EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.9.7.

COM(2022) 440 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az európai gondozási stratégiáról

{SWD(2022) 440 final}

„Esténként [a világjárvány idején] az ablakainkból vagy ajtóink előtt együtt tapsoltuk meg azokat, akik a frontvonalban dolgoztak értünk. Mindannyian átéreztük, mennyire függünk az ő munkájuktól. Azokétól, akik alacsonyabb bérért, kevesebb védelem és biztonság mellett odaadóan dolgoznak értünk. A taps talán elhalkult, de érzéseink ereje nem gyengülhet. […]

Ezért most egy új európai gondozási stratégiát javasolunk,

hogy mindenki, legyen férfi vagy nő, a lehető legjobb gondozásban részesülhessen, és megtalálhassa a legmegfelelőbb egyensúlyt a munka és a magánélet között.” 1

       Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke

1.Bevezetés

A gondozás közös ügyünk. Társadalmainkat összetartó és nemzedékeket egymáshoz közelebb hozó szövetet alkot. Életünk során mi és szeretteink is részesülünk gondozásban, vagy nekünk kell gondoznunk valakit.

A bölcsődék és az óvodák ideiglenes bezárására és a pandémia idősekre gyakorolt aránytalanul nagy hatására tekintettel a Covid19-világjárvány megmutatta, mennyire fontos a megbízható formális gondozási szolgáltatások rendelkezésre állása az ellátás folyamatosságának biztosításához. A már fennálló strukturális hiányosságok felfedésével a világjárvány rávilágított arra, hogy szükség van az ellátórendszereink rezilienciájának javítására. A járvány jelentős hatást gyakorolt a mentális egészségügyi problémákra is, és meg kell oldani az ebből eredő gondozási feladatokat is. Mindez különösen a gondozottak és a gondozók jólléte, a nők munkarőpiaci részvétele, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése szempontjából elengedhetetlen.

A magas színvonalú gondozási szolgáltatások nyilvánvaló előnyökkel járnak minden életkorban. A gyermekek gondozást igényelnek a kognitív, nyelvi és testi készségeik és kompetenciáik fejlesztése érdekében. A kisgyermekkori nevelésben való részvétel kedvező hatással van a fejlődésükre, bővíti foglalkoztatási lehetőségeiket későbbi életük során, felkészíti őket a teljes értékű életre és karrierre, és hozzájárul a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának csökkenéséhez. Következésképpen segíti az egyenlőtlenségből és a hátrányos helyzetből való kitörést. A színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás elősegíti az egészséges és aktív életmód kialakítását a korai életszakaszban, ami a felnőttkoron át egészen az időskorig érezteti kedvező hatását. A magas színvonalú és megfizethető tartós ápolás-gondozás erősíti az idősek önrendelkezését, mivel segít nekik abban, hogy megőrizzék az önállóságukat, és méltósággal éljenek. Ez különösen fontos a demográfiai változások kontextusában, amelyek annak tudhatók be, hogy az európaiak hosszabb ideig és egészségesebben élnek, a gondozás iránti kereslet pedig exponenciálisan növekszik. A tevékeny időskorra vonatkozó szakpolitikák, továbbá a korai beavatkozás, az egészségfejlesztés és a betegségmegelőzés révén szintén támogatható a hosszabb, önálló, egészséges és aktív életvitel, és késleltethető a gondozási igények felmerülése.

A magas színvonalú gondozási szolgáltatások nyilvánvaló előnyeik ellenére sokaknak még mindig nem megfizethetők, nem állnak rendelkezésre, illetve nem hozzáférhetők. A 3 év alatti gyermekek mintegy egyharmada, a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekeknek pedig a 90 %-a részt vesz kisgyermekkori nevelésben és gondozásban, de még mindig sok szülő azért nem tudja beíratni gyermekét, mert egyszerűen nem állnak rendelkezésre vagy túl költségesek ezek a szolgáltatások. Ehhez hasonlóan a tartós ápolásra-gondozásra szoruló 65 év felettiek közel felének sem teljesül az önmaguk ellátásához vagy a háztartási tevékenységek elvégzéséhez való segítségnyújtás iránti igénye. Sok esetben a gondozási szolgáltatások nem állnak rendelkezésre ott és akkor, ahol és amikor az embereknek szükségük van rájuk, akik emellett hosszú várólistákkal és bonyolult eljárásokkal is szembesülnek. Noha minden eddiginél hosszabb a várható egészséges élettartam, az idősödéssel egyre nagyobb az esélye a gyengeség, a betegség vagy a fogyatékosság kialakulásának, ami miatt tartós ápolás-gondozásra lehet szükség. A gondozási szolgáltatások, a családtámogatás és a személyi segítségnyújtás elégtelensége a fogyatékossággal élők közül sokaknak csorbítja az önálló életvitelhez való jogát, amelyet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény rögzít.

A nem megfelelő gondozási szolgáltatások aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a nőkre, ugyanis a kiegészítő vagy informális gondozási feladatokat még mindig túlnyomórészt ők látják el, ami befolyásolja a munkájuk és a magánéletük közötti egyensúlyt, és a fizetett munka vállalásával kapcsolatos lehetőségeiket.

Ennek következtében a nők családi szabadság miatti huzamos távollétre, a munkaidejük csökkentésére és a munkaerőpiac idő előtti elhagyására kényszerülnek. Emiatt számos nőnek a férfi társaihoz képest beszűkülnek a karrierlehetőségei, valamint alacsonyabb lesz a bére és a nyugdíja. Mivel az átlagot tekintve a férfiaknál hosszabb ideig élnek, de ritkábban örvendenek jó egészségnek, fokozottan, ráadásul huzamosabb ideig szorulnak tartós ápolásra-gondozásra. Ezt azonban gyakran kevésbé tudják megfizetni az életük során felhalmozódó, nemek közötti bér- és nyugdíj-egyenlőtlenség következtében.

A jó ágazati munkafeltételek elengedhetetlenek az ápolási-gondozási szektor rezilienssé és vonzóvá tételéhez, valamint a nemek közötti egyenlőség biztosításához. Az ápolást-gondozást végző munkaerő 90 %-át nők teszik ki, akik gyakran rosszul fizetett, bizonytalan állásban dolgoznak. Az ápolási-gondozási munka annak ellenére nem kap kellő megbecsülést, hogy a hozzánk legközelebb állók ellátását biztosítja. Ezenkívül a gondozóknak gyakran nincsenek szakmai előmeneteli lehetőségei, a rendelkezésükre álló képzések pedig nem felelnek meg a továbbképzési igényeiknek. A részmunkaidős munkavégzés ápolási-gondozási szektoron belüli elterjedtsége arra enged következtetni, hogy sok munkavállalónak még alacsonyabb a havi jövedelme. Egyes, kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokba tartozó gondozók, például a házi gondozók vagy a háztartási alkalmazottak esetében akár kizsákmányoló munkafeltételek is előfordulnak. 

Az ellátórendszerek elégtelenségének gazdasági ára van, és aláássa a munkahelyteremtés lehetőségét a szektorban. A gondozási szolgáltatásokba való beruházás elősegíti, hogy több nő lépjen a munkaerőpiacra, és növeli az államháztartási bevételeket.

Ez a stratégia ütemtervet határoz meg a gondozók és a gondozottak helyzetének javítására egyaránt. Sürgeti a színvonalas, megfizethető és hozzáférhető gondozási szolgáltatások igénybevételének bővítését és a gondozók munkafeltételeinek, valamint a munkájuk és a magánéletük közötti egyensúlynak a javítását. Elősegíti a magas színvonalú és megfizethető gondozáshoz való hozzáférés szociális jogok európai pillére szerinti elveinek megvalósítását, és hozzájárul a 2030-ra kitűzött, foglalkoztatásra és a szegénység csökkentésére vonatkozó, uniós szintű kiemelt célok eléréséhez, amelyeket a 2021. májusi portói csúcstalálkozón az uniós vezetők is üdvözöltek, az Európai Tanács pedig jóváhagyott.

Két, tanácsi ajánlásra irányuló javaslat áll e stratégia középpontjában: az egyik a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó barcelonai célok felülvizsgálatáról, a másik pedig a megfizethető, magas színvonalú tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférésről szól. Szakpolitikai keretet biztosítanak a nemzeti, regionális és helyi szinten végrehajtandó reformokhoz és beruházásokhoz. Mindkettő a gondozás megfelelőségével, rendelkezésre állásával és színvonalával, valamint a gondozók munkafeltételeivel foglalkozik. Ez a közlemény további, európai szintű támogató intézkedéseket határoz meg, és nemzeti szintű cselekvésre szólít fel 2 .

A stratégia a különféle érdekelt felek által uniós és nemzeti szinten megfogalmazott kéréseknek tesz eleget. Az Európai Parlament 3 , a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, a szociális partnerek és a civil társadalom egyaránt az uniós fellépés fokozását kérte e területen 4 . A stratégia az elmúlt időszakban a barcelonai célok terén szerzett tapasztalatokra épül, különös figyelmet fordítva arra, hogy több tagállam nem tett előrelépést a cél elérése felé. Emellett választ ad az Európa jövőjéről szóló konferencia a demográfiai átmenetre vonatkozó javaslatára 5 is, amely felhív egyrészt a gondozottak és a gondozók igényeinek egyaránt megfelelő, színvonalas, megfizethető és hozzáférhető tartós ápolás-gondozás elérhetővé tételére, másrészt a színvonalas, megfizethető és hozzáférhető gyermekgondozás egész Unión belüli biztosítására, hogy az anyák és az apák nyugodtan összeegyeztethessék a munkájukat és a családi életüket.

2. A gondozási szolgáltatások fejlesztése

A jelenlegi és jövőbeli gondozási igények kielégítése érdekében bővíteni kell a gondozási szolgáltatásokat. A gondozási szolgáltatások rendelkezésre állásának fokozásával egyidejűleg javítani kell e szolgáltatások színvonalát, megfizethetőségét és hozzáférhetőségét.

A színvonal nemcsak az infrastruktúra és a szolgáltatások terén, de a gondozók és a gondozottak közötti érintkezések és emberi kapcsolatok szempontjából is lényeges tényező.

A kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásoknak magas színvonalat kell képviselniük, befogadónak kell lenniük, és nem lehetnek szegregáltak, hogy minden gyermek maradéktalanul élvezhesse az előnyeiket. Ezenkívül a színvonal döntő fontosságú a szülők e szolgáltatásokba vetett bizalmának növeléséhez, és annak eléréséhez, hogy e szolgáltatások előmozdítsák a gyermekek egészséges érzelmi és tanulmányi fejlődését.

Színvonalas tartós ápolással-gondozással támogatható a gondozottak jólléte, méltósága és alapvető jogai, többek között az elszigetelődés, a magány, valamint az ebből eredő testi és lelki hatások megelőzése és enyhítése révén. E célok elérése érdekében szigorú minőségi előírásokra van szükség. Ezeknek az előírásoknak egyformán vonatkozniuk kell a gondozási köz- és magánszolgáltatókra, és szilárd minőségbiztosítási és jogérvényesítési mechanizmusokon, ellenőrzési módszereken és átfogó minőségi keretrendszereken kell alapulnia, ezek azonban gyakran hiányoznak. Az innovatív gondozási környezetek, például a közös lakóhelyek, ahol a tartós ápolásra-gondozásra szorulók közösen részesülnek otthoni támogatási és ápolási-gondozási szolgáltatásokban, valamint az igényekhez igazított lakóhelyek vagy a többgenerációs lakhatási lehetőségek erősíthetik a nemzedékek közötti kapcsolatokat és szolidaritást, egyúttal támogathatják az önálló életvitelt, ami kedvező hatást gyakorol a gondozásra szorulók jóllétére és a társadalmi kohézióra. Az éghajlatváltozás figyelembevételével kialakított gondozási környezetek a kedvezőtlen időjárási viszonyokkal, például a hőhullámokkal szemben is védelmet nyújthatnak a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek, például az időseknek.

A gondozási szolgáltatások megfizethetőbbé tételével méltányosabbá válik a gondozáshoz való hozzáférés. A magas költségek képezik az egyik legjelentősebb akadályát annak, hogy a szülők beírassák gyermeküket kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba. A megfizethetőség hiánya a tartós ápolás-gondozás terén is kihívást jelent, mivel a tartós ápolás-gondozás szociális védelmi lefedettsége hiányos, és általában korlátozott, emiatt pedig sokak számára megfizethetetlen. A tartós ápolási-gondozási igényekkel rendelkező háztartások közel egyharmada azért nem vesz igénybe otthoni ápolási-gondozási szolgáltatásokat, mert számára nem megfizethető, a tartós ápolásra-gondozásra szorulók és családjaik közül pedig sokan néznek jelentős közvetlen kiadások elé. Ennek következtében sokak esetében áll fenn a kockázata annak, hogy jövedelmi szegénységbe és nehéz anyagi helyzetbe kerülnek, ha tartós ápolásra-gondozásra szorulnak.

A gondozási szolgáltatások hozzáférhetővé tételéhez lehetővé kell tenni a gondozásra szorulók (és családjuk) számára a rendelkezésre álló szolgáltatások tényleges igénybevételét, és biztosítani kell az ehhez szükséges eszközöket. Előfordulhat, hogy ennek érdekében a fogyatékossággal élő gondozottak és gondozók igényeihez kell igazítani az intézmények megközelítését. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, a 2021–2030-as időszakra vonatkozó stratégia keretében végrehajtandó intézkedések hozzájárulnak majd a gondozás színvonalának és hozzáférhetőségének javításához, valamint az önálló életvitel és a közösségbe való beilleszkedés előmozdításához. Ezenkívül a szolgáltatások hozzáférhetővé tétele szükségessé teheti a nem szokványos időben történő gondozást a különböző munkarendben, például több műszakban vagy éjszaka dolgozó munkavállalók esetében. A gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából szintén nagyon fontos tényező, hogy a gondozási intézmények elfogadható távolságon belül helyezkedjenek el, és rövid ingázással elérhetők legyenek. Ha a munkahelyen vagy annak közelében rendelkezésre állnak ilyen intézmények, akkor csökkenhetnek a szülőket terhelő logisztikai nehézségek, különösen a személyes jelenlétet igénylő állások esetében. Végezetül a nehézkes beiratkozási adminisztrációs folyamatok, köztük az online beiratkozási eljárások nem akadályozhatják a szülőket a gyermekük kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba való beíratásában, különös tekintettel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett családokra. Ehhez hasonlóan előfordulhat, hogy a túlzottan bonyolult ellátásigénylési eljárás aránytalanul időigényes és megerőltető a gondozásra szorulók számára.

Az alacsony népsűrűségű vidéki és távoli területeket és térségeket különösen súlyosan érintik a gondozási szolgáltatások hiánya vagy korlátozott rendelkezésre állása a kisgyermekkori nevelés és gondozás, valamint a tartós ápolás-gondozás terén egyaránt, ami a nagy távolságoknak vagy a tömegközlekedési lehetőségek korlátozottságának tudható be. A tartós ápolási-gondozási lehetőségek hozzáférhetősége és köre nem kielégítő, ami a méltányosság szempontjából aggályokat vet fel. Ami a gondozási lehetőségeket illeti, hagyományosan informális gondozás (amelyet rendszerint családtagok vagy barátok, túlnyomórészt nők nyújtanak) és bentlakásos intézmények közül lehet választani. Más lehetőségek, például az otthoni ápolás-gondozás és a közösségi gondozás is elterjedőben van az Európai Unión belül, noha nem egyenletesen.

2.1. Kisgyermekkori nevelés és gondozás

A szociális jogok európai pillérének 11. alapelve elismeri a gyermekek megfizethető, magas színvonalú kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való jogát. A magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlás 6  támogatja a kisgyermekkori nevelés és gondozás hozzáférhetőségének és színvonalának javítására irányuló tagállami erőfeszítéseket, és minőségi keretrendszer elfogadására ösztönzi a tagállamokat. Az EU gyermekjogi stratégiája 7 és az európai gyermekgarancia 8 új, átfogó uniós szakpolitikai keretet képez, amelynek célja az összes gyermek jogainak védelme, valamint az alapvető szolgáltatások hozzáférhetővé tétele a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy hátrányos helyzetű gyermekek számára. Különösen az európai gyermekgarancia hivatott biztosítani, hogy az Európában a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett összes gyermek ingyenesen és ténylegesen részesülhessen magas színvonalú kisgyermekkori nevelésben és gondozásban. Előírja a tagállamoknak, hogy készítsenek nemzeti cselekvési tervet e célok gyakorlatba való átültetéséhez.

Az Európai Unió az európai szemeszter részeként figyelemmel kíséri a kisgyermekkori nevelés és gondozás terén elért haladást, a gyermekgondozás és a nők munkaerőpiaci részvétele közötti kapcsolat alakulását, valamint a társadalmi befogadással kapcsolatos előrelépést, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében. A tagállami reformokat és beruházásokat uniós forrásokból támogatja.

Az Európai Tanács 2002-ben meghatározta a barcelonai célokat 9 , amelyek arra irányulnak, hogy a gyermekgondozási szolgáltatások bővítése révén megszűnjenek a nők munkaerőpiacra lépése ellen ható tényezők. Az elmúlt húsz évben jelentős előrelépés történt, és az uniós átlagot tekintve sikerült elérni az eredetileg kitűzött célokat. A tagállamok között azonban továbbra is számottevő különbségek vannak, mivel számos tagállam nem érte el a célokat, különösen a legfiatalabb korcsoportba tartozó, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek esetében. A Bizottság ezért a barcelonai célok felülvizsgálatát javasolja új, ambiciózus, mégis reális célok meghatározása és az Unión belüli felfelé irányuló konvergencia ösztönzése érdekében, ezzel biztosítva, hogy minden tagállamban és régióban érdemi haladás menjen végbe.

1.ábra: A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel aránya a 3 év alatti gyermekek körében (jelenlegi cél: 33 %; 2019. évi EU-SILC-adatok)

2.ábra: A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel aránya a 3 év feletti gyermekek körében (jelenlegi cél: 90 %; 2019. évi EU-SILC-adatok)

A barcelonai célok felülvizsgálatára irányuló javaslat a következő új dimenziókat vezeti be: 1. a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek részvétele, valamint 2. a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételre való időráfordítás (tehát a részvétel heti óraszáma).

Ezek az új szempontok kiemelten fontosak a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik esetében. E körbe tartoznak különösen a fogyatékossággal élő gyermekek, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek, a hajléktalan családban élő gyermekek, a roma gyermekek 10 , valamint a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek, a migráns hátterű gyermekek, a menekült gyermekek és a fegyveres konfliktus elől menekülő gyermekek. A kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel ösztönzése a gyermekek mindenek felett álló érdekét szolgálja a későbbi életük során elért eredményeik, a társadalmi befogadás előmozdítása és a hátrányos helyzetből való kitörés szempontjából. Ugyanakkor az alacsony jövedelmű háztartásban élő anyák jelentősebb akadályokkal szembesülhetnek az elhelyezkedés során, ha szakmai készségeik vagy tapasztalataik alacsony szintűek vagy elavultak. Emellett olyan tényezők is eltántoríthatják őket az (újbóli) munkába állástól, mint a viszonylag magas gyermekgondozási költségek, valamint az adó- és szociális ellátórendszerek munkavállalás ellen ható tényezői. Az alacsony jövedelmű háztartásban élő gyermekek kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való nagyobb arányú részvételének ösztönzése tehát szintén kedvező hatást gyakorolhat az anyjuk munkába való visszatérésére. 

A kisgyermekkori nevelést és gondozást elegendő óraszámban kell nyújtani ahhoz, hogy a szülők – kiváltképpen az anyák – érdemben végezhessenek fizetett munkát. A kisgyermekkori nevelés és gondozás csekély időráfordítás esetén nem járul hozzá az erős munkaerőpiaci kötődés kialakulásához. A kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatások nyújtása terén a tagállamokban elért haladás értékeléséhez ezért az általános részvételt és a gyermekgondozási óraszámot egyaránt figyelembe kell venni, mivel ezek a tényezők különböző szempontokra világítanak rá.

A kisgyermekkori nevelés és gondozás megfelelő biztosításának egyik módja a hozzá fűződő jogosultság jogszabályban való rögzítése, ezáltal ugyanis a hatóságok helyet garantálnak minden olyan gyermek számára, akinek a szülei erre igényt tartanak. A legtöbb tagállamban létezik ilyen jogszabályi jogosultság, de a jogosultságot keletkeztető életkor nagymértékben eltér. Ideális esetben nem lehet szünet a megfelelően fizetett családi szabadság vége és a kisgyermekkori nevelési és gondozási helyre való jogszabályi jogosultság kezdete között.

A gyermekgondozási feladatok nem zárulnak le az általános iskola megkezdésével. Ha a szülők munkaidő-beosztása nem egyeztethető össze az iskolaidővel, akkor a megfizethető és színvonalas iskolán kívüli gondozás fontos szerepet játszik a gyermekek életében. Ide sorolhatók más támogatási szolgáltatások, például segítségnyújtás a házi feladat elkészítéséhez, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Ezenkívül a gyermekeknek olyan környezetben kell felnőniük, játszaniuk és szocializálódniuk, amely minden tekintetében egészséges életmód kialakítását mozdítja elő.

2.2. Tartós ápolás-gondozás

Több uniós szintű eszköz és kezdeményezés fekteti le a tartós ápolás-gondozás Unión belüli közös stratégiai jövőképének alapjait. Az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az idősek jogát a méltó és önálló élethez, valamint a társadalmi és kulturális életben való részvételhez. Rögzíti a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. A szociális jogok európai pillérének 18. alapelve megfogalmazza a színvonalas és megfizethető tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz, különös az otthoni ápolási-gondozási és a közösségi gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát. A Bizottság közös elemző munka, a bevált módszerek cseréje és az egymástól való tanulás révén nyújt segítséget a tagállamoknak a tartós gondozás terén jelentkező kihívások leküzdésében. Figyelemmel kíséri a szakpolitikai fejleményeket az európai szemeszter keretében, és uniós finanszírozás útján támogatja a reformokat és a beruházásokat. 

Azonban célirányosabb uniós fellépésre van szükség a szakpolitikai reformtörekvések ösztönzéséhez. A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások gyakran nem felelnek meg az igényeknek, nem megfizethetők, és nem magas színvonalúak. Emellett még mindig jelentős nehézségek állnak fenn az egyenlőség, a választási szabadság, az önálló életvitelhez való jog, valamint a tartós ápolásra-gondozásra szorulók bármilyen formában történő szegregálására vonatkozó tilalom elvének érvényre juttatása terén. Az ápolási-gondozási szektorban kedvezőtlenek a munkafeltételek és alacsonyak a bérek, ami részben magyarázza a szektoron belüli munkaerőhiányt. E strukturális hiányosságok orvoslásának elősegítése érdekében a Bizottság tanácsi ajánlásra tesz javaslatot, amely átfogó szakpolitikai keretet ad a tartós ápolással-gondozással kapcsolatos beruházások és reformok és több további támogatási intézkedés irányának meghatározásához.

Stratégiai és integrált megközelítésre van szükség az ápolás-gondozás terén. Gyakran hiányoznak a személyközpontú és az önálló életvitelt támogató megközelítések, és tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a tartós ápolás-gondozás és az egészségügyi ellátás, illetve az informális gondozás, az otthoni ápolás-gondozás, a közösségi gondozás és a bentlakásos gondozás nem megfelelően integrált. A személyközpontúság magában foglalja a szolgáltatások személyes igények szerinti megválasztásának lehetőségét, valamint az intézményi gondozásról az otthoni ápolásra-gondozásra és közösségi szolgáltatásokra való áttérés előmozdítását. Az egészségügyi ellátásba megfelelően integrált, illetve többek között a palliatív ellátásban részesülők számára is jó ellátási megoldásokat kínáló tartós ápolási-gondozási szolgáltatások jobb életminőséget és egészségügyi eredményeket teremtenek, növelhetik a költséghatékonyságot, és hozzájárulhatnak a kórházakra és egyéb egészségügyi intézményekre nehezedő teher csökkentéséhez. A tagállamok célzott szakértői segítségnyújtással a tartós ápolási-gondozási és az egészségügyi ellátórendszerek szempontjából egyaránt előnyös integrált ellátási megközelítéseket alakíthatnak ki és vezethetnek be.

A digitális átállás szintén több lehetőséget kínál. Noha nem lehet és nem is szabad technológiai eszközökkel felváltani az ápolási-gondozási munka lényegét adó emberi érintkezést, innovatív digitális megoldásokkal, például infokommunikációs technológiákkal, támogató-segítő technológiákkal, távgondozással, távegészségügyi ellátással, mesterséges intelligenciával és robotikával javítható a magas színvonalú gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és elősegíthető az önálló életvitel. A szektoron belüli munkatermelékenység fokozására is lehetőséget kínálnak a gondozók bizonyos munkaigényes vagy veszélyes feladatainak átvételével, az ügyvitel, valamint a munkahelyi egészségvédelem és biztonság javításával, a gondozottak távfelügyeletének elősegítésével, valamint a gondozók képzésének és felvételének megkönnyítésével. Az e technológiákra fordított beruházásokkal egyidejűleg a digitális készségek fejlesztésébe is be kell ruházni, gondoskodni kell az akadálymentességről a fogyatékossággal élő személyek számára, és fokozni kell a hálózati összekapcsoltságot a vidéki és távoli területeken.

A Bizottság sokféle kutatási és fejlesztési tevékenységet támogat az aktív és egészséges életvitelt szolgáló digitális eszközök, valamint az integrált és személyközpontú ellátás terén. Az európai szakpolitikák előmozdítják a digitális átalakulást, ezen belül a közszolgáltatások digitális transzformációját az európai digitális évtized keretében, valamint befogadó jellegű és akadálymentes digitális közszolgáltatások biztosítását a fogyatékossággal élő személyek számára. Az európai egészségügyi adattér létrehozására irányuló javaslat 11 célja lehetővé tenni az egyének számára, hogy a jobb egészségügyi ellátás érdekében megosszák saját egészségügyi adataikat az általuk választott egészségügyi szolgáltatókkal. Noha számos sikeres módszer létezik, és egyre fokozódik az innováció ebben a szektorban, a bevált módszerek átadását támogató keretre van szükség a léptékváltáshoz az innovatív technológiák és digitális megoldások gondozásban való használata terén.

A szakpolitikai reformok nemzetközi együttműködés útján is támogathatók. A Covid19-világjárvány és a demográfiai kihívások miatt a világpolitikában is előtérbe került a tartós ápolás-gondozás. A nemzetközi szinten rendelkezésre álló szakértelem hasznosításával uniós szinten is erősíthető a szakpolitikák tényeken alapuló kidolgozása. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a 2021. évi „Global Call to Action for a human-centred recovery from the COVID-19 crisis that is inclusive, sustainable and resilient” (Nemzetközi cselekvési felhívás a Covid19-válság utáni inkluzív, fenntartható, reziliens és emberközpontú helyreállításért) című dokumentumában hangsúlyozta, hogy az ápolási-gondozási ágazatban jelentős lehetőségek rejlenek a tisztességes munkavégzésre. Kiemelte továbbá, hogy beruházásra van szükség az ápolási-gondozási szektorban, kezelni kell az erőforráshiány problémáját, és javítani kell a munkafeltételeket. Az ILO gondozók, köztük háztartási alkalmazottak és a házi gondozók szociális védelmével és munkafeltételeivel kapcsolatos munkája megfelelő alapot szolgáltat a szektorban világszerte jelentkező kihívások és a vonatkozó nemzetközi normák elemzéséhez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által az egészségben való megöregedés ENSZ-évtizede keretében bevezetett intézkedésekben is központi jelentősége van az integrált ellátásnak és a tartós ápolásnak-gondozásnak. A tagállamok közötti szoros egyeztetés révén fokozható e kezdeményezések hatása, az EU pedig nagyobb szerephez juttatható a világszintű demográfiai kihívások kezelésében. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által a Bizottság támogatásával a szociális védelem eredményességének felmérése céljából végzett elemző munka szintén iránymutatást adhat a tartós ápolás-gondozás szociális védelmének erősítésére irányuló, megalapozott szakpolitikai döntéshozatalhoz.

3. Az ápolási-gondozási szektor reziliensebbé és nemi szempontból kiegyensúlyozottabbá tétele

3.1. A munkafeltételek javítása az ápolási-gondozási szektorban

Az ápolási-gondozási szektor komoly lehetőséget kínál új munkahelyek teremtésére, ami főként a népesség elöregedésére vezethető vissza. 2050-ig több mint 1,6 millió fővel kellene bővíteni a tartós ápolást-gondozást végzők létszámát a tartós ápolás-gondozás lefedettségének szinten tartásához. A gondozás iránti növekvő keresletre válaszul a szektornak nemcsak meg kellene tartania az állományt, de további, megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalókat kellene vonzania.

3.ábra: A tartós ápolást-gondozást végzők száz, 65 év feletti személyre jutó száma (teljes munkaidős egyenértékben kifejezve), 2019

Forrás: EU Labour Force Survey, 2019, in: Barslund, M., et al., 2021.

Azonban az Unión belüli munkaerőhiány egyre nyilvánvalóbbá válik, ami a munkaerőpiac világjárvány utáni fellendülése során is megmutatkozik. Olyan strukturális kihívásokat tükröz, mint az elöregedés, a digitális kettős átállás és az éghajlati válság elleni küzdelem, a bizonyos ágazatokat és foglalkozásokat érintő rossz munkafeltételek, valamint a szakemberhiány. Az ápolási-gondozási szektort különösen súlyosan érinti a gyakran nehéz munkafeltételek és alacsony bérek miatti munkaerőhiány.

Mivel az ápolási-gondozási szektor a nemi szempontból leginkább szegregált ágazatok közé tartozik, sokszínűbb munkaerő bevonzásával, főként több férfi felvételével csökkenthető lenne a munkaerőpiaci szegregáció, és leküzdhetők lennének a nemi sztereotípiák minden ellátási szinten. A munkahelyteremtési potenciál ugyan nagyobb a vidéki területeken, ahol az átlagot tekintve idősebb a népesség, de itt a munkaerőhiány is markánsabb, mivel lecsökkent a munkaképes korú népesség, és különösen a nők körében jellemző az elköltözés 12 .

A jobb munkafeltételek és bérek szorosabb szociális párbeszéddel, valamint hangsúlyosabb oktatással és képzéssel párosulva vonzóbbá tehetik a gondozói álláshelyeket. A tartós ápolás-gondozás, valamint a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén dolgozóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy eredményesen gyakorolják szociális és munkavállalói jogaikat, függetlenül a munkaviszonyuk jellegétől, illetve attól, hogy alkalmazottak vagy önfoglalkoztatók-e, ideértve a digitális munkaplatformokon dolgozókat is. Ha átképzés és továbbképzés révén biztosítottak a gondozók szakmai előmeneteli lehetőségei, erősödhet a szektor váratlan sokkhatásokkal – például a Covid19-világjárvánnyal – szembeni ellenálló képessége, a munkavállalók pedig előreléphetnek a karrierjükben. A jobb munkafeltételek több munkavállaló, köztük férfiak érdeklődését is felkeltik a foglalkozás iránt, ezáltal javul a nemek egyensúlya a szektorban.

A gondozók nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a társadalom ápolási-gondozási igényeinek kielégítésében, munkájuk azonban nem kap kellő megbecsülést. A Covid19-világjárvány megmutatta, mekkora eltérés van a díjazásuk mértéke és az ápolási-gondozási munka alapvető értéke között. Az alacsony díjazás olyan nemi sztereotípiákkal is összefügghet, amelyek szerint a nőkben természetüknél fogva megvannak az ápoláshoz-gondozáshoz szükséges humán készségek, így a kommunikáció, az empátia vagy az együttműködés, a munkájuk gazdasági értéke azonban nem tükrözi ezeket megfelelően 13 . Az ápolás-gondozás megfizethetőségével kapcsolatos kihívások leszorító hatást gyakorolhatnak a bérekre. Mivel a szektorban dolgozók számottevő hányada nő, a bérek emelése hozzájárulhat a nemek közötti általános bérkülönbség csökkenéséhez, ezáltal pedig a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség mérséklődéséhez.

Az ápolási-gondozási szektor érdekében fejleszteni kell a szociális párbeszéd folyamatait nemzeti és uniós szinten egyaránt. A szociális szolgáltatások – köztük a kisgyermekkori nevelés és gondozás és a tartós gondozás – kiterjedt gazdasági ágazatot képeznek. Azonban különféle okok, így a bizonytalan foglalkoztatás szektoron belüli elterjedtsége miatt a tartós ápolást-gondozást végzők jelentős része számos tagállamban nem képviselteti magát a szociális párbeszéd folyamataiban. Ennek következtében ördögi kör alakulhat ki: a kedvezőtlen munkafeltételek és az alacsony bérek magas fluktuációt eredményeznek a gondozók körében, ami a munkavállalói képviselet visszaszorulásához és a munkafeltételek javítására irányuló nyomás hiányához vezet. A többek között uniós szinten folytatott, eredményes szociális párbeszéd és kollektív tárgyalás révén kezelhetők a munkaerővel kapcsolatos nehézségek az ápolási-gondozási szektorban.

Más uniós kezdeményezések is hozzájárulnak a gondozók helyzetének javításához. Az európai készségfejlesztési program 14 komoly lehetőséget kínál a továbbképzésre és az átképzésre az ápolási-gondozási szektorban, különösen a készségfejlesztési paktum keretében létrehozott partnerségeken keresztül. Az átlátható és kiszámítható munkafeltételekre 15 és a minimálbérre vonatkozó uniós jogszabályok a gondozók érdekeit szolgálja az egész Európai Unióban. Az Európai Unió 2021–2027-es munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai kerete 16 a munkavállalók egészségének és biztonságának fejlesztésére irányuló intézkedéseket határoz meg. A szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlás 17 nyomán a tagállamok vállalták, hogy kiterjesztik a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférést az atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalókra, köztük a részmunkaidőben foglalkoztatottakra is. A Bizottság emellett a platformalapú munkavégzés munkakörülményeinek javításáról 18 és a bérek átláthatóságának erősítéséről 19 szóló jogalkotási javaslatokat terjesztett elő, amelyek az Európai Parlament és a Tanács általi elfogadásuk esetén hozzájárulhatnak a munkafeltételek javulásához a szektorban.

Mindazonáltal a közelmúltbeli jelentések és a Covid19-világjárvány is rávilágított az ápolási-gondozási szektorban uralkodó nehéz munkafeltételekre. A gondozók rendszeresen ki vannak téve a testi és lelki egészségüket fenyegető kockázatoknak. A nehezen kezelhető társas viselkedés, ezen belül a szóbeli és testi bántalmazás, a megfélemlítés és a szexuális zaklatás különösen a tartós ápolást-gondozást végzőket érintő, gyakori probléma. Egyre inkább előtérbe kerülnek az atipikus szerződések és a platformalapú munkavégzés folyamatos bővülése az ápolási-gondozási szektorban. Ez különböző kihívásokkal jár, például a munkavállalók számára korlátozottan biztosított a szociális védelem, a munkavállalói jogok gyakorlása, valamint a megfelelő munkahelyi egészségvédelem és biztonság. Az uniós jogi keret jogérvényesítési hiányosságainak alapos feltárására van szükség a tartós ápolási-gondozási szektorban uralkodó munkafeltételeket illetően. A 190. sz. ILO-egyezmény az azt kísérő 206. sz. ajánlással együtt képezi a munka világában felmerülő erőszak és zaklatás megelőzésének, orvoslásának és felszámolásának nemzetközi keretét. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy a szociális gazdaság szereplői fontos tartós ápolási-gondozási szolgáltatók, és figyelemmel a szociális gazdaság participatív kormányzási modelljére, alaposabb kutatást lehetne végezni arról, hogyan járul hozzá a szociális gazdaság az ápolási-gondozási szektoron belüli munkafeltételek javításához.

A nők közül nagy számban kikerülő, gyakran migráns hátterű háztartási alkalmazottak munkafeltételei a legrosszabbak közé tartoznak az ápolást-gondozást végzők körében. Gyakran be nem jelentett módon vagy színlelt önfoglalkoztatóként dolgoznak kirívóan alacsony bérért, és néha az alapvető munkavállalói jogokat, például a megfelelő pihenőidőt és díjazást is megtagadják tőlük. A 189. sz. ILO-egyezmény meghatározza a háztartási alkalmazottak, köztük a házi gondozók tisztességes munkafeltételeire vonatkozó normákat, a megerősítésében viszont lemaradás tapasztalható, mivel eddig mindössze nyolc uniós tagállam erősítette meg.

A legális migráció meghatározó tényező lehet a munkaerőhiány orvoslásában. Már jelenleg is számos, nem uniós országból származó munkavállaló dolgozik az ápolási-gondozási szektorban. A migráns gondozók azonban gyakran be nem jelentett módon vagy bizonytalan feltételek mellett dolgoznak. „A képzett és tehetséges munkavállalók EU-ba vonzása” című kezdeményezés 20 hangsúlyozza, hogy a nem uniós országokból kiinduló migráció fenntartható és jogszerű lehetőségeinek biztosításával a migráns gondozók karrierbe kezdhetnek az Európai Unióban, az uniós tagállamok pedig segíthetnek kielégíteni a munkahelyek iránti igényeiket. Ezek a lehetőségek azoknak az ukrajnai orosz agresszió elől menekülő személyeknek is hasznosak lehetnek, akik az Unióban szeretnének munkát keresni, különös tekintettel a tapasztalt gondozókra. Meg kell vizsgálni, hogy uniós eszközökkel gördülékenyebbé tehető-e a migráns gondozók Európai Unióba való beutazása, és ha igen, milyen mértékben, ez ugyanis minden tagállam és származási ország számára kölcsönösen előnyös lenne, egyúttal biztosítaná a migránsok etikus felvételét.

A továbbképzési és átképzési lehetőségek növelik majd az ápolási-gondozási munka vonzerejét és színvonalát. Az ápolás-gondozás színvonalának emelése és a fluktuáció csökkentése érdekében gondoskodni kell arról, hogy az ápolást-gondozást végzők kivétel nélkül részesüljenek színvonalas alapképzésben, karrierjük során pedig folyamatos szakmai továbbképzési programokban vehessenek részt. A tartós ápolást-gondozást végzők többsége középfokú képesítéssel rendelkezik, a szükséges készségek köre pedig folyamatosan változik és egyre összetettebbé válik. A szektorban humán készségekkel, digitális készségekkel és (többek között bizonyos betegségekkel, így az Alzheimer-kórral vagy krónikus betegségekkel, valamint például távgondozásban alkalmazható diagnosztikai vagy kezelési módszerekkel kapcsolatos) szaktudással rendelkező munkavállalókra van szükség.

3.2. Jobb egyensúly a munka és a gondozási feladatok között

Az ápolási-gondozási szektorba való beruházás révén elérhető lenne, hogy az informális gondozás szabadon választott, ne pedig kényszer szülte megoldás legyen. A hozzátartozók gondozásának jelentős társadalmi és gazdasági értéke van. Például a házi gondozók által tartós ápolásra-gondozásra fordított munkaórák értéke a becslések szerint mintegy 2,5 %-kal nagyobb hányadát teszi ki az uniós GDP-nek, mint a tartós ápolásra-gondozásra fordított közkiadások. Ezenkívül lehetővé kell tenni a gondozási feladatokat ellátó személyek számára, hogy eldöntsék, milyen mértékben kívánják kombinálni a gondozást fizetett munkával. Ezért hozzáférést kell biztosítani számukra olyan szolgáltatásokhoz, amelyek révén összeegyeztethetik gondozási feladataikat a szakmai életükkel.

A gondozás komoly következményekkel jár a házi gondozók számára, többek között kedvezőtlenül befolyásolja a mindenkori jövedelmüket és mentális egészségüket. Nagyrészt nők végzik a gondozást, ami gyakran oda vezet, hogy a gondozási feladataikhoz kell igazítaniuk a munkarendjüket, akár karriermegszakításra, részmunkaidős munkavégzésre vagy a munkaerőpiac teljes és idő előtti elhagyására kényszerülve. Ez különösen nehéz az egyedülálló szülők számára, akiknek a túlnyomó többsége nő. Néhányukra kettős teher nehezedik amiatt, hogy egyidejűleg kell gondozniuk a gyermeküket és más eltartott családtagjukat. A világjárvány előtt, 2019-ben a gazdaságilag aktív népességbe nem tartozó, 25 és 49 év közötti nők megközelítőleg egyharmada (32,6 %) jelezte, hogy gondozási feladatok ellátása volt a fő oka annak, hogy nem próbáltak elhelyezkedni, míg az inaktív férfiak körében mindössze 7,6 % volt ez az arány.

A gondozási szolgáltatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az emberek összeegyeztethessék a munkájukat és a gondozási feladataikat, de önmagukban nem elegendőek. A szociális jogok európai pillérének 9. alapelve ezért megfogalmazza, hogy a szülőknek és a gondozási feladatokat ellátó személyeknek joguk van a megfelelő szabadságoláshoz, a rugalmas munkafeltételekhez és a gondozási szolgáltatások igénybevételéhez. A munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését célzó intézkedéseknek segíteniük kell a munkavállalóknak abban, hogy egyensúlyba hozzák gondozási feladataikat a munkájukkal, gondozási ellátásokkal pedig részben ellentételezhető a gondozásra fordított idő. A rendkívüli és a családi szabadság és a rugalmas munkaidő-beosztás, például a részmunkaidős munkavégzés, a távmunka és a rugalmas munkaidő fokozott igénybevétele esetén javulhat a munkavállalók munkája és magánélete közötti egyensúly.

A nők és a férfiak által a nem fizetett ápolási-gondozási munkára fordított időben kimutatható különbség kiváltó okai közé tartoznak a nők és a férfiak magán- és szakmai szférában betöltött szerep- és feladatköréhez kapcsolódó sztereotípiák. Ezek csak transzformatív megközelítéssel küzdhetők le, amely az ápolási-gondozási munka átértékelésére és a sztereotípiák felszámolására irányul, hogy a nők és a férfiak egyaránt alkalmasnak legyenek tekinthetők arra, hogy gondozást nyújtsanak, valamint szakemberként vagy vezetőként tevékenykedjenek az ápolási-gondozási szektorban. 

A munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv 21 , amelyet a tagállamoknak 2022 augusztusáig kellett átültetniük a nemzeti jogba, előmozdítja a gondozási feladatok kiegyensúlyozottabb megosztását. Bevezeti a családi szabadsághoz és a rugalmas munkaidő-beosztáshoz való, át nem ruházható jogot a nők és a férfiak számára egyaránt. Kifejezetten úgy került kialakításra, hogy ösztönözze e jogok igénybevételét a férfiak körében. Az irányelv azt is rögzíti, hogy az e jogokat gyakorló gondozók nem részesíthetők kedvezőtlen bánásmódban és hátrányos megkülönböztetésben a munkahelyen. A gondozási feladatokat ellátó munkavállalóknak ismerniük kell az irányelv által biztosított új jogaikat, a munkáltatókat pedig arra kell sarkallni, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúlynak kedvező előírásokat vezessenek be, tekintettel a Covid19-világjárvány okozta körülmények hatására kialakult, új (táv)munkavégzési feltételek elterjedésére is.

A házi gondozóknak nyújtott megfelelő támogatási szolgáltatások és intézkedések, például a tanácsadás, a pszichológiai támogatás vagy az átmeneti gondozás sok esetben szűkösen vagy egyenlőtlenül érhetők el. Számos házi gondozó nem részesül megfelelő képzésben az eltartottak gondozása terén, ami néha a túlterheltség érzéséhez vagy akár mentális egészségi problémákhoz (például kiégéshez) vezethet. A gondozási feladatok különösen az idősebb házi gondozók számára okozhatnak nehézségeket, és kihatással lehetnek az egészséges életvitelükre. Lehetőség van a házi gondozók támogatása terén bevált módszerek előmozdítására, például az Egészségügyi Világszervezetnél rendelkezésre álló szakértelem kiaknázásával. Az informális gondozás – például a hatóságokkal között szolgáltatási szerződések útján történő – hivatalos keretekbe foglalására irányuló szakpolitikák előnyösek lehetnek a házi gondozók és eltartottjaik számára, és hozzájárulhatnak a gondozás jobb elismeréséhez és megbecsüléséhez.

4. Beruházás a gondozásba

A gondozásra fordított közkiadások terén jelentős különbségek vannak a tagállamok között. Ebben tükröződnek az ápolási-gondozási munka szervezése, színvonala és értéke iránti eltérő megközelítések, a tartós ápolás-gondozás esetében pedig a formális és az informális gondozás eltérő súlya.

A tartós ápolás-gondozás várhatóan a leggyorsabban növekvő, elöregedéshez kapcsolódó közkiadási tétel lesz: az előrejelzések szerint 2050-ig a GDP 2,5 %-ára emelkedik, és számottevő különbségeket mutat majd a tagállamok között 22 .

Az ápolási-gondozási szektornak nyújtott köztámogatás szociális beruházás, amely a fenntartható finanszírozásra irányuló intézkedésekkel együtt több szempontból is megtérül az egyének, a társadalom és a gazdaság számára. A gondozásba való beruházások növelése kedvező hatást fejthet ki a gyermekek fejlődésére, valamint a gondozottak jóllétére és méltóságára, előmozdíthatja a társadalmi méltányosságot és a nemek közötti egyenlőséget, továbbá támogathatja a nők munkaerőpiaci részvételét és a munkahelyteremtést. Egy közelmúltbeli kutatás 23 kimutatta, hogy a gondozásba való beruházással tovább növelhetők az adókból és társadalombiztosítási járulékokból származó bevételek a létrehozott munkahelyek és a nők nagyobb arányú munkaerőpiaci részvétele révén. Összességében véve tehát a megemelkedett jövedelmek után fizetett adókból származó bevételek és a foglalkoztatottság is növekedne, ezáltal pedig az ápolási-gondozási szakpolitikai intézkedések teljes finanszírozási szükséglete a GDP (adózás előtti) 3 %-áról a GDP nettó (adózás utáni) 2 %-ára csökkenne 24 Az ILO becslése szerint a tagállamok által az ápolási-gondozási szektorban végrehajtott beruházások megtérülési rátája átlagosan mintegy 55 % lehet, elsősorban a szükséges beruházás összegétől, az érintett tagállamon belüli munkaerő-kereslettől és az adók mértékétől függően.

A korai beavatkozási és megelőzési intézkedésekben rejlő lehetőségek kiaknázása hozzájárulhat az államháztartások költségvetési fenntarthatóságához. Az egészségfejlesztés, a betegségmegelőzés, az időben nyújtott, magas színvonalú egészségügyi ellátás és az egészséges életvitelre vonatkozó szakpolitikák jelentős potenciál rejlik az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás szükségességének késleltetésére vagy csökkentésére, egyúttal lehetővé téve a lehető leghosszabb ideig otthon töltött időskort.

Ezenkívül a tartós ápolásba-gondozásba és megelőzésbe való beruházás hiányában fennáll a kockázata annak, hogy a költségeket a nyugdíjakból, valamint a szociális támogatási és az egészségügyi költségvetésből kellene fedezni. Az „Egészségesebben, együtt” kezdeményezés és az európai rákellenes terv a nem fertőző betegségek megelőzésére, kezelésére és ellátására irányul, és ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a betegek hosszú, teljes életet élhessenek, és hogy enyhüljenek a családokra és gondozókra nehezedő kihívások.

A gondozási szolgáltatások költségvetési fenntarthatósága a költséghatékonyságuk biztosításával javítható. A költséghatékonyság koherens és integrált irányítási keret létrehozásával, folyamatos nyomon követéssel és a rendelkezésre álló erőforrások célirányos felhasználásával, a tartós ápolás-gondozás terén pedig az önálló életvitelnek és a szolgáltatások egyéni igényekhez igazításának támogatásával fokozható. Ennek eléréséhez érdemes feltérképezni a rendelkezésre álló infrastruktúrát és szolgáltatásokat, valamint hiányelemzést készíteni, egyúttal figyelembe véve a területi egyenlőtlenségeket és a demográfiai kihívásokat. Innovatív, integrált gondozási megoldásokkal és az új technológiák gondozásban való etikus felhasználásával is javítható a tartós ápolási-gondozási és az egészségügyi ellátórendszerek költségvetési fenntarthatósága.

A gondozási szolgáltatóknak stabil és fenntartható finanszírozási mechanizmusokra, valamint egyértelmű és támogató szabályozási környezetre van szüksége. A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások nyilvánvaló társadalmi funkciójukra tekintettel közjavak. A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások elsősorban általános érdekű szociális szolgáltatásnak minősülnek, ha hatóságok és közszervezetek nyújtják őket. A tartós ápolásba-gondozásba való köz- és a magánberuházások egyaránt szigorú minőségi előírásokat tartalmazó, egyértelmű szabályozási környezetet igényelnek, amely tekintettel van a gondozási szolgáltatások társadalmi értékére, valamint a gondozásra szorulókat megillető alapvető jogok és a gondozóknak járó méltányos munkafeltételek és bérek biztosításának szükségességére. A regionális és a helyi gondozási szolgáltatók hathatósabb támogatása révén munkahelyek hozhatók létre, és lehetővé tehető a helyi közösségek társadalmi szerepvállalása.

A szociális gazdaság szereplői személyközpontú megközelítésük és a nyereségük küldetésükbe és a helyi közösségekbe való visszaforgatása révén hozzáadott értéket teremtenek a magas színvonalú gondozási szolgáltatások nyújtása terén. A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben 25 szereplő felhívásnak megfelelően a szakpolitikai és jogi keretnek megfelelő környezet kell teremtenie a szociális gazdaság gondozási szolgáltatásokban való közreműködésének optimalizálásához. A társadalmilag felelős közbeszerzés rendszerszintű alkalmazásával bővíteni lehet annak a lehetőségét, hogy a szociális gazdaság hozzájáruljon a gondozás magas színvonalra emeléséhez, és méltányos munkafeltételeket biztosítson. Az uniós szociális védelem és jóléti állam jövőjével foglalkozó magas szintű munkacsoport előkészületben lévő jelentése további meglátásokkal szolgál majd a fenntartható finanszírozásról és a szociális szolgáltatások jóléti államban betöltött szerepéről.

Növelni kell a nemzeti szintű köz- és magánberuházásokat, kiegészítésképpen pedig uniós finanszírozás is nyújtható. A tagállamok uniós finanszírozási lehetőségeket vehetnek igénybe, például az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+, ideértve annak foglalkoztatási és szociális innovációs ágát), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, az Igazságos Átmenet Alap, a Horizont Európa vagy a Digitális Európa program forrásaiból. Ezenkívül a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz is igénybe vehető támogatható reformok és beruházások finanszírozására a Covid19-világjárvány utáni helyreállítással összefüggésben. A technikai támogatási eszköz reformokat és beruházásokat is támogathat. Ugyanakkor a tagállamoknak olyan szakpolitikák kialakítására kell törekedniük, amelyek elősegítik a gondozási szolgáltatások fenntartható finanszírozását, egyúttal pedig összhangban vannak az államháztartás általános fenntarthatóságával.

A 2014–2020-as programozási időszakban az Európai Szociális Alap (ESZA) több, tartós ápolással-gondozással kapcsolatos fellépést támogatott, a munkaerő át- és továbbképzésétől a hozzáférés és a lefedettség bővítésén, valamint az integrált gondozási szolgáltatások és az önálló életvitel támogatásán át egészen a tevékeny és egészséges időskorig. A gyermekgondozás fejlesztésére, a hátrányos helyzetű gyermekek által tapasztalt hiányosságok kezelésére, a szülők munkaerőpiacra jutásának segítésére, valamint a férfiak és a nők között a foglalkoztatás terén fennálló egyenlőtlenségek felszámolására irányuló regionális és helyi szintű projektek is részesültek ESZA-forrásokból.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó programozás folyamatban van, az ERFA és az ESZA+ igénybevételének feltétele pedig az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás-gondozás nemzeti vagy regionális stratégiai szakpolitikai kereteinek megléte.

Az európai gyermekgarancia lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az ESZA+ forrásainak felhasználásával könnyebben hozzáférhetővé tegyék a kisgyermekkori nevelést és gondozást. Emellett a formális és informális keretek között nyújtott szolgáltatás színvonalának emelésére, valamint a fogyatékossággal élő gyermekek, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek, valamint a marginalizálódott közösségekben élő gyermekek bevonásának fokozására is igénybe vehető.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) a vidéki területek hosszú távú jövőképében ismertetett bizonyítékok és tények alapján szintén lehetőséget kínál a tagállamoknak vidéki gyermekgondozás és tartós ápolás-gondozás támogatására.

Az Igazságos Átmenet Alap fő célja ugyan az éghajlatvédelmi átállás hatásainak enyhítését szolgáló beruházások támogatása, de a területi igazságos átmenet tervek kellően indokolt esetben tartalmazhatnak az oktatás és a társadalmi befogadás területére vonatkozó egyéb tevékenységeket, ideértve a képzési központok, valamint a gyermekgondozási és tartós ápolási-gondozási intézmények céljára szolgáló infrastruktúrába irányuló beruházásokat is, a területi igazságos átmenet tervekben megjelöltek szerint.

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz komoly lehetőségeket kínál a tagállamoknak reformok és beruházások finanszírozására a társadalmi reziliencia terén. Számos tagállam 26 mozgósította a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt a tartós ápolási-gondozási szektor támogatása érdekében. A helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben foglalt reformok közé tartozik például a tartós ápolási-gondozási rendszer megerősítése, valamint a támogatási és tartós ápolási-gondozási modell átalakításának támogatása, a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtásához szükséges emberi erőforrások és infrastrukturális kapacitás bővítése, valamint a tartós ápolást-gondozást végző szakemberek képzése, átképzése és továbbképzése. További reformok várhatók a tartós ápolás-gondozás fejlesztése terén, a szociális szolgáltatások – köztük a közösségi szolgáltatások – korszerűsítése vagy bővítése, valamint a tartós ápolási-gondozási rendszerek hosszú távú költségvetési fenntarthatóságának támogatása révén. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében 2022. július 20-ig elfogadott huszonöt tervből tizenkettő a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén végrehajtandó reformokat és beruházásokat tartalmaz, összesen mintegy 7,9 milliárd EUR értékben 27 . E beruházások várhatóan növelik a részvételi arányt, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében, ezzel csökkentve az egyenlőtlenségeket. Ezeket az intézkedéseket a kisgyermekkori nevelés és gondozás hozzáférhetőségének, inkluzivitásának és színvonalának javítását célzó reformok is támogatják.

5. A ténybeli alap fejlesztése és a haladás figyelemmel kísérése

A megbízható és összehasonlítható adatok elengedhetetlenek a haladás figyelemmel kíséréséhez és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalhoz. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell arról, hogy a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvételre vonatkozó referenciaadatok kellően részletesek legyenek, például meghatározott csoportok vagy korosztályok szerinti bontással. Ezenkívül a ténybeli alap erősítéséhez jobb adatokra van szükség az informális gondozás fajtáiról és következményeiről, többek között a nemek közötti egyenlőtlenségeknek, a munkaidő-beosztásoknak és a családi szabadság igénybevételének megismerése céljából.

Noha sikerült némi haladást elérni a hozzáférésre és a finanszírozásra vonatkozó közös tartós ápolási-gondozási mutatók kidolgozása terén, a tartós ápolási-gondozási statisztikák még kezdetlegesek. Nem tartalmaznak összehasonlítható közigazgatási adatokat, például a gondozási kiadásokról és a gondozási szolgáltatásuk nyújtásáról. Ezért további munkára van szükség az adatgyűjtés uniós szintű fejlesztéséhez és összehangolásához. Ezenkívül a változó nemzeti igények előrejelzésével kapcsolatos szigorú és szisztematikus megközelítés segítségével a tagállamok előre tervezhetnek. Noha bizonyított, hogy a gondozás nehezebben hozzáférhető a vidéki és távoli területeken, kevés adat áll rendelkezésre a tartós ápolás-gondozás területi egyenlőtlenségeiről, tehát több bizonyítékra van szükség ezeknek az egyenlőtlenségeknek a fő okairól és az eredményes szakpolitikai válaszintézkedésekről.

Az európai gondozási stratégia sikeres végrehajtásához minden érdekelt fél közös elkötelezettségére van szükség. E stratégia előrevitele érdekében a Bizottság szorosan együtt fog működni más uniós intézményekkel és szervekkel, különösen az Európai Parlamenttel, a Tanáccsal, a Régiók Bizottságával és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal, a tagállamokkal, a szociális partnerekkel, a szociális gazdaság szereplőivel, a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel.

6. Következtetés

A gondozás megbecsültségében tükröződnie kell a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők és a gondozók iránti megbecsülésünknek.

Ez a stratégia a demográfiai változáshoz való alkalmazkodást, a nemek közötti és egyéb tartós egyenlőtlenségek megszüntetését, a zöld és digitális átállásban rejlő lehetőségek kiaknázását, valamint a jelentős külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség erősítését segítő szociális politikák uniós megközelítésének egyik sarokköve. Úgy került kialakításra, hogy életkortól függetlenül minden, gondozásra szoruló személy javát szolgálja a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gondozás igénybevehetőségének javítása révén. Célja, hogy mindenki méltóságban élhessen, érvényesüljenek az emberi jogok, senkit ne hagyjunk hátra, és lehetőséget biztosítsuk a jobb életre és a szakmai előmenetelre, ami európai életmódunk gerincét képezi.

Az ápolási-gondozási szektor fejlesztésével biztosítható, hogy a nők és a férfiak is egyenlő feltételek mellett dolgozhassanak és találhassák meg helyüket a társadalomban, miközben hozzátartozóikat gondozzák. A gondozók munkafeltételeinek javítására is irányul, hogy reziliensebbé és vonzóbbá váljon a szektor, és a növekvő kereslet kielégítése érdekében új munkahelyek jöjjenek létre.

A Bizottság felkéri az uniós intézményeket, a tagállamokat, a helyi és regionális hatóságokat, a civil társadalmat, a szociális partnereket és más érdekelt feleket, hogy hagyják jóvá ezt a stratégiát, és működjenek közre a végrehajtásában.

(1)

Az Unió helyzetét értékelő beszéd, 2021. szeptember 15.

(2)

A megfizethető és magas színvonalú tartós ápolás-gondozáshoz való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2022) 441) ismerteti az ágazatban jelentkező legfontosabb kihívásokat alátámasztó tényeket, és a különböző uniós tagállamokban végrehajtott intézkedésekből merített konkrét példákkal szolgál arra, hogyan kezelhetők ezek a kihívások.

(3)

Az Európai Parlament 2022. július 5-i állásfoglalása a gondozással kapcsolatos közös európai fellépés felé történő elmozdulásról (2021/2253(INI)).

(4)

Bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2022) 440.

(5)

Konferencia Európa jövőjéről – Jelentés a konferencia végeredményéről, 2022. május, 15. javaslat.

(6)

A Tanács ajánlása (2019. május 22.) (HL C 189., 2019.6.5., 4. o.).

(7)

COM(2021)142 final.

(8)

A Tanács ajánlása (2021. június 14.) (HL C 223., 2021.6.22., 14. o.).

(9)

Az Európai Tanács 2002. március 15–16-i barcelonai ülése, (2002), SN 100/1/02 REV 1 

(10)

2020. október 7., COM(2020) 620 final (HL C 93., 2021.3.19., 1. o.).

(11)

COM(2022) 197 final.

(12)

Lásd: SWD(2021) 167 final.

(13)

Lásd: SWD(2021) 41 final.

(14)

COM(2020) 274 final.

(15)

A 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 irányelv.

(16)

COM(2021) 323 final.

(17)

2019/C 387/01.

(18)

Lásd: COM(2021) 762 final.

(19)

Lásd: COM(2021) 93 final.

(20)

COM(2022) 657 final.

(21)

(EU) 2019/1158 irányelv (HL L 188., 2019.7.12., 79. o.).

(22)

Európai Bizottság és Gazdaságpolitikai Bizottság, 2021, Az idősödésről szóló 2021. évi jelentés – Gazdasági és költségvetési előrejelzések a 27 uniós tagállam számára (2019–2070).

(23)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelentése, Care at work – Investing in care leave and services for a more gender equal world of work (Ápolás-gondozás munka mellett – Beruházás gondozási szabadságba és szolgáltatásokba a nemek közötti nagyobb egyenlőségért a munka világában), 2022.

(24)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), 2022. ILO Care Policy Investment Simulator (Az ILO ápolási-gondozási politikai beruházási szimulátora), Genf, előkészületben.

(25)

COM(2021) 778 final.

(26)

 Lásd: SWD(2022) 441.

(27)

Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Görögország, Horvátország, Litvánia, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Szlovákia.

(28)

 COM(2021) 345 final.