(1)

A külső határokra vonatkozó közösségi jogi keret megerősítése érdekében a kishatárforgalomról szóló szabályok fejlesztésének szükségességét a Bizottság emelte ki „Az Európai Unió tagállamai külső határainak integrált igazgatása felé” című közleményében. Ezt a szükséget a Tanács is megerősítette az Európai Unió tagállamai külső határai igazgatására vonatkozó terv 2002. június 13-i jóváhagyásával, amelyet ezt követően a 2002. június 21–22-i sevillai Európai Tanács erősített meg.

(2)

A kibővített Közösség érdekében áll gondoskodni arról, hogy a határok ne képezzenek akadályt a szomszédaival folytatott kereskedelem, a szociális és kulturális csere, illetve a regionális együttműködés előtt. Következésképpen, hatékony kishatárforgalmi rendszert kell kialakítani.

(3)

A kishatárforgalmi rendszer kivételt képez a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (a schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (2) foglalt, az Európai Unió tagállamainak külső határait átlépő személyek határokon történő ellenőrzésének általános szabályai alól.

(4)

A Közösségnek olyan kritériumokat és feltételeket kell megállapítania, amelyeket a külső szárazföldi határok kishatárforgalmi rendszer alapján való átlépésének a határ menti lakosok számára történő megkönnyítése során be kell tartani. Ezen kritériumoknak és feltételeknek biztosítaniuk kell az egyensúlyt egyrészről a külső szárazföldi határ gyakori átlépésére jogos indokkal rendelkező, jóhiszemű határ menti lakosok számára a határátlépés megkönnyítése, másrészről az illegális bevándorlás, valamint a bűnözés révén fennálló lehetséges biztonsági kockázatok megelőzésének szükségessége között.

(5)

Általános szabályként a visszaélések megelőzése érdekében kishatárforgalmi engedély csak olyan személyek részére adható ki, akik legalább egy éve jogszerűen tartózkodnak a határ menti területen. A tagállamok és a szomszédos harmadik államok között megkötött kétoldalú megállapodások ennél hosszabb tartózkodási időt is előírhatnak. Kivételes és kellően indokolt esetekben, mint például kiskorú személy tekintetében vagy családi állapot megváltozása, illetve földterület öröklése esetén, kétoldalú megállapodások ennél rövidebb tartózkodási időt is előírhatnak.

(6)

A kishatárforgalmi engedély határ menti lakosok részére adható ki függetlenül attól, hogy a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló, 2001. március 15-i, 539/2001/EK tanácsi rendelet (3) vízumkötelezettséget ír-e elő számukra. Ezért e rendeletet az 539/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 21-i 1932/2006/EK tanácsi rendelettel (4) együtt kell alkalmazni, amely rendelet célja, hogy az e rendelettel létrehozott kishatárforgalmi rendszerben részt vevő határ menti lakosok számára vízumkötelezettség alóli mentességet biztosítson. Következésképpen, e rendelet csak a módosító rendelet hatálybalépésével párhuzamosan léphet hatályba.

(7)

A Közösségnek meg kell állapítania a határ menti lakosoknak szóló kishatárforgalmi engedély kiadására vonatkozó különleges kritériumokat és feltételeket. Ezen kritériumoknak és feltételeknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a külső határt a kishatárforgalmi rendszer alapján átlépő határ menti lakosok tekintetében előírt beutazási feltételekkel.

(8)

A kishatárforgalomra vonatkozó közösségi szintű szabályozás létrehozása nem sértheti az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgáshoz való jogát, valamint harmadik országbeli állampolgárok és családtagjaik ezeknek megfelelő olyan jogait, amelyek az egyrészről a Közösség és annak tagállamai, másrészről ezen harmadik országok közötti megállapodások értelmében őket megilletik. Mindazonáltal, ha a határ menti lakosok számára a határátlépés kishatárforgalmi rendszer alapján történő megkönnyítése kevésbé módszeres ellenőrzést jelent, a könnyítést minden további nélkül ki kell terjeszteni a szabad mozgás közösségi jogával rendelkező, a határ menti területen lakóhellyel rendelkező bármely személyre is.

(9)

A kishatárforgalmi rendszer végrehajtása érdekében a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szükség szerint kétoldalú megállapodásokat köthessenek vagy tarthassanak fenn szomszédos harmadik országokkal, feltéve hogy azok megfelelnek az e rendeletben megállapított szabályoknak.

(10)

Ez a rendelet nem érinti azokat a Ceután és Melillán alkalmazott különleges szabályokat, amelyeket a Spanyol Királyságnak a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezményhez történő csatlakozásáról szóló megállapodás záróokmányában szereplő, a Spanyol Királyságnak Ceutáról és Melilláról szóló nyilatkozatában (5) említettek.

(11)

A tagállamoknak az e rendeletben létrehozott kishatárforgalmi rendszerrel való visszaélés esetén a határ menti lakosokra a nemzeti jogszabályokban megállapított szankciókat kell kiszabniuk.

(12)

A Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés szükség szerint jogalkotási javaslatot is tartalmazhat.

(13)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és betartja a különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket.

(14)

Mivel e rendelet célja – nevezetesen a kishatárforgalmi rendszer külső szárazföldi határokon történő létrehozásához szükséges kritériumok és feltételek meghatározása – közvetlenül érinti a külső határokra vonatkozó közösségi vívmányokat, és ezért azt a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, továbbá e rendelet terjedelménél és hatásánál fogva az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező. Mivel ez a rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései szerinti schengeni vívmányokra épül, az említett jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dánia e rendelet elfogadásának időpontját követő hat hónapon belül dönt arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja-e azt.

(16)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (6) értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (7) 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(17)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyeknek az Egyesült Királyság – figyelemmel a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatra (8) – nem részese, ezért az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és ezért az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

(18)

E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyeknek Írország – figyelemmel az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatra (9) – nem részese, ezért Írország nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és ezért az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

(19)

Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról aláírt megállapodás értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztése, amelyek a 2004/849/EK (10) és a 2004/860/EK (11) tanácsi határozatok 4. cikkeinek (1) bekezdéseivel összefüggésben az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.

(20)

Ezen rendelet 4. cikkének b) és a 9. cikkének c) pontja a schengeni vívmányokon alapuló, illetve a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikke (2) bekezdése értelmében azzal egyéb módon összefüggő rendelkezéseket képez,

a)

hosszú távú tartózkodás;

b)

gazdasági tevékenységhez való hozzáférés és gazdasági tevékenység folytatása;

c)

vám- és adóügyek.

1.

„külső szárazföldi határ”: a tagállam és a szomszédos harmadik ország között található, közös szárazföldi határ;

2.

„határ menti terület”: az a terület, amely nem haladja meg a határtól számított 30 kilométeres távolságot. Az érintett államok a 13. cikkben említett kétoldalú megállapodásaikban határozzák meg azokat a helyi közigazgatási egységeket, amelyeket határ menti területnek kell tekinteni. Amennyiben bármely ilyen egység valamely része a határvonaltól számított 30 kilométer és 50 kilométer között terül el, az a határ menti területhez tartozónak tekintendő;

3.

„kishatárforgalom”: a határ menti lakosok által egy külső határ rendszeres átlépése, például a határterületen való szociális, kulturális vagy megalapozott gazdasági, illetve családi indokú tartózkodás céljából, amely nem haladhatja meg az e rendeletben meghatározott időtartamot;

4.

„a szabad mozgás közösségi jogával rendelkező személyek”:

5.

„harmadik ország állampolgára”: az a személy, aki az Európai Közösséget létrehozó szerződés 17. cikke (1) bekezdése értelmében nem uniós polgár és nem tartozik a 4. pont hatálya alá;

6.

„határ menti lakos”: a tagállammal szomszédos ország határ menti területén a 13. cikkben említett kétoldalú megállapodásokban meghatározott időtartam óta, – amely legalább egy év –, jogszerűen tartózkodó harmadik ország állampolgára. A kétoldalú megállapodásokban megállapított kivételes és kellően indokolt esetekben az egy évnél rövidebb időtartam is elfogadható;

7.

„kishatárforgalmi engedély”: a III. fejezetben meghatározott, különleges okmány, amely feljogosítja a határ menti lakosokat, hogy a kishatárforgalmi rendszer alapján átlépjenek egy külső szárazföldi határt;

8.

„a Schengeni Egyezmény”: a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (13).

a)

rendelkeznek a kishatárforgalmi engedéllyel és, amennyiben a 13. cikkben említett vonatkozó kétoldalú megállapodások előírják, érvényes úti okmánnyal vagy okmányokkal;

b)

nem állnak a Schengeni Információs Rendszerben (SIS) beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt;

c)

nem jelentenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen nem állnak a tagállamok nemzeti adatbázisaiban ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt.

a)

az engedély jogosultjának családi- és utónevét, születésének időpontját, állampolgárságát és lakóhelyét;

b)

a kiadó hatóságot, a kiadás időpontját és az engedély érvényességi idejét;

c)

a határ menti területet, amelyen belül az engedély jogosultja mozoghat;

d)

az érvényes úti okmány vagy okmányok sorszámát, amely(ek) a 9. cikk a) pontjában foglaltaknak megfelelően feljogosítja/feljogosítják a jogosultat a külső határok átlépésére.

a)

a Schengeni Egyezmény 17. cikk (3) bekezdése a) pontjában említett, a külső határok átlépésére jogosító érvényes úti okmánnyal vagy okmányokkal rendelkeznek;

b)

olyan okiratokat mutatnak be, amelyek igazolják, hogy határ menti lakosok, és jogos indokuk van a kishatárforgalmi rendszer alapján egy külső szárazföldi határ gyakori átlépésére;

c)

nem állnak a Schengeni Információs Rendszerben (SIS) beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt;

d)

nem jelentenek veszélyt a tagállamok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira, különösen nem állnak a tagállamok nemzeti adatbázisaiban ugyanezen okok miatt beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt.

a)

kizárólag a határ menti lakosok részére rendelkezésre álló, külön határátkelőhelyeket létesíthetnek;

b)

rendes határátkelőhelyeken külön sávot tarthatnak fenn a határ menti lakosok számára; vagy

c)

a helyi sajátosságok figyelembevétele mellett, és ahol kivételesen különleges körülmények állnak fenn, engedélyezhetik a határ menti lakosok számára a meghatározott helyeken történő, a hivatalos határátkelőhelyeken és a hivatalos időn kívüli határátlépést.

a)

a 7. cikk (3) bekezdésében foglalt adatokon kívül a kishatárforgalmi engedélynek tartalmaznia kell a helyre és a körülményekre való utalást, ahol és amelyek alapján a külső szárazföldi határ átléphető;

b)

az érintett tagállamnak szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell végeznie, és rendszeres határőrizetet kell biztosítania annak érdekében, hogy megakadályozza a jogellenes határátlépéseket.

(1)

A harmadik országokról készített, a 2001. március 15-i 539/2001/EK tanácsi rendelet (1) I. és II. mellékletében szereplő felsorolás összetételének összhangban kell lennie és maradnia az (5) preambulumbekezdésében felsorolt kritériumokkal. Néhány harmadik országot át kell sorolni az egyik mellékletből a másikba, különös tekintettel az illegális bevándorlásra és a közrendre.

(2)

Bolíviát az 539/2001/EK rendelet I. mellékletébe kell áthelyezni. A bolíviai állampolgárokra vonatkozó vízumkötelezettség alkalmazásának időpontját oly módon kell megválasztani, hogy az lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy időben felmondhassák a Bolíviával kötött kétoldalú megállapodásaikat, és hogy az érintett vízumkötelezettség bevezetéséhez szükséges valamennyi igazgatási és szervezési intézkedést meghozhassák.

(3)

Az 539/2001/EK rendelet II. mellékletébe kell áthelyezni az alábbiakat: Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Mauritius, Saint Kitts és Nevis, valamint a Seychelle-szigetek.

Helyénvaló, hogy az ezen országok állampolgáraira vonatkozó vízummentesség az Európai Közösség és a szóban forgó ország közötti kétoldalú megállapodás megkötése előtt nem lép hatályba.

(4)

Az 539/2001/EK rendelet két mellékletének kimerítőnek kell lennie. Ennek érdekében az 539/2001/EK rendelet mindkét mellékletét ki kell egészíteni egy kategóriával, amely lehetővé teszi a tagállamok által a személyek azon kategóriáira alkalmazandó vízumrendszer megállapítását, akikre nézve egyes tagállamok eddig vízumkötelezettséget írtak elő, mások viszont mentesítették őket e kötelezettség alól. Az 539/2001/EK rendelet I. mellékletét ki kell egészíteni az olyan „brit” személyek különböző kategóriáival, amelyek tagjai az Egyesült Királyságnak a közösségi jog értelmében nem állampolgárai, a II. mellékletet pedig a (tengerentúli) brit állampolgárok (British Nationals (Overseas)) csoportjával.

(5)

A tagállamok rendelkezhetnek a vízumkötelezettség alóli mentességről azon személyek számára, akik a közönséges útlevéltől eltérő útlevelekkel rendelkeznek. Ezen útlevelek megnevezéseit egyértelműen meg kell határozni. Ezenkívül az 539/2001/EK rendeletben hivatkozni kell az e mentességek alkalmazása esetén alkalmazandó eljárásokra.

(6)

A tagállamok mentesíthetik a vízumkötelezettség alól azokat a menekültnek elismert személyeket és valamennyi hontalan személyt – mind az 1954. szeptember 28-i, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény hatálya alá tartozókat, mind az azon kívül esőket –, valamint azon tanulókat, akik iskolai kiránduláson vesznek részt, amennyiben az e kategóriákba tartozó személyek az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő harmadik országok egyikében lakóhellyel rendelkeznek.

Teljes vízummentesség már jelenleg is fennáll a schengeni területen lakóhellyel rendelkező személyek e három kategóriája számára, amikor belépnek vagy újra belépnek erre a területre; általános vízummentességet kell bevezetni az azon tagállamok területén lakóhellyel rendelkező személyek említett kategóriái számára, amelyek nem vagy még nem csatlakoztak a schengeni területhez, a schengeni vívmányok rendelkezéseinek hatálya alá tartozó bármely más tagállam területére történő belépését vagy újra belépését illetően.

(7)

A tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1931/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) szükségessé teszi új vízummentesség előírását a kishatárforgalmi engedéllyel rendelkezők részére.

(8)

A vízumkötelezettség alóli mentességekre vonatkozó szabályoknak hiánytalanul tükrözniük kell a gyakorlatban alkalmazottakat. Egyes tagállamok mentesítik a vízum alól az 539/2001/EK rendelet I. mellékletében szereplő országok azon állampolgárait, akik a fegyveres erők tagjaiként az Észak-atlanti Szerződés Szervezete vagy a Békepartnerség keretében utaznak. E mentesítésekre – amelyeket a közösségi jogon kívül álló nemzetközi kötelezettségek alapján nyújtanak – jogbiztonsági okokból kifolyólag mindamellett hivatkozni kell az említett rendeletben.

(9)

Az 539/2001/EK rendelet egymást követő módosításai szükségessé teszik a szerkezet és az olvashatóság javítását, ennek érdekében a rendelet átdolgozására később kerül sor.

(10)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (3) értelmében történő továbbfejlesztése, amely az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat (4) 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartozik.

(11)

Az Egyesült Királyságot és Írországot nem köti az 539/2001/EK rendelet. Ezért nem vesznek részt e rendelet elfogadásában és nem köti őket annak alkalmazása, és nincsenek annak alávetve.

(12)

Svájc tekintetében e rendelet – az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében – továbbfejleszti a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő aláírásáról, valamint egyes rendelkezések ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2004. október 25-i 2004/860/EK tanácsi határozat (5) 4. cikkének (1) bekezdésével,

1.

Az 1. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 539/2001/EK rendelet 3. cikke hatályát veszti.

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

Az I. melléklet a következőképpen módosul:

5.

A II. melléklet a következőképpen módosul:

(1)

A 980/2005/EK tanácsi rendelet értelmében a Belarusz Köztársaság (a továbbiakban: Belarusz) a Közösség általános preferenciális rendszerének kedvezményezett országa.

(2)

A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Confederation of Free Trade Unions, ICFTU), az Európai Szakszervezetek Szövetsége (European Trade Union Confederation, ETUC) és a Munka Világszövetsége (World Confederation of Labour, WCL) 2003. január 29-én közös kérelemben fordultak a Bizottsághoz az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások jogának állítólagos Belarusz általi megsértéseinek kivizsgálásáért a 2002. január 1-jétől2004. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló, 2001. december 10-i 2501/2001/EK tanácsi rendelet (2) 27. cikke alapján.

(3)

A Bizottság – az Általános Preferenciális Rendszer Bizottságával konzultálva – megvizsgálta a kérelmet, és 2003. december 29-i határozatában (3) a vizsgálat megindításáról döntött. Az érintett felektől egy közzétett értesítés (4) segítségével kértek információt.

(4)

A vizsgálat megindításáról hivatalosan értesítették a fehérorosz hatóságokat, akik visszautasították az ILO (International Labour Organisation, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 87. sz. (az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről) és a 98. sz. (a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról) egyezményének bármiféle megsértését.

(5)

A Bizottság által – az Általános Preferenciális Rendszer Bizottságával konzultációban – végzett vizsgálat során gyűjtött információk viszont megerősítették a 87. sz. és 98. sz. ILO-egyezmény szerinti egyesülési szabadság és kollektív tárgyalások jogának súlyos és rendszeres megsértését. Egyebek mellett a Bizottság értesült arról, hogy az ILO is megvizsgálta a fehérorosz helyzetet a két egyezmény vonatkozásában, és 2003 novemberében megkezdte saját megfelelő vizsgálatát. Az ennek eredményeként létrejövő ILO vizsgálóbizottsági jelentés 2004 júliusában 12 konkrét lépés megtételére ösztönző ajánlást tartalmazott a fehéroroszországi helyzet javítására. Belaruszt sürgették, hogy 2005. június 1-jéig hajtsa végre ezeket az ajánlásokat, ám ezek végrehajtása nem történt meg. Ezen információk és saját felülvizsgálata alapján a Bizottság úgy véli, indokolt a kedvezményes előírás időszakos visszavonása.

(6)

2005. augusztus 17-én a Bizottság határozott (5) a munkajogok fehéroroszországi helyzetének figyelemmel kíséréséről és értékeléséről. Ennek a hat hónapos figyelemmelkísérési és értékelési időszaknak a kezdetét bejelentő hirdetmény (6) tartalmazta a Bizottságnak azt a kijelentését is, hogy javaslatot szándékozik benyújtani a Tanácshoz a kereskedelmi kedvezmények ideiglenes visszavonásáról, kivéve ha Belarusz az említett időszak lejárta előtt kötelezettségvállalást tesz azon intézkedések megtételére, amelyek az ILO 1998. évi, a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló nyilatkozatában említett elveknek való megfeleléshez szükségesek, az ILO vizsgálóbizottságának 2004. júliusi jelentésében szereplő tizenkét ajánlásban kifejtettek szerint. A határozatról és a hirdetményről hivatalosan értesítették a fehérorosz hatóságokat.

(7)

Belarusz nem tette meg a kívánt kötelezettségvállalást a hat hónapos figyelemmelkísérési és értékelési időszakban, valamint az ezt követő hónapok során sem, mint ez az alábbiakban olvasható. Ehelyett 2006. március 30-án a fehérorosz hatóságok bemutattak a Bizottságnak egy jelentést az egyesülési jogok szabadságának helyzetéről Fehéroroszországban. A Bizottság elemezte a jelentést, de arra jutott, hogy az nem bizonyítja kielégítően a kötelezettségvállalást.

(8)

Időközben az ILO igazgatótanácsa 2006 márciusában elfogadta az egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottság (Committee on Freedom of Association, CFA) nyomonkövetési jelentését, amely rámutatott, hogy Belaruszban a szakszervezeti jogok helyzete valójában romlik, és sürgette a fehérorosz hatóságokat, hogy azonnal tegyenek konkrét intézkedéseket.

(9)

Ezenkívül a Bizottság 2006. május 16-i keltezéssel egy közleményt kapott a fehérorosz hatóságoktól az egyesülési jogok helyzetéről Belaruszban. Akárcsak a 2006. márciusi jelentés esetében, a Bizottság gondos elemzés után arra a következtetésre jutott, hogy a jelentés semmiféle jelét nem adja a kötelezettségvállalásnak, illetve nem mutatja be meggyőzően, hogy a helyzet javult volna. Ezt a véleményt az ILO nemzetközi munkaügyi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága is osztotta 2006. júniusi jelentésében, amely rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a fehérorosz kormány folyamatosan elmulasztja az ajánlások végrehajtását, valamint gyors intézkedések szükségességét sürgette, hogy valódi és kézzel fogható haladást lehessen tapasztalni. Az ILO égisze alatt szervezett 2006. júniusi nemzetközi munkaügyi konferencia is folyamatos hiányosságnak minősítette a 12 ajánlás végrehajtásának hiányát, amelyeket Belarusz 2004 júliusa óta folyamatosan figyelmen kívül hagy. Ez a kivételes minősítés kizárólag egy ratifikált egyezmény rendkívül súlyos és szisztematikus nem teljesítésének eseteiben használatos.

(10)

A Bizottság gondosan elemezte a legfrissebb fehéroroszországi fejleményeket, köztük egy 2006. október 14-én keltezett és 2006. október 17-én a Bizottsághoz megérkezett levelet is. Ahelyett, hogy hatásos kötelezettségvállalást vagy a helyzet javulásának bizonyítékát tartalmazná, a levél újfent szóba hoz lehetséges szándékokat, ám nem tartalmazza a 87. sz. és a 98. sz. ILO-egyezmény elvei hatékony végrehajtásának bemutatását. A 87. sz. és a 98. sz. ILO-egyezményben meghatározott elvek megsértése továbbra is fennáll.

(11)

Az előzőek fényében – és kizárólag azok alapján – a fehéroroszországi eredetű termékekre vonatkozó kedvezményes előírást ideiglenesen vissza kell vonni egészen addig, amíg olyan határozat nem születik, hogy az ideiglenes visszavonást indokoló okok már nem állnak fönn.

(12)

Ez a rendelet elfogadását követően hat hónappal lép hatályba, kivéve ha addig olyan határozat születik, melynek értelmében az ezt indokoló okok már nem állnak fönn,

(1)

Az elmúlt évtized során a Közösség következetesen erősítette kétoldalú kapcsolatait számos, a világ különböző térségeiben, és elsősorban Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában és Ausztrálázsiában, valamint Délkelet-Ázsiában és az Öböl-térségben található iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országgal és területtel. Ezenfelül e kapcsolatok – fejlesztésük eredményeképpen – a gazdaság terén és azon kívül is a kérdések és területek egyre bővülő körére terjednek ki.

(2)

A Közösség érdeke az, hogy tovább mélyítse kapcsolatait azon iparosodott országokkal és területekkel, amelyek gyakran hasonló politikai, gazdasági és intézményi struktúrákkal és értékekkel rendelkeznek, és amelyek jelentős kétoldalú politikai és kereskedelmi partnerei a Közösségnek, amellett, hogy fontos szereplői a többoldalú fórumoknak és a globális kormányzásnak is. Ez fontos tényező lesz az Európai Unió világban betöltött szerepének és helyének megerősítésében, a többoldalú intézmények megszilárdításában, valamint a világgazdaság és a nemzetközi rendszer egyensúlyi helyzetének megteremtéséhez és fejlesztéséhez való hozzájárulásban.

(3)

Az Európai Unió és az iparosodott, valamint az egyéb, magas jövedelmű országok és területek megállapodtak abban, hogy megerősítik egymással való kapcsolataikat, és a közös érdeket képviselő területeken együttműködnek egymással olyan kétoldalú eszközökön keresztül, mint például a megállapodások, nyilatkozatok, cselekvési tervek és egyéb hasonló dokumentumok.

(4)

E kétoldalú eszközökben meghatározott elvekkel összhangban a Közösség együttműködési politikát folytat, amelynek célja az ezen országokkal és területekkel való kapcsolatok fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges kedvező környezetet kialakítása. Az együttműködési tevékenységek segítik ezen országokban az európai jelenlét és láthatóság megerősítését, valamint mindkét oldalon ösztönzik a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, kulturális és egyéb cseréket és kapcsolatokat a különböző szintű szereplők között.

(5)

Az Európai Unió a demokrácia, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának elvein alapul. Az e rendelet értelmében végzett közösségi fellépésnek hozzá kell járulnia az ezen elvek partnerországokon és régiókon belüli, párbeszéd és együttműködés révén való fejlesztésének és megszilárdításának általános célkitűzéséhez.

(6)

Az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködésre irányuló különböző kétoldalú kezdeményezések egyetlen eszközben történő előmozdítása a közösségi intézkedések tekintetében méretgazdaságosságot, szinergiahatásokat, nagyobb hatékonyságot és láthatóságot eredményez.

(7)

E rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében differenciált megközelítést kell alkalmazni, és a partnerországokkal való együttműködést gazdasági, társadalmi és politikai helyzetük, valamint a Közösség sajátos érdekeinek, stratégiáinak és prioritásainak figyelembevételével kell kialakítani.

(8)

E rendelet szükségessé teszi az Európai Unió és Észak-Amerika, a Távol-Kelet és Ausztrálázsia ipari országai közötti együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok előmozdítását szolgáló projektek végrehajtásáról, valamint az 1035/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. február 26-i 382/2001/EK tanácsi rendelet (1) hatályon kívül helyezését.

(9)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a Közösség és az iparosodott, valamint egyéb, magas jövedelmű országok és területek közötti megerősített együttműködés előmozdítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a rendelet léptéke és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(10)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (2) összhangban kell elfogadni,

1.

a közösségi és partnerországbeli gazdasági, akadémiai és tudományos szereplők közötti együttműködés, partnerségek és közös vállalkozások támogatása;

2.

a kétoldalú kereskedelem, a befektetések és a gazdasági partnerségek ösztönzése;

3.

a Közösség és a partnerországok megfelelő ágazatainak politikai, gazdasági és társadalmi szereplői, valamint egyéb nem kormányzati szervezetei közötti párbeszéd támogatása;

4.

a személyes kapcsolatok, az oktatási és képzési programok és a szellemi tőke cseréjének támogatása, valamint a kultúrák és civilizációk közötti kölcsönös megértés erősítése;

5.

együttműködési projektek előmozdítása a kutatás, a tudomány és technológia, az energia, a közlekedés, a környezetvédelmi kérdések – beleértve az éghajlatváltozást is –, a vám- és pénzügyek, valamint más, a Közösség és a partnerországok kölcsönös érdeklődésére számot tartó kérdések terén;

6.

az Európai Unióval és annak jelenlétével kapcsolatos tudatosság és ismeret növelése a partnerországokban;

7.

konkrét kezdeményezések támogatása, beleértve azokat a kutatási tevékenységeket, tanulmányokat, kísérleti programokat vagy közös projekteket, amelyek célja, hogy hatékony és rugalmas módon válaszoljanak a Közösség és a partnerországok közötti kétoldalú kapcsolatok fejlődésének eredményeképpen felmerülő együttműködési célokra, vagy új lendületet adjanak az e partnerországokkal fennálló kétoldalú kapcsolatok további elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez.

a)

A tagállamok és a partnerországok alábbi jogalanyai és szervei:

b)

partnerországok és azok régiói, intézményei, valamint decentralizált szervei;

c)

nemzetközi szervezetek – beleértve a regionális szervezeteket is –, amennyiben hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseihez;

d)

a tagállamokban és a partnerországokban vagy más harmadik országokban élő természetes személyek, amennyiben hozzájárulnak e rendelet célkitűzéseihez;

e)

a partnerországok és -régiók, valamint a Közösség által létrehozott közös szervezetek;

f)

a Közösség intézményei és szervei, amennyiben a 9. cikkben meghatározott támogató intézkedéseket hajtják végre;

g)

az Európai Unió ügynökségei.

a)

támogatási megállapodások (beleértve az ösztöndíjakat);

b)

beszerzési szerződések;

c)

munkaszerződések;

d)

finanszírozási megállapodások.

a)

a tagállamok és regionális és helyi hatóságaik, és különösen a tagállamok állami és félállami szervezetei;

b)

partnerországok, és különösen azok állami és félállami szervezetei;

c)

nemzetközi és regionális szervezetek, beleértve a nemzetközi és regionális pénzügyi intézményeket;

d)

társaságok, vállalatok, más magánszervezetek és üzleti vállalkozások, valamint más nem állami szereplők;

e)

a finanszírozásban részesülő partnerországok, valamint a 7. cikkben ismertetett, finanszírozásra jogosult egyéb szervezetek.

—

2007. január 1.,

—

e rendelet hatálybalépésének időpontja.

1.

Ausztrália

2.

Bahrein

3.

Brunei

4.

Kanada

5.

Kínai Tajpej (7)

6.

Hongkong

7.

Japán

8.

Koreai Köztársaság

9.

Kuvait

10.

Makaó

11.

Új-Zéland

12.

Omán

13.

Katar

14.

Szaúd-Arábia

15.

Szingapúr

16.

Egyesült Arab Emírségek

17.

Egyesült Államok

(1)

A Tanács 2001. július 20-án elfogadta az Európai Unió Műholdközpontjának felállításáról szóló 2001/555/KKBP együttes fellépést (1).

(2)

Az említett együttes fellépés 22. cikke értelmében a főtitkár/főképviselő 2006. július 28-án az együttes fellépés esetleges felülvizsgálata céljából az annak végrehajtásáról szóló jelentést nyújtott be.

(3)

A Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) 2006. szeptember 22-én – a Központ tevékenységei feletti politikai felügyelet gyakorlójaként – tudomásul vette a jelentést, és ajánlotta a Tanácsnak, hogy a jelentésre figyelemmel szükség szerint módosítsa az együttes fellépést.

(4)

A 2001/555/KKBP együttes fellépést ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Alapvető feladat

(1)   A Központ – az európai biztonsági stratégiával (2) összhangban – a 3. és 4. cikkben foglaltaknak megfelelően adott esetben műholdas képi és kiegészítő adatok – többek között légi felvételek – elemzésével készült termékek és kapcsolódó szolgáltatások biztosításával támogatja az Unió döntési mechanizmusát a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és különösen az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) területén, az Európai Unió válságkezelési műveleteit is beleértve.

(2)   Ezen alapvető feladat keretében a főtitkár/főképviselő megfelelő kérés esetén, valamint amennyiben a Központ kapacitása lehetővé teszi, azt az utasítást adja a Központnak, hogy az biztosítson termékeket vagy nyújtson szolgáltatásokat a következők számára:

2.

A 8. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az Igazgatótanács beleegyezésével az igazgató nevezi ki a Központ igazgatóhelyettesét. Az igazgatóhelyettes kinevezése három évre szól, és az egy alkalommal további három évvel meghosszabbítható. Az igazgató felelős a Központ minden összes további alkalmazottjának felvételéért.”

3.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

Munkaprogram

(1)   Az igazgató minden évben szeptember 30-ig elkészíti a Központ következő évi munkaprogramjának tervezetét és a további két évre szóló indikatív tervet magában foglaló hosszú távú munkaprogram tervezetét, és benyújtja azt az igazgatóság részére.

(2)   Az igazgatóság az éves és a hosszú távú munkaprogramot minden évben november 30-ig jóváhagyja.”

4.

A 12. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A Központ jövedelme a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) -skála alapján meghatározott tagállami hozzájárulásokból (Dániát kivéve), az elvégzett szolgáltatások ellenértékeként kifizetett összegekből, valamint egyéb jövedelmekből tevődik össze.”

5.

A 12. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A feladatok elvégzésére a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően érkező megbízásokkal kapcsolatos költségek a Központ 15. cikkben említett pénzügyi szabályzatában meghatározott iránymutatás értelmében beszedhetők.”

6.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

Költségvetési eljárás

(1)   Az igazgató minden évben szeptember 30-ig benyújtja az igazgatóság részére a Központ éves – a következő pénzügyi évben várható igazgatási kiadásokat, működési kiadásokat és bevételeket tartalmazó – költségvetésének tervezetét, valamint a hosszú távú munkaprogram tervezetére tekintettel a kiadásokra és bevételekre vonatkozó hosszú távú becsléseket.

(2)   Az igazgatóság a tagállamok képviselőinek egyhangú szavazatával minden évben november 30-ig jóváhagyja a Központ éves költségvetését.

(3)   Elkerülhetetlen, rendkívüli és előre nem látható körülmények esetén az igazgató költségvetésmódosítás-tervezetet nyújthat be az igazgatósághoz. Az igazgatóság – kellő tekintettel a sürgősségre – a tagállamok képviselőinek egyhangú szavazatával jóváhagyja a költségvetés-módosítást.”

7.

A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

Kirendelés

(1)   Az igazgató hozzájárulását követően, meghatározott időszakra a tagállamok szakértőket, az uniós intézmények és ügynökségek pedig tisztviselőket küldhetnek a Központba a Központ szervezeti felépítésén belüli tisztségek betöltésére és/vagy konkrét feladatok és projektek végrehajtására.

(2)   Válsághelyzet esetén a Központ személyzete kiegészíthető a tagállamok, a Bizottság vagy a Tanács Főtitkársága által kirendelt szakemberekkel. A kirendelések szükségességéről és időtartamáról a főtitkár/főképviselő dönt a Központ igazgatójával való konzultációt követően.

(3)   A kirendelésre vonatkozó rendelkezéseket az igazgató javaslata alapján az igazgatóság fogadja el.

(4)   A személyzet tagjait – a Központ személyzetére vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően – a Központ érdekében meghatározott időszakra ki lehet rendelni az intézeten kívüli álláshelyekre is.”

8.

Az együttes fellépés a következő cikkel egészül ki:

„20a. cikk

A Bizottság részvétele

A Bizottság teljes mértékben részt vesz a Központ munkájában. A Központ kialakítja a szükséges adminisztratív szabályokat és a munkakapcsolatot a Bizottsággal abból a célból, hogy maximalizálják a szinergiákat, és elkerüljék a feleslegesen végzett munkát, azáltal, hogy szakértelemmel és tanáccsal látják el egymást azokon a területeken, amelyeken a Közösség tevékenysége érinti a Központ célkitűzéseit, valamint amelyeken a Központ tevékenysége érinti a Közösség célkitűzéseit.”

9.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Jelentés

A főtitkár/főképviselő legkésőbb 2011. július 31-ig a Központ működéséről szóló – szükség esetén az annak további fejlesztésére vonatkozó megfelelő ajánlásokkal kiegészített – jelentést nyújt be a Tanács részére.”

10.

Az 1. cikk (3) bekezdését, a 9. cikk (1) bekezdésének második mondatát, a 12. cikk (5) bekezdését, valamint a 23. cikk (1), (2), (4), (5) és (6) bekezdését el kell hagyni.