de la ley 24/1972, de 21 de junio, en materia de prestaciones del Régimen General de la Seguridad Social (az általános társadalombiztosítási rendszer ellátásairól szóló, 1972. június 21‑i 24/1972 törvény végrehajtásáról szóló 1646/1972 királyi rendelet; a továbbiakban: 1646/1972 rendelet) 6. cikkének (1)–(3) bekezdéséből kitűnik, hogy a szokásos foglalkozás gyakorlását akadályozó tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás a nyugdíj összegének számítási alapja 20%‑ának megfelelő mértékű kiegészítéssel (a továbbiakban: 20%‑os kiegészítés) növelendő, amennyiben a munkavállaló az 55. életévét betöltötte.

20

Ugyanakkor, mivel e kiegészítés azon a vélelmen alapul, hogy az 55. életévüket betöltött személyeknek különösen nehéz munkahelyet találniuk a korábban általuk gyakorolttól eltérő szakmában, amelynek tekintetében megállapították a tartós és teljes rokkantságukat, az említett kiegészítést az 1646/1972 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének értelmében „felfüggesztik azon időszakra, amely alatt a munkavállaló keresőtevékenységet végez”.

21

Ezzel szemben a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátásban való részesülés ilyen minőségében összeegyeztethető valamely más foglalkozás gyakorlásával.

22

Az LGSS 143. cikkének (4) bekezdése szerint, ha a tartósan rokkant személy betölti a 65. életévét, e nyugdíj öregségi nyugdíjjá alakul át. Az elnevezés ilyen megváltozása ugyanakkor nem érinti ezen ellátás alkalmazásának feltételeit.

23

J. Blanco Marqués – aki 1943. február 3‑án született – szakképzett bányavillamossági szerelő foglalkozása gyakorlása tekintetében megállapított, nem foglalkozási megbetegedésből eredő tartós és teljes rokkantság alapján spanyol nyugdíjra jogosult, amelyet bíróság állapított meg számára az 1998. június 3‑i ítéletben 1998. január 13‑i hatállyal. E nyugdíjra való jogosultság és a nyugdíj összegének megállapítása során csak a spanyol szociális biztonsági rendszerbe fizetett járulékokat vették figyelembe. Mivel az érintett e határozat hatálybalépésének napján elmúlt 55 éves, az 1646/1972 rendelet 6. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében 20%‑os kiegészítést állapítottak meg számára.

24

J. Blanco Marqués 65. életévének betöltésekor 2008. március 1‑jei hatállyal svájci társadalombiztosítási nyugdíjat szerzett. E nyugellátást kizárólag a svájci kötelező rendszerbe fizetett járulékok alapján állapították meg.

25

Az INSS 2015. február 24‑én hozott határozatával 2015. február 1‑jétől megszüntette a 20%‑os kiegészítést, amelyben J. Blanco Marqués részesült, azzal az indokkal, hogy e kiegészítés összeegyeztethetetlen az öregségi nyugdíj folyósításával, és a kedvezményezettől az elévülés által nem érintett 2011. február 1. és 2015. január 31. közötti időszakra vonatkozóan 17340,95 euró visszafizetését kérte.

26

J. Blanco Marqués keresetet nyújtott be ezen határozattal szemben a Juzgado de lo Social no 1 de Ponferrada (ponferradai 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) előtt. E bíróság 2015. szeptember 28‑i ítéletével megsemmisítette az említett határozatot, és megállapította, hogy a 20%‑os kiegészítés nem összeegyeztetetlen a svájci öregségi nyugdíj folyósításával, mert az 1408/71 rendelet 46a. cikke (3) bekezdésének a) pontja és a 883/2004 rendelet 53. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján csak akkor állhat fenn összeegyeztethetetlenség, ha a nemzeti jogszabályok annak megállapításához előírják a külföldön megszerzett ellátások vagy jövedelem figyelembevételét. Márpedig ilyen szabály nem létezik a spanyol jogban.

27

Az INSS ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y Leónhoz (Kasztília és León felsőbírósága, Spanyolország), amelyben kifejtette, hogy a Tribunal Supremo (Legfelsőbb Bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlata értelmében a 20%‑os kiegészítést nemcsak az 1646/1972 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében konkrétan szereplő esetben – amikor a jogosult valamilyen foglalkozást gyakorol – kell felfüggeszteni, hanem abban az esetben is, ha ez utóbbi valamely más tagállamból vagy Svájcból nyugdíjban részesül, mivel az ilyen nyugellátás a munkából származó jövedelem kiesését pótló jövedelemnek minősül.

28

E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León felsőbírósága) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29

Tekintve, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben mind az 1408/71, mind a 883/2004 rendeletre hivatkozik, előzetesen meg kell határozni, hogy az időbeli hatály szempontjából melyik rendelet alkalmazandó az alapügyben szereplő helyzetre.

30

E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból az tűnik ki, hogy a spanyol tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátást megállapító határozat 1998‑ban, míg a svájci nyugdíjat megállapító határozat 2008‑ban született. Mivel e két határozatot – amelyeken a szóban forgó nyugdíjak alapulnak – a 883/2004 rendelet hatálybalépése előtt hozták, az alapügyben csak az 1408/71 rendelet rendelkezései relevánsak.

31

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra keres választ, hogy az 1646/1972 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésében szereplő spanyol szabály – amely szerint a 20%‑os kiegészítést felfüggesztik azon időszak alatt, amelynek során a munkavállaló valamilyen foglalkozást gyakorol vagy nyugellátásban részesül – a Tribunal Supremo (Legfelsőbb Bíróság) értelmezésében az 1408/71 rendelet 12. cikke szerinti, ellátás csökkentésére vonatkozó rendelkezésnek minősül‑e.

32

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az a nemzeti jogszabály, amely a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás olyan kiegészítését írja elő, mint a 20%‑os kiegészítés, az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik.

33

Ugyanis e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a határozat hatálya alá tartoznak a „rokkantsági ellátások, beleértve a rokkantak keresőképességének fenntartását vagy javítását célzó ellátásokat is”.

34

Ezenkívül az említett rendelet 1. cikkének t) pontja szerint az „ellátásokat” és a „nyugdíjakat” tágabb értelemben úgy kell tekinteni, mint amelyek valamennyi ellátásra és nyugdíjra, azok közpénzekből fizetett valamennyi elemére, az értékállóságot biztosító növekményre és a kiegészítő juttatásra is vonatkoznak.

35

Az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, „ellátások csökkentésére vonatkozó rendelkezés” fogalmát illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely nemzeti szabályt ilyen szabálynak kell tekinteni, ha az azáltal előírt számítás azt eredményezi, hogy az érintett személy által igényelhető nyugdíj összege arra tekintettel csökken, hogy e személy egy másik tagállamból ellátásban részesül (lásd ebben az értelemben: 2002. március 7‑iInsalaca ítélet, C‑107/00, EU:C:2002:147, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. március 7‑ivan den Booren ítélet, C‑127/11, EU:C:2013:140, 28. pont).

36

A jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Tribunal Supremo (Legfelsőbb Bíróság) értelmezésében az 1646/1972 rendelet 6. cikkének (4) bekezdése alapján a 20%‑os kiegészítést nemcsak akkor kell felfüggeszteni, amikor a jogosult valamilyen foglalkozást gyakorol, hanem abban az esetben is, ha ez utóbbi valamely más tagállamból vagy Svájcból nyugdíjban részesül, ugyanis az ilyen nyugellátás munkából származó jövedelem kiesését pótló jövedelemnek minősül. Ezenkívül ugyanezen ítélet értelmében nem különböztethetők meg a hazai öregségi nyugdíjak és a más tagállamból vagy Svájcból kapott nyugdíjak, és mindegyiket ugyanolyan módon kell figyelembe venni e rendelkezés alkalmazása szempontjából.

37

Ebből következően az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályt úgy kell tekinteni, hogy az olyan ellátásokra vonatkozik, mint amilyenekben az érintett személy valamely másik tagállamban vagy Svájcban részesül, tekintve, hogy ez utóbbi államot – a Svájci Államszövetséget – az 1408/71 rendelet alkalmazásában az Unió tagállamaival azonosnak kell tekinteni (2010. november 18‑iXhymshiti ítélet, C‑247/09, EU:C:2010:698, 31. pont).

38

Egyebekben nem vitatott, hogy e nemzeti szabály alkalmazása az érintett által igényelhető ellátások teljes összegének csökkenését eredményezi.

39

Márpedig a Bíróság korábban már kimondta, hogy az olyan nemzeti szabály, amely azt írja elő, hogy csökkenteni kell a munkavállaló öregségi nyugdíj‑kiegészítését azon öregségi nyugdíj összegével, amelyre az érintett valamely másik tagállam rendszere alapján jogosult, az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, az ellátás csökkentésére vonatkozó rendelkezésnek minősül (1998. október 22‑iConti ítélet, C‑143/97, EU:C:1998:501, 30. pont).

40

E tekintetben, az INSS és a TGSS által előadott azon érvelést illetően, amely szerint az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabály nem tartozik az 1408/71 rendelet hatálya alá, mivel csupán egy összeegyeztethetetlenségre vonatkozó szabályt mond ki, a Bíróság pontosította, hogy az ellátások csökkentésére vonatkozó nemzeti rendelkezések nem vonhatók ki az 1408/71 rendeletben meghatározott alkalmazási feltételek és korlátok hatálya alól azáltal, hogy azokat számítási vagy bizonyítási szabályoknak minősítik (lásd ebben az értelemben: 1998. október 22‑iConti ítélet, C‑143/97, EU:C:1998:501, 24. pont; 1999. november 18‑iVan Coile ítélet, C‑442/97, EU:C:1999:560, 27. pont).

41

A fentiekre figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az a nemzeti rendelkezés, amelynek értelmében a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugdíj kiegészítése azon időszak alatt felfüggesztésre kerül, amelynek során ez e nyugdíjra jogosult személy valamely másik tagállamból vagy Svájcból öregségi nyugdíjban részesül, az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, ellátások csökkentésére vonatkozó rendelkezésnek minősül.

42

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében arra kérdez rá, hogy az 1408/71 rendelet 46a. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az „első tagállam jogszabályainak” ott szereplő fogalmát szigorú értelemben kell‑e venni, vagy az a nemzeti legfelsőbb bíróság általi értelmezést is tartalmazza.

43

E rendelkezés értelmében „egy másik tagállam jogszabályai szerint megszerzett ellátásokat vagy egy másik tagállamban megszerzett egyéb jövedelmet csak akkor kell figyelembe venni, ha az első tagállam jogszabályai előírják a külföldön megszerzett ellátások vagy jövedelem figyelembevételét”.

44

Ezenkívül az 1408/71 rendelet 1. cikkének j) pontja a „jogszabályokat” úgy határozza meg, mint a szociális biztonsági rendszerekkel és ágakkal kapcsolatos, törvényi, rendeleti és egyéb rendelkezéseket, valamint az egyes tagállamok meglévő vagy jövőbeni végrehajtási intézkedéseit.

45

Márpedig, amint az a jelen ítélet 27. pontjából kitűnik, noha az 1646/1972 rendelet 6. cikkének szövege arra korlátozódik, hogy a 20%‑os kiegészítés felfüggesztését előírja arra az esetre, ha a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás jogosultja valamilyen foglalkozást folytat, a nemzeti bíróság e rendelkezést úgy értelmezte, hogy az abban előírt felfüggesztés arra az esetre is kiterjed, ha a jogosult – akár a nemzeti szociális biztonsági rendszerből, akár valamely más tagállam rendszeréből vagy Svájcból – öregségi nyugdíjban részesül.

46

Azt illetően, hogy valamely jogszabályi rendelkezés legfelsőbb bíróság általi értelmezését az 1408/71 rendelet 1. cikkének j) pontja értelmében vett jogszabálynak kell‑e tekinteni, emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések hatályát a nemzeti bíróságok által történő értelmezésük figyelembevételével kell megállapítani (1994. június 8‑iBizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑382/92, EU:C:1994:233, 36. pont).

47

Noha az elszigetelt vagy kisebbségi álláspontot képviselő bírósági határozatok nem vehetők figyelembe, más a helyzet a nemzeti legfelsőbb bíróság által megerősített ítélkezési gyakorlatbeli értelmezéssel (lásd ebben az értelemben: 2003. december 9‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, C‑129/00, EU:C:2003:656, 32. pont).

48

Ilyen körülmények között a második kérdésére azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelt 46a. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy „az első tagállam jogszabályainak” ott szereplő fogalma úgy értendő, hogy az magában foglalja a nemzeti jogszabályi rendelkezés nemzeti legfelsőbb bíróság általi értelmezését.

49

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a spanyol jogszabályok szerinti tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátásban részesülő munkavállaló részére megállapított 20%‑os kiegészítés és az ugyanezen munkavállaló által Svájcban megszerzett öregségi nyugdíj az 1408/71 rendelet alapján azonos vagy különböző típusú ellátásnak tekintendő‑e.

50

E kérdés megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a szociális biztonsági ellátások azonos típusúnak tekintendők, amennyiben tárgyuk és céljuk, valamint kiszámításuk alapja és nyújtásuk feltételei azonosak. Ellenben az ellátások osztályozásához a csupán formális jellemzők nem tekinthetők lényeges kritériumnak (lásd ebben az értelemben: 1983. július 5‑iValentini ítélet, 171/82, EU:C:1983:189, 13. pont; 1995. augusztus 11‑iSchmidt ítélet, C‑98/94, EU:C:1995:273, 24. és 31. pont; 2006. július 18‑iDe Cuyper ítélet, C‑406/04, EU:C:2006:491, 25. pont).

51

A jelen ügyben a 20%‑os kiegészítés tárgyát és célját illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy e kiegészítés a különösen kiszolgáltatott személyek különös csoportjának – vagyis az 55 és 65 év közötti munkavállalóknak – a védelmére irányul, akiknek esetében megállapították a tartós és teljes rokkantságot, és akiknek különösen nehéz munkahelyet találniuk az általuk korábban gyakorolttól eltérő szakmában.

52

E cél elérése érdekében e munkavállalók részére a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás kiegészítése jár, amelynek összegét az e rokkantsági nyugdíj összegének kiszámítási alapja függvényében határozzák meg.

53

A fentiekből kitűnik, hogy a 20%‑os kiegészítés, valamint a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás, amelyhez e kiegészítés jogszabály szerinti kapcsolódik, az öregségi ellátásokkal azonos jellemzőkkel bír, mivel azok megélhetést igyekszenek nyújtani a szokásos foglalkozásuk gyakorlása szempontjából tartósan és teljes mértékben rokkantnak nyilvánított munkavállalók részére, akik ezenkívül egy bizonyos életkor betöltése után nehézséggel néznek szembe a korábbi szokásos szakmájuktól eltérő területen történő foglalkoztatásukat illetően.

54

Egyébként a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás és a 20%‑os kiegészítés éppen e tekintetben különbözik a munkanélküli‑ellátástól, amelynek célja az azon munkavállaló által a munkahely elvesztése következtében elszenvedett jövedelem elvesztésével kapcsolatos kockázat fedezése, aki továbbra is munkaképes marad (lásd ebben az értelemben: 2006. július 18‑iDe Cuyper ítélet, C‑406/04, EU:C:2006:491, 27. pont).

55

Ugyanis, ellentétben a munkanélküli‑ellátással, amely arra irányul, hogy az érintett számára lehetővé tegye, hogy a munkaerőpiacon maradjon azon időszak során is, amíg nem foglalkoztatják, a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás és a 20%‑os kiegészítés célja az, hogy a jogosultjának olyan pénzeszközöket biztosítson, amelyek lehetővé teszik a szükségleteinek fedezését a tartós és teljes mértékű rokkantsága megállapításától a nyugdíjkorhatárig tartó időszakban.

56

Így abban az esetben, amikor a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás jogosultjának a korábbi foglalkozásától eltérő szakmában sikerül visszatérnie a munkaerőpiacra, a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás, mint olyan, továbbra is jár, és csak a 20%‑os kiegészítés folyósítása kerül felfüggesztésre, mivel ezen új foglalkozás gyakorlása lehetővé teszi számára, hogy fedezze az elmaradt, keresőtevékenységből származó jövedelem egy részét.

57

Következésképpen a 20%‑os kiegészítés felfüggesztésének célja kizárólag az, hogy a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás megállapításának feltételeit a jogosult helyzetéhez igazítsa, és ennélfogva nem ad ezen ellátásnak a jelen ítélet 53. pontjában megállapítottól eltérő jelleget.

58

E következtetést erősíti az a körülmény, hogy a spanyol jogszabályok a tartós rokkantság esetén járó nyugellátást a nyugdíjkorhatár betöltésekor fiktív módon öregségi nyugdíjnak tekintik.

59

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy ha a munkavállaló valamely tagállam jogszabályai értelmében öregségi nyugdíjjá váló rokkantsági ellátásban és egy másik tagállam jogszabályai értelmében még öregségi nyugdíjjá át nem alakult rokkantsági ellátásban részesül, az öregségi nyugdíj és a rokkantsági ellátás azonos típusúnak minősül (1981. július 2‑iCelestre és társai ítélet, 116/80, 117/80 és 119/80–121/80, EU:C:1981:159, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1989. április 18‑iDi Felice ítélet, 128/88, EU:C:1989:153, 13. pont).

60

Ebből az következik, hogy a spanyol jogszabályok értelmében tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátásban részesülő munkavállaló részére megállapított 20%‑os kiegészítés és az ugyanezen munkavállaló által Svájcban megszerzett öregségi nyugdíj azonos típusúnak minősül, ráadásul mind a tartós és teljes mértékű rokkantságának az 55 éves korában történő megállapításától a nyugdíjkorhatárig tartó időszakban, mind pedig a nyugdíjkorhatár betöltése után.

61

A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a tartós és teljes rokkantság esetén járó nyugellátás kiegészítése, amelyet a munkavállaló részére valamely tagállam olyan jogszabályai alapján állapítottak meg, mint az alapügyben szereplő jogszabályok, és az ugyanezen munkavállaló által Svájcban megszerzett öregségi nyugdíj az 1408/71 rendelet alapján azonos típusúnak tekintendő.

62

A kérdést előterjesztő bíróság negyedik és ötödik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy abban az esetben, ha a két szóban forgó ellátás azonos típusúnak minősül, az 1408/71 rendelet mely különös rendelkezését kell alkalmazni az azonos típusú ellátások halmozódásával kapcsolatban.

63

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 12. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy – ha e rendelet másként nem rendelkezik – a tagállami jogszabályok halmozódást tiltó rendelkezései abban az esetben is érvényesíthetők az e tagállam költségén ellátásban részesülő személyekkel szemben, ha egyéb szociális biztonsági ellátásban részesülhetnek, még ha ezen ellátásra való jogosultságot egy másik tagállam jogszabályai szerint szerezték is meg (2002. március 7‑iInsalaca ítélet, C‑107/00, EU:C:2002:147, 22. pont; 2013. március 7‑ivan den Booren ítélet, C‑127/11, EU:C:2013:140, 29. pont).

64

A rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozók nyugdíja esetén alkalmazandó különös rendelkezéseket illetően az 1408/71 rendelet 46b. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a nemzeti jogszabályok által megállapított halmozódást tiltó rendelkezések az e rendelet 46. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja alapján kiszámított ellátásra csak akkor alkalmazandóak, ha két feltétel együttesen fennáll, azaz az adott ellátás összege először is nem függ a szerzett biztosítási vagy tartózkodási időtől, másodszor az ellátás szerepel az említett rendelet IV. mellékletének D. részében.

65

A jelen esetben az ügynek a Bíróság rendelkezésére álló irataiból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő ellátások megfelelnek az 1408/71 rendelet 46. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti feltételeknek, mivel a két nyugdíjat a nemzeti intézmények kizárólag az általuk alkalmazott jogszabályok rendelkezései alapján számították ki, anélkül hogy az összesítési vagy arányosítási eljárást alkalmazni kellett volna.

66

A két, együttesen alkalmazandó feltételt illetően a felek által benyújtott írásbeli észrevételek nem egyeznek azon kérdésben, hogy a 20%‑os kiegészítés összege függ‑e a lefedett biztosítási időszaktól, így e tekintetben a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálatot folytatnia, ugyanakkor nem vitatott, hogy az 1408/71 rendelet IV. melléklet D. része nem vonatkozik kifejezetten az ilyen típusú ellátásra.

67

A fentiekre tekintettel a negyedik és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 46b. cikkének (2) bekezdése a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan, halmozódást tiltó nemzeti szabály, mint amilyen az 1646/1972 rendelet 6. cikkéből következik, nem alkalmazandó az említett rendelet 46. cikke (1) bekezdése a) pontjának i) alpontja alapján kiszámított ellátásra, amennyiben ez az ellátás nem szerepel ugyanezen rendelet IV. mellékletének D. részében.

68

Az előző kettő, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válaszra tekintettel a hatodik kérdésre nem szükséges válaszolni.

69

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: