(1)

A 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) számos jelentős változtatást tettek. Harmonizáció és nagyobb mértékű konvergencia biztosítása céljából a menekültügyi határozatokban és a nemzetközi védelem tartalma tekintetében, annak érdekében, hogy csökkentsék az Unión belüli mozgásra való ösztönzőket, arra ösztönözzék a nemzetközi védelemben részesülő személyeket, hogy azon tagállamban maradjanak, amely védelmet nyújtott számukra, és a nemzetközi védelemben részesülő személyek számára egyenlő bánásmódot biztosítsanak, az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és egy rendelettel kell felváltani.

(2)

Az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló közös menekültpolitika, amely magában foglalja a közös európai menekültügyi rendszert (KEMR) is, részét képezi az Unió azon célkitűzésének, hogy fokozatosan létrehozzon egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, amely nyitva áll mindazok számára, akik kényszerítő körülmények miatt jogosan keresnek védelmet az Unióban. E politikának a tagállamok közötti szolidaritás és igazságos felelősségelosztás elvén – ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is – kell alapulnia. A genfi egyezmény a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi.

(3)

A KEMR alapját a menekültügyi eljárásokra vonatkozó közös szabályok, az uniós szinten nyújtott elismerés és védelem, a befogadási feltételek, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására szolgáló rendszer képezik. Bár jelentős előrelépés történt eddig a KEMR fokozatos fejlesztésében, még mindig jelentős különbségek vannak a tagállamok között az alkalmazott eljárások, az elismerési arány, a nyújtott védelem típusa, a befogadás anyagi feltételeinek szintje, valamint a nemzetközi védelem kérelmezői és nemzetközi védelemben részesülő személyek számára biztosított ellátások tekintetében. Az említett különbségek továbbutazásokhoz vezethetnek, és alááshatják az annak biztosítására irányuló célkitűzést, hogy valamennyi kérelmező egyenlő bánásmódban részesüljön, bárhol is nyújtja be a kérelmét az Unión belül.

(4)

„A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i közleményében a Bizottság meghatározta a KEMR továbbfejlesztésére vonatkozó opcióit, nevezetesen a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására szolgáló fenntartható és igazságos rendszer létrehozását, az Eurodac rendszer megerősítését, nagyobb konvergencia elérését az uniós menekültügyi rendszerben, az Unión belüli továbbutazások megelőzését, és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal ügynökséggé történő átalakítását. Az említett közlemény összhangban van a 2016. február 18–19-i Európai Tanács felhívásaival, hogy előrelépést kell tenni a meglévő uniós keret reformjának irányába, biztosítandó egy humánus és hatékony menekültügyi szakpolitikát.

(5)

Mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 78. cikkének (2) bekezdése egységes menekült jogállást és egy jól működő KEMR-t irányoz elő, jelentős előrelépést kell tenni a nemzeti menekültügyi rendszerek konvergenciája tekintetében, különös tekintettel a tagállamokban fennálló eltérő elismerési arányokra és védelmijogállás-típusokra. Emellett tovább kell pontosítani és harmonizálni a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek biztosított jogokat.

(6)

Rendeletre van tehát szükség egy következetesebb harmonizációs szint uniószerte történő biztosítása, valamint a nagyobb fokú jogbiztonság és átláthatóság biztosítása érdekében.

(7)

E rendelet fő célja egyrészről annak biztosítása, hogy a tagállamok közös kritériumokat alkalmazzanak a nemzetközi védelemre valóban rászorulók azonosítására, másrészről annak biztosítása, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek valamennyi tagállamban közös jogok álljanak rendelkezésére.

(8)

A menekült jogállás és a kiegészítő védelmi jogállás elismerésére és tartalmára vonatkozó szabályok további közelítésének elő kell segítenie a nemzetközi védelmet kérelmező személyek és a nemzetközi védelemben részesülő személyek tagállamok közötti továbbutazásának korlátozását.

(9)

A nemzetközi védelmet olyan harmadik országbeli állampolgároknak és hontalan személyeknek kell megadni, akik e rendelet hatálya alá tartoznak, és akik nemzetközi védelemre jogosultak. Nem biztosítható nemzetközi védelem azon harmadik országbeli állampolgároknak és hontalan személyeknek, akik nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A nemzeti humanitárius jogállások – amennyiben megadták az ilyen jogállást, – nem járhatnak a nemzetközi védelemmel való összetévesztés kockázatával.

(10)

E rendeletnek a nemzetközi védelem tartalmára vonatkozó rendelkezéseit – ideértve a továbbutazástól való visszatartást szolgáló szabályokat is – alkalmazni kell azokra, akiknek az (EU) 2024/1350 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban az áttelepítési vagy a humanitárius befogadási eljárás kedvező döntéssel való lezárását követően megadták a nemzetközi védelmet.

(11)

E rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) és az emberi jogok európai egyezménye (EJEE) által elismert alapvető jogokat, és figyelembe veszi az általuk elismert elveket. E rendelet biztosítani kívánja különösen a menedékkérők és az őket kísérő családtagjaik emberi méltóságának, valamint menedékhez való jogának teljes mértékű tiszteletben tartását, valamint elő kívánja mozdítani a Chartának az emberi méltósággal, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásával, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával, az oktatáshoz való joggal, a foglalkozás megválasztásának szabadságával és a munkavállaláshoz való joggal, a vállalkozás szabadságával, a menedékjoggal, a kitoloncolással, kiutasítással és kiadatással szembeni védelemmel, a törvény előtti egyenlőséggel, a megkülönböztetés tilalmával, a gyermekek jogaival, valamint a szociális biztonsághoz, a szociális segítségnyújtáshoz és az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó jogokkal kapcsolatos rendelkezéseit. Az említett rendelkezéseket ezért ennek megfelelően kell végrehajtani.

(12)

Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekkel való bánásmód tekintetében a tagállamokat kötelezik azok a – többek között különösen a hátrányos megkülönböztetést tiltó – nemzetközi jogi okmányok, amelyeknek szerződő felei.

(13)

Az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap erőforrásait fel kell használni arra, hogy a tagállamok számára megfelelő támogatást nyújtsanak az e rendeletben előírt szabályok végrehajtása során tett erőfeszítéseikhez, különösen azon tagállamok számára, amelyek nemzeti menekültügyi rendszerére – főként földrajzi elhelyezkedésük vagy demográfiai helyzetük miatt – különös és aránytalanul nagy nyomás nehezedik. Miközben tiszteletben kell tartani a kettős finanszírozás tilalmának általános elvét, a tagállamoknak az irányítás minden szintjén maradéktalanul ki kell használniuk az olyan finanszírozási források által nyújtott lehetőségeket, amelyek nem közvetlenül a migrációs politikához kapcsolódnak, de felhasználhatók lehetnek az e területhez tartozó fellépések finanszírozására.

(14)

Az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségének, amelyet az (EU) 2021/2303 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) hozott létre (a továbbiakban: a Menekültügyi Ügynökség), megfelelő támogatást kell nyújtania e rendelet alkalmazásához, különösen azáltal, hogy az érintett tagállam kérésére vagy beleegyezésével szakértőket biztosítva segítséget nyújt a tagállamok hatóságainak a nemzetközi védelem iránti kérelmek befogadásához, nyilvántartásba vételéhez és megvizsgálásához, valamint azáltal, hogy naprakész információkkal szolgál a harmadik országokra és ezen belül a származási országokra vonatkozóan, valamint egyéb releváns iránymutatásokat és eszközöket biztosít. E rendelet alkalmazása során a tagállamok hatóságainak figyelembe kell venniük a Menekültügyi Ügynökség által kidolgozott működési normákat, mutatókat, iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat. A nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálása során és ezen elbírálások egyedi jellegének sérelme nélkül a tagállamok hatóságainak figyelembe kell venniük a Menekültügyi Ügynökség és a harmadik országbeli információkkal foglalkozó európai hálózatok által az (EU) 2021/2303 rendelettel összhangban uniós szinten kidolgozott, a származási országokban fennálló helyzetre vonatkozó információkat, jelentéseket, közös elemzést, valamint iránymutató feljegyzéseket.

(15)

E rendelet alkalmazása során „a gyermek mindenek felett álló érdekét” elsődleges szempontként kell figyelembe venni a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény rendelkezésének megfelelően. A gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatakor a tagállamok hatóságainak megfelelően tekintetbe kell venniük különösen a család egységének elvét, a kiskorú jóllétét és szociális fejlődését, nyelvi készségeit, biztonságát, valamint – életkorának és érettségi fokának kellő figyelembevételével – a kiskorú véleményét.

(16)

Szem előtt tartva a gyermek és a kiskorú mindenek felett álló érdekének védelmét és általános jóllétét, valamint a kísérő nélküli kiskorúak számára történő segítségnyújtás és a képviseletük folytonosságának elősegítése érdekében a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy – amennyiben ez lehetséges – ugyanaz a természetes személy maradjon felelős a kísérő nélküli kiskorúért, többek között a menekültügyi eljárás során és a nemzetközi védelem megadását követően is.

(17)

A nagykorú gyermek egyéni értékelés alapján, csak akkor tekintendő eltartottnak, amikor súlyos, nem ideiglenes betegséghez vagy súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó, fizikai vagy mentális állapota miatt képtelen ellátni magát.

(18)

Az e rendeletben a család egységére vonatkozóan meghatározott rendelkezések nem befolyásolják a tagállamok által elismert értékeket és elveket. Poligám házasság esetén az egyes tagállamoknak kell eldönteniük, hogy a család egységére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kívánják-e a poligám háztartásokra, többek között egy további házastárs és egy nemzetközi védelemben részesülő személy kiskorú gyermekeire.

(19)

A család egységére vonatkozó rendelkezések alkalmazásának mindig valódi családi kapcsolatokon kell alapulnia, és nem foglalhatja magában a kényszerházasságokat és az olyan házasságokat, illetve élettársi kapcsolatokat, amelyeket kizárólag azzal a céllal létesítettek, hogy az érintett személy beléphessen a tagállamokba, vagy ott tartózkodhasson. Annak érdekében, hogy a családtagokat ne lehessen a család létrejöttének helye alapján hátrányosan megkülönböztetni, a család fogalmának magában kell foglalnia a származási országon kívül, de az Unió területére való belépés előtt létrejött családokat is.

(20)

Amennyiben a család egysége céljából egy tagállam úgy dönt, hogy a házas kiskorú mindenek felett álló érdekeinek védelmét az említett kiskorú szülei biztosíthatják, az említett kiskorú házastársának e házasságból nem származhat tartózkodási joga e rendelet alapján.

(21)

E rendelet nem érinti az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról szóló 24. jegyzőkönyvet.

(22)

A menekült jogállás elismerése deklaratív aktus.

(23)

Az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosával (UNHCR) folytatott egyeztetések értékes iránymutatásként szolgálhatnak a tagállamok hatóságai számára annak meghatározásakor, hogy valamely kérelmező a genfi egyezmény 1. cikke értelmében menekültnek minősül-e.

(24)

Annak vizsgálata során, hogy a kérelmezők esetében fennáll-e az üldöztetéstől való megalapozott félelem, vagy ki vannak-e téve súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének, továbbá hogy egy államot vagy területének egy jelentős részét stabil, már létrehozott nem állami hatóságok – ideértve a nemzetközi szervezeteket is – tartják-e ellenőrzésük alatt és biztosítanak védelmet, valamint annak értékelésekor, hogy a kérelmező a saját otthona környékén kívül, a származási ország egy másik részében hozzáférhet-e az üldöztetés vagy a súlyos sérelem elleni védelemhez (a továbbiakban: belföldi védelmi alternatíva), az eljáró hatóságnak figyelembe kell vennie többek között az UNHCR által kiadott releváns általános információkat és ajánlásokat.

(25)

Annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai a genfi egyezmény alkalmazása során iránymutatást kapjanak, meg kell állapítani a menekült jogállás meghatározásának és tartalmának szabályait.

(26)

A menedékkérőknek a genfi egyezmény 1. cikke értelmében vett menekültként való elismerésére vonatkozóan közös feltételeket kell bevezetni.

(27)

Amennyiben a kérelmező állításainak egy vagy több konkrét aspektusát nem támasztják alá dokumentumok vagy egyéb bizonyítékok, akkor a kétséget a kérelmező javára kell értékelni, feltéve, hogy a kérelmező valódi erőfeszítést tett a nemzetközi védelem szükségességének alátámasztására, benyújtották a kérelmező rendelkezésére álló valamennyi releváns elemet, és kielégítő magyarázatot adtak az egyéb releváns elemek hiányára vonatkozóan, a kérelmező állításait logikailag összefüggőnek és hihetőnek ítélik meg, valamint általánosságban megállapítást nyert a szavahihetősége, figyelembe véve azon időpontot, amikor a kérelmező nemzetközi védelmet kérelmezett, és adott esetben annak okait, hogy miért nem kérelmezte korábban.

(28)

Az eljáró hatóság nem állapíthatja meg a kérelmező szavahihetőségének hiányát pusztán azért, mert a kérelmező nem hivatkozott bevallott szexuális irányultságára az első adandó alkalommal, amikor az üldöztetés okait előadhatta, hacsak nem egyértelmű, hogy a kérelmező pusztán késleltetni vagy meghiúsítani szándékozik a visszaküldését eredményező határozat végrehajtását.

(29)

A kérelmező azon meggyőződését, hitét vagy irányultságát, amely olyan tevékenységek alapjául szolgálhat, amelyek indokolttá tehetik az üldöztetéstől való megalapozott félelmet, vagy a súlyos sérelem elszenvedésének tényleges veszélyét, figyelembe kell venni, még ha azokat a kérelmező a származási országában részben vagy egészében el is titkolta.

(30)

Amennyiben a kérelmező rajta kívül álló okokból az eljárás során nem áll rendelkezésre, az (EU) 2024/1351 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), az (EU) 2024/1348 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) és az (EU) 2024/1346 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) releváns rendelkezései, valamint az az említett jogi aktusokban meghatározott releváns biztosítékok alkalmazandók.

(31)

Így különösen szükséges a következőkre vonatkozó közös fogalmak bevezetése: sur place felmerülő védelem iránti igény, a sérelem és védelem forrásai, a belföldi védelem és az üldöztetés, ideértve az üldöztetés okait is.

(32)

Védelmet vagy az állam, vagy olyan stabil, már létrehozott nem állami hatóságok, – ideértve a nemzetközi szervezeteket is – nyújthatnak, amelyek az államot vagy az állam területének egy jelentős részét ellenőrzésük alatt tartják, és teljesítik az e rendeletben meghatározott feltételeket, feltéve, hogy képesek és hajlandóak védelmet nyújtani. Az ilyen védelemnek hatékonynak és nem ideiglenes jellegűnek kell lennie.

(33)

Amennyiben az állam vagy az állam megbízottjai nem forrásai az üldöztetésnek vagy a súlyos sérelemnek, az eljáró hatóságnak – miután megállapítást nyert, hogy az e rendeletben meghatározott elismerési kritériumok a kérelmezőre egyébként alkalmazandók volnának – a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásának részeként meg kell vizsgálnia, hogy létezik-e belföldi védelmi alternatíva. Az üldöztetés vagy a súlyos sérelem elleni belföldi védelmi alternatívának ténylegesen elérhetőnek kell lennie a kérelmezők számára a származási ország azon részén, ahová biztonságosan és jogszerűen elutazhatnak, ahol bebocsátást nyerhetnek, és ahol észszerűen elvárható, hogy letelepednek. Az eljáró hatóságot terheli annak bizonyítása, hogy belföldi védelmi alternatíva elérhető-e. Amennyiben az eljáró hatóság bizonyítja, hogy belföldi védelmi alternatíva elérhető, a kérelmezők számára lehetőséget kell biztosítani, hogy bizonyítékokat mutassanak be, és benyújtsák a rendelkezésükre álló elemeket.

(34)

Annak mérlegelése során, hogy a kérelmezőktől észszerűen elvárható-e, hogy a származási országuk egy másik részében telepedjenek le, az eljáró hatóságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy származási országukban a helyi körülmények között a kérelmezők képesek volnának-e fedezni saját alapvető szükségleteiket az élelemhez, higiéniához és menedékhez való hozzáférés tekintetében.

(35)

Amennyiben az állam vagy az állam megbízottjai az üldöztetés vagy a súlyos sérelem forrásai, vélelmezni kell, hogy a kérelmező számára nem áll rendelkezésre hatékony védelem, és az eljáró hatóságnak nem szükséges megvizsgálnia, hogy létezik-e belföldi védelmi alternatíva. Az eljáró hatóság csak akkor vizsgálhatja meg, hogy létezik-e belföldi védelmi alternatíva, ha egyértelműen megállapítást nyer, hogy az üldöztetés vagy a súlyos sérelem veszélye olyan forrástól származik, akinek, illetve amelynek a hatásköre egyértelműen egy meghatározott földrajzi területre korlátozódik, vagy ha maga az állam csak az érintett ország bizonyos részei felett gyakorol ellenőrzést.

(36)

A sur place védelem iránti kérelem értékelésekor az a tény, hogy az üldöztetés vagy a súlyos sérelem veszélye olyan körülményeken alapul, amelyek nem minősülnek a származási országban már fennálló meggyőződés, hit vagy irányultság kifejezésének vagy folytatásának, arra utaló jelként szolgálhat, hogy a kérelmező kizárólagos vagy fő célja az volt, hogy megteremtse a nemzetközi védelem kérelmezéséhez szükséges feltételeket.

(37)

A körülményektől függően, a nemmel összefüggő vagy a gyermeki mivolttal összefüggő jellegű üldöztetésnek minősülő cselekmények magukban foglalhatják többek között a kiskorúak hadseregbe történő toborzását, a nemi szervek megcsonkítását, a kényszerházasságot, a gyermekkereskedelmet és a gyermekmunkát, valamint a szexuális kizsákmányolás céljából történő emberkereskedelmet.

(38)

Az üldöztetésnek minősülő cselekmények aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető büntetőeljárás vagy büntetés formáját is ölthetik. Az ilyen aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető büntetőeljárásra vagy büntetésre többek között olyan helyzetekben kerülhet sor, amikor a kérelmező erkölcsi, vallási vagy politikai okokból, vagy valamely meghatározott etnikai csoporthoz való tartozás vagy meghatározott állampolgársággal való rendelkezés miatt nem hajlandó katonai szolgálatot végezni.

(39)

A genfi egyezmény 1. cikke A. pontjának értelmében vett menekült jogállásra való jogosultság egyik elismerési feltétele az ok-okozati összefüggés fennállása az üldöztetés okai – nevezetesen faj, vallás vagy meggyőződés, nemzeti hovatartozás, politikai vélemény vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás – és az üldöztetésnek minősülő cselekmények vagy az ilyen cselekmények elleni védelem hiánya között.

(40)

Hasonlóképpen szükséges bevezetni a „meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás” miatti üldöztetés közös fogalmát. Valamely meghatározott társadalmi csoport körülhatárolása céljából kellő figyelmet kell fordítani a kérelmező szexuális irányultságából vagy neméből fakadó szempontokra, ideértve a nemi identitást és a nemi önkifejezést, ami kapcsolódhat bizonyos olyan jogi hagyományokhoz és szokásokhoz, amelyek például a nemi szervek megcsonkításához, kényszersterilizációhoz, illetve kényszerabortuszhoz vezethetnek, amennyiben azok kapcsolatban állnak a kérelmező üldöztetéstől való megalapozott félelmével. A körülményektől függően a fogyatékosság valamely meghatározott társadalmi csoport körülhatárolására szolgáló jellemző lehet.

(41)

A származási országban fennálló körülmények – többek között például a kifejezetten a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyekre vonatkozó büntetőjogi jogszabályok megléte és alkalmazása – azt jelenthetik, hogy az említett személyeket egy meghatározott társadalmi csoportot alkotónak kell tekinteni.

(42)

A nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásakor a tagállamok illetékes hatóságainak olyan módszerek alapján kell értékelniük a kérelmező szavahihetőségét, amelyek tiszteletben tartják kérelmezőnek a Charta és az EJEE által biztosított jogait, különösen az emberi méltósághoz, valamint a magánélethez és a családi élethez fűződő jogokat. Ami konkrétan a szexuális irányultságot és a nemi identitást illeti, a kérelmezőket nem szabad a szexuális szokásaira vonatkozó részletes kikérdezésnek vagy vizsgálatoknak alávetni.

(43)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljait és elveit az Egyesült Nemzetek Alapokmányának preambuluma, valamint 1. és 2. cikke határozza meg, és azokat belefoglalták a terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedésekről szóló ENSZ-határozatokba is. Az említett határozatok többek között megállapítják, hogy „a terrorcselekmények, illetve a terrorista módszerek és gyakorlatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiba és elveibe ütköznek”, továbbá hogy „a terrorcselekmények tudatos finanszírozása és tervezése, valamint az erre való felbujtás szintén az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiba és elveibe ütközik”.

(44)

E rendelet nemzetközi védelemből való kizárásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása céljából, amikor észszerű indokok alapján feltételezhető, hogy egy kérelmező az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 1. és 2. cikkében meghatározott célokba és elvekbe ütköző cselekményt vagy cselekményeket követett el, nem előfeltétel annak megállapítása, hogy a kérelmezőt az (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 3. cikkének (1) bekezdésében említett terrorista bűncselekmények egyike miatt elítélték.

(45)

E rendelet nemzetközi védelemből való kizárásra vonatkozó rendelkezéseinek egy olyan kérelmező tekintetében történő alkalmazása céljából, aki terrorista csoport tevékenységeiben való részvételnek minősülő cselekményeket követett el, az a tény, hogy nem került megállapításra, hogy az ilyen kérelmező az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataiban meghatározott terrorcselekményt követett el, annak elkövetését megkísérelte, vagy annak elkövetésével fenyegetőzött, nem zárja ki, hogy a tagállamok hatóságai a kérelmező magatartását az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütközőnek tekintsék.

(46)

Azon tények egyedi értékelése szempontjából, amelyek nyomós oknak minősülhetnek annak feltételezésére, hogy a kérelmező az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös, ilyen cselekmények felbujtója, vagy ilyen cselekményekben más módon részt vett, az a tény, hogy a kérelmezőt valamely tagállam bíróságai terrorista csoport tevékenységeiben való részvétel miatt elítélték, különös jelentőséggel bír, akárcsak valamely bíróság azon megállapítása, miszerint az említett kérelmező egy ilyen csoport vezetésének tagja volt, és nem kell megkövetelni annak bizonyítását, hogy a kérelmező terrorcselekmény felbujtója volt, vagy abban más módon részt vett.

(47)

Politikai bűncselekmény elkövetése elvileg nem ad alapot a menekült jogállásból való kizárásra. Azonban az olyan különösen kegyetlen cselekményeket, amelyek esetében a szóban forgó cselekmény nem áll arányban az állítólagos politikai céllal, valamint az erőszakosságuk által jellemzett terrorcselekményeket – még ha azokat állítólagos politikai célból is követik el – súlyos, nem politikai bűncselekménynek kell tekinteni, és ezért azok okot adhatnak a menekült jogállásból való kizárásra.

(48)

Meg kell állapítani a kiegészítő védelmi jogállás fogalmának és tartalmának szabályait is. A kiegészítő védelem biztosítása a genfi egyezményben rögzített menekültvédelemhez képest kiegészítő és pótlólagos jellegű kell, hogy legyen. Miközben a menekült jogállás és a kiegészítő védelmi jogállás esetében a védelem alapja eltérő, a folyamatos védelemre szorulás időtartama hasonló lehet. A menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás által nyújtott védelem tartalma csak akkor lehet eltérő, ha ez a rendelet kifejezetten így rendelkezik. Ez a rendelet ugyanakkor lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mindkét jogállás alapján azonos jogokat és ellátásokat biztosítsanak.

(49)

Meg kell állapítani azon közös kritériumokat, amelyek alapján a nemzetközi védelem kérelmezői kiegészítő védelemben részesülő személyként ismerhetők el. Az említett kritériumokat emberi jogi okmányokból fakadó nemzetközi kötelezettségekből és a tagállamokban fennálló gyakorlatból kell levezetni.

(50)

Az olyan súlyos sérelem értékelése céljából, amelynek alapján a kérelmezők kiegészítő védelemre jogosult személynek minősülhetnek, a megkülönböztetés nélküli erőszak fogalmának magában kell foglalnia az olyan erőszakot, amely személyes körülményeikre való tekintet nélkül terjedhet ki emberekre.

(51)

A súlyos sérelem értékelése céljából belső fegyveres konfliktushelyzetnek kell tekinteni az olyan helyzeteket, amikor egy harmadik ország fegyveres erői egy vagy több fegyveres csoporttal, illetve két vagy több fegyveres csoport egymással konfliktusba kerül. Nem szükséges, hogy az ilyen konfliktus a nemzetközi humanitárius jog értelmében „nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktusnak” minősüljön, továbbá nem szükséges az érintett területen tapasztalt erőszak mértékén kívül, külön vizsgálni a fegyveres összecsapások hevességét, az abban részt vevő fegyveres erők szervezettségét vagy a konfliktus időtartamát.

(52)

Ami a polgári személy élete vagy testi épsége súlyos és egyedi fenyegetettsége fennállásának megállapításához szükséges bizonyítékot illeti, az eljáró hatóságok nem követelhetik meg a kérelmezőtől, hogy bizonyítsa a konkrétan a személyes körülményeivel kapcsolatos tényezők miatti érintettségét. A kérelem alátámasztásához azonban a megkülönböztetés nélküli erőszak alacsonyabb mértéke is elegendő, ha a kérelmező bizonyítani tudja, hogy saját személyes körülményeivel kapcsolatos tényezők miatt konkrétan érintett. Emellett az eljáró hatóságnak rendkívüli esetben megállapítottnak kell tekintenie a súlyos és egyedi fenyegetettség fennállását, amikor a fegyveres konfliktust jellemző megkülönböztetés nélküli erőszak mértéke olyan magas szintet ért el, amely alapos okot szolgáltat annak feltételezésére, hogy a származási országba vagy a származási ország releváns részére visszaküldött polgári személy pusztán az ott tartózkodása miatt a súlyos sérelem tényleges veszélyének volna kitéve.

(53)

A körülményektől függően, ideértve a tartózkodás hosszát és célját is, a származási országba történő utazás arra utaló jelként szolgálhat, hogy a menekült jogállással rendelkező személyek újra igénybe vették a származási ország védelmét, vagy újra letelepedtek a származási országukban, vagy a kiegészítő védelmi jogállással rendelkezők esetében arra, hogy az említett jogállás megadásának okai megszűntek.

(54)

Az (EU) 2024/1348 rendelettel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmezők bíróság előtt hatékony jogorvoslathoz folyamodhassanak az eljáró hatóság azon határozatai ellen, amelyek megalapozatlanként elutasítják a nemzetközi védelem iránti kérelmeket, vagy visszavonják a nemzetközi védelmet. E tekintetben azon indokokat, amelyek alapján az eljáró hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítása vagy az abban részesülő személytől a nemzetközi védelem visszavonása mellett határozott, az illetékes bíróságnak alaposan felül kell vizsgálnia az elutasításról vagy a visszavonásról szóló határozat ellen esetlegesen indított kereset alapján.

(55)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek számára első alkalommal kiadott, vagy az e rendelet hatálybalépését követően megújított úti okmányoknak meg kell felelniük a 2252/2004/EK tanácsi rendeletnek (12), vagy a biztonsági jellemzőkre és biometrikus elemekre vonatkozó, hasonló minimális előírásoknak.

(56)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek számára első alkalommal kiadott, vagy az e rendelet hatálybalépését követően megújított tartózkodási engedélynek meg kell felelnie az 1030/2002/EK tanácsi rendeletnek (13).

(57)

A nemzetközi védelem megadása és a tartózkodási engedély kibocsátása közötti időszakban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek ténylegesen élhessenek az e rendeletben meghatározott valamennyi joggal, kivéve az Unión belüli mozgás szabadságát és az úti okmány kiállítását.

(58)

A menekültek családtagjai azon tényből kifolyólag, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyekkel közeli kapcsolatban állnak, általában olyan üldöztetésnek minősülő cselekményeknek vagy súlyos sérelemnek vannak kitéve, amely a nemzetközi védelem megadásának alapjául szolgálhat. A család egységének fenntartása érdekében, amennyiben az ugyanazon tagállam területén tartózkodó családtagok nem jogosultak nemzetközi védelemre, arra jogosultnak kell lenniük, hogy tartózkodási engedélyt kérjenek. Az ilyen tartózkodási engedélyeket meg kell adni, kivéve, ha a családtagokra kizáró okok vonatkoznak, vagy kivéve, ha nemzetbiztonsági vagy közrendi okokból másként kell eljárni. A családtagokat szintén meg kell illetniük a nemzetközi védelemben részesülő személy számára biztosított jogoknak, amint megadták a nemzetközi védelmet. E rendeletnek a család egységének fenntartására vonatkozó rendelkezései sérelme nélkül, amennyiben a helyzet a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK tanácsi irányelv (14) hatálya alá esik, és teljesültek a családegyesítésnek az említett irányelvben meghatározott feltételei, az említett irányelvvel összhangban kell tartózkodási engedélyt és jogokat biztosítani a nemzetközi védelemben részesülő személyek olyan családtagjai számára, akik saját jogon nem jogosultak ilyen védelemre. E rendeletet a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(59)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek családtagjai számára az úti okmányokat a nemzeti eljárásoknak megfelelően kell kiállítani.

(60)

Valamely harmadik ország körülményeiben bekövetkező változások értékelésekor a tagállamok illetékes hatóságainak a nemzetközi védelemben részesülő személy egyéni helyzetét figyelembe véve ellenőrizniük kell, hogy az említett országban a védelmet biztosító szereplő vagy szereplők megfelelő lépéseket tettek-e az üldöztetés vagy a súlyos sérelem megszüntetése érdekében, hogy ennek megfelelően többek között az üldöztetésnek vagy súlyos sérelemnek minősülő cselekmények felderítésére, büntetőeljárás útján történő üldözésére és büntetésére szolgáló hatékony jogrendszert működtetnek-e, és hogy az érintett nemzetközi védelemben részesülő személy hozzá fog-e férni az ilyen védelemhez, ha a menekült jogállást vagy a kiegészítő védelmi jogállást visszavonják.

(61)

Annak értékelésekor, hogy a nemzetközi védelem megadásának alapjául szolgáló okok megszűntek-e, az eljáró hatóságnak figyelembe kell vennie minden releváns és rendelkezésre álló nemzeti, uniós és nemzetközi információs forrást és iránymutatást, ideértve az UNHCR által kiadott ajánlásokat is.

(62)

Amennyiben a kérelmező a genfi egyezmény 1. cikke D. pontjának – amely az UNHCR-tól eltérő ENSZ-szervek vagy -ügynökségek általi védelem- vagy támogatásnyújtással kapcsolatos – hatálya alá tartozik, annak mérlegelésekor, hogy az említett védelem vagy támogatás a kérelmező befolyásán kívüli és akaratától független okok miatt megszűnt-e, az eljáró hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a kérelmezőt a releváns szerv vagy ügynökség tevékenységi területének elhagyására kényszerítették-e, a kérelmező személyes biztonsága súlyos veszélyben volt-e, és a releváns szerv vagy ügynökség képtelen volt-e a megbízatásának megfelelően biztosítani a kérelmező életkörülményeit.

(63)

Amikor a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás megszűnik, a tagállam eljáró hatóságának a jogállás visszavonására vonatkozó határozata nem zárja ki, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy más indokok alapján tartózkodási engedélyt kérhessen, mint amelyek indokolták a nemzetközi védelem megadását, vagy hogy más indokok alapján továbbra is jogszerűen az említett tagállam területén tartózkodhasson, különösen, ha érvényes, huzamos uniós tartózkodási engedéllyel rendelkezik, összhangban a releváns uniós és nemzeti joggal.

(64)

A nemzetközi védelem megszüntetéséről szóló határozat nem lehet visszaható hatályú. A nemzetközi védelem visszavonásáról szóló határozatnak visszaható hatállyal kell bírnia. Ha egy határozat megszüntetési okon alapul, nem lehet visszaható hatályú. Amennyiben a menekült jogállást vagy a kiegészítő védelmi jogállást visszavonják azon az alapon, hogy azt soha nem is kellett volna megadni, a szerzett jogokat a nemzeti joggal összhangban lehet megőrizni vagy elveszíteni.

(65)

A nemzetközi védelemben részesülő személyeknek azon tagállamban kell tartózkodniuk, amely a védelmet megadta számukra. A nemzetközi védelemben részesülő személyek közül azok számára, akik érvényes úti okmánnyal és a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállam által kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, az engedélyezett tartózkodási időn belül lehetővé kell tenni a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok területére való belépést és az azon belüli szabad mozgást az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (16) és a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (17) 21. cikkének megfelelően. A nemzetközi védelemben részesülő személyek a védelmet számukra megadó tagállamtól eltérő tagállamban is kérhetnek tartózkodási engedélyt, a releváns uniós és nemzeti szabályokkal összhangban. Ez azonban nem jár együtt a menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás és az ahhoz kapcsolódó jogok átruházásával.

(66)

Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek a releváns nemzeti, uniós vagy nemzetközi joggal összhangban betartsák az engedélyezett tartózkodási időtartamot, módosítani kell a 2003/109/EK tanácsi irányelvet (18) annak előírása céljából, hogy a nemzetközi védelemben részesülő személyek huzamos uniós tartózkodásra jogosulttá válásához szükséges várakozási időszak főszabály szerint minden olyan esetben kezdődjön újra, amikor a nemzetközi védelemben részesülő személyt a számára a nemzetközi védelmet megadó tagállamtól eltérő tagállamban találják úgy, hogy ott nem illeti meg tartózkodási jog .

(67)

A tagállamok hatóságai továbbra is bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a közrend és a nemzetbiztonság tekintetében, amelyet a nemzeti, az uniós és a nemzetközi joggal összhangban kell értelmezniük. A konkrét tények egyedi értékelésétől függően, a közrendi és a nemzetbiztonsági megfontolások azokra az esetekre is vonatkozhatnak, amikor a harmadik országbeli állampolgár a nemzetközi terrorizmust támogató szervezethez tartozik, vagy ilyen szervezetet támogat. Annak értékelésekor, hogy egy harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy kockázatot jelent-e valamely tagállam nemzetbiztonságára, annak hatóságai jogosultak figyelembe venni többek között a más tagállamoktól vagy harmadik országoktól kapott információkat.

(68)

Az e rendeletben meghatározott jogosultságokról történő döntéshozatal során az illetékes hatóságnak kellő figyelemmel kell lennie a gyermek mindenek felett álló érdekére és azon közeli hozzátartozók nemzetközi védelemben részesülő személytől való függőségének egyedi körülményeire, akik már az érintett tagállamban tartózkodnak, és akik nem családtagok. Kivételes körülmények fennállása esetén, amennyiben a nemzetközi védelemben részesülő személy közeli hozzátartozója házas kiskorú, de nem kíséri házastársa, úgy tekinthető, hogy a kiskorú mindenek felett álló érdekeinek védelmét az eredeti családja biztosíthatja.

(69)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozzák az önálló vagy nem önálló jövedelemszerző tevékenység folytatását olyan állások esetében, amelyekhez közhatalmi jogosítványok gyakorlására van szükség, vagy amelyekben az állam, illetve más állami hatóságok általános érdekeinek megvédéséért kell felelősséget vállalni. Az egyenlő bánásmódhoz való jogaiknak a munkavállalókat képviselő szervezetekben való tagság vagy bizonyos foglalkozások űzése tekintetében történő gyakorlásával összefüggésben lehetővé kell tenni a nemzetközi védelemben részesülő személyek kizárását a köztestületek vezetésében való részvételből és a közhivatal-viselésből is.

(70)

A lakhatási támogatás alapellátásnak minősül, amennyiben az szociális segítségnyújtásnak tekinthető.

(71)

Az e rendeletben meghatározott jogok és ellátások nemzetközi védelemben részesülő személyek által történő tényleges gyakorlásának fokozása érdekében figyelembe kell venni konkrét szükségleteiket és azon sajátos beilleszkedési kihívásokat, amelyekkel szembesülnek, valamint elő kell segíteni a beilleszkedéssel kapcsolatos jogokhoz való hozzáférésüket, különösen a foglalkoztatással kapcsolatos tanulmányi lehetőségek és szakképzés, valamint a külföldi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerésére vonatkozó eljárások hozzáférhetősége tekintetében, különösen olyan körülmények között, amikor hiányoznak az igazoló dokumentumok vagy az érintettek nem képesek fedezni az elismerési eljárások költségeit.

(72)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek a számukra nemzetközi védelmet megadó tagállam állampolgáraival azonos bánásmódot élveznek a szociális biztonság tekintetében.

(73)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek számára biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést – ideértve a fizikai és a mentális egészségügyi ellátást, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos ellátást is –, feltéve, hogy az a számukra nemzetközi védelmet megadó tagállam állampolgárainak számára is biztosított.

(74)

A nemzetközi védelemben részesülő személyek társadalomba való beilleszkedésének elősegítése érdekében e személyek számára biztosítani kell a nemzeti, regionális és helyi szintű integrációs intézkedésekhez való hozzáférést, a tagállamok által meghatározandó feltételek szerint. A tagállamoknak fontolóra kell venniük a nemzetközi védelemben részesülő személyek nyelvtanfolyamokon való részvételének fenntartását, amennyiben kérelmezőként nyelvtanfolyamokon vehettek részt.

(75)

E rendelet alkalmazásának hatékony nyomon követése szükségessé teszi e rendelet rendszeres időközönkénti értékelését.

(76)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára a nemzetközi védelem tagállamok általi megadására, a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosult személyek egységes jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályok megállapítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(77)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével, valamint 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban – az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül – Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(78)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,