Készenlét influenza világjárványra és más egészségügyi veszélyekre

Az Európai Bizottság két cselekvési tervet fogadott el, amelyek célja, hogy segítséget nyújtsanak a Közösségnek és a tagállamoknak a határokon átnyúló súlyos közegészségügyi veszélyek és egy esetleges influenza világjárvány kezeléséhez.

JOGI AKTUSOK

A Bizottság közleménye (2005. november 28.) a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről [COM(2005) 605 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

A Bizottság közleménye (2005. november 28.) az Európai Közösségben az influenza pandémiás készültségi és reagálási tervről [COM(2005) 607 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VÉSZHELYZETEKRE VALÓ UNIÓS SZINTŰ KÉSZÜLTSÉG

Tárgy és hatály

A közegészségügyi vészhelyzetek kezelésének európai összehangolásáról szóló bizottsági közlemény célja, hogy segítse a tagállamokat a valamennyi közegészségügyi vészhelyzetre alkalmazandó általános terveik kidolgozásában, az európai dimenzió szem előtt tartásával. A tagállamok e közlemény és a technikai útmutató dokumentum alapján határozhatják meg saját terveiket és ismertethetik azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket a közegészségügyi vészhelyzetekre való felkészülés során mérlegelni kell.

A közegészségügyi tárgyú, nemzeti operatív vészhelyzeti intézkedési tervek kidolgozása céljából a Bizottság meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyeket e tervekben a következő alapvető összetevők esetében figyelembe kell venni: információkezelés, tájékoztatás, tudományos tanácsadás, kapcsolattartási, utasítási és ellenőrzési struktúrák, az egészségügyi ágazat készültsége és ágazatközi készültség.

Információkezelés

Az információkezelés a vészhelyzethez kapcsolódó információk gyűjtését, kezelését, felhasználását és terjesztését jelenti. Ennek célja a veszélyek és kockázatok azonosítása, a vészhelyzet kialakulásának figyelemmel kísérése, valamint a rendelkezésre álló eszközök és erőforrások megállapítása.

A tagállamoknak egy esemény bekövetkezése előtt meg kell szervezniük a megfelelő egészségügyi felügyeletet. Ennek érdekében a különböző területek felügyeleti normáinak átfogónak kell lenniük, és ezeket szigorúan kell alkalmazni. Ezenfelül szükség van az egyes információforrásokkal való és információforrások közti együttműködés biztosítására (közegészségügyi ágazat, valamint külső források, úgymint a média, az állat-egészségügyi és a biztonsági szolgálatok).

Tájékoztatás

Az információkezelés magában foglalja az információ időben történő terjesztését. Az információtovábbítási infrastruktúrának ennélfogva a lehető leghatározottabb formában kell rendelkezésre állnia annak érdekében, hogy a tájékoztatási csatornákat vészhelyzetben is fenn lehessen tartani, amikor a tájékoztatás bizonyos formái működésképtelenné válnak.

A hatóságoknak eredményesen tájékoztatniuk kell a lakosságot és a médiát. Ennek feltétele az események megbízható előrejelzése és az, hogy a hatóságok, ha nem is az egyetlen, de a vezető megbízható információforrásként tüntessék fel magukat.

E tekintetben az együttműködés kiemelkedő jelentőségű ahhoz, hogy a nyilvánosság részére egységes és hiteles üzeneteket közvetítsenek. A tagállamoknak, a Bizottságnak és az uniós hivataloknak törekedniük kell válsághelyzeti tájékoztatási intézkedéseik jobb összehangolására.

Tudományos tanácsadás

A tudományos tanácsadás előkészítésének és a tanácsadásnak be kell épülnie a vészhelyzet kezelésébe. Ez két összetevőt feltételez:

• olyan szervezetek felállítását, minden szinten és területen, mint a szakértői csoportok és bizottságok;
• a reagálási lehetőségek kockázatértékeléséről, és tudományos és technikai alapjuk vizsgálatáról folytatott gyors konzultáció lehetőségének megteremtését.

Több ágazaton belül is működnek a tudományos tanácsadás közösségi szintű mechanizmusai és szervezetei:

• az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC);
• az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA);
• a Közös Kutatóközpont (JRC) (EN);
• az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA);
• az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA);
• a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA);
• az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA).

A fertőző betegségek területén összehangolt, valós idejű uniós előrejelző modellező kapacitást hoztak létre és finanszíroznak. Ezek célja, hogy segítsenek a járványok és hatóanyagok terjedése ellen legmegfelelőbb intézkedések megállapításában és segítsenek a hatóságoknak a közegészségügyi politikához kapcsolódó tájékoztatással és az előre történő tervezéssel.

Kapcsolattartási, utasítási és ellenőrzési struktúrák

Az utasítás és ellenőrzés átfogja az összes tervezési és reagálási funkciót és műveletet. Az utasítás és ellenőrzés feladata különösen az, hogy megfékezze a járvány vagy szennyeződés terjedését a lakosság körében vagy a környezetben.

A megfelelő utasítással és ellenőrzéssel szembeni követelmények többek között az alábbiak:

• a veszteségek és erőforrások helyzeti ismerete;
• a fellépések és a tájékoztatás összehangolása;
• az információk elemzése és kezelése.

Az utasítás és ellenőrzés lehetővé teszi a kijelölt felelősök számára azt, hogy a helyzet bonyolultsága ellenére (bizonytalanság, egymásnak ellentmondó vagy hiányos rendelkezésre álló információk) eredményesen működjenek. A szimuláció mint értékes eszköz e tekintetben felhasználható a bonyolultság kezelésére és az eredmények előrejelzésére.

A tagállamok utasítási és ellenőrzési központjai jó kapcsolattartó rendszerekkel kell, hogy rendelkezzenek más tagállamok, a Bizottság és a közösségi szervek, valamint a nemzetközi szervezetek, különösen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felé. A közösség számos kapcsolattartó rendszerrel rendelkezik, ezek többsége a korai figyelmeztető és gyorsreagálási igényekre adott válaszként jött létre. A korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszeren vagy a Közösség biológiai, kémiai és radionukleáris támadások és veszélyek esetére létrehozott gyors riasztási rendszerén keresztül bejelentett egészségügyi veszélyek közegészségügyi vészhelyzet elismerését eredményezhetik, és aktiválni fogják a megfelelő kapcsolattartó és koordinációs szervezeteket uniós szinten és a Bizottságban is. A Bizottság ezenfelül létrehozta az ARGUS-rendszert, amely összekapcsolja az összes közösségi gyorsriasztási rendszert, valamint egy válságkoordinációs központot.

Az egészségügyi ágazat készültsége

Az egészségügyi ágazat készültségi állapota számos szempontot foglal magában:

• a tervezési elvekkel kapcsolatos információk cseréje a tagállamok között (többek között a tervezett tevékenységekre és segítségnyújtásra vonatkozó tájékoztatás);
• járványügyi és laboratóriumi vizsgálati erőforrások rendelkezésre bocsátása;
• a betegek tagállamok közti szállítására vonatkozó eljárások megerősítése;
• elkülönítési eljárások létrehozása;
• új gyógyszerkészítmények és orvostechnikai eszközök kifejlesztése. Ezen a területen az Unió egészére kiterjedő erőfeszítésre van szükség, hogy biztosítani lehessen a méltányos hozzáférést az alapvető gyógyszerkészítményekhez, és e készítmények tárolását. Hasonlóképpen szükség van közösségi stratégia megalkotására a súlyos egészségügyi veszélyek elleni elsőbbségi gyógyszerkészítmények kifejlesztése és gyártása céljából. A Közösség máris kezdeményezések egész sorozatát indította el azzal a céllal, hogy a vírusölő készítmények és vakcinák rendelkezésre álljanak influenza világjárvány esetén.

Készültség minden más ágazatban és az ágazatok között

A közegészségügyi vészhelyzetek kezeléséhez szükséges folyamatok az egészségügyi ágazaton kívül két irányban működnek:

• segítséget nyújtanak a közegészségügyi hatóságoknak az orvosi beavatkozásokban;
• olyan intézkedések bevezetése és alkalmazása, amelyeket elsősorban a közegészségügytől eltérő ágazatok alkalmaznak (logisztika, szennyezésmentesítés, szállítás, távközlés, polgári védelem, polgárvédelmi műveletek, rendfenntartás stb.).

Egyes intézkedések alkalmazásához az egészségügyi szolgálatoktól eltérő, más hatóságok beavatkozása szükséges, ezért szükség van a szolgálatok és az érintett hatóságok összehangolására.

A harmadik országok készültsége is döntő jelentőségű, ha az Európai Unió védettséget akar azokkal az egészségügyi kockázatokkal szemben, amelyek ezekből az országokból átterjedhetnek az Unióba. Ezért az Uniónak összehangolt megközelítéssel a közösségen kívül és belül egyaránt meg kell védenie a közösségi polgárok egészségét a már ismert és még ismeretlen egészségügyi veszélyekkel szemben.

KÉSZENLÉT ÉS REAGÁLÁS AZ INFLUENZA VILÁGJÁRVÁNYRA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

2004 márciusában az Európai Bizottság elfogadta az influenza világjárványra való készültségről szóló első közösségi tervet (COM(2004) 201 final). Ez a stratégia megállapítja, milyen szerepet tölt be a Bizottság és a tagállamok a pandémiás készültség során, és előírja a főbb területeken – azaz az irányítás és a koordináció, a felügyelet, a mérséklés és a beavatkozás, a tájékoztatás, a polgári védelem és a kutatás területén – belül bizonyos szakaszokban és szinteken végrehajtandó, előre meghatározott kulcsfontosságú intézkedéseket. Ez a stratégia többek között a WHO ajánlásai alapján készült.

Az influenza világjárványra való felkészültségről és reagálásról szóló 2005. november 28-i közlemény célja e stratégia felülvizsgálata annak érdekében, hogy az megfeleljen az e területen tapasztalható új fejleményeknek, úgymint:

• az Egészségügyi Világszervezet influenza világjárványra vonatkozó, felülvizsgált ajánlásainak közzététele;
• az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) létrehozása.

Az influenza világjárvány hat fázisa

A cselekvési terv az influenza világjárvány WHO szerinti hat fázisának mindegyikére vonatkozóan uniós válaszintézkedéseket javasol:

• 1. fázis – Interpandémiás időszak: az emberekben nem mutatnak ki új influenza vírus altípusokat;
• 2. fázis – Interpandémiás időszak: nem azonosítanak új influenza vírus altípusokat emberekben, azonban egy az állatok között terjedő influenzavírus altípus esetében jelentős az emberi megbetegedés kockázata;
• 3. fázis – Pandémiás riasztási időszak: ember(ek) megfertőződése új altípussal, emberről emberre történő terjedés nélkül;
• 4. fázis – Pandémiás riasztási időszak: a betegség korlátozott mértékű terjedése emberről emberre, kisebb csoport(ok)ban. A terjedés ugyanakkor erősen lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus nem eléggé alkalmazkodott az emberhez;
• 5. fázis – Pandémiás riasztási időszak: már nagyobb csoportokban fordul elő, de az emberről emberre terjedés továbbra is lokalizált, ami arra enged következtetni, hogy a vírus egyre jobban alkalmazkodik az emberhez, de még nem teljes mértékben átadható (világjárvány jelentős kockázata);
• 6. fázis – Világjárvány időszaka: a fertőzés fokozódó és állandósult terjedése a lakosság körében. Számos kitörés történt legalább egy országban az EU-n kívül, ahol a fertőzés emberről emberre terjed, illetve átterjed más országokra.

A közösségi és nemzeti szinten felelős szervek meghatározása

A cselekvési terv a világjárvány valamennyi fázisára vonatkozóan részletesen ismerteti a tagállamok, a Bizottság, illetve az ECDC feladatait. Operatív szinten a szükséges intézkedéseket az alábbi szempontok szerint mutatja be:

• tervezés és összehangolás;
• figyelemmel kísérés és értékelés;
• megelőzés és elszigetelés;
• közegészségügyi beavatkozás;
• tájékoztatás a tagállamok és az Unió között, a nyilvánosság tájékoztatása.

HÁTTÉR

Az Egyesült Államokban 2001 szeptemberében történt terrorista támadások rávilágítottak, hogy meg kell erősíteni az ilyen típusú támadások megelőzését és következményeik enyhítését célzó közegészségügyi politikákat, vészhelyzeti intézkedési terveket és erőforrásokat.

A 2003. évi SARS-járvány olyan további súlyos közegészségügyi esemény volt, amely alapjaiban kérdőjelezte meg a fertőző betegségekkel szembeni védelmet szolgáló eszközöket. A SARS-járvány próbára tette az Unión belül a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer révén megvalósuló koordináció eredményességét. E rendszernek köszönhetően a tagállamok tájékoztatást kaptak a helyzetről és fel tudtak készülni a betegség esetleges terjedésének megfékezésére.

A XX. században emellett három influenza világjárvány is lezajlott. A közelmúltban az Ázsiában megjelent madárinfluenza és annak világméretű elterjedése nyomán újra kellett értékelni egy újabb influenza világjárvány kitörésének kockázatát. Noha lehetetlen előre megmondani, melyik pillanatban ütheti fel a fejét a következő világjárvány, egy ilyen esemény nem csupán az egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevétele, de egyúttal a társadalmi és gazdasági zavarok tekintetében is súlyos következményekkel járna. A módszeres közösségi és tagállami szintű tervezés és beavatkozás elősegítheti a világjárvány méretének és következményeinek csökkentését.

Ez az oka annak, hogy a Bizottság két cselekvési tervet fogadott el, amelyek célja, hogy felkészítsék a Közösséget és a tagállamokat a közegészségügyi veszélyekkel szembeni európai szintű fellépésre. Az egyik cselekvési terv a közegészségügyi vészhelyzetekben folytatott európai koordináció megerősítését tűzi ki célul, amelyhez a különböző egészségügyi veszélyekre alkalmazandó általános stratégiát irányoz elő, legyen szó előre jelzett (például influenza világjárvány) vagy váratlan (például a SARS-hoz hasonló járvány) veszélyekről. A másik cselekvési terv konkrétabban az influenza világjárvánnyal kapcsolatos készültségi és reagálási tervvel foglalkozik.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács következtetései (2005. október 18.) a madárinfluenzáról és az influenza világjárványról [a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Az Európai Parlament és a Tanács 851/2004/EK rendelete (2004. április 21.) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról [Hivatalos Lap L 142., 2004.4.30.].

Commission working document of 26 March 2004 on Community Influenza Pandemic Preparedness and Response Planning [COM(2004)201 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság munkadokumentuma (2004. március 26.) a Közösség influenzajárványra való felkészültségéről és válaszlépései megtervezéséről [COM(2004) 201 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

A Bizottság 2000/57/EK határozata (1999. december 22.) a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszerről [Hivatalos Lap L 21., 2000.1.26.].

See also

• További információkért keresse fel az Európai Bizottság webhelyének közegészségüggyel foglalkozó oldalát (EN).

Utolsó frissítés: 10.03.2006