24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/1

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Olaszországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A régóta fennálló strukturális hiányosságok mellett, amelyek már több éve akadályozzák a termelékenység megfelelő növekedését, a globális visszaesés is súlyosan érinti az olasz gazdaságot, bár az olasz magánszektor alacsony szintű eladósodása és a viszonylag szilárd pénzügyi rendszer eddig bizonyos fokú védelmet nyújtott a pénzügyi válság közvetlen hatása elől. A reál-GDP növekedése Olaszországban már 2007 közepén, jóval a pénzügyi piacok válságának mélyülése előtt határozottan lassult. Ez 2008 második felére a belföldi kereslet gyengülésének és a kivitel csökkenésének hatására recesszióba fordult. Kulcsfontosságú rövid távú kihívást jelent a vállalkozások és a fogyasztók bizalmának helyreállítása, a hitelekhez való hozzáférés biztosítása (különösen a kkv-k számára), a munkaerő-piaci kiigazítás elősegítése a fokozódó munkanélküliség kezelése érdekében, valamint a termelékenységnövekedés feltételeinek javítása és a költségek versenyképességének fokozása. A rendkívül magas államadósság és az ehhez kapcsolódó kamatteher fényében körültekintően egyensúlyt kell teremteni az olasz kormány e kihívásokra adandó válasza és az államháztartás jelentős romlása elkerülésének szükségessége között. A 2009-re tervezett költségvetési irányvonal általánosságban semleges. Ennek alapján a kormány a európai gazdaságélénkítési tervvel (EERP) összhangban 2008 novemberében gazdaságélénkítő csomagot fogadott el, mely az alacsony jövedelmű háztartások és cégek támogatására irányul, az állami beruházások egyidejű felgyorsítása mellett. 2009 februárjában további intézkedéseket fogadtak el, amelyek az energiahatékony tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet támogatását szolgálják. A gazdasági visszaesés ennek ellenére súlyosan megterheli az olasz államháztartást.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP a 2008-as 0,6 %-os csökkenést követően 2009-ben 2 %-kal tovább csökken. A reál-GDP növekedése várhatóan kis mértékben fellendül 2010-ben, 0,3 %-ra, 2011-ben pedig határozottabban, 1 %-ra. Ezek a makrogazdasági előrejelzések figyelembe veszik a november 28-án elfogadott gazdaságélénkítő intézkedéseket, ezek várható gazdasági hatását azonban nem számszerűsítik. A jelenleg rendelkezésre álló, a program előrejelzéseinek határideje után kibocsátott információk (2) alapján értékelt gazdasági növekedés még a program előrejelzésénél is alacsonyabb lehet. Szintén ennek fényében a program 2009-re szóló foglalkoztatási előrejelzései viszonylag optimistának tűnnek, különösen a ledolgozott órák számát illetően. Ezzel szemben a program inflációra vonatkozó előrejelzései valószerűnek tűnnek. A program inflációs kilátásai, és a fajlagos munkaerőköltségek középtávú növekedésének mérséklődése, amely ezeket megalapozza, arra utalnak, hogy az Olaszország versenyképességében az 1990-es évek vége óta mutatkozó romlást bizonyos fokig sikerült féken tartani.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2008-ban a GDP 2,8 %-ára nőtt, a program 2007 novemberi aktualizált változatában szereplő 2,2 %-os hiánycéllal szemben. A vártnál magasabb hiány kedvező bázishatás ellenére következett be, tehát annak ellenére, hogy a 2007-es hiány a jelenlegi adatok szerint a GDP 1,6 %-át teszi ki az előző program alapján várt 2,4 % helyett. A jobb 2007-es kiindulási helyzetet azonban a 2008-as, részben a kedvezőtlen gazdasági feltételekhez kapcsolódó fejlemények több, mint ellensúlyozták. Ezenkívül a magasabb kamatlábak következtében nőttek az adósságszolgálati költségek. A gazdasági lassulás hatását meghaladó mértékű bevételkiesés a különböző diszkrecionális intézkedések végrehajtását tükrözi, nevezetesen azt, hogy a (határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező munkavállalók bérével kapcsolatos) járulékcsökkentést a munkáltatók 2007 helyett csak 2008-ban érvényesítették, emellett az elsődleges lakóingatlanokat terhelő adó teljes eltörlését, valamint – a 2008 végén elfogadott gazdaságösztönzési csomaggal összhangban – egyes adófizetési határidők 2009-re halasztását 2009-re. A strukturális hiány – vagyis a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány – a becslések szerint 2007-hez képest GDP-arányosan 0,5 százalékponttal nőtt. Ezzel szemben a program 2007 novemberi aktualizált változatában 0,25 százalékpontos javulást terveztek.

(5)

A program szerint a hiány a 2008-as, a GDP 2,6 %-át kitevő szintről 2009-ben a GDP 3,7 %-ára nő majd, és így meghaladja a hiányra vonatkozó, a GDP 3 %-át kitevő referenciaértéket. A Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzése ezzel szemben 3,8 %-ra becsüli a hiányt. A hiány növekedése az automatikus stabilizátorok működését tükrözi, miközben a tervezett költségvetési irányvonal általánosságban semleges. Különösen az elsődleges kiadások növekedése, bár történelmi mértékkel mérve mérsékeltnek tekinthető (nominális értéken 3,1 %, az 1999–2007 közötti időszakban átlagosan jellemző 4,5 %-hoz képest), fogja várhatóan nagy mértékben meghaladni a nominális GDP-növekedést. A bevételnövekedés jelentősen lassul, azonban kisebb mértékben, mint az adóalap növekedése, ami egyrészt a gazdaságélénkítési csomaggal és a hároméves költségvetési csomaggal elfogadott egyszeri, illetve tartós diszkrecionális intézkedések együttes hatását, másrészt a társadalombiztosítási járulékok alakulása terén mutatkozó kedvező fejleményeket tükrözi. Az alacsonyabb kamatlábak a kamatkiadások kis mértékű csökkenéséhez vezetnének, amely a magasabb adósságok ellenére bizonyos fokú enyhülést jelentene az államháztartás számára. E fejlemények eredményeként a Bizottság szolgálatai által a program információi alapján újraszámított strukturális egyenleg 2008-hoz képest GDP-arányosan 0,25 százalékponttal javulna.

(6)

A középtávú költségvetési stratégiát illetően a program megerősíti a strukturális értelemben kiegyensúlyozott költségvetési egyenlegre irányuló középtávú költségvetési célkitűzés iránti elkötelezettséget, nem erősíti meg azonban az ennek megvalósítására kitűzött 2011-es határidőt. A gazdasági visszaesés a 2008 nyarán elfogadott hároméves költségvetési csomagban foglalt költségvetési konszolidációs terv elhalasztásához vezet. Újra megfogalmazzák a kiadásalapú kiigazításra tett ígéretet, amely a költségvetési csomagban is szerepelt, nevezetesen az egyes kiadási kategóriákra vonatkozó középtávú előrejelzések és az ezek megvalósítására szolgáló intézkedések nagy vonalakban történő megerősítésével. Annak ellenére azonban, hogy a gazdaságélénkítő csomag a tervek szerint a költségvetés szempontjából semleges, végrehajtása a kiadásalapú kiigazítás bizonyos fokú elhalasztásával jár, a beruházások felgyorsítása és a háztartásoknak 2009-ben juttatott egyszeri kifizetések következtében. A 2009-re előre jelzett meredek emelkedést követően a GDP-arányos elsődleges kiadás fokozatosan visszaáll a 2008-ra becsülthez hasonló szintre, a javuló gazdasági feltételeknek és a 2010–2011 folyamán tervezett, nagyon visszafogott éves emeléseknek köszönhetően (nominális értelemben átlagosan 0,8 %). A GDP-arányos bevétel az előrejelzések szerint 2008 és 2011 között kis mértékben nő. Az államháztartási hiány 2009-ben éri el csúcspontját, majd ezt követően 2010-ben a GDP 3,3 %-ára, 2011-ben a GDP 2,9 %-ára csökken. A kamatkiadások 2010-től várható növekedése arra utal, hogy az elsődleges egyenleg a tervek szerint gyorsabb ütemben fog javulni. Az újraszámított strukturális egyenleg 2010-ben és 2011-ben tovább javul majd, összesen GDP-arányosan 1 százalékponttal. A 2010–2011 során tervezett költségvetési konszolidációt a rendkívül magas államadósságból eredő kényszerek befolyásolják. A bruttó államadósság aránya, amely 2008-ban – az olasz központi bank által elővigyázatosságból végrehajtott likvideszköz-akkumulációt is tükrözve – már majdnem elérte a GDP 106 %-át, 2009-ben és 2010-ben várhatóan tovább nő majd, a GDP 112 %-át kitevő legmagasabb szintig, mielőtt 2011-ben kis mértékben, 111,6 %-ra csökkenne. E fejlemények fő mozgatórugója a tervezett alacsony elsődleges többlet és a nominális GDP mérsékelt növekedése. A programban előre jelzett államadósság-változás (stock-flow adjustment) viszonylag alacsony mértékű, de nem tartalmazza a gazdaságélénkítési csomaggal elfogadott bankfeltőkésítési program esetleges végrehajtását, mivel azt még nem vették igénybe.

(7)

A hiány a program által lefedett időszak teljes egészében magasabb lehet a programban előre jelzettnél. Először is, a gazdasági növekedés alacsonyabb lehet. Másodszor, ahhoz, hogy az elsődleges kiadások 2010–2011 folyamán csak mérsékelten emelkedjenek, a 2008 nyarán elfogadott hároméves csomag alapjául szolgáló kiadásalapú kiigazítás szigorú végrehajtására van szükség a kormányzat minden szintjén. Harmadszor, előfordulhat, hogy a kormány társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó 2009-es előrejelzései nem valósulnak meg, tekintettel az ezek alapjául szolgáló viszonylag kedvező foglalkoztatás-növekedési feltételezésekre. Végül, bár a tervek szerint ezeket teljes mértékben finanszírozzák, a 2008 novemberében elfogadott gazdaságélénkítési csomag és a 2009 februárjában elfogadott (a programban nem szereplő), a tartós fogyasztási cikkek vásárlását szolgáló új költségvetési ösztönzők kihatással lehetnek a 2009-es költségvetési eredményre. Ugyanezek okokból 2009-től az adóssághányad a programban előirányzottnál kedvezőtlenebbül is alakulhat. A banki ágazatnak juttatott esetleges tőkeinjekciók szintén hatással lehetnek a bruttó adóssághányadra.

(8)

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Olaszországban kisebb az uniós átlagnál, mivel a nyugdíjkiadások az elfogadott nyugdíjreformnak köszönhetően az uniós átlagnál kisebb mértékben nőttek. A nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya még mindig a legmagasabbak között van az Európai Unióban, és az előrejelzések attól a feltételezéstől függnek, hogy az elfogadott reformokat teljes mértékben végrehajtják, és különösen, hogy a felülvizsgált biztosításmatematikai együtthatókat, amelyek teljes mértékben összhangban állnak a megreformált nyugdíjrendszer alapját képező járulékelvvel, 2010-től alkalmazzák. További intézkedéseket is meg lehetne még fontolni, nevezetesen a nyugdíjkorhatár további emelését, különösen a nők esetében. Ez lehetővé tenné a szociális kiadások újraelosztását annak érdekében, hogy a munkanélküli ellátások átfogóbb és egységesebb rendszerét lehessen kialakítani, amely a munkavállalás megfelelő ösztönzését és hatékony munkaerő-piaci aktiválási politikákat biztosítana. A programban előre jelzett 2008-as költségvetési egyenleg, bár az előző változat kiindulási helyzeténél némileg rosszabb, elegendő lenne a jelenlegi adóssághányad stabilizálásához, azonban nem járulna hozzá a népesség elöregedése miatt várható hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához. A bruttó adósság jelenlegi szintje is jóval meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Magas elsődleges többletek elérése és fenntartása középtávon hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos közepes kockázatok csökkentéséhez.

(9)

Az elmúlt évek során jelentős haladást értek el a költségvetési keret javítása terén, ami kulcsfontosságú előfeltételét jelenti a kiadásalapú kiigazítás hiteles középtávú stratégiájának, amelyet a közkiadások jobb költséghatékonysága és eredményessége támaszt alá. A 2008 nyarán elfogadott hároméves költségvetési csomag az egyes kiadási tételekre vonatkozó részletes éves összegkorlátok meghatározásával és ezek széleskörű intézkedésekkel való alátámasztásával erősíti a középtávú költségvetési keretet. A költségvetési intézmények javítása érdekében számos további kezdeményezést vezettek be. Az állami költségvetés szerkezetét programalapú csoportosítás bevezetésével racionalizálták, amely a források jobb elosztását teszi lehetővé a kormányzati politikai célkitűzésekkel összhangban. A minisztériumok számára nagyobb rugalmasságot biztosítottak a tekintetben, hogy a prioritásoknak megfelelően forrásokat csoportosíthassanak át egyes kiadási programok között. Öt minisztériumban a kiadások felülvizsgálatára irányuló kísérleti programot folytattak le a közkiadások költséghatékonyságának értékelése érdekében, ezt most a költségvetési eljárás szerves részévé kívánják tenni. Megerősítették a belföldi stabilitási paktum végrehajtási mechanizmusait, amelyek a kormányzat különböző szintjei közötti költségvetési kapcsolatokat szabályozzák. Végül fontos lépéseket tesznek a közigazgatás eredményességének és költséghatékonyságának javítása érdekében, többek között a rendelkezésre álló erőforrások ésszerűbb felhasználásának ösztönzése és az érdemek fokozottabb jutalmazása révén. Előretekintve a költségvetési irányítás előtt álló egyik fő kihívás a költségvetési föderalizmus új keretének megtervezése, amely biztosítja a helyi önkormányzatok elszámoltathatóságát és ösztönzi a hatékonyságot.

(10)

2008 végén a pénzügyi világválságra válaszul az olasz hatóságok számos, a betétesek védelmére és a bankok megfelelő likviditásának és tőkésítésének fenntartására irányuló intézkedést hoztak. Ezek 2009 végéig lehetővé teszik a kormány számára, hogy tőkeinjekciót juttasson a tőkehiányos bankoknak és öt évig terjedő időszakra garanciát vállaljon az új banki kötelezettségvállalásokért. Ezenkívül a lakossági bankbetétekre vonatkozóan kiegészítő állami garanciát kínálnak, tovább erősítve ezzel az Olaszországban a bankközi betétbiztosítási rendszer által nyújtott, már eddig is magas szintű védelmet (ez valamivel 100 000 EUR-t meghaladó összegig biztosít fedezetet). Végül annak érdekében, hogy erősítsék a rendszer gazdasági tevékenységek finanszírozására való általános képességét, engedélyezték a gazdasági és pénzügyminisztériumnak, hogy a tőzsdén jegyzett, stabil bankok által kiadott pénzügyi eszközöket jegyezzen, amelyek szavatoló tőkének minősülnének.

Az állami beavatkozást, amelyet a program 10 milliárd EUR-ra (hozzávetőlegesen a GDP 0,7 %-ára) becsül, átmenetinek szánják, és az azt igénybe vevő bankoknak vállalniuk kell, hogy megfelelő feltételek mellett nyújtanak hiteleket a háztartásoknak és kkv-knak.

(11)

Az általánosságban semleges költségvetési helyzetben a kormány az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban intézkedéseket tett a gazdaságnak 2009-ben a GDP körülbelül 0,4 %-ának, 2010-ben 0,2 %-ának megfelelő összeggel való támogatására. Ezen intézkedések költségvetési hatását a hivatalos becslések szerint teljes mértékben ellensúlyozzák az egyszeri bevételek, valamint néhány tartós adóemelés, amelyek főként az adókijátszás és az adóelkerülés elleni küzdelemből erednek. A háztartások rendelkezésre álló jövedelmének támogatására és a fogyasztók bizalmának helyreállítására irányuló intézkedések között szerepel az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartásoknak nyújtott egyszeri pénzbeli juttatás, a munkanélküli segély kiterjesztése az atipikus munkavállalókra és egyes közműdíjak befagyasztása. A vállalkozások támogatására főként az adófizetési határidők elhalasztása és a társasági adóteher csökkentése formájában kerül sor. A teljesítményhez kötődő bérezést érintő adókönnyítés célja a termelékenység ösztönzése a munkaerő költségeinek egyidejű csökkentése mellett. Végül a kormány megkísérli átcsoportosítani a rendelkezésre álló uniós és nemzeti forrásokat annak érdekében, hogy felgyorsítsa az elsőbbséget élvező infrastrukturális projektek végrehajtását. Az intézkedések célzottak és kellő időben érkeznek – feltéve, hogy az állami beruházások tervezett felgyorsítása megvalósul –, valamint nagyobb részük átmeneti jellegű. Így visszafordíthatóságuk biztosított, bár nem teljes mértékben. A csomag a rendkívül magas adóssághányad fényében a gazdasági visszaesésre adott megfelelő válasznak tekinthető. Ebben az összefüggésben, és tekintettel a termelékenységgel összefüggő kihívás kezelésének és a külső versenyhelyzet javításának szükségességére, a strukturális reformok különösen relevánsak Olaszország számára, a verseny keretének erősítését is ideértve. Néhány már bejelentett strukturális intézkedés, amennyiben ezeket már 2009-ben megvalósítják, még inkább elősegítheti a gazdaság fellendülését és javíthatja rugalmasságát. Ezen intézkedések között szerepelnek az ipari innováció ösztönzését szolgáló, a megújuló energiaforrások használatát és az energiatakarékosságot előmozdító, valamint az adminisztratív teher csökkentésére irányuló kezdeményezések. A szociális partnerek által nemrégiben a béralku keretének módosítása felé tett lépések, a teljesítményhez kötődő bérezésre vonatkozó költségvetési ösztönzőkkel együtt a fizetések és a termelékenység alakulása közötti nagyobb összhanghoz vezethetnek. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és az országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

(12)

Az előrejelzések szerint a hiány 2009-ben nő, majd ezt követően a programidőszak alatt fokozatosan csökken. A programban tervezetteknek megfelelően az államháztartási hiánynak 2011-re a GDP 3 %-a alá történő csökkentése azonban a költségvetési fegyelem melletti erős elkötelezettséget és szükség esetén a további intézkedések elfogadására való készséget tesz szükségessé. Az adóssághányad a programidőszak során nőni fog, egyre inkább távolodva a referenciaértéktől.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program tartalmaz minden előírt adatot, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is (3).

i.

a tervezettnek megfelelően hajtsa végre a 2009-re szóló költségvetési intézkedéseket és határozottan kövesse a programidőszakra tervezett strukturális kiigazítási pályát annak érdekében, hogy tartós csökkenési pályára állítsa a rendkívül magas adóssághányadot és biztosítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát;

ii.

folytassa a költségvetési irányítás javítása terén tett előrehaladást, és alakítsa ki a költségvetési föderalizmus új keretét, amely biztosítja a helyi önkormányzatok elszámoltathatóságát és alátámasztja a költségvetési fegyelmet;

iii.

folytassa az államháztartás minőségének javítására irányuló törekvéseket, a hangsúlyt a kiadások hatékonyságára és összetételére helyezve, valamint átcsoportosítva a szociális kiadásokat annak érdekében, hogy a munkanélküli ellátások átfogóbb és egységesebb rendszerét lehessen létrehozni, amely a munkavállalás megfelelő ösztönzését és hatékony munkaerő-piaci aktiválási politikákat biztosítana, a költségvetési konszolidációs folyamat veszélyeztetése nélkül.

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/8

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Litvániának a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Litvánia gazdasága a 2003-ban kezdődött, a belföldi kereslet növekedésén alapuló tartós fellendülés után 2008-ban gyorsan lassulni kezdett. A valutatanácsi szabályozás keretében 2008-ban a magasabbnak ítélt országkockázat és a tényleges reálárfolyam folyamatos felértékelődése mellett szigorodtak a monetáris és hitelfeltételek. A közelmúltbeli magas növekedés időszaka túlhevültséget eredményező nyomást teremtett: nőttek a makrogazdasági egyensúlytalanságok, az infláció és a külső hiány egyaránt 2008 első felében tetőzött. A bérek növekedése messze meghaladta a termelékenység növekedését, ezáltal gyengítve az ország versenyképességét. A költségvetési politika a fellendülés időszaka során végig expanzív volt, és nem képeztek tartalékokat a ciklikus feltételek változására való felkészülés céljából. Litvániát jelentős külső egyensúlytalanságai miatt még súlyosabban érinti a hitelfeltételek globális szigorodása és az exportpiacok kisebb mértékű növekedése. A globális pénzügyi válság és a gyenge külső kereslet várhatóan súlyosbítja a belföldi kereslet folyamatos csökkenését és hozzájárul a gazdasági visszaeséshez. A Litvánia előtt álló közvetlen gazdaságpolitikai kihívás a gazdasági lassulás kezelése a makrogazdasági stabilitás megőrzése érdekében. Tekintettel arra, hogy korrigálni kell az ország nagyfokú egyensúlytalanságait, a hatóságok 2008 decemberében költségvetési megtakarítási csomagot fogadtak el, amelynek célja, hogy megkönnyítse a kiigazítási folyamatot és segítse a piacba vetett bizalom megőrzését. A csomag emellett várhatóan korlátozza az államháztartási hiány romlását a visszaesés során.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv becslése szerint a reál-GDP 2008-ban 3,5 %-kal növekedett. Ez a forgatókönyv 2009-re jelentős, 4,8 %-kal történő csökkenést és 2010-ben további kis mértékű, 0,2 %-os csökkenést jósol, mielőtt a reál-GDP 2011-ben ismét növekedne, 4,5 %-kal. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2) ez a forgatókönyv 2009-ig megalapozott, az azt követő évek esetében azonban határozottan kedvező növekedési feltételezéseken alapul. A növekedési feltételezések 2010-től optimistának tűnnek, tekintettel arra, hogy a kereskedelmi partner országokban a növekedési kilátások romlása, és a hitelek rendelkezésre állásának szűkülése következtében a litvániai belföldi kereslet szűkülése a programban feltételezettnél jelentősebb mértékű és elhúzódóbb lesz. A 2011-re becsült potenciális növekedés viszonylag magasnak tekinthető. A program inflációs előrejelzése 2009-re reálisnak, 2010-re azonban – az ignalinai atomerőmű 2009 végére tervezett bezárásának az energiaárakra gyakorolt hatása miatt – alacsonynak tűnik. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzéséhez képest a program 2009-ben a külső egyensúlytalanságok sokkal gyorsabb megszűnését jelzi előre, amely a belföldi kereslet konvergenciaprogramban előre jelzett erőteljesebb szűkülésének és az exportpiacokon várt kedvezőbb fejleményeknek köszönhető.

(4)

A Bizottság szolgálatainak időközi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2008-ban a GDP 2,9 %-át teszi ki, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 0,5 %-ának megfelelő hiánycéllal. Ez a vártnál jelentősen rosszabb eredmény főként a kiadások jelentős túllépését tükrözi a közszféra bérei, valamint a családoknak és a nyugdíjasoknak fizetett szociális juttatások terén, amelyre év közben elfogadott politikai döntések alapján került sor, így nem szerepeltek a 2008-as költségvetésben, és kisebb mértékben – a gazdaságnak az év vége felé bekövetkező rohamos lassulása miatt – a hatóságok eredeti előrejelzéseinél alacsonyabb adóbevételeket. A beruházási kiadások és az uniós források felhasználása a tervezettnél alacsonyabb mértékű lett.

(5)

A 2008. december 9-én hivatalba lépett új kormány jelentős költségvetési megszorítást célzó programot fogadott el. Ezzel összhangban a 2009-es költségvetés, amelyet a parlament 2008. december 22-én fogadott el, költségvetési konszolidációs csomagot tartalmaz, amely a piaci bizalom helyreállítására és a kormány finanszírozási szükségleteinek korlátozására irányul. A költségvetési konszolidáció átfogó adóreformon és a költségvetési kiadások jelentős csökkentésén alapul, amelyek várhatóan hasonló mértékben járulnak hozzá a költségvetési konszolidációhoz. A költségvetés a GDP 2,1 %-át kitevő államháztartási hiányt tűz ki célul, amely konszolidációs intézkedések nélkül lényegesen magasabb lenne. Az adókat érintő változtatások célja, hogy az adóterhet a közvetlen adókról a közvetett adókra és a munkáról a tőkére helyezzék át, valamint, hogy a mentességek megszüntetésével szélesítsék az adóalapot. A bevételeket érintő főbb intézkedések között szerepel a héa és a jövedéki adók 1 százalékpontos emelése, a személyi jövedelemadó kulcsának 3 százalékpontos csökkentése az adómentesség eredeti összeghatárára való korlátozott alkalmazhatóság mellett, a társasági adó 5 százalékpontos emelése, valamint a héa és a személyi jövedelemadó terén fennálló legtöbb mentesség eltörlése és az adóalap szélesítése, különösen a társadalombiztosítási rendszer több emberre történő kiterjesztése révén. Az adókat érintő ezen változtatások becsült nettó hatása a program szerint a GDP 1,8 %-a körül alakul. A költségvetés továbbá a kiadások jelentős, a GDP 2 %-a körülire becsült csökkentését is tervezi, amely a közszféra béreire, más folyó kiadásokra és tervezett beruházásokra is kiterjed.

A költségvetést alátámasztó egyes intézkedéseket azonban a parlament teljes egészében vagy részben elutasított, így ezek helyett új intézkedéseket kell hozni. A strukturális (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított) egyenlegnek a GDP 3 %-át kitevő csökkentésével mérhető általános költségvetési irányvonal 2009-ben erősen korlátozónak tekinthető (3).

(6)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja a GDP 1 %-át kitevő strukturális államháztartási hiányt tartalmazó középtávú költségvetési célkitűzés megvalósítása 2010-re, és az azt követő években kiegyensúlyozott államháztartás elérése. Az államháztartási hiány 2010-ben várhatóan a GDP 1,0 %-ára csökken, 2011-ben pedig egyensúlyban lesz. A kiigazítást a GDP-arányos bevétel jelentős növelésével és a kiadások arányának mérsékelt csökkentésével tervezik elérni. A kormány megkezdte a folyó kiadások részletesebb felülvizsgálatát, a közszféra foglalkoztatási költségeit is ideértve, amely az elkövetkező években további kiadáscsökkentéshez vezethet. A magasabb bevételnövekedés főként a 2009-es költségvetésben bevezetett, az adókat érintő változtatásokkal magyarázható. A program azonban kifejezetten elismeri, hogy az ott leírt költségvetési célkitűzések eléréséhez 2010-ben körülbelül a GDP 0,5 %-át, 2011-ben pedig körülbelül 1,5 %-át kitevő tovább intézkedésekre van szükség.

(7)

A költségvetési eredmények jelentős lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Ez a program minden évét érinti: 2009-ben a fő kockázat abban áll, hogy a bevételek a programban előre jelzettnél jelentősen alacsonyabbak lehetnek, főként azon kockázat következtében, hogy a bevételnövelő diszkrecionális intézkedések, különösen a közvetett adók emelése, nem vezetnek az adóbevételeknek a programban tervezett mértékű növekedéséhez, valamint abban, hogy nem minden kiadáscsökkentés bizonyul végrehajthatónak, különösen a támogatások és a közszférában foglalkoztatottak bérei terén; 2010-ben és 2011-ben a kockázat abból ered, hogy az előre jelzett költségvetési konszolidáció kifejezetten kedvező növekedési feltételezéseken alapul, és a költségvetési célkitűzések alátámasztására további intézkedésekre van szükség.

(8)

A népesség elöregedésének hosszú távú költségvetési hatásai a már elfogadott nyugdíjreform következtében alacsonyabbak az uniós átlagnál. A program becslései szerint a 2008-as költségvetési egyenleg azonban az előző program kiindulási helyzetéhez képest jelentősen romlott, ami súlyosbítja a népesség elöregedésének a fenntarthatósági résre gyakorolt költségvetési hatását. A programban tervezettnek megfelelően az elsődleges többletek középtávon történő elérése hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos közepes kockázatok csökkentéséhez.

(9)

Litvánia középtávú költségvetési kerete az elmúlt években nem tudta meggátolni a kiadások túllépését. Az élénk bevételnövekedés megkönnyítette a kiadáscélok többszöri felfelé történő kiigazítását, és a választási ciklus is további nyomást gyakorolt a keretre, amint azt az államháztartási hiány közelmúltban megfigyelhető növekedése is tanúsítja. A keret erősítése érdekében 2007 novemberében elfogadták a költségvetési fegyelemről szóló törvényt, amely nevezetesen a kiadásokra vonatkozó szabályt tartalmaz. A törvény azonban az éves költségvetés előkészítésére és végrehajtására helyezte a hangsúlyt, és önmagában véve nem vezetett be több szükséges, előremutató középtávú elemet. Ezért a jelenlegi keret a középtávú tervezés és az államháztartás ellenőrzése terén még mindig viszonylag gyenge. Még javítható lenne a tervezés, és erősíteni lehetne a középtávú költségvetési kiadási korlátok kötelező jellegét, ami hozzájárulna a kiadások növekedésének korlátozásához. Ezenkívül a keretnek kedvező gazdasági időszakban biztosítania kell a költségvetési konszolidációt, meggátolva, hogy a többletbevételek a kiadások növekedésével járjanak. A teljes költségvetési eljárás átláthatósága, a bevételek és kiadások végrehajtásáról történő megfelelő jelentéstételt is ideértve, továbbra is gyenge, a költségvetési mutatók készpénzen és eredményelszámoláson alapuló összehasonlíthatóságát illetően is.

(10)

A pénzügyi ágazat stabilizálása céljából 2008 októberében a litván hatóságok 22 000 EUR-nak megfelelő összegről 100 000 EUR-nak megfelelő összegre emelték a betétbiztosítási garanciát, és a betétbiztosítási garancia arányát 100 %-ra növelték. A program elismeri a betétbiztosításhoz kapcsolódó esetleges kockázatot, mivel 2008 végén a teljes garantált összeg a GDP 30 %-a körüli szintet ért el.

(11)

Az Európai Tanács által elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban Litvánia, amely jelentős külső és belső egyensúlytalanságokkal néz szembe, ezen egyensúlytalanságok megszüntetésére irányuló költségvetési politikát fogadott el. Tekintettel a gazdasági egyensúlytalanságok kiigazításának szükségességére és arra, hogy a piacon jellemző kockázatkerülés miatt nehéz elfogadható feltételek mellett új finanszírozáshoz jutni, a 2009 és 2011 közötti időszakra tervezett korlátozó költségvetési irányvonal megfelelő választ jelent a makrogazdasági és költségvetési helyzetre. Átfogó adóreformra és széleskörű kiadásmegtakarító intézkedésekre került sor, a közszféra béreinek 2009-ben történő csökkentését is ideértve. Emellett a litván hatóságok átfogó intézkedéscsomag elfogadását tervezik, amelynek célja a vállalkozások támogatása az igazgatási terhek csökkentése, a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása, valamint a kivitel és a beruházások megkönnyítése révén. Az egyik prioritást a szovjet korszakból származó épületek modernizálása jelenti az energiahatékonyság javítása érdekében. Ebben az összefüggésben Litvánia fel kívánja gyorsítani (és egyszerűsíteni kívánja) az uniós strukturális alapok felhasználását azokban az esetekben, ahol az ilyen beruházások finanszírozásának lehetőségei a Bizottságnak az európai gazdaságélénkítési terv keretében tett javaslatai alapján jelentősen kibővülnének. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez és országspecifikus ajánlásokhoz kapcsolódnak.

(12)

Litvánia konszolidációs programot fogadott el, amely a makrogazdasági egyensúlytalanságok megszüntetésének szükségességére adott megfelelő válasznak tekinthető. A költségvetési eredmények azonban jelentős lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve. Ezenkívül a kiigazítást további intézkedésekkel kell alátámasztani, különösen a későbbi években. Bár úgy tűnik, 2009-től kezdődően a program valamennyi évében biztosítják a normál ciklikus ingadozások elleni biztonsági tartalékot, ez a kockázatokra tekintettel – a súlyos gazdasági visszaesést is ideértve – elégtelennek bizonyulhat ahhoz, hogy 2009-ben és 2010-ben meggátolja a 3 %-os határ átlépését. A strukturális (elsődleges) egyenleg változásával mérhető költségvetési irányvonal 2009-től 2011-ig várhatóan korlátozó lesz. Litvánia ERM II tagságával és a gazdaságban a költségek versenyképessége javításának szükségességével összefüggésben szükséges a korábbi magas bérnövekedés korrekciója.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (4).

i.

a kiadások rangsorolása mellett hajtsa végre a 2009-es költségvetési cél eléréséhez szükséges intézkedéseket, és középtávon folytassa a célzott költségvetési konszolidációt;

ii.

hajtson végre bérkorlátozást a közszférában annak érdekében, hogy megkönnyítse a gazdaság egészében a béreknek a termelékenységhez történő igazítását és erősítse a költségek versenyképességét;

iii.

erősítse a költségvetési irányítást és az átláthatóságot a középtávú költségvetési keret javítása, valamint a költségvetési fegyelem erősítése révén.

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/13

(1)

A Tanács 2009. március 10-én megvizsgálta Luxemburg aktualizált stabilitási programját, amely a 2008–2010-es időszakot fedi le (2).

(2)

A gazdaság a globális gazdasági visszaesés és a pénzügyi válság következtében jelentősen lelassult, és a reál-GDP növekedése a 2007-es 5,2 %-ról 2008-ban 1 % körüli szintre esett. A Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzése szerint 2009-ben a gazdaság teljesítménye várhatóan 0,9 %-kal csökken: a luxemburgi gazdaságot, amely egyrészt rendkívül nyitott, másrészt pénzügyi ágazatának teljesítményétől függ, a világkereskedelem előre jelzett visszaesése és a pénzügyi válság súlyosan fogja érinteni, míg a növekedés egyetlen támaszát várhatóan a kormányzati kiadások és bizonyos mértékig a magánfogyasztás jelenti majd. A visszaesés alatt a főbb politikai kihívások a nagy mértékben nemzetközivé vált tevékenységű pénzügyi ágazathoz, valamint a belföldi kereslet támogatásához kapcsolódnak. A visszaesés jelentős hatást gyakorol majd az államháztartásra, mivel a 2008-ra előre jelzett nagy többlet 2009-ben várhatóan hiányba fordul, amely 2010-ben tovább nő. Az államháztartási egyenleg e romlása figyelembe veszi az elmúlt hónapokban elfogadott támogatási intézkedések hatását is, amelyek lényegében jelentős, főként a személyi jövedelemadó terén bevezetett adócsökkentéseket tartalmaznak, valamint a kormányzati beruházási projektek végrehajtásának jelentős felgyorsítását. A kedvező kiindulási költségvetési helyzetre és az államadósság rendkívül alacsony szintjére tekintettel ezek az intézkedések megfelelőek és üdvözlendők.

(3)

A program alapjául szolgáló, a kiegészítésben módosított makrogazdasági forgatókönyv előrejelzése szerint a reál-GDP – miután a 2007-es 5,2 %-ról 2008-ban 1,0 %-ra lassult – 2009-ben 0,9 %-kal csökken, majd némi fellendülést követően 2010-ben 1,4 %-kal emelkedik. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján (3) úgy tűnik, hogy a forgatókönyv a 2008–2010-es időszakra vonatkozó, megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. Ez teljes mértékben összhangban áll a Bizottság szolgálatainak 2009. januári időközi előrejelzésével. A program inflációs és a bérek alakulására vonatkozó előrejelzései is valószerűnek tűnnek.

(4)

A program kiegészítésének előrejelzései szerint az államháztartási többlet 2008-ban várhatóan a GDP 2,0 %-át teszi ki, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 0,8 %-ának megfelelő célkitűzéssel. Ez, az előző változatban vártnál sokkal jobb eredmény nagy részben annak a bázishatásnak tudható be, amely ahhoz kapcsolódik, hogy 2007-ben az államháztartási többletet – főként nem várt bevételek miatt – a GDP 1 %-át kitevő korábbi becslésről 3,2 %-ra módosították.

2008-at illetően e vártnál jobb kiindulási helyzetet részben ellensúlyozta a kiadások vártnál nagyobb mértékű emelkedése, különösen a kormányzati fogyasztás, a beruházások, valamint a szociális juttatások terén. A kormányzati fogyasztás vártnál gyorsabb emelkedése részben azzal magyarázható, hogy a Luxemburgi Egyetem, valamint más állami kutatóközpontok fejlesztése következtében új munkaerő felvétele vált szükségessé.

(5)

A program előrejelzései szerint az államháztartási egyenleg – amely 2008-ban a GDP 2 %-át kitevő többletet mutatott – 2009-ben a GDP 0,6 %-át kitevő hiánynak megfelelő szintre romlik. Ez részben a gazdasági lassulás hatásával és az automatikus stabilizátorok ehhez kapcsolódó normális működésével magyarázható, különösen a pénzügyi ágazatból származó adóbevételek tekintetében. A 2009-es hiány a 2009-es költségvetésben elfogadott diszkrecionális intézkedéseknek is betudható, ideértve a gazdasági visszaesésre válaszul és az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban hozott, összegükben a GDP 1,75 %-át kitevő intézkedéseket is. A 2009-es költségvetés fontos adócsökkentéseket irányoz elő, különösen a személyi jövedelemadó terén, amely előzetesen körülbelül a GDP 1,25 %-át teszi ki, és előrehoznak néhány eredetileg 2010-re ütemezett kormányzati beruházási projektet is. Az előrejelzések szerint a bevételek 2009-ben körülbelül a GDP 0,5 százalékával csökkennek. Ez magában foglalja a közvetlen adóknak a GDP 1 százalékának megfelelő, az adócsökkentésekből és a válság hatásából eredő csökkenését, míg a szociális juttatások és a tulajdonból származó jövedelem hozzávetőlegesen a GDP 0,25 százalékával emelkedne a 2008 végéig tartó élénk foglalkoztatási növekedés áthúzódó hatásának és a pénzügyi ágazat támogatására nyújtott hitelek után fizetett kamatoknak köszönhetően. Hasonlóképpen, 2009-ben az államháztartási kiadások a tervek szerint a GDP 2,25 százalékával emelkednek, főként a kormányzati fogyasztás és beruházások, valamint a szociális juttatások jelentős emelkedésének eredményeképpen, melyek közül ez utóbbi részben arra vezethető vissza, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt adójóváírási rendszer váltotta fel, részben pedig az erre ez évre szóló munkanélküliségi előrejelzések emelkedésére.

(6)

A program előrejelzései szerint az államháztartási hiány a 2009-es, a GDP 0,6 %-áról 2010-ben tovább romlik a GDP 1,5 %-ára, míg az elsődleges hiány a GDP 0,3 %-áról 1,2 %-ra nő. Luxemburg középtávú költségvetési célkitűzése a GDP 0,75 %-át kitevő strukturális (tehát ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított) hiány. A program makrogazdasági forgatókönyve és költségvetési előrejelzései alapján a tervek szerint e középtávú költségvetési célkitűzés a program által lefedett teljes időszak során teljes mértékben megvalósul: a közösen megállapított módszertannak megfelelően a programban foglalt információk alapján újraszámított strukturális egyenleg az előrejelzések szerint pozitív marad, a GDP 0,6 %-át kitevő 2009-es többletről 2010-ben kis mértékben a GDP 0,4 %-át kitevő többletre csökkenve. A bruttó államadósság, amely a rendszer szempontjából fontos külföldi bankok luxemburgi leányvállalatainak támogatására nyújtott hitelek finanszírozásának eredményeként kétszeresére, a 2007-ben a GDP 7 %-át kitevő szintről 2008-ban a GDP 14,4 %-ára nőtt, az előrejelzések szerint 2009-ben a GDP 15 %-ára, míg 2010-ben a GDP 17 %-ára nő. Ez azonban még a 2008-ban bekövetkezett megkétszereződés ellenére is messze a legalacsonyabb marad az euroövezetben.

(7)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. Egyrészt felmerülhet néhány, a makrogazdasági forgatókönyvet érintő lefelé mutató kockázat. Különösen a magánfogyasztás bizonyulhat az előrejelzéseknél kevésbé rugalmasnak. Emellett a válság adóbevételekre gyakorolt hatása – különösen a pénzügyi ágazatból származó adóbevételek tekintetében – kiterjedtebb lehet, mint amire jelenleg számítanak. Másrészt viszont a 2008-as eredmény a programban előre jelzettnél kedvezőbben alakulhat (mint ahogy ez 2007-ben is megtörtént), mivel a luxemburgi költségvetési előrejelzésekre hagyományosan az óvatosság jellemző.

(8)

A luxemburgi államháztartás számára a fő problémát a hosszú távú fenntarthatóság jelenti, tekintettel az elöregedéssel kapcsolatos közkiadások rendkívül nagymértékű várható emelkedésére, valamint arra a tényre, hogy mindeddig nem hoztak intézkedéseket e probléma kezelésére: a népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása a legjelentősebbek közé tartozik az Unióban, főként a nyugdíjkiadások előre jelzett igen jelentős növekedése miatt. A program előrejelzése szerint a 2008-as, az előző változat kiindulási helyzeténél jobb költségvetési egyenleg, az alacsony adóssághányad, a társadalombiztosításban felhalmozott jelentős vagyon és a strukturális elsődleges többlet mind hozzájárul a népesség elöregedésével kapcsolatban előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához. Ez azonban nem elegendő az elöregedéshez köthető kiadások jelentős növekedésének fedezéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos közepes kockázatok csökkentését középtávon magas elsődleges többlet elérésével és az elöregedéshez köthető kiadások jelentős növekedését megfékező intézkedések végrehajtásával – például a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével – lehet elérni, amint azt a hatóságok is felismerték. Az elmúlt hónapokban végrehajtott, a pénzügyi ágazatot támogató intézkedésekből eredő, a fenntarthatóságot érintő kockázatok jelenleg nem tűnnek jelentősnek, annak ellenére, hogy ezek az intézkedések az államadósság nagy mértékű növelését tették szükségessé, bár a pénzügyi ágazat rendkívüli nagysága miatt az esetleges kötelezettségek viszonylag jelentősek lehetnek. Emellett e támogatási intézkedések költségeinek nagyon nagy része (sőt, esetleg minden költsége) a jövőben megtérülhet.

(9)

A luxemburgi államháztartás szerkezete viszonylag kedvezőnek tűnik: a kormányzati kiadások és az adóterhek viszonylag alacsonyak, és a kiadási és bevételi rendszerek más tagállamokkal összevetve viszonylag hatékonynak tűnnek. A kormányzati fogyasztás és a munkából származó jövedelmek adóztatása viszonylag alacsony, míg az állami beruházások szintje a legmagasabbak között van az Unióban.

(10)

A pénzügyi ágazat stabilizálása céljából a luxemburgi kormány 2008 szeptemberében és októberében úgy döntött, hogy összesen 2,776 milliárd EUR összegű (a GDP 7,6 %-a) átalakítható kölcsönt nyújt két nagy külföldi bank helyi leányvállalatainak. A finanszírozási források elérhetőbbé tétele érdekében a kormány továbbá úgy döntött, hogy garanciát nyújt az egyik említett bank által intézményi befektetőkkel szemben vállalt, legfeljebb három éves futamidejű kötelezettségekre. Végül a betétesek bizalmának helyreállítása érdekében a betétbiztosítási garancia által lefedett összeget betétenként 20 000 EUR-ról 100 000 EUR-ra emelték. Meg kell jegyezni, hogy az államháztartás jelentős pénzeszközökkel rendelkezik, amelyet az elmúlt évtizedek során visszatérő többletekből halmozott fel, és amelyet az említett két külföldi bank helyi leányvállalatainak 2008 végén nyújtott hitelek tovább növeltek. E pénzeszközök 2008-ban hozzávetőlegesen a GDP 32 %-át tették ki, ennek körülbelül egyharmada a központi kormányzat, kétharmada a társadalombiztosítási rendszer tulajdonában van. Ennek következtében az államháztartás nettó egyenlege messzemenően pozitív.

(11)

Egyes pénzügyi támogatási intézkedéseket már a pénzügyi válság súlyosbodása előtt készült 2009-es költségvetésben elhatároztak. Ezek főként a jövedelemadó csökkentéséből álltak, amelynek költségét a program körülbelül a GDP 1,2 %-ára becsüli. A költségvetés továbbá a társasági adó csökkentését is előirányozta, ez 2010-től érinti majd a bevételeket. Emellett az Európai Tanács által decemberben elfogadott európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban Luxemburg egyéb támogatási intézkedéseket is hozott, amelyek közül a legfontosabbak az állami beruházások felgyorsítására, valamint energiahatékony tartós fogyasztási cikkek vásárlásának és energiatakarékos beruházásoknak a támogatására vonatkozó intézkedések. Ezenkívül a kormány 2009 végéig részmunkaidős munkanélküliség esetén megtéríti a munkanélküli segély munkáltatók által fizetendő részét. Ezek az ösztönző intézkedések összesen a GDP 1,75 %-át teszik ki. A 2008-ban elkönyvelt, nem elhanyagolható többletnek és az államadósság nagyon alacsony szintjének köszönhetően a rendelkezésre álló mozgástér Luxemburg esetében különösen tág. A 2009-re és 2010-re szánt költségvetési ösztönző csomag a jelenlegi gazdasági visszaesésre adott megfelelő válasznak tűnik, bár az ösztönző intézkedések nagy részét nem átmenetinek szánják, ami különösen igaz a jövedelemadó-csökkentés esetében, amelyet elsősorban a jövedelemadó-sávok 2001 óta elmulasztott indexálásának ellentételezésére terveztek. Luxemburg továbbá számos intézkedést hozott – és a következő években további intézkedéseket fog hozni – annak érdekében, hogy vonzóbb gazdasági környezetet teremtsen és végrehajtsa az energiaügyi és éghajlatváltozási csomagot. Ezek az intézkedések a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia keretében 2009. január 28-án a Bizottság által javasolt középtávú reformtervhez kapcsolódnak.

(12)

A közösen megállapított módszertannak megfelelően számított strukturális egyenleg az előrejelzések szerint továbbra is többletet mutat majd, bár a GDP 1,5 %-át kitevő 2008-as szintről 2009-ben a GDP 0,6 %-ára, 2010-ben pedig a GDP 0,4 %-ára csökken. Az általános költségvetési irányvonal 2009-ben – a luxemburgi kormány visszaesésre adott válaszát tükrözve – expanzív, 2010-ben pedig enyhén expanzív, noha a strukturális egyenleg változása valamivel kisebb a meghozott ösztönző intézkedéseknél. Az előrejelzések szerint a középtávú költségvetési célkitűzést az érintett időszak alatt betartják.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4). Ezenkívül a program kiegészítése, amely részben az eredeti makrogazdasági és költségvetési forgatókönyvet felváltotta, nem szolgál előrejelzésekkel 2011-re nézve (5).

i.

hajtsa végre a költségvetési terveket, beleértve az ösztönző intézkedéseket is az európai gazdaságélénkítési tervvel összhangban és a stabilitási és növekedési program keretén belül;

ii.

strukturális reformintézkedések végrehajtásával javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, különösen a nyugdíjrendszer terén.

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/19

—

az Európa versenypolitikai weboldalon (http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/). Ez az oldal lehetőséget kínál arra, hogy az egyedi fúziós döntések társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetőek legyenek,

—

elektronikusan az EUR-Lex honlapon az alábbi hivatkozási szám alatt: 32009M5427. Az EUR-Lex on-line hozzáférést biztosít az európai jogi anyagokhoz (http://eur-lex.europa.eu).

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/20

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/22

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/24

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/25

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/27

—

Csongrád megye: Makó, Királyhegyes, Apátfalva, Kövegy, Pitvaros, Magyarcsanád, Csanádpalota, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagyér, Földeák, Maroslele, Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor, Nagylak,

—

Békés megye: Tótkomlós, Békéssámson.

24.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 70/32