14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/1

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32013M6871 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/2

1.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkével;

2.

az Európa 2020 stratégiával, különösen az abban foglalt azon kiemelt célkitűzéssel, amely szerint a 30–34 évesek körében legalább 40 %-ra kell növelni a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkező arányát,

3.

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről (Oktatás és képzés 2020) szóló 2009. május 12-i tanácsi következtetésekkel (1), amelyekben a Tanács a méltányosság, a társadalmi kohézió és az aktív polgári szerepvállalás előmozdítását a négy stratégiai cél egyikeként határozta meg, valamint kiemelte, hogy az oktatási és képzési politikának lehetővé kell tennie, hogy élete során minden polgár – személyes, szociális vagy gazdasági körülményeitől függetlenül – elsajátíthasson mind szakmai, mind kulcskészségeket, valamint kulcskompetenciákat, és ezeket aktualizálhassa és fejleszthesse,

4.

az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekkel (2), amelyek egyrészt hangsúlyozták annak fontosságát, hogy mindenki számára azonos hozzáférési lehetőségeket kell biztosítani a minőségi oktatáshoz és méltányos elbánást kell garantálni, valamint hogy az oktatásban részesülők olyan képzési eredményeket érjenek el, amelyek függetlenek gazdasági-társadalmi hátterüktől és olyan egyéb tényezőktől, amelyek az oktatás tekintetében hátrányt jelenthetnek, másrészt pedig megállapították, hogy gazdasági és szociális szempontból is indokolt a népesség általános végzettségi szintjének emelése és magas szintű készségek kialakítása, továbbá hogy az alapvető készségek és kulcskompetenciák mindenki által történő elsajátításának biztosítása rendkívül fontos szerepet fog játszani a polgárok foglalkoztathatóságának javításában, valamint társadalmi befogadásuk és személyes kibontakozásuk elősegítésében,

5.

a felsőoktatás modernizációjáról szóló 2011. november 28-i tanácsi következtetésekkel (3), amelyekben a Tanács felkérte a tagállamokat, hogy egyrészt mozdítsák elő azoknak a hatékony stratégiáknak a szisztematikus fejlesztését, amelyek biztosítják az alulreprezentált csoportok részvételét a felsőoktatásban, másrészt pedig növeljék az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a kurzusok színvonalának, relevanciájának és vonzerejének javítása révén a lehető legkisebbre csökkentsék a felsőoktatásból lemorzsolódók arányát, mégpedig elsősorban a hallgató-központú oktatás megvalósításával és a tanulmányok megkezdését követően nyújtott támogatás, pályaorientáció és tanácsadás segítségével,

6.

a bolognai folyamatról tartott 2012. április 26–27-i miniszteri konferencián részt vett miniszterek által elfogadott bukaresti közleménnyel, amelyben a miniszterek megállapodtak arról, hogy nemzeti szintű intézkedéseket fogadnak el a magas színvonalú felsőoktatásban való részvétel általános lehetőségének bővítésére, továbbá ismét megfogalmazták azt a célt, miszerint a felsőoktatási tanulmányokat megkezdő és elvégző hallgatók összetételének tükröznie kell az európai népesség sokszínűségét, valamint hogy a bolognai folyamat megvalósításáról szóló 2012. évi jelentésben külön ki kell térni a felsőoktatás szociális dimenziójára, tanulmányozva az arra vonatkozóan elérhető statisztikai információkat, hogy a hallgatók háttere hogyan befolyásolja a felsőoktatásban való részvételüket, illetve megvizsgálva a részvétel bővítésére irányuló különböző szakpolitikai megközelítéseket,

7.

a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett 2012. november 20-i bizottsági közleménnyel (4), amely az azt kísérő szolgálati munkadokumentumban (5) ösztönzi a partnerségek fejlesztését és megerősítését, valamint a készségek egész életen át tartó fejlesztésének rugalmas megvalósítási módjait,

8.

a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlással (6), amelyben a tagállamok megállapodtak abban, hogy kialakítják az ilyen tanulási eredmények érvényesítésére vonatkozó szabályokat, hogy az egyének a pályájuk során kamatoztathassák a formális oktatás és képzés keretein kívül szerzett ismereteiket, illetve azok segítségével magasabb szintű képzésben, például felsőoktatásban vehessenek részt,

9.

a 2013. évi éves növekedési jelentéssel, amely az innováció, valamint a kutatás és fejlesztés mellett az oktatást is a növekedés és a versenyképesség alapvető fontosságú motorjaként határozza meg, valamint hangsúlyozza, hogy a humán tőkébe való befektetésnek jelentős szerepe van a munkanélküliség leküzdésében és a gazdasági fellendülés előkészítésében,

10.

az Oktatás és képzés 2020 stratégia keretében 2013 márciusában Prágában lezajlott rendezvénnyel, amelynek célja a felsőoktatásból lemorzsolódók számának csökkentésére és ezzel a felsőfokú tanulmányaikat sikeresen elvégzők arányának növelésére irányuló szakpolitikákkal és gyakorlatokkal kapcsolatos egymástól való tanulás volt. A résztvevők elsősorban azokkal a nemzeti, intézményi és európai szintű megközelítésekkel foglalkoztak, amelyek révén növelhető az oklevelet szerzők aránya, és amelyek arra irányulnak, hogy az intézményi körülményeket az egyre sokszínűbb hallgatói együtteshez igazítsák;

1.

bár az Európa előtt álló kihívásokra nem lehet önmagában az oktatás és képzés révén választ adni, mégis mind gazdasági, mind szociális szempontból létfontosságú, hogy az embereket olyan magas szintű készségekkel és kompetenciákkal vértezzük fel, amelyekre Európának szüksége van, és törekednünk kell annak biztosítására is, hogy a felsőoktatáshoz való hozzáférés méltányosabb, az abban való részvétel és az oklevelet szerzők száma pedig kiegyenlítettebb legyen. Még mindig túl nagy azoknak a jó képességű személyeknek a száma, akik szociális, kulturális vagy gazdasági okokból, vagy a támogató és pályaorientációs rendszerek elégtelensége okán nem vesznek részt felsőfokú képzésben;

2.

Európa gazdasági fellendülése, valamint a fenntartható növekedés – többek között fokozott kutatáson és innováción keresztüli – ösztönzése egyre jobban függ attól, hogy képes-e fejleszteni minden polgára készségeit, ami jól példázza a társadalmi és a gazdasági célkitűzések egymástól való függését. A készségek szakoktatáson és -képzésen keresztüli javítását célzó erőfeszítésekkel párhuzamosan a minőségi felsőoktatás és az egész életen át tartó tanulás is döntő szerepet tölt be a foglalkoztathatóság javítása és a versenyképesség növelése szempontjából, ezzel egyidejűleg pedig előmozdítja a hallgatók és friss diplomások személyes és szakmai fejlődését, valamint ösztönzi a társadalmi szolidaritást és a polgári szerepvállalást;

3.

mind a bolognai folyamat és az európai felsőoktatási térség abból következő kialakítása, mind pedig a felsőoktatási rendszerek modernizálására vonatkozó uniós menetrend és az Európa 2020 stratégia is azt mutatja, hogy az európai szintű együttműködés és a közös szakpolitikai válaszok értékes hozzájárulást jelentenek a közös kihívások leküzdéséhez, mégpedig a bevált gyakorlatok cseréjén, a tényeken alapuló összehasonlító szakpolitikai elemzésen, finanszírozás nyújtásán, továbbá olyan fenntartható mechanizmusok megvalósításának elősegítésén keresztül, amelyek a különböző hallgatói csoportok nagyobb fokú mobilitásának megkönnyítését célozzák;

1.

fogadjanak el olyan nemzeti célkitűzéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az alulreprezentált és hátrányos helyzetű csoportok tagjai nagyobb arányban férjenek hozzá a felsőoktatáshoz, vegyenek részt abban és szerezzenek oklevelet, és ezzel előrelépést tegyenek a bolognai folyamat azon céljának megvalósításában, hogy a felsőoktatási tanulmányokat megkezdő, folytató és elvégző hallgatói kar összetétele a felsőoktatás minden szintjén tükrözze a tagállamok népességének sokszínűségét;

2.

minden szinten mozdítsák elő az együttműködést az oktatási szolgáltatásokat – így többek között a nem formális és az informális tanulás formáit – kínálók és a más érdekeltek között, hogy meghatározható legyen, hogy mely konkrét csoportok alulreprezentáltak a felsőoktatásban, valamint hogy e csoportok körében ösztönözzék a tanárképzésben való nagyobb arányú részvételt, az oktatás minden ágazata tekintetében;

3.

segítsék elő proaktív stratégiák és ahhoz kapcsolódó struktúrák intézményi szintű kidolgozását, ideértve a nagyközönségnek szóló tájékoztató tevékenységeket, az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit, az oktatás és a munkaerőpiac kínálta lehetőségekre és az azok révén elérhető eredményekre vonatkozó tájékoztatást, a megfelelő kurzus kiválasztását segítő iránymutatást, a társak általi mentorálást, a tanácsadást és a támogató szolgáltatásokat is;

4.

mozdítsák elő – a különösen a szakoktatásból és -képzésből és a nem formális és informális tanulásból – a felsőoktatásba vezető rugalmas és átlátható útvonalak létrehozását és azok átjárhatóságát, amelyet olyan átláthatósági eszközök is elősegítenek, mint az európai képesítési keretrendszerhez kapcsolódó nemzeti képesítési keretrendszerek;

5.

bővítsék a rugalmas tanulási lehetőségek körét azzal, hogy sokszínűbbé teszik a tananyag átadási módjait, például annak révén, hogy az oktatás és a tanulás tekintetében hallgatóközpontú megközelítést alkalmaznak, szélesítik a részidőben elvégezhető képzések körét, kreditpont alapú szakmai gyakorlati lehetőségeket alakítanak ki, a képzést modulokban valósítják meg, valamint az IKT felhasználásával és garantált minőségű nyílt forrású oktatási anyagok létrehozásán keresztül lehetővé teszik a távtanulást;

6.

térképezzék fel, hogy milyen finanszírozási mechanizmusokkal ösztönözhetők az intézmények rugalmas, garantált minőségű tanulási lehetőségek kidolgozására és biztosítására;

7.

vizsgálják meg, hogy az intézmények finanszírozásának és a diákok pénzügyi támogatásának általános rendszere hogyan hat az alulreprezentált és hátrányos helyzetű csoportok felsőoktatásban való részvételére, továbbá azt, hogy a pénzügyi támogatásokat hogyan lehetne úgy célba juttatni, hogy azok javítsák a felsőoktatáshoz hozzáférők, az abban résztvevők és az oklevelet szerzők arányát;

8.

az oklevelet szerzők arányának növelése érdekében működjenek együtt a felsőoktatási intézményekkel és más érdekelt felekkel azáltal, hogy – mindenekelőtt rugalmasabb tananyag-átadás és a tanulmányok megkezdését követően a szükséges támogatás biztosítása révén – javítják az oktatási és tanulási folyamat minőségét, valamint javítják a kurzusok vonzerejét és munkaerő-piaci relevanciáját;

9.

vizsgálják meg a felsőoktatáshoz való hozzáférés, az abban való részvétel és az oklevél megszerzése tekintetében a tagállamok között esetlegesen fennálló regionális és földrajzi egyenlőtlenségeket és törekedjenek azok csökkentésére;

10.

a meglévő források optimális kihasználásával módszeresen gyűjtsenek összevethető, releváns adatokat annak érdekében, hogy a szakpolitika alakítása még inkább a tényeken alapuljon, valamint hogy hatékonyan nyomon lehessen követni az alulreprezentált és hátrányos helyzetű csoportok felsőoktatáshoz való hozzáférésre, az abban való részvételére és a felsőfokú tanulmányok sikeres elvégzésére vonatkozó nemzeti célok teljesítését;

a)

a felsőoktatáshoz hozzáférők, az onnan lemorzsolódók és az oklevelet szerzők aránya tekintetében feltérképező tanulmány készítésébe fog az ezekkel kapcsolatos szakpolitikákról, azzal a céllal, hogy elemezze a különböző nemzeti és intézményi megközelítések eredményességét, valamint azt, hogy a szerkezeti, intézményi, személyes, társadalmi-kulturális és társadalmi-gazdasági tényezők hogyan befolyásolják a lemorzsolódást és a tanulmányok sikeres elvégzését;

b)

folytatja a közös munkát az Eurostattal azzal a megvalósíthatósági tanulmánnyal kapcsolatban, amelynek a célja, hogy hatékonyabbá tegye azt a módszert, amellyel adminisztratív adatok gyűjthetők a felsőfokú tanulmányok hosszáról és az oklevelet szerzők arányáról;

c)

tanulmányt készít a különböző finanszírozási modelleknek – vagy a költségmegosztásnak – a felsőoktatás eredményességére, hatékonyságára és méltányosságára való hatásáról, a felsőoktatás modernizálására vonatkozó 2011. évi menetrendben (7) vállalt kötelezettségnek megfelelően;

1.

folytassák a felsőoktatás szociális dimenziójával kapcsolatos munkát, például annak révén, hogy – a nyitott koordinációs módszer alkalmazásával, valamint a bolognai folyamat és a már elindult kezdeményezések keretében, a megfelelő szervekkel együttműködve – egymástól való tanulás révén tapasztalatokat cserélnek és tényeken alapuló szakpolitikai elemzéseket végeznek;

2.

a felsőoktatáshoz való hozzáféréssel, az abban való részvétellel és annak sikeres befejezésével kapcsolatos kérdések, valamint a különböző finanszírozási modellek hatásának vizsgálata során használják fel a Bizottság és más releváns források által végzett tanulmányok és más munkák eredményeit mint a téma további megvitatásának és a szakpolitika alakításának alapját;

3.

a felsőoktatás szociális dimenziójának érvényesítése során erősítsék az EU és a bolognai folyamat közötti szinergiákat azáltal, hogy az oktatás, a képzés, az ifjúság és a sport területén 2013 után megvalósítandó uniós program végrehajtása során optimalizálják a finanszírozási támogatást;

4.

az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében nyújtott pénzügyi támogatást fordítsák arra, hogy a kifejezetten a 25 év alatti hátrányos helyzetű vagy munkanélküli fiatalokat célzó lehetőségeket biztosítanak a felsőoktatásban, hogy azok elsajátíthassák a foglalkoztatáshoz szükséges készségeket.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/5

1.

az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködésre (1), mely a fiatalok jólétét és társadalmi befogadását a nyolc cselekvési terület közé sorolja, és amely hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkához nyújtott támogatás és az ifjúsági munka fejlesztése az említett keret általános célkitűzései teljesítésének ágazatokon átívelő módját jelenti; továbbá mely javasolja, hogy egyre nagyobb mértékben összpontosítsunk a fiatalok társadalmi befogadására, egészségére és jólétére,

2.

az Európa 2020 stratégiáról szóló, az Európai Tanács által jóváhagyott bizottsági közleményre, amely elismeri az ifjúsági munka azon szerepét, hogy nem formális tanulási lehetőségeket biztosít minden fiatal számára,

3.

a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (2),

4.

az ír elnökség által szervezett európai uniós ifjúsági konferencia (2013. március 11–13.) együttes következtetéseire (3),

5.

az ifjúsági munkáról szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2010. november 19-én elfogadott állásfoglalásra, amely felszólít az ifjúsági munkával kapcsolatos alaposabb ismeretek összegyűjtésére és az ifjúsági munka szerepének növelésére, különösen az ifjúsági munka számos szinten történő előmozdításának, támogatásának és fejlesztésének viszonylatában,

6.

A fiatalok tevékenyen hozzájárulnak a társadalmi infrastruktúrákhoz és a közösségek élénk társadalmi életéhez, legyen szó akár földrajzi, akár azonos érdeklődési körű közösségekről; a fiatalok sokszínű és dinamikus népességcsoportot képeznek, eltérő realitásokkal, szükségletekkel, igényekkel és törekvésekkel. A demográfia, az életpálya, a sokszínűség, az átmenetek és a lehetőségek mind olyan kérdések, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a fiatalokra, és esetenként döntő fontosságúak rájuk nézve. Éppen ezért az ifjúságpolitikának foglalkoznia kell az ilyen jellegű kérdésekkel, valamint lehetőségeket és képességeket kell biztosítania valamennyi fiatal számára, illetve elő kell mozdítania az esélyegyenlőséget;

7.

Az ifjúsági munka általános fogalom, amely a fiatalok által, a fiatalokkal és a fiatalokért végzett társadalmi, kulturális, oktatási és politikai tevékenységek széles körét foglalja magába. E tevékenységek egyre inkább kiterjednek a sportra és a fiataloknak nyújtott szolgáltatásokra is; Az ifjúsági munka az iskolán kívüli oktatás területéhez, valamint a szakképzett vagy önkéntes ifjúságsegítők és ifjúsági vezetők által vezetett különleges szabadidős tevékenységek körébe tartozik. Az ifjúsági munka megszervezése és végzése több különböző módon történhet (fiatalok által vezetett szervezetek, fiatalok érdekében tevékenykedő szervezetek és informális csoportok által, vagy ifjúsági szolgálatok és hatóságok révén), és helyi, regionális, országos vagy európai szinten, különböző formában valósul meg (pl. mindenki számára nyitott, csoportos, programhoz kötött, megkereső [outreach] jellegű, ifjúsági központtól független [detached]);

8.

Az ifjúsági munka a fiatalok személyes és szociális fejlődésére összpontosít, hatása messzire elér, a fiatalok érdeklődésüknek és igényeiknek megfelelően tudnak benne részt venni, és figyelembe veszi a fiatalokat körülvevő környezetet. Azzal, hogy sok fiatalt képes megszólítani, az ifjúsági munka kiegészíti a fiatalokra vonatkozó más szakpolitikai válaszlépéseket, és ezért kapcsolatfelvételi, ismerkedési és előrelépési lehetőséget nyújthat a fiataloknak;

9.

A társadalmi befogadáshoz a marginalizálódás és a társadalmon belüli kirekesztődés sokrétű volta miatt átfogó és ágazatokon átívelő megközelítésre van szükség;

10.

Az ifjúsági munka fontos szerepet játszik a társadalmi kirekesztődés megelőzésében és a társadalmi befogadás erősítésében. Minden fiatal számára teret és lehetőséget kínál a fejlődéshez, és a nem formális és informális tanulási folyamaton (4) és az önkéntes részvételen (5) alapul;

11.

A hatékony ifjúsági munka és az ifjúsági kezdeményezések célja, hogy jobban bevonják a fiatalokat és növeljék aktív szerepvállalásukat a társadalomban, hogy életre szóló készségekkel, kompetenciákkal és tapasztalatokkal vértezzék fel őket, ezzel maximalizálva azokat a biztonsági tényezőket, melyek fokozzák a fiatalok fejlődését, jólétét, autonómiáját és társadalmi befogadását, ideértve a hátrányos helyzetű fiatalokat is;

12.

A minőségorientált ifjúsági munka kötelezettségvállalás amellett, hogy a fiatalok számára folyamatosan garantáljuk és fejlesszük az ifjúsági munka nyújtását és gyakorlati megvalósítását. Magját az ifjúsági szervezetek, ifjúsági szolgálatok és ifjúságsegítők képezik, akik a releváns érdekeltekkel közösen tervezik meg és hajtják végre azokat a tényeken alapuló és eredményorientált terveket és programokat, melyek megfelelnek a fiatalok érdeklődésének, igényeinek és tapasztalatainak. A minőségorientált ifjúsági munka eredményeként a fiataloknak maximálisan ki kell tudniuk aknázni az ifjúsági munkában való részvételükben rejlő lehetőségeket;

13.

A társadalmi befogadásnak minden fiatalra ki kell terjednie – az őket érintő problémákat is beleértve –, különös hangsúlyt helyezve a hátrányos helyzetű fiatalokra.

Az ifjúsági munkában a szakpolitikai célkitűzések – köztük a társadalmi befogadás – előmozdítása tekintetében rejlő potenciált tovább lehetne optimalizálni egy olyan minőségközpontú és tényeken alapuló megközelítés révén, amely az ifjúságimunka-programok kialakítása és végrehajtása során a fiatalokat helyezi előtérbe. Ez a megközelítés oly módon támogatja a fiatalok részvételét, fejlődését és előrehaladását, hogy közben fokozza erősségeiket, megerősíti ellenállóképességüket és kompetenciáikat, valamint elismeri az egyéni, közösségi és társadalmi tőke kialakítása szempontjából bennük rejlő potenciált. A minőségorientált ifjúsági munka átfogó jellegű: a fiatalok számára hasznos, javítja az ifjúsági munka gyakorlatát, és a tágabb szakpolitikai célkitűzéseket is előmozdítja;

14.

Az alábbi prioritásokat kell megvalósítani annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági munka megfeleljen a fiatalok érdeklődésének és igényeinek, valamint hogy optimálisan járulhasson hozzá a fiatalok fejlődéséhez, jólétéhez és társadalmi befogadásához:

15.

A nyitott koordinációs módszer segítségével mozdítsák elő a szakpolitika és a gyakorlat szintjén egyaránt az ifjúsággal kapcsolatos területekkel – így az egészségüggyel, az oktatással és képzéssel, a foglalkoztatással, a kultúrával és a sporttal – fennálló kapcsolatok megerősítését;

16.

Ösztönözzék, hogy az ifjúsági munka megszervezése és gyakorlati megvalósítása során a hangsúly a minőségen és az olyan ifjúságimunka-eredmények elérésén legyen, amelyek hozzájárulnak a fiatalok fejlődéséhez, jólétéhez és társadalmi befogadásához;

17.

Támogassák a fokozottabb együttműködést az ifjúsági munkában érdekelt valamennyi fél (különösen a kutatók, politikai döntéshozók, civil társadalmi szervezetek, a szakemberek és fiatalok) között annak érdekében, hogy fel lehessen tárni a minőségorientált ifjúsági munka által magukra a fiatalokra, az ifjúsági ágazatra és a kapcsolódó szakpolitikai területekre gyakorolt hatást, például a minőségorientált ifjúsági munka hatására vonatkozó tények összegyűjtése révén, valamint a nem formális és az informális tanulás nemzeti és uniós szintű elismerésének és validálásának elősegítése és fokozása által;

18.

Biztosítsák és ösztönözzék oktatási, civil társadalmi és minőségorientált ifjúsági kezdeményezések révén, hogy a fiatalok részt vegyenek a demokratikus életben, és hogy a meglévő és új eszközök révén járuljanak hozzá a szakpolitika alakításához, ezzel fokozva fejlődésüket, jólétüket és társadalmi befogadásukat;

19.

Mozdítsák elő a tapasztalati úton történő tanulást és a készségfejlesztést – egyebek mellett a fiatalok más területekre is átvihető készségeinek fejlesztését –, mégpedig minőségorientált ifjúságimunka-lehetőségek és -programok kidolgozásával, valamint az említett készségek és kompetenciák elismerésével és validálásával;

20.

Támogassák az ifjúsági ágazatot struktúráinak, munkamódszereinek és kommunikációs csatornáinak kialakításában, hogy még több fiatalhoz – különösen a társadalmi kirekesztődés veszélyének kitett fiatalokhoz – eljuthasson;

21.

Ösztönözzék és támogassák az önkéntes részvételt az ifjúsági munka megszervezésében, hogy ezáltal is nőjön a diverzitás, erősödjön a társadalmi befogadás, és társadalmi tőke halmozódjon fel;

22.

A hatékony ifjúsági munka támogatására igénybe vehető finanszírozási lehetőségek maximalizálásával növeljék a minőségorientált ifjúsági munka szerepét;

23.

A releváns programokon, platformokon és erőforrástárakon keresztül bátorítsák a minőségorientált ifjúsági munkával kapcsolatos jó gyakorlati megoldások uniós és nemzetközi cseréjét, a képzéseket, a készségek megszerzését és az egymástól való tanulást;

24.

Állítsanak fel tematikus szakértői csoportot, amely megvizsgálja az ifjúsági munkára vonatkozóan az uniós tagállamokban létező minőségbiztosítási rendszereket, hogy feltérképezze, milyen lehetőségek nyílnak közös mutatók vagy keretek kidolgozására. E csoport munkájához forrásként szolgál majd az Európai Bizottság közeljövőben elkészülő tanulmánya. A munka eredményéről a csoport egy javaslatokat is tartalmazó jelentésben számol majd be az ifjúsági munkacsoportnak. A tematikus szakértői csoport számára javasolt feladatok és tagsági kritériumok tervezetének vázlatos bemutatását a melléklet tartalmazza;

25.

Törekedjen arra, hogy az ifjúsági munka értékéről készítendő tanulmányainak megállapításaira alapozva meghatározza, hogy milyen kezdeményezésekre van szükség ahhoz, hogy az ifjúsági munka minőségorientált és hatékony legyen;

26.

Vegye figyelembe az e területen készült egyéb kutatásokat és kezdeményezéseket; terjessze az eredményeket és fejlessze a szakpolitikában, a kutatásban, a gyakorlatban tevékenykedők és az ifjúsági közösség, valamint a kapcsolódó szakpolitikai területeken tevékenykedők ismereteit;

27.

Mérlegelje az ifjúsági munka értékéről a közeljövőben elkészítendő tanulmányt és a minőségorientált ifjúsági munkával foglalkozó tematikus szakértői csoport eredményeit követő intézkedéseket.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/10

1.

e tanácsi következtetések tekintetében a „sportoló” kifejezés női vagy férfi „tehetséges sportoló” vagy „élsportoló” jelentésben értendő, beleértve – tiszteletben tartva a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt – a fogyatékossággal élő sportolókat is;

2.

a „kettős karrier” fogalma alatt azt kell érteni, hogy a sportolók – kedélyállapotuk, egészségük, oktatási és szakmai érdekeik védelme érdekében – rugalmasan, ésszerűtlen személyes erőfeszítések nélkül össze tudják egyeztetni a sportolói pályafutásukat a tanulmányaikkal, illetve a munkájukkal, anélkül hogy célkitűzéseik megvalósulása e két terület bármelyikén veszélybe kerülne, kiemelt figyelmet fordítva a fiatal sportolók formális oktatásban való folyamatos részvételére;

3.

biztosítani kell, hogy a legmagasabb szintű sporteredmények elérését össze lehessen egyeztetni tanulmányok folytatásával és munkahelyi pályafutással, ahol a sportolók erősségeiket kamatoztatva további hozzájárulást nyújthatnak a társadalomnak. A sportolók a sportolói tevékenységük révén ismereteket, készségeket és kompetenciákat sajátítanak el; a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló tanácsi ajánlás (2) alapot ad a tagállamoknak ezek elismerésére és érvényesítésére;

4.

a sportolók kettős karrierjének ösztönzése az Európa 2020 stratégia (3) több céljának eléréséhez hozzájárul (így a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növeléséhez és a jobb foglalkoztathatósághoz), továbbá eredményesebbé teszi a sportpolitikákat, mivel több sportolót tart a sport világában;

5.

a sportolók egyre nagyobb mértékben edzenek, illetve versenyeznek rendszeresen külföldön, ami miatt összetettebb feladattá válik a sportolói pályafutás és a tanulmányok, valamint a munkahelyi pályafutás összeegyeztetése. E sportolók az európai lakosság nemzetközileg egyik legmobilisabb szeletét jelentik;

6.

a sportolók nagymértékben meghatározzák a sportról és a testmozgásról alkotott képet, olyan pozitív értékeket közvetítenek a társadalom felé, mint a tisztességesség és az eredmények elérése iránti elhivatottság, továbbá példaképül szolgálnak a fiatal sportolók toborzása tekintetében. Emellett hazájuk fontos képviselői is. Ebben az összefüggésben minden sportszervezet és kormány felelősséggel tartozik annak lehetővé tételéért, hogy a sportolók sikeresen alakítsanak ki kettős pályafutást annak érdekében, hogy sportolói pályafutásuk befejeződését követően ne kerüljenek hátrányba (4);

7.

a gyermekeket célzó sporttevékenységeket mindenkor a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban kell végrehajtani. Különös figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy a gyermekek felkészítése az élsportban való részvételre ne legyen hátrányos vagy káros testi, szociális vagy érzelmi jóllétükre (4);

8.

az európai élsportban részt vevő sportolók oktatásával és támogatásával foglalkozó szolgálatok színvonalával kapcsolatban az alábbiak jelentik a legnagyobb kihívásokat:

9.

ahhoz, hogy magas szinten versenyezhessenek, jelentős számú sportoló kényszerül a neki nyújtott sportfinanszírozás kiegészítésére, gyakran a család támogatásával, diákhitelekből, illetve rész- vagy teljes munkaidőben végzett munkával. Egyes sportolóknak nincs is lehetőségük bejutni a sport világába, mivel nehézséget okoz számukra az, hogy a sportolói pályafutást összeegyeztessék tanulmányaikkal és/vagy munkájukkal;

10.

a sportolók számára nagy előnyökkel jár, ha a sportolói pályafutásukat össze tudják egyeztetni tanulmányaikkal vagy munkájukkal. Ezek az előnyök többek között az egészségükhöz (pl. kiegyensúlyozott életmód és kevesebb stressz), a fejlődésükhöz (pl. a sportban, az oktatásban és az élet más területein kamatoztatható készségek fejlesztése), valamint a társadalmi élethez kapcsolódnak (kiterjedtebb társadalmi hálózatokkal rendelkezhetnek, és több szociális támogatási rendszerhez férhetnek hozzá), továbbá ezen előnyök által a későbbi foglalkoztatási kilátásaik is nőnek;

1.

a sportolók kettős karrierjére vonatkozó uniós iránymutatásokban szereplő elvek alapján dolgozzák ki a kettős karrierekre vonatkozó szakpolitikai keretet, és/vagy fogadjanak el nemzeti iránymutatásokat, és ebben a munkában minden érintett vegyen részt, így pl. a sport-, egészségügyi, oktatási, munkaügyi, védelmi, ifjúsági, belügy-, pénzügy- és egyéb minisztériumok, a sportszervezetek, az irányító szervek, az oktatási intézmények, a vállalkozások, a kereskedelmi és a munkaügyi kamarák, valamint a sportolói képviseleti szervek;

2.

mozdítsák elő az együttműködést és megállapodások kötését az érintett érdekelt felek között a kettős karrierek kialakítása és megvalósítása terén;

3.

ösztönözzék az ágazatközi együttműködést, és támogassák azokat az innovatív intézkedéseket és kutatási tevékenységeket, amelyek célja azonosítani és megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a sportolók a tanulmányaik során vagy a munkahelyeiken szembenézni kényszerülnek;

4.

mozdítsák elő a kettős karrierekkel kapcsolatos legjobb gyakorlati módszerek és tapasztalatok cseréjét a tagállamok között helyi, regionális és nemzeti szinten;

5.

biztosítsák, hogy amennyiben léteznek a kettős karriert támogató intézkedések, azokat egyformán alkalmazzák a női és férfi sportolók esetében, figyelembe véve a fogyatékossággal élő sportolók sajátos szükségleteit is;

6.

ösztönözzék a sportszervezeteket és az oktatási intézményeket annak biztosítására, hogy csak megfelelően képesített vagy képzett személyzet támogathassa munkája részeként vagy önkéntes alapon a kettős karriert folytató sportolókat;

7.

szorgalmazzák a minőségi előírások használatát a sportakadémiákon és a magas színvonalú edzőközpontokban, például a kettős karrierekkel foglalkozó személyzetre, a biztonsági és a védelmi szabályokra, valamint a sportolók jogainak átláthatóságára vonatkozóan;

8.

a sportolók oktatását illetően:

9.

a sportolók munkavállalását illetően:

10.

a sportolók egészségét illetően:

11.

a sportolók pénzügyi helyzetét illetően:

1.

az összes szervezeti szinten támogassák a sportolók kettős karrierjének sikerességét (pl. olyan szakképzett tanácsadók kinevezése révén, akik sportolói pályafutásuk kezdetétől a végéig segítik a sportolókat; olyan felelős edzők és támogató személyzet alkalmazása révén, akik figyelembe veszik a tanulmányi és/vagy a munkahelyi követelményeket is; továbbá azáltal, hogy az országos és a nemzetközi sportesemények időpontjának kitűzésekor figyelembe veszik a sportolók tanulmányi és/vagy munkahelyi kötelezettségeit, illetve megóvják a sportolókat a túlzott terheléstől) (5);

2.

fejlesszenek és vezessenek a tagállamokban és/vagy a sporthatóságok keretében létrehozott hálózatokat és mechanizmusokat, és teljes mértékben vegyenek részt ezekben, melyek célja a sportolók kettős karrierjét segítő szolgáltatások továbbfejlesztése és megvalósítása;

3.

mérlegeljék „a kettős sportolói karrier nagyköveteinek” kinevezését annak demonstrálására, hogy lehetséges egyszerre a legmagasabb szintű sportsikereket elérni, és ugyanakkor sikeresnek lenni a tanulmányokban és/vagy a munkában;

4.

működjenek együtt a kereskedelmi és a munkaügyi kamarákkal és a vállalkozásokkal annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet azokra a pozitívumokra és előnyökre, amelyeket a munkáltató számára egy sportoló foglalkoztatása jelenthet, továbbá hogy ösztönözzék, hogy a sportolók rugalmas munkafeltételek mellett dolgozhassanak;

5.

szorgalmazzák olyan szponzorálási szerződések megtárgyalását a vállalkozásokkal, amelyek lehetővé teszik a sportolók számára, hogy a szponzoráló vállalkozásánál vagy annak partnereinél munkatapasztalatot szerezhessenek, a munkafelvételnél előnyben részesítsék őket, és rugalmas munkafeltételek mellett dolgozhassanak;

6.

adott esetben vonják be a sportolói képviseleti szerveket a kettős karrierek területét érintő szakpolitikák kifejlesztésébe és intézkedések végrehajtásába;

1.

a sportolók kettős karrierjére vonatkozó uniós iránymutatások alapján mérlegeljen megfelelő nyomonkövetési intézkedéseket a sportra vonatkozó második tanácsi munkaterv keretében, többek között a kettős karrierek területén Unió-szerte végrehajtott szakpolitikai intézkedések végrehajtásának a tagállamok által önkéntes alapon alkalmazandó mérési módjaira vonatkozóan;

2.

nyújtson támogatást a kettős karrierekkel foglalkozó hálózatok számára, amelyek keretében a sportegyesületek, a vállalkozások, a kereskedelmi és a munkaügyi kamarák, a sportszervezetek, az oktatási intézmények, a nemzeti és helyi hatóságok és az edzők uniós szinten megoszthatják egymással információikat és a legjobb gyakorlatokat;

3.

mozdítsa elő és támogassa a sportolók kettős karrierjével kapcsolatos legjobb gyakorlatok Unión belüli megosztását, többek között azáltal, hogy a megfelelő finanszírozási rendszerek és programok keretében támogatást nyújt különböző projektekhez és terjeszti azok eredményeit;

4.

támogasson a kettős karrierekkel kapcsolatos programok nemzetközi dimenziójára irányuló nyomonkövetési rendszert és/vagy kutatást, különösen ami a következőket illeti: a sportolók életében bekövetkező átmenetek hatásai, a sportolók fejlődésének biztosítása az olyan sportágakban, amelyekben korai a specializálódás, a tagállami intézkedések és támogató szolgáltatások hatékonysága, valamint az élsportolók visszatérése a munkaerőpiacra;

5.

támogassa olyan európai szintű minőségi minimumkövetelmények kidolgozását a terület érdekelt feleivel együttműködésben, amelyek referenciapontként szolgálhatnak a kettős karrierekkel foglalkozó nemzeti szolgálatok és létesítmények számára ahhoz, hogy biztosítsák az átláthatóságot és a garanciákat a sportolói kettős karrierek – és közöttük a külföldi kettős karrierek – minősége, biztonsága és védelme tekintetében.

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/13

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/14

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/22

1.

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (1) 9. cikke szerint amennyiben a Bizottság olyan határozatot szándékozik elfogadni, amely a jogsértés befejezését írja elő, és az érintett vállalkozások olyan kötelezettségvállalásokat ajánlanak fel, amelyek a Bizottság által számukra az előzetes értékelésben kifejezett elvárásoknak eleget tesznek, a Bizottság határozatával ezeket a kötelezettségvállalásokat a vállalkozások számára kötelezővé teheti. Az ilyen határozat határozott időre fogadható el, és megállapítja, hogy a Bizottság részéről semmilyen további intézkedés nem indokolható. Ugyanezen rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság közzéteszi az ügy tömör összefoglalóját és a kötelezettségvállalások fő tartalmát. Az érdekelt felek a Bizottság által meghatározott határidőn belül nyújthatják be észrevételeiket.

2.

2009. április 3-án a Bizottság kifogásközlést fogadott el a Visa Europe Limited (a továbbiakban: Visa Europe), a Visa Inc. és a Visa International Services Association ellen.

3.

A kifogásközlés megállapította, hogy a Bizottság előzetes álláspontja szerint a Visa Europe, Visa Inc. és Visa International Services Association megsértette az EUMSZ 101. cikkét és az EGT-megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy olyan multilaterálisan egyeztetett bankközi jutalékokat (multilaterally agreed interchange fees, a továbbiakban: MIF) határozott meg, amelyek az EGT-n belül határokon átnyúló és egyes belföldi értékesítési pontokon VISA, VISA Electron és V PAY fogyasztói bankkártyákkal lebonyolított tranzakciókra alkalmazandóak.

4.

A bankközi jutalékokat valójában a kereskedő bankja (a továbbiakban: elfogadó bank) fizeti a kártyatulajdonos bankjának (a továbbiakban: kibocsátó bank) az értékesítési helyen bankkártyával lebonyolított minden egyes tranzakció után. Amikor a kártyatulajdonos bankkártyát használ áruk vagy szolgáltatások kereskedőtől történő megvásárlására, a kereskedő valójában kereskedői díjat fizet elfogadó bankjának. Az elfogadó bank e díj egy részét megtartja (ez az elfogadó bank árrése), egy részt továbbít a kibocsátó banknak (ez a MIF) és a rendszer működtetőjének (ebben az esetben a Visa Europe-nak és a Visa Inc.-nek). A gyakorlatban a kereskedői díj nagy részét a MIF határozza meg.

5.

A kifogásközlésben kifejezett előzetes vélemény szerint a MIF-ek céljukat és hatásukat tekintve számottevően korlátozzák a versenyt az elfogadó piacokon a kereskedők és közvetetten vevőik kárára. Úgy tűnt, hogy a MIF-ek azáltal, hogy valamennyi elfogadó bankra vonatkozó jelentős költségelemet hoztak létre, megnövelik azt a bázist, amely alapján az elfogadó bankok a kereskedői díjakat megállapítják. A Bizottság előzetes értékelése szerint a MIF-ek objektív szempontból nem szükségesek. Az elfogadó piacokon érvényesülő korlátozó hatást a MIF-ek által a hálózatra és a kibocsátó piacokra gyakorolt hatás, valamint más hálózati szabályok és gyakorlatok (a bankkártyák általános elfogadási kötelezettségére vonatkozó szabály, a megkülönböztetés tilalmának szabálya, valamint a keverés) tovább erősítik. A Bizottság kifogásközlésben kifejtett előzetes véleménye szerint emellett a MIF-ek nem teljesítették azokat a követelményeket, amelyek alapján az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése szerint mentességet kaphatnának azért, mert lehetővé teszik a fogyasztók méltányos részesedését a belőlük eredő előnyből.

6.

2010. december 8-án a Bizottság az 1/2003/EK rendelet 9. cikke szerinti határozatot fogadott el (a továbbiakban: kötelezettségvállalási határozat). A határozattal a Visa Europe számára négy éven keresztül jogilag kötelezővé válnak az alábbi kötelezettségvállalások: i. az eljárás tárgyát képező, azonnali terhelésű fogyasztói betéti kártyákkal bonyolított tranzakciókra alkalmazandó MIF-ek éves súlyozott átlagának 0,2 %-ra történő maximalizálása, valamint ii. a hálózati szabályaira vonatkozó számos változtatás fenntartása és/vagy bevezetése (a továbbiakban: átláthatósági intézkedések).

7.

A kötelezettségvállalások azonban nem érintették a fogyasztói hitelkártyákat, amelyekre vonatkozóan a Bizottság kiegészítő kifogásközlést adott ki 2012. július 31-én. Az 1/2003/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében előzetes értékelésnek minősülő kiegészítő kifogásközlés kiterjesztette a kifogásközlést, és tükrözte az eljárás tárgyában bekövetkezett változásokat, nevezetesen, hogy az eljárás csak a fogyasztói hitelkártyák MIF-jére vonatkozik. A kiegészítő kifogásközlés az eljárás tárgyát az EGT területén található kereskedők vonatkozásában a régiók közti (vagy nemzetközi) MIF-ráták közvetlen alkalmazására is kiterjesztette, valamint rámutat a Visa Europe határokon átnyúló elfogadására vonatkozó szabályainak potenciálisan jogsértő jellegére.

8.

Ennek megfelelően az eljárások jelenleg az alábbiakra terjednek ki (csak összefoglalás):

9.

Az eljárások kiterjednek a Visa Europe azon hálózati szabályaira, amelyek a kifogásközlésben már szereplő MIF-ekkel kapcsolatosak, nevezetesen a bankkártyák általános elfogadási kötelezettségére vonatkozó szabályra, a megkülönböztetés tilalmának szabályára, valamint a kereskedői díjak keverésének széles körben elterjedt gyakorlatára. Ez utóbbi szabályokat nem önmagukban a versenyjogi szabályok potenciális megsértése miatt vizsgálják, hanem a MIF-ek korlátozó hatásának fokozására való képességük miatt.

10.

A kiegészítő kifogásközlést 2013. április 24-én a Visa Inc. és a Visa International Services Association részére is elküldte a Bizottság.

11.

A Visa Europe, mint az eljárásban részt vevő egyik fél, nem ért egyet a Bizottság előzetes értékelésével. A Bizottság versennyel kapcsolatos aggályainak eloszlatására azonban kötelezettségvállalásokat ajánlott fel az 1/2003/EK rendelet 9. cikkének megfelelően. A kötelezettségvállalások rövid összefoglalása az alábbiakban olvasható, a teljes angol nyelvű anyag pedig a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján található meg az alábbi internetcímen:

http://ec.europa.eu/competition/index_en.html

12.

A Visa Europe vállalja, hogy a kötelezettségvállalási határozatról szóló értesítéstől számított két hónapot követően 0,3 %-ra korlátozza a fogyasztói hitelkártyáival lebonyolított tranzakciókra alkalmazandó, EGT-n belüli MIF-ek éves súlyozott átlagát.

13.

A korlát minden egyes olyan EGT-országban is alkalmazandó lesz, amely vonatkozásában a Visa Europe közvetlenül határoz meg egyedi belföldi fogyasztói hitelkártyára érvényes MIF-rátákat, valamint azokban az EGT-országokban, ahol más MIF-ek hiányában az EGT-n belüli hitelkártyára érvényes MIF-rátákat alkalmazzák a belföldi tranzakciókra.

14.

A Visa Europe annak biztosítására is javaslatot tett, hogy 2015. január 1-jétől:

15.

A Visa Europe vállalja, hogy 2015. január 1-jétől módosítja a határon átnyúló elfogadásokra vonatkozó szabályait, hogy bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a határon átnyúló elfogadó bankok számára, hogy bizonyos feltételek mellett vagy a kereskedő országában érvényes belföldi betéti kártya vagy belföldi hitelkártya MIF-et kínáljanak, vagy a 0,2 %-os MIF-rátát alkalmazzák a fogyasztói betéti kártyával, illetve a 0,3 %-os MIF-rátát a fogyasztói hitelkártyával végrehajtott tranzakciókra.

16.

A Visa Europe vállalja, hogy folytatja további átláthatósági intézkedések végrehajtását. A Visa Europe mindenekelőtt a következőket vállalja:

17.

A Visa Europe ellenőrző megbízottat nevez ki, aki ellenőrzi, hogy a Visa Europe teljesíti-e a kötelezettségvállalásokat. A kinevezés előtt a Bizottság jogosult a javasolt megbízott személyének jóváhagyására vagy elutasítására.

18.

A kötelezettségvállalások a Visa Europe kötelezettségvállalási határozatról történő értesítésének időpontjától számított négy évig lesznek hatályban.

19.

Ezek a kötelezettségvállalások kizárólag a Visa Europe-ra vonatkoznak. A Visa Inc. and Visa International Services Association ellen jelenleg folytatott antitröszt vizsgálat (a fenti 7. pont) a Bizottság további értékeléséig nyitva marad, és lehetőség szerint az e közleményre érkezett észrevételeket is magában foglalja majd.

20.

A piaci tesztelés függvényében a Bizottság olyan határozatot kíván az 1/2003/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdésének értelmében elfogadni, amely megállapítja a fent összefoglalt és a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján közzétett kötelezettségvállalások kötelező jellegét.

21.

Az 1/2003/EK rendelet 27. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a tervezett kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban. Ezen észrevételeknek e közzététel napjától számított egy hónapon belül be kell érkezniük a Bizottsághoz. A Bizottság felkéri továbbá az érdekelt harmadik feleket arra, hogy nyújtsák be észrevételeik betekinthető változatát is, amelyből az üzleti titkokat és egyéb bizalmas részeket törölték, vagy azokat adott esetben betekinthető összefoglalóval vagy az „üzleti titok” vagy a „bizalmas” szóval helyettesítették.

22.

Kérjük a válaszadókat, hogy válaszaikat és észrevételeiket lehetőleg indokolják meg, és ismertessék a releváns tényeket is. Amennyiben a javasolt kötelezettségvállalások bármely részével kapcsolatban problémát állapítanak meg, kérjük, tegyenek javaslatot e probléma megoldására.

23.

Az észrevételeket az AT.39398 VISA MIF hivatkozási szám feltüntetésével lehet a Bizottsághoz eljuttatni e-mailben (e-mail: COMP-GREFFE-ANTITRUST@ec.europa.eu), faxon (faxszám: +32 22950128) vagy postai úton a következő címre:

14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/26

—



A termék elnevezése

—

☒

A termék leírása

—

☒

Földrajzi terület

—



A származás igazolása

—



Az előállítás módja

—



Kapcsolat

—



Címkézés

—



Nemzeti előírások

—



Egyéb (részletezze)

—

☒

Az egységes dokumentum vagy az összefoglaló módosítása

—



Olyan bejegyzett OEM vagy OFJ termékleírásának módosítása, amely esetében sem az egységes dokumentum, sem az összefoglaló nem került közzétételre

—



A termékleírás oly módon történő módosítása, amely nem teszi szükségessé a közzétett egységes dokumentum módosítását (510/2006/EK rendelet 9. cikk (3) bekezdés)

—



A termékleírás hatóságilag elrendelt, kötelező egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedések miatti átmeneti módosítása (510/2006/EK rendelet 9. cikk (4) bekezdés)

Mandarinok:

Narancsok:

Citromok: Eureka

CASTELLÓ/CASTELLÓN: El Baix Maestrat. – Hozzáadandó: Cervera del Maestre és Traiguera; La Plana Alta. – Hozzáadandó: Les Coves de Vinromà ls Vilanova d’Alcolea; La Plana Baixa. – Hozzáadandó: Alfondeguilla és Eslida; L’Alt Millars. – Hozzáadandó: Espadilla, Toga, Torrechiva és Vallat; L’Alt Palància – Hozzáadandó: Navajas.

VALÈNCIA/VALENCIA: L’Horta Oest. – Törlendő: Mislata; L’Horta Sud. – Hozzáadandó: Llocnou de la Corona; Törlendő: Benetússer; El Camp de Túria. – Hozzáadandó: L’Eliana, Loriguilla és San Antonio de Benagéber; Els Serrans – Hozzáadandó: Chulilla, Losa del Obispo, Sot de Chera és Villar del Arzobispo; La Foia de Bunyol. – Hozzáadandó: Dos Aguas és Yátova; La Ribera Baixa. – Hozzáadandó: Benicull de Xúquer; La Vall d’Albaida. – Hozzáadandó: Agullent, Aielo de Malferit, Aielo de Rugat, Albaida, Alfarrasí, Atzeneta d’Albaida, Beniatjar, Benissoda, Carrícola, Castelló de Rugat, Montaverner, Montichelvo/Montitxelvo, l’Olleria, Ontinyent, Otos, el Palomar, la Pobla del Duc és Rugat; Törlendő: Bellús.

ALACANT/ALICANTE: La Marina Alta. – Hozzáadandó: Els Poblets; La Marina Baixa. – Törlendő: Relleu; L’Alacantí. – Törlendő: Busot, Xixona; El Vinalopó Mitjà. – Törlendő: Aspe és következésképpen Aspe járás; El Baix Segura. – Hozzáadandó: Los Montesinos és San Isidro.

1.6. osztály:

Gyümölcsök, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

—

a narancsok esetében a Navel, a világos húsú és a vérnarancs fajtacsoportba tartozó, az alábbi táblázatban ismertetett elnevezésű és jellemzőkkel rendelkező fajták,

—

a mandarinok esetében a Satsuma, a Klementin és a Hibrid fajtacsoportba tartozó, az alábbi táblázatban ismertetett elnevezésű és jellemzőkkel rendelkező fajták,

—

a citromok esetében az alábbi táblázatban ismertetett elnevezésű és jellemzőkkel rendelkező fajták.

CASTELLÓ/CASTELLÓN

VALÈNCIA/VALENCIA

ALACANT/ALICANTE