This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013DC0092
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS A DECENT LIFE FOR ALL: Ending poverty and giving the world a sustainable future
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK MÉLTÓ ÉLETET MINDENKINEK:A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK MÉLTÓ ÉLETET MINDENKINEK:A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása
/* COM/2013/092 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK MÉLTÓ ÉLETET MINDENKINEK:A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása /* COM/2013/092 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK MÉLTÓ ÉLETET MINDENKINEK:
A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása 1. Bevezetés A világon a két legsürgetőbb feladat jelenleg
a szegénység felszámolása, valamint a jólét és jóllét fenntarthatóságának
biztosítása. Hozzávetőleg 1,3 milliárd ember továbbra is rendkívüli
jövedelmi szegénységben él, és ennél sokkal többen vannak, akik humán fejlesztési
szükségletei nem teljesülnek. A természet által nyújtott szolgáltatások –
többek között a termékeny földterület, a tiszta víz és levegő – kétharmada
eltűnőben van, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése pedig
közel olyan mértékű, amelyen túl az emberi társadalomra és a természeti
környezetre gyakorolt hatások visszafordíthatatlanná válnak. Mindezek egyetemes és egymással összefüggő
problémák, amelyeket valamennyi országnak közösen kell megoldania. Nem elegendő
az egyes kihívásokat külön-külön kezelni – egységes szakpolitikai keretre van
szükség. Egy ilyen átfogó szakpolitikai keretnek ki kell jelölnie a
szegénységtől a jólétig és a jóllétig vezető útvonalat, amely minden embert és
minden országot magában foglal, miközben az előrehaladás figyelembe veszi
bolygónk korlátait. A szakpolitikai keretnek továbbá szorosan kapcsolódnia kell
a kormányzás, az emberi jogok, a béke és a biztonság kérdéseihez, amelyek a
haladás előfeltételeinek számítanak. Becslések szerint 1,5 milliárd ember
él komoly politikai konfliktus, fegyveres erőszak által sújtott, illetve
bizonytalan vagy törékeny helyzetű országban. 2013 őszén az ENSZ különleges rendezvény
keretében számot vet a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáért tett
erőfeszítések eredményéről, egyeztetést folytat a haladás 2015-ig tartó
felgyorsításának módjairól, valamint eszmecserét kezd a millenniumi fejlesztési
célokra vonatkozó 2015. évi határidőt követő lehetséges lépésekről.
Ezenfelül végre kell hajtani a Rio+20 konferencián 2012 júniusában tett
kötelezettségvállalásokat, többek között az inkluzív „zöld gazdaságot” célzó
intézkedések révén. Továbbá a Rióban létrehozott nyitott munkacsoport keretein
belül fel kell használni ezeket az eredményeket a további előrelépéshez. A
hozzájárulás mindezen formái elősegítik majd a 2015 utáni időszakra
vonatkozó átfogó keret kidolgozását. Ez a közlemény az említett kérdésekkel
kapcsolatos közös uniós megközelítést irányoz elő. Ehhez először meghatározza a
legfőbb globális kihívásokat és lehetőségeket. Ezt követően értékeli a világban
tapasztalható szegénység felszámolására irányuló stratégia sikerét és a
millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos tapasztalatokat, a Rio+20
konferencián elfogadottakkal összhangban a fenntartható fejlődés elérését célzó
több fontos lépést ismertet, valamint felvázolja a legfontosabb intézkedéseket.
Bemutatja továbbá a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos
tapasztalatokra és a Rio+20 konferencia nyomán végzett munkára – különösen a
fenntartható fejlesztési célok kidolgozására – épülő jövőbeli keret
kialakításának nehézségeit és annak alkotóelemeit, valamint jelzi, hogy
mindezek hogyan egyeztethetők össze az ENSZ égisze alatt zajló idevágó
folyamatokkal. E megfontolásokat alapul véve javaslatot tesz
egy, a 2015 utáni időszakra vonatkozó olyan általános keret alapelveire,
amely koherens és átfogó választ adna a szegénység felszámolása és a
fenntartható fejlődés három dimenziója jelentette egyetemes kihívásokra, 2030-ra
méltó életet biztosítva ezáltal mindenki számára. 2. Új globális kontextus, új kihívások, új
lehetőségek Az elmúlt években a világ hatalmas változáson
ment keresztül, ideértve a világ gazdasági és politikai egyensúlyának jelentős
áthelyeződéseit, a világkereskedelem növekedését, az éghajlatváltozást, a természeti
erőforrások kimerítését, a technológiai változást, a gazdasági és pénzügyi
válságokat, a növekvő fogyasztást és az élelmiszer- és energiaárak ingadozását,
a népességi változásokat és a migrációt, az erőszakot és a fegyveres
konfliktust, a természeti és ember okozta katasztrófákat, valamint az
egyenlőtlenségek növekedését. A világ színterén új szereplők, többek között
magánszereplők és más nem kormányzati szereplők tűntek fel. Míg a világ GDP-je túlnyomórészt a fejlett és
feltörekvő gazdaságokból származik, utóbbiak mára a globális növekedés fő
hajtóerejévé váltak, és máris jelentős hatást gyakorolnak a világgazdaságra. A
tendenciák arra engednek következtetni, hogy az egyensúly még inkább
eltolódhat; 2025-re a világgazdaság növekedése elsősorban a feltörekvő
gazdaságoknak lesz köszönhető, és a teljes globális növekedés több mint feléért
várhatóan hat ország együttesen felel majd. A munkanélküliség továbbra is világszintű
probléma. Mintegy 200 millióan vannak állás nélkül, köztük 75 millió
fiatal. A nők munkaerő-piaci részvételének aránya gyakran továbbra is alacsony,
míg a szociális szolgáltatások száma is korlátozott. Ezenfelül világszerte
mintegy 621 millió fiatal nem vesz részt oktatásban vagy képzésben, nem
áll foglalkoztatásban és nem keres állást, ami a munkaerőpiacról való tartós
kirekesztésük kockázatával jár. Számos országban problémát jelent a nem
bejelentett munka, továbbá a méltányos munka olyan alapvető elemeinek
hiányosságai, mint például a munkahelyi jogok és a szociális párbeszéd. A fejlődő
országokban élő szegények többsége kisüzemi gazdálkodást folytat vagy önálló
vállalkozó. Az ezen országokban élő legtöbb szegény nem biztonságos körülmények
között dolgozik, és munkájuk során alapvető jogaik védelme sem biztosított. A
világ népességének mindössze 20 %-a élvez megfelelő szociális védelmet. Ezzel egyidejűleg a világ nagy részén tovább
nőttek az országokon belüli egyenlőtlenségek. A szegények többsége ma a gyors
növekedésük dacára közepes jövedelmű országokban él. A jelek szerint az egyik legjelentősebb
kihívást a szegénység ezen országokban történő felszámolása jelenti. A hosszú
távú előrejelzések szerint ugyanakkor 2050-re a szegénység problémája ismét a
legszegényebb és legtörékenyebb helyzetű országokban összpontosulhat majd. Több mint 1,5 milliárdan élnek erőszakos
konfliktus által sújtott országban. Az erőszak e személyek életére tör,
ellehetetleníti megélhetésüket, és gyakran súlyosan érinti a nőket és a
veszélyeztetett csoportokat, például a gyermekeket és a fogyatékkal élőket. A
törékeny helyzetű, erőszakkal sújtott országok és más fejlődő országok között
egyre nagyobb szakadék tátong. 2011 áprilisában nem volt olyan alacsony
jövedelmű, törékeny helyzetű vagy konfliktus által sújtott ország, amely elérte
valamelyik millenniumi fejlesztési célt, és 2015-ig várhatóan kevesen
teljesítenek ezek közül akár egyet is. A helytelen kormányzás, többek között a
demokráciának, a jogállamiságnak és az emberi jogok tiszteletben tartásának a
hiánya jelenleg akadályozza a szegénység felszámolására és a fenntartható
fejlődésre irányuló erőfeszítéseket. Mindemellett számtalan tudományos adat
támasztja alá és általános egyetértés övezi azt a tényt, hogy a természeti
erőforrások nem fenntartható felhasználása hosszú távon az emberiséget
fenyegető egyik legnagyobb veszély. A környezetromlás és az éghajlatváltozás
hatásai már ma is érezhetők, és a természeti katasztrófákhoz hasonlóan ezek
veszélyeztethetik a szegénység felszámolása terén elért eddigi eredmények nagy
részét. A jelenlegi ütemben haladva nem fogjuk tudni megvalósítani az
iparosodás előtti értékhez viszonyított legfeljebb 2 °C-os
hőmérséklet-emelkedést, amely felett jóval nagyobb a természeti erőforrásokra
gyakorolt – a mezőgazdaság, az élelmiszer- és vízellátás, valamint az elmúlt
évek fejlesztési eredményei szempontjából is kockázatot jelentő –
katasztrofális hatások veszélye. Világviszonylatban a kihívást az e hatásokhoz
való alkalmazkodás és azoknak többek között az üvegházhatásúgáz-kibocsátások
csökkentése révén történő enyhítése jelenti. Az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások
kimerítése és az ökoszisztéma károsodása már ma is jelentős hatást gyakorol a
megélhetési lehetőségekre, például a természeti katasztrófák számának és
intenzitásának növekedése, valamint a természeti tőke és infrastruktúra
fokozatos eltűnése révén. 1992 óta a természeti katasztrófák 750 milliárd EUR
értékű kárt és 1,3 millió ember halálát okozták. A jelenlegi nem
fenntartható gazdasági fejlődési mintákat továbbra is többnyire a fejlett
országok és egyre nagyobb mértékben a feltörekvő gazdaságok határozzák meg, míg
a szegényebb országokat aránytalan mértékben érik a negatív hatások, az ezekkel
szembeni fellépéshez pedig a legkevesebb erőforrással rendelkeznek[1].
Ezen országok továbbá gyakran rendkívüli mértékben függenek a természeti
erőforrásoktól, különösen a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az energiaágazat
és az idegenforgalom területén, ami még kiszolgáltatottabbá teszi őket ezen
erőforrások állapotának romlásával és kimerülésével szemben. A fejlődés és a növekedés hozzájárul az
emberiség jólétéhez és jóllétéhez, egyúttal azonban fokozza a környezeti
problémákat, például az erőforrások kimerülését és a szennyezést, amelyek
idővel feltehetően súlyosbodni fognak. Ezeket a kedvezőtlen hatásokat
túlnyomórészt az az 5,7 milliárd ember idézi elő, akik nem élnek
mélyszegénységben, ez pedig jelentősen növeli a globális keresletet és
fogyasztást, további nyomást gyakorolva ezáltal a természeti erőforrásokra.
Ennélfogva nélkülözhetetlen a fenntartható fogyasztási és termelési minták,
valamint erőforrás-hatékonyság – különösen az alacsony kibocsátású
energiarendszerek – révén megvalósuló inkluzív zöld gazdaság irányába tett
előrelépés. A növekvő kereslet kielégítése érdekében a 2005. évi
szinthez képest 2050-re a becslések szerint 60 %-kal kell növelni a világ
mezőgazdasági termelését, ami hatalmas nyomást gyakorol a már ma is szűkös
természeti erőforrásokra, különösen a föld- és erdőterületekre, a vízre és az
óceánokra. Ezzel egyidejűleg bizonyos adatok arra utalnak, hogy a világ
élelmiszertermelésének felét elpazaroljuk. Tekintettel a városiasodásra és a
népességnövekedésre, az előrejelzések szerint a vízhasználat 2025-re 50 %-kal
nő majd, így ekkorra hozzávetőleg 5,5 milliárd ember – a világ várható
népességének kétharmada – közepes-súlyos vízhiánnyal küzdő területeken fog
élni. Előretekintve, ezeket a kihívásokat a
demográfiai trendek fényében kell vizsgálni: előrejelzések szerint a világ
népessége 2050-re meghaladja majd a 9 milliárdot, és ezen belül
Fekete-Afrika népessége több mint a kétszeresére nő. 2050-re a világ
népességének 80 %-a Afrikában és Ázsiában él majd. A világszintű medián
életkor növekedése várhatóan a fejlődő országokban érvényesül a leginkább, ami
az egészségügyi ellátás és a nyugdíjak, valamint az adóbevételek terén is
következményekkel jár. Ilyen körülmények között kerül sor a Rio+20 konferenciát
követő intézkedésekre és a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatát célzó
különleges eseményre. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kihívások
összefüggnek egymással, ezért koherens és átfogó, más nemzetközi folyamatokat –
például az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos egyeztetéseket
– is támogató választ igényelnek. 3. a millenniumi fejlesztési célok és a
Rio+20 konferencia eredményeinek felhasználása 3.1. Számvetés a millenniumi
fejlesztési célok eredményeiről Az Európai Unió továbbra is elkötelezetten
vállalja, hogy mindent megtesz a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő
megvalósításának elősegítéséért, a változtatási programban[2],
valamint a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus[3]
szövegében ismertetett szakpolitikai kerettel összhangban. A millenniumi fejlesztési célokban ölt testet
a szegénység felszámolására és a humán fejlesztés előmozdítására irányuló
alapvető globális megállapodás. E célok az elmúlt évtizedben értékes eszköznek
bizonyultak a szegénység felszámolása tekintetében a lakosság tudatosságának
növeléséhez, a politikai akarat erősítéséhez és az erőforrások mozgósításához.
Figyelemre méltó előrelépés történt: ·
A Világbank szerint a napi 1,25 USD-nál
alacsonyabb jövedelmű személyek száma (2005. évi árakon) az 1990. évi
43 %-ról 2008-ra 22 %-ra csökkent. A mélyszegénységben élők arányának
felére csökkentésére irányuló célkitűzés feltehetően már 2010-ben megvalósult. ·
2010-ben világszinten elértük azt a célt, amely
szerint felére kell csökkenteni a lakosság egészséges ivóvízhez nem jutó
arányát – 1990 és 2010 között több mint két milliárd ember hozzáférését
biztosították. ·
Az alapfokú beiskolázási arány világszinten
átlagosan 89 %-ra nőtt, és a lányokat közel olyan nagy valószínűséggel
íratják iskolába, mint a fiúkat. ·
Számottevő mértékben csökkent a betegség vagy
alultápláltság okozta gyermekhalandóság valószínűsége. ·
A HIV-fertőzöttek száma világszerte folyamatosan
csökken, és széles körben elérhetővé váltak az antiretrovirális gyógyszerek. A fejlesztési célú globális partnerség
kiegészítette a millenniumi fejlesztési célokra irányuló nemzeti
erőfeszítéseket. 2000 óta a hivatalos fejlesztési segély közel 70 %-kal,
évi 96 milliárd EUR-ra nőtt, és ezen belül több mint megduplázódott a
legkevésbé fejlett országoknak juttatott források aránya. Az Unió és tagállamai
együttesen a világ legnagyobb donorának számítanak évente 53 milliárd EUR
értékű hivatalos fejlesztési segélyt nyújtva (2011) – ez több mint fele a világ
hivatalos fejlesztési segélyeinek. Ezzel egyidejűleg a segélyhatékonyság és a
fejlesztéshatékonyság elveinek és céljainak a végrehajtása hozzájárult a
hivatalos fejlesztési segélyek hatásának erősítéséhez. Az előrelépés egyik meghatározó
tényezője volt a kereskedelem rendkívüli növekedése: 2000 és 2009 között a
fejlődő országokból származó kivitel 80 %-kal nőtt, szemben a világszinten
tapasztalható 40 %-os növekedéssel. Az EU a fejlődő országok legnagyobb
kereskedelmi partnere, amely a „fegyver kivételével mindent” kezdeményezés
keretében vezető szerepet vállalt a legkevésbé fejlett országokból származó
termékek vám- és kontingensmentes hozzáférésének biztosítása terén. Ezen
túlmenően az uniós támogatást élvező, például az európai és fejlődő országok
klinikai kísérletek területén létrejött partnersége keretében megvalósuló
kutatás szintén hozzájárult a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása
tekintetében ugyanakkor továbbra is akadnak nehézségek, és a fekete-afrikai
térség különösen nagy lemaradással küzd. Világviszonylatban 1,3 milliárd
személy továbbra is szélsőséges jövedelmi szegénységben él. Több mint 850 millió
ember nem jut elegendő ételhez. Körülbelül 61 millió gyermek továbbra sem
jár iskolába. A nők továbbra is hátrányos megkülönböztetés tárgyai és súlyos
egészségügyi veszélyeknek vannak kitéve, különösen az anyai egészségügy,
valamint a szexuális és reproduktív egészség és az ezekkel kapcsolatos jogaik
tekintetében. Élete során minden harmadik nőt ér erőszak, ami aláássa a
millenniumi fejlesztési célok elérésére irányuló erőfeszítéseket. Becslések
szerint mintegy 2,5 milliárd ember nem fér hozzá megfelelő higiéniás
létesítményekhez, és 780 millióan továbbra sem jutnak tiszta és egészséges
ivóvízhez. 7 millió HIV-vel/AIDS-szel élő továbbra sem jut kezeléshez. A
világ továbbra is igen messze van attól, hogy megvalósítsa a teljes körű és
termelékeny foglalkoztatás és a mindenki számára elérhető méltányos munka
célját. A világ népességének mindössze 20 %-a élvez megfelelő szociális
védelmet. A Föld korlátozott erőforrásainak nem fenntartható használata és az
azokkal való ilyen gazdálkodás veszélybe sodorja a jövő generációk életét és
jólétét. Ezenfelül a siker nem csak az egyes országok
között – különös tekintettel a millenniumi fejlesztési célok felé tett
előrelépés törékeny helyzetű és konfliktussal sújtott államokban tapasztalt
szembetűnő hiányára –, hanem az egyes országokon belül is egyenlőtlenül
oszlik meg, és ez alól a már birtokukban lévő eszközeiknek köszönhetően a
lakosaik számára jobb életet és jövőt biztosítani tudó országok sem kivételek. A teljes kép azonban – különösen a millenniumi
fejlesztési célok kidolgozása óta számos feltörekvő és fejlődő ország által
elért technológiai fejlődés és gazdasági előrelépés fényében – azt sejteti,
hogy a szegénység akár már egyetlen generáción belül nem csupán csökkenthető,
de fel is számolható. 3.2. A Rio+20 konferencia legfőbb
eredményei és kötelezettségvállalásai A Rio+20 konferencia megerősítette a bolygó,
valamint a jelen és a jövő generációinak gazdasági, társadalmi és környezeti
szempontból fenntartható jövőjére vonatkozó közös globális jövőképet, és
hangsúlyozta, hogy továbbra is számos kihívás vár megoldásra. A Rio+20
konferencia résztvevői elismerték, hogy a fenntartható fejlődéssel és a
szegénység felszámolásával összefüggésben a zöld gazdaság fontos útja lehet a
fenntartható fejlődés megvalósításának, elindították az egyetemes fenntartható
fejlesztési célok kidolgozására irányuló folyamatot, valamint megállapodtak
arról, hogy intézkedéseket tesznek a fenntartható fejlődés megteremtéséért.
Ezek az intézkedések egyben a fenntartható fejlesztési célok kidolgozására
irányuló folyamat alapjául szolgálnak, és hosszabb távon azok megvalósításához
is hozzájárulnak. A Rio+20 konferencia résztvevői továbbá megállapodtak a
fenntartható fejlődés intézményi keretének reformjáról, a konferencia nyomon
követési intézkedéseinek végrehajtására alkalmas struktúra létrehozásáról,
valamint a végrehajtási eszközök továbbfejlesztéséről. Fontos, hogy az Unió
azonnal megkezdi a riói kötelezettségvállalások végrehajtását, aktívan részt
vesz e folyamatokban, valamint uniós és nemzetközi szinten egyaránt megteszi a
szükséges intézkedéseket. 3.3. Végrehajtás: uniós és
nemzetközi szintű intézkedések Az Unió továbbra is törekszik a fenntartható
fejlődésre, többek között a Rio+20 kötelezettségvállalások több átfogó
szakpolitika, különösen az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést
célzó átfogó Európa 2020 stratégia révén történő végrehajtásával. A
stratégia elemei között szerepel az erőforrás-hatékonyság, az alacsony
szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, a kutatás és innováció, a foglalkoztatás, a
társadalmi befogadás és az ifjúságügy. Az Európa 2020 stratégia
végrehajtása és rendszeres felülvizsgálata – amely az Európai Unió fenntartható
fejlődésre vonatkozó stratégiája által javasolt integratív megközelítésen
alapul – elvben hozzájárul a fenntartható fejlődés három dimenziójának
általában az uniós szakpolitikákon belüli fokozott koherenciájához,
érvényesítéséhez és integrációjához. A fenntartható fejlődési célkitűzések egy
sor kidolgozás alatt álló kulcsfontosságú szakpolitika keretében lépnek
működésbe, ideértve a közös agrárpolitika és a közös halászati politika
reformját, a közelgő hetedik környezetvédelmi cselekvési programot, az
Innovatív Uniót, a Horizont 2020 keretprogramot, valamint a szociális
beruházási csomagot. Az Unió a millenniumi fejlesztési célok teljes
körű végrehajtásának előmozdítása érdekében következetes fejlesztési
együttműködésről gondoskodott. Külső tevékenysége és különösen a változtatási
program végrehajtása révén az Unió továbbra is ösztönzi a millenniumi
fejlesztési célok és a fenntartható fejlődés fejlődő országokban történő megvalósítása
felé történő előrelépést, különös tekintettel a legkevésbé fejlett és leginkább
rászoruló országokra. Ezzel egyidejűleg több intézkedésre van szükség a Rio+20
kötelezettségvállalások végrehajtásának elősegítése érdekében. A Rio+20 kötelezettségvállalások végrehajtását
szolgáló legfontosabb jelenlegi uniós tevékenységek összefoglalása az
I. mellékletben olvasható. 3.4. A fenntartható fejlődést
célzó intézményi keret és a végrehajtás eszközei A Rio+20
konferencia útjára indította a fenntartható fejlődés intézményi keretének, és
ezen belül az ENSZ Közgyűlése és a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC)
szerepének a megerősítését célzó folyamatot. Az egyik legfőbb döntésként
létrejött a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórum (a
továbbiakban: magas szintű politikai fórum), amely az ENSZ Fenntartható
Fejlődési Bizottságának helyébe lép. A magas szintű politikai fórum nyomon
követi a Rio+20 konferencia eredményeinek végrehajtását és felülvizsgálja az
azok terén elért előrelépést, valamint feladata még a tudomány és a politika
közötti kapcsolat megerősítése, amely a fenntartható fejlesztési célok
végrehajtása szempontjából nélkülözhetetlen lesz. A fórumnak közvetlen
kapcsolatban kell állnia a jelenleg reform tárgyát képező Gazdasági és
Szociális Tanáccsal, valamint rendszeres időközönként részt kell vennie a
magasabb politikai szintű munkában (az ENSZ Közgyűlésében). Ezek a
kapcsolódási pontok lehetővé teszik az összhang megteremtését a millenniumi
fejlesztési célok felülvizsgálatát és a 2015 utáni időszakra vonatkozó
egyeztetéseket érintő, folyamatban lévő munkával. A Rio+20
konferencia további fontos eredménye volt az ENSZ Környezetvédelmi Programjának
(UNEP) megerősítésére és továbbfejlesztése, valamint különösen a program
kormányzótanácsának egyetemes tagságára vonatkozó döntés. Ezt közben
megerősítette a kormányzótanács legutóbbi ülésén az UNEP új intézményi
keretéről hozott határozat is. Fontos előremutató lépés az ENSZ Környezeti
Gyűlésének létrehozására vonatkozó határozat is, amely összhangban áll az Unió
arra irányuló törekvésével, hogy az UNEP-et idővel az ENSZ egyik szervévé
alakítsa át. Az Unió aktív szerepet vállal a felülvizsgált intézményi keret
végrehajtásában. Kiemelt célt képez a magas szintű politikai fórumban és a megújult
Környezetvédelmi Programban való megfelelő uniós részvétel biztosítása. A Rio+20
konferencián továbbá döntés született a tiszta és környezetbarát technológiák
előmozdításáról, valamint egy kormányközi szakértői bizottság létrehozásáról,
amely a fenntartható fejlődés finanszírozási stratégiájára irányuló terveket
dolgozna ki. A bizottságnak a fejlesztési folyamat finanszírozása terén
gondoskodnia kell a koherenciáról és az összhangról, valamint el kell kerülnie
a párhuzamos erőfeszítéseket. Az Unió a finanszírozásra és a végrehajtás egyéb
eszközeire irányuló átfogó megközelítéssel összhangban – az alábbiak szerint –
részt vesz ebben a folyamatban. 3.5. Nyilvános konzultáció A Bizottság több
nyilvános konzultációt és párbeszédet folytatott a szegénység felszámolásával
és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos jövőbeli kilátásokról. A konzultációk
több szempontból is iránytűként szolgáltak az e közleményben szereplő
javaslatokhoz. A konzultációkról a II. melléklet nyújt áttekintést. A
Bizottság továbbra is valamennyi említett kérdésről aktív párbeszédet folytat
az érdekeltekkel és a civil társadalommal. 4. A fenntartható fejlődésnek és a
szegénység felszámolásának beillesztése a 2015 utáni időszakra vonatkozó
átfogó keretbe Nemzetközi szinten és az ENSZ-en belül a
szegénység felszámolását és a fenntartható fejlődést célzó munka oroszlánrészét
különböző közösségeken belül, külön ágak mentén végezték – ezek egyike a
Millenniumi Nyilatkozatból, míg a másik az ENSZ fenntartható fejlődéssel
foglalkozó csúcstalálkozó-sorozatából indult ki. A valóságban e két
tevékenységi ág mindig is tartalmazott közös elemeket; a millenniumi
fejlesztési célok például a 7. millenniumi fejlesztési cél keretében
kitérnek a környezetvédelmi problémákra, a fenntartható fejlődésnek pedig
mindig is az egyik kiemelt célkitűzése volt a szegénység felszámolása. A szegénység felszámolása és a fenntartható
fejlődés problémáinak – mint jelentős és egymással szorosan összefüggő globális
kihívásoknak – a hatékony kezelése érdekében a millenniumi fejlesztési célok
felülvizsgálatát és az egyetemes fejlesztési célok kidolgozására irányuló
munkát egyetlen átfogó, közös kiemelt kihívásokat és célkitűzéseket
megfogalmazó keretben kell egyesíteni, hogy 2030-ig mindenki számára
biztosítani lehessen a méltó életet, azon túl pedig a világ fenntartható
jövőjét. 2013 őszén az ENSZ különleges esemény
keretében vet számot a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáért tett
erőfeszítések eredményéről, egyeztetést folytat a haladás 2015-ig tartó
felgyorsításának módjairól, valamint eszmecserét kezd a millenniumi fejlesztési
célokra vonatkozó 2015. évi határidőt követő lehetséges lépésekről. A Rio+20
konferencia által létrehozott magas szintű politikai fórum 2013. szeptemberi
első ülésén ezenfelül áttekintik a 2012 júniusában tett Rio+20
kötelezettségvállalásokat követő munkát. Előrelépésre lesz továbbá szükség a
fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó, Rióban létrehozott nyitott
munkacsoport keretében is. A hozzájárulás mindezen formái együttesen
megalapozzák a 2015 utáni időszakra vonatkozó átfogó keret elfogadását. A célokkal kapcsolatos mérlegelési szempontok
bővítése érdekében az Unió továbbra is nyílt párbeszédet folytat az érintett
érdekeltekkel. Ez a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyitott
munkacsoport tevékenységében való aktív uniós közreműködés részét képezi; a
munkacsoport intézkedésre vonatkozó ajánlásokat intéz az ENSZ Közgyűléséhez. Ez a szakasz a millenniumi fejlesztési célok
felülvizsgálata, valamint a fenntartható fejlesztési célok kidolgozására
irányuló munka során levont tanulságokat, valamint a két forrás esetében közös
elsődleges fontosságú elemek típusait mutatja be. Ezt követően gyakorlati
jelleggel röviden ismerteti, hogy mindezek hogyan egyesíthetők az ENSZ
vonatkozó eljárásain belül. Mindezek alapján a záró szakasz összefoglalja egy
átfogó keret egyes főbb alapelveit. 4.1. Az átfogó keret elsődleges
fontosságú elemei A millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos
tapasztalatokból és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó Rio+20 konferenciát
követő munkából kiindulva, valamint figyelembe véve a jelenlegi tendenciákat,
az Unió úgy véli, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó átfogó kerettel
összefüggésben számos kihívás fogalmazható meg. A világszintű környezeti fenntarthatóság és a
szegénység felszámolása között lényegi összefüggés van. A szegénység
felszámolása és a mindenki számára elérhető, méltó élet biztosítása kizárólag a
világszintű környezeti fenntarthatóság egyidejű megteremtésével lehetséges, és
fordítva. Az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák, a biológiai
sokféleség csökkenése, valamint az óceánok, édesvízforrások, a föld és a talaj
állapotának romlása különösen kedvezőtlenül érinti a világ legszegényebb
népeit. Az e területeken történő fellépés érdekében az átfogó keretnek
valamennyi országban és nemzetközi szinten egyaránt katalizátor szerepét kell
betöltenie a jó kormányzás, az átláthatóság, a társadalmi kohézió és a nők
felemelkedése tekintetében, e célok ugyanis nélkülözhetetlenek a fenntartható
fejlődéshez és a szegénység felszámolásához. A Rio+20 konferencia eredményeire vonatkozó
dokumentumban foglaltak szerint a fenntartható fejlesztési céloknak valamennyi
országra egyetemesen alkalmazandónak kell lenniük, egyúttal figyelembe véve az
egyes nemzetek eltérő körülményeit, képességeit és fejlettségi szintjét,
valamint tiszteletben tartva a nemzeti politikákat és prioritásokat; magukban
kell foglalniuk a fenntartható fejlődés három dimenzióját,
cselekvésközpontúnak, tömörnek és könnyen érthetőnek kell lenniük, valamint
korlátozott számban kell kidolgozni azokat. A Rio+20 konferencia előkészítése
során tett uniós javaslatokban foglaltak szerint e céloknak egyúttal a
közjavakat és az élet alapjait képező erőforrásokra, azaz az energiára, a
vízre, az élelmezésbiztonságra, az óceánokra, a fenntartható fogyasztásra és
termelésre, valamint a társadalmi befogadása és a méltányos munkára kell
összpontosítaniuk. Ezzel egyidejűleg összhangban kell állniuk a meglévő
nemzetközi megállapodásokkal is, úgymint az éghajlatváltozásra és a biológiai
sokféleségre vonatkozó célokkal és célértékekkel, valamint a szociális védelmi
minimumokkal. Ki kell térniük a fenntartható fejlődés három
átfogó célkitűzésére: a szegénység felszámolására, a nem fenntartható
fogyasztási és termelési minták megváltoztatására, valamint a gazdasági és
társadalmi fejlődés alapját képező természeti erőforrások megóvására és
kezelésére. A 2015 utáni időszakra vonatkozó céloknak
messzebbre kell mutatniuk, és törekedniük kell a fenntartható jövő elérését
segítő tényezők meghatározására: a 2050-re vonatkozó közös jövőkép alapján 2030-ig
teljesítendő célokat és célértékeket kell előirányozni. Tekintettel arra, hogy a szegénység
felszámolása és a fenntartható fejlődés egyaránt a keret átfogó célkitűzéseként
kell, hogy szerepeljen, a fentiek alapján az elsődleges fontosságú problémáknak
mindkét szemponthoz kapcsolódniuk kell. Az említett érvek fényében a keret több
fő elem mentén szervezhető: az alapvető életszínvonal biztosítása; az inkluzív
és fenntartható növekedést segítő, valamint a természeti erőforrásokkal való
fenntartható gazdálkodást biztosító tényezők erősítése; ezzel egyidejűleg az
egyenlőség, a méltányosság és az igazságosság, a béke és a biztonság
előmozdítása. Mindemellett, noha a bolygónk környezeti korlátainak
figyelembevétele valamennyi említett elemet felölelő integrált válaszlépést
tesz szükségessé, és arra egyes elemekkel összefüggésben megoldást kell
találni, egyúttal önálló, célzott intézkedést is indokol. Ennélfogva az a 2015 utáni
időszakra vonatkozó integrált, átfogó keret további horizontális összetevőjének
is tekinthető. 4.1.1. Alapvető életszínvonal A millenniumi fejlesztési célok humán
fejlesztési keretet biztosítottak, olyan célokat kijelölve, mint a
minimumjövedelem, az éhínség megszüntetése, teljes és termelékeny
foglalkoztatás és méltányos munka mindenki számára, az alapfokú oktatáshoz való
hozzáférés, az alapvető egészségügyi eredmények, valamint a vízhez és a
higiéniás létesítményekhez való hozzáférés, amelyek kivétel nélkül az emberhez
méltó élet legalapvetőbb elemei. Végére kell járnunk a millenniumi fejlesztési
célok befejezetlen munkájának, be kell tölteni a hézagokat és le kell vonni a
tanulságokat. Orvosolnunk kell például az oktatás és az egészségügy átfogóbb
kérdéseit, és foglalkozni kell a szociális védelemmel is. Az összesített
átlagértékek elfedik a mélyszegénység, a földrajzi elhelyezkedés vagy a
marginalizálódás nyomán kialakuló nemzeti egyenlőtlenségeket. A tisztán
mennyiségi céloktól elmozdulva a minőségre kell összpontosítanunk, többek
között az oktatásban és az egészségügyben. Meg kell határozni azt a
küszöbértéket, amelynek legkésőbb 2030-ig minden férfi, nő és gyermek esetében
igaznak kell lennie: olyan normákat, amelyek alapján valamennyi polgár
elszámoltathatja saját kormányát. Törekednünk kell arra, hogy az embereket
felruházzuk azokkal a képességekkel, amelyek segítségével kiemelkedhetnek a
szegénységből. Az oktatásra, élelmezésre, tiszta vízre és levegőre vonatkozó
főbb előírások megvalósítására szolgáló intézkedést ösztönző célok elősegítik
az éhínség felszámolását és az élelmezésbiztonság, az egészség és a jólét
javítását. E céloknak egyúttal ösztönözniük kell a termelékeny foglalkoztatás
és a mindenki, többek között a fiatalok, a nők és a fogyatékkal élők számára is
elérhető méltányos munka megteremtésére irányuló intézkedéseket, az országok
fejlettségi szintjétől függően. A meglévő
millenniumi fejlesztési céloktól eltérően e céloknak valamennyi országra
vonatkozniuk kell, a mindössze világszintű célok helyett egyéni, országszintű
feladatokat meghatározva. Minden országnak saját felelőssége, hogy biztosítsa a
nemzetközileg elfogadott célok eléréséhez vezető előrelépést. 4.1.2. Az inkluzív és fenntartható
növekedést segítő tényezők A Bizottság nyilvános konzultációja, valamint
a szegénységből sikeresen kiemelkedő országok tapasztalatai jól szemléltetik az
inkluzív és fenntartható növekedést segítő fő tényezők nélkülözhetetlen
szerepét, különösen az alapvető humán fejlesztési szolgáltatások nyújtása,
valamint a növekedés és a méltányos munkahelyek megteremtése terén. Minden
országnak a fejlődés valamennyi szakaszában törekednie kell a strukturális
átalakulásra, hogy lehetővé tegye a piacbarát, nyitott gazdaságok létrejöttét,
amelyek ösztönzik az inkluzív és fenntartható növekedést, javítják a termelési
kapacitást, előmozdítják a magánszektor fejlődését, a beruházást és a
vagyonteremtést, ösztönzik az inkluzív zöld gazdaságra történő átállást és
biztosítják, hogy az előnyökből széles körben részesülnek. A célok hozzájárulnának,
hogy több lehetőség nyíljon a fokozottan inkluzív és fenntartható növekedésre,
amelyet a GDP-n túlmutató mutatókkal támasztanának alá. Ezeket felhasználva
számos ország előtérbe helyezhetné a társadalmi kohézió, valamint a
fenntarthatóbb mezőgazdaság, halászat és akvakultúra kérdését, ezáltal javítva
az élelmezést, leküzdve a vízhiányt és elkerülve az élelmiszer-pazarlást. Mások
erőforrás-hatékonyabbá tennék a termelésüket, takarékoskodnának a vízzel és
csökkentenék, illetve újrahasznosítanák a hulladékot. A fenntartható,
alkalmazkodóképes városok felé történő elmozdulás célja jobb levegőminőséget,
víz- és energiaellátást, hozzáférhető infrastruktúrát, lakhatást és közlekedést
biztosítana, olyan megoldásokat eredményezve ezáltal, amelyek kapcsolatot teremtenek
a foglalkoztatással, az egészségüggyel és a gazdasági fejlődéssel, valamint
segítik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, illetve a
katasztrófamegelőzést és -elhárítást. További fontos tényezők még a
fenntartható energia, a tudomány és technológia, a távközlési szolgáltatások, a
pénzügyi szolgáltatások és a – például a piacra jutást elősegítő –
infrastruktúra, továbbá a migráció és a mobilitás. Mindezek a szempontok olyan
ösztönző és állandó környezetet tesznek szükségessé, amelyben virágozhat az
üzleti tevékenység, a vállalkozások, az innováció és a termelékeny
foglalkoztatás. Noha a gazdasági átalakulás szükséges,
egyúttal óriási kihívást is jelent: több milliárd euró beruházásra van szükség.[4]
Ugyanakkor azon országok tapasztalatai, amelyek rendkívüli előrelépést tettek
afelé, hogy polgáraik számára biztosítani tudják ezeket a szolgáltatásokat,
valamint egyes közelmúltbeli globális kezdeményezések – például a „Fenntartható
energia mindenkinek” és a „Scaling Up Nutrition” (az élelmezés kibővítése) –
bizonyították, hogy ez a megközelítés ígéretes eredményekkel jár, előmozdítja a
gyors növekedést és a beruházást. 4.1.3. A természeti erőforrásokkal
való fenntartható gazdálkodás A természeti erőforrásokkal való fenntartható
gazdálkodás elengedhetetlen a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás
támogatásához, különösen az olyan elsődleges termelési ágazatokban, mint a
mezőgazdaság, a halászat és az erdészet, vagy a szolgáltatási ágazatokban,
például az idegenforgalomban. A világ szegény lakosainak 70 %-a vidéki
területen él, túlélésük és jólétük pedig közvetlenül függ a biológiai
sokféleségtől és az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól, miáltal még
kiszolgáltatottabbak ezek hiányával és az éghajlati kockázatokkal szemben. A
természeti erőforrásokkal való megfelelő, az átláthatóságon, az
elszámoltathatóságon és a jó kormányzáson alapuló gazdálkodás kulcsfontosságú a
szegénység felszámolása és az inkluzív zöld gazdasághoz vezető fenntartható
fejlődés szempontjából. Intézkedésekkel elő kell mozdítani a vállalati
fenntarthatósági jelentéstételt, ami vállalatok széles körét ösztönzi majd a
felelősségteljes gyakorlatok bevezetésére. A talajromlás-semleges világ felé
történő elmozdulásra irányuló célok hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a
biológiai sokféleség védelméhez, a fenntartható erdőgazdálkodáshoz, az
éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz,
valamint az élelmezésbiztonsághoz, egyúttal pedig javítják a talaj minőségét,
csökkentik az eróziót, növelik a természeti veszélyekkel szembeni
rugalmasságot, és megfékezik a területek művelés alóli kivonását. Tekintettel
az óceánok világszintű jelentőségére, az óceánok és tengeri ökoszisztémák
egészségének a fenntartható életkörülmények érdekében történő védelmére és
helyreállítására vonatkozó célokat egyetemesen kell alkalmazni, elősegítve
ezáltal a halállományoknak az élelmezésbiztonságot is szem előtt tartó
fenntarthatóságát, valamint csökkentve a súlyos veszélyeket, például a
tengerszennyezést. E kihívások kezelése
érdekében minden országnak ki kell jelölnie a saját természeti erőforrásaikkal
való fenntartható gazdálkodáshoz vezető utat, valamint nyílt és átlátható
irányítási struktúrákat kell kialakítaniuk annak biztosítása érdekében, hogy az
erőforrásokat a polgáraik részére méltányos és fenntartható előnyöket kínáló
módon használják fel. Ehhez az egyes országoknak gondoskodniuk kell
az erőforrások – azaz a talaj, az erdők, a folyók és az óceánok – környezeti
szempontból felelős módon történő felhasználásáról, hogy azok a jövő generációit
is szolgálhassák. Hasonlóképpen a véges erőforrások, például az ásványkincsek
és a talajvíz hasznosítását is olyan inkluzív és felelős módon kell végezni,
amely a lehető legtöbb társadalmi előnnyel jár azok kereskedelmi hasznosítása,
kimerítésük üteme és a belőlük származó jövedelem felhasználása tekintetében. A
véges erőforrások, például a fosszilis tüzelőanyagok felhasználására nyújtott
támogatások fokozatos megszüntetése kulcsfontosságú, költséghatékony
hozzájárulás, amely javítja az erőforrás-hatékonyságot. Az államoknak ezenfelül
fokozniuk kell együttműködésüket a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken
található megosztott erőforrásokkal, például a halállományokkal és a tengerek
biológiai sokféleségével való gazdálkodás terén. Ezenkívül integrált megközelítést kell
bevezetni, amely biztosítja, hogy a valamely területen az erőforráshiányt
orvosoló megoldások egy másik területen ne jelentsenek további terheket. A
jövőre vonatkozó menetrendben valamennyi országnak kötelezettséget kell vállalnia
arra, hogy az elkövetkező évtizedekben saját természeti erőforrásaival
fenntartható módon gazdálkodik és azokat így használja fel, kitérve többek
között az átláthatóság, a jövedelmek maximalizálása, a birtokjogok védelme, az
alkalmazkodóképesség[5] (például a természeti
katasztrófákkal kapcsolatban) és a környezetvédelem kérdéseire. A globális
közösségnek együttesen kell megvalósítania ezeket az erőfeszítéseket. Különösen
fontos, hogy az állami és magánvállalatok elszámoltathatók legyenek, és
tiszteletben tartsák az átláthatóságra és a jó kormányzásra vonatkozó szigorú
előírásokat. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaság
további feltételei a jövőben szükséges szakmai készségekkel kapcsolatos
intézkedések és képzések. 4.1.4. Egyenlőség, méltányosság és
igazságosság A mindenki számára biztosított emberi jólét és
méltóság célkitűzése egyaránt szerepel az Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatában és a Millenniumi Nyilatkozatban, amelyek kifejezetten elismerik
továbbá az emberi jogok, a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés közötti
összefüggéseket. Ezt, valamint a közös alapvető értékek iránti
elkötelezettséget a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó 2010. évi
csúcstalálkozón és a 2012. évi Rio+20 konferencián is megerősítették. Az igazságosság és a méltányosság, az emberi
jogok, a demokrácia és a jó kormányzás más szempontjainak jelentősége messze
túlmutat azon, hogyan befolyásolják a jövedelemmel, oktatással, egészségüggyel
és más alapvető szükségletekkel kapcsolatos fejlesztési célok megvalósítása
felé tett előrelépést. Saját jogon is fontosak, méghozzá valamennyi országban.
A közelmúltbeli észak-afrikai és közel-keleti mozgalmak rámutattak az inkluzív
politikai rendszerek, az igazságosság és a munkahelyek fontosságára – különösen
a fiatalok számára –, és felhívták a figyelmet arra, hogy a millenniumi
fejlesztési célok tekintetében elért haladás lényeges, de nem elégséges. A
kormányzás az elkövetkező években is globális kihívást jelent majd. Fontos, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó
új átfogó keret foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel. A nők különösen fontos
szerepet játszanak a fenntartható fejlődést segítő hajtóerők felszabadításában,
valamint az egyenlő részvétel előtt álló mindennemű akadályok felszámolásában.
Az említett keretnek kiemelt hangsúlyt kell helyeznie a fejlődés jogokon
alapuló megközelítése felé való elmozdulásra, az egyenlőtlenségek
csökkentésére, valamint a nők és lánygyermekek jogainak érvényesítésére és
védelmére és a nemek közötti egyenlőségre, az átláthatóságra és a korrupció
elleni küzdelemre. Ezenfelül ki kell térnie a méltányosság alapvető kérdéseire.
E kihívásnak akkor felelhet meg, ha a célok és célértékek ösztönzik az alapvető
szociális garanciák általi lefedettség bővítéséhez és e garanciák biztosításának
javításához szükséges intézkedést. 4.1.5. Béke és biztonság Fizikai biztonság hiányával, nagyfokú
egyenlőtlenséggel, kormányzási kihívásokkal és hiányzó vagy alacsony mértékű
intézményi kapacitással jellemzett helyzetben rendkívül nehéz fenntartható előrelépést
tenni a millenniumi fejlesztési célok olyan mutatói tekintetében, mint a
szegénység, az egészségügy, az oktatás vagy a higiéniás körülmények. Ennélfogva
létfontosságú, hogy az ilyen helyzetek kiváltó okait orvosoljuk és fellépjünk
azok kialakulásának megelőzése érdekében. Ez az elképzelés ugyanakkor túlmutat a
törékeny helyzetű államokon, mivel számos további ország is küzd a
bizonytalansággal és az erőszakkal összefüggő problémákkal. A csempészet, a
nemzetközi terrorizmus, a bűnözői hálózatok és a bűnbandák által elkövetett
erőszakos cselekmények aláássák a polgárok biztonságát és csökkentik a méltó
élet lehetőségét, különösen a nők és a gyermekek számára. A béke és a biztonság kérdéseinek a 2015 utáni
időszakra vonatkozó átfogó kerettel összefüggésben történő tárgyalásához az
egyes törékeny helyzetű államok és az OECD-országok, az EU, az ENSZ és a
fejlesztési bankok közreműködésével 2011 novemberében Busanban végzett
munkának kell kiindulópontként szolgálnia. E tárgyalások során a törékeny
helyzetű államokban való szerepvállalásra vonatkozó új tervet kell alapul
venni, amely közösen elfogadott béketeremtési és államépítési célokat
határozott meg. 5. Úton a 2015 utáni időszakra
vonatkozó átfogó keret felé 5.1. A két tevékenységi ág
összefogása a jövőbeni kihívások kezelése érdekében A szegénység felszámolása, valamint a
fenntartható jólét és jóllét biztosítása továbbra is a két legsürgetőbb
jövőbeli kihívás. Sikeres kezelésük érdekében együtt, egyetemes és valamennyi
országra közvetlenül vonatkozó új átfogó kereten belül kell kezelni őket,
elismerve egyúttal, hogy a különböző országok eltérő mértékben érintettek, és
ezért válaszlépéseik és a globális célokhoz való hozzájárulásuk is különböző
lesz. Noha sokan közülük kiemelkednek majd a mélyszegénységből, ahhoz, hogy ez
visszafordíthatatlanná váljon, erőteljes hangsúlyt kell helyezni a szegénység
kérdésére. A jelenlegi nem fenntartható és a környezetre és a
természetierőforrás-bázisra jelentős hatást gyakorló gazdasági fejlődési
mintákat továbbra is többnyire a fejlett országok és egyre nagyobb mértékben a
feltörekvő gazdaságok határozzák meg, míg a hatások a legkevésbé fejlett
országokban is érezhetők. A társadalmi kirekesztés és egyenlőtlenség, a
munkanélküliség, a bizonytalan foglalkoztatás és a szociális védelem hiánya
szintén közvetlenül összefügg a szegénységgel és a fenntartható fejlődéssel. A jövőbeli keret kidolgozását célzó munka irányát a mai napig érvényes
Millenniumi Nyilatkozatnak kell meghatároznia. A Rio+20 konferenciát követő
intézkedések, a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálata és más vonatkozó
nemzetközi folyamatok eredményeit felhasználva a jövőbeni átfogó keretnek –
bolygónk korlátait figyelembe véve az inkluzív és fenntartható növekedést
segítő fő tényezők középpontba állításával – ki kell jelölnie a szegénység
felszámolásához, valamint a mindenki számára elérhető jóléthez és jólléthez
vezető utat. Ennek a keretnek tehát össze kell fognia a fenntartható fejlődés
három – gazdasági, társadalmi és környezeti – dimenzióját. Valamennyi ország
számára konkrét feladatokat kell előírnia. Az új átfogó keretnek alapvető célként arra
kell törekednie, hogy 2030-ig minden ember számára méltó életet biztosítson.
Ennek értelmében egyszerre ki kell térni a szegénység felszámolásának
szükségességére, valamint be kell mutatni a jelenlegi és a jövő generációk
jólétének biztosításához szükséges fenntartható fejlődés egyetemes jövőképét. A fenti szakaszokban áttekintettük, hogy az
ENSZ szintjén kölcsönösen összefüggő folyamatoknak miként kell biztosítaniuk a
mindenki számára elérhető méltó élet célkitűzésének megvalósításához szükséges
közös átfogó keret alkotóelemeit. A végső eredménynek az érdekeltekkel
folytatott és a nemzetközi partnerek között zajló építő jellegű eszmecserék
eredményein kell alapulnia. Az Uniónak ugyanakkor meggyőződése, hogy már
jelenleg is meghatározható több, széles körben elfogadható általános elv. 5.2. A 2015 utáni időszakra
vonatkozó átfogó keret alapelvei A Bizottság javasolja, hogy a 2015 utáni
időszakra vonatkozó kerettel kapcsolatos egyeztetések során az Európai Unió az
alábbi alapelveket tartsa szem előtt. 5.2.1. Hatály A keretnek egyetemes törekvésekkel és
hatókörrel kell rendelkeznie, valamennyi országra vonatkozó célokat kell
tartalmaznia, az emberiség egészére alkalmazandónak kell lennie, és
középpontjában helyszíntől függetlenül és annak minden vetületével együtt a
szegénység felszámolása, valamint bolygónk korlátait figyelembe véve a mindenki
számára elérhető jólét és jóllét előmozdítása kell, hogy álljon. ·
A keretnek a fenntartható fejlődés mindhárom –
gazdasági, társadalmi és környezeti – dimenzióját integrálnia kell, figyelembe
véve a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatából származó tanulságokat
és felhasználva a fenntartható fejlesztési célok kidolgozására irányuló munka
eredményeit, a szegénység felszámolására és a fenntartható fejlődésre való
törekvés jegyében. A céloknak olyan alsó küszöbértékeket kell képezniük,
amelyek legkésőbb 2030-ig minden ember életszínvonala tekintetében teljesülnek,
és bolygónk korlátaira figyelemmel ki kell jelölniük a jólét és jóllét felé
vezető előrelépés irányát. ·
El kell ismernie, hogy a szegénység, a jólét és a
jóllét nem vizsgálható kizárólag pénzügyi szempontból, mivel ezek többdimenziós
kérdések, amelyek az emberek növekedésre és fejlődésre való képességét
tükrözik. ·
A keretnek integrált formában magában kell
foglalnia a következőket: ·
alapvető humán fejlettség javítása (a meglévő
millenniumi fejlesztési célok aktualizált változata alapján, egyúttal olyan
kérdésekre is kitérve, mint a szociális védelem), ·
a gazdaság strukturális átalakulásához szükséges, a
fenntartható és inkluzív növekedést és fejlődést segítő tényezők, amelyek a
termelési képességek és a foglalkoztatás biztosításához, valamint az
éghajlatváltozással járó kihívások kezelésére képes inkluzív zöld gazdaságra
való átálláshoz szükségesek, valamint ·
a természeti erőforrásokkal való fenntartható
gazdálkodás. ·
A keretnek ezenfelül ki kell térnie az
igazságosság, az egyenlőség és a méltányosság szempontjaira, és foglalkoznia
kell az emberi jogokhoz, a demokráciához és a jogállamisághoz, valamint a nők
felemelkedéséhez és a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó kérdésekkel,
amelyek nélkülözhetetlenek az inkluzív és fenntartható fejlődéshez, valamint
önmagukban is fontos értéket képviselnek. Ki kell továbbá térnie a béke és
biztonság kérdésére is, a béketeremtési és államépítési célokkal kapcsolatos
eddig munkára építve. 5.2.2. A célok fajtái és száma ·
A célokat korlátozott számban kell megfogalmazni,
és azoknak valamennyi országra egyetemesen alkalmazandónak kell lenniük,
ugyanakkor a célértékek meghatározásakor tiszteletben tartva az eltérő
körülményeket. A szerepvállalás és a relevancia biztosítása érdekében a célokat
nemzeti szinten az egyéni igényekhez kell igazítani és működőképessé kell
tenni. Kiemelt figyelmet kell fordítani a törékeny helyzetű államok
szükségleteire. ·
A célok kidolgozása során figyelembe kell venni a
tudományos és kutatási ismeretanyagot, illetve a kapcsolódó céloknak és
mutatóknak mérhetőnek kell lenniük. 5.2.3. Átláthatóság, végrehajtás és
elszámoltathatóság ·
A kívánt eredmények eléréséért mindenekelőtt az
egyes nemzeteket terheli a felelősség. Mindenféle forrást mozgósítani kell
belföldi és nemzetközi szinten, illetve az állami és magánszektorban egyaránt.
A finanszírozási és más végrehajtási eszközöket átfogó és integrált módon kell
alkalmazni, tekintettel arra, hogy a különböző globális célok végrehajtásának
lehetséges forrásai azonosak. ·
A keretet a civil társadalom érdekelt szereplőivel,
többek között a magánszektorral szoros partnerségben kell kidolgozni és
végrehajtani. ·
A célok elérése érdekében valamennyi szinten
határidőkhöz kell kötni az intézkedések megkezdését. Ez egy 2050-re vonatkozó
jövőkép keretében, 2030-ra vonatkozó célokkal és célértékekkel valósítható meg. ·
A keretnek az országok intézkedésre vonatkozó
egyéni felelősségvállalásán kell alapulnia, amelyet a valamennyi ország és
érdekelt fél közreműködésével kialakított partnerség egészítene ki. A céloknak
ösztönzőként kell szolgálniuk a kormányok, a civil társadalom – többek között a
magánszektor – és általánosságban a globális közösség közötti együttműködéshez
és partnerségekhez. Lehetőségeihez mérten valamennyi országnak ki kell vennie a
részét a célok eléréséhez szükséges munkából. A céloknak emellett fokozott
elszámoltathatóságot kell eredményezniük. ·
A keret kidolgozásával egyidejűleg erőfeszítéseket
kell tenni az intézményi szintű koherencia megerősítésére. ·
Meg kell erősíteni a haladás megfelelő nyomon
követését lehetővé tevő statisztikai rendszereket. 5.2.4. Koherencia ·
A keretnek összhangban kell állnia az olyan
meglévő, nemzetközi szinten elfogadott célkitűzésekkel, mint az
éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel, a katasztrófakockázatok
csökkentésével és a szociális védelemmel kapcsolatos célértékek. 5.3. A keret végrehajtása: az
országok szerepvállalása és az elszámoltathatóság A jövőbeni keret végrehajtásáért minden ország
egyénileg felel, és abba valamennyi érintett érdekelt felet, köztük a szociális
partnereket is be kell vonni. A fejlődést segítő fő tényezők elsősorban
nemzeten belüli jellegűek, úgymint többek között a demokratikus kormányzás, a
jogállamiság, a stabil politikai intézmények, a megbízható politikák, az
átlátható államháztartás, valamint a csalás és korrupció elleni küzdelem. A
belföldi források mozgósítása, a magánszektor fejlődését támogató jogi és
költségvetési előírások és intézmények, a beruházás, a méltányos munkahelyek
teremtése és a versenyképes export mind nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy
valamennyi ország elérhesse a kitűzött célt. Ebben az összefüggésben a belföldi
reformok létfontosságúak a gazdasági növekedés fenntarthatóvá tételéhez és
ahhoz, hogy annak hatékony működése előmozdítsa a szegénység felszámolását, az
egyenlőtlenségek csökkenését és a mindenki számára nagyobb jólétet. Ez minden
fejlettségi szinten, valamennyi országra érvényes. Az Unió mindazonáltal elismeri, hogy egyes
országoknak további támogatásra, többek között fejlesztési segélyre van
szüksége. Ebben az összefüggésben a fejlesztési segélyek hatékonyabb és
eredményesebb beruházását célzó módszerek jelennek meg, amelyek biztosítják,
hogy az ilyen segély katalizátorként mozdítsa elő a fejlődést és a további
beruházásokat, többek között innovatív pénzügyi források, eszközök és mechanizmusok,
például a források ötvözése révén. Ezt a korszerű megközelítést az Európai Unió
„változtatási programjával” fogadták el. A Dél-Dél együttműködés jelentősen
hozzájárulhat a világszintű fejlesztési eredmények formálásához. A
segélyhatékonysággal foglalkozó 2011. évi busani magas szintű fórumon
elfogadott, hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerség
elveit egyetemesen kell alkalmazni. A segélyeken túl a politikák fejlesztési célú
koherenciája szintén fontos szerepet játszik a szegénység felszámolásában és a
fenntartható fejlődés megvalósításában. Ennélfogva a jövőbeni keretben
körültekintően és részletesen meg kell vizsgálni e politikák szerepét. Számos
fejlődő országban például nagymértékben megnőtt a kereskedelemből származó
jövedelem, amely felhasználható a szegénység elleni küzdelemben. Ez a tendencia
várhatóan sok fejlődő országban folytatódni fog, és a fekete-afrikai térségben
különösen nagy jelentőséggel bír. Az átfogó keret megvalósíthatósága érdekében
törekedni kell arra, hogy valamennyi forrást hatékonyan mozgósítsanak és
hasznosítsanak, továbbá minden országnak kötelezettséget kell vállalnia arra,
hogy e források felhasználása során átfogó megközelítést alkalmaz, valamint
koherens és megfelelő politikákat dolgoz ki. A célok és célértékek
hozzájárulnak majd a magánszektor beruházásainak ösztönzéséhez. A jövőbeli
célok elérése tekintetében megvalósult előrelépésről valamennyi országnak nyílt
és átlátható módon jelentést kell tennie. Az Európai Uniónak átfogó és integrált megközelítést
kell előmozdítania a végrehajtási eszközökre, többek között a világszintű
finanszírozási kérdésekre tekintettel. Az éghajlattal, a biológiai
sokféleséggel, a fejlesztéssel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos
finanszírozási tárgyú egyeztetések jelenleg különböző fórumokon zajlanak, noha
a finanszírozás lehetséges forrásai azonosak. A fejlesztési folyamat
finanszírozása terén feltétlenül gondoskodni kell a koherenciáról és az
összhangról, valamint el kell kerülni a párhuzamos erőfeszítéseket. A Bizottság
tervei szerint 2013 közepén közleményt tesz közzé, amelyben a különböző
globális folyamatokhoz kapcsolódó finanszírozási és más végrehajtási eszközökre
vonatkozó integrált uniós megközelítésre tesz javaslatot. 6. Következő lépések Az Európai Uniónak az ENSZ-ben és más érintett
fórumokon koherens és összehangolt közreműködéssel teljes elkötelezettséget
kell vállalnia az elkövetkező nemzetközi folyamatok mellett. E tekintetben e közlemény elfogadását követően
2013 tavaszán vitát kell rendezni a Tanács és a Parlament részvételével a
jelenlegi folyamatok következő szakaszaira vonatkozó olyan közös uniós
megközelítés kidolgozása érdekében, amelynek: ·
biztosítania kell a Rio+20 konferenciát nyomon
követő átfogó intézkedéseket, valamint iránymutatással kell szolgálnia a
fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó és a jövőben az ENSZ Közgyűlésének
rendszeresen beszámoló nyitott ENSZ-munkacsoporton belül képviselt uniós
álláspont kialakításához; és ·
hozzá kell járulnia az ENSZ-közgyűlés millenniumi
fejlesztési célokkal foglalkozó, 2013. őszi különleges eseményének
előkészítéséhez, ideértve a főtitkár és a 2015 utáni időszakkal foglalkozó
magas szintű ENSZ-munkacsoport jelentését, valamint a magas szintű politikai
fórum első ülését. Az Uniónak támogatnia kell a 2015 utáni
átfogó keret felé történő előrelépést. A fent ismertetett irányvonalakat
megalapozó egyeztetéseknek lehetővé kell tenniük, hogy az Unió közös
álláspontot alakítson ki arra vonatkozóan, miként hangolható össze és
egyesíthető a leghatékonyabban egyetlen folyamatban a fenntartható fejlesztési
célok kidolgozásának és a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatának
folyamata, amely elősegítené egy ilyen átfogó keret kialakítását. E tekintetben
az Uniónak egyúttal aktívan törekednie kell az érintett partnerekkel és
érdekelt felekkel folytatott építő jellegű párbeszédre, hogy többek között
harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd keretében közös álláspontot
alakítson ki azokkal. I. MELLÉKLET A Rio+20 célok megvalósításához hozzájáruló
főbb jelenlegi és jövőbeni uniós és nemzetközi szintű intézkedések terület || uniós intézkedés || nemzetközi intézkedés Vízellátás és higiéniás körülmények || A vízhatékonyság és ‑minőség javítása az uniós vízügyi tervezet (Water Blueprint) révén || A változtatási programmal és a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban az ivóvízhez és a higiéniás berendezésekhez való jobb hozzáférés elősegítése, jobb vízminőség és kevesebb szennyezés; továbbá a megosztott vízforrásokra vonatkozó politikai párbeszéd előmozdítása, valamint vízzel kapcsolatos tevékenységek végrehajtása a fenntartható gazdasági növekedés érdekében. Energia, éghajlat || A megújuló energiák hatékonyságának és részesedésének növelése, valamint az üvegházhatású gázok csökkentése a következők révén: - energiaügyi és éghajlat-változási csomag – az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve - a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitika - az energiahatékonyságról szóló irányelv - a személy- és tehergépjárművek kibocsátásaira, valamint a fluorozott üvegházhatású gázok kibocsátásainak csökkentésére vonatkozó jelenlegi jogalkotási javaslatok || A nemzetközi éghajlatváltozás elleni intézkedés előmozdítása a durbani platform és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye révén Az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését célzó nemzetközi partnerség és a kooperatív nemzetközi kezdeményezések IRENA: a megújuló energiák globális elterjesztése GEEREF: Globális Energiahatékonysági és Megújulóenergia-alap Éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) A „Fenntartható energia mindenkinek” elnevezésű kezdeményezés (SE4ALL) AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmus és az Afrika-EU megújuló energia együttműködési program (RECP) Biológiai sokféleség, erdők, talaj || Az EU 2020-ig terjedő, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiája, a biológiai sokféleség értékelésével és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos munka Az erdőkkel kapcsolatos cselekvési terv; az erdészeti stratégia felülvizsgálata „A talaj mint erőforrás” című közlemény kidolgozása A védett területek digitális megfigyelőközpontja a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszerének (GEOSS) alkotóelemeként || A biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiai terv és a 20 aichi cél Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanának (TEEB), valamint a vagyonelszámolás és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének (WAVES) támogatása; A környezetvédelem és a természeti erőforrások fenntartható kezelése tematikus program (ENRTP) végrehajtása Az erdészeti jogszabályok végrehajtása, erdészeti irányítás és erdészeti termékek kereskedelme (FLEGT) kezdeményezés kiterjesztése és végrehajtása, valamint hozzájárulás az UN-REDD+-hoz Az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemrõl szóló egyezményén alapuló, az Uniót részes féllé nyilvánító jegyzõkönyv lehetõsége Globális talajügyi partnerség (a FAO-val) Új elsivatagosodási világatlasz összeállítása az UNEP-pel Tengerek és óceánok || Tengervédelmi stratégiai keret; integrált tengerpolitika; tengeri hulladék és műanyag hulladék Közös halászati politika: legnagyobb fenntartható hozam, tudományosan megalapozott gazdálkodási tervek, visszadobás. A tengeri és partmenti ökoszisztémák megfigyelése és modellezése || Regionális tengerjogi egyezmények Az ENSZ Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS) végrehajtó, a nemzeti joghatóságon kívül eső tengeri területek biológiai sokféleségének megőrzéséről és fenntartható hasznosításáról szóló megállapodás Jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat A tengeri hulladékra vonatkozó honolului kötelezettségvállalásokat követő intézkedések Hulladék, vegyi anyagok || Az erőforrás-hatékonysági ütemterv és a hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok, a REACH-rendelet végrehajtása || A hulladékkal kapcsolatos nemzetközi szakpolitikák kiterjesztése (elektromos és elektronikus berendezések hulladékai – WEEE, veszélyes anyagok alkalmazásának korlátozására – RoHs) A Bázeli, Stockholmi és Rotterdami Egyezmények, valamint a SAICM (a nemzetközi vegyianyag-kezelés stratégiai megközelítése) végrehajtása Élelmiszer, táplálkozás, mezőgazdaság || A fenntartható élelmezésről szóló közlemény elkészítése A pénzügyi eszközök piacairól (MIFID) és a piaci visszaélésekről (MAD) szóló irányelv végrehajtása A közös agrárpolitika reformjára irányuló javaslatok, ideértve a fenntartható mezőgazdasági termelés ösztönzését, a termelési kapacitás és az éghajlatváltozás kérdésének kezelését Az európai innovációs partnerség „a mezőgazdaság termelékenysége és fenntarthatósága” Organikus élelmiszerek címkézése || Hozzájárulás a mezőgazdasági piaci információs rendszerhez (AMIS) A mezőgazdasági erőforrások megfigyelése (MARS) és a GEO-GLAM (földmegfigyelési programok) végrehajtása A felelős földterület-, halászati és erdőgazdálkodásra vonatkozó önkéntes iránymutatások végrehajtása Az EU élelmezésbiztonsági tematikus program (FSTP) eszköze; Az EU jövőbeni „Az élelmezés- és táplálkozásbiztonság növelése az EU fellépése révén: kötelezettségvállalásaink végrehajtása” című végrehajtási tervének végrehajtása A táplálkozásról szóló közlemény elkészítése Az alkalmazkodásról szóló cselekvési terv elkészítése Táplálkozásjavítása mozgalom (SUN); Új Élelmezés- és Táplálkozásbiztonsági Szövetség Az Élelmezésisegély-egyezmény végrehajtása Adók, támogatások || A vonatkozó erőforrás-hatékonysági ütemterv intézkedéseinek végrehajtása || A G20 keretében folytatott támogatási reform nyomon követése Tiszta ipar és életciklus-szemléletű számvitel || Az EU 2020 „Iparpolitika” elnevezésű kiemelt célkitűzése tiszta technológiára és biogazdálkodásra vonatkozó elemeinek végrehajtása A környezetbarát termékek egységes piacáról szóló közlemény elkészítése Az életciklus-adatok európai adatbázisa (European Life Cycle Database) || Az életciklus-adatok nemzetközi adatbázisának (ILCD) hálózata Fenntartható fogyasztás és termelés, környezetbarát közbeszerzés || A felülvizsgált közbeszerzési irányelv, a zöld közbeszerzést is integrálva Az európai akadálymentesítési intézkedéscsomag elfogadása || Hozzájárulás az ENSZ Környezetvédelmi Programjának a fenntartható közbeszerzést célzó kezdeményezéséhez Hozzájárulás a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 10 éves keretprogram végrehajtásához Ellenálló képesség || || „Az ellenálló képesség uniós megközelítése: az élelmezésválságok ellenálló képességre vonatkozó tanulságai” című közlemény végrehajtása A SHARE és az AGIR kezdeményezések végrehajtása Az ellenálló képesség hangsúlyozása nemzetközi fórumokon, valamint az olyan szervezetekkel fenntartott partnerségek témájaként, mint a FAO, az IFAD és a WFP, az UNISDR, a Világbank és a civil társadalmi szervezetek Katasztrófakockázatok kezelése || Az uniós katasztrófamegelőzési keret végrehajtása A katasztrófakockázat-kezelés (megelőzés, felkészültség, reagálás) és a katasztrófakockázat-értékelés integrációja az uniós és tagállami szintű tervezésben Európai árvíz-előrejelző rendszer, Európai aszálymegfigyelő központ Az uniós támogatási eszközök keretében a katasztrófavédelem ösztönzése || A hiogói cselekvési programkeret végrehajtása, valamint a katasztrófakockázatok csökkentését célzó, a 2015 utáni időszakra vonatkozó nyomonkövetési keret kidolgozása Az EU katasztrófakockázat-csökkentési végrehajtási tervében ismertetett fő prioritások előtérbe helyezése Nemzetközi kezdeményezések, úgymint a Világbank irányítása alatt álló katasztrófakockázat-csökkentési eszköz (GFDRR) támogatása || || Városok, idegenforgalom és közlekedés || Az uniós városok fenntarthatóságának javítása a 7. környezetvédelmi cselekvési program részeként A fenntartható és mindenki számára elérhető turizmus ösztönzésére irányuló intézkedések végrehajtása A közútbiztonságról és a tiszta üzemanyagokról szóló uniós irányelvek, a megfizethető, fenntartható közlekedés előmozdítása || A fenntartható, ellenállóképes és elérhető városok támogatása Teljes körű és termelékeny foglalkoztatás és méltányos munka || Európa 2020: foglalkoztatási iránymutatások, közös foglalkoztatási jelentések, nemzeti reformprogramok, a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó csomag, Jelentés az európai foglalkoztatási és szociális fejleményekről || A nemzetközi munkaügyi előírások nemzetközi szervezetek révén történő előmozdítása (különös tekintettel az ILO-ra) az Unió kétoldalú kapcsolataiban, valamint a fejlesztési és kereskedelmi politikák keretében A 2012. évi nemzetközi munkaügyi konferencia határozatának és a G20 fiatalok foglalkoztatását célzó stratégiájának nyomon követése A Befektetés az emberekbe tematikus program végrehajtása, szinergiák a vonatkozó uniós tematikus programokkal, mint például a fejlesztési együttműködés nem állami szereplői, a migráció és menekültügy, valamint a demokratizálódás és emberi jogok Szociális védelem, társadalmi befogadás és a szegénység megszüntetése || A szegénység , a társadalmi kirekesztés csökkentésének előmozdítása, és hatékonyabb szociális politikák az Európa 2020 keretében A tagállamok strukturális reformjainak támogatása a szociális beruházási csomagon keresztül A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform: a szociális és területi kohézió európai kerete Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020 || A szociális védelem előmozdítása az ENSZ szociális védelmi minimumra vonatkozó kezdeményezésén keresztül is, valamint az ILO által elfogadott ajánlások végrehajtása a partnerországok terveivel és szakpolitikáival összhangban, A szociális védelem – ide értve a szociális védelmi minimumra kezdeményezéseket is – támogatásának folytatása, amikor csak lehet a partnerországokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatokban, nemzetközi fórumokon (ILO, OECD, G20 és ASEM), valamint a fejlesztési együttműködés keretében A „Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében” című közleményben vázolt intézkedések végrehajtása A gyermekek és az őslakos népek jogai, a társadalmi befogadás, a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítése az EU fejlesztési politikáiban A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtása Vállalati társadalmi felelősségvállalás || A vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos intézkedések végrehajtása || Hozzájárulás a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, a vállalatoknak és kkv-knak szóló nemzetközi útmutató dokumentumok (pl. ILO, OECD) kidolgozásához, valamint az ENSZ iránymutatásaihoz Egészségügy || Uniós egészségügyi stratégia európai egészségügyi mutatók „A HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban” című közlemény || „Az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című közlemény végrehajtása Az egészségügyi rendszerek megerősítése, az egészségbiztonság javítása és a szakpolitikák koherenciájának biztosítása a földrajzi eszközökben és a tematikus programokban a jobb egészségügyi eredmények és az egészség terén tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alap, Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség, valamint a reproduktív egészséggel kapcsolatos árucikkek ellátásbiztonságának növelésére irányuló program támogatása Az Egészségügyi Rendszerek Európai Megfigyelőközpontja Jóléti mutatók kidolgozása az Egészség 2020 stratégia részeként Oktatás || Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszere Oktatás és képzés az Európa 2020 stratégia végrehajtásának keretében „A 21. század iskoláira” vonatkozó európai együttműködés || Minőségi oktatás előmozdítása mindenki számára a Bizottság földrajzi és tematikus programjain keresztül A Bizottság nemzetközi együttműködési programjainak végrehajtása a felsőoktatás és a szakképzés terén Olyan globális kezdeményezések, mint a globális partnerség az oktatásért, valamint szakpolitikai párbeszédek támogatása, mint például a szövetség az afrikai oktatásfejlesztésért A nemek közötti egyenlőség és a nők helyzetének megerősítése || A nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak érvényesítése az EU 2010–2015-ös nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési terve keretében A Pekingi Cselekvési Platform nyomon követése || A nemek közötti egyenlőség és a nők helyzetének megerősítése az EU fejlesztési politikáiban; az EU 2010–2015-ös nemek közötti egyenlőségre irányuló cselekvési tervének végrehajtása a fejlesztési együttműködésben; hozzájárulás az ENSZ-nek a nemek közötti egyenlőség finanszírozásával kapcsolatos elszámoltathatóság növelésére vonatkozó programjához Intézkedések végrehajtása a nők gazdasági helyzetének megerősítésére a Befektetés az emberekbe című program keretében A „Szociális védelem az Európai Unió fejlesztési együttműködésében” című közleményben vázolt intézkedések végrehajtása Igazság, emberi jogok, alapvető szabadságok, demokrácia, jó kormányzás és jogállamiság || Az Európai Unió Alapjogi Chartája Az Aarhusi Egyezmény végrehajtása || A következő közleményekben vázolt tevékenységek végrehajtása: A fenntartható változás EU általi támogatása az átalakulóban lévő társadalmakban; Az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele, valamint az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv Az EU Fejlesztési Együttműködési Eszközéből finanszírozott „Nem állami szereplők és helyi hatóságok a fejlesztésben” program végrehajtása Az Aarhusi Egyezmény pénzügyi intézményeken belül, fejlesztési együttműködés során és kereskedelmi megállapodásokban való alkalmazásának előmozdítása Tudomány, technológia, kutatás és innováció || A Horizont 2020 keretprogram végrehajtása a következő területeken végzett kutatás támogatásával: vízellátás, energia, mezőgazdaság, közlekedés, környezetvédelem és társadalomtudományok A fenntartható fejlődés a Horizont 2020 keretprogram átfogó célkitűzése lesz: a teljes költségvetés legalább 60%-a ehhez a témakörhöz kapcsolódik Az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” című kiemelt kezdeményezésének és az EU ökoinnovációs cselekvési tervének végrehajtása || A kutatás és innováció területén folytatott európai uniós nemzetközi együttmûködés ösztönzése Hozzájárulás a Föld-megfigyelési rendszerek globális rendszeréhez (GEOSS) Az élelmezésbiztonsággal foglalkozó tematikus program (2011–2013) és az Afrika–EU partnerség keretében végzett kutatás Statisztika || A GDP-re vonatkozó és azon túlmutató további mutatók kidolgozása, az átfogó keretre vonatkozó statisztikai tanácsadás. || Együttműködés nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal az ENSZ Biztonsági Tanácsának vezetésével az előrehaladás mérésének javítása és az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében Kereskedelem || || A kereskedelmi megállapodásokban foglalt, kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezésekről folytatott egyeztetés és azok végrehajtása; a környezeti termékek és szolgáltatások előtt álló vámjellegű és nem vámjellegű akadályok felszámolásának előmozdítása valamennyi szinten A fegyver kivételével mindent kezdeményezés támogatásának folytatása A kereskedelemösztönző segélyek folytatólagos biztosítása II. MELLÉKLET Nyilvános
konzultáció A Bizottság 2012 nyarán nyilvános
konzultációt[6] tartott. A konzultációban
a hatóságok és a civil társadalom, valamint a magánszektor és a tudományos
közösség részéről körülbelül 120 szervezet és magánszemély vett részt. A
konzultáció eredményei szerint egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy a
millenniumi fejlesztési célok számos különböző szereplőt állítottak ugyanazon
fejlesztési célkitűzések mögé, valamint hogy ezek a célok értékesnek
bizonyultak a szegénység felszámolása tekintetében a lakosság tudatosságának
növelésére, a politikai akarat erősítésére és az erőforrások mozgósítására, és
egyúttal hatékony nyomonkövetési eszközként is szolgáltak. Előretekintve, a jövőbeni prioritásokkal
kapcsolatban több közös vélemény fogalmazódott meg: ·
a szegénység középpontba állítása a fejlesztésre
vonatkozó szélesebb körű, átfogóbb és fenntarthatóbb jövőkép keretében; ·
a fenntartható fejlődés három (gazdasági,
társadalmi és környezeti) dimenziójának integrálása; ·
annak biztosítása, hogy a 2015 utáni keret
kidolgozása inkluzív, a szegény országok és a civil társadalom nagyarányú
közreműködésével megvalósuló folyamat legyen; ·
valamennyi országra érvényes és mindannyiuk
feladatait előíró egyetemes keret kidolgozása; ·
a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést
ösztönző tényezők támogatása többek között a magánszektor bevonásával; ·
a fejlesztés finanszírozásának és a politikák
fejlesztési célú koherenciájának javítása. Ezenfelül a
Bizottság 2012 októberében a Rio+20 konferenciát követő
intézkedésekről szóló nyilvános konzultációt[7] indított. Az
EGSZB strukturált párbeszédsorozattal járult hozzá a visszajelzésekhez. A nyilvános
konzultációra több mint 125 észrevétel érkezett magánszemélyek, hatóságok,
üzleti vállalkozások és üzleti szövetségek, nem kormányzati szervezetek,
szakszervezetek és fogyasztóvédelmi csoportok részéről. Ezek alapján a
Bizottság több javaslatot is figyelembe vett. A válaszok nagy számban mutattak
rá az inkluzív zöld gazdasághoz kapcsolódó kérdésekre, különösen kiemelve a
GDP-n túlmutató mutatók iránti igényt, míg mások a kedvező kereskedelmi
környezet, a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetése és a
környezetvédelmi adók szükségességére hívták fel a figyelmet. A fenntartható
fejlesztési célok tekintetében a válaszadók lehetséges területként említették
az erőforrás- és energiahatékonyságot, a hulladékokat és vegyi anyagokat, a
biológiai sokféleséget, a fenntartható fogyasztást és termelést, a vízellátást
és a higiéniai körülményeket, a tengerek, óceánok és halászati területek
védelmét, a fenntartható közlekedést, a fenntartható mezőgazdaságot, a nemek
közötti egyenlőséget, a szegénység felszámolását, az éghajlatváltozást és az
ahhoz való alkalmazkodást, az egészségügyet és az élelmezésbiztonságot.
Ezenfelül hangsúlyozták a meglévő célok és megállapodások gyakorlatba való
átültetésére vonatkozó egyértelmű és hosszú távú célkitűzések megállapításának
fontosságát. A fenntartható fejlesztési célok és a millenniumi fejlesztési
célok közötti kapcsolatot illetően egyetértés volt abban, hogy a 2015 utáni
időszakra vonatkozóan a kétféle céltípust egyaránt magában foglaló fejlesztési
keretet kell kidolgozni. Széles körű konzultációra került továbbá sor a
harmadik országbeli uniós küldöttségek közreműködésével. Ezekből az országokból
több mint 50 válasz érkezett. A legtöbben közülük kiemelték a millenniumi
fejlesztési célok és a fenntartható fejlesztési célok koherens és összehangolt
egyesítésének szükségességét. Szintén ide tartozik az erőforrás-hatékonysági
ütemterv tárgyában, valamint a hetedik környezetvédelmi cselekvési programról
folytatott konzultáció. A Bizottság széles
körben egyeztetett a civil társadalommal, többek között a Rio+20 konferenciát
megelőző nyilvános konzultáció keretében, és a civil társadalom a konferencia
során is lényeges észrevételeket tett. [1] A legkevésbé fejlett országoknak összesen több mint
880 millió lakosa van (a világ népességének kb. 12 %-a), a világ
GDP-jének azonban mindössze 2 %-a származik innen. [2] COM(2011) 637 végleges. [3] 2006/C 46/01. [4] A Nemzetközi Energia Ügynökség becslései szerint például
ahhoz, hogy 2030-ra mindenki számára biztosítani tudjuk a fenntartható energiaszolgáltatásokat,
a szokásos üzletmenet forgatókönyvéhez képest hozzávetőleg további évi 30
milliárd EUR-t kell beruházásra fordítani. A FAO becslése szerint évente
további több mint 50 milliárd USD közforrással kell támogatni a mezőgazdaságot
és a szociális védőhálókat ahhoz, hogy 2025-re meg tudjuk szüntetni az
éhínséget a világon. [5] COM (2012)586.: Az EU rezilienciapolitikája: az
élelmiszerválságok tanulságai. [6] http://ec.europa.eu/europeaid/how/public-consultations/towards_post-2015-development-framework_en.htm [7] http://ec.europa.eu/environment/consultations/rio20_en.htm