(1)

2016. október 26-án kelt levelében (2) a Síminn hf. (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Orkuveita Reykjavíkur (a továbbiakban: OR) által a Gagnaveita Reykjavíkur (a továbbiakban: GR) (3) elnevezésű leányvállalata részére nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban.

(2)

A Hatóság a 086/19/COL számú határozattal (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) (4) hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett. Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását megelőző eljárást a határozat 2. szakasza ismerteti.

(3)

A Hatóság a következő négy intézkedés (a továbbiakban együttesen: az intézkedések) (5) tekintetében indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást:

1. intézkedés: a GR nem fizetett piaci kamatot az OR részére a kamatfizetés ideiglenes felfüggesztése révén szerzett előny után;

2. intézkedés: az OR által a GR-nek nyújtott közvetett finanszírozás az Ölfus területén létesítendő száloptikás hálózat kiépítéséhez;

3. intézkedés: az OR rövid távú kölcsönöket adott a GR-nek;

4. intézkedés: a GR által a magánhitelezőkkel kötött kölcsönszerződésekben feltételként szerepelt, hogy az OR többségi tulajdonosa marad a GR-nek.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság előzetesen úgy ítélte meg, hogy az intézkedések állami támogatásnak minősülnek, és kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az intézkedések összeegyeztethetők-e az EGT-megállapodás működésével. Az intézkedések részletesebb ismertetését a 2.4. szakasz tartalmazza.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 113. pontjában a Hatóság felkérte az izlandi hatóságokat, hogy 2020. január 6-ig nyújtsák be észrevételeiket. A Hatóság emellett érdemi összefoglalót tett közzé, és felkérte az érdekelt feleket, hogy e közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsák be észrevételeiket (6).

(6)

2020. március 5-én kelt levelükben (7) az izlandi hatóságok benyújtották az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket a GR-től és az OR-től kapott, 2020. március 4-én kelt levél formájában, annak mellékleteivel együtt (8). Más érdekelt fél nem nyújtott be észrevételeket a Hatósághoz.

(7)

2021. november 4-én kelt levelében a Hatóság hivatalos tájékoztatási kérelmet küldött az izlandi hatóságoknak (9). Az izlandi hatóságok 2023. január 14-én kelt levelükben (10) válaszoltak a kérelemre, majd 2022. január 21-én kelt levelükben (11) további információkat nyújtottak be.

(8)

2023. március 14-én kelt levelében a Hatóság további tájékoztatást kért az izlandi hatóságoktól (12). Az izlandi hatóságok 2023. április 25-én kelt levelükben válaszoltak erre a kérésre (13). 2023. június 9-én kelt levelükben az izlandi hatóságok további pontosításokat nyújtottak be (14).

(9)

A GR egy 2007-ben alapított távközlési társaság, amely az OR kizárólagos tulajdonában van (15). Az OR a 139/2001. sz. törvény alapján létrehozott közvállalkozás (16), amely Reykjavík, Akranes és Borgarbyggð település tulajdonában van (17). A GR független vállalkozásként jött létre annak érdekében, hogy eleget tegyen az Izlandi Postaügyi és Távközlési Hatóság (a továbbiakban: PTH) (18) által az OR versenypiaci és nem versenypiaci tevékenységének szétválasztására vonatkozóan megszabott követelményeknek (19).

(10)

Különböző leányvállalatain keresztül az OR villamos energia, fűtésre használt geotermikus víz, hideg víz szolgáltatása, valamint szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatások nyújtása területén tevékenykedik (20). Leányvállalata, a GR (21) távközlési és adatátviteli hálózatot működtet Izlandon. Száloptikás hálózatához nagykereskedelmi hozzáférést biztosít a különböző vezetékes széles sávú és adatátviteli szolgáltatásokat nyújtó kiskereskedelmi szolgáltatók számára.

(11)

A panaszos egy vállalat, amely távközlési megoldásokat nyújt Izlandon. Ez lakossági és vállalati ügyfeleknek nyújtott mobil és vezetékes széles sávú szolgáltatásokat foglal magában. A panasz Hivatalhoz történő benyújtása idején a panaszos a Míla (22) – egy vállalat, amely az egész országra kiterjedő távközlési hálózatot birtokol és üzemeltet – anyavállalata volt.

(12)

2021. július 1-jéig a PTH távközlés területén gyakorolt hatáskörét a Postaügyi és Távközlési Hatóságról szóló 69/2003. sz. törvény (23) határozta meg, amely végrehajtja az uniós szabályozási keretet (24). A PTH biztosítja többek között, az elektronikus hírközlésről szóló 81/2003. sz. törvény (a továbbiakban: az elektronikus hírközlésről szóló törvény) (25) 36. cikkével összhangban, hogy nem versenypiaci ágazatokból származó bevételekből ne támogassanak a versenypiaci távközlési ágazatban végzett tevékenységeket.

(13)

Az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkének végrehajtása során a PTH feladatai közé tartozik az OR által a távközlési piacon végrehajtott beruházások, valamint a GR és az OR közötti üzleti kapcsolatok ellenőrzése. Ilyen célú vizsgálatait a PTH akár hivatalból, akár az érdekelt felek panasza alapján megindíthatja. Emellett a GR köteles egyes intézkedéseket – például a részvénytőke-emelést (26) – bejelenteni a PTH-nak előzetes jóváhagyás megszerzése érdekében, és akkor vehetnek részt ilyen ügyekben, ha igazolják, hogy jogos érdekük fűződik az ügy kimeneteléhez (27).

(14)

Az OR és a GR 2007. március 8-án keretmegállapodást írt alá (a továbbiakban: keretmegállapodás) (28). A keretmegállapodás több függeléket tartalmaz, köztük a „Külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződés” című 4. függeléket (a továbbiakban: függelék), amely az OR által a GR részére nyújtott kölcsönt szabályozta (29). A Hatóság az említett dokumentumokra a „keretmegállapodás” és a „függelék” fordulattal hivatkozik.

(15)

A keretmegállapodás és a függelék szerint a GR-nek a kölcsönt tizenkét éves visszafizetési időszak alatt, 24 esedékességi napon, minden év május 1-jén és november 1-jén kellett visszafizetnie az OR részére. Az első 14 esedékességi napon csak kamatot kellett fizetni. A kamatfizetés első esedékességi napja 2007. november 1. volt. A tőkeösszeg visszafizetését csak 2014. november 1-jén kellett elkezdeni, majd ezt követően minden év május 1-jén és november 1-jén volt esedékes. A tervek szerint mind a kamat, mind a tőkeösszeg visszafizetésének utolsó esedékességi időpontja 2019. május 1. volt.

(16)

A PTH 2008. december 30-i 32/2008. sz. határozatában (30) leszögezte, hogy a keretmegállapodásban és a függelékben szereplő hitelezési időszakot le kell rövidíteni tizenkét évről öt évre. A kamat esedékességi időpontjainak az eredetileg aláírt függelékben foglaltakhoz hasonlónak kell lenniük, a tőkeösszeget pedig 2012. május 1-jén kell rendezni.

(17)

2009. október 1-jén a GR és az OR aláírt egy mellékletet, amelyben a keretmegállapodás és a függelék időtartamát 12 évről 5 évre módosították. Ez összhangban állt a PTH 32/2008. sz. határozatával. A mellékletben 2012 májusát jelölték meg végső lejárati napként, és leszögezték, hogy a hitelfelvevőnek 2012. május 1-jéig teljes egészében vissza kell fizetnie az adósságot és a felhalmozódott kamatokat.

(18)

2009. november 25-én a GR mint hitelfelvevő hitelkeret formájában kölcsönszerződést (a továbbiakban: hitelkeret-megállapodás) (31) kötött az NBI Ltd.-vel (korábban Landsbankinn) mint hitelezővel. A hitelkeret-megállapodásban szereplő összeg 1 400 millió ISK volt, a lejárat napjaként pedig 2011. július 15-ét jelölték meg (32).

(19)

A hitelkeret-megállapodás 12. cikkének k) pontjában foglalt rendelkezés megtiltotta a hitelfelvevő számára törlesztőrészletek és/vagy hitelkamatok visszafizetését a megállapodás időtartama alatt. Ez azt jelentette, hogy a keretmegállapodás és a függelék szerinti kamatokat a hitelkeret-megállapodás rendelkezései szerint nem fizethették mindaddig, amíg a hitelkeret-megállapodás érvényben volt.

(20)

Ezért a GR által a keretmegállapodás és a függelék alapján az OR javára teljesített kifizetéseket felfüggesztették a hitelkeret-megállapodás időtartamára, egészen pontosan 2011. július 15-ig. Ezen időpontot követően a korlátozások már nem voltak alkalmazandók, mivel a hitelkeret-megállapodás már nem volt érvényben.

(21)

Minden módosításhoz szükség volt az OR – mint a GR keretmegállapodás és függelék szerinti hitelezője – hozzájárulására.

(22)

A kamatfizetésnek a keretmegállapodás és a függelék szerinti felfüggesztése az OR és a GR közötti eredeti megállapodás módosítását vonta maga után. Ezekhez a módosításokhoz tehát szükség volt az OR – mint az említett megállapodás szerinti hitelező – hozzájárulására. 2009. október 14-én a GR levelet küldött az OR-nek (33), amelyben azt kérte, hogy hagyja jóvá a kamatfizetéseknek a keretmegállapodás és a függelék szerinti felfüggesztését (34). Ebben a levélben azt is feltüntette, hogy a hitelkeret-megállapodás végső lejárati időpontja 2011. július 15.

(23)

2009. október 16-án az OR igazgatótanácsa elfogadta a hitelkeret-megállapodás feltételeit (35). 2009. október 19-én az OR levelet (36) küldött a GR-nek, amelyben bejelentette a kamatfizetések felfüggesztésének jóváhagyását. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az OR beleegyezett a keretmegállapodás és a függelék alapján 2009. november 1-jén, 2010. május 1-jén, 2010. november 1-jén és 2011. május 1-jén esedékes kamatfizetések felfüggesztésébe.

(24)

A felfüggesztett kamatfizetések időpontjai és összegei a következők voltak: 2009. november 1. – 81 240 732 ISK; 2010. május 1. – 61 415 704 ISK; 2010. november 1. – 55 994 167 ISK és 2011. május 1. – 62 994 280 ISK.

(25)

A PTH 2010. szeptember 7-i 25/2010. sz. határozatában (37) leszögezte, hogy a hitelkeret-megállapodás 12. k) pontja sérti az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkét, valamint a PTH korábbi, 2006. november 13-i 10/2006. sz. és 2008. december 30-i 32/2008. sz. határozatait. 25/2010. sz. határozatával a PTH előírta a GR számára, hogy a keretmegállapodással és a függelékkel összhangban teljesítse a kamatfizetéseket az OR felé.

(26)

A PTH 25/2010. sz. határozata meghozatalának időpontjában a GR már teljesítette az említett határozatban előírt kötelezettségeket, mivel a GR már teljesítette a szóban forgó két kamatkifizetést az OR felé. Konkrétabban, a 2009. november 1-jén esedékes kamatfizetésre 2009. december 16-án került sor (44 nappal a kifizetés felfüggesztése után), a 2010. május 3-án esedékes kamatot pedig 2010. augusztus 30-án (120 nappal a kifizetés felfüggesztése után) fizették ki (38). Amint azt az izlandi hatóságok kifejtették, a GR ezeket a kamatkifizetéseket a PTH 25/2010. sz. határozatának elfogadása előtt teljesítette, a PTH-val az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkének alkalmazását illetően folytatott levelezése alapján (39).

(27)

A másik két, 2010. november 1-jén és 2011. május 1-jén esedékes kamatfizetést soha nem függesztették fel, mivel a PTH határozatát e kamatok esedékességi időpontja előtt fogadták el.

(28)

A PTH egyik határozatában sem kötelezte a GR-t arra, hogy számítsa ki és fizesse meg a szóban forgó kamatfizetések felfüggesztésének ideje alatt felhalmozódott kamatokat, és a GR ezt gyakorlatilag nem is tette meg.

(29)

Az eljárás megindításáról szóló határozat 97. pontjában a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a GR az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében gazdasági előnyhöz jutott azzal, hogy nem fizetett piaci kamatot azon előny után, amelyet a kamatfizetések ideiglenes felfüggesztése révén szerzett.

(30)

2006. április 28-án az OR és Ölfus település önkormányzata (a továbbiakban: Ölfus) megállapodást írt alá (a továbbiakban: ÖRA-megállapodás) (40) az Ölfus Rekultivációs Alap (a továbbiakban: ÖRA) létrehozásáról.

(31)

Az ÖRA-megállapodás értelmében az OR kötelezettséget vállalt arra, hogy hat éven keresztül évi 12,5 millió ISK-t fizet be az ÖRA-ba. Az ÖRA-megállapodásban foglaltak szerint az ÖRA célja a település erőművek által megzavart földterületeinek rekultivációja, valamint általában a település földterületeinek javítása volt. Az ÖRA-megállapodásban az OR kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy támogatja egy száloptikás hálózat kiépítését Ölfus településen.

(32)

2007. október 25-én Ölfus jóváhagyta az ÖRA mint külön irányítással rendelkező alap létrehozását, és a jóváhagyó határozatban rögzítette, hogy Ölfus az ÖRA kizárólagos tulajdonosa. Az ÖRA igazgatótanácsa három igazgatóból állt. Közülük két igazgatót Ölfus, egyet pedig az OR jelölt ki. Az ÖRA igazgatótanácsának határozatait a többségi szavazási szabály alapján hozták meg, amely az izlandi jogszabályok szerint a szavazás általános elve (41).

(33)

2014. január 31-én az OR és Ölfus megállapodást írt alá projektek megvalósításáról az ÖRA-megállapodás keretében. A megállapodás értelmében az OR minden jogáról lemondott, és a jogait, valamint az ÖRA kezelésével kapcsolatos kötelezettségét és feladatait Ölfusra ruházta át (42).

(34)

2014. január 31-én a GR és Ölfus megállapodást kötött egy száloptikás széles sávú hálózat Ölfus területén történő kiépítéséről és üzemeltetéséről (a továbbiakban: 2014. évi száloptikás széles sávú hálózatról szóló megállapodás). A megállapodás 8. cikke szerint Ölfusnak kellett fizetnie e széles sávú hálózat kiépítéséért, üzemeltetéséért, igazgatásáért és az azon történő szolgáltatásnyújtásért. Ölfusnak így 80 millió ISK-t kellett kifizetnie három részletben 2014. június 1. és augusztus 1. között (43). A hálózat kiépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos egyéb költségeket és kiadásokat a GR-nek kellett viselnie.

(35)

2014. február 5-i sajtóközleményében Ölfus bejelentette az ÖRA megszüntetését és pénzeszközei rendeltetésének módosítását (44).

(36)

2014. május 23-án Ölfus állásfoglalást fogadott el az ÖRA megszüntetéséről. Az állásfoglalás szerint Ölfusnak feltétel nélküli joga volt arra, hogy az ÖRA korábbi pénzeszközeiből tőkét biztosítson a településen megvalósított más projektekhez (45).

(37)

2015. június 2-án a PTH elfogadta a 11/2015. sz. határozatot (46), amelyben azt vizsgálta, hogy az ÖRA korábbi pénzeszközeit, amelyek eredetileg az OR-től származtak, az Ölfus és a GR közötti megállapodáson keresztül bocsátották-e a GR rendelkezésére. A PTH azt is vizsgálta, hogy Ölfus az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkével ellentétes módon ruházta-e a széles sávú hálózat tulajdonjogát a GR-re.

(38)

A PTH úgy határozott, hogy a GR-nek vissza kell térítenie Ölfus részére a 2014. évi száloptikás széles sávú hálózatról szóló megállapodás alapján teljesített kifizetéseket. A PTH készpénzben történő visszatérítést javasolt, illetve alternatív megoldásként javasolta, hogy Ölfus kapjon tulajdoni érdekeltséget a széles sávú hálózatban. Ez utóbbi esetben a tulajdonosi érdekeltség értékének meg kell egyeznie az Ölfus által a megállapodás alapján nyújtott tőke-hozzájárulással, a piaci viszonyok alapján meghatározott elvárt megtérülési ráta mellett (47).

(39)

2015. december 3-án a PTH-val a 11/2015. sz. határozatnak való megfelelésről folytatott információcserét követően a GR benyújtotta a PTH-nak a széles sávú hálózat tulajdonjogára, üzemeltetésére és lízingjére vonatkozó megállapodás tervezetét. A PTH és a GR közötti további információcserét (48) követően a PTH 2016. május 26-án kelt levelében (49) megállapította, hogy a megállapodástervezet összhangban van az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkével. A PTH továbbá úgy vélte, hogy a szóban forgó pénzeszközöket Ölfus és nem az OR bocsátotta a GR rendelkezésére (50).

(40)

2016. november 25-én Ölfus és a GR megállapodást írt alá a széles sávú hálózatok tulajdonjogáról, üzemeltetéséről és lízingjéről (51). A megállapodás tartalma megegyezik a PTH által értékelt tervezet tartalmával. E megállapodás 2. cikke rendelkezik a tőke-hozzájárulás visszatérítéséről a hálózatban fennálló tulajdonosi érdekeltség formájában, az Ölfus által a kiépítéshez nyújtott hozzájárulás aránya alapján (52).

(41)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a GR előnyhöz jutott azáltal, hogy közvetve forrásokat kapott az OR-től az Ölfus területén létesítendő száloptikás hálózat kiépítéséhez. A szóban forgó pénzeszközök a 2.4.2. szakaszban ismertetett pénzeszközök.

(42)

2015. április 20-án (53) és 2015. július 7-én kelt levelében (54) a GR érdeklődött afelől, hogy a GR részvétele az OR által kezelt számla-összevezetésben összhangban áll-e az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkével, amire a PTH megerősítő választ adott.

(43)

2016. december 1-jén a GR és az OR megállapodást írt alá, amely lehetővé tette a GR számára a számla-összevezetéshez való hozzáférést (55).

(44)

2019. március 20-án a PTH 3/2019. sz. határozatában (56) leszögezte, hogy a GR részére az OR számla-összevezetéséből nyújtott rövid távú hitelezés nem felelt meg az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkének. A PTH úgy ítélte meg, hogy mivel nem tükrözte a piaci feltételeket, a számla-összevezetésből származó kölcsön megsértette a PTH 2006. november 13-i 10/2006. sz. határozatát (57), ezáltal pedig az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkét.

(45)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a GR előnyhöz jutott azáltal, hogy a közös számla-összevezetésből származó rövid távú kölcsönöket kapott az OR-től.

(46)

A 4. intézkedés az OR által a GR-nek nyújtott kölcsönök magánhitelezőktől származó kölcsönökkel való helyettesítésére vonatkozik. A szóban forgó, magánhitelezőktől származó kölcsönök olyan feltételt tartalmaztak, amely szerint az OR GR-ben lévő tulajdonrészének 50 % alá csökkenése feljogosította a hitelezőt arra, hogy visszafizetést követeljen, felmondja a kölcsönszerződést vagy a kölcsönt lejártnak nyilvánítsa (a továbbiakban: az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés). A panaszos szerint a magánhitelező által alkalmazott kamatlábakat e rendelkezés miatt folyamatosan a piaci szint alatt határozták meg.

(47)

3/2019. sz. határozatában a PTH úgy ítélte meg, hogy e rendelkezéssel a magánhitelezők az OR tulajdonjogát a kölcsönszerződésekhez kötötték annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a nemteljesítés valószínűségét (58). Ennélfogva a PTH úgy ítélte meg, hogy a rendelkezés előnyösebb hitelfeltételekhez vezethetett (59).

(48)

Végső soron a PTH úgy határozott, hogy a GR magánhitelezőkkel kötött kölcsönszerződései nem tartalmazhatnak az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezést. Az eljárás megindításáról szóló határozat 97. pontjában a Hatóság előzetesen úgy ítélte meg, hogy a GR előnyhöz juthatott az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés beillesztésével a magánhitelezőkkel kötött kölcsönszerződésekbe.

(49)

Észrevételeikben az izlandi hatóságok rámutatnak arra, hogy csak a 2009. november 2-án és a 2010. május 3-án esedékes kamatfizetést függesztették fel. Ezeket a kamatfizetéseket végül az esedékesség időpontját követően 44, illetve 120 nappal teljesítették. Az OR részéről történő kifizetéseket azóta nem függesztették fel, illetve nem tértek el a kölcsönszerződések feltételeitől.

(50)

A szóban forgó intézkedés arra vonatkozik, hogy nem fizetnek piaci kamatot azon előny után, amelyet az OR a kamatfizetések ideiglenes felfüggesztése révén szerzett. Az izlandi hatóságok elismerik, hogy ez mentesíti a hitelfelvevőt egy gazdasági teher alól, és olyan tőkét szabadít fel, amelyet egyébként a kifizetésekhez használnának fel, és ez elvben előnyt jelenthetne.

(51)

Az izlandi hatóságok által a kifizetés napjáig ténylegesen felfüggesztett két kamatkifizetésre vonatkozóan benyújtott számítások szerint a Hatóság referencia-kamatlábakról és leszámítolási kamatlábakról szóló iránymutatásában (60) meghatározott kamatláb alkalmazásával számított kamat összege 13 212 965 ISK / 94 588 EUR. Az izlandi hatóságok úgy ítélték meg, hogy ez az összeg csekély összegű támogatásnak tekinthető (61). Az izlandi hatóságok megerősítették továbbá, hogy a kedvezményezett nem részesült más csekély összegű támogatásban.

(52)

Az izlandi hatóságok azzal érvelnek továbbá, hogy a 3. jegyzőkönyv II. részének 15. cikkében meghatározott 10 éves elévülési idő eltelt. Mivel a felfüggesztett kamatokat 2009. december 16-án és 2010. augusztus 30-án kifizették, az izlandi hatóságok úgy vélik, hogy az elévülési idő már lejárt a 4. intézkedés tekintetében. Véleményük szerint a panaszos 2016. október 26-i levelét követően a Hatósággal folytatott kommunikáció nem tekinthető a Hatóság által tett intézkedésnek, ami megszakítaná az elévülési időt.

(53)

Észrevételeikben az izlandi hatóságok azzal érvelnek, hogy az intézkedés nem tulajdonítható az OR-nek. Az OR nem játszott szerepet sem közvetlenül, sem közvetve (például az ÖRA igazgatótanácsán keresztül) az ÖRA megszüntetésében és pénzeszközei elhelyezésében. Valójában nem az OR, hanem inkább Ölfus döntött arról, hogy 80 millió ISK-t kifizetnek a GR részére.

(54)

Az izlandi hatóságok úgy vélik, hogy a Hatóság tévedett, amikor azt állította, hogy „az OR közös ellenőrzést gyakorolt az ÖRA felett az önkormányzati képviselőkkel együtt” (62), mivel az ÖRA igazgatótanácsának döntését többségi szavazással hozták meg, úgy, hogy az OR képviselőjének nem volt vétójoga. A Hatóság azt is tévesen állította, hogy „2014-ben az ÖRA úgy döntött, hogy forrásait felhasználja egy száloptikás hálózat GR általi kiépítésének a finanszírozására” (63). Ölfus önkormányzata, mint az ÖRA kizárólagos tulajdonosa, úgy döntött, hogy megszünteti az ÖRA-t és rendelkezik annak pénzeszközei felett. Az izlandi hatóságok megjegyzik, hogy a PTH is úgy vélte, hogy a forrásokat a település bocsátotta rendelkezésre (64).

(55)

Az izlandi hatóságok továbbá úgy vélik, hogy mindenesetre sor került a szóban forgó intézkedés visszafizetésére, tehát már megvalósult az állami támogatás visszakövetelése. A visszafizetés a PTH 11/2015. sz. határozatával összhangban történt, és a GR azt teljes egészében visszafizette Ölfus önkormányzatának. Ez magában foglalja mind az egyes kifizetések tőkeösszegét, mind pedig a piaci feltételek melletti megtérülési rátát. Az izlandi hatóságok állítása szerint ez tükröződik a hálózatban fennálló tulajdonosi részesedések százalékos arányában, ami Ölfus önkormányzat esetében 78 %-os tulajdonosi részesedést jelent.

(56)

Amennyiben a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az intézkedést nem követelték vissza teljes mértékben, az izlandi hatóságok azt állítják, hogy az intézkedés összeegyeztethető az EGT-megállapodás működésével, akár annak 59. cikkének (2) bekezdése, akár 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében. Az izlandi hatóságok mindkét említett cikkel kapcsolatban azt állítják, hogy Ölfus vidéki területein piaci hiányosság állt fenn, mivel egyetlen fél sem jelezte, hogy olyan tervei vagy szándékai lennének, hogy a területen három éven belül önállóan kiépít és üzemeltet egy széles sávú hálózatot.

(57)

Észrevételeikben az izlandi hatóságok kifejtik, hogy a PTH nem vette figyelembe az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, együttesen teljesítendő állami támogatási feltételeket. Miközben a PTH figyelme a kapcsolódó szervezetek, például az OR és a GR közötti kölcsönszerződések formai követelményeire összpontosult, nem vizsgálta meg azt, hogy a kölcsön a piacon nem elérhető előnyhöz juttatta-e a GR-t.

(58)

Az izlandi hatóságok azzal érvelnek, hogy a számla-összevezetésből származó kölcsön feltételeinek meghatározásakor az OR és a GR a kamatlábakat és a fizetési feltételeket a piaci viszonyokhoz igazította, a PTH 2015. július 7-i levelében foglaltak szerint.

(59)

Pontosabban az OR és a GR a számla-összevezetésből származó kölcsönök kamatlábait a […], a GR kereskedelmi bankjának feltételei alapján határozta meg. 2016 decemberében a(z) […] hasonló hitelekre […] kamatlábat állapított meg (65), amely megegyezik a GR számla-összevezetésből származó kölcsönének […] kamatlábával (66). Emellett 2016 decemberében a(z) […] ajánlatot tett a GR-nek (67) kölcsönök finanszírozására […]-val/-vel, ami 2016. december 28-án tényleges kölcsönszerződés megkötéséhez vezetett (68).

(60)

Az izlandi hatóságok szerint a kölcsönök feltételei és kamatlábai következésképpen a piaci feltételeknek megfelelőek voltak, és a GR nem jutott előnyhöz a számla-összevezetéshez való hozzáférésből és a számla-összevezetés felhasználásából.

(61)

Az izlandi hatóságok szerint az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés a kölcsönszerződések szokásos szerződéses rendelkezése, és azt nem kifejezetten az OR és a GR vonatkozásában fogalmazták meg. Az izlandi hatóságok jogi véleményt is benyújtottak, amely szerint a rendelkezést általánosan alkalmazzák az izlandi és európai kölcsönszerződésekben.

(62)

Az izlandi hatóságok úgy vélik, hogy megalapozatlan a PTH azon feltételezése, miszerint az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés támogatást jelent a hitelezők számára. Az OR rendelkezésére álló bármely intézkedés, amely arra irányul, hogy támogassa a nehézségekkel küszködő GR-t a kölcsön visszafizetésében (69), a PTH általi alapos vizsgálat és előzetes jóváhagyás tárgyát képezi az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikke alapján. A tulajdonjog tehát nem jelent garanciát arra, hogy az anyavállalat időben és hatékonyan beavatkozik a hitelező érdekében. Emellett az, hogy a GR kölcsönszerződéseiben nincsenek zálogjogok vagy garanciák, további jele annak, hogy a hitelezők a GR-t gazdasági helyzete, tevékenységei és a vállalat jövőbeli kilátásai alapján független adósnak tekintették.

(63)

Következésképpen az izlandi hatóságok úgy vélik, hogy bizonyítani kell azt, hogy valós és tényleges ok-okozati összefüggés áll fenn a tulajdonjog és az alacsonyabb vagy szokatlan kamatlábak, hiteldíjak és/vagy fizetési feltételek között.

(64)

Az izlandi hatóságok szerint a PTH nem végzett benchmarkolási gyakorlatot. A GR ezzel szemben részletes tanulmányt nyújtott be a PTH-hoz a GR-nek kínált hitelfeltételekről, és összehasonlította azokat a hasonló vállalkozásoknak a hitelpiacokon kínált hitelfeltételekkel.

(65)

Az említett összehasonlító elemzés szerint az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés nem eredményezett semmilyen előnyt sem a GR számára. Az irányítás megváltozása nem járt azzal az állítólagos hatással, miszerint a GR számára jobb kamatláb-különbözetet biztosítanak, mint amelyet a vállalat az OR tulajdonlása nélkül élvezett volna. Éppen ellenkezőleg, az elemzés azt mutatta, hogy a kölcsönszerződés piaci feltételek mellett jött létre. Az izlandi hatóságok kifejtik továbbá, hogy a PTH megállapítása szerint a GR tekintetében alkalmazott kamatláb-különbözet (70) megegyezik a PTH összehasonlításában figyelembe vett távközlési vállalatok számára kínált különbözettel.

(66)

Az izlandi hatóságok arra is rámutatnak, hogy a PTH 3/2019. sz. határozatában megtiltotta az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezések beillesztését a GR új kölcsönszerződéseibe. A PTH 3/2019. sz. határozatának elfogadását követően, 2019. június 21-én a GR új kölcsönszerződést kötött egy magánhitelezővel, és a kamatszintet nem befolyásolta az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés törlése. Az izlandi hatóságok ebből arra következtetnek, hogy a rendelkezés nem járt a PTH által állított hatással, és hogy a kölcsönszerződések piaci feltételek mellett jöttek létre.

(67)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(68)

Valamely intézkedés e rendelkezés szerinti állami támogatássá minősítése tehát szükségessé teszi a következő feltételek együttes teljesülését: i. az intézkedést az államnak kell nyújtania vagy állami forrásból kell nyújtani; ii. előnyhöz kell juttatnia egy vállalkozást; iii. bizonyos vállalkozásoknak kell kedveznie (szelektivitás); és iv. azzal kell fenyegetnie, hogy torzítja a versenyt és befolyásolja a kereskedelmet (71).

(69)

Az intézkedés értékelése előtt a Hatóság megjegyzi, hogy az izlandi hatóságoknak az (52) preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételeivel ellentétben az elévülési idő nem járt le az 1. intézkedés tekintetében.

(70)

A 3. jegyzőkönyv II. része 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a Hatóság támogatás-visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves elévülési idő mellett érvényesíthető. A 3. jegyzőkönyv II. része 15. cikkének (2) bekezdése értelmében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában megadták. Továbbá a Hatóság által a jogellenes támogatással kapcsolatban hozott bármilyen intézkedés megszakítja az elévülési időt. A Hatóság megállapítja, hogy az 1. intézkedést 2009. október 16-án nyújtották (lásd az alábbi 4.3.1. szakaszt). 2016. november 28-án kelt levelében (72) a Hatóság észrevételezésre továbbította a panaszt és a kapott további információkat az izlandi hatóságoknak. A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy az 1. intézkedés tekintetében az elévülési idő nem járt le e határozat elfogadásának időpontjáig.

(71)

Továbbá az ügyben ismertetett tények és érvek alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az intézkedés értékelését annak elemzésével kell elkezdeni, hogy az megfelel-e a csekély összegű támogatásra vonatkozóan meghatározott feltételeknek; ennek alapján pedig nem minősül állami támogatásnak, mivel úgy tekintendő, hogy az intézkedés nem felel meg az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi, együttesen teljesítendő feltételnek.

(72)

A Hatóság úgy határozott, hogy bizonyos feltételek mellett úgy kell tekinteni, hogy a kisebb támogatási összegek nem felelnek meg az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek, és ezért nem tartoznak a bejelentési eljárás hatálya alá. Úgy tekinthető, hogy az ilyen csekély összegű támogatás nem gyakorol hatást az EGT-államok közötti kereskedelemre, és nem torzítja a versenyt, illetve nem fenyeget versenytorzulással.

(73)

Az alábbi (76)–(79) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az EGT-megállapodásba beépített 1407/2013/EU bizottsági rendelet (a továbbiakban: 2013. évi de minimis rendelet) (73) tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek alapján értékelhető, hogy az 1. intézkedés csekély összegű támogatásnak minősül-e.

(74)

Az 1. intézkedés a 2009. november 1-jén, 2010. május 1-jén, 2010. november 1-jén és 2011. májusban esedékes kamatfizetésekre vonatkozik, amelyeket az OR igazgatótanácsa felfüggesztett, hozzájárulva ahhoz, hogy a GR 2009. október 16-án aláírja a hitelkeret-megállapodást (lásd a (23) preambulumbekezdést).

(75)

A Hatóság megjegyzi, hogy a 25/2010. sz. határozatban a PTH megállapította, hogy a kamatfizetéseket nem lehet felfüggeszteni (lásd a (25) preambulumbekezdést). Következésképpen csak az első két, a PTH-határozatot megelőző kamatfizetést függesztették fel ténylegesen. Ezeket a ténylegesen felfüggesztett kamatfizetéseket végül 2009. december 16-án (44 nappal a kifizetés felfüggesztése után) és 2010. augusztus 30-án (120 nappal a kifizetés felfüggesztése után) teljesítették. E kifizetések teljesítésekor a felfüggesztett összegekre már felhalmozódott a kamat, és az nem került visszakövetelésre.

(76)

A 2013. évi de minimis rendelet 8. cikke értelmében a rendelet 2014. január 1-jén lép hatályba. A 2013. évi de minimis rendeletet az EGT Vegyes Bizottság 2014. május 16-án elfogadott határozatával beépítették az EGT-megállapodásba, és az 2014. május 17-én lépett hatályba az EGT-ben (74). A rendelet tehát az intézkedés odaítélését követően lépett hatályba.

(77)

A 2013. évi de minimis rendelet 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a rendeletet kell alkalmazni a rendelet hatálybalépése előtt odaítélt támogatásokra, amennyiben azok az említett rendeletben foglalt valamennyi követelménynek megfelelnek. Az e követelményeknek meg nem felelő bármely támogatást a Bizottság a vonatkozó keretszabályokkal, közleményekkel és iránymutatásokkal összhangban fog értékelni.

(78)

Ezenkívül a 2013. évi de minimis rendeletet valamennyi ágazat vállalkozásai részére odaítélt támogatásra alkalmazni kell, az említett rendelet 1. cikkének a)–e) pontjában felsoroltak kivételével. Mivel ezek a kivételek ebben az esetben nem alkalmazandók, a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az 1. intézkedés a 2013. évi de minimis rendelet hatálya alá tartozik.

(79)

Mindezek alapján a Hatóság értékelni fogja, hogy az 1. intézkedés csekély összegű támogatásnak minősül-e a 2013. évi de minimis rendelet értelmében, az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(80)

Az OR igazgatótanácsa 2009. október 16-án a keretmegállapodás és a függelék alapján elfogadta a kamatfizetések felfüggesztését (lásd a (23) preambulumbekezdést).

(81)

A 2013. évi de minimis rendelet 3. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a támogatást „akkor kell odaítéltnek tekinteni, amikor az alkalmazandó nemzeti jogrendszer értelmében a támogatás igénybevételének jogát a kedvezményezett vállalkozásra ruházzák, függetlenül a csekély összegű támogatás folyósításának időpontjától”.

(82)

Az izlandi jog szerint általános kamatokat csak szerződésből, szokásjogból vagy jogszabályból eredő pénzkövetelések után fizetnek (75). Ha nem ez a helyzet áll fenn, akkor úgy kell tekinteni, hogy nem áll fenn általános kamat fizetésére vonatkozó kötelezettség (76). Amikor a felek úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a kamatfizetéseket, nem állapodtak meg a tekintetben, hogy e felfüggesztések után kamat fog felhalmozódni. Más szóval a GR-nek nem volt szerződéses kötelezettsége arra, hogy a felfüggesztett kamatfizetések után kamatot fizessen, és ez a szokásjogból és a törvényből sem következett. A Hatóság álláspontja szerint tehát a támogatást abban az időpontban nyújtották, amikor az OR igazgatótanácsa úgy határozott, hogy felfüggeszti a kamatfizetéseket.

(83)

Következésképpen a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az 1. intézkedés odaítélésére 2009. október 16-án került sor.

(84)

A 2013. évi de minimis rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében „bármely három pénzügyi év időszakában az egy és ugyanazon vállalkozás részére odaítélt csekély összegű támogatás összege tagállamonként nem haladhatja meg a 200 000 EUR-t”.

(85)

A 2013. évi de minimis rendelet 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a rendelet csak olyan támogatásokra alkalmazandó, amelyeknél előzetesen pontosan kiszámítható a bruttó támogatási egyenérték anélkül, hogy kockázatértékelést kellene végezni (a továbbiakban: átlátható támogatás).

(86)

Az 1. intézkedés továbbá nem felel meg a 2013. évi de minimis rendelet 4. cikkének (2)–(6) bekezdésében meghatározott támogatási eszközöknek (77). A rendelet 4. cikkének (7) bekezdése szerint az egyéb eszközökből álló támogatás átlátható csekély összegű támogatásnak minősül, amennyiben a szóban forgó eszköz biztosítja azt a korlátot, amely garantálja, hogy a vonatkozó felső határt ne lépjék túl.

(87)

A Hatóság ismételten leszögezi, hogy 2009. október 16-án, vagyis az 1. intézkedés odaítélésének időpontjában az OR felfüggesztett négy kamatfizetést. A Hatóság megjegyzi, hogy abban az időpontban az OR nem tudta, hogy a PTH közbe fog lépni a 2010. szeptember 7-i 25/2010. sz. határozatával és nem fogja engedélyezni a kamatfizetések felfüggesztését (lásd a (23) preambulumbekezdést). Az OR 2009. október 16-i felfüggesztő határozata tehát mind a négy kamatkifizetésre vonatkozott (lásd a (24) preambulumbekezdést). Következésképpen a Hatóság úgy ítéli meg, hogy annak értékeléséhez, hogy az 1. intézkedés megfelel-e a csekély összegű támogatás teljes összegére vonatkozó szabályoknak, és hogy az átlátható-e (a 2013. évi de minimis rendelet 3. cikkének (2) bekezdése, 4. cikkének (1) bekezdése és 4. cikkének (7) bekezdése), mind a négy felfüggesztett kamatkifizetés után ki kell számítani a kamatot.

(88)

Ami a négy kamatfizetés felfüggesztésének időtartamát illeti, e fizetések felfüggesztése a hitelkeret-megállapodás rendelkezésein alapult. Ezért a felfüggesztett kamatfizetéseket legkésőbb a hitelkeret-megállapodás lejáratának napján kellett teljesíteni.

(89)

A fentiekből következik, hogy a támogatás odaítélésének az időpontjában (2009. október 16.) ki lehetett számítani a felfüggesztett kamatfizetések után – a támogatás odaítélésének időpontjától a hitelkeret-megállapodás lejártáig – felhalmozódó kamat pontos összegét. A Hatóság ezért úgy véli, hogy az 1. intézkedés átlátható támogatásnak minősül a 2013. évi de minimis rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében. Továbbá, mivel a kamatfizetéseket rögzített időtartamra függesztették fel, az 1. intézkedés összhangban áll a 2013. évi de minimis rendelet 4. cikke (7) bekezdésével is.

(90)

Ami a rendelet azon követelményét illeti, hogy a csekély összegű támogatás felső határának való megfelelést „egy és ugyanazon vállalkozás” (78) szintjén kell értékelni, az izlandi hatóságok megerősítették, hogy egyetlen másik, Reykjavík városa vagy leányvállalatai által ellenőrzött vállalkozás sem részesült csekély összegű támogatásban három pénzügyi év időszakában, ebben az esetben a 2007 és 2011 között. A csekély összegű támogatások 2013. évi de minimis rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határa betartásának értékelése szempontjából tehát csak a szóban forgó négy kamatfizetés felfüggesztésének időszakára kiszámított kamat összege (79) releváns.

(91)

A Hatóság a csekély összegű támogatás összegét a következő elemek alapján számítja ki: a felfüggesztett kamatfizetések összege, azoknak a napoknak a száma, ameddig a kamatfizetések felfüggesztése tartott, valamint a GR esetében a felfüggesztett összegek kölcsönvételére alkalmazott kamatlábak a felfüggesztési időszakok időtartama alatt a piacon.

(92)

Az izlandi hatóságok által szolgáltatott információk szerint az ebben az esetben alkalmazandó piaci kamatláb 11,45 %, amit a GR és egy magánhitelező közötti hitelkeret-megállapodásban is alkalmaztak. Ez a kamatláb a 10,45 %-os, előnyben részesített K-1 alapkamatlábon alapul, amelyet 100 bázisponttal megemeltek (80). A Hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a kamatszint megfelelő a csekély összegű támogatás összegének kiszámításához. Ezt a kamatlábat valójában egy magánhitelező ajánlotta a GR-nek egy hasonló kölcsön vonatkozásában a szóban forgó időszakban. A Hatóság megjegyzi továbbá, hogy a piaci kamatláb helyettesítőjeként használt referencia-kamatláb 2009 októberében mindenképpen alacsonyabb volt (7,67 %).

(93)

Következésképpen a felfüggesztett kifizetések utáni kamat kiszámítására a csekély összegű támogatás összegének megállapítása céljából az alábbiak szerint kerül sor:

A 2009. november 1-jén esedékes kamatfizetés felfüggesztése után járó kamat

A 2010. május 1-jén esedékes kamatfizetés felfüggesztése után járó kamat

A 2010. november 1-jén esedékes kamatfizetés felfüggesztése után járó kamat

A 2011. május 1-jén esedékes kamatfizetés felfüggesztése után járó kamat

(94)

A fentiek alapján az 1. intézkedés keretében nyújtott csekély összegű támogatás teljes összege 184 924 EUR.

(95)

A 2013. évi de minimis rendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint és a (2) bekezdésben meghatározott felső határok alkalmazásában a támogatást készpénzben nyújtott, vissza nem térítendő támogatásként kell kifejezni. Minden felhasznált számadatnak bruttó, azaz adózás vagy egyéb levonás előtti összegnek kell lennie. Ha a támogatást nem vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják, akkor a támogatás összege a támogatás bruttó támogatási egyenértéke. Ebből következik továbbá, hogy a több részletben fizetendő támogatást az odaítélésének időpontjában érvényes értékére kell diszkontálni. Diszkontálás céljára és a bruttó támogatási egyenérték kiszámításához az odaítéléskor alkalmazandó referencia-kamatlábat kell használni.

(96)

Ebben az esetben a támogatás nyújtására a jövőbeni kamatfizetések felfüggesztése útján került sor 2009. október 16-án. A 184 924 EUR összeget ezért vissza kell diszkontálni a támogatás odaítélésének időpontjában érvényes értékére. Bár a Hatóság nem végezte el a diszkontálási eljárást, a Hatóság megjegyzi, hogy a diszkontálás még alacsonyabb támogatási összeget eredményezne, ami alátámasztja azt a következtetést, hogy ebben az esetben betartják a csekély összegű támogatások felső határát.

(97)

Következésképpen a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az 1. intézkedés keretében nyújtott támogatás nem haladja meg a 2013. évi de minimis rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felső határt.

(98)

A 2013. évi de minimis rendelet 6. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint, amennyiben egy tagállam csekély összegű támogatást szándékozik odaítélni egy vállalkozásnak, írásban tájékoztatja a vállalkozást a támogatás bruttó támogatási egyenértékben kifejezett előrelátható összegéről és arról, hogy az csekély összegűnek minősül, kifejezetten hivatkozva e rendeletre, valamint megadva e rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének adatait.

(99)

A 2013. évi de minimis rendelet 6. cikkének (2) bekezdése értelmében, amennyiben egy tagállam a csekély összegű támogatásokról olyan központi nyilvántartást vezet, amely teljeskörűen tartalmazza a tagállam bármely hatósága által odaítélt valamennyi csekély összegű támogatással kapcsolatos információkat, az (1) bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó attól a pillanattól fogva, hogy a nyilvántartás három évet átfogó időszakot ölel fel.

(100)

Amint azt az izlandi hatóságok kifejtették, 2010. október 16-án még nem hozták létre a csekély összegű támogatások központi nyilvántartását. Ezért a 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése alkalmazandó az 1. intézkedésre. Ennélfogva az izlandi hatóságok feladata volt, amennyiben szándékukban állt csekély összegű támogatást odaítélni a GR-nek, hogy írásban tájékoztassák a GR-t a támogatás bruttó támogatási egyenértékben kifejezett előrelátható összegéről és arról, hogy az csekély összegűnek minősül, kifejezetten hivatkozva e rendeletre, valamint megadva e rendelet címét és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének adatait.

(101)

Az izlandi hatóságok megerősítették, hogy nem tájékoztatták a GR-t a csekély összegű támogatás odaítélésének szándékáról a 2013. évi de minimis rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban. Mindazonáltal a Hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a mulasztás nem akadályozza meg a 2013. évi de minimis rendeletnek az 1. intézkedésre való alkalmazását, összhangban e rendeletnek a Bizottság általi értelmezésével, amely tükröződik a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetéséről szóló bizottsági közleményben (82) (a továbbiakban: 2019. évi visszafizettetési közlemény) is.

(102)

Bár a Hatóság még nem fogadott el olyan iránymutatást, amely megfelelne a Bizottság 2019. évi visszafizettetési közleményének (83), a Hatóság úgy ítéli meg, hogy annak a csekély összegű támogatásokról szóló 100. és 101. pontja tükrözi azokat az általános elveket, amelyeket a Hatóság értelemszerűen alkalmaz.

(103)

A 2019. évi visszafizettetési közlemény 101. pontja szerint a Bizottság a de minimis szabálynak a támogatás kedvezményezettje tekintetében történő visszamenőleges hatályú alkalmazását három feltétel mellett tartja elfogadhatónak:

(104)

Az előző elemzés azt mutatja, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének első mondata kivételével az 1. intézkedés az odaítélésének pillanatától kezdve megfelelt a csekély összegű támogatásokra vonatkozóan a 2013. évi de minimis rendeletben meghatározott valamennyi követelménynek. Ezenkívül a 6. cikk (1) bekezdésének első mondatában foglalt követelményeket nem lehet visszamenőlegesen alkalmazni. A Hatóság ezért úgy véli, hogy az 1. intézkedés összhangban van a 2019. évi visszafizettetési közlemény 101. pontjában meghatározott mindhárom feltétellel, következésképpen az 1. intézkedés a 2013. évi de minimis rendelet hatálya alá tartozik.

(105)

A fentiek alapján a Hatóság megállapítja, hogy az 1. intézkedés megfelel a 2013. évi de minimis rendeletnek, és ezért nem minősül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(106)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy a 2. intézkedés – azaz az Ölfus területén létesítendő száloptikás hálózat kiépítésére az OR-től közvetve kapott források – megfelelt az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek, és ezért állami támogatásnak minősül (86).

(107)

A panasz terjedelmének értékelésekor és ennek megfelelően az eljárás megindításáról szóló határozat hatályának meghatározásakor a Hatóság úgy ítélte meg, hogy a panasz kizárólag az OR által a GR-nek különböző módokon nyújtott állítólagos állami támogatásra vonatkozik (87). A panaszos mind az eredeti panaszban, mind az azt követő beadványokban következetesen aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az OR különböző intézkedéseket hoz a GR javára (88). Ugyanez a helyzet a 2. intézkedés esetében is.

(108)

Az eljárás megindításáról szóló határozat hatályának korlátozása a kizárólag az OR által hozott intézkedésekre egyértelműen kitűnik a határozat 6. szakaszából is. Így az eljárás megindításáról szóló határozat 57. pontjában a Hatóság megállapította, hogy pusztán az a tény, hogy egy intézkedést közvállalkozás hoz meg, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az az államnak tudható be. Hasonlóképpen, az eljárás megindításáról szóló határozat 58. pontjában a Hatóság leszögezte, hogy „[a] hatóságnak a fent említett mutatók fényében meg kell vizsgálnia, hogy az OR a GR-rel folytatott ügyletei során a tulajdonosai befolyásától mentes önálló jogalanyként járt-e el, vagy pedig intézkedései az izlandi hatóságoknak, azaz Reykjavík városának, valamint Akranes és Borgarbyggð településeknek tudhatók-e be”.

(109)

Ezenkívül az eljárás megindításáról szóló határozat 63. pontjában a Hatóság úgy ítélte meg, hogy az OR jogállására, igazgatótanácsának összetételére és a fent ismertetett általános körülményekre tekintettel a Hatóság nem tudja kizárni azt, hogy az intézkedések az államnak tudhatók be, és hogy azok állami források átruházásával járnak, amennyiben azok előnyhöz juttatják GR-t. Az eljárás megindításáról szóló határozat 64. pontjában a Hatóság felkérte az izlandi hatóságokat, hogy tegyék meg észrevételeiket a betudhatóság kérdésével kapcsolatban. Ezzel a Hatóság a betudhatóság értékelését az OR-re és annak Reykjavík városával, valamint Akranes és Borgarbyggð településekkel való kapcsolatára korlátozta, nem pedig bármely más jogalanyra, például Ölfusra vagy az ÖRA-ra.

(110)

A fentiek alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat hatálya a kizárólag az OR által hozott intézkedésekre korlátozódik, beleértve a 2. intézkedést is.

(111)

Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) az állami támogatási eljárás hivatalos vizsgálati szakaszára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata szerint „az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság a hivatalos vizsgálati szakasz során köteles felhívni az érintett feleket észrevételeik megtételére […]. Ez a szabály lényeges eljárási szabály jelleggel bír. […] ”  (89). A Hatóság megjegyzi, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése megfelel a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikke (2) bekezdésének.

(112)

A Bíróság megállapította továbbá, hogy „[a]z eljárást kezdeményező határozat a 659/1999 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket foglalja össze, a Bizottság előzetes értékelését tartalmazza, valamint a közös piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket határozza meg. A hivatalos vizsgálati eljárás lehetővé teszi az eljárást megindító határozatban felmerült kérdések részletes megvizsgálását és tisztázását […]. Ezzel szemben a Bizottságnak, anélkül hogy köteles lenne a kérdéses támogatásra vonatkozó végleges elemzés előterjesztésére, kielégítően meg kell határoznia vizsgálatának keretét annak érdekében, hogy tartalmilag ne üresítse ki az érdekeltek azon jogát, hogy észrevételeket tegyenek […]. E célból elegendő, hogy az érintett felek megismerjék, hogy a Bizottság milyen érvelés alapján jutott előzetesen arra a megállapításra, hogy a szóban forgó intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetetlen új támogatást jelenthet […].” (90). A 659/1999/EK rendelet (91) 6. cikkének (1) bekezdése megfelel a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikke (2) bekezdésének.

(113)

A Törvényszék szerint továbbá „[e]bből következik, hogy a 2015/1589 rendelet 4. cikke, amely a jelen ügyben az említett rendelet jogellenes támogatások tárgyában hozott bizottsági határozatokra vonatkozó 15. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazandó, ennélfogva kimerítően felsorolja azokat a határozatokat, amelyeket a Bizottság a szóban forgó nemzeti intézkedés előzetes vizsgálatát követően elfogadhat, és amelyek között nem szerepel annak lehetősége, hogy a Bizottság anélkül hozzon valamely nemzeti intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot, hogy ezen intézkedés állami támogatásnak minősítéséről előzetesen határozott volna. Közelebbről, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthat valamely intézkedést, »amennyiben az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.« ” (92). Az (EU) 2015/1589 rendelet (93) 4. és 15. cikke megfelel a 3. jegyzőkönyv II. része 4. és 13. cikkének.

(114)

A Hatóság 2. intézkedéssel kapcsolatban végzett értékelése az eljárás megindításáról szóló határozat hatályán és a védelemhez való joggal kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatból eredő, fent kifejtett elveken alapul. A Hatóság tudomásul veszi továbbá a Törvényszék ítéletét a tekintetben, hogy a támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének értékelését megelőzően meg kell állapítani a támogatás meglétét.

(115)

Az előző alszakaszban kifejtettek szerint az eljárás megindításáról szóló határozat hatálya azokra az állítólagos állami támogatásokra korlátozódott, amelyeket kizárólag az OR nyújtott a GR-nek különböző módokon (94).

(116)

Az eljárás megindításáról szóló határozathoz fűzött észrevételekben az izlandi hatóságok kifejtették, hogy Ölfus köteles volt kifizetéseket teljesíteni és teljesített kifizetéseket a GR részére a 2014. január 31-én kettőjük között létrejött megállapodás alapján (lásd a (34) preambulumbekezdést) (95). Emellett Ölfus rendelkezett hatáskörrel arra, hogy megszüntesse az ÖRA-t (lásd a (35) és a (36) preambulumbekezdést).

(117)

A Hatóság megjegyzi, hogy a PTH 11/2015. sz. határozatában foglalt állítások szerint (lásd a (37) preambulumbekezdést) a 2. intézkedést nem kizárólag az OR hajtotta végre. A PTH ezen álláspontja kitűnik a 11/2015. sz. határozatban foglalt következtetéséből, miszerint az OR és Ölfus közösen allokálta az alap tőkéjét a száloptikás hálózatra (96). A PTH azon álláspontja, miszerint a 2. intézkedést nem az OR hozta meg, tükröződik a PTH megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslataiban is a GR által az ÖRA-ból kapott pénzeszközök visszafizetését illetően. A PTH többek között azt javasolta, hogy a GR visszafizethetné Ölfusnak a forrásokat, vagy pedig Ölfus megfelelő részesedést szerezhetne a projektben a befektetésével arányban. A Hatóság ismételten leszögezi, hogy a PTH ezen álláspontja ugyancsak azt jelzi, hogy az intézkedést Ölfus hozta meg, nem pedig az OR, és végképp nem egyedül az OR.

(118)

A Hatóság megállapítja, hogy – az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett ideiglenes álláspontjától eltérően – a 2. intézkedést nem kizárólag az OR hozta meg. A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy a 2. intézkedés nem minősül az OR által a GR javára hozott intézkedésnek.

(119)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat hatálya azokra az intézkedésekre korlátozódik, amelyeket kizárólag az OR hozott a GR vonatkozásában (97). Ezért – annyiban, amennyiben az intézkedést az OR-től eltérő személy hozta (egyedül vagy az OR-rel együtt) – a Hatóság ebben a határozatban nem fogalmaz meg következtetést arra vonatkozóan, hogy a 2. intézkedés állami támogatásnak minősül-e.

(120)

Továbbá a Törvényszék T-469/20. sz. ügyben hozott ítélete szerint az intézkedés összeegyeztethetőségének értékelése előtt a Hatóságnak meg kell vizsgálnia a támogatás meglétét (lásd a (113) preambulumbekezdést). Ebben a határozatban a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a 2. intézkedés nem minősül az OR által a GR részére nyújtott állami támogatásnak. A Hatóság ezért nem mérlegeli az izlandi hatóságok érvelését az intézkedés EGT-megállapodással való összeegyeztethetőségét illetően.

(121)

Végül a Hatóság megjegyzi, hogy az izlandi hatóságok érvelése alapján úgy tűnik, hogy a 2. intézkedésből származó potenciális előnyt a GR visszafizette Ölfusnak ((55) preambulumbekezdés). Az előző preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt azonban a Hatóság ebben a határozatban nem fogalmaz meg következtetést arra vonatkozóan, hogy a GR visszatérítette-e az intézkedésből származó potenciális előnyt.

(122)

A Hatóság megállapítja, hogy a 2. intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül az OR által a GR részére nyújtott állami támogatásnak.

(123)

Az EGT-jog a tulajdoni rend tekintetében semleges, és semmilyen módon nem érinti az EGT-államok azon jogát, hogy gazdasági szereplőként járjanak el (98). Ugyanakkor azonban, amint azt a Hatóság az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatásában megállapította, amennyiben a hatóságok közvetlenül vagy közvetve bármilyen formában gazdasági ügyleteket hajtanak végre, az EGT állami támogatási szabályainak hatálya alá tartoznak (99).

(124)

A közjogi szervek (a közvállalkozásokat is beleértve) által végrehajtott gazdasági ügyletek nem biztosítanak előnyt a másik fél számára, és ezért nem minősülnek támogatásnak, amennyiben azokra rendes piaci feltételek mellett kerül sor (100). Ezen értékelés elkészítése érdekében az EGT-bíróságok kidolgozták a „piacgazdasági szereplő elve” néven ismert fogalmat. A piacgazdasági szereplő teszt meghatározó eleme az, hogy a közjogi szervek úgy jártak-e el, ahogyan azt egy piacgazdasági szereplő hasonló helyzetben tette volna. Azt, hogy az állami beavatkozás összhangban áll-e a piaci feltételekkel, előzetesen, a beavatkozásra vonatkozó döntés időpontjában rendelkezésre álló információkat figyelembe véve kell megvizsgálni (101). Ha ez nem így történt, a kedvezményezett vállalkozás olyan gazdasági előnyhöz jutott, amelyet rendes piaci körülmények között nem tudott volna elérni, és így a versenytársaihoz viszonyítva kedvezőbb helyzetbe került (102).

(125)

Az ügylet érintett vállalkozásra gyakorolt hatásainak átfogó értékelésével kell megállapítani, hogy az ügylet összhangban áll-e a piaci feltételekkel, tekintet nélkül arra, hogy a piacgazdasági szereplők hozzáférnének-e az ügylet végrehajtásához igénybe vett konkrét eszközökhöz (103).

(126)

Ebben az összefüggésben a Hatóságnak átfogó értékelést kell végeznie, figyelembe véve az üggyel kapcsolatos valamennyi releváns bizonyítékot, amely lehetővé teszi számára annak megállapítását, hogy a GR hasonló magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna-e hasonló könnyítésekhez (104).

(127)

Más ügyletekhez hasonlóan a közjogi szervek (köztük a közvállalkozások) által nyújtott kölcsönök is tartalmazhatnak állami támogatást, ha nem állnak összhangban a piaci feltételekkel (105). A valamely adott adósságügyletre vonatkozó konkrét piaci adatok hiányában az adósságinstrumentum piaci feltételeknek való megfelelése a hasonló piaci ügyletekkel való összehasonlítás alapján (azaz összehasonlító teljesítményértékeléssel) is meghatározható (106). Az összehasonlító teljesítményértékelés – több hasonló ügylet értékelése alapján – gyakran nem egy „pontos” referenciaértéket, hanem egy lehetséges értéktartományt határoz meg. Amennyiben az értékelés célja annak vizsgálata, hogy az állami beavatkozás összhangban áll-e a piaci feltételekkel, általában indokolt centrális tendenciákat, például a hasonló ügyletekre vonatkozó átlagos vagy középértéket figyelembe venni (107).

(128)

A Hatóság előzetes álláspontja az eljárás megindításáról szóló határozatban az volt, hogy a PTH által az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikke alapján alkalmazott teszt általában biztosítja, hogy a GR és az OR vagy más kapcsolt vállalkozások közötti valamennyi ügyletre piaci feltételek mellett kerüljön sor. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a 36. cikket sértő valamennyi intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében is állami támogatásnak minősül.

(129)

A PTH megállapította, hogy az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikke hatékony érvényesülésének garantálása érdekében, a „támogatás” fogalmát tágan kell értelmezni, hogy az magában foglalja az OR minden olyan – közvetlen és közvetett – intézkedését, amely potenciálisan olyan előnyt biztosít a GR számára, amelyet piaci versenytársai nem élveznek (108). Ez megkülönbözteti a 36. cikk PTH általi értelmezését az állami támogatás fogalmától, amely az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében szerepel. Ez utóbbi alkalmazásához a szóban forgó vállalkozás számára biztosított puszta potenciális előny nem elegendő.

(130)

Az EGT-bíróságok megerősítették, hogy a Hatóság csupán az ellenkező következtetés levonását lehetővé tevő információk hiányára alapított negatív vélelemre támaszkodva, és olyan, más tényezők hiányában, amelyek alapján egyértelműen megállapítható lenne ilyen előny fennállása, nem feltételezheti, hogy valamely vállalkozás állami támogatásnak minősülő előnyben részesült (109).

(131)

Úgy tűnik, hogy az OR és GR közötti számla-összevezetési megállapodáson alapuló rövid távú hitelezés nem áll összhangban a csoporton belüli számla-összevezetési megállapodás szokásos céljával. A számla-összevezetési megállapodás célja általában a rövid távú piaci likviditás hatékony kezelése a csoporton belül annak lehetővé tételével, hogy a csoportban részt vevő társaságok a különböző számlákon fennálló rövid távú tartozik és követel pozícióikat egyetlen számlán egyesítsék. A GR célja az OR-től kapott rövid távú kölcsönökre vonatkozó megállapodással inkább az volt, hogy finanszírozza az optikai kábelek infrastruktúrájának kiépítésére irányuló beruházásokat Reykjavík és a közeli települések területén. A Hatóság ezért megfelelőbbnek tartja a számla-összevezetési megállapodáson alapuló rövid távú hitelezés rendszeres kölcsönügylettel való összevetését a releváns referenciaügyletek értékelése során.

(132)

A PTH 3/2019. sz. határozata arra a tényre összpontosít, hogy az OR és a GR közötti rövid távú hitelezésre vonatkozó szerződés formalizálásának a hiánya kétségeket vet fel a két vállalat hatékony pénzügyi szétválasztását illetően, ami biztosítaná, hogy nem versenypiaci ágazatokból származó bevételeket ne használjanak fel a GR versenypiaci távközlési ágazatban folytatott tevékenységei támogatására. Az, hogy a számla-összevezetési megállapodásból hiányoznak olyan feltételek, amelyek általában szerepelnek független felek közötti kölcsönszerződésekben, valamint ennek alapján a verseny torzulásának potenciális kockázata elegendőnek tűnik ahhoz, hogy a PTH megállapítsa az elektronikus hírközlésről szóló törvény 36. cikkének megsértését. Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazásához azonban tényleges előnyhöz kell juttatni a hitelfelvevőt, nevezetesen a GR-t.

(133)

A Hatóság megjegyzi, hogy nem szokatlan, hogy a rövid távú kölcsönszerződéseket egy vállalatcsoporton belül kisebb mértékben formalizálják, mint független vállalatok között, tekintettel a hitelfelvevő és a hitelező általi közös irányításra, amely egyebek mellett csökkenti a független felek között egyébként fennálló tranzakciós kockázatokat (110). A csoporton belüli ügyletek e jellemzője nem korlátozódik az állami tulajdonú vállalatokra. Bár a számla-összevezetési megállapodás nem szabályoz olyan kérdéseket, mint például az időtartam és a kötelezettségvállalások, amelyeket normális esetben belefoglaltak volna egy független felek közötti kölcsönszerződésbe, a Hatóság szerint a formalizálás e hiánya önmagában nem alkalmas az előny tényleges meglétének egyértelmű megállapítására.

(134)

A panaszos előadja továbbá (111), hogy a GR kölcsöneinek kamatlábai nem olyan piaci feltételeken alapulnak, amelyek tükrözik a GR-hez hasonló, nagyon magas adósság/EBITDA aránnyal rendelkező vállalkozásban rejlő hitelkockázatot (112). A PTH határozatához hasonlóan a Hatóság is úgy véli, hogy ez az információ potenciális előnyre utal, de nem olyan tény, amely önmagában alkalmas lenne a GR-nek juttatott előny tényleges meglétének egyértelmű megállapítására. Az adósság/EBITDA arány csak egyike azon releváns tényezőknek, amelyeket figyelembe vesznek, amikor a magánpiaci hitelezők mérlegelik, hogy milyen kamatfeltételeket ajánljanak a hitelfelvevőnek, és amikor a hitelminősítő intézetek megállapítják hitelminősítéseiket (113).

(135)

A Hatóság azt is értékelte, hogy további releváns bizonyítékok a PTH határozatából rendelkezésre álló és a panaszos által szolgáltatott információkkal együtt alkalmasak-e a GR-nek juttatott előny tényleges meglétének egyértelmű megállapítására.

(136)

A rendelkezésre álló információk alapján nem lehet közvetlenül ügyletspecifikus piaci adatok segítségével megállapítani a piaci feltételeknek való megfelelést. A kölcsönügylet piaci feltételeknek való megfelelését ezért más rendelkezésre álló módszerek alapján kell értékelni (114). Az egyik rendelkezésre álló módszer az ügylet piaci feltételeknek való megfelelésének értékelése azon feltételek mentén, amelyek mellett hasonló magánszereplők által végrehajtott hasonló ügyletek hasonló helyzetekben létrejöttek (összehasonlító teljesítményértékelés) (115).

(137)

A megfelelő referenciaügylet meghatározásához különös figyelmet kell fordítani az érintett piaci szereplő típusára, a szóban forgó ügylet típusára, valamint az érintett piacra vagy piacokra. Az ügyletek időzítése is releváns, különösen akkor, ha a vizsgált ügyletek megkötése között jelentős gazdasági fejlődés következett be (116).

(138)

A kölcsönügylet piaci feltételeknek való megfelelésének határozott jele akkor állapítható meg, ha a számla-összevezetési megállapodáson alapuló rövid távú hitelezés megkezdésekor a GR számára elérhetők voltak hasonló alternatív kölcsönügyletek, amelyek hasonló kamatfeltételeket tartalmaztak. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha észszerűen pontos kiigazítások végezhetők a referenciaügyletek és a számla-összevezetési megállapodáson alapuló rövid távú hitelezés közötti, gazdasági szempontból jelentős különbségek tekintetében. Az ilyen ügyletek referenciaként történő alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy nincs szükség az érintett szereplő és piac típusának további értékelésére, mivel maga a GR is részese lenne a referenciaügyleteknek.

(139)

Az izlandi hatóságok szerint 2016. december 21-én és 22-én két, kereskedelmi magánhitelezőtől származó kölcsönt ajánlottak fel a GR-nek. Erre azt követően került sor, hogy 2016. december 1-jén aláírták a számla-összevezetési megállapodást, de még mielőtt 2017 januárjában elkezdődött az OR által a GR-nek nyújtott tényleges rövid távú hitelezés. Amint azt az izlandi hatóságok kifejtették, a feltételeket a számla-összevezetési megállapodás aláírása előtt megvitatták a magánhitelezővel, és az OR figyelembe vette magánhitelezők korábbi hitelajánlatait a kamatláb-különbözet megállapításakor (117).

(140)

Először is, ami a 2016. december 21-i, […]-tól/-től kapott hitelajánlatot illeti (118), a Hatóság rámutat arra, hogy ez kötelező erejű ajánlat volt (119). A hitelajánlat gazdasági szempontból legjelentősebb feltételeinek a számla-összevezetési megállapodás feltételeivel való összehasonlítását az alábbi táblázat tartalmazza.

1.1. táblázat

A(z) […]-tól/-től kapott hitelajánlat szemben az OR-rel kötött számla-összevezetési megállapodással

(141)

A Hatóság megjegyzi, hogy a(z) […] ajánlat és a számla-összevezetési megállapodás egyaránt változó kamatokat tartalmaz, amelyek piaci kamatlábakon alapulnak. A REIBOR-alapú számla-összevezetési megállapodás a(z) […] ajánlat nem indexált primer kamatlábához közeli kamatlábat eredményezett. Ez legalábbis azt jelzi, hogy a számla-összevezetési megállapodás kamatlábáról a piac számára elfogadható szinten állapodnak meg.

(142)

A számla-összevezetési megállapodáshoz nem kapcsolódtak kötelezettségvállalások, ami meglehetősen gyakori csoporton belüli kölcsönügyletek esetén (lásd a (133) preambulumbekezdést). A(z) […]-tól/-től kapott kölcsönnel kapcsolatos kötelezettségvállalások betartásával azonban a minimális saját tőke arány korlátozásával elért azonos szintű, hitelezőkkel szembeni védelem is jelentős mértékben az OR javát szolgálná.

(143)

A Hatóság megjegyzi, hogy a számla-összevezetési megállapodás nem tartalmaz ügyviteli és kötelezettségvállalási díjakat. A Hatóság mindazonáltal úgy véli, hogy ezeknek a díjaknak a hiánya a csoporton belüli számla-összevezetési megállapodásból nincs lényeges hatással az ez utóbbiban alkalmazott kamatláb szintjének az értékelésére.

(144)

Ami az ügyviteli díjat illeti, az az információs aszimmetriára, valamint a kapcsolódó járulékos kockázatokra és adminisztratív költségekre vonatkozik, amelyek nem jelennek meg a csoporton belüli ügyletekben. Ami a kötelezettségvállalási díjat illeti, az olyan harmadik fél hitelezőre vonatkozik, amely kötelezettséget vállal arra, hogy rendelkezésre bocsát bizonyos szintű finanszírozást a hitelkeret-megállapodás teljes időtartama alatt. A csoporton belüli számla-összevezetés azonban nem rendelkezik ilyen jellemzőkkel, mivel nem használható harmadik fél általi hitelezésre, és azt az anyavállalat bármikor felmondhatja.

(145)

Továbbá, még ha ezek a díjak relevánsak is lennének a csoporton belüli számla-összevezetési megállapodás értékelése szempontjából (ami nem igaz), e díjaknak a 2016. december 21-i ajánlatban szereplő szintje (lásd az 1.1. táblázatot) nem jelenti azt, hogy a számla-összevezetési megállapodás kamatszintje kívül esne a piaci szintű kamatlábtartományon. A Hatóság ismételten leszögezi, hogy a számla-összevezetési megállapodás kapcsolt felek között jön létre, nem célja harmadik feleknek történő hitelezés, és azt az anyavállalat bármikor felmondhatja. Ezért a vonatkozó díjakat egy számla-összevezetési megállapodásban feltehetőleg még a 2016. december 21-i […] ajánlatnál is alacsonyabb szinten határoznák meg.

(146)

A(z) […]-tól/-től kapott hitelajánlat gazdasági szempontból legjelentősebb feltételeinek áttekintése után a Hatóság úgy látja, hogy a GR-nek felajánlott tényleges kamatláb gazdasági szempontból hasonlónak tűnik a számla-összevezetési megállapodásban foglalt kamatlábhoz.

(147)

Bár a hitelajánlatok nem feleltethetők meg teljeskörűen a tényleges ügyleteknek referenciamutatókként, mivel azok nem vezettek kötelező ügyletekhez, egy kötelező erejű ajánlat mégis jól jelzi a GR alternatív hitelezési lehetőségeit. A hitelfelvevő számára reálisan rendelkezésre álló alternatív ügyletekre vonatkozó információk azon információforrások közé tartoznának, amelyeket egy magánhitelező jellemzően figyelembe vesz egy kölcsönszerződés feltételeiről folytatott tárgyalások során.

(148)

Másodszor, a GR 2016. december 22-én újabb hitelajánlatot kapott […]-tól/-től, amely 2016. december 28-án kölcsönszerződés megkötéséhez vezetett (lásd a (59) preambulumbekezdést). E kölcsönszerződés gazdasági szempontból legjelentősebb feltételeinek a számla-összevezetési megállapodás feltételeivel való összehasonlítását az alábbi táblázat tartalmazza.

1.2. táblázat

A(z) […]-val/-vel kötött kölcsönszerződés szemben az OR-rel kötött számla-összevezetési megállapodással

(149)

Amint az a fenti 1.2. táblázatból kitűnik, a(z) […]-tól/-től származó kölcsön alapkamatlába eltér a számla-összevezetésből nyújtott hitelezésétől. Ugyanakkor különbség figyelhető meg a kamatláb-különbözetben is, ami ugyanahhoz az általános kamatlábszinthez vezet.

(150)

A számla-összevezetési megállapodáshoz nem kapcsolódtak kötelezettségvállalások, ami gyakori jellemzője a csoporton belüli kölcsönügyleteknek (lásd a (133) preambulumbekezdést). A(z) […]-val/-vel kötött kölcsönszerződéshez kapcsolódó kötelezettségvállalások betartásával azonban a minimális saját tőke arány korlátozása, […], […] és […] révén elért, azonos szintű, hitelezőkkel szembeni védelem is jelentős mértékben az OR javát szolgálná.

(151)

Azzal kapcsolatban, hogy a számla-összevezetési megállapodásban nem szerepel ügyviteli díj, a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az ilyen díj a fenti (144) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt nem releváns a csoporton belüli számla-összevezetési megállapodásban. Ezenkívül a szóban forgó, független felek által kölcsönösen elfogadott megállapodási díj a kölcsön összege ([…] millió ISK) feletti díj ([…] millió ISK) százalékában kifejezve csak […] %. Így egyszeri díjként semmi esetre sem eredményezne lényeges különbséget a(z) […] kölcsönszerződés és a számla-összevezetési megállapodás kamatlábszintje között (lásd még a (145) preambulumbekezdést).

(152)

A(z) […]-val/-vel kötött kölcsönszerződés továbbá példa arra, hogy egy kereskedelmi hitelező elfogadja a […] kamatlábat a GR tekintetében, amennyiben az a fentiekben leírtak szerint […].

(153)

A(z) […]-tól/-től kapott hitelajánlat gazdasági szempontból legjelentősebb feltételeinek áttekintése után a Hatóság úgy látja, hogy a GR-nek felajánlott kamatláb gazdasági szempontból viszonylag hasonlónak tűnik a számla-összevezetési megállapodásban foglalt kamatlábbal, vagy legalábbis abba a kamatláb-tartományba esik, amelyet a GR valószínűleg elérhetett volna a piacon.

(154)

A fenti megfontolások alapján a Hatóság megállapítja, hogy a 2016. december 21-i […]-i hitelajánlat és a 2016. december 28-i, […]-val/-vel kötött kölcsönszerződés tisztességes és időszerű módon tükrözi az OR által a GR részére nyújtott, számla-összevezetésből származó hitelezéshez hasonló kölcsönök piaci kamatfeltételeit.

(155)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a fent említett hitelajánlat és kölcsönszerződés jobban tükrözi a GR reálisan rendelkezésre álló finanszírozási költségeit, mint azok, amelyek a Hatóság referencia-kamatlábakról és leszámítolási kamatlábakról szóló iránymutatása alapján lennének alkalmazandók. Az ezen iránymutatás szerinti kamatlábak csak helyettesítők, amelyek olyan helyzetekben alkalmazandók, amikor nem könnyű felismerni a hasonló piaci ügyleteket (125). Az ilyen helyettesítő kamatláb megbízhatóságával kapcsolatos bizonytalanságot ebben az esetben fokozza az, hogy jelentős bizonytalanság áll fenn a helyettesítő kamatláb létrehozásához szükséges megfelelő bemeneti értékek meghatározása során, vagyis a megfelelő minősítési osztály és a biztosíték / nemteljesítés esetén várható veszteség mértéke meghatározása tekintetében.

(156)

Ennek alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a 2016. december 21-i, […]-tól/-től kapott hitelajánlat, valamint a(z) […] és a GR között 2016. december 28-án létrejött kölcsönszerződés a rendelkezésre álló legjobb helyettesítőket jeleníti meg a piaci kamatláb tekintetében. A Hatóság ezért úgy véli, hogy a GR nem részesült olyan gazdasági előnyben, amihez rendes piaci feltételek mellett nem jutott volna hozzá.

(157)

A Hatóság megállapítja, hogy a rendelkezésre álló információk nem támasztják alá egyértelműen, hogy az OR-rel kötött számla-összevezetési megállapodáson alapuló, 2017. januártól nyújtott rövid távú hitelezés, amelynek során az összes kölcsönt teljes egészében kifizették 2017 végéig, előnyhöz juttatta volna a GR-t. A Hatóság rendelkezésére álló információk inkább azt mutatják, hogy a kamatfeltételek hasonló kölcsönök esetén alkalmazott, szokásos piaci feltételeket tükröznek. Mivel nem teljesül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel, a 3. intézkedés nem minősül az említett cikk értelmében vett állami támogatásnak.

(158)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése az állami támogatásnak minősítés együttesen teljesítendő feltételei egyikeként előírja, hogy az intézkedést az államnak kell nyújtania, illetve azt állami forrásból kell nyújtani (lásd még a 4. szakaszt).

(159)

A GR az OR 100 %-os tulajdonában álló zártkörűen működő részvénytársaság. A közvállalkozások erőforrásai az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti állami forrásnak minősülnek, mivel az állam meghatározhatja e források felhasználásának az irányát (126).

(160)

Azonban közvállalkozások által hozott intézkedések esetén azt is meg kell vizsgálni, hogy úgy tekinthető-e, hogy a közigazgatási szervek bármilyen módon érintettek voltak az intézkedés meghozatalában. Pusztán az a tény, hogy egy intézkedést közvállalkozás hoz meg, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az az államnak tudható be (127).

(161)

A 4. intézkedéssel kapcsolatban az OR az egyetlen releváns szervezet, amely az állam nevében beavatkozást hajthatott végre a GR javára. A Hatóság ismételten leszögezi, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat olyan intézkedésekre terjed ki, amelyeket kizárólag az OR hozott (lásd a (110) preambulumbekezdést).

(162)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Hatóság megállapította, hogy meg kell vizsgálnia, hogy az OR a GR-rel folytatott ügyletei során a tulajdonosai befolyásától mentes önálló jogalanyként járt-e el, vagy pedig intézkedései az izlandi hatóságoknak, azaz Reykjavík városának, valamint Akranes és Borgarbyggð településeknek tudhatók-e be (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat 58. pontját). A Hatóság nem tudta megállapítani, hogy az intézkedések az államnak tudhatók-e be, és állami források átruházásával jártak-e (az eljárás megindításáról szóló határozat 63. pontja).

(163)

Az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását követően az izlandi hatóságok benyújtották észrevételeiket annak igazolására, hogy az OR nem volt részes fele a GR és a két magánhitelező között létrejött kölcsönszerződések egyikének sem (128). Nincs bizonyíték arra sem, hogy az állam (beleértve a települési önkormányzatokat is) részt vett volna a kölcsönszerződések vagy az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés megtárgyalásában vagy jóváhagyásában). A Hatóság megjegyzi, hogy egyetlen más érdekelt fél sem nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban.

(164)

Következésképpen a Hatóság megállapítja, hogy az OR nem részes fele az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezésnek, és nem is vett részt az azzal kapcsolatban folytatott tárgyalásokon, és nincs bizonyíték arra, hogy az állam részt vett volna a 4. intézkedés meghozatalában.

(165)

Az izlandi hatóságok azzal érveltek és bizonyítékot nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés bevezetésére a hitelezők kérésére került sor (129). Jogi szakértő véleményét is benyújtották arra vonatkozóan, hogy az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezést gyakran alkalmazzák pénzügyi intézmények Izlandon és tágabb értelemben Európában is (130). A PTH is elismeri, hogy Izlandon általánosan alkalmaznak ilyen rendelkezést. 3/2019. sz. határozatában a PTH nem vitatta a GR azon állítását, miszerint az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés hasonló a szabványosított nemzetközi megállapodásokhoz. Éppen ellenkezőleg, a PTH elismerte, hogy az irányítási rendelkezések a hitelezők által alkalmazott szokásos piaci gyakorlatnak számítanak (131).

(166)

Az izlandi hatóságok továbbá bizonyítékokat nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés eltörlése egy magánhitelező tekintetében nem befolyásolta a kamatlábhoz való hozzáférést és a kamatláb szintjét (lásd a (66) preambulumbekezdést). A hitelező és a GR közötti információcseréből egyértelműen kitűnik, hogy az előbbi nem tulajdonított jelentőséget az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés eltörlésének (132). A megbeszélések egyértelműen a GR-nek a tulajdonjogtól független pénzügyi vonatkozásaira vonatkoztak.

(167)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Hatóságnak kell bizonyítania az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás meglétét (133).

(168)

A fentiekben kifejtettek szerint az OR nem volt részes fele a 4. intézkedés szempontjából releváns kölcsönszerződéseknek, és nincs arra utaló információ, hogy az állam részt vett volna a 4. intézkedés meghozatalában. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az intézkedést a hitelezők kérésére vezették be, mivel ez a szokásos piaci gyakorlat.

(169)

Emellett a Hatóság rendelkezésére álló bizonyítékok azt mutatják, hogy – ellentétben a Hatóság által az eljárás megindításáról szóló határozatban képviselt előzetes állásponttal – az irányítás megváltozására vonatkozó rendelkezés nem eredményezett kedvezőbb hitelfeltételeket vagy hozzáférést a kölcsöntőkéhez a GR számára.

(170)

A Hatóság megjegyzi továbbá, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását követően nem érkezett olyan észrevétel, amely ellentmondana a Hatóság értékelésének az intézkedés betudhatóságát és előnyét illetően.

(171)

A Hatóság megállapítja, hogy a 4. intézkedéshez nem társul az államnak betudható, az állam által végzett vagy állami forrásból megvalósított beavatkozás. A Hatóság megállapítja továbbá, hogy az intézkedés nem juttatta előnyhöz a GR-t. Mivel nem teljesül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel, a 4. intézkedés az említett rendelkezés értelmében nem minősül állami támogatásnak.

(172)

A fenti értékelés alapján a Hatóság megállapítja, hogy az 1–4. intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül az OR által a GR részére nyújtott állami támogatásnak,