—

összeült Paramaribo városában (Suriname), 2012. november 27-től29-ig,

—

tekintettel eljárási szabályzata 17. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra,

—

tekintettel Catherine Ashton, a Bizottság alelnökének/külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Északkelet-Afrikában pusztító éhínségre adott uniós válaszról szóló, 2011. augusztus 24-i nyilatkozatára,

—

tekintettel az Afrikai Unió által 2011. augusztus 25-én Addisz-Abebában rendezett adományozói konferenciára,

—

tekintettel a 2011. június 9-i kampalai megállapodásra és a 2012. június 22-i galkayói megállapodásra,

—

tekintettel a 2011. december 15-i garowei I. megállapodásra és a 2012. február 15-i garowei II. megállapodásra, amely többek között olyan parlamenti politikai struktúra létrehozásáról rendelkezik, amely egy új, 225 tagú alsóházat és egy 1 000 tagból álló nemzeti alkotmányozó gyűlést foglal magába, és amelyekben a nők aránya legalább 30 %-os,

—

tekintettel az Afrikai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete Szomáliával foglalkozó politikai hivatala (UNPOS) által 2012. május 23-án Addisz-Abebában rendezett ülésének következtetéseire,

—

tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2009. április 9-i állásfoglalására a béke, a biztonság és a kormányzati rendszer megteremtéséről és előmozdításáról Szomáliában,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2009. május 26-i határozatára, amely javasolta a szomáliai biztonsági erők újjászervezését, kiképzését, felszerelését és fenntartását,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2009. november 30-i állásfoglalására, amely újólag megerősítette, hogy tiszteletben tartja Szomália szuverenitását, területi integritását, politikai függetlenségét és egységét,

—

tekintettel a 2012. május 31. és június 1. között megrendezett Isztambul II nemzetközi találkozó következtetéseire, amelyek megerősítették a nemzetközi közösség elkötelezettségét az iránt, hogy biztosítsa Szomália szuverenitásának, területi integritásának, politikai függetlenségének és egységének tiszteletben tartását,

—

tekintettel a Politikai Bizottság jelentésére (ACP–EU/101.261/12/A/fin),

A.

mivel Szomália több mint 20 éve folyamatosan fegyveres konfliktusok és súlyos élelmiszerválságokat okozó szárazságok helyszíne, amelyek lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és menekültek tömeges áramlását okozzák;

B.

mivel az említett súlyos szegénységnek és éhínségnek számos oka van, többek között a polgárháború, a politikai instabilitás, a biztonság hiánya az egész régióban, a talajromlás, a termőterület külföldi befektetők általi, nagy mennyiségben történő felvásárlása, a termőföld árának emelkedése, az alapvető termékeket érintő spekuláció, az éghajlatváltozás, a mérgező hulladékok Szomália partjainál történő illegális lerakása, valamint az európai és ázsiai feldolgozó hajók által Szomália partjainál folytatott, túlzottan intenzív és illegális halászat;

C.

mivel a menekültek 80 %-a nő és gyermek, akik közül sokan szexuális erőszak és megfélemlítés áldozataivá váltak a menekülttáborok felé tartó útjuk során, vagy a menekülttáborokban;

D.

mivel a régió humanitárius szükséghelyzeteinek kezelése szempontjából továbbra is jelentős problémát jelent az emberekhez való hozzáférés;

E.

mivel az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) finanszírozása részben az Afrikai Békekeret révén történik, amely viszont az Európai Fejlesztési Alapból kap forrásokat;

F.

mivel Uganda volt az első ország, amely forrásokat különített el, amit aztán a régió más országai is követtek, különösen Etiópia, Burundi, Kenya és Dzsibuti;

G.

mivel a túszszedés és a kalóztámadások a terrorizmus finanszírozásának forrásai;

H.

mivel az Európai Unió 2008 óta jelen van Szomália partjainál az Atalanta-művelet (EUNAVFOR) révén, a NATO és a kalózkodás ellen küzdő más országok mellett;

I.

mivel a katonai intézkedések önmagukban nem alkalmasak a fenntartható biztonság, stabilitás és béke megteremtésére;

J.

mivel az EU Szomália legfontosabb adományozója: 2008 és 2013 között több mint egy milliárd eurót folyósított, különböző programokra lebontva, beleértve 500 millió eurót fejlesztési segélyre, 242 millió eurót humanitárius szükséghelyzeti programokra, valamint 325 millió eurót az AU-szomáliai misszió (AMISOM) részére;

K.

mivel a Bizottság tervei szerint 158 millió euróra növeli az aszálynak áldozatul esett lakosság részére biztosított humanitárius segély teljes összegét;

L.

mivel az addisz-abebai donorkonferencián az Afrikai Unió fő tagországai vállalták, hogy csaknem 350 millió USD-t szabadítanak fel az aszály sújtotta országok számára;

M.

mivel a szomszédos országokban történt halálos kimenetelű események arra engednek következtetni, hogy a konfliktus tovább fog terjedni;

N.

mivel a nemzetközi katonai intézkedések önmagukban nem alkalmasak a fenntartható biztonság, stabilitás és béke megteremtésére, ha nem ötvözik azokat demokratikus fejlesztési programokkal;

1.

felhívja az Európai Unió Tanácsát, az Európai Bizottságot, az uniós tagállamokat és az Afrikai Uniót, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy támogassák Szomália békés és demokratikus jogállammá válását – a cselekvési- és ütemtervben megfogalmazott prioritásoknak megfelelően –, nevezetesen támogassák fenntartható intézmények létrehozását, a konfliktusmegoldást, a bizonytalanság elleni küzdelmet, az élelmiszerbiztonsághoz és a függetlenedéshez vezető utat, a foglalkoztatást előmozdító gazdasági növekedést, valamint a regionális együttműködést;

2.

úgy véli, hogy a szomáliai válságot, valamint az Északkelet-Afrika térségében/Szomália vizein folyó kalóztevékenység problémáját nem lehet pusztán katonai eszközökkel megoldani;

3.

szeretné, ha Szomália a lehető leghamarabb megerősítené kapacitásait a politika, a védelem, az igazságszolgáltatás és a börtönvilág területén, lehetővé téve, hogy a jogállamiság szellemében működő, demokratikus elveken és jó kormányzáson alapuló állammá váljék;

4.

felhívja az Európai Bizottságot és az Európai Unió Tanácsát, hogy továbbra is támogassák a szomáliai polgárháborúban érintett felek közötti megbékélési folyamatot; nyomatékosan kéri őket, hogy a megbékélési és béketeremtési folyamat, valamint a polgárháborúban érintett felek közötti közvetítés számára biztosítsanak technikai és pénzügyi támogatást is;

5.

üdvözli az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának az Afrikai Unió szomáliai missziója (AMISOM) létrehozására irányuló – és az átmeneti szövetségi kormányt (TFG) támogató – 2007. évi határozatát azzal a céllal, hogy konstruktív párbeszéd jöjjön létre valamennyi szomáliai között, valamint törekedjenek a jogállamiság szellemében működő állam újjáépítésére;

6.

felszólít, hogy kezeljék prioritásként a szomáliai terrorizmus elleni harcot, különös figyelmet fordítva az olyan terrorizmust finanszírozó forrásokra, mint a fegyver- és kábítószer-kereskedelem, a túszszedés és a tengeri kalózkodás, beleértve ugyanakkor az arab tavasz által a régióra gyakorolt hatás felmérését;

7.

úgy véli, hogy szabad és átlátható választásokról kell gondoskodni annak érdekében, hogy növeljék az intézmények – amelyek feladata demokratikus, békés, a jogállamiság követelményeinek megfelelő állam kialakítását célzó szomáliai átállás irányítása – legitimitását;

8.

sürgeti a szomáliai kormányt, hogy kezelje prioritásként a korrupció elleni küzdelmet, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ENSZ jelentéseiben szereplő ajánlásokat figyelembe kell venni, és azoknak konkrét intézkedésekhez kellene vezetniük;

9.

üdvözli a szomáliai biztonsági és védelmi erők átalakítására irányuló alap létrehozását, amelynek lehetővé kellene tennie Szomália számára, hogy professzionális, jól felszerelt biztonsági és védelmi szervezetet hozzon létre (nemzeti hadsereget, rendőrséget, parti őrséget, valamint hírszerző szolgálatot), ugyanakkor üdvözli e tekintetben az európai uniós szomáliai kiképzési misszió (EUTM Somalia) által nyújtott hozzájárulást;

10.

örömére szolgál az Európai Unió új SHARE programja, amelynek célja Északkelet-Afrika országai különböző fenyegetésekkel szembeni ellenállóképességének javítása, ugyanakkor kitart amellett, hogy ezt a programot össze kell hangolni a hasonló fenyegetésekkel (terrorizmus, kábítószer-csempészet, éghajlatváltozás, menekültek és belső menekültek) küzdő Száhil övre vonatkozó uniós stratégiával;

11.

üdvözli az új európai uniós missziót (EUCAP NESTOR), amelynek célja a tengeri kapacitásépítés Északkelet-Afrika országaiban – beleértve Szomáliát – annak érdekében, hogy gondoskodjanak a tengeri védelmi biztonságról az indiai-óceáni térségben;

12.

örömére szolgál az Európai Unió Északkelet-Afrikáért felelős különleges képviselőjének kinevezése, valamint a mogadishui európai uniós iroda megnyitása;

13.

örömmel veszi tudomásul a helyi Stabilitási Alap létrehozását, amely többek között az ország újonnan hozzáférhető déli területein nyújtott nemzetközi segélyek összehangolására szolgál;

14.

üdvözli az Élelmezési Világprogram arra irányuló misszióját, hogy a lehető legtöbb embernek nyújtson élelmiszersegélyt, az as-Sabáb iszlamista csoport ellenséges fellépése ellenére;

15.

felhívja a helyi hatóságokat és a polgárháborúban részt vevő valamennyi felet, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban tegyék lehetővé a humanitárius segélyszervezetek számára, hogy eljussanak a rászorulókhoz;

16.

elítéli a kereskedelem terén megfigyelhető következetlenségeket, amelyek értelmében Szomália élelmiszer-termelése egy részét annak ellenére exportálja, hogy saját lakossága élelmezését sem képes biztosítani, és sürgeti a mezőgazdasági termelés fellendítését és támogatását az országot sújtó élelmiszerválság hatékony kezelése érdekében;

17.

aggodalmának ad hangot a szomáliai piac jelenlegi deregulációja és a miatt, hogy az ország óriási vámszabad területként működik, amelyen keresztül nagy mennyiségű árut, előállított terméket és haszonállatot szállítanak át;

18.

aggodalommal tölti el az országban jelen levő korrupció, amelynek következményeként – az ENSZ szakértői szerint – a szomáliai állam bevételének 70 %-át nem rendeltetésszerűen használják; felhívja a szomáliai államot, hogy hozzon létre pénzügyi ellenőrző testületet;

19.

hangsúlyozza, hogy a fiataloknak kulcsfontosságú szerepük van a szomáliai állam építésében, és javasolja a szomáliai hatóságoknak és az összes regionális és nemzetközi partnernek, hogy a fiatalok számára szervezzenek a képzési tevékenységek, az oktatás és a foglalkoztatás elősegítésére irányuló programokat;

20.

hangsúlyozza a szomáliai diaszpórának különösen a gazdasági életben betölthető pozitív szerepét az átutalások révén, amelyeket évi kétmilliárd dollárra becsülnek;

21.

álláspontja szerint támogatni kell a mezőgazdaságot, az állattenyésztést és az állattartást, valamint üdvözli a nem kormányzati szervezetek által ezeken a területeken végzett jelentős munkát;

22.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy alapvető jogként támogassa a vízhez mint az emberiség közös örökségéhez való hozzáférést elősegítő programokat, valamint az ivóvízhez való hozzáférés előmozdítását célzó köz- és a magánszféra közötti társulásokat;

23.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak el kell ismernie a régió többi, a válság megoldásában segítő államának pozitív szerepét, és ösztönzi ezeket az államokat, hogy továbbra is tegyenek meg minden szükséges intézkedést a béke és a biztonság garantálása érdekében a régióban;

24.

sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával és a Vörösfélhold szervezetével együttműködésben a lehető leghamarabb hozzon létre Szomáliában egészségügyi struktúrákat, valamint járóbeteg-ellátó és gyógyászati élelmezési központokat, és azokat fejlessze tovább;

25.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje a segítség- és támogatásnyújtás lehetőségét az összes olyan afrikai ország számára, amelyek Északkelet-Afrika országaiban – különösen Szomáliában – katonai békefenntartó erőkről gondoskodtak, mivel azok a régióban működő terrorista csoportok megtorlásának vannak kitéve;

26.

felhívja az Európai Uniót, hogy nyújtson segítséget azoknak az afrikai országoknak, amelyek segítettek Szomáliának, hogy visszanyerje területét, és amelyek ez által nemzetközi kötelezettségeiknek tettek eleget, emberi áldozatok és magas pénzügyi költségek ellenére;

27.

örömére szolgál, hogy Szomália betartotta az átmeneti időszak végére vonatkozó, az ENSZ által kitűzött határidőt, azaz 2012. augusztus 20-át;

28.

örömmel veszi tudomásul az alkotmányozó gyűlés létrehozását, az új alkotmány megszövegezését és annak az újonnan megalakult Parlament általi elfogadását, valamint a köztársasági elnök konszenzussal történő megválasztását;

29.

üdvözli a 135 szomáliai törzsi vezető („vének”) által kinevezett Parlament megalakulását, amelynek tagjai képviselik mind a négy fő szomáliai klánt (Darod, Hawiye, Rahanweyn és Dir), mind a kisebbségi klánokat, és ez biztosítja az egész szomáliai közösség nagyfokú reprezentativitását;

30.

örömére szolgál, hogy a Parlamentben a nők aránya mostanra majdnem eléri a kvótát (ami 30 %);

31.

úgy véli, hogy a korrupció elleni szükségszerű küzdelemben nemcsak azokkal kell szembeszállni, akiket meg lehet vesztegetni, hanem azokkal is, akik megvesztegetik őket;

32.

üdvözli, hogy az elnökválasztáson hat jelölt volt és hogy a Szomáliai Köztársaság új elnökét, Haszan Sejk Mahmúdot nagy többséggel választották meg; üdvözli Abdi Fáreh Sirdún Szaíd miniszterelnök megválasztását;

33.

aggodalmának ad hangot a fővárosban, Mogadishuban még mindig fennálló bizonytalanság miatt, és elítéli Haszan Sejk Mahmúd elnök ellen irányuló, néhány nappal a megválasztása után bekövetkezett terrortámadást;

34.

emlékeztet arra, hogy az új szomáliai intézményeknek véglegesíteniük kell azokat az alapvető kérdéseket, amelyeket az ideiglenes alkotmány nem oldott meg, és erőfeszítéseket kell tenniük az összes as-Sabáb uralma alól felszabadított nemzeti terület stabilizálása érdekében;

35.

emlékeztet arra, hogy létfontosságú a szomáliaiakat a lehető leghamarabb biztosítani a helyes kormányzás, a kormányzati átláthatóság, a világos és átlátható igazságszolgáltatás meglétéről, valamint az alapvető szabadságjogok, valamint a vallás és a meggyőződés szabadságának tiszteletéről;

36.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az AU-szomáliai misszió (AMISOM) alulfinanszírozott volt, amikor létrehozták, és ez hátrányosan befolyásolta abban, hogy az as-Sabáb – az iszlám bíróságok uniójának „kemény magjából” származó iszlamista csoport – terrorista csoportjaival szemben fellépjen, azonban üdvözli azt, hogy a 2036. (2012) sz. határozatában a Biztonsági Tanács végül megfelelő forrásokat jelölt ki;

37.

hangsúlyozza Szomália és demokratikus intézményei támogatásának szükségességét az ország valamennyi lakosa közötti párbeszéd helyreállítása és elmélyítése, valamint egy nemzeti megbékélési program létrehozása tekintetében;

38.

hangsúlyozza az új szomáliai lojalista erők felügyeletének és ellenőrzésének szükségességét, valamint azt, hogy ezeket a katonákat rendszeresen kifizessék, biztosítva ezáltal, hogy kiképzésüket követően nem szöknek meg és térnek vissza korábbi klánjaikhoz, vagy nem csatlakoznak olyan felkelő és szélsőséges csoportokhoz akár, mint a Hezb al-Iszlám vagy az as-Sabáb;

39.

hangsúlyozza a képzési program (európai uniós szomáliai kiképzési misszió) fontosságát a biztonsági erők (rendőrség és hadsereg) számára; úgy véli, hogy az AMISOM-nak különféle kiválasztási kritériumokat kellene meghatároznia annak érdekében, hogy a szomáliai biztonsági erők jövőbeli tagjainak felvételekor olyan feltételeket vegyenek figyelembe, mint: kláni háttér sokszínűsége, orvosi alkalmasság, (18 év feletti) életkor, potenciál, hogy a képzést a javára fordítja, emberi jogok megsértése miatt ne legyen elítélve stb.;

40.

felhívja a nemzetközi közösséget és az Afrikai Uniót, hogy nyújtsanak segítséget Szomáliának természeti erőforrásai felügyeletében;

41.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást Szomália átmeneti intézményeinek, az Afrikai Unió és az Európai Unió intézményeinek, az AKCS Tanácsnak, a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak (IGAD) és az ENSZ főtitkárának.

—

amely összeült Paramaribo városában (Suriname), 2012. november 27-tól29-ig,

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) és különös tekintettel a vállalkozói készségek és az üzleti kultúra fejlesztéséről szóló 21. cikk (1) bekezdésének b) pontjára; a gazdasági és technológiai infrastruktúráról és szolgáltatásokról – beleértve a szállítást, a távközlési rendszereket, a kommunikációs szolgáltatásokat, valamint az információs társadalom fejlesztését – szóló 23. cikk g) pontjára; és az információs és kommunikációs technológiákról, valamint az információs társadalomról szóló 43. cikkre,

—

tekintettel az afrikai társadalmi-gazdasági átalakulásról és infrastrukturális fejlesztésről – energia, vasutak, közutak és IKT ágazatok – szóló, az Afrikai Unió Közgyűlésének 15. rendes ülése által az ugandai Kampalában 2010. július 27-én elfogadott határozatra (gyűlésdok. AU/17(XV) Add.4),

—

tekintettel a Bizottság a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek küldött, „Az információs és kommunikációs technológiák fejlődőben - az információs és kommunikációs technológiák szerepe az EK fejlesztési politikájában” című közleményére (COM(2001)0770, 2001. december 14.),

—

tekintettel a São Paulo-ban 2004. június 13–18. között megrendezett ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) XI. ülésszakán megindított UNCTAD XI sokszereplős partnerségre: IKT-k a fejlesztésért,

—

tekintettel az ENSZ által 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célokra (8F cél),

—

tekintettel az ITU/UNESCO Szélessávú Bizottság a Digitális Fejlődésért által az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 2012 szeptemberében küldött, a szélessávú távközlés állapotáról (2012) szóló jelentésére,

—

tekintettel az állam- és kormányfők 2010. novemberi tripoli III. EU–Afrika csúcstalálkozóján elfogadott közös Afrika–EU stratégiára, annak 2011–2013. közötti cselekvési tervére, valamint a tudományokra, az információs társadalomra és térre vonatkozó partnerségeire,

—

tekintettel a Világbank információs és kommunikációs technológiák ágazatára vonatkozó 2011. évi stratégiájára,

—

tekintettel az Interparlamentáris Unió (IPU) állásfoglalására – az új információs és kommunikációs technológiák hozzájárulásáról a helyes kormányzáshoz, a parlamenti demokrácia javulásához és a globalizáció kezeléséhez – amelyet a 109. közgyűlés 2003. október 3-án, Genfben fogadott el,

—

tekintettel a CARICOM 2003-ban elfogadott összeköttetési menetrendjére,

—

tekintettel a csendes-óceáni szigetek IKT-hoz kapcsolódó politikájára és stratégiai tervére, amelyet a Csendes-óceáni Szigetek Fóruma vezetői 2000-ben fogadtak el,

—

tekintettel a Gazdaságfejlesztési, Pénzügyi és Kereskedelmi Bizottság jelentésére (ACP-EU/101.256/12/fin),

A.

mivel az IKT-k a fejlesztés és gazdasági növekedés fontos eszközei lehetnek, de ahhoz, hogy kihasználhassuk több területet érintő jellegüket és – a millenniumi fejlesztési célokról szóló nyilatkozatban felsorolt – millenniumi fejlesztési céloknak a nemzetközi közösség általi eléréséhez nyújtott hozzájárulásukat, az IKT-tevékenységeket fejlesztéstámogatási programok részeként kell irányítani;

B.

mivel az IKT-k alapvető eszközt jelentenek a társadalomban/államokban a demokrácia és béke megalapozásához azáltal, hogy a civil társadalomtól a nemzetközi kapcsolatokig minden szinten megnövelik az összeköttetéseket és az átláthatóságot; mivel az IKT-k politikai célokra történő felhasználását fokozni lehet a hagyományos politikai hierarchiák csökkentésével, lehetővé téve ezzel egyidejűleg a civil szervezetek és más szereplők részvételét a választási folyamatban;

C.

mivel fontos arra emlékeztetni, hogy egyes, jelenleg fejlett gazdasággal rendelkező országok az IKT-k kiépítésével hasonlóképpen nagy előrelépéseket tettek meg átfogó fejlődésük tekintetében;

D.

mivel az információhoz jutás és a kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés kritikus jelentőségű nemcsak a technológiák számára, de a fejlődő és átmeneti gazdasági szakaszban lévő rendelkező országoknak a globális tudásalapú gazdaságba való beilleszkedése szempontjából is az ezen országok társadalmai által kitűzött szociális, gazdasági és kulturális célok támogatása, illetve gazdaságaik fő ágazatainak hatékonysága és növekedése fokozása által; mivel az IKT-k az egyes ágazatok közötti választóvonalak átlépése révén széles körben alkalmazhatóak a mezőgazdaságban, a népesség, egészségügy és oktatás, a környezetvédelem, a katasztrófamegelőzés és -elhárítás, a kultúra és művészet, az emberek és a kormányzás lehetőségeinek kibővítése, az információ- és tudásmegosztás, a munkahelyteremtés, a fuvarozás, az ipar, a kereskedelem és a pénzügy terén;

E.

mivel az IKT-k stratégiai tényezők és szisztematikusan be kell őket a fejlesztési tervekbe építeni, akárcsak a programok prioritásai közé,

F.

mivel az IKT-k közvetve és közvetlenül egyaránt mély hatást gyakorolnak az AKCS-országok polgárainak politikai, gazdasági és mindennapi életére, többek között a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés terén, megkövetelve a legsürgősebb fejlesztési igények meghatározását, az említett igények kielégítését célzó politikai megoldásokat, illetve az olyan nemzeti és nemzetközi szintű elkötelezettséget, mint például a fejlődésorientált politikák;

G.

mivel az IKT-k hatása és használata az oktatás, és elsősorban az írni-olvasni tudás függvénye; mivel internetes környezetben a kevéssé iskolázott egyének előtt álló akadályok sokkal magasabbak, mint például a szóbeli kommunikáció során; mivel az írástudást nemzeti célkitűzéssé kell emelni, ha azt akarjuk, hogy az IKT-k számos ország és közösség előtt ismertek legyenek, és azok hasznára váljanak;

H.

mivel a számítógépek és az internet továbbra is ismeretlen és félelmet keltő eszköz marad a fejlett gazdaságú országok lakosságának nagy része számára, és mivel az írástudatlan és őshonos népek esetében több generáción át tart ezen akadály felszámolása;

I.

mivel annak ellenére, hogy az IKT-khez hozzáférők száma rohamosan nő, a digitális szakadék valós és az IKT-k alkalmazása, illetve elérése tekintetében az egyensúly súlyos eltolódását jelenti, különösen a fejlődő világban; mivel az erőforrások hiánya komoly gond, az IKT-k elterjedése és általános használatuk ugyancsak feltételez egy bizonyos alapvető infrastruktúrát és az emberi erőforrások fejlesztését támogatásuk érdekében;

J.

mivel tudomásul kell venni, hogy az IKT-k komoly aggodalmakra is okot adnak a biztonság és a magánélet védelme terén, a bűncselekmények céljára történő visszaélések, a kulturális identitástudat, az e-kereskedelemnek tulajdonítható bevételcsökkenés, illetve a nyelvi és nemi hozzátartozás miatti akadályok kapcsán; mivel a technológiai szakadékot a hagyományos fejlődési szakaszok bejárása nélkül is át lehet ívelni, és mivel az IKT-khez való hozzáférés az emberi erőforrások terén kedvező fejleményt idézhet elő, még akkor is, ha nem minden régióban lehet kezdettől fogva ilyen hozzáférést biztosítani;

K.

mivel a személyes adatok védelmét mindenki számára garantálni kell;

1.

elismeréssel üdvözli és bátorítja azon AKCS-országokat, amelyek jelentős előrelépéseket tettek az IKT-k felkarolásában és hozzáférést, valamint kapcsolódási lehetőséget biztosítottak polgáraiknak és vállalataiknak;

2.

ismételten kijelenti, hogy az IKT-k eredményes eszközt jelentenek a polgárok lehetőségeinek megsokszorozása, a demokrácia megszilárdítása, a helyes kormányzás megalapozása és az emberi jogok érvényre juttatása terén;

3.

határozottan hangsúlyozza, hogy az IKT-k alkalmazása a fejlődő országokban jelentősen kihat a szegénység elleni küzdelemre az olyan ágazatokban, mint például az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a vidékfejlesztés és az idegenforgalom;

4.

összehangolt fellépést sürget minden szereplő részéről a fejlődő és fejlett országok között jelenleg az IKT-khez való hozzáférés és használatuk tekintetében élő nagy eltérés kiegyenlítésére, mivel e választóvonal még inkább a perifériákra szoríthatja a fejlődő országokat; mind a pénzforrások, mind pedig a politikai akarat elkötelezését kéri az AKCS-országoktól – az összes nemzeti szintű érintett részéről, ideértve a kormányt, az üzleti közösséget és a tág értelemben vett civil társadalmat is – arra, hogy megteremtsék az IKT-alapú versenyképességnek kedvező környezetet;

5.

emlékeztet, hogy amennyiben az IKT-k teljesíteni szeretnék a fenntartható emberi fejlődésre vonatkozó ígéretüket, központi jelentőségű, hogy az IKT-ágazat nemzeti és regionális tulajdonban legyen, és e téren nemcsak infrastruktúrára, hanem kapacitásfejlesztésre és vállalkozókészségre is szükség lesz;

6.

megerősíti, hogy az AKCS-országoknak joguk van saját maguk dönteni, hogy milyen nemzeti, regionális és partnerségi stratégiákat választanak az IKT-fejlesztésre; bátorítja a kormányokat, hogy dolgozzák ki az IKT-kba való beruházás és befektetésösztönzés jogi és intézményi kereteit; felhívja az AKCS-államokat, hogy fejlesszék az IKT-infrastruktúra rendelkezésre állását, különösen a félre eső területeken és vidéken, illetve az állami oktatási intézmények tananyagát egészítsék ki számítástechnikai képzéssel; felszólítja az AKCS-országokat, hogy fektessenek be a széles sávú elérésbe, és a nemzeti és regionális fejlesztési stratégiákba való integrálásába;

7.

felszólítja az AKCS-országokat, hogy munkálkodjanak az IKT-infrastruktúra iskolákra és főleg egyetemekre történő kiterjesztésén, hogy lehetővé tegyék a kutatók számára a nemzetközi vitákban és tanulási folyamatban való részvételt;

8.

felszólítja az AKCS-országokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre jogszabályokat a személyes adatok védelmének elvét erősítendő;

9.

határok nélküli, nemzetközi együttműködésre és globális elkötelezettségre bátorít a fő problémák és kihívások hatékonyabb megoldása érdekében, valamint azért, hogy a vállalatok, különösen az AKCS-országok kkv-i még jobban integrálódhassanak a gyorsan változó világpiacokba,és még inkább meg tudjanak felelni ezeknek; az IKT fokozottabb átvételére és az AKCS-országokban való használatára ösztönöz, ami jelentősen megnövelheti az AKCS-országok vállalkozásainak termelékenységét, és ennél fogva versenyképességét is; úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni az információáramlás megkönnyítéséért és bátorításáért, illetve a fejlődő országok közötti tapasztalatcsere, a bevált gyakorlatok megosztása érdekében, különösen a dél-dél együttműködés keretében;

10.

kiemeli, hogy a kapacitásfejlesztés és az IKT innovatív alkalmazásának előmozdítása ugyancsak különleges alkalom a kis és közepes szigetek, illetve az elszigetelt, távoli közösségek fejlődési korlátainak leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a kis- és közepes méretű szigeteknek is határozott érdeke kidolgozni IKT-kapacitásfejlesztési stratégiákat regionális szinten, az infrastruktúrával kapcsolatos költségek csökkentése és megosztása érdekében; úgy véli, hogy az AKCS-szigeteknek az IKT-területén együtt kell működniük az Európai Unió legkülső régióival, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel;

11.

felszólít minden érintettet, köztük az AKCS-országok kormányait, hogy térképezzenek fel innovatív finanszírozási mechanizmusokat, hogy az IKT-k fejlesztésre történő hatékonyabb felhasználásának kedvező körülményeket teremtsenek; hangsúlyozza, hogy az információhoz jutás manapság elengedhetetlen a döntési pozícióhoz jutás és a tudás szempontjából;

12.

az IKT-k területén partnerségeket, együttműködést szorgalmaz – különösen az európai és az AKCS-országokban lévő kkv-k között, továbbá olyan kezdeményezéseket sürget a kutatás és oktatás támogatására, amelyek külön figyelmet szentelnek a képességfejlesztésnek; az AKCS-országok helyi IKT-innovációjának elősegítésére, és az IKT-val kapcsolatos vállalkozókészség fejlesztésére szólít fel;

13.

hangsúlyozza, hogy az IKT-k támogathatják a meglévő nemzeti fejlesztési stratégiákat és programokat is, hatékonyabbá és átláthatóbbá téve ezek kialakítását, illetve javítva a végső eredményeken;

14.

felszólítja az EU-t és a többi finanszírozót, hogy nagyobb támogatást különítsenek el az AKCS-országok és a régiók intézményes képességeinek támogatására az információs és tudásalapú társadalomért, amely az AKCS-állampolgárok, közszolgálati intézmények és vállalatok képességeinek fejlesztésére törekvő programok révén valósul meg, azt eredményezve, hogy ez utóbbiak hozzáférést nyújtanak és kapnak az információhoz és az információ feldolgozásához, illetve a fejlesztés céljára fordítják a globális és a helyi tudást egyaránt; úgy véli, hogy a helyi tudás és perspektívák fontosak a fejlődés és a vállalkozókészség szempontjából, de annak biztosítása szempontjából is, hogy a számítástechnikai tér tartalma a világ kulturális és nyelvi sokféleségét tükrözze;

15.

bátorítja az AKCS-országokat, hogy alakítsanak ki átláthatóbb és kiszámíthatóbb kereteket a fejlesztési együttműködés számára, és teremtsék meg ennek feltételeit; bátorítja az AKCS-országokat, hogy növeljék erőfeszítéseiket a köz- és magánszféra közötti partnerségek kialakítására, és felszólítja az AKCS-csoportot és az Európai Uniót, hogy határozzanak meg innovatív finanszírozási mechanizmusokat az IKT-hez való hozzáférés, illetve ennek minősége javítására és használati költségeinek csökkentésére;

16.

úgy véli, hogy a fenntartható energia és a környezetvédelmi fenntarthatóság az IKT-fejlesztési együttműködés szükséges eleme;

17.

felszólítja a Bizottságot, hogy vállalja el az IKT-k által az uniós fejlesztési politikában játszott szerep felmérését és értékelje az IKT-k szélesebb körű hatását az AKCS-országokra az IKT-alapú vállalkozói kezdeményezés tekintetében, valamint az IKT-nek az AKCS-országokban elért fejlődéshez való hozzájárulását, azzal a céllal, hogy előmozdítsa az AKCS-államok tulajdonrészét az IKT-iparban, illetve a megfelelő tartalmak kidolgozásában és kitermelésében és az etikus és törvényes keretek alkalmazását, hogy biztosítsa az egyetemes hozzáférést az emberi jogok védelmével egyidejűleg;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan e-fejlesztési egység felállításának lehetőségét, amelyik támogatná az IKT-knek az AKCS-országokban való érvényesítését és az ismeretterjesztést, valamint az e területen bevált gyakorlatok cseréjét;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjék az IKT-kra vonatkozó koherens politikáról az uniós fejlesztési politika keretében;

20.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, az Afrikai Uniónak és a Pánafrikai Parlamentnek.

—

amely összeült Paramaribo városában (Suriname), 2012. november 27-től29-ig,

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (1) bekezdésére,

—

tekintettel az AKCS-EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) és különös tekintettel a környezetvédelemről és a természeti erőforrásokról szóló 32. cikk (1) bekezdésére, valamint az éghajlatváltozásról szóló 32a. cikkére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése „Mindenki számára elérhető fenntartható energia” nemzetközi évéről szóló 65. ülésén elfogadott állásfoglalásra (A/RES/65/151. sz. határozat, New York, 2010. december 20.),

—

tekintettel a 2005-ben létrehozott AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmusra, amely egy olyan társfinanszírozási eszköz, amelynek célja a fenntartható és megfizethető energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelését elősegítő projektek támogatása az AKCS országok vidéki és a városkörnyéki szegény területei számára,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése az Egyesült Nemzetek Millenniumi Nyilatkozatáról szóló 55. ülésén elfogadott állásfoglalásra (A/RES/55/2. sz. határozat, New York, 2000. szeptember 8.),

—

tekintettel az Afrikai Unió által 2011. október 25-én elfogadott „Afrika egyhangú nyilatkozata a Rio+20-ról” (E/ECA/CFSSD/7/Min./3) (16) bekezdésére,

—

tekintettel az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa 37. ülésén 2012. június 14–15-én Port Vilában elfogadott „Rio+20” közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a fenntartható fejlődés témájában tartott ENSZ-konferencián 2012. június 22-én Rio de Janeiroban elfogadott a „Milyen jövőt akarunk” című nyilatkozatra,

—

tekintettel az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóján 2012. január 23–30-án Addisz-Abeba városában elfogadott az Afrikai Unió Bizottságának afrikai infrastruktúra fejlesztésére irányuló programjára (Programme for Infrastructure Development in Africa, PIDA),

—

tekintettel az Afrika–EU energiaügyi partnerség 2010. szeptember 14–15-én Bécsben tartott első magas szintű találkozójának nyilatkozatára,

—

tekintettel az Európai Bizottság az Afrika–EU energiaügyi partnerség keretében elfogadott, 2012. április 16-i„Energia a fejlődéshez” című kezdeményezésére (IP/12/372),

—

tekintettel az Európai Parlament az energiához való 2030-ra történő egyetemes hozzáférés célját támogató EU fejlesztési együttműködésről szóló 2012. február 2-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának küldött, az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről – „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című közleményére (COM(2011)0539),

—

tekintettel az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága részéről az Európai Parlament Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságának küldött, az „Energiapolitikai együttműködés kezdeményezése a határainkon túli partnerekkel: a biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás stratégiai megközelítése” című véleményére (2012/2029(INI)),

—

tekintettel a Szociális és Környezeti Bizottság jelentésére (ACP-EU 101.251/12/A/fin),

A.

mivel világszerte körülbelül 1,3 milliárd ember, a világ lakosságának 20 %-a nem fér hozzá villamos energiához, és mivel szinte mindegyikük fejlődő országok vidéki területein él;

B.

mivel mintegy 3 milliárd ember használ biomasszát főzéshez és fűtéshez és a tűzhelyekből származó füst minden évben megközelítőleg 2 millió ember – elsősorban nők és gyermekek – korai elhalálozásához vezet;

C.

mivel a modern és fenntartható energiaszolgáltatások mindenki általi elérhetősége a szükséges és kívánt energiaszolgáltatások teljes köréhez (és nem csak a villamos energiához) való hozzáférést jelenti – ilyen például a világítás, főzés és vízmelegítés, fűtés, hűtés, információkhoz és távközléshez való hozzáférés, valamint a termelési felhasználásra és jövedelemtermelésre szolgáló energia,

D.

mivel az alapvető emberi szükségletek kielégítése és a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében megbízható, fenntartható és megfizethető energiához való hozzáférésre van szükség; mivel a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása sikertelen lesz, hacsak nem történik jelentős előrelépés az energiához való hozzáférés javítása terén;

E.

mivel a korszerű energiához való rossz hozzáférés befolyásolja a mezőgazdasági termelékenységet, hátrányosan érinti a regionális kereskedelmet és integrációt, valamint akadályozza a munkahelyteremtést és a vállalkozói készséget;

F.

mivel a hagyományos energiaforrások használata következtében jelentősen nő a vízhordással és a nem fenntartható forrásból származó tűzifa összegyűjtésével eltöltött idő, a gyermekek tanuláshoz és szabadidőhöz való joga sérül, a nőknek pedig nincs lehetőségük jövedelemszerző tevékenységek folytatására; mivel a nagy mennyiségű biomassza elégetése káros hatással van főként a nők és a gyermekek egészségére, továbbá elősegíti az erdők pusztulását;

G.

mivel az energia, a szegénység és a nemek kérdésének összekapcsolódása kulcsfontosságú kérdés; mivel az energiaszegénység főként vidéki területeken és alacsony jövedelmű háztartásokban élő nőket érint;

H.

mivel a korszerű és megbízható energiaellátás hiánya hatással van az egészségügyi szolgáltatások színvonalára, mert ellehetetleníti a modern diagnosztikai és terápiás módszerek alkalmazását;

I.

mivel a korszerű és megbízható energiaellátás nem elérhető, így az emberek és az állatállomány egészségének megóvásához létfontosságú oltóanyagok és gyógyszerek eltartására és szállítására szolgáló hűtési lánc biztosítása lehetetlen;

J.

mivel a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint 2010-ben a fejlődő országokban a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott 409 milliárd USD támogatásnak csak 8 %-a jutott el a lakosság legalacsonyabb jövedelmű 20 %-ához;

K.

mivel a megújuló energiatechnológiák alkalmazása a fejlődő országok számára alapvető fontosságú, hogy csökkenteni tudják a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függőségüket, és ezáltal az ingadozó energiaáraknak való kiszolgáltatottságukat is; mivel a nagyszabású megújuló energiaprojekteknek (például a vízi- vagy energianövényeknek) a helyi lakosságra, azaz a víz és az élelmezés biztonságára nézve szintén lehetnek súlyos társadalmi és környezeti következményei; mivel a megújuló energiatechnológiák környezeti hatásának alapos elemzése az adományozók általi finanszírozás fontos előfeltétele;

L.

mivel az AKCS-országok az energiaellátás terén mérhetetlen nagy potenciállal rendelkeznek különösen a megújuló energia területén, és mivel az energiatermeléshez a fenntartható és hosszú távú magán- és állami beruházások melletti elkötelezettség szükséges;

M.

mivel az energiaelosztás és az energiatermelés előfeltételei nagyban eltérnek az egyes AKCS-országokban, így az energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását célzó megoldásoknak figyelembe kell venniük ezeket a különbségeket, minthogy ez a sokféleség hosszú távon fenntarthatóbb lehet;

N.

mivel különösen a legkevésbé fejlett országokban a népességnek csak egy elenyésző kisebbsége fér hozzá a hálózathoz; mivel a hálózati hozzáférés pedig a belátható jövőben nem fogja elérni a teljes népességet, emiatt pedig az elkövetkező években a decentralizált megoldások – mint például a kisléptékű, hálózaton kívüli és minihálózaton alapuló energiamegoldások – képezik majd az energiához való egyetemes hozzáférés biztosításának egyik fontos módját; mivel a hosszú távú célnak a hálózathoz való egyetemes hozzáférésnek kell lennie;

O.

mivel az AKCS-országokban a rendelkezésre álló megújuló energiaforrások teljes mértékű kiaknázását a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmazott technológiák, az iskolázottság és a politikai végrehajtás hiánya korlátozza;

1.

felszólít minden érdekelt felet, hogy jobban tudatosítsa az emberekben az energiához való egyetemes hozzáférés szükségességét, valamint hogy ismerje fel ennek jelentőségét a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a megbízható, biztonságos, megfizethető, költséghatékony, éghajlatbarát és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása hozzájárul az emberi jóléthez, akárcsak a fenntartható fejlődést célzó erőfeszítésekhez;

2.

támogatja az „energiához való egyetemes hozzáférés” belefoglalását a 2015 utáni időszakra vonatkozó, még meghatározandó globális fejlesztési keretbe, melyet teljes mértékben inkluzív és átlátható módon kell megalkotni;

3.

megállapítja, hogy a tapasztalatok szerint a központosított energiakapacitási és hálózatbővítési célkitűzések esetében a szegények számára nyújtott energiaszolgáltatás terén gyakran nem állt be javulás; ezért hangsúlyozza, hogy szükség van a megújuló decentralizált megoldások – mint például a kisléptékű, hálózaton kívüli és minihálózaton alapuló energiamegoldások – támogatására a fejlődő országok lakossága minden részének, különösen a szegény és a vidéki térségekben élők elérése érdekében; felhívja az EU-t, hogy – pénzügyi és technikai – erőfeszítéseit a félreeső területek energiaszegénységének e kisléptékű megoldásaira összpontosítsa, anélkül, hogy mellőzné az ipari fejlődéshez szükséges nagyléptékű projekteket;

4.

megállapítja, hogy a megújuló energia tekintetében számos fejlődő országban hatalmas potenciál rejlik a fenntartató energiaellátás biztosítása és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség, ezáltal a hullámzó energiaárak miatti sebezhetőség csökkentése terén; felhívja az AKCS-országokat a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatások oly módon történő átalakítására, hogy inkább megújuló üzemanyagokat támogassanak, és azokat elsősorban a legalacsonyabb jövedelmű lakosság körében tegyék hozzáférhetővé;

5.

elismeri, hogy az Európai Unió az elmúlt tíz év alatt már több mint egymilliárd eurót bocsátott rendelkezésre, hogy javítsa az energiához való hozzáférést a fejlődő országokban, és üdvözli, hogy az uniós fejlesztési stratégiával kapcsolatos változtatási program továbbra is támogatási prioritásként kezeli a biztonságos, megfizethető, környezetbarát és fenntartható energiához való hozzáférést; felhívja az Európai Bizottságot, hogy az AKCS-partnerekkel együttműködésben, ellenőrizhető és megbízható mutatók használatával ellenőrizze az energiához való hozzáférés területén e támogatás segítségével elért haladást; üdvözli az EU „Energia a fejlődéshez” kezdeményezését, amely azt célozza, hogy 2030-ra 500 millió embernek biztosítson hozzáférést a fenntartható energiaszolgáltatásokhoz; örömmel látja, hogy az Európai Bizottság által kidolgozott változtatási programban az energiához való hozzáférést kiemelt prioritásként kezelik;

6.

szorgalmazza, hogy a fejlesztésben részt vevő partnerek – köztük az Európai Unió – támogatásukat összpontosítsák a megújuló, energiahatékony, kisléptékű és decentralizált energiamegoldásokra, különösen a vidéki és a szegény lakosság tekintetében, valamint a háztartások és az elosztási hálózatok összekapcsolásának javítására, illetve ismerjék el a szegények energiaigényeinek körét, és tükrözzék azt a terveikben és támogatási portfóliójukban; hangsúlyozza a térségnek megfelelő energiatermékek innovációjára, valamint e termékek telepítésébe való befektetés fontosságát;

7.

felhívja az AKCS-kormányokat, hogy javítsák a végfelhasználók megbízható, megfizethető árú, biztonságos, költséghatékony, környezetbarát és fenntartható korszerű energiaellátáshoz (villamos energia, háztartási tüzelőanyag, mechanikus energia) való hozzáférését, valamint hogy biztosítsák az energiaszolgáltatások egyenlő elosztását és a ténylegesen inkluzív növekedést;

8.

ösztönzi továbbá az innovatív fizetési rendszerek támogatását annak érdekében, hogy az energiához való hozzáférés megfizethető legyen a végfelhasználók számára;

9.

ösztönzi a hatékonyabb főzőeszközök használatát, mivel a nagy mennyiségű biomassza szabad tűzön történő hagyományos elégetése káros hatással van főként a nők és a gyermekek egészségére, továbbá az erdők pusztulását okozza;

10.

felhív a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmazott, megfizethető árú technológiák, valamint a kapcsolódó kutatások, ismeretek és innovációk támogatására és átadásának elősegítésére az AKCS-országokban;

11.

sürgeti e tevékenységek tapasztalatainak elterjesztését és a bevált gyakorlatok cseréjét hatékonyságuk növelése érdekében;

12.

felhívja a figyelmet a Dél–Dél együttműködés jelentőségére az energia területén, ami technológiai megoldások kifejlesztéséhez vezethet, növelheti az önállóságot, és elkerülhetővé teszi a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokból eredő lehetséges konfliktusokat; felhívja az AKCS-országokat, hogy a források és a K+F költségeinek megosztása érdekében állítsanak fel regionális kutatási és fejlesztési együttműködési platformokat, és építsenek ki hálózatokat a már meglévő hazai kutatóintézetekből;

13.

hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedéseket kell tenni az energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításáért annak érdekében, hogy a társadalom legszegényebb tagjai is részesülhessenek ezekből a fejlesztésekből;

14.

hangsúlyozza az AKCS-országok és az EU-tagállamok civil társadalmi szervezeteinek kulcsszerepét a társadalom legszegényebb és a legkülső területeken élő tagjai elérésében, illetve – mind a regionális, mind a nemzeti szintű fejlődés előfeltételeként – az energiához való hozzáférés elősegítésében;

15.

felhívja az AKCS-országokat, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében foglalják bele ezen intézkedéseket a nemzeti fejlesztési stratégiájukba;

16.

támogatja a fenntartható energiafelhasználással kapcsolatos tájékoztatást és képzést;

17.

hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmus nemzetközi szinten egyike azon igen kisszámú pénzügyi mechanizmusoknak, amelyek kisléptékű megújulóenergia-megoldásokra nyújtanak finanszírozást, és felhív a következő, 2014–2020 közötti időszak többéves pénzügyi keret értelmében létrehozott AKCS–EU energiaügyi pénzügyi mechanizmus megerősítését célzó további támogatására; elismeri, hogy a kiterjesztett és kiszélesített mechanizmus az egyetlen olyan kezdeményezés, amely az energiaszegénység csökkentését célzó decentralizált projekteket célozza;

18.

felhívja az EU-t, hogy a megújuló energiaprojektek finanszírozása tekintetében dolgozzon ki a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos kritériumokra vonatkozó egyértelmű iránymutatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy tegye az új energiaügyi projektek elsődleges támogatási feltételévé a decentralizált megújuló energia használatát, illetve fenntartható alacsony széndioxid-kibocsátást és a nagy energiahatékonyságot;

19.

megerősíti, hogy az AKCS-országoknak joguk van meghatározni saját energiaszerkezetüket, valamint felszólítja őket, hogy energiapolitikájukat meghatározó stratégiai dokumentumokat hozzanak létre;

20.

ösztönzi az AKCS-országokat, hogy vegyenek részt az ENSZ által meghirdetett „Mindenki számára elérhető fenntartható energia” kezdeményezésben, és dolgozzanak ki nemzeti végrehajtási programokat; ösztönzi az AKCS-országokat – nemzeti engedélyezésre jogosult tisztviselőiken keresztül –, hogy az energiához való egyetemes hozzáférésre fejlesztési prioritásként tekintsenek, valamint hogy a szegénységcsökkentési stratégiai dokumentumaikban (PRSP) és oktatási programjaikban az energiát kiemelt ágazatként kezeljék;

21.

hangsúlyozza a világosan megfogalmazott, mérhető minimumszabályok jelentőségét, amelyeket célkitűzésekként kell rögzíteni a főzésre, világításra, fűtésre, hűtésre vagy a telekommunikációra használt energiához való hozzáférés terén elért előrehaladás nyomon követése érdekében;

22.

felhívja az Európai Uniót, hogy nyújtson támogatást az ENSZ által meghirdetett „Mindenki számára elérhető fenntartható energia” kezdeményezésben részt vevő AKCS-országoknak intézményi és technológiai kapacitásuk kiépítéséhez; hangsúlyozza a kiszámítható jogi keretek és a külföldi befektetések előfeltételének tartott jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát; felhívja az AKCS-államokat, hogy hozzanak tájékozott döntéseket a megfelelő üzleti modellekről annak érdekében, hogy a keresleti oldal megfeleljen a kínálati oldalnak; ösztönzi az Unió tagállamait, hogy segítsék az AKCS-országokat az alkalmas technológiák kapcsán szerzett bevált gyakorlatok és ismeretek cseréjében;

23.

különösen ösztönzi az energiahatékonysággal kapcsolatos technológia átadását, hogy lehetővé váljon az energia legproduktívabb módon történő felhasználása az adott energiamennyiség által biztosított energiaszolgáltatások maximális kihasználtsága érdekében;

24.

felszólít minden érdekelt felet, hogy mozdítsa elő az olyan nagy projektek és decentralizált projektek vegyítését, amelyek célja a megfizethető árú energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása az AKCS-országokban; elismeri, hogy az energiaszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés 2030-ra történő megvalósításához az összes új energiatermelés 55 %-át hálózaton kívüli és minihálózatokon alapuló megoldások révén kell biztosítani;

25.

megjegyzi, hogy nagyléptékű megújulóenergia-rendszerekre lehet szükség a városi központok és az ipar növekvő energiaigénye fenntartható kielégítésének érdekében; felszólít arra, hogy az ilyen programok mindenkor tartsák tiszteletben a legmagasabb szintű társadalmi és környezetvédelmi normákat;

26.

emlékeztet, hogy az átláthatóság és a jó kormányzás az AKCS–EU fejlesztési együttműködés alapját képezik;

27.

felhívja az EU-t, hogy az e szektort érintő nemzetközi együttműködések kidolgozása és végrehajtása során tartsa tiszteletben a megbízható, biztonságos, megfizethető, költséghatékony, éghajlatbarát és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés elvét;

28.

elismeri, hogy a civil társadalom, valamint az energiaágazatban tevékenykedő helyi hatóságok és szabályozók fontos szerepet töltenek be a korrupció megfékezésében;

29.

felhívja az Európai Uniót, hogy az Unió hivatalos fejlesztési támogatásán keresztül, köz- és magánszféra közötti partnerségek vagy a banki hitelgarancia-programok létrehozása révén ösztönözze az energetikai infrastruktúrába és energiaszolgáltatásokba történő külföldi magánbefektetéseket;

30.

hangsúlyozza, hogy a magánvállalatoknak hasznos szerepet kellene játszaniuk abban, hogy a fejlődő országok, főként az energiához való egyetemes hozzáférés tekintetében, teljesíthessék a millenniumi fejlesztési célokat; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos a pénzügyi források és az alacsony jövedelmű piacoknak megfelelő technológiai jártasság fejlesztésének támogatása főként a magánvállalatok nemzeti és nemzetközi intézményi partnerségekbe történő fokozottabb bevonása révén;

31.

hangsúlyozza, hogy az AKCS-EU az energiával kapcsolatos fejlesztések területén történő együttműködésének arra kell koncentrálnia, hogy több energiát több területre juttassanak el, és hogy biztosítsák az energiaellátás minőségét, stabilitását és megbízhatóságát, valamint az energiahatékonyságot;

32.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, az Európai Unió Tanácsa elnökségének, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

—

amely összeült Paramaribo városában (Suriname), 2012. november 27-től29-ig,

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel „Demokratikus lázadások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten: következmények az AKCS-országokra, Európára és a világra nézve” című, 2011. május 18-i (6), valamint „Az arab tavasz és annak a szomszédos szubszaharai államokra gyakorolt hatása” című, 2011. november 23-i (7) állásfoglalásaira,

—

tekintettel 2012. május 30-án Horsensben (Dánia) elfogadott, „A líbiai konfliktus politikai hatása a szomszédos uniós és AKCS-államokra” (101.157/fin) című állásfoglalására,

—

tekintettel társelnökeinek 2012. május 28-i, horsensi nyilatkozatára a mali helyzetről,

—

tekintettel az Európai Parlamentnek a mali helyzetről szóló 2012. április 20-i és a Száhil övben kialakult emberi jogi és biztonsági helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalásaira;

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa Száhil övre vonatkozó biztonsági és fejlesztési kezdeményezésről szóló, 2010. október 1-jei végleges jelentésére (8),

—

tekintettel a Tanács Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos európai uniós stratégiáról szóló 2011. március 21-i következtetéseire (a Külügyek Tanácsának 3076. ülése),

—

tekintettel a Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégia tekintetében elért előrehaladásról szóló, 2012. márciusi EKSZ-jelentésre,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa Száhil övről szóló, 2012. március 23-i következtetéseire (9), amely jóváhagyja a Száhil övben tanácsadással, segítségnyújtással és képzéssel foglalkozó polgári KBVP-misszió válságkezelési koncepcióját,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa Maliról és a Száhil övről szóló, 2012. július 23-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács Malira vonatkozó, 2012. október 15-i és november 19-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek Főigazgatóságának nyilatkozatára a mali humanitárius válság megelőzéséről,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve szóvivőjének 2012. március 22-i és 26-i nyilatkozataira, a mali helyzetről szóló 2012. áprilisi nyilatkozatra és az észak-mali emberi jogi helyzetről, illetve a Timbuktu város történelmi örökségének elpusztításáról szóló 2012. július 4-i nyilatkozatokra,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. július 4-i nyilatkozatára, amelyben megerősíti az EU elkötelezettségét Mali népének támogatására az ország egész területén törvényes és felelős kormány visszaállítása terén, illetve 2012. július 31-i nyilatkozatára, amelyben emlékeztet, hogy az Európai Unió minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést és a kövezés általi kivégzést, amely különösen kegyetlen és embertelen büntetés;

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Maliról szóló, 2012. március 22-i és 26-i, valamint április 4-i és 9-i, augusztus 8-i (10) és szeptember 17-i (11) nyilatkozataira,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának júliusi kérelmére, hogy a nemzetközi közösség dolgozzon ki integrált regionális stratégiát a mali helyzetre vonatkozóan,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a mali helyzetről szóló 2012. július 5-i 2056 sz. és a 2012. október 12-i 2071. sz. határozataira,

—

tekintettel a Száhil övről szóló 2012. szeptember 26-i, New York-i magas szintű találkozóra, Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár ugyanaznapi, a Száhil övnek nyújtandó sürgős nemzetközi támogatásra irányuló felhívására, illetve Romano Prodi az ENSZ-főtitkár különmegbízottjának történő kinevezésére;

—

tekintettel a líbiai válság Száhil övre gyakorolt hatását értékelő misszióról szóló, 2012. január 26-i ENSZ-jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000), illetve a fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszakról szóló 1820 (2008), 1888 (2009) és 1960 (2010) határozataira,

—

tekintettel az ENSZ menekültügyi ügynökségének (UNHCR) 2012. február 23-i felhívására, hogy fordítsanak 35,6 millió dolláros összeget a Maliban egyre súlyosbodó humanitárius válság leküzdésére,

—

tekintettel több ENSZ-ügynökség jelentéseire és felhívásaira:

—

tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának nyilatkozatára, amelyben elítéli az ország északi és déli részén elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket,

—

tekintettel az Afrikai Uniónak a terrorizmus megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményéhez csatolt jegyzőkönyvre, amelyet 2004. július 8-án, az Afrikai Unió Konferenciájának 3. rendes ülésszakán fogadtak el Addisz-Abebában, és az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának a mali helyzetről szóló, 2012. július 14-i végleges közleményére,

—

tekintettel az Afrikai Unió soros elnökének, Boni Yayinak, Benin elnökének a nemzetközi közösséghez intézett felhívására, hogy működjenek együtt az Afrikai Unióval a nagyléptékű humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében, amely felhívást követően 2012. október 19-én, Bamakóban ülést tartott a mali helyzetről a támogatási és ellenőrzési munkacsoport az Afrikai Unió kezdeményezésére, konzultálva az ENSZ-szel, illetve a Nyugat-afrikai Államok Közösségével,

—

tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai vezetésű nemzetközi támogató misszió (MISMA) összehangolt működési koncepciójának tervezett végrehajtására vonatkozó 2012. november 13-i határozatára, valamint arra vonatkozó ajánlására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezze a missziót egyéves időtartamra;

—

tekintettel a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) konfliktusok megelőzését, kezelését és rendezését, illetve a béke és biztonság fenntartását célzó mechanizmusról szóló jegyzőkönyvének vonatkozó rendelkezéseire;

—

tekintettel 2012. április 15-i ouagadougou-i nyilatkozatra, a katonai junta és az ECOWAS közötti, 2012. április 6-i keretegyezményre és az alkotmányos rendhez való visszatérésre vonatkozó, 2012. április 1-jei kötelezettségvállalásra,

—

tekintettel az ECOWAS államfői és kormányai konferenciája rendkívüli ülésének végleges közleményére, amely határozatot tesz közzé az afrikai vezetésű nemzetközi erők összehangolt működési koncepciójának elfogadásáról,

—

tekintettel arra, hogy a mali kormány kérelmére a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze megindította a helyzet előzetes vizsgálatát, illetve az ország északi részén elkövetett bűncselekmények – nemi erőszak, civilek lemészárlása, gyermekkatonák toborzása, kínzás, fosztogatás, erőszakos eltüntetések, valamint kórházak, bíróságok, polgármesteri hivatalok, iskolák, templomok, mecsetek és mauzóleumok lerombolása – a Nemzetközi Büntetőbíróság elé terjesztésére,

—

tekintettel Mali ideiglenes elnöke, Dioncounda Traoré az ENSZ-főtitkárhoz intézett levelére, melyben kéri, hogy az ENSZ Biztonsági Tanács fogadjon el határozatot, mely az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete értelmében engedélyezi nemzetközi katonai erő beavatkozását annak érdekében, hogy segítsen a mali hadseregnek visszaszerezni az elfoglalt északi régiók feletti uralmat,

—

tekintettel a Nemzetközi Válság Csoport 2012. szeptember 24-i jelentésére, a Human Rights Watch a helyi lakosság ellen elkövetett súlyos jogsértésekről szóló, 2012. évi jelentésére, valamint az Amnesty International jelentésére a junta által elkövetett erőszakos eltüntetésekről, bírósági eljárás nélküli kivégzésekről és kínzásokról,

A.

mivel Mali északi részén erőszakos összecsapások újabb hulláma söpör végig 2012. január 17. óta, amikor muzulmán fegyveres csoportok, tuareg felkelőkkel szövetkezve felkelést indítottak a központi kormány ellen;

B.

mivel azt követően, hogy katonai tisztviselők fellázadtak amiatt, hogy nem kaptak kellő támogatást az észak-mali lázadók elleni harchoz, a 2012. március 22-i puccs véget vetett a hosszú demokratizálódási folyamatnak, amely több mint két évtizede vette kezdetét Maliban, félbeszakította a választásokat, és lehetővé tette a törvényen kívüli fegyveres csoportok számára, hogy előrenyomuljanak az ország déli része felé;

C.

mivel az 1992. február 25-i alkotmánynak megfelelően a nemzeti közgyűlés elnökét köztársasági elnökké választották;

D.

tekintettel a politikai vezetők – többek között az elnökválasztáson induló két jelölt – és katonai táborokban fogságban tartott vezető katonai tisztviselők bármiféle bírósági eljárás nélküli letartóztatásainak hullámára;

E.

tekintettel Traoré elnök párbeszédre való felhívására, melynek célja Mali egységének megőrzése, és mivel az ország északi részét elfoglaló erőkkel való tárgyalás csak az ország területi integrációjának tiszteletben tartására, illetve az erőszak, a terrorizmus és a szervezett bűnözés végleges beszüntetésére vonatkozó kötelezettségvállalás alapján lehetséges;

F.

mivel a létrehozott ideiglenes kormány számos kihívással szembesül, úgy mint a mély biztonsági, politikai, gazdasági és társadalmi válság, melyet a munkanélküliség növekedése kísér, és mivel csak egy legitim, demokratikus úton megválasztott hatóság oldhatja azt meg tartósan;

G.

mivel a Száhil öv döntő fontosságú, a Maghreb-országok, Afrika és Európa biztonságára erős hatást gyakorló terület a szubszaharai Afrika és Európa között, és mivel az egész nemzetközi közösségnek foglalkoznia kell ezzel annak érdekében, hogy amennyiben a helyzet továbbra is fennmarad, a terrorista erők ne tarthassák ellenőrzés alatt Mali északi részét;

H.

mivel Észak-Mali törvénytelenségek által jellemzett, fegyveres erők által elfoglalt területté vált, melyek megsértik az állampolgárok alapvető jogait, azonnali kivégzéseket, fosztogatásokat és nemi erőszakot hajtanak végre, és folytatják a világ kulturális örökségének – amire Mali, Afrika és az egész világ büszke – részét képező vallási jelképek lerombolását, és mivel ez a terület emellett támogató bázist jelent a Maghreb-országok, az afrikai országok és az Európai Unió országai ellen irányuló terrortámadásokhoz, valamint lehetővé teszi az olyan változatos célkitűzések teljesítését, mint a csempészet elterjedése és az iszlamista államok létrehozása;

I.

mivel az Iszlám Maghreb al-Kaidája (AQMI) és más fegyveres iszlamista erők, mint az Anszár ad-Dín, a Nyugat-afrikai Egységes Mozgalom a Szent Háborúért (MUJAO) és a nigériai székhelyű Boko Haram aktív tevékenységet folytatnak a régióban – nevezetesen a drog-, fegyver-, cigaretta- és embercsempészetben –, és különösen a túszok váltságdíjért történő elrablása terén;

J.

mivel az Észak-Malit elfoglaló erők semmibe veszik a tolerancia, a szolidaritás és az emberek tiszteletének hagyományait, amelyek az iszlám e régióban gyakorolt formájának részét képezik;

K.

mivel 2008 óta több mint 25 nyugati személyt raboltak el a Száhil övben; mivel az áldozatok turisták, nem kormányzati szervezetek alkalmazottai és különböző nemzetiségű, főleg európai és algériai diplomaták voltak; mivel e túszok közül néhányat még mindig fogva tartanak, többek között a 2010 szeptemberében elrabolt francia állampolgárok egy csoportját;

L.

mivel a 2003 óta elrabolt mintegy 40 túszért váltságdíj formájában követelt összegek jelentik az AQMI és szövetségesei fő bevételi forrásait, lehetővé téve számukra a fegyverek, az ellátás és a toborzás finanszírozását, valamint közreműködés megvásárlását, ami azt jelenti, hogy a terrorizmus elleni küzdelem az illegális pénzmozgások és az adóparadicsomok elleni küzdelmet célzó erőfeszítéseket is követel;

M.

mivel Mali északi régióinak kiterjedtsége és határainak gyenge ellenőrzése miatt a tájékoztatás és a fellépések megfelelő regionális összehangolására van szükség;

N.

mivel a Líbiából származó fegyverek Észak-Maliban történő elterjedése – amely ellen a hatóságok nem tesznek semmit –, a kábítószer- és cigarettacsempészet, a magas munkanélküliségi ráta és a szegénység jelentősen hozzájárul az egész régió destabilizációjához, és veszélyezteti Afrika (nyugati részétől Szomáliáig), a Maghreb-országok és az Európai Unió biztonságát és stabilitását;

O.

mivel Mali területi integritásának visszaállításához és a régióbeli tartós béke eléréséhez Algéria kormányának hatékony részvételére és egyértelmű bevonására van szükség;

P.

tekintettel az Európai Unió – különösen a fejlődés előmozdítására tett – beruházására Maliban és a régióban;

Q.

mivel a nemzetközi közösség nem tekintheti Észak-Mali potenciális természeti erőforrásait egyedüli érdeklődésre számot tartó területnek;

R.

mivel e konfliktusok általában az emberi jogok tiszteletben tartásának hiányára, a jogállamiság hiányára, az etnikai és vallási feszültségekre, a szervezett bűnözésre, az igazságtalanságokra és az egyenlőtlenségekre vezethetők vissza;

S.

tekintettel a Maliban – különösen az északi régiókban – fegyveres banditák által elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekre, melyek során emberek végtagjait vágták le feltételezhetően a saría jognak megfelelően;

T.

mivel az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselője mélységes aggodalmának adott hangot a gyermekkatonáknak az elfoglalt régiókban történő toborzásáról szóló beszámolók miatt;

U.

mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők több mint 50 %-a nő és gyermek, akik semmilyen védelemben nem részesülnek és ezért különösen veszélyeztetett csoportot alkotnak, amit jól illusztrál, hogy az Anszár ad-Dín külön börtönt hozott létre a fejkendő viselésének elmulasztása miatt letartóztatott nők számára;

V.

tekintettel a fennálló bizonytalanság komoly következményeire, melyek nem csak a régió gazdaságát érintik, hanem az olyan területeket is, mint az erőforrások kiaknázásából származó bevételeknek állami eszközök útján történő elosztása a magas ifjúsági munkanélküliség, a régióbeli szegénység, a foglalkoztatás biztonságának hiánya, a rendkívül hátrányos társadalmi helyzet és a fiatalok terrorista csoportok általi toborzásának leküzdésére; mivel a Száhil övben ezért a terrorizmus ellen vívott küzdelmet hosszú távon a fejlesztés, a társadalmi igazságosság, a jogállamiság és az integráció előmozdítását célzó aktív politika révén kell megvalósítani;

W.

mivel a lázadók által ellenőrzött területeken folyamatosan romlik a humanitárius helyzet, mivel a fosztogatás, az elrablások és a káosz széles körben elterjedtté váltak, ami arra kényszeríti az embereket, hogy olyan régiókba vándoroljanak, ahol rendkívüli szegénységben kell élniük és nem tudják alapvető emberi szükségleteiket kielégíteni;

X.

mivel a legtöbb humanitárius szervezet a létesítményei és raktárai elleni támadások miatt elhagyta az északi régiókat;

Y.

mivel az ENSZ becslései szerint Maliban 4,6 millió ember – közülük 1,6 millióan az ország északi részében – van kitéve az élelmiszerhiány kockázatának, elsősorban a segélyműveletek bizonytalanság miatti felfüggesztése miatt;

Z.

mivel a konfliktusban érintett felek közötti tárgyalások humanitárius folyosó kialakításához vezettek, melyen keresztül a mali Vöröskereszt az Észak-Maliban élőkhöz juttatja el az élelmiszereket;

AA.

tekintettel a kulturális emlékművek rendszeres pusztítására Timbuktuban és Gaoban, melyek UNESCO világörökségi helyszínek;

1.

elítéli

2.

elítéli a Dioncounda Traoré, hivatalban lévő elnök ellen 2012. május 21-én elkövetett erőszakos cselekményt;

3.

határozottan elítéli a hatalom erő általi megszerzésének minden formáját, valamennyi terrorista cselekményt, a kórházak, iskolák, segélyszervezetek és kormányépületek fosztogatását, a kegyetlen és embertelen büntetés valamennyi formáját, valamennyi háborús bűncselekményt és az elrablásokat, és mély részvétét fejezi ki azon ártatlan civilek felé, akik e cselekmények miatt vesztették életüket;

4.

határozottan elítéli a Maliban civilek – különösen az egészségügyi dolgozók, a törzsi vezetők, tanárok és újságírók – ellen elkövetett emberi jogi jogsértéseket;

5.

súlyos aggodalmának ad hangot a gyermekkatonák toborzását illetően, és hangsúlyozza a támogatásnyújtás fontosságát, különösen a nők és lányok esetében;

6.

semmisnek nyilvánítja Azawad állítólagos függetlenségét, és megerősíti, hogy Mali egy független, szuverén, szekuláris és oszthatatlan állam;

7.

megvon mindennemű támogatást a terrorcselekmények felelőseitől;

8.

felszólít Mali területi integritásának visszaállítására, valamint a béke, a demokrácia és stabilitás régióban történő helyreállítására;

9.

felhívja a nemzeti egységkormányt és az ECOWAS-t, hogy törekedjenek a 2071. sz. határozat (7) bekezdésében meghatározott 45 napos határidő betartására a stratégiai koncepcióra és az ENSZ BT által engedélyezett afrikai műveletről szóló műveleti koncepcióra vonatkozó részletes és megvalósítható ajánlások benyújtásakor;

10.

felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a lehető leghamarabb tegyen lépéseket a mali átmeneti hatóságok azon kérése érdekében, hogy a 2071. sz. határozat (6) bekezdésével összhangban egy nemzetközi erő támogassa a mali fegyveres erőket az Észak-Mali elfoglalt régiói feletti ellenőrzés visszaszerzésében, hogy véget vethessenek az emberek szenvedésének;

11.

felhívja az ideiglenes kormányt, hogy folytasson vizsgálatokat a 33. ejtőernyős ezred („vörös barettesek”) katonáinak eltűnése és az ellenük elkövetett erőszak kapcsán, és a felelősöket állítsa bíróság elé;

12.

felhívja az ECOWAS-t és az EU-t, hogy támogassák az ország demokratizálódását és fejlődését, ami az intolerancia és az erőszak leküzdésének fő módja;

13.

helyteleníti a politikai, intoleráns és erőszakos iszlám növekvő befolyását az országban;

14.

emlékeztet, hogy az emberek önrendelkezéshez való jogának egyetlen törvényes útja a szabad és tisztességes választás, és ezért reméli, hogy a 2012. április 6-i ütemtervben és keretmegállapodásban rögzített időszakon belüli szabad és demokratikus választási folyamat folytatása révén gyorsan visszatér a demokratikus alkotmányos rend;

15.

felszólít a túszok azonnali szabadon bocsátására, őszinte együttérzését fejezi ki családjaik felé, és részvétét küldi a kivégzett túszok családjainak;

16.

felhívja az összes érdekelt felet – különösen Mali politikusait –, hogy tanúsítsanak önmérsékletet és mutassanak egységességet az állami hatóságok tekintélyének visszaállítása és megerősítése, valamint a regionális és nemzetközi szinten tett kezdeményezések végrehajtásának elősegítése érdekében;

17.

felszólít az elmúlt hónapokban Maliban elkövetett atrocitások kivizsgálásának megkezdésére; felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy járjon el a Mali kormánya által megküldött anyagok ügyében, és indítson büntetőeljárást minden háborús bűnt és emberiesség elleni bűncselekményt elkövető személy ellen;

18.

felhívja az MNLA-t, a MUJAO-t és az Anszár ad-Dín mozgalmat, hogy Mali alkotmányával és a nemzetközi joggal összhangban azonnal adják át a megszállt zónák feletti ellenőrzést Mali állam törvényes hatóságainak;

19.

hangsúlyozza a terroristákat és bűntársaikat finanszírozó források elapasztását célzó hatékony intézkedések szükségességét; felszólít az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODOC) által javasolt intézkedések elfogadására és egy speciális „Tracfin-program” kidolgozására;

20.

sajnálja, hogy az EU – szoros együttműködésben az ECOWAS-szal, az Afrikai Unióval és az ENSZ-szel – késedelmesen fogadja el az Észak-Malit elfoglaló fegyveres csoportokhoz tartozók és az alkotmányos rendhez való visszatérést akadályozók elleni célzott szankciókat;

21.

felszólít arra, hogy a terrorizmus ellen hozott minden intézkedés feleljen meg a nemzetközi emberi jogi egyezményeknek és jegyzőkönyveknek;

22.

testvériségét és szolidaritását fejezi ki az Észak-Maliban élő nők, férfiak és gyermekek irányába;

23.

üdvözli

24.

elismerését fejezi ki az ECOWAS közvetítés érdekében tett erőfeszítéseiért; üdvözli az ECOWAS, az Afrikai Unió és az ENSZ, valamint a szomszédos országok fellépését annak érdekében, hogy Mali konkrét intézkedéseket hozhasson az ország szuverenitásának, egységességének és területi integritásának megóvására;

25.

üdvözli a mali kormány és az ECOWAS között 2012. szeptember 23-án létrejött megállapodást, mely egy afrikai katonai erő Maliban történő bevetéséhez vezetett;

26.

felhívja az ECOWAS-t erőfeszítéseinek folytatására, és felhívja az Európai Uniót, hogy tevékenyen álljon ki az ECOWAS és az ENSZ mellett Mali békéjének és területi integritásának visszaállítása érdekében;

27.

üdvözli Burkina Faso közvetítését, és felhívja Mali kormányát, hogy hozzon létre egy nemzeti tárgyalóbizottságot a nemzetközi közvetítés támogatására;

28.

üdvözli az ENSZ főtitkár döntését egy Malival foglalkozó különmegbízott kinevezéséről, valamint az Afrikai Unió döntését a Malival és a Száhil övvel foglalkozó főképviselő kinevezéséről;

29.

üdvözli az ENSZ BT által az Alapokmány VII. fejezetének értelmében elfogadott 2071. sz. határozatot, és a növekvő nemzetközi érdeklődést a Száhil öv és Mali iránt – amit a 2012. szeptember 26-i ENSZ Közgyűlés alkalmával tartott magas szintű találkozó is bizonyított –, valamint a Száhil övre vonatkozó integrált ENSZ-stratégia kidolgozását;

30.

felhívja a nyugat-afrikai és a Maghreb- országok kormányait, hogy lépjenek fel a fegyverek terjedése és a kábítószer-csempészet ellen azáltal, hogy kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztési stratégiát állítanak fejlesztési politikájuk központjába annak érdekében, hogy általánosságban biztosítsák a lakosság számára az alapvető közszolgáltatásokat, és különösen a foglalkoztatást a fiatalok számára;

31.

reméli, hogy azon afrikai országokat is bevonják, melyek nem tagjai az ECOWAS-nak, de közvetlenül érintettek a Száhil öv és a Szahara biztonságában;

32.

reméli, hogy a 2010-ben Algéria, Mali, Mauritánia és Niger által a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem Száhil-Szahara régióban történő koordinációja érdekében létrehozott közös személyzeti műveleti bizottság (CEMOC) végre aktív szerepet fog vállalni;

33.

felszólít egy közös európai uniós terv kidolgozására, mely részletesen értékeli a Száhil övben fennálló válsághelyzet és a Maliban folyó fegyveres konfliktus kezelését szolgáló fellépések támogatását; úgy véli, hogy az Európai Uniónak aktív szerepet kell vállalnia az ECOWAS, az Afrikai Unió és az ENSZ mellett Mali békéjének, biztonságának és szuverenitásának visszaállítása érdekében; sürgeti az Európai Uniót, hogy biztosítsa az ECOWAS katonai fellépéseihez szükséges támogatást;

34.

üdvözli az EUCAP SAHEL Niger KBVP-misszió 2012. augusztus 1-jei beindítását;

35.

üdvözli az EU Külügyminiszteri Tanácsának 2012. november 19-én tartott ülése következtetéseit, melyekben emlékeztetnek az EU szándékára, hogy pénzügyi támogatást nyújt a Maliban zajló afrikai művelethez, és üdvözlik a közös biztonság- és védelempolitika keretében, az ENSZ megbízása alatt létrehozandó misszióról szóló javaslatot;

36.

hangsúlyozza, hogy a harcokba való európai katonai beavatkozás kizárt, de reméli, hogy az EU – az ENSZ megbízatása keretében – képes lesz kedvező választ adni a mali hatóságok logisztikai támogatásra vonatkozó kéréseire, mely által biztonságossá tehetik az intézményeket, civil ellenőrzés alatt újjászervezhetik a fegyveres és biztonsági erőket, valamint visszaállíthatják a területi integritást;

37.

meggyőződése, hogy a régióra vonatkozó tartós megoldásnak az állami intézmények megerősítését, a polgárok döntéshozatalban való aktív részvételét, illetve a fenntartható és méltányos gazdasági fejlődés megalapozását kell megcéloznia;

38.

felhívja Mali kormányát, hogy – amennyiben rendelkezésre áll nemzetközi befektetés – folytasson méltányos politikát Mali teljes lakosságának földhöz és vízhez való hozzáférésével kapcsolatban;

39.

véleménye szerint a mali konfliktus békés megoldásához a konfliktus kiváltó okának kezelésére van szükség, ami magában foglalja az erőforrásoknak és az azokból származó jövedelemnek az állami költségvetés eszközeivel – a különböző régiók fenntartható és méltányos fejlődésének biztosítása érdekében – történő elosztásának garantálását és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását;

40.

sürgeti, hogy a bányászati projektek tekintetében összhangba kell hozni a nemzeti jogszabályokat és a nemzetközi egyezményeket;

41.

ismételten súlyos aggodalmának ad hangot a humanitárius és élelmezési válság rohamos súlyosbodása miatt, és felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy bővítsék és gyorsítsák meg a rászoruló lakosság részére nyújtandó humanitárius szállítmányokat;

42.

felhívja a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a Malival szomszédos, több tízezer menekültet befogadó országokat;

43.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az EU, az Afrikai Unió, az AKCS-csoport és az ECOWAS intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint Mali kormányának, parlamentjének és ideiglenes elnökének.

—

amely összeült Paramaribo városában (Suriname), 2012. november 27-tól29-ig,

—

tekintettel eljárási szabályzata 18. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Cotonouban, 2000. június 23-án aláírt, majd 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött 2000/483/EK partnerségi megállapodásra,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

—

tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezmény 3. cikkére és annak II. jegyzőkönyvére, amely megtiltja a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és egyéb atrocitásokat,

—

tekintettel az 1989. november 20-i nemzetközi gyermekjogi egyezményre, amely különösen megtiltja a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonását,

—

tekintettel a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, a gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezményhez fűzött fakultatív jegyzőkönyvre, amelyet ratifikáltak a Nagy Tavak régiójának országai,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataira, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló 2076 (2012), 2053 (2012), 1925 (2010) és 1856 (2008) számú határozatokra, amelyek rögzítették az ENSZ kongói demokratikus köztársasági missziójának (MONUSCO) mandátumát, továbbá a Biztonsági Tanács 2012. augusztus 2-i nyilatkozatára és az ENSZ-főtitkár e kérdéssel foglalkozó havi jelentéseire,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000), 1820 (2008), 1888 (2009) és 1960 (2010) számú határozataira,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló, 2005. október 24-i 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló (138)–(140) bekezdéseire,

—

tekintettel az Afrikai Unió alapokmányára (Loméi Szerződés), amelyet az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfőinek rendkívüli csúcstalálkozóján fogadtak el 2000 júliusában Loméban,

—

tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság 1982-ben ratifikált,

—

tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult biztonsági helyzetről szóló, 2012. szeptember 19-i határozatára,

—

tekintettel az EU Külügyminiszteri Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2012. június 25-i és november 19-i következtetéseire,

—

tekintettel az emberi jogi aktivisták védelmével kapcsolatos, 2004-es európai uniós iránymutatásokra, valamint az iránymutatások KDK-ban történő megvalósítására vonatkozó, a misszióvezetők által 2010. március 20-án elfogadott helyi stratégiára,

—

tekintettel a Tanács 2009. október 19-i 2009/769/KKBP együttes fellépésére az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében folytatott rendfenntartó missziójáról (EUPOL RD Kongó) és annak a kongói igazságszolgáltatással való viszonyáról szóló 2007/405/KKBP együttes fellépés módosításáról,

—

tekintettel a biztonsági ágazat reformja céljából 2005 júniusában felállított EUSEC RD Kongó misszióra (a Tanács 2005. május 2-i 2005/355/KKBP együttes fellépése a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági ágazatának reformja keretében az Európai Unió tanácsadói és segítségnyújtási missziójáról),

—

tekintettel az ENSZ főtitkárának a fegyveres csoportok által a KDK keleti részén civilek ellen a közelmúltban elkövetett tömeges nemi erőszakról szóló 2012. augusztus 23-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének 2012. október 19-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó volt ENSZ-különmegbízott, Wallström asszony 2011. június 23-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a KDK-ról szóló korábbi európai parlamenti állásfoglalásokra, különösen a KDK-ban megrendezett választások megfigyeléséről szóló 2012. június 12-i állásfoglalásra,

—

tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke 2012. szeptember 27-i nyilatkozatára,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2012. június 7-i, június 12-i, július 10-i és november 23-i nyilatkozataira,

—

tekintettel Andris Piebalgs fejlesztésért felelős biztos 2011. február 22-i, „KDK: Egy lépés a büntetlenség felszámolása felé” című nyilatkozatára,

—

tekintettel Kristalina Georgievának, a nemzetközi együttműködésért, a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős biztosnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló humanitárius helyzet romlásáról szóló, 2012. június 26-i nyilatkozatára,

—

tekintettel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) állam- és kormányfői által 2006 decemberében Nairobiban aláírt biztonsági, stabilitási és fejlesztési megállapodásra, amely 2008 júniusában lépett életbe,

—

tekintettel az ICGLR állam- és kormányfőinek a KDK keleti részén kialakult biztonsági helyzetről szóló nyilatkozataira, különösen a 2012. november 24-i nyilatkozatra,

—

tekintettel a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének (OIF) a frankofón országok 2012. október 13–14-én Kinshasában tartott csúcstalálkozóján elfogadott, a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló állásfoglalására,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1533 (2004) sz. határozatával létrehozott bizottság elnökének a Biztonsági Tanács elnökéhez írott, 2012. június 21-i, a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló levelére, amelyben elküldte a Kongói Demokratikus Köztársasággal foglalkozó szakértői csoport időközi jelentését és a hozzá tartozó mellékleteket, továbbá kérte ezek tanácsi dokumentumként való közzétételét (S/2012/348),

—

tekintettel az emberi jogi szervezeteknek a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekről szóló jelentéseire,

—

tekintettel a KDK-ról és a Nagy Tavak régiójáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. november 22-i állásfoglalására,

A.

mivel a KDK fegyveres erőinek (FARDC) egyes egységei 2012 áprilisa óta lázadnak az ország keleti részében, pontosabban az Észak-Kivu tartományban, és mivel ez a lázadás hamar a „március 23-mozgalom” (M23) nevet viselő fegyveres felkeléssé vált, amely arra szólít fel, hogy alkalmazzák a KDK kormánya és a Nemzeti Népkongresszus (CNDP) által 2009. március 23-án Gomában aláírt békemegállapodást;

B.

mivel a KDK-ban az elmúlt években zajló háborús folyamat legfőképpen a fegyveres lázadó csoportok, nevezetesen az M23, a Mai-Mai csoport, a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők (FDLR) és a ruandai hutu lázadók, illetve a KDK fegyveres erői (FARDC) közötti konfliktushoz köthető;

C.

mivel az M23-as lázadók közel nyolc hónapja tartják megszállás alatt az Észak-Kivu tartomány nagy részét, mivel ez a terület saját közigazgatást hozott létre, és mivel ezért a tartománynak ez a része teljes mértékben kívül esik a KDK ellenőrzésén, ami folyamatos instabilitást és bizonytalanságot okoz;

D.

tekintettel arra, hogy ez a háborús állapot és az irreguláris fegyveres erők jelenléte a Nagy Tavak régiójában milyen komoly fenyegetést jelent a KDK és a régió békéjére, biztonságára, stabilitására és társadalmi fejlődésére; tekintettel az e helyzetből fakadó súlyos emberi jogi visszaélésekre és humanitárius válságra;

E.

tekintettel az ENSZ-szakértők által a KDK fegyverembargóját értékelő 2012 júniusában készített jelentésre, és az érintett hatóságoknak a jelentésben felvázolt vádakra adott válaszaira;

F.

tekintettel a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) tagállamai, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), az EU, az Afrikai Unió és az ENSZ erőfeszítéseire a KDK keleti részén zajló konfliktus konstruktív politikai megoldására, az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokrácia és a jogállamiság biztosítására, valamint a konfliktusban érintett emberek jólétének és biztonságának elősegítésére;

G.

mivel az ICGLR tagállamai közös ellenőrzési mechanizmust hoztak létre a KDK keleti részén történő csapatmozgások megfigyelése érdekében, és úgy határoztak, hogy semleges nemzetközi erőt alkalmaznak e célból;

H.

mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa a 2053 (2012) számú határozatával 2013. június 30-ig meghosszabbította az ENSZ kongói stabilizációs missziójának (MONUSCO) mandátumát;

I.

mivel e háború kezdete óta a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén olyan, az emberi jogok megsértésével és háborús bűnökkel jellemzett ismétlődő atrocitások történtek, mint a tömeges nemi erőszak – a kiskorú lányokon elkövetett erőszakot is ideértve –, a kínzás, a civileket érintő öldöklés és a gyermekkatonák általános besorozása;

J.

mivel a szexuális erőszak alkalmazása és a nemi erőszak elterjedtebb használata az áldozatok fizikai és pszichikai tönkretételéhez hasonló hatalmas következményekkel bír, és háborús bűnöknek kell ezeket tekinteni;

K.

mivel az emberi jogok megsértéséért és a háborús bűnökért felelős személyek elleni eljárás mellőzése a büntetlenség légkörének kialakulását segíti elő, és ösztönzi az újabb bűncselekmények elkövetését;

L.

mivel a fent említett bűncselekmények, valamint az FARDC és az M23 lázadó csoportok közötti harcok folyományaként több mint 2,4 millió, az érintett területeken élő kongói kényszerült az országon belül elhagyni a lakhelyét, és 420 000 ember menekült a környező országokba, és mivel ők embertelen körülmények között élnek;

M.

mivel az Európai Unió hozzájárul az igazságszolgáltatási és a biztonsági ágazat (rendőrség és hadsereg) újjáépítéséhez, valamint pénzügyi és technikai segítségnyújtással, illetve az EUSEC RD és az EUPOL RD missziók keretén belül megvalósuló képzésekkel törekszik ezen ágazatok megfelelő működésének elérésére;

N.

mivel a KDK bőséges természeti erőforrásokkal rendelkezik, és mivel ezen erőforrások tartós, különösen a KDK – egyébként gyakran fegyveres félkatonai csoportok ellenőrzése alatt álló – keleti részén zajló illegális kizsákmányolása hozzájárul a konfliktus finanszírozásához és fenntartásához, és a régió egészére nézve a bizonytalanság forrását jelenti;

O.

mivel a növekvő munkanélküliség, a szociális válság, az élelmiszerválság, a nem megfelelő alapvető szolgáltatások, a lakosság elszegényedése és a környezetkárosodás szintén felelős részben a régió instabilitásáért; mivel e problémák kezeléséhez átfogó fejlesztési tervre és stratégiára van szükség;

P.

mivel a mostani helyzetet megelőző konfliktusok még mindig hatással vannak a jelenlegi eseményekre; mivel szükséges foglalkozni a konfliktusok következményeivel, különösen a korábbi harcokban résztvevők lefegyverzése, leszerelése és reintegrálása, a menekültek újrahonosítása, a saját országukban lakhelyükről elüldözött emberek újra letelepítése, valamint az életképes fejlesztési programok végrehajtása révén;

Q.

mivel kényszerítő szükségszerűség, hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy véget vessenek e konfliktusoknak, lefegyverezzék és feloszlassák a fegyveres csoportokat és megelőzzék a jövőbeli konfliktusokat, és így megszilárdítsák a békét és a demokráciát, előmozdítsák a stabilitást és a fejlődést a régióban a Nagy-tavak régiójában élő valamennyi nép jóléte érdekében, továbbá hogy lehetővé váljon, hogy a KDK törvényes intézményei az egymást követő háborúkban lerombolt országuk újjáépítésére fordítsák energiáikat,

1.

mély aggodalmának ad hangot a KDK keleti részén kialakult általános helyzet romlása miatt, aminek komoly politikai, gazdasági, társadalmi, humanitárius és biztonsági következményei vannak a KDK-ban és az egész régióban;

2.

határozottan elítéli az M23 és minden más romboló erő által az utóbbi hónapokban a KDK keleti részén vezetett támadásokat; ellenez bármilyen külső beavatkozást a konfliktusba, és felhív minden érintett felet a régióban, hogy jóhiszeműen járuljon hozzá annak békés megoldásához; emellett a 2012. november 24-én Kampalában elfogadott válságkezelési terv azonnali végrehajtására hív fel, és kiemelten üdvözli Sassou Nguesso, a Kongói Köztársaság elnöke diplomáciai erőfeszítéseit;

3.

üdvözli az ICGRL, az Afrikai Unió (AU) és az ENSZ tagállamainak diplomáciai lépéseit és kezdeményezéseit, amelyek célja, hogy a válságra tartós és békés politikai megoldást keressenek;

4.

felszólítja a KDK és a szomszédos országok kormányait, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket, hogy olyan strukturális megoldásra jussanak, amely együttműködés, állandó párbeszéd, a bizalom és a megbékélés megteremtése útján tartós békéhez, biztonsághoz, stabilitáshoz, gazdasági fejlődéshez és az emberi jogok tiszteletéhez vezet a régióban; megerősíti elkötelezettségét, hogy e célból együttműködne a KDK-val és a Nagy Tavak régiójával;

5.

elítél a KDK keleti részén és a Nagy Tavak régiójában elkövetett minden erőszakmegnyilvánulást és valamennyi emberi jogi jogsértést, és szolidaritását fejezi ki a KDK háborúval sújtott népével; felhívja a KDK keleti részén zajló konfliktusokban részt vevő valamennyi erőt, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot, szüntessék be a polgári lakosság, különösen a nők és gyermekek elleni támadásokat, valamint tegyék lehetővé a humanitárius ügynökségek részére, hogy segítséget nyújthassanak a szenvedő polgári lakosság számára, és biztosítsák az ilyen ügynökségek védelmét;

6.

határozottan elítéli a Nagy Tavak régiójában széles körben elkövetett szexuális erőszakot, különösen a nők és leányok ellen elkövetett nemi erőszakot, valamint a gyermekek katonai toborzását; elítéli a Dr Mukwege elleni gyilkossági kísérletet, és e kísérlet felderítése érdekében független bírósági vizsgálatra szólít fel;

7.

alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogi jogsértések összes múltbéli és jelen esetének pártatlan és mélyreható kivizsgálását; sürgeti, hogy az emberi jogi jogsértések, háborús bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények és nők elleni szexuális erőszak elkövetőit és a gyermekkatonák besorozását jelentsék, azonosítsák, büntetőeljárás alá vonják és megbüntessék a nemzeti és nemzetközi büntetőjoggal összhangban;

8.

felhívja a Nagy Tavak régiójának összes országát, hogy tegyenek erőfeszítéseket a büntetlenség felszámolására a jogállamiság javítása folyamatának során, ami az egyetlen eszköz a tartós béke biztosítására és az áldozatoknak a pártatlan bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogának érvényesítésére; felhívja a régió kormányait és az európai országokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB) e célból, és a nemzetközi elfogatóparancsok azonnali végrehajtására szólít fel;

9.

felszólítja a nemzetközi közösséget, különösen az Európai Uniót, az AU-t és az ENSZ-et, hogy továbbra is hozzanak meg minden lehetséges intézkedést a KDK keleti részén élő embereknek nyújtandó koordináltabb és hatékonyabb támogatás érdekében, és járuljanak hozzá a humanitárius katasztrófára adott válasszal kapcsolatos erőfeszítésekhez; mélységes aggodalmát fejezi ki a helyzet, valamint az országon belül lakhelyüket elhagyni kényszerült emberek, illetve a szomszédos országokba menekültek száma miatt, és a számukra nyújtott humanitárius segítségnyújtás fokozására hív fel;

10.

felhívja a Nagy Tavak régiójának minden hatóságát, hogy működjenek együtt az emberek védelme érdekében, és biztosítsák elsősorban a nőkhöz és a gyermekekhez hasonló veszélyeztetett csoportoknak a humanitárius segítséghez való hozzáférést; üdvözli az ICGLR arra irányuló szándékát, hogy humanitárius segítségnyújtási alapot hozzon létre a katasztrófa áldozatai részére;

11.

sürgeti a KDK kormányát és a nemzetközi közösséget, hogy a KDK keleti részén rászoruló valamennyi személyt lássa el orvosi segítséggel, beleértve a traumakezelési és pszichológiai támogatást is;

12.

úgy véli, hogy a KDK természeti erőforrásaihoz való hozzáférés és annak ellenőrzése, valamint az e források kiaknázásából származó bevételnek az állami költségvetésen keresztül való méltányos újraelosztása elengedhetetlen az ország fenntartható fejlődéséhez, különösen az oktatás, az egészségügy és a biztonság terén; felhívja következésképp az Afrikai Uniót és a Nagy Tavak régiójának országait, hogy hozzanak több intézkedést a természeti erőforrások tiltott kizsákmányolása és kereskedelme elleni küzdelem terén, emellett felhívja az Európai Uniót és az egész nemzetközi közösséget, hogy fokozza a KDK-val való együttműködést ezen a téren;

13.

megerősíti a KDK elidegeníthetetlen és vitathatatlan jogát arra, hogy szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartsák;

14.

felszólít arra, hogy mind nemzeti, mind nemzetközi szinten tegyenek erőfeszítéseket az állam tekintélye, valamint a jogállamiság javítására a KDK-ban, különösen a kormányzás és a biztonság terén, többek között az Európai Unió katonai támogató missziójával (EUSEC) és az Unió rendőri segítségnyújtó missziójával (EUPOL) folytatott szoros együttműködés keretében, amit folytatni kell a béke és biztonság mind az országban, mind a Nagy Tavak régiójában való konszolidálása érdekében;

15.

a régió minden országát és az összes nemzetközi szervet felszólítja arra, hogy aktívan működjön együtt a KDK hatóságaival minden fegyveres csoport feloszlatása és leszerelése, valamint a KDK keleti részén a tartós béke megteremtése érdekében;

16.

felszólítja a Nagy Tavak régiójának állam- és kormányfőit, hogy dolgozzanak azért, hogy ténylegesen megvalósuljon a jelenlegi regionális béke és fejlesztési eszközök végrehajtása, és a Nagy Tavak régiójának valamennyi, a biztonsági, stabilitási és fejlesztési megállapodást aláíró államát felszólítja arra, hogy maradéktalanul hajtsák azt végre, hogy lefektethessék és konszolidálhassák a béke és a biztonság szükséges alapjait a régióban; felszólítja az ENSZ-et, az EU-t és az AU-t, valamint a Nagy Tavak régiójának barátait, hogy határozottan és aktívan támogassák a megállapodás végrehajtására irányuló erőfeszítéseket;

17.

üdvözli az ICGLR által a KDK stabilizációjának megvalósítására irányuló erőfeszítések támogatására már elindított kezdeményezéseket, és kiemeli a közös ellenőrzési mechanizmus hatékony működésének, illetve a tervezett semleges nemzetközi erő létrehozásának és hatékony alkalmazásának fontosságát; üdvözli, hogy az érintett országok aktívan dolgoznak e közös ellenőrzési mechanizmus létrehozásán;

18.

válaszokat és cselekvést sürget az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága által készített jelentésben és annak mellékleteiben foglalt állításokra;

19.

támogatja a MONUSCO stabilizációs misszió meghosszabbítását a KDK-ban, ugyanakkor azonnali hatállyal sürgeti, hogy nagyobb hatékonysággal biztosítsa a kongói emberek biztonságát és védelmét; azt az ajánlást teszi, hogy mozdítsák elő és könnyítsék meg a MONUSCO és a KDK kormánya helyi békére irányuló kezdeményezéseinek létrehozását, különösen azokon a területeken, ahol súlyos etnikai feszültségek jellemzőek, a helyzet tartós stabilizálása céljából;

20.

ösztönzi a KDK vezetőit, hogy tegyenek meg minden szükséges kezdeményezést a demokrácia konszolidációjára, emellett alkotmányos és jogszabályi alapon biztosítsák a kongói nemzeten belül minden aktív erő részvételét az ország kormányzásában;

21.

utasítja társelnökeit, hogy továbbítsák ezt az állásfoglalást az Afrikai Unió Tanácsának és Bizottságának, az AKCS Tanácsnak, az EU Tanácsának és Bizottságának, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia tagállamainak, valamint az érintett tagállamok elnökeinek, miniszterelnökeinek és parlamentjeinek.

a)

a partnerségi megállapodás megerősítési folyamatában részt vevő államok;

b)

az AKCS-csoport tagállamai.

i.

az állandó bizottságok által előterjesztett jelentések. Ezek számát plenáris ülésenként háromra korlátozzák. A jelentésekben tartalmazott állásfoglalási indítványok terjedelmét e szabályzat II. melléklete szabja meg;

ii.

egy állandó bizottság által javasolt, vagy maga az Elnökség által előterjesztett sürgős ügyek. A sürgős ügyek felvétele a napirendre kivételnek számít, számuk plenáris ülésenként nem haladhatja meg a kettőt. Az egyéb ügyeket az illetékes állandó bizottságnak továbbítják;

iii.

programpont magas szintű megvitatásra.

—

a demokratikus folyamat előmozdítása párbeszéd és egyeztetés útján;

—

gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi kérdések, és az Európai Fejlesztési Alap működtetése;

—

szociális és környezetvédelmi kérdések.

I.

POLITIKAI ÜGYEK BIZOTTSÁGA

Ez a bizottság azon ügyekben illetékes, amelyek tárgya:

A bizottság feladata a tényfeltáró küldöttségek megszervezése, ideértve a választások megfigyelése céljából kiküldötteket is, a Közgyűlés eljárási szabályzata 28. cikkének megfelelően.

II.

GAZDASÁGI FEJLESZTÉSI, PÉNZÜGYI ÉS KERESKEDELMI BIZOTTSÁG

Ez a bizottság azon ügyekben illetékes, amelyek tárgya:

III.

SZOCIÁLIS ÜGYI ÉS KÖRNYEZETVÉDELMI BIZOTTSÁG

Ez a bizottság azon ügyekben illetékes, amelyek tárgya:

—

Indokolás, előkészítő munkadokumentumok, valamint a tényfeltáró küldöttségekről készült beszámolók: hat oldal

—

A jelentésekben szereplő állásfoglalási indítványok, valamint sürgős témák: négy oldal, preambulumbekezdésekkel együtt, de bevezető hivatkozások nélkül

a)

Minden, az Európai Parlament szokásos munkahelyein rendezett ülésen:

b)

Minden, nem az Európai Parlament szokásos munkahelyein rendezett ülésen: