27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 70/1

(1)

A Szerződés 16. cikke megerősíti az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyét.

(2)

A Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése meghatározza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása nem akadályozza, jogilag vagy ténylegesen, a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.

(3)

A Szerződés 73. cikke különös szabálynak minősül a 86. cikk (2) bekezdéséhez képest. A szárazföldi közlekedési ágazat közszolgáltatási kötelezettségeinek ellentételezéseire alkalmazandó szabályokat állapít meg.

(4)

A Bizottság „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című, 2001. szeptember 12-i fehér könyvének fő célja biztonságos, hatékony és magas színvonalú személyszállítási szolgáltatások biztosítása a személyszállítási közszolgáltatások átláthatóságát és teljesítményét is biztosító szabályozott verseny révén, figyelemmel a szociális, környezeti és területfejlesztési szempontokra, vagy azzal a céllal, hogy az utasok egyes csoportjai, például a nyugdíjasok részére különleges díjszabási feltételeket nyújtsanak, és kiküszöböljék a különböző tagállamokból származó közlekedési vállalkozások közötti azon különbségeket, amelyek alapvetően torzíthatják a versenyt.

(5)

Jelenleg számos, általános gazdasági érdekű szükségletet kielégítő országos személyszállítási szolgáltatás nem működtethető kereskedelmi alapon. A tagállamok illetékes hatóságainak képesnek kell lenniük arra, hogy e szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében intézkedéseket hozzanak. A személyszállítási közszolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében általuk alkalmazható mechanizmusok a következőket foglalják magukban: kizárólagos jogok odaítélése a közszolgáltatók részére, pénzügyi ellentételezések juttatása a közszolgáltatók részére és a valamennyi szolgáltatóra alkalmazandó, a közszolgáltatás működtetésére vonatkozó általános szabályok meghatározása. Amennyiben a tagállamok e rendelettel összhangban úgy döntenek, hogy bizonyos általános szabályokat kizárnak a rendelet hatálya alól, az állami támogatásokra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.

(6)

Számos tagállam vezetett be olyan jogszabályokat, amelyek legalább a tömegközlekedési piac egy része tekintetében kizárólagos jogok és közszolgáltatási szerződések biztosítását írják elő, átlátható és méltányos közbeszerzési versenytárgyalási eljárások alapján. Ennek eredményeként a tagállamok közötti kereskedelem jelentős fejlődésen ment keresztül, és jelenleg több közszolgáltató egynél több tagállamban nyújt személyszállítási közszolgáltatásokat. A nemzeti jogszabályok alakulása azonban eltérő eljárások alkalmazásához vezetett, és a közszolgáltatók jogai, valamint az illetékes hatóságok kötelezettségei tekintetében jogi bizonytalanságot eredményezett. A vasúti, közúti és belvízi közlekedési közszolgáltatás fogalmában benne rejlő kötelezettségek terén a tagállamok tevékenységéről szóló, 1969. június 26-i 1191/69/EGK tanácsi rendelet (4) nem terjed ki a közszolgáltatási szerződések odaítélésének a Közösségben folytatott módjára és különösen nem érinti azt, hogy milyen körülmények között kötelező a versenyeztetési eljárás. Ezért korszerűsíteni kell a közösségi jogi keretet.

(7)

Az elvégzett tanulmányok és a tömegközlekedési ágazatban a versenyt több éve bevezető tagállamok tapasztalata azt mutatja, hogy – megfelelő védintézkedésekkel – a szolgáltatók közötti szabályozott verseny bevezetése lehetővé teszi a vonzóbb és innovatívabb, alacsonyabb költséggel járó szolgáltatások nyújtását anélkül, hogy akadályoznák a közszolgáltatókat a rájuk bízott sajátos feladataik végrehajtásában. Ezt a megközelítést az Európai Tanács a 2000. március 28-i úgynevezett lisszaboni folyamat keretében támogatta, amely felszólította a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy – hatáskörükkel összhangban – „gyorsítsák az olyan területek liberalizálását, mint például … a közlekedés”.

(8)

Azon szabályozatlan személyszállítási piacok számára, amelyekben nincsenek kizárólagos jogok, lehetővé kell tenni sajátosságaik és az eddig alkalmazott működési gyakorlatuk megtartását, amennyiben azok megfelelnek a Szerződés előírásainak.

(9)

Annak érdekében, hogy személyszállítási közszolgáltatásaikat a lakosság igényeihez minél jobban igazodva nyújthassa, valamennyi illetékes hatóság számára biztosítani kell, hogy a közszolgáltatókat – az ebben a rendeletben meghatározott feltételekkel összhangban – szabadon megválaszthassa, figyelembe véve a kis- és középvállalkozások érdekeit. Az átláthatóság, a versengő szolgáltatókkal szembeni egyenlő bánásmód és az arányosság elve alkalmazásának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy – ellentételezések vagy kizárólagos jogok biztosításakor – az illetékes hatóság és a kiválasztott közszolgáltató közszolgáltatási szerződésben rögzítse a közszolgáltatási kötelezettségek jellegét és a megállapodás szerinti ellenszolgáltatást. A szerződés formája vagy elnevezése a tagállamok jogrendszere szerint eltérő lehet.

(10)

Az 1191/69/EGK rendelettel ellentétben – amelynek hatálya kiterjed a belvízi személyszállítási közszolgáltatásokra is –, nem ajánlatos, hogy e rendelet kiterjedjen az említett ágazatban történő közszolgáltatási szerződések odaítélésének kérdésére. A belvízi személyszállítási közszolgáltatások megszervezése ezért a Szerződés általános elveinek hatálya alá tartozik, kivéve ha a tagállamok e rendeletnek az adott ágazatra történő alkalmazása mellett döntenek. E rendelet rendelkezései nem gátolják meg a belvízi személyszállítási szolgáltatásoknak egy tágabb városi, elővárosi vagy regionális személyszállítási közhálózatba való beépítését.

(11)

Az 1191/69/EGK rendelettel ellentétben – amelynek hatálya kiterjed az árufuvarozási szolgáltatásokra is –, nem ajánlatos, hogy e rendelet kiterjedjen az említett ágazatban történő közszolgáltatási szerződések odaítélésének kérdésére. Ezért három évvel e rendelet hatálybalépését követően az árufuvarozási szolgáltatások szervezésének meg kell felelnie a Szerződés általános elveinek.

(12)

A közösségi jog szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy ezeket a személyszállítási közszolgáltatásokat köz- vagy magánvállalkozások működtetik-e. E rendelet a Szerződés 295. cikkében említett tulajdoni rend tekintetében a semlegesség elvén alapul, továbbá a Szerződés 16. cikkében említett azon elven, miszerint a tagállamok szabadon meghatározhatják az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat, valamint a Szerződés 5. cikkében említett szubszidiaritás és arányosság elvén.

(13)

Egyes – gyakran valamely konkrét infrastruktúrához kötődő – szolgáltatásokat elsősorban történelmi érdekességük vagy idegenforgalmi értékük miatt üzemeltetnek. Mivel e tevékenységek nyilvánvalóan a személyszállítástól eltérő célt szolgálnak, azokat nem a közszolgáltatási kötelezettségekre alkalmazandó szabályoknak és eljárásoknak kell szabályozni.

(14)

Amennyiben az illetékes hatóságok felelősek a tömegközlekedési hálózat megszervezéséért, a közlekedési szolgáltatás tényleges működtetésén kívül ez kiterjedhet számos egyéb tevékenységre és feladatra is, amelyet az illetékes hatóságok választásuk szerint maguk láthatnak el, vagy azzal – akár egészben, akár részben – harmadik felet bízhatnak meg.

(15)

A hosszú időtartamra szóló szerződések a piacnak a szükségesnél hosszabb időszakra történő bezárulásához vezethetnek, csökkentve ezáltal a verseny által gyakorolt nyomás kedvező hatásait. A szolgáltatások minőségének védelme, valamint annak érdekében, hogy a verseny a legkevésbé torzuljon, a közszolgáltatási szerződéseknek határozott időre kell szólniuk. Biztosítani kell azonban, hogy a közszolgáltatási szerződések időtartamát legfeljebb eredeti időtartamuk felével meghosszabbíthassák, amennyiben a közszolgáltatónak olyan eszközökbe kell beruháznia, amelyek értékcsökkenési ideje kivételes hosszúságú, valamint – különleges jellemzőik és korlátaik miatt – a Szerződés 299. cikkében meghatározott legkülső régiók esetében. Továbbá, amennyiben a közszolgáltató olyan infrastrukturális vagy gördülőállomány- és járműberuházást valósít meg, amely kivételes abban az értelemben, hogy tekintélyes pénzeszközöket érint, és a szerződést méltányos versenytárgyalási eljárás alapján ítélték oda, az említettnél hosszabb időtartam megállapítása is lehetséges.

(16)

Amennyiben egy közszolgáltatási szerződés megkötése a közszolgáltató megváltozásával járhat, az illetékes hatóságoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy a kiválasztott közszolgáltatót felkérjék a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv rendelkezéseinek az alkalmazására (5). Ez az irányelv nem akadályozza meg, hogy a tagállamok a 2001/23/EK irányelv hatálya alá nem tartozó munkavállalói jogok átruházási feltételeit is védjék, ezáltal – adott esetben – figyelembe véve a nemzeti törvények, rendeletek és közigazgatási intézkedések által meghatározott szociális normákat vagy a kollektív szerződéseket vagy a szociális partnerek közötti egyéb megállapodásokat.

(17)

A szubszidiaritás elvével összhangban az illetékes hatóságok szabadon megállapíthatnak minőségi előírásokat a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozóan, például a minimális munkafeltételek, az utasok jogai, a csökkent mozgásképességű személyek szükségletei vagy a környezet védelme tekintetében.

(18)

A nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel, bármely helyi hatóság, vagy annak hiányában bármely nemzeti hatóság dönthet úgy, hogy az általa igazgatott térségben maga gondoskodik a személyszállítási közszolgáltatásokról, vagy azokat versenytárgyalási eljárás lefolytatása nélkül belső szolgáltatóra bízza. A méltányos versenyfeltételek biztosítása érdekében azonban szigorúan szabályozni kell a saját üzemeltetésű működtetés lehetőségét. Az integrált személyszállítási közszolgáltatást nyújtó illetékes hatóságnak vagy hatóságcsoportnak kell gyakorolnia a szükséges ellenőrzést, együttesen vagy tagjai által. Továbbá a szállítási szolgáltatásról maguk gondoskodó illetékes hatóságok vagy a belső szolgáltatók számára meg kell tiltani, hogy a szóban forgó hatóság területén kívül versenytárgyalási eljárásban vegyenek részt. A belső szolgáltatót ellenőrző hatóság számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy megtiltsa e szolgáltatónak a területén szervezett versenytárgyalási eljárásokban való részvételt. A belső szolgáltatók tevékenységeire vonatkozó korlátozások nem befolyásolják a vasúti szállítást érintő közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélésének lehetőségét, az egyéb kötöttpályás szállítási módok, például a metró vagy a villamos kivételével. Ezenfelül a vasúti szállításra vonatkozó közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélése nem érinti az illetékes hatóságok azon lehetőségét, hogy belső szolgáltató számára ítéljenek oda személyszállítási közszolgáltatási szerződéseket az egyéb kötöttpályás – például metró és villamos – szállítás terén.

(19)

Az alvállalkozásba adás hozzájárulhat a hatékonyabb személyszállításhoz, és lehetővé teszi a közszolgáltatási szerződést elnyert közszolgáltatótól eltérő vállalkozások részvételét. A közforrások legjobb felhasználása céljából azonban az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük a személyszállítási közszolgáltatásaik alvállalkozásba adására vonatkozó szabályok meghatározására, különösen belső szolgáltató által nyújtott szolgáltatások esetén. Az alvállalkozók továbbá nem akadályozhatók meg abban, hogy részt vegyenek bármely illetékes hatóság területén szervezett versenytárgyalási eljárásokban. Az illetékes hatóságnak vagy belső szolgáltatójának a közösségi joggal összhangban kell kiválasztania az alvállalkozót.

(20)

Amennyiben valamely hatóság úgy dönt, hogy egy közérdekű szolgáltatás ellátásával harmadik felet bíz meg, a közszolgáltatót – a Szerződés 43-49. cikkéből következően – a közbeszerzésekre és a koncessziókra vonatkozó közösségi joggal, valamint az átláthatóság és az egyenlő bánásmód elvével összhangban kell kiválasztania. E rendelet rendelkezései nem sértik különösen azon kötelezettségeket, amelyek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó irányelvek alapján a hatóságokat terhelik, amennyiben a közszolgáltatási szerződések ezen irányelvek hatálya alá tartoznak.

(21)

Egyes ajánlati felhívások esetében az illetékes hatóságoknak komplex rendszereket kell meghatározniuk és leírniuk. Ezeknek a hatóságoknak ezért – ilyen szerződések odaítélésekor – az ajánlatok benyújtását követően jogosultaknak kell lenniük a részletek megtárgyalására a lehetséges közszolgáltatók közül többel vagy mindegyikükkel.

(22)

A közszolgáltatási szerződések odaítélésére irányuló ajánlati felhívás nem kötelező, amennyiben a szerződés csekély összegre vagy távolságra vonatkozik. E tekintetben a nagyobb összegek vagy távolságok esetében az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük a kis- és középvállalkozások különleges érdekeinek figyelembevételére. Az illetékes hatóságok nem oszthatják fel a szerződéseket vagy hálózatokat a versenytárgyalási eljárás elkerülése érdekében.

(23)

Amennyiben fennáll a szolgáltatásnyújtás megszakadásának a kockázata, az illetékes hatóságoknak jogosultnak kell lenniük rövid távú sürgősségi intézkedések bevezetésére olyan új közszolgáltatási szerződés odaítéléséig, amely az e rendeletben meghatározott valamennyi odaítélési feltételnek megfelel.

(24)

A vasúti személyszállítási közszolgáltatás sajátos kérdéseket vet fel a beruházások súlya és az infrastruktúra költsége miatt. A Bizottság 2004 márciusában javaslatot nyújtott be a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló, 1991. július 29-i 91/440/EGK irányelv (6) módosítására annak érdekében, hogy nemzetközi személyszállítási szolgáltatások működtetése céljából a Közösség valamennyi vasúttársasága hozzáférjen valamennyi tagállam infrastruktúrájához. E rendelet célja a közszolgáltatási szerződések ellentételezésére és/vagy kizárólagos jogaira vonatkozó jogi keretének megteremtése, és nem a vasúti szolgáltatások piacának további liberalizációja.

(25)

A közszolgáltatások tekintetében ez a rendelet minden illetékes hatóság számára lehetővé teszi, hogy – közszolgáltatási szerződés összefüggésében – kiválassza a személyszállítási közszolgáltatást végző szolgáltatót. Tekintettel a tagállamok eltérő területi szerveződésére e téren, indokolt lehetővé tenni az illetékes hatóságok számára, hogy a vasúti közlekedés tekintetében közvetlenül ítéljenek oda közszolgáltatási szerződéseket.

(26)

A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítése során felmerült költségek fedezésére az illetékes hatóságok által nyújtott ellentételezést oly módon kell kiszámítani, hogy elkerüljék a túlkompenzációt. Amennyiben valamely illetékes hatóság versenyeztetés nélkül kíván odaítélni egy közszolgáltatási szerződést, akkor is be kell tartania azokat a részletes szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az ellentételezések összege megfelelő, továbbá tükrözik a hatékony és minőségi szolgáltatásra való törekvést.

(27)

A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének a személyszállítási közszolgáltatások iránti keresletre gyakorolt bármely hatásának a mellékletben foglalt számítási mód révén történő megfelelő figyelembevételével az illetékes hatóság és a közszolgáltató bizonyítani tudja, hogy a túlkompenzációt elkerülték.

(28)

Közszolgáltatási szerződések odaítélése céljából – a sürgősségi intézkedések és a csak kis távolságon való szolgáltatásra vonatkozó szerződések kivételével – az illetékes hatóságoknak legalább egy évvel korábban meg kell tenniük az erre vonatkozó szükséges tájékoztatási intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehetséges közszolgáltatók reagálni tudjanak.

(29)

A közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződésekre fokozottan vonatkozik az átláthatóság követelménye.

(30)

Mivel az illetékes hatóságoknak és a közszolgáltatóknak időre van szükségük ahhoz, hogy igazodni tudjanak e rendelet rendelkezéseihez, átmeneti szabályokról kell rendelkezni. A közszolgáltatási szerződések e rendeletnek megfelelő fokozatos odaítélése céljából a tagállamoknak hat hónappal az átmeneti időszak első felét követően jelentést kell benyújtaniuk a Bizottságnak az elért eredményekről. A Bizottság e jelentések alapján megfelelő intézkedéseket javasolhat.

(31)

Az átmeneti időszak alatt az illetékes hatóságok e rendelet intézkedéseit különböző időpontokban vezethetik be. Ezért ezen időszak alatt előfordulhat, hogy az e rendelet rendelkezései által még nem érintett piacokról származó közszolgáltatók olyan piacokon pályáznak közszolgáltatási szerződésekre, amelyeket gyorsabban nyitottak meg a szabályozott verseny számára. A közlekedési közszolgáltatási piac kiegyensúlyozatlan megnyitásának – arányos intézkedésekkel történő – elkerülése érdekében, az illetékes hatóságoknak jogosultaknak kell lenniük arra az átmeneti időszak második felében, hogy visszautasítsák azon szolgáltatók ajánlatait, amelyek közlekedési közszolgáltatásaik értékének több mint a felét nem e rendelettel összhangban nyújtják, feltéve hogy ezt az illetékes hatóságok megkülönböztetés nélkül alkalmazzák, és arról az ajánlati felhívás kihirdetése előtt határoztak.

(32)

A C-280/00 sz. Altmark Trans GmbH ügyben 2003. július 24-én hozott ítélete (7) 87-95. bekezdésében az Európai Közösségek Bírósága úgy határozott, hogy a közszolgáltatási ellentételezések nem képeznek a Szerződés 87. cikke szerinti előnyöket, feltéve hogy négy konjunktív feltétel teljesül. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, és fennállnak a Szerződés 87. cikke (1) bekezdése alkalmazásának általános feltételei, a közszolgáltatási ellentételezések a Szerződés 73., 86., 87. és 88. cikkének hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősülnek.

(33)

Szükségessé válhat a közszolgáltatási szerződések ellentételezésének bevezetése a szárazföldi személyszállítási ágazatban annak érdekében, hogy a közszolgáltatási feladatokért felelős vállalkozások olyan alapelvek alapján és olyan feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik a feladataik végrehajtását. Az ilyen ellentételezés bizonyos feltételek mellett a 73. cikk alapján összeegyeztethető lehet a Szerződéssel. Először is, azt olyan szolgáltatások nyújtásának a biztosítása érdekében kell odaítélni, amelyek a Szerződés szerinti általános érdekű szolgáltatások. Másodszor, a verseny indokolatlan torzulásainak elkerülése érdekében nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerült nettó költségek fedezéséhez szükséges mértéket, figyelembe véve az ezzel kapcsolatos bevételeket, valamint egy ésszerű nyereséget.

(34)

Az illetékes hatóságok által az e rendelet rendelkezéseinek megfelelően nyújtott ellentételezéseket ezért mentesíteni lehet a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében előírt előzetes bejelentési kötelezettség alól.

(35)

E rendelet az 1191/69/EGK rendelet helyébe lép; ez utóbbi rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni. Az árufuvarozási közszolgáltatások esetében hároméves átmeneti időszak könnyíti meg a Bizottság által a Szerződés 73., 86., 87. és 88. cikkével összhangban nem engedélyezett ellentételezés fokozatos megszüntetését. Bármely, az ezen új rendelet hatálya alá nem tartozó személyszállítási közszolgáltatás nyújtásával kapcsolatos olyan ellentételezésnek, amely esetében fennáll a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás kockázata, meg kell felelnie a Szerződés 73., 86., 87. és 88. cikkének, beleértve az Európai Közösségek Bíróságának bármely vonatkozó értelmezését és különösen a C-280/00 sz. Altmark Trans GmbH-ügyben hozott ítéletét. Az ilyen esetek vizsgálatakor ezért a Bizottságnak az e rendeletben megállapítottakhoz hasonló elveket, vagy adott esetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó egyéb jogszabályokat kell alkalmaznia.

(36)

Ez a rendelet kiterjed a vasúti, közúti és belvízi közlekedéshez nyújtott támogatásokról szóló, 1970. június 4-i 1107/70/EGK tanácsi rendelet (8) alkalmazási körére. Ez utóbbi rendelet elavultnak tekinthető, mivel a Szerződés 73. cikke alkalmazását anélkül korlátozza, hogy megfelelő jogalapot biztosítana a jelenlegi beruházási formák engedélyezésére, különösen a közlekedési infrastruktúra terén a köz- és a magánszféra partnerségén keresztül megvalósuló beruházásokkal kapcsolatban. Ezért a korábbi rendeletet hatályon kívül kell helyezni annak érdekében, hogy a Szerződés 73. cikkét megfelelően, az ágazat folyamatos fejlődésére figyelemmel lehessen alkalmazni, e rendelet vagy a vasúti vállalkozások elszámolásainak normalizálására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1969. június 26-i 1192/69/EGK tanácsi rendelet sérelme nélkül (9). A vonatkozó közösségi szabályok alkalmazásának további könnyítésére tekintettel a Bizottság 2006-ban javaslatot nyújt be a vasúti beruházással, többek között az infrastrukturális beruházással kapcsolatos állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásra.

(37)

A Bizottságnak jelentést kell készítenie az e rendelet végrehajtásának, valamint a személyszállítási közszolgáltatások nyújtásával – különösen a személyszállítási közszolgáltatások minőségével és a közszolgáltatási szerződések közvetlen odaítélésének hatásaival – kapcsolatos közösségi fejleményeknek az értékelése céljából. E jelentést, amennyiben szükséges, e rendelet módosítására irányuló megfelelő javaslatok kísérhetik,

a)

„személyszállítási közszolgáltatás”: a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatások;

b)

„illetékes hatóság”: valamely tagállam vagy tagállamok bármely hatósága vagy hatóságcsoportja, amely egy adott földrajzi területen hatáskörrel rendelkezik a személyszállítás területén való beavatkozásra, vagy ilyen hatáskörrel felruházott bármely szerv;

c)

„illetékes helyi hatóság”: bármely illetékes hatóság, amelynek földrajzi illetékessége nem országos;

d)

„közszolgáltató”: bármely köz- vagy magánvállalkozás vagy e vállalkozások csoportja, amely személyszállítási közszolgáltatásokat működtet, vagy bármely olyan közjogi szerv, amely személyszállítási közszolgáltatásokat nyújt;

e)

„közszolgáltatási kötelezettség”: valamely illetékes hatóság által annak érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el;

f)

„kizárólagos jog”: a közszolgáltatót egy konkrét útvonalon, hálózatban vagy területen, valamennyi más hasonló szolgáltató kizárásával, egyes személyszállítási közszolgáltatások működtetésére feljogosító jog;

g)

„közszolgáltatási ellentételezés”: bármely olyan – különösen pénzügyi – előny, amelyet az illetékes hatóság a közforrások terhére közszolgáltatási kötelezettség végrehajtásának időszaka alatt vagy ezen időszakhoz kapcsolódóan közvetlenül vagy közvetve nyújt;

h)

„közvetlen odaítélés”: közszolgáltatási szerződésnek egy adott közszolgáltató számára előzetes versenytárgyalási eljárás nélkül történő odaítélése;

i)

„közszolgáltatási szerződés”: egy vagy több olyan jogilag kötelező erejű aktus, amely megerősíti az illetékes hatóság és a közszolgáltató közötti megállapodást, amelynek értelmében a közszolgáltatóra ruházzák a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó személyszállítási közszolgáltatások kezelését és üzemeltetését; a szerződés – a tagállamok joga szerint – az illetékes hatóság által hozott határozat is lehet, amely:

j)

„érték”: a személyszállítás tekintetében valamely szolgáltatás, útvonal, közszolgáltatási szerződés vagy ellentételezési rendszer értéke, amely megfelel a közszolgáltató vagy közszolgáltatók héa nélküli teljes bevételének, beleértve a hatóságok által kifizetett, bármilyen jellegű ellentételezéseket is, valamint az olyan menetjegyek eladásából származó bevételeket, amelyeket nem fizetnek vissza a kérdéses illetékes hatóság számára;

k)

„általános szabály”: olyan intézkedés, amelyet valamely illetékes hatóság felelőssége alá tartozó adott földrajzi területen valamennyi azonos típusú személyszállítási közszolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazni kell;

l)

„integrált személyszállítási közszolgáltatások”: egy meghatározott földrajzi területen található, egyetlen információs rendszerrel, jegykiadó rendszerrel és menetrenddel rendelkező összekapcsolt szállítási szolgáltatások.

i.

egyértelműen meg kell határozniuk a közszolgáltató által teljesítendő közszolgáltatási kötelezettségeket és az érintett földrajzi területeket;

ii.

objektív és átlátható módon előre meg kell határozniuk azokat a paramétereket, amelyeket az ellentételezés túlkompenzációt elkerülő kiszámításához alapul kell venni. Az 5. cikk (2), (4), (5) és (6) bekezdésének megfelelően odaítélt közszolgáltatási szerződések esetében ezeket a paramétereket úgy határozzák meg, hogy az ellentételezés egyetlen esetben sem haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerült költségekre és elért bevételre gyakorolt nettó pénzügyi hatás fedezéséhez szükséges összeget, figyelembe véve az ezzel kapcsolatosan a közszolgáltató által megtartott bevételeket, valamint egy ésszerű nyereséget;

iii.

meg kell határozniuk a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó költségek megosztására vonatkozó szabályokat. Ezek a költségek különösen a személyzet, az energia, az infrastrukturális díjak, továbbá a személyszállítási szolgáltatások működtetéséhez szükséges, a közlekedési közszolgáltatásban használt járművek, gördülőállomány, valamint létesítmények karbantartása és javítása költségeit, továbbá az állandó költségeket és egy megfelelő tőkemegtérülést foglalhatnak magukban.

a)

annak megállapításához, hogy az illetékes helyi hatóság gyakorol-e ellenőrzést, olyan tényezőket kell figyelembe venni, mint az igazgatási, irányítási vagy felügyelő testületekben való képviselet mértéke, az alapszabályok erre vonatkozó előírásai, a tulajdon, a stratégiai döntésekre és az egyedi irányítási döntésekre gyakorolt tényleges hatás és ellenőrzés. A közösségi jognak megfelelően az e bekezdés szerinti ellenőrzés megvalósításának nem kötelező követelménye az, hogy az illetékes hatóság 100 %-os tulajdonnal rendelkezzen – különösen a köz- és magánszféra partnersége esetén –, feltéve hogy az állami befolyás meghatározó, és az ellenőrzés más kritériumok alapján megvalósítható;

b)

ezen bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a belső szolgáltató, és bármely olyan egység, amelyre ezen szolgáltató akár minimális befolyást is gyakorol, személyszállítási közszolgáltatási tevékenységét – a tevékenységnek a szomszédos helyi illetékes hatóságok területére belépő kimenő útvonalaktól vagy egyéb kisegítő elemeitől függetlenül – a helyi illetékes hatóság területén végzi, és nem vesz részt az illetékes helyi hatóság területén kívül szervezett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló versenytárgyalási eljárásokban;

c)

a b) ponttól eltérve a belső szolgáltató részt vehet méltányos versenytárgyalási eljárásokon a közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződésének lejártát megelőző két évben azzal a feltétellel, hogy végső határozat született a belső szolgáltató szerződésének hatálya alá tartozó személyszállítási közszolgáltatások méltányos versenytárgyalási eljárás keretében történő kiírására, és hogy a belső szolgáltató nem kötött egyéb, közvetlenül odaítélt közszolgáltatási szerződést;

d)

illetékes helyi hatóság hiányában, az a), b) és c) pontot kell alkalmazni valamely nemzeti hatóságra, amely eljár az adott földrajzi terület tekintetében, amely nem nemzeti terület, feltéve hogy a belső szolgáltató nem vesz részt személyszállítási közszolgáltatási szerződés odaítélésére irányuló olyan versenytárgyalási eljárásokban, amelyeket azon a területen kívül szerveztek, amelyre a közszolgáltatási szerződést odaítélték.

a)

az illetékes hatóság neve és címe;

b)

a tervezett odaítélési mód;

c)

a potenciálisan az odaítélés tárgyát képező szolgáltatások és területek.

a)

a szerződő fél neve és tulajdonosa;

b)

a közszolgáltatási szerződés időtartama;

c)

a végzendő személyszállítási szolgáltatások leírása;

d)

a pénzügyi ellentételezés paramétereinek leírása;

e)

minőségi célkitűzések;

f)

a lényeges eszközökkel kapcsolatos feltételek.

a)

2000. július 26-a előtt méltányos versenytárgyalási eljárás alapján;

b)

2000. július 26-a előtt méltányos versenytárgyalási eljárástól eltérő eljárás alapján;

c)

2000. július 26-tól és … (13) előtt, méltányos versenytárgyalási eljárás alapján;

d)

2000. július 26-tól és … (13) előtt, méltányos versenytárgyalási eljárástól eltérő eljárás alapján.

a)

az infrastruktúra-költségek felosztására vonatkozó közös előírások hatálybalépéséig, ahol olyan vállalkozásoknak nyújtanak támogatást, amelyeknek viselniük kell az általuk használt infrastruktúrával kapcsolatos költséget, míg más vállalkozásokra nem hárul hasonló teher. Az így nyújtott támogatás összegének meghatározásában azokat az infrastruktúra-költségeket kell figyelembe venni, amelyeket a versenyző közlekedési módoknak nem kell viselniük;

b)

amennyiben a támogatás célja a Közösség számára általában véve gazdaságosabb közlekedési rendszerek és technológiák kutatásának vagy kifejlesztésének az előmozdítása.

27.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 70/21

(1)

A személyek és az áruk Európai Unión belüli védelme érdekében a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok létrehozásával meg kell akadályozni a polgári légi járművek elleni jogellenes cselekményeket. E célt közös, a légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok és közös alapkövetelmények megállapítása, valamint az ezek betartásának nyomon követését szolgáló mechanizmusok kialakítása révén kell elérni.

(2)

A polgári légi közlekedés általános védelme érdekében meg kell teremteni a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én aláírt Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjait.

(3)

A polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) az Egyesült Államokban 2001. szeptember 11-én történt események nyomán született.

(4)

A 2320/2002/EK rendelet tartalmát felül kell vizsgálni az azóta szerzett tapasztalok fényében, és a rendeletet hatályon kívül kell helyezni és ezzel a rendelettel kell felváltani, amely a meglévő szabályok egyszerűsítésére, összehangolására és egyértelművé tételére, valamint a védelmi szintek javítására törekszik.

(5)

Mivel a folyamatosan fejlődő kockázatfelmérési módszereknek való megfelelés érdekében és az új technológiák bevezetését elősegítendő a védelmi intézkedések és eljárások elfogadása terén nagyobb rugalmasságra van szükség, e rendeletnek anélkül kell meghatároznia a polgári légi közlekedés jogellenes cselekmények elleni védelmét szolgáló intézkedések alapelveit, hogy a végrehajtás műszaki vagy eljárási részleteit kifejtené.

(6)

E rendeletet a tagállamok területén a polgári légi közlekedést kiszolgáló repülőterekre, az ilyen repülőtereken szolgáltatást nyújtó üzemeltetőkre, valamint a repülőterekre vagy azokon keresztül árut szállító és/vagy szolgáltatásokat nyújtó jogalanyokra kell alkalmazni.

(7)

A légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről és egyéb cselekményekről szóló, 1963-as Tokiói Egyezmény, a légi járművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről szóló, 1970-es Hágai Egyezmény, valamint a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló, 1971-es Montreali Egyezmény sérelme nélkül e rendeletnek rendelkeznie kell a közösségi légi fuvarozók légi járműveinek fedélzetén vagy járatai során alkalmazandó védelmi intézkedésekről is.

(8)

Valamennyi tagállam maga döntheti el, hogy az általa nyilvántartott légi járműveken és az általa engedélyezett légi fuvarozók légi járművein bevet-e a járatokon szolgáló hatósági védelmi kísérőket.

(9)

A polgári légi közlekedés különböző területein nem feltétlenül azonos a fenyegetettség szintje. A légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények megállapításakor a légi jármű méretét, a repülőtéri üzemeltetés jellegét és/vagy gyakoriságát is figyelembe kell venni, fenntartva az eltérések engedélyezésének lehetőségét.

(10)

Szintén lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok kockázatfelmérés alapján az e rendeletben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.

(11)

Harmadik országok megkövetelhetik az e rendeletben előírtaktól eltérő intézkedések alkalmazását az olyan járatok esetében, amelyek egy tagállami repülőtérről az adott harmadik országba vagy az adott harmadik országon keresztül közlekednek. Ugyanakkor a Közösség által kötött kétoldalú megállapodások sérelme nélkül meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a Bizottság megvizsgálja a harmadik ország által megkövetelt intézkedéseket.

(12)

Bár egy tagállamon belül akár két vagy több szervezet is foglalkozhat a légi közlekedés védelmével, minden egyes tagállamnak ki kell jelölnie egyetlen hatóságot, amely felelős a légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények végrehajtásának összehangolásáért és figyelemmel kíséréséért.

(13)

Minthogy meg kell határozni a légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények végrehajtásával kapcsolatos hatásköröket, és meg kell állapítani az üzemeltetők (üzemben tartók) és más jogalanyok részéről e célból szükséges intézkedéseket, valamennyi tagállamnak ki kell dolgoznia egy, a polgári légi közlekedés védelmét szolgáló nemzeti programot. Valamennyi, a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó repülőtéri üzemben tartónak, légi fuvarozónak és jogalanynak ki kell dolgoznia, alkalmaznia kell és fenn kell tartania továbbá egy olyan védelmi programot, amely révén megfelel mind e rendeletnek, mind az irányadó nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programoknak.

(14)

Az e rendeletnek és a nemzeti polgári légiközlekedés-védelmi programnak való megfelelés ellenőrzése érdekében minden tagállamnak ki kell dolgoznia egy nemzeti programot a polgári légiközlekedés-védelem minőség-ellenőrzésére, és annak végrehajtásáról is gondoskodnia kell.

(15)

E rendelet tagállamok általi végrehajtásának figyelemmel kísérése és a légi közlekedés védelmének javítását célzó ajánlások érdekében szükséges, hogy a Bizottság ellenőrzéseket végezzen, akár előzetes bejelentés nélkül is.

(16)

Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek a légi közlekedés védelmét szolgáló közös alapkövetelmények végrehajtása érdekében hozott közös intézkedéseket és eljárásokat, valamint érzékeny védelmi adatokat tartalmaznak, valamint a bizottsági ellenőrzésekről készült jelentéseket és a felelős hatóságok válaszait a Bizottság Eljárási Szabályzatának módosításáról szóló, 2001. november 29-i 2001/844/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (4) értelmében „EU minősített információ”-nak kell tekinteni. Ezek nem tehetők közzé, és csak azon üzemeltetők (üzemben tartók) és jogalanyok számára tehetők elérhetővé, akiknek ahhoz jogos érdeke fűződik.

(17)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.

(18)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy megállapítsa a 4. cikk (3) bekezdésében és a 9. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések elfogadásának feltételeit. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására vagy e rendelet új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(19)

Elő kell mozdítani az „egyszeri védelmi ellenőrzés”-hez vezető lépéseket az Európai Unión belüli valamennyi repülőjáraton.

(20)

E rendelet nem érinti a repülésbiztonságra – többek között a veszélyes áruk szállítására – vonatkozó szabályok alkalmazását.

(21)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókat. E szankcióknak – amelyek polgári vagy közigazgatási jellegűek lehetnek – hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(22)

A repülőtérről szóló, 1987. december 2-án Londonban tett együttes nyilatkozat helyébe a Gibraltárral kapcsolatos párbeszéd fórumának első miniszteri ülésén, 2006. szeptember 18-án Cordobában elfogadott, a gibraltári repülőtérről szóló miniszteri nyilatkozat lép, és az annak való teljes megfelelést az 1987-es nyilatkozatnak való megfelelésnek kell tekinteni.

(23)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét és a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 17. függelékének egységes értelmezési alapjainak megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a rendelet léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

a)

a légi közlekedés védelmét szolgáló közös szabályok és közös alapkövetelmények meghatározása;

b)

az ezek betartásának figyelemmel kísérését szolgáló mechanizmusok kialakítása.

a)

a tagállamok területén elhelyezkedő valamennyi repülőtérre vagy azok részeire, amelyeket nem kizárólag katonai célokra használnak;

b)

az a) pontban említett repülőtereken szolgáltatást nyújtó minden üzemeltetőre (üzemben tartóra), beleértve a légi fuvarozókat is;

c)

a légiközlekedés-védelmi követelményeket alkalmazó valamennyi jogalanyra, amely a repülőtér területén belül vagy kívül található helyszínen működik és az a) pontban említett repülőterekre vagy azokon keresztül árut szállít és/vagy szolgáltatásokat nyújt.

1.

„polgári légiközlekedés”: bármilyen, polgári légi jármű által végzett légiközlekedési művelet, kivéve a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 3. cikkében említett állami légi járművek általi műveletek;

2.

„légi közlekedés védelme”: a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelmét célzó intézkedések, valamint emberi és anyagi erőforrások összessége;

3.

„üzemeltető”: légiközlekedési szállítási tevékenységben részt vevő, vagy ilyet felajánló személy, szervezet vagy vállalkozás;

4.

„légi fuvarozó”: érvényes működési engedéllyel, vagy azzal egyenértékű okmánnyal rendelkező légiközlekedési vállalkozás;

5.

„közösségi légi fuvarozó”: egy tagállam által a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló 1992. július 23-i 2407/92/EGK tanácsi rendelettel (6) összhangban kiadott érvényes működési engedéllyel rendelkező légiközlekedési vállalkozás;

6.

„jogalany”: az üzemeltetőtől eltérő személy, szervezet vagy vállalkozás;

7.

„tiltott tárgyak”: jogellenes cselekmény elkövetésére alkalmas fegyverek, robbanószerkezetek vagy egyéb veszélyes készülékek, tárgyak vagy anyagok;

8.

„átvizsgálás”: a tiltott tárgyak azonosítására és/vagy kimutatására szolgáló műszaki vagy egyéb eszközök alkalmazása;

9.

„védelmi ellenőrzés”: olyan eszközök alkalmazása, amellyel a tiltott tárgyak bevitele megakadályozható;

10.

„belépési ellenőrzés”: olyan eszközök alkalmazása, amelyekkel az illetéktelen személyek és/vagy járművek belépése megakadályozható;

11.

„légi oldal”: valamely repülőtér mozgásterülete, a szomszédos területek, valamint épületek vagy azok részei, ahová a belépés korlátozott;

12.

„földi oldal”: a repülőtér légi oldallal szomszédos területei és épületek vagy azok részei;

13.

„szigorított védelmi terület”: a légi oldalon lévő olyan területek, ahová a belépés korlátozott, továbbá légiközlekedés-védelmi követelmények vannak érvényben;

14.

„elkülönített terület”: olyan terület, amelyet belépési ellenőrzés választ el a szigorított védelmi területtől, vagy – amennyiben maga is szigorított védelmi terület – a repülőtér egyéb szigorított védelmi területeitől;

15.

„védelmi háttérellenőrzés”: a szigorított védelmi területekre kíséret nélküli belépésre való jogosultság megállapításának részeként valamely személy személyazonosságának – és annak részeként bűnügyi múltjának – dokumentált ellenőrzése;

16.

„átszálló utasok, átrakandó poggyász, áru vagy postai küldemény”: olyan utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény, amely másik légi járművön utazik tovább, mint amelyen érkezett;

17.

„tranzitutasok, tranzitpoggyász, tranzitáru, tranzit postai küldemény”: olyan utasok, poggyász, áru vagy postai küldemény, amely ugyanazon a légi járművön utazik tovább, mint amelyen érkezett;

18.

„potenciálisan rendzavaró utas”: olyan utas, akit kitoloncoltak, aki belépésre bevándorlási okokból nem jogosult vagy aki törvényes őrizet alatt áll;

19.

„kézipoggyász”: a légi jármű utasterében történő szállításra szánt poggyász;

20.

„feladott poggyász”: a légi jármű csomagterében történő szállításra szánt poggyász;

21.

„kísért feladott poggyász”: a légi jármű csomagterében való szállításra elfogadott olyan feladott poggyász, amelynek feladója a fedélzeten van;

22.

„légifuvarozói postai küldemény”: olyan postai küldemény, amelynek feladója és címzettje is légi fuvarozó;

23.

„légifuvarozói anyagok”: olyan anyagok, amelyek feladója és címzettje is légi fuvarozó, vagy amelyeket légi fuvarozó használ;

24.

„postai küldemény”: az Egyetemes Postaegyesület szabályaival összhangban a postaszolgálatok részére átadott és általuk történő kézbesítésre szánt levélküldemények és egyéb tárgyak, amelyek nem minősülnek légifuvarozói postai küldeménynek;

25.

„áru”: légi járművön történő szállításra szánt bármely vagyontárgy, kivéve a poggyászt, a postai küldeményt, a légifuvarozói postai küldeményt, a légifuvarozói anyagokat és a fedélzeti ellátmányt;

26.

„meghatalmazott ügynök”: légi fuvarozó, ügynök, szállítmányozó vagy egyéb olyan jogalany, aki az áru vagy a postai küldemény tekintetében biztosítja a védelmi ellenőrzéseket;

27.

„ismert szállító”: az áru vagy postai küldemény saját költségére történő szállításának kezdeményezője, akinek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy az áru vagy postai küldemény bármilyen légi járművön szállítható legyen;

28.

„listás szállító”: az áru vagy postai küldemény saját költségére történő szállításának kezdeményezője, akinek eljárásai megfelelnek olyan közös védelmi szabályoknak és követelményeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy az áru, illetve postai küldemény kizárólag árut szállító, illetve kizárólag postai küldeményt szállító légi járművön szállítható legyen;

29.

„légi jármű védelmi ellenőrzése”: a légi jármű azon belső részeinek alapos átvizsgálása, amelyekhez az utasok hozzáférhettek, valamint a csomagtér átvizsgálása tiltott tárgyak és a légi jármű elleni jogellenes cselekmények felderítése céljából;

30.

„légi jármű védelmi átvizsgálása”: a légi jármű belsejének és hozzáférhető külsejének alapos átvizsgálása tiltott tárgyak és a légi jármű elleni jogellenes cselekmények felderítése céljából;

31.

„hatósági védelmi kísérő”: a légi járművön utazó, a légi fuvarozót engedélyező állam alkalmazásában álló személy, akinek feladata, hogy megvédje a légi járművet és annak utasait a jogellenes cselekményektől.

a)

az átvizsgálás, belépési ellenőrzés és egyéb védelmi ellenőrzések módszerei;

b)

a légi járművek védelmi ellenőrzése és védelmi átvizsgálásának módszerei;

c)

tiltott tárgyak;

d)

a berendezésekre vonatkozó teljesítménykövetelmények és azok ellenőrzési vizsgálatai;

e)

a személyzet felvétele és képzése;

f)

a szigorított védelmi területek kritikus részeinek meghatározása;

g)

a meghatalmazott ügynökök, ismert szállítók és listás szállítók kötelezettségei és a rájuk vonatkozó jóváhagyási eljárás;

h)

olyan személyek, áruk és légi járművek, akiknek vagy amelyeknek tényszerű okokból különleges védelmi eljáráson kell átesniük, vagy éppen ellenkezőleg, mentesülnek az átvizsgálás, a belépési ellenőrzés vagy más védelmi ellenőrzés alól.

a)

az érintett tagállam az 5. cikkel összhangban alkalmazza a szóban forgó intézkedéseket; vagy

b)

a harmadik ország követelménye egy adott időpontban egy adott járatra korlátozódik.

a)

az adott tagállam által az 5. cikk értelmében alkalmazott védelmi intézkedések; és/vagy

b)

a szolgáltatást nyújtó repülőtéren alkalmazandó helyi eljárások.

a)

a 4. cikk (2) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésében, az 5. cikk (1) bekezdésében és a 6. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések és eljárások, amennyiben érzékeny védelmi adatokat tartalmaznak;

b)

a 13. cikk (3) bekezdésében említett bizottsági ellenőrzésekről készült jelentések és a felelős hatóságok válaszai.