31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/1

—

úgy ítéli meg, hogy a kultúrák közötti párbeszéd kulcsfontosságú eszköz a kulturális sokféleség jobb megértésének előmozdítása, illetve a népek közeledésének érdekében egy többnyelvű, többkultúrájú Európában;

—

meggyőződése, hogy a különböző vallások és világnézetek közötti párbeszéd a kultúrák közötti fenntartható párbeszéd egyik legfontosabb eszköze;

—

ezért kéri egyrészt az Európai Parlamentet, hogy segítse elő a kultúrák közötti párbeszédet támogató európai charta kidolgozását, másrészt javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy szervezzenek állandó európai fórumot a kultúrák közötti párbeszéd témakörében. Szükség lenne a helyi és regionális önkormányzatok bevonására annak érdekében, hogy létrehozható legyen a városokból és régiókból kiinduló rendszeres párbeszéd;

—

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos hatáskörökkel rendelkeznek a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása terén;

—

úgy ítéli meg, hogy a helyi önkormányzatoknak nyílt párbeszédet kellene létrehozniuk a társadalmon belüli egyes csoportokkal, ezt követően pedig elő kellene segíteniük és támogatniuk kellene az ezen csoportok közötti párbeszédet, illetve találkozókat kellene szervezniük, és felolvasások, fesztiválok, kiállítások és egyéb tevékenységformák révén terjeszteniük kellene az ismereteket;

—

rámutat, hogy számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok felelősségi körébe tartozik az integrációs politikával kapcsolatos jogalkotás és a jogszabályok alkalmazása, ezáltal alapvető szerepet játszanak a bevándorlók integrációjában;

—

úgy véli, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a sikeres integráció előfeltétele. A helyi és regionális önkormányzatok, mivel a polgárokhoz legközelebbi szinten tevékenykednek, ösztönözhetik a kölcsönös elismerést és a kultúrák közötti párbeszédben való aktívabb részvételt.

Előadó

:

Milan BELICA (SK/EPP), Nyitra autonóm régió elnöke

1.

úgy véli, hogy az európai integrációs folyamat alapelve a kulturális sokféleség tiszteletben tartása és előmozdítása. E tekintetben a kultúrák közötti párbeszéd kulcsfontosságú eszköz a kulturális sokféleség jobb megértésének előmozdítása, illetve a népek közeledésének érdekében egy többnyelvű, többkultúrájú Európában;

2.

hangsúlyozza, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a társadalmi és területi kohézióval karöltve segíthet a magán-, társadalmi és polgári élet alapvető értékeinek – amilyen például a szolidaritás, a felelősségvállalás, a tolerancia, a tisztelet, a hagyományos értékek, a társadalmi fejlődésre való törekvés, valamint a társadalmi és kulturális sokféleség megértése – továbbításában. Ezen túlmenően elősegítheti a különböző kulturális hátterű egyének és csoportok közötti kommunikáció és a szolidáris együttélés képességét;

3.

kiemeli, hogy a kultúrához való egyenlő hozzáférés és a kulturális szólásszabadság az európai értékrend alapvető összetevője, valamint a kultúrák közötti párbeszéd és az integráció előfeltétele;

4.

hangsúlyozza, hogy a kultúrák közötti párbeszéd hatékony előmozdítása érdekében regionális és helyi szintű együttműködésre van szükség a helyi és regionális döntéshozók, szociális partnerek, oktatási és képzési létesítmények, nem kormányzati szervezetek, ifjúsági, sport- és kulturális szervezetek, bevándorlókat képviselő struktúrák, illetve a polgárokhoz legközelebb eső szinten tevékenykedő más partnerek részvételével. A vallási és a laikus szervezetek is fontos partnerek ebben a párbeszédben, amennyiben segítenek a kölcsönös megértésre és toleranciára vonatkozó igény kialakításában;

5.

meggyőződése, hogy a különböző vallások és világnézetek közötti párbeszéd a kultúrák közötti fenntartható párbeszéd egyik legfontosabb eszköze. A különféle vallási meggyőződéseket képviselő szervezetek alapvető szerepet játszanak társadalmunkban, illetve helyi és regionális szinten, és az állami és egyházi hatóságok közösen ki tudják dolgozni a kölcsönös megértés előmozdítására és ezáltal a kultúrák közötti párbeszéd erősítésére szolgáló munkamódszereket. Ezeknek a módszereknek és a helyi és regionális szinten kidolgozott tevékenységeknek a támogatása révén is erősíthető a kölcsönös megértés elve;

6.

ezért kéri egyrészt az Európai Parlamentet, hogy segítse elő a kultúrák közötti párbeszédet támogató európai charta kidolgozását, másrészt javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy szervezzenek állandó európai fórumot a kultúrák közötti párbeszéd témakörében. Szükség lenne a helyi és regionális önkormányzatok bevonására annak érdekében, hogy létrehozható legyen a városokból és régiókból kiinduló rendszeres párbeszéd;

7.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos hatáskörökkel rendelkeznek a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása terén. Felelősségteljes szerepük van gazdag kulturális sokféleségünk alakításában és támogatásában. Kulcsfontosságú szerepet töltenek be a bevált gyakorlatok elterjesztésében és alkalmazásában, valamint a kultúrák közötti párbeszéd terén folytatott tapasztalatcserében, különösen a többdimenziós helyi és regionális hálózatok koordinálása révén, az összes érintett szereplő bevonásával;

8.

úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok helyzetükből fakadóan felhívhatják a figyelmet a jelenlegi összetett helyzetre és a különböző kulturális identitások és hitbéli rendszerek együttélésére. Ezért fontos számukra, hogy valóban ismerjék az egyes csoportokat, azok tevékenységeit és hatását a társadalmon belül. Következésképpen a lehető legjobban ki kell szélesíteni a multikulturális párbeszédben részt vevők körét, illetve be kell vonni őket az illetékes helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott közvetlen és intenzív cseréket szolgáló struktúrákba;

9.

jelzi, hogy számos kultúrák közötti kezdeményezést helyi és/vagy regionális szinten irányítanak. A helyi és regionális önkormányzatok, polgárközeliségüknek köszönhetően stratégiailag megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy – más helyi szereplőkkel partnerségben – megfelelhessenek a területükön élő különböző kulturális csoportok speciális szükségleteinek és igényeinek, és előmozdítsák a kultúrák közötti szélesebb körű párbeszédet;

10.

úgy ítéli meg, hogy a helyi önkormányzatoknak nyílt párbeszédet kellene létrehozniuk a társadalmon belüli egyes csoportokkal, ezt követően pedig elő kellene segíteniük és támogatniuk kellene az ezen csoportok közötti párbeszédet, illetve találkozókat kellene szervezniük, és felolvasások, fesztiválok, kiállítások és egyéb tevékenységformák révén terjeszteniük kellene az ismereteket. A helyi és regionális önkormányzatoknak nyílt párbeszédet kellene kezdeményezniük, amelyben pártatlan szerepet játszanának, tiszteletben tartva az egyén és a csoportok szabadságát és jogait; következésképpen csupán mint közvetítők tevékenykednének, esetleg tanácsadást nyújtanának (tájékoztatás, projektek).

11.

úgy véli, hogy a bevándorlóknak lehetőségük kell hogy legyen szavazni a helyi, regionális és európai parlamenti választásokon;

12.

ezért arra szeretné biztatni az érintett önkormányzatokat és politikai csoportokat, hogy segítsék elő az érintettek választásokon történő részvételét, ezzel segítve társadalmi integrációjukat;

13.

úgy véli, hogy a kultúrák közötti párbeszéd a sikeres integráció előfeltétele. A helyi és regionális önkormányzatok, mivel a polgárokhoz legközelebbi szinten tevékenykednek, ösztönözhetik a kölcsönös elismerést és a kultúrák közötti párbeszédben való aktívabb részvételt;

14.

azt javasolja, hogy az Európai Unió – hatásköreinek keretén belül – teremtse meg a sikeres integráció világos keretét és előfeltételeit, jóllehet elismeri, hogy a bevándorlás és az integrációs politika nemzeti hatáskörbe tartozik, és a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani;

15.

rámutat arra, hogy szükség van a bevándorlók (a bürokráciával kapcsolatos szokásos problémákon túli) gyakorlati kérdéseinek kezelését szolgáló struktúrák (egyablakos ügyintézés) létrehozására és fenntartására, amelyek hasznos információkkal tudnak szolgálni, különösen az újonnan érkezettek számára;

16.

rámutat, hogy számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok felelősségi körébe tartozik az integrációs politikával kapcsolatos jogalkotás és a jogszabályok alkalmazása, ezáltal alapvető szerepet játszanak a bevándorlók integrációjában. A közös európai keret kidolgozása során a 14. ponttal összhangban a nemzeti rendszerek közötti különbségeket és az egyes tagállamok földrajzi elhelyezkedését, az eddigi szokásokat, valamint a történelmi és kulturális sajátosságokat tekintetbe kell venni. Ez azt is jelenti, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak különböző adottságaiktól függően kellene egy adott integrációs modellt alkalmazni;

17.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok sokszor közreműködnek az integrációs politika számos aspektusa hatékonyságának és eredményességének meghatározásában, oly módon, ahogyan felvállalják felelősségüket ezeken a területeken.

18.

kéri, hogy megfelelő források álljanak rendelkezésre az integrációs intézkedések számára helyi és regionális szinten, a meglévő programok továbbfejlesztése mellett. A helyi és regionális önkormányzatokat támogatni kell az integrációs folyamat kezelésében: információk nyújtásával, finanszírozással csakúgy, mint a legjobb gyakorlatok kifejlesztésével. Ezért javasoljuk, hogy irányvonalakat és intézkedéseket is dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális szintű projektek és kezdeményezések finanszírozását a bevándorlók integrációja érdekében;

19.

tudatában van annak, hogy az Európai Unióba irányuló bevándorlás nagyarányú. Ezzel kapcsolatban szükség van az együttműködés és a párbeszéd erősítésére a kultúra területén, annak biztosítása érdekében, hogy a kulturális különbségek ne idézzenek elő feszültségeket, hanem ellenkezőleg, váljanak a fejlődés eszközévé, a tolerancia erősítésének és a népek közeledésének eszközévé egy multikulturális Európában, a kölcsönös tiszteleten és a szolidaritáson alapulva;

20.

sürgeti a jogszerűtlen bevándorlást kezelő közös európai politika kidolgozására irányuló erőfeszítések fokozását. A jogszerűtlen bevándorlás számos jogi vonatkozása kívül esik a helyi önkormányzatok hatáskörén, az ezzel járó szociális következmények viszont elsősorban a helyi és regionális szinten jelentkeznek. A kultúrák közötti párbeszéd keretében utakat kell találni és erőfeszítéseket kell tenni a régiókkal és a helyi szinttel való konzultációra a témával kapcsolatos közös politikák kidolgozásakor, valamint a jogszerűtlen bevándorlás sajátos problémáinak kezelésére;

21.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok különleges szerepet játszanak a bevándorlási politikával kapcsolatban, hiszen ők nyújtanak számos, a sikeres integrációhoz fontos szolgáltatást, amilyen a lakhatás, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a képzési és nyelvtanulási programok stb., és így elsőkként őket érintik az ezeken a területeken felmerülő problémák;

22.

hangsúlyozza, hogy az integrációs folyamat sokszor több generációt ölel fel, főként helyi szinten, ezért rendkívül fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hatékony integrációt biztosítsanak strukturális, szociális, gazdasági és kulturális értelemben véve. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az újonnan érkezettek ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést, jogokkal rendelkezzenek, valamint férjenek hozzá a forrásokhoz, a foglalkoztatáshoz és a szolgáltatásokhoz, hogy ezáltal teljes mértékben részt vehessenek az európai társadalom életében. Abszolút előfeltételről van itt szó. Alapvetően fontos a normális munkaerőpiachoz való hozzáférés, amelynek szabályozása a tagállamok feladata;

23.

javasolja, hogy tanulmányozzák annak lehetőségét, hogy az egyes tagállamokban létrehozzák a helyi és regionális önkormányzatok hálózatának rendszerét a bevándorlási hullám hatékony kezelését lehetővé tévő együttműködés növelése és a bevándorlók megfelelő integrálása érdekében az ezen önkormányzatok által előmozdított helyi projektek révén;

24.

utal a kultúrák közötti párbeszéd európai évére (2008), amely a különféle kultúrák iránti megértés támogatása révén jelentős lendületet ad a bevándorlói háttérrel rendelkezők integrációjának. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy az integráció és a kultúrák közötti tolerancia évente ismétlődő európai napjának meghirdetése elősegítheti-e a tudatosodást és annak kiemelését, hogy a kulturális sokféleség gazdagságot jelent;

25.

a bevándorlók aktív közreműködésével kialakított, az épített környezet, illetve a várostervezés javítását, szolgáltatások nyújtását, a környezet minőségének javítását, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet célzó programok révén olyan feltételek kialakítását javasolja, amelyek lehetővé teszik, hogy a bevándorlókat helyi családok és közösségek fogadják. Hangsúlyozza, hogy további kutatások elvégzésére és adatok összegyűjtésére van szükség valamennyi tagállam azon tapasztalatára alapozva, hogy a legutóbbi években milyen mértékben voltak képesek lakhatást biztosítani a bevándorlóknak, különös figyelmet fordítva a magas bevándorlói lakosszámú környékek állapotának javítására irányuló programok végrehajtásában szerzett tapasztalatokra;

26.

sürgeti a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy éljenek a meglévő uniós finanszírozási lehetőségekkel, hogy segítséget nyújthassanak a bevándorlóknak, menedékjogot kérőknek és menekülteknek a munkába álláshoz, illetve a szociális, egészségügyi és lakhatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. A helyi és regionális önkormányzatoknak biztosítaniuk kellene a közszolgáltatások, valamint az oktatási és képzési programok minőségét és mennyiségét, illetve a városi tervezés és a megfelelő lakáspolitika, valamint a lepusztult városi területek újjáépítését célzó hatékony programok kidolgozása révén a városok életminőségét, elkerülendő a városi területek leromlását;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy befogadási és beilleszkedési projektek, illetve stabil munkahely híján a bevándorlók beleeshetnek a kizsákmányolás és a bűnözés csapdájába, illetve – saját választásukból vagy kényszerből – maguk is bűnözőkké válhatnak, aminek hátrányos következményei lehetnek a biztonságot és a társadalmi kohéziót illetően;

28.

azt javasolja, hogy a tagállamok a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint az összes gazdasági és szociális partnerrel együttműködésben a tagállami hatáskörök keretén belül tegyenek lépéseket a bevándorlók könnyebb munkához jutása érdekében, továbbá a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés ellen. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a bevándorlókat lehetőségeikről, és folyamatos, szükség esetén egyedi képzési programokkal ösztönözni kell őket a munkavállalásra való felkészülésre;

29.

úgy ítéli meg, hogy ez az összetartozás-érzés az iskolákon belül születik meg, és a befogadási és integrációs programokat az összes tagállam óvodai, iskolai és egyetemi rendszere szerves részeként kellene kialakítani;

30.

úgy érzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak ki kellene emelniük az oktatásnak mint a sokféleség tudatos elfogadása eszközének jelentőségét;

31.

sürgeti, hogy több figyelmet fordítsanak a bevándorlók kulturális, nyelvi és intellektuális potenciáljára, amely globalizálódó világunkban nagy jelentőséggel bír az Európai Unió számára;

32.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a kölcsönös megértést középpontba helyező oktatást. Ennek eléréséhez az iskolai tantervnek tükröznie kellene az EU multikulturális környezetét, valamint a kultúrák közötti párbeszéd aktív támogatásának elvét;

33.

hangsúlyozza az idegen nyelvek oktatását és a multikulturalizmus alapjainak fejlesztését már iskoláskor előtt. Kiemeli, mennyire fontos a befogadó ország, illetve a lakóterület nyelvének megfelelő ismerete. Ezért azt javasolja, hogy dolgozzanak ki megfelelő támogatási intézkedéseket, és biztosítsanak tanulási lehetőségeket egyrészt az iskolákban, a különböző migránskorosztályoknak pedig az iskolai környezeten kívül is;

34.

egyetért azzal, hogy ösztönözni kell a vallási közösségek, szervezetek és egyéb kulturális szereplők közötti párbeszédet. Az EU területén élőknek jobban meg kell ismerniük, és jobban meg kell érteniük mind az EU-n belüli, mind az azon kívül elhelyezkedő országokat, történelmüket és kultúrájukat. A bevándorlóknak és a helyieknek egyaránt pozitív szemléletű oktatást kell kapniuk Európáról: meg kell ismertetni velük a közös értékeket és történelmet, a kultúrák közötti kölcsönhatásokat, a hasonló társadalmi és politikai jogokat és kötelességeket;

35.

azt javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kötelezzék el magukat a helyi és regionális önkormányzatoknál és más közszolgálatoknál dolgozók interkulturális tudatosságának növelése mellett, és mozdítsák elő a migránsok vagy nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét ezen intézmények alkalmazottainak körében;

36.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepet játszhatnak egy olyan környezet kialakításában a külföldi diákok számára, amely lehetővé teszi, hogy kötődjenek ahhoz a városhoz, amelyben – akármilyen rövid ideig is – tanulnak;

37.

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a helyi médiával, illetve kulturális szervezetekkel és szövetségekkel szorosan együttműködve szervezzenek helyi és regionális szintű tájékoztató kampányokat, elsősorban a hátrányos helyzetű csoportokat megszólítva, és ezáltal maximálisan kihasználva a rendelkezésre álló lehetőségeket;

38.

fontosnak tartja a helyi média szerepét abban, hogy minél objektívabban tájékoztasson az európai multikulturális társadalmak helyzetéről, és így egyrészt javítsa a befogadó ország lakosságának alkalmazkodóképességét (az interkulturális tudatosság és ismeretek javítása, a migráció elfogadása), másrészt pedig ösztönözze a migránsok beilleszkedését, valamint a befogadó ország és az Európai Unió más államai kultúráinak, hagyományainak, szokásainak és nyelveinek tiszteletben tartását;

39.

javasolja a helyi és regionális érintettek decentralizált eseményekkel történő megszólítását, és a szóban forgó eseményekről való megfelelő tájékoztatás ösztönzését a regionális médiában. A helyi és regionális önkormányzatoknak hangsúlyozniuk kellene a média egyértelmű szerepét az esélyegyenlőség és a kölcsönös megértés támogatásában, és meg kellene teremteniük a kulturális párbeszéd támogatásának feltételeit.

40.

megjegyzi, hogy ösztönözni kell a kultúrák közötti párbeszéd új helyszíneinek (különféle digitális környezetek, kávéházak, programok parkokban, tereken) kialakítását, és javasolja a városi viták, párbeszédek, a nyelvoktatás, beilleszkedési kurzusok, foglalkoztatási struktúrák, „egyenlő esély” kurzusok és diszkriminációellenes struktúrák stb. támogatását, továbbá a rendszeres tapasztalatcserét és az új megközelítések, sikerek és kudarcok helyi szintű nyomon követésének biztosítását.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/6

—

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszanak az Európai Kutatási Térségben, mivel politikájukat a polgárokhoz közelítik, és jobban ismerik az érintettek valós helyzetét,

—

támogatja annak a közösségi jogi keretnek a bevezetését, amelyet a tagállamok szorgalmaztak azzal a céllal, hogy megkönnyítsék azoknak az európai kiválósági infrastruktúráknak a kiépítését és hatékony alkalmazását, amelyek serkentik a kutatást, és végső soron javítják Európa versenyhelyzetét a harmadik országokkal szemben,

—

a kutatási infrastruktúra transznacionális jellegének garantálása érdekében azt javasolja, hogy amennyiben az ilyen infrastruktúra tagjai helyi vagy regionális önkormányzatok, akkor legalább három, különböző tagállamhoz tartozó helyi vagy regionális önkormányzatról legyen szó anélkül, hogy ezzel azt is előírnák, hogy honnan származzon az adott infrastruktúra többi tagja,

—

arra biztat, hogy különösen vegyék figyelembe az európai területi együttműködési csoportosulást mint másik lehetséges jogi eszközt az európai szintű kutatási infrastruktúrák kiépítéséhez. Ennek alapján egyértelműbb és konkrétabb idevonatkozó hivatkozásokat kellene megfogalmazni az új tanácsi rendelet 5. és 9. preambulumbekezdésében,

—

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a közös kutatási programok komoly ösztönzőinek számítanak, hiszen mivel mind technológiai-tudományos, mind pedig vállalati szempontból jobban ismerik a sajátos helyi körülményeket, pontosabb ismeretekkel rendelkeznek a stratégiai területeken történő együttműködés iránti igényekről is,

—

úgy véli, hogy a decentralizált kutatási infrastruktúrák révén maximális regionális és helyi hatást kell elérni, illetve az ERI-knek fontolóra kell venniük azt a lehetséges segítséget, melyet az infrastruktúrák európai virtuális hálózatának kiépítése jelenthet számukra.

Előadó

:

Iñaki AGUIRRE ARIZMENDI (ES/ALDE), külpolitikai főtitkár, Baszkföld Autonóm Közösség

1.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rendkívül fontos szerepet játszanak az Európai Kutatási Térségben, mivel politikájukat a polgárokhoz közelítik, és jobban ismerik az érintettek valós helyzetét. Az RB szerint a régióknak ezért stratégiai szerepet kell vállalniuk az EKT megerősítésére és kibővítésére irányuló kezdeményezésekben. Ez még inkább vonatkozik azokra a kezdeményezésekre, melyek célja komoly kutatóintézetek felállítása innovatív környezetben, valamint együttműködés kialakítása kutatási kérdésekben;

2.

üdvözli a két ismertetett kezdeményezést, és úgy véli, hogy ezek nagyban hozzájárulnak az EKT elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. Az Európai Kutatási Térség: Új perspektívák című véleményében (1) az RB már jelezte, hogy meg kell tenni a szükséges lépéseket az EKT létrehozására irányuló folyamat serkentésére, hiszen az EKT hozzájárul ahhoz, hogy Európa a világ legdinamikusabban fejlődő gazdaságává váljon;

3.

úgy véli, hogy alapvető igazgatási egységként – mind területi, mind pedig gazdasági értelemben – mindenképpen tekintetbe kell venni a helyi és regionális önkormányzatokat, egyben hangsúlyozza, hogy az európai régiók és települések kulcsfontosságú szerepet játszanak az új lisszaboni menetrend végrehajtásában, mely arra szolgál, hogy innovációorientált stratégia révén ösztönözze a versenyképesebb európai gazdaságot;

4.

kiemeli, hogy minden európai régió egyedi vállalati struktúrával, fejlettségi és szakosodási szinttel rendelkezik. Ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy figyelembe kell venni ezeket a sajátosságokat, amikor a régiókban alkalmazzák a globális versenyképesség javítására szolgáló intézkedéseket. Ennek kapcsán biztosítani kell, hogy bizonyos régiók olyan sajátosságai, mint amilyen például a legkülső fekvés, ne jelentsenek majd kizáró okot ERI-k kiépítésének kérelmezésekor. Ennek alapján intézkedéseket kell hozni azt biztosítandó, hogy a legkülső régiók is hozzáférjenek az infrastruktúrák ilyen virtuális hálózatához;

5.

felkéri a tagállamokat, hogy összehangoltan és régióikat bevonva döntsenek innovációs politikáikról, illetve azokról az intézkedésekről és eszközökről, melyekkel a régiók fejlődését akarják ösztönözni. Mindezt úgy, hogy a politika révén elért eredmények vegyék figyelembe a helyi és regionális szint igényeit is;

6.

egyetért az Európai Bizottság és a tagállamok által közösen, az érdekvédelmi csoportokkal és a polgárokkal együttműködve létrehozott Versenyképességi Tanács hosszú távú szemléleten alapuló következtetéseivel (2), melyek szerint javítani kell az EKT irányításán. Ennek kapcsán az RB kiáll azon szándéka mellett, hogy – a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva és kapcsolatot teremtve más oktatási, innovációs és kohéziós politikákkal – már a kidolgozási folyamat első szakaszától kezdve vonják be az összes érintett felet, és különösen a tudományos közösséget az EKT irányításába;

7.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy hatékonyan és teljes mértékben be lehessen vonni a helyi és regionális önkormányzatokat a vélemény tárgyát képező két kezdeményezés irányításába;

8.

támogatja annak a közösségi jogi keretnek a bevezetését, amelyet a tagállamok szorgalmaztak azzal a céllal, hogy megkönnyítsék azoknak az európai kiválósági infrastruktúráknak a kiépítését és hatékony alkalmazását, amelyek serkentik a kutatást, és végső soron javítják Európa versenyhelyzetét a harmadik országokkal szemben;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az ERI-tagság jellegének, illetve követelményeinek meghatározásakor a tagállamok, kormányközi szervezetek és harmadik országok mellett teljes jogú tagként vegye figyelembe a régiókat is. A régiókat nem az egyes tagállamok képviselőiként kell felfogni, hanem önálló igazgatási egységként, hiszen elegendő kapacitással és forrással, illetve fejlett tudományos-technológiai rendszerekkel rendelkeznek, és megfelelő módon képesek részt venni a jelentősebb kiválósági infrastruktúrák kiépítésére és bevezetésére szolgáló, megosztott vezetési folyamatban;

10.

a kutatási infrastruktúra transznacionális jellegének garantálása érdekében azt javasolja, hogy amennyiben az ilyen infrastruktúra tagjai helyi vagy regionális önkormányzatok, akkor legalább három, különböző tagállamhoz tartozó helyi vagy regionális önkormányzatról legyen szó anélkül, hogy ezzel azt is előírnák, hogy honnan származzon az adott infrastruktúra többi tagja;

11.

helyesli, hogy az európai kutatási infrastruktúrák a kutatási keretprogram és a strukturális alapok segítségével is finanszírozhatók. Az RB javasolja, hogy összehangolt módon egyéb finanszírozási forrásokat is alkalmazzanak – a tagállamokban elérhető állami és magánforrásokat egyaránt;

12.

javasolja, hogy európai szinten vezessenek be stratégiai koordinációs mechanizmusokat, amelyekkel bevonhatók a legfontosabb érdekcsoportok, és így biztosítható az ERI-t szolgáló koherens politika hatékony végrehajtása, olyan fontos témákra kiterjedve, mint a kezdeményezések értékelése és az új ERI-k helyszíneinek kiválasztásával járó problémák megoldása;

13.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ösztönözni kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek a szereplők közötti koordinációból indulnak ki, és céljuk a köztük levő információ- és ismeretáramlás megkönnyítése azáltal, hogy felerősítik azokat a kedvező hatásokat, amelyeket ezek a kezdeményezések gyakorolnak a különböző helyi és regionális önkormányzatok vállalati, tudományos, akadémiai és technológiai hálózataira. Ennek kapcsán az RB elismerését fejezi ki azért a kutatási infrastruktúrákat bemutató internetes portálért, amelyet az Európai Bizottság az Európai Tudomány Alapítvánnyal (ESF) közreműködve a közelmúltban hozott létre;

14.

elismeri, hogy korlátozottak az európai kutatási infrastruktúrák kiépítésére szolgáló jelenlegi jogi formák, illetve azt, hogy európai szintű keretre van szükség az infrastruktúrák működésének javítása, valamint a transznacionális kutatás útjában álló akadályok hatékony felszámolása érdekében;

15.

emlékeztet arra, hogy nemzetközi, nemzeti és európai szinten is léteznek egyéb kiegészítő eszközök az ERI-khez. Igaz ugyan, hogy ezeket speciális céllal hozták létre, vannak azonban mások – mint például az európai területi együttműködési csoportosulás –, amelyek szélesebb körű célkitűzéssel működnek: itt a cél a területi együttműködés megkönnyítése és serkentése, hogy bizonyos területeken kiszélesítsék a gazdasági és társadalmi kohéziót. Az RB ezért azt ajánlja, hogy hangolják össze az ERI-ket ezzel és a többi, már létező eszközzel, hogy minél jobb hatásfokkal működjön valamennyi;

16.

arra biztat, hogy különösen vegyék figyelembe az európai területi együttműködési csoportosulást mint másik lehetséges jogi eszközt az európai szintű kutatási infrastruktúrák kiépítéséhez (3). Ennek alapján egyértelműbb és konkrétabb idevonatkozó hivatkozásokat kellene megfogalmazni az új tanácsi rendelet 5. és 9. preambulumbekezdésében;

17.

az európai kutatási infrastruktúrák jelenlegi földrajzi elhelyezkedésével kapcsolatban megjegyzi, hogy – alapvetően történelmi okokból – ezek a terület nyugati részén találhatók, és hogy úgy kellene őket megtervezni, hogy az Unió egész területén és lehetőség szerint a tagállamok között is egyenletesen legyenek elosztva. A létesítmények decentralizált elosztása arra irányul majd, hogy összhangba hozzák a regionális szinten jelentkező hasznot az új infrastruktúrák iránti európai szintű igényekkel. Mindezt meg lehetne erősíteni egy olyan virtuális hálózat révén, amely valamennyi létesítményt összeköti, külön hangsúlyt fektetve a kis és közepes méretű kutatási infrastruktúrákra, amelyek fontosak lehetnek egyrészt a tudás fejlesztése szempontjából a stratégiai területeken, másrészt pedig az érintett helyi és regionális önkormányzatok gazdasági és innovációs fejlesztése szempontjából;

18.

egyetért a Versenyképességi Tanács 2008. május 30-i következtetéseivel, amelyekben felkérték az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az európai régiókat és helyi önkormányzatokat a modern kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférésben, ezek létrehozásában és bevezetésében. Az RB szerint az alábbi intézkedéseket lehetne meghozni ehhez:

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az ERI-khez kötődő innovatív környezet kialakításában, annál is inkább, mivel a regionális politikák komoly hatással járnak egyrészt a tudományos szakemberek vonzására, másrészt pedig az ERI-k támogatására, melyek a regionális fejlődés központjait jelentik. Az ERI-k így képesek arra, hogy komoly társadalmi-gazdasági hasznot eredményezzenek a hozzájuk kapcsolódó városokban és régiókban;

20.

helyesli, hogy az Európai Bizottság döntést hoz az ERI-kről. Az RB szerint így egyszerűbb és rövidebb lesz a folyamat annál, mintha az ERI-vel kapcsolatos döntéseket egyenként hozná meg a Tanács. Annak érdekében, hogy a szóban forgó döntéshozatali eljárás teljesen átlátható és jogszerű legyen, az RB azt javasolja, hogy fejtsék ki részletesen az Európai Bizottság értékelési szempontjait, és állítsanak fel egy irányítóbizottságot, melynek tagjai a tagállamok és/vagy adott esetben azoknak a régióknak, helyi és regionális önkormányzatoknak vagy azok szövetségeinek a képviselőiből kerülnének ki, melyek véleménye döntő az Európai Bizottság ERI-vel kapcsolatos döntései szempontjából. Azt is javasolja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki megfelelő koordinációs mechanizmusokat, melyek lehetővé teszik, hogy az irányítóbizottság munkájában részt vevő államok véleménye tükrözze az általuk képviselt helyi és regionális önkormányzatok állásfoglalását;

21.

helyesli azoknak az adminisztratív, jogi és pénzügyi akadályoknak a felszámolását, amelyek az ebben a rendeletben az ERI-re vonatkozóan javasolt jogi formából adódnak. Mindez az adómentességet és a gyorsabb és rugalmasabb közbeszerzési eljárásokat érinti, amelyek az RB véleménye szerint elősegítik majd a nagy kutatási infrastruktúrák bevezetését, hatékonyabbá téve ezek tevékenységét és eredményeiket;

22.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a közös kutatási programok komoly ösztönzőinek számítanak, hiszen mivel mind technológiai-tudományos, mind pedig vállalati szempontból jobban ismerik a sajátos helyi körülményeket, pontosabb ismeretekkel rendelkeznek a stratégiai területeken történő együttműködés iránti igényekről is. Számos európai régió már részese és sikeres vezetője a kutatási programok koordinációjával és együttműködésével foglalkozó eszközöknek. Ilyenek például az ERA-NET projektek is. A Régiók Bizottsága javaslata azt járja körül, hogy ne csupán a tagállamok, hanem és elsősorban maguk a regionális közszervek legyenek a közös programmal kapcsolatos együttműködési megállapodások ösztönzői;

23.

céloz rá, hogy bele kellene foglalni a javaslatba, és megfelelően definiálni kellene a leghatékonyabb koordinációs mechanizmusokat annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek a különböző európai helyi és regionális önkormányzatok közötti megállapodások;

24.

tudatában van annak, hogy ilyen jellegű programot kell javasolni, ugyanakkor úgy véli, hogy célravezető lenne, ha a program végrehajtása nem járna többletteherrel a tagállamok és a régiók számára, és ezért európai bizottsági támogatást irányoznának elő a program részére. Ez a támogatás nemcsak a megállapodások tető alá hozására terjedne ki, hanem az elkötelezettségre és a pénzügyi forrásokra is. Ez az anyagi elkötelezettség elengedhetetlen a program eredményességéhez. Az RB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a jövőben hozzon létre egy önálló alapot a tárgyalt kezdeményezés támogatására;

25.

javasolja, hogy további programok életre hívása előtt az EU és a tagállamok is használjanak ki megfelelő módon minden lehetőséget arra, hogy szinergiákat teremtsenek a transznacionális politikák és a már létező együttműködési eszközök között. Ehhez olyan mechanizmusokat kell kidolgozni, amelyek garantálják, hogy a maximumot hozzák ki a már működő koordinációs programokból, pl. az ERA-NET-ből, a nyílt koordinációs módszerből, az európai technológiai platformokból stb.;

26.

elismeri, hogy szükség van arra, hogy az európai K+F és innováció területén dolgozó szereplők közötti koordinációra és együttműködésre épülő kezdeményezések szülessenek a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célkitűzéssel, azaz hogy Európa a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő gazdaságává váljon. Úgy véli azonban, hogy ennek a koordinációnak alulról felfelé irányulónak kell lennie, amely figyelembe veszi a változó geometria és a szubszidiaritás elvét. Ennek kapcsán a régiók önkéntes részvételét a változó geometria elv irányába tett lépésként kell értelmezni;

27.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy közösen kell foglalkozni a nemzeti szintet meghaladó kihívásokkal, főleg mivel a helyi és regionális önkormányzatok azok, akik a legjobban ismerik a megoldandó problémákat, és a források, az emberek és az ismeretek összevonása szélesíti ki a lehetőségek körét arra, hogy megoldást találjunk a legösszetettebb tudományos-technológiai problémákra;

28.

azt kéri, hogy konszenzusos alapon, az idevonatkozó jogkörrel rendelkező régiók nagy számát figyelembe véve foglalkozzanak a közös program kiemelt témáival úgy, hogy közben konzultálnak a tudóstársadalommal és valamennyi érintett érdekvédelmi csoporttal;

29.

azt reméli, hogy jellege és a változásra való inspirálása miatt a program olyan gyakorlati, rugalmas és részletes fejlesztési folyamatot indít el, amelyben komoly szerep jut a kutatás regionális prioritásainak.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/14

—

megismétli egy olyan európai szintű stratégia fontosságát amely – különösen a pénzpiacok jelenlegi válságának és annak a reálgazdaságra gyakorolt belátható hatásainak fényében – képes a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatására, és az innováción, a kutatáson és a versenyképességen alapul. Olyan stratégia, amelynek ugyanakkor meg kell erősítenie saját fenntarthatóságát egyrészt a kohézió és a szolidaritás elveinek megőrzése által, másrészt a környezet védelme révén,

—

megjegyzi, hogy a 2005. tavaszi Európai Tanács által elindított növekedési és foglalkoztatási stratégiának, annak ellenére, hogy európai partnerségre szólított fel, nem sikerült teljes mértékben megvalósítania a végrehajtásában kulcsszerepet játszó intézményi szereplők szükséges bevonását; továbbá hangsúlyozza, hogy a tavaszi Európai Tanács elismerte a helyi és regionális szint szerepét a növekedés és a foglalkoztatás előmozdításában, hiszen ha a növekedési és foglalkoztatási programot jobban magáénak érzi az összes kormányzási szint, akkor az koherensebb és hatékonyabb politikák kidolgozásához vezet,

—

megjegyzi, hogy a növekedési és foglalkoztatási stratégia iránti, fent említett elkötelezettség hiányossága az oka annak, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzéseit nem sikerül integrált politikákká alakítani a kormányzás összes szintjén, és ez vezet kevéssé hatékony folyamatokhoz a gazdasági növekedés és a jobb foglalkoztatás céljaira szánt termelési, pénzügyi, humán és társadalmi erőforrások felhasználása terén.

Előadó

:

Flavio DELBONO (IT/ALDE), Emilia Romagna régió regionális tanácsának tagja és alelnöke

1.

tudomásul veszi az európai és a világgazdaság növekedése közötti különbség fokozódását, ami mindenekelőtt a piacok globalizálódása által meghatározott megváltozott feltételeknek tudható be;

2.

megismétli egy olyan európai szintű stratégia fontosságát, amely – különösen a pénzpiacok jelenlegi válságának és annak a reálgazdaságra gyakorolt belátható hatásainak fényében – képes a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatására, és az innováción, a kutatáson és a versenyképességen alapul. Olyan stratégia, amelynek ugyanakkor meg kell erősítenie saját fenntarthatóságát egyrészt a kohézió és a szolidaritás elveinek megőrzése által, másrészt a környezet védelme révén;

3.

megjegyzi, hogy a 2005. tavaszi Európai Tanács által elindított növekedési és foglalkoztatási stratégiának, annak ellenére, hogy európai partnerségre szólított fel, nem sikerült teljes mértékben megvalósítania a végrehajtásában kulcsszerepet játszó intézményi szereplők szükséges bevonását; továbbá hangsúlyozza, hogy a tavaszi Európai Tanács elismerte a helyi és regionális szint szerepét a növekedés és a foglalkoztatás előmozdításában, hiszen ha a növekedési és foglalkoztatási programot jobban magáénak érzi az összes kormányzási szint, akkor az koherensebb és hatékonyabb politikák kidolgozásához vezet;

4.

emlékeztet arra, hogy a lisszaboni folyamatot nyomon követő platform szerint létezik egyfajta „lisszaboni paradoxon”: a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a növekedési és foglalkoztatási stratégiában (oktatás, innováció, kutatás helyi/regionális szinten), de sok esetben ezt nem a lisszaboni stratégia részeként érzékelik (méretgazdaságosság hiánya), illetve a legtöbb önkormányzat nem érzi a lisszaboni stratégiát hasznosnak;

5.

úgy véli, hogy a lisszaboni stratégia hatékony végrehajtása csak abban az esetben valósul meg, ha a terület nagymértékben képes az emberi erőforrások, a rugalmas és sokoldalú képességek, a felkészült kutatók és a magasan kvalifikált technikusok képzésére, odavonzására és alkalmazására; olyan viselkedési minták, értékek, bizalmi kapcsolatok és szervezési képességek jellemzik, amelyek támogatják a szereplők és a vállalkozások közötti interakciót és együttműködést, a piac működését és az életminőséget; az igényeknek megfelelő és arányos materiális és immateriális infrastruktúrával van ellátva; hiteles és hatékony intézményekkel rendelkezik;

6.

megjegyzi, hogy a növekedési és foglalkoztatási stratégia iránti, fent említett elkötelezettség hiányossága az oka annak, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzéseit nem sikerül integrált politikákká alakítani a kormányzás összes szintjén, és ez vezet kevéssé hatékony folyamatokhoz a gazdasági növekedés és a jobb foglalkoztatás céljaira szánt termelési, pénzügyi, humán és társadalmi erőforrások felhasználása terén;

7.

megismétli a Régiók Bizottságának a lisszaboni stratégiáról nemrégiben született véleményeiben a következő témákban elhangzottakat:

8.

hangsúlyozza tehát az alábbiak szükségességét:

9.

úgy véli, hogy a stratégia sikeréhez a különböző kormányzási szinteknek meg kell valósítaniuk a gyakorlatban a tavaszi Európai Tanács iránymutatásaiban lefektetett határozatokat egy integráltabb munkamegközelítéssel, valamint a releváns politikai területeken menetrendjük összehangolásával a hatékonyabb politikaformálás érdekében. E célból bátorítani kell a többszintű kormányzásra vonatkozó megállapodásokat;

10.

arra buzdítja az EU helyi és regionális önkormányzatait, szövetségeiket és hálózataikat (pl. lisszaboni regionális hálózat), hogy – formális hatásköreiken túllépve – alakítsanak ki a stratégiával összefüggésben politikákat, és tegyenek konkrét lépéseket a gazdasági és társadalmi szerkezet olyan irányú módosítása és fenntartása érdekében, amellyel lehetővé válik a növekedési és foglalkoztatási célok követése;

11.

felkéri az EU 27 tagállamának kormányait, hogy hatékonyabban vonják be országaik helyi és regionális önkormányzatait a lisszaboni stratégiának a kezdetektől fogva annak végső szakaszáig történő végrehajtásába. Ez a következőképpen érhető el:

12.

kéri az Európai Bizottságot, hogy 2008 decemberében megjelenő éves jelentésében vizsgálja meg alaposabban a helyzetet, elemezze strukturált módon, az egyes országokra lebontva a helyi és regionális önkormányzatok szerepét és részvételét a stratégia irányításában;

13.

felkéri a 2009. tavaszi Európai Tanácsot, hogy ösztönözze az integrált politikaformálás és a többszintű kormányzás eszközeinek lehető legszélesebb körű terjesztését mint az EU politikaformálása állandó jellemzőjét 2010-től;

14.

megismétli elkötelezettségét a lisszaboni stratégia sikeréhez történő hozzájárulása mellett egyrészt a stratégia megvalósításának helyi és regionális szintű nyomon követésével, másrészt a nemzeti auditok tevékeny támogatásával, illetve nemzeti delegációin keresztül;

15.

kéri továbbá az Európai Bizottságot és az összes szinten tevékenykedő intézményeket, hogy újítsák meg a kommunikáció terén tett vállalásaikat, egyrészt a helyi és regionális önkormányzatok irányába azokkal a politikákkal és programokkal kapcsolatban, melyek célja többek között a lisszaboni menetrend céljaival koherens tevékenységek és tervek finanszírozása, másrészt a polgárok irányába a növekedési és foglalkoztatási stratégiának a mindennapi életre gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatban, nyilvánvalóbbá téve ezáltal, mi érhető el az európai szintű cselekvéssel.

16.

A folyamatosan változó világ és a lisszaboni stratégia végrehajtásának hiányosságai miatt alaposan át kell gondolni a közösségi szintű fellépés jövőbeli szerepét a nagyobb növekedés és a jobb foglalkoztatás céljainak elérése érdekében;

17.

úgy véli, hogy a növekedés és a foglalkoztatás egyik fontos feltétele, hogy az EU gyorsan és összehangoltan járjon el a pénzügyi piacok védelme és szabályozása érdekében.

18.

kéri, hogy alaposan gondolják át a következő kérdéseket, és indítsanak széles körű vitát róluk a célkitűzések elérésében döntő szerepet játszó szereplők konkrét bevonásával:

19.

úgy véli, hogy az európai növekedési és foglalkoztatási stratégia intézkedéseit a kutatáson és innováción alapuló versenyképességre kell irányítani, hiszen ez az az alapvető elem, amellyel elérhető az Európai Unió gazdasági és kereskedelmi térségének valódi nemzetközi szintű versenyképessége és a belső munkaerőpiacon a munka minőségi és mennyiségi szempontból történő újbóli meghatározása. Emellett folytatni kell a kis- és középvállalkozások versenyképességét és a szabályozás javítását támogató intézkedéseket. A növekedés gazdasági, környezeti és társadalmi fenntarthatósága kell, hogy legyen a referenciaparaméter a versenyképességi célkitűzés elérési módjainak meghatározása során;

20.

azt javasolja, hogy a közösségi fellépés ne egy tág stratégiaként jelenjen meg, hanem összehangolt és integrált politikák strukturált egészeként, amivel lényegibb és mélyrehatóbb hatás érhető el;

21.

hangsúlyozza, hogy közösségi szinten elkerülhetetlen egy jelentősebb döntéshozatali eljárás a versenyképesség új menetrendjét alkotó politikák és programok összehangolásának és végrehajtásának keretében. Ennek során tiszteletben kell tartani a tagállami hatásköröket és a szubszidiaritás elvét. Ezzel kapcsolatban kívánatos, hogy a közösségi költségvetés felülvizsgálatakor hozzanak lényegi döntéseket a versenyképességi politika érdekében egyrészt a keretek mennyiségi változtatásával, másrészt pedig a politikák szoros összehangolásával. Amennyiben az intézkedés nemzeti hatáskörbe tartozik, az Európai Uniónak és tagállamainak hatékony eszközökre van szükségük a döntéshozatalhoz és a különböző kormányzati szintek közötti koordinációhoz a politikák sikerének biztosítása érdekében.

22.

hangsúlyozza, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel növelhetők és minőségi szempontból javíthatók az alkalmazott kutatásba történő beruházások. Az összes kormányzási szint közös erőfeszítéseit a kkv-k ösztönzésére és támogatására kell irányítani a kutatásban és a beruházási módokban, hogy – megőrizve ezen vállalatok versenyképességét a belső piacon – nemzetközi dimenzióhoz juttassuk őket. Az alapkutatásba történő állami beruházást szükségszerűen ki kell egészíteni jelentős mértékű magánberuházásokkal a termékek és a folyamatok innovációjára irányuló alkalmazott kutatás területén;

23.

tekintettel arra, hogy az egységes piac a tényleges és hatékony versenyképességi stratégia szükséges feltétele, kéri az egységes piac kiépítésének befejezéséhez szükséges összes intézkedés végrehajtása melletti újbóli kötelezettségvállalást. Kéri továbbá a helyi és regionális dimenzió nyilvánvalóvá tételét a kkv-k versenyképességének a helyi sokféleség kihasználásával történő javítása érdekében;

24.

a valóban hatékony versenyképességi stratégia megvalósításakor különleges erőfeszítést kell tenni a munkahelyi balesetek számának csökkentése érdekében;

25.

hangsúlyozza az európai energiapolitika szükségességét a termelés, a fogyasztás és – a harmadik országoktól való energiafüggőség fokozatos csökkentése révén megvalósuló – ellátás területén: ezek az elemek nélkülözhetetlenek az európai vállalatok, mindenekelőtt a kkv-k versenyképességének fenntartása, valamint a polgárok megfelelő életminőségének biztosítása szempontjából;

26.

szükségesnek tartja a nők munkavállalásának aktív és különböző módokon történő előmozdítását, nem tévesztve szem elől, hogy az e tekintetben szükséges intézkedéseket illetékességük szerint a tagállamoknak vagy a helyi és regionális önkormányzatoknak kell meghatározniuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a női munkahelyek kínálata érzékenyebben reagál a nettó fizetésre, mint a férfi munkahelyek kínálata, és bizonyos területeken a nőknek kínált új munkalehetőség valamilyen formájú kedvezményezése csökkenthetné a lisszaboni célkitűzésekkel kapcsolatban sok országban fennálló széles szakadékot;

27.

jelzi, hogy a számos régióra jellemző népességcsökkenés következményeinek kezelése mellett sürgősen szembe kell nézni az európai népesség elöregedéséből adódó demográfiai kihívásokkal, amihez a családok számára kidolgozott új jóléti politika mellett egy körültekintő, az emberi és szociális problémákkal tisztában lévő migrációs politikára is szükség van. Nem csupán a magasan képzett, hanem esetleg a képzetlen munkaerőt biztosító bevándorlókra vonatkozó politikákra is szükség van, hiszen – az egyes tagállamok és/vagy helyi és regionális önkormányzatok igényeitől függően – utóbbiakkal tartható fenn a kkv-k termelése. A társadalmi és gazdasági globalizáció nem hagy teret az olyan megoldásmódoknak, amelyek gyakran illegalitást eredményeztek a munkaerőpiacon;

28.

emlékeztet a tudományos és felsőfokú képzés, valamint az alap- és középfokú oktatás, illetve a szakmai és továbbképzés fontosságára, hiszen csak ezek nyitnak utat a magas színvonalú képzés felé, és ezek teremtik meg a feltételeket és a lehetőségeket a polgárok, köztük a nők részvételének erősítésére az aktív életben és a termelésben. E célból fokozni kellene az erőfeszítéseket a korai iskolaelhagyók számának valóságos csökkentése érdekében;

29.

a fentiekkel kapcsolatban kiemeli, hogy továbbra is szem előtt kell tartani az európai terv alapvető értékeit;

30.

felhívja a figyelmet ugyanakkor az európai szociális modell és az Európai Szociális Menetrend, valamint a bolognai folyamat és a koppenhágai folyamat jelentőségére az oktatás és a képzés területén. A nemzeti rendszerek, eltérő jellegük ellenére, azonos alapokon és elveken nyugszanak, melyek a szociális fejlődést azonos módon értelmezik, és ezen az azonos felfogáson belül szociális szereplők, a helyi közösségek, csoportok, helyi és regionális önkormányzatok és civil szervezetek egyre jelentősebb szerepet kapnak;

31.

emlékeztet a környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségekre, melyek teljesítése történhet mind helyi intézkedéseken, mind globális fellépéseken keresztül, mindenekelőtt az éghajlatváltozásról szóló Kiotói Megállapodáshoz kapcsolódóan. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a helyi és regionális dimenzió számára az Európai Bizottság által kidolgozott „fenntarthatósági csomag” és különösen a fenntartható iparpolitikára vonatkozó cselekvési tervről szóló közlemény jelentőségét, melyek egy olyan integrált stratégia elemei, amelynek célja, hogy az EU gazdasági ne csupán versenyképes, hanem környezeti szempontból fenntartható is legyen;

32.

kiemeli továbbá, hogy a helyi ismeretek nagyon fontosak a lisszaboni stratégia céljainak helyi és regionális szinthez történő igazításához, ezért alapvető, hogy helyi és regionális szinten is dolgozzanak ki közös statisztikai rendszereket, valamint a mutatók értelmezésére vonatkozó közös szabályokat;

33.

javasolja a stratégia 2010 utáni frissítését a jobb kormányzás alapján, amellyel a gazdasági növekedésre és foglalkoztatásra irányuló európai cselekvés új dinamizmust és lendületet kaphat. Olyan kormányzásra van szükség, amely képes leküzdeni a jelenlegi mechanizmusok nehézségeit (a koordináció nyílt rendszere, a teljesítményértékelési megállapodás, strukturális mutatók, további technikai fejlődés).

34.

Ez a következőkön alapul:

35.

kijelenti, hogy a későbbiekben hozzájárul a fentiek átgondolásához olyan döntések meghozatala érdekében, melyek a 2010 utáni jövőbeli európai növekedési és foglalkoztatási politikákat szolgálják. E célból megvizsgálja szakosodott munkacsoport felállításának lehetőségét saját tagjai köréből, mely a témában párbeszédet folytathatna az európai intézményekkel.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/19

—

emlékezteti az európai uniós intézményeket, hogy a helyi szintű fellépés elengedhetetlen a 20 %-os energiahatékonysági célok eléréséhez. A régiók és városok e téren betöltött központi szerepét már az Európai Bizottság és az Európai Parlament is egyértelműen elismerte;

—

rámutat, hogy a közlekedés, a lakó- és középületek, valamint a közvilágítási infrastruktúra – amelyek tervezése és biztosítása a helyi és regionális önkormányzatok feladata – területén jelentős CO2-kibocsátáscsökkentés és energiamegtakarítás érhető el;

—

úgy véli, hogy a városok cselekvési terveinek illeszkedniük kell a regionális és nemzeti szintű elképzelésekhez. A regionális tervek jelenthetnék a kapcsolatot a helyi és a nemzeti szintű kezdeményezések között, ami biztosítaná, hogy a helyi tervek koherens módon kerülnek kialakításra; a cselekvési terveknek konkrét intézkedéseket kell bevezetniük a célok elérése érdekében, és megfelelő finanszírozásnak is rendelkezésre kell állnia;

—

véleménye szerint a Szövetséget úgy kell átalakítani, hogy egyértelmű legyen az összes, a nemzeti alatti szinten működő önkormányzat (köztük a régiók) előtt álló csatlakozási lehetőség;

—

sürgeti az uniós finanszírozás átalakítását úgy, hogy előnyt élvezzenek a fenntartható energia felhasználását ösztönző intézkedések (például a lakóházak energiahatékonyságának növelésére fordított regionális finanszírozás arányának 3-ról 5 %-ra való növelése). Az energiahatékonyságba befektetni hajlandó, a fenntartható energiák használatára és a CO2-kibocsátás csökkentésére kész önkormányzatok és régiók számára elérhetővé kell tenni az EBB kölcsöneit.

Előadó

:

Kay TWITCHEN (UK/EPP), Essex megye önkormányzatának tagja

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó felkérését, hogy fejtse ki véleményét a régióknak a Polgármesterek Szövetségében betöltött szerepéről;

2.

kiemeli, hogy minden polgárnak joga van tudni, hogy mit tesznek az általuk megválasztott képviselők annak biztosításáért, hogy környezetük fennmaradjon a jövő nemzedékei számára;

3.

hangsúlyozza, hogy a Polgármesterek Szövetsége kiváló lehetőség a polgármesterek számára arra, hogy közös és pozitív fellépésre sarkallják a polgárokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében, és hogy a szövetség lehetővé teszi majd az Európai Unió számára, hogy tanúbizonyságot tegyen valódi vezető szerepéről ezen a területen;

4.

emlékezteti az európai uniós intézményeket, hogy a helyi szintű fellépés alapvetően meghatározza az egyéni viselkedési minták változásait, ami elengedhetetlen a 20 %-os energiahatékonysági célok eléréséhez. A régiók és települések e téren betöltött központi szerepét már az Európai Bizottság (1) és az Európai Parlament (2) is elismerte;

5.

megjegyzi, hogy a fenntartható energia és az energiahatékonyság ösztönzésével a Polgármesterek Szövetsége a városokat és régiókat olyan változások bevezetésére sarkallhatja, amelyek a legsérülékenyebb polgárok – különösen az alacsony és a fix jövedelemmel rendelkezők – védelmét szolgálják a magas energiaárak hatásaival és az „energiaszegénységgel” szemben. A törekvéseket azonban úgy kellene megvalósítani, hogy annak során kerüljék az energiafelhasználás szubvencionálását, és engedélyezzék erőteljes ösztönzök alkalmazását, hogy az energiahatékonyság növekedjen, az energiafogyasztás pedig – amennyiben lehetséges – csökkenjen;

6.

megemlíti, hogy a regionális és helyi önkormányzatok már belefogtak olyan tevékenységekbe és kezdeményezésekbe, amelyek a jövőben hozzájárulnak majd az EU éghajlatváltozással kapcsolatos politikájának célkitűzéseihez. Ezáltal mutatnak követendő példát, merész és szükséges döntést hozva meg az energiahatékonyságnak a polgárok és a környezet érdekében való növeléséről. A Polgármesterek Szövetsége – néhány hasonló nemzeti és nemzetközi koncepció mellett – egy olyan, igen hatékony mechanizmust jelent, amely megújult lendületet biztosít az erre irányuló munka folytatásához;

7.

üdvözli azt az – első alkalommal megteremtett – lehetőséget, hogy a települések elszámolhatják az energiahatékonyság, valamint az energiamegtakarítás területén nyújtott előzetes teljesítményüket, az úttörő településeket pedig felszólítja a Szövetség keretében való aktív együttműködésre és projektjeik ismertetésére;

8.

üdvözli a Szövetség munkájának ígéretes kezdetét és a 20 %-ot meghaladó energiamegtakarítás elérésére vállalkozó európai települések magas szintű politikai elkötelezettségét. Felmerül azonban annak kockázata, hogy a kezdeményezés csupán jelképes gesztus marad, ha ahhoz csak nagyvárosok csatlakoznak. Ideje mozgósítani a nemzeti szint alatti hatóságokat, a régiókat és a településeket – az egyes tagállamok belső felépítésének megfelelően – a Szövetségbe való jelentkezés ösztönzése, illetve a más módszert alkalmazó, de hasonló cél iránt gyakorlatban elkötelezett partnerek számának növelése érdekében. A kisméretű településeket pedig tájékoztatni kellene a regionális hálózatok formájában történő összefogás lehetőségéről;

9.

felkéri ezért a regionális és a helyi önkormányzatokat, hogy töltsenek be nélkülözhetetlen partneri szerepet a Szövetségben, valamint az EU éghajlatváltozással kapcsolatos vállalásainak teljesítésében;

10.

üdvözli az energia- és éghajlat-változási csomag által jelentett, a jogalkotási keretek terén történt előrelépést, amely jogbiztonságot teremt, és keretet nyújt a Polgármesterek Szövetsége révén megvalósítandó intézkedéseknek. Nagyobb fokú aktivitásra van azonban uniós szinten szükség ahhoz, hogy teljesüljön a tagállamoknak az energiafogyasztás 20 %-kal való csökkentésére irányuló vállalása;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem sikerült kötelező érvényű energiahatékonysági célkitűzést rögzíteni a 2008. évi éghajlat-változási és energiacsomagban: ez a hiányzó láncszem lenne a CO2-kibocsátás szükséges mértékű csökkentésének eléréséhez;

12.

hangsúlyozza ezenkívül, hogy egy uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű célkitűzéseket meghatározó keret nélkül a Szövetség puszta léte nem lesz elegendő az ahhoz csatlakozók által felvállalt, 20 %-ot meghaladó mértékű kibocsátáscsökkentés eléréséhez. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések kidolgozásába, hogy konkrét intézkedéseket határozzanak meg a célok elérése érdekében, és hogy ehhez megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre;

13.

megismétli az RB által ebben a témában korábban elfogadott vélemények (3) üzeneteit. A régiók – a városokhoz hasonlóan – kulcsfontosságú szerepet játszanak az energetika területén, hiszen számos, a tervezéshez, engedélyezéshez, beruházáshoz, beszerzéshez, termeléshez és fogyasztáshoz kapcsolódó tevékenységért felelősek. A közlekedés, a lakó- és középületek, valamint a közvilágítási infrastruktúra – amelyek tervezése és biztosítása a helyi és regionális önkormányzatok feladata – területén jelentős CO2-kibocsátáscsökkentés és energiamegtakarítás érhető el;

14.

kiemeli, hogy egy, a fogyasztási cikkek és a természeti erőforrások (pl. a víz) felhasználásának visszafogására irányuló általános célkitűzés milyen jelentősen hat majd a kibocsátás és az energiafelhasználás csökkentésére. A régiók számos esetben szélesebb körben hathatnak a viselkedés megváltoztatására, mint az egyes helyi önkormányzatok, emiatt kedvező helyzetben vannak ahhoz, hogy a polgárokat viselkedési mintáik megváltoztatására bírják, hiszen mind a városokban, mind vidéken kifejtik tevékenységüket;

15.

támogatja ezért a régiók határozott szerepvállalását, és reméli, hogy az illetékes regionális hatóságok a részvételre ösztönzik a területükön található számos települést;

16.

úgy véli, hogy a városok cselekvési terveinek illeszkedniük kell a regionális és nemzeti szintű elképzelésekhez. A regionális tervek jelenthetnék a kapcsolatot a helyi és a nemzeti szintű kezdeményezések között, ami biztosítaná a helyi tervek koherens kialakítását. Fontos, hogy a cselekvési tervekben konkrét pénzügyi, technikai, emberi erőforrásokra vonatkozó, jogalkotási és értékelési intézkedéseket határozzanak meg, valamint rögzítsék az ütemtervet a célok elérése érdekében;

17.

emlékeztet arra, hogy jelentős különbségek vannak a régiók között, hogy egyes rendszereket, ágazatokat és régiókat különösen érinthet az éghajlatváltozás, továbbá hogy az ágazatonként és régiónként eltérő adaptációs képesség szorosan kapcsolódik a gazdasági-társadalmi fejlettséghez. A régiók és a helyi önkormányzatok e tekintetben jelentős szerepet töltenek be;

18.

üdvözli a Szövetség referenciaalapokra vonatkozó részét, és kiemeli, hogy a régiók vezető szerepet tölthetnek be a helyi szintű cselekvési lehetőségek azonosításában, a bevált gyakorlatok megosztásában, a projektpartnerek megtalálásában, a forráselosztásban, az elért eredmények felmérésében és a siker kommunikálásában. A helyi kezdeményezéseket a regionális vagy a nemzeti keretbe lehetne illeszteni a minél nagyobb hatás, illetve a partnerségi lehetőségek kialakulása érdekében. Ezenfelül lehetőségük kellene, hogy nyíljon arra, hogy önmaguk számára ambiciózus, a nemzeti keretekbe foglaltakat meghaladó, fenntartható célokat tűzzenek ki;

19.

felismeri, hogy a cselekvést felvállaló partnerségek mérete fontos tényező lesz a Szövetség sikerét vagy kudarcát illetően. Az intézkedések eredményességéhez a partnerségeknek elég nagyoknak kell lenniük ahhoz, hogy hatásuk legyen, de elég kicsiknek ahhoz, hogy helyi szintű felelősségérzet alakuljon ki. Míg a nagyvárosok méretgazdaságossági előnyöket érhetnek el, a régiók segíthetnék a kisebb településeket és különösen a vidéki önkormányzatokat megbirkózni az energiahatékonyság javításával, a fenntartható energiaforrások támogatásával és a CO2-kibocsátás csökkentésével kapcsolatos komoly kihívásokkal;

20.

emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy a régióknak és a városoknak fontos szerepük van az energiapiacok befolyásolásában, hiszen nagy mennyiségben vásárolnak hőt és elektromos áramot, illetve hőt és elektromos áramot szolgáltatnak, többek között kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, valamint városihulladék-feldolgozó rendszerek (pl. hulladékból nyert energia, anaerob lebontás, szilárd újrahasznosított tüzelőanyag előállítása) révén. Ezenkívül megújuló és a kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó alternatív energiaforrásokat is kifejlesztenek;

21.

a Szövetséget tehát úgy kell átalakítani, hogy egyértelmű legyen az összes, szubnacionális szinten működő önkormányzat (köztük a régiók) előtt álló csatlakozási lehetőség, hogy ezáltal minél nagyobb területi lefedettséget érjünk el, kiterjesztve a Szövetséget a vidéki területekre is, ahol az energiahatékonyság elérése, a fenntartható energiaforrások támogatása és a CO2-kibocsátás csökkentése komoly kihívást jelent. A Szövetséget össze kellene hangolni a Polgármesterek Szövetségéhez hasonló nemzeti tervekkel;

22.

ismételten kijelenti, hogy támogatja a Szövetség célkitűzéseit és tevékenységi körét, amelybe beletartozik az energiaigény és –fogyasztás csökkentése, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése révén biztosított fenntartható és biztonságos energiaellátás, valamint a termékek energiahatékonyságának növelése;

23.

kitart amellett, hogy a kibocsátáscsökkentést célzó intézkedések legfőbb célja a hosszú távú fenntarthatóság, és hogy ezért a fenntarthatóság garantálása érdekében a célokat minőségi kritériumokkal kell kiegészíteni;

24.

hangsúlyozza, hogy a hosszú távú hatás érdekében a Szövetséget szilárdan be kell építeni a hozzá csatlakozó önkormányzatok alapszabályaiba, a kötelezettségvállalásokat és célkitűzéseket ezáltal megóvva a politikai vezetésben, az adminisztrációban vagy a közigazgatási határokban esetlegesen bekövetkező jövőbeli változások miatt adódó beavatkozásoktól és tartalmuk „felhígulásától”;

25.

kiemeli, hogy a rövid távú költségvetési nyomás kihívást jelent a közép- és hosszú távú beruházásokat eszközlő, saját energiahatékonyságuk javítását, a fenntartható energiák használatát és a CO2-kibocsátás csökkentését célzó politikai döntéseket hozó régiók és városok számára, és erre tekintettel kellene lenni a nemzeti teljesítményértékelési célkitűzésekben is;

26.

javasolja, hogy mivel nincs az EU összes tagállamában érvényes, egységes definíció a „polgármester” és a „régió” meghatározására, a Szövetség elnevezése és abból következő pozicionálása olyan legyen, hogy ne zárjon ki más testületeket, és ne korlátozza a hozzá való csatlakozást;

27.

kiemeli, hogy az EU városai és régiói a közelmúltban eltérő mértékű eredményeket értek el a CO2-kibocsátás és az energiafogyasztás visszafogása terén, illetve azt, hogy a haladás egyes úttörői már jelenleg is többre törekszenek a „könnyű prédánál”. Tekintettel kellene lenni a fogyasztás és a termelés energiaigényének változatosságára és az ahhoz kapcsolódó, a tagállamok között és az egyes tagállamokon belül (különösen a városi és a vidéki területek között) eltérő üvegházhatásúgáz-kibocsátási helyzetre;

28.

támogatást kér az alapkibocsátás-csökkentés módozatainak, valamint a kibocsátási adatok jelentéséről és méréséről szóló világos útmutatónak a kidolgozásához. Ez kulcsfontosságú az összehasonlításhoz és a teljesítményértékeléshez;

29.

javasolja, hogy a referenciák között említsenek meg példákat mind kudarcokra, mind pedig sikerekre, hogy elkerülhető legyen a hibák megismétlése. Fontos, hogy e példákat közvetlenül alkalmazni lehessen, ezért a kezdeményezéseket – a költségvonzataikkal egyetemben – részletezni kell. Az EU vonja le a tanulságokat az Egyesült Államok polgármestereinek konferenciájából, illetve az Északkeleti és közép-atlanti regionális üvegházhatásúgáz-kezdeményezésből;

30.

javasolja, hogy mivel sok város és település tagja olyan regionális vagy nemzeti hálózatoknak, amelyek módszertanokat és elszámolási rendszereket dolgoztak ki, meg kellene fontolni ezeknek az eljárásoknak a Szövetségen belüli használatát, a jelentési és mérési eszközöket pedig középtávon harmonizálni kellene. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy már létező módszereket találjanak ki újra, és ösztönözheti a Szövetségben való szélesebb körű részvételt is. A cél az, hogy a meglévő hálózatokban részt vevő települések többsége csatlakozzon a Polgármesterek Szövetségéhez;

31.

felveti, hogy a Szövetségen belül kitűzött határidőknek lehetővé kellene tenniük, hogy a tagállamok a kiválósági referenciaalapokat és a bevált gyakorlatoknak tekintett, már folyamatban levő kezdeményezéseket még a cselekvési tervek kidolgozása előtt megoszthassák egymással. Ez biztosítja, hogy a bevált gyakorlatok megjelenjenek a városok és régiók által elkészített cselekvési tervekben;

32.

kiemeli az európai és nemzeti háttér jelentőségét a helyi cselekvés sikerességében. Külön megemlíti, hogy az Európai Bizottságnak nem sikerült megvalósítani és naprakésszé tenni a 2006. évi energiahatékonysági cselekvési tervet. Erre pedig szükség lesz annak érdekében, hogy a tagállamokat, valamint azok régióit és városait ösztönözzék a 20 %-os európai uniós hatékonysági célkitűzés meghaladására;

33.

megismétli a júniusi európai tanácsi ülésen az Európai Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett felhívást, hogy gyorsítsák fel a cselekvési terv megvalósítását és mérlegeljék felülvizsgálatát;

34.

sürgeti közvetlen kapcsolat kialakítását a nemzeti és a regionális cselekvési tervek között, hiszen ez utóbbiak nélkülözhetetlen kapcsolódási pontot jelentenek a fenntartható energiával kapcsolatos nemzeti szintű, valamint a városi és települési tervek közt. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzések kidolgozásába, hogy konkrét intézkedéseket határozzanak meg a célok elérése érdekében, és hogy ehhez megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre;

35.

sürgeti az uniós finanszírozás átalakítását úgy, hogy előnyt élvezzenek a fenntartható energia felhasználását ösztönző intézkedések (például a lakóházak energiahatékonyságának növelésére fordított regionális finanszírozás arányának 3-ról 5 %-ra való növelése). Az energiahatékonyságba befektetni hajlandó, a fenntartható energiák használatára és a CO2-kibocsátás csökkentésére kész önkormányzatok és régiók számára elérhetővé kell tenni az EBB kölcsöneit;

36.

javasolja ezért, hogy az EU finanszírozási programjainak időközi felülvizsgálata során tekintsék át, hogyan támogathatják ezek a programok még nagyobb mértékben az energiahatékonyságot, a fenntartható energiákat és a CO2-kibocsátás csökkentését, illetve biztosítsák, hogy ezek a programok hozzáférhetőek legyenek a régiók és a városok számára. Így például az esetleges felülvizsgálatok eredményeképpen a lakóépületek energiahatékonyságát támogató regionális/kohéziós finanszírozás növelésén kívül nagyobb beruházásokkal kellene támogatni az új technológiák kereskedelmi alkalmazását is, például az FP7-hez hasonló programok keretében. Felülvizsgálatra a támogatásra vonatkozó jogrendszert illetően is szükség lehet, hogy általa lehetővé váljon az ipari szerkezetváltást, valamint az energiaváltást célzó intézkedések bevezetése;

37.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a városoknak és régióknak a viselkedésbeni változás elérésében való támogatására alkalmas intézkedések (pl. energiahatékony termékek népszerűsítése és kategorizálása) kidolgozását, és gyorsítsa meg felülvizsgálatukat;

38.

úgy véli, hogy segítené a régióknak és a városoknak a 20 %-os energiahatékonyság 2020 előtti meghaladására irányuló erőfeszítéseit, ha a célkitűzés kötelező érvényű lenne, az EU energiahatékonysági cselekvési terve pedig ennek megfelelően módosításra kerülne, és elvárná a tagállamoktól a nemzeti cselekvési terveiknek a célkitűzéssel összhangban történő felülvizsgálatát.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/23

—

úgy látja, hogy jelenleg komoly különbségek vannak a tagállamok között az önkéntes munka szervezési módozatait illetően, és megjegyzi, hogy nagyrészt nem állnak rendelkezésre az önkéntes munkára vonatkozó statisztikai adatok és mélyreható tanulmányok,

—

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak azáltal ösztönözze az önkénteseket foglalkoztató szervezetek közötti együttműködést, hogy európai internetes portált hoz létre a fiatal önkéntesek számára, hanem egy olyan adatbank segítségével is, amely áttekintést nyújt a bevált gyakorlatokról, projektekről, lehetőségekről és adatokról. Ehhez az Európai Bizottságnak nemzeti, regionális és helyi információs forrásokra kellene támaszkodnia és utalnia, hogy a fiatalok könnyebben hozzáférjenek az információkhoz,

—

határozottan támogatja az Európai Parlament kezdeményezését, hogy 2011 az önkéntes munka európai éve legyen, és kész aktívan részt venni a megvalósításban. Ebben az évben különös figyelmet kellene szentelni a fiataloknak és a társadalmi integráció kérdésének,

—

sürgeti az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy szálljanak síkra az oktatási rendszeren belüli önkéntes munka koncepciója mellett annak érdekében, hogy a fiatalok már korán megismerkedhessenek az önkéntes tevékenységekkel, és ezeket a társadalmi élethez való természetes hozzájárulásnak tekintsék. Az ilyesfajta önkéntes tevékenységek részei lehetnének a tantervnek,

—

úgy véli, hogy az önkéntes tevékenység igen értékes mobilitási lehetőséget kínál azon a fiatalok számára. Különböző támogatási formákat kell tehát kialakítani különösen azon hátrányos helyzetű fiatalok részére, akik önkéntes szolgálatot szeretnének vállalni, és akik máskülönben kevésbé, vagy egyáltalán nem részesülnének a mobilitási lehetőségek nyújtotta előnyökből. Az ifjúsági képzők és az ifjúsági vezetők képzésének és mobilitásának támogatása e tekintetben igen hasznos lesz. Emellett ki kell használni azokat a lehetőségeket is, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek e célcsoport elérhetősége terén.

Előadó

:

Rinda DEN BESTEN (NL/PES), Utrecht városi tanácsosa

1.

úgy látja, hogy jelenleg komoly különbségek vannak a tagállamok között az önkéntes munka szervezési módozatait illetően, és megjegyzi, hogy nagyrészt nem állnak rendelkezésre az önkéntes munkára vonatkozó statisztikai adatok és mélyreható tanulmányok. Mivel a jogi szabályozás harmonizálása nem lehetséges és nem is kívánatos, a Régiók Bizottsága egy távlati terv szakaszokban történő kidolgozását javasolja. Az első szakasz az önkéntes munka vonatkozásában a különböző tagállamokban létező jogi szabályozás különféle rendszereinek, valamint a (potenciális) fiatal önkéntesek igényeinek és a határokon átnyúló önkéntes munkavégzésük során felmerülő akadályaik alapos tanulmányozásából áll, valamint megvizsgálja azt a kérdést is, hogy az önkéntes munka milyen előnyökkel jár a fiatal önkéntes, illetve a kiküldő és fogadó régiók számára. Ezek az adatok elősegíthetik a vitát és egy olyan új politika kialakításához vezethetnek, amely jól illeszkedik a fiatalok európai önkéntes munkájának valóságához;

2.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ösztönözze a fiatal önkéntesek mobilitását Európában;

3.

értékeli az Európai Bizottság kreativitását, amelyet az arra irányuló megoldások keresésében mutatott, hogy megkönnyítse a fiatalok egy másik európai országban történő önkéntes munkáját, azonban attól tart, hogy az önkéntes tevékenységekre vonatkozó nemzeti jogszabályok átjárhatóvá tétele – az önkéntes munka szervezésének a különböző európai országokban létező eltérő formái miatt – nem jelent megoldást. Ezért az önkénteseket foglalkoztató szervezeteknek (civil társadalmi szervezetek vagy állami hatóságok) a különböző európai országokon belüli vagy országok közötti együttműködésének támogatása mellett szállunk síkra, és arra bátorítjuk a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határokon átnyúló önkéntes projekteket;

4.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak azáltal ösztönözze az önkénteseket foglalkoztató szervezetek közötti együttműködést, hogy európai internetes portált hoz létre a fiatal önkéntesek számára, hanem egy olyan adatbank segítségével is, amely áttekintést nyújt a bevált gyakorlatokról, projektekről, lehetőségekről és adatokról. Ehhez az Európai Bizottságnak nemzeti, regionális és helyi információs forrásokra kellene támaszkodnia és utalnia, hogy a fiatalok könnyebben hozzáférjenek az információkhoz;

5.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az önkéntes munka területén és különösen a hátrányos helyzetű fiatalok bevonását illetően. Az önkéntes munka a hátrányos helyzetű fiatalok számára utat nyithat a társadalmi integráció felé, és mivel az ifjúságpolitika számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen hatáskörébe tartozik, és itt komoly mennyiségű tudás és tapasztalat is felhalmozódott, ez az a szint, ahol innovatív és kreatív megoldások születnek, és fontos partneri kapcsolatok alakulnak ki. Ezenfelül a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak a fiatalok ösztönzésében, mivel közel állnak az önkénteseket foglalkoztató szervezetekhez, és ez utóbbiakat a fiatal önkéntesek cseréjére biztathatják;

6.

kéri a tagállamokat, hogy bocsássanak megfelelő pénzügyi eszközöket a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére a fiatalok önkéntes tevékenységeivel kapcsolatos közös célkitűzések megvalósítása érdekében, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy használják fel az uniós alapokat és programokat (úgymint az Európai Szociális Alap és a „Cselekvő ifjúság” program) a nemzetközi önkéntes projektek minőségének azáltal történő javítása érdekében, hogy támogatják és figyelemmel kísérik a önkénteseket foglalkoztató nemzeti, regionális és helyi szintű szervezeteket. Ez a támogatás arra irányul, hogy segítsen a szervezeteknek a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében, a más országokból származó fiatalok kíséretéhez szükséges specifikus kompetenciák fejlesztésében és nemzetközi projektek létrehozásában;

7.

azt ajánlja a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy szálljanak síkra egy olyan infrastruktúra létrehozása mellett, amely támogatja az önkéntes munkát, ugyanakkor nem sérti az önkéntes munka autonómiáját. Helyi és regionális önkéntesközpontok létrehozása például előmozdíthatja az önkéntes munka népszerűsítését, a tájékoztatást, a fiatalok határokon átnyúló önkéntes munkavégzésre való ösztönzését, valamint az önkéntes munka minőségének és hatékonyságának mérését;

8.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy még mindig léteznek olyan szociális-gazdasági és adminisztratív akadályok, amelyek megnehezítik a fiatal önkéntesek mobilitását, és azt javasolja, hogy kezdeményezzék ezen akadályok felmérését egy, az önkéntes munkáról szóló átfogóbb tanulmány keretében (ahogyan ezt e vélemény 1. pontja taglalja). Az önkéntes munkára vonatkozó adatok hiánya miatt az RB sürgeti a tagállamokat is, hogy a szóban forgó tanulmány eredményeit még 2011 előtt ismertessék annak érdekében, hogy az önkéntes munka területére vonatkozó politika kiigazítható legyen;

9.

határozottan támogatja az Európai Parlament kezdeményezését, hogy 2011 az önkéntes munka európai éve legyen, és kész aktívan részt venni a megvalósításban. Ebben az évben különös figyelmet kellene szentelni a fiataloknak és a társadalmi integráció kérdésének;

10.

azáltal kívánja nyomatékosítani a nyelvi akadályok csökkentésének jelentőségét Európában, hogy az önkénteseket nyelvtanulásra ösztönzi;

11.

utal arra, hogy az önkéntes munkának az Európai Bizottság javaslatában körvonalazottnál átfogóbb meghatározására van szükség. Az önkéntes munka a célcsoport és a körülmények függvényében történhet teljes vagy részmunkaidőben, lehet rövid vagy hosszú távú, javadalmazás nélküli vagy zsebpénz fizetését, illetve költségtérítést magában foglaló, saját pénzügyi hozzájárulást igénylő, illetve nem igénylő;

12.

hangsúlyozza a korábban megszerzett kompetenciák elismerésének fontosságát, hogy ezek a későbbi életszakaszban (munka vagy tanulás) is felhasználhatók legyenek. Az önkéntes munka végeredményben a nem formális tanulás egyik jelentős típusa, amely hozzájárul a fiatalok oktatásának fejlesztéséhez és az oktatáshoz való hozzáféréshez. Ezért az iskolák, de a társadalmi szervezetek és az üzleti szféra is (nagyobb) szerepet játszhatnának az önkéntes munka révén megszerzett kompetenciák elismerésében és a jelenleg erre a célra rendelkezésre álló eszközök (Europass és Youthpass) alkalmazásában;

13.

sürgeti az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy szálljanak síkra az oktatási rendszeren belüli önkéntes munka koncepciója mellett annak érdekében, hogy a fiatalok már korán megismerkedhessenek az önkéntes tevékenységekkel, és ezeket a társadalmi élethez való természetes hozzájárulásnak tekintsék. Az ilyesfajta önkéntes tevékenységek részei lehetnének a tantervnek;

14.

nagyon fontosnak tartja, hogy gondosan figyeljenek az egyensúly megőrzésére, amikor az önkéntes munkának a fiatalok és a társadalom (ennek minden rétegét beleértve) számára nyújtott többletértékéről van szó. A fiatalok fejlődése és érdekei mindig előnyt élveznek, a társadalom érdeke pedig ebből következik a fiatalok társadalomba történő aktívabb bevonása és érintettsége révén;

15.

nagyrabecsülésének ad hangot az Európai Önkéntes Szolgálattal (EVS) kapcsolatban, és reméli, hogy az EVS továbbfejlődik a jövőben úgy, hogy minél több fiatalnak nyíljon majd alkalma határokon átnyúló önkéntes munka végzésére.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/30

—

üdvözli, hogy az Európai Bizottságban egyre jobban tudatosul, hogy a helyi önkormányzatok „egyre inkább hangot adnak vágyuknak, hogy a fejlesztés érdekelt feleivé, szereplőivé váljanak”, de hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nem új szereplők ezen a területen: évtizedek óta végeznek ilyen jellegű tevékenységeket, és elkötelezettek az iránt, illetve érdekeltek is abban, hogy aktív szerepet játsszanak a fejlesztési együttműködésben, annak finanszírozásában és megújításában;

—

ismételten kéri egy helyi és regionális szintű rendszeren alapuló „tőzsde” (internetes portál) létrehozását a decentralizált együttműködésben aktívan részt vevő helyi és regionális önkormányzatok számára. Ez elsősorban a fejlesztési együttműködés terén aktív európai helyi és regionális önkormányzatok közötti információcserét könnyítené meg, és lehetővé tenné helyi és regionális önkormányzati projektek összekapcsolását Európában és a fejlődő országokban. Ez előmozdítaná a decentralizált együttműködési projektek fejlesztését és javítaná koordinációjukat, szinergiákat teremtene és elkerülné a kétszer elvégzett munkát; üdvözli a Fejlesztési Főigazgatósággal ezzel kapcsolatban folytatott együttműködést;

—

felhívja a figyelmet arra, hogy számos uniós helyi és regionális önkormányzatnak fejlesztési alapú kapcsolatai vannak a fejlődő világbeli hasonló szervekkel, ebből kifolyólag szakértelemmel rendelkezik elsősorban olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy, a városi közműszolgáltatások (víz- és hulladékkezelés), a hagyományos halászat és az akvakultúra, infrastruktúra, közlekedés, hírközlés, környezetvédelem, vidékfejlesztés, regionális gazdasági fejlesztés, a helyi szervek fejlesztésének támogatása és a politikai decentralizáció;

—

megjegyzi, hogy a fejlesztési politika hatékonyabbá és koherensebbé tétele során figyelembe kell venni a kedvezményezett országok helyi és regionális önkormányzatainak bevonását;

Előadó

:

Heini UTUNEN Ziv (FI/ALDE), Jyväskylä város önkormányzatának tagja

1.

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, mivel a világban tapasztalható szegénység és az azt előidéző okok elleni küzdelem, valamint az egyenlőség megteremtése érdekében égető szükség van a fejlesztési politikára. Európa nem zárkózhat el a világ többi részének problémáitól;

2.

reméli, hogy 2008 fordulópontot jelent az uniós fejlesztési erőfeszítések terén, amelyek politikai prioritássá akarják előléptetni a millenniumi fejlesztési célokat;

3.

aggodalommal tapasztalja, hogy az európai fejlesztési segélyek már második éve csökkennek, és csak néhány ország (pl. Hollandia, Svédország és Dánia) teljesíti a segélyek összegét illetően nemzetközileg vállalt kötelezettségeit;

4.

azt is sajnálja, hogy az Európai Unió által nyújtott segélyeknek nemcsak az összege túl alacsony, hanem hatékonysága sem kielégítő;

5.

úgy véli, hogy a közlemény nagyon fontos a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából, ezért üdvözli annak elismerését az Európai Bizottság részéről, hogy az EU-nak integratív megközelítést kell elfogadnia, amely bevonja a helyi kormányzatot és a civil társadalmat mind Európában, mind a fejlődő országokban;

6.

üdvözli, hogy az Európai Bizottságban egyre jobban tudatosul, hogy a helyi önkormányzatok „egyre inkább hangot adnak vágyuknak, hogy a fejlesztés érdekelt feleivé, szereplőivé váljanak”, de hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nem új szereplők ezen a területen: évtizedek óta végeznek ilyen jellegű tevékenységeket, és elkötelezettek az iránt, illetve érdekeltek is abban, hogy aktív szerepet játsszanak a fejlesztési együttműködésben, annak finanszírozásában és megújításában; rámutat arra, hogy egyes európai megyék és régiók részarányosan már eleget tesznek annak a célkitűzésnek, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át fejlesztési együttműködésre fordítsák;

7.

örömmel látja, hogy gyümölcsöző együttműködés alakult ki a Régiók Bizottsága és az Európai Bizottság között, ami bizonyítja, hogy a Régiók Bizottsága és a helyi és regionális önkormányzatoknak a fejlesztési politikában játszott szerepe egyre nagyobb elismertségnek örvend. A helyi és regionális önkormányzatokat fontos közreműködő partnerként kell kezelni az uniós fejlesztési politikában;

8.

emlékeztet arra az elvre, hogy a helyes kormányzás döntő a fejlesztési politika sikere szempontjából, és hogy a helyes kormányzás egyik kulcsfontosságú tényezője annak szem előtt tartása, hogy a legjobb döntések a helyi szinthez lehető legközelebb hozhatók;

9.

elismeri a költségvetési és ágazati segélyek fontosságát, különösen a legszegényebb országok esetében, de olyan mechanizmus létrehozását sürgeti a központi kormányzatok és a civil társadalmi szereplők között, amelynek révén kialakítható a segélyek felhasználásának új kultúrája. Ez a mechanizmus egy olyan helyi és regionális kormányzati szintű rendszer formáját ölthetné, amely összefogja a központi kormányzattól és a civil társadalomtól érkező fejlesztési segélyeket;

10.

megjegyzi, hogy az európai szereplők közti szorosabb és eredményesebb partneri együttműködés biztosítaná, hogy az intézkedések – különösen a segélyek kezelését illetően – kiegészítsék egymást, és stratégiailag fenntarthatók legyenek;

11.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy – az EU által a fejlesztési együttműködési politika terén tett erőfeszítések jobb koordinálása érdekében – kezelje prioritásként az Európai Fejlesztési Alap (EFA) beillesztését a közösségi költségvetésbe, és biztosítsa annak nélkülözhetetlen összehangolását az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA) a kibővített európai szomszédságpolitika keretében;

12.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében az EU-nak olyan megközelítést kell elfogadnia, amely közreműködésre ösztönöz, és hogy felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat és a civil társadalmat, hogy mind Európában, mind a fejlődő országokban vegyenek részt a fejlesztési politikában;

13.

kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a civil szervezeteket teljes értékű szereplőkként kezeljék, amelyeknek fontos és egyedi szerepük és jelentőségük van a fejlesztési együttműködésben; és kívánatosnak tartja, hogy ők a maguk részéről összehangoltan, egymás tevékenységét kiegészítve, hatékonyan és eredményesen, átláthatóan és széles körű részvételt lehetővé téve lépjenek fel;

14.

ismételten kéri egy helyi és regionális szintű rendszeren alapuló „tőzsde” (internetes portál) létrehozását a decentralizált együttműködésben aktívan részt vevő helyi és regionális önkormányzatok számára. Ez elsősorban a fejlesztési együttműködés terén aktív európai helyi és regionális önkormányzatok közötti információcserét könnyítené meg, és lehetővé tenné helyi és regionális önkormányzati projektek összekapcsolását Európában és a fejlődő országokban. Ez előmozdítaná a decentralizált együttműködési projektek fejlesztését és javítaná koordinációjukat, szinergiákat teremtene és elkerülné a kétszer elvégzett munkát; üdvözli a Fejlesztési Főigazgatósággal ezzel kapcsolatban folytatott együttműködést;

15.

üdvözli az Európai Települések és Régiók Tanácsának (CEMR) arra irányuló kezdeményezését, hogy internetes portált alakítsanak ki a települések számára, amelynek segítségével könnyebben találhatnak maguknak európai testvérvárosokat; üdvözli a CEMR által kezelt testvérvárosi portál kiterjesztését, amely lehetővé teszi a települések közötti testvérvárosi kapcsolatok kialakítását Európa és a fejlődő országok viszonylatában. Az RB-nek meg kellene szilárdítania és támogatnia kellene a CEMR által jelenleg folytatott tevékenységet.

16.

hangsúlyozza, hogy minden európainak, köztük a hatóságoknak, a magánszektornak és az egyes polgároknak is közös felelősséget kell vállalniuk a globális fejlesztési kérdések iránt;

17.

megjegyzi, hogy bár – tagállamtól függően – nem minden helyi és regionális önkormányzati szint rendelkezik feltétlenül hatáskörökkel fejlesztési együttműködési kérdésekben, mégis szükség van a fejlesztési kérdések iránti európai szintű kollektív felelősségvállalásra. A fejlesztési együttműködést így vagy úgy be kell építeni a helyi és regionális önkormányzatok tevékenységei közé, még akkor is, ha ez nem közvetlenül a fejlődő országokkal folytatott pénzügyi támogatási projekteken keresztül történik. Ennek lehetséges módjait egy tapasztalatcserét szolgáló külön fórumon lehetne ismertetni;

18.

a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából kedvezőnek látja azt, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni a fejlesztési együttműködésbe, és ebből a szempontból külön üdvözli a közleményt;

19.

felhívja a figyelmet arra, hogy számos uniós helyi és regionális önkormányzatnak fejlesztési alapú kapcsolatai vannak a fejlődő világbeli hasonló szervekkel, ebből kifolyólag szakértelemmel rendelkezik elsősorban olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy, a városi közműszolgáltatások (víz- és hulladékkezelés), a hagyományos halászat és az akvakultúra, infrastruktúra, közlekedés, hírközlés, környezetvédelem, vidékfejlesztés, regionális gazdasági fejlesztés, a helyi szervek fejlesztésének támogatása és a politikai decentralizáció;

20.

meggyőződése, hogy ezek a projektek a helyi és regionális önkormányzatokat legitimitással, szakértelemmel és tapasztalattal ruházzák fel azokon a területeken, amelyek különösen fontosak a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődése szempontjából, és hogy ezért elengedhetetlen, hogy nagyobb szerepet kapjanak, és igénybe vegyék a fejlesztési politika terén szerzett tapasztalataikat;

21.

rámutat arra, hogy az EU számos tagállamában a helyi és regionális önkormányzatoknak törvényes joguk van ahhoz, hogy a decentralizált együttműködés alapján részt vegyenek a nemzeti fejlesztési politikában. Ezért az uniós fejlesztési politikák és külkapcsolatok közvetlen szereplőinek tekinthetők;

22.

emlékeztet a decentralizált együttműködés előnyeire, és felhívja a figyelmet arra, hogy elő kell azt mozdítani, mivel számos helyi és regionális önkormányzat közvetlenül finanszíroz és valósít meg fejlesztési politikákat. Kiegészítő szerepet töltenek be, és koherensebbé teszik a fejlesztési politikát;

23.

hangsúlyozza, hogy a települések és régiók elsősorban a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozó konkrét területeken tett erőfeszítések révén akarják megerősíteni partnerségen és szakértelmen alapuló részvételüket. Ezzel egy időben együtt fognak működni a fejlesztési együttműködés szociális területén tevékenykedő szereplőkkel annak érdekében, hogy felhívják a polgárok figyelmét a fejlődő országokkal való szolidaritás fontosságára;

24.

úgy véli, hogy – tekintettel a polgárokhoz való közelségükre és a szubszidiaritási elvre – a helyi és regionális önkormányzatok szerepére egy többszintű rendszerben, a nemzeti, európai és globális fejlesztési politika részeként lehet tekinteni, amely hozzájárul a segélyek hatékonyságának biztosításához, és javítja is azt;

25.

aláhúzza azt a fontos szerepet, amelyet a legkülső régiók helyi és regionális önkormányzatai kiemelt partnerként játszhatnak a szomszédos harmadik országokra vonatkozó uniós együttműködési politikák kidolgozásában; ezenkívül ezek a régiók az olyan projektek egyfajta kísérleti terepét jelentik, ahol az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) között jó koordinációra van szükség;

26.

megjegyzi, hogy a fejlesztési politika hatékonyabbá és koherensebbé tétele során figyelembe kell venni a kedvezményezett országok helyi és regionális önkormányzatainak bevonását;

27.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztési erőfeszítéseknek és a fejlesztési politikának a helyi felelősségérzet és a decentralizáció vezérelvein kell alapulnia;

28.

megítélése szerint olyan megközelítést kellene támogatni, amelynek révén az európai és a fejlődő országbeli helyi és regionális önkormányzatok jobban tudnák támogatni a fejlesztési érdekcsoportokat és szereplőket;

29.

osztja azt a nézetet, hogy a demokrácia nemcsak a választás szabadságát jelenti: a demokráciát nap mint nap folyamatosan építeni kell – tükrözve a gazdasági és szociális fejlődést, és ebben a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszanak;

30.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok által nyújtott hozzáadott érték nyilvánvaló e szerepükben, amely ideális esetben a demokrácia és a helyes kormányzás kialakítása és a decentralizált kormányzási modell előmozdítása;

31.

hangsúlyozza, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok képviselői nem csupán a déli hasonló szervekkel működnek együtt, hanem a civil társadalom egészével;

32.

felhívja a figyelmet az abból adódó problémákra, hogy a segélynyújtás egyoldalú, felülről irányított rendszerben működik, és gyakran az Európai Bizottság is ezt a megközelítést alkalmazza. Hiányzik a valódi partnerség, valamint a helyi szintnek és az őt képviselő szervezeteknek (a területi önkormányzati szövetségeknek) a részvétele, ami azt jelenti, hogy a finanszírozásnak helyi szinten nincs hatása. Ugyanakkor az általában helyi civil szervezetek által nyújtott segélyek nincsenek feltétlenül hatással a hatóságokra és a területi önkormányzatokra, valamint az intézményi mechanizmusokra, ami tovább gyengíti a segélyezés hosszú távú hatását és hatékonyságát;

33.

úgy érzi, hogy a felülről irányított rendszer nem vezet a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő bevonásához és a megfelelő személyek részvételéhez, és nem teszi lehetővé különféle és széles körű megközelítések alkalmazását. Ezért át kell hidalni a központi kormányzat és a helyi szint közötti szakadékot. Számos segélyezett fejlődő országban a helyi kormányzás és annak támogatása kézzelfogható eredményekre vezethetne, ezért elengedhetetlen, hogy – minden esetet külön kezelve – megvalósuljon;

34.

meggyőződése, hogy a kedvezményezett országon belüli különböző szintű kormányzatok támogatása sok esetben jobb, átláthatóbb és fenntarthatóbb kormányzást eredményezne. Ezért különösen a támogatást nyújtók számára a kiadásokat ésszerű keretek között kell tartani.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/34

—

utal arra, hogy kész együttműködni a jövőbeli közös bevándorláspolitika kidolgozásában, illetve hozzájárulni ehhez a politikához,

—

hangsúlyozza, hogy a közös bevándorláspolitika jelentős mértékben és elsőként a helyi és regionális önkormányzatokat érinti: egyrészt mivel fokozottan érintik őket az illegális bevándorlással kapcsolatos nehézségek; másrészt pedig, mert rájuk hárul az embereknek számos, a helyi integrációs folyamat részét képező szolgáltatással történő ellátása. Ezért tevékenyen részt kell venniük a legális bevándorlást szabályozó európai keret, az illegális bevándorlás leküzdését célzó intézkedések és a származási országokkal folytatott fejlesztési együttműködés kidolgozásában,

—

kiemeli a bevándorlóknak az EU szocio-ökonómiai fejlődéséhez való hozzájárulásuk miatt tulajdonított fontos szerepet. Az európai gazdasági térség nemzetközi versenyképességének érdekében érezhetően javítani kell az EU vonzerejét, hogy fokozottan hasznosítani lehessen a helyi és regionális forrásokban rejlő lehetőségeket,

—

utal arra, hogy az annak meghatározására vonatkozó tagállami jogkörrel, hogy harmadik országokból hányan utazhatnak az adott tagállam felségterületére munkavállalási céllal (akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként), figyelembe lehet venni a tagállami és regionális munkaerő-piaci követelményeket,

—

elismeri, hogy rendkívül fontos a befogadó ország hivatalos nyelvének vagy nyelveinek ismerete. A hivatalos nyelv(ek) minél korábbi elsajátítása helyi és regionális szinten is megkönnyíti a sikeres beilleszkedést,

—

hangsúlyozza, hogy az illegális és a legális bevándorlás összefügg egymással, és az illegális bevándorlás leküzdése fontos szerepet játszik a legális bevándorlással foglalkozó politika kialakításában. A szervezett bűnözési struktúrák elleni sikeres küzdelemhez egyrészt konzekvensen és átfogó megközelítés alapján kell véghezvinni az illegális migráció leküzdését, másrészt pedig a legális bevándorlást lehetővé tevő perspektívák kialakítására van szükség, akkor, amikor munkaerőhiány van, illetve amikor időben korlátozott tartózkodás során tapasztalatcserén, tudástranszferen vagy migránsok továbbképzésén van a fő hangsúly.

Előadó

:

Werner JOSTMEIER (DE/EPP), Észak-Rajna–Vesztfália tartományi gyűlésének tagja

1.

támogatja a közös bevándorláspolitikát, amelyet az 1999-ben Tamperében tartott Európai Tanács óta továbbfejlesztettek az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktummá;

2.

utal arra, hogy a Régiók Bizottsága kész együttműködni a jövőbeli közös bevándorláspolitika kidolgozásában, illetve hozzájárulni ehhez a politikához. A helyi és regionális önkormányzatok késznek mutatkoznak arra, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak, illetve hogy helyi és regionális szinten támogassák a bevált módszerek cseréjét;

3.

elégedett és hálás az Európai Bizottsággal kötött megerősített együttműködésért, amelyet folytatni kell;

4.

üdvözöli az Európai Bizottság által alkalmazott partnerségi módszert. A tagállamok és az uniós intézmények közötti partneri együttműködésnek és szolidaritásnak ki kell terjednie a helyi és regionális szereplőkre is. A jövőbeli kihívások összehangolt és koherens intézkedéseket igényelnek, amelyekhez a közös bevándorláspolitika keretében az EU és a tagállamok hatékony fellépésére van szükség;

5.

hangsúlyozza, hogy a közös bevándorláspolitika jelentős mértékben és elsőként a helyi és regionális önkormányzatokat érinti: egyrészt mivel fokozottan érintik őket az illegális bevándorlással kapcsolatos nehézségek; másrészt pedig, mert rájuk hárul az embereknek számos, a helyi integrációs folyamat részét képező szolgáltatással történő ellátása. Ezért tevékenyen részt kell venniük a legális bevándorlást szabályozó európai keret, az illegális bevándorlás leküzdését célzó intézkedések és a származási országokkal folytatott fejlesztési együttműködés kidolgozásában;

6.

az Európai Bizottsághoz hasonlóan úgy véli, hogy olyan mechanizmusokra van szükség, melyek a teherviselés és a politikai koordináció szempontjából a tagállamok és az EU szolidaritására épülnek. A helyi és regionális önkormányzatok többek között a határellenőrzés és -felügyelet, valamint a beilleszkedési politika finanszírozására hívják fel a figyelmet, amely nemzeti, regionális és helyi szinten az államháztartásra is kihat;

7.

az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiság elveit és a demokrácia támogatását a bevándorláspolitika központi alkotóelemeinek tekinti. Az Európai Unió garantálja az Alapjogi Chartában rögzített olyan szabadságjogokat és alapelveket, mint amilyen az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a szolidaritás, a polgári jogok és az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogok. Ezek között is fontos szerep jut a nők és a gyermekek jogainak. Nem szabad eltűrni az ezeknek az elveknek ellentmondó hagyományokat és cselekedeteket. Az Alapjogi Chartában rögzített közös európai értékek megkérdőjelezhetetlenek. Az Európai Unióban mindenkinek magára kötelező érvényű alapértékeknek kell tekintenie az európai alapjogokat;

8.

utal arra, hogy a bevándorlók számos európai településen és régióban már most is a társadalom fontos és szerves részét képezik. Az Európai Unió valóban gazdag és sokszínű kulturális örökséggel rendelkező társadalom, melynek meg kell őriznie és tovább kell fejlesztenie ezt az örökséget. A kultúra fogalmát az UNESCO olyan eszmeként fogja fel, amely nemcsak a művészetet és az irodalmat foglalja magában, hanem a különböző életmódokat, az alapvető emberi jogokat, értékrendeket, hagyományokat és vallási irányzatokat is. A bevándorlás elősegítheti a kulturális sokszínűség bővülését is. A kultúrák közötti párbeszéd európai évével (1) az Európai Unió kiemelt tisztelettel adózik a kulturális sokszínűség előtt;

9.

korábban elfogadott véleményei alapján kéri, hogy vonják be a helyi és regionális szereplőket a jövőbeni közös bevándorláspolitika további szakaszaiba (2);

10.

kiemeli a bevándorlóknak az EU szocio-ökonómiai fejlődéséhez való hozzájárulásuk miatt tulajdonított fontos szerepet. Az európai gazdasági térség nemzetközi versenyképességének érdekében érezhetően javítani kell az EU vonzerejét, hogy fokozottan hasznosítani lehessen a helyi és regionális forrásokban rejlő lehetőségeket;

11.

a harmadik országok állampolgáraival szembeni tisztességes bánásmód és a jogbiztonság miatt égetően fontosnak tartja a világos és átlátható szabályokat, illetve azok betartását;

12.

a harmadik országok állampolgárait és azok családját célzó, vonzó tartózkodási feltételeket kínáló, integrációorientált ösztönzőrendszereket fontos módszernek tekinti ahhoz, hogy az európai gazdasági térség számára megnyerjük a szükséges munkaerőt. A munkaerő-piaci szempontoknak megfelelő, bevándorlásirányításra szolgáló, helyes koncepciókban a 2003/86/EK irányelv értelmében a családegyesítés kérdéseit is figyelembe kell venni;

13.

utal arra, hogy a bevándorlók felvételére szolgáló adminisztrációs eljárások egyszerűsítése révén a közös bevándorláspolitika jelentősen megkönnyíthetné mind a tagállamok, mind pedig a helyi és regionális önkormányzatok adminisztrációs munkáját;

14.

felszólítja az Európai Bizottságot annak elemzésére, hogy az általa javasolt, európai vagy nemzeti szinten meghozandó intézkedések révén milyen feladatok várnak a regionális és helyi önkormányzatokra. Fontos az is, hogy a helyi és regionális önkormányzatok esetleges feladatait nemzeti szinten vagy uniós eszközökkel finanszírozzák;

15.

utal az egyes tagállamok eltérő munkaerő-piaci igényeire. Ezért az EU-szerte esetlegesen bevezetett szabványokat, eljárási szabályozásokat és az olyan tartózkodási jogcímeket, mint amilyen a tervezett uniós „kék kártya”, a nemzeti, regionális és helyi munkaerőpiacok eltérő követelményeit és a tagállamok igazgatási autonómiájának megőrzését tiszteletben tartva, illetve a szubszidiaritás elvének alapján kell kialakítani. Az annak meghatározására vonatkozó tagállami jogkörrel, hogy harmadik országokból hányan utazhatnak az adott tagállam felségterületére munkavállalási céllal (akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként), figyelembe lehet venni a munkaerő-piaci követelményeket;

16.

ennek kapcsán üdvözli, hogy az Európai Bizottság a helyi és regionális önkormányzatok aktív bevonását javasolja a szakképesítések és az ágazati igények jobb összehangolásába, hiszen ezáltal éppen a helyi és regionális sajátosságok figyelembevételére nyílik lehetőség;

17.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tevékeny szerepet vállalnak a migránsok integrálásában. A jövőbeli közös bevándorláspolitikában, valamint az olyan kísérőintézkedések, mint például az Európai Integrációs Alap végrehajtása során figyelembe kell venni a települések és régiók sajátos igényeit. Tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

18.

úgy véli, hogy az alapjogok gyakorlása egyben a többi emberrel, a társadalommal és a jövő generációkkal szembeni felelősségvállalással és kötelezettségekkel is jár. A közösen elfogadott európai értékek tiszteletben tartása a mások megbecsülése és a tolerancia iránti elkötelezettséget jelenti, amely a békés és demokratikus együttélés alapja. A helyi és regionális szinten folytatott kultúraközi párbeszéd fontos idevonatkozó impulzusokkal szolgálhat;

19.

úgy véli, hogy a civil társadalom minden részének aktív közreműködése, illetve a bevándorlók és a befogadó társadalmak pozitív hozzáállása az integráció fontos előfeltételét jelenti. A származási országok hozzájárulhatnak állampolgáraiknak az európai befogadó országokban történő integrációjához;

20.

elismeri, hogy rendkívül fontos a befogadó ország hivatalos nyelvének vagy nyelveinek ismerete. A hivatalos nyelv(ek) minél korábbi elsajátítása helyi és regionális szinten is megkönnyíti a sikeres beilleszkedést. Határozottan ösztönözni kellene, hogy a bevándorlók és még inkább a gyermekeik megtanulják a befogadó ország hivatalos nyelvét/nyelveit, ugyanakkor tiszteletben kell tartani az anyanyelvük ismeretéhez való jogot is, és támogatni kell őket ebben;

21.

kiemelt fontosságúnak tartja a megcélzott városról, körzetről vagy kerületről és az azokra leginkább jellemző életstílusokról szóló alapvető, érthető tájékoztatást,

22.

kiemeli annak jelentőségét, hogy a bevándorlók alapszintű ismeretekkel rendelkezzenek a befogadó társadalom történelméről és intézményeiről. Ezen ismeretek megszerzése beilleszkedésük sikerének záloga,

23.

szorgalmazza eligazító programok és tevékenységek rendezését a harmadik országok frissen érkezett állampolgárai számára, hogy megszerezhessék a befogadó ország nyelvével, történelmével, intézményeivel, társadalmi-gazdasági jellemzőivel, kulturális életével és alapvető értékeivel kapcsolatos lényegi ismereteket,

24.

támogatja olyan innovatív programok vagy integrációs modellek finanszírozását, amelyek nyelvismereti és kommunikációs gyakorlatokat, valamint a befogadó társadalom kulturális, politikai és szociális dimenzióiról való tájékoztatást is tartalmaznak,

25.

úgy véli, hogy az oktatásnak kulcsfontosságú szerepe van az integrációban. A helyi és regionális önkormányzatok fontos idevonatkozó feladatokat látnak el az oktatás területén, ezzel is hozzájárulva az általános esélyegyenlőség biztosításához. Az Európai Bizottság által megjelentetett „Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” című zöld könyv (3) bemutatja az oktatásnak az integrációban játszott központi szerepét. A konzultáció kiértékelése során az Európai Bizottságnak különös tekintettel kellene lennie a helyi és regionális szinten végzett feladatokra;

26.

utal rá, hogy a munkahelyi élet is komoly tényező a bevándorlók integrációjában. A munkanélküliség gyakran akadálya a sikeres integrációnak, különösen akkor, ha fiatalokat sújt. A harmadik országokból történő bevándorlás az egyes tagállamok munkaerő-piaci igényeihez kell, hogy igazodjon. A kereső tevékenység az integráció fontos feltétele, különösen mivel ez a társadalombiztosítási rendszerekbe való belépést is magával hozza. E nélkül a feltétel nélkül a szociális rendszerekbe történő bevándorlás különösen nagy terheket róna a regionális és települési önkormányzatokra, és vállalhatatlan lenne a tagállamok lakossága felé;

27.

hangsúlyozza, hogy az illegális és a legális bevándorlás összefügg egymással, és az illegális bevándorlás leküzdése fontos szerepet játszik a legális bevándorlással foglalkozó politika kialakításában. A szervezett bűnözési struktúrák elleni sikeres küzdelemhez egyrészt konzekvensen és átfogó megközelítés alapján kell véghezvinni az illegális migráció leküzdését, ezért a harmadik országokkal kötött megállapodásokba bele kell venni az illegális bevándorlás leküzdését célzó záradékokat, különös tekintettel a harmadik országok illegálisan az EU területén tartózkodó állampolgárainak visszafogadására. Másrészt pedig a legális bevándorlást lehetővé tevő perspektívák kialakítására van szükség, akkor, amikor magasan képzett bevándorlókról van szó, vagy munkaerőhiány van, illetve amikor időben korlátozott tartózkodás során olyan tapasztalatcserén, tudástranszferen vagy migránsok továbbképzésén van a fő hangsúly, amely aztán később a származási ország számára is előnyös;

28.

azt kéri, hogy nyújtsanak átfogó tájékoztatást az idevonatkozó uniós alapokról és támogatási programokról, hogy minden helyi és regionális szintű szereplő kiaknázhassa ezeket az alapokat és programokat;

29.

úgy véli, hogy a jövőbeli uniós bevándorláspolitika keretében szükségessé válhat, hogy pénzügyi és humánerőforrást biztosítsanak a FRONTEX – határellenőrzésre és a biztonságot érintő fenyegetések elkerülésére irányuló intézkedések területén mozgósítandó – erőforrásainak kiépítésére, hogy az ügynökség hatékonyan elvégezhesse feladatait;

30.

nyomatékkal utal arra, hogy a jövőbeli uniós bevándorláspolitika keretében elsősorban megfelelő pénzügyi eszközök juttatásával és az uniós alapokhoz és programokhoz való hozzáférés garantálásával kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatok migrációs hullámok kezeléséhez szükséges kapacitásainak kiépítését. A fenntartható és eredményes – azaz az érintettek által elfogadott – bevándorláspolitika kudarca ugyanis súlyos szocio-gazdasági következményekkel járna, és veszélyeztetné jólétünket, a szociális békét és a gazdasági fejlődést;

31.

kéri, hogy részesítsék anyagi támogatásban az integrációs politikát, de főleg a helyi és regionális szintű oktatási feladatok megvalósítását. A migrációról és mobilitásról szóló zöld könyv foglalkozik majd a közösségi programok és alapok által az integrációs politika számára juttatott támogatással. Az integrációt érintő speciális helyi és regionális oktatási feladatok megvalósítását az uniós integrációs alapokból kell támogatni;

32.

utal rá, hogy a jövőbeli uniós bevándorláspolitika keretében nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyon fontos a származási- és tranzitországokkal folytatott együttműködés és párbeszéd ösztönzése, és ehhez igénybe kellene venni az európai szomszédsági politika eszközeit és a földközi-tengeri térségért létrehozott uniót, illetve hatékony fejlesztési együttműködés megvalósítására lenne szükség. Megjegyzi egyúttal azt is, hogy a fenti együttműködés ösztönzésében fontos szerep jut a helyi és regionális önkormányzatoknak. Ez elsősorban azokra az önkormányzatokra vonatkozik, amelyek az EU-val közvetlenül határos harmadik országokkal folytatott együttműködés platformjaiként szolgálhatnak;

33.

hangsúlyozza, hogy a migráció globális vetülete messzemenő következményekkel jár mind a származási országok, mind pedig az Európai Unió számára, így a migráció és a fejlődés témájának kölcsönhatása kiemelt figyelmet érdemel. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a szakképzett munkaerő elvándorlása ne járjon káros gazdasági következményekkel („agyelszívás”) a fejlődő országokban. Körkörös migráció esetén, hazájába visszatérve a szakképzett munkaerő kamatoztathatja, illetve továbbadhatja a külföldön megszerzett tudást;

34.

úgy véli, hogy az illegális migrációval kapcsolatos kihívások fényében a jövőbeli uniós bevándorláspolitika kidolgozásakor különös hangsúlyt kell helyezni az emberkereskedelem és bűnügyi csoportosulások elleni küzdelemre szolgáló gyakorlati és összehangolt intézkedésekre. Így megakadályozhatók az emberi tragédiák;

35.

határozottan támogatja a gyakran és elsősorban a nők és a gyermekek kizsákmányolásával járó illegális bevándorlás megakadályozására irányuló uniós intézkedéseket. Konzekvens intézkedések meghozatalára van szükség ezen a téren. Az emberkereskedelemben részt vevő, illetve azt szervező csempészhálózatok és egyéb csoportok ellen a származási és a tranzitországokkal együttműködve kell fellépni. Az együttműködési intézkedések kidolgozásába megfelelő módon be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat;

36.

esélyt és lehetőséget lát a sikeres bevándorláspolitika megvalósítására, amely hozzájárul a gazdasági sikerhez és a kulturális sokszínűséghez. A helyi és regionális önkormányzatok támogatnak egy olyan politikát, amely elősegíti az Európai Unió gazdasági és társadalmi lehetőségeinek kiszélesítését. Egyszersmind megismétli, hogy az Európai Unió teljes mértékű haszonélvezője lehet a legális bevándorlásnak, amennyiben átfogó és sikeres küzdelmet folytat az illegális bevándorlás ellen.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/38

—

úgy véli, hogy a beilleszkedés és a szolidaritás fogalmának megőrzése érdekében a kohéziós politikának továbbra is a gazdasági és társadalmi kiegyensúlyozottságra kell törekednie anélkül, hogy túl sok, egymásnak ellentmondó célkitűzéssel terhelnénk meg,

—

úgy véli, hogy a kohéziós és a növekedési célokat egymással kompatibilissá lehet és kell is tenni, hiszen két, egymással szorosan összefüggő célkitűzésről van szó, és hangsúlyozza, hogy azt kell meghatározni, hogy a növekedés miként javíthatja a kohéziót, nem pedig azt, hogy a kohézió hogyan segítheti a növekedést,

—

megkérdőjelezi annak helyességét, hogy a kohéziós politika eszköztárához a növekedési stratégiára jellemző versenyképességi célokat rendelnek, és kéri, hogy a strukturális alapok jövőbeli rendszerének kidolgozása során elemezzék az alapok lisszaboni stratégia szerinti felosztásának (earmarking) a gazdasági és társadalmi kohézióra gyakorolt hatását,

—

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy tartalmasabb és teljesebb fejlettségi és jóléti mutatókat dolgozzanak ki, amelyek helyi és regionális szinten megmutatják a jelentős eltéréseket a jövedelem, a közszolgáltatások, az egészségügyi ellátás minősége, valamint a kulturális és szakmai képzési kínálat terén,

—

kiemeli, hogy ha azt szeretnénk, hogy a kohéziós politika jelentős szerepet játsszon a gazdasági és társadalmi egyensúly megteremtésében, akkor megfelelő forrásokkal és eszközökkel kell rendelkeznie, a finanszírozás jelenlegi szintje viszont csupán a működéshez szükséges minimumot éri el.

Előadó

:

Marta VINCENZI (PES/IT), Genova polgármestere

1.

egyre fontosabbnak tartja, hogy a kohéziós politikában a gazdasági és társadalmi kohézió mellett a területi dimenziót is figyelembe vegyék, mivel – jóllehet tapasztalható haladás és javulás – nem csupán megmaradtak a régiók közötti fejlődésbeli különbségek, hanem a régiókon belüli strukturális problémák is tovább nőnek. Hangsúlyozza, mennyire fontos az, hogy e területi dimenzió az egyenlőség és az arányosság elvével összhangban jelenjen meg;

2.

egyetért azzal, hogy számos, az Európai Unió által finanszírozott tevékenység bizonyított hozzáadott értéket képvisel. Ha a projekt támogatható, könnyebben jut finanszírozási lehetőségekhez a köz- és a magánszférából egyaránt, és gyorsabban fejleszthető az innováció az irányítás és a végrehajtás területén;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság továbbra is figyelmen kívül hagyja a strukturális alapok fellendítő hatását, és emlékeztet arra, hogy e tárgyban írt előretekintő véleményében azt javasolta, hogy határozzanak meg egy értékelési rendszert a kohéziós politika hozzáadott értékének különböző dimenziói számára;

4.

kedvezően fogadja az átmeneti régiók fogalmának bevezetését, amelyben a jelenlegi phasing-in és a phasing-out régiókat, valamint a 2007–2013-as támogatási időszak vége után lejáró támogatásban részesülő régiókat vonták össze, és helyesli az ilyen területeket célzó megoldások kidolgozását;

5.

kedvezően fogadja továbbá az Európai Bizottság területi kohézióról szóló zöld könyvének megjelenését megelőző konzultációt, és kiemeli, hogy az összes érintett fél továbbra is elismeri és támogatja a kohéziós politika szerepét az Európai Unió építésében;

6.

megjegyzi, hogy a vitában felmerült annak lehetősége, hogy új és más támogathatósági kritériumokat vezessenek be. Az a kívánság is elhangzott, hogy GDP és GNI mellett például a népesség demográfiai szerkezetét, települések szerinti megoszlását (adatokat a népesség földrajzi megoszlásáról, korszerkezetéről, illetve függőségi arányszámokat), a munkaerőpiacot, a szolgáltatási kínálatot, a területrendezést, a városi és vidéki dimenziót, a természeti és kultúrkincseket, valamint az ökológiai és éghajlati tényezőket is figyelembe vegyék. E tényezők mindegyikéről elmondható, hogy hatást gyakorolnak a gazdasági és szociális fejlődésre. Ezzel párhuzamosan a közösségi szintű mutatók jól beváltak a támogatandó területek elhatárolására, de a kohéziós politika hatékonyságának tartalmi értékelésére szélesebb körű adathalmazon alapuló, összetettebb mutatókat kell használni;

7.

szeretné, ha a fejlettségi különbségeknek és a kohézió javulásának tartalmi értékelésekor a GDP-n és a GNI-n kívül a munkaerőpiacot (a foglalkoztatásról, a mobilitásról és a képzésről szóló adatokat), a szolgáltatásnyújtást (a hozzáférésre, a hatékonyságra és az eloszlásra vonatkozó adatokat), a terület rendezettségét (nagyság, folyamatosság, többközpontúság), valamint a demográfiai és népesedési struktúrát (a népesség megoszlására, a demográfiai elöregedésre és az eltartottak arányára vonatkozó adatokat), a népesség képzettségi szintjét, a kutatásra és innovációra fordított beruházásokat (a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra szánt források GDP arányában meghatározott adatait,), valamint egyes régiók (például a legkülső régiók, a szigetek vagy a hegyvidéki területek) különleges földrajzi jellemzőit is figyelembe vennék;

8.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás jelentette kihívások és az energiaellátás problémái továbbra is hatni fognak – bár különböző fokon és módon –, számos, a gazdasági és társadalmi fejlődéshez kapcsolódó kérdésre, és befolyásolják a kohéziós politika erőfeszítéseit és kapacitását;

9.

hangsúlyozza egyrészt, hogy a legkülső régiók és a szigetek különösen ki vannak téve az ilyen új, klimatikus és energetikai kihívások által jelentett veszélyeknek, másrészt pedig, hogy egyben lehetőséget is jelentenek az EU számára, hiszen természetes laboratóriumokként használhatók az ilyen kihívások hatásainak tanulmányozásában, illetve az azokra vonatkozó megoldások keresésében, az egész EU javát szolgálva ezzel;

10.

kiemeli, hogy bár a regionális statisztikák alapvető eszközt képviselnek a támogathatósági kritériumok javítására vagy a fejlettségi mutatók módosítására, sok tagállamban az adatok, ha már rendelkezésre állnak, esetleg nehezen hasznosíthatók vagy dolgozhatók fel, amennyiben pedig még nem állnak rendelkezésre, esetleg nehéz megszerezni vagy mérni őket;

11.

jelzi, hogy a cél továbbra is az európai kohézió előmozdítása a fejlettségi különbségek mérséklésével. A támogatásnak ezért elsősorban a gazdaságilag gyengébb régiókra kellene irányulnia, bár a kohéziós politikának valamennyi európai terület felé nyitottnak kell lennie, ha sikeres és általános érvényű politika akar lenni;

12.

úgy gondolja, hogy a fő kihívást az elmaradott régiók konvergenciájának felgyorsítása jelenti, különösen pedig az új tagállamok területeinek integrációja, ahogyan arra pontosan és helyesen az Európai Bizottság kohéziós politikáról szóló jelentései rámutatnak;

13.

úgy véli, hogy az infrastruktúra hiányosságait sürgősen fel kell térképezni, és meg kell szüntetni;

14.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika célja, hogy erősítse a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, és ebből kiindulva hozzájárul az Európai Unió összes ágazati politikájához, illetve az összes tagállam nemzeti politikájához;

15.

úgy gondolja, hogy az ágazati politikák és a kohéziós politika integrációja még igen ritka, és hogy az integrált megközelítés erősítéséhez horizontális célokat kellene kitűzni, melyekkel elsősorban a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az energia és a közlekedés fejlesztése hangolható össze;

16.

úgy véli, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben a területhatároktól függetlenül még inkább igény van a hálózati és klaszterprojektek formájában történő hálózatkialakításra és egyesülésre;

17.

úgy véli, hogy a kohéziós és a növekedési célokat egymással kompatibilissá lehet és kell is tenni, hiszen két, egymással szorosan összefüggő célkitűzésről van szó, és hangsúlyozza, hogy azt kell meghatározni, hogy a növekedés miként javíthatja a kohéziót, nem pedig azt, hogy a kohézió hogyan segítheti a növekedést;

18.

megkérdőjelezi annak helyességét, hogy a kohéziós politika eszköztárához a növekedési stratégiára jellemző versenyképességi célokat rendelnek, és kéri, hogy a strukturális alapok jövőbeli rendszerének kidolgozása során elemezzék az alapok lisszaboni stratégia szerinti felosztásának (earmarking) a gazdasági és társadalmi kohézióra gyakorolt hatását;

19.

a többi érintett félhez hasonlóan hangsúlyozza, hogy az eljárás racionalizálásával megkönnyíthető lenne az alapok kezelése, de figyelmeztet arra, hogy a reformok során figyelmet kell fordítani arra, hogy ne áldozzák fel a helyi és regionális önkormányzatok közösségi kormányzáshoz történő többszintű hozzájárulásának hozzáadott értékét;

20.

úgy véli, hogy a jogi és adminisztratív környezet alapvető fontosságú a kohéziós politika sikerének szempontjából, és hangsúlyozza, hogy az intézmények megerősítése értékes, jóllehet kevésbé egyértelmű hozzájárulást jelent az intézkedések megvalósításához és a kohéziós politika működéséhez;

21.

emlékeztet arra, hogy a termelékenységgel és az adminisztráció hatékonyságával kapcsolatos verseny fokozódása az európai régiók között a gazdasági és társadalmi kohézió olyan tényezője, amelyet figyelembe kell venni a külföldi beruházások vonzása és a világgazdasághoz való alkalmazkodás tekintetében;

22.

üdvözli a pénzügyi tervezés új és innovatív eszközeit a kohéziós politika keretében (pl. megújuló alapok), ugyanakkor utal arra, hogy a társfinanszírozás elve értékes és hatékony eszköz ahhoz, hogy megmaradjon a kohéziós politika hozzáadott értéke;

23.

hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárulhatna az európai terv ismertté tételéhez, és megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak a tagállamokkal és a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködésben még hatékonyabb módokat kellene találnia arra, hogy tájékoztassa az európai polgárokat a kohéziós politika előnyeiről és eredményeiről;

24.

kiemeli, hogy az európai kohéziós politika jelenlegi elvei, vagyis a koncentráció, s társfinanszírozás, az addicionalitás és a partnerség már igazolták érvényességüket, és úgy véli, hogy a jövőben is ezeknek kell a közösségi cselekvés középpontjában állniuk;

25.

megjegyzi, hogy az európai kohéziós politikának továbbra is az összes kormányzási szint erős partnerségén kell alapulnia, fokozottan bevonva a helyi és regionális önkormányzatokat az összes fázisba a projektek meghatározásától a megvalósításukig;

26.

kiemeli a területi együttműködés fontosságát a kohéziós politika összes dimenziójában a hozzáadott érték és a helyi szinten való érzékelhetőség tekintetében, és jelzi, hogy helyénvalónak tartja az európai területi együttműködési csoportosulás új eszköze által kínált lehetőségek teljes mértékű kifejlesztését;

27.

kéri a kohéziós politika városi dimenziójának megerősítését, és emlékeztet arra, hogy a városi területek gyakran a gazdasági növekedés motorjai, ugyanakkor a gazdasági fejlettségbeli különbségek, a társadalmi egyenlőtlenségek és a kulturális elszigetelődés súlyos jelenségeit is kialakíthatják;

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy jobban össze kell hangolni a vidéki területek problémáit és a városi zónák nehézségeit, mivel a regionális fejlődés integrált politikájának alapvető eleme a városi valóság és a vidéki környezet közötti kapcsolat megteremtése;

29.

javasolja a vidékfejlesztési eszközök újbóli integrálását az általános kohéziós politikába tekintettel arra, hogy a strukturális alapok már jelenleg is sok párhuzamos célú cselekvést finanszíroznak, és ez lehet a legjobb megoldás a projektek és intézkedések átfedésének elkerülésére;

30.

javasolja továbbá az irányító hatóságok és a statisztikai intézetek közötti együttműködést az új regionális statisztikai eszközök bevezetése terén, amelyekkel megfelelően és célirányosan értékelhető lesz a kohéziós politika hatása, és könnyebb lesz meghatározni a fejlettségi mutatókat és tovább finomítani a támogathatósági kritériumokat;

31.

úgy véli, hogy meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy tartalmasabb és teljesebb fejlettségi és jóléti mutatókat dolgozzanak ki, amelyek helyi és regionális szinten megmutatják a jelentős eltéréseket a jövedelem, a közszolgáltatások, az egészségügyi ellátás minősége, valamint a kulturális és szakmai képzési kínálat terén;

32.

kiemeli, hogy az integrált finanszírozási formák – például a kockázati tőkével rendelkező rotációs alapok vagy a kedvező feltételű, illetve garantált hitelek – igénybevételének lehetősége pozitív multiplikációs hatást fejthet ki anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatná a kohéziós politika támogatási rendszerét;

33.

úgy véli, hogy a hatóságokat, köztük a helyi és regionális önkormányzatokat, a jövőben felkérik arra, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb mértékű beruházásokat valósítsanak meg az általános érdekű szolgáltatások biztosítására és támogatására, és így csökkentsék a különbségeket a közművek és a közlekedés területén;

34.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió tagállamait a népesség fokozatos elöregedése demográfiai kihívás elé állítja, és hangsúlyozza, hogy e változás egyik aspektusa a mindenki számára azonos hatékonyságú és minőségű közszolgáltatások, valamint egészségügyi és szociális szolgáltatások iránti növekvő igény;

35.

úgy gondolja, hogy a kohéziós politika egyszerűsítésének a szubszidiaritás és az arányosság elvén kell alapulnia, az intézkedések fontosságához és a projektek helyszínéhez kapcsolva ily módon a kötelezettségeket és az ellenőrzési eljárásokat a költségek csökkentése és az irányítás decentralizálása végett;

36.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak el kell ismernie és meg kell erősítenie a kohéziós politika területi dimenzióját, hogy lehetővé váljék egy olyan gazdasági és társadalmi fejlődés a régiók szintjén, amely nem csupán kiegyensúlyozott és fenntartható, hanem többközpontú és harmonikus is;

37.

hangsúlyozza, hogy a kohézió továbbra is jelentős kihívás, hiszen nem szűntek meg a régiók közötti, illetve a régiókon belüli jelentős különbségek a gazdasági és társadalmi fejlettség terén, sőt, az Európai Unió legutóbbi bővítésével inkább mélyültek;

38.

úgy véli, hogy a beilleszkedés és a szolidaritás fogalmának megőrzése érdekében a kohéziós politikának továbbra is a gazdasági és társadalmi kiegyensúlyozottságra kell törekednie anélkül, hogy túl sok, egymásnak ellentmondó célkitűzéssel terhelnénk meg;

39.

kiemeli, hogy ha azt szeretnénk, hogy a kohéziós politika jelentős szerepet játsszon a gazdasági és társadalmi egyensúly megteremtésében, akkor megfelelő forrásokkal és eszközökkel kell rendelkeznie, a finanszírozás jelenlegi szintje viszont csupán a működéshez szükséges minimumot éri el. A kohéziós politikának ezen túlmenően szembe kell néznie a pénzügyi válság globális kontextusából eredő kiadások nyomásával is, és ebben a helyzetben a kohéziós politika határozottabb végrehajtására van szükség;

40.

megjegyzi, hogy a kohéziónak meg kell őriznie európai dimenzióját, és elutasítja a közösségi erőfeszítések nemzeti hatáskörbe történő visszahelyezésére irányuló kísérleteket, hiszen a közösségi fellépés hozzáadott értéke az egyértelmű stratégiai célokkal rendelkező, az európai és a globális kihívásokra válaszolni képes, a regionális és helyi elvárásoknak megfelelő széles körű, közös politikában is tetten érhető;

41.

kiemeli a kohéziós politika fellendítő hatását, hiszen a beruházások hosszú távú strukturális hatásokat fejtenek ki a regionális és helyi gazdaságokra, előmozdítják a fejlesztés és a foglalkoztatás innovatív megközelítését, és erős hatást gyakorolnak a közigazgatás és a vállalkozások kapacitásbővítésére;

42.

üdvözli az olyan új pénzügyi eszközök alkalmazását, amelyek egyszerűbb és hatékonyabb módon járulhatnak hozzá a beruházásokhoz elsősorban azokban a régiókban, amelyekben szerkezeti átalakításokra és innovációra van szükség, különösen a kkv-k szerepének és fejlesztésének támogatására;

43.

emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az összes fázisba, a tervezéstől az értékelésig, hiszen ezek a kormányzási szintek állnak a legközelebb a projektek címzettjeihez, valamint elsődlegesen ők felelősek a kohéziós politika helyszíni végrehajtásáért.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/42

—

kötelező érvényűnek tartja az Európai Unió azon ígéretét, mely szerint a csatlakozási feltételek teljesítése esetén a teljes Nyugat-Balkán jövője Európához kötődik,

—

sürgeti a nyugat-balkáni országokat, hogy haladéktalanul teljesítsék azokat a kritériumokat, amelyeket az Európai Unió szabott meg vízumpolitikája könnyítésének feltételéül. A nyugat-balkáni országokban élő személyekre jelenleg érvényes vízumkövetelmények bonyolulttá teszik a társadalmi kapcsolatok kiépítését az uniós tagállamokbeli partnerekkel, emellett akadályt jelentenek az oktatási és fejlesztési projektek végrehajtásának útjában; felkéri az Európai Unió tagállamait arra, hogy folytassák a nyugat-balkáni országok számára megállapított vízumfeltételek könnyítését,

—

hangsúlyozza a nyugat-balkáni országokban elindított decentralizációs, valamint az állami hatalom szétválasztására irányuló folyamatok jelentőségét; kiemeli, hogy az etnikai hovatartozás nem válhat ezeknek a folyamatoknak az egyedüli vagy fő szempontjává, és fontosnak tartja, hogy a nagyon vegyes nemzetiségi összetételű országokban erősítsék azoknak a központi intézményeknek a helyzetét, amelyek az állam működésének a szempontjából kulcsfontosságúak, elfogadva egyúttal a helyi és regionális önkormányzatok és intézmények döntéshozatali önállóságát,

—

fontosnak tartja, hogy folytassák az igazságszolgáltatás függetlenségének elősegítését célzó munkákat. Folytatni kell a korrupció elleni küzdelmet és azokat az erőfeszítéseket, melyek célja, hogy erősödjön a polgároknak az igazságszolgáltatásba vetett bizalma,

—

támogatja a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az intézmények szoros együttműködését az uniós tagállamokbeli partnereikkel; olyan intézményi és pénzügyi mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális önkormányzatok, valamint nemzeti szövetségeik számára a határokon átnyúló és a regionális projektekben történő nagyobb mértékű közreműködést, ideértve az európai területi együttműködési csoportosulás keretében megvalósuló kezdeményezésekben való részvételt is.

Előadó

:

František KNAPÍK (SK/EPP), Kassa polgármestere

1.

kötelező érvényűnek tartja az Európai Unió azon ígéretét, mely szerint a csatlakozási feltételek teljesítése esetén a teljes Nyugat-Balkán jövője Európához kötődik;

2.

üdvözli a nyugat-balkáni országok által az Európai Unió felé vezető úton elért haladást; úgy véli, hogy az EU–szerb, valamint az EU és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) aláírása elengedhetetlen a teljes régió Európai Unión belüli jövője szempontjából. Az európai integráció útján való előrelépés további bizonyítéka annak valós perspektívája, hogy Montenegró és Albánia – majd pedig a térség többi országa – a közeljövőben tagjelölti státust ér el, valamint a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások keretében elért haladás;

3.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság támaszkodjon jobban az új tagállamoknak a csatlakozási és az átalakulási folyamatok terén szerzett tapasztalataira. Az uniós politikák kidolgozásakor az új tagállamok álláspontjának hozzáadott értéket kell jelentenie, különös tekintettel a nyugat-balkáni országok csatlakozási szándékaira;

4.

sürgeti a nyugat-balkáni országokat, hogy haladéktalanul teljesítsék azokat a kritériumokat, amelyeket az Európai Unió szabott meg vízumpolitikája könnyítésének feltételéül. A nyugat-balkáni országokban élő személyekre jelenleg érvényes vízumkövetelmények bonyolulttá teszik a társadalmi kapcsolatok kiépítését az uniós tagállamokbeli partnerekkel, emellett akadályt jelentenek az oktatási és fejlesztési projektek végrehajtásának útjában; felkéri az Európai Unió tagállamait arra, hogy folytassák a nyugat-balkáni országok számára megállapított vízumfeltételek könnyítését;

5.

hangsúlyozza a nyugat-balkáni országokban elindított decentralizációs, valamint az állami hatalom szétválasztására irányuló folyamatok jelentőségét; kiemeli, hogy az etnikai hovatartozás nem válhat ezeknek a folyamatoknak az egyedüli vagy fő szempontjává, és fontosnak tartja, hogy a nagyon vegyes nemzetiségi összetételű országokban erősítsék azoknak a központi intézményeknek a helyzetét, amelyek az állam működésének a szempontjából kulcsfontosságúak, elfogadva egyúttal a helyi és regionális önkormányzatok és intézmények döntéshozatali önállóságát;

6.

emlékeztet arra, hogy a kisebbségek elismerése és védelme a koppenhágai kritériumok egyike, amelyek teljesítése az Európai Unióhoz való csatlakozás előfeltétele; meg van győződve arról, hogy a kisebbségi jogok központi eleme a rasszukban, nyelvükben vagy vallásukban különböző népcsoportok és a többségi népcsoport békés együttélésének elősegítése, hogy ezáltal biztosítani lehessen a kisebbségek sajátos szükségleteit;

7.

olyan intézkedések kidolgozására kéri az országokat, melyek révén erősödik a nők részvétele a politikai, társadalmi és gazdasági életben, illetve a nemek közötti egyenlőség; az RB megállapítja, hogy diszkrimináció a nőkkel szemben és családon belüli erőszak még mindig előfordul; felkéri ezért az országokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a nők jogainak védelméért;

8.

javasolja, hogy a nemzeti intézmények és a helyi hatóságok adminisztratív kapacitását erősítsék meg annak érdekében, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) révén a nyugat-balkáni országoknak nyújtott támogatásokat minél jobban hasznosíthassák;

9.

fontosnak tartja, hogy folytassák az igazságszolgáltatás függetlenségének elősegítését célzó munkákat. Folytatni kell a korrupció elleni küzdelmet és azokat az erőfeszítéseket, melyek célja, hogy erősödjön a polgároknak az igazságszolgáltatásba vetett bizalma;

10.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy továbbra is széles körűen jelen van a korrupció, amely gátolja az átlátható közigazgatás kiépítését, és akadályozza az uniós támogatások és programok hatékony felhasználását és kezelését;

11.

üdvözli a köztisztviselők szakmai képzését ellátó intézményeket megillető valamennyi felhatalmazással felruházott és a nyugat-balkáni országok adminisztratív kapacitásának fejlesztésében közreműködő Regionális Államigazgatási Iskola (ReSPA) megalapítását. Az RB azt ajánlja, hogy az egyes országokban működő államigazgatási iskolák minél szorosabban működjenek együtt ezzel az intézménnyel; támogatja emellett az Európai Bizottságnak azokat a további eszközeit, amelyek célja az adminisztratív kapacitás erősítése, az intézményépítés és az uniós joganyag átültetése, különösképpen a twinning, a technikai segítségnyújtás és információcsere (TAIEX), valamint a kormányzás- és vezetésfejlesztési támogatás (SIGMA) eszközén keresztül;

12.

üdvözli a Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény Regionális Együttműködési Tanáccsá való sikeres átalakítását; úgy véli, hogy a regionális együttműködés a nyugat-balkáni országok EU-tagság irányába történő előrehaladásának egyik feltétele. Különösképpen a határokon átnyúló együttműködés javítására kell figyelmet fordítani, mivel sok esetben a határ menti régiók szenvedtek a legtöbbet az 1990-es évek fegyveres konfliktusai következtében. Erre való tekintettel az RB sürgeti a régió országai közötti, határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztését;

13.

úgy véli, hogy a nyugat-balkáni országok tengeri és határövezetei, valamint az uniós tagállamok határos vagy szomszédos régiói közötti, határokon átnyúló együttműködés megerősítése követendő utat jelent a megosztottság, az előítéletek és a bizalmatlanság leküzdésében, amelyeket a nyugat-balkáni országok és a szomszédos, jelenleg uniós tagállamok közötti közelmúltbeli és ennél korábbi viták, illetve konfliktusok váltottak ki;

14.

üdvözli a szabadkereskedelmi övezet – CEFTA – Nyugat-Balkánon történő kialakítása terén elért haladást; javasolja, hogy a résztvevő országok mielőbb hozzák létre a teljes régióban hatékonyan működő övezetet, mivel a szabadkereskedelmi övezet segíteni fogja az egyes országok felkészülését az EU egységes piacához való csatlakozásra;

15.

támogatja a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az intézmények szoros együttműködését az uniós tagállamokbeli partnereikkel; olyan intézményi és pénzügyi mechanizmusok kidolgozására szólít fel, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális önkormányzatok, valamint nemzeti szövetségeik számára a határokon átnyúló és a regionális projektekben történő nagyobb mértékű közreműködést, ideértve az európai területi együttműködési csoportosulás keretében megvalósuló kezdeményezésekben való részvételt is;

16.

tudatában van annak, hogy a civil szervezetek fontos szerepet töltenek be az EU-integráció előmozdításában, valamint támogatja a civil szervezetek régión belüli kapcsolatépítését és a közös projektek kifejlesztését;

17.

az egyes országokon belül lezajló konszolidáció és az EU-hoz történő felzárkózási folyamatuk szempontjából alapvető jelentőséggel bír a helyi és regionális önkormányzatok jó működése; javasolja, hogy a kormányok erősítsék kommunikációjukat a helyi és regionális önkormányzatokkal, előmozdítva az európai integráció gondolatát;

18.

üdvözli a nyugat-balkáni helyi és regionális önkormányzatok támogatását célzó specifikus mechanizmus létrehozását, amely az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) részét képezi és amelyet az Európai Bizottság a 2008 áprilisában Brüsszelben tartott konferencián ismertetett; javasolja, hogy az Európai Bizottság lehetőség szerint minél inkább egyszerűsítse le a támogatási eljárást, különösképpen a folyamat felgyorsítása, valamint a kapcsolódó mechanizmusok hatékonyabbá tétele révén; meggyőződése szerint a bármely formában érkező támogatást célzottan kell felhasználni, de azt is biztosítani kell, hogy lehetőség szerint a kedvezményezettek minél szélesebb köréhez jusson el;

19.

tudatában van annak, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a harmonikus és kiegyensúlyozott területfejlesztés és az európai integráció gondolatának népszerűsítése érdekében végzett tevékenységét a nagyvárosi területek és a városközpontoktól távolabb eső régiók közötti aránytalanság jellemzi; szükségesnek tartja a nemzeti szint alatti hatóságok támogatását, hogy hatékonyan működjenek a vidéki, különösképpen a nemzetiségi összetételét tekintve vegyes régiókban, ahol a hangsúlyt a soknemzetiségű projektek végrehajtására kellene fektetni;

20.

tudatában van annak, hogy a nyugat-balkáni országok helyi és regionális önkormányzatai alapvető szerepet játszanak a nemzeti kisebbségek jogainak kérdésére adandó megfelelő intézményi válasz megtalálásában, elvárja ezért a szóban forgó országok kormányaitól, hogy kérjék ki a helyi és regionális önkormányzatok véleményét, amikor az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének figyelembevételével a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó új normákat és jogi kereteket vitatnak meg és fogadnak el;

21.

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét a régióbeli nemzetiségek közötti előítéletek és különbségek megszüntetésében, ezzel összefüggésben pedig azon szerepüket is hangsúlyozva, amit az egyes országokban a területi szintek és kormányok közötti kommunikációban töltenek be;

22.

üdvözli a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások során elért jó irányú haladást, amely azt mutatja a Nyugat-Balkán többi országának, hogy a szükséges feltételek teljesítése esetén az ő tagsági kilátásaik is hasonlóan kedvezőek lehetnek; és úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével kapcsolatban az ír népszavazás után kialakult bizonytalanság nincs hatással a Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalásokra;

23.

üdvözli a regionális politika és a határokon átnyúló együttműködés területén elért haladást, és nagyra értékeli, hogy Horvátország erőfeszítést tesz a szomszédos országokkal fennálló rendezetlen kérdések megoldása érdekében;

24.

kiemeli, hogy Horvátországnak további előrelépéseket kell tennie az igazságszolgáltatási reformok, a korrupció elleni küzdelem, a nemzeti kisebbségek jogai, a menekültek visszatérése és a hajógyártás szerkezetátalakítása terén annak érdekében, hogy jelentős haladást érjen el a csatlakozási folyamatban;

25.

kiemeli, hogy Horvátországnak fel kell gyorsítania a közigazgatási reform folyamatát, valamint hogy fejlesztenie kell a helyi és regionális szintű adminisztratív kapacitást;

26.

úgy véli, hogy amennyiben tiszteletben tartja a 2008. júniusi Európai Tanács által meghatározott feltételeket, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság még szorosabb kapcsolatokat képes kiépíteni az EU-val;

27.

nagyra értékeli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság hozzájárulását a nyugat-balkáni régió stabilitásához, és figyelembe veszi kormányának döntését Koszovó függetlenségének elismerésére vonatkozóan;

28.

üdvözli az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság konzultatív vegyes bizottság felállítását, és bátorítja az unióbeli nemzeti szint alatti hatóságok, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban található partnereik közötti politikai párbeszéd elmélyítését;

29.

megállapítja, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban fellépett politikai válságot végül sikerült megoldani; megjegyzi, hogy azonnali intézkedések szükségesek az állami hatóságok működésének javítására és megerősítésére, annak érdekében, hogy kezelni lehessen azokat az okokat, amelyek a 2008. júniusi választások problematikus lefolyásához vezettek, de azért is, hogy biztosítani lehessen a jövőbeli választásoknak a nemzetközi modellek szerinti lebonyolítását; hangsúlyozza, hogy intenzívebbé kell tenni a politikai színen jelen lévő pártok közötti párbeszédet, így létrejöhet a konszenzus által biztosított stabil légkör azon reformok megvalósítását illetően, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételei;

30.

javasolja a decentralizációs folyamat folytatását és egyúttal annak biztosítását is, hogy a nemzetiségi hovatartozás nem válik a helyi vagy regionális önkormányzatok létrehozásának fő szempontjává; felszólít Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság nemzeti, regionális és helyi szintű politikai stabilitásának megőrzésére, egyéb eszközök helyett a párbeszéd szükségességét hangsúlyozva;

31.

támogatja az etnikumok közötti kapcsolatok bizottságának a különféle nemzeti közösségek és a parlament között mind nemzeti, mind pedig helyi szinten játszott közvetítői szerepét. Az RB sürgeti továbbá Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság többnemzetiségű jellegének megőrzését és különösképpen a lakosság kisebbségi jogainak gondos ellenőrzését;

32.

üdvözli az ENSZ különleges megbízottjának, Matthew Nimetznek a felügyeletével zajló tárgyalások újrafelvételét, és felkéri Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot arra, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket az ország nevével kapcsolatos kérdés – az ENSZ BT 817/93. és 845/93. sz. határozatával összhangban történő – megoldásának elősegítése érdekében; kiemeli a jó szomszédsági kapcsolatok jelentőségét Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Európa felé való haladásának folytatása szempontjából;

33.

javasolja a közigazgatási reform felgyorsítását, ideértve a helyi adózás reformját is, annak érdekében, hogy a helyi hatóságok nagyobb önállóságot élvezhessenek a pénzügyi döntések területén;

34.

üdvözli a közigazgatás átalakítását célzó és a helyi hatóságok hatáskörének bővítését szolgáló intézkedések végrehajtását;

35.

kiemeli, hogy ösztönözni szükséges a gazdasági növekedést és a gazdasági teljesítményt. A gazdasági jólét és a fenntartható gazdasági növekedés előfeltétele az EU csatlakozás útján elért haladásnak;

36.

kiemeli az európai integrációval kapcsolatos kérdésekre vonatkozó politikai konszenzus szükségességét;

37.

felkéri a politikai pártokat, hogy hagyjanak fel a helyi szinten folytatott szembenállással, annak érdekében, hogy a helyi problémákra és a helyi közösségek szükségleteire vonatkozó döntések konszenzussal születhessenek meg;

38.

felszólít a korrupció nemzeti és helyi szintű felszámolását szolgáló hatékony mechanizmusok alkalmazására; ezzel egy időben az érintett intézmények szervezett bűnözés elleni harc iránti elkötelezettségének fokozását is szükségesnek tartja;

39.

üdvözli a helyi hatóságoknak a helyi adózás és kiadások terén megerősített hatáskörét;

40.

javasolja, hogy erősítsék meg a helyi hatóságok decentralizált hatáskörét;

41.

felkéri Albániát, hogy teljes mértékben alkalmazza az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményébe foglalt rendelkezéseket, különösképpen a kisebbségi nyelvek használata terén;

42.

üdvözli az Európai Unió és Bosznia-Hercegovina közötti stabilizációs és társulási megállapodás aláírását, és támogatja, hogy amint teljesültek a megfelelő feltételek és célkitűzések, a Főképviselő Hivatalát (OHR) zárják be, az EU Különleges Képviselőjének Hivatalát pedig erősítsék meg;

43.

nagyra értékeli, hogy Koszovó végleges státusának kérdése nem járt jelentősebb következményekkel Bosznia-Hercegovinában, és hogy a politikai és biztonsági helyzet összességében nyugodt maradt;

44.

üdvözli, hogy a bosnyák parlament elfogadta a rendőrségi reformot, mivel e kérdés nagy jelentőséggel bír az EU-csatlakozás folyamatában. Tudatában van annak, hogy az elfogadott reform jelenlegi formája a felek között létrejött konszenzus eredménye, amelyet hosszú és bonyolult tárgyalások előztek meg. Kiemeli azonban az alkotmány további módosításainak szükségességét a nemzeti intézmények jobb működése érdekében, valamint azért, hogy csökkenjen a nemzetiségi elem mint meghatározó tényező szerepe a bosznia-hercegovinai társadalom irányításában; ugyancsak kiemeli a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való szorosabb együttműködés jelentőségét;

45.

üdvözli a 2008 októberében tartott demokratikus helyi választásokat, és értékeli, hogy azok zavarkeltő események nélkül zajlottak le; tudatában van a helyi önkormányzati képviselők demokratikus megválasztása jelentőségének, valamint a bosznia-hercegovinai társadalom demokratizálódásában és az EU-hoz való közelítésében betöltött szerepüknek;

46.

támogatja az adminisztratív kapacitás megerősítését Bosznia-Hercegovina Minisztertanácsának európai integrációs igazgatóságán, valamint az európai integrációs folyamatban tevékenykedő egyéb intézményekben és testületekben. Bosznia-Hercegovina előrehaladása az európai integrációs folyamatban további erőfeszítéseket tesz majd szükségessé az EU-val kapcsolatos reformok végrehajtása területén;

47.

tudatában van annak, hogy az EU-csatlakozásról folytatott országos vitát jól körülhatárolt projektekkel kell támogatni, a nemzeti, regionális és helyi intézmények köztisztviselőinek, valamint az egyetemi és a nem kormányzati szektornak a részvételével. Az új tagállamok tapasztalatai ösztönzőleg szolgálhatnak e kérdésben, különösképpen egy EU-val kapcsolatos nemzeti konvent felállítását illetően, amely Szlovákiában már sikeresnek bizonyult, 2006-ban pedig Szerbiában is megkezdte működését;

48.

üdvözli a demokratikus és átlátható választások megtartását, különös tekintettel arra, hogy Montenegró 2006-ban kikiáltott függetlensége óta most került sor először elnöki választásokra;

49.

üdvözli Montenegró aktív közreműködését a régió stabilizálásában, különös tekintettel a szomszédos országokkal kialakított jó kétoldalú kapcsolatokat illetően tanúsított konstruktív hozzáállására, és figyelembe veszi kormányának döntését Koszovó függetlenségének elismerésére vonatkozóan;

50.

üdvözli az Európai Bizottság delegációjának létrehozását a fővárosban, Podgoricában; bízik abban, hogy a delegáció segíteni fogja az Európai Bizottság és Montenegró között zajló kommunikáció előmozdítását és fejlesztését, valamint támogatni fogja Montenegrónak az EU-tagság érdekében kifejtett erőfeszítéseit;

51.

szükségesnek tartja az igazságszolgáltatási reform felgyorsítását és a közigazgatás helyzetének megerősítését; támogatja a közigazgatási és az igazságszolgáltatási reform további előrehaladását; a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtására tekintettel ajánlja az adminisztratív, a politikai és a jogi kapacitás megerősítését;

52.

felkéri az illetékes hatóságokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítést a korrupció felszámolására a központi és helyi közigazgatási intézményekben, valamint hogy harcoljanak a szervezett bűnözés ellen, különös tekintettel a kábítószerek és más áruk kereskedelmére;

53.

üdvözli a Szerb Köztársaság és az Európai Unió között létrejött stabilizációs és társulási megállapodás aláírását és felkéri a szerb kormányt, hogy teljes mértékben teljesítse a megállapodás végrehajtásához kapcsolódó kötelezettségeket;

54.

üdvözli Radovan Karadzsics Szerbia területén foganatosított letartóztatását, és nagyra értékeli az új szerb kormánynak az e téren kifejtett erőfeszítéseit; kiemeli a szerb kormány és a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) közötti további együttműködés jelentőségét;

55.

felhívja az EU-t arra, hogy az átmeneti megállapodás hatálybaléptetésével és a stabilizációs és társulási megállapodásnak a tagállamok parlamentjei általi ratifikációjának elindításával tegyen döntő lépéseket a Szerbiával ápolt kapcsolatainak elmélyítése érdekében; megvalósíthatónak tartja, hogy az 2009-ben elnyerje a tagjelölt státust;

56.

üdvözli, hogy az ez évi januári és februári elnökválasztások, valamint a májusi előrehozott parlamenti és helyhatósági választások demokratikusan zajlottak, egyúttal nagyra értékeli a kormányválság megoldásának demokratikus módját;

57.

hangsúlyozza a hatékony adóügyi decentralizáció szükségességét és támogatja a helyi önkormányzati tulajdonról szóló törvénynek a Települések és Városok Állandó Konferenciája által javasolt megfogalmazásban történő elfogadását;

58.

üdvözli a Regionális Önkormányzatok Európai Chartájának szerb parlament általi ratifikálását, valamint 2008. január 1-jei hatálybalépését;

59.

a szerbiai decentralizáció folyamatának átláthatósága és kiszámíthatósága érdekében javasolja egy decentralizációs stratégia kidolgozását; hangsúlyozza a helyi intézmények megerősítésének szükségességét, és javasolja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a nemzeti kisebbségek és a nemzetiségi csoportok jogai tiszteletben tartásának ellenőrzésére;

60.

felhívja Belgrádot arra, hogy fogadja el az Európai Unió koszovói jogállamiság-misszióját (EULEX);

61.

támogatja az Európai Unió által Koszovóba telepített EULEX misszió folytatását és üdvözli az EU azon elkötelezettségét, hogy vállalja a Koszovó további fejlődésével kapcsolatos felelősség túlnyomó részét; üdvözli az UNMIK hatáskörének az EULEX misszióra történő átruházásáról szóló megállapodást;

62.

üdvözli az Európai Bizottság által 2008. július 11-én Brüsszelben szervezett Koszovó donorkonferencia eredményeit, és nagyra értékeli az Európai Unió Koszovó, valamint a Nyugat-Balkán stabilitása iránti elkötelezettségét;

63.

támogatja Koszovó részvételét a regionális kezdeményezésekben, különösképpen azokban, amelyek a Nyugat-Balkán EU-n belüli jövőjével kapcsolatosak, és kiemeli, hogy a Nyugat-Balkán Európai Unióhoz való csatlakozása mindaddig nem végződik sikeresen, amíg a régió valamennyi szereplője részt nem vesz a folyamatban;

64.

megállapítja, hogy az új alkotmány kitér az egyes nemzeti közösségek jogaira is;

65.

üdvözli a Közösségek Konzultatív Tanácsának létrehozását az elnök védnöksége alatt, valamint a kettős többség rendszerének bevezetését, amelynek keretén belül az egyes közösségek kulcsfontosságú érdekeit érintő kérdéseket nemcsak a törvényhozóknak, hanem az egyes közösségek képviselőinek is jóvá kell hagyniuk. Javasolja emellett, hogy a fentiek végrehajtásának dátumát a nemzetközi közösség tagjaival egyeztetve állapítsák meg;

66.

reméli, hogy Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása nem akadályozza a gazdasági kapcsolatokat és a személyek mozgását a balkáni országok régióján belül;

67.

támogatja a nemzetközi közösség hosszú távú jelenlétét Koszovóban; felkéri a nemzetközi közösséget, hogy tekintettel a koszovói intézmények elégtelen adminisztratív hátterére, nyújtson jelentős támogatást az új alkotmány végrehajtásához;

68.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az adminisztratív kapacitások miatt továbbra sem biztosított a közszolgáltatásnak, valamint az EU-alapok és -programok kezelésének hatékonysága és átláthatósága;

69.

sürgeti a nemzeti kisebbségi közösségeket, hogy az új alkotmány rendelkezéseinek megfelelően vegyenek rész a közügyek intézésében Koszovóban, és sajnálattal veszi tudomásul, hogy a szerb közösség képviselői vonakodnak közreműködni a közigazgatási intézmények kialakításában és a koszovói intézményekbe delegált képviselők megválasztásának demokratikus folyamatában;

70.

arra szólítja fel a koszovói hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a különböző etnikai kisebbségek jogait, és teljesítsenek minden idevágó nemzetközi követelményt.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/48

—

azt ajánlja, hogy a potenciális tagjelölt országok – amennyiben megfelelnek az Európai Bizottság által támasztott követelményeknek – a másik három összetevő vonatkozásában is jogosultak legyenek támogatásra, tehát a tagjelölt országokkal megegyező feltételek mellett lehessen támogatni őket;

—

azt ajánlja, hogy ez a vélemény az eddig gyűjtött tapasztalatok átfogóbb és alaposabb értékelésének kiindulópontja legyen, mivel egy ilyen értékeléssel dokumentálni lehetne azt a széles körű és alapvető munkát, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a korábbi bővítések során végeztek. Ebben az összefüggésben az RB-nek a kutatási alapok segítségével mélyreható elemzést kellene készítenie a helyi és regionális szint IPA-ba való bevonásáról a 2007 és 2009 közötti időszakban;

—

azt ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága 2009 elején széles körű vitafórumot kezdeményezzen, amelyre – a téma mélyrehatóbb megvitatása érdekében – meghívást kapnának az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak és egyéb fontos szereplőknek képviselői. Ez megfelelő nyitánya lenne az értékelési folyamatnak;

—

kéri, hogy az értékelés alapján készüljön el a Régiók Bizottsága és az Európai Bizottság politikai referenciakerete a helyi és regionális önkormányzatoknak a bővítési folyamatba való bevonásáról. Az RB-nek el kell fogadnia ezt a politikai referenciakeretet, mivel ennek kidolgozása kitűnő eszköz lenne a jelenlegi együttműködési struktúrák és típusok olyan szempontból történő vizsgálatára, hogy miként lehetne továbbfejleszteni a tagállamok, tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak határokon átnyúló együttműködését.

Előadó

:

Helene LUND (DK/PES), Furesø község képviselő-testületének tagja

1.

üdvözli, hogy sikeresen lezárult az ötödik bővítési kör. A bolgár és román helyi és regionális önkormányzatok ebben a folyamatban alapvető módon hozzá tudtak járulni ahhoz, hogy a fejlődés a fenntartható helyi és regionális szintű demokrácia irányába haladjon;

2.

kiemeli, hogy a határokon átnyúló együttműködés összefüggésében feltétlenül le kell vonni a tanulságot a korábbi bővítések tapasztalataiból annak érdekében, hogy optimalizálni és ésszerűsíteni lehessen a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal folytatott jelenlegi csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos erőfeszítéseket;

3.

ezért ajánlja, hogy még határozottabban a középpontba kerüljön a tagállamok, tagjelölt országok és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködés;

4.

üdvözli az előcsatlakozási támogatási eszközt (IPA), amelynek egy európai bizottsági közlemény (COM(2004) 627 végleges) és egy tanácsi rendelet (1085/2006/EK) szolgál alapjául, egyben utal az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló véleményére (CdR 498/2004 fin). A Régiók Bizottsága támogatja a következő öt összetevőből álló IPA szerkezetét: a) támogatás az átmenethez és az intézmények kiépítéséhez; b) határokon átnyúló együttműködés; c) regionális fejlesztés; d) humánerőforrás-fejlesztés; e) vidékfejlesztés;

5.

megállapítja, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó IPA fontos segédeszköze annak, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban tartós politikai és adminisztratív struktúrák jöjjenek létre, hiszen az IPA 2007. január 1-je óta összefogja a különböző előcsatlakozási támogatási összetevőket, amelyeket korábban Törökországra és a Nyugat-Balkánra alkalmaztak (PHARE, ISPA, SAPARD, CARDS és a Törökország számára létrehozott finanszírozási eszköz);

6.

az IPA vonatkozásában üdvözli a forrásoknak a kedvezményezett országok szerinti elosztására irányuló hároméves indikatív pénzügyi keretet, mivel ez rugalmas megközelítésre vall. Az EGSZB utal rá, hogy aligha lehet olyan megoldást találni, amely mindenkinek megfelel – ezért van szükség rugalmas eszközökre, amelyekkel válaszolni lehet az egyes országok jellemző kihívásaira és gondjaira;

7.

megállapítja egyben, hogy a kedvezményezett országok két csoportra oszthatók: a tagjelölt országok csoportjához Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Horvátország és Törökország, míg a potenciális tagjelölt országok csoportjához Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Szerbia és Koszovó tartozik. A felosztással kapcsolatban az EGSZB megállapítja, hogy a tagjelölt országok csoportja előtt mind az öt összetevő vonatkozásában nyitva áll a támogatás, míg a potenciális tagjelölt országok csak az első két összetevő alapján – „támogatás az átmenethez és az intézmények kiépítéséhez”, valamint „határokon átnyúló együttműködés” – kérvényezhetnek támogatást;

8.

azt ajánlja, hogy a potenciális tagjelölt országok – amennyiben megfelelnek az Európai Bizottság által támasztott követelményeknek – a másik három összetevő vonatkozásában is jogosultak legyenek támogatásra, tehát a tagjelölt országokkal megegyező feltételek mellett lehessen támogatni őket;

9.

kiemeli az IPA révén elért eredmények további dokumentációjával szemben támasztott szigorú követelmények alapvető jelentőségét;

10.

utal rá, hogy a jogszabályok nagy részét (például a környezetvédelem területén az uniós jogszabályok mintegy 70 %-át) helyi és regionális szinten hajtják végre. Ezért fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok reális lehetőségeket kapjanak az IPA-támogatások megszerzésére annak érdekében, hogy folytatni tudják előremutató és fontos munkájukat, és továbbra is építő módon tudjanak hozzájárulni a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban a szilárd közigazgatási struktúrák és a tartós demokrácia kiépítéséhez helyi és regionális szinten;

11.

kiemeli, hogy ha a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok meg akarnak felelni a közösségi joganyagban, a koppenhágai kritériumokban és az 1995. decemberi madridi következtetésekben lefektetett elvárásoknak, akkor sürgősen tartós, decentralizált politikai és adminisztratív struktúrákat kell létrehozniuk;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok gyakran a polgárok és a közigazgatás közötti elsőszámú kapcsolattartó pontok, ezért fontos, hogy rendelkezésre tudják bocsátani a polgárok által kért szolgáltatásokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az erős decentralizált politikai és adminisztratív struktúrák kiépítése alapvető jelentőségű, mivel ezek a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban gyakran gyengék. Olyan területről van szó, amelyen az Unión belüli helyi és regionális önkormányzatok igen nagy tapasztalattal rendelkeznek, hiszen minden tagállamban szembesülnek ezzel a feladattal. Az RB fontosnak tartja továbbá, hogy a csatlakozási folyamat a polgárok számára ne jelentse a szolgáltatási kínálat tartós romlását, mert ez az uniós tagság kedvezőtlen megítéléséhez vezethet;

13.

kiemeli, hogy középpontba kellene helyezni az erős decentralizált struktúrák kiépítését, mivel a közösségi joganyag jelentős részét helyi és regionális szinten hajtják végre. Ezért az RB véleménye szerint a helyi és regionális szintet a központi kormányzat egyenértékű partnereként kell elismerni, hiszen a jól fejlett helyi és regionális közigazgatási kapacitás hozzájárul ahhoz, hogy a szükséges szolgáltatások a polgárok rendelkezésére álljanak, és kezelni lehessen a felmerülő kihívásokat, ami pedig tehermentesíti a központi kormányzatot;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális szintű politikai és adminisztratív struktúrák szilárd politikai és közigazgatási alapjának megteremtéséhez fontos a civil társadalommal együttműködve a helyi demokrácia fejlesztése, amelyben a polgárok megbízhatnak, és amely azt az érzést kelti bennük, hogy szavuknak súlya van. A helyi és regionális önkormányzatok sokéves tapasztalattal rendelkeznek a határokon átnyúló együttműködés terén – például a partnervárosi kapcsolatok keretében, amelyek a demokrácia és a közigazgatás fejlesztésébe a kultúra és az identitás szempontjait is beleépítik. Ez pedig többletértéket jelent az adott közösség számára;

15.

utal továbbá arra, hogy a helyi és regionális szint számára jól ismert jelenség a kultúrák közötti együttműködés, mivel általában éppen ez a szint áll közvetlen kapcsolatban a különböző kulturális háttérrel rendelkező polgárokkal. Így a helyi és regionális önkormányzatok gyakorlati tapasztalatot szerezhettek a különböző kultúrákkal való együttműködés terén. Ez az értékes tapasztalat jól hasznosítható a tagállamok és a tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt országok bővítéssel kapcsolatos interkulturális tevékenységei során;

16.

a csatlakozást megelőző felzárkóztatás szempontjából fontosnak tartja a határokon átnyúló együttműködés koherens megközelítését;

17.

kiemeli, hogy a külkapcsolatok terén az RB azt tekinti egyik legfontosabb teendőjének, hogy a polgárok számára érthetővé tegye a bővítési folyamatokat (CdR 322/2006 fin). Az RB hangsúlyozza, hogy tájékoztatási munkája alaposabb és hatékonyabb lenne, ha rendszeres információkat kapna a helyi és regionális önkormányzatok által a bővítési folyamatban elért gyakorlati, építő jellegű és tartós eredményekről;

18.

köszönetet mond a tagállamok, valamint a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok minden helyi és regionális önkormányzatának, amely közreműködött a jelen vélemény alapjául szolgáló felmérésben. Igen értékes módon hozzájárultak e vélemény kidolgozásához azáltal, hogy megosztották velünk a tagállamok, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak együttműködésével kapcsolatos tapasztalataikat. Főként a horvát városok és régiók nyújtottak széles körű hozzájárulást, amellyel erős elkötelezettségükről tettek tanúbizonyságot. A valamennyi részt vevő országból beérkezett válaszok fontos és jól használható kiindulási pontot jelentenek az eddigi erőfeszítések értékeléséhez, és megalapozzák a jövőbeli feladatokra vonatkozó politikai iránymutatások kidolgozását;

19.

ajánlja, hogy jelen vélemény az eddig gyűjtött tapasztalatok átfogóbb és alaposabb értékelésének kiindulópontja legyen, mivel egy ilyen értékeléssel dokumentálni lehetne azt a széles körű és alapvető munkát, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok a korábbi bővítések során végeztek. Ebben az összefüggésben az RB-nek a kutatási alapok segítségével mélyreható elemzést kellene készítenie a helyi és regionális szint IPA-ba való bevonásáról a 2007 és 2009 közötti időszakban. A tanulmányokat a különböző tagállamok és tagjelölt országok egyetemei és szervezetei közötti együttműködés keretében kell végezni. Emellett egy ellenőrzési csoport létrehozását is javasolja, melynek tagjai a frakciók, az Európai Bizottság, valamint a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak képviselői; a csoport feladata, hogy figyelemmel kísérje a tanulmányokat, és visszajelzést adjon az RB-nek és a munkacsoportoknak, ezáltal gondoskodva az értékelési projektek folyamán a széles körű elkötelezettségről;

20.

helyesli, hogy a Régiók Bizottsága 2009 elején széles körű vitafórumot kezdeményez, amelyre – a téma mélyrehatóbb megvitatása érdekében – meghívást kapnának az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak és egyéb fontos szereplőknek képviselői. Ez megfelelő nyitánya lenne az értékelési folyamatnak;

21.

ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága titkársága, a Nyugat-Balkánnal, Törökországgal és Horvátországgal foglalkozó három munkacsoport – amely testületek bizonyos mértékben foglalkoztak már a bővítés lényeges szempontjaival –, továbbá az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság konzultatív vegyes bizottság részt vegyen az értékelési munkában, mivel a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok előtt álló kihívások alapos ismerete révén értékes hozzájárulást nyújthatnak;

22.

kéri, hogy az értékelés alapján készüljön el a Régiók Bizottsága és az Európai Bizottság politikai referenciakerete a helyi és regionális önkormányzatoknak a bővítési folyamatba való bevonásáról. Az RB-nek el kell fogadnia ezt a politikai referenciakeretet, mivel ennek kidolgozása kitűnő eszköz lenne a jelenlegi együttműködési struktúrák és típusok olyan szempontból történő vizsgálatára, hogy miként lehetne továbbfejleszteni a tagállamok, tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatainak határokon átnyúló együttműködését. A politikai referenciakeret célja, hogy az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közös referenciaalapjaként szolgáljon az IPA továbbfejlesztésével kapcsolatban, azáltal, hogy számos ajánlást határoz meg a bővítéssel kapcsolatos együttműködésre nézve. Így ez az eszköz nagyobb mértékben megfelelhet a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteinek;

23.

amellett foglal állást, hogy a bővítési folyamatba egyenrangú félként kell bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel már jelentős tapasztalattal és ismeretekkel rendelkeznek a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok határokon átnyúló helyi és regionális együttműködés révén történő erősítésében. Ezt olyan közös erőforrásnak kell tekinteni, amely az Unió többi része és az uniós intézmények számára is hasznot hoz. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, a tagjelölt országokat és a potenciális tagjelölt országokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve dolgozzák ki a bevonásukhoz szükséges jogi és pénzügyi keretet. A helyi és regionális önkormányzatok bevonásáról szóló politikai referenciakeret az első lépést jelenthetné ebben;

24.

utal arra, hogy a határokon átnyúló együttműködés helyi és regionális önkormányzatok által irányított kisebb projektjei jelentős többletértéket jelentenek. Számos tagállam tapasztalatai mutatják ugyanis, hogy a partnerek közötti nyitottság, átláthatóság és közvetlen kapcsolat – ami különösen a kisebb projektekre jellemző – kölcsönös bizalmat kelt, és a gyakorlati kérdésekre konkrét eredményekkel válaszol;

25.

utal arra, hogy a többek között Romániában szerzett tapasztalatok tanúsága szerint az előcsatlakozási eszközökből decentralizált projektekre igényelhető támogatások igen nagy jelentőségűek a helyi és regionális szintű közigazgatási kapacitások felépítése számára a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban;

26.

az IPA minden elemét oly módon javasolja kiigazítani, hogy azok figyelembe vegyék a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a nem kormányzati szervezeteket, amelyek lényegesen hozzájárulnak a bővítési folyamatokhoz. Számos tagállamból, köztük Angliából és Dániából származó tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak problémái vannak az IPA-keretek között megvalósuló határokon átnyúló projektek támogatásának alsó küszöbével;

27.

utal arra, milyen fontos, hogy az IPA nagyobb mértékben irányuljon a helyi és regionális adminisztratív kapacitás kiépítésére, ahelyett hogy kizárólag a központi közigazgatás kiépítésére összpontosítana. Ha a helyi és regionális önkormányzatoknál nincs adminisztratív kapacitás, nehéznek bizonyulhat a közösségi joganyag tartós végrehajtása;

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy a projekteszközök kimerítésének egyik alapvető akadálya, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok nem képesek megfelelően igénybe venni a támogatási eszközöket. Ez alatt a kérelmezéstől a végrehajtásig és a jelentéskészítésig tartó teljes folyamat értendő, amelyet nagymértékben befolyásolhat a tapasztalatok hiánya. Itt kell utalnunk a nyelvi akadályokra, valamint a kérelmezési eljárással és a projektek kezelésével kapcsolatos igazgatástechnikai ismeretek hiányára, amelyek nagy akadályt képeznek a projektek elindítása és végrehajtása előtt. Ez is egyértelművé teszi, hogy az IPA keretei között reális támogatási lehetőségeknek kell a helyi és regionális önkormányzatok számára rendelkezésre állniuk az adminisztratív kapacitások kiépítéséhez;

29.

amellett foglal állást, hogy az IPA kidolgozása során több szakaszt alakítsanak ki, hogy így lehetőség legyen a kisebb projektekkel való kezdésre, majd a tapasztalatok gyarapodása és az adminisztratív kapacitás javulása függvényében nagyobb projektek indítására is;

30.

javasolja, hogy az IPA keretei között jöjjön létre egy külön költségvetési tétel a kisméretű projektek támogatására, mint a korábbi programok, például a „Phare Baltic Project Facility” és a „Tacis Small Project Facility” esetében. Az RB utal arra, hogy ezeknek a programoknak a keretében az 1998–2001 időszakban 259 projekt valósult meg Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova és a tagállamok együttműködésében, valamint hogy többek között a Tacis-programoknak az Európai Számvevőszék által 2000-ben készített értékelésében az az ajánlás szerepel, hogy a nagy sikerre való tekintettel növeljék a kis projekteket támogató Tacis-programok finanszírozási eszközeit;

31.

utal ugyanakkor arra, hogy Törökországban a kisebb, gyakran konkrét kezdeményezéseket jelentő projektek esetében volt megállapítható jelentős többletérték az egész Európai Unió számára, mivel az ilyen projektek révén helyi és regionális szinten kedvező kép alakítható ki az EU-ról, és ugyanakkor konkrét módon terjeszthetők az EU-val kapcsolatos ismeretek is;

32.

utal arra, hogy a korábbi támogatási programokkal szerzett tapasztalatok nem hagynak kétséget afelől, milyen fontos az IPA támogatási lehetőségeinek minél bürokráciamentesebb kialakítása. Nem szabad túl sok, külön eszközengedélyezést igénylő szakaszt létrehozni, ezért az RB utal arra, hogy a projekt kereteinek rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a költségvetési jogcímek közötti eszközátvitelt – így figyelembe lehet venni az új információkat, a projekteket pedig a végrehajtás folyamán is lehet optimalizálni. Ennek kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a nehézkes bürokratikus eljárásmódok különösen a kisméretű projektek számára hátrányosak. Az RB utal a szerbiai tapasztalatokra, amelyek szerint pl. a projektfinanszírozási eszközöknek a projektért felelős hatóságok számára késedelmesen történő átutalása nem kívánt következményekkel járhat;

33.

utal arra, hogy a nemzeti szövetségek hozzájárulhatnak a projektirányítással kapcsolatos folyamatok megkönnyítéséhez, ha például kapcsolattartási és ismeretterjesztési pontként működnek, mivel lényeges tudással rendelkezhetnek, és hozzájárulhatnak a bevált gyakorlatok megismertetéséhez a projektirányítás terén;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy az EU kulturális programja keretében sikeres együttműködésre került sor a tagállamok és Törökország, Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között. Kedvezően zajlott továbbá a tagállamok és Törökország együttműködése az EU „Egész életen át tartó tanulás” programja keretében. Szintén jó tapasztalatokra sikerült szert tenni a hetedik kutatási keretprogram által lehetővé tett együttműködéssel, amelyben részt vett Törökország, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Szerbia. Az RB utal arra, hogy ezt a gondolatmenetet és a csere lehetőségét az IPA-ra vonatkozóan is szem előtt kell tartani, hogy helyi és regionális szinten még nagyobb mértékben kerülhessen sor bizonyos területek szakértőinek cseréjére a tagállamok, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok között;

35.

utal az ágazatspecifikus szaktudás nagy jelentőségére. Dán és lengyel tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a bizonyos problémakörökkel a gyakorlatban foglalkozó helyi és regionális szakértők részvétele szakmai párbeszédet tesz lehetővé, amely kedvezően hat az együttműködésre és a tanulási folyamatra. Angol tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a szakemberek cseréjét kedvező kétirányú folyamatnak kell tekinteni, amelyben mindkét fél tanul, mivel az adott területek nemzeti szakértői is hasznot húznak az együttműködésből. Olaszországi és horvátországi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az olyan projektek, amelyek mindkét fél számára kedvezően zárulnak, egyengetik az utat a további projektek és a további együttműködés felé;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy az egész életen át tartó tanulásra és képzésre irányuló programok rendkívül jelentősek annak érdekében, hogy a tanulási folyamat ne fejeződjön be egyetlen projekttel, hanem biztosítható legyen a folyamatos fejlődés és dinamika. Az RB utal a többek között Romániában szerzett tapasztalatokra, amelyek szerint ezen a téren lényeges az együttműködés a hatékony és életképes közszféra biztosításához;

37.

úgy véli, hogy költségvetési eszközöket kell biztosítani a tolmácsolásra. Ezzel kapcsolatban többek között észtországi és horvátországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a határokon átnyúló projektek tervezése és megvalósítása nehéz, ha nem áll rendelkezésre professzionális tolmácsolás. Ez ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy a partnerek nem tudnak egymással kommunikálni – ami pedig döntő jelentőségű a projekt sikere és a kölcsönös megértés szempontjából;

38.

utal arra, hogy a projektek adatbázisára nagyobb figyelmet kell fordítani. Egyes esetekben nehezen hozzáférhetőek vagy változó minőségűek voltak az adatok, ami kedvezőtlen hatással járhat a projektek minőségére;

39.

úgy véli, hogy a nagy adminisztratív kapacitás minden közigazgatási szinten döntő jelentőségű az intézményi reformok végrehajtásában, és utal arra, hogy az ilyen reformokat hátráltathatják a közigazgatási struktúra gyenge pontjai. Horvátországi és boszniai tapasztalatok például azt mutatják, hogy a nemzeti jogalkotás késlekedő végrehajtása kedvezőtlen hatásokkal jár a helyi és regionális szintű projektek végrehajtására;

40.

megállapítja, hogy át kell gondolni, milyen problémák adódhatnak abból, ha az EU-jogszabályokat és a nemzeti jogalkotást összhangba kell hozni egymással. Szerbiai tapasztalatok például azt mutatják, hogy a közbeszerzési előírások összehangolásának hiánya félreértésekhez és a projektek késlekedő végrehajtásához vezethet;

41.

utal arra, hogy a különböző területeket fenntarthatóan kiegyensúlyozott módon kell támogatni. A korábbi bővítések során nagy különbségek voltak a különböző területek fejlesztésében. A közösségi joganyag szempontjából fontos területeken ugyan sikerült haladást elérni, mivel ezek a területek egyértelmű politikai prioritással rendelkeztek, más területeken azonban igen kevés előrelépés történt. Ennek eredményeképpen a figyelem mindössze néhány területre irányult, ezáltal a közszféra más fontos területei szintén nem kaptak elegendő figyelmet és eszközt. Ezért ezeken a területeken számos kezdeményezést elsiettek, valamint az idő és a források szorításában hajtottak végre, ami szintén hátrányosan befolyásolta a hatékony eredmények lehetőségét;

42.

az említett tapasztalatokat tekintve hangsúlyozza, hogy EU-projektek kezdeményezésére minél előbb sort kell keríteni, hogy megvalósításukat és így eredményeiket ne befolyásolja szükségtelenül az időhiány;

43.

úgy véli, hogy a politikai kritériumokat szélesebb látószögből kell szemlélni, hogy biztosítható legyen az EU és a nemzeti politikák által támasztott politikai kritériumok szükséges egyensúlya és összekapcsolódása. A PHARE esetében annak idején az volt megállapítható, hogy a politikai kritériumok teljesítésére szánt támogatási eszközök egy része hatástalan volt, mivel a cél túl szűken volt meghatározva. A támogatás nem indult ki megfelelő mértékben a legfőbb területek – többek között a közszféra reformja, a civil társadalom fejlesztése, a jó közigazgatás és a korrupció elleni küzdelem – együttműködésének igényéből. Ezenkívül a támogatás során nem vették észre azt a fontos tényezőt, hogy a politikai kritériumok számos aspektusát nem lehetett úgy megvalósítani, hogy ez ne járjon következményekkel a gazdasági kritériumokra nézve. Ezért az IPA prioritásának meghatározásába be kell vonni a helyi és regionális szintet, hogy az IPA-ból származó támogatást a tényleges igényekhez lehessen igazítani. Az RB utal a nemzeti fejlesztési stratégiák és a külső támogatók stratégiái közötti koherencia hiányának problémakörére, amelyet többek között horvátországi tapasztalatokból ismerhetünk;

44.

úgy véli, hogy a helyi, regionális és a központi szint közötti koordináció igényét tekintve a helyi és a regionális szintet korábban be kell vonni a folyamatba. Bebizonyosodott, hogy a koordináció hiánya esetén a központi szint számos tevékenységet ösztönöz ugyan, de nem létezik ehhez kapcsolódó koncepció a feladatok helyi és regionális megoldására. Ez ahhoz vezet, hogy a már bevezetett kezdeményezésekben rejlő lehetőségek nem bontakoznak ki teljes mértékben;

45.

azt ajánlja ezért, hogy a központi szint és a helyi és regionális önkormányzatok között legyen koordináció, és utal többek között Sisak-Moslavina, Slavonija, Osjecko-Baranjska és Lika-Senj horvátországi régiókra, valamint Varaždin és Karlovac városokra, amelyek hangot adtak annak a kívánságuknak, hogy nagyobb mértékben részt vehessenek az IPA-keretek között zajló operatív programok előkészítésében. Ez hozzájárulna a fennálló igény és a már megkezdett tevékenységek összehangolásának biztosításához is;

46.

ezért azt ajánlja, hogy az IPA operatív programjainak tervezése során fordítsanak gondot a kiválasztott helyi és regionális önkormányzatok erőteljes bevonására, amint ez az IPA második alkotóeleme esetében Horvátországban történt a határokon átnyúló együttműködés kapcsán. A Régiók Bizottsága utal arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok azok, akik tapasztalatokkal rendelkeznek, ők ugyanis tisztán látják a helyi és regionális igényeket, így képesek megnevezni a problémákat és hozzájárulni megoldásukhoz. Ezért azt ajánlja, hogy ezt a módszert a többi tagjelölt országra is terjesszék ki, valamint úgy bővítsék, hogy a programok más prioritásait is átfogja.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/54

—

megjegyzi, hogy közelmúltbeli véleményeiben az éghajlatváltozás kezelését a helyi és regionális önkormányzatok előtt az elkövetkező években álló egyik legfontosabb szakpolitikai kihívásként nevezte meg;

—

úgy véli, hogy a 2020-ra kitűzött nagyra törő célok eléréséhez biztosítani kell az információs és kommunikációs technológiákon (IKT) alapuló megoldások megfelelő rendelkezésre állását és azok teljes körű kiaknázását;

—

hangsúlyozza, hogy az IKT fontos szerepet játszik az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának végrehajtásában. Az új technológiai és kereskedelmi innovációk révén kedvező hatással van a fenntartható fejlődésre, és a legintelligensebb és legtisztább folyamatokkal előmozdítja a természeti erőforrások felhasználásának szerkezeti átalakítását;

—

rámutat arra, hogy az IKT-ban rejlő hatalmas energiahatékonyság-növelési potenciál javítja Európa versenyképességét és a helyi és regionális szintű üzleti lehetőségeket;

—

rámutat arra, hogy a városok és a régiók kezében számos olyan eszköz van, amely segíti az IKT-ban az éghajlatváltozás kezelését illetően rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását, ilyenek például a területtervezési, energiaellátási, építési és közlekedési feladatok és hatáskörök;

—

javasolja, hogy a közlemény témájához kapcsolódó európai rendezvény keretében a helyi és regionális önkormányzatokat célzó kiállítást és versenyt lehetne szervezni az IKT-t energiahatékonyság-növelési célra alkalmazó legjobb projektek számára, és az RB kész közreműködni a kiállításnak és magának a keretrendezvénynek a programjában; valamint hogy az Európai Bizottság az RB-vel és más szereplőkkel együttműködésben készítsen gyakorlati útmutatót arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok miként tudják hasznosítani az IKT-t az éghajlatváltozás kezelésére irányuló terveikben.

Előadó

:

Risto KOIVISTO (FI/PES), a tamperei regionális tanács elnöke

1.

megjegyzi, hogy közelmúltbeli véleményeiben az éghajlatváltozás kezelését a helyi és regionális önkormányzatok előtt az elkövetkező években álló egyik legfontosabb szakpolitikai kihívásként nevezte meg;

2.

támogatja az Európai Tanács által kitűzött célokat, amelyek a következők: 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 %-os csökkentése az 1990-es szinthez képest; a megújuló energiaforrások részarányának 20 %-ra növelése az Európai Unió teljes energiafogyasztásán belül; valamint az előzetesen tervezettekhez képest 20 %-os uniós energiamegtakarítás;

3.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a 2020-ra kitűzött nagyra törő célok eléréséhez biztosítani kell az információs és kommunikációs technológiákon (IKT) alapuló megoldások megfelelő rendelkezésre állását és azok teljes körű kiaknázását;

4.

ismét kifejezi azon korábbi nézetét, hogy az európai energiapolitikai döntések meghozatala során mindig előtérbe kell helyezni az energiahatékonyságot. Ezért elégedettséggel tölti el, hogy az Európai Bizottság közleményében az IKT felhasználásával növelni kívánja az energiatermelés, -elosztás és -kereskedelem hatékonyságát;

5.

miután az Európai Bizottság közelmúltbeli i2010-kezdeményezéseiről szóló véleményeiben külön felhívta a figyelmet az IKT szociális és gazdasági vetületeire, örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság most az információs társadalom környezeti szempontjait is figyelembe veszi;

6.

hangsúlyozza, hogy az IKT fontos szerepet játszik az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának végrehajtásában. Az új technológiai és kereskedelmi innovációk révén kedvező hatással van a fenntartható fejlődésre, és a legintelligensebb és legtisztább folyamatokkal előmozdítja a természeti erőforrások felhasználásának szerkezeti átalakítását;

7.

rámutat arra, hogy az IKT-ban rejlő hatalmas energiahatékonyság-növelési potenciál javítja Európa versenyképességét és a helyi és regionális szintű üzleti lehetőségeket;

8.

meggyőződése, hogy az Európai Bizottság helyesen döntött, amikor az elképzelések érvényesítése és kipróbálása terén előtérbe helyezte a helyi önkormányzatok részvételét és a velük folytatott együttműködést, és úgy véli, hogy ez teljes mértékben megfelel az i2010-stratégiával kapcsolatos korábbi megjegyzéseinek;

9.

hisz abban, hogy gyakorlati szükségletekből kifolyólag éppen helyi és regionális kormányzati szinten lehet kidolgozni a legkreatívabb és leginnovatívabb, az Unió i2010-stratégiáját támogató kezdeményezéseket;

10.

rámutat arra, hogy a városok és a régiók kezében számos olyan eszköz van, amely segíti az IKT-ban az éghajlatváltozás kezelését illetően rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását, ilyenek például a területtervezési, energiaellátási, építési és közlekedési feladatok és hatáskörök;

11.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számos feladatuk ellátása során az energiafogyasztás és a kibocsátások csökkentése céljából már most is széles körben alkalmazzák az IKT-t, így az alábbi területeken:

12.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy ebben a szakaszban vezető szerepet kellene adni az IKT-vállalkozásoknak az ökológiai lábnyom csökkentését célzó szerkezeti átalakítás terén;

13.

rámutat továbbá arra is, hogy az IKT nagy lehetőségeket nyújt a helyi és regionális önkormányzatoknak a termelékenység növelésére, szolgáltatásaik javítására, továbbá energiafogyasztásuk és kibocsátásaik csökkentésére. E lehetőségek kihasználása ugyanakkor gyakran megköveteli az adminisztratív eljárások átfogóbb szerkezeti reformját, mint például:

14.

kijelenti, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok és hálózataik szívesen részt vesznek az Európai Bizottság által javasolt, energiahatékonysághoz kapcsolódó IKT-ról szóló konzultációs és partnerségi folyamatban és a helyes gyakorlatok terjesztésében;

15.

sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a célnak megfelelő, valamint a helyi és regionális önkormányzatok igényeit is figyelembe vevő finanszírozási modelleket, és hogy általában az energiahatékonyságot, illetve különösen az IKT által támogatott megoldásokat emeljék minden lehetséges forrásból kiemelten finanszírozandó területté;

16.

úgy véli, hogy számos, már működő kezdeményezés ellenére a közleményben a közlekedést is a korai szakaszban kiemelt területek közé kellett volna sorolni, mivel jelentős megtakarítási potenciállal rendelkezik, számos IKT-alkalmazási lehetőséget rejt magában, és a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából kulcsfontosságú terület;

17.

az Európai Bizottsággal egyetemben fontosnak tartja az alacsonyabb fogyasztású számítógépek fejlesztésének támogatását, ugyanakkor sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fektessen be azon eljárások fejlesztésébe is, amelyek révén különösen a nagy számítógéptermekben termelődő hőenergiát hatékonyabban hasznosítani lehetne;

18.

az Európai Bizottság által említett energiahatékonyság mellett felhívja a figyelmet arra is, hogy az informatikai termékek előállítása, szállítása és bontása is jelentősen növeli a terület ökológiai lábnyomát, és megítélése szerint törekedni kell ennek csökkentésére önkéntes megállapodások és szükség esetén jogszabályok révén is;

19.

közös iránymutatások kidolgozását javasolja az energiahatékonyság IKT által támogatott növeléséről szóló kutatási tevékenységekre vonatkozóan azért, hogy az elaprózódott európai, nemzeti és regionális erőforrásokat hatékonyabban össze lehessen fogni a közös célok elérése érdekében;

20.

hangsúlyozza a fogyasztóorientált kutatás jelentőségét, és úgy véli, hogy e kutatás sikerének előfeltétele a tudományos kutatók, az IKT- és egyéb vállalkozások, az energiatermelők, a helyi és regionális önkormányzatok és a fogyasztói szervezetek közti szoros együttműködés;

21.

tekintettel arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az energiahatékonyság javítása szempontjából központi helyet foglalnak el, kéri, hogy kapjanak jelentős szerepet az uniós kutatási keretprogramban, valamint az ehhez hasonló nemzeti projektekben, és különösen a közleményben javasolt, az IKT ökológiai lábnyomát feltérképezni hivatott nagyszabású kísérleti programokban;

22.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kérdés jelentősége ellenére nem tesznek elegendő erőfeszítést az innovációk tömegpiaci termékek és szolgáltatások formájában történő gyakorlati felhasználására, és megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok vezető szerepet tölthetnek be az innovációk kiaknázása terén, és a területen működő vállalkozásoknak kedvező gazdasági fejlődési környezetet biztosíthatnak;

23.

megítélése szerint a piacok növekedése szempontjából az egyik kulcsprobléma a közös normák hiánya, különösen a helyi és regionális önkormányzatokhoz szorosan kapcsolódó olyan technológiai területeken, mint az intelligens épületirányítási rendszerek, világításszabályozás és közlekedési rendszerek. A normák hiánya akadályozza a műszaki átjárhatóságot, korlátozza a piaci versenyt és hátráltatja a közbeszerzést;

24.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság által javasolt kiemelt területeken hiányoznak azok az egységes mérési eljárások, amelyekkel a helyi és regionális önkormányzatok felmérhetnék a különféle megoldások hasznát;

25.

megjegyzi, hogy a települési és regionális szintre elosztott energiatermelés célszerű a villamosenergia-elosztás és az ellátás biztonsága szempontjából, és lehetővé teszi a különféle energiatermelési módok kombinálását. Ezért határozottan támogatja az Európai Bizottság arra irányuló terveit, hogy fokozzák az elosztott energiatermelés új, IKT-alapú üzleti modelljeiről szóló információk és bevált gyakorlatok cseréjét, és befektessenek az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztésbe;

26.

megjegyzi, hogy a közlemény nem szorgalmazza a környezetbarát IKT közbeszerzésekben való előmozdítását, és sürgeti az olyan eljárások kifejlesztését, amelyek révén a helyi és regionális önkormányzatok közbeszerzéseik során – és különösen a kereskedelmi hasznosítást megelőző eljárásban – könnyebben előtérbe tudják helyezni az energiahatékonyságot és a hozzá kapcsolódó IKT-fejlesztést;

27.

kedvezően fogadja, hogy az Európai Bizottság közleményében szoros együttműködést vár a Régiók Bizottságától, és a következőket javasolja:

28.

azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság 2009 tavaszán várható, az IKT-ról és a környezetvédelemről szóló következő közleménye

29.

amint arra az RB már korábban rámutatott, az energiahatékonyságot és a megújuló energiák nagyobb arányú felhasználását az európai energiapolitika központi elemévé kell tenni. Az energiahatékonyság növelését célzó IKT-alkalmazásokba történő beruházások segítik a településeket és a régiókat az éghajlatváltozás kezelésében, az energiatermelés elosztásában, az energiafogyasztás csökkentésében és abban, hogy a helyi vállalkozásoknak új üzleti lehetőségeket nyújtsanak;

30.

kiemelten fontosnak tartja az Európai Bizottság arra irányuló terveit, hogy a városok által szerzett tapasztalatokat felhasználják az elképzelések validálása és kipróbálása során, és ezek mellett együttműködést folytassanak a meglévő helyi és regionális önkormányzati hálózatokkal. Számos különféle szerepükből (mint például szabályozó, fogyasztó, szolgáltató, energiafogyasztó és -ellátó, kezdeményező, szakértő és iránymutatás-nyújtó) kifolyólag a településeknek és a régióknak minden okuk megvan arra, hogy maradéktalanul támogassák az IKT-nak az energiahatékonyság növelését célzó teljes körű kiaknázását. Az RB arra törekszik, hogy a rendelkezésére álló lehetőségeket kihasználva bővítse a városok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok hálózatainak ismereteit ezekről a lehetőségekről, és ösztönzi őket a partnerségi folyamatban való részvételre;

31.

reméli, hogy az Európai Bizottság több erőfeszítést tesz a terület szabványosítására annak érdekében, hogy egymással kompatibilisebb termékek álljanak a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére. A szabványosítás és a minőségi kritériumok előmozdítják emellett a pici versenyt is, és megkönnyítik az energiahatékonyság szempontjából kedvező közbeszerzést;

32.

a közös környezetvédelmi felelősségvállalásból a részüket kivevő helyi és regionális önkormányzatok az Unió és a tagállamok támogatásával élen járhatnak és példát mutathatnak az IKT-alapú energiahatékonyság-növelés terén. Ez a vezető szerep magában foglalja többek között az IKT-vállalkozásokkal és az energiatermelőkkel való új partnerség kialakítását, az energiafelhasználás szempontjából intelligens középületek és köztéri világítás alkalmazását, valamint az adminisztráció és a szolgáltatások energiahatékonyságának növelését;

33.

javasolja, hogy az Európai Bizottság az ugyanezen kérdéskörhöz tartozó következő közleményében tegye közzé az IKT-nak a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó felhasználására irányuló uniós cselekvési tervet. Az RB elengedhetetlennek tartja továbbá, hogy a közlekedést is bevonják az átfogó felülvizsgálatba, hogy a cselekvési terv tartalmazza a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó átfogó e-stratégiát, a kibocsátások ágazatonkénti mennyiségi céljait és az ezek elérését célzó uniós és tagállami intézkedéseket, valamint hogy meghatározzák a fejlődés nyomon követéséhez szükséges mutatókat.

31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/58

—

hangsúlyozza, hogy a nemzeti kereteken túlmutató intézkedések legfontosabb célja az európai hozzáadott érték megteremtése kell, hogy legyen. Az RB éppen ezért csatlakozik az Európai Bizottság azon követeléséhez, mely szerint jobban ki kell használni a közös értékeken alapuló, nagyszámú innovatív és kiváló eljárást felmutató európai iskolarendszerek sokszínűségét,

—

emlékeztet arra, hogy továbbra is figyelemmel kell lenni a decentralizációs folyamat állására az egyes tagállamokban. Számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok illetékesek az iskolákkal kapcsolatos ügyekben, éppen ezért fontos a valamennyi szintre kiterjedő, jó politikai és adminisztratív együttműködés. Az iskolákkal kapcsolatos ügyekben akkor lehet a leginkább javulást elérni, ha a helyi és regionális önkormányzatok aktív partnerek ebben, és felelősséget vállalnak az oktatásügy fejlesztéséért,

—

nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a képzettséget nemcsak az iskolában szerezzük meg, hanem az iskola-előkészítő intézményekben, illetve az iskolán kívüli mindennapi élet során, például a családban, a kortárs csoportban végzett szabadidős tevékenységek során, illetve a médiák által is. Az iskolai képzésért felelős személyeknek arra kellene törekedniük, hogy a rájuk bízott fiatalokat életkörülményeik teljességében lássák, és ennek következtében megfontolásaik során lehetőség szerint figyelembe vegyék az iskolán kívüli tanulási folyamatokat és az ebből következő hozzáállást az iskolai képzéshez,

—

az RB megállapítja, hogy az iskola előtti oktatási kínálatot Európa-szerte nagyrészt a helyi és regionális önkormányzatok finanszírozzák, és erejükhöz mérten már régóta fejlesztik és javítják azt. Sok projekt azonban csak európai programok eszközei segítségével indulhatott be, illetve indulhat be jelenleg, így például a kora gyermekkori kétnyelvűség fejlesztése – főként a határ menti régiókban. Az RB úgy véli, hogy ilyen esetekben az Európai Unió támogatási intézkedéseinek nagyobb folytonosságot kellene biztosítaniuk, annak megakadályozására, hogy évek múltán jó projekteket kelljen leállítani az anyagi eszközök hiánya miatt, és így veszendőbe menjen az ezek által szerzett tapasztalati tudás. E projektek folytatásához az EU pénzügyi támogatását kell előirányozni,

—

ebből a szempontból az új Comenius Regio programtól nagyobb döntési teret remél a helyi és regionális önkormányzatok számára, amennyiben azok új prioritásokat kívánnak meghatározni a projektek támogatása során,

—

az RB támogatását ajánlja fel az Európai Bizottságnak az általa javasolt együttműködés során. Még egyszer hangsúlyozza, hogy az együttműködésnek elsősorban a közvetlen tapasztalatcserében kell megnyilvánulnia a tagállamok és a régiók képzési politika szempontjából felelős intézményei között.

Előadó

:

Helma KUHN-THEIS (DE/EPP), a saarlandi tartományi közgyűlés tagja

1.

üdvözli az Európai Bizottság „A XXI. századi kompetenciák fejlesztése: Az iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje” című közleményét, mely az európai iskolarendszerek előtt álló legfontosabb kihívásokat fogalmazza meg. Az RB messzemenően egyetért az Európai Bizottságnak a problémákról és azokból levont tanulságokról szóló elemzésével. Különösen az Európai Bizottság arra vonatkozó felfogásával ért teljes mértékben egyet, mely szerint a fiatalságba történő befektetésnek – főként az oktatás területén – elsőbbséget kell élvezniük;

2.

ebben az összefüggésben hasznos segítségnek tartotta volna, ha az Európai Bizottság megkísérelte volna felmérni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára milyen nagyságrendű pénzügyi kötelezettségvállalással járna javaslatainak megvalósítása;

3.

úgy véli ugyanis, hogy az Európai Bizottság által észlelt problémák megoldása sok helyen nem csupán a tagállamok, hanem a helyi és regionális önkormányzatok erőfeszítéseinek is központi tényezője. Ebből kifolyólag az RB sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság megfontolásai során nem tér ki arra a – többek között pénzügyi – hozzájárulásra, amelyet a helyi és regionális önkormányzatok – az oktatási ágazatban meglévő sokrétű hatáskörük, valamint a helyi és a regionális helyzet alapos ismerete révén – a felmerült kérdések megoldása során már jelenleg is tesznek, és a jövőben is tenni fognak;

4.

másrészt viszont úgy látja, hogy további cselekvésre van szükség, hiszen az oktatás kulcsszerepet játszik az európai gazdasági növekedésben és jólétben, és az iskolai képzés kiemelt jelentőségű az élethosszig tartó tanulásban. Emiatt alapvetően támogatja az európai iskolaügyi együttműködés megerősítésére irányuló javaslatot;

5.

egyúttal hangsúlyozza, hogy a nemzeti kereteken túlmutató intézkedések legfontosabb célja az európai hozzáadott érték megteremtése kell, hogy legyen. Az RB éppen ezért csatlakozik az Európai Bizottság azon követeléséhez, mely szerint jobban ki kell használni a közös értékeken alapuló, nagyszámú innovatív és kiváló eljárást felmutató európai iskolarendszerek sokszínűségét. Ez főként arra az Európai Bizottság által képviselt megközelítésre vonatkozik, melynek alapján helyi, regionális és nemzeti szinten a bevált eljárásmódokról szóló eszmecsere megkönnyítése által támogatni kellene az oktatási rendszerek kidolgozásáért és tartalmáért felelős hatóságokat;

6.

emlékeztet arra, hogy továbbra is figyelemmel kell lenni a decentralizációs folyamat állására az egyes tagállamokban. Számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok illetékesek az iskolákkal kapcsolatos ügyekben, éppen ezért fontos a valamennyi szintre kiterjedő, jó politikai és adminisztratív együttműködés, csakúgy mint a közös politikák kidolgozása. Az iskolákkal kapcsolatos ügyekben akkor lehet a leginkább javulást elérni, ha a helyi és regionális önkormányzatok aktív partnerek ebben, és saját területükön belül felelősséget vállalnak az oktatásügy fejlesztéséért.

7.

véleménye szerint az, hogy a közlemény az iskolák területén való európai szintű együttműködésre szorítkozik, legitim és járható megközelítés. Emellett azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a képzettséget nemcsak az iskolában szerezzük meg, hanem az iskola-előkészítő intézményekben, illetve az iskolán kívüli mindennapi élet során, például a családban, a kortárs csoportban végzett szabadidős tevékenységek során, digitális környezetben, illetve a médiák által is. Az oktatásért, illetve az ifjúságpolitikáért felelős személyeknek arra kellene törekedniük, hogy a rájuk bízott fiatalokat életkörülményeik teljességében lássák, és ennek következtében megfontolásaik során lehetőség szerint figyelembe vegyék az iskolán kívüli tanulási folyamatokat és azt a befolyást, amelyet azok az iskolai oktatásra, valamint az informális oktatásra kifejtenek;

8.

a Régiók Bizottsága kiemeli az Európai Bizottság arra vonatkozó észrevételét, hogy a kompetenciák elsajátítása igen nagymértékben maguktól a tanulóktól függ „tanulási céljaik kritikus mérlegelése, önfegyelemmel történő tanulás, önállóan vagy másokkal együtt folyatott munka, szükség esetén információ és támogatás kérése által és az információs és kommunikációs technológiák használatára adódó összes lehetőség” megragadása által (lásd a 2.3. pontot). Egy olyan társadalomban, amelyben egyre fontosabb az élethosszig tartó tanulásra való képesség, különösen lényeges a „tanulni tanulás” és az önálló tanulás, amelyeket, mint kulcsfontosságú képességeket, ösztönözni kell;

9.

az RB éppen ezért fontosnak tartja, hogy az iskolák következetes oktatási koncepcióval rendelkezzenek annak érdekében, hogy a diákok megértsék, hogyan épül fel a nekik nyújtott oktatás, és mit várnak el tőlük. A gyermekek és a fiatalok tanulását pozitív elvárások, elsajátítás, ösztönzés és orientáció kell, hogy jellemezze;

10.

egyetért azzal a felfogással, mely szerint a tantervi reformoknak egy teljes körű és kompetenciacentrikus megközelítésből kell kiindulniuk, amely „teljes mértékben és aktívan bevonja a tanárokat, tanulókat és a szülőket, valamint más szereplőket” (2.5. pont). Ennek során magas elvárásokat kell támasztani az iskolarendszerrel szemben, tudatában kell azonban lenni annak, hogy bár az iskola hatása nagy, nagymértékben függ a társadalmi keretfeltételektől is. Ennek bemutatására álljon itt két példa: az iskola erőfeszítései gyümölcsözőbbek, ha a családban és az iskola-előkészítő intézményekben már lefektették a tanuláshoz való pozitív hozzáállás alapjait. A tanulmányok vége felé a gazdaságból, illetve a munkaerőpiacról érkező jelzések szintén fontosak a fiatalok tanulási motivációja szempontjából. Az iskolák a maguk részéről egy új állampolgári kultúra ösztönzői lehetnek, például a következők révén:

11.

az Európai Bizottsággal egyetértésben az olvasási kompetencia fejlesztését az iskola központi feladatának tartja. Néhány, az Európai Bizottság által említett fejlesztési stratégia – főként az iskolákkal kapcsolatban – jellemzően a területi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, például a családok nyelvi kompetenciájának fejlesztése, vagy az olvasási infrastruktúra javítása. A matematikához, informatikához, természettudományokhoz és technikához való pozitív hozzáállás szempontjából is fontos tényező az iskolák, médiotékák és szabadidős intézmények felszerelése, amelyet általában a területi önkormányzatok finanszíroznak;

12.

az írás- és olvasáskészség megszerzése mellett kiemeli az IKT alkalmazásával kapcsolatos készségek („eLiteracy”) iskolai fejlesztésének jelentőségét. Ennek segítségével a gyermekek és fiatalok a lehető legjobban felkészülnek az önálló életre, és képessé válnak olyan modern információs technológiák elsajátítására, amelyek további hozzáadott értékkel gazdagítják személyes fejlődésüket és a társadalom egészének fejlődését;

13.

osztja az Európai Bizottságnak az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő tanulási megközelítések, valamint az értékelés során érvényesülő szándék jelentőségével kapcsolatos felfogását. Az értékelés formatív, vagyis jövőorientált kell, hogy legyen, azzal a céllal, hogy hatékonyabbá tegye és jobban a személyre szabja a további tanulást. Az értékelések azonban gyakran összegzők, vagyis lezáró jellegűek, és a diákok minősítésére használják azokat. Ebben a tekintetben az RB még jelentős javulást tart szükségesnek a tanárok képzése és továbbképzése területén, amelyhez az új ismereteket elterjesztő európai programok is hozzájárulhatnak, főként, ha ezek a (tovább)képzés folyamán jutnak el a tanárokhoz;

14.

nem tartja szerencsésnek az összefoglalás harmadik pontjában szereplő megfogalmazást, mely szerint szükséges „a kompetenciák fejlesztésére átfogó megközelítés alkalmazása, amely magában foglalja a tanterveket, az oktatási segédanyagokat, a személyre szabott oktatást és az értékelési módszereket”, mivel az nem pontosítja, hogy itt nem egy Európa-szerte összehangolt megközelítésről van szó, hanem ösztönzésről a tagállamok, illetve az ottani oktatásügyi felelősök számára;

15.

a vállalkozói magatartásra való nevelést és a vállalkozói szellem fejlesztését szoros összefüggésben látja a fentebb már említett elvvel, mely szerint általánosságban az önálló egyéniségek kialakulását kell elősegíteni, akik készek arra, hogy maguktól is kezdeményezően lépjenek fel – és nemcsak a gazdaság, hanem a polgári szerepvállalás területén is, felelősséget vállalva a közösségért. Az iskolának tehát magas szintű tanulási lehetőségeket kell kidolgoznia minden tanuló számára (3. fejezet), egy olyan kognitív, kulturális és szociális oktatási közösség szerepét vállalva magára, amely nemcsak a tudás oktatását, hanem az állampolgári tudatra nevelést is ösztönzi. Ebben a tekintetben egyébként fontos a helyi és a regionális gazdasággal való szoros együttműködés is;

16.

az RB feltétel nélkül egyetért az Európai Bizottságnak a jobb iskola előtti oktatási kínálat melletti érvelésével. Kifejezetten egyetért azzal a kijelentéssel, mely szerint „az iskola-előkészítő oktatásban való részvétel növelése és az oktatáshoz való szélesebb körű hozzáférhetőség (…) segíthet abban, hogy mindenki számára jobb lehetőségek álljanak rendelkezésre, valamint hogy a lisszaboni célok megvalósuljanak”. Az iskola-előkészítő intézmények alapozzák meg a későbbi, az egész iskoláskorra kiterjedő tanulási sikereket. Ez nem csak a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó gyermekekre vonatkozik, a jó iskola-előkészítő képzés mindenki számára hasznos. Az iskola-előkészítő intézmények látogatása jelenti az első alkalmat a gyermekeknek való tudásátadásra, amennyiben a legkorábbi gyermekkortól kezdve olyan szociálpedagógiai intézkedések társulnak hozzá, amelyek alapot teremtenek a pozitív szocializációhoz és a feladatok vállalásához való pozitív hozzáálláshoz, a tanuláshoz és a családok saját gyermekeik oktatásában való részvételéhez. Az iskola-előkészítő intézményekben gyakran alkalmazott innovatív pedagógiai módszerek – megfelelő változtatások mellett – a későbbi oktatási szinteken is sikerrel alkalmazhatók. A Régiók Bizottsága mindazonáltal előrelátóan utal arra, hogy még az iskola-előkészítő fázis optimális kialakítása sem mentesíti a későbbi képzésben részt vevő tanárokat azon felelősségük alól, hogy a tanulóknál ébren kell tartaniuk és tovább kell fejleszteniük a felfedezés örömét, illetve a tanulási kedvet;

17.

az RB megállapítja, hogy az iskola előtti oktatási kínálatot Európa-szerte nagyrészt a helyi és regionális önkormányzatok finanszírozzák, és erejükhöz mérten már régóta fejlesztik és javítják azt. Sok projekt azonban csak európai programok eszközei segítségével indulhatott be, illetve indulhat be jelenleg, így például a kora gyermekkori kétnyelvűség fejlesztése – főként a határ menti régiókban. Az RB úgy véli, hogy ilyen esetekben az Európai Unió támogatási intézkedéseinek nagyobb folytonosságot kellene biztosítaniuk, annak megakadályozására, hogy évek múltán jó projekteket kelljen leállítani az anyagi eszközök hiánya miatt, és így veszendőbe menjen az ezek által szerzett tapasztalati tudás. E projektek folytatásához az EU pénzügyi támogatását kell előirányozni;

18.

ebből a szempontból az új Comenius Regio programtól nagyobb döntési teret remél a helyi és regionális önkormányzatok számára, amennyiben azok új prioritásokat kívánnak meghatározni a projektek támogatása során;

19.

támogatja az Európai Bizottság nagyobb igazságosságra irányuló követelését az oktatási rendszerben, azonban nem ért egyet az egyes tagállamokban alkalmazott eltérő megoldásokkal kapcsolatos, részben túl kevéssé differenciáló állításokkal. Vonatkozik ez például arra a kérdésre, hogy a gyermekeket előbb vagy később osszák szét az eltérő típusú végzettséget biztosító iskolákba. A 2007-es McKinsey-féle (1) tanulmányból kiderül, hogy a tanulási sikerek szempontjából sokkal fontosabb az oktatás struktúrája, mint az iskolarendszer felépítése. Ahogyan azt az Európai Bizottság közleményében máshol (például a 4. fejezetben) is helyesen említi, a tanárképzés színvonalán kellene dolgoznunk;

20.

fontosnak tartja, hogy valamennyi tagállam még nagyobb esélyegyenlőségre törekedjen az iskolarendszerhez való hozzáférésnél. A cél az, hogy mindenki számára lehetővé váljon a hozzáférés a magas minőségű iskolai képzéshez, és hogy a tanulási sikerekben ne legyen meghatározó szerepe a szociális és gazdasági egyenlőtlenségeknek;

21.

tudatában van annak, hogy a bevándorló családokból származó tanulóknak az esetek nagy részében nagyon összetett problémákkal kell szembenézniük, és ezért különös figyelmet igényelnek. Ebben az összefüggésben üdvözli, hogy az Európai Bizottság zöld könyvet (2) terjesztett elő a témában, amellyel a Régiók Bizottsága külön véleményben foglalkozik majd. Ebben a tekintetben támogatni kell az iskoláknak a külföldi gyermekek, fiatalok és családjaik integrációjára irányuló erőfeszítéseit, méghozzá a kultúrák közötti nevelés olyan formáinak felkínálásával, amelyek minden személynek figyelmet szentelnek, és tiszteletben tartják a különbségeket. A nyelv és kultúra közötti alapvető kapcsolat megértése rávilágít a nyelvtanulás rendkívüli jelentőségére, ideértve a befogadó ország írott és beszélt nyelvének ismeretét, ami a kommunikáció és a kapcsolatteremtés eszközét jelenti, illetve a származási ország nyelvének ápolását, ami az identitás elismeréséül és a sokféleség tiszteletben tartásának és nagyrabecsülésének jeléül szolgál.

22.

az iskola lényeges feladatának tartja a hátrányos helyzetű tanulók támogatását, önbizalmuk erősítését, fejlődésük elismerését, illetve az egyéni adottságaiknak és igényeiknek lehető legjobban megfelelő, sikerhez vezető utak felmutatását számukra. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a jó adottságú, valamely területen különleges fogékonysággal és tehetséggel rendelkező tanulóknak ugyanúgy szükségük van arra, hogy ösztönözzék, fejlesszék, illetve kihívások elé állítsák őket; az igazságos iskolarendszerhez ez is hozzátartozik. A legfontosabb és legnehezebb pedagógiai feladatok közé tartozik az, hogy a tanulók egyéni fejlesztését úgy oldjuk meg, hogy az ne csökkentse a társadalmi szolidaritást. Meg kell őrizni az egyén felelősségérzetét az egész iránt;

23.

az iskolai és az iskolán kívüli intézkedések fontosságának fokozott elismerését kéri a lemorzsolódás csökkentése érdekében. Ennek során a helyi és regionális önkormányzatoknak szintén nagy felelőssége van, és jelentős eszközöket használnak fel e téren. Ebben az összefüggésben a Régiók Bizottsága jelentős segítségnek tartja az európai strukturális alapok forrásainak rendelkezésre bocsátását, azonban üdvözölné, ha a területi önkormányzatok további, lehetőleg nem bürokratikus hozzáférési utakat nyitnának az európai támogatási alapokhoz;

24.

a „még egy esélyt nyújtó” iskolákkal összefüggésben emlékeztet a másodlagos képzési út fontosságára, nemcsak a fiatalok számára, hanem a teljes életút folyamán. Minden felnőtt számára rendelkezésre kell, hogy álljanak további fejlődési lehetőségek, de természetesen főként azok számára fontos ez, akik gyermekkorukban vagy fiatalkorukban sok lehetőséget elmulasztottak;

25.

nem tartja megfelelőnek azokat az általános elveket, amelyek meghatározzák, hogy a különleges oktatási igényű tanulók számára milyen képzési kínálatot kell biztosítani. Egyrészről az ilyen gyermekek egyéni igényei igen eltérőek, másrészről a különleges oktatási igényűek fejlesztésének rendszere nagy mértékben eltér az egyes tagállamokban. A pedagógiai tevékenység általános célja kell, hogy legyen a megfelelő időben történő és rugalmas segítségnyújtás a tanulási és alkalmazkodási problémákkal küzdő fiataloknak, függetlenül attól az iskolatípustól, amelybe járnak. Nem helyénvaló tehát, ha a különleges oktatási igényűek fejlesztésének értékelését az általuk látogatott iskolatípus kérdésére redukáljuk. Számos tanulónak csak a speciális fejlesztő iskolák teszik lehetővé a képzéshez való hozzáférést. Azonban az esetlegesen különleges oktatási igényű gyerekek számára igen fontos, hogy – a támogatómechanizmusok elindítása érdekében – ezt az igényt már az iskola megkezdése előtt mihamarabb felmérjék és felismerjék. Ez az érintett gyerekek és családjuk számára lényegesen megkönnyíti az iskolába való átmenetet;

26.

hangsúlyozza az iskolák fejlesztésének jelentőségét a különböző képzési rendszerekben bevezetett reformok fenntarthatósága szempontjából. Ennek során meg kellene vizsgálni a szakfelügyelet szerepét is – amely abban állna, hogy ösztönözze és támogassa az iskolai rugalmasságot és innovációt. Ennek megfelelően az RB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kezelje elővigyázatosan azokat a koordinációt és koherenciát célzó intézkedéseket, amelyek ha a szabványosítás eszközévé válnának, gátolnák az iskolák szintjén az innováció és a vállalkozói szellem általános célkitűzéseit. Az RB úgy véli, hogy az iskolafejlesztés olyan téma, amely esetében nemcsak a tagállamok, és de a helyi és regionális önkormányzatok, valamint maguk az iskolák is részesedhetnek a tapasztalatcsere előnyeiből, és elismeri, hogy az uniós programok, különösen a Comenius és a régebbi ARION ennek során igen hasznosnak bizonyultak, illetve bizonyulnak;

27.

megerősíti a Tanács abbéli véleményét (3), hogy az iskoláknak tanulóközösségekké kell válniuk, amelyek magukat értékelik és új célokat tűznek maguk elé amellett, hogy – lehetőség szerint a tagállamok alkotmányának rendelkezései alapján – belefolynak a helyi vagy regionális önkormányzatok oktatáspolitikájába, és részt vesznek annak kidolgozásában. Ez magában foglalja a tanároknak a folyamatos továbbképzés és szakmai fejlődés céljából nyújtott kínálat megerősítését is. Ebben az összefüggésben az RB üdvözli, ha az iskolák és a tanárok jó kapcsolatokat tartanak fenn közvetlen környezetük közösségével. Véleménye szerint a regionális és a helyi szint döntő jelentőséggel bír az iskolák pozitív fejlődése szempontjából;

28.

a Régiók Bizottsága egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tanároknak a lisszaboni célkitűzések elérése szempontjából nagy szerepe van. Elsőrendű fontosságúnak tartja a mind pedagógiai, mind szakmai szempontból jó minőségű elsődleges képzést, amelynek szerves része a gyakorlat;

29.

a tanárok nagyobb mobilitásáért száll síkra a képzés, illetve a továbbképzés területén. Azoktól a tanároktól, akik saját tapasztalatokat szereztek más európai államokban, elvárható, hogy diákjaiknak szemléletes formában tudják közvetíteni az európai hagyományok és kultúrák sokszínűségét, de a közös értékek elismerését is;

30.

további szempontokra hívja fel a figyelmet, amelyeket a tanárok képzése és továbbképzése során figyelembe kell venni. Ilyen például a tanulási szokások megváltozása az Internet használata és az ehhez kapcsolódó újítások révén; ennek következtében változtatni kell a tanárokról kialakult, illetve az általuk önmagukról kialakított képen. A rugalmasság elengedhetetlen: a tanároknak idejében fel kell ismerniük az oktatási trendeket és foglalkozniuk kell az oktatási ágazatban bekövetkező változásokkal. A tanároknak, a szociális és ifjúsági munkásoknak és a számos más, a pedagógia területén dolgozó szakembernek együtt kell működnie és meg kell próbálnia megérteni a másik szakmai világát. A képzés és továbbképzés terén a csapatmunka központi téma kell, hogy legyen. Szintén fontos a hálózatok kialakítása és a más iskolákban dolgozó kollégákkal való együttműködés;

31.

azt javasolja, hogy foglalkozzunk más kiegészítő, esetlegesen félig szakmai tevékenységek szerepével is. Így például bizonyos régiókban kialakították a tanulási segítő (Learning Coach) feladatkörét, hogy ily módon figyelembe lehessen venni bizonyos tanulók egyéni igényeit. Ezen a területen lehetséges, hogy vannak követendő modellek más iskolarendszerek számára;

32.

az Európai Bizottság jobb felvételi eljárásokra vonatkozó javaslatát figyelemre méltó kérdésnek tartja. Az Európai Bizottság által a 4.4. pontban említett, a megfelelően képzett jelentkezők célzott felvételére vonatkozó eljárást, illetve folyamatos nyomon követésüket képzésük és szakmájuk gyakorlása során az RB jó megközelítésnek tartja;

33.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az iskola vezetésével megbízott személlyel kapcsolatos elvárások rendkívüli mértékben növekedtek. A helyi és regionális önkormányzatok ezt felismerték, és annak érdekében, hogy kompetens személyeket nyerjenek meg a feladatra, azon fáradoznak, hogy az iskolákat az iskolavezetőség számára is vonzó munkahellyé tegyék;

34.