(1)   A 2003/87/EK irányelv 3c. cikke (6) bekezdése hatodik albekezdésének alkalmazásában a kereskedelmi légijármű-üzembentartó létrehoz, dokumentál, végrehajt és fenntart egy olyan írásos eljárást, amellyel nyomon követi a szubszonikus légi járatokban felhasznált támogatható légijármű-üzemanyag mennyiségét, és a támogatható légijármű-üzemanyag bejelentett mennyiségét tájékoztató jelleggel külön feltünteti az éves kibocsátási jelentésében.

(2)   E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a légijármű-üzembentartó biztosítja, hogy a támogatható légijármű-üzemanyag bejelentett mennyisége az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkével összhangban tanúsításra kerüljön. A légijármű-üzembentartó felhasználhatja az (EU) 2018/2001 irányelv 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban létrehozott uniós adatbázisban rögzített adatokat.

(3)   Kevert légijármű-üzemanyagok esetében a légijármű-üzembentartó a támogatható légijármű-üzemanyag hiányát feltételezve alapértelmezett 100 %-os fosszilis hányadot alkalmaz, vagy a (4) vagy (5) bekezdéssel összhangban határozza meg a támogatható hányadot. A légijármű-üzembentartó 100 %-os támogathatósági arányú tiszta légijármű-üzemanyagot is bejelenthet.

(4)   Amennyiben a támogatható légijármű-üzemanyagokat fizikailag fosszilis tüzelőanyagokkal keverik, és fizikailag azonosítható tételekben szállítják a légi járműhöz, a légijármű-üzembentartó a támogatható tartalom becslését a megvásárolt fosszilis tüzelőanyagok és támogatható légijármű-üzemanyagok anyagmérlegére alapozhatja.

Ezen túlmenően a légijármű-üzembentartó az illetékes hatóság számára hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a támogatható légijármű-üzemanyagot közvetlenül az adott járat megkezdése előtti feltöltést követően a járathoz rendelték.

Amennyiben egy légijármű egymást követően több járatot biztosít anélkül, hogy a szóban forgó járatok között üzemanyag-felvételre kerülne sor, a légijármű-üzembentartó felosztja a támogatható légijármű-üzemanyag mennyiségét, és az előzetes kibocsátási tényező alkalmazásával kiszámított kibocsátásokkal arányosan az említett járatokhoz rendeli.

(5)   Amennyiben a támogatható légijármű-üzemanyag fizikailag nem rendelhető hozzá a repülőtéren egy adott járathoz, a légijármű-üzembentartó a bioüzemanyagokat azon járataihoz rendeli hozzá, amelyek esetében kibocsátási egységeket kell leadni a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdésének megfelelően, mégpedig a szóban forgó repülőtérről induló említett járatoknak az előzetes kibocsátási tényező felhasználásával kiszámított kibocsátásával arányosan.

A légijármű-üzembentartó azonos energiatartalmú támogatható légijármű-üzemanyagok vásárlási bizonylatai alapján is meghatározhatja a támogatható hányadot, feltéve, hogy a légijármű-üzembentartó az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy a támogatható légijármű-üzemanyagot a jelentési időszakban, a jelentési időszak kezdete előtt 3 hónappal vagy a jelentési időszak vége után 3 hónappal szállították ki az indulási repülőtér tüzelőanyag-adagoló rendszerébe.

(6)   E cikk (4) és (5) bekezdésének alkalmazásában a légijármű-üzembentartó az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy:

a)

a bejelentett támogatható légijármű-üzemanyag teljes mennyisége nem haladja meg az azon járatokhoz felhasznált üzemanyag teljes mennyiségét, amelyek esetében a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdésének megfelelően kibocsátási egységeket kell leadni, és amelyek arról a repülőtérről indulnak, ahová a támogatható légijármű-üzemanyagot kiszállították;

b)

azon járatok tekintetében, amelyek esetében a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3) bekezdésének megfelelően kibocsátási egységeket kell leadni, a támogatható légijármű-üzemanyag mennyisége nem haladja meg a megvásárolt támogatható légijármű-üzemanyag összmennyiségét, amelyből le kell vonni a harmadik feleknek eladott támogatható légijármű-üzemanyag mennyiségét;

c)

a légi járatokhoz hozzárendelt támogatható légijármű-üzemanyag repülőtérpáronként összesített támogatható hányada nem haladja meg az elismert nemzetközi szabvány szerint tanúsított, adott támogatható légijármű-üzemanyagra vonatkozó maximális keverési határértéket, amennyiben ilyen határérték alkalmazandó;

d)	nem kerül sor ugyanazon támogatható légijárműüzemanyag-mennyiség kettős elszámolására, különös tekintettel arra, hogy a megvásárolt támogatható légijármű-üzemanyagot sem egy korábbi jelentés, sem más felhasználó, sem más rendszer nem tünteti fel felhasználtként.

Az első albekezdés a)–c) pontjának alkalmazásában a repülés után és feltöltés előtt a tartályban maradó üzemanyagot 100 %-ban fosszilis tüzelőanyagnak kell tekinteni.

Adott esetben az ezen bekezdés első albekezdése d) pontjában említett követelményeknek való megfelelés igazolásához a légijármű-üzembentartó felhasználhatja az (EU) 2018/2001 irányelv 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban létrehozott uniós adatbázisban rögzített adatokat.

(7)   Amennyiben a támogatható légijármű-üzemanyag kibocsátási tényezője nulla, az előzetes kibocsátási tényezőt valamennyi kevert légijármű-üzemanyag kibocsátási tényezőjének kiszámításához és bejelentéséhez meg kell szorozni az adott tüzelőanyag fosszilishányadával.”

(1)   A 11. cikk, a 12. cikk (2) bekezdése, a 13. és 14. cikke a 15. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 16. cikk alkalmazandó. E célból:

a)	az üzemeltetőkre vagy légijármű-üzembentartókra történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabályozott jogalanyokra vonatkozna;

b)	a légi közlekedési tevékenységre való bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabályozott jogalany tevékenységére vonatkozna.

(2)   Legkésőbb négy hónappal azelőtt, hogy a szabályozott jogalany a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá eső tevékenységbe kezd, jóváhagyás céljából benyújtja a nyomonkövetési tervét az illetékes hatóságnak, kivéve, ha az illetékes hatóság eltérő benyújtási határidőt szab meg.

A nyomonkövetési terv egy konkrét szabályozott jogalany nyomonkövetési módszereinek részletes, teljes és átlátható dokumentációjából áll, és tartalmazza legalább az I. mellékletben meghatározott elemeket.

A szabályozott jogalany a nyomonkövetési tervvel együtt benyújtja kockázatértékelési eredményeit is, amelyek igazolják, hogy a javasolt ellenőrzési tevékenységek és az ellenőrzési tevékenységek eljárásai arányosak a megállapított eredendő kockázatokkal és ellenőrzési kockázatokkal.

(3)   A 15. cikkel összhangban a szabályozott jogalany nyomonkövetési tervének jelentős módosításai közé tartoznak a következők:

a)	a szabályozott jogalany kategóriájának megváltozása, amennyiben e változás a nyomonkövetési módszer megváltoztatását teszi szükségessé vagy az alkalmazandó lényegességi szint megváltozását vonja maga után az (EU) 2018/2067 végrehajtási rendelet 23. cikke alapján;

b)	a 75n. cikktől eltérve az arra vonatkozó módosítások, hogy a szabályozott jogalany »kis kibocsátású szabályozott jogalanynak« minősül-e;

c)	az alkalmazott meghatározási szint megváltozása;

d)	új tüzelőanyag-áramok bevezetése;

e)	a tüzelőanyag-áramok besorolásának módosítása a jelentős és a csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramok között, amennyiben e változás a nyomonkövetési módszer megváltoztatását teszi szükségessé;

f)	a számítási tényező alapértelmezett értékének módosítása, amennyiben az értéket a nyomonkövetési tervben meg kell határozni;

g)	az alkalmazási körre vonatkozó tényező alapértelmezett értékének megváltozása;

h)	a mintavételhez, az elemzéshez vagy a kalibráláshoz kapcsolódó új módszerek bevezetése vagy azokat érintő változások, amennyiben azok közvetlenül befolyásolják a kibocsátási adatok pontosságát.

(1)   Ha egy szabályozott jogalany azt állítja, hogy egy konkrét nyomonkövetési módszer alkalmazása észszerűtlen költségekkel járna, az illetékes hatóság a szabályozott jogalany indokolásának figyelembevételével értékeli, hogy a költségek észszerűtlenek-e.

Az illetékes hatóság akkor tekinti a költségeket észszerűtlennek, ha a becsült költségek meghaladják a hasznot. E célból a hasznot úgy kell kiszámítani, hogy egy javulási tényezőt meg kell szorozni a kibocsátási egységek egységenkénti 60 EUR-s referenciaárával. A költségek között figyelembe kell venni a berendezések gazdasági élettartamán alapuló értékcsökkenési időszakot.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve a szabályozott jogalanynak figyelembe kell vennie a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-áramok fogyasztóinál, többek között a végső fogyasztóknál alkalmazott egyedi nyomonkövetési módszertan alkalmazása során felmerülő költségeket. Ezen albekezdés alkalmazásában a szabályozott jogalany konzervatív költségbecslést alkalmazhat.

A 2024-es évre vonatkozó múltbeli kibocsátásoknak a 2003/87/EK irányelv 30f. cikkének (4) bekezdésével összhangban történő nyomon követése és jelentése tekintetében a tagállamok mentesíthetik a szabályozott jogalanyokat annak megindoklása alól, hogy egy adott nyomonkövetési módszer észszerűtlen költségekkel jár.

(3)   Annak értékelése során, hogy a költségek észszerűtlenek-e a szabályozott jogalany által szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiség meghatározási szintjeinek megválasztása szempontjából, az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett javulási tényezőként a jelenlegi bizonytalanság és azon meghatározási szint bizonytalansági küszöbértéke közötti különbséget használja, amely a javítás és az adott tüzelőanyag-áram legutóbbi három évre vonatkozó évi átlagos kibocsátásának szorzata lenne.

Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen adatok az adott tüzelőanyag-áram legutóbbi három évre vonatkozó évi átlagos kibocsátásáról, a szabályozott jogalany az évi átlagos kibocsátás konzervatív becslését alkalmazza, a biomasszából származó CO2 levonásával. A nemzeti jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés alá eső mérőműszerek esetében a jelenlegi bizonytalanságot helyettesítheti a vonatkozó nemzeti jogszabályok által megengedett legnagyobb hiba.

E bekezdés alkalmazásában a 38. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni, feltéve, hogy a szabályozott jogalany rendelkezésére áll az égetésre használt bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumaira vonatkozó információ.

(4)   Annak értékelése során, hogy a költségek észszerűtlenek-e a szabályozott jogalany alkalmazási körének meghatározása során alkalmazott meghatározási szintek megválasztása és a bejelentett kibocsátás minőségét javító, de a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségére vonatkozó adatok pontosságára közvetlen hatással nem bíró intézkedések szempontjából, az illetékes hatóság javulási tényezőként az adott tüzelőanyag-áram legutóbbi három jelentési időszakra vonatkozó évi átlagos kibocsátásának 1 %-át használja. A bejelentett kibocsátás minőségét javító, de a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségére vonatkozó adatok pontosságára közvetlen hatással nem bíró intézkedések a következőket foglalhatják magukban:

a)	átváltás az alapértelmezett értékekről a számítási tényezők meghatározása érdekében végzett elemzésekre;

b)	az egy tüzelőanyag-áramra jutó elemzések számának növelése;

c)

amennyiben a konkrét mérési feladat nem esik a nemzeti jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés alá, a mérőműszerek helyettesítése a tagállam hasonló alkalmazásaira vonatkozó jogszabályban előírt metrológiai ellenőrzés vonatkozó követelményeinek megfelelő eszközökkel, vagy a 2014/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*4) vagy a 2014/32/EU irányelv alapján elfogadott nemzeti szabályoknak megfelelő mérőműszerekkel;

d)	a mérőműszerek kalibrálási és karbantartási időközeinek rövidítése;

e)	az adatkezelési és ellenőrzési tevékenységeknek az eredendő és ellenőrzési kockázatot jelentősen csökkentő javulása;

f)	az alkalmazási körre vonatkozó tényező pontosabb meghatározására való váltás a szabályozott jogalanyok részéről.

(5)   A szabályozott jogalanyok nyomonkövetési módszereinek javításához kapcsolódó intézkedések nem minősülnek észszerűtlen költséget okozó intézkedésnek, ha nem haladják meg a jelentési időszakonként összesített 4 000 EUR-s összeget. Kis kibocsátású szabályozott jogalanyok esetében ez a küszöbérték jelentési időszakonként 1 000 EUR.

(1)   A kibocsátás nyomon követése és a kapcsolódó számítási tényezők meghatározási szintjeire vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása érdekében minden szabályozott jogalany meghatározza a saját kategóriáját a (2) bekezdésnek megfelelően, és adott esetben az összes tüzelőanyag-áram kategóriáját a (3) bekezdés értelmében.

(2)   A szabályozott jogalany a következő kategóriák egyikébe sorolja be magát:

a)	A. kategóriájú létesítmény, amennyiben a 2027 és 2030 közötti időszak átlagos éves hitelesített kibocsátása a jelentési időszakot megelőző két évben a biomasszából származó CO2 nélkül legfeljebb 50 000 tonna CO2(e);

b)	B. kategóriájú létesítmény, amennyiben a 2027 és 2030 közötti időszak átlagos éves hitelesített kibocsátása a jelentési időszakot megelőző két évben a biomasszából származó CO2 nélkül több mint 50 000 tonna CO2(e).

2031-től kezdődően az első albekezdés a) és b) pontjában említett A. és B. kategóriájú jogalanyokat a jelenlegi kereskedési időszakot közvetlenül megelőző kereskedési időszak átlagos hitelesített éves kibocsátásai alapján kell meghatározni.

A 14. cikk (2) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóság lehetővé teheti, hogy a szabályozott jogalanynak ne kelljen módosítania a nyomonkövetési tervet, ha a hitelesített kibocsátások alapján ugyan meghaladja a szabályozott jogalanyok osztályozására vonatkozóan az első albekezdésben megadott küszöbértéket, de a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolni tudja, hogy az előző öt jelentési időszak során nem haladták meg az említett küszöbértéket, és a következő jelentési időszakokban sem fogják újra meghaladni azt.

(3)   A szabályozott jogalany valamennyi tüzelőanyag-áramot a következő kategóriák egyikébe sorolja be:

a)	csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramok, amennyiben a szabályozott jogalany által kiválasztott tüzelőanyag-áramok évente együttesen 1 000 tonnánál kevesebb fosszilis eredetű CO2-nek felelnek meg;

b)	jelentős tüzelőanyag-áramok, amennyiben a tüzelőanyag-áramok nem esnek az a) pontban említett kategóriába.

A 14. cikk (2) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóság lehetővé teheti, hogy a szabályozott jogalanynak ne kelljen módosítania a nyomonkövetési tervet, ha a hitelesített kibocsátások alapján ugyan meghaladja a tüzelőanyag-áramok csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramként történő besorolására vonatkozóan az első albekezdésben megadott küszöbértéket, de a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolni tudja, hogy az előző öt jelentési időszak során nem haladták meg az említett küszöbértéket, és a következő jelentési időszakokban sem fogják újra meghaladni azt.

(4)   Amennyiben a szabályozott jogalany (2) bekezdésben említett kategóriájának meghatározásához használt átlagos éves hitelesített kibocsátás nem áll rendelkezésre, vagy már nem reprezentatív a (2) bekezdés alkalmazásában, a szabályozott jogalany az éves átlagos kibocsátásra vonatkozó konzervatív becslést alkalmaz a szabályozott jogalany kategóriájának meghatározásához, a biomasszából származó CO2 levonásával.

(5)   E cikk alkalmazásában a 38. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni.

(1)   Amennyiben műszaki okok miatt az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv alkalmazása ideiglenesen nem megvalósítható, az érintett szabályozott jogalany az elérhető legmagasabb meghatározási szintet alkalmazza, vagy amennyiben a meghatározási szint alkalmazása nem lehetséges, meghatározási szint nélküli konzervatív megközelítést alkalmaz – az alkalmazási körre vonatkozó tényező kivételével – mindaddig, amíg a nyomonkövetési tervben jóváhagyott meghatározási szint alkalmazásának feltételei helyre nem állnak.

A szabályozott jogalany minden szükséges intézkedést megtesz az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv alkalmazásának mihamarabbi folytatása érdekében.

(2)   Az érintett szabályozott jogalany haladéktalanul értesíti az illetékes hatóságot a nyomonkövetési módszer (1) bekezdésben említett ideiglenes módosításáról, különös tekintettel az alábbiakra:

a)	az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési tervtől való eltérés okai;

b)	azon ideiglenes nyomonkövetési módszer részletei, amelyet a szabályozott jogalany addig használ a kibocsátás meghatározására, amíg az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési alkalmazásának feltételei helyre nem állnak;

c)	azon intézkedések, amelyeket a szabályozott jogalany hoz az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv alkalmazási feltételeinek helyreállítása érdekében;

d)	az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv újbóli alkalmazásának várható időpontja.

(1)   A jelentős tüzelőanyag-áramokra vonatkozó meghatározási szintek megállapítása során a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiség és minden egyes számítási tényező meghatározásához valamennyi szabályozott jogalany a következőket alkalmazza:

a)	legalább az V. mellékletben felsorolt meghatározási szintek A. kategóriájú jogalany esetében, vagy ha számítási tényezőt írtak elő olyan tüzelőanyag-áramra, amely kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyag;

b)	az a) pontban említetteken kívüli esetekben a IIa. mellékletben meghatározott legmagasabb meghatározási szint.

A jelentős tüzelőanyag-áramok szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyisége és számítási tényezői esetében azonban a szabályozott jogalany az első albekezdésben előírtnál legfeljebb két szinttel alacsonyabb – de az 1. meghatározási szintnél nem alacsonyabb – szintet is alkalmazhat, amennyiben az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy az első albekezdéssel összhangban előírt meghatározási szint vagy adott esetben a következő legmagasabb meghatározási szint elérése műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekkel jár.

(2)   A csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramok esetében a szabályozott jogalany a meghatározási szintek alkalmazása helyett konzervatív becslések segítségével is meghatározhatja a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget és az egyes számítási tényezőket, kivéve, ha a megadott meghatározási szint további erőfeszítés nélkül elérhető.

Az első albekezdésben említett tüzelőanyag-áramok esetében a szabályozott jogalany számlák vagy vásárlási bizonylatok alapján is meghatározhatja a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget, kivéve, ha a megadott meghatározási szint további erőfeszítés nélkül elérhető.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóság engedélyezte a t CO2/t-ben vagy t CO2/Nm3-ben kifejezett tüzelőanyag-kibocsátási tényezők használatát, a mértékegység-átváltási tényező a meghatározási szintek alkalmazása helyett konzervatív becslések segítségével is nyomon követhető, kivéve, ha a megadott meghatározási szint további erőfeszítés nélkül elérhető.

(1)   A tüzelőanyag-áramokra vonatkozó releváns meghatározási szintek megállapítása során az alkalmazási körre vonatkozó tényező megállapításához valamennyi szabályozott jogalanynak a IIa. mellékletben meghatározott legmagasabb meghatározási szintet kell alkalmaznia.

A szabályozott jogalany azonban alkalmazhat az első albekezdésben előírtnál egy szinttel alacsonyabb első meghatározási szintet, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy az első albekezdéssel összhangban előírt meghatározási szint elérése műszakilag nem megvalósítható, észszerűtlen költségekkel jár, vagy a 75 l. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában felsorolt módszerek nem állnak rendelkezésre.

Ha a második albekezdés nem alkalmazandó, a szabályozott jogalany az első albekezdésben előírtnál két szinttel alacsonyabb – de az 1. meghatározási szintnél nem alacsonyabb – szintet is alkalmazhat, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy az első albekezdéssel összhangban előírt meghatározási szint elérése műszakilag nem megvalósítható, észszerűtlen költségekkel jár, vagy egyszerűsített bizonytalansági értékelés alapján az alacsonyabb meghatározási szintekben megadott módszerekkel pontosabban megállapítható, hogy a tüzelőanyagot a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó ágazatokban használják-e égetésre.

Amennyiben a szabályozott jogalany egy tüzelőanyag-áram esetében a 75 l. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében felsorolt módszerek közül egynél többet alkalmaz, igazolnia kell, hogy az e bekezdésben foglalt feltételek csak a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségnek azon része tekintetében teljesülnek, amelynek tekintetében az alacsonyabb meghatározási szint módszerének alkalmazását kérik.

(2)   A csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramok esetében a szabályozott jogalanynak nem kell bizonyítania, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek, kivéve, ha egy meghatározott meghatározási szint további erőfeszítés nélkül elérhető.

(1)   A szabályozott jogalany a következő módok valamelyikén határozza meg a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget egy tüzelőanyag-árammal kapcsolatban:

a)

amennyiben az érintett szabályozott jogalanyok és tüzelőanyag-áramok megfelelnek a 2003/96/EK és az (EU) 2020/262 tanácsi irányelvet átültető nemzeti jogszabályok szerinti jelentéstételi kötelezettséggel rendelkező jogalanyoknak és az említett jogszabályok hatálya alá tartozó energiatermékeknek, az említett jogszabályok alkalmazásában alkalmazott mérési módszerek alapján, amennyiben ezek nemzeti jogszabályokban előírt metrológiai ellenőrzésen alapulnak;

b)	a mennyiségek összesítése alapján, azon a ponton mérve, ahol a tüzelőanyag-áramokat szabad forgalomba bocsátják;

c)	a tüzelőanyag-áramok szabad forgalomba bocsátásának helyén végzett folyamatos mérés alapján.

Az illetékes hatóságok azonban előírhatják a szabályozott jogalanyok számára, hogy adott esetben kizárólag az első albekezdés a) pontjában említett módszert alkalmazzák.

(2)   Ha a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségnek egy teljes naptári évre való meghatározása műszakilag nem megvalósítható vagy észszerűtlen költségekkel járna, a szabályozott jogalany az illetékes hatóság jóváhagyása függvényében kiválaszthatja a következő legmegfelelőbb napot a nyomonkövetési év és a következő év elválasztására, és azt ennek megfelelően igazítja az előírt naptári évhez. Az egy vagy több tüzelőanyag-áramnál jelentkező eltéréseket dokumentálni kell a nyomonkövetési tervben, egyértelműen rögzíteni kell őket, alapul kell őket venni a naptári évre vonatkozó reprezentatív érték meghatározásához, valamint következetesen figyelembe kell őket venni a következő év vonatkozásában. A Bizottság releváns iránymutatásokat nyújthat.

A szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségnek e cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti meghatározásakor a 28. és a 29. cikket kell alkalmazni, a 28. cikk (2) bekezdése második albekezdésének második mondata és harmadik albekezdése kivételével. E célból az üzemeltetőkre vagy a létesítményekre történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabályozott jogalanyokra vonatkozna.

A szabályozott jogalany leegyszerűsítheti a bizonytalansági értékelést, azt feltételezve, hogy a működtetett mérőműszer esetében meghatározott legnagyobb megengedhető hiba a teljes jelentési időszakra vonatkozó, a IIa. mellékletben szereplő meghatározási szintekben előírt bizonytalanságnak tekinthető.

(3)   A 75h. cikktől eltérve, amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett módszert alkalmazzák, a szabályozott jogalany meghatározási szintek alkalmazása nélkül is megállapíthatja a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget. Az illetékes hatóságok 2026. június 30-ig jelentést tesznek a Bizottságnak a szóban forgó pontban említett módszer gyakorlati alkalmazásáról és bizonytalansági szintjéről.

(1)   A 30. cikket, a 31. cikk (1), (2) és (3) bekezdését, valamint a 32., 33., 34. és 35. cikket kell alkalmazni. E célból:

a)	az üzemeltetőkre történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabályozott jogalanyokra vonatkozna;

b)	a tevékenységre vonatkozó adatokra történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségre vonatkozna;

c)	a tüzelőanyagokra vagy anyagokra történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének a) pontjában meghatározott üzemanyagokra vagy tüzelőanyagokra vonatkozna;

d)	a II. mellékletre való bármely hivatkozást a IIa. mellékletre való hivatkozásként kell értelmezni;

(2)   Az illetékes hatóság előírhatja a szabályozott jogalany számára, hogy a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagok vagy tüzelőanyagok mértékegység-átváltási tényezőjét és kibocsátási tényezőjét a kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyagok esetében előírtakkal azonos meghatározási szintek alkalmazásával állapítsa meg, feltéve, hogy nemzeti vagy regionális szinten az alábbi paraméterek bármelyike 95 %-os megbízhatósági intervallumon belül teljesül:

a)	a fűtőérték nem éri el a 2 %-ot;

b)	a kibocsátási tényező nem éri el a 2 %-ot, a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségét energiatartalomban kifejezve.

Ezen eltérés alkalmazása előtt az illetékes hatóság jóváhagyás céljából benyújtja a Bizottsághoz azon módszerek és adatforrások összefoglalását, amelyekkel megállapították, hogy az elmúlt három évben teljesült-e az említett feltételek valamelyike, valamint amelyekkel biztosították, hogy a felhasznált értékek összhangban legyenek az üzemeltetők által a megfelelő nemzeti vagy regionális szinten használt átlagértékekkel. Az illetékes hatóság összegyűjtheti vagy bekérheti az említett bizonyítékokat. Az illetékes hatóság legalább háromévente felülvizsgálja a használt értékeket, és értesíti a Bizottságot minden jelentős változásról, figyelembe véve az üzemeltetők által a megfelelő nemzeti vagy regionális szinten használt értékek átlagát.

A Bizottság az üzemanyag-piac és az európai szabványosítási folyamatok fejleményeitől függően rendszeresen felülvizsgálhatja, hogy e rendelkezés és az e bekezdésben meghatározott feltételek továbbra is relevánsak-e.

(1)   Amennyiben egy tüzelőanyag-áramhoz tartozó szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget kizárólag a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó ágazatokban történő égetésre használják fel, az alkalmazási körre vonatkozó tényezőhöz az 1-es értéket kell megadni.

Amennyiben egy tüzelőanyag-áramhoz tartozószabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiséget kizárólag a 2003/87/EK irányelv II. és III. fejezetének hatálya alá tartozó ágazatokban történő égetésre használják fel – az említett irányelv 27a. cikke alapján kizárt létesítmények kivételével –, az alkalmazási körre vonatkozó tényezőt nullában kell megállapítani, feltéve, hogy a szabályozott jogalany igazolja, hogy nem került sor a 2003/87/EK irányelv 30f. cikkének (5) bekezdésében említett kettős elszámolásra.

A szabályozott jogalany minden egyes tüzelőanyag-áram tekintetében meghatározza az alkalmazási körre vonatkozó tényezőt: vagy a (2) bekezdésben említett módszerek alkalmazásával, vagy a (3) bekezdés szerinti alapértelmezett érték alkalmazásával, az alkalmazandó meghatározási szinttől függően.

(2)   A szabályozott jogalany az alkalmazási körre vonatkozó tényezőt a következő módszerek közül egy vagy több alapján határozza meg, az e rendelet IIa. melléklete szerint alkalmazandó meghatározási szint követelményeivel összhangban:

a)	a tüzelőanyag-áramok fizikai megkülönböztetésén alapuló módszerek, beleértve a földrajzi régió megkülönböztetésén vagy a külön mérőműszerek használatán alapuló módszereket;

b)	a tüzelőanyagok kémiai tulajdonságain alapuló módszerek, amelyek alkalmazásával a szabályozott jogalanyok igazolni tudják, hogy az adott tüzelőanyag jogi, műszaki vagy gazdasági okokból kizárólag a meghatározott ágazatokban használható égetésre;

c)	adóügyi jelölőanyag használata a 95/60/EK tanácsi irányelvvel (*5) összhangban;

d)	a 68. cikk (1) bekezdésében említett hitelesített éves kibocsátási jelentés használata;

e)	a szerződéses megállapodások és számlák nyomon követhető lánca (»felügyeleti lánc«), amely a teljes ellátási láncot lefedi a szabályozott jogalanytól a fogyasztókig, beleértve a végső fogyasztókat is;

f)	a tüzelőanyagok nemzeti jelölése vagy (színezékekkel történő) színezése, a nemzeti jogszabályok alapján;

g)

olyan közvetett módszerek, amelyek lehetővé teszik a tüzelőanyagok végfelhasználásának pontos megkülönböztetését a szabad forgalomba bocsátásuk időpontjában, mint például az ágazatspecifikus fogyasztási profilok, a fogyasztók tüzelőanyag-fogyasztási szintjére jellemző kapacitási tartományok, továbbá a nyomásszintek, például a gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetében, feltéve, hogy a szóban forgó módszer használatát az illetékes hatóság jóváhagyja. A Bizottság iránymutatásokat nyújthat az alkalmazható közvetett módszerekre vonatkozóan.

(3)   Amennyiben az előírt meghatározási szintek tekintetében a (2) bekezdésben felsorolt módszerek alkalmazása műszakilag nem megvalósítható vagy észszerűtlen költségekkel járna, a szabályozott jogalany az 1-es alapértelmezett értéket is alkalmazhatja.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve a szabályozott jogalany 1-nél alacsonyabb alapértelmezett értéket is alkalmazhat, feltéve, hogy:

a)	a kibocsátások 2024–2026-os jelentési években történő jelentése céljából a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy az 1-nél alacsonyabb alapértelmezett értékek alkalmazása a kibocsátások pontosabb meghatározásához vezet, vagy

b)

a 2027. január 1-jével kezdődő jelentési években a szabályozott jogalany a kibocsátások jelentése céljából az illetékes hatóság számára kielégítő módon igazolja, hogy az 1-nél alacsonyabb alapértelmezett értékek alkalmazása a kibocsátások pontosabb meghatározásához vezet, és hogy az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül: i. a tüzelőanyag-áram csekély jelentőségű tüzelőanyag-áramnak számít; ii. a tüzelőanyag-áram alapértelmezett értéke a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó ágazatokban felhasznált tüzelőanyagok esetében legalább 0,95, az említett melléklet hatálya alá nem tartozó ágazatokban pedig nem magasabb 0,05-nél.

(5)   Amennyiben a szabályozott jogalany egy tüzelőanyag-áram esetében a (2), (3) és (4) bekezdésben felsorolt módszerek közül egynél több módszert alkalmaz, az alkalmazási körre vonatkozó tényezőt az egyes módszerek alkalmazásából eredő különböző alkalmazási körre vonatkozó tényezők súlyozott átlagaként kell meghatároznia. A szabályozott jogalany minden egyes alkalmazott módszer esetében benyújtja az információkat a módszer típusáról, a kapcsolódó alkalmazási körre vonatkozó tényezőről, a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségről és az üvegházhatású gázok nemzeti kibocsátásának jelentési rendszereire vonatkozó, az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének megfelelő szervei által jóváhagyott egységes jelentéstételi formátum (közös jelentéstételi formanyomtatvány) szerinti kódokról (CRF-kód), az elérhető szintű részletességgel.

(6)   E cikk (1) bekezdésétől és a 75i. cikktől eltérve a tagállamok előírhatják a szabályozott jogalanyok számára, hogy egy bizonyos tüzelőanyag-típusra vagy a területükön belül egy bizonyos régióra vonatkozóan az e cikk (2) bekezdésében említett konkrét módszert vagy alapértelmezett értéket alkalmazzanak. Az alapértelmezett értékek nemzeti szintű alkalmazásához a Bizottság jóváhagyása szükséges.

Az alapértelmezett érték első albekezdés szerinti jóváhagyása során a Bizottság mérlegeli, hogy a módszertanok tagállamok közötti összehangolásának szintje megfelelő-e, továbbá a pontosság, az adminisztratív hatékonyság és a fogyasztókra áthárított költségek hatásai közötti egyensúlyt, valamint a 2003/87/EK irányelv IVa. fejezete szerinti kötelezettségek elmulasztásának lehetséges kockázatát.

Az e bekezdés alapján alkalmazott, nemzeti tüzelőanyag-áramra vonatkozó alapértelmezett érték nem lehet alacsonyabb 0,95-nél a 2003/87/EK irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó ágazatokban felhasznált tüzelőanyagok esetében, illetve 0,05-nél nagyobb az említett melléklet hatálya alá nem tartozó ágazatokban felhasznált tüzelőanyagok esetében.

(7)   A szabályozott jogalanynak meg kell határoznia a nyomonkövetési tervben az alkalmazott módszereket vagy alapértelmezett értékeket.

(1)   A 38. cikket és a (2) és (2a) bekezdés kivételével a 39. cikket kell alkalmazni. E célból:

a)	az üzemeltetőkre történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabályozott jogalanyokra vonatkozna;

b)	a tevékenységre vonatkozó adatokra történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségre vonatkozna;

c)	a forrásanyagokra történő bármely hivatkozást úgy kell értelmezni, mintha az a tüzelőanyag-áramokra vonatkozna;

d)	a II. mellékletre való bármely hivatkozást a IIa. mellékletre való hivatkozásként kell értelmezni;

e)	a 39. cikk (2) bekezdésére történő bármely hivatkozást e cikk (3) bekezdésére való hivatkozásként kell értelmezni.

(2)   Amennyiben a 38. cikk (5) bekezdése alkalmazandó, figyelembe kell venni az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése szerinti, a küszöbértékektől való -eltéréseket, feltéve, hogy a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára hitelt érdemlően be tudja mutatni a vonatkozó bizonyítékokat. A Bizottság iránymutatást adhat arra vonatkozóan, hogy miként kell tovább alkalmazni a küszöbértékektől való említett eltéréseket.

(3)   Amennyiben – az előírt meghatározási szintre is figyelemmel – a szabályozott jogalanynak elemzéseket kell végeznie a biomasszahányad meghatározására, ezt a vonatkozó szabvány és az abban foglalt analitikai módszerek alapján teszi, feltéve, hogy az illetékes hatóság jóváhagyja a szóban forgó szabvány és analitikai módszerek használatát.

Amennyiben – az előírt meghatározási szintre is figyelemmel – a szabályozott jogalanynak elemzéseket kell végeznie a biomasszahányad meghatározására, de az első albekezdés alkalmazása műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekkel járna, a szabályozott jogalany a biomasszahányad meghatározása céljából alternatív becslési módszert nyújt be jóváhagyásra az illetékes hatósághoz.

(1)   Az illetékes hatóság egy szabályozott jogalanyt kis kibocsátásúnak minősíthet, ha az alábbi feltételek közül legalább egy teljesül:

a)	a 2027 és 2030 közötti időszak átlagos éves hitelesített kibocsátása a jelentési időszakot megelőző két évben – a biomasszából származó CO2 nélkül – évi 1 000 tonna CO2-nál kevesebb;

b)	2031-től kezdve az adott szabályozott jogalanynak a jelenlegi kereskedési időszakot közvetlenül megelőző kereskedési időszakban bejelentett éves átlagos kibocsátása – a biomasszából származó CO2 nélkül – évi 1 000 tonna CO2-nél kevesebb;

c)

amennyiben az a) pontban említett átlagos éves kibocsátás nem áll rendelkezésre vagy már nem reprezentatív az a) pont alkalmazásában, de az adott szabályozott jogalany következő öt évre vonatkozó éves kibocsátása – a biomasszából származó CO2 kivételével – konzervatív becslési módszer alapján évi 1 000 tonna CO2(e)-nál kevesebb lesz.

E bekezdés alkalmazásában a 38. cikk (5) bekezdését kell alkalmazni.

(2)   A kis kibocsátású szabályozott jogalany nem köteles benyújtani a 12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említett igazoló dokumentumokat.

(3)   A 75j. cikktől eltérve a kis kibocsátású szabályozott jogalany a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségét meghatározhatja a rendelkezésre álló és dokumentált beszerzési nyilvántartások és becsült készletváltozások alapján.

(4)   A 75h. cikktől eltérve a kis kibocsátású szabályozott jogalany a minimumként megállapított 1. meghatározási szintet alkalmazhatja a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségnek és a számítási tényezőknek az összes tüzelőanyag-áramra vonatkozó meghatározása céljából, kivéve, ha nagyobb pontosság érhető el a szabályozott jogalany által tett további erőfeszítések nélkül.

(5)   A számítási tényezők elemzések alapján történő, a 32. cikknek megfelelő meghatározása érdekében a kis kibocsátású szabályozott jogalany bármely olyan laboratóriumot alkalmazhat, amely műszakilag alkalmas és képes arra, hogy műszakilag hiteles eredményeket állítson elő a vonatkozó analitikai eljárások használatával, és igazolja a 34. cikk (3) bekezdésében említett minőségbiztosítási intézkedések megtételét.

(6)   Amennyiben az egyszerűsített nyomon követés alá tartozó, kis kibocsátású szabályozott jogalany bármely naptári évben átlépi a (2) bekezdésben említett küszöbértéket, a szóban forgó szabályozott jogalany haladéktalanul értesíti erről az illetékes hatóságot.

A szabályozott jogalany haladéktalanul benyújtja jóváhagyásra a nyomonkövetési terv bármely, a 15. cikk (3) bekezdése b) értelmében történő jelentős módosítását az illetékes hatóságnak.

Az illetékes hatóság azonban lehetővé teszi, hogy a szabályozott jogalany egyszerűsített nyomon követést folytasson, amennyiben a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a (2) bekezdésben említett küszöbértéket az utóbbi öt jelentési időszakban nem lépték túl, és a következő jelentési időszaktól kezdve nem fogják túllépni.

(1)   2026-tól a szabályozott jogalany minden év április 30-ig benyújtja az illetékes hatóságnak az (EU) 2018/2067 végrehajtási rendeletnek megfelelően hitelesített kibocsátási jelentést, amely tartalmazza a jelentési időszak éves kibocsátását.

2025-ben a szabályozott jogalanyok április 30-ig benyújtják az illetékes hatóságnak a 2024-es éves kibocsátásokra vonatkozó kibocsátási jelentést. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a jelentésben szereplő információk összhangban legyenek e rendelet követelményeivel.

Az illetékes hatóságok azonban előírhatják a szabályozott jogalanyok számára, hogy az e bekezdésben említett éves kibocsátási jelentéseket április 30. előtt nyújtsák be, feltéve, hogy a jelentést legkorábban a 68. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidő után egy hónappal nyújtják be.

(2)   Az (1) bekezdésben említett éves kibocsátási jelentések tartalmazzák legalább a X. mellékletben felsorolt információkat.

(1)   Valamennyi szabályozott jogalany rendszeresen ellenőrzi, hogy javítható-e az alkalmazott nyomonkövetési módszer.

A szabályozott jogalanyok adott esetben az alábbi határidőkig nyújtják be az illetékes hatóságnak a (2) vagy (3) bekezdésben említett információkat tartalmazó jelentést jóváhagyás céljából:

a)	A. kategóriájú jogalanyok esetében minden ötödik év július 31-ig;

b)	B. kategóriájú jogalanyok esetében minden harmadik év július 31-ig;

c)	az alkalmazási körre vonatkozóan a 75 l. cikk (3) és (4) bekezdésében említett alapértelmezett tényezőt használó szabályozott jogalanyok esetében 2026. július 31-ig.

Az illetékes hatóság azonban más – az adott évben legkésőbb szeptember 30-ára eső – határidőt is előírhat a jelentés benyújtására, valamint nyomonkövetési tervvel vagy a javítást tartalmazó jelentéssel együtt a második albekezdés alapján alkalmazandó határidő meghosszabbítását is jóváhagyhatja, ha a szabályozott jogalany a 75b. cikk szerinti nyomonkövetési terv benyújtásakor vagy az említett cikk szerinti aktualizálások bejelentésekor vagy az e cikk szerinti javítást tartalmazó jelentés benyújtásakor az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az észszerűtlen költségek vagy a műszakilag nem megvalósítható javítási intézkedések indokai hosszabb ideig fenn fognak állni. A fenti határidő-hosszabbítás megadása során figyelembe kell venni azon évek számát, amelyekre vonatkozóan a szabályozott jogalany bizonyítékkal szolgál. A javítást tartalmazó jelentések közötti teljes időtartam B. kategóriájú szabályozott jogalany esetében nem haladhatja meg a 4 évet, az A. kategóriájú szabályozott jogalanyok esetében pedig az 5 évet.

(2)   Ha a szabályozott jogalany a jelentős tüzelőanyag-áramokra nem alkalmazza legalább a 75h. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében, valamint a 75i. cikk (1) bekezdésében előírt meghatározási szinteket, a szabályozott jogalany megindokolja, hogy az előírt meghatározási szintek alkalmazása műszakilag miért nem megvalósítható, vagy miért járna észszerűtlen költségekkel.

Ha azonban bizonyítható, hogy az előírt meghatározási szintek eléréséhez szükséges intézkedések műszakilag megvalósíthatóvá váltak, vagy már nem járnának észszerűtlen költségekkel, a szabályozott jogalany a 75b. cikkel összhangban értesíti az illetékes hatóságot a nyomonkövetési terv megfelelő módosításairól, és javaslatokat nyújt be a kapcsolódó intézkedések végrehajtásáról és ütemezéséről.

(3)   Amennyiben a szabályozott jogalany az alkalmazási körre vonatkozóan a 75 l. cikk (3) és (4) bekezdésében említett alapértelmezett tényezőt használ, a szabályozott jogalany megindokolja, hogy egy vagy több jelentős vagy csekély jelentőségű tüzelőanyag-áram esetében a 75 l. cikk (2) bekezdésében említett egyéb módszerek alkalmazása műszakilag miért nem megvalósítható, vagy miért járna észszerűtlen költségekkel.

Ha azonban bizonyítható, hogy az említett tüzelőanyag-áramok esetében műszakilag megvalósíthatóvá vált, vagy már nem járna észszerűtlen költségekkel a 75 l. cikk (2) bekezdésében említett egyéb módszerek alkalmazása, a szabályozott jogalany a 75b. cikkel összhangban értesíti az illetékes hatóságot a nyomonkövetési terv megfelelő módosításairól, és javaslatokat nyújt be a kapcsolódó intézkedések végrehajtásáról és ütemezéséről.

(4)   Ha az (EU) 2018/2067 végrehajtási rendelet szerinti hitelesítési jelentés továbbra is fennálló meg nem feleléseket vagy javításra vonatkozó ajánlásokat tartalmaz az említett végrehajtási rendelet 27., 29. és 30. cikkével összhangban, a szabályozott jogalany jelentést nyújt be jóváhagyásra az illetékes hatóságnak azon év július 31-ig, amelyben a hitelesítő kibocsátja a szóban forgó hitelesítési jelentést. A fenti jelentés leírja, hogy a szabályozott jogalany hogyan és mikor orvosolta vagy tervezi orvosolni a hitelesítő által azonosított meg nem feleléseket, és hogyan és mikor tervezi végrehajtani a javasolt javításokat.

Az illetékes hatóság az e bekezdésben említettől eltérő dátumot is meghatározhat a jelentés benyújtására, de ez a dátum legkésőbb ugyanazon év szeptember 30-a lehet. Adott esetben a szóban forgó jelentést össze lehet vonni az e cikk (1) bekezdésében említett jelentéssel.

Ha a nyomonkövetési módszer nem javulna a javításra vonatkozó javaslatok eredményeképpen, a szabályozott jogalany megindokolja, hogy miért nem tapasztalható javulás. Ha a javasolt javítások észszerűtlen költségekkel járnának, a szabályozott jogalany bizonyítékokat szolgáltat a költségek észszerűtlenségéről.

(5)   E cikk (4) bekezdését nem kell alkalmazni akkor, ha a szabályozott jogalany már megoldotta az összes meg nem felelést és követte a javításra vonatkozó összes ajánlást, valamint e rendelet 75b. cikkével összhangban, az e cikk (4) bekezdése szerint megadott dátumig jóváhagyásra benyújtotta az illetékes hatóságnak a nyomonkövetési terv kapcsolódó módosításait.

(1)   Az illetékes hatóság a fogyasztókra áthárított költségek hatásait is figyelembe véve konzervatív becslést készít a szabályozott jogalany kibocsátásairól az alábbi helyzetek bármelyikében:

a)	a szabályozott jogalany nem nyújtott be hitelesített éves kibocsátási jelentést a 75p. cikkben előírt határidőn belül;

b)	a 75p. cikkben említett hitelesített éves kibocsátási jelentés nem felel meg e rendeletnek;

c)	a szabályozott jogalany éves kibocsátási jelentését nem hitelesítették az (EU) 2018/2067 végrehajtási rendeletnek megfelelően.

(2)   Ha a hitelesítő az (EU) 2018/2067 végrehajtási rendelet szerinti hitelesítési jelentésben olyan nem lényeges valótlanságok fennállását állapítja meg, amelyeket a szabályozott jogalany a hitelesítői jelentés kibocsátása előtt nem korrigált, az illetékes hatóság értékeli ezeket a valótlanságokat, és a fogyasztókra áthárított költségek hatásait is figyelembe véve konzervatív becslést készít a szabályozott jogalany kibocsátásairól. Az illetékes hatóság tájékoztatja a szabályozott jogalanyt arról, hogy szükséges-e korrigálni az éves kibocsátási jelentést, és milyen korrekciókat kell végrehajtani. A szabályozott jogalany ezt a tájékoztatást a hitelesítő rendelkezésére bocsátja.

(3)   A tagállamok hatékony információcserét biztosítanak a nyomonkövetési tervek jóváhagyásáért felelős illetékes hatóságok és az éves kibocsátási jelentések elfogadásáért felelős illetékes hatóságok között.

(1)   A tagállamok elősegítik a hatékony információcserét, amely lehetővé teszi a szabályozott jogalanyok számára, hogy meghatározzák a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag végfelhasználását.

(2)   Valamennyi üzemeltető a 68. cikk (1) bekezdésében említett hitelesített kibocsátási jelentésével együtt benyújtja a Xa. melléklet szerinti információkat. A tagállamok előírhatják, hogy az üzemeltetők a Xa. mellékletben felsorolt releváns információkat a jelentési év március 31-e előtt bocsássák az érintett szabályozott jogalany rendelkezésére.

(3)   Valamennyi szabályozott jogalany a 75p. cikk (1) bekezdése szerinti hitelesített kibocsátási jelentésével együtt a Xb. mellékletben felsoroltak szerint tájékoztatást nyújt be az általa szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagok fogyasztóiról.

(4)   Minden olyan szabályozott jogalany, amely a 2003/87/EK irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozó ágazatokban bocsát ki tüzelőanyagot égetésre, az e rendelet 75p. cikkének (1) bekezdésében említett jelentésben meghatározza a kibocsátásait az e rendelet Xa. mellékletével összhangban benyújtott üzemeltetői jelentésekben szereplő információk felhasználásával és a szóban forgó jelentésekben említett vonatkozó tüzelőanyag-mennyiségek levonásával. A beszerzett, de ugyanabban az évben fel nem használt tüzelőanyagok mennyisége csak akkor vonható le, ha az üzemeltetőnek a jelentési évet követő évre vonatkozó hitelesített kibocsátási jelentése megerősíti, hogy azokat a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett tevékenységekre használták fel. Ellenkező esetben a különbséget fel kell tüntetni a szabályozott jogalany adott évre vonatkozó hitelesített kibocsátási jelentéseiben.

(5)   Amennyiben a felhasznált tüzelőanyagok mennyisége a jelentési évet követő évben kerül levonásra, a levonást abszolút kibocsátáscsökkentés formájában kell megállapítani, amelyet az üzemeltető által felhasznált tüzelőanyagok mennyiségének és a szabályozott jogalany nyomonkövetési tervében szereplő megfelelő kibocsátási tényezőnek a szorzataként kell meghatározni.

(6)   Amennyiben a szabályozott jogalany nem tudja megállapítani, hogy a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagokat a 2003/87/EK irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozó ágazatokban használják fel égetésre, a (4) és (5) bekezdés nem alkalmazandó.

(7)   A tagállamok előírhatják, hogy e cikk üzemeltetőkre vonatkozó rendelkezéseit a légijármű-üzembentartók is alkalmazzák.

(1)   A 2003/87/EK irányelv IVa. fejezetének hatálya alá tartozó kibocsátások pontos nyomon követésének és jelentésének biztosítása érdekében a tagállamok csalás elleni intézkedéseket hoznak, és meghatározzák a csalás esetén kiszabható szankciókat, amelyek arányosak és megfelelő visszatartó erővel bírnak.

(2)   A 10. cikk alapján megállapított kötelezettségeken túlmenően a 2003/87/EK irányelv 18. cikke alapján kijelölt illetékes hatóságok e rendelet alkalmazásában együttműködnek és információkat cserélnek a 2003/96/EK és az (EU) 2020/262 irányelvet átültető nemzeti jogszabályok szerinti felügyeletért felelős illetékes hatóságokkal, többek között a jogsértések felderítése és az (1) bekezdésben említett szankciók vagy a 2003/87/EK irányelv 16. cikke szerinti egyéb korrekciós intézkedések kiszabása céljából.

„IIa. MELLÉKLET

A szabályozott jogalanyokhoz kapcsolódó, számításon alapuló módszerekre vonatkozó meghatározási szintek megállapítása

1.   A KIBOCSÁTOTT TÜZELŐANYAGRA VONATKOZÓ MEGHATÁROZÁSI SZINTEK MEGÁLLAPÍTÁSA

Az 1. táblázatban szereplő bizonytalansági küszöbértékek a 28. cikk (1) bekezdésének a) pontjával és a 29. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségre vonatkozó követelmények szempontjából releváns meghatározási szintekre alkalmazandók. A bizonytalansági küszöbértékeket a tüzelőanyag-áramok meghatározásának egy jelentési időszakban megengedhető legnagyobb bizonytalanságaként kell értelmezni.

1. táblázat:

A szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségek meghatározási szintjei (minden meghatározási szintnél a megengedhető legnagyobb bizonytalanság)

A tüzelőanyag-áram típusa

A paraméter, amelyre a bizonytalanság vonatkozik

1. meghatározási szint

2. meghatározási szint

3. meghatározási szint

4. meghatározási szint

Tüzelőanyagok elégetése

Kereskedelemben forgalmazott szabványos tüzelőanyagok	A tüzelőanyag mennyisége [t] vagy [Nm3] vagy [TJ]	±7,5  %	±5  %	±2,5  %	±1,5  %
Más gáz- és folyékony halmazállapotú tüzelőanyagok	A tüzelőanyag mennyisége [t] vagy [Nm3] vagy [TJ]	±7,5  %	±5  %	±2,5  %	±1,5  %
Szilárd tüzelőanyagok	A tüzelőanyag mennyisége [t] vagy [TJ]	±7,5  %	±5  %	±2,5  %	±1,5  %

2.   A SZÁMÍTÁSI TÉNYEZŐKRE ÉS AZ ALKALMAZÁSI KÖRRE VONATKOZÓ TÉNYEZŐ MEGHATÁROZÁSI SZINTJEINEK MEGÁLLAPÍTÁSA

A szabályozott jogalanyok a 2003/87/EK irányelv III. mellékletében felsorolt ágazatokban felhasznált valamennyi típusú, szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagból származó vagy az említett irányelv 30j. cikkének megfelelő uniós rendszer hatálya alá tartozó CO2-kibocsátás nyomon követése során az e szakaszban foglalt meghatározási szinteket alkalmazzák.

2.1.   A kibocsátási tényezők meghatározási szintjei

Egy kevert tüzelőanyag biomasszahányadának meghatározásakor a meghatározási szintek az előzetes kibocsátási tényezőhöz kapcsolódnak. Fosszilis tüzelőanyagok esetében a meghatározási szintek a kibocsátási tényezőhöz kapcsolódnak.

1. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az alábbiak egyikét alkalmazza:

a)	a VI. melléklet 1. szakaszában felsorolt standard tényezők;

b)	a 31. cikk (1) bekezdése e) pontjának megfelelő egyéb állandó értékek, ha a VI. melléklet 1. szakaszában nincs alkalmazható érték.

2a. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az adott tüzelőanyagra a 31. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti országspecifikus kibocsátási tényezőket alkalmazza.

2b. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a tüzelőanyag-kibocsátási tényezőket az egyes széntípusok fűtőértéke alapján határozza meg, és ezt a meghatározást a 32–35. és a 75 m. cikkel összhangban legalább évente egyszer meghatározott tapasztalati korreláció felhasználásával végzi.

A szabályozott jogalany gondoskodik arról, hogy a korreláció megfeleljen a helyes mérnöki gyakorlat követelményeinek, és alkalmazása csak a közvetett adatoknak a korreláció érvényességi tartományába eső értékeire történjék.

3. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az alábbiak egyikét alkalmazza:

a)	a kibocsátási tényező meghatározása a 32–35. cikk vonatkozó rendelkezéseivel összhangban;

b)

a 2b. meghatározási szintre meghatározott tapasztalati korreláció, amennyiben a szabályozott jogalany az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a tapasztalati korreláció bizonytalansága nem haladja meg azon bizonytalansági érték 1/3-át, amelyet a szabályozott jogalanynak be kell tartania az adott szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségre vonatkozó adatok meghatározása tekintetében.

2.2.   A mértékegység-átváltási tényező meghatározási szintjei

1. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az alábbiak egyikét alkalmazza:

a)	a VI. melléklet 1. szakaszában felsorolt standard tényezők;

b)	a 31. cikk (1) bekezdése e) pontjának megfelelő egyéb állandó értékek, ha a VI. melléklet 1. szakaszában nincs alkalmazható érték.

2a. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az adott tüzelőanyagra a 31. cikk (1) bekezdésének b) vagy c) pontja szerinti országspecifikus tényezőket alkalmazza.

2b. meghatározási szint: Kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyagok esetében az adott tüzelőanyag beszerzési nyilvántartásaiban szereplő mértékegység-átváltási tényezőt kell alkalmazni, feltéve, hogy a meghatározása elfogadott nemzeti vagy nemzetközi szabványok alapján történt.

3. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 32–35. cikkel összhangban határozza meg a mértékegység-átváltási tényezőt.

2.3.   A biomasszahányad meghatározási szintjei

1. meghatározási szint: A szabályozott jogalany az illetékes hatóság vagy a Bizottság által közzétett alkalmazandó értéket vagy a 31. cikk (1) bekezdése szerinti értékeket alkalmazza.

2. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 75 m. cikk (3) bekezdésének második albekezdésével összhangban jóváhagyott becslési módszert alkalmazza.

3a. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 75 m. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével és a 32–35. cikk szerinti elemzéseket alkalmaz.

Amennyiben egy szabályozott jogalany 100 %-os fosszilis hányadot feltételez a 39. cikk (1) bekezdésével összhangban, a biomasszahányadra vonatkozóan nem kell meghatározási szintet meghatározni.

3b. meghatározási szint: Jól meghatározott és nyomon követhető kiindulási anyagokkal működő technológiával előállított tüzelőanyagok esetében a szabályozott jogalany becslését a technológiai folyamatba belépő és onnan kilépő fosszilis, illetve biomassza eredetű szén anyagmérlegére, például az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (1) bekezdése szerinti tömegmérleg-rendszerre alapozhatja.

2.4.   Az alkalmazási körre vonatkozó tényező meghatározási szintjei

1. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 75 l. cikk (3) vagy (4) bekezdése szerinti alapértelmezett értéket alkalmazza.

2. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 75 l. cikk (2) bekezdésének e)–g) pontja szerinti módszereket alkalmazza.

3. meghatározási szint: A szabályozott jogalany a 75 l. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja szerinti módszereket alkalmazza.

„IX. MELLÉKLET

A 67. cikk (1) bekezdésének megfelelően minimálisan megőrzendő adatok és információk

Az üzemeltetők, légijármű-üzembentartók és szabályozott jogalanyok megőrzik legalább a következőket:

1.   A LÉTESÍTMÉNYEKRE, A LÉGIJÁRMŰ-ÜZEMBENTARTÓKRA ÉS A SZABÁLYOZOTT JOGALANYOKRA IS VONATKOZÓ ELEMEK

1.	az illetékes hatóság által jóváhagyott nyomonkövetési terv;

2.	a nyomonkövetési módszer kiválasztását indokoló dokumentumok, a nyomonkövetési módszer átmeneti vagy végleges megváltoztatásait indokoló dokumentumok és adott esetben az illetékes hatóság által elfogadott meghatározási szintek;

3.	a nyomonkövetési terv minden aktualizálása, amelyet a 15. cikkel összhangban bejelentenek az illetékes hatóságnak, és az illetékes hatóság válaszai;

4.	a nyomonkövetési tervben említett írásos eljárások, ideértve adott esetben a mintavételi tervet, az adatkezelési tevékenységek és ellenőrzési tevékenységek eljárásait;

5.	a nyomonkövetési terv minden használt változatának és minden kapcsolódó eljárásának a listája;

6.	a nyomon követéssel és jelentéssel kapcsolatos kötelezettségek dokumentációja;

7.	adott esetben az üzemeltető, a légijármű-üzembentartó vagy a szabályozott jogalany által végzett kockázatértékelés;

8.	a 69. cikknek megfelelő, javítást tartalmazó jelentések;

9.	a hitelesített éves kibocsátási jelentés;

10.	a hitelesítői jelentés;

11.	minden egyéb olyan információ, amelyet az éves kibocsátási jelentés hitelesítéséhez szükségesnek ítélnek.

2.   A HELYHEZ KÖTÖTT KIBOCSÁTÓ LÉTESÍTMÉNYEKRE VONATKOZÓ KONKRÉT ELEMEK

1.	az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély és aktualizálásai;

2.	adott esetben a bizonytalansági értékelések;

3.

a létesítményekben alkalmazott számításon alapuló módszerek esetében: a) valamennyi forrásanyag esetében a kibocsátás bármilyen számításához felhasznált tevékenységre vonatkozó adatok, a technológia, illetve a tüzelőanyag vagy más anyag típusa szerint csoportosítva; b) adott esetben a számítási tényezőként használt alapértelmezett értékek listája; c) a számítási tényezők meghatározása érdekében végzett mintavétel és elemzések összes eredménye; d) az összes korrigált eredménytelen eljárásról és a 64. cikknek megfelelően tett helyreállító intézkedésekről szóló dokumentáció; e) a mérőműszerek kalibrálásának és karbantartásának eredményei;

4.

a létesítményekben alkalmazott mérésen alapuló módszerek esetében az alábbi kiegészítő elemek: a) a mérésen alapuló nyomonkövetési módszer választását indokoló dokumentáció; b) az egyes kibocsátó forrásokból származó kibocsátás bizonytalansági elemzéséhez használt adatok, technológia szerint kategorizálva; c) az ellenőrző számításokhoz használt adatok és a számítások eredményei; d) a folyamatos mérőrendszer részletes műszaki leírása, az illetékes hatóság jóváhagyásának dokumentálásával együtt; e) a folyamatos mérőrendszerből származó nyers és összesített adatok az időbeli változások dokumentálásával, valamint a vizsgálatokat, leállási időt, kalibrálást, szervizelést és karbantartást rögzítő naplókkal együtt; f) a folyamatos mérőrendszer bármilyen változásának dokumentálása; g) a mérőműszerek kalibrálásának és karbantartásának eredményei; h) adott esetben a helyettesítő adatok 45. cikk (4) bekezdésével összhangban történő meghatározásához használt anyagmérleget vagy energiamérleget használó modell;

5.

amennyiben a 22. cikkben említett kivételes nyomonkövetési módszert alkalmazzák, az összes olyan forrásanyag vagy kibocsátó forrás kibocsátásának meghatározásához szükséges adatok, amelyek esetében az említett módszert alkalmazzák, továbbá a tevékenységre vonatkozó adatok közvetett adatai, a számítási tényezők és más paraméterek, amelyeket a meghatározási szinten alapuló módszer használata esetén jelentenének;

6.

az elsődleges alumínium előállítása esetében az alábbi kiegészítő elemek: a) a CF4-re és a C2F6-ra vonatkozó létesítményspecifikus kibocsátási tényezők meghatározására szolgáló mérések eredményeit tartalmazó dokumentáció; b) a diffúz kibocsátásra vonatkozó gázbefogási hatékonyság meghatározása során nyert eredményeket tartalmazó dokumentáció; c) az elsődleges alumínium előállítására, valamint az anódhatások gyakoriságára és időtartamára vagy az anódhatáshoz tartozó túlfeszültségekre vonatkozó adatok;

7.

a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységek esetében az alábbi kiegészítő elemek: a) a CO2 geológiai tárolását végző létesítmények által a tárolókomplexumba besajtolt CO2 mennyiségéről vezetett dokumentáció; b) a szállítóhálózatra vonatkozó, reprezentatív módon összesített nyomás- és hőmérsékletadatok; c) a tárolási engedély egy példánya, amely a 2009/31/EK irányelv 9. cikkének megfelelően tartalmazza a jóváhagyott nyomonkövetési tervet; d) a 2009/31/EK irányelv 14. cikkének megfelelően benyújtott jelentések; e) a 2009/31/EK irányelv 15. cikkének megfelelően elvégzett ellenőrzések eredményeiről szóló jelentések; f) a 2009/31/EK irányelv 16. cikkének megfelelően végrehajtott korrekciós intézkedésekkel kapcsolatos dokumentáció.

3.   A LÉGI KÖZLEKEDÉSI TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ KONKRÉT ELEMEK

1.	jegyzék a birtokolt, bérelt és bérbe adott légi járművekről, valamint az e jegyzék teljességének igazolásához szükséges adatok; minden légi jármű esetében az a dátum, amikor azt a légijármű-üzembentartó flottájához hozzáadták, vagy kivonták a flottából;

2.	az egyes jelentési időszakokban a jelentésben szereplő járatok jegyzéke, beleértve minden egyes járat esetében a két repülőtér ICAO-kódját, valamint az e jegyzék teljességének igazolásához szükséges adatok;

3.	a tüzelőanyag-fogyasztás és a kibocsátás meghatározásához használt vonatkozó adatok;

4.

adott esetben dokumentáció az adathiányra vonatkozó módszertanról, azon járatok száma, amelyek esetében adathiány fordult elő, az adathiány megszüntetéséhez használt adatok, előfordulásuk helye, és amennyiben az adathiány által érintett járatok száma meghaladja a jelentett járatok 5 %-át, az adathiány indokai és a meghozott helyreigazító intézkedések dokumentációja.

4.   A SZABÁLYOZOTT JOGALANYOKRA VONATKOZÓ KONKRÉT ELEMEK

1.	az egyes jelentési időszakokra vonatkozó tüzelőanyag-áramok jegyzéke és az e jegyzék teljességének igazolásához szükséges adatok, beleértve a tüzelőanyag-áramok kategorizálását is;

2.	a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagok vagy tüzelőanyagok szabad forgalomba bocsátásának módja, valamint adott esetben a közbenső fogyasztók típusai, amennyiben ez nem okoz aránytalan adminisztratív terhet;

3.	a végfelhasználás típusa, beleértve azon végső ágazatok CRF-kódját, amelyekben a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagot vagy tüzelőanyagot felhasználják, az összesítés rendelkezésre álló szintjén;

4.	az egyes tüzelőanyag-áramok szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag-mennyiségének meghatározásához használt releváns adatok;

5.	adott esetben a használt alapértelmezett értékek és a számítási tényezők listája;

6.	az egyes tüzelőanyag-áramokkal kapcsolatos alkalmazási körre vonatkozó tényező, beleértve minden egyes végső fogyasztási ágazat azonosítását és az azonosítás alapjául szolgáló valamennyi releváns adatot;

7.	az alkalmazandó meghatározási szintek, beleértve az előírt meghatározási szintektől való eltérés indokolását;

8.	a számítási tényezők meghatározása érdekében végzett mintavétel és elemzések összes eredménye;

9.	az összes korrigált eredménytelen eljárásról és a 64. cikknek megfelelően tett helyreállító intézkedésekről szóló dokumentáció;

10.	a mérőműszerek kalibrálásának és karbantartásának eredményei;

11.

azon létesítmények jegyzéke, amelyek számára a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagot vagy tüzelőanyagot szabad forgalomba bocsátják, beleértve a nevet, a címet és az engedélyszámot, valamint az e létesítményeknek a jelentési időszakokban szállított, szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségét.

„Xa. MELLÉKLET

A helyhez kötött létesítmények és adott esetben a légijármű-üzembentartók és a hajózási társaságok tüzelőanyag-forgalmazóiról és tüzelőanyag-felhasználásáról szóló jelentések

Az üzemeltető az e rendelet X. melléklete szerinti éves kibocsátási jelentésben foglalt információkkal együtt jelentést nyújt be minden megvásárolt, a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagra vagy tüzelőanyagra vonatkozóan, a következő információkkal:

a)

a szabályozott jogalanyként nyilvántartásba vett tüzelőanyag-forgalmazó neve, címe és egyedi engedélyszáma. Amennyiben a tüzelőanyag-forgalmazó nem szabályozott jogalany, az üzemeltetők adott esetben benyújtják a közvetlen tüzelőanyag-forgalmazóktól a szabályozott jogalanyig az összes tüzelőanyag-forgalmazó jegyzékét, beleértve azok nevét, címét és egyedi engedélyszámát;

b)	az a) pontban említett valamennyi forgalmazótól az adott jelentési időszakban beszerzett tüzelőanyagok típusa és mennyisége;

c)	valamennyi tüzelőanyag-forgalmazótól származó, a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett tevékenységekhez felhasznált tüzelőanyag mennyisége az adott jelentéstételi időszakban.

Xb. MELLÉKLET

A szabályozott jogalanyok által szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagokról szóló jelentések

A szabályozott jogalany az e rendelet X. melléklete szerinti éves kibocsátási jelentésben foglalt információkkal együtt jelentést nyújt be minden megvásárolt, a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének af) pontjában meghatározott üzemanyagra vagy tüzelőanyagra vonatkozóan, a következő információkkal:

a)

annak az üzemeltetőnek, valamint adott esetben annak a légijármű-üzembentartónak és hajózási társaságnak a neve, címe és egyedi engedélyszáma, amely részére az üzemanyagot szabad forgalomba bocsátották. Az egyéb olyan esetekben, amikor a tüzelőanyagot a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó ágazatokban történő végfelhasználásra szánják, a szabályozott jogalany adott esetben benyújtja a közvetlen vevőtől az üzemeltetőig az összes tüzelőanyag-fogyasztó jegyzékét, beleértve azok nevét, címét és egyedi engedélyszámát, amennyiben ez nem okoz aránytalan adminisztratív terhet;

b)	az a) pontban említett valamennyi vevőnek az adott jelentés időszakban eladott tüzelőanyagok típusa és mennyisége;

c)	a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében említett tevékenységekhez felhasznált tüzelőanyag mennyisége az a) pontban említett egyes vevők esetében az adott jelentési időszakban.