EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 32024L1346
Directive (EU) 2024/1346 of the European Parliament and of the Council of 14 May 2024 laying down standards for the reception of applicants for international protection
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1346 irányelve (2024. május 14.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1346 irányelve (2024. május 14.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról
PE/69/2023/REV/1
HL L, 2024/1346, 2024.5.22, ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1346/oj (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
In force
|
Az Európai Unió |
HU L sorozat |
|
2024/1346 |
2024.5.22. |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1346 IRÁNYELVE
(2024. május 14.)
a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról
(átdolgozás)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 78. cikke (2) bekezdésének f) pontjára,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),
rendes jogalkotási eljárás keretében (3),
mivel:
|
(1) |
A 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) számos ponton módosítani kell. Az említett irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni. |
|
(2) |
Az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek jogállásáról szóló 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény) teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló közös menekültpolitika részét képezi az Unió azon célkitűzésének, hogy fokozatosan létrehozzon egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, amely nyitva áll mindazon harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára, akik védelmet keresnek az Unióban, megerősítve ezáltal a visszaküldés tilalmának elvét. E politikának a szolidaritás és a felelősség igazságos elosztásának elvén kell alapulnia. |
|
(3) |
A közös európai menekültügyi rendszer (a továbbiakban: KEMR) egy olyan rendszert hoz létre, amely meghatározza a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamot, közös szabályokat állapít meg a menekültügyi eljárásokra, a befogadási feltételekre és eljárásokra, valamint a nemzetközi védelemben részesülők jogaira vonatkozóan. Jóllehet előrelépés történt a KEMR kialakítása terén, továbbra is figyelemreméltó különbségek mutatkoznak a tagállamok között az alkalmazott eljárásokat, a kérelmezőknek nyújtott befogadási feltételeket, az elismerési rátákat, valamint a nemzetközi védelemben részesülőknek nyújtott védelem típusát illetően. Ezen különbségek a továbbutazás fontos ösztönzői, és aláássák azon célkitűzést, hogy minden kérelmező számára ugyanolyan bánásmódot kell biztosítani, bárhol is kérelmezze a nemzetközi védelmet az Unióban. |
|
(4) |
„A közös európai menekültügyi rendszer reformja és az Európába jutás legális lehetőségeinek javítása felé” című, 2016. április 6-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta a KEMR megerősítésének és további összehangolásának szükségességét. Meghatározta továbbá azokat a kiemelt területeket, amelyeken a KEMR-t strukturálisan tovább kell fejleszteni, nevezetesen egy fenntartható és méltányos rendszer létrehozását a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására, az Eurodac-rendszer megerősítését, nagyobb konvergencia elérését az Unió menekültügyi rendszerében, az Unión belüli továbbutazások megelőzését, valamint az (EU) 2021/2303 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (a továbbiakban: a Menekültügyi Ügynökség) kibővített megbízatását. Az említett közlemény választ ad az Európai Tanács 2016. február 18–19-i és 2016. március 17–18-i arra irányuló felszólítására, hogy előrelépés történjen egy humánus, méltányos és hatékony menekültügyi politika biztosítása érdekében a jelenlegi uniós keret megreformálása terén. Az említett közlemény egyben továbblépésre tesz javaslatot az Európai Parlament „A Földközi-tenger térségében kialakult helyzet és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségessége” című, 2016. április 12-i állásfoglalásában meghatározott, migrációval kapcsolatos átfogó megközelítéssel összhangban. |
|
(5) |
A befogadási feltételek továbbra is jelentősen eltérnek a tagállamok között, különösen a kérelmezőknek nyújtott befogadási szabályok tekintetében. Az összes tagállamra vonatkozóan megfelelő szinten meghatározott összehangoltabb befogadási szabályok hozzá fognak járulni a kérelmezők közötti egyenlőbb bánásmódhoz és a kérelmezők tisztességesebb elosztásához az Unión belül. |
|
(6) |
Igénybe kell venni az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, valamint a Menekültügyi Ügynökség erőforrásait, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a tagállamoknak az ezen irányelvben előírt befogadási szabályok végrehajtásához, többek között azon tagállamok számára, amelyek menekültügyi rendszerére – különösen földrajzi elhelyezkedésük vagy demográfiai helyzetük miatt – különös és aránytalan nyomás nehezedik. |
|
(7) |
Az Unió-szerte az összes kérelmezővel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében ezen irányelvet kell alkalmazni a nemzetközi védelem iránti eljárások valamennyi szakaszára és fajtájára, a kérelmezők elszállásolására szolgáló valamennyi helyszínen és létesítményben és mindaddig, amíg számukra engedélyezik, hogy kérelmezőként a tagállamok területén maradjanak. Egyértelművé kell tenni, hogy a kérelmezők számára biztosítani kell a befogadás anyagi feltételeit attól a pillanattól kezdve, amikor kifejezik nemzetközi védelem kérelmezésére irányuló szándékukat az illetékes hatóságok tisztviselői felé az (EU) 2024/1348 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban. |
|
(8) |
A kérelmezők számára biztosítani kell a napi szükségleteket fedező juttatást minden esetben a befogadás anyagi feltételeinek részeként annak érdekében, hogy a kérelmezők mindennapi életük során minimális fokú önállósággal rendelkezzenek. A napi szükségleteket fedező juttatást lehet biztosítani pénzösszegként, utalványokban vagy természetbeni juttatásként – például termékek formájában – vagy ezek kombinációjaként, feltéve, hogy az ilyen juttatás pénzösszeget is magában foglal. |
|
(9) |
Ha egy kérelmező nem abban a tagállamban található, amelyben az (EU) 2024/1351 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) összhangban tartózkodnia kellene, a kérelmező nem jogosult a befogadás anyagi feltételeire, a munkaerőpiachoz való hozzáférésre, nyelvtanfolyamokra vagy szakképzésre ezen irányelv szerint attól az időponttól kezdve, amikor közölték vele a felelős tagállamnak történő átadásáról szóló határozatot. Hacsak e célból külön határozat nem került kiadásra, az átadási határozatnak meg kell állapítania, hogy a vonatkozó befogadási feltételeket visszavonták. Ugyanakkor a tagállamoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell a kérelmezők számára az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és olyan életszínvonalat, amely összhangban van az uniós joggal, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta) és az egyéb nemzetközi kötelezettségekkel összhangban. |
|
(10) |
Az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekkel kapcsolatos bánásmód tekintetében a tagállamokat azon nemzetközi jogi eszközökben előírt kötelezettségek terhelik, amelyeknek részes felei. |
|
(11) |
Meg kell állapítani a kérelmezők befogadásának azon egységes feltételeit, amelyek elengedők ahhoz, hogy számukra megfelelő életszínvonalat, és valamennyi tagállamban összehasonlítható életfeltételeket biztosítsanak. A kérelmezők befogadására vonatkozó feltételek összehangolásának hozzá kell járulnia a kérelmezők eltérő befogadási feltételekre visszavezethető továbbutazásának korlátozásához. |
|
(12) |
Annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmezők tudatában legyenek jogaiknak és kötelezettségeiknek, a tagállamoknak írásban, vagy szükség esetén szóban, vagy adott esetben vizuális módon tájékoztatást kell nyújtaniuk számukra az ezen irányelvben foglalt befogadási feltételekkel kapcsolatban. Az ilyen tájékoztatást a lehető leghamarabb, és kellő időben kell megadni, és annak ki kell terjednie azokra a befogadási feltételekre, amelyekre a kérelmezők – köztük a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők – jogosultak, a munkavállalói jogokra és kötelezettségekre, azon körülményekre, amelyek alapján a befogadás anyagi feltételei csak egy adott földrajzi területre korlátozhatók, vagy egy meghatározott helyre korlátozódnak, valamint az ilyen korlátozások megszegésének és a szökés következményeire, továbbá azokra a helyzetekre, amelyek esetén őrizet rendelhető el, a fellebbezés és a felülvizsgálat lehetőségeire, továbbá a jogi segítségnyújtás és képviselet biztosításának lehetőségeire. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a kérelmezőket különösen arról, hogy mely befogadási feltételekre nem jogosultak egy, a kötelező tartózkodási helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban. A tagállamok a továbbiakban nem kötelezhetők e tájékoztatás nyújtására, ha már nem kell ténylegesen lehetővé tenni a kérelmező számára, hogy éljen az ezen irányelvben foglalt jogokkal és eleget tegyen a benne előírt kötelezettségeknek, vagy ha a kérelmező már nem áll az illetékes hatóságok rendelkezésére, vagy az adott tagállam területéről megszökött. A Menekültügyi Ügynökségnek ki kell dolgoznia a befogadási feltételekre vonatkozó egységes információkat tartalmazó mintadokumentumot, amelyet a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított három napon belül, vagy a kérelemnek a nyilvántartásba vételi határidején belül át kell adniuk a kérelmezőknek. |
|
(13) |
A kérelmezők számára kibocsátandó okmányokra vonatkozó összehangolt uniós szabályoknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a kérelmezők nehezebben mozoghassanak engedély nélkül az Unión belül. A tagállamok csak akkor láthatják el úti okmánnyal a kérelmezőket, ha kellően indokolt súlyos humanitárius okok vagy egyéb nyomós okok merülnek fel. Az úti okmányok érvényessége a kibocsátásuk oka szerint szükséges célra és időtartamra kell, hogy korlátozódjon. Súlyos humanitárius ok felmerülésének tekinthető például, ha egy kérelmezőnek egy szükséges, ám a kötelező tartózkodási helye szerinti tagállamban nem elérhető orvosi kezelés céljából, vagy különös esetekben hozzátartozók meglátogatása – például súlyosan beteg közeli hozzátartozók meglátogatása vagy közeli hozzátartozók temetésén való részvétel – céljából kell egy másik államba utaznia. Más nyomós okok közé tartozhatnak az olyan helyzetek, mint a részvétel közeli hozzátartozók házasságkötésén, vagy a tanulmányok részét képező vagy nevelőcsaládokkal történő utazás. Az ilyen úti okmányok kiállítása és használata nem érinti a tagállamoknak az (EU) 2024/1351 rendelet szerinti felelősségét. A tagállamok fenntartják a jogot annak elbírálására, hogy a kérelmezők jogosultak-e a területükön való tartózkodásra. |
|
(14) |
A kérelmezőknek nem áll jogukban megválasztani a kérelem tagállamát. A kérelmezőnek a nemzetközi védelmet az (EU) 2024/1351 rendelettel összhangban kell kérelmeznie. |
|
(15) |
A kérelmezőknek a tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezésére kell állniuk. Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak megelőzésére, hogy a kérelmezők megszökjenek. Ha a kérelmező megszökött, és engedély nélkül egy másik tagállamba utazott, a KEMR megfelelő működésének biztosítása céljából elengedhetetlen, hogy a kérelmezőt gyorsan átadják annak a tagállamnak, ahol tartózkodnia kell. Ezen átadás bekövetkeztéig fennáll a veszélye annak, hogy a kérelmező megszökhet, ezért tartózkodási helyét szorosan figyelemmel kell kísérni. |
|
(16) |
A kérelmező esetleges szökése veszélyének értékelésekor fontos tényező az, hogy a kérelmező korábban más tagállamba szökött. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak megelőzésére, hogy a kérelmező újra megszökjön, továbbá annak biztosítására, hogy továbbra is az illetékes hatóságok rendelkezésére álljon, amint a kérelmezőt átadták azon tagállam számára, ahol tartózkodnia kell. A kérelmező tartózkodási helyét ezért szorosan figyelemmel kell kísérni. |
|
(17) |
A tagállamok szabadon szervezhetik meg befogadási rendszereiket. E szervezés részeként a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy menekültügyi és befogadási rendszereik működtetése érdekében a kérelmezők számára szálláshelyet jelöljenek ki területükön. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy befogadási rendszereik szükségleteinek értékelésére és kezelésére mechanizmusokat léptessenek életbe, ideértve a kérelmezők szálláshelyen való tényleges jelenlétének ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat is. E mechanizmusok nem korlátozhatják a kérelmezők szabad mozgását az érintett tagállam területén belül. A tagállamok nem kötelesek e célból közigazgatási határozatot hozni. |
|
(18) |
Amennyiben a kérelmezők a tagállamok területének csak valamely földrajzi területén belül mozoghatnak szabadon, a tagállamoknak biztosítaniuk kell a kérelmezők számára az ezen irányelv szerinti jogaikhoz és a nemzetközi védelem iránti eljárás eljárási garanciáihoz való tényleges hozzáférést e földrajzi területen belül. E földrajzi terület ideiglenes elhagyásának lehetőségét egyénileg, objektív alapon és pártatlanul kell értékelni. Ha a kérelmezők számára e földrajzi területen nem biztosított az említett jogokhoz és eljárási garanciákhoz való tényleges hozzáférés, az e területre vonatkozó kijelölés hatályát veszti. |
|
(19) |
Közrendi okokból, vagy a kérelmező szökésének hatékony megakadályozása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, hogy a kérelmező csak egy konkrét helyen – például befogadó állomáson, magánháznál, lakásban, szállodában vagy a kérelmezők elszállásolására kialakított egyéb helyszínen – tartózkodhat. Az ilyen döntés nem eredményezheti a kérelmező őrizetét. Olyan esetekben lehet szükség ilyen döntésre, ha a kérelmező nem tett eleget azon kötelezettségeinek, hogy abban a tagállambanmaradjon, ahol tartózkodnia kell, vagy olyan esetekben, amikor egy másik tagállamba szökése után a kérelmezőt átadták annak a tagállamnak, ahol tartózkodnia kell. Amennyiben a kérelmező a befogadás anyagi feltételeire jogosult, a befogadás ilyen anyagi feltételei csak akkor biztosíthatók, ha a kérelmező az említett konkrét helyen tartózkodik. |
|
(20) |
Amennyiben fennáll a kérelmező esetleges szökésének veszélye, vagy amennyiben az szükséges annak biztosításához, hogy valamely kérelmező szabad mozgáshoz való jogára irányuló korlátozást betartsák, a tagállamok előírhatják a kérelmezők számára, hogy megadott időben vagy észszerű időközönként jelentkezzenek az illetékes hatóságoknál anélkül, hogy ez aránytalan hatással lenne a kérelmezők ezen irányelv szerinti jogaira. |
|
(21) |
A kérelmező mozgásának szabadságát korlátozó valamennyi határozatnak figyelembe kell vennie a kérelmező egyéni helyzetének releváns szempontjait, többek között a kérelmező különleges befogadási szükségleteit, valamint a szükségesség és az arányosság elvét. A kérelmezőket kellően tájékoztatni kell az ilyen határozatokról, a határozatok megtámadására vonatkozó eljárásokról, és azok nemteljesítésének következményeiről. |
|
(22) |
Az őrizettel, a tartózkodással és a jelentkezési kötelezettségekkel kapcsolatos, ezen irányelven alapuló valamennyi rendelkezést, valamint a jogok és ellátások csökkentését és visszavonását az arányosság elvének megfelelően kell alkalmazni, mindenkor biztosítva az alkalmazandó befogadási feltételekhez való tényleges hozzáférést ezen irányelvvel összhangban, különösen az egészségügyi ellátás, az oktatás, a család egysége és a munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében. Külön figyelmet kell fordítani az intézkedések esetleges kumulatív hatására. |
|
(23) |
Tekintettel a megszökött kérelmezők vagy azon kérelmezők tekintetében fennálló súlyos következményekre, akik esetében fennáll a szökés veszélye, a szökés jelentését úgy kell meghatározni, hogy az egyaránt magában foglaljaa szándékos cselekvést, valamint azt a kérelmezőn nem kívül álló okokból fennálló tényszerű körülményt, hogy a kérelmező a továbbiakban nem áll az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok rendelkezésére, többek között azáltal, hogy elhagyja a tagállam azon területét, ahol tartózkodnia kellene. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy ítéljék meg, hogy a kérelmező megszökött, még akkor is, ha a kérelmező esetében korábban nem ítélték úgy, hogy fennáll a szökés veszélye. |
|
(24) |
Amennyiben a tagállamok nemzeti jogukban meghatározzák azokat az objektív kritériumokat, amelyek az ezen irányelv szerinti szökés veszélyének meghatározása szempontjából lényegesek, tekintetbe vehetnek olyan tényezőket, mint például: a kérelmező illetékes hatóságokkal való együttműködése vagy az eljárási követelményeknek való megfelelése; a kérelmező kapcsolatai a tagállamban; valamint, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlanság vagy nyilvánvaló megalapozatlanság okán utasították-e el A kérelmező egyéni helyzetének értékelése során gyakran több tényező kombinációja szolgál alapként ahhoz, hogy arra következtessenek, hogy fennáll a szökés veszélye. |
|
(25) |
Egy kérelmezőről akkor állapítható meg, hogy már nem áll az illetékes hatóságok rendelkezésére, ha nem válaszol az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti eljárásokkal vagy az (EU) 2024/1351 rendelet szerinti eljárással kapcsolatos megkeresésekre, kivéve, ha a kérelmező megfelelő indokolást nyújt arra vonatkozóan, hogy miért nem tudott válaszolni ezekre a megkeresésekre, például orvosi vagy egyéb, a kérelmezőn kívül álló váratlan okok esetén. |
|
(26) |
A kérelmezők őrizetét azon alapvető elvvel összhangban kell alkalmazni, hogy – különösen a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettségeivel és különösen a genfi egyezmény 31. cikkével összhangban – senki sem tartható őrizetben kizárólag azzal az indokkal, hogy nemzetközi védelmet kér. A kérelmezőket őrizetbe venni csak az ezen irányelvben megállapított, nagyon egyértelműen meghatározott kivételes körülmények között lehetséges, és mind az ilyen őrizet módja, mind célja tekintetében a szükségesség és az arányosság elvét kell alkalmazni. A kérelmezők ezen irányelv szerinti őrizetbe vételét csak igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok rendelhetik el írásban, az alapjául szolgáló okok feltüntetésével, ideértve azon eseteket is, amikor a személy a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételekor már őrizetben van. Amennyiben egy kérelmezőt őrizetben tartanak, hatékony hozzáférést kell biztosítani számára a szükséges eljárási garanciákhoz, például a bírósági felülvizsgálathoz és az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való joghoz, amennyiben az ezen irányelv szerint alkalmazandó. |
|
(27) |
Az őrizet bírósági felülvizsgálatára rendelkezésre álló elfogadható maximális időkeretet az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével kell meghatározni, figyelembe véve az eljárás összetettségét, valamint az illetékes hatóságok által tanúsított gondosságot, az őrizetben tartott személy által okozott késedelmet és bármely más, késedelmet okozó tényezőt, amely miatt a tagállam nem tehető felelőssé. |
|
(28) |
Amennyiben egy kérelmező számára csak egy konkrét helyen engedélyezték a tartózkodást, de e kötelezettségének nem tett eleget, továbbra is fenn kell állnia a kérelmező szökése kockázatának ahhoz, hogy a kérelmezőt őrizetbe vegyék. Minden körülmények között külön gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy az őrizet időtartama arányos legyen, és azonnal véget érjen, amint a kérelmező eleget tesz a vonatkozásában meghatározott kötelezettségnek, vagy nincs többé ok feltételezni, hogy e kötelezettségének nem fog eleget tenni. A kérelmezőnek továbbá előzetesen tájékoztatást kell kapnia a szóban forgó kötelezettségről és a nemteljesítés következményeiről. |
|
(29) |
Az őrizet okaival kapcsolatos közigazgatási eljárások tekintetében előírt „kellő gondosság” fogalma megkívánja legalább azt, hogy a tagállamok konkrét és érdemi intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy az őrizet okainak ellenőrzése minél rövidebb időt vegyen igénybe, és hogy reális esélye legyen annak, hogy ezt az ellenőrzést a lehető legrövidebb időn belül sikeresen el tudják végezni. Az őrizet időtartama nem lépheti túl azt az időt, amely a vonatkozó közigazgatási eljárások lefolytatásához ésszerűen szükséges. |
|
(30) |
Az őrizetnek az ezen irányelvben meghatározott okai nem érintik az őrizet egyéb olyan okait – ideértve a büntetőeljárás keretében történő őrizet okait –, amelyek a nemzeti jog szerint alkalmazandók, és függetlenek a harmadik országbeli állampolgár vagy a hontalan személy nemzetközi védelem iránti kérelmétől. |
|
(31) |
Az őrizetben tartott kérelmezőkkel az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartásával kell bánni, befogadásukat pedig kifejezetten az adott helyzetben szükségleteikhez igazodva kell kialakítani. A tagállamoknak biztosítaniuk kell különösen a Charta 24. cikkének és az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-es gyermekjogi egyezménye 37. cikkének alkalmazását. |
|
(32) |
Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az őrizetben tartás során – például az őrizet végrehajtására szolgáló létesítmény földrajzi elhelyezkedése vagy sajátos struktúrája miatt – a gyakorlatban nem lehetséges egyes befogadási garanciák azonnali biztosítása. Az e garanciáktól való bármely eltérésnek ideiglenesnek kell lennie, és az csak az ezen irányelvben megállapított körülmények között alkalmazható. Az eltérések csak kivételes körülmények között alkalmazhatók, és azokat kellően indokolni kell, figyelembe véve minden egyes eset körülményeit, ideértve az alkalmazott eltérés mértékét, időtartamát, valamint az érintett kérelmezőre gyakorolt hatását. |
|
(33) |
A kérelmező testi és lelki épségének legmegfelelőbb biztosítása érdekében őrizethez csak végső eszközként lehet folyamodni, és a kérelmezőket csak a szabadságelvonással nem járó valamennyi alternatív intézkedés alapos vizsgálatát követően lehet őrizetbe venni. Az említett alternatív intézkedések vizsgálatára vonatkozó kötelezettség nem jelenti feltétlenül azt, hogy őrizetet kell lalkalmazni, amennyiben az ilyen alternatív intézkedések, beleértve a tartózkodási és jelentkezési kötelezettségeket is, nem alkalmazhatók hatékonyan. Az őrizetet elrendelő határozatoknak meg kell indokolniuk, hogy miért nem lehetett az egyéb alternatív intézkedéseket hatékonyan alkalmazni. Az őrizet alternatívájaként alkalmazható valamennyi intézkedés során tiszteletben kell tartani a kérelmezők alapvető emberi jogait. |
|
(34) |
A jogi segítségnyújtással foglalkozó szervezetekkel vagy személyek csoportjával történő kapcsolatfelvétel lehetőségét biztosító eljárási garancia betartásának biztosítása érdekében az ilyen szervezetekről és személyek csoportjáról tájékoztatást kell nyújtani. |
|
(35) |
Az elszállásolásról történő döntéshozatal során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a gyermek mindenek felett álló érdekét, valamint minden olyan kérelmező sajátos körülményeit, aki olyan családtagok vagy közeli hozzátartozók – például nem házas kiskorú testvérek – eltartottja, akik már a tagállamban tartózkodnak. |
|
(36) |
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy alacsonyabb színvonalú ideiglenes elszállásolási megoldásokhoz folyamodjanak, amennyiben a rendszerint rendelkezésre álló elszállásolási lehetőségek ideiglenesen kimerültek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy akkor is igénybe vehessék ezeket az ideiglenes elszállásolási megoldásokat, ha aránytalanul nagyszámú elszállásolandó személy, vagy ember okozta vagy természeti katasztrófa miatt a rendszerint rendelkezésre álló elszállásolási lehetőségek átmenetileg nem állnak rendelkezésre. A tagállamoknak meg kell fontolniuk, hogy az ilyen ideiglenes elszállásolási megoldásokat lehetőség szerint rögzített szerkezetű épületekben biztosítsák. |
|
(37) |
A nemzeti hatóságoknak kiemelten kell foglalkozniuk a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező személyek befogadása kérdésével annak biztosítása érdekében, hogy befogadásukat kifejezetten különleges befogadási szükségleteikhez igazodva alakítsák ki. Elszállásoláskor a tagállamoknak lehetőség szerint biztosítaniuk kell a támadások és az erőszak – ezen belül a szexuális, nemi alapú, rasszista vagy vallási indítékkal elkövetett erőszak – megelőzését is. A vallási indíttatású erőszak olyan személyekkel szembeni erőszakot is magában foglal, akiknek nincs vallási meggyőződése, vagy akik lemondtak vallásos hitükről. |
|
(38) |
Ezen irányelv alkalmazásakor a Chartával, az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezménnyel, valamint adott esetben az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményével összhangban a tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy biztosítsák a gyermek mindenek felett álló érdeke és a család egysége elvének teljes mértékű tiszteletben tartását. |
|
(39) |
A befogadási feltételeket a kiskorúak – akár kísérő nélküliek, akár családokban vannak – sajátos helyzetéhez és különleges befogadási szükségleteihez kell igazítani, kellő figyelemmel biztonságukra – ezen belül a szexuális és nemi alapú erőszakkal szembeni biztonságukra –, testi és érzelmi gondozásukra, és a befogadási feltételeket a kiskorúak általános fejlődését elősegítő módon kell biztosítani. |
|
(40) |
A kiskorúakat főszabály szerint nem lehet őrizetbe venni. A kiskorúakat kifejezetten ellátásukra alkalmas szálláshelyen kell elhelyezni, ideértve adott esetben a szabadságelvonással nem járó, közösségi alapú elhelyezést is. Tekintettel az őrizetnek a kiskorúakra gyakorolt negatív hatására, az ilyen őrizetet – az uniós joggal összhangban – kizárólag kivételes körülmények között lehet alkalmazni, amennyiben feltétlenül szükséges, csak végső eszközként, és a lehető legrövidebb ideig, miután megállapítást nyert, hogy más, kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések nem alkalmazhatók hatékonyan, és hogy az őrizet megfelel a mindenek felett álló érdeküknek. Kiskorúakat nem lehet börtönben vagy más, bűnüldözési célokra használt létesítményben őrizetben tartani. A kiskorúakat nem szabad elválasztani szüleiktől vagy gondviselőiktől, és a család egységének elve általában az őrizet megfelelő alternatíváinak alkalmazását kell, hogy eredményezze a kisgyermekes családok esetében, a számukra alkalmas szálláshelyen. Emellett mindent meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a kiskorúak őrizetének megfelelő, életképes alternatívái rendelkezésre álljanak és hozzáférhetők legyenek. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak figyelembe kell venniük a menekültekről és a migránsokról szóló, 2016. szeptember 19-i New York-i nyilatkozatot, az ENSZ emberi jogi egyezményeinek végrehajtását felügyelő testületnek a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményre vonatkozó mérvadó iránymutatását, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. |
|
(41) |
„A migráns gyermekek védelme” című 2017. április 12-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak megfelelő biztosítékokat kell életbe léptetniük a területükön tartózkodó valamennyi migráns gyermek védelme érdekében, többek között olyan intézkedések elfogadásával, amelyek biztosítják, hogy a gyermekek biztonságos és megfelelő szállást kapjanak, valamint a szükséges támogató szolgáltatásokat a gyermek mindenek felett álló érdekének és jóllétének biztosítása érdekében, a tagállamoknak a nemzeti, uniós és nemzetközi jogból eredő kötelezettségeivel összhangban. |
|
(42) |
A képviselők döntő szerepet játszanak annak biztosításában, hogy az összes kísérő nélküli gyermek élhessen e rendelet szerinti jogaival, és mindenek felett álló érdeke érvényesüljön. A képviselők korai kijelölése alapvető fontosságú az Unióban eltűnő migráns gyermekek helyzetének kezeléséhez. A tagállamoknak gondoskodniuk kell a képviselők minél előbbi kijelöléséről, összhangban a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezménnyel, annak biztosítása érdekében, hogy a kísérő nélküli gyermekek teljes mértékben élhessenek a nemzetközi védelem iránti kérelmezőkként ezen irányelv alapján őket megillető jogokkal. |
|
(43) |
A képviselő legfontosabb szerepe a gyermek mindenek felett álló érdekének biztosítása, valamint az, hogy a kísérő nélküli kiskorút képviselje, segítse vagy a nevében eljárjon. A képviselőnek képesnek kell lennie a kísérő nélküli kiskorúval közölt információk további kifejtésére, az illetékes hatóságokkal való kapcsolattartásra annak érdekében, hogy a kísérő nélküli kiskorú számára biztosított legyen az azonnali hozzáférés a befogadás anyagi feltételeihez és az egészségügyi ellátáshoz, valamint arra, hogy a kísérő nélküli kiskorút képviselje, segítse vagy – a nemzeti joggal összhangban – a nevében eljárjon annak biztosítása érdekében, hogy a kiskorú az ezen irányelvben meghatározott jogokkal élhessen, és eleget tudjon tenni az ezen irányelvben meghatározott kötelezettségeinek. A képviselőket a nemzeti jog által meghatározott eljárásnak megfelelően kell kijelölni. |
|
(44) |
Ha a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot olyan személy teszi, aki magát kiskorúnak vallja és kísérő nélküli, akkor a tagállamoknak képviselőt kell kijelölniük számára. Képviselőt kell kijelölni akkor is, ha az illetékes hatóságok objektív okkal feltételezik, hogy a személy releváns látható jelei, nyilatkozatai vagy viselkedése alapján kiskorú. Ha egy tagállam úgy ítélte meg, hogy egy magát kiskorúnak valló személy minden kétséget kizáróan betöltötte 18. évét, akkor nem kell képviselőt kijelölnie. |
|
(45) |
A képviselő kijelöléséig a tagállamoknak ki kell jelölniük egy személyt, aki ezen irányelv alapján a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas. Ez a személy lehet például egy befogadó állomás, egy gyermekgondozási vagy szociális szolgáltatásokat nyújtó létesítmény, vagy a képviselő feladatainak elvégzésére kijelölt bármely más szervezet alkalmazottja. Az olyan személyek, akiknek érdekei összeütközésben állnak vagy esetlegesen állhatnak a kísérő nélküli kiskorú érdekeivel, nem jelölhetők ki a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személynek. Fontos továbbá, hogy az ilyen személyt haladéktalanul tájékoztassák, amikor kísérő nélküli kiskorú tesz nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot. |
|
(46) |
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kérelmezők megkapják a szükséges egészségügyi ellátást, akár általános, akár – szükség esetén – szakorvosok nyújtják azt. A szükséges egészségügyi ellátásnak megfelelő minőségűnek kell lennie, és magában kell foglalnia legalább a sürgősségi ellátást és a betegségek – beleéértve a súlyos mentális zavarokat is – alapvető kezelését, valamint azon szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátást, amely elengedhetetlen valamely súlyos fizikai állapot kezeléséhez. A betegségmegelőzéssel kapcsolatos közegészségügyi aggályok megválaszolása, valamint a kérelmezők egészségének megőrzése érdekében a kérelmezők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének a megelőző egészségügyi ellátást, például oltásokat is magában kell foglalnia. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy közegészségügyi okokból megköveteljék a kérelmezők egészségügyi szűrését. Az egészségügyi szűrés eredményei nem befolyásolhatják a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálását, amelyet mindig tárgyilagosan, pártatlanul és egyéni alapon kell végezni az (EU) 2024/1348 rendelettel összhangban. |
|
(47) |
Lehetővé kell tenni a kérelmező anyagi befogadási feltételekre való, ezen irányelv szerinti jogosultságának korlátozását bizonyos körülmények között, például ha a kérelmező egy másik tagállamba szökött abból a tagállamból, ahol tartózkodnia kell. Ugyanakkor a tagállamoknak minden körülmények között biztosítaniuk kell az olyan egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és méltó életkörülményeket a kérelmezők számára, amely összhangban van az uniós joggal, többek között a Chartával és az egyéb nemzetközi kötelezettségekkel, köztük az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményével. A tagállamoknak gondoskodniuk kell különösen a kérelmezők megélhetéséről és alapvető szükségleteiről mind a testi biztonság és méltóság, mind az interperszonális kapcsolatok tekintetében, kellő tekintettel arra, hogy az adott személy nemzetközi védelmet kérelmezőként, illetve családja vagy gondviselője milyen kiszolgáltatottságot hordozhat magában. Kellő figyelmet kell fordítani a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőkre is. Figyelembe kell venni azon kérelmezők – különösen a nők – sajátos szükségleteit, akiket szexuális vagy nemi alapú erőszak ért, többek között a nemzetközi védelem iránti eljárás különböző szakaszai során biztosítva számukra az egészségügyi ellátás, jogi segítségnyújtás, valamint megfelelő trauma-tanácsadás és pszichoszociális gondozás igénybevételének lehetőségét. |
|
(48) |
Figyelembe kell venni a kiskorúak sajátos szükséglegeit, különös tekintettel a gyermek oktatáshoz való és egészségügyi ellátáshoz történő hozzáférésének jogára. A kérelmezők kiskorú gyermekei és a kiskorú kérelmezők számára a tagállamok saját állampolgáraival azonos hozzáférést kell biztosítani az oktatáshoz, és hasonló feltételek mellett. Ezt a hozzáférést az iskolai szünetek alatt nem kell biztosítani. Oktatásukat főszabály szerint a tagállamok saját állampolgárainak oktatásába kell integrálni, és annak ugyanolyan minőségűnek kell lennie. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a kiskorúak oktatásának folyamatosságát mindaddig, amíg velük vagy szüleikkel szemben nem foganatosítanak kiutasítási intézkedést. |
|
(49) |
A Chartára, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra tekintettel, valamint annak érdekében, hogy a családtagokat ne lehessen a család létrejöttének helye alapján hátrányosan megkülönböztetni, a család fogalmának magában kell foglalnia a kérelmezők származási országán kívül, de a tagállamok területére való megérkezés előtt létrejött családokat is. |
|
(50) |
A kérelmezők önellátásának elősegítése, valamint a tagállamok közötti jelentős eltérések csökkentése érdekében egyértelmű szabályokat kell megállapítani a kérelmezők munkaerőpiachoz való hozzáférése tekintetében, és biztosítani kell e hozzáférés tényleges legyen azáltal, hogy a tagállamok nem szabnak olyan feltételeket, amelyek ténylegesen megakadályoznák, hogy a kérelmező munkát keressen, valamint nem korlátozzák indokolatlanul a kérelmezőnek a munkaerőpiac bizonyos ágazataihoz való hozzáférését vagy munkaidejét, és nem támasztanak indokolatlan adminisztratív formai követelményeket. Azoknak a kérelmezőknek, akik ténylegesen hozzáférnek a munkaerőpiachoz, és akik csak egy meghatározott helyen tartózkodhatnak, képesnek kell lenniük arra, hogy munkát keressenek e helytől észszerű távolságon belül. Amennyiben a kérelmező munkaszerződése előírja, a tagállamok számára lehetővé kell enni, hogy engedélyezzék a kérelmező számára, hogy elhagyja a területüket abból a célból, hogy a nemzeti joggal összhangban egy másik tagállamban meghatározott munkafeladatokat végezzen el. Az állampolgárok, más uniós polgárok vagy az érintett tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok vagy hontalan személyek számára elsőbbség biztosítása céljából alkalmazott munkaerőpiaci vizsgálatok nem akadályozhatják a kérelmezők munkaerőpiachoz való tényleges hozzáférését, és azokat az alkalmazandó csatlakozási okmányok vonatkozó rendelkezéseiben kifejezett, az uniós polgárok előnyben részesítésére vonatkozó elv sérelme nélkül kell végrehajtani. |
|
(51) |
A munkaerőpiachoz való hozzáférés a kérelmező számára jogosultságot kell, hogy teremtsen a munkakeresésre. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak engedélyezését is, hogy a kérelmezők önálló vállalkozók legyenek. |
|
(52) |
A kérelmezők beilleszkedési kilátásainak növelése és önellátásának elősegítése érdekében ösztönzött a munkaerőpiachoz való korábbi hozzáférés, amennyiben a kérelem valószínűsíthetően megalapozott, ideértve azt az esetet is, ha az (EU) 2024/1348 rendelettel összhangban elsőbbséget biztosítanak vizsgálatának. A tagállamoknak ezért mérlegelniük kell ezen időtartam lehető legnagyobb mértékű csökkentését olyan esetekben, amikor a kérelem valószínűsíthetően megalapozott. A munkaerőpiachoz való hozzáférést nem szabad megadni, vagy ha már megadták, vissza kell vonni, ha a kérelmező nemzetközi védelem iránti kérelme valószínűleg megalapozatlan, és ezért annak tekintetében gyorsított vizsgálati eljárást alkalmaznak, beleértve azokat az eseteket is, amikor a kérelmező visszatartja a személyazonosságára vonatkozó releváns információkat vagy dokumentumokat. |
|
(53) |
Amint a kérelmezők hozzáférést kapnak a munkaerőpiachoz, az érintett tagállam állampolgáraival azonos bánásmód alapján közös jogokra kell jogosulttá válniuk. A munkavégzés feltételeinek ki kell terjednie legalább a fizetésre és az elbocsátásra, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra, a munkaidőre, a szabadságra és a szabadnapokra, a hatályban lévő kollektív szerződések figyelembevételével. Az ilyen kérelmezők számára ugyancsak egyenlő bánásmódot kell biztosítani az egyesülés és társulás szabadsága, az oktatás és szakképzés, a szakmai képesítések elismerése, valamint – a foglalkoztatott kérelmezők vonatkozásában – a szociális biztonság tekintetében. A tagállamoknak lehetősége van arra, hogy egyenlő bánásmódban részesítsék azon kérelmezőket is, akik önálló vállalkozóként tevékenykednek. A tagállamoknak ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy megakadályozzák a kérelmezők kizsákmányolását vagy a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés bármely formáját velük szemben a be nem jelentett munkavégzéssel kapcsolatos gyakorlatok és a súlyos munkaerő-kizsákmányolás egyéb formái révén. |
|
(54) |
Amint a kérelmezők hozzáférést kapnak a munkaerőpiachoz, a tagállamoknak a kérelmezők által egy másik tagállamban szerzett szakmai képesítéseket az uniós polgárok szakmai képesítéseivel megegyező módon kell elismerniük, a harmadik országban szerzett képesítéseket pedig a 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) összhangban kell figyelembe venniük. Intézkedéseket kell továbbá megfontolás tárgyává tenni a kérelmezők által külföldi okleveleik, bizonyítványaik vagy képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványaik hitelesítése kapcsán tapasztalt gyakorlati nehézségek hatékony kezelése céljából, különösen abban az esetben, amikor a kérelmezők nem tudnak bemutatni igazoló okmányokat, és nem tudják fedezni az elismerési eljárásokkal kapcsolatos költségeket. |
|
(55) |
A 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 3. cikke (1) és (2) bekezdésében említett szociális biztonsági ágakat a foglalkoztatott kérelmezők tekintetében kell alkalmazni. |
|
(56) |
A kérelmezők tartózkodásának esetlegesen ideiglenes jellegére tekintettel és az 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) sérelme nélkül a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a kérelmezőkkel és a saját állampolgáraikkal való egyenlő bánásmód köréből kizárják azokat a szociális biztonsági ellátásokat, amelyek nem függnek foglalkoztatási időszakoktól vagy járulékfizetéstől. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá az egyenlő bánásmód alkalmazásának korlátozását az oktatás és szakképzés, valamint a képesítések elismerése terén. Továbbá a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy korlátozzák az egyesülés és társulás szabadságához való jogot azáltal, hogy a kérelmezőket kizárják bizonyos szervek vezetésében való részvételből vagy közhivatal betöltéséből. |
|
(57) |
Az uniós jog nem korlátozza a tagállamok szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét. Uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamokra tartozik, hogy megállapítsák a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, valamint ezen ellátások összegét és folyósításuk időtartamát. E hatáskör gyakorlása során azonban a tagállamok kötelesek megfelelni az uniós jognak. |
|
(58) |
A nyelvi készségek fontosak a kérelmezők megfelelő életszínvonalának biztosításához. E készségek a továbbutazástól is visszatartó erőt jelentenek. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell vagy meg kell könnyíteniük a nyelvtanfolyamokhoz való hozzáférést olyan mértékben, amennyiben azt megfelelőnek tartják annak érdekében, hogy elősegítsék a kérelmező önálló cselekvésre és az illetékes hatóságokkal való kapcsolattartásra való képességének javítását. |
|
(59) |
Az egyenlő bánásmódhoz való jog nem keletkeztethet jogokat az uniós jog hatályán kívül eső helyzetekkel kapcsolatban. |
|
(60) |
Annak biztosítása céljából, hogy a kérelmezőknek nyújtott anyagi befogadási feltételek megfeleljenek az ezen irányelvben megállapított elveknek, még egyértelműbbé kell tenni e feltételek jellegét, amelyeknek nem csak az elszállásolást, étkezést és ruházatot kell magukban foglalniuk, hanem a személyes higiéniai cikkeket is. Szükséges továbbá, hogy a tagállamok az állampolgárok számára megfelelő életszínvonal biztosítása céljából alkalmazott, referenciaként szolgáló releváns összegek, mint például – a nemzeti körülményektől függően – a minimáljövedelem-juttatások, minimálbérek, minimálnyugdíjak, a munkanélküli-járadékok és a szociális ellátások alapján meghatározzák a pénzbeli juttatások vagy utalványok formájában nyújtott anyagi befogadási feltételeket. Nem szükséges azonban, hogy a kérelmezők számára juttatott összeg megegyezzen az állampolgároknak nyújtott összeggel. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben foglaltak szerint az állampolgárokénál kevésbé kedvező bánásmódban részesítsék a kérelmezőket. A tagállamok számára emellett lehetővé kell tenni, hogy kiigazítsák a kérelmezőknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkében említett régiókban nyújtott pénzbeli juttatások vagy utalványok szintjét, feltéve, hogy a befogadási feltételek ezen irányelvben előírt szintje biztosított. |
|
(61) |
A befogadási rendszerrel való visszaélés lehetőségének korlátozása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy anyagi befogadási feltételeket csak olyan mértékben nyújtsanak, amennyiben a kérelmezőknek nincs elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy magukról gondoskodjanak. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az elegendő anyagi eszközzel rendelkező kérelmezők számára előírják, hogy a befogadás anyagi feltételeinek vagy a kapott egészségügyi ellátásnak a költségeit – többek között pénzügyi garanciák révén – fedezzék, azokhoz hozzájáruljanak vagy visszatérítsék. A kérelmezőkről akkor állapítható meg, hogy elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy magukról gondoskodjanak, ha például már észszerű ideje dolgoznak. A kérelmező erőforrásainak felmérésekor, valamint annak megkövetelésekor, hogy a kérelmező fedezze a befogadás anyagi feltételeinek vagy a kapott egészségügyi ellátásnak a költségeit vagy hozzájáruljon azokhoz, a tagállamoknak kell tiszteletben tartaniuk az arányosság elvét, valamint figyelembe kell venniük a kérelmező egyedi körülményeit és méltósága vagy személyi sérthetetlensége tiszteletben tartásának szükségességét, ideértve a kérelmező különleges befogadási szükségleteit is. A kérelmezőktől nem követelhető meg, hogy fedezzék szükséges egészségügyi ellátásuk költségeit vagy hozzájáruljanak ahhoz, amennyiben a tagállamok állampolgárai ingyenesen részesülnek egészségügyi ellátásban. A kérelmezőktől nem követelhető meg, hogy kölcsönt vegyenek fel annak érdekében, hogy a befogadási feltételekért fizessenek. |
|
(62) |
A befogadási rendszerrel történő esetleges visszaélést azon körülmények meghatározása révén is meg kell előzni, amelyek között sor kerülhet a befogadás anyagi feltételeinek megvonására vagy csökkentésére. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy csökkentsék vagy megvonják a napi szükségleteket fedező juttatást, vagy – amennyiben az kellően indokolt és arányos – csökkentsék a befogadás egyéb anyagi feltételeit, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, ideértve azt az esetet is, ha a kérelmező nem működik együtt az illetékes hatóságokkal, vagy nem teljesíti az általuk meghatározott eljárási követelményeket. Az együttműködés vagy teljesítés hiánya különösen akkor állapítható meg, ha: a kérelmezők nem rajtuk kívül álló okok miatt nem jelennek meg az előre megbeszélt időpontokban, vagy ha nem tesznek eleget jelentkezési kötelezettségüknek; a kérelmezők nem nyújtják be az (EU) 2024/1348 rendelet követelményeivel összhangban a nemzetközi védelem iránti kérelmüket annak ellenére, hogy tényleges lehetőségük lett volna rá; vagy a kérelmezők nem tesznek eleget az azonosításuk megkönnyítését szolgáló információszolgáltatás iránti kéréseknek, többek között azáltal, hogy megtagadják a biometrikus adatok vagy a szükséges kapcsolattartási adatok átadását, vagy megtagadják az egészségügyi szűrés során való együttműködést. A tagállamok számára – kellően indokolt és arányos esetekben – lehetővé kell tenni azt is, hogy megvonják a befogadás egyéb anyagi feltételeit azokban az esetekben, amikor a kérelmező súlyosan vagy ismételten megsértette a befogadó állomás szabályait, vagy erőszakos vagy fenyegető módon viselkedett a befogadó állomáson. A tagállamoknak a kérelmezők számára mindig az uniós joggal – többek között a Chartával és az egyéb nemzetközi kötelezettségekkel – összhangban kell életszínvonalat biztosítaniuk, tekintetbe véve a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőket és a gyermek mindenek felett álló érdekét. |
|
(63) |
A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy egyéb szankciókat, többek között a befogadó állomások szabályaival összhangban álló fegyelmi intézkedéseket alkalmazzanak, amennyiben ezek a szankciók nem ellentétesek ezzel az irányelvvel. |
|
(64) |
A tagállamoknak megfelelő útmutatást, figyelemmel kísérést és ellenőrzést kell kialakítaniuk befogadási feltételeikre vonatkozóan. Az összehasonlítható befogadási feltételek biztosítása érdekében a tagállamoknak – figyelemmel kísérési és ellenőrzési rendszereikben – figyelembe kell venniük az Menekültügyi Ügynökség által kidolgozott befogadási feltételekre vonatkozóan rendelkezésre álló nem kötelező operatív előírásokat, mutatókat, iránymutatásokat és bevált gyakorlatokat. Amennyiben a befogadás anyagi feltételei megfelelő életszínvonalat biztosítanak, a kérelmezők elszállásolására szolgáló helyszíneken a feltételek annak ellenére is megfelelőnek tekinthetők, ha a létesítmények között eltérések állnak fenn e tekintetben. Biztosítani kell a nemzeti befogadási rendszerek és a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságát a kérelmezők befogadása terén, többek között a befogadási hatóságok Menekültügyi Ügynökség által létrehozott hálózatán keresztül. |
|
(65) |
Ösztönözni kell az illetékes hatóságok közötti megfelelő együttműködést a kérelmezők befogadása tekintetében, és ennek érdekében elő kell mozdítani a helyi közösségek és a befogadó állomások közötti harmonikus kapcsolatokat. |
|
(66) |
A tapasztalatok szerint készenléti tervezésre van szükség ahhoz, hogy a lehetséges mértékben biztosított legyen a kérelmezők megfelelő befogadása olyan esetekben, amikor a tagállamok a nemzetközi védelmet kérelmezők aránytalanul magas számával szembesülnek. Figyelemmel kell kísérni és értékelni kell a tagállamok készenléti terveiben szereplő intézkedések megfelelőségét. A készenléti tervezés a tagállamok tervezési folyamatainak szerves részét képezi, és nem tekinthető rendkívüli tevékenységnek. |
|
(67) |
A Menekültügyi Ügynökségnek segítenie kell a tagállamokat készenléti terveik kidolgozásában és felülvizsgálatában, az érintett tagállam beleegyezésével. A készenléti terv egy olyan átfogó intézkedéscsomagból kell, hogy álljon, amely szükséges a tagállamok befogadási rendszereire nehezedő esetleges aránytalanul nagy nyomás kezeléséhez, valamint e rendszerek hatékonyságának növeléséhez. Ezen irányelv alkalmazásában az aránytalan nyomással járó helyzet a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek olyan mértékű hirtelen és tömeges beáramlásaként jellemezhető, hogy ez a beáramlás még egy jól előkészített befogadó rendszerre is rendkívüli terhet ró. Az ilyen helyzetekre való nagyobb mértékű felkészültség elérése érdekében a Menekültügyi Ügynökség által kidolgozott mintadokumentumnak iránymutatást kell tartalmaznia arról, hogyan lehet azonosítani a lehetséges forgatókönyveket, azok hatását, a meghozandó intézkedéseket és az e forgatókönyvekre való reagáláshoz rendelkezésre álló erőforrásokat. |
|
(68) |
A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn harmadik országok olyan állampolgáraira vagy olyan hontalan személyekre nézve, akik valamely tagállamhoz nemzetközi védelemért folyamodtak. |
|
(69) |
A tagállamokat felkérik, hogy ezen irányelv rendelkezéseit az (EU) 2024/1347 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) meghatározottaktól eltérő egyéb védelmi formák iránti kérelmek elbírálására vonatkozó eljárásokkal összefüggésben alkalmazzák. |
|
(70) |
Ezen irányelv végrehajtását rendszeres időközönként értékelni kell. A tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a szükséges információkat ahhoz, hogy a Bizottság eleget tehessen az ezen irányelv szerinti jelentéstételi kötelezettségeinek. |
|
(71) |
Mivel az irányelv célját, nevezetesen a kérelmezők tagállamokbeli befogadási feltételeire vonatkozó összehangolt szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. |
|
(72) |
A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (13) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt. |
|
(73) |
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. |
|
(74) |
Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. |
|
(75) |
Ez az irányelv tiszteletben tartja a különösen a Charta által elismert alapvető jogokat, és figyelembe veszi az általa elismert elveket. Ezen irányelv biztosítani kívánja különösen az emberi méltóság teljes mértékű tiszteletben tartását, és elő kívánja mozdítani a Charta 1., 4., 6., 7., 18., 21., 24. és 47. cikkének alkalmazását, és ennek megfelelően kell végrehajtani. |
|
(76) |
Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből ered. |
|
(77) |
Ez az irányelv nem érinti az I. mellékletben meghatározott irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
I. FEJEZET
TÁRGY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY
1. cikk
Tárgy
Ezen irányelv megállapítja a nemzetközi védelmet kérelmezők tagállamokbeli befogadásának szabályait.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
|
1. |
„nemzetközi védelem iránti kérelem” vagy „kérelem”: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy olyan hontalan személy által valamely tagállam védelme iránt előterjesztett kérelem, akiről feltételezhető, hogy menekült jogállásban vagy kiegészítő védelmi jogállásban kíván részesülni; |
|
2. |
„kérelmező”: olyan harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy, aki nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot tett, de akinek kérelme tárgyában még nem hoztak jogerős határozatot; |
|
3. |
„családtagok”: amennyiben a család már azelőtt is létezett, mielőtt a kérelmező a tagállamok területére lépett, a kérelmező következő családtagjai, akik a nemzetközi védelem iránti eljárás ideje alatt ugyanazon tagállam területén tartózkodnak:
|
|
4. |
„kiskorú”: a 18. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgár vagy hontalan személy; |
|
5. |
„kísérő nélküli kiskorú”: olyan kiskorú, az érintett tagállam joga vagy gyakorlata alapján érte felelős nagykorú személy kísérete nélkül érkezik a tagállamok területére, mindaddig, amíg az említett kiskorú ilyen nagykorú személy tényleges gondviselete alá nem kerül, ideértve azon kiskorút is, aki a tagállamok területére történt belépést követően maradt kíséret nélkül; |
|
6. |
„befogadási feltételek” a tagállamok által a kérelmezők vonatkozásában ennek az irányelvnek megfelelően biztosított intézkedések összessége; |
|
7. |
„a befogadás anyagi feltételei”: azok a befogadási feltételek, amelyek magukban foglalják a természetben, pénzbeli juttatás formájában vagy utalvány formájában nyújtott elszállásolást, étkezést, ruházatot és személyes higiéniai cikkeket, vagy e három kombinációját, továbbá a napi szükségleteket fedező juttatást; |
|
8. |
„napi szükségleteket fedező juttatás”: a kérelmezőknek rendszeres időközönként abból a célból nyújtott juttatás, hogy lehetővé tegye számukra, hogy mindennapi életükben minimális önállóságot élvezzenek, és amelyet pénzösszegként, utalványban, természetben, vagy ezek kombinációjában nyújtanak, feltéve, hogy az ilyen juttatás pénzösszeget is magában foglal; |
|
9. |
„őrizet”: a kérelmező tartózkodásának olyan meghatározott helyre korlátozása a tagállam által, ahol a kérelmezőt mozgásszabadságától megfosztják; |
|
10. |
„befogadó állomás”: a kérelmezők közös elszállásolására szolgáló bármely hely; |
|
11. |
„szökés veszélye”: egyedi esetben olyan, nemzeti jog által meghatározott tárgyilagos kritériumokon alapuló konkrét indokok és körülmények fennállása, amelyek alapján feltételezhető, hogy egy kérelmező megszökhet; |
|
12. |
„szökés”: a kérelmező olyan cselekménye, amelynek következében nem áll többé az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok rendelkezésére, például azáltal, hogy az illetékes hatóságok engedélye nélkül, nem rajta kívül álló okok miatt elhagyja a tagállam területét; |
|
13. |
„képviselő”: az illetékes hatóságok vagy szervek által kijelölt természetes személy vagy szervezet, beleértve a közigazgatási szerveket is, aki vagy amely rendelkezik az ahhoz szükséges készségekkel és szakértelemmel, többek között a kiskorúakkal való bánásmód és sajátos szükségleteik tekintetében, hogy a kísérő nélküli kiskorút támogassa, képviselje és adott esetben a nevében eljárjon azzal a céllal, hogy biztosítsa a kísérő nélküli kiskorú mindenek felett álló érdekét és általános jóllétét, továbbá, hogy a kísérő nélküli kiskorú élhessen az ezen irányelvben foglalt jogokkal és eleget tehessen az ezen irányelvben foglalt kötelezettségeknek; |
|
14. |
„különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmező”: olyan kérelmező, akinek különleges feltételekre vagy garanciákra van szüksége ahhoz, hogy az ezen irányelvben foglalt jogaival élhessen, illetve az ezen irányelvben foglalt kötelezettségeinek eleget tehessen. |
3. cikk
Hatály
(1) Ezen irányelv minden olyan harmadik országbeli állampolgárra és hontalan személyre alkalmazandó, aki a tagállamok területén – többek között a külső határon, a parti tengeren vagy a tranzitzónákban – nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot tesz, feltéve hogy e harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára engedélyezik, hogy kérelmezőként a tagállamok területén maradjanak. Ez az irányelv a kérelmező családtagjaira is alkalmazandó, feltéve hogy e családtagok a nemzeti joggal összhangban ilyen nemzetközi védelem iránti kérelem hatálya alá esnek.
(2) Ez az irányelv nem alkalmazandó a tagállamok képviseleteihez benyújtott diplomáciai vagy területi menedékjog iránti kérelmekre.
(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy ezen irányelvet alkalmazzák az (EU) 2024/1347 rendeletben foglaltaktól eltérő egyéb védelmi formák iránti kérelmek elbírálására vonatkozó eljárásokkal összefüggésben.
4. cikk
Kedvezőbb rendelkezések
A tagállamok a befogadási feltételek tekintetében kedvezőbb rendelkezéseket vezethetnek be vagy tarthatnak fenn a kérelmezők, valamint a kérelmezők olyan családtagjai és közeli hozzátartozói tekintetében, akik ugyanabban a tagállamban tartózkodnak, feltéve, hogy ezeket a családtagokat vagy közeli hozzátartozókat a kérelmezők tartják el, vagy ha humanitárius okok ezt indokolják, feltéve, hogy e rendelkezések ezen irányelvvel összeegyeztethetők.
II. FEJEZET
A BEFOGADÁSI FELTÉTELEKRŐL SZÓLÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
5. cikk
Tájékoztatás
(1) A tagállamok a kérelmezők rendelkezésére bocsátják az ezen irányelvben meghatározott befogadási feltételekre vonatkozó információkat, beleértve a befogadási rendszerükre vonatkozó sajátos információkat, a lehető legrövidebb időn belül és kellő időben ahhoz, hogy a kérelmezők számára ténylegesen lehetővé tegyék azt, hogy éljenek az ezen irányelvben foglalt a jogokkal és teljesítsék az ezen irányelvben előírt kötelezettségeket.
A tagállamok az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége (a továbbiakban: a Menekültügyi Ügynökség) által kidolgozandó mintadokumentum felhasználásával a kérelmezők rendelkezésére bocsátják az ezen irányelvben meghatározott befogadási feltételekre vonatkozó egységes információkat. Ezt az információt a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított három napon belül, vagy annak az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti nyilvántartásba vételi határidején belül kell rendelkezésre bocsátani.
A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők tájékoztatást kapjanak a különös jogi segítséget és képviseletet nyújtó szervezetekről vagy személyek csoportjairól, beleértve az ilyen jogi segítséget és képviseletet ingyenesen nyújtó szervezetekről vagy személyek csoportjairól, valamint azokról a szervezetekről, amelyek segítséget nyújthatnak nekik vagy tájékoztathatják őket a rendelkezésre álló befogadási feltételekről, az egészségügyi ellátást is beleértve.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett információt írásban, tömör, áttekinthető, érthető és könnyen hozzáférhető formában, egyértelmű és egyszerű nyelvezetet használva bocsássák rendelkezésre, és olyan nyelven, amelyet a kérelmező megért vagy észszerűen feltételezhető, hogy megért. Szükség esetén ezt az információt szóban vagy adott esetben vizuális módon is, például filmek vagy piktogramok használatával is közölni kell, és a kérelmező szükségletei szerint ki kell igazítani.
A kísérő nélküli kiskorúak esetében a tagállamok az (1) bekezdésben említett információt – adott esetben kifejezetten a kiskorúak számára készült tájékoztató anyagok felhasználásával – az életkornak megfelelően és oly módon közlik, amely biztosítja, hogy a kísérő nélküli kiskorú azt megértse. Ezt az információt a kísérő nélküli kiskorú képviselőjének, vagy a képviselő kijelölésének időpontjáig a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személynek a jelenlétében kell közölni.
Kivételes esetekben a tagállamok az (1) bekezdésben említett információt szóbeli fordítással, vagy adott esetben vizuális formában, például videók vagy piktogramok segítségével is közölhetik a kérelmezővel, amennyiben:
|
a) |
a tagállam nem tudja az említett bekezdésben meghatározott határidőn belül írásban megadni a tájékoztatást, mert ritka az a nyelv, amelyet a kérelmező megért vagy észszerűen feltételezhetó, hogy megért; és |
|
b) |
a kérelmező ezt követően megerősíti, hogy megértette a kapott tájékoztatást. |
A harmadik albekezdésben említett esetekben a tagállam a lehető legrövidebb időn belül írásban beszerzi az (1) bekezdésben említett információk fordítását, és azokat a kérelmező rendelkezésére bocsátja, kivéve, ha egyértelmű, hogy az információ ilyen rendelkezésre bocsátására nincs többé szükség.
6. cikk
Dokumentáció
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező részére átadásra kerüljön az (EU) 2024/1348 rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében említett dokumentum.
(2) Azelőtt, hogy a kérelmezőket az ezen irányelv alapján megillető jogokban részesítenék, a tagállamok a kérelmezőktől nem követelhetik meg semmilyen szükségtelen vagy aránytalan mennyiségű dokumentáció rendelkezésre bocsátását és egyéb adminisztratív követelményeket sem írhatnak elő a kérelmezők számára kizárólag azzal az indokkal, hogy azok nemzetközi védelem kérelmezői, vagy pusztán állampolgárságuk alapján.
(3) A tagállamok csak akkor láthatják el úti okmánnyal a kérelmezőket, ha súlyos humanitárius vagy más nyomós okok merülnek fel, amelyek miatt egy másik államban kell megjelenniük. Az úti okmány érvényessége a kibocsátásának céljára és a kibocsátásának oka szerint szükséges időtartamra kell, hogy korlátozódjon.
7. cikk
Befogadási rendszerek szervezése
(1) A tagállamok ezen irányelvvel összhangban szabadon megszervezhetik befogadási rendszereiket. A kérelmezők szabadon mozoghatnak az érintett tagállam területén.
(2) Feltéve, hogy minden kérelmező ténylegesen élni tud az ezen irányelv szerinti jogaival, a tagállamok a menekültügyi és befogadási rendszerük irányítása érdekében a területükön belül szálláshelyet jelölhetnek ki a kérelmezők számára.
(3) A kérelmezők számára a szálláshelyek kijelölésekor vagy újrakijelölésekor a tagállamoknak objektív tényezőket kell figyelembe venniük, beleértve a család egységét a 14. cikkben említettek szerint, valamint a kérelmezők különleges befogadási szükségleteit.
(4) A tagállamok a befogadás anyagi feltételeinek biztosítását függővé tehetik attól, hogy a kérelmezők ténylegesen a (2) bekezdéssel összhangban számukra kijelölt szálláshelyen tartózkodnak-e.
(5) A tagállamok továbbá mechanizmusokat léptethetnek életbe befogadási rendszereik szükségleteinek értékelésére és ellátására is, ideértve az azt a célt szolgáló mechanizmusokat is, hogy a kérelmezőknek a (2) bekezdéssel összhangban számukra kijelölt szálláshelyen való tényleges tartózkodását ellenőrizzék.
(6) A tagállamok megkövetelik a kérelmezőktől, hogy közöljék az illetékes hatóságokkal aktuális lakcímüket, azt a telefonszámot, amelyen elérhetőek, és – amennyiben azzal rendelkeznek – egy e-mail címet. A tagállamok megkövetelik továbbá a kérelmezőktől, hogy a lehető leghamarabb jelentsék be az ilyen illetékes hatóságoknak a címükben, telefonszámukban vagy e-mail címükben történt változásokat.
(7) A tagállamok e cikk alkalmazásában nem kötelesek közigazgatási határozatokat hozni.
8. cikk
A kérelmezők számára valamely földrajzi terület kijelölése
(1) A tagállamok a kérelmezők számára a területükön belül kjelölhetnek egy olyan földrajzi területet, ahol szabadon mozoghatnak, az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti nemzetközi védelem iránti eljárás időtartamára.
(2) A tagállamok az (1) bekezdés alapján csak a kérelmeknek az (EU) 2024/1348 rendelettel összhangban történő gyors, hatékony és eredményes feldolgozásának biztosítása, vagy a kérelmezők földrajzi szétosztása céljából jelölhetnek ki a területükön – az egyes földrajzi területek kapacitásainak figyelembevételével – egy földrajzi területet a kérelmezők számára.
A tagállamok az 5. cikknek megfelelően tájékoztatják a kérelmezőket a számukra kijelölt földrajzi területről, beleértve e terület földrajzi határait is.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők tényleges hozzáféréssel rendelkezzenek az ezen irányelv szerinti jogaikhoz, valamint az eljárási garanciákhoz a nemzetközi védelem iránti eljárás során azon a földrajzi területen belül, amelyet a kérelmezők számára kijelöltek. E földrajzi területnek kellően nagynak kell lennie, lehetővé kell tennie a szükséges közinfrastruktúrához való hozzáférést, és nem érintheti a kérelmezők magánéletének elidegeníthetetlen terét.
(4) A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazásában nem kötelesek közigazgatási határozatokat hozni.
(5) A tagállamok a kérelmező kérésére engedélyezik, hogy kérelmező a földrajzi területet kellően indokolt sürgős és súlyos családi okokból vagy a földrajzi területen belül nem elérhető orvosi kezelés céljából ideiglenesen elhagyja.
Amennyiben a kérelmező engedély nélkül elhagyja a földrajzi területet, a tagállam nem alkalmazhat az ezen irányelvben előírt szankcióktól eltérő szankciókat.
A kérelmező nem köteles engedélyt kérni a hatóságok vagy bíróságok előtti megjelenéshez, ha a kérelmező megjelenésére szükség van. A kérelmezőnek előzetesen tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat az ilyen megjelenések időpontjáról.
(6) Abban az esetben, ha megállapítást nyer, többek között a kérelmezőnek a 29. cikkel összhangban benyújtott fellebbezése vagy felülvizsgálati kérelme következtében, hogy nem kapott tényleges hozzáférést az ezen irányelv szerinti jogaihoz vagy az eljárási garanciákhoz a nemzetközi védelem iránti eljárás során a földrajzi területen belül, e földrajzi terület kérelmező számára történő kijelölése hatályát veszti.
(7) E cikk alkalmazása előtt az érintett tagállam megállapítja e cikk alkalmazásának feltételeit a nemzeti jogban, és az (EU) 2021/2303 rendelet 5. fejezetével összhangban tájékoztatja a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget.
9. cikk
A mozgás szabadságára vonatkozó korlátozások
(1) Amennyiben szükséges, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a kérelmező csak egy olyan meghatározott helyen tartózkodhat, amelyet a kérelmezők elszállásolására alakítottak ki, közrendi okokból vagy – amennyiben fennáll a szökés veszélye – a menedékkérő szökésének hatékony megakadályozására, különösen a következők tekintetében:
|
a) |
olyan kérelmezők, akiknek az (EU) 2024/1351 rendelet 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban egy másik tagállamban kell tartózkodniuk; vagy |
|
b) |
olyan kérelmezők, akiket egy másik tagállamba szökésük után átadtak annak a tagállamnak, ahol az (EU) 2024/1351 rendelet 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban tartózkodniuk kell. |
Amennyiben a kérelmező e bekezdéssel összhangban csak egy meghatározott helyen tartózkodhat, a befogadás anyagi feltételeinek nyújtása a kérelmező e mehatározott helyen való tényleges tartózkodásától függ.
(2) A tagállamok szükség esetén előírhatják a kérelmezők számára, hogy megadott időben vagy észszerű időközönként jelentkezzenek az illetékes hatóságoknál anélkül, hogy ez a kérelmezők ezen irányelv szerinti jogaira aránytalan hatással lenne.
Ilyen jelentkezési követelmények az (1) bekezdésben említett határozatok betartása, vagy a kérelmezők szökésének hatékony megakadályozása érdekében írhatók elő.
(3) A kérelmező kérésére a tagállamok engedélyt adhatnak a kérelmezőnek arra, hogy ideiglenesen az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt meghatározott helyen kívül tartózkodjanak. Az ilyen engedélyre vonatkozó határozatot tárgyilagosan és pártatlanul, az adott ügy körülményei alapján kell meghozni, és amennyiben az engedélyt nem adják meg, azt indokolással kell ellátni.
A kérelmező nem köteles engedélyt kérni a hatóságok vagy bíróságok előtti megjelenéshez, ha a kérelmező megjelenésére szükség van. A kérelmezőnek tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat az ilyen megjelenések időpontjáról.
(4) Az (1) és a (2) bekezdéssel összhangban hozott határozatoknak arányosaknak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a kérelmező egyedi helyzetének releváns szempontjait, beleértve a kérelmező különleges befogadási szükségleteit is.
(5) A tagállamok az e cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban hozott határozatokban feltüntetik e határozatok ténybeli, és – amennyiben az releváns – jogi indokait. A kérelmezőket írásban tájékoztatni kell az ilyen határozat elfogadásáról, valamint a határozatnak a 29. cikkel összhangban történő megtámadására vonatkozó eljárásokról és a határozat által szabott kötelezettségek nemteljesítésének következményeiről. A tagállamok olyan nyelven bocsátják ezeket az információkat a kérelmezők rendelkezésére, amelyet megértenek vagy észszerűen feltételezhetó, hogy megértenek, valamint tömör, áttekinthető, érthető és könnyen hozzáférhető formában, egyértelmű és egyszerű nyelvezetet használva. A tagállamok biztosítják, hogy az e cikkel összhangban hozott határozatokat igazságügyi hatóság hivatalból felülvizsgálja, amennyiben e határozatokat két hónapnál hosszabb ideje alkalmazzák, vagy hogy e határozatokkal szemben az érintett kérelmező kérelmére a 29. cikknek megfelelően jogorvosattal lehesssen élni.
10. cikk
Őrizet
(1) A tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azzal az indokkal, hogy az adott személy kérelmező, vagy a kérelmező nemzeti hovatartozása alapján. Az őrizet kizárólag az őrizet (4) bekezdésben meghatározott egy vagy több indokán alapulhat. Az őrizet nem lehet büntető jellegű.
(2) Amennyiben szükséges, valamint az egyes esetek egyéni értékelése alapján a tagállamok őrizetbe vehetik a kérelmezőt, amennyiben kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések nem alkalmazhatók hatékonyan.
(3) A kérelmező őrizete során figyelembe kell venni minden olyan látható fizikai jelet, nyilatkozatot vagy magatartást, amely arra utal, hogy a kérelmező különleges befogadási szükségletekkel rendelkezik. Amennyiben a 25. cikkben előírt felmérés még nem fejeződött be, azt indokolatlan késedelem nélkül be kell fejezni, és annak eredményeit figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy folytatódjon-e az őrizet, vagy hogy az őrizet feltételeit ki kell-e igazítani.
(4) A kérelmezőt csak az alábbi egy vagy több indok alapján lehet őrizetbe venni:
|
a) |
személyazonosságának vagy állampolgárságának meghatározása vagy ellenőrzése céljából; |
|
b) |
a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásához alapul szolgáló olyan adatok megállapítása céljából, amelyek őrizet hiányában nem lennének beszerezhetők, különösen, ha fennáll a szökés veszélye; |
|
c) |
a 9. cikk (1) bekezdésével összhangban hozott egyedi határozat révén a kérelmezőre szabott jogi kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása céljából, amennyiben a kérelmező nem tett eleget az ilyen kötelezettségeknek, és továbbra is fennáll a szökés veszélye; |
|
d) |
az (EU) 2024/1348 rendelet 43. cikke szerinti határon folytatott eljárás keretében annak eldöntése céljából, hogy a kérelmező jogosult-e belépni a területre; |
|
e) |
ha a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerint kiutasítási eljárás folyik a kérelmező ellen, és amiatt tartják őrizetben, hogy előkészítsék a kiutasítását vagy lefolytassák a kitoloncolási eljárást, és az adott tagállam objektív kritériumok alapján – ideértve azt is, hogy a kérelmezőnek már volt lehetősége igénybe venni a nemzetközi védelem iránti eljárást – bizonyítani tudja, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy a kérelmező pusztán azért tesz nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kiutasítási határozat végrehajtását; |
|
f) |
ha a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme azt megköveteli; |
|
g) |
az (EU) 2024/1351 rendelet 44. cikkével összhangban. |
Az őrizet első albekezdésben említett okait a nemzeti jog állapítja meg.
(5) A tagállamok biztosítják az őrizet alternatíváival – így például a hatóságoknál való rendszeres jelentkezéssel, pénzügyi garancia letétbe helyezésével vagy valamely kijelölt helyen való tartózkodásra vonatkozó kötelezettséggel – kapcsolatos szabályok megállapítását a nemzeti jogban.
11. cikk
Biztosítékok az őrizetben tartott kérelmezők számára
(1) A kérelmezőt a lehető legrövidebb időre és kizárólag a 10. cikk (4) bekezdésében meghatározott okok fennállásának idejére lehet őrizetbe venni és ott tartani.
Az őrizet 10. cikk (4) bekezdésében meghatározott okait érintő közigazgatási eljárásokat kellő gondossággal kell lefolytatni. A közigazgatási eljárásokban fellépő – a kérelmezőnek fel nem róható – késedelmek nem indokolják az őrizet meghosszabbítását.
(2) A kérelmező őrizetét igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok írásban kell, hogy elrendeljék. Az őrizetbe vételt elrendelő határozatban fel kell tüntetni az annak alapjául szolgáló ténybeli és jogi indokokat, valamint azt, hogy miért nem alkalmazhatók hatékonyan kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések.
(3) Amennyiben az őrizetet közigazgatósági hatóságok rendelik el, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az őrizet jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát hivatalból vagy a kérelmező kérésére vagy mindkét okból mielőbb elvégezzék. Amennyiben e felülvizsgálatot hivatalból végzik, azt a lehető legrövidebb időn belül, az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével, de legkésőbb az őrizet kezdetétől számított 15 napon, vagy kivételes helyzetben legkésőbb 21 napon belül kell lezárni. Amennyiben a felülvizsgálatot a kérelmező kérésére végzik, azt a lehető legrövidebb időn belül, az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével, de legkésőbb a releváns eljárás megindításától számított 15 napon, vagy kivételes helyzetben legkésőbb 21 napon belül le kell zárni.
Amennyiben az (1) bekezdésben említett bírósági felülvizsgálatot – amennyiben azt hivatalból végezték – nem zárták le az őrizet kezdetétől számított 21 napon belül, vagy – amennyiben azt a kérelmező kérésére végezték – a vonatkozó eljárás megindításától számított 21 napon belül, az érintett kérelmezőt haladéktalanul szabadon kell bocsátani.
(4) Az őrizetbe vett kérelmezőket haladéktalanul és írásban – olyan nyelven, amelyet megértenek vagy észszerűen feltételezhetó, hogy megértenek – tájékoztatni kell az őrizetbe vétel indokairól, valamint az őrizetbe vételt elrendelő intézkedés megtámadására vonatkozóan a nemzeti jogban meghatározott eljárásokról, továbbá az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet kérelmezésének lehetőségéről.
(5) Az őrizetet észszerű időközönként igazságügyi hatóságnak felül kell vizsgálnia hivatalból vagy az érintett kérelmező kérésére, különösen amennyiben az őrizet hosszabb időtartammal bír, vagy a jogszerűségét érintő releváns körülmények merülnek fel, vagy ilyen információk válnak elérhetővé.
Az első albekezdés sérelme nélkül a kísérő nélküli kiskorúak őrizetét rendszeres időközönként hivatalból felül kell vizsgálni.
Amennyiben a bírósági felülvizsgálat az őrizetet jogszerűtlennek minősíti, a kérelmezőt haladéktalanul szabadon kell engedni.
(6) Az őrizetbe vételt elrendelő intézkedés e cikk (3) és (5) bekezdésében előírt, igazságügyi hatóság általi felülvizsgálata esetén a tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők a 29. cikkben megállapított feltételek mellett ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet vehessenek igénybe.
12. cikk
Az őrizet körülményei
(1) A kérelmezők őrizetben tartását főszabályként az e célra kialakított, őrizet végrehajtására szolgáló létesítményekben kell foganatosítani. Amennyiben valamely tagállam nem tud e célra kialakított, őrizet végrehajtására szolgáló létesítményben elhelyezést biztosítani, és a kérelmezőt kénytelen büntetésvégrehajtási intézményben elhelyezni, az őrizetben tartott menedékkérőt el kell különíteni a szabadságvesztésüket töltő személyektől, és gondoskodni kell az őrizet ezen irányelvben előírt feltételeinek biztosításáról.
Az őrizetben tartott kérelmezőket lehetőség szerint el kell különíteni az olyan egyéb harmadik országbeli állampolgároktól, akik nem nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet.
Amennyiben nem megoldható az őrizetben tartott kérelmezők elkülönítése az egyéb harmadik országbeli állampolgároktól, az érintett tagállam gondoskodik az őrizet ezen irányelvben előírt feltételeinek biztosításáról.
(2) Az őrizetben tartott kérelmezők számára biztosítani kell a szabad levegőn tartózkodás lehetőségét.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosát (UNHCR) képviselő személyek a magánéletet tiszteletben tartó körülmények között kommunikálhassanak a kérelmezőkkel és látogathassák meg őket. Ez azon szervezetekre is vonatkozik, amelyek az érintett tagállam és az UNHCR között létrejött megállapodás alapján az utóbbi nevében az adott tagállam területén tevékenykednek.
(4) A tagállamok biztosítják, hogy a családtagok, jogi tanácsadók és egyéb tanácsadók, valamint az UNHCR-t és az érintett tagállam által elismert releváns nem kormányzati szervezeteket képviselő személyek a magánéletet tiszteletben tartó körülmények között kommunikálhassanak a kérelmezőkkel és látogathassák meg őket. Az őrizet végrehajtására szolgáló létesítménybe való bejutás csak akkor korlátozható, ha az a nemzeti jog értelmében objektíven szükséges a biztonság, a közrend vagy az őrizet végrehajtására szolgáló létesítmény adminisztratív irányítása érdekében, feltéve, hogy ezáltal a bejutást nem korlátozzák súlyos mértékben vagy nem teszik lehetetlenné.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy az őrizetben tartott kérelmezőket rendszeresen ellásák olyan információval, amely ismerteti a létesítményben alkalmazott szabályokat, valamint meghatározza az említett kérelmezők jogait és kötelezettségeit olyan nyelven, amelyet a kérelmezők megértenek vagy észszerűen feltételezhető, hogy megértenek. A tagállamok kellően indokolt esetben, és a lehető legrövidebb észszerű időtartamra eltérhetnek e kötelezettségtől, amennyiben a kérelmezőt a határátállomáson vagy a tranzitzónában tartják őrizetben. Ez az eltérés nem alkalmazható az (EU) 2024/1348 rendelet 43. cikkében említett esetekben.
13. cikk
A különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők őrizete
(1) Az őrizetben tartott, különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők egészségét – beleértve mentális egészségüket is – a nemzeti hatóságoknak elsődleges szempontként kell kezelniük.
Amennyiben a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők őrizete súlyosan veszélyeztetné fizikai és mentális egészségüket, e kérelmezők nem vehetők őrizetbe.
Amennyiben a tagállamok különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőket tartanak őrizetben, biztosítaniuk kell e kérelmezők rendszeres felügyeletét, valamint kellő időben nyújtott és megfelelő támogatását is, figyelembe véve sajátos helyzetüket, ideértve testi és mentális egészségüket is.
(2) A kiskorúak főszabályként nem vehetők őrizetbe. Őket a 26. és 27. cikkel összhangban alkalmas szálláshelyen kell elhelyezni.
Az őrizet megfelelő alternatíváit főszabály szerint a kiskorúakkal rendelkező családok esetében a család egységének elvével összhangban kell alkalmazni. Az ilyen családokat a számukra alkalmas szálláshelyen kell elhelyezni.
Kivételes körülmények között, végső eszközként, miután megállapítást nyert, hogy egyéb, kevésbé kényszerítő jellegű alternatív intézkedések nem alkalmazhatók hatékonyan, és miután az őrizetet a 26. cikkel összhangban a kiskorúak mindenek felett álló érdekében állónak ítélték, a kiskorúakat őrizetbe lehet venni:
|
a) |
kísérővel érkező kiskorúak esetében, ha a kiskorú szülője vagy elsődleges gondviselője őrizetben van; vagy |
|
b) |
kísérő nélküli kiskorúak esetében, amennyiben az őrizet a kiskorú védelmét szolgálja. |
Az ilyen őrizetnek a lehető legrövidebb időtartamúnak kell lennie. Kiskorúakat nem lehet börtönben vagy más, bűnüldözési célokra használt létesítményben őrizetben tartani. Mindent meg kell tenni az őrizetben tartott kiskorú szabadon bocsátása és a kiskorúak számára alkalmas szálláshelyen történő elhelyezése érdekében.
A gyermek mindenek felett álló érdekét a 26. cikkben említettek szerint a tagállamoknak elsődlegesen szem előtt kell tartaniuk.
Amennyiben kiskorúakat tartanak őrizetben, a 16. cikknek megfelelően joguk van az oktatáshoz, kivéve, ha az oktatás nyújtása az őrizetük rövid időtartama miatt csak korlátozott értékkel bír számukra. Biztosítani kell továbbá e kiskorúak számára a szabadidős tevékenységekben történő részvétel lehetőségét is – ideértve a koruknak megfelelő játékokat és szórakoztató tevékenységeket.
(3) Amennyiben kísérő nélküli kiskorúakat tartanak őrizetben, őket a kísérő nélküli kiskorúak elszállásolására kialakított létesítményekben kell elszállásolni. Ezeket a létesítményeket olyan személyzettel kell ellátni, amely képzett a kísérő nélküli kiskorúak jogainak védelme és ellátásuk terén.
Amennyiben kísérő nélküli kiskorúakat tartanak őrizetben, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy e kísérő nélküli kiskorúakat a nagykorú személyektől elkülönítve szállásolják el.
(4) Az őrizetben tartott családok számára megfelelő magánéletet garantáló külön szálláshelyet kell biztosítani.
A kiskorú tagot is számláló, őrizetben tartott családokat a kiskorúak szükségleteihez igazított, őrizet végrehajtására szolgáló létesítményekben kell elszállásolni.
(5) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az őrizetben tartott férfi és női kérelmezőket egymástól elkülönítve szállásolják el, kivéve. ha az említett őrizetben tartott kérelmezők családtagok, és az együtt történő elszállásoláshoz valamennyi érintett személy a beleegyezését adta.
Az első albekezdés alól kivételeket lehet alkalmazni a szabadidős és közösségi tevékenységek – ideértve az étkeztetést is – céljából kialakított közös helyiségekre is.
(6) Amennyiben a kérelmezőt határállomáson vagy tranzitzónában tartják őrizetben – az (EU) 2024/1348 rendelet 43. cikkében említett esetek kivételével – a tagállamok kellően indokolt esetekben és a lehető legrövidebb észszerű időtartamra eltérhetnek a (3) bekezdés első albekezdésétől, a (4) bekezdéstől, valamint az (5) bekezdés első albekezdésétől. A tagállamoknak megfelelő létesítményekkel és erőforrásokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy az e bekezdésben foglalt eltéréseket csak kivételes helyzetekben alkalmazzák. Ezen eltérések alkalmazásakor a tagállamok erről tájékoztatják a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget.
14. cikk
Családok
Ha egy tagállam biztosítja a kérelmezők elszállásolását, megteszi a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a területén tartózkodó család egysége, amennyiben lehetséges, fennmaradjon. Ezeket az intézkedéseket a kérelmező hozzájárulásával kell végrehajtani.
15. cikk
Egészségügyi szűrés
A tagállamok közegészségügyi okokból megkövetelhetik a kérelmezők egészségügyi szűrését.
16. cikk
Kiskorúak iskoláztatása és oktatása
(1) A tagállamok a kérelmezők kiskorú gyermekeinek és a kiskorú kérelmezőknek a saját állampolgáraikéval azonos hozzáférést biztosítanak az oktatáshoz, hasonló feltételek mellett, mindaddig, amíg az ilyen kiskorúakkal vagy szüleikkel szemben ténylegesen nem foganatosítanak kiutasítási intézkedést.
Figyelembe kell venni a kiskorúak sajátos szükségleteit, különösen a gyermek oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való joga tekintetében. A kiskorúak oktatását főszabály szerint a tagállamok saját állampolgárainak oktatásába kell integrálni, és annak ugyanolyan minőségűnek kell lennie. A tagállamok mindent megtesznek, hogy biztosítsák a kiskorúak oktatásának folyamatosságát mindaddig, amíg velük vagy szüleikkel szemben ténylegesen nem foganatosítanak kiutasítási intézkedést.
A tagállamok nem vonhatják meg a középfokú oktatás lehetőségét kizárólag azzal az indokkal, hogy a kiskorú elérte a nagykorúságot.
(2) A tagállamok a lehető leghamarabb hozzáférést biztosítanak az (1) bekezdésben említett kiskorúaknak az oktatási rendszerhez, és e hozzáférés biztosítását a nemzetközi védelem iránti kérelemnek a kiskorú által vagy a kiskorú nevében történt benyújtása időpontjától számított legfeljebb két hónapig halaszthatják el, figyelembe véve az iskolai szüneteket. A tagállamok az általános oktatási rendszeren belül kell, hogy nyújtsák az oktatást. Ideiglenes intézkedésként azonban a tagállamok legfeljebb egy hónapos időtartamra az említett oktatást az általános oktatási rendszeren kívül is nyújthatják.
Szükség esetén előkészítő órákat – köztük nyelvórákat is – kell biztosítani a kiskorúak számára az általános oktatási rendszerhez való hozzáférésük és abban való részvételük megkönnyítése érdekében.
(3) Amennyiben a kiskorú egyedi helyzete miatt az általános oktatási rendszerben való részvételre nincs lehetőség, a tagállam más oktatási módozatokat ajánl fel nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban.
17. cikk
Foglalkoztatás
(1) A tagállamok a nemzetközi védelem iránti kérelem nyilvántartásba vételét követően legkésőbb hat hónappal biztosítják a kérelmezőknek a munkaerőpiachoz való hozzáférést, feltéve, hogy az az illetékes hatóság nem hozott közigazgatási határozatot, és a késedelem nem a kérelmezőnek felróható.
Amennyiben a tagállam – az (EU) 2024/1348 rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a)–f pontjával összhangban – felgyorsította a nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi vizsgálatát, a munkaerőpiachoz való hozzáférés nem biztosítható, vagy – ha azt már megadták – vissza kell vonni.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdéssel összhangban a munkaerőpiachoz hozzáféréssel rendelkező kérelmezők a nemzeti joggal összhangban ténylegesen hozzáférhessenek a munkaerőpiachoz.
Munkaerőpiac-politikai okokból – beleértve az ifjúsági munkanélküliségi rátákat is – a tagállamok ellenőrizhetik, hogy egy konkrét megüresedett álláshely, amelyet a munkaadó olyan kérelmezővel szándékozik betölteni, aki az (1) bekezdésnek megfelelően rendelkezik hozzáféréssel a munkapiachoz, betölthető-e az érintett tagállam állampolgáraival vagy más uniós polgárokkal vagy az e tagállam területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal és hontalan személyekkel. Ha a tagállam megállapítja, hogy az adott üres álláshelyet ilyen személyekkel is be lehet tölteni, a tagállam vagy a munkáltató elutasíthatja az adott álláshelyre pályázó kérelmező foglalkoztatását.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdéssel összhangban a munkaerőpiachoz hozzáféréssel rendelkező kérelmezők a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot élvezzenek a következők tekintetében:
|
a) |
a munkavállalás feltételei, a foglalkoztatás alsó korhatára, továbbá a munkafeltételek, ideértve a fizetést, az elbocsátást, a munkaidőt, a szabadságot és a szabadnapokat, valamint a munkahelyi egészségügyi és biztonsági követelményeket is; |
|
b) |
egyesülési és társulási szabadság, valamint a munkavállalókat vagy munkáltatókat képviselő szervezetekben, illetve bármely olyan szervezetben való tagság szabadsága, amelynek tagjai egy meghatározott foglalkozást űznek, beleértve az ilyen szervezetek által nyújtott előnyöket is, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül; |
|
c) |
oktatás és szakképzés, ideértve a készségek javítását szolgáló szakmai továbbképzéseket, a munkahelyi gyakorlati tapasztalatok szerzését, valamint foglalkoztatási tanácsadó szolgáltatásokat; |
|
d) |
az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése a külföldi képesítések elismerésére vonatkozó meglévő eljárásokkal összefüggésben; továbbá |
|
e) |
hozzáférés a kérelmezők korábbi tanulmányai eredményeinek és tapasztalatainak értékelését, érvényesítését és elismerését szolgáló megfelelő rendszerekhez. |
(4) A tagállamok korlátozhatják azon kérelmezők egyenlő bánásmódját, akik az (1) bekezdéssel összhangban hozzáféréssel rendelkeznek a munkaerőpiachoz:
|
a) |
e bekezdés b) pontja tekintetében azáltal, hogy kizárják őket a köztestületek vezetésében való részvételből vagy a közjogi hivatalviselésből; |
|
b) |
a (3) bekezdés c) pontja tekintetében a következők kizárásával:
|
|
c) |
a (3) bekezdés d) vagy e) pontja tekintetében azáltal, hogy nem biztosítanak egyenlő bánásmódot legalább három hónapig attól az időponttól kezdve, amikor a nemzetközi védelem iránti kérelmet nyilvántartásba vették. |
(5) A tagállamok biztosítják, hogy azok a kérelmezők, akik alkalmazásban állnak, vagy korábbi munkaviszonyuk alapján szociális biztonsági ellátásokra jogosultak, a 883/2004/EK rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett szociális biztonsági ágak tekintetében a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódban részesüljenek.
(6) Az 1231/2010/EU rendelet sérelme nélkül a tagállamok korlátozhatják az e cikk (5) bekezdése szerinti egyenlő bánásmódot azáltal, hogy kizárják belőle azokat a szociális biztonsági ellátásokat, amelyek nem függnek a foglalkoztatási időszakoktól vagy járulékfizetéstől.
(7) Az e cikk szerinti egyenlő bánásmódhoz való jogból nem következik tartózkodási jog olyan esetekben, amikor az (EU) 2024/1348 rendelettel összhangban hozott határozat következtében megszűnt a kérelmezőnek a tagállam területén maradáshoz való joga.
(8) E cikk (3) bekezdésének d) pontja alkalmazásában és a 2005/36/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdése és 3. cikkének (3) bekezdése sérelme nélkül, a tagállamok – amennyire lehetséges – megkönnyítik a külföldi képesítések elismerésére vonatkozó meglévő eljárásokhoz való teljes hozzáférést azon kérelmezők számára, akik nem tudják dokumentumokkal igazolni képesítésüket.
(9) Jogorvoslati eljárás alatt nem vonható meg a munkaerőpiachoz hozzáférés a jogorvoslatot elutasító határozat közléséig, amennyiben a kérelmezőnek jogában áll a tagállam területén maradni az említett eljárás alatt.
18. cikk
Nyelvtanfolyamok és szakképzés
A tagállamok biztosítják a kérelmezők számára a hozzáférést azokhoz a nyelvtanfolyamokhoz, állampolgári ismeretekről szóló tanfolyamokhoz vagy szakképzéshez, amelyeket az említett tagállamok megfelelőnek ítélnek arra, hogy elősegítsék a kérelmezők képességét az önálló cselekvésre, az illetékes hatóságokkal való interakcióra, illetve a munkavállalásra, vagy – a nemzeti rendszertől függően – a tagállamok elősegítik az ilyen tanfolyamokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hogy a kérelmezők a 17. cikkel összhangban hozzáféréssel rendelkeznek-e a munkaerőpiachoz.
Amennyiben a kérelmezők elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek, a tagállamok előírhatják számukra, hogy fedezzék az első bekezdésben említett tanfolyamok költségeit, vagy járuljanak hozzá azokhoz.
19. cikk
A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó általános szabályok
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatuk (EU) 2024/1348 rendelet 26. cikkével összhangban történő – megtételének időpontjától kezdve a kérelmezők rendelkezésére álljanak.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a befogadás anyagi feltételei és a 22. cikkel összhangban kapott egészségügyi ellátás olyan megfelelő életszínvonalat biztosítanak a kérelmezők számára, amely garantálja megélhetésüket és óvja testi és mentális egészségüket, és tiszteletben tartja Chartában foglalt jogaikat.
A tagállamok biztosítják, hogy a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők sajátos helyzetében, valamint az őrizetben lévő személyek helyzete tekintetében teljesüljön az első albekezdésben említett megfelelő életszínvonal.
(3) A tagállamok a befogadás valamennyi vagy egyes anyagi feltételeit ahhoz a feltételhez köthetik, hogy a kérelmezők nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel a (2) bekezdésben hivatkozott megfelelő életszínvonal megteremtéséhez.
(4) A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok megkövetelhetik a kérelmezőktől, hogy fedezzék a befogadás anyagi feltételeinek a költségeit, vagy azokhoz járuljanak hozzá, ha e kérelmezők ehhez elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek, például már észszerű ideje dolgoznak.
A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok továbbá megkövetelhetik a kérelmezőktől, hogy fedezzék a kapott egészségügyi ellátás költségeit, vagy azokhoz járuljanak hozzá, ha e kérelmezők ehhez elegendő anyagi eszközzel rendelkeznek, kivéve azokat az eseteket, amikor az említett tagállamok állampolgárai ingyenesen részesülnek egészségügyi ellátásban.
(5) Ha kiderül, hogy egy kérelmező elegendő anyagi eszközzel rendelkezett a befogadás anyagi feltételei költségeinek vagy a (4) bekezdés szerint kapott egészségügyi ellátás költségeinek biztosítására, miközben részére biztosították a megfelelő életszínvonalat, a tagállamok előírhatják a kérelmező számára, hogy térítse meg az említett anyagi befogadási feltételek vagy egészségügyi ellátás költségeit.
(6) A kérelmező erőforrásainak felmérésekor, annak a kérelmező számára történő előírásakor, hogy a befogadás anyagi feltételei költségét és a kapott egészségügyi ellátás költségét fedezze vagy az ahhoz járuljon hozzá, vagy a költségek (5) bekezdés szerinti visszafizetésének a kérelmező számára történő előírásakor a tagállamok tiszteletben tartják az arányosság elvét. A tagállamok figyelembe veszik a kérelmező egyedi körülményeit is, valamint méltósága vagy személyi sérthetetlensége tiszteletben tartásának szükségességét, ideértve a kérelmező különleges befogadási szükségleteit is.
(7) Amennyiben a tagállamok pénzbeli juttatások vagy utalványok formájában biztosítják a befogadás anyagi feltételeit, azok összegét az érintett tagállam által – jog vagy gyakorlat révén – az adott állam állampolgárai megfelelő életszínvonalának biztosítására meghatározott szintek alapján kell meghatározni. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget ezekről a szintekről. A tagállamok e tekintetben az állampolgárokhoz képest kevésbé kedvező bánásmódban részesíthetik a kérelmezőket, különösen akkor, ha az anyagi támogatást teljesen vagy részben természetben nyújtják, vagy ha az állampolgárok esetében alkalmazott szintek célja az, hogy számukra az ezen irányelvben a kérelmezők esetében előírtnál magasabb életszínvonalat biztosítsanak.
20. cikk
A befogadás anyagi feltételeire vonatkozó rendelkezések
(1) Amennyiben a tagállamok az elszállásolást természetben biztosítják, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ilyen elszállásolás a 19. cikk (2) bekezdésével összhangban megfelelő életszínvonalat nyújtson a kérelmezőnek, valamint azt, hogy a kérelmezők megkapják a különleges befogadási szükségleteiket figyelembe vevő szükséges támogatást. Az elszállásolás biztosításának az alábbi formák egyikében vagy azok kombinálásával kell történnie:
|
a) |
a kérelmezők elszállásolására szolgáló épületek a határon vagy tranzitzónában tett, nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megvizsgálása alatt; |
|
b) |
befogadó állomások; |
|
c) |
magánházak, lakások, szállodák, vagy a kérelmezők elszállásolására átalakított más épületek. |
(2) Az őrizet 12. és 13. cikkben előírt különös feltételeinek sérelme nélkül, az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett elszállásolás tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy:
|
a) |
a kérelmezők számára garantálják családi életük védelmét; |
|
b) |
a kérelmezőknek lehetőségük legyen a hozzátartozókkal, a jogi vagy egyéb tanácsadókkal, valamint az UNHCR-t és egyéb releváns nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezeteket és testületeket képviselő személyekkel való kapcsolattartásra; |
|
c) |
a családtagok, jogi vagy egyéb tanácsadók, az UNHCR-t, valamint az érintett tagállam által elismert releváns nem kormányzati szervezeteket képviselő személyek beléphessenek a rendelkezésre bocsátott szálláshelyre a kérelmezőknek való segítségnyújtás érdekében; az ilyen belépés csak ezen épületek, valamint a kérelmezők biztonságával kapcsolatos okokból korlátozható. |
(3) A befogadás anyagi feltételeinek biztosításakor a tagállamok figyelembe veszik a nemmel és korral kapcsolatos megfontolásokat, valamint a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők helyzetét.
(4) Az (1) bekezdés szerinti elszállásoláskor a tagállamok lehetőség szerint megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy biztosítsák a támadások és az erőszak megelőzését, beleértve a szexuális, nemi alapú, rasszista vagy vallásos indítékkal elkövetett erőszakot.
(5) Amennyiben a női kérelmezőket befogadó állomásokon helyezik el, a tagállamok külön szaniterhelyiségeket és biztonságos helyet biztosítanak számukra és kiskorú gyermekeik számára az említett állomásokon.
(6) A tagállamok a lehetséges mértékben biztosítják, hogy a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező, nagykorú eltartott kérelmezőket együtt szállásolják el az olyan nagykorú közeli hozzátartozókkal, akik már ugyanazon tagállamban tartózkodnak, és akik az érintett tagállam joga vagy gyakorlata alapján felelősek értük.
(7) A tagállamok biztosítják, hogy csak szükség esetén kerüljön sor a kérelmezők másik szálláshelyre költöztetésére. A tagállamok lehetővé teszik, hogy a kérelmezők tájékoztassák jogi vagy egyéb tanácsadójukat az áthelyezésről és új címükről.
(8) A befogadás anyagi feltételeit biztosító személyek, ideértve a befogadó állomásokon tevékenykedő egészségügyi ellátást és oktatást nyújtó személyeknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük, és a tevékenységük során tudomásukra jutott minden információ tekintetében köti őket a nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettség.
(9) A tagállamok az elszállásolt személyeket képviselő tanácsadó testület vagy tanács révén bevonhatják a kérelmezőket a befogadó állomáson való életvitelük anyagi eszközeinek és nem anyagi tényezőinek irányításába. A 17. cikk sérelme nélkül a tagállamok engedélyezhetik továbbá, hogy a kérelmezők a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett önkéntes munkát végezzenek a befogadó állomáson kívül.
(10) A tagállamok kellően indokolt esetekben és ésszerű, a lehető legrövidebb időtartamra kivételesen az e cikkben előírtaktól eltérő anyagi befogadási feltételeket is előírhatnak, amennyiben:
|
a) |
a 25. cikkel összhangban fel kell mérni a kérelmező különleges befogadási szükségleteit; |
|
b) |
a rendszerint rendelkezésre álló elszállásolási lehetőségek ideiglenesen kimerültek, vagy az elszállásolandó személyek aránytalanul nagy száma vagy természeti vagy ember okozta katasztrófa miatt a rendszerint rendelkezésre álló elszállásolási kapacitások átmenetileg nem állnak rendelkezésre. |
Az e bekezdés első albekezdésében említett eltérő anyagi befogadási feltételeknek minden esetben biztosítaniuk kell a 22. cikk szerinti egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és életszínvonalat valamennyi kérelmező számára, az uniós joggal – többek között a Chartával – és a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban.
Amennyiben valamely tagállam e bekezdés első albekezdésével összhangban eltérő anyagi befogadási feltételeket biztosít, az adott tagállam a 32. cikk (2) bekezdésével összhangban haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot és Menekültügyi Ügynökséget a készenléti terv alkalmazásáról. Az említett tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget is, amint ezen eltérő anyagi feltételek előírásának okai megszűnnek.
21. cikk
Befogadási feltételek a kérelmező kötelező tartózkodási helyétől eltérő tagállamban
Attól a pillanattól kezdve, hogy a kérelmezőkkel közölték az (EU) 2024/1351 rendeletnek megfelelően az illetékes tagállamba történő átadásukra vonatkozó határozatot, a kérelmezők nem jogosultak az ezen irányelv 17–20. cikkében meghatározott befogadási feltételekre más tagállamban, mint amelyben az (EU) 2024/1351 rendeletnek megfelelően tartózkodniuk kell. Ez nem érinti annak szükségességét, hogy az uniós joggal – többek között a Chartával – és a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban lévő életszínvonal biztosított legyen.
Hacsak külön határozat nem kerül kiadásra, az átadási határozatnak meg kell állapítania, hogy a releváns befogadási feltételeket e cikkel összhangban visszavonták. A kérelmezőt tájékoztatni kell az említett határozattal kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről.
22. cikk
Egészségügyi ellátás
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők – függetlenül attól, hogy az (EU) 2024/1351 rendelet értelmében hol kell tartózkodniuk – megkapják a szükséges egészségügyi ellátást, akár általános, akár – szükség esetén – szakorvosok nyújtják azt. E szükséges egészségügyi ellátásnak megfelelő minőségűnek kell lennie, és magában kell foglalnia legalább a sürgősségi ellátást és a betegségek – beleértve a súlyos mentális zavarokat is – alapvető kezelését, valamint azon szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátást, amely elengedhetetlen valamely súlyos fizikai állapot kezeléséhez.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők kiskorú gyermekei és a kiskorú kérelmezők ugyanolyan típusú egészségügyi ellátást kapjanak, mint saját kiskorú állampolgáraik. A tagállamok biztosítják, hogy az e cikkel összhangban nyújtott, a kiskorú nagykorúvá válása előtt megkezdett és szükségesnek ítélt konkrét kezelést a kiskorú nagykorúvá válását követően megszakítás nélkül vagy késedelem nélkül megkapják.
(3) Amennyiben az egészségügyi okokból szükséges, a tagállamok a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőknek biztosítják a szükséges orvosi vagy egyéb segítséget – mint például a szükséges rehabilitációt és a gyógyászati segédeszközöket –, ideértve a megfelelő mentális egészségügyi ellátást.
III. FEJEZET
A BEFOGADÁS ANYAGI FELTÉTELEINEK CSÖKKENTÉSE VAGY MEGVONÁSA
23. cikk
A befogadás anyagi feltételeinek csökkentése vagy megvonása
(1) Azon kérelmezők tekintetében, akiknek az (EU) 2024/1351 rendelet 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban a területükön kell tartózkodniuk, a tagállamok csökkenthetik vagy megvonhatják a napi szükségleteket fedező juttatást.
Amennyiben az kellően indokolt és arányos, a tagállamok emellett:
|
a) |
csökkenthetik a befogadás egyéb anyagi feltételeit, vagy |
|
b) |
a (2) bekezdés e) pontjának alkalmazása esetén visszavonhatják a befogadás egyéb anyagi feltételeit. |
(2) A tagállamok az (1) bekezdéssel összhangban határozatot hozhatnak, ha a kérelmező:
|
a) |
engedély nélkül elhagyja azt a földrajzi területet, ahol a kérelmező a 6b. cikkel összhangban szabadon mozoghat, vagy azt a konkrét helyszínen található szálláshelyet, amelyet az illetékes hatóság jelölt ki számára a 9. cikkel összhangban, vagy megszökik; |
|
b) |
nem működik együtt az illetékes hatóságokkal, vagy nem teljesíti az általuk meghatározott eljárási követelményeket; |
|
c) |
az (EU) 2024/1348 rendelet 3. cikkének 19. pontjában meghatározott ismételt kérelmet nyújtott be; |
|
d) |
elhallgatta, hogy pénzforrásokkal rendelkezik, és ezért jogtalanul vette igénybe a befogadás anyagi feltételei keretében nyújtott kedvezményeket; |
|
e) |
súlyosan vagy ismételten megsértette a befogadó állomás szabályait, illetve erőszakos vagy fenyegető módon viselkedett a befogadó állomáson; vagy |
|
f) |
nem vesz részt a kötelező integrációs intézkedésekben, amennyiben a tagállam ilyeneket szervez vagy támogat, kivéve, ha erre a kérelmezőn kívül álló körülmények miatt nem került sor. |
(3) Amennyiben egy tagállam a (2) bekezdés a), b) vagy f) pontjában említett helyzetben döntést hozott, és a döntés alapjául szolgáló körülmények megszűnnek, mérlegelnie kell, hogy a befogadás visszavont vagy csökkentett anyagi feltételeinek egy részét vagy egészét vissza lehet-e állítani. Amennyiben nem állítják vissza a befogadás valamennyi anyagi feltételét, a tagállam megfelelően megindokolt határozatot hoz, és azt közli a kérelmezővel.
(4) Az e cikk (1) bekezdésével összhangban hozott határozatokat tárgyilagosan és pártatlanul, az adott ügy körülményei alapján kell meghozni, és ismertetni kell az alapjául szolgáló indokokat. A határozatoknak a kérelmező sajátos helyzetén kell alapulniuk, különös tekintettel a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőkre, figyelembe véve az arányosság elvét. A tagállamok a 22. cikkel összhangban egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint az uniós joggal – többek között a Chartával és az egyéb nemzetközi kötelezettségekkel – összhangban megfelelő életszínvonalat biztosítanak valamennyi kérelmező számára.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a határozat (2) bekezdésben említett helyzetben történő meghozatala előtt ne kerüljön sor a befogadás anyagi feltételeinek megvonására vagy csökkentésére.
IV. FEJEZET
A KÜLÖNLEGES BEFOGADÁSI SZÜKSÉGLETEKKEL RENDELKEZŐ KÉRELMEZŐKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
24. cikk
A különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők
A tagállamok figyelembe veszik a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők sajátos helyzetét.
A tagállamok figyelembe veszik, hogy egyes kérelmezőknek, így például az alábbi kategóriák bármelyikébe tartozóknak nagyobb valószínűséggel rendelkeznek különleges befogadási szükségletekkel:
|
a) |
kiskorúak; |
|
b) |
kísérő nélküli kiskorúak; |
|
c) |
fogyatékossággal élő személyek; |
|
d) |
idősek; |
|
e) |
terhes nők; |
|
f) |
leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek; |
|
g) |
egyedülálló szülők kiskorú gyermekkel; |
|
h) |
az emberkereskedelem áldozatai; |
|
i) |
súlyos betegségben szenvedő személyek; |
|
j) |
mentális zavarban, többek között poszttraumás stressz-zavarban szenvedő személyek; |
|
k) |
a kínzásnak, nemi erőszaknak vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáinak – például a nemi alapú erőszaknak, a női nemi szerv megcsonkításának, a gyermekkori házasságnak vagy kényszerházasságnak, valamint a szexuális, nemi alapú, rasszista vagy vallási indítékkal elkövetett erőszak áldozatai. |
25. cikk
A különleges befogadási szükségletek felmérése
(1) A 24. cikk eredményes végrehajtása érdekében a tagállamok – a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét követően a lehető leghamarabb – egyedileg, szükség esetén szóbeli fordítás segítségével felmérik, hogy a kérelmező különleges befogadási szükségletekkel rendelkezik-e.
Az e bekezdés első albekezdésében említett felmérés beépíthető a meglévő nemzeti eljárásokba vagy az (EU) 2024/1348 rendelet 20. cikkében említett értékelésbe.
Az e bekezdés első albekezdésében említett felmérést a látható jeleken vagy a kérelmező nyilatkozatán vagy magatartásán, vagy adott esetben kérelmező szüleinek vagy képviselőjének nyilatkozatain alapuló különleges befogadási szükségletek azonosításával kell megkezdeni.
Az e bekezdés eslő albekezdésében említett felmérést a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított 30 napon belül, vagy – amennyiben azt beeépítették az (EU) 2024/1348 rendelet 20. cikkében említett értékelésbe – az említett rendeletben meghatározott határidőn belül el kell végezni, és foglalkozni kell a felmérés alapján azonosított különleges befogadási szükségletekkel.
Amennyiben a különleges befogadási szükségletek a nemzetközi védelem iránti eljárás későbbi szakaszában válnak nyilvánvalóvá, a tagállamok felmérik és kezelik ezeket a szükségleteket.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezőknek az ezen irányelvvel összhangban nyújtott támogatás figyelembe vegye a nemzetközi védelem iránti eljárás folyamán mindvégig különleges befogadási szükségleteiket, továbbá rendelkeznek helyzetük megfelelő figyelemmel kíséréséről.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a különleges befogadási szükségleteket e cikkel összhangban felmérő hatóságok személyzete:
|
a) |
előzetesen képzésben részesüljön és részesüljön továbbra is képzésben arra vonatkozóan, hogy felismerje annak jeleit, ha egy kérelmezőnek különleges befogadási szükségletei vannak, és ilyenek azonosítása esetén foglalkozzon e szükségletekkel; |
|
b) |
információkat foglaljon bele a kérelmezőnek az illetékes hatóságok birtokában lévő dossziéjába a kérelmező különleges befogadási szükségleteinek jellegéről, a kérelmező különleges befogadási szükségleteinek felmérése szempontjából lényeges, látható jelek vagy a kérelmező erre vonatkozó közléseinek leírásával együtt, valamint azokról az intézkedésekről, amelyeket e szükségletek kezelése érdekében azonosítottak, továbbá az szükségletek kezeléséért felelős hatóságokról; valamint |
|
c) |
előzetes hozzájáruláshoz kötve, a nemzeti joggal összhangban a megfelelő orvoshoz vagy pszichológushoz küldje a kérelmezőket pszichikai és fizikai állapotuk további megvizsgálása céljából, amennyiben annak jelei mutatkoznak, hogy a mentális vagy testi egészségük hatással lehet a befogadási szükségleteikre; szükség esetén fordításban képzett szakemberek szóbeli fordítást nyújtanak annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmező képes legyen kommunikálni az egészségügyi személyzettel; amennyiben az ilyen képzett szakemberek hiánya esetleg késleltetné a kezelést, más nagykorú személyek is nyújthatnak szóbeli fordítást, feltéve, hogy a kérelmező ehhez hozzájárul. |
Az illetékes hatóságok a kérelmezőnek nyújtható különleges befogadási támogatás típusának eldöntésekor figyelembe veszik a c) pontban említett vizsgálat eredményét.
(3) Nem szükséges, hogy az (1) bekezdés első albekezdésében említett felmérés közigazgatási eljárás formáját öltse.
(4) Kizárólag a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők részesülhetnek az ezen irányelvvel összhangban nyújtott egyedi támogatásban.
(5) Az (1) bekezdés első albekezdésében előírt felmérés nem érinti a nemzetközi védelem iránti igény az (EU) 2024/1347 rendelet szerinti felmérését.
26. cikk
Kiskorúak
(1) Ezen irányelv kiskorúakat esetlegesen érintő rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontként kell figyelembe venniük. A tagállamok olyan életszínvonalat biztosítanak, amely megfelelő a kiskorú testi, szellemi, lelki, erkölcsi és szociális fejlődése szempontjából.
(2) A gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálata során a tagállamok különösen az alábbi tényezőkre fordítanak kellő figyelmet:
|
a) |
a családegyesítés lehetőségei; |
|
b) |
a kiskorú jólléte és szociális fejlődése, különös figyelmet szentelve a kiskorú hátterének, valamint a gondozás stabilitása és folytonossága iránti igénynek; |
|
c) |
biztonsági megfontolások, különösen, ha fennáll a kockázata annak, hogy a kiskorú az erőszak és kizsákmányolás bármilyen formája, többek között emberkereskedelem áldozata; |
|
d) |
a kiskorú véleménye, életkorának és érettségi fokának megfelelően. |
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a 20. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett épületekben és befogadó állomásokon a kiskorúak hozzáféréssel rendelkezzenek szabadidős tevékenységekhez – ideértve a kiskorúak korának megfelelő játékokat és rekreációs tevékenységeket – és szabadtéri tevékenységekhez, továbbá szükség esetén tanszerekhez,
(4) A tagállamok biztosítják a rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférést azon kiskorúak számára, akik bántalmazás, gondatlanság, kizsákmányolás, kínzás vagy kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód bármely formájának estek áldozatául, vagy akik fegyveres konfliktusok folytán szenvedtek, valamint biztosítják szükség esetén a megfelelő mentális egészségügyi ellátás és szaktanácsadás nyújtását.
(5) A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők kiskorú gyermekeit vagy a kiskorú kérelmezőket szüleikkel együtt, vagy az érintett tagállam joga vagy gyakorlata alapján értük és nem házas kiskorú testvéreikért felelős nagykorú személlyel együtt szállásolják el, feltéve, hogy ez szolgálja az érintett kiskorúak mindenek felett álló érdekét.
(6) A kiskorúakkal dolgozó személyek – ideértve a képviselőket és a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyeket a 27. cikkben említettek szerint – nem lehetnek olyan személyek, akik a bűnügyi nyilvántartásban gyermekekkel kapcsolatos bűncselekmény miatt, vagy olyan bűncselekmények miatt szerepelnek, amelyek komoly kétséget támasztanak afelől, hogy képesek a kiskorúak tekintetében felelősséget vállalni; e személyeknek kezdeti és folyamatos, megfelelő képzésben kell részesülniük a kiskorúak jogai és szükségletei tekintetében – ideértve az alkalmazandó gyermekvédelmi előírásokat is –, és a nemzeti jogban előírt titoktartási kötelezettség terheli őket a munkájuk során tudomásukra jutott valamennyi információval kapcsolatban.
27. cikk
Kísérő nélküli kiskorúak
(1) Amennyiben a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot olyan személy teszi, aki magát kiskorúnak vallja, vagy akiről objektív okok alapján feltételezhető, hogy kiskorú, a tagállamok biztosítják a következőket:
|
a) |
a képviselő kijelöléséig terjedő időszakra a tagállamok kijelölnek egy ezen irányelv alapján a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyt; |
|
b) |
a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételétől számított 15 munkanapon belül képviselőt jelölnek ki. |
A képviselőnek és a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személynek találkozniuk kell a kísérő nélküli kiskorúval, és figyelembe kell venniük a kiskorú saját véleményét a szükségleteiről.
Amennyiben egy tagállam úgy ítéli meg, hogy egy magát kiskorúnak valló kérelmező minden kétséget kizáróan betöltötte a 18. életévét, e tagállamnak nem kell az első, illetve a második albekezdéssel összhangban képviselőt, illetve a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyt kijelölnie.
A tagállamoknak a 32. cikkben említett készenléti terveikben fel kell tüntetniük a képviselők és a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyek e cikkel összhangban történő kijelölésének biztosítása érdekében meghozandó intézkedéseket azokban az esetekben, amikor a tagállamok aránytalanul nagy számú, kísérő nélküli kiskorúak által tett, kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozattal szembesülnek.
Amennyiben a negyedik albekezdésben említett intézkedések végrehajtása nem bizonyul elegendőnek a kísérő nélküli kiskorúak által tett, aránytalanul nagy számú, kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatra való reagálás céljából, vagy más kivételes helyzetben, a képviselők kijelölése 10 munkanappal elhalasztható, és növelhető az egy képviselőre jutó kísérő nélküli kiskorúak száma, legfeljebb 50 kísérő nélküli kiskorúra.
Az ötödik albekezdés alkalmazása esetén a tagállamok megfelelően tájékoztatják a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget.
A képviselő és a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személy feladatai megszűnnek, ha az életkor az (EU) 2024/1348 rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében említett meghatározását követően az illetékes hatóságok nem feltételezik, hogy a kérelmező kiskorú, vagy úgy ítélik meg, hogy a kérelmező nem kiskorú, vagy ha a kérelmező már nem kísérő nélküli kiskorú.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személy haladéktalan tájékoztatást kapjon a kiskorúra vonatkozó bármely releváns tényről, ha kísérő nélküli kiskorú tesz nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot. Az olyan személyek, akiknek érdekei ütköznek vagy esetlegesen ütközhetnek a kísérő nélküli kiskorú érdekeivel, nem jelölhetők ki a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személynek. A kísérő nélküli kiskorút haladéktalanul tájékoztatni kell a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személy kijelöléséről.
(3) Ha szervezetet jelölnek ki képviselőként vagy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyként, annak meg kell jelölnie a kísérő nélküli kiskorúval kapcsolatos képviselői feladatokat ezen irányelvvel összhangban ellátó természetes személyt.
(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett képviselő lehet ugyanaz a személy, mint az (EU) 2024/1348 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében említett személy.
(5) Az illetékes hatóságok haladéktalanul tájékoztatják:
|
a) |
a kísérő nélküli kiskorút arról, hogy részére képviselőt jelöltek ki, és hogy hogyan nyújthat be bizalmas és biztonságos módon panaszt e képviselő ellen, az életkorának megfelelően és oly módon, amely biztosítja, hogy a kiskorú megértse ezt az információt; |
|
b) |
a befogadási feltételek biztosításáért felelős hatóságot arról, hogy a kísérő nélküli kiskorú számára képviselőt jelöltek ki; valamint |
|
c) |
a képviselőt a kísérő nélküli kiskorúra vonatkozó releváns tényekről. |
(6) A képviselő vagy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személy csak szükség esetén váltható le, különösen akkor, ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy az adott képviselő vagy személy a feladatait nem megfelelően látta el.
Azok a szervezetek vagy természetes személyek, amelyek érdekei ütköznek vagy esetlegesen ütközhetnek a kísérő nélküli kiskorú érdekeivel, nem jelölhetők ki képviselőnek vagy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személynek.
(7) A képviselőként kijelölt természetes személyt vagy a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyt a tagállamok arányos és korlátozott számú kísérő nélküli kiskorú számára jelölik ki, rendes körülmények között egyszerre legfeljebb 30 kísérő nélküli kiskorú számára, annak biztosítása érdekében, hogy e személy hatékonyan el tudja látni feladatait.
(8) A tagállamok biztosítják azon közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok vagy más szervezetek kijelölését, amelyek felelősek annak felügyeletéért, hogy a képviselők és a képviselet ideiglenes ellátására alkalmas személyek megfelelően ellátják-e feladataikat, többek között azáltal, hogy rendszeres időközönként felülvizsgálják az említett kijelölt képviselők és személyek bűnügyi nyilvántartását annak érdekében, hogy azonosítsák a szerepükkel való esetleges összeegyeztethetetlenségeket. Az említett közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoknak vagy egyéb szervezeteknek felül kell vizsgálniuk a kísérő nélküli kiskorúak által a kijelölt képviselőikkel vagy személyekkel szemben benyújtott panaszokat.
(9) A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot tevő kísérő nélküli kiskorúakat a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételének vagy megvizsgálásának helye szerinti tagállam területére történő befogadásuk időpontjától az adott tagállam elhagyására való kötelezésükig az alábbi módon kell elhelyezni:
|
a) |
nagykorú hozzátartozóknál; |
|
b) |
nevelőcsaládnál; |
|
c) |
kifejezetten kiskorúak ellátására alkalmas befogadó állomásokon; |
|
d) |
kiskorúak számára alkalmas más szálláshelyen. |
A tagállamok a legalább 16 éves, kísérő nélküli kiskorúakat elhelyezhetik a nagykorú kérelmezők számára kialakított befogadó állomásokon, ha a 26. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint ez szolgálja mindenek felett álló érdeküket.
Biztosítani kell, hogy a testvérek – figyelembe véve az érintett kiskorú mindenek felett álló érdekét, valamint különösen életkorát és érettségi fokát – lehetőség szerint együtt maradhassanak. A kísérő nélküli kiskorúak tartózkodási helyét a lehető legkisebb mértékben szabad megváltoztatni.
(10) A tagállamok – a kísérő nélküli kiskorú mindenek felett álló érdekének védelme mellett – a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat megtételét követően a lehető leghamarabb megkezdik a kísérő nélküli kiskorú családtagjainak felkutatását, szükség esetén nemzetközi vagy egyéb releváns szervezetek segítségével. Amennyiben a kiskorú vagy a kiskorú közeli hozzátartozóinak élete vagy testi épsége veszélybe kerülhet, különösen ha az említett hozzátartozók a származási országban maradtak, biztonságuk veszélyeztetésének elkerülése érdekében ügyelni kell arra, hogy az e személyekre vonatkozó információk gyűjtése, feldolgozása és közlése bizalmasan történjen.
28. cikk
Kínzás és erőszak áldozatai
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az emberkereskedelmet, kínzást, nemi erőszakot vagy egyéb súlyos, pszichés, fizikai vagy szexuális erőszakot magukban foglaló cselekményeket – beleértve a szexuális, nemi alapú, rasszista vagy vallási indítékkal elkövetett erőszakot – elszenvedett személyek számára az említett cselekményekkel okozott sérüléseknek megfelelő, szükséges orvosi és pszichológiai kezelést és ellátást nyújtsanak, amely szükség esetében magában foglalja a rehabilitációs szolgáltatásokat és a tanácsadást. E személyek számára szükség esetén a 25. cikk (2) bekezdésének c) pontjával összhangban szóbeli fordítást kell biztosítani.
Az ilyen kezeléshez és ellátáshoz való hozzáférést az említett személyek szükségleteinek megállapítását követően a lehető leghamarabb biztosítani kell.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyekkel dolgozók – beleértve az egészségügyi szakembereket is – az említett személyek szükségletei és a megfelelő kezelések tekintetében – a szükséges rehabilitációs szolgáltatásokat is beleértve – megfelelően képzettek kell, hogy legyenek, és folyamatosan megfelelő képzésben kell, hogy részesüljenek. A nemzeti jogban és a vonatkozó szakmai etikai kódexekben előírt titoktartási kötelezettség is terheli őket a munkájuk során tudomásukra jutott valamennyi információval kapcsolatban.
V. FEJEZET
JOGORVOSLAT
29. cikk
Jogorvoslat
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv szerinti ellátások nyújtásával, megvonásával vagy csökkentésével kapcsolatos határozatokkal, a 8. cikk (5) bekezdésének első albekezdésében említett engedély megtagadására vonatkozó határozatokkal, vagy a 9. cikk alapján hozott, a kérelmezőket egyénileg érintő határozatokkal szemben a nemzeti jogban előírt eljárások szerint jogorvoslatnak legyen helye. Legalább a végső fokon biztosítani kell, hogy az igazságügyi hatóság előtt fellebbezésnek vagy – tény- és jogkérdésben – felülvizsgálatnak legyen helye.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett, igazságügyi hatóság előtti fellebbezés vagy felülvizsgálat, valamint a 11. cikk (3) és (5) bekezdésében említett bírósági felülvizsgálat esetén az igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférés biztosításához szükséges mértékben ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet lehessen igénybe venni. Az ilyen jogi segítségnyújtást és képviseletet a fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem elkészítése képezi, és az magában foglalja legalább az előírt eljárási iratok elkészítését, valamint az igazságügyi hatóságok előtti meghallgatáson a kérelmező nevében való részvételt.
Az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet jogi tanácsadóknak vagy a nemzeti jog alapján elfogadott vagy engedélyezett, megfelelően képzett olyan személyeknek kell biztosítaniuk, akiknek az érdekei nem állnak, illetve nem állhatnak esetlegesen összeütközésben a kérelmező érdekeivel.
(3) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem biztosítanak ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet, amennyiben:
|
a) |
a kérelmező elegendő forrásokkal rendelkezik; vagy |
|
b) |
a fellebbezés vagy felülvizsgálat előreláthatóan nem vezet pozitív eredményre, különösen, ha a fellebbezésre vagy felülvizsgálatra másodfokon vagy magasabb fokon kerül sor. |
Amennyiben egy – bíróságtól eltérő – hatóság döntésével azért nem biztosítja az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet, mert a fellebbezés vagy felülvizsgálat előreláthatóan nem vezet pozitív eredményre, a kérelmezőt az elutasító határozattal szemben megilleti a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog, és e célból jogosult ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet kérni.
A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet kizárólag a nemzeti jog alapján kifejezetten a kérelmezők segítésére és képviseletére kijelölt jogi tanácsadók vagy egyéb tanácsadók, vagy a nemzeti jog alapján ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosítására akkreditált nem kormányzati szervezetek végezhetik.
(4) A tagállamok emellett:
|
a) |
pénzügyi vagy időbeli korlátokat állapíthatnak meg az ingyenes jogi segítségnyújtás és képviselet biztosítására, feltéve, hogy ezek nem korlátozzák önkényesen az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való hozzáférést; |
|
b) |
előírhatják, hogy a díjak, valamint egyéb költségek és költségtérítések tekintetében a kérelmezőkkel szembeni bánásmód azonos – de nem kedvezőbb – legyen azzal a bánásmóddal, amelyben a jogi segítségnyújtás terén saját állampolgáraik általában részesülnek. |
(5) Ezen irányelv 19. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok megkövetelhetik a kérelmezőtől bármely felmerült költség teljes vagy részleges megtérítését, amennyiben a kérelmező pénzügyi helyzete az (EU) 2024/1348 rendelet szerinti, nemzetközi védelem iránti eljárás folyamán jelentős mértékben javult, vagy ha az ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet biztosító határozat a kérelmező által nyújtott hamis információk alapján született.
(6) A tagállamok különös eljárási szabályokat állapítanak meg az ingyenes jogi segítségnyújtásra és képviseletre irányuló kérelmek benyújtásának és elbírálásának módjára vonatkozóan, vagy a hasonló jellegű belföldi keresetekre vonatkozó meglévő szabályokat alkalmazzák, feltéve, hogy az említett szabályok nem lehetetlenítik el vagy nehezítik meg rendkívüli módon az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz és képviselethez való hozzáférést.
VI. FEJEZET
INTÉZKEDÉSEK A BEFOGADÁSI RENDSZER HATÉKONYSÁGÁNAK JAVÍTÁSÁRA
30. cikk
Az illetékes hatóságok
Valamennyi tagállam közli a Bizottsággal az ezen irányelvből fakadó kötelezettségek teljesítéséért felelős hatóságok nevét. A tagállamok értesítik a Bizottságot az e hatóságok adataiban bekövetkezett valamennyi változásról.
31. cikk
Iránymutatási, nyomonkövetési és ellenőrzési rendszer
(1) Alkotmányos berendezkedésük figyelembevételével a tagállamok bevezetik a vonatkozó mechanizmusokat a befogadási feltételek szintjére vonatkozó megfelelő iránymutatás, nyomon követés és ellenőrzés kialakítása érdekében. A tagállamok figyelembe veszik a Menekültügyi Ügynökség által az (EU) 2021/2303 rendelet 13. cikkével összhangban kidolgozott, a befogadási feltételekre vonatkozó, rendelkezésre álló, nem kötelező erejű operatív előírásokat, mutatókat, iránymutatásokat vagy bevált gyakorlatokat, a tagállamoknak a befogadási rendszereik ezen irányelvvel összhangban történő megszervezésére vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül.
(2) A tagállamok befogadási rendszereire az (EU) 2021/2303 rendelet 5. fejezetében meghatározott ellenőrzési mechanizmus vonatkozik.
32. cikk
Készenléti tervezés
(1) Valamennyi tagállam – esettől függően a helyi és regionális hatóságokkal, a civil társadalmi szervezetekkel és a nemzetközi szervezetekkel konzultálva – készenléti tervet dolgoz ki. A készenléti terv rögzíti a kérelmezők ezen irányelvvel összhangban való megfelelő fogadásának biztosítására olyan esetekben hozandó tervezett intézkedéseket, amikor a tagállam a nemzetközi védelmet kérelmezők – beleértve a kísérő nélküli kiskorúakat – aránytalanul magas számával szembesül. A készenléti tervnek tartalmaznia kell a 20. cikk (10) bekezdésének b) pontjában említett helyzetek lehető leggyorsabb kezelését célzó intézkedéseket is.
(2) Az (1) bekezdésben említett készenléti tervnek figyelembe kell vennie a sajátos nemzeti körülményeket, a Menekültügyi Ügynökség által kidolgozandó mintadokumentum felhasználásával, és erről 2025. április 12-ig értesíteni kell a Menekültügyi Ügynökséget. Az említett tervet a megváltozott körülmények miatt szükség esetén, de legalább háromévente felül kell vizsgálni, és amennyiben naprakésszé teszik, arról értesíteni kell a Menekültügyi Ügynökséget. A tagállamok minden olyan esetben tájékoztatják a Bizottságot és a Menekültügyi Ügynökséget, amikor a készenléti tervet életbe léptetik.
(3) A tagállamok tájékoztatják a Menekültügyi Ügynökséget – annak kérésére – az (1) bekezdésben említett készenléti terveikről, a Menekültügyi Ügynökség pedig segítséget nyújt a tagállamoknak – azok beleegyezésével – készenléti terveik kidolgozásában és felülvizsgálatában.
33. cikk
Személyzet és erőforrások
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ezen irányelv végrehajtásáért közvetlenül felelős hatóságok és más szervezetek személyzete megkapja a szükséges képzést a kérelmezők – beleértve a kiskorúakat is – szükségletei tekintetében. E célból a tagállamok személyzetük képzésébe belefoglalják a Menekültügyi Ügynökség által kidolgozott európai menekültügyi képzési programnak a befogadási feltételekkel, valamint a különleges befogadási szükségletekkel rendelkező kérelmezők azonosításával kapcsolatos releváns lényeges részeit.
(2) A tagállamok rendelkezésre bocsátják az ezen irányelv végrehajtásához szükséges erőforrásokat – beleértve a szükséges személyzetet, fordítókat és tolmácsokat –, figyelembe véve a kérelmezők számának szezonális ingadozásait. Amennyiben a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalom vagy nemzetközi szervezetek részt vesznek ezen irányelv végrehajtásában, rendelkezésükre kell bocsátani az ehhez szükséges erőforrásokat.
34. cikk
Nyomon követés és értékelés
A Bizottság 2028. június 12-ig és azt követően legalább ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, és javaslatot tesz a szükséges módosításokra.
A tagállamok a Bizottság kérésére 2027. június 12-ig és azt követően háromévente megküldik a jelentés összeállításához szükséges összes információt.
35. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1–10., 12., 13., 17–29. és 31–34. cikknek legkésőbb 2026. június 12-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
36. cikk
Hatályon kívül helyezés
A 2013/33/EU irányelv 2026. június 12-ével hatályát veszti azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, az I. mellékletben a 2013/33/EU irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket nem érintve.
A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásnak kell tekinteni és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.
37. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
38. cikk
Címzettek
Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2024. május 14-én.
az Európai Parlament részéről
az elnök
R. METSOLA
a Tanács részéről
az elnök
H. LAHBIB
(1) HL C 75., 2017.3.10., 97. o.
(2) HL C 207., 2017.6.30., 67. o.
(3) Az Európai Parlament 2024. április 10-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2024. május 14-i határozata.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/2303 rendelete (2021. december 15.) az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségéről és a 439/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 468., 2021.12.30., 1. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1147 rendelete (2021. július 7.) a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap létrehozásáról (HL L 251., 2021.7.15., 1. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1348 rendelete (2024. május 14.) az Unión belüli nemzetközi védelem iránti közös eljárás létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1348, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1348/oj).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1351 rendelete (2024. május 14.) a menekültügy és a migráció kezeléséről, az (EU) 2021/1147 és az (EU) 2021/1060 rendelet módosításáról, valamint a 604/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1351, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1351/oj).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 2005.9.30., 22. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (HL L 166., 2004.4.30., 1. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1231/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről (HL L 344., 2010.12.29., 1. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1347 rendelete (2024. május 14.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemben részesülő személyként való elismerésére, a menekültek vagy a kiegészítő védelemre jogosult személyek egységes jogállására, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról, a 2003/109/EK tanácsi irányelv módosításáról és a 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L, 2024/1347, 2024.5.22., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1347/oj.).
(13) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).
I. MELLÉKLET
A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidő
(a 35. cikk szerint)
|
Irányelv |
Az átültetés határideje |
|
2013/33/EU irányelv |
2015. július 20. |
II. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
|
A 2013/33/EU irányelv |
Ez az irányelv |
|
1. cikk |
1. cikk |
|
2. cikk, bevezető szöveg |
2. cikk, bevezető szöveg |
|
2. cikk, a) pont |
2. cikk, 1. pont |
|
2. cikk, b) pont |
2. cikk, 2. pont |
|
2. cikk, c) pont |
2. cikk, 3. pont |
|
2. cikk, d) pont |
2. cikk, 4. pont |
|
2. cikk, e) pont |
2. cikk, 5. pont |
|
2. cikk, f) pont |
2. cikk, 6. pont |
|
2. cikk, g) pont |
2. cikk, 7. pont |
|
— |
2. cikk, 8. pont |
|
2. cikk, h) pont |
2. cikk, 9. pont |
|
2. cikk, i) pont |
2. cikk, 10. pont |
|
— |
2. cikk, 11. pont |
|
— |
2. cikk, 12. pont |
|
2. cikk, j) pont |
2. cikk, 13. pont |
|
2. cikk, k) pont |
2. cikk, 14. pont |
|
3. cikk |
3. cikk |
|
4. cikk |
4. cikk |
|
5. cikk, (1) bekezdés |
5. cikk, (1) bekezdés, első és harmadik albekezdés |
|
— |
5. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
5. cikk, (2) bekezdés |
5. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
|
— |
5. cikk, (2) bekezdés, második, harmadik és negyedik albekezdés |
|
6. cikk, (1)–(4) bekezdés |
6. cikk, (1) bekezdés |
|
6. cikk, (5) bekezdés |
6. cikk, (3) bekezdés |
|
6. cikk, (6) bekezdés |
6. cikk, (2) bekezdés |
|
7. cikk, (1) bekezdés |
7. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés és 8. cikk, (3) bekezdés |
|
— |
7. cikk, (5) és (7) bekezdés |
|
7. cikk, (2) bekezdés |
9. cikk, (1) bekezdés első albekezdés és 8. cikk, (2) bekezdés első albekezdés |
|
— |
8. cikk, (1) bekezdés, 8. cikk, (2) bekezdés második albekezdés és 8. cikk, (4), (6) és (7) bekezdés |
|
— |
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
— |
9. cikk, (2) bekezdés |
|
7. cikk, (3) bekezdés |
7. cikk, (4) bekezdés |
|
7. cikk, (4) bekezdés |
8. cikk, (5) bekezdés és 9. cikk, (3) bekezdés |
|
7. cikk, (5) bekezdés |
7. cikk, (6) bekezdés |
|
— |
9. cikk, (4) és (5) bekezdés |
|
8. cikk, (1) és (2) bekezdés |
10. cikk, (1) és (2) bekezdés |
|
— |
10. cikk, (3) bekezdés |
|
8. cikk, (3) bekezdés, a) és b) pont |
10. cikk, (4) bekezdés, a) és b) pont |
|
— |
10. cikk, (4) bekezdés, c) pont |
|
8. cikk, (3) bekezdés, c) pont |
10. cikk, (4) bekezdés, d) pont |
|
8. cikk, (3) bekezdés, d) pont |
10. cikk, (4) bekezdés, e) pont |
|
8. cikk (3), bekezdés, e) pont |
10. cikk, (4) bekezdés, f) pont |
|
8. cikk (3) bekezdés, f) pont |
10. cikk, (4) bekezdés, g) pont |
|
8. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |
10. cikk, (4) bekezdés, második albekezdés |
|
8. cikk, (4) bekezdés |
10. cikk, (5) bekezdés |
|
9. cikk |
11. cikk |
|
10. cikk |
12. cikk |
|
11. cikk |
13. cikk |
|
12. cikk |
14. cikk |
|
13. cikk |
15. cikk |
|
14. cikk |
16. cikk |
|
15. cikk, (1) bekezdés |
17. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
— |
17. cikk, (1) bekezdés második albekezdés |
|
15. cikk, (2) bekezdés |
17. cikk, (2) bekezdés |
|
— |
17. cikk, (4)–(8) bekezdés |
|
15. cikk, (3) bekezdés |
17. cikk, (9) bekezdés |
|
— |
18. cikk |
|
16. cikk |
— |
|
17. cikk, (1)–(4) bekezdés |
19. cikk, (1)–(5) bekezdés |
|
— |
19. cikk, (6) bekezdés |
|
17. cikk, (5) bekezdés |
19. cikk, (7) bekezdés |
|
18. cikk, (1)–(8) bekezdés |
20. cikk, (1)–(4) és (6)–(9) bekezdés |
|
— |
20. cikk, (5) bekezdés |
|
18. cikk, (9) bekezdés, első és második albekezdés |
20. cikk, (10) bekezdés, első és második albekezdés |
|
— |
20. cikk, (10) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
— |
21. cikk |
|
19. cikk |
22. cikk, (1) és (3) bekezdés |
|
— |
22. cikk, (2) bekezdés |
|
20. cikk, bevezető szövegrész |
23. cikk, (1) bekezdés |
|
20. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, a), b) és c) pont |
23. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés a), b) és c) pont |
|
— |
23. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, e) és f) pont |
|
20. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
20. cikk, (3) bekezdés |
|
20. cikk, (2) bekezdés |
— |
|
20. cikk, (3) bekezdés |
23. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés, d) pont |
|
20. cikk, (4) bekezdés |
— |
|
20. cikk, (5) bekezdés |
23. cikk, (4) bekezdés |
|
20. cikk, (6) bekezdés |
23. cikk, (5) bekezdés |
|
21. cikk |
24. cikk |
|
22. cikk, (1) bekezdés |
25. cikk, (1) bekezdés |
|
— |
25. cikk, (2) bekezdés |
|
22. cikk, (2), (3) és (4) bekezdés |
25. cikk, (3), (4) és (5) bekezdés |
|
23. cikk, (1)–(5) bekezdés |
26. cikk, (1)–(5) bekezdés |
|
24. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
27. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés és 27. cikk, (6) bekezdés |
|
24. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
— |
|
— |
27. cikk, (1) bekezdés, második albekezdéstől a nyolcadik albekezdésig, és 27. cikk, (2)–(5) és (8) bekezdés |
|
24. cikk, (2) és (3) bekezdés |
27. cikk, (9) és (10) bekezdés |
|
24. cikk, (4) bekezdés |
26. cikk, (6) bekezdés |
|
25. cikk |
28. cikk |
|
26. cikk |
29. cikk |
|
27. cikk |
30. cikk |
|
28. cikk |
31. cikk |
|
— |
32. cikk |
|
29. cikk |
33. cikk |
|
30. cikk, (1) és (2) bekezdés |
34. cikk |
|
30. cikk, (3) bekezdés |
— |
|
31. cikk |
35. cikk |
|
32. cikk |
36. cikk |
|
33. cikk, (1) bekezdés |
37. cikk |
|
33. cikk, (2) bekezdés |
— |
|
34. cikk |
38. cikk |
|
I. melléklet |
— |
|
II. melléklet |
I. melléklet |
|
III. melléklet |
II. melléklet |
ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2024/1346/oj
ISSN 1977-0731 (electronic edition)