NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete)

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO vagy Atlanti Szövetség) kormányközi katonai szövetség, amelyet az 1949. április 4-én aláírt – washingtoni szerződés néven is ismert – Észak-atlanti Szerződéssel hoztak létre. A NATO célja, hogy tagjainak szabadságát és biztonságát politikai és katonai eszközökkel garantálja.

Szerkezetét tekintve a NATO két nagyobb egységből áll:

• az adminisztratív, civil részleg, amely a következőket foglalja magában:
  • az Észak-atlanti Tanács, amely a NATO-országok állandó képviselőiből áll,
  • nukleáris tervező csoport,
  • a nemzetközi személyzet a brüsszeli NATO-központban; továbbá
• a katonai részleg, amely a következőket foglalja magában:
  • a NATO Katonai Bizottsága, amely a katonai stratégiai kérdésekben ad javaslatokat az Észak-atlanti Tanácsnak,
  • a Szövetséges Műveleti Parancsnokság, amely a NATO katonai tevékenységeiért felelős,
  • a Szövetséges Átalakítási Parancsnokság, amely a védelmi tervezéssel és kapacitásfejlesztéssel foglalkozik.

A brüsszeli székhelyű NATO-nak az egymást követő bővítések eredményeként 31 tagja van:

• 1949. április: Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és Portugália (a 12 alapító tag);
• 1952. február: Görögország és Törökország;
• 1955. május: Nyugat-Németország (Németország 1990-es újraegyesítését követően az egész ország tag lett);
• 1982. május: Spanyolország;
• 1999. március: Csehország, Magyarország és Lengyelország;
• 2004. március: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia;
• 2009. április 1.: Albánia és Horvátország;
• 2017. június 5.: Montenegró;
• 2020. március 27.: Észak-Macedónia
• 2023. április 4.: Finnország.

Az EU és a NATO – 22 olyan országgal, amely mindkettő szervezetben tag – különösen szoros együttműködésben dolgozik 2003 óta (a „Berlin Plusz” megállapodás értelmében az EU bizonyos feltételek mellett hozzáférhet a NATO eszközeihez és kapacitásához); ennek alapja a NATO és a már megszűnt Nyugat-európai Unió között korábban kialakult védelmi együttműködés.

A NATO és az EU közelmúltbeli szoros együttműködésére példa többek között:

• a tengerbiztonság terén az Európai Unió által vezetett tengeri erők – földközi-tengeri térségi IRINI művelet, a NATO „Tengeri őr” műveletével együttműködésben;
• együttműködés a Közel-Keleten, amelyben az EU mind a 27 tagállama nem katonai partnerként vesz részt, míg a NATO a Dáis elleni nemzetközi koalíciót támogatja.

Az uniós tagállamok közös biztonság- és védelempolitika keretében tett kötelezettségvállalásai és együttműködése összhangban állnak a NATO keretében tett kötelezettségvállalásokkal.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

• Kollektív védelem
• Közös biztonság- és védelempolitika (KBVP)
• Közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)
• Közös kül- és biztonságpolitika és Közös biztonság- és védelempolitika
• Állandó strukturált együttműködés
• Az EU közös biztonság- és védelempolitikája (összefoglaló)
• Az Európai Unió katonai művelete a Földközi-tengeren (Az Európai Unió haditengerészetének mediterrán hadművelete, IRINI) (összefoglaló)
• A közös biztonság- és védelempolitika alakítása (Európai Külügyi Szolgálat)
• Eunavfor Med (Az Európai Unió által vezetett tengeri erők – földközi-tengeri térségi Irini művelet)
• A Dáis elleni nemzetközi koalíció (weboldal)
• Észak-atlanti Szerződés Szervezete – NATO (weboldal)
• „Tengeri őr” művelet (weboldal)
• Kapcsolatok az Európai Unióval (weboldal).