Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról („költségvetési paktum”-ként is ismert)

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról

MI A SZERZŐDÉS CÉLJA?

A kormányközi megállapodás célja a költségvetési fegyelem – 2010 óta tartó államadósság-válságot követő – megerősítése az eurozóna országaiban.

FŐBB PONTOK

A „költségvetési paktum” az eurozóna országai számára költségvetési politikájukat érintő kötelezettségeket ír elő. Az EU más országai is részt vehetnek ebben, amennyiben ezzel élni kívánnak. A 28 uniós ország közül mindössze az Egyesült Királyság (1), a Cseh Köztársaság és Horvátország nem írta alá a megállapodást. A szerződés a megreformált Stabilitási és Növekedési Paktumot támasztja alá, amelynek értelmében:

• a nemzeti költségvetési hiány nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át;
• a nemzeti államadósság nem lehet több a GDP 60%-ánál.

A kormányközi megállapodásnak három fő célkitűzése van.

 

• 1.
  A kiegyensúlyozott vagy többletet felhalmozó nemzeti költségvetések biztosítása

  A „költségvetési egyensúlyi szabálynak” való megfelelés érdekében az országoknak az éves strukturális hiányt a GDP 0,5%-ának megfelelő vagy annál alacsonyabb szinten kell tartaniuk. A strukturális hiány az államháztartási hiány mínusz a gazdasági ciklus állami kiadásokra és bevételre gyakorolt hatása (pl. a munkanélküli ellátásokra fordított magasabb kiadások recesszió alatt).

  A költségvetési egyensúlyi szabálytól való bármilyen eltérés esetén a kormányoknak automatikus korrekciós mechanizmust kell életbe léptetniük. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a költségvetési egyensúly eltér az előirányzott pályától, automatikusan korrekciós intézkedések lépnek életbe.

  Kivételes körülmények között, például súlyos gazdasági hanyatlás esetén, ideiglenes mentességet kaphatnak az országok a költségvetési egyensúlyi szabály alól. Ezenkívül, azon ország esetében, amelynek államadóssága jóval a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott referenciaérték (a GDP 60%-a) alatt van, magasabb – a GDP 1%-át meg nem haladó – strukturális hiány engedhető meg.

  Az ezeknek a kötelezettségeknek eleget nem tevő uniós országok az Európai Unió Bírósága elé állhatnak. A Bíróság pedig pénzügyi szankcióval sújthatja azokat az országokat, amelyek nem az általa hozott ítélet szerint járnak el.

   

• 2.
  Az európai bizottsági ajánlások hatásának fokozása, amikor az eurozóna országainak állami költségvetési hiánya túl nagy mértékű lesz

  A kormányközi megállapodás arra kötelezi az uniós országokat, hogy az Európai Unió Tanácsában történő szavazás során módosítás nélkül fogadják el a Bizottságnak a túlzott hiány esetében követendő eljárásra irányuló javaslatait és ajánlásait, kivéve, ha minősített többséget ér el az ilyen határozat ellen szóló szavazatok száma.

   

• 3.
  A nemzeti gazdaságpolitikák megfelelőbb összehangolása

  A kormányközi megállapodás arra kötelezi a kormányokat, hogy előzetes jelentésben számoljanak be a Bizottság és az Európai Unió Tanácsa előtt államadósság-kibocsátási terveikről (tőkeszerzés kötvénytulajdonosoktól történő kölcsönfelvétellel). Biztosítaniuk kell, hogy jelentősebb gazdaságpolitikai reformokra vonatkozó terveiket előzetesen megvitatják és összehangolják. A megállapodás az eurozóna kormányzására is kitér. Az eurozónabeli országok államfőinek vagy kormányfőinek például évente legalább két alkalommal kell csúcstalálkozót (euró-csúcstalálkozót) tartaniuk.

   

MIKORTÓL HATÁLYOS A SZERZŐDÉS?

A szerződés 2013. január 1-jén lépett hatályba.

Háttér

További információ:

• A költségvetési paktum — Helyzetértékelés (Európai Bizottság)

FŐ DOKUMENTUM

Szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról (2012. március 2.) – nem tették közzé a Hivatalos Lapban.

utolsó frissítés 10.03.2014

---

(1) Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért 2020. február 1-jétől harmadik országnak (nem uniós országnak) minősül.