14.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

14.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/3

(1)

A 950/2006/EK rendeletnek megfelelően a 2006. szeptember 4. és 8. közötti hét során a 09.4343 tételszám alatt rendelkezésre álló mennyiséggel megegyező, vagy azt meghaladó összmennyiségre nyújtottak be behozatali engedély iránti kérelmeket az illetékes hatóságokhoz.

(2)

E körülmények között a Bizottságnak odaítélési együtthatót kell megállapítania, ami lehetővé teszi az engedélyek kiállítását a rendelkezésre álló mennyiség arányában, és adott esetben tájékoztatnia kell a tagállamokat arról, hogy a szóban forgó határértéket elérték,

14.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/6

(1)

A 990/2006/EK bizottsági rendelet (2) folyamatos pályázati eljárást nyitott meg a tagállamok intervenciós hivatalainak birtokában lévő gabonafélék kivitelére.

(2)

Az e pályázati eljárások némelyikére elfogadott ajánlatok egyes tagállamokban majdnem teljes mértékben kimerítették a gazdasági szereplők rendelkezésére álló mennyiségeket. Az elmúlt hetekben tapasztalt keresletet és a piaci helyzetet figyelembe véve indokolt újabb mennyiségek rendelkezésre bocsátása az érintett tagállamokban annak engedélyezésével, hogy az érintett intervenciós hivatalok növeljék a kivitel céljából pályázati eljáráson meghirdetett mennyiségeket. Az említett növeléseknek a következőkre kell vonatkozniuk:

(3)

Következésképpen a 990/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

A Gabonapiaci Irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

14.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/10

(1)

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 384/96/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke értelmében 2005. november 4-én a Bizottsághoz panasz érkezett, amelyet az egyes volfrámelektródák közösségi össztermelésének nagyobb hányadát – ebben az esetben több mint 50 %-át – képviselő gyártó nevében az Eurometaux („a panaszos”) nyújtott be.

(2)

A panasz bizonyítékot tartalmazott a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó egyes volfrámelektródák dömpingjére és az ebből származó jelentős anyagi kárra vonatkozóan, amely elegendőnek minősült ahhoz, hogy eljárás megindítását indokolja.

(3)

2005. december 17-én az eljárás az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítés (2) megjelenésével megkezdődött.

(4)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, a másik közösségi gyártót, az általa ismert érintett exportáló gyártókat, importőröket és felhasználókat, valamint a KNK képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben megadott határidőn belül álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek.

(5)

A panaszos gyártó, a másik közösségi termelő, egyes exportáló termelők és importőrök, valamint egy exportőrszövetség ismertette álláspontját. Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek alapján meghallgatását szükségesnek tekintette.

(6)

Annak érdekében, hogy a KNK exportáló termelői számára lehetővé tegyék, hogy kívánságuk szerint piacgazdasági elbánásra (a továbbiakban: PE) vagy egyéni elbánásra (a továbbiakban: EE) irányuló kérelmet nyújtsanak be, a Bizottság az általa ismerten érintett kínai exportáló termelőknek formanyomtatványt küldött ki. Az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján két vállalat kért PE-t, illetve – amennyiben a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem felelnek meg a PE kritériumainak – EE-t. Két másik vállalat csak EE-t kért.

(7)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a KNK-beli exportőrök/gyártók közül e vizsgálat során adott esetben mintavételt alkalmazhat. 11 vállalat jelezte, hogy hajlandó bekerülni a mintába. Mivel azonban mindössze négy vállalat kért PE-t, illetve EE-t, a Bizottság úgy döntött, hogy mintavételre nincs szükség.

(8)

A Bizottság kérdőíveket küldött a számára ismert valamennyi érintett félnek, valamint mindazoknak a vállalatoknak, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek. Egy közösségi gyártótól, három nem kapcsolódó importőrtől, négy KNK-beli exportáló gyártótól, 13 kapcsolódó közösségi vállalattól és egy, az analóg országban – Amerikai Egyesült Államok (USA) – működő gyártótól érkeztek válaszok.

(9)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(10)

Mivel olyan KNK-beli exportáló termelők tekintetében is meg kellett állapítani a rendes értéket, amelyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, a következő vállalat üzemében tettek ellenőrző látogatást azzal a céllal, hogy egy hasonló országból – ebben az esetben az USA-ból – származó adatok alapján állapítsák meg a rendes értéket:

Termelő a hasonló országban: USA

(11)

A dömpingre és a károkra irányuló vizsgálat a 2005. január 1. és december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(12)

Az érintett termékek a Kínai Népköztársaságból származó egyes, nem szintereléssel előállított volfrámelektródák, beleértve a volfrámrudakat és pálcákat, méretre vágva is. A terméket rendszerint az ex 8101 95 00 és az ex 8515 90 90 KN-kódok alá sorolják.

(13)

Az érintett terméket hegesztés és hasonló munkafolyamatok során használják, a semleges védőgázas volfrámelektródás ívhegesztést, a plazmaívhegesztést és plazmavágást, valamint a termikus szórást is beleértve. A volfrámelektródákat a legkülönfélébb ipari ágazatokban használják fel, így az építőiparban, a hajóépítésben, az autógyártásban, a hajómérnöki, a vegyészeti és a nukleáris technikában, az űrtechnikában, az olaj- és gázvezetékeknél. Fizikai jellemzői, valamint a felhasználó szemszögéből a termék különböző típusainak helyettesíthetősége alapján ebben az eljárásban valamennyi volfrámelektróda egyetlen terméknek tekintendő.

(14)

A vizsgálat kimutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben előállított és értékesített volfrámelektródák, a kínai hazai piacon előállított és értékesített volfrámelektródák, a KNK-ból a Közösségbe importált volfrámelektródák, valamint az Egyesült Államokban előállított és értékesített volfrámelektródák alapvető kémiai, fizikai és technikai jellemzői azonosak, és a termékek azonos rendeltetésűek.

(15)

A Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló terméknek kell tekinteni.

(16)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a Kínai Népköztársaságból történő behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket a 2. cikk (7) bekezdés 1–6. pontjában foglaltak szerint kell megállapítani azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikk (7) bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek megfelelnek.

(17)

Röviden, és kizárólag a hivatkozás megkönnyítése érdekében összefoglalva, a piacgazdasági elbánás feltételei a következők:

(18)

Két KNK-beli exportáló gyártó kért piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és a megadott határidőn belül válaszolt az exportáló gyártók PE iránti kérelmét tartalmazó formanyomtatványra. E gyártók telephelyén a Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte a PE-kérelmekben előterjesztett és az általa szükségesnek tartott valamennyi információt.

(19)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az egyik vállalat PE-kérelmét el kellett utasítani. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott öt feltétel tekintetében tett megállapítások szerint a vállalat a második fent említett kritériumnak nem felelt meg. A vállalat elszámolása nem a valós pénzügyi helyzetet tükrözte, mivel egyes ügyleteket az eredményelszámolás elve alapján könyveltek, másokat azonban nem. Ez a tény, valamint az, hogy a vállalat könyvvizsgálói nem fogalmaztak meg fenntartásokat a feltárt gyakorlattal kapcsolatban, a nemzetközi számviteli szabályok nyilvánvaló megsértését jelentette.

(20)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék a fenti megállapításokkal kapcsolatos észrevételeiket. Egy, piacgazdasági elbánást kérelmező exportáló termelőtől érkezett válasz.

(21)

Ennek alapján a piacgazdasági elbánást a KNK-ból egyetlen volfrámelektródákat exportáló cég kapta meg:

(22)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében az alaprendelet 2. cikkének hatálya alá tartozó országokra országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban a vállalatok bizonyítani tudják többek között, hogy exportáraikat és a kivitt mennyiségeket, valamint az értékesítés feltételeit és kikötéseit szabadon határozták meg, hogy a valutaváltás piaci árfolyamon történik, továbbá az esetleges állami befolyás nem olyan mértékű, hogy lehetővé tenné az intézkedések kijátszását exportőrönként eltérő vámtétel kiszabása esetén.

(23)

A piacgazdasági elbánásban nem részesíthető exportáló termelő egyedi elbánást (EE) is kért arra az esetre, ha az előbbiben nem részesülhet. A rendelkezésre álló információ alapján megállapítható volt, hogy a vállalat megfelelt valamennyi követelménynek, amelyek alapján az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban EE-ben részesíthető.

(24)

Két további, PE-kérelemmel nem élő exportáló termelő kizárólag EE-t kérelmezett. A vizsgálati időszak során mindkét vállalat értékesített független közösségi vevőknek, és a vizsgálatban együttműködött. A vizsgálat rámutatott, hogy az egyik vállalat megfelelt mindazon követelményeknek, amelyek alapján az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban EE-ben részesíthető, míg a másik vállalat nem felelt meg a harmadik feltételnek, mivel teljes egészében állami tulajdonban van, és ezért nem hozhat szabadon, állami beavatkozás nélkül üzleti döntéseket, többek között a kiviteli árak és mennyiségek meghatározását illetően sem.

(25)

Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a következő két KNK-beli exportáló gyártó részesül egyéni elbánásban:

(26)

A rendes érték meghatározása érdekében a Bizottság az érintett exportáló termelőre vonatkozóan először is megállapította, hogy annak teljes hazai volfrámelektróda-értékesítése a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítéséhez viszonyítva reprezentatív-e. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően az exportáló termelő hazai értékesítése akkor minősül reprezentatívnak, ha hazai értékesítésének összvolumene eléri a Közösségbe exportált értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(27)

Mivel az érintett exportáló gyártó hazai értékesítése egészében reprezentatívnak bizonyult, a Bizottság ezt követően meghatározta azokat a hazai piacon értékesített volfrámelektróda-típusokat, amelyek a Közösségbe irányuló export céljából értékesített típusokkal azonosak vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak.

(28)

Minden ilyen típusra vonatkozóan megállapították, hogy az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában a hazai eladások kellően reprezentatívak-e. Egy adott terméktípus hazai értékesítése akkor minősült kielégítően reprezentatívnak, ha a típus belföldi értékesítésének összvolumene a vizsgálati időszak során elérte a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(29)

Ezt követően minden érintett terméktípusnál azt is megvizsgálták, hogy annak reprezentatív mennyiségben történő belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalomban valósult-e meg az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően, és ehhez meghatározták a hazai piacon a független fogyasztók számára történő jövedelmező értékesítés arányát.

(30)

A Bizottság megállapította, hogy a volfrámelektródák összes típusának nyereséges értékesítése a típusok teljes értékesített mennyiségének kevesebb, mint 10 %-át képviselte, és ezért úgy ítélte meg, hogy ezeket a típusokat nem értékesítették elegendő mennyiségben ahhoz, hogy a hazai ár a rendes érték meghatározásának alapját képezhesse.

(31)

Következésképpen, mivel az érintett exportáló gyártó által értékesített típusok hazai áraira nem lehetett támaszkodni, számtanilag képzett rendes értéket kellett alkalmazni.

(32)

Ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes értéket úgy számították ki, hogy az exportált típusok gyártási költségeihez hozzáadtak egy, az értékesítési, általános és igazgatási költségeket érintő ésszerű összeget, valamint egy ésszerű haszonkulcsot. Ennek érdekében a Bizottság megvizsgálta, hogy a felmerült értékesítési, általános és igazgatási költségek és az érintett exportáló termelő hazai piacon realizált nyeresége reprezentatív adatoknak tekinthetők-e.

(33)

A tényleges belföldi értékesítési, általános és igazgatási költségeket megbízhatónak tekintették, mivel az érintett vállalat teljes hazai értékesítésének volumene a Közösségbe irányuló exportértékesítés mennyiségéhez viszonyítva reprezentatívnak bizonyult. Ami a nyereséget illeti, az érintett termék egyik exportált típusának hazai értékesítése sem történt rendes kereskedelmi forgalom keretében, és az érintett exportáló gyártó a volfrámelektródákon kívül más terméket nem gyárt. Egyéb kínai gyártóktól származó adatokat sem lehetett felhasználni, miután egyetlen más KNK-beli gyártó sem részesült piacgazdasági elbánásban. Ennél fogva a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjával összhangban kellett meghatározni. Ebben az összefüggésben megjegyzendő, hogy volfrámelektródákat nagyon kevés ország állít elő. A japán gyártók sem az érintett termék, sem a hasonló termékek vonatkozásában nem bocsátottak rendelkezésre információkat, és az amerikai gyártótól származó megfelelő számadatot sem lehetett felhasználni. Egyéb ésszerű alap hiányában a Bizottság úgy döntött, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a múltban – a kínai behozatal hatásának érezhetővé válása előtt – elért haszonkulcsot használja fel. Egyébként megjegyzendő, hogy ez a nyereség megfelel az egyik egyedi elbánásban részesülő exportáló gyártó által az érintett termék értékesítéséből elért átlagos nyereségnek is.

(34)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló termelők esetében a rendes értéket a hasonló országban alkalmazott árak, vagy pedig számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni.

(35)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához megfelelő hasonló országnak az Egyesült Államokat kívánja kijelölni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Egyik érdekelt fél sem kifogásolta ezt a javaslatot.

(36)

Az Európai Közösségen és a KNK-n kívül az érintett terméket csak néhány egyesült államokbeli és japán termelő állítja elő. A Bizottság ezért igyekezett együttműködni az ismert japán termelőkkel és az egyetlen egyesült államokbeli termelővel.

(37)

Egyedül az utóbbi egyezett bele az együttműködésbe. Így ennek a termelőnek kérdőívet küldtek, és a válaszában közölt adatokat a helyszínen ellenőrizték. Megállapították, hogy a szóban forgó termelő értékesít a hazai piacon, valamint, hogy az Egyesült Államok piacára jelentős mennyiségben importálnak kínai termékeket, ellenben igen kevés japán terméket hoznak be. Ebből egyértelműen adódik, hogy az USA piacán az amerikai és a kínai termékek versenyeznek.

(38)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az USA a leginkább megfelelő hasonló ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló termelőkre vonatkozó rendes értéket a hasonló ország termelőjétől kapott ellenőrzött információk alapján határozták meg.

(40)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a hasonló ország hazai piacán reprezentatív mennyiségben értékesített egyes terméktípusok hazai eladása a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítésnek tekinthető-e az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésével összhangban. Ennek érdekében minden terméktípus tekintetében meghatározták a független ügyfeleknek a hazai piacon a vizsgálati időszak alatt történő nyereséges értékesítések arányát.

(41)

Amennyiben egy bizonyos terméktípusnak a kiszámított gyártási költséggel azonos vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron értékesített mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett a gyártási költséggel vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ezt az árat az adott típus vizsgálati időszak során történt összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagára alapján számították ki, függetlenül attól, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem.

(42)

Olyan esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése akkora vagy kevesebb volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az előállítási költséget, a rendes értéket a tényleges hazai árra alapozták, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amelyet kizárólag e típus nyereséges értékesítésének súlyozott átlagaként számítottak ki, feltéve, hogy ezen értékesítések elérték, vagy meghaladták e típus teljes értékesítési mennyiségének a 10 %-át.

(43)

Amennyiben bármelyik terméktípus nyereséges eladásainak volumene a típus teljes értékesítési volumenének kevesebb mint 10 %-át tette ki, úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(44)

A terméktípusok körülbelül 90 %-ának rendes értékét ezért a hasonló ország hazai piacán a rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítés során alkalmazott árak alapján állapították meg.

(45)

Mindazon esetekben, amikor a termelő által a hasonló országban értékesített terméktípus hazai piaci árait a rendes érték megállapításához nem lehetett felhasználni, más módszer alkalmazására volt szükség. A rendes érték megállapításához ezért az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdése értelmében a Bizottság számtanilag képzett rendes értéket alkalmazott. A rendes értéket úgy képezték, hogy a hasonló ország termelőjének az eladott típusokra vonatkozó előállítási költségeihez hozzáadták az ésszerű mértékű eladási, általános és adminisztratív költségeket, valamint a reális haszonrést. Az eladási, általános és adminisztratív költségeket, valamint a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésében előírt módszerekkel állapították meg. Az alkalmazott eladási, általános és adminisztratív költségek a hasonló terméknek a termelő által a hazai piacon megvalósított összértékesítésének költségei, a felhasznált haszonkulcs pedig a belföldi piacon a rendes kereskedelmi forgalomban történt értékesítés során elért nyereség súlyozott átlaga.

(46)

Annak érdekében, hogy az érintett KNK-beli termelők által a Közösségbe exportált volfrámelektródákéval tisztességesen összehasonlítható legyen, ezt a rendes értéket szükség esetén a szállítási, hitel- és csomagolási költségek különbségeinek figyelembevételével kiigazították.

(47)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független közösségi ügyfelek részére exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján állapították meg.

(48)

A piacgazdasági elbánásban részesülő exportőr teljes Közösségbe irányuló exportját egy kapcsolódó importőrön keresztül értékesítette, amit később kapcsolódó és független közösségi vállalatoknak viszontértékesítettek. Az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően számtanilag képezték az importált termékek első, független vevő részére történő viszonteladási ára alapján, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség, valamint az eladási, általános és adminisztratív költségek és az ésszerű haszonkulcs figyelembevételével. E tekintetben a kapcsolódó vállalatok saját eladási, általános és adminisztratív költségeit alkalmazták. A haszonkulcsot az együttműködő nem kapcsolódó importőröktől kapott információk alapján határozták meg.

(49)

A rendes értéket és az exportárakat a gyártelepi ár alapján hasonlították össze. A tisztességes összehasonlítás érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát érintő tényezők eltéréseit. A szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltség tekintetében elvégezték a megfelelő kiigazításokat minden olyan esetben, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték.

(50)

A piacgazdasági elbánásban részesülő vállalat tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék valamennyi típusa rendes értékének súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(51)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözet súlyozott átlaga a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következő:

(52)

Az egyéni elbánásban részesített vállalatok esetében a hasonló országra megállapított rendes érték súlyozott átlagát vetették össze a Közösségbe irányuló export árának súlyozott átlagával, az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően.

(53)

Az ideiglenes dömpingkülönbözet súlyozott átlaga a vámfizetés nélküli CIF közösségi határparitásos ár százalékában megadva a következő:

(54)

A KNK összes többi exportőrére alkalmazandó, az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözet kiszámításához a Bizottság először megállapította az együttműködés mértékét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a KNK 11 exportáló gyártója jelezte hogy hajlandó bekerülni a mintába, megadva egyebek között az érintett termék Közösségbe történő exportjára vonatkozó adatokat. Emlékeztetni kell arra is, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben megjelölt KN-kódok ex kódok, amelyek alá ezért az érintett terméken kívül egyéb termékek is tartoznak. A vizsgálat továbbá kimutatta, hogy a KNK együttműködő exportőrjeinek nagy része a volfrámelektródák kivitelét egy nemzeti vámtarifaszám alatt jelenti be, amely szintén számos egyéb termékre is vonatkozik. A Bizottság ennél fogva úgy ítélte meg, hogy pontos importstatisztikák hiányában a mintavételi kérdőíveken szolgáltatott adatok megfelelőbbek lehetnek a KNK-ból származó érintett termék Közösségbe való exportjára vonatkozóan. A kérdőívekre adott 11 válaszban megjelölt összes exportált mennyiséget a Bizottság összehasonlította a panaszban szereplő becsléssel, és úgy találta, hogy a mintavételi kérdőívek magasabb importmennyiséget adtak meg. A Bizottság ezen az alapon úgy ítélte meg, hogy az együttműködés magas szintű.

(55)

Így a dömpingkülönbözetet a sem piacgazdasági, sem egyéni elbánásban nem részesülő, együttműködő vállalatra meghatározott szinten, azaz 204,9 %-on állapították meg.

(56)

Ezen az alapon a dömping országos szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli CIF közösségi határparitásos ár 204,9 %-ában állapították meg.

(57)

A vizsgálat megállapította, hogy a hasonló terméket a Közösségben két gyártó állítja elő. A gyártó, akinek nevében a kérelmet benyújtották, teljes mértékben együttműködött a vizsgálatban. A másik gyártó mindamellett támogatását fejezte ki és általános adatokat szolgáltatott a gyártásra és értékesítésre vonatkozóan. Mivel a kérdőívet teljesen kitöltve csak egyetlen vállalat küldte vissza, a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó adatokat a Bizottság vagy indexált formában, vagy sávosan közli az adatok bizalmas jellegének védelme érdekében.

(58)

Ennélfogva a közösségi termelés mennyiségét az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése alkalmazásában ideiglenesen úgy számították ki, hogy a teljes mértékben együttműködő közösségi termelő termeléséhez hozzáadták a másik termelő termelésének az utóbbi által szolgáltatott adatok alapján meghatározott mennyiségét. Ezen az alapon a vizsgálati időszak alatt a közösségi össztermelés 40 és 50 mt között volt.

(59)

A vizsgálatban teljesen együttműködő gyártó termelése a Közösség volfrámelektróda össztermelésének több mint 50 %-át képviseli. Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében a közösségi gazdasági ágazatot ez a vállalat alkotja.

(60)

A Közösség fogyasztását a Bizottság úgy határozta meg, hogy az ismert gyártók közösségi értékesítésének mennyiségéhez hozzáadta a behozatal mennyiségét. A 2001-től 2004-ig tartó időszakra az import mennyiségét megbízható statisztika hiányában a panasz alapján állapították meg (lásd fent). A vizsgálati időszakra a behozatal mennyiségét annak a 11 KNK-beli exportáló termelőnek teljes exportmennyisége alapján határozták meg, akik a mintába való felvételük érdekében ezeket az adatokat szolgáltatták, és akiknek az összes export betudható. Az egyéb harmadik országokból származó importot a Bizottság elhanyagolhatónak találta. Az adatok azt mutatták, hogy a Közösségben az érintett termékre irányuló kereslet a figyelembe vett időszakban 50 %-kal emelkedett.

(61)

A fent említett okokból a kínai import mennyisége a panaszban foglalt adatokon és a vizsgálati időszakhoz kitöltött mintavételi kérdőíveken alapult.

(62)

A mennyiség és a piaci részesedés tekintetében a behozatal a következőképpen alakult:

(63)

A volfrámelektródák fogyasztása a vizsgált időszak alatt 50 %-kal növekedett, míg ugyanezen időszak alatt az érintett országból származó behozatal több mint 400 %-kal emelkedett. Következésképpen a vizsgált időszak alatt a KNK piaci részesedése 22,4 %-ról 76,2 %-ra nőtt.

(64)

Az alábbi táblázat a KNK-ból behozott termékek átlagos árának alakulását mutatja. A vizsgált időszak alatt ezek az árak 12 %-kal csökkentek, annak ellenére, hogy 2005-ben a fő nyersanyag árának növekedése miatt áremelkedés volt tapasztalható.

(65)

Az érintett terméknek a vizsgálati időszak alatt a közösségi piacon érvényes eladási árára vonatkozóan a közösségi gazdasági ágazat árait összehasonlították a KNK-beli exportáló termelők áraival. A közösségi gazdasági ágazat vonatkozó eladási árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, szükség esetén a gyártelepi árszintre kiigazítva, azaz a Közösségen belüli szállítási költségeken kívül és az engedmények és kedvezmények levonását követően. Ezeket az árakat összehasonlították a kínai exportáló termelők kedvezménymentes értékesítési áraival, amelyeket szükség szerint a közösségi határparitáson számított CIF-importár szintjéhez igazítottak, a vámkezelési és a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelően kiigazítva.

(66)

Az összehasonlítás igazolta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék behozatalát a közösségi gazdasági ágazat áraihoz képest alákínált áron értékesítették a Közösségben; az alákínálás mértéke a közösségi gazdasági ágazat árainak százalékában kifejezve 40 %.

(67)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a KNK-ból származó dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelésére kiterjedt, amelyek 2001 és a vizsgálati időszak között a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolták. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés csak egyetlen vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy sávok megadásával közli.

(68)

A közösségi gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitás-kihasználása a következőképpen alakult:

(69)

A megnövekedett kereslet ellenére a közösségi gazdasági ágazat termelése 2001 és a VI között 60 %-kal csökkent, azaz erősen visszaesett.

(70)

Mivel a termelési kapacitás nem változott, ez azt jelenti, hogy a kapacitás-kihasználás a termeléshez hasonlóan szintén csökkent.

(71)

Az alábbi számadatok az egyes időszakok végén rendelkezésre álló árukészletek mennyiségét mutatják.

(72)

Az érintett időszak alatt a készletek 31 %-kal nőttek, ami arra mutat, hogy az ágazat egyre nehezebben tudta eladni termékeit a közösségi piacon.

(73)

Az alábbi adatok a közösségi gazdasági ágazat független közösségi fogyasztóknak történt értékesítéseit szemléltetik.

(74)

A közösségi ipar értékesítésének mennyisége a vizsgált időszakban több mint 50 %-kal csökkent. Ugyanezen időszak alatt a Közösség fogyasztása 50 %-kal nőtt, míg a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése öt év alatt még nagyobb mértékben, 70 %-kal csökkent.

(75)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a közösségi fogyasztás növekedéséből eredő piacnövekedéshez a közösségi gazdasági ágazat nem járult hozzá.

(76)

A közösségi piacon a független vásárlók esetében alkalmazott értékesítési árak átlaga 2003-ig csökkenő tendenciát mutatott. Ezután azonban 2003 és 2004 között csaknem 12 %-kal, majd 2004-től 2005-ig további 30 %-kal emelkedett. A 2003-ig tartó árcsökkenés része a közösségi gazdasági ágazat azon törekvésének, hogy felvegye a versenyt a dömpingelt behozatallal. 2003-ban az árak annyira alacsony szintre estek vissza, hogy 2004-ben az emelés elkerülhetetlenné vált. A nyersanyagárak hirtelen, több mint 100 %-os drágulása 2004 és 2005 között szintén a 2005-ös további áremelés szükségességére mutatott rá. A költségek emelkedését a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árainak emelkedése azonban csak korlátozott mértékben tükrözte.

(77)

A közösségi gazdasági ágazat volfrámelektróda-értékesítéséből keletkező jövedelem és pénzforgalom erősen negatív. A számadatokat a bizalmas adatkezelés érdekében sávosan mutatjuk be.

(78)

A figyelembe vett időszak folyamán a jövedelmezőség jelentősen csökkent. Legalacsonyabb szintjét 2003-ban érte el, majd kissé ismét emelkedett, ami részben a közösségi gazdasági ágazat racionalizálási törekvéseihez és az áremelkedésekhez kapcsolódik.

(79)

A figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség csökkenésével párhuzamosan a pénzforgalom is romlott. A negatív pénzforgalom szintjének csökkenése az időszak végén kizárólag a termelési és az értékesítési mennyiség csökkenésének tulajdonítható.

(80)

A figyelembe vett időszak elején a közösségi gazdasági ágazat befektetései jelentősek voltak; legnagyobb részük a volfrámelektródák és egyéb volfrámtermékek területén elért jó eredményeknek volt köszönhető, és leginkább új gépek vásárlását jelentette a termelés optimalizálása érdekében. Az időszak végére azonban a befektetések gyakorlatilag véget értek.

(81)

A befektetéseknek a hasonló termék termeléséből és eladásából származó megtérülése, amit a bizalmas adatkezelés érdekében alább sávosan szemléltetünk, negatív, és az időszak folyamán jelentősen csökkent, ami az eladások jövedelmezőségére vonatkozó fent említett tendenciát tükrözi.

(82)

A közösségi gazdasági ágazat tőkebevonási képessége a figyelembe vett időszak alatt lényegesen nem változott, mivel a hasonló termék a csoport össztevékenységének csak viszonylag kis részét képviseli.

(83)

A foglalkoztatás, termelékenység és bérköltség a közösségi gazdasági ágazatban a következőképpen alakult:

(84)

A közösségi gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 2001 és a VI között nagy mértékben csökkent. Ez egyfelől a termelés hanyatlásának következménye, másfelől a közösségi gazdasági ágazat azon törekvéséből ered, hogy a termelést racionalizálja és fellendítse a termelékenységet. A közösségi gazdasági ágazat racionalizálási folyamatának eredményei megmutatkoztak a termelékenységben is, amely a kérdéses időszak alatt jelentős fellendülést mutat.

(85)

A bérek átlagos szintje az érintett időszak során nem változott.

(86)

A dömpingkülönbözeteket fentebb, a dömpingről szóló részben határoztuk meg. Ezek a különbözetek egyértelműen meghaladják a minimális értéket. Figyelembe véve továbbá a dömpingbehozatal volumenét és árát, a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(87)

A Közösség az előző dömping, illetve támogatás hatásait nem heverte ki, mivel a múltban nem végeztek vizsgálatot.

(88)

Emlékeztetni kell arra, hogy 2001 és a VI között az érintett terméknek a KNK-ból származó dömpingelt importja több mint 400 %-kal nőtt, és a figyelembe vett időszak végére 76,2 %-os piaci részesedést ért el. A vizsgálati időszak alatt továbbá a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árainak az érintett dömpingelt behozatalok jelentősen alákínáltak. Az áralákínálás súlyozott átlaga 40 % volt.

(89)

Ugyanekkor, miközben a közösségi fogyasztás 50 %-kal nőtt, a közösségi gazdasági ágazat eladásainak mennyisége több mint 50 %-kal csökkent. Piaci részesedése 68 %-kal esett vissza, és a nyersanyag globális áremelkedését nem volt képes a fogyasztóira áthárítani, ami igen negatív jövedelmezőséget vont maga után.

(90)

Ennek következtében az érintett időszakban a közösségi gazdasági ágazat helyzete súlyosan megromlott. A termelés 60 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználás hasonlóképpen igen alacsony szintre esett vissza a VI idején. A raktárkészletek 31 %-kal nőttek.

(91)

Annak ellenére, hogy a vizsgált időszak elején a közösségi gazdasági ágazat jelentős befektetéseket eszközölt és folyamatos erőfeszítéseket tett a termelékenység és a versenyképesség növelésére, jövedelmezősége, pénzforgalma és befektetéseinek megtérülése szintén nagy mértékben csökkent és erősen negatívra fordult.

(92)

A közösségi gazdasági ágazat romló helyzetét a foglalkoztatás és a befektetés kedvezőtlen alakulása is alátámasztja.

(93)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen megállapítható, hogy a közösségi ipar az alaprendelet 3. cikke szerint anyagi kárt szenvedett.

(94)

Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy volt-e ok-okozati összefüggés a KNK-ból származó dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett jelentős kár között. Megvizsgálta továbbá a dömpingelt behozatalon kívüli olyan ismert tényezőket, amelyek ugyanabban az időben károsíthatták a Közösség gazdasági ágazatát. Ennek célja annak biztosítása volt, hogy a más tényezők által okozott lehetséges kárt ne a dömpingelt behozatalnak tudják be.

(95)

A KNK-ból érkező dömpingelt behozatal volumenének több mint 400 %-os, számottevő növekedése 2001 és a VI között, valamint közösségi piaci részesedésének jelentős növekedése (22,4 %-ról 76,2 %-ra) egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával. A termelés és a kapacitáskihasználás rohamosan csökkent, míg a zárókészletek 31 %-kal emelkedtek, miközben a közösségi piac megnövekedett. A közösségi gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése – a behozatal mennyiségének és a dömpingelt import piaci részesedésének erőteljes növekedésével párhuzamosan – jelentősen csökkent. A dömpingelt behozatal árai ezenfelül erősen alákínáltak a közösségi gazdasági iparág árainak, és ezzel erősen leszorították azokat, éppen akkor, amikor a nyersanyagköltségek jelentősen, több mint 100 %-kal növekedtek. A vizsgálat kimutatta, hogy a KNK-ból származó jelentős mennyiségű dömpingelt termékbehozatal által gyakorolt erős árleszorító hatás miatt a közösségi gazdasági ágazat a költségeinek növekedését egyáltalán nem tudta áthárítani a vevőkre. Ez a jövedelmezőség, a befektetések megtérülése és a pénzforgalom drasztikus visszaesését vonta maga után.

(96)

A Bizottság ezért azt az ideiglenes következtetést vonta le, hogy a 2001 óta jelentősen megnövekedett mennyiségű és piaci részesedésű, dömpingelt áron folytatott, dömpingelt behozatal által gyakorolt nyomás meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésvesztésében és következésképpen jövedelmezőségének negatív alakulásában is.

(97)

A figyelembe vett időszak alatt a KNK-n kívül hasonló terméket más jelentős exportőr a közösségi piacra nem hozott be. A vizsgálat kimutatta, hogy a többi amerikai és japán termelő fő piaca mindegyikük saját hazai piaca volt. A hasonló termék egyéb importjáról igen kevés megbízható információ áll rendelkezésre, ezért a közösségi piacon esetleg eladott mennyiségről lehetetlen becslésekbe bocsátkozni. A más harmadik országokból származó valós behozatal bizonyítékának hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a mennyiség, amennyiben létezik, elhanyagolható. Ennek megfelelően a Bizottság úgy véli, hogy más harmadik országokból származó behozatalok nem járulhattak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(98)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a nem EU-országokba irányuló export hozzájárult-e az érintett időszak alatt elszenvedett kárhoz. A nem EU-országokba irányuló export a figyelembe vett időszakban körülbelül a felét tette ki a hasonló termék közösségi gazdasági ágazat értékesítéseinek. A kivitel 2001 és a VI között hozzávetőleg 66 %-kal csökkent, és a VI végén az iparág összes eladásának 41 %-át tette ki. Az exportpiacok, különösen az amerikai piac elveszítésének fő oka a kínai termelők fokozódó versenye a világ piacain. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kínai termelők hasonló magatartása miatt az USA piacán az egyik még meglévő amerikai volfrámelektróda-gyártónak le kellett állítania a termelését.

(99)

Ami azokat a mutatókat illeti, amelyek tekintetében nem lehetett szétválasztani a közösségi és az exportpiacot – ilyen például a termelés, a kapacitáskihasználás, a befektetés és a foglalkoztatás – nyilvánvalóan kiderült, hogy azok negatív trendje vitathatatlanul nagyobb súllyal esett latba, mint az exportteljesítmény csökkenése. E mutatók negatív alakulását önmagában egyrészt a közösségi piacon történő eladások csökkenésének következményeként, másrészt és kisebb részben az exportértékesítés csökkenésének következményeként kell szemlélni. E mutatók alakulásának megítélésekor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ebben az időszakban a közösségi piac jelentős mértékben növekedett.

(100)

A jövedelmezőség, a pénzforgalom és a befektetések megtérülésének negatív alakulása elsősorban annak a következménye, hogy a közösségi gazdasági ágazat nagyon alacsony kapacitáskihasználásra kényszerült, figyelembe véve, mint már említettük, hogy az értékesítési volumen mind a közösségi piacon, mind az exportpiacokon negatívan alakult. Ezenfelül a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árai a dömpingelt import nyomása alatt álltak, ami szintén hozzájárult az említett mutatókra gyakorolt negatív hatáshoz. Ebben a vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy az eladási egységárak alakulása az exportpiacokon sokkal kedvezőbb volt, mint a közösségi áraké. Az exportpiacon az átlagos egységár ugyanezen időszak alatt 20 %-kal nőtt, ami arra utal, hogy ott kisebb volt az árak nyomása mint a közösségi piacon. Kiviláglott, hogy e kivitel jövedelmezősége ugyan nem volt elégséges, ám mégis valamennyivel nagyobb volt, mint a közösségi piacon történő eladásoké, annak ellenére, hogy a kivitelt is kedvezőtlenül érintették a csökkenő árak és a kínai export konkurenciája a harmadik országok piacain. A közösség gazdasági ágazatának egyébként sikerült ellenőrzés alatt tartania, sőt csökkentenie a nyersanyagköltségektől eltérő költségeit. Ezért a közösségi gazdasági ágazat exporteredményei valószínűleg kevésbé hatottak a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra és a befektetések megtérülésére, mint a piaci részesedések és az árak alakulása a közösségi piacon.

(101)

Ezen az alapon a Bizottság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az exporteladások negatív alakulása befolyásolhatta a közösségi gazdasági ágazat általános gazdasági helyzetét. Ennek ellenére a fenti elemzés is azt bizonyította, hogy az export romló teljesítménye önmagában nem szüntethette meg az okozati összefüggést a KNK-ból származó dömpingelt import és a megállapított kár között.

(102)

Az egyetlen másik közösségi termelő eladásai 2001 és a VI között 54 %-kal estek vissza. A rendelkezésre álló információ alapján kiderült, hogy a másik közösségi gyártó ugyanolyan helyzetben van, mint a közösségi gazdasági ágazat. Ennek megfelelően a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy ezek az eladások nem okozhatták a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(103)

Az egyik exportőr azzal érvelt, hogy a kárt elsősorban az alapvető nyersanyag, az ammónium-paravolframát árának emelkedése okozta. Az árak valóban több mint 100 %-kal nőttek a vizsgált időszak végére, vagyis 2005-re.

(104)

Ebben az összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a közösségi gazdasági iparág helyzetének romlása időben egybeesett a kínai behozatal 2001 és 2005 közötti megerősödésével, és nem korlátozódott a figyelembe vett időszak végére.

(105)

A nyersanyagárak növekedése másfelől csak 2005-ben következett be. Ugyanakkor a szóban forgó évben a közösségi gazdasági ágazat árai valamível nagyobb mértékben emelkedtek (33 %), mint a termelési költségek (30 %).

(106)

Ez az időbeli sorrend arra utal, hogy a nyersanyagár-emelkedés hozzájárult ugyan az általános költségnövekedéshez, amely a kérdéses időszakban meghaladta az értékesítési árak növekedését, ám a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlásában nem a nyersanyag a döntő tényező. A hanyatlás inkább az átlagos költségek növekedéséből következett, amelyet – mint fentebb említettük – a piaci részesedés csökkenése és az ebből következő gyenge kapacitáskihasználás idézett elő.

(107)

A közösségi gazdasági ágazat továbbá nem tudta értékesítési árait megfelelő mértékben emelni ahhoz, hogy ezzel ellensúlyozza a költségnövekedést. Az árak rugalmatlansága annak tudható be, hogy ezzel egyidejűleg megindult a KNK-ból származó dömpingelt import, a közösségi árakat jelentősen alákínáló árakon. Ebből a helyzetből az a következtetés vonható le, hogy a közösségi gazdasági ágazat árai a dömpingelt behozatal jóvoltából erős nyomásnak voltak kitéve, és ezért csak mérsékelt lehetőség nyílt arra, hogy a költségnövekedést az értékesítési árak növelésével ellensúlyozzák.

(108)

Végezetül megjegyzendő, hogy a nyersanyagárak emelkedése a piac minden szereplőjére hatott, a kínai exportáló termelőket is beleértve, és ezért nem tekinthető különösen a közösségi gazdasági ágazatot károsító tényezőnek.

(109)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a nyersanyagárak emelkedése önmagában nem szünteti meg azt az okozati összefüggést, amely a KNK-ból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár között áll fenn.

(110)

A közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár elsősorban az értékesítési mennyiség és a piaci részesedés veszteségeiben öltött testet, ami negatív hatást gyakorolt a jövedelmezőségre. Az ebből következő árleszorítás és az alacsony kapacitáskihasználás miatt bekövetkező méretgazdaságossági veszteség a jövedelmezőség fenntarthatatlanul negatív szintjéhez vezetett, amely a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős pénzügyi veszteségeket okozott.

(111)

A legtöbb kármutató hanyatlása egybeesett a KNK-ból érkező importmennyiségek hirtelen emelkedésével és a KNK piaci részesedésének nagy mértékű növekedésével, valamint azzal, hogy e behozatal jelentősen alákínált a közösségi áraknak.

(112)

Noha a vizsgálat szerint nem zárható ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem EU-országokba irányuló exportjának negatív alakulása is közrejátszhatott a kár előidézésében, ennek potenciális hatása nem akkora, hogy megszüntetné az okozati összefüggést a KNK-ból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár között.

(113)

Továbbá igaz ugyan, hogy a nyersanyagárak eddig nem látott mértékben emelkedtek a vizsgálati időszak alatt, de ez az összes piaci szereplőre egyaránt kihatott. A kármutatók időbeli sorrendje sem utal arra, hogy ez lett volna a közösségi gazdasági ágazatot ért kár legfőbb oka.

(114)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében a KNK-ból származó dömpingelt behozatal anyagi kárt okozott a Közösség gazdasági ágazatának.

(115)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az érintett országból származó behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések alkalmazása nem szolgálja a Közösség érdekeit. A Bizottság minden, a panaszban említett importőrnek, kereskedőnek és ipari felhasználónak kérdőíveket küldött. A kérdőívekre három importőrtől érkezett válasz.

(116)

Az együttműködő felektől kapott információk alapján a Bizottság az alábbi következtetéseket vonta le.

(117)

Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyetlen gyártóból áll, akinek üzeme Ausztriában található, jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent, ami negatív hatást gyakorolt a foglalkoztatás és a befektetés szintjére is.

(118)

Amennyiben bizonyos intézkedéseket nem vezetnek be, a dömpingelt behozatal árleszorító hatása miatt a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségének hiánya valószínűleg tovább fokozódik, és az ágazat arra kényszerülhet, hogy a számos csúcstechnológiai iparág számára stratégiai fontosságú volfrámelektródák előállítását megszüntesse.

(119)

Meg kell jegyezni, hogy a volfrámelektródák előállítására használt feldolgozósort más körkeresztmetszetű termékek gyártására is alkalmazták, például molibdén pálcák, huzalok és szóróhuzalok, valamint üvegolvasztó elektródák. A gyártási folyamat egyes állandó költségei megoszlottak e termékek és a volfrámelektródák között. Mivel a volfrámelektróda-gyártás az érintett időszak alatt 60 %-kal csökkent, ez nemcsak a volfrámelektródák, hanem a közösségi gazdasági ágazat által termelt más körkeresztmetszetű termékek gyártási költségeire is negatív hatást gyakorolt.

(120)

Figyelembe kell venni azt is, hogy az érintett termék iránt világszerte növekszik a kereslet; és ezért a megfelelő intézkedések bevezetése esetén a közösségi gazdasági ágazat könnyebben fenntartható szintre emelhetné értékesítését és annak jövedelmezőségét, ezzel iparága gazdasági életképességét is biztosítva.

(121)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a közösségi gazdasági ágazat érdekében áll.

(122)

Egy exportáló termelő és egy exportőr szövetség azzal érvelt, hogy mivel egyéb országokból érkező behozatal nyilvánvalóan nincs, a vámok kivetése azzal járna, hogy a kínai exportáló termelők eltűnnének a közösségi piacról, ezzel lényegesen meggyengítve a versenyt, és növelve a közösségi gazdasági ágazat már amúgy is fennálló erőfölényét.

(123)

Valószínűbbnek tűnik azonban, hogy az intézkedések bevezetése után legalább egyes érintett exportáló termelők továbbra is értékesíteni fogják az érintett terméket a Közösségben, noha kárt már nem okozó áron, mivel megbízható technológiai alapokkal rendelkeznek, és a közösségi piacon erős pozíciót foglalnak el. Másrészt, ha a dömpingellenes intézkedéseket nem vezetik be, nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a közösségi ipar jelentősen csökkenti vagy beszünteti volfrámelektróda-gyártási tevékenységét a Közösségben, ami tovább erősítené az e terméket exportáló termelők pozícióját, és nagymértékben gyengítené a versenyt a közösségi piacon.

(124)

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy két közösségi termelő létezik, ami már önmagában bizonyos fokú verseny meglétét biztosítja mind a közösségi, mind az exportpiacokon.

(125)

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy megakadályozzák a harmadik országok exportőrjeinek bejutását a közösségi piacra, hanem inkább az, hogy helyreállítsák azokat az egyenlő feltételeket, amelyeket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok eltorzítottak.

(126)

A Bizottság kérdőíveket küldött a panaszban felhasználóként megnevezett, az űrtechnikai, a nukleáris, a hajóépítési, a gépjárműgyártó-, a vegyészeti és a műszaki tervezési ágazatban tevékenykedő összes félnek. Válasz sem érdeklődő felhasználóktól, sem reprezentatív szervezetektől nem érkezett.

(127)

A volfrámhegesztést ott alkalmazzák, ahol a hegesztés minősége különösen fontos (többek között a repülőgép- és hajógyártásban, a nukleáris és a vegyiparban). A rendelkezésre álló információ arra utal, hogy az ügyfelek számára a minőség és a megbízhatóság az elsőrendű szempont, és az elektródák ára a végtermékek értékéhez képest nem jelentős kritérium.

(128)

Mivel az érintett termék felhasználói a vizsgálat idején érdeklődést nem tanúsítottak, ideiglenesen levonható az a következtetés, hogy helyzetüket dömpingellenes intézkedések komolyabb mértékben valószínűleg nem befolyásolnák.

(129)

Egy importőr működött teljes mértékben együtt a vizsgálatban és válaszolt a kérdőívre, míg két másik részlegesen működött együtt. E három importőr az érintett terméknek a VI folyamán a Közösségbe behozott összimportjának körülbelül 30 %-át képviseli. A teljes mértékben együttműködő importőr forgalmának az érintett termék közel 85 %-át teszi ki.

(130)

Amennyiben dömpingellenes intézkedések bevezetésére kerül sor, nincs kizárva, hogy az érintett országból érkező behozatal szintje csökken, és ez az importőrök gazdasági helyzetét befolyásolja. Az érintett termék importára növekedésének hatására azonban valószínűleg csak helyre fog állni a verseny a közösségi termelőkkel, és az importőröket a növekedés nem fogja megakadályozni abban, hogy az érintett terméket értékesítsék. Ezen felül, mivel az érintett termék költségei a felhasználók összköltségeinek csak kis részét teszik ki, az importőrök az esetleges áremelkedést könnyebben átháríthatják majd a felhasználókra. Mindezek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nem gyakorol majd jelentős negatív hatást a közösségi importőrök helyzetére.

(131)

Az intézkedések bevezetésének hatására a közösségi gazdasági ágazatnak várhatóan lehetősége lesz arra, hogy visszanyerje elvesztett forgalmát és piaci részesedését, és javítsa nyereségességét. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat romló helyzetére, jelentős annak a kockázata, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat bezárja gyártóüzemét és elbocsátja munkavállalóit. Mivel az érintett terméket csúcstechnológiai ágazatokban használják, ahol az elektródák költsége a végtermék értékéhez képest nem túlságosan jelentős, a dömpingellenes intézkedések az importőrökre/kereskedőkre és a felhasználókra feltehetően csak korlátozott mértékben fognak hatni.

(132)

A fenti megállapításokat figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a KNK-ból származó egyes volfrámelektródák behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok kivetése ellen szólna.

(133)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont végkövetkeztetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon a közösségi iparágnak.

(134)

Az intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely a megállapított dömpingkülönbözet meghaladása nélkül elégséges az ilyen behozatalok által okozott károk megszüntetéséhez. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor úgy ítélték meg, hogy olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik a közösségi gazdasági ágazat számára előállítási költségeinek fedezését és általában olyan, adózás előtti, ésszerű nyereség elérését, amelyet a gazdasági ágazat ilyen típusú ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt behozatal hatása nélkül, a hasonló termék Közösségben történő értékesítése révén elérne. A számítás során a forgalom 8 %-ának megfelelő adózás előtti haszonkulcsot vettek figyelembe, amely a dömpingelt behozatal előtt elért nyereségi szinteken alapult. Ennek alapján a közösségi gazdasági ágazat tekintetében kiszámították a hasonló termék kárt nem okozó árát. A kárt nem okozó ár kiszámítása a fent említett 8 %-os haszonkulcs és az előállítási költség összeadásával történt. A vizsgálati időszak során a KNK-ból exportált egyik terméktípust a vizsgálati időszak alatt a közösségi iparág nem állította elő és nem értékesítette. Annak a szintnek a kiszámításakor, amely elégséges az e behozatal okozta kár megszüntetéséhez, figyelembe vették az e típus és a kínai exportőrök által exportált egyéb típusok árai közötti összefüggést.

(135)

A szükséges áremelést ezután úgy állapították meg, hogy a behozatal súlyozott átlagárát összehasonlították a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termék kárt nem okozó súlyozott átlagárával.

(136)

Az összehasonlítás során kiigazításokat tettek az importőrök által elvégzett feladatok – például csomagolás, raktározás, minőségellenőrzés, márkázás, és egyes esetekben az elektródák fizikai feldolgozása – figyelembevétele érdekében, hogy a behozatal a közösségi gazdasági iparág értékesítésével összehasonlítható legyen.

(137)

Ezt követően az összehasonlítás alapján kapott különbségeket az átlagos behozatali CIF-érték százalékában fejezték ki.

(138)

A PE-ben vagy EE-ben részesülő vállalatokra vonatkozó ideiglenes súlyozott átlagos kárkülönbözet a következő:

(139)

Az összes többi KNK-beli exportőr országos kárkiküszöbölési szintjének kiszámítása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy ezek a vállalatok jelentős mértékben együttműködtek. Így a dömpingkülönbözetet a sem a piacgazdasági, sem az egyéni elbánásban nem részesülő, együttműködő vállalatra meghatározott szinten, azaz 86,8 %-ban állapították meg.

(140)

A fentiek figyelembe vételével a Bizottság úgy véli, hogy a megállapított dömpingkülönbözet szintjén ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni, de az az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban nem haladhatja meg a fent kiszámított kárkülönbözetet.

(141)

Az e rendeletben feltüntetett egyéni vállalati dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért azok e vállalatok esetében a vizsgálat során megismert helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó és e vállalatok, tehát az említett egyedi jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Azon importtermékek esetében, amelyeket bármely más, e dokumentum rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalat állított elő, beleértve azokat a jogalanyokat is, amelyek kapcsolatban állnak a konkrétan említettekkel, ezek a vámtételek nem alkalmazhatók, így azokra az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(142)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) késedelem nélkül a Bizottsághoz kell benyújtani (3), mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz és a hazai és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységben bekövetkezett változással függenek össze. A Bizottság adott esetben – a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően – a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével megfelelően módosítani fogja.

(143)

A fentiek alapján az ideiglenes vámtételek a következők:

(144)

Annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen az intézkedések megkerülésének kockázata – amely a vámtételek közötti nagy különbségekből és különösen abból adódhat, hogy kiviláglott, miszerint a KNK egyik együttműködő exportáló termelője, amely az általa gyártott elektródákat is exportálja a Közösségbe, és amely számára egyéni vámtételt javasoltak, állami tulajdonban lévő együttműködő vállalat, amely ezért nem részesülhetett egyéni elbánásban –, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben különleges intézkedésekre van szükség a dömpingellenes vámok helyes alkalmazásának biztosítására. Kizárólag a vonatkozó exportáló termelő által előállított érintett termék behozatala részesülhet az érintett termelő számára kiszámított külön dömpingkülönbözetben. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban:

(145)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi exportőrre alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(146)

Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az alacsonyabb egyéni vámtételeket élvező vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg, mint az intézkedések bevezetése nyomán létrejött kereskedelmi folyamatok megváltozása az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésével összhangban. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek fennállnak, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között kiterjedhet az egyéni vámtételek eltörlése szükségességének, és országos vám ebből következő kivetésének vizsgálatára.

(147)

A hatékony és eredményes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek, írásban kifejthetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és adott esetben a végleges vámok meghatározása céljából újra kell értékelni azokat,

14.9.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 250/34

(1)

Az 573/2003/EK rendelet a 2006/2007-es gazdasági év tekintetében 149 000 tonnás éves vámkontingenst nyitott meg a kukoricára vonatkozóan (09.4767-es tételszám).

(2)

Az 573/2003/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban a 2006. szeptember 11-én hétfőig kérelmezett mennyiségek meghaladják a rendelkezésre álló mennyiségeket. Helyénvaló tehát az igényelt mennyiségekre alkalmazandó egységes elosztási együttható rögzítésével meghatározni, hogy az engedélyek milyen mennyiségekre bocsáthatók ki,