—

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (SEC(2010) 963 – C7-0211/2010) (2),

—

tekintettel a 2008. évi mentesítés nyomon követéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2010) 650) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SEC(2010) 1437 és SEC(2010) 1438),

—

tekintettel a Bizottság 2009. évi igazgatási eredményeinek összefoglalásáról szóló, 2010. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2010) 281),

—

tekintettel a Bizottságnak a 2009-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2010) 447) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2010) 994),

—

tekintettel a tagállamok által a Számvevőszék 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére adott válaszokról szóló bizottsági jelentésre (COM(2011) 104),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára (4),

—

tekintettel a „Több vagy kevesebb ellenőrzés? A megfelelő egyensúly megteremtése az ellenőrzés igazgatási költségei és a hibakockázat között” című, 2010. május 26-i bizottsági közleményre (COM(2010) 261) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SEC(2010) 640 és (SEC(2010) 641),

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (05891/2011 – C7-0053/2011),

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a végrehajtó ügynökségeknek adandó mentesítésről (05893/2011 – C7-0054/2011),

—

tekintettel az EK-Szerződés 274., 275. és 276. cikkére, az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 179a. és 180b. cikkére,

—

tekintettel az 1995/2006/EK, Euratom (5), valamint az 1525/2007/EK (6) rendelet által módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (7) („költségvetési rendelet”) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre (8) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A7–0134/2011),

A.

mivel az első Barroso vezette Bizottság stratégiai célkitűzése volt, hogy 2009-re kapjon pozitív megbízhatósági nyilatkozatot a Számvevőszéktől, és mivel ez a célkitűzés nem teljesült,

B.

mivel a Lisszaboni Szerződés növelte a Bizottság szerepét, azáltal, hogy kimondja: a Bizottság – az alkalmazott végrehajtási módtól függetlenül – saját felelősségére (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikke) végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat (az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke), valamint hogy a tagállamok együttműködnek a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használják fel,

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés arról is rendelkezik, hogy a Bizottság az elért eredmények alapján értékelő jelentést nyújt be az Unió pénzügyi helyzetére vonatkozóan (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 318. cikke),

D.

mivel az európai polgárok elvárják, hogy az adófizetők pénzét korrektül, hatékonyan és hasznosan használják fel, és mivel az Unió költségvetésének „méretéről” a megvalósítandó célkitűzések, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírt hatáskörök és feladatok alapján kell vitatkozni,

E.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy a Számvevőszék az elszámolás alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé, hozzátéve, hogy a nyilatkozat az Unió tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki,

F.

mivel nemcsak a Bizottságot, hanem a tagállamokat is felelősségre kell vonni azért, amiért a Számvevőszék eddig nem tudott pozitív megbízhatósági nyilatkozatot kiadni,

G.

mivel a miniszteri szinten kiadott és aláírt, független könyvvizsgáló által megfelelően ellenőrzött kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok szükséges és elengedhetetlen lépést jelentenek a felelősségvállalás jelenleg tapasztalható hiányának, valamint azon széles körben elterjedt nézetnek az ellensúlyozása érdekében, mely szerint a pénzügyi gazdálkodás uniós szinten rossz,

H.

mivel a jelenlegi többszintű biztosítási rendszer még nem garantálja azt, hogy az uniós kiadások megfelelnek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben és a költségvetési rendeletben előírt jogszerűség, szabályszerűség és hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményének,

I.

mivel az Unió tagjai független államok – nem pedig régiók –, és mivel a tagállamok felelősséggel tartoznak a külvilág és az Unió felé még akkor is, ha szövetségi felépítésűek,

J.

mivel az „elszámoltathatósági” eljárásnak nagy szerepe van a hatékony igazgatásban, mivel javítja a teljesítést és az elemzést, lehetővé teszi az igazgatás és a stratégia módosítását, valamint a szűkös források jobb felhasználását, és mivel, ahogyan a Tanács is megjegyezte, az uniós források megfelelő és elszámolható felhasználása egyik alapvető módja az európai polgárok bizalma erősítésének (9),

K.

mivel el kell mozdulni a jelenlegi „jogosultságok kultúrájától”, és határozott lépéseket kell tenni az elszámoltathatóság kultúrájának nemzeti és uniós szintű megvalósítása felé, valamint az Unió legitimitásának megerősítése érdekében a megfelelőséggel és a teljesítménnyel kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozni kell,

L.

mivel a Bizottságnak és a Számvevőszéknek az uniós támogatásokat végrehajtó nemzetközi szervezetek tekintetében megbízhatósági nyilatkozatok formájában bizonyítékot kell kapniuk a megbízhatóságra,

M.

mivel a költségvetési rendelet felülvizsgálata, az új többéves pénzügyi keret és a költségvetési reform tekintetében a Parlament számára elsőbbséget élvező, kulcsfontosságú célkitűzés az Unió pénzgazdálkodásának, a költekezés minőségének, valamint a Bizottság pénzeszközkezeléséért való felelősségre vonására vonatkozó szabályoknak a javítása,

N.

mivel az intézmények közötti hatékony együttműködés biztosítása érdekében konkrét javaslatokat kell kidolgozni a Parlament, a Tanács és a Bizottság elnöke közötti – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 324. cikkében előírt – rendszeres háromoldalú találkozók hatékony lebonyolítására,

O.

mivel az egyszerűsítést és a jobb szabályozást hatékonyabb gazdálkodással kell támogatni a Bizottságban és a tagállamokban,

P.

mivel a kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítéséről szóló, 2010. november 11-i állásfoglalásában (10) a Parlament kifejezte a kutatás nyomon követésével és tanúsításával kapcsolatos egyes nehézségekkel kapcsolatos nézeteit,

Q.

mivel a Számvevőszék feladata az információk ellenőrzése, és mivel semmi sem akadályozhatja azt, hogy a Számvevőszék hatékonyan ellássa az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében fennálló kötelezettségeit,

R.

mivel a Számvevőszék uniós pénzeszközök felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó megbízatása kiterjed a köz- és a magánszféra közötti partnerségek szerveinek ellenőrzésére,

S.

mivel a Számvevőszék biztosíthatná az olyan mechanizmusok, mint például a stabilitási mechanizmus bevezetéséhez szükséges koordinációt, amelyek irányítási szabályainak gondoskodniuk kellene megfelelő ellenőrzési, valamint elszámoltathatósági és teljes átláthatósági intézkedésekről,

T.

mivel a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk, mennyire hatékony az Unió külső ellenőrzésre vonatkozó jelenlegi szabályozása,

U.

mivel a teljesítmény jelentős javulása és a nehézkes bürokrácia csökkentése érdekében egyszerűsíteni kell az ágazati szabályozást – például szabványosításon keresztül, vagy egyetlen szabályegyüttes bevezetésével a közbeszerzések tekintetében, és összhangba kell hozni a költségvetési rendelettel,

V.

mivel a Bizottságnak az is a szerepe, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak, és folyamatosan terjessze a bevált gyakorlatokat a nemzeti szervek körében,

W.

mivel a 2008-ban elhatározott különböző intézkedések, mint például az 1 000 000 000 EUR-val létrehozandó élelmezésfinanszírozási eszköz, a strukturális alap kifizetéseinek az európai gazdaságélénkítési terven keresztül történő felgyorsítása és különböző programok támogathatósági időszakának 2009-re való kiterjesztése kihívást jelentett a költségvetési ellenőrzés számára 2009-ben és azt követően,

1.

megállapítja, hogy az Európai Unió éves beszámolója minden lényegi szempontból híven tükrözi az Unió 2009. december 31-i pénzügyi helyzetét, illetve a lezajlott műveletek és pénzáramlások eredményét;

2.

sajnálja, hogy a Tanács véleményét későn terjesztette elő;

3.

rendellenesnek tartja, hogy az éves elszámolás 44 700 000 000 EUR-s negatív saját tőkét mutasson, és felteszi a kérdést, hogy a tagállamoktól lehívandó összegeknek nem az eszközök között kellene-e szerepelniük, mivel a személyzeti nyugdíjak 37 000 000 000 EUR-ra becsült összege egyértelműen kötelezettség; tudomásul veszi a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által adott magyarázatokat, amelyek szerint betartották a közszférára vonatkozó nemzetközi számviteli normákat; javasolja egy uniós nyugdíjalap létrehozásának megfontolását a személyzettel szemben fennálló ilyen pénzügyi kötelezettségek kiszervezése érdekében;

4.

sürgeti a Bizottságot, hogy a Számvevőszék által azonosított hiányosságok azonnali kezelésével számolja fel a hibák kockázatát a jövőbeni beszámolókban;

5.

felhívja a Számvevőszéket, hogy a jövőben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében egyetlenegy megbízhatósági nyilatkozatot terjesszen elé az alapul szolgáló ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége vonatkozásában, ahogyan azt az elszámolás megbízhatóságának igazolása esetén is teszi;

6.

megjegyzi, hogy – miközben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikke megállapítja, hogy a Bizottság saját felelősségére hajtja végre az uniós költségvetést – a „megosztott irányítás” jelenlegi értelmezése szerint az irányítási feladatok nagy részét uniós szinten közvetlenül nem elszámoltatható nemzeti szervek hajtják végre, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság korlátozott végrehajtási hatáskörrel rendelkezik; ezért úgy véli, hogy e szerveknek uniós szinten a Bizottság felé kell közvetlenül elszámoltathatónak lenniük; kitart amellett, hogy ez nem menti fel a Bizottságot az uniós költségvetés végrehajtásáért viselt felelőssége alól, hanem éppen ellenkezőleg, megköveteli, hogy keményen lépjen fel a megosztott irányítással kapcsolatos kötelezettségeiket nem teljesítő tagállamokkal szemben;

7.

következésképpen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének (3) bekezdése értelmében a „megosztott irányítás” tekintetében felszólít a nemzeti ellenőrző szervek és a Számvevőszék közötti együttműködés elmélyítésére; javasolja annak vizsgálatát, hogy a nemzeti ellenőrző szervek – akkreditált és független külső könyvvizsgálói minőségükben és tiszteletben tartva a nemzetközi könyvvizsgálati normákat – nemzeti ellenőrzési tanúsítványt állíthassanak ki az uniós alapok kezeléséről, amelyet megkapnának a tagállami kormányok, hogy ezeket a tanúsítványokat felhasználják a mentesítési eljárás során, egy e célnak megfelelő, később létrehozandó intézményközi eljárás szerint;

8.

emlékeztet arra, hogy a „megosztott irányítás” keretében a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget az uniós kiadások napi szintű irányításáért és ellenőrzéséért, és hogy a nemzeti szervek indítják el és dolgozzák fel az uniós pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos dossziékat, illetve hagyják jóvá a Bizottságnak benyújtott visszatérítési igényeket;

9.

felhívja a figyelmet a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságával, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos véleményére, amely szerint a Mezőgazdaság és természeti erőforrások, a Kohézió, a Kutatás, energia és közlekedés, a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés és az Oktatás és állampolgárság szakpolitikai csoportok kifizetéseit lényeges hibaszint jellemzi, és a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben eredményesek a ténylegesnél magasabbnak feltüntetett vagy nem támogatható kiadások megtérítésének megelőzése, illetve kiszűrése és javítása tekintetében (megbízhatósági nyilatkozat, X. bekezdés);

10.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a Mezőgazdaság és természeti erőforrások (56 318 000 000 EUR), a Kutatás, energia és közlekedés (7 966 000 000 EUR), a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés (6 596 000 000 EUR) és az Oktatás és állampolgárság (2 153 000 000 EUR) szakpolitikai csoportok tekintetében a valószínűsíthető hibaarány a kifizetések terén 2–5 %;

11.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a Kohézió (23 081 000 000 EUR megtérített, igazolt kiadás) szakpolitikai csoport tekintetében a valószínűsíthető hibaarány a kifizetések terén meghaladja az 5 %-ot, noha a pontos hibaarány nem ismert a Parlament előtt;

12.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék ellenőrzési eredményei azt mutatják, hogy a becsült legvalószínűbb hibaarány elhanyagolható mértékben növekedett a Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitikai csoport kifizetéseit tekintve, és jelentősen csökkent a Kohézió szakpolitikai csoport kifizetéseit illetően;

13.

megjegyzi, hogy a legvalószínűbb hibaarány csökkenése a Számvevőszék mintájának összetételéből adódhat, amely kisebb, központosított politikai rendszer által jellemzett tagállamokat tartalmazott, mint például Dániát, Észtországot, Luxemburgot és Magyarországot; óva int az elhamarkodott következtetésektől, amíg a tagállamok felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben eredményesek; sajnálja, hogy ez az alapvető probléma továbbra is fennáll;

14.

kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok évente javítsák a legvalószínűbb hibaarányt az uniós költségvetés végrehajtása során; úgy ítéli meg, hogy az aránynak a lényegességi küszöbérték alá történő csökkentését kell célul kitűzni, így biztosítva a Számvevőszék pozitív megbízhatósági nyilatkozatát;

15.

emlékeztet arra, hogy több alkalommal felkérte a Bizottságot arra, hogy terjesszen elő javaslatot a miniszteri szinten kiadott és aláírt, független könyvvizsgáló által közzétett és megfelelően ellenőrzött kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére, mivel azok jelentik a szükséges és elengedhetetlen első lépést a nemzeti rendszerek hatékonyságának növelésére, és az uniós pénzek felhasználása tekintetében fennálló nemzeti elszámoltathatóság megerősítésére; megismétli (11), hogy a szövetségi rendszerek vagy jelentős decentralizáció jellemezte tagállamokban e nemzeti irányítási nyilatkozatok teljesen vagy részben regionális nyilatkozatok összességének formáját is ölthetnék, feltéve, hogy az annak részét képező egyes nyilatkozatokat választott politikai tisztségviselő ellenőrzi és írja alá; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság 2011. szeptemberig terjesszen elő ilyen javaslatot, függetlenül attól, hogy egyes tagállamok esetleg még nem értenek egyet e kezdeményezéssel;

16.

megjegyzi, hogy a nemzeti irányítási nyilatkozatoknak teljes körű tájékoztatást kell nyújtaniuk az uniós források felhasználásáról, és hogy a nyilatkozatokat miniszter általi aláírásukat követően nyilvánosságra kell hozni;

17.

sajnálja, hogy a megosztott irányítású programok tekintetében a tagállamok még nem ismerik el teljes mértékben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkében rögzített fokozott felelősségüket;

18.

emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság viseli a végső felelősséget a tévesen kifizetett összegek visszaszerzéséért, valamint a tagállamok igazgatási és kontrollrendszerei hiányosságainak mihamarabbi kijavításáért;

19.

emlékeztet arra, hogy a 2005-ös zárszámadási eljárás óta a Parlament arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a rendelkezésre álló információk teljességének és pontosságának szavatolására annak érdekében, hogy a Számvevőszék megbízható bizonyítékok alapján értékelhesse a többéves korrekciós mechanizmusok eredményességét;

20.

üdvözli, hogy az Európai Unió 2009. pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójának 6. jegyzetében a Bizottság azzal válaszolt a Parlament e kéréseire, hogy a korábbiaknál részletesebb információkat közölt a visszatéríttetésekről és a pénzügyi korrekciókról;

21.

megjegyzi továbbá, hogy fontos különbség van a „visszafizettetés” (a kedvezményezett visszafizeti a számára tévesen kifizetett összegeket) és a „pénzügyi korrekció” (a rendszer olyan hiányosságainak kezelése, amelyek a nemzeti adófizetőre nézve pénzügyi következményekkel járnak) között; hangsúlyozza, hogy a „pénzügyi korrekció” mechanizmusa nem alkalmazható a „visszafizettetési” eljárás elkerülésének egyszerű módjaként, és hogy amikor csak lehetséges, a „visszafizettetési” eljárást kell lefolytatni annak biztosítása érdekében, hogy a „tévesen” kifizetett összegekben részesülők ne tartsák meg ezeket a pénzeszközöket; megismétli azon kérését, hogy a visszafizettetésekre vonatkozó valamennyi adat képezze a végső kedvezményezettek adatbázisának szerves részét, és szerepeljen abban;

22.

sajnálja, hogy a Kohézió szakpolitikai csoport esetében a 2009-re vonatkozóan megerősített összegeknek csupán 20 %-át hajtották végre, és 2009 végén összesen 2 332 000 000 EUR értékben továbbra is végre kell hajtani pénzügyi korrekciót (Éves jelentés 1.44 pont);

23.

üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, amely szerint a Bizottság teljes körű tájékoztatást nyújt visszafizettetéseiről és pénzügyi korrekcióiról; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a Bizottság nem mindig kap megbízható információkat a tagállamoktól;

24.

kéri, hogy a tagállamok javítsanak a korrekciók ellenőrzésére, kiszűrésére és Bizottságnak való jelentésére szolgáló rendszereiken, a Bizottság pedig finomítsa a pénzügyi beszámolási iránymutatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a beszámolókban megfelelően ismertessék a többéves korrekciós mechanizmusok működésével kapcsolatos valamennyi releváns információt; továbbá kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a nemzeti pénzügyi ellenőrzési hatóságok munkájának ellenőrzésére irányuló erőfeszítéseiről;

25.

megjegyzi, hogy érték szerint véve a korrekciók túlnyomó többsége tagállamokkal vagy harmadik országokkal szemben alkalmazott pénzügyi korrekciót jelent, nem pedig a helytelenül uniós finanszírozásban részesült egyéni kedvezményezettek visszafizetéseit (éves jelentés, 1.50. pont);

26.

úgy véli, hogy az uniós költségvetésre és programokra alkalmazandó jövőbeni szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a ki nem fizetett uniós támogatásokat ne adják vissza a tagállamoknak abban az esetben, ha azok még nem fizették vissza az Uniónak az általuk tévesen megkapott összegeket, és felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamok által még ki nem fizetett valamennyi pénzügyi korrekciót, mielőtt el nem költött éves költségvetési előirányzatokat adna vissza a tagállamoknak;

27.

feltételezi, némi aggodalommal, hogy a jelenlegi rendszerben, amely a bírságokat nem tartalmazza, és lehetővé teszi a Bizottság vagy a Számvevőszék által nem támogathatónak ítélt kiadások nagy részének helyettesítését, a tagállamoknak csak korlátozott mértékben áll az érdekükben hatékony ellenőrző rendszerek kiépítése, amelyek következtében lehetséges, hogy kisebb rész jutna nekik az uniós kiadásokból; ezért ismét hangot ad a 2008-as mentesítésben megfogalmazott véleményének, amely szerint a nem támogatható kiadások újraelosztása csak abban az esetben engedélyezhető, ha azt a tagállamok maguk észlelték; továbbá üdvözli, hogy a Bizottság élt a kifizetések azonnali felfüggesztésének új lehetőségével, és kéri, hogy a kifizetések felfüggesztését továbbra is alkalmazzák eltökélten és következetesen, egyúttal részletes tájékoztatást nyújtva a Parlament számára a meghozott határozatokról és azok okairól; felhívja a Bizottságot egy olyan rendszer kidolgozására, amely bünteti a rosszul teljesítőket, és adminisztratív terheik csökkentésével jutalmazza azokat, akik jól teljesítenek;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson a Parlament rendelkezésére elemzést a kifizető ügynökségek megbízható adatok szolgáltatására vonatkozó kapacitásáról, amely adatok alapul veszik az előzetes nyilatkozatokat és a helyszíni ellenőrzéseket is, és összevetik ezeket a nyilatkozatokat és ellenőrzéseket a Számvevőszéktől származó információkkal, valamint ellenőrizze az e testületek által az elmúlt négy évben nyújtott tájékoztatás hitelességét;

29.

tudatában van annak, hogy a kifizetések felfüggesztése olykor a gyors végrehajtás kárára lehet, ugyanakkor meggyőződése, hogy azokban az esetekben, amelyekben már megállapították a magas kockázatot, a megbízhatóságnak elsőbbséget kell élveznie a gyorsasággal szemben;

30.

ennek megfelelően nem ért egyet a Bizottság azon kijelentésével, miszerint a pénzügyi korrekciók „erős ösztönzést jelentenek a tagállamok számára igazgatási és kontrollrendszereik javítására, és így a kedvezményezettek részére teljesített jogosulatlan kifizetések megelőzésének vagy azonosításának és visszatéríttetésének fontos eszközét jelentik” (az Európai Unió 2009. pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolója, 6. jegyzet, 100. oldal);

31.

megjegyzi, hogy a pénzügyi korrekciók jelezhetik, hogy egy politikát a meghatározott szabályoknak megfelelően hajtottak-e végre, és hogy a pénzügyi korrekciók számának stagnálása vagy emelkedése nemcsak arra utalhat, hogy a Bizottság szigorúbban látja el felügyeleti szerepét, hanem arra is, hogy a pénzügyi korrekciók mint megelőző és strukturális intézkedések csak korlátozott hatással jártak; megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok hatékony rendszerek kialakítására irányuló erőfeszítéseire hatással van a Bizottság által végzett felügyelet eredményessége;

32.

üdvözli a Bizottság visszafizettetésekről történő jelentéstételről szóló iránymutatását; kéri a Bizottságot, hogy elemezze alaposan a tagállamok visszafizettetésekről szóló jelentéseit, és szükség esetén biztosítson továbbképzést;

33.

aggodalommal állapítja meg, hogy az uniós alapok pénzügyi irányításának javítása lassú ütemben történik; ugyanakkor tudomásul veszi a Számvevőszék és a Bizottság részéről több ízben megfogalmazott véleményt, amely szerint az igazgatási és ellenőrzési rendszerek minőségét tekintve jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok és a különböző programok között; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen mutassa ki az ellenőrzési rendszereken belüli különbségeket, és bocsásson rendelkezésre egyértelmű értékeléseket a tagállamok szabálytalanságok feltárására irányuló erőfeszítéseire vonatkozóan, annak biztosítása érdekében, hogy semelyik szakaszban ne essen csorba azon tagállamok megítélésén, amelyek alaposabb ellenőrzési rendszereik miatt tárnak fel több szabálytalanságot;

34.

egyetért a Tanács azon ajánlásával, hogy a behajtásokkal, pénzügyi korrekciókkal és felfüggesztésekkel kapcsolatos információkat tegyék könnyen hozzáférhetővé a nyilvánosság számára;

35.

felkéri a Bizottságot, hogy az általa végzett ellenőrzési tevékenység és egyéb rendelkezésre álló kapcsolódó információk alapján az összefoglaló jelentésben tegyen közzé értékelést az egyes tagállamok igazgatási és ellenőrzési rendszereinek erősségeire és gyengeségeire vonatkozóan; továbbá felkéri a Bizottságot, hogy az összefoglaló jelentésbe illeszen bele egy előrehaladási jelentést a mentesítéssel kapcsolatos tájékoztatás tekintetében megtett előrelépésekről; felkéri a Bizottságot, hogy a minőség-ellenőrzésekre vonatkozóan állítson fel „eredménytáblát” tagállamonként és szakpolitikai területenként lebontva az alábbi mátrixmodellnek megfelelően:

36.

hangsúlyozza, hogy az alacsony csalási és hibaarányok utalhatnak az ellenőrzési rendszerek hiányosságaira és fordítva; sürgeti a Bizottságot, hogy tagállamokra és szakpolitikai területekre lebontott konkrét adatok alapján tegyen jelentést a Parlamentnek az irányítási és ellenőrzési mechanizmusok eredményességéről, és az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) közösen hajtson végre szigorúbb ellenőrzéseket az uniós pénzek elköltésére vonatkozóan;

37.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján felhívja a Számvevőszéket, hogy adjon ki véleményt a nemzeti ellenőrző hatóságok minőségéről a megosztott irányítás tekintetében, különös tekintettel a technikai szakértelemre és a függetlenségre;

38.

megjegyzi, hogy a jelenlegi megbízhatósági nyilatkozat a pénzügyi irányítás szabályszerűségét és jogszerűségét mutatja az Unión belül általában, és hogy ez nem tartalmaz információkat az egyes tagállamok hibaarányaira vonatkozóan;

39.

kiemelkedő fontosságúnak tartja annak elemzését, hogy bizonyos hibák minden tagállamban nagyjából azonos gyakorisággal fordulnak-e elő; megjegyzi, hogy ha ez így van, akkor a megoldás az egész Unióra vonatkozó fellépés lenne; ugyanakkor megjegyzi, hogy ha bizonyos hibák csak bizonyos tagállamokban vagy régiókban fordulnak elő, egyéb megoldásokat kell találni;

40.

úgy véli, hogy a tagállamonként és szakpolitikai területenként végzett ellenőrzések minőségére vonatkozóan kért „eredménytábla” fontos elemét képezné ezen elemzésnek, és felkéri a Bizottságot, hogy a 2011-re vonatkozó összefoglaló jelentéssel kezdődően, a 2010-re vonatkozó mentesítési eljárást megelőzően kellő időben tegyen eleget e kérésnek;

41.

javasolja, hogy a Számvevőszék végezzen eseti ellenőrzéseket ugyanezen mátrixmodell alapján, azért, hogy mind a 27 tagállamot ellenőrizzék egy bizonyos szakpolitikai terület tekintetében, ami lehetővé tenné az ellenőrzések minőségének összehasonlító értékelését;

42.

ezenkívül felkéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé összefoglaló jelentésében világos és egyértelmű tájékoztatást az egyes tagállamoknak küldött visszafizetési felszólítások értékére vonatkozóan, valamint rendszeresen mutassa be a visszafizetési felszólítások és korrekciós mechanizmusok eredményeit;

43.

megjegyzi, hogy sok tagállam nehéz fiskális kiigazításokat hajt végre hazai költségvetésében, és hogy a megfelelő ár-érték arány, a hatékonyság és az átláthatóság egyre fontosabb tényezőkké válnak a közpénzek állami elköltése terén;

44.

úgy véli, hogy ezek a fiskális kiigazítások és megtakarítások fontos eszközei a nemzeti és az uniós intézményekbe vetett közbizalom helyreállításának;

45.

úgy véli, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak, valamint a kiegyensúlyozott és megfelelő méretű költségvetésnek segíteniük kell a megfelelő ár-érték arány biztosítását mind az állami költségvetések, mind az Unió költségvetése terén; ennek megfelelően úgy véli, hogy a megfelelő ár-érték arány és az átláthatóság elvének az európai uniós alapok pénzügyi irányításának fejlesztését célzó minden fellépés alapját kell képeznie;

46.

ennek megfelelően kéri a Bizottságot, hogy a következő évben folytatott menetesítési eljárás részeként tegye általánosan elérhetővé a tagállamok éves összefoglalóit, és fejlessze az ezen összefoglalókban rendelkezésre bocsátott információkat, hogy világos képet adjon a tagállamok pénzgazdálkodás terén elért teljesítményéről; hangsúlyozza, hogy a tagállamok éves összefoglalóinak általánosan elérhetővé tételét a nemzeti irányítási nyilatkozatok felé tett lépésnek, és nem önálló célnak kell tekinteni;

47.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálatának a meglévő rendelet értékelésén kell alapulnia, és megjegyzi, hogy a felülvizsgálat nem önmagáért való cél;

48.

úgy véli, hogy az ellenőrzési rendszerek nem törekedhetnek a kockázat teljes kizárására minden kiadási területen, nemcsak azért, mert az túlságosan költséges lenne, hanem azért sem, mert nem valószínű, hogy minden kiadási területen elérhető a kockázat teljes kizárása; elfogadja, hogy a kiadási programkeretek végrehajtásakor bizonyos mértékű hibakockázat mindig jelen lesz; hangsúlyozza, hogy a kockázat elfogadása nem egyenlő a hibák elfogadásával, és megerősíti, hogy a Bizottságnak zéró tolerancián alapuló megközelítést kell alkalmaznia a rossz gazdálkodás és a csalás valamennyi esetében;

49.

megjegyzi, hogy ennek megvitatása csupán uniós szinten történik meg, és emlékeztet arra, hogy a nemzeti kormányzatokra vonatkozóan nem ismeretes a nemzeti programok végrehajtásának „hibaaránya”;

50.

felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa a jelenlegi irányítási és ellenőrzési rendszerek gyengeségeit, valamint elemezze a különböző lehetséges változtatások költségeit és előnyeit; hangsúlyozza, hogy számos lehetőség kínálkozik azokban az esetekben, ahol nehéz megfelelően magas szintet elérni a rendszer szabályainak teljesítése terén: a szabályok egyszerűsítése, a program átalakítása, a szabályozás szigorítása vagy a program beszüntetése;

51.

hangsúlyozza, hogy az ellenőrzések becsült előnyeinek és költségeinek összehasonlítását azon ésszerű meggyőződésre kell alapozni, hogy az ellenőrzéseket hatékonyan és eredményesen alkalmazzák; hangsúlyozza továbbá, hogy jelenleg nem teljesen ez a helyzet, ahogy azt több éven keresztül a Számvevőszék is kimutatta, amikor is megállapította, hogy az irányítási és ellenőrzési rendszerek még csak részben működnek hatékonyan;

52.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az „elfogadható hibakockázat” fogalmát kizárólag a hibakockázat kezelésére és annak alapjául használja, hogy eldöntse, a pénzeszközök szabálytalan felhasználásának milyen szintje fogadható el utólagosan; úgy véli, hogy az „elfogadható hibakockázat” lehetséges bevezetésére vonatkozó előremutató megközelítés azzal járna, hogy a költségvetési rendeletbe bele kell foglalni egy, a Bizottságra vonatkozó olyan előírást, hogy a kiadásokra vonatkozó javaslatokat állítsa szembe a szabálytalanság kockázatainak értékelésével;

53.

kéri, hogy tanulmányozzák a lényegességi küszöb és az elfogadható hibaarány fogalma közötti különbségtételt, hiszen előbbi a könyvvizsgálattal függ össze, így annak értékelését a Számvevőszék végzi, míg utóbbi a Bizottság hatáskörébe eső belső ellenőrzésekkel kapcsolatos;

54.

megjegyzi, hogy a Bizottságon belül a belső ellenőrzést a horizontális Belső Ellenőrzési Szolgálat és az egyes főigazgatóságokon belül a vertikális belső ellenőrzési részlegek látják el; úgy véli, hogy ez a modell csak akkor lehet hatékony, ha a belső ellenőrzési részlegek által végzett munka megbízható; megjegyzi azonban, hogy a belső ellenőrzési részlegek Belső Ellenőrzési Szolgálat által végzett ellenőrzése felügyeleti tevékenységnek is tekinthető lenne, ami rontaná a Belső Ellenőrzési Szolgálat és a belső ellenőrzési részlegek közötti kapcsolatot;

55.

ennek megfelelően felkéri a Bizottságot, hogy készítsen külső minőségi felülvizsgálatot a Bizottságon belüli minden egyes belső ellenőrzési részlegre vonatkozóan, és tájékoztassa a Parlamentet az eredményekről;

56.

javasolja a Bizottságnak, hogy a pénztárkezelésben a belső ellenőrzés terén szokásos biztonsági és hatáskör-megosztási szabályokat figyelembe véve ossza meg a hivatali hatáskört a könyvelést és a pénzek átutalását végző személyek között;

57.

tudomásul veszi a Bizottság mentesítésért felelős hatóság számára készített, a 2009-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló éves beszámolóját (COM(2010) 447), és hogy a Bizottság belső ellenőrének véleménye szerint intézményi szintű áttekintésre van szükség, amennyiben biztosítani akarják az olyan közös folyamatok hatékonyságát, mint a kockázatelemzés és az üzletmenet folyamatosságának irányítása, az intézmény egészének védelme tekintetében, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása érdekében;

58.

felkéri a Bizottságot, hogy a megfelelő szerveket tegye felelőssé ezen áttekintés elkészítéséért, valamint a megfelelő ajánlások megtételéért, közben ügyelve arra, hogy ne csökkentse le az egyes folyamatok végrehajtásáért vállalt felelősséget; azt javasolja, hogy a Bizottság irányítási keretét igazítsák ki úgy, hogy lehetővé tegyék a fokozott intézményi áttekintést; örömmel venné, ha időben tájékoztatást kapna az e téren elért előrelépésekről;

59.

felkéri a Belső Ellenőrzési Szolgálatot, hogy forrásai egy részét annak vizsgálatának szentelje, hogy a legfőbb főigazgatóságok kiadásai hatékony, gazdaságos és eredményes módon történnek-e, és ennek révén tegye teljessé a jelenlegi pénzügyi és szabályszerűségi ellenőrzést;

60.

felkéri ezenkívül a Belső Ellenőrzési Szolgálatot, hogy vizsgálja meg azon értékelő jelentés elkészítéséhez használt módszereket, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 318. cikke ír elő, és értékelje az elvégzett munkát;

61.

olyan egységes ellenőrzési modell bevezetését sürgeti, amelynek során az ellenőrzések elvégzése, dokumentálása és az ahhoz kapcsolódó jelentés elkészítése közös szabványok alapján történik – ahogy azt a Számvevőszék is javasolta 2/2004. számú véleményében, és amely kapcsán a Parlament többször is kifejezte támogatását –, és ahol az ellenőrzés minden szintje az előzőre épül a vizsgált egységre háruló teher csökkentése és az ellenőrzési tevékenységek minőségének javítása érdekében, az ellenőrzést végző érintett szervek függetlenségének sérelme nélkül; úgy véli, hogy a belső ellenőrzéseknek megfelelő biztosítékot kell jelenteniük az ügyletek jogszerűségére és szabályosságára és a gazdaságosság, az eredményesség és a hatékonyság elveinek betartására vonatkozóan, valamint hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket össze kell hangolni a szükségtelen párhuzamosságok elkerülése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék az Európai Unió külső ellenőre, ezért az nem része a belső ellenőrzésnek;

62.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést az Unió költségvetésére vonatkozóan olyan egységes ellenőrzési modell bevezetésének végrehajthatóságára vonatkozóan, amely véget vetne a nemzeti és uniós belső ellenőrzési rendszerek közötti párhuzamosságoknak; kéri a Bizottságot, hogy a statisztikai mintavételre épülő megközelítés helyett kockázatalapú megközelítést alkalmazzon a könyvvizsgálati mintavétel során;

63.

emlékeztet a 2004-es pénzügyi évre vonatkozó mentesítéssel kapcsolatos, 2006. április 27-i állásfoglalásának 65. bekezdésében (12) kifejtett véleményére, amelyben „felhívja a nemzeti ellenőrzési szerveket a felelősség vállalására az EU-pénzeszközök helyi felhasználásának ellenőrzéséért, hogy ezzel szükségtelenné tegyék a Számvevőszék nemzeti irodáinak létrehozását”; úgy véli, hogy amennyiben a nemzeti ellenőrző szervek nem kívánják, hogy az adott tagállam állami szervei átvegyék az uniós költségvetésből finanszírozott kiadások ellenőrzését, meg lehet fontolni a Számvevőszék oly módon történő átalakítását, hogy egyes tagjai meghatározott szakpolitikai területekért, míg mások tagállamok meghatározott csoportjaiért lennének felelősek; megjegyzi, hogy mivel a Számvevőszék tagjainak száma az elmúlt években gyakorlatilag kétszeresére nőtt, miközben a szakpolitikai területeké változatlan maradt, a javasolt átalakítás a Számvevőszék kapacitásai tükrében megvalósíthatónak látszik;

64.

említést tesz a Bíróságnak a Volker és Markus Schecke (GbR C-92/09) és Hartmut Eifert (C-93/09) kontra Land Hessen egyesített ügyekben hozott ítéletéről (13), továbbá tudomásul veszi, hogy ennek értelmében a továbbiakban kiegyensúlyozottan kell mérlegelni „egyrészt az uniós jogi aktusok átláthatóságának és a közpénzek optimális felhasználásának biztosításához fűződő uniós érdek súlyát, másrészt az érintett kedvezményezetteknek általában a magánélet tiszteletben tartásához és különösen a személyes adatok védelméhez való jogára vonatkozó sérelem súlyát” (Volker und Markus Schecke GbR, az ítélet 77. bekezdése); ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bíróság emlékeztetett az átláthatóság elvének érvényességére (Volker és Markus Schecke GbR, 68. bekezdés) az Európai Unióról szóló szerződés 1. és 10. cikkében és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 15. cikkében foglaltak szerint, továbbá hangsúlyozta azt is, hogy „az érintett kedvezményezettekre […] vonatkozó információk interneten történő közzététele […] erősíti az érintett összegek felhasználásának nyilvános ellenőrzését, és hozzájárul a közpénzek optimális felhasználásához” (Volker és Markus Schecke GbR, 75. bekezdés);

65.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Bíróság kérésének, és sürgősen tegyen javaslatot olyan szempontokra, amelyek tekintetében az átláthatósághoz fűződő közérdek felülírja az uniós források kedvezményezettjei személyes adatainak védelmére irányuló kötelezettséget; emlékeztet rá, hogy a Bíróság olyan szempontokat javasolt, mint például a természetes személyeknek „nyújtott támogatások időtartama, gyakorisága vagy típusa, illetve nagysága” (Volker és Markus Schecke GbR, 89. bekezdés);

66.

kéri a Bizottságot, hogy a Bíróság által említett szempontokat határozza meg a költségvetési rendeletben, az ágazati jogszabályokban vagy más jogi aktusban oly módon, hogy biztosított legyen a magas fokú átláthatóság, és hogy az e szempontoknak eleget tévő kedvezményezettek adatai újra közzétehetők legyenek; felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az adatok helytálló és időben történő közzétételére vonatkozó kötelezettség tagállamok általi teljesítését, és kéri a Bizottságot, hogy a következő összefoglaló jelentésben ismertesse e nyomon követés eredményeit;

67.

emlékeztet a 2008-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásában megfogalmazott azon kérésére, hogy a nemzeti, regionális és nemzetközi honlapokon egységesítsék a kedvezményezettek adatainak szerkezetét és megjelenítését, beleértve a támogatottak és projektjeik részletes adatait;

68.

újra hangot ad azon meggyőződésének, hogy az átláthatóság a kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítására szolgáló legfontosabb eszközök egyike, és úgy véli, egy olyan átfogó online rendszer (központi adatbázis) kiépítését kell célul kitűzni, amely bárki által könnyen hozzáférhető, így teljes körű hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára az uniós kiadásokkal kapcsolatos adatokhoz költségvetési sorok és kedvezményezettek szerinti lebontásban; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság ebben a központi adatbázisban gyűjtse össze a támogatások kedvezményezettjeivel kapcsolatos adatokat, biztosítva, hogy az összegyűjtött adatok könnyen hozzáférhetőek és felhasználóbarátak legyenek; kéri továbbá, hogy az adatokat összehasonlítható, gép által is olvasható, a keresést lehetővé tévő nyílt adatformátumban tegyék közzé az Unió egyik hivatalos nyelvén;

69.

az átláthatóság növelése érdekében javasolja, hogy a támogatások kedvezményezettjeivel kapcsolatos központi adatbázis ne csak számokban mutassa a pénzmozgásokat, hanem jelezze az egyes projektek különböző szintjein tevékenykedő különféle szereplők közötti kapcsolatokat is, mindenkor tiszteletben tartva a magánélet védelmét;

70.

javasolja a Bizottságnak, hogy a központi adatbázis létrehozásakor tekintse példának az Amerikai Behajtási Elszámolási és Átláthatósági Testületet és annak honlapját (www.recovery.gov);

71.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a lakosság bizalommal legyen az Unió költségvetése iránt, a következő három célt kell kitűzni:

mindamellett megjegyzi, hogy még ha az első két követelmény teljesül is, jelentős források mehetnek veszendőbe, ha nem fordítunk kellő figyelmet a harmadik célra;

72.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kiadási programok hatékonyságának értékelésére szolgáló rendszereit annak felmérése érdekében, hogy azok értéket teremtenek-e, megfelelő-e az általuk nyújtott ár-érték arány, és elérik-e azokat a célokat, amelyekért létrehozták őket; hangsúlyozza, hogy mind az értékelések elvégzése, mind azok felülvizsgálata során biztosítani kell a függetlenséget; ezért kéri, hogy a parlamenti és szakbizottsági vizsgálatok céljára független értékeléseket nyújtsanak be a Parlamentnek;

73.

tudomásul veszi a 2010. október 28–29-i Európai Tanács következtetéseit (EUCO 25/1/10) és hogy „az állam- és kormányfők egyetértenek abban, hogy az euroövezet egésze pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében a tagállamoknak állandó válságrendezési keretet kell létrehozniuk”;

74.

felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az állandó válságkezelési mechanizmus megtervezése során megfelelően vegyék fontolóra az alábbi kérdéseket:

75.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a személyzeti szabályzat II. címével (A tisztviselők jogai és kötelezettségei) kapcsolatban a személyzetnek nyújtott tájékoztatást és képzést annak biztosítása érdekében, hogy a személyi állomány valamennyi tagja teljes mértékben tisztában legyen annak tartalmával, különösen a 22a. cikk (96) bekezdésében foglalt kötelezettségekkel; kéri, hogy a Bizottság nyújtson részletes tájékoztatást a Parlament illetékes bizottságának az e téren folyó munkáról;

76.

üdvözli a tényt, hogy a Számvevőszék nem talált olyan hibát, amely megkérdőjelezhetné a vizsgált beszámolók megbízhatóságát és a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét;

77.

felkéri az Európai Iskolák főtitkárának hivatalát, hogy haladéktalanul biztosítsa a Számvevőszék 2008. és 2009. évre vonatkozó ajánlásainak gondos nyomon követését;

78.

utal a tagállamok által kinevezett egyes tanárok hosszú távollétéből és részmunkaidős tanárokkal történő helyettesítésükből adódó általános költségnövekedésre; elvárja, hogy az iskolák számot tudjanak adni e többletköltségekről;

79.

megjegyzi, hogy az Unió megítélését jelentősen befolyásolja a közszolgálatáról széles körben kialakult kép; megállapítja, hogy a személyzeti szabályzat legutóbbi átalakítása során nem igazították hozzá annak rendelkezéseit a változó munkakörnyezethez, és a reform nem eredményezett olyan bérpolitikát, amely azonos munkáért azonos béreket biztosít; megállapítja továbbá, hogy a szabályzat idejétmúlt juttatásokat és ellátásokat tartalmaz; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a személyzeti szabályzat átfogó modernizálására, és ennek keretében szüntesse meg az idejétmúlt juttatásokat és ellátásokat;

80.

üdvözli a Bizottság által a mentesítési eljárás keretében folytatott építő párbeszéd eredményeképp előterjesztett konkrét intézkedéseket és a hozzájuk rendelt ütemterveket;

81.

üdvözli, hogy az utóbbi években a Bizottságnak a hibaarányt mintegy 2 %-ra sikerült csökkentenie; ugyanakkor megállapítja, hogy a hibaarány 2009-ben valamelyest emelkedett;

82.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy a szabálytalanságok megszüntetése érdekében a hibaarányok csökkentése évről évre fennmaradó tendenciává váljon;

83.

emlékeztet arra, hogy gyakorlatilag valamennyi mezőgazdasági és vidékfejlesztési kiadás teljesítése megosztott irányítás keretében történik;

84.

megjegyzi, hogy ellenőrzésének eredményei alapján a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” tekintetében – amely a költségvetés közel felét teszi ki – 2 % és 5 % között van;

85.

megjegyzi továbbá, hogy 2009-ben a 241 ellenőrzött tranzakcióból 66 esetében (27 %) derült fény hibára, valamint hogy e tranzakciók közül 42-t (64 %) jellemeztek számszerűsíthető hibák, elsősorban a támogathatóságot és a pontosságot illetően, amit a ténylegesnél több támogatásra jogosult földterület bejelentése eredményezett;

86.

úgy véli, hogy nemcsak az egyes projekteknek, hanem általában véve a kiadási területeknek a hatékonyságát is a hibák általános tendenciája alapján kell értékelni;

87.

megjegyzi, hogy a Parlament folyamatos odafigyelését követően Görögországban javult az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER);

88.

emlékeztet azonban arra, hogy a Számvevőszék az utóbbi években úgy találta, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer hatékonyságát hátrányosan befolyásolja az adatbázisok pontatlansága, a keresztellenőrzések nem teljes körű volta, illetve a rendellenességek hibás vagy nem teljes körű nyomon követése;

89.

megemlíti, hogy nyolc kifizető ügynökség 2009-es ellenőrzése alkalmával a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a kifizetések szabályszerűségét a rendszerek csak egy ügynökségnél biztosítják eredményesen, négy ügynökségnél részben eredményesen, a fennmaradó háromnál pedig nem eredményesek;

90.

említést tesz a Számvevőszék azon megállapításáról, hogy a „Mezőgazdaság és természeti erőforrások” felügyeleti és kontrollrendszerei legfeljebb részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása terén;

91.

megjegyzi továbbá, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerre vonatkozóan a Számvevőszék megállapítja, hogy a nyolc ellenőrzött kifizető ügynökség közül háromnál jelentős javulásra van szükség;

92.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék megállapításai alapján az éves tevékenységi jelentés és a mezőgazdasági főigazgató nyilatkozata csak részben adott korrekt értékelést a kifizetések jogszerűségével kapcsolatos pénzügyi irányításról;

93.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban a használatban lévő mezőgazdasági területek független meghatározásának gyakorlata a területalapú támogatások elosztása területén jelentős mértékű hibákhoz vezet; elvárja, hogy a Bizottság értékelő jelentése foglalkozzon e gyakorlattal, és azt példákkal is illusztrálja;

94.

felkéri a Bizottságot, hogy:

95.

úgy véli, hogy a Számvevőszék, a Bizottság és a nemzeti hatóságok háromoldalú üléseit, amelyek a kohéziós politika terén a megbízhatósági nyilatkozatokra vonatkozó éves gyakorlatához kapcsolódó problémák kölcsönös megértése és megítélése szempontjából jelentősnek bizonyultak, a kiadások irányítása és ellenőrzésére vonatkozó szabályok harmonizált értelmezésének és alkalmazásának, valamint a Bizottság és a Számvevőszék összehangolt megközelítésének elősegítése érdekében ki kell terjeszteni a mezőgazdaság és a természeti erőforrások területére is;

96.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a szabályszerűségi záróelszámolás túl nagy hangsúlyt helyez az olyan átalányalapú korrekciókra és szabályszerűségi kiigazításokra, amelyek nem érintik a végső kedvezményezettet;

97.

emlékeztet arra, hogy a kohéziós kiadások irányítása a tagállamokkal megosztva történik, valamint hogy a kiadások nagyszámú többéves operatív program keretében valósulnak meg, továbbá hogy a Bizottság az operatív programokat a tagállamoktól érkező javaslatok alapján hagyja jóvá, és a tagállamok választják ki az operatív programokba belefoglalandó egyedi projekteket;

98.

emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika területén megvalósuló projekteket a tagállamok társfinanszírozzák; megjegyzi, hogy a tagállamoknak – amelyek nemzeti társfinanszírozás révén részt vállalnak a költségekből – érdeke a hatékony igazgatási és ellenőrzési rendszerek megléte; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon céltudatosan az igazgatási és ellenőrzési rendszerek fejlesztésén és ideiglenes hibáinak leküzdésén;

99.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslései szerint a kohéziós politika területén a legvalószínűbb hibaarány 5 % felett van; megjegyzi, hogy a hibák gyakorisága három egymást követő éven keresztül folyamatosan csökkent;

100.

megjegyzi továbbá, hogy a projektek számára történt kifizetések 36 %-ában voltak hibák, és hogy ez továbbra is a legnagyobb hibaaránnyal rendelkező terület;

101.

úgy véli, hogy nemcsak az egyes projekteknek, hanem magukat a kiadási területeknek a hatékonyságát is a hibák általános tendenciája alapján kell értékelni;

102.

megjegyzi, hogy a kohéziós kiadások szabályozási keretei összetettek, azoknak ugyanis mind a nemzeti előírásokkal – a regionális és helyi hatásköröket is beleértve –, mind egy egész sor uniós szakpolitikával és szabállyal összhangban kell lenniük, ideértve a közbeszerzési és az állami támogatási szabályokat, valamint utal a kohéziós politika végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok nagy számára és az uniós támogatások kedvezményezettjeinek és jogosultjainak még nagyobb számára;

103.

úgy véli, hogy a javításokról és egyszerűsítésekről történő döntéshozatal során figyelembe kell venni ezen összetettség kérdését;

104.

megjegyzi, hogy a becsült hibaarány jelentős részét támogathatósági hibák és a közbeszerzési szabályok súlyos megsértése teszik ki; megjegyzi továbbá, hogy csak a közbeszerzési szabályok be nem tartása a számszerűsíthető hibák 43 %-át és a becsült hibaarány közel háromnegyedét teszi ki;

105.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési eljárások megsértése azt jelzi, hogy az uniós belső piacot még nem sikerült teljes mértékben megvalósítani; kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy hozzanak létre platformot a közbeszerzések területén felfedett szabálysértések súlyossága tekintetében alkalmazott módszertanról szóló konzultációs folyamat számára;

106.

megjegyzi továbbá, hogy minden érdekkülönbözőség kétségtelenül hatással van a tagállamok ellenőrzési kötelezettségeinek hatékony végrehajtására a tagállamokon belüli uniós kiadásokat és az uniós költségvetéshez való nemzeti hozzájárulásokat tekintve;

107.

kéri a Bizottságot, hogy elemezze a közbeszerzési szabályok megsértésének okait, és elkötelezetten működjön együtt a tagállamokkal az azonosított nehézségek leküzdése érdekében;

108.

e tekintetben üdvözli a Bizottságnak „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyvét (COM(2011) 15); felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy 2012-ig véglegesítsék az alapvető uniós közbeszerzési szabályok (a 2004/17/EK (14) és a 2004/18/EK (15) európai parlamenti és tanácsi irányelv) reformjának elfogadását;

109.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék jelentős hiányosságokat talált a közbeszerzési és szerződéskötési eljárásokban is;

110.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék által talált hibák legalább 30 %-a esetében az operatív programok végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a hibát még a kiadások Bizottság felé történő igazolása előtt kiszűrjék és javítsák;

111.

úgy véli, hogy ez a megállapítás komolyan megkérdőjelezi azon rendszer hatékonyságát, amely alapján a tagállamoké a fő felelősség a bejelentett kiadások pontosságáért;

112.

emlékeztet arra, hogy az igazgatási ellenőrzések kulcsfontosságú szerepet töltenek be a szabálytalanságok elkerülésében, és sajnálja, hogy a 16 vizsgált operatív programból 11 esetében az irányító hatóságok ellenőrzései csak részben feleltek meg a szabályozási követelményeknek;

113.

megjegyzi, hogy összességében a 2007–2013-as programozási időszakban a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben feleltek meg a szabályozási keretek azon legfőbb előírásainak, amelyek ellenőrzésére sor került;

114.

megjegyzi, hogy végleges számadatok csak azokra a pénzügyi évekre állapíthatók meg, amelyek lezártnak tekinthetők, és erre figyelemmel a legutolsó lezártnak tekinthető pénzügyi év a 2004-es;

115.

emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az is a szerepe, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak, és kialakítsa a megfelelő gyakorlatokat a nemzeti szervek körében; kéri a Bizottság valamennyi főigazgatóságát, hogy fejlesszék tovább e tekintetben nyújtott teljesítményüket;

116.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok hatóságai nagymértékben érdekeltek a megosztott irányítás keretében végrehajtott politikákban; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti megosztott irányítás az érintett hatóságok közötti kölcsönös tisztelet és elismerés légkörétől függ; hangsúlyozza, hogy ez a légkör a napi szintű irányítás és ebből következően a Bizottság és a tagállamok hatóságai közötti kapcsolattartás során jelentős mértékben erősíthető;

117.

kéri a Bizottságot, hogy határozza meg és terjessze a tagállamok között a bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy a strukturális alapok végrehajtási rendeleteinek nemzeti szinten történő módosításával és egyszerűsítésével lehetővé váljék a pénzeszközök nagyobb mértékű felhasználása és a jobb pénzforgalom a kedvezményezetteknél;

118.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OLAF szerint egyre több bizonyíték utal arra, hogy számos esetben a strukturális alapokat érintő csalások szervezettek és tervezettek, és nem egyszerűen csak a lehetőségből adódnak; kéri a tagállamokon és az uniós intézményeken belül az érintett feleket, hogy szorosan működjenek együtt e jelenség kezelése érdekében (az OLAF 2010-es éves jelentése, 41. oldal);

119.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok későn adták ki a strukturális alapokról szóló éves összefoglalójukat, ami miatt nem lehet megfelelő bizonyosságot szerezni a regionális programok végrehajtásának szabályosságáról; ezt megfelelő indoknak tekinti a strukturális alapokból a tagállamoknak történő kifizetések felfüggesztésére;

120.

felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálata kapcsán foglalkozzon a nemzeti irányítási nyilatkozatok mint ösztönzők és/vagy elrettentő eszközök hatékonyságával, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás terén elérhető előnyökkel és javításokkal; úgy véli, figyelembe kell venni azt is, hogy a 2007–2013-as időszakban jelentős változtatások történtek az igazgatási és ellenőrzési rendszerek terén, és hogy az elért eredményeket a további javulás elérése érdekében ki kell értékelni; úgy véli, hogy ezen eszköz bevezetése a Bizottság számára ténylegesen lehetővé teszi, hogy teljesítse a tagállamok felügyeletére és a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszerek hatékony működésének biztosítására vonatkozó kötelezettségét;

121.

kéri a Bizottságot, hogy a függőben lévő kérdések haladéktalan kezelése érdekében történő kölcsönös információcsere céljából tegye intenzívebbé a tagállamok hatóságaival való kapcsolatokat;

122.

rendkívüli aggodalmát fejezi ki bizonyos tagállamok irányítási és ellenőrzései rendszereinek folyamatosan alacsony szintje és e rendszerek fejlesztésének lassú üteme miatt;

123.

felkéri a Bizottságot, hogy az uniós kiadásokkal kapcsolatos fokozott nemzeti elszámoltathatóság felé tett alapvető első lépésként foglaljon bele a költségvetési rendeletbe egy előírást a miniszteri szinten aláírt és független ellenőr által megfelelően megvizsgált kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatokra vonatkozóan; úgy véli, hogy ezen eszköz bevezetése nélkül a Bizottság nem lesz képes megfelelően teljesíteni a tagállamok felügyeletére és a nemzeti igazgatási és ellenőrzési rendszerek hatékony működésének biztosítására vonatkozó kötelezettségét;

124.

felhívja a figyelmet eljárási szabályzatára, különösen annak VI. melléklete 6. cikkének (3) bekezdésére, amelynek értelmében „az elnök a Parlament nevében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 265. cikkének megfelelően az érintett intézmény ellen a mentesítő határozathoz vagy a kiadások végrehajtását érintő egyéb állásfoglalásokhoz fűzött észrevételekből eredő kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt az Európai Unió Bíróságánál keresetet nyújthat be”; emlékeztet ezenkívül arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 324. cikkében foglaltaknak megfelelően a költségvetési eljárás keretében biztosítani kell a rendszeres háromoldalú találkozók hatékony megvalósítását;

125.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (16) szerinti igazoló szervek nem rendelkeznek koherens és világos ellenőrzési szabványokkal; kéri a Bizottságot, hogy az igazoló/ellenőrző szervek ellenőrzési munkájának további fejlesztése érdekében a tagállamokkal együtt állítson fel munkacsoportot az egységes ellenőrzési szabványok előkészítésére;

126.

kéri a Bizottságot, tájékoztassa a Parlamentet a jelenlegi irányító hatóságok számáról és hatékonyságuk és eredményességük értékeléséről;

127.

emlékeztet arra, hogy a szakpolitika-csoport kiadásainak nagy részét a Bizottság hajtja végre közvetlen centralizált irányítás keretében, illetve – egyre növekvő mértékben – közvetett centralizált irányítással ügynökségeken és közös vállalkozásokon keresztül;

128.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány e szakpolitikai terület esetében 2 % és 5 % között van;

129.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint az igazgatási és ellenőrzési rendszerek csak részben voltak eredményesek a tranzakciók szabályszerűségének biztosítása terén;

130.

megjegyzi, hogy a szakpolitika-csoport esetében a legfőbb hibaforrás továbbra is abból fakad, hogy a kutatási projekteknél a ténylegesnél magasabbnak feltüntetett személyi ráfordításokat és közvetett költségeket térítenek meg; megjegyzi továbbá, hogy a közvetlen irányításra vonatkozó fenntartások – főként a bonyolult megfelelési kritériumok eredményeként – 4-ről 9-re növekedtek;

131.

megjegyzi továbbá, hogy figyelembe véve a kutatásnak és fejlesztésnek az Unió gazdaságán belüli különös fontosságát, az e területen tapasztalható hibák különösen riasztók;

132.

emlékeztet arra, hogy a hatodik keretprogram esetében a kedvezményezetteknek a visszatérítésre benyújtott költségelszámolások mellé független könyvvizsgáló által kiadott könyvvizsgálói igazolást is csatolniuk kell, amelyben a könyvizsgáló igazolja, hogy ésszerű bizonyosságot szerzett arra vonatkozóan, hogy az elszámolt költségek megfelelnek a támogathatósági követelményeknek; felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság is elismeri, hogy a hitelesítés megszerzésére vonatkozóan elfogadott kritériumok túlságosan szigorúak;

133.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék – 2009-ben és 2008-ban is – a vizsgált költségelszámolások 43 %-ában hibákat talált azokban a költségelszámolásokban, amelyekre a hitelesítést végző könyvvizsgáló a költségtérítési igénylés benyújtását megelőzően hitelesítő záradékot adott ki;

134.

megjegyzi, hogy noha a Bizottság 2009-ben a korábbinál jóval nagyobb összegben fizettetett vissza nem támogatható kiadásokat, a behajtandó kintlévőségek összege hasonló mértékben növekedett és majdnem háromszorosára, azaz 31 500 000 EUR-ra nőtt;

135.

úgy véli, hogy a kutatás, energia és közlekedés terén nagyon fontos a közvélemény bizalma, mivel ez a terület az elkövetkező években várhatólag növelni fogja az uniós költségvetésből való részesedését;

136.

felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a költségelszámolásokat hibásan hitelesítő független könyvvizsgálók megismerjék az elszámolt költségek támogathatósági feltételeit és adott esetben felelősségre vonhatók legyenek, valamint vizsgálja felül a kedvezményezettek költségkimutatási módszereinek hitelesítésére vonatkozó rendszer működését, csökkentse a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetése terén fennálló elmaradást, szükség esetén szankciókat is kiszabva, még jobban egyszerűsítse le a kutatás támogatására vonatkozó szabályokat, és biztosítsa az uniós pénzek megfelelő felhasználásáért való teljes elszámoltathatóságot;

137.

ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a jogbiztonságot azáltal, hogy tartózkodik a részvételi szabályok visszamenő hatállyal történő, szigorúbb meghatározások szerinti alkalmazásától és annak megkövetelésétől, hogy a Bizottság szolgálatai által már elfogadott pénzügyi kimutatásokat a kedvezményezettek újrakalkulálják, csökkentve az utólagos ellenőrzések és a visszamenőleges kiigazítások szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek maradéktalan tiszteletben tartásával gyorsan és körültekintéssel oldja meg a folyamatban levő vizsgálatok miatt adódó korábbi helyzeteket; javasolja, hogy az ilyen korábbi helyzetekről szóló vitákat a felek közötti megegyezéssel rendezzék, például egy független megismételt ellenőrzés alapján és/vagy egy független ad hoc mediátor közvetítésével;

138.

üdvözli, hogy a Bizottság elkezdte szankcióinak alkalmazását a kutatás területén (34 eset, 514 330 EUR befolyt összeg); mindenesetre támogatja a Belső Ellenőrzési Szolgálat azon következtetését, hogy a csalások felderítéséhez erős mechanizmusra van szükség;

139.

felkéri továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Belső Ellenőrzési Szolgálat az Unió által létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező és a költségvetésből hozzájárulást kapó szervezetek (uniós közös vállalkozások) felett ugyanolyan jogkörökkel rendelkezzen, mint a Bizottság részlegei felett, a költségvetési rendelet 185. cikke (3) bekezdésének megfelelően;

140.

úgy véli, hogy a 8. keretprogramot radikális szemléletváltásra kell alapozni, beleértve a hatékonyság növelése érdekében a jelenlegi előrefizetési rendszer bónuszrendszerrel való részleges helyettesítését és a kockázati tőkéhez való könnyebb hozzáférést;

141.

emlékeztet arra, hogy e politikai területen a kiadások túlnyomó részét a Bizottság közvetlenül, centralizált módon irányítja egyrészt központi részlegei, másrészt uniós küldöttségei (az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépése óta „az Európai Unió küldöttségei”) útján; megjegyzi továbbá, hogy egyre inkább közös irányításra van szükség, például az élelmezésfinanszírozási eszköz terén is;

142.

úgy véli, hogy nemcsak az egyes projekteknek, hanem magukat a kiadási területeknek a hatékonyságát is a hibák általános tendenciája alapján kell értékelni;

143.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány a vizsgált terület esetében 2 % és 5 % között van;

144.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék a felügyeleti és ellenőrzési rendszereket illetően összességében azt állapította meg, hogy e rendszerek működése csak részben eredményes;

145.

megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék megállapításai alapján az éves tevékenységi jelentés és a EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság főigazgatójának nyilatkozata csak részben adott pontos értékelést a kifizetések szabályszerűségével kapcsolatos pénzügyi irányításról;

146.

megjegyzi, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban az igazgatási és ellenőrzési rendszerek értékelése olyan jelenleg is zajló folyamat, amelyet az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) decentralizált irányítási folyamatának ütemterve által meghatározott keretben hajtanak végre, amelynek eredményeként a Bizottság irányítási hatásköröket biztosít egy meghatározott IPA-n belüli összetevő, program vagy intézkedés számára;

147.

kéri a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal annak érdekében, hogy hatékonyan javítsák az igazgatási és ellenőrzési rendszereket, elősegítsék a csalás leküzdését célzó bevált gyakorlatok elterjedését, és biztosítsák, hogy az általuk alkalmazott gyakorlat összhangban legyen valamennyi uniós szabállyal és normával;

148.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes potenciális tagjelölt országokban továbbra is történnek olyan kinevezések a közigazgatásban, amelyek sértik a közszolgálati jogszabályokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok esetben az igazságszolgáltatás nem működik megfelelően; felkéri a Bizottságot, hogy minden potenciális tagjelölt ország számára biztosítsa a szükséges know-how-t és intézményi ismereteket, hogy hatékonyan fel tudják venni a harcot a korrupcióval szemben és folytatni tudják a szükséges reformokat;

149.

aggodalmát fejezi a visszautasítások nagy aránya miatt, amely a decentralizált végrehajtást alkalmazó országokban tapasztalható, azaz ahol az Unió küldöttsége előzetesen ellenőrzi a közbeszerzési aktákat; hangsúlyozza, hogy ezekben az országokban a nemzeti hatóságok nehézségekkel küzdenek az olyan jelentős fejlesztések végrehajtása terén, amelyek a Bizottság által végzett előzetes ellenőrzés felváltásához szükségesek; kéri a Bizottságot és a tagjelölt országokat a párbeszéd javítására és a hatékony együttműködés biztosítására;

150.

tudomásul veszi a Számvevőszék „A Bizottság bel- és igazságügyi projektjeinek eredményessége a Nyugat-Balkán területén” című 12/2009. sz. különjelentését;

151.

üdvözli, hogy a Számvevőszék pozitívan értékelte a humanitárius segítségnyújtás terén alkalmazott felügyeleti és ellenőrzési rendszereket; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a végrehajtó partnereknél végzett ellenőrzései során feltárt gyengeségeknek és a humanitárius célú közbeszerzési központok alkalmazásának nyomon követésére, és teljes mértékben használja ki az abban rejlő lehetőségeket;

152.

felkéri a Külkapcsolati Főigazgatóság utódját, hogy tegye teljessé utólagos ellenőrzési módszereit, és haladéktalanul tegyen eleget a belső ellenőr ajánlásainak;

153.

felkéri a Bővítési Főigazgatóságot, hogy dolgozzon ki és vezessen be olyan mechanizmusokat, amelyek megkönnyítik a helyszíni szemlék eredményeinek elemzését és utóellenőrzését, valamint bocsásson rendelkezésre elegendő erőforrást az Unióhoz nemrégiben csatlakozott új tagállamokban még feldolgozatlan, a csatlakozás előtti időszakhoz kapcsolódó záróelszámolások elemzéséhez;

154.

felkéri a Humanitárius Segélyek Főigazgatóságát, hogy javítsa a humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó pályázatok elbírálásának dokumentálását (pl. egységes bírálati jelentések bevezetésével), valamint 2010-es éves jelentésében számoljon be az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatairól;

155.

megjegyzi, hogy a külföldi segélyeknek lehetnek negatív hatásai is, például ha a fogadó országokban korrupt rezsimek helytelenül használják fel a pénzeszközöket, és hogy az ilyen hatások kiküszöbölését szolgáló munkának kiemelt fontosságot kell tulajdonítani;

156.

üdvözli, hogy a Bizottság 2007 és 2010 között 396 000 000 EUR-t költött a tagjelölt országok azon erőfeszítéseinek támogatására, hogy fejlesszék igazságszolgáltatási rendszereiket és felvegyék a küzdelmet a korrupció ellen, továbbá üdvözli az e téren elért előrelépést; ugyanakkor óva int a túlzott optimizmustól, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy e pénzeket hatékonyan használták fel és hogy a jobb ellenőrzési struktúrák ténylegesen a korrupt szereplőkkel szembeni szankciók növekedéséhez vezetnek-e, beleértve a nagy volumenű eseteket is, illetve hogy a jogszabályokat teljes mértékben végrehajtják-e és hogy a reformokat fenntartják-e;

157.

aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék által a horvátországi és törökországi decentralizált végrehajtási rendszerek vonatkozásában megállapított hiányosságokat; kéri a Bizottságot hogy számoljon be a probléma kezelése érdekében megtett minden intézkedésről, és adjon becslést a veszélyeztetett kiadások összegéről;

158.

kéri a Bizottságot és különösen a Bővítési Főigazgatóságot, hogy fejlessze a PHARE program, a CARDS program, valamint az átmeneti támogatási keret záróelszámolásaival való foglalkozásra irányuló erőfeszítéseit, és hogy pontosan és időben zárja le e programokat;

159.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előcsatlakozási támogatás jelentős részével a Számvevőszék éves jelentésének 3. (mezőgazdaság – 254 000 000 EUR) és 4. (kohézió – 65 000 000 EUR) fejezete foglalkozik; meglepetéssel veszi tudomásul, hogy a korábbi évekkel ellentétben a Számvevőszék éves jelentése nem tartalmaz információt a nem uniós országokra vonatkozóan az országonként megtett ellenőrző látogatásokról;

160.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóság 2009-ben nem hajtott végre ellenőrzési missziókat Horvátországban annak ellenére, hogy jelentős problémák voltak az ottani pályáztatási eljárással;

161.

felkéri továbbá a Bizottságot, hogy tájékoztassa a nemzetközi szervezeteket arról, hogy a jövőben az uniós segítségnyújtáshoz megbízhatósági nyilatkozatok formájában bizonyítékot kell szolgáltatni a megbízhatóságra;

162.

felkéri a Számvevőszéket, hogy indokolja meg, hogy a külső támogatási fejezet ügyleteinek mintavétele miért eredményezett viszonylag alacsony hibaarányt (13 %), a nem számszerűsíthető hibák nagy hányadát az uniós küldöttségek szintjén, és miért nem tárt fel pontossági vagy előfordulási hibákat egy olyan területen, amelyen jellegénél fogva magas a forrásokkal való visszaélés kockázata; felkéri a Bizottságot és különösen az Unió küldöttségeit, hogy biztosítsanak egyértelmű pénzügyi ellenőrzési nyomvonalat, illetve minden egyéb, a Számvevőszék elemzésének megkönnyítéséhez szükséges tájékoztatást;

163.

emlékeztet arra, hogy e területen a kiadások nagy részét közvetett centralizált, illetve megosztott irányítással kezelik;

164.

üdvözli, hogy a Bizottság pozitív szerepet tölt be e téren azáltal, hogy iránymutatást nyújt a tagállamoknak, és arra biztatja a Bizottságot, hogy folyamatosan terjessze a bevált gyakorlatokat a nemzeti szervek körében;

165.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2 % és 5 % közötti hibaarányt állapított meg a zárások esetében, és hogy e politikai területen az ellenőrzési rendszerek csak részben biztosították hatékonyan a 2009-ben elvégzett zárások szabályosságát;

166.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 120 ellenőrzött zárásból 29 (azaz 24 %) tartalmazott számszerűsíthető hibát;

167.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bizottsági szintű felügyeleti és kontrollrendszerek 2009-ben az azévi zárásokhoz kapcsolódóan jelentős számú hibát nem tártak fel, illetve nem korrigáltak;

168.

felkéri a Bizottságot, hogy még jobban erősítse meg zárásokra irányuló ellenőrzéseit, hogy ezáltal biztosítható legyen a hibák feltárása és kijavítása, valamint a korábban feltárt hibák újbóli előfordulásának megelőzése;

169.

emlékeztet arra, hogy az e szakpolitika-csoporthoz tartozó főbb programok a hatodik és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (KP) (222 000 000 EUR), az uniós ügynökségek kapcsolódó finanszírozása (116 000 000 EUR), a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap (92 000 000 EUR), valamint a többéves vállalat- és vállalkozásfejlesztési programot (MAP) követő versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) (175 000 000 EUR) részét képezik;

170.

továbbá emlékeztet arra, hogy a hatodik és a hetedik KP, valamint a CIP alá tartozó intézkedések többségét a Bizottsággal kötött támogatási megállapodáson keresztül nyújtják, és a támogatások kifizetésére az alábbiak szerint kerül sor: a kedvezményezett a támogatási megállapodás aláírásakor előleget kap, majd később – az általa benyújtott költségelszámolások alapján támogatható kiadások visszatérítéseként – közbenső és záró kifizetésekben részesül;

171.

emlékeztet rá, hogy a Parlament 2007-es és 2008-as pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásai sürgetik a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a kedvezményezettek számára az egyes költségközpontoknál átlagos személyi költségek alkalmazását, és hogy tartózkodjon a valamely adott kutatási projektben aktívan részt vevő személyekre vonatkozó egyéni költségekkel kapcsolatos tájékoztatáskéréstől; e tekintetben üdvözli az 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat és a 970/2006/Euratom tanácsi határozat végrehajtásának egyszerűsítésére irányuló három intézkedésről szóló, 2011. január 24-i C(2011) 174 bizottsági határozatot;

172.

megállapítja, hogy a fő szabályszerűségi kockázat az, hogy a költségelszámolások a ténylegesnél több támogatható költséget tüntetnek fel, és ezt a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszerei nem szűrik ki, és hogy a Számvevőszék a költségelszámolások alapján teljesített kifizetések szabályszerűségével kapcsolatos kockázatot nagynak ítéli;

173.

tudomásul veszi a Számvevőszék által említett szemléltető példákat, amelyek szerint:

174.

aggodalommal állapítja meg és nyugtalanítja, hogy a Számvevőszék továbbra is talál hibákat olyan kifizetések esetében, amelyekre a hiteles könyvvizsgáló korlátozás nélküli véleményt adott ki, és hogy a Számvevőszék szerint a hitelesítés csak részben eredményes az elszámolt költségekben előforduló hibák feltárásában;

175.

megállapítja, hogy a Számvevőszék következtetése szerint az e szakpolitika-csoportban teljesített kifizetések mentesek voltak a lényeges hibáktól, ugyanakkor a Számvevőszék javasolja, hogy fordítsanak figyelmet a kutatási keretprogramok kiadásait jellemző hibatípusokra, illetve a hibák mértékére; megjegyzi, hogy míg e szakpolitika-csoport esetében háromból két felügyeleti és kontrollrendszert eredményesnek ítélt, egy rendszer csak részben volt eredményes a kifizetések szabályszerűségének biztosításában;

176.

felkéri a Bizottságot, hogy:

177.

felhívja a Bizottságot, hogy 2011-ben valamennyi tevékenységi területre vonatkozóan sürgősen végezze el a kiadások átfogó felülvizsgálatát, annak biztosítása érdekében, hogy minden kiadás esetében megfelelő ár-érték arány valósuljon meg, és hogy lehetséges megtakarításokat tudjon meghatározni, amelyek csökkentenék a költségvetésre nehezedő nyomást a jelenlegi szűkös gazdasági viszonyok idején;

178.

úgy véli, hogy a kiemelt területek kiadásainak növelésére vonatkozó valamennyi igényt ki lehet elégíteni a már meglévő programok tekintetében megvalósított megtakarításokból, és hogy ennek következtében a források újraelosztása érdekében mélyrehatóbb vizsgálat alá kell vetni az elavult vagy eredménytelen programokat;

179.

sürgeti a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlament illetékes bizottságával azon intézkedéseket tartalmazó tervét, amelyeket a jelenlegi mentesítési eljárás reformja, nemzeti irányítási nyilatkozatok, a Bizottság irányítási struktúrájának véglegesítése, a kifizetések módszeres megszakítása és felfüggesztése, továbbá az intézkedés feloldása és a kiigazító mechanizmusok tökéletesítése tekintetében kíván meghozni;

180.

felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen intézményközi tanácskozást a kezdeti szakaszban a Tanács, a Bizottság, a Számvevőszék és a Parlament képviselőinek legmagasabb szinten történő bevonásával, és a második szakaszban a tagállamok, a nemzeti parlamentek és a legfőbb ellenőrző szervek képviselőinek a bevonásával, azzal a céllal, hogy átfogó vita kezdődjön a mentesítési eljárás jelenlegi rendszeréről;

181.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a mentesítési eljáráshoz kapcsolódó határidők lerövidítése érdekében oly módon, hogy a plenáris ülésen a szavazás a vizsgált pénzügyi évet követő év során megtörténhessen; szorgalmazza, hogy a Számvevőszék és valamennyi intézmény rövidítse le és erősítse meg a mentesítési eljárást, átláthatóbbá és érthetőbbé téve azt az uniós adófizetők számára;

182.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti irányítási nyilatkozatokat az uniós kiadásokkal kapcsolatos fokozott nemzeti elszámoltathatóságot elősegítő eszköznek kell tekinteni, amely alkalmat ad a nemzeti parlamenteknek és a nemzeti pénzügyi ellenőrzési intézményeknek arra, hogy közreműködjenek az uniós kiadások jogszerűségének, szabályszerűségének és megfelelő teljesítményének biztosításában; úgy véli, hogy a nemzeti irányítási nyilatkozatok eszközként szolgálnak a nemzeti intézmények és az uniós intézmények együttműködésének lehetővé tételére, egymás szerepének és felelősségi körének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

183.

emlékeztet arra, hogy a Parlament 2005 óta kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére;

184.

hangsúlyozza, hogy nemcsak az uniós irányítót, hanem a nemzeti irányítót is el kell számoltatni a kiadásokkal kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a költségvetés mintegy 80 %-át a nemzeti hatóságok hajtják végre;

185.

többször is kérte, hogy minden ország pénzügyminisztere adjon ki és írjon alá nemzeti irányítási nyilatkozatot a források felhasználására vonatkozóan, továbbá javasolta, hogy a pénzügyminiszter nemzeti irányítási nyilatkozatát a nemzeti pénzügyi ellenőrzési intézmény vagy más független könyvvizsgáló ellenőrizze, mivel a valamely nemzeti minisztérium által kiadott nyilatkozat ellenőrzése rendes esetben bármely független nemzeti pénzügyi ellenőrzési intézmény feladatkörébe tartozna;

186.

üdvözli, hogy néhány tagállam (nevezetesen Dánia, Hollandia, az Egyesült Királyság és Svédország) nemzeti irányítási nyilatkozatot nyújt be, de megjegyzi, hogy ezek mind minőségben, mind egyértelműségben eltérnek egymástól;

187.

úgy véli, hogy mivel ezek a tagállamok már most készítenek nemzeti irányítási nyilatkozatot, azt mutatja a többi tagállamnak, hogy a nyilatkozat elkészíthető;

188.

megjegyzi, hogy a Bizottságnak az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokkal kapcsolatos javaslata (COM(2010) 815, 56. cikk) előirányozza az irányítási szintű igazgatási megbízhatósági nyilatkozat bevezetését; rámutat, hogy a Parlament ezt a végső célként kitűzött nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok felé tett lépésnek tekinti;

189.

felkéri a Bizottságot, hogy tegyen hivatalos javaslatot a tagállamok pénzügyminiszterei által megfelelően aláírt, kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére, az alábbiak szerint:

valamint javasolja, hogy a nemzeti irányítási nyilatkozatok tartalma feleljen meg a nemzetközi könyvvizsgálati normáknak és segítse a Számvevőszék által végzett ellenőrzést;

190.

hangsúlyozza, hogy a főigazgató éves tevékenységi jelentése és a biztosok kollégiumának összefoglaló jelentése fontos eszköze annak, hogy a Bizottság elszámoljon a mentesítési hatóság felé;

191.

felkéri a Bizottságot, hogy a nemzeti megbízhatósági nyilatkozatok létrehozásának politikai szintű szorgalmazásával összhangban teljesítse ki irányítási struktúráját a főigazgató éves tevékenységi jelentésének az illetékes biztos általi aláírásával, valamint az ellenőrzések minőségét tagállamokra és szakpolitika-csoportokra lebontva bemutató „eredménytáblát” is tartalmazó összefoglaló jelentésnek az Európai Bizottság elnöke általi aláírásával;

192.

megjegyzi, hogy a Bizottság irányítási struktúrájának kiteljesítése érdekében erősíteni kellhet az eljárásokat az összefoglaló jelentés biztosok kollégiuma általi elfogadása, valamint az egyes biztosoknak a főigazgatói éves tevékenységi jelentés előkészítésébe való bekapcsolódása és abban való részvétele érdekében, ami az alábbi, a 2010-es pénzügyi évben alkalmazandó intézkedéseket foglalja magában:

193.

hangsúlyozza, hogy ezen aláírások bevezetése által nem csökkenhet az egyes főigazgatók vagy felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők közvetlen felelőssége;

194.

megállapítja, hogy a 2009-ben megerősített pénzügyi korrekciók összege csupán a strukturális intézkedéseket tekintve eléri a 7 719 000 000 EUR-t (az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolója, 112. oldal); ugyanakkor megjegyzi, hogy mindössze 5 387 000 000 EUR-t (7 719 000 000 – 2 332 000 000) (103. oldal) hajtottak végre és rögzítettek a beszámolóban; úgy véli, hogy a javítandó és a ténylegesen javított összegek közötti szakadék szükségessé teszi a kifizetések bizottsági határozat nélküli automatikus felfüggesztésének bevezetését arra az esetre, ha jelentős hiányosságra derül fény az irányító és ellenőrző rendszerek működésében;

195.

felkéri a Bizottságot a kifizetések megszakításának és felfüggesztésének szisztematikus aktiválására, mihelyt jelentős hiányosságra derül fény a tagállami irányító és ellenőrző rendszerek működésében;

196.

úgy véli, hogy a kifizetések szisztematikus megszakításának és szisztematikus felfüggesztésének megvalósulásához vezető folyamatnak magában kell foglalnia az alábbiakat:

197.

kitart amellett, hogy a Bizottságnak javítania kell a korrekciós mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a tévesen végrehajtott kifizetések pénzügyi következményeit a kedvezményezettek, és nem az adófizetők viseljék;

198.

úgy véli, hogy az e cél eléréséhez vezető folyamat részeként a Parlament illetékes bizottsága elé kell tárni az alábbiakat:

199.

kéri a Bizottságot, hogy nevezzen ki egy, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 318. cikke értelmében előírt, az egyértelmű felelősségvállalás érdekében a biztosok kollégiuma által jóváhagyandó értékelő jelentés előkészítéséért felelős „teljesítményértékelőt”;

200.

úgy véli, hogy az értékelő jelentést úgy kell elkészíteni, hogy a kulcsfontosságú teljesítménymutatók, jogi/politikai alapjuk, a kiadások összege, valamint az elért eredmények közötti kapcsolat világos és átlátható legyen, a jelentés elkészítésénél alkalmazandó módszertant pedig ellenőriztetni kell a Belső Ellenőrzési Szolgálattal (IAS), amelynek az elvégzett munkát is értékelnie kell, továbbá úgy véli, hogy a Bizottság valamennyi szervezeti egysége által alkalmazott kulcsfontosságú teljesítménymutatókat közzé kell tenni;

201.

úgy véli, hogy az értékelő jelentést a plenáris ülés elé kell terjeszteni egy vita keretében, amelyre a Számvevőszék is meghívást kap, hogy ismertesse az értékelő jelentésről készített véleményét;

202.

kéri a Bizottságot egy új kiadási logika bevezetésére, amelynek célja a kiadások minőségének javítása és annak biztosítása, hogy az uniós adófizetők által nyújtott forrásokat helyesen és bölcsen költsék el, ideértve az alábbi elveket:

valamint javasolja, hogy a Számvevőszékkel együttműködve a Bizottság vizsgáljon meg egy, az egyes pénzügyi tervekre vonatkozó átfogó megbízhatósági nyilatkozat elkészítésére irányuló eljárást és az eljárást kötelezővé tévő jogalap kijelöléséig azt önkéntes jelleggel alkalmazza;

203.

aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a külső támogatások és fejlesztések felügyeleti és ellenőrző rendszere csak részben biztosítja hatékonyan a kifizetések szabályosságát, és hogy egyes kifizetéseket alapvető hibák jellemeztek; aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék által egyes végső kifizetésekben talált hibákat a Bizottság nem észlelte, és hogy a Bizottság nem ellenőrzi, hogy a partnerek milyen mértékben veszik igénybe a humanitáriussegély-lebonyolító központokat; üdvözli, hogy a hibás kifizetések száma (13 %) kevesebb mint felére csökkent a korábbi évekhez képest, azonban hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni e százalékos arány további csökkentése érdekében;

204.

megjegyzi, hogy „a partnerek rendszereire irányuló szokásos ellenőrzések során feltárt hiányosságokat […] nem mindig kezelik időben” (17) a Humanitárius Segélyek Főigazgatósága részéről; sürgeti ezért a Humanitárius Segélyek Főigazgatóságát, hogy erősítse ellenőrző és nyomonkövetési kapacitását;

205.

felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési projektjeibe – beleértve a költségvetési támogatási programokat is – integrálja nagyobb mértékben a környezetvédelmi szempontokat, és értékelje a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét a fejlesztési együttműködésben; sajnálja, hogy e hiányosságok valószínűleg az alkalmazottak alacsony létszámának tudhatók be, és bízik abban, hogy az Európai Külügyi Szolgálat felállításával előrelépést lehet elérni;

206.

a fejlesztési együttműködési eszköz országstratégiai dokumentumainak elkészítése és felülvizsgálata során ismét felszólít a parlamentek fokozottabb bevonására és a helyi civil társadalommal való konzultálásra a partnerországokban;

207.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a partnerországokat parlamenti és pénzügyi ellenőrző kapacitásaik bővítésében, az átláthatóság növelésében és az információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosításában, különösen ha a fejlesztési együttműködési eszközről szóló rendelet (18) 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően költségvetési támogatás révén nyújtják a támogatást, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeresen jelentést az elért eredményekről;

208.

ismét felhívja a Bizottságot annak bizonyítására, hogy a fejlesztési támogatások legalább 20 %-át alap- és középfokú oktatásra és alapfokú egészségügyi ellátásra fordította, beleértve ebbe a vízhez és az alapvető higiéniai feltételekhez való biztonságos hozzáférést is; javasolja továbbá, hogy a megkezdett programok hatékonyságának maximalizálása érdekében végezzenek alapos hatástanulmányokat e kiadások vonatkozásában;

209.

kéri a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt általában a nők és különösen az anyák egészségére a fejlődő országokban, hiszen ez az a terület, ahol a millenniumi fejlesztési célok a legtávolabb állnak a megvalósulástól;

210.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatási mechanizmusoknak a jólét előmozdítására és a kis- és középvállalkozások támogatására is irányulniuk kell, mivel a jólét előmozdítása továbbra is a szegénység mérséklésének alapvető eszköze; emlékeztet, hogy a becslések szerint évi 800 000 000 000 EUR tűnik el a fejlődő országokból illegális tőkekiáramlások miatt, aminek megakadályozása döntő fontosságúnak bizonyulhat a szegénység felszámolása és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása szempontjából;

211.

nagyra értékeli, hogy az ENSZ szervezetei gyakran olyan speciális tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkeznek, amelyeket máshol nem lehetne könnyen fellelni; azonban aggódik amiatt, hogy a Bizottság korábban nem mutatta be meggyőzően, hogy egy ENSZ-szervezet valóban hatékonyabb és eredményesebb-e, mint a segítség más formában történő eljuttatása (19); felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon átláthatóbb és objektívebb eljárást a segítség eljutási csatornáinak kiválasztása során;

212.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az Unió által támogatott tengerentúli tevékenységek jobb láthatóságát;

213.

megállapítja, hogy a 2000–2006-os pénzügyi keret Európai Szociális Alapra (ESZA) vonatkozó, 2009-re szánt kifizetési előirányzatait 97,1 %-ban használták fel (1 540 000 000 EUR); megállapítja, hogy a 2007–2013-as pénzügyi keretet érintő időközi kifizetések és előfinanszírozások összege 11 300 000 000 EUR; elismeri a Bizottságnak a pénzgazdálkodás javítására tett erőfeszítéseit; sajnálja, hogy a tagállamok a pénzügyi válság ellenére nem hívják le az ESZA pénzeszközeit;

214.

megállapítja, hogy a hibaarány az elmúlt három évben a 2007-es 54 %-ról 2009-re 36 %-ra esett vissza, elismeri a Bizottságnak a hibaarány csökkentésére irányuló erőfeszítéseit; fokozott erőfeszítéseket sürget különösen annak érdekében, hogy csökkenjen a nem támogatható költségek visszatérítésének gyakorisága;

215.

kéri a Bizottságot, hogy a pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos döntéshozatali folyamatok felgyorsítására irányuló cselekvési program folytatása révén járuljon hozzá a pénzgazdálkodás javításához;

216.

üdvözli, hogy az ESZA programjának 2009-es végrehajtása az európai foglalkoztatási stratégiára összpontosult, nevezetesen a munkaerő-piaci foglalkoztathatóság javítását célzó intézkedésekre (30,6 % (20)), valamint az oktatást és szakképzést (22,8 % (20)), a társadalmi befogadást (20,8 % (20)) és az esélyegyenlőséget (6,5 % (20)) előmozdító tevékenységekre;

217.

üdvözli a Bizottság azon törekvését, hogy az ellenőrző szervek éves ellenőrzési jelentései és összefoglaló éves jelentések révén valamennyi tagállamot átfogóan elszámoltassa;

218.

hangsúlyozza a 17 02 02. jogcímcsoport (fogyasztók érdekeit szolgáló tevékenységek) és a 17 01 04 03. jogcím (igazgatási kiadások) fontosságát a 2007–2013-ra vonatkozó fogyasztóvédelmi program keretén belüli éves munkaprogramok hatékony végrehajtásában, és felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a rendelkezésre álló támogatásokról szóló tájékoztatást (különösen a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet (2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (21)) keretében megvalósuló közös fellépéseket illetően, amelyekre nem érkeztek pályázatok); elégedett a fogyasztóvédelmi politika intézkedéseinek nyomon követésére vonatkozó kísérleti projektre biztosított 2009. évi kiegészítő források (2 000 000 EUR) eredményes felhasználásával;

219.

üdvözli a fogyasztói piaci eredménytábla következő kiadásait mint a piacok jobb nyomon követését és innovatív rangsorolását lehetővé tévő fontos eszközöket; úgy véli, hogy a létrehozott tapasztalati alapnak kell az új politikai látásmód alapját képeznie uniós és nemzeti szinten, és kéri a Bizottságot, hogy a politikák kialakítása során a fogyasztói piaci eredménytábla eredményeit valamennyi releváns területen használja fel;

220.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul a Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséggé (EAHC) történő átalakítását és működésének a kibővített megbízatás alatti első évét; gratulál az EAHC-nek a fogyasztóvédelmi program keretén belüli támogatások és szerződések ügyvitele területén meghatározott célok eléréséért (1926/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (22)); problémásnak tartja mindazonáltal, hogy a kifizetések 3 %-át a fizetési határidő után teljesítették;

221.

üdvözli a belső piac megvalósítására és fejlesztésére (12 02 01. jogcímcsoport) vonatkozó kifizetési előirányzatok 92 %-os végrehajtási arányának elérése érdekében tett javításokat; megjegyzi, hogy a SOLVIT-program (12 02 02. jogcímcsoport) végrehajtási aránya várhatóan közel 92 %-os lesz, együttesen számításba véve a 2008-as, 2009-es és 2010-es kifizetéseket; ismételten hangsúlyozza a SOLVIT-ra vonatkozó külön költségvetési tétel fenntartásának szükségességét;

222.

hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások (kkv-k) fontosságát, és sürgeti a Bizottságot, hogy elemezze a kkv-k rendelkezésére álló jelenlegi finanszírozási programok hatékonyságát és innovatív finanszírozási eszközöknek az EU költségvetésébe történő bevezetése révén segítse elő uniós kutatási programokban való részvételüket;

223.

tudomásul veszi a Számvevőszék megállapításait az EU területére jogellenesen beléptetett árukról (az éves jelentés 2.22. pontja), valamint a Bizottság válaszát, amely jelzi a Modernizált Vámkódex által nyújtott pontosításokat; kéri a Bizottságot, hogy mielőbb tegyen jelentést a Bíróság releváns ítéleteinek nyomon követéséről;

224.

ösztönzi a tagállamokat, hogy használjanak megfelelő kockázatelemzési módszereket a vámellenőrzések magas kockázatú kereskedőkre és szállítmányokra történő összpontosítása érdekében; továbbá felkéri a tagállamokat, hogy a kockázatalapú ellenőrzéseket egészítsék ki bizonyos számú véletlenszerűen kiválasztott ellenőrzéssel; kéri a Bizottságot, hogy a Modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozása során fordítson különös figyelmet a javak fizikai ellenőrzésének elvégzésére, mind adóügyi, mind biztonsági célokból; és kéri az előzetes és utólagos könyvvizsgálói ellenőrzések javítását az egyszerűsített eljárások és a központi vámkezelés vonatkozásában;

225.

megjegyzi, hogy a 2009. évi költségvetés véglegesen elfogadott, majd az év során módosított változatában összesen 2 427 000 000 EUR szerepelt kötelezettségvállalási előirányzatként és 2 103 000 000 EUR állt rendelkezésre kifizetési előirányzatként kifejezetten a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tevékenységi köre tekintetében; megjegyzi továbbá, hogy ezekből az összegekből:

226.

sajnálja, hogy a Számvevőszék a 2009-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtásának vizsgálata során ismételten úgy döntött, hogy a kutatási és energiapolitikára összpontosít, és kevésbé a közlekedéspolitikára;

227.

üdvözli mind a kötelezettségvállalási, mind a kifizetési előirányzatok magas, közel 100 %-os felhasználási arányát a TEN-T projektek terén; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti költségvetésekből az ezen uniós kötelezettségvállaláshoz mérhető, megfelelő források álljanak rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy a Parlament az uniós finanszírozás szintjének növelése mellett foglalt állást; üdvözli a TEN-T 2007 és 2013 közötti többéves projektjeinek 2010. október 27-én közzétett félidős értékelését, amely a TEN-T finanszírozására szánt költségvetési források optimalizálását irányozza elő és hangsúlyt fektet a projektek megbízható pénzügyi tervezésére;

228.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ismét alacsony volt a közlekedési rendszerek biztonságával és optimalizálásával, valamint az utasjogokkal kapcsolatos kifizetési előirányzatok felhasználási aránya (73 %); sajnálja, hogy a Marco Polo II. programmal kapcsolatos kifizetési előirányzatok tekintetében csak azért lehetett elérni 100 %-os felhasználási arányt, mert az eredetileg elkülönített előirányzatok több mint fele újraelosztásra került a 2009-es év során;

229.

üdvözli, hogy 2008-hoz képest jelentősen nőtt a Galileo program kifizetési előirányzatainak felhasználási aránya, és hangsúlyozza e program kiemelt jelentőségét a logisztikai ágazat és a fenntartható közlekedés szempontjából;

230.

tudomásul veszi, hogy a szúrópróbaszerű vizsgálatok nagy valószínűséggel 2 és 5 % közötti hibaarányt mutatnak; kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit és csökkentse tovább ezt az arányt;

231.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a Transzeurópai Közlekedési Hálózatok Végrehajtó Hivatalának éves beszámolója minden lényeges szempontból jogszerű és szabályszerű; üdvözli, hogy a hivatalnak sikerült betöltenie a 2008 végén még üres álláshelyeket;

232.

hangsúlyozza, hogy különösen a TEN-T finanszírozása terén sürgősen szükség van a regionális és a közlekedési politika átláthatóvá tételére megfelelő tájékoztatás nyújtása révén az adófizetők és a költségvetési hatóság számára, valamint e politikák szorosabb koordinációjára, mivel jelenleg kevés vizsgálat folyik a projektek európai hozzáadott értékének felmérésére, és ezért az előirányzatok nem kerülnek optimális felhasználásra oly módon, hogy ki lehessen küszöbölni többek között a szűk keresztmetszeteket, a határproblémákat és a hiányzó összeköttetések miatti nehézségeket;

233.

nyomatékosan kéri a kohéziós politika keretébe tartozó közlekedési projektek kiválasztására és jóváhagyására irányuló eljárás megbízhatóbb kialakítását;

234.

üdvözli az Unió vasúti infrastrukturális beruházásaival foglalkozó 8/2010. sz. számvevőszéki különjelentést és különösen annak megállapítását, hogy a jelenlegi TEN-T koordinátorok fontos szerepet töltöttek be többek között azáltal, hogy megkönnyítették a kapcsolattartást a részt vevő felek között; támogatja azt az ajánlást, miszerint a Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy további koordinátorokat alkalmazzon a többi, elsőbbséget élvező projekt esetében is;

235.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon megfigyelését, hogy az elsőbbséget élvező projekteket nem a tényleges és várható forgalom alapján választották ki, valamint hogy ki lehetne terjeszteni a költség-haszon elemzések alkalmazását; emlékeztet azonban arra, hogy az elsőbbséget élvező projektek is megfelelnek az uniós gazdasági, társadalmi és területi kohéziós céloknak, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem szándékának a környezetet jobban tiszteletben tartó közlekedési módokhoz nyújtott támogatás révén;

236.

üdvözli, hogy jelentős előrelépés történt a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség céljaira biztosított költségvetésen belüli kötelezettségvállalási előirányzatok végrehajtási szintjét (97,7 %, szemben a 2008-as 87,5 %-kal), valamint a kifizetési előirányzatok végrehajtási szintjét tekintve (89,6 %, szemben a 2008-as 80,9 %-kal);

237.

sajnálja, hogy a kifizetések törlésének aránya ennyire magas (8,5 %) volt, amit főleg az ügynökségekre és a nagyléptékű információs technológiai rendszerekre (SIS II és VIS) előirányzott kifizetések törlése okozott;

238.

üdvözli a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” céljára létrehozott négy alap magas végrehajtási arányát; megjegyzi, hogy a magas végrehajtási szint ezen alapok hasznosságát is tükrözi, és felszólít arra, hogy ezt vegyék figyelembe a jövőbeni költségvetési tervezés és a következő többéves pénzügyi keret megvitatása során, a Bizottság által készített félidős értékelő jelentések fényében;

239.

sajnálja, hogy a kifizetések végrehajtási szintje alacsonyabb volt az „Alapvető jogok és jogérvényesülés”, valamint a „Biztonság és a szabadságjogok védelme” programok vonatkozásában; tudomásul veszi a Bizottság által adott indoklásokat, nevezetesen azt, hogy az ajánlattételi felhívások eredményei nem voltak kielégítőek, és hogy a gazdasági válság megnehezítette a pályázók számára a társfinanszírozás biztosítását;

240.

sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint néhány ügynökség egyáltalán nem tett nyilatkozatot az összevont beszámolókról vagy módosított nyilatkozatot küldött, és hogy a szolgáltatandó információk több éve hiányoznak;

241.

felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé a különböző alapokról és programokról szóló félidős értékelő jelentést;

242.

kéri a Bizottságot, hogy folytassa a záró kifizetések hibaarányának folyamatos csökkentésére irányuló erőfeszítéseit, és elemezze alaposan a programok előző generációját; megállapítja, hogy az új generációs programok irányításánál tapasztalt hibaarány csökkenő tendenciát mutat a korábbi generációhoz képest, ami azt tükrözi, hogy a jelenlegi programok szabályaiba foglalt technikai változtatások hasznosnak bizonyulnak;

243.

megállapítja, hogy az „Oktatás és állampolgárság” szakpolitikai területen a tranzakciók túlnyomó részét nemzeti ügynökségek hajtják végre; e tekintetben üdvözli a Bizottság annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy segítse a nemzeti ügynökségeket számviteli rendszereik javításában, és kéri a Bizottságot, hogy az uniós könyvvizsgálati követelményeknek való meg nem felelés esetén tegye meg a szükséges lépéseket;

244.

elégedettségének ad hangot az informatikai eszközök használatának kiterjesztésével kapcsolatban, mivel ez csökkenti a bürokráciát, és jelentős mértékben elősegíti, hogy könnyebbé váljanak az eljárások a kérelmezők számára, valamint csökkenjen a kérelmek elbírálásához szükséges idő;

245.

sürgeti, hogy a Bizottság, az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség és a nemzeti ügynökségek munkálkodjanak tovább a rugalmas eljárásokon és a késedelmes kifizetések további visszaszorításán, mivel a kedvezményezettek jogosan várják el a programok útmutatóiban vagy egyéb hivatalos közleményekben megjelölt ütemtervek betartását;

246.

kielégítőnek tartja a környezetvédelemre, közegészségügyre és élelmiszer-biztonságra vonatkozó költségvetési tételek végrehajtásának általános mértékét;

247.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés végrehajtásának mértéke a környezetvédelem terén összességében 97,12 %-os, ami jobb eredményt jelent a 2008. év kötelezettségvállalási előirányzatainak 95,15 %-os szintjéhez képest; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetések végrehajtása magas szintű, 99,92 %-os volt;

248.

üdvözli a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok általában kiváló végrehajtási szintjét a közegészségügy területén, ami valamennyi költségvetési sor kötelezettségvállalási előirányzata esetében megközelíti a 100 %-ot;

249.

tudomásul veszi, hogy a kötelezettségvállalások végrehajtásának szintje az élelmiszer-biztonság, az állategészségügy és állatjóllét, valamint a növényegészségügy terén 2008-hoz képest stabilan magas, 98 %-os maradt; tisztában van a kifizetések végrehajtási szintjének enyhe csökkenésével (82 %); felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy pontosabb becsléseket nyújtsanak be a Bizottságnak a betegségek felszámolásával kapcsolatos intézkedésekről;

250.

üdvözli, hogy a LIFE + program működési költségvetését 99,35 %-os szinten teljesítették, különösen mivel a költségvetési hatóság 29 000 000 EUR-val megnövelte a kötelezettségvállalási előirányzatokat a Bizottság eredeti javaslatához képest; megjegyzi, hogy a LIFE + program harmadik kiírása alapján 210 projektet választottak ki a természet és biológiai sokféleség (84), a környezetvédelmi politika és szabályozás (115), valamint a tájékoztatás és kommunikáció (11) területén;

251.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi környezetvédelmi tevékenységekhez való hozzájárulás, amely fedezi a nemzetközi megállapodásokhoz, jegyzőkönyvekhez és egyezményekhez való kötelező és önkéntes jellegű csatlakozás költségeit, 84,46 %-os teljesítési szintet ért el a 2008-as 76,12 %-kal szemben; tudja, hogy a teljesítési arány függ az árfolyamváltozásoktól is, hiszen a legtöbb hozzájárulás amerikai dollárban fizetendő;

252.

megjegyzi, hogy a polgári védelmi pénzügyi eszköz, amely magában foglalja a katasztrófákra történő reagálást, a felkészítő tevékenységeket és a vészhelyzetek megelőzését, illetve hatásainak mérséklését célzó intézkedéseket, 72,56 %-os teljesítési arányt ért el, ami 15 411 000 EUR-nak felel meg; ennek kapcsán megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok teljesítési rátája 44,52 %-os, mivel az ajánlattételi felhívásokat csak 2009 első félévében tették közzé, és ezért számos projekt még nem zárult le;

253.

megjegyzi, hogy a sürgősségi alapok és a katasztrófákhoz kapcsolódó alapok tekintetében a tagállamok által benyújtott végső kifizetési kérelmek összege gyakran sokkal alacsonyabb, mint a kezdeti becslések; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy pontosabb becsléseket nyújtsanak be a Bizottságnak, és sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson további támogatást a tagállamok részére a becslési eljárások során;

254.

megjegyzi, hogy a 2009-es költségvetés szerint 3 kísérleti projektet és 2 előkészítő tevékenységet hajtottak végre a környezetvédelem, 4-et pedig a közegészségügy terén; tudomásul veszi, hogy a „Kén-dioxid-kibocsátás kereskedelme a Balti-tengeren” című kísérleti projektre benyújtott javaslatok gyatra minőségűek voltak, ezért nem került sor szerződéskötésre; tisztában van azzal, hogy az állatok szállításával kapcsolatos ellenőrző állomásokra vonatkozó előkészítő intézkedést törölték a javaslatok gyenge minősége miatt, mivel azok nem teljesítették a minimális értékelési kritériumokat;

255.

hangsúlyozza az ajánlattételi felhívások jobb összehangolására és a kérelmezők nagyobb mértékű segítésére irányuló erőfeszítések fontosságát, különösen a közegészségügyi programok tekintetében, annak érdekében, hogy ne nyújtsanak be olyan pályázatokat, amelyek egyértelműen nem támogathatók, valamint minőségi szempontból nem megfelelőek; tisztában van ugyanakkor azzal, hogy egyes projektek végrehajtása mindig nehézségekbe fog ütközni;

256.

rámutat, hogy a költségvetési rendelet adminisztratív és pénzügyi rendelkezéseinek való megfelelés nem okozhat szükségtelen késedelmet a támogatások megítélésekor vagy a támogatandó projektek kiválasztásakor; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket azon igazgatási eljárásainak javítására, amelyek hatással vannak a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok végrehajtására;

257.

megjegyzi, hogy 2009 végén az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség, amely az Európai Bizottság igazgatási szerve, egy 361 megosztott költségű közegészségügyi programot tartalmazó portfóliót kezelt, amelyből 287 aláírt megállapodás volt, ami összesen 156 000 000 EUR-s uniós hozzájárulást jelent; hangsúlyozza, hogy az uniós programok végrehajtásához szükséges igazgatási költségvetés összesen 6 400 000 EUR-ra rúgott a Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala esetében; tudomásul veszi az új, strukturált jelentési módszereket, amelyek lehetővé teszik a költségvetés végrehajtásának jobb ellenőrzését, az átvitelek megelőzését és a költségvetés évenkéntisége elvének szigorú alkalmazását;

258.

megállapítja, hogy az ügynökségek és az intézmények, illetve az ügynökségek és az uniós nyilvánosság közötti kommunikáció hiányosságokat mutat; az ügynökségeken, valamint az intézményeken belül minden szereplőt arra bátorít, hogy javítsák az egymás közötti kommunikációt és alakítsanak ki kapcsolatot a nyilvánossággal;

259.

sürgeti a Bizottságot (DG SANCO és DG ENVI), hogy évente tegyen jelentést a Parlament megfelelő bizottságának a mentesítési eljárás keretében a végrehajtott projektek és programok hatékonyságáról és eredményességéről;

260.

tudomásul veszi az Unió 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentésében a Számvevőszék által tett megjegyzést, mely szerint „a 2009. december 31-i fordulónappal lezáruló évben a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport kifizetéseit lényeges hibák jellemezték” (23); aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a hibák a rossz gazdálkodásnak és a csalásnak leginkább kitett területekre, nevezetesen a közbeszerzési eljárásokat érintő szabálytalanságokra vonatkoztak (24);

261.

üdvözli a külkapcsolati kiadási műveletek szabályszerűségét illetően a Számvevőszék által teljes egészében „szabályszerűnek” ítélt műveletek gyakoriságának növekedését a 2008. és 2007. évi adatokkal összehasonlítva;

262.

üdvözli továbbá azon új eljárások és ellenőrzési listák 2009. évi bevezetését, amelyek lehetővé tették az előzetes ellenőrzési eljárások megerősítését a DG RELEX-en belül;

263.

hangsúlyozza a közös kül- és biztonságpolitika, valamint az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) megvalósítását illetően, hogy a Parlamentet a célkitűzések meghatározásáról és a missziók kiválasztásáról mihamarabb tájékoztatni kell annak érdekében, hogy megfelelőbb ajánlásokat tehessen a Tanácsnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének;

264.

üdvözli, hogy a Bizottság 2007 és 2010 között 396 000 000 EUR-t költött a tagjelölt országok azon erőfeszítéseinek támogatására, hogy fejlesszék igazságszolgáltatási rendszereiket és felvegyék a küzdelmet a korrupció ellen, továbbá üdvözli az e téren elért előrelépést; ugyanakkor óva int a túlzott optimizmustól, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy e pénzeket hatékonyan használták fel, valamint nyilatkozzon arról, hogy a jobb ellenőrzési struktúrák ténylegesen a korrupt szereplőkkel szembeni szankciók növekedéséhez vezetnek-e, beleértve a nagy volumenű eseteket is, illetve hogy a jogszabályokat teljes mértékben végrehajtják-e és hogy a reformokat fenntartják-e;

265.

tudomásul veszi a közös irányítás fokozott alkalmazását az élelmezésfinanszírozási eszköz esetében, és felkéri a DG ECHO-n, hogy a 2010-re vonatkozó éves tevékenységi jelentésében számoljon be az élelmezésfinanszírozási eszköz végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatairól;

266.

megállapítja, hogy a kohéziós alapokra különösen bonyolult szabályok vonatkoznak, és az Unió többi kiadási területétől eltérő módon működnek, ami miatt nagyobb valószínűségű a hibák előfordulása; felhívja a figyelmet arra, hogy az összes uniós kifizetés között a kohéziós kiadások tekintetében a legmagasabb a hibaarány (2009-ben több mint 5 %); rámutat azonban arra, hogy a hibaarány nagymértékben csökkent 2008-hoz képest, és további egyszerűsítést és technikai segítségnyújtást sürget ezen a téren, a hatékonyabb végrehajtás biztosítása érdekében a tagállamok és a régiók számára; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak vagy a tagállamoknak olyan technikai ismereteket és szakértelmet kell a regionális hatóságok számára biztosítaniuk, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésükre bocsátott erőforrások hatékonyabb és eredményesebb felhasználását;

267.

megállapítja, hogy továbbra is a közbeszerzési szabályok megsértése a szabálytalanságok egyik leggyakoribb oka, ami részben e szabályok bonyolultságából adódik; javasolja a közbeszerzési szabályok egyszerűsítését és számuk csökkentését a hibák összes előfordulásának csökkentése érdekében;

268.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Regionális Politikai Főigazgatóság a 2009-es éves tevékenységi jelentésre vonatkozó megbízhatósági nyilatkozatában azt állítja, hogy az érintett 79 program közül 38 esetében a főigazgatóság nem rendelkezik a bejelentett kiadások 2009. évi visszatérítésének alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét illető megfelelő bizonyossággal; további részleteket kér a 2009. évi visszatérítésekre vonatkozó hiányzó információkkal kapcsolatban; emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek elegendő információt szolgáltatni éves tevékenységi jelentésükben, és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan esetekben alkalmazandó szankciókat, amikor a szolgáltatott információk nem teszik lehetővé a Bizottság számára, hogy megállapítsa a jogszerűséget és a szabályszerűséget;

269.

üdvözli az Európai Számvevőszék 1/2010. számú, „Az Európai Unió költségvetési pénzgazdálkodásának javítása: Kockázatok és kihívások” című véleményét, és felhívja a figyelmet arra, hogy a felügyeleti és ellenőrző rendszerek az európai gazdaságélénkítési terv tekintetében csak részben eredményesek számos nagykockázatú területen, például a kohéziós politika és a vidékfejlesztés terén;

270.

a költségvetési rendelet felülvizsgálatával összefüggésben hangsúlyozza, hogy egyértelművé kell tenni a megosztott irányítás alá tartozó szabályokat és irányítási rendszereket, és kiemeli, hogy a költségvetési rendelettel való összeegyeztethetetlenség elkerülése érdekében e folyamatnak a kohéziós politika esetében a legmélyrehatóbbnak kell lennie; megállapítja, hogy a költségvetési rendelet és a kohéziós szabályok összeegyeztetése kapcsán esetlegesen felmerülő irányítási problémák elkerülhetőek az elfogadhatósági szabályoknak a különféle szakpolitikák területén történő jobb egymáshoz igazítása révén; úgy véli azonban, hogy az egyszerűsítésnek – különösen a költségvetési rendelet felülvizsgálata esetén – a szabályok és az irányítási rendszerek hosszú távú megszilárdítását kell biztosítania;

271.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a „bizalmi szerződés” elvének kidolgozását, amely csökkentené a hibák és a csalások elleni küzdelem területén bizonyítottan hatékonyan fellépő rendszereket terhelő ellenőrzések súlyát;

272.

megállapítja, hogy az Interreg programok ellenőrzési és auditálási rendszerei részben nélkülözik a valamennyi részt vevő tagállam ellenőrző szervei által elismert egységes megközelítést; kéri, hogy a határokon átnyúló programok auditálásában és ellenőrzésében részt vevő tagállami hatóságok kölcsönösen ismerjenek el közös szabályokat és standardokat;

273.

a mentesítő határozatot kísérő speciális jellegű egyéb észrevételei tekintetében utal „Az Európai Számvevőszék különjelentései a Bizottság 2009. évi mentesítésének összefüggésében” című 2011. május 10-i állásfoglalására (25).

—

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (SEC(2010) 963 – C7-0211/2010) (2),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2009-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszéknek az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4),

—

tekintettel az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2011. május 10-i határozatára (5), valamint az e határozat szerves részét képező megjegyzéseket magában foglaló állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

—

tekintettel a Tanács 2011. február 15-i ajánlására a 2009-as pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (05891/2011 – C7-0053/2011),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318., és 319. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 179a. és 180b. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A7-0135/2011),

A.

mivel az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával,

B.

mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében,

C.

mivel a Számvevőszék különjelentéseire vonatkozó megállapításai szerves részét képezik az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2011. május 10-i parlamenti határozatnak,

1.

üdvözli a Számvevőszék különjelentéseinek minősége és mennyisége tekintetében évről évre bekövetkező javulást; sajnálja, hogy a Parlamentben alkalmazandó szabályok miatt e jelentések nem mindig részesülnek a megérdemelt politikai figyelemben;

2.

hangsúlyozza, hogy e különjelentések nagy jelentőséggel bírnak akkor, amikor a programok és a projektek átgondolására vagy megváltoztatására, illetve kiigazítására vonatkoznak, mert az emberi erőforrások és a költségvetési források hatékonyabb felhasználását eredményezhetik; értékeli a Bizottság ilyen eljárások tekintetében mutatott pozitív hozzáállását, és azt, hogy készen áll a gyors cselekvésre a Számvevőszék által e jelentésekben feltárt hiányosságok többségének orvoslása érdekében;

3.

ismét felszólítja illetékes szerveit a szabályok oly módon történő kiigazítására, hogy az illetékes bizottság – a Számvevőszék észrevételeinek súlya alapján – elhatározhassa, hogy szükség van-e arra, hogy a vonatkozó kvótán felül saját kezdeményezésű jelentést készítsen a plenáris ülés számára;

4.

megjegyzi, hogy az ENSZ szervezetein keresztül eljuttatott uniós fejlesztési támogatás 2002 és 2008 között megduplázódott és elérte az 1 milliárd EUR-s szintet;

5.

díjazza, hogy az ENSZ szervezeteivel való együttműködés méretgazdaságossági előnyöket nyújthat, továbbá az adományozók jobb koordinálásának eredményeképpen hozzájárulhat a támogatások hatékonyabbá tételéhez, azonban rámutat, hogy nem feltétlenül mindig ez a helyzet, hiszen a civil társadalmi szervezetek gyakran értékes helyi tapasztalatokkal rendelkeznek, és bevonásuk révén a fejlődő országokbeli partnerek jobban magukénak érezhetik a folyamatot;

6.

aggódik amiatt, hogy a Számvevőszék szerint nehézségekbe ütközik átültetni a partnerek objektív és átlátható kiválasztására vonatkozó szigorú jogi követelményeket a döntéshozatal támogatása érdekében létrejött a gyakorlatba;

7.

felhívja ezért a Bizottságot, hogy határozzon meg egyértelmű kiválasztási kritériumokat és folyamatokat, amelyek biztosítják, hogy minden esetben a leghatékonyabb módot választják a segélyek eljuttatására;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy alaposabban ellenőrizze az ENSZ-en keresztül lebonyolított segélyprojekteket, hogy információkat nyerjen tényleges hatásukról és költséghatékonyságukról;

9.

úgy véli, hogy a több adományozót tömörítő vagyonkezelő alapokra irányuló bizottsági javaslatban a Bizottságnak az alapok létrehozása, kezelése és összehangolása tekintetében fennálló képességeit megfelelő demokratikus és költségvetési ellenőrzéssel kell kiegészíteni;

10.

úgy véli, hogy az ENSZ rendszerével való további együttműködést függővé kell tenni az ENSZ reformfolyamata, a Bizottság ENSZ-rendszerén belüli státusa és a nemzetközi szervezetek személyzete által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások során alkalmazott eljárások és gyakorlatok javítása terén elért megfelelő előrehaladástól; úgy véli továbbá, hogy létre kell hozni egy rendszert, amely kivizsgálja és behajtja a nem megfelelően elköltött uniós forrásokat;

11.

úgy véli, hogy ki kell egészíteni a jelenlegi ellenőrzési keretrendszert azzal, hogy a Bizottság felhatalmazás által engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselőinek, a Bizottság belső ellenőrzési szolgálatának és az Európai Számvevőszéknek hozzáférést biztosítanak az ENSZ belső ellenőrzési jelentéseihez;

12.

úgy véli, hogy a Parlament számára biztosítékot kell szolgáltatni a megbízhatóságra a nemzetközi szervezet által kiadott olyan megbízhatósági nyilatkozat formájában, amely hasonló a Bizottság felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselői által kiadott nyilatkozathoz, és a Parlament által a tagországoktól kért nemzeti irányítási nyilatkozatokhoz;

13.

véleménye szerint az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása és a szolgálat bonyolult felépítése, amely lehetővé teszi tisztségviselői számára a bizottsági pénzeszközök kezelését a külső fellépések területén, még égetőbbé teszi a kezelés és az ellenőrzés problémáját; ezért úgy véli, hogy el kell érni, hogy az Unió a tagállamokkal egyenértékű legyen az ENSZ-ben, hogy látható eredményeket érhessen el a behajtások és egyéb kötelezettségek ellenőrzése és – adott esetben – nyomon követése terén;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyűjtsön több információt az EFA nemzeti és regionális szintű végrehajtásáról az AKCS-országokban, és biztosítsa az Unió által támogatott valamennyi tengerentúli tevékenység jobb láthatóságát;

15.

emlékezteti a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke értelmében az Európai Uniónak valamennyi tevékenysége során alapelve a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása; ezért a nemek szempontját a költségvetési eljárás valamennyi szakaszában figyelembe kell venni, ideértve az uniós költségvetés előkészítését, végrehajtását és ellenőrzését is;

16.

emlékezteti a Számvevőszéket és a Bizottságot a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezésről szóló megvalósíthatósági tanulmány megállapításaira és ajánlásaira;

17.

üdvözli a jelentést, amely a Bizottság szintjén és öt, a 2000–2006 közötti programozási időszakban az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott, nőknek szóló szakképzési cselekvésekre fordított kiadásoknak együttesen 76 %-át képviselő tagállamban (Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Egyesült Királyság) elvégzett ellenőrzés alapján készült; megállapítja azonban, hogy a jelentés több hiányosságot is feltárt a Számvevőszék által ellenőrzött intézkedések kialakítása és a projektek kiválasztása tekintetében; továbbá hiányosságokat állapít meg a programok teljesítményellenőrzése tekintetében;

18.

megállapítja, hogy az ellenőrzött programok részét képező képzési cselekvések nem közvetlenül a munkaerő-piaci követelmények elemzésein alapultak, a meghozott intézkedések pedig általában túl tág teret hagytak a cselekvések végrehajtása módjának, amelyek így nem eléggé összpontosítottak konkrét célcsoportokra; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék nem vette figyelembe a nők újbóli munkába állításának vagy készségeik fejlesztésének szélesebb kérdéskörét;

19.

tudomásul veszi, hogy a jövőbeli operatív programoknak figyelembe kell venniük a munkaerőpiac elemzését, hogy a képzési tevékenységek ezen elemzésre reagálhassanak; továbbra is úgy véli azonban, hogy a nőknek szóló képzésnek a nők egyedi szükségleteit – például gyermekgondozás és rugalmas munkabeosztás – figyelembe véve kell fejlesztenie készségeiket; ezen túlmenően támogatja egy hatékony projektkiválasztási eljárás bevezetését az egyenlőtlenség megszüntetésére irányuló, valamint az elemzésben kiemelt problémákra reagáló projektek jóváhagyása céljából;

20.

megállapítja, hogy a jelenlegi mutatókat felhasználva az ellenőrzött tagállamokban alkalmazott projektkiválasztási kritériumok nem vették kellőképpen figyelembe a munkaerő-piaci elemzéseket, továbbá azt sem biztosították, hogy a kiválasztott projektek összhangban legyenek a program általános célkitűzéseivel; javasolja, hogy a jövőben a nemek közötti egyenlőségre jobban összpontosító mutatókat állapítsanak meg és határozzanak meg egyértelmű célokat, továbbá javítsák az információk megbízhatóságát annak biztosítása érdekében, hogy a végrehajtó hatóságok, a tagállamok és a Bizottság eredményesen végezhessenek értékeléseket;

21.

kéri a Bizottságot, hogy folytassa a megfelelő és alkalmazható mutatók tagállamok általi létrehozásának ellenőrzését, annak biztosítása érdekében, hogy megbízható adatokat gyűjtsenek, lehetővé téve ezáltal a társfinanszírozott tevékenységek hatékonyságával és eredményességével kapcsolatos érdemi következtetések levonását, kéri, hogy rendszeresen tájékoztassák az elért előrehaladásról, biztosítva, hogy a projekt szponzorait terhelő kötelezettségek ne jelentsenek túlzott terhet;

22.

felhívja a Számvevőszéket, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésben a 4. és 13. költségvetési fejezetre vonatkozóan vegye figyelembe a Bizottság feljegyzését, amely szerint e fejezetek szélesebb körűek, és többek között a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikát is magukban foglalják;

23.

tekintettel az Európában továbbra is jellemző, nemek közötti fizetésbeli eltérésre, felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a kifejezetten nőknek szóló szakképzési cselekvések támogatását annak érdekében, hogy a nők megszerezzék vagy továbbfejlesszék az e torzulás leküzdéséhez szükséges készségeket;

24.

sajnálattal veszi tudomásul a Számvevőszék éves jelentésben tett észrevételeit a Daphne II. projekt végrehajtása során történt jogosulatlan kifizetésekkel kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a helyzetet, és a jövőben biztosítsa a Daphne program megfelelő végrehajtását;

25.

ismételten kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy a költségvetési mentesítési jelentésben szerepeljenek a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének politikáival kapcsolatos információk és nemekre lebontott adatok;

26.

üdvözli a jelentés Számvevőszék általi közzétételét és a Számvevőszék által végzett alapos elemzést;

27.

nagyra becsüli az egyszerűsített vámimport eljárásoknak a gazdasági szereplők életében játszott kulcsfontosságú szerepét a kereskedelem megkönnyítése szempontjából, azonban sajnálattal tölti el, hogy az ilyen eljárások az uniós költségvetés indokolatlan szintű veszteségeihez, illetve az uniós kereskedelmi politika megsértéséhez vezettek;

28.

üdvözli az egyszerűsített vámeljárások jobb szabályozási keretét, amelyeket 2009 elején vezettek be és azt várja a Bizottságtól, hogy az utólagos ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatásainak kidolgozását további késedelem nélkül, legkésőbb 2011 végéig zárja le;

29.

felkéri a tagállamokat, hogy e keretet gyorsan valósítsák meg és felhívja a Bizottságot, hogy alaposan kísérje figyelemmel a folyamatot;

30.

elfogadhatatlannak véli, hogy a jelentésben feltártak szerint hiányoznak az egyszerűsített importeljárások hatékony ellenőrzései a tagállamokban, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a tagállamokban az egyszerűsített eljárások ellenőrzéseinek hatékonyságát és különösen vizsgálja meg a tagállamokban az utólagos ellenőrzések lefolytatása terén bekövetkezett előrehaladást (például gyakoriság, módszertan, kockázatelemzés használata és szervezésük), valamint 2011 végére a tagállamok legalább felére vonatkozóan, és 2012 végére a többi tagállamra vonatkozóan terjessze a Parlament elé az ilyen vizsgálat eredményeit;

31.

úgy véli, hogy a tagállamoknak több erőfeszítést kellene tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a vámok hatékony beszedését, különösen mivel e vámok 25 %-át megtartják a beszedésük költségeinek ellentételezésére;

32.

kéri a Számvevőszéket, hogy fontolja meg e különjelentés nyomon követését az utólagos ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások bevezetését követően, és felhívja a Bizottságot, hogy lássa el a Parlamentet becslésekkel a hagyományos saját forrásokban az egyszerűsített eljárásoknak a tagállamokban végzett jelenleg nem hatékony ellenőrzései miatti veszteségekről;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze az engedélyezés előtti ellenőrzésekre vonatkozó holland koncepciót, amely – noha Hollandiában nem általánosan elterjedt – a Számvevőszék szerint teljes mértékben megfelel a Számvevőszék modelljének, és javasolja e modell más tagállamokban történő használatát, valamint 2011 szeptemberéig tájékoztassa a Parlamentet az elért haladásról;

34.

sürgeti a Bizottságot, hogy részletesebben vizsgálja meg a „szuperegyszerűsítések” kérdését (felmentés az értesítési kötelezettség alól), és lássa el a Parlamentet részletes adatokkal a 2009-es mentesítési eljárás végére a szuperegyszerűsítések tagállamonkénti előfordulásának gyakoriságáról; felhívja a Bizottságot, hogy részletesebben határozza meg azon különleges körülményeket, amelyek között a gazdálkodók profitálhatnak az értesítési kötelezettség alóli felmentésből;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy 2011. februárra vizsgálja meg Belgium, Franciaország, Írország, Svédország és az Egyesült Királyság ügyét, amikor a gazdálkodók nem tudták szolgáltatni a kért vámdokumentációt az utólagos ellenőrzések keretében, és felhívja továbbá, hogy tájékoztassa a Parlamentet e tagállamok által hozott intézkedésekről a helyzet orvoslására a 2009-es mentesítési eljárás vége előtt;

36.

sajnálja, hogy hiányzik egy tagállamok által azon gazdálkodókra kiszabandó összefüggő uniós politika, akik a számukra a gazdasági műveletek megkönnyítésére bevezetett egyszerűsített eljárások szabályait megsértik; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a helyzet orvoslása érdekében tett lépésekről;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy többek között kötelező képzés révén tudatosítsák a gazdasági szereplőkben feladataikat az egyszerűsített eljárások alkalmazása során;

38.

megjegyzi, hogy a kutatás, fejlesztés és innováció terén az Unió növekvő versennyel szembesül a hagyományos versenytársakkal és a feltörekvő országokkal szemben; ezért megjegyzi, hogy a kutatás – és különösen az új kutatási infrastruktúra – nélkülözhetetlen az Unió számára az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához (intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés);

39.

hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak valamennyi tényezőt alaposan meg kell vizsgálnia a legelőnyösebb ár-érték arány eléréshez; megjegyzi azonban, hogy a különjelentésben vagy a bizottsági válaszban nincs egyértelmű bizonyíték, amely arra a következtetésre vezetne, hogy a Bizottság valóban a legelőnyösebb ár-érték arányt érte el;

40.

hangsúlyozza a Bizottság által 2000-ben elvégzett elemzés következtetésének fontosságát, mely szerint az infrastruktúrákra vonatkozó technológiafejlesztésben hiányzott a kritikus tömeg; megjegyzi, hogy sem a különjelentés, sem a Bizottság válasza nem állapította meg, hogy a finanszírozott projektek (összesen 28) jellemzői és száma elérte e kritikus tömeget; ezért kéri a Bizottságot, hogy – ebben a konkrét esetben – pontosítsa a kritikus tömeg elérésének célkitűzését és annak alátámasztási módját;

41.

megjegyzi, hogy a tervezési tanulmányok tekintetében nem nyilvánvaló, hogy a kedvezményezettekkel, a kutatási szervezetek, a kutatási közösség, a tagállamok és a társult országok képviselőivel folytatott meghallgatások során a Számvevőszék figyelembe vette-e azt a tényt, hogy ezek a felek eleve pozitívan állnak a megvalósított tanulmányokhoz; továbbá ösztönözi a Számvevőszéket, hogy egyéb adatok alapján is megvizsgálja meg a kérdéses projektek hatékonyságát;

42.

megjegyzi, hogy a Bizottság válaszának értelmében „az új infrastruktúrák létrehozására vonatkozó rendszer alatti uniós finanszírozás nem szándékozott semmilyen döntést előidézni új infrastruktúrák építése tekintetében, hanem az európai dimenzió erősítését szolgálta”; megjegyzi azonban, hogy az „európai dimenzió” és a „hozzáadott érték” (7) meghatározása és különösen ezek mérése nem elég világos, valamint az sem, hogy a projektekre költött pénzeszközök milyen módon felelnek meg e kifejezéseknek; ezért kéri a Bizottságot, hogy e kifejezéseket meghatározott és mérhető módon pontosítsa;

43.

egyetért a Számvevőszékkel és a Bizottsággal abban, hogy a kiegészítő finanszírozás használatából eredő előnyöket ismertetni kell a lehetséges pályázókkal, és további tájékoztatást kell azokról nyújtani, akkor is, ha a hetedik kutatási keretprogram alatt már jelentős előrelépés történt;

44.

megjegyzi, hogy a kiegészítő finanszírozási források igénybevétele döntő tényező az új kutatási infrastruktúrák létrehozásában az elkövetkező években;

45.

megjegyzi, hogy a Bizottságnak gyakorlati lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy a támogatások egymást kiegészítő jellegét megfelelően adminisztrálja, többek között a kettős finanszírozást vagy a jogosulatlan társfinanszírozást feltáró ellenőrzések révén;

46.

emlékeztet, hogy a Bizottság 2008-ban kiadta a kutatási és innovatív tevékenységek uniós finanszírozási lehetőségeiről szóló gyakorlati útmutatót, és felkérte a tagállamokat, hogy javítsák a finanszírozás koordinált használatáról szóló intézkedéseket;

47.

kéri a Számvevőszéket, hogy a Parlament C. Tematikus Főosztályának „A kutatási keretprogram keretében tett biztonsággal kapcsolatos intézkedések felülvizsgálata” című, 2010. októberi tanulmányában megfogalmazott ajánlásnak megfelelően elszámolási és költségvetési szempontból értékelje az uniós támogatásban részesülő biztonsági kutatást és fejlesztést, ideértve a hatodik keretprogramot, a biztonsági kutatás területén való előkészítő fellépéseket (PASR) és a hetedik keretprogramot;

48.

üdvözli a Számvevőszék jelentését, továbbá elfogadja megállapításait és következtetéseit;

49.

üdvözli a helyes irányba tett első lépéseket és méltatja a Bizottság hatásvizsgálati rendszerében zajló fejlesztéseket, különösen pedig a Bizottság hatásvizsgálati útmutatásainak folyamatos aktualizálását, valamint a hatásvizsgálati testület szerepének megerősítését;

50.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint a hatásvizsgálati eljárások szervesen beépültek a politikák kidolgozásának folyamatába, és hozzájárultak a Bizottság jogalkotási javaslatai minőségének javításához;

51.

ösztönzi a Bizottságot, hogy léptessen életbe intézkedéseket az átláthatóság fokozására a hatásvizsgálat tervezési folyamata során; úgy véli, hogy a Bizottságnak nemcsak a hatásvizsgálat szükségességét kell megindokolnia, hanem közzé kell tennie a valamely hatásvizsgálat el nem végzése mögött álló indokokat is (különösen azokban az esetekben, amikor a hatásvizsgálati testület szükségesnek tartotta a vizsgálat elvégzését);

52.

úgy véli, hogy amint az a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoportnak a jogalkotási tevékenységekről és az intézményközi kapcsolatokról szóló 2008. május 21-i második időközi jelentésében is szerepel, az összes jogalkotási javaslatról hatásvizsgálatnak kell készülnie, az egyszerűsítési és komitológiai intézkedéseket is beleértve; felszólítja az összes érintett felet, hogy a következő intézményközi tárgyalások során fogalmazzák újra a hatásvizsgálatok hatályát, különösen figyelembe véve a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett közelmúltbéli változásokat;

53.

sürgeti a Bizottságot, hogy az érintetteket ne csupán a hatásvizsgálatok előkészítésébe vonja be, hanem konzultáljon az érdekelt felekkel a jelentéstervezetekről is, majd az egyes OECD-országok által követett gyakorlat szerint tegye közzé azokat;

54.

bátorítja a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálati eljárások tervezését annak érdekében, hogy elegendő idő álljon a hatásvizsgálati testület rendelkezésére az ellenőrzés elvégzéséhez;

55.

úgy véli, hogy a hatásvizsgálatok bemutatásának és megvitatásának a Parlament jogalkotási munkája szerves részét kell képeznie, és ösztönzi a bizottságokat, hogy e célból gyakrabban hívják meg a Bizottság képviselőit az abban való részvételre;

56.

felhívja a Bizottság figyelmét a hatásvizsgálatok hosszúságával és technikai jellegével, valamint bonyolult nyelvezetével kapcsolatos kritikákra; úgy véli, hogy az e téren tett előrelépések növelnék a hatásvizsgálatok hasznosságát a jogalkotók, az érintettek és a közvélemény számára egyaránt;

57.

megjegyzi ugyanakkor, hogy a hatásvizsgálatok függetlensége a jelenlegi formájukban megkérdőjelezhető, mivel a Bizottság hatásvizsgálataiért felelős hatásvizsgálati testület tagjait a Bizottság elnöke nevezi ki, és látja el utasításokkal;

58.

megjegyzi továbbá, hogy ugyanez a probléma merül fel a Bizottság utólagos értékeléseinek esetében is, amelyek csak korlátozott mértékben nyújtanak segítséget a Parlament számára a költségvetés Bizottság általi végrehajtásának felügyelete során;

59.

hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak nemcsak egy jogszabályszöveg elfogadása előtt (ex ante) kell sorra kerülniük, hanem azt követően is (ex post); emlékeztet arra, hogy ez szükséges annak jobb megítélhetőségéhez, hogy egy norma célkitűzései valójában megvalósultak-e, illetve egy jogi aktust mennyiben kell kiigazítani, illetve hatályában fenntartani;

60.

meggyőződése, hogy a Parlament nevében elkészített hatásvizsgálatok és értékelések hozzájárulnának ahhoz, hogy a nyilvánosság még inkább belelásson az Unió politikáiba, és jobban megértse azok értékét, valamint elősegítené a nyilvánosság részvételét és a kérdések megvitatását;

61.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság kezdeményezési joga korlátozza a Parlament szerepét, és határozottan úgy véli, hogy független, szabad és korlátozások nélküli hatásvizsgálatok és értékelések esetén az európai parlamenti képviselők jobban beleszólhatnának az európai politikák alakulásába;

62.

üdvözli a Számvevőszék jelentését és a Leonardo da Vinci mobilitási rendszerének kialakításával és irányításával kapcsolatban abban foglalt alapos értékelést;

63.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Leonardo da Vinci program mobilitási rendszeréről a Számvevőszék összességében azt állapította meg, hogy annak kialakítása és irányítása lehetővé teszi tényleges eredmények elérését;

64.

ugyan teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mennyire összetett feladat a program számára meghatározott számos célkitűzésre vonatkozó megfelelő mutatókat kidolgozni, és elismeri az e tekintetben a közelmúltban tett előrelépést, mégis aggasztónak tartja a Számvevőszéknek azt a megállapítását, miszerint hiányzik a Leonardo hosszú távú hatásainak mérésére szolgáló átfogó rendszer, és a Bizottság három évvel a program elindítása után – azaz a program élettartamának közel felénél – képtelen értékelni, hogy a célokat milyen mértékben sikerül elérni;

65.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a partnerkeresésre szolgáló olyan új, felhasználóbarát és eredményes eszköz létrehozásának előrehaladásáról, amely kezelni fogja a pályázóknak a külföldi fogadó partnerek felkutatásával kapcsolatos problémáit;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy az értékelők számára készített kézikönyv továbbfejlesztésével és a pályázatok értékelésére irányuló ellenőrzéseknek a részt vevő országokban végzett minőség-ellenőrzési célú és a hosszú távú hatások monitoringjára irányuló helyszíni vizsgálatokba való beépítésével biztosítsa a pályázatok helyes értékelését, amennyiben az elemzés során bebizonyosodik, hogy az ilyen ellenőrzések hozzáadott értéke pozitív;

67.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre átfogó rendszert a program hosszú távú hatásának felmérésére, és javítsa a program eredményeiről és hatásairól történő beszámolásra szolgáló rendszert és különösen haladéktalanul véglegesítse a hosszú távú hatások felméréséről való beszámolásra szolgáló LLPLink alkalmazást, valamint folyamatosan tájékoztassa az ezzel kapcsolatban elért előrehaladásról a Parlamentet;

68.

felhívja a Bizottságot, hogy kezelje a Számvevőszék különjelentésében az ellenőrzések terén azonosított hiányosságokat;

69.

megjegyzi, hogy amint arra a Számvevőszék rámutat, számos olyan terület létezik, ahol jelentős javulás érhető el a hozzáadott érték biztosítása tekintetében, ami a LEADER-megközelítés kulcsfontosságú eleme; rendkívül sajnálja, hogy tíz évvel a LEADER-megközelítés előző számvevőszéki ellenőrzése után ugyanazok a súlyos hiányosságok továbbra is fennállnak;

70.

támogatja a 3., 4., 5. és 6. pontban szereplő számvevőszéki ajánlásokat;

71.

egyetért az 1. ajánlással, hogy befejeződött projekteknek nem szabad támogatást adni, azonban úgy véli, hogy ennek nem kell megakadályoznia, hogy a LEADER létező projektek bővítését finanszírozza; üdvözli ezért a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy olyan javaslatokat nyújtson be, amelyek lehetővé teszik azon projektek bővítését, amelyek esetében a következő szakaszokban új támogatási kérelmet nyújtanak be;

72.

tudomásul veszi, hogy a 2. ajánlás szerint a helyi akciócsoportok tagjai nem lehetnek jelen az üléseken, amennyiben „személyes, politikai, szakmai vagy üzleti érdekük fűződik egy projektjavaslathoz”; megjegyzi továbbá, hogy a költségvetési rendelet tiltja az olyan tevékenységeket, amelyek érdekütközéshez vezethetnek; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a költségvetési rendeletet teljes mértékben tiszteletben tartsák a helyi akciócsoportok projektértékelését végző döntéshozó bizottságok tagjai; egyetért azzal, hogy adott esetben kötelező legyen érdekeltségi nyilatkozatot tenni, és hogy ezeket az érdekeltségi nyilatkozatokat az ülés jegyzőkönyvében közzétegyék;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy a projektkiválasztás tisztességességével kapcsolatos aggályok eloszlatása, valamint a döntéshozatal átláthatóságának és semlegességének fokozása érdekében egyértelműen határozza meg a „projektben való érdekeltség” fogalmát, és úgy véli, hogy főszabályként minden a döntéshozó ülésről részletes jegyzőkönyvet kellene vezetni;

74.

úgy véli, hogy a LEADER „hozzáadott érték” elemének biztosítására a Bizottságnak tovább kellene ösztönöznie a helyi akciócsoportokat, hogy végezzenek terepmunkát az olyan helyi szereplőket azonosítása érdekében, amelyek több stratégiai projekt kifejlesztésére képesek a területeken – ahogyan az jelenleg Mecklenburg-Előpomerániában (Németország) és Írországban történik;

75.

felhívja a Bizottságot, hogy a mecklenburg-előpomerániai (Németország), valamint a Loire menti (Franciaország) példák nyomán haladéktalanul hozzon intézkedéseket a projektkiválasztás átláthatóságának növelésére, és úgy véli, hogy egy olyan rendszert kell bevezetni, amelyben a helyi akciócsoportok a projektkiválasztó ülések jegyzőkönyveit weboldalukon közzéteszik;

76.

általánosságban megállapítja, hogy az uniós cukorpiac 2006-os reformja sikeres volt, és teljesítette a versenyképesség növelésének és az uniós belső piac és a világpiac között tátongó árszakadék áthidalásának célkitűzését;

77.

tudomásul veszi, hogy a Számvevőszéknek fenntartásai vannak a versenyképesség pusztán régiókon alapuló mérésével szemben; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak nem volt lehetősége megvizsgálni az egyes termelők és gyárak tényleges versenyképességét; aggódik amiatt, hogy ha így egy régióban a versenyképesség nem annak tényleges potenciálján alapult, hanem a politikai kritériumokon alapuló, egyes régiókban viszonylag magas kvóták miatti piaci torzuláson, a reform által teremtett új helyzet nem garantálja az optimumot e régiók tényleges versenyképességi potenciálja szempontjából;

78.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a cukortermelők termelékenységére és hatékonyságára vonatkozó adatok rendkívül hasznosak lennének a reform végrehajtásának értékeléséhez; ezért megkérdezi a Bizottságtól, hogy miért nem követelte meg ezeket az adatokat a pénzügyi támogatás nyújtásának előfeltételeként;

79.

azt kérdezi a Bizottságtól, hogy azoktól a nagy cukortermelőktől, akik lemondtak kvótáikról a szerkezetátalakítási alap általi kompenzáció – az ágazat elhagyására késztető pénzügyi ösztönző – elfogadásával, miért nem kértek tájékoztatást e kompenzációk felhasználásának módjáról; megállapítja továbbá ezen információk összegyűjtésének és kezelésének fontosságát a közös agrárpolitika jövőbeni eredményesebb és hatékonyabb szervezésének előmozdítása érdekében;

80.

emlékeztet, hogy a cukorgyárak fontos helyet foglalnak el az agrárpolitikában, és helyi jelenlétük a cukorrépa-termesztés előfeltétele, bár ez nem vonatkozik a hagyományos nádcukor-finomítókra, mivel a cukornádat az Unión kívül állítják elő; kérdezi ezért a Bizottságtól, hogy miféle közjót szolgált a cukornádágazatnak kifizetett átmeneti támogatás;

81.

ami a kiegészítő izoglükózkvótát illeti, hangsúlyozza, hogy ennek ipari termelése nem kötődik a kukorica és más nyersanyagok helyi rendelkezésre állásához, és amint a Bizottság is megemlíti, az izoglükóz feldolgozásához használt kukorica és egyéb nyersanyagok ára nem változik; megállapítja tehát, hogy az izoglükóz fogyasztásának kereslete és szerkezete alapvetően eltér a cukorfogyasztásétól; következésképpen egyetért az Európai Számvevőszékkel abban, hogy „távolról sem világos, milyen logika alapján foglalták bele ezeket az ingyenes kvótákat az azt követő kvótacsökkentésekbe” (8), és azt kérdezi a Bizottságtól, hogy milyen közjót szolgált az izoglükózgyártóknak adott ingyenes kvóták esetében;

82.

felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a szerkezetátalakítási program számára biztosított forrásokat felhasználták-e egyes uniós üzemek olyan harmadik országokba való áthelyezésére, amelyek az EU részéről kedvezményes elbánásban részesülnek, tekintettel arra, hogy a termelékenység Európán kívüli támogatása nem tartozott a cukorpiaci reform célkitűzései közé;

83.

felhívja a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy az ágazaton belüli iparági koncentráció növekedéséből fakadó előnyök nem, vagy csak korlátozott mértékben járnak együtt az árcsökkenések fogyasztóknak való továbbadásával; ezért felteszi a kérdést, hogy a Bizottság a cukorpiaci reform során vagy annak keretében hozott-e olyan intézkedést vagy elindított-e olyan kezdeményezést, amely az ömlesztett cukor árcsökkenésének a végső fogyasztó számára való továbbadását biztosította volna;

84.

megállapítja, hogy a Számvevőszék különjelentése szerint „igen nagy mértékű eltérések tapasztalhatók a gyárak bezárásának költségei tekintetében, a lemondott tonnánkénti 390 EUR-s nettó többlettől a tonnánként 226 EUR-s nettó veszteségig” (9), és tudni szeretné, hogy nem lehetett volna-e olyan módon kialakítani a reformot, hogy minimalizálják ezeket az eltéréseket;

85.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy „nincsenek átfogó adatok a kvótalemondások által a helyi gazdaságra gyakorolt közvetlen hatásról és arról sem, hogy hányan veszítették el munkahelyüket, illetve milyen más módon foglalkoztatták tovább az előzőleg a leszerelt gyárakban dolgozó személyzetet” (10), és ezeket az adatokat rendkívül hasznosnak tartja ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kialakítani a reform által az érintett régiókra gyakorolt hatásról; megállapítja ezért, hogy amikor az Uniótól források áramlanak egy kedvezményezett felé, elvárhatjuk a források felhasználásának módjára vonatkozó átlátható információk visszaáramlását az európai adófizető ennek megismeréséhez fűződő joga alapján, ami semmilyen módon nem ellentétes a tagállamok hatásköreivel;

86.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek diverzifikációs támogatás nyújtása mellett döntöttek, nemzeti szerkezetátalakítási programokat kellett volna kidolgozniuk az érintett térségekben meghozandó diverzifikációs intézkedések részletezésével, és tájékoztatniuk kellett volna a Bizottságot ezekről a programokról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást a diverzifikációs támogatás érintett térségekre gyakorolt hatásáról;

87.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak intézkedéseket kell előterjesztenie „a jelenlegi kvótarendszer termelői és gyártói versenyképességet egyaránt hátrányosan érintő rugalmatlanságainak és korlátainak a felszámolására” (11);

88.

a Számvevőszék azon megjegyzését illetően, miszerint az EU a behozataltól függőbbé vált, nem tudja elfogadni a Bizottság válaszát, miszerint általánosságban „a reform után fenntartott kvótán belüli önellátás szintje (közel 85 %) kielégítőnek tekinthető” (12), figyelembe véve az uniós piac harmadik országok előtti megnyitását; megjegyzi, hogy a kínálat elérhetőségéről folytatott vita nincs megfelelően dokumentálva és igazolva, és hogy a Parlament nem tekinthetett be a cukor rendelkezésre állásának optimális szintjével vagy a világ cukorpiacának jelentős zavara esetében a rendelkezésre állás hiányának következményeit leíró lehetséges forgatókönyvekkel és a lehetséges reakciókkal (és a vonatkozó költségekkel) kapcsolatban semmiféle tanulmányba;

89.

üdvözli, hogy a Számvevőszék ilyen jól előkészített és konstruktív jelentést tett közzé, továbbá üdvözli az ellenőrök által végzett alapos elemzést;

90.

véleménye szerint a prioritást élvező projektek meghatározásának továbbfejlesztésekor tovább javítható az uniós pénzügyi források koordinálására és koncentrálása; felhívja a Bizottságot a prioritást élvező projektek fogalmának a létező és várt vasúti szolgáltatások tekintetében igazolható igények szerinti meghatározására;

91.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a vasúti infrastruktúra transzeurópai szolgáltatások kiszolgálására való átalakítására, egyidejűleg létrehozva a határ menti helyszíneken hiányzó kapcsolódási pontokat, megszüntetve a fontos csatlakozási pontoknál fennálló szűk keresztmetszeteket és a kicserélve vagy felújítva a régi vasúti infrastruktúrát;

92.

üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy európai szinten előrehaladást érjen el az elfogadott jogszabályokkal; véleménye szerint a Bizottságnak tovább kell javítania a tagállamokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy a vasútbiztonsággal és utasjogokkal, piacnyitással és kölcsönös átjárhatósággal foglalkozó uniós szintű jogszabályok a nemzeti jogszabályokba megfelelően átültetésre kerüljenek;

93.

üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy folytassa a jelentős erőforrás-beruházásokat a projekt-előkészítés javításához való hozzájárulás érdekében;

94.

sürgeti a Bizottságot, hogy konzultáljon külső vasúti infrastruktúra-szakértőkkel a javasolt projektek műszaki vonatkozásainak még a Kohéziós Alap általi jóváhagyást megelőző, megfelelőbb értékelésére;

95.

hangsúlyozza a projektek jobb előkészítése előmozdításának szükségességét annak érdekében, hogy jövőbeli projektek tekintetében csökkenteni lehessen a költségek előre nem látható tényezők – úgymint váratlanul nehéz földrajzi viszonyok, környezetvédelmi követelmények – miatti növekedésének kockázatát;

96.

megjegyzi, hogy időnként késedelmek következtek be az infrastruktúra üzembehelyezhetősége előtt; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeni tervezésben a szükséges javítások elvégzése érdekében folytasson a tagállamokkal szorosabb együttműködést;

97.

üdvözli a nagysebességű személyszállítási szolgáltatásokra szánt pályaszakaszok eredményes működését, amely a várakozásoknak megfelelően alakul;

98.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék további problémákat figyelt meg, köztük a nyomtáv, a vontatási energia, a vonatok irányítási (jelző)rendszerei, a vonatok hossza és a vasútüzemi szabályok terén fennálló eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson több segítséget a tagállamoknak az ilyen akadályok enyhítésében, ami segíthet a transzeurópai közlekedési kapcsolatok fejlesztésében az előrelépés megkönnyítésében; rámutat, hogy az Európai Uniónak a hathatós pénzügyi támogatás mellett fontos szerepet kell betöltenie a nemzeti hálózatok kölcsönös átjárhatóságának előmozdításában;

99.

megjegyzi, hogy az európai koordinátorok kijelölése lényegesen javította a TEN-T projektek végrehajtását a beruházások koncentrálása és a prioritást élvező projektek fejlesztésének elősegítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa meg a koordinátorok által jelenleg betöltött szerepet, és értékelje annak lehetőségét, hogy a jelentős nehézségek előtt álló, prioritást élvező projektek szekciójában több koordinátort jelöljenek ki;

100.

véleménye szerint a TEN-T végrehajtó hivatalának feladatkörét ki kell terjeszteni a prioritást élvező projektek társfinanszírozására vonatkozó hatékony ellenőrzési és értékelési eljárás javítása tekintetében;

101.

megjegyzi, hogy a TEN-T társfinanszírozás határ menti helyszínekre történő koncentrációja 2006 óta javult, azonban még van tennivaló, beleértve a szűk keresztmetszetek felszámolását és a hiányzó kapcsolódási pontok pótlását;

102.

hangsúlyozza, hogy a TEN-T iránymutatás felülvizsgálatának előkészítésekor az összes fennmaradó problémát és kérdéskört értékelni kell;

103.

felhívja a Bizottságot, hogy az éghajlat-változási célkitűzésekhez, a további gazdasági növekedéshez, valamint a társadalmi és gazdasági kohézióhoz kapcsolódó jövőbeni kihívásoknak való megfelelés érdekében vizsgálja felül a TEN-T-re vonatkozó politikát;

104.

hangsúlyozza, hogy a víz – különösen az ivóvíz – stratégiai természeti erőforrás, amely más természeti erőforrásokhoz hasonlóan a XXI. században a kereslet fokozatos növekedése miatt egyre nagyobb nyomás alá kerül, emiatt a Parlament feladata és kötelessége, hogy külön figyelmet szenteljen a víz védelmére, valamint felelős és ésszerű hasznosítására annak érdekében, hogy a növekvő népességnek és a jövő nemzedékeinek jó vízminőséget és elegendő ivóvízforrást hagyjunk hátra;

105.

üdvözli a Számvevőszék előremutató ajánlásait, és felkéri a tagállamokat, hogy programjaik és projektjeik uniós társfinanszírozásra való előkészítésekor fordítsanak nagyobb figyelmet a környezeti és gazdasági érdekeket egyaránt szolgáló integrált vízgazdálkodásra, és törekedjenek az uniós beavatkozás hozzáadott értékének maximalizálására;

106.

hangsúlyozza, hogy a hiányosságok megelőzése érdekében a kérelmezési szakaszban alaposabb projektvizsgálatokra van szükség; ezért kéri a Bizottságot, hogy az eljárások és eredményeik eredményességének és egységességének fokozása, valamint a szükséges információk megadása vagy intézkedés megtételének elmulasztása esetén a megfelelő nyomon követő intézkedés megtételének biztosítása érdekében javítsa az útmutatók és ellenőrzési listák használatát a támogatási kérelmek értékeléséhez egyértelműbb kritériumok megadásával;

107.

megdöbbentőnek tartja a Számvevőszék azon megállapítását, amely szerint egyes projektek az ellenőrzés előtt évekkel elkészültek, de még mindig nem üzemelnek a kiegészítő infrastruktúra hiánya miatt; sürgeti emiatt a tagállamokat, hogy törekedjenek megfelelőbb projekttervezésre annak megelőzése céljából, hogy működésképtelenek legyenek a hálózati csatlakozások hiánya miatt a vízellátási ágazatban alkalmazott költséges infrastruktúrák;

108.

egyben felkéri a tagállamokat a megfelelőbb tervezés átfogó szükségletértékelés elvégzése révén történő biztosítására, és annak vizsgálatára, hogy a beruházások – a felhasználók általi költségmegtérítés lehetőségét is figyelembe véve – a lehetőségekhez képest eredményesek és gazdaságosak legyenek, valamint a vízforrások védelme érdekében a vízfelhasználás hatékonyságának fokozására, egyidejűleg a vízfelhasználás hatékonyságának fokozására és a veszteségek csökkentésére való törekvésre;

109.

kéri a tagállamokat a megfelelőbb koordináció garantálására, és több érdekeltnek a projekttervezésbe történő bevonására az olyan helyzetek elkerülése érdekében, amikor a vízellátási kapacitás növelését célzó beruházásokra valamely településen anélkül kerül sor, hogy figyelembe vennék az ugyanott zajló más beruházásokból eredően csökkenő fogyasztást, vagy ha több települést ellátó rendszerekbe anélkül ruháznak be, hogy a településekre kötelezettséget rónának azok használata tekintetében;

110.

üdvözli a Számvevőszék jelentését, valamint a Bizottság válaszát;

111.

egyetért a Számvevőszék 1. ajánlásával; az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló, 2006. január 30-i 247/2006/EK tanácsi rendelet (13) 12. cikke tekintetében elismeri a szubszidiaritás elvét azon programok tagállami szintű kidolgozásánál, amelyek összhangban állnak a Bizottság által meghatározott iránymutatásokkal; tudatában van annak, hogy az adott keretfeltételek között meg kell találni a megfelelő nemzeti szintű intézkedéseket; üdvözli, hogy a Bizottság részt vett a programok uniós joggal való összhangjának megteremtésében, valamint a programtervezés előtt és során a nemzeti hatóságokkal folytatott egyeztetésekben, amihez hozzátartozik a tagállamok iránymutatásokkal való ellátása is; az ellenőrzési mutatók és a hatékonyság javítása tekintetében különösen hangsúlyozza a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés kiépítésének jelentőségét;

112.

egyetért a Számvevőszék 2. ajánlásával; üdvözli a 247/2006/EK rendelet vonatkozó cikkeinek a Bizottság javaslatai szerint végrehajtott módosítását, amelynek célja a tagállamok éves felülvizsgálati eljárásainak egyszerűsítése;

113.

egyetért a Számvevőszék 3. ajánlásával; elismeri a szubszidiaritás elvét az intézkedések tagállami szintű meghatározásánál; megállapítja, hogy a program résztvevőinek erőteljesebb bevonása, illetve az érintett tagállamokban a gazdasági elemezések pontosabb elkészítése hozzájárulhat az intézkedések javításához; megjegyzi, hogy az intézkedések nemzeti szintű meghatározásánál fenntartható célokat kell figyelembe venni, így véve elejét annak, hogy a felszínes intézkedésekre összpontosítsanak; bizonyos régiókban átalányösszegű támogatások és tisztán termelési támogatások nyújtását tartja szükségesnek, azonban olyan fenntartható ösztönzők bevezetését is szorgalmazza, amelyek az érintett régiók számára garantálják a fenntartható gazdálkodást;

114.

egyetért a Számvevőszék 4. ajánlásával; ezenfelül felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a közös ellenőrzési mutatókra vonatkozó keretfeltételeket; tudatában van annak, hogy az egyes programokon belül eltérő feltételek uralkodnak, ami megnehezíti az uniós szintű ellenőrzési mutatók kidolgozását; mégis úgy véli, hogy az közös ellenőrzési mutatók elengedhetetlenek a mezőgazdaság és a vidéki térségek fenntartható fejlődéséhez; üdvözli, hogy a Bizottság konzultációkat folytatott a tagállamokkal a programokra 2011-től alkalmazandó közös ellenőrzési mutatók meghatározása céljából; e konzultációkat egy olyan kiváló példa megteremtésére irányuló kezdeményezésnek tekinti, amelyet a továbbiakban az uniós finanszírozásban részesülő egyéb területekre is ki lehetne terjeszteni;

115.

egyetért a Számvevőszék 5. ajánlásával; üdvözli a Számvevőszék arra irányuló javaslatát, hogy a programok értékelése közötti időt csökkentsék öt évnél kevesebbre; tudomásul veszi a Bizottságnak a Számvevőszék javaslatára adott válaszát; a Számvevőszékhez hasonlóan javasolja, hogy a tagállamok által a Bizottságnak benyújtandó éves végrehajtási jelentések sérelme nélkül az ötéves értékelési időszakot egy évre csökkentsék; szorgalmazza továbbá egy informatikai irányítási rendszer bevezetését, amely reprezentatív ellenőrzési mutatók alapján ellenőrzi a tagállamok által összegyűjtött adatokat, valamint a pénzügyi támogatások hatékony és fenntartható felhasználásához vezet;

116.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal hatékony együttműködést alakítson ki; tudomásul veszi, hogy a Bizottság nem kényszerítheti a tagállamokat arra, hogy végrehajtsák azokat a javasolt módosításokat, amelyek hozzájárulnának a programok fenntarthatóságának javításához; úgy véli, hogy a Bizottság ellenőrzésbe való fokozott bevonása hozzájárulna a programok hatékonyságának növeléséhez;

117.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat).