(1)

A Nelfo (a továbbiakban: panaszos) 2017. május 11-én levélben kifogásolta a Bergen város önkormányzata (a továbbiakban: városi önkormányzat) által az önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén biztosított közvilágításért nyújtott feltételezett állami támogatást. A Nelfo egy ágazati szövetség a Norvég Vállalkozói Szövetségen belül. Norvégiai villamos energetikai, informatikai, elektronikus hírközlési, rendszerintegrátor és felvonóipari vállalatokat tömörít (2).

(2)

A feltételezett támogatás kedvezményezettje a BKK AS, amely különböző leányvállalatokon keresztül végzi tevékenységét (3). A továbbiakban a BKK AS-ra és leányvállalataira együtt „BKK csoportként” hivatkozunk.

(3)

A Hatóság a panaszt 2017. június 1-jén levélben (4) továbbította a norvég hatóságoknak. A norvég hatóságok 2017. június 27-i és július 5-i levelükben (5) fogalmazták meg észrevételeiket.

(4)

A Hatóság 2017. szeptember 7-én e-mailben felkérte a norvég hatóságokat, hogy nyújtsanak kiegészítő tájékoztatást (6). A norvég hatóságok 2017. szeptember 8-i (7) és 12-i e-mailjükben (8) válaszoltak.

(5)

A Hatóság 2018. július 11-én kiegészítő információk iránti kérést küldött (9). 2018. augusztus 17-én videokonferenciát tartottak. A norvég hatóságok 2019. február 28-i e-mailjükben kiegészítő információkat nyújtottak be (10).

(6)

A Hatóság a 027/19/COL határozattal (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett (11). Ebben a szakaszban a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban a), b) és c) intézkedésként jelölt három intézkedés állami támogatásnak tűnik. A Hatóság továbbá kétségbe vonta ennek a lehetséges állami támogatásnak az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetőségét. A három intézkedést az alábbi 2. szakasz ismerteti.

(7)

A norvég hatóságok felkérést kaptak, hogy 2019. május 20-ig fogalmazzák meg észrevételeiket az eljárás megindításáról szóló határozatról. A Hatóság kérésre 2019. június 5-ig meghosszabbította a határidőt (12).

(8)

A Hatóság 2019. június 5-én levélben kapta meg a BKK AS és a Veilys AS (a továbbiakban együtt: BKK Veilys) közös észrevételeit (13). A 2019. augusztus 6-i levélben a norvég hatóságok felkérést kaptak, hogy 2019. szeptember 6-ig nyújtsák be ezekkel az észrevételekkel kapcsolatos megjegyzéseiket (14).

(9)

A norvég hatóságok 2020. április 5-én benyújtották az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket (15). Az észrevételeket a városi önkormányzat két, 2019. május 10-én (16), illetve 2020. április 3-án kelt levele (17) tartalmazza.

(10)

A Hatóság 2021. február 5-én újabb tájékoztatási kérelmet intézett a norvég hatóságokhoz (18). A norvég hatóságok 2021. április 12-én nyújtották be válaszukat e kérelemre (19).

(11)

A városi önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágítási infrastruktúra tulajdonosa a múltban az önkormányzati tulajdonban lévő Bergen Lysverker volt. A vállalatot 1996-ban eszközállományával együtt felvásárolta a BKK DA. Ez a vállalat akkoriban több önkormányzat tulajdonában volt, közülük Bergen városi önkormányzat rendelkezett többségi részesedéssel.

(12)

A BKK DA-ból később szerkezetátalakítás útján létrejött a BKK AS (20). A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint a városi önkormányzatnak 37,75 %-os részesedése van ebben a vállalatban. A további részvényesek között megtalálgató a Statkraft Industrial Holding AS és több települési önkormányzat (21).

(13)

A bergeni önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágítási infrastruktúra azóta a BKK AS különböző leányvállalatainak tulajdonában és üzemeltetésében állt. A BKK csoport ellenőrzése alatt álló infrastruktúra jelenlegi tulajdonosa a Veilys AS. Emellett állami utak, megyei utak és magánutak mentén működő útvilágítási infrastruktúrák is vannak e vállalat tulajdonában.

(14)

A norvég hatóságok szerint a Veilys AS nem maga üzemelteti és tartja karban a közvilágítási infrastruktúrát. Ezt a tevékenységet a BKK EnoTek AS nevű leányvállalata végzi (22).

(15)

Amint azt az alábbiakban részletesebben kifejtjük, nincs a bergeni önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található teljes közvilágítási infrastruktúra a Veilys AS tulajdonában. Ezen infrastruktúra egyes részeinek a városi önkormányzat a tulajdonosa.

(16)

A panasz két feltételezett állami támogatási intézkedést tartalmazott. Először: a panaszos előadta, hogy városi önkormányzat túlzott mértékű ellentételezésben részesítette a BKK csoport tagvállalatait az önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágítás fenntartásáért és üzemeltetéséért (a) intézkedés). Másodszor: a Veilys AS tulajdonában lévő infrastruktúrába beépített 12 000 darab új LED-lámpatestnek a városi önkormányzat általi finanszírozása képezte a panasz tárgyát (b) intézkedés) (23).

(17)

A panaszos szerint az a) és a b) intézkedés 2016. január 1. óta folyamatosan az állami támogatási szabályokba ütközik. Az eljárás megindításáról szóló határozat 18. pontjában foglaltak szerint a Hatóság következésképpen erre az időszakra szorítkozik az a) és a b) intézkedés értékelésében.

(18)

A panaszos úgy véli, hogy több szolgáltató is hajlandó lenne ellentételezés fejében üzemeltetni és fenntartani a közvilágítást. Ennek alapján a fenntartásból és az üzemeltetésből álló tevékenységet gazdasági jellegűnek tekinti (24).

(19)

Feltételezve, hogy az ellentételezés általános gazdasági érdekű szolgáltatásért jár, a panaszos a következő érveket fogalmazta meg (25): először: az állami támogatás megléte nem zárható ki az Altmark-feltételek alapján (26). Másodszor: az érintett ellentételezés meghaladja az általános gazdasági érdekű szolgáltatás csekély összegű támogatásának 500 000 EUR összegű felső határát (27). Harmadszor: az intézkedések nem felelnek meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló határozatban foglalt követelményeknek (28).

(20)

A panaszos becslése szerint a fenntartásért és üzemeltetésért nyújtott túlzott mértékű ellentételezés évi 1,12 millió EUR volt. Hasonló szolgáltatási szerződésekben állítólag […] NOK/lámpahely/év körüli árak szerepeltek (29).

(21)

A városi önkormányzat által teljesített kifizetések közé tartozik a Veilys AS tulajdonában lévő közvilágítási infrastruktúrával kapcsolatos beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés is. Az ellentételezési mechanizmus ezen eleme c) intézkedésként szerepelt a hivatalos vizsgálatban. Az eljárás megindításáról szóló határozat 18. pontjában foglaltak alapján a c) intézkedés értékelése nem korlátozódik a 2016. január 1-jén kezdődött időszakra.

(22)

A norvég hatóságok kiemelték, hogy szoros működésbeli kapcsolat van a villamosenergia-hálózatok és a közvilágításhoz használt infrastruktúrák között. A közvilágítási lámpatesteket és csatlakozókábeleiket gyakran rögzítik az elektromos vezetékeket is tartó közműoszlopokra. Így a bergeni infrastruktúra kettős célt szolgál (30).

(23)

A villamosenergia- és közvilágítási infrastruktúrák üzemeltetése és fenntartása 1991-ig nem különült el. Az önkormányzati tulajdonban lévő utak mentén ezen infrastruktúrák üzemeltetését és fenntartását a települési önkormányzatok vagy a tulajdonukban lévő helyi szervezetek végezték (31).

(24)

1991-ben viszont Norvégia részben liberalizálta az energiapiacait. Ezzel összefüggésben a villamosenergia-hálózatok üzemeltetését monopóliumszabályozás hatálya alá vonta (32).

(25)

Ebben az ágazatspecifikus rendszerben az infrastruktúratulajdonosok kötelesek üzemeltetni az infrastruktúrájukat. Más szervezeteknek tilos a nevükben ilyen tevékenységet végezniük. Az üzemeltetési és fenntartási költségeket a hálózati díjak (nettleie) fedezik, amelyeket a Norvég Energetikai Szabályozó Hatóság (NVE) által meghatározott szabályozott megtérülésnek megfelelően kell megállapítani (33).

(26)

Ezzel szemben a közvilágítási infrastruktúrákra vonatkozóan nem alakítottak ki nemzeti szintű monopóliumszabályozást. Ezen infrastruktúrák esetében tehát a tulajdonosi szerkezet és az üzemeltetési feltételek a helyi előírásoktól függenek. Több szervezet kínál üzemeltetéshez és fenntartáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat üzleti alapon (34).

(27)

Az 1996. évi ügylet arra irányult, hogy a városi önkormányzat értékesítse a Bergen Lysverkert a teljes eszközállományával és tevékenységével együtt (35). Az eszközállomány és a tevékenység főként a villamosenergia-termeléshez és -elosztáshoz kapcsolódik. A közvilágítási infrastruktúrát kisebb, gyakorlatilag elválaszthatatlan elemnek tekintették (36).

(28)

A bergeni városi tanács tanácsosa (Rådmannen) az értékesítéssel kapcsolatos döntés előkészítése keretében készített írásbeli összefoglalóban megismételte, hogy több köztulajdonú vállalatot felkértek ajánlattételre. A városi önkormányzat emellett értékelés készítésével bízta meg az Enskilda Securities céget (37).

(29)

Ez az értékelés bekerült a bergeni városi tanács egyik tagja által készített javaslatba. A nettó kötelezettségek számításba vétele esetén 2,8 és 3,0 milliárd NOK közötti összeget jelölt meg (38).

(30)

Ezenkívül a bergeni városi tanács előtti ügyben szinergikus hatásokról szóló feljegyzés is készült. E feljegyzés szerint az értékesítésnek kettős célja van. Először: a városi önkormányzat ezzel előreláthatólag erősíti a bergeni térség villamosenergia-ellátásának működési struktúráját. Másodszor: az értékesítéssel a piaci árak alapján várhatóan tőke szabadul fel a városi önkormányzat számára (39). Emellett több kiegészítő szempontot is megjelöltek (40).

(31)

A városi önkormányzat és a BKK DA közötti adásvételi szerződés 6. szakasza szerint 2,619 milliárd NOK-ban állapították meg a Bergen Lysverker vételárát. Ez az ár a tartozások és a nyugdíj-kötelezettségek előtti bruttó 3,124 milliárd NOK áron alapult (41).

(32)

A közvilágítás és a kapcsolódó szolgáltatások jövőbeli nyújtásának ellentételezését szabályozó mechanizmust az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontja tartalmazta (42). E mechanizmus szerint a BKK DA piaci feltételek mellett, szabadon üzemeltethette a közvilágítást, ami a költségek fedezésén felül a lekötött tőkéhez kapcsolódó beruházási kiadást is magában foglalta az NVE által a szabályozott villamosenergia-hálózati infrastruktúrára vonatkozóan rögzített megtérülési rátának megfelelően (43).

(33)

A közvilágítási hálózat értékét külön nem jelölték meg az adásvételi szerződésben. A 6. szakasz szerint ugyanakkor a BKK DA átvilágítást kezdeményezett. Az e feladattal megbízott könyvvizsgáló cég 55 millió NOK-ban állapította meg a közvilágítás könyv szerinti értékét a jelentésében (44).

(34)

A norvég hatóságok benyújtották a bergeni városi önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén a közvilágítás és a kapcsolódó szolgáltatások nyújtására 2012 óta irányadó szerződéseket. A szerződések rendszerint két évre szóltak, és további egy évvel meghosszabbíthatók voltak (45).

(35)

A 2012 és 2014 közötti időszakra szóló szerződés a BKK Nett AS vállalattal jött létre. Eredetileg 18 228 darab lámpahelyre vonatkozott. Ebből 16 082 darab a BKK csoport ellenőrzése alá tartozott, 2 146 darab pedig a városi önkormányzat tulajdonában volt. Azonban a lámpahelyek számát módosítani tervezték a szerződés időtartama alatt (46).

(36)

Az ellentételezés szabályozásáról a szerződés 7. szakasza és A. függeléke rendelkezett. A fenntartás és az üzemeltetés árát héa nélkül […] NOK/lámpahely/év összegben állapították meg. A 18 228 darab meglévő lámpahely fenntartásáért és üzemeltetéséért nyújtott ellentételezés teljes éves összege tehát […] NOK volt (47).

(37)

A beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezést héa nélkül […] NOK/lámpahely/év összegben rögzítették. Mivel ez az elem csak a BKK csoport ellenőrzése alatt álló lámpahelyekre vonatkozott, így az ellentételezés éves összege e 16 082 darab meglévő lámpahely tekintetében […] NOK lett (48).

(38)

A 2015 és 2017 közötti időszakra szóló szerződés szintén a BKK Nett AS vállalattal jött létre. Kezdetben 18 407 darab lámpahelyre vonatkozott. Ebből 16 058 darab a BKK csoport ellenőrzése alá tartozott, 2 349 darab pedig a városi önkormányzat tulajdonában volt (49).

(39)

Az ellentételezésről az előző szerződés szerkezetével megegyező módon a 7. szakasz és az A. függelék rendelkezett. A fenntartás és az üzemeltetés árát héa nélkül […] NOK/lámpahely/év összegben állapították meg. Ezért a 18 407 darab meglévő lámpahely alapján az a fenntartásáért és üzemeltetéséért nyújtott ellentételezés éves összege […] NOK volt (50).

(40)

A beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezést héa nélkül […] NOK összegben rögzítették, tehát ugyanazon az egységáron, mint az előző szerződésben (lásd a (37) preambulumbekezdést). A BKK csoport tulajdonában lévő 16 058 darab lámpahely alapján a beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés éves összegét következésképpen […] NOK-ban állapították meg (51).

(41)

A 2018-ban kezdődött időszakra meghosszabbították a hatályos szerződést. A városi önkormányzat 2017. június 19-i levele alapján a szerződést eredetileg 2018. július 1-jéig hosszabbították meg. A városi önkormányzat ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy az érintett vállalatok szervezeti átalakítása miatt a meghosszabbított szerződést a BKK EnoTek AS vállalattal kellett megkötni (52).

(42)

A szerződést ezután 2019. január 1-jéig hosszabbították meg. E tekintetben a városi önkormányzat előadta, hogy ekkoriban azon dolgozott, hogy felvásárolja a BKK csoport tulajdonában lévő közvilágítási infrastruktúrát (53).

(43)

A meghosszabbítással kapcsolatos levelében a BKK csoport előadta, hogy a közvilágítási infrastruktúrát átruházta leányvállalatára a Veilys AS-re. Ennek alapján a városi önkormányzat két visszaigazolást kapott a meghosszabbításról. Az első visszaigazolást a Veilys AS-től kapta az e vállalat tulajdonában lévő közvilágítással kapcsolatosan. A második visszaigazolást a BKK EnoTek AS küldte a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítással kapcsolatosan nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan (54).

(44)

A szerződést 2018. december 20-án meghosszabbították 2020. január 1-jéig. Ezt a Veilys AS tulajdonában lévő közvilágítási infrastruktúrának a városi önkormányzat általi esetleges felvásárlására vonatkozó szándéknyilatkozat meghosszabbításával összefüggésben tették (55).

(45)

Végezetül a norvég hatóságok benyújtották a szándéknyilatkozat második meghosszabbítására vonatkozó, aláírás nélküli dokumentumot. E dokumentum szerint a szerződést ismételten meghosszabbították azonos feltételekkel. A közölt információk alapján a Hatóság arra a megállapításra jutott, hogy ez a szerződés még hatályban van (56).

(46)

A városi önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágításra vonatkozó szerződéseken kívül szerződések vannak: i. magánutak mentén található útvilágításról (57), valamint ii. parkokban és gyalogutak mentén működő világításról (58). Az eljárás megindításáról szóló határozat 19. és 34. pontja szerint ezek a szerződések nem tartoznak a határozat hatálya alá.

(47)

A városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás és LED-lámpatestek üzemeltetésére és fenntartására pályázatot írtak ki. A szolgáltatások nyújtása e szerződés alapján 2020. április 1-jén vette kezdetét (59).

(48)

Az ajánlattételi felhívás szerint a szerződés tárgyát a városi önkormányzat tulajdonában lévő mintegy 3 100 darab utcai lámpa képezte. Ezenfelül a Veilys AS tulajdonában lévő 12 000 darab új LED-lámpatestre is kiterjedt. A tárgyi infrastruktúra a részletes leírás szerint 3 133 darab lámpatestből, 2 254 acéloszlopból/vezetékszerelvényből, 841 darab faoszlopból, 12 000 darab LED-lámpatestből és ismeretlen mennyiségű kábelből állt (60).

(49)

Az ajánlattételi felhívásból továbbá az következik, hogy a szerződés időtartama négy év, becsült értéke pedig évi 4 és 6 millió NOK között tehető (héa nélkül). A szerződést nyílt eljárás útján kívánták odaítélni a legalacsonyabb árat kínáló ajánlattevőnek (61).

(50)

A pályázatra hat ajánlat érkezett (62). A szerződést a BKK EnoTek AS nyerte el 10 554 689 NOK ajánlati árral. A másik öt ajánlat ára 11 930 826 és 26 596 947,50 NOK között mozgott (63).

(51)

A pályázat tárgyát képező szerződésben foglalt szolgáltatások szinte általában véve hasonló a fenti 3.1.3. szakaszban ismertetett szerződésekben foglalt szolgáltatásokéhoz. Azonban ez utóbbi szerződések alapján a szolgáltató feladatkörébe tartozik a meghibásodott berendezések cseréje. Ez a kötelezettség a pályázat tárgyát képező szerződés értelmében a városi önkormányzatot terheli (64).

(52)

A fenti 3.1.3. szakaszban leírtak szerint a városi önkormányzat és a BKK csoport tagvállalatai között létrejött szerződések rögzítették, hogy az utcai lámpák száma idővel változik. A rendelkezésre álló legutóbbi dokumentumok alapján a norvég hatóságok 2021. április 12-i levelükben előadták, hogy a városi önkormányzat tulajdonában lévő utcai lámpák száma 4 219-re nőtt. Ekkoriban összesen 27 748 darab utcai lámpa volt a Veilys AS tulajdonában (65). Ezenkívül a városi önkormányzat a fent leírtak szerint megvásárolta a Veilys AS tulajdonában lévő infrastruktúrába beépített 12 000 darab LED-lámpatestet (66).

(53)

A norvég hatóságok áttekintést nyújtottak a városi önkormányzat által a BKK csoport tagvállalatai részére teljesített kifizetésekről. A városi önkormányzat az érintett intézkedések keretében teljesített kifizetéseken túlmenően ezen intézkedések körén kívüli egyéb tevékenységekért is fizetett. Ez utóbbi kifizetések az energiaellátáshoz és azzal összefüggő szolgáltatásokhoz kapcsolódtak. Az érintett intézkedések körén kívül térített szolgáltatások közül többet más szolgáltatókkal versengve nyújtottak (67).

(54)

A BKK csoport weboldalairól egyértelműen kitűnik, hogy e csoport tagvállalatai a városi önkormányzat által térített tevékenységen felül több más piacon is működnek. A vállalatcsoportot Nyugat-Norvégia legnagyobb, megújuló energiaforrásokkal foglalkozó csoportjaként írják le. Szolgáltatásainak köre kiterjed egyebek mellett gépkocsi-, csónak- és hajótöltő állomásokra, infrastruktúrák létesítéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódó szolgáltatásokra (többek között az adatközpontok, a telekommunikáció és a tengeri gazdálkodás terén), valamint olyan internetes szolgáltatásokra, mint az optikai internetszolgáltatás, az adattárolás és az úgynevezett dolgok internete (68).

(55)

A norvég hatóságok nem rendelkeznek közvetlen bizonyítékkal arra, hogy a városi önkormányzat által az önkormányzati tulajdonú utak mentén biztosított közvilágításért fizetett ellentételezést más gazdasági tevékenység keresztfinanszírozására használták volna fel. A közvilágítási infrastruktúra Veilys AS-re való átruházásának egyik célja a keresztfinanszírozás megelőzése volt. A dokumentumok hiánya miatt azonban nem zárható ki a keresztfinanszírozás (69).

(56)

A norvég hatóságok arra is rámutattak, hogy a BKK csoporton belül a közvilágítással kapcsolatosan végzett tevékenység nem korlátozódik a Bergen városi önkormányzatra. Kiemelendő, hogy a Veilys AS más közjogi szervezetektől is részesül ellentételezésben a tulajdonában lévő, közutak mentén található közvilágítás tekintetében (70).

(57)

A norvég hatóságok megítélése szerint a Hatóság nem indokolta kielégítően a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. Az így kialakult helyzet a városi önkormányzat számára jogbizonytalanságot eredményezett (71).

(58)

Tekintettel arra, hogy a városi önkormányzat közvilágítást szerez be, a norvég hatóságok vitatják az a) és a c) intézkedés elkülönítését. Ugyanakkor helyénvaló, hogy az ellentételezés a különböző elemeket tükrözi (72).

(59)

A norvég hatóságok előadták, hogy a jogi minősítéshez figyelembe kell venni a tevékenység folytatásának hátterét. A közvilágítás biztosításának kizárólagos célja a lakosság kiszolgálása (73), a szolgáltatást pedig a norvég közúti törvény szerint szervezik meg (74).

(60)

E törvény 20. szakasza szerint a települési önkormányzatok feladata a tulajdonukban lévő utak üzemeltetése és fenntartása. A törvény ugyan nem írja elő a települési önkormányzatok számára a közvilágítás szolgáltatását vagy meghatározott mértékű közvilágítás biztosítását, de ez a tevékenység összhangban van a közúti közlekedésbiztonság törvényi céljával (75). A városi önkormányzat emellett a Norvég Közúti Igazgatóság (Statens vegvesen) szabványát (veinormalen) követi a közutak tervezése, építése és fejlesztése során. Ez a szabvány a közvilágítás meglétére vonatkozó előírásokat tartalmazza (76).

(61)

Ezekre a tényekre való tekintettel a norvég hatóságok fenntartják, hogy az ellentételezés nem gazdasági jellegű tevékenységért járt. A norvég hatóságok megítélése szerint a Selex-ügyben hozott ítélet (77) alátámasztja ezt az álláspontjukat (78).

(62)

A norvég hatóságok továbbá az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatásra hivatkoztak (79). Kifejtették, hogy a közhatalomról és hatósági jogkörről szóló 17. pont alátámasztja, hogy a közvilágítás biztosítása nem gazdasági jellegű tevékenység (80). A közbiztonsági célú tevékenységet mindenképpen a társadalmi, kulturális, oktatási és pedagógiai célú, nem gazdasági jellegű tevékenységekkel azonos módon kell minősíteni (81).

(63)

Amennyiben a Hatóság úgy ítélné meg, hogy van közvilágítási piac, ennek a piacnak két hiányossága van. Az egyik, hogy a közvilágítási infrastruktúra természetes monopólium, amelynek az érintett közutak mentén kell elhelyezkednie. A másik, hogy a közvilágítás közjószág, amelynél felmerül a „potyázás” problémája (82).

(64)

Az infrastruktúra tulajdonosaként a BKK csoport piaci erővel rendelkezik a városi önkormányzattal szemben. A városi önkormányzatnak gyakorlatilag nincs lehetősége arra, hogy közútjain ne legyen közvilágítás. A városi önkormányzatnak emellett nem áll módjában utasítást adni az infrastruktúra tulajdonosának arra vonatkozóan, hogyan és milyen feltételek mellett szerezze be az infrastruktúrához kapcsolódó szolgáltatásokat (83).

(65)

Ugyan rendszerint rendelkezésre állnak alternatív pályázati módszerek a piaci árak meghatározásához, a norvég hatóságok szerint a Hatóság viszont nem vette figyelembe az ügy sajátos körülményeit. Monopolhelyzetben lévő szereplőtől való beszerzés esetén az ajánlatkérőnek nincs jogszabály által biztosított joga arra, hogy az általa észszerűnek tekintett feltételekkel vegyen igénybe szolgáltatásokat. A monopolhelyzet e káros hatása csak a versenyjog érvényesítésével vagy árszabályozással orvosolható (84).

(66)

Az indexet több alkalommal szabályozhatták, hogy megállapítsák az ellentételezések mértékét az érintett időszakra. A norvég hatóságok azonban nem tudtak egyértelmű választ adni (85).

(67)

Az ellentételezési mérték más területeken nyújtott ellentételezések mértékével való összehasonlításának lehetőségeit illetően a norvég hatóságok kiemelték, hogy külső fenntartási és üzemeltetési szolgáltató nem viseli az infrastruktúrához kapcsolódó beruházási kiadást, ha az adott infrastruktúra nincs a tulajdonában. Következésképpen a beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés (c) intézkedés) nem vehető figyelembe az ellentételezési mértéknek a közjogi szervezetek által a saját tulajdonú infrastruktúrájuk tekintetében fizetett ellentételezés mértékével való összehasonlításához. A városi önkormányzat 2020-ban utcai lámpánként […] NOK összeget fizetett az üzemeltetésért és fenntartásért (86).

(68)

A norvég hatóságok szerint semmilyen dokumentum nem támasztja alá a panaszos azon állítását, miszerint az üzemeltetési és fenntartási szolgáltatásokat […] NOK/lámpahely/év ellenében nyújtották. A panaszos emellett másik földrajzi régiót vett alapul (87).

(69)

A norvég hatóságok ellenben a KOSTRA adatbázisból származó számadatokat szolgáltattak a nagy norvég települési önkormányzatok közvilágítási költségeiről (88). Ezek a számadatok a villamosenergia-költséget is tartalmazó, lámpahelyenkénti éves összköltséget ismertetik a 2016 és 2019 közötti időszakra vonatkozóan. Az alábbi táblázatból kiderül, hogy a városi önkormányzatnál felmerült költségek voltak a legmagasabb nyilvántartott értékek (89).

1. táblázat: A nagy norvég települési önkormányzatok felmerült közvilágítási költségek (NOK)

(70)

Az ellentételezésnek lehetett olyan eleme, amely túlzott mértékű ellentételezésre utal, a városi önkormányzat pedig idővel megkérdőjelezte, mi tekinthető magas árnak. Ezenkívül a norvég hatóságok úgy vélték, hogy számviteli elkülönítésre lett volna szükség a közvilágítás biztosítása és egyéb tevékenységek között (90).

(71)

A bergeni városi tanács 2017-ben úgy határozott, hogy beszerez 12 000 darab LED-lámpatestet, hogy beépíttesse őket az önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén működő közvilágítási infrastruktúrába. Nagyságrendje és jellege miatt ez a fejlesztés nem tartozott a BKK csoporttal kötött szerződések hatálya alá (91).

(72)

A beruházás célja i. a környezetvédelem, valamint ii. a villamosenergia-költségek csökkentése volt (92). A villamosenergia-költségek csökkentése közvetlenül előnyös a városi önkormányzat számára, mivel a villamos energia nem képezi a BKK csoporttal között szerződések tárgyát (93).

(73)

A szerződést nyílt közbeszerzési eljárás útján ítélték oda 60 millió NOK áron. A beépítés 2019 végén zajlott (94). A LED-lámpatestek a városi önkormányzat tulajdonában maradnak (95).

(74)

Az egy lámpatestre vetített költség 2018-ban 1 899 NOK, 2019-ben pedig 2 039 NOK volt. A tervezési és beépítési költség lámpahelyenként […] NOK volt. Feltételezve, hogy a villamosenergia-költség tekintetében hozzávetőlegesen […] NOK/lámpahely/év megtakarítás érhető el, a városi önkormányzat arra számít, hogy beruházási költsége 7–10 éven belül térül meg (96).

(75)

A 3.1.4. szakaszban leírtak szerint a városi önkormányzat tulajdonában lévő infrastruktúra többi részével együtt a LED-lámpatestek fenntartására is pályázatot írtak ki. E szerződés révén a városi önkormányzat a LED-lámpatest hosszabb élettartamából eredő költségmegtakarítást ér el (97). A városi önkormányzat emellett előreláthatólag a Veilys AS tulajdonában lévő infrastruktúrára vonatkozó szerződés kiigazításáról is tárgyalásokat folytat (98).

(76)

A norvég hatóságok bevett gyakorlatnak tekintik, hogy a közjószág előállításához használt infrastruktúra külső tulajdonosa a beruházási kiadás tekintetében ellentételezésre jogosult. Ezzel szemben akkor, ha az infrastruktúra a közvilágítást finanszírozó közjogi szervezet saját tulajdonát képezi, az ezen infrastruktúrához kapcsolódó beruházási kiadást infrastruktúratulajdonosként a közjogi szervezet viseli (99).

(77)

A beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés összegét az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontjában foglalt feltételek alapján állapították meg. E mechanizmus alapján – a 3.1.2. szakaszban leírtak szerint – a BKK csoport jogosult a lekötött tőkéhez kapcsolódó beruházási kiadás térítésére az NVE által a szabályozott villamosenergia-hálózati infrastruktúrára vonatkozóan rögzített megtérülési rátának megfelelően (100).

(78)

Ezt az elvet némileg részletesebben is kifejtik (101). Az 1998. évi szerződés 6. szakasza úgy rendelkezett, hogy az ellentételezésnek a szerződés megkötésekor a közvilágítási infrastruktúrába befektetett tőkéhez kapcsolódó értékcsökkenést és kamatokat is fedeznie kell. Emellett a városi önkormányzat által a későbbiekben elrendelt beruházások értékcsökkenésére és kamataira is ki kell terjednie. Ez a megközelítés a későbbi szerződésekben is megmaradt (102).

(79)

A városi önkormányzat és a BKK csoport azonban nem értett egyet a beruházási kiadás számításának módjában. Különösen a számításokban alkalmazandó költségalap és az értékcsökkenés figyelembevételének módja tartozott a vitatott elemek közé.

(80)

E tekintetben a norvég hatóságok a BKK Nett AS által 2002-ben benyújtott jelentésre hivatkoztak. A norvég hatóságok szerint az e jelentésben szereplő értékcsökkenési profil összhangban van az 1996. évi adásvételi szerződéssel (103).

(81)

2003-ban viszont a városi önkormányzat megkérdőjelezte, hogyan állapította meg a BKK Nett AS a tőkebázist, különösen az értékcsökkenési leírásokat. 2004. február 18-i levelében a BKK Nett AS magyarázattal szolgált, kifejtve többek között, hogy a beruházási kiadást rendes kritériumok alapján állapította meg (104).

(82)

A BKK Nett AS 2004. március 30-i levelében részletesebben ismertette számításai alapját. A BKK Nett AS szerint az infrastrukturális eszközök értékét a pótlási költség szakmai felmérése alapján 81,6 millió NOK-ban kell megállapítani (105).

(83)

A városi önkormányzat nem értett egyet ezzel a megközelítéssel, és úgy vélte, hogy az eszközértéknek a könyv szerinti értéken kellene alapulnia. A városi önkormányzat az ellentételezés ennek megfelelő kiigazítását kérte (106).

(84)

2004. augusztus 4-i levelében a BKK Nett AS elutasította ezt a követelést. Ennek keretében a BKK Nett AS rámutatott arra, hogy az 1996. évi adásvételi szerződésben meghatározott mechanizmus szerint a NVE által megállapított megtérülési rátát kell alkalmazni a lekötött tőkére. A BKK Nett AS továbbá fenntartotta azt az álláspontját, miszerint helyénvaló az eszközök pótlási költségének szakmai felmérése alapján megállapítani a lekötött tőke mértékét (107). E módszer alkalmazása következtében közel kétszeresére nőtt ahhoz képest, ami a tőkebázis a könyv szerinti értékéből következett volna. Az ellentételezés mértéke máig változatlanul jóval magasabb, mint ha a könyv szerinti érték alapján számították volna ki (108).

(85)

A norvég hatóságok az üzemeltetésért és fenntartásért nyújtott ellentételezés (a) intézkedés) esetéhez hasonlóan arra sem adtak egyértelmű választ, hogyan állapították meg az ellentételezés mértékét. Külön számlák hiányában nehézséget okoz az ellenőrzés (109). A Veilys AS-ről szóló átvilágítási jelentésben (110) a könyvvizsgálók megemlítették, hogy csak korlátozott mértékben nyertek betekintést a városi önkormányzattal kötött szerződéshez kapcsolódó költségekbe (111).

(86)

A norvég hatóságok tehát úgy vélik, hogy a BKK csoport érintett tagvállalatai túlzott mértékű ellentételezésben részesültek. A fenti (69) preambulumbekezdésben ismertetett, a KOSTRA adatbázisból származó számadatok is túlzott mértékű ellentételezésre utalnak (112).

(87)

Az 1996. évi szerződés értelmében a BKK DA felvásárolta a Bergen Lysverker eszközállományát és tevékenységeit. Ennek során vállalta, hogy gondoskodik a folyamatos közvilágítási szolgáltatásról, és felelősséget vállalt az infrastruktúra üzemeltetéséért és fenntartásáért (113).

(88)

A norvég hatóságokhoz hasonlóan a BKK Veilys is úgy vélekedett, hogy az adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontja szabályozza a közvilágításért nyújtandó gazdasági ellentételezést (). A 7. szakasz c) pontjából kitűnik, hogy a BKK csoport ellentételezésre jogosult egyrészt az infrastruktúra üzemeltetéséért és fenntartásáért, másrészt a lekötött tőke tekintetében. Ez a rendelkezés szolgált a későbbi szerződések alapjául (114).

(89)

A BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágítási infrastruktúrához kapcsolódó összes szerződés és tevékenység a vállalatcsoport 100 %-ban tulajdonolt leányvállalata, a Veilys AS alá szerveződik. Ez a tevékenység mintegy 50 000 utcai lámpát, köztük a városban található önkormányzati tulajdonú utak mentén lévő utcai lámpákat érinti (115).

(90)

Az ellentételezés olyan közcélú infrastruktúrához kapcsolódik, amely nem áruk és szolgáltatások piacon történő kínálására szolgál. Következésképpen az intézkedések nem tartoznak az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (116).

(91)

E tekintetben az eljárás megindításáról szóló határozatból nem derül ki egyértelműen, hogy az infrastruktúra a Veilys AS tulajdonában van. Mivel a Veilys AS az egyetlen lehetséges szolgáltató, a városi önkormányzat pedig az egyetlen lehetséges vevő, az ellentételezésben nem vállalkozás részesült (117).

(92)

Mindazonáltal az ellentételezés nem volt túlzott mértékű. Amennyiben a közvilágítás biztosítása általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül, az Altmark-feltételek teljesülnek (118).

(93)

A BKK Veilys szerint az ellentételezés összege a mögöttes költségeket és a hasonló szerződésekben megállapított díjazás mértékét tükrözi. Következésképpen az ellentételezés nem volt túlzott mértékű (119).

(94)

Az összehasonlítást illetően a BKK Veilys úgy véli, hogy a panaszban megjelölt árszint megalapozatlan. Továbbá szükségesnek tartja az ügy sajátosságainak figyelembevételét. Az érintett szerződések a formát tekintve rögzített lámpahelyenkénti árat tartalmaznak, és teljeskörű szolgáltatásra vonatkoznak. Ennek keretében a BKK Veilys viseli a kockázatot a kedvezőtlen események, például szélsőséges időjárási körülmények esetén, valamint a felelősséget minden üzemeltetési és fenntartási tevékenység tekintetében. Emellett az üzemeltetés költségesebb nagy forgalmú és más zavaró tényezőkkel érintett városi területeken (120).

(95)

A BKK Veilys cáfolja, hogy a 12 000 darab LED-lámpatest finanszírozása állami támogatásnak minősül.

(96)

A BKK Veilys tudomása szerint a lámpatestek beszerzési költsége 2 000 NOK/lámpahely volt a városi önkormányzat számára. A tervezés, a kivitelezés és a dokumentálás költsége lámpahelyenként […] NOK volt.

(97)

E számadatok alapján a fejlesztés költsége lámpahelyenként […] NOK volt. Ez megközelítőleg […]-szor annyi, mint a városi önkormányzat által ellentételezett éves beruházási kiadás. Következésképpen a 12 000 darab LED-lámpatestet érintő fejlesztés jóval költségesebb volt, mint amit ezen ellentételezés alapján vállalni lehetett volna (121).

(98)

A LED-lámpatesteknek köszönhetően a városi önkormányzat továbbá jelentős megtakarítást ér el az energiaköltségek terén. A BKK Veilys rendelkezésére álló információk alapján a költségmegtakarítás becsült értéke 450 NOK/lámpahely/év volt. Ez azt jelenti, hogy a városi önkormányzat beruházása kevesebb mint 7 év alatt megtérül (122).

(99)

A BKK Veilys szerint az ellentételezés nem gazdasági jellegű tevékenységhez kapcsolódik. A beruházási kiadással kapcsolatos elem az infrastruktúrához való hozzáférés díjának tekintendő (123).

(100)

Mindazonáltal a beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés nem biztosít gazdasági előnyt a BKK Veilys számára. Egy lámpahely létesítésének költsége hozzávetőlegesen 20 000 NOK, a földmunka pedig további 10 000–50 000 NOK-ba kerül. A BKK Veilys tulajdonában lévő 16 058 darab utcai lámpa létesítésének költsége tehát legalább 500 000 000 NOK (124).

(101)

Következésképpen a beruházási kiadás ellentételezése nem aránytalan. A közvilágítási infrastruktúra üzemeltetése során a műszaki színvonal fenntartására törekednek (125).

(102)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e megállapodás másként nem rendelkezik, összeegyeztethetetlen az e megállapodásban foglaltak érvényesülésével az EK-tagállamok vagy az EFTA-államok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a Szerződő Felek közötti kereskedelmet.”

(103)

Egy adott intézkedés tehát a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén minősül állami támogatásnak: i. az intézkedést az államnak kell nyújtania vagy állami forrásból kell nyújtani; ii. az intézkedésnek előnyhöz kell juttatnia egy vállalkozást; iii. az intézkedésnek előnyben kell részesítenie bizonyos vállalkozásokat (szelektivitás); és iv. az intézkedésnek a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet. A fentiekben említettek szerint a Hatóság iránymutatást adott ki az állami támogatás fogalmáról (126).

(104)

A kapott észrevételek alapján a Hatóság helyénvalónak tartja elsőként annak értékelését, hogy az a) és a c) intézkedéssel nyújtott ellentételezésben vállalkozás részesült-e. Ha igen, és amennyiben a LED-lámpatestek finanszírozása (b) intézkedés) előnyhöz juttatta ugyanazokat a szervezeteket, akkor egyúttal megállapítható, hogy ebben az előnyben is vállalkozás részesült.

(105)

A vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet végző jogalanyra kiterjed, azok jogállásától és finanszírozásának módjától függetlenül (127). Bármely, piacon áruk vagy szolgáltatások kínálásából álló tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül (128).

(106)

A panaszos állításával ellentétben nem döntő, hogy egy adott tevékenységet elvben magánszereplő is folytathat. Ehelyett a tevékenység folytatásának konkrét körülményeit kell megállapítani (129). E tekintetben azt kell megvizsgálni, hogy az érintett tevékenység a jellegénél, a céljánál és a rá vonatkozó szabályoknál fogva kapcsolódik-e közhatalom gyakorlásához, vagy van-e az EGT versenyszabályainak alkalmazását indokoló gazdasági jellege (130).

(107)

A nemzeti feltételektől függően különbség lehet az EGT-államok között a tekintetben, hogy az adott tevékenységnek van-e piaca (131). Emellett politikai döntések vagy gazdasági fejlemények következtében idővel változhat az adott tevékenység minősítése.

(108)

A több tevékenységet folytató szervezetek esetében a jogi minősítést mindegyik tevékenység tekintetében külön kell elvégezni. Tehát az, hogy valamely szervezet közhatalmat gyakorol, nem zárja ki, hogy a tevékenységei tekintetében vállalkozásnak minősüljön (132). Ha azonban a gazdasági tevékenység nem választható el a közhatalom gyakorlásától, az adott jogalany által folytatott tevékenység összessége nem gazdasági jellegűnek minősül (133).

(109)

Az EFTA-Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a „szolgáltatások” fogalmának az alapvető szabadságok értelmében vett meghatározása lényeges annak eldöntéséhez, hogy a tevékenység az adott állami támogatás összefüggésében gazdasági jellegű-e. Az EGT-megállapodás 37. cikkének első bekezdéséből következik, hogy csak a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatások minősülnek a Megállapodás értelmében vett szolgáltatásnak (134).

(110)

A díjazás lényegi jellemzője, hogy az adott szolgáltatásért nyújtott ellenszolgáltatást képez (135). Ezenkívül a díjazásról rendszerint a szolgáltató és a szolgáltatás igénybe vevője állapodik meg (136).

(111)

A „szolgáltatások” fogalmát egyúttal az EGT-megállapodás 37. cikkének második bekezdésére figyelemmel kell értelmezni (137). E rendelkezés szerint a szolgáltatások körébe tartoznak különösen az ipari vagy kereskedelmi jellegű, illetve a kézműipari vagy szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek.

(112)

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a tevékenység jellegét arra tekintettel kell megállapítani, milyen ágazatban folytatják, és hogyan szerveződik az adott ágazat.

(113)

Például az oktatás területén a nemzeti rendszer keretében biztosított oktatásfinanszírozás nem tekinthető szolgáltatásért nyújtott ellenszolgáltatásnak, ha két feltétel teljesül. Az egyik, hogy az állam az oktatási rendszer létesítésével és fenntartásával nem jövedelemszerző tevékenységet kíván folytatni, hanem a lakosság felé fennálló kötelezettségeit kívánja teljesíteni. A másik, hogy az oktatási rendszert általában közpénzből, nem pedig a rendszert igénybe vevők befizetéseiből finanszírozzák (138).

(114)

Hasonló érvelés alapján nincs díjazási elem a Norvégiában működő önkormányzat óvodák esetében sem. Ennek megfelelően az önkormányzat óvodák nem minősültek vállalkozásnak az állami támogatással összefüggésben (139).

(115)

Az egészségügyi ágazatot illetően az EFTA-Bíróság megállapította, hogy a közbeszerzés, az információs és kommunikációs technológiák, valamint az archiválás terén nyújtott támogatási szolgáltatások jellegét a szolgáltatások későbbi igénybevétele alapján kell megállapítani. Ha a támogatási szolgáltatások nem a piacon, hanem szolidaritási alapon létrehozott nemzeti egészségügyi rendszer keretében nyújtják, akkor e szolgáltatások nem gazdasági jellegűek (140).

(116)

A fenti (53)–(54) preambulumbekezdésben leírtak szerint a BKK csoport tagvállalatai több piacon gazdasági tevékenységet folytatnak.

(117)

A Bíróság szerint lehetséges, hogy egy szervezet gazdasági és nem gazdasági jellegű tevékenységet egyaránt folytasson. Ennek azonban az a feltétele, hogy az általa kapott különböző finanszírozásokról külön számlákat vezessen, így ugyanis kizárhatja annak a kockázatát, hogy a nem gazdasági jellegű tevékenységeiért kapott közfinanszírozást a gazdasági tevékenységei keresztfinanszírozására fordítsa (141). Tehát ki kell zárni a keresztfinanszírozás kockázatát ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a közfinanszírozás nem gazdasági jellegű tevékenységért jár.

(118)

A szóban forgó ügyben semmilyen érvet nem terjesztettek a Hatóság elé arra vonatkozóan, hogy kielégítő óvintézkedéseket hoztak az érintett szerződések alapján más gazdasági tevékenységből származó bevételek és költségek tényleges és megfelelő elkülönítése érdekében. Éppen ellenkezőleg, a norvég hatóságok előadták, hogy óvintézkedéseket kellett volna bevezetni, a keresztfinanszírozás pedig nem zárható ki (142).

(119)

Tehát ennek alapján és függetlenül attól, hogy az ellentételezett tevékenység gazdasági jellegű-e, a Hatóság nem juthat más következtetésre, mint hogy az a) és a c) intézkedéssel nyújtott ellentételezésben vállalkozás részesült.

(120)

Az előadott érvekre való tekintettel a Hatóság mindazonáltal azt is megvizsgálja, hogy maga az érintett intézkedésekkel ellentételezett tevékenység gazdasági jellegű-e. A Hatóság elsőként a BKK csoport tagvállalatainak tulajdonában lévő közvilágítással kapcsolatos tevékenységet értékeli.

(121)

A fenti (59)–(60) preambulumbekezdésben már leírtak szerint a norvég hatóságok arra hivatkoztak, hogy a norvég közúti törvény 20. szakasza értelmében a települési önkormányzatok feladata az önkormányzati tulajdonban lévő utak üzemeltetése és fenntartása. A 20. szakasz ugyan nem kötelezi a települési önkormányzatokat a közvilágítás szolgáltatására vagy meghatározott mértékű közvilágítás biztosítására, de ez a tevékenység előmozdítja a közúti közlekedésbiztonság céljának teljesülését. Ezenkívül a városi önkormányzat a Norvég Közúti Igazgatóság (Statens vegvesen) szabványát (veinormalen) követi a közutak tervezése, építése és fejlesztése során. Ez a szabvány a közvilágítás meglétére vonatkozó előírásokat tartalmazza (143).

(122)

Mindezek ismeretében a norvég hatóságok a (61) preambulumbekezdésben foglaltak szerint azt állítják, hogy a Selex-ügyben hozott ítélet alátámasztja azt az álláspontjukat, miszerint az ellentételezett szolgáltatások nem gazdasági jellegűek (144). Továbbá a (62) preambulumbekezdésben leírtak szerint a norvég hatóságok az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatás közhatalomról és hatósági jogkörről szóló 17. pontjára hivatkoztak (145). A norvég hatóságok állítása szerint a közbiztonsági célú tevékenységet mindenképpen a társadalmi, kulturális, oktatási és pedagógiai célú, nem gazdasági jellegű tevékenységekkel azonos módon kell minősíteni.

(123)

Amint az már megállapítást nyert, a tevékenység folytatásának konkrét körülményeit kell megállapítani annak eldöntéséhez, hogy a tevékenység gazdasági jellegű-e (146). A szóban forgó ügyben a vizsgálat természetes kiindulópontja a Norvégia önkormányzat tulajdonban lévő útjai mentén biztosított közvilágítás tekintetében hatályos szabályozási keret, valamint a Bergenben fennálló sajátos körülmények.

(124)

Ami a Norvégiában hatályos szabályozási keretet illeti, a norvég hatóságok által hivatkozott jogszabály és szabványok mindössze azt írják elő, a települési önkormányzatok feladata az önkormányzati tulajdonú közúti infrastruktúra üzemeltetése, a közvilágítás meglétére vonatkozó követelményeknek pedig teljesülniük kell ahhoz, hogy a közutak megfeleljenek a Norvég Közúti Igazgatóság (Statens vegvesen) szabványának (veinormalen). A fentiekben leírtak szerint a törvény 20. szakasza azonban nem írja elő a települési önkormányzatok számára a közvilágítás szolgáltatását vagy meghatározott mértékű közvilágítás biztosítását. Ezenkívül semmilyen akadálya nincs annak, hogy a települési önkormányzatok üzleti alapon működő szervezettel kössenek szerződést az önkormányzati tulajdonú utak gazdasági tevékenységként történő üzemeltetésére és fenntartására (vagy ennek bármely részére).

(125)

A Bergenben fennálló sajátos körülményeket illetően a Hatóság megjegyzi, hogy a közvilágítási infrastruktúrának a Bergen Lysverker értékesítésébe való bevonása azzal a következménnyel járt, hogy a BKK DA lett az érintett önkormányzati tulajdonú utak esetében rendelkezésre álló egyetlen szolgáltató. A BKK DA öt másik ajánlattevővel versengve tett szert erre a helyzetre.

(126)

Ezenkívül a (32) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontja tartalmazta a későbbi gazdasági ellentételezést szabályozó mechanizmust. Ez a mechanizmus szabályozott mértékű megtérülést tesz lehetővé.

(127)

Ennek alapján az a Hatóság álláspontja, hogy a városi önkormányzat a közvilágítási infrastruktúra értékesítésével, egyúttal a szabályozott mértékű megtérülést lehetővé tevő ellentételezési mechanizmus létrehozásával megteremtette a piacot arra, hogy az érintett szolgáltatásokat gazdasági tevékenységként nyújtsák a városi önkormányzat számára. Az, hogy az infrastruktúra egyedi jellegű, emiatt pedig a vevő lett a rendelkezésre álló egyetlen szolgáltató, önmagában nem jelenti azt, hogy a BKK csoport érintett tagvállalatai nem nyújtottak szolgáltatásokat a piacon. Emellett a BKK DA öt másik ajánlattevővel versengve tett szert kizárólagos helyzetére.

(128)

Ez azt álláspontot alátámasztja, ahogyan a BKK csoport és a városi önkormányzat a rendszeres időközönként kötött későbbi szerződések tekintetében eljárt. A BKK csoport igyekezett úgy értelmezni a szerződési feltételeket, hogy a lehető legnagyobb nyereség érhesse el, és hangsúlyozta, hogy üzleti alapon működik annak érdekében, hogy értéket teremtsen a részvényesei számára (147). A másik oldalról a városi önkormányzat abból kiindulva járt el, hogy a másik fél üzleti alapon működő szolgáltató. Tulajdonképpen a norvég hatóságok említést tettek arról, hogy a BKK csoport infrastruktúratulajdonosként piaci erővel rendelkezik.

(129)

Amint a norvég közbeszerzési panasztestülethez (KOFA) benyújtott több panaszból is kiderült, a közvilágítás fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat további szolgáltatók is kínálják üzleti alapon (148). Ennek megfelelően a városi önkormányzat a 3.1.4. szakaszban leírtak szerint több szolgáltatótól is kapott ajánlatot, amikor pályázatot írt ki ilyen szolgáltatásokra.

(130)

Következésképpen a Hatóság megállapította, hogy valóban bevett gyakorlat volt Norvégiában és a bergeni térségben, hogy díjazás ellenében nyújtsanak fenntartási és üzemeltetési szolgáltatásokat. Ez egyúttal arra utal, hogy ez a tevékenység gazdasági jellegű.

(131)

Ami a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás fenntartása és üzemeltetése tekintetében fizetett ellentételezést illeti, a szerződési feltételek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely alapján eltérően kellene minősíteni ezt a tevékenységet. A feltételek 2020. április 1-jéig megegyeztek a BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágításra vonatkozó feltételekkel, azzal a kivétellel, hogy nem volt ellentételezendő beruházási kiadás. 2020. április 1. óta a szolgáltatásokat pályázati eljárás útján odaítélt üzleti szerződés alapján nyújtják (149).

(132)

Azzal kapcsolatosan, hogy a norvég hatóságok a Selex-ügyben hozott ítéletre (150) hivatkoztak, megjegyzendő, hogy a hivatkozott ügy az Európai Szervezet a Légi Közlekedés Biztonságáért (a továbbiakban: Eurocontrol) tevékenységét érintette. Az Eurocontrolt különböző európai államok hozták létre a légi közlekedés biztonságával kapcsolatos együttműködésről szóló nemzetközi egyezmény alapján (151).

(133)

A fellebbezési eljárásban a Bíróság ismét az előző ügyben megfogalmazott megállapításra jutott, tehát összességében véve az Eurocontrol tevékenységei a jellegüknél, céljuknál és a rájuk vonatkozó szabályoknál fogva a légtér ellenőrzésével és felügyeletével összefüggő közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak. Ez a következtetés az Eurocontrol által a nemzeti közigazgatási szerveknek különösen a légiforgalmi szolgáltatási berendezések és rendszerek beszerzésére kiírt pályázatokhoz nyújtott segítségre is vonatkozott (152).

(134)

A (123)–(131) preambulumbekezdésben megfogalmazott értékelésre tekintettel a Hatóság ezért fenntartja, hogy a szóban forgó ügy lényegesen eltér a Selex-ügyben hozott ítélettől. Emellett megjegyzendő, hogy a Selex-ügyben hozott ítéletében a Bíróság tulajdonképpen megfogalmazta, hogy ha egy szervezet nyereségérdekelt, az arra utal, hogy a tevékenység gazdasági jellegű (153).

(135)

A Hatóság emellett azt sem tudja elfogadni, hogy az a) és a c) intézkedéssel ellentételezett tevékenység az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatás 17. pontja értelmében közhatalomhoz vagy hatósági jogkörhöz kapcsolódik (154). Ezzel szemben a városi önkormányzat üzleti és gazdasági alapon működő szolgáltatónak nyújtott ellentételezést. Így a helyzet párhuzamba állítható azzal az esettel, amikor egy települési önkormányzat üzleti alapon működő építési vállalkozótól szerez be kivitelezési szolgáltatásokat a tulajdonában lévő utak építésével és fenntartásával összefüggésben.

(136)

Ehhez hasonlóan az az állítás sem győzte meg a Hatóságot, hogy a közbiztonsági célú tevékenységeket a társadalmi, kulturális, oktatási és pedagógiai célú, nem gazdasági jellegű tevékenységekkel azonos módon kell minősíteni. Az ítélkezési gyakorlatban nincs alapja annak a következtetésnek, hogy a tevékenység önmagában véve azért nem gazdasági jellegű, mert egy adott célt elérésére irányulnak. Ehhez a fent leírtak szerint a tevékenység folytatásának konkrét körülményeit kell megállapítani. Például a közvagyont érintő fenntartási tevékenység akkor is egyértelműen végezhető gazdasági alapon, ha a felhasználók biztonsága miatt szükséges.

(137)

A fentiek alapján a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az a) és a c) intézkedéssel nyújtott ellentételezésben vállalkozás részesült. Amennyiben a LED-lámpatestek finanszírozása (b) intézkedés) előnyhöz juttatta ugyanazokat a szervezeteket, akkor megállapítható, hogy ebben az előnyben is vállalkozás részesült.

(138)

Ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, azt az államnak kell nyújtania vagy állami forrásokból kell nyújtani. Az állami források fogalma az állami szint alatti, regionális szervezetek forrásaira is kiterjed (155).

(139)

Az összes intézkedést a városi önkormányzat költségvetéséből finanszírozták. Ezért állami források felhasználásával valósultak meg.

(140)

Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az előny olyan gazdasági előny, amelyet egy adott vállalkozás rendes piaci körülmények között nem tudott volna megszerezni (156). Következésképpen nemcsak a pozitív juttatások – például támogatások, kölcsönök vagy közvetlen befektetések – jelenthetnek előnyt, hanem olyan beavatkozások is, amelyek a szó szoros értelmében véve nem minősülnek támogatásnak, de azonos jellegűek és hatásúak (157). Ezzel összhangban nem tekinthető úgy, hogy egy intézkedés nem tartozik az állami támogatás tilalmának hatálya alá pusztán azért, mert kölcsönös kötelezettségvállalásokból álló megállapodás formájában valósul meg (158).

(141)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatásért járó kompenzáció tekintetében konkrét ítélkezési gyakorlat áll rendelkezésre. A Bíróság Altmark-ügyben hozott ítéletéből következik, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett előny megléte ilyen ügyekben kizárható az alábbi négy feltétel egyidejű teljesülése esetén (159):

(142)

A Hatóság iránymutatást tett közzé az állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésre való alkalmazásáról (160). Az Altmark-feltételekkel az iránymutatás 3. szakasza foglalkozik.

(143)

Az első feltétel szerint a kedvezményezett vállalkozást egyértelműen meghatározott közszolgáltatási kötelezettségnek kell terhelnie.

(144)

A Bíróság szerint e feltétel célja az átláthatóság és a jogbiztonság biztosítása. Szükségessé teszi először is annak megállapítását, hogy a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen terheli-e közszolgáltatási kötelezettség, másodszor pedig, hogy e kötelezettség egyértelműen meghatározott-e. Ennek megfelelően minimumkövetelményeknek kell teljesülniük a tekintetben, hogy van egy vagy több olyan hatósági aktus, amely kellő pontossággal meghatározza a megbízott vállalkozás(oka)t terhelő közszolgáltatási kötelezettség jellegét, időtartamát és hatályát (161).

(145)

Ugyanezen szellemben a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék ítéletét, amelyben megállapítást nyert, hogy amennyiben a vizsgált szolgáltatást a nemzeti jog nem határozza meg egyértelműen általános gazdasági érdekű szolgáltatásként, az első Altmark-feltétel nem teljesül. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezhette meg az érintett piac hiányossága és az, hogy a szolgáltatás meghatározható lett volna általános gazdasági érdekű szolgáltatásként. E körülmények nem voltak lényegesek annak megállapításához, hogy az érintett vállalkozásokat ténylegesen megbízták-e hatósági aktusban közszolgáltatási kötelezettséggel, és e kötelezettséget egyértelműen meghatározta-e az adott aktus (162).

(146)

Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatból következően akkor tekinthető úgy, hogy egy vállalkozást általános gazdasági érdekű szolgáltatással bízzák meg, ha hatósági aktusban kap erre megbízást (163). Az ilyen megbízási aktusok körébe tartozhatnak a szerződések is, feltéve, hogy hatóság kezdeményezésére jönnek létre, és kötelező erejűek (164). Az, hogy egy szolgáltatás közbeszerzési szerződés tárgyát képezi, nem elegendő ahhoz, hogy bármilyen konkrét magyarázat nélkül általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősüljön (165).

(147)

A lényegi kérdés tehát nem az, hogy a városi önkormányzat az érintett szolgáltatásokat magában foglaló általános gazdasági érdekű szolgáltatással megbízhatta-e a BKK csoport tagvállalatait, hanem az, hogy ezt ténylegesen megtette-e.

(148)

E kérdés vizsgálatának természetes kiindulópontja, hogy sem a norvég hatóságok, sem a BKK Veilys nem állította, hogy a BKK csoport általános gazdasági érdekű szolgáltatásra kapott megbízást.

(149)

Amint a fenti 3–4. szakaszból kiderül, a norvég hatóságok észrevételeikben egyáltalán nem hivatkoztak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló jogszabályra. A BKK Veilys mindössze azt állította, hogy ha a közvilágítás biztosítása általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül, akkor az Altmark-feltételek teljesülnek. Ez az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott előzetes megállapítással összhangban arra utal, hogy a BKK csoport tagvállalatait nem terhelte és jelenleg sem terheli közszolgáltatási kötelezettség az említett intézkedések tekintetében (166).

(150)

Ezt az álláspontot a norvég hatóságok által benyújtott szerződések is alátámasztják.

(151)

A fenti 3. szakaszban leírtak szerint az 1996. évi adásvételi szerződés fő ismérve, hogy a városi önkormányzat eladott, a BKK DA pedig megvásárolt egy vállalkozást. A szerződés ugyan tartalmazott a közvilágítás és a kapcsolódó szolgáltatások jövőbeli nyújtására vonatkozó rendelkezéseket, azonban a benyújtott dokumentumokban semmilyen utalás nem volt arra, hogy a városi önkormányzat – az ítélkezési gyakorlat értelmében véve – közszolgáltatási kötelezettséggel bízta volna meg a BKK DA-t.

(152)

Ugyanez a BKK csoport tagvállalataival kötött későbbi szerződésekre is igaz. A BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágítással kapcsolatos tevékenység azt tükrözi, hogy a városi önkormányzat a szükséges inputot ellenőrző eladótól vásárol, nem pedig közszolgáltatási kötelezettségre ad megbízást. Ami a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás fennntartását és üzemeltetését illeti, e szolgáltatásokat a városi önkormányzat az infrastruktúráján keresztül nyújtott közvilágítás inputjaként szerezte be. Mindként tevékenységcsoport úgy szerepelt a szerződésekben, hogy semmilyen rendelkezés, magyarázat vagy jelzés nem utalt arra, hogy a BKK csoport tagvállalatai általános gazdasági érdekű szolgáltatásra kapnak megbízást.

(153)

A fenti megfontolások alapján a Hatóság fenntartja az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott előzetes megállapítását. Ami a három intézkedést illeti, a BKK csoport tagvállalatait nem terhelte és jelenleg sem terheli közszolgáltatási kötelezettség. Következésképpen az Altmark-feltételek alapján nem zárható ki az előny.

(154)

Akkor tekintendő úgy, hogy a közjogi szervezetek által végrehajtott gazdasági ügyletek nem juttatják előnyhöz a másik felet, ezáltal pedig nem minősülnek állami támogatásnak, ha összhangban vannak a szokásos piaci feltételekkel. A piaci feltételeknek való megfelelés kérdését a piacgazdasági szereplő elve szerint kell vizsgálni.

(155)

Egy rendelkezésnek a piacgazdasági szereplő elve alapján történő vizsgálatakor a meghatározó szempont az, hogy a közjogi szervezet úgy járt-e el, ahogyan hasonló helyzetben egy piaci szereplő tette volna (167). Következésképpen csak a gazdasági szereplői minőséghez – nem pedig a közhatalmi minőséghez – kapcsolódó előnyöket és kötelezettségeket kell figyelembe venni (168).

(156)

Azt a kérdést, hogy az ügylet állami támogatást tartalmazott-e, az ügyletről hozott döntés időpontjában fennálló helyzet alapján kell megválaszolni (169). Tehát az, hogy mi minősül szokásos díjazásnak, azoktól a tényezőktől függ, amelyeket egy szokásos piaci feltételek mellett eljáró vállalkozás figyelembe vett volna a díjazás meghatározásához (170).

(157)

A piacgazdasági szereplő elvének alkalmazásakor a Hatóságnak összetett gazdasági értékelést kell végeznie (171). Ezen értékelés során a rendelkezésre álló objektív és ellenőrizhető körülményekből kell kiindulnia (172).

(158)

A panaszban foglalt állításokkal összhangban a Hatóság az alábbiakban megvizsgálja, hogy a BKK csoport a piaci árakat meghaladó mértékű ellentételezésben részesült-e a fenntartásért és az üzemeltetésért (a) intézkedés). Ezt követően a Hatóság azt vizsgálja, hogy a 12 000 darab LED-lámpatest finanszírozása (b) intézkedés) előnyhöz juttatta-e a vállalatcsoportot.

(159)

Végezetül a Hatóság a beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezéssel (c) intézkedés) foglalkozik. E vizsgálat során a Hatóság elsőként azt mérlegeli, hogy az ellentételezés megfelel-e a beruházási kiadások ellentételezésével kapcsolatos szokásos piaci gyakorlatnak. Ezt követően a Hatóság megvizsgálja, hogy a BKK csoport a piaci árakat meghaladó mértékű ellentételezésben részesült-e e kiadások tekintetében.

(160)

A hivatalos vizsgálati eljárás keretében a Hatóság kiegészítő információkat kapott a Bergen Lysverkernek a városi önkormányzat általi értékesítéséről.

(161)

A 3.1.2. szakaszban leírtak szerint a városi önkormányzat 1996-ban eszközállományával és tevékenységével együtt eladta az önkormányzati tulajdonban lévő Bergen Lysverkert a BKK DA-nak. Noha a BKK DA ajánlattételi eljárás útján vásárolta fel a Bergen Lysverkert, az adásvétel egyúttal egy leányvállalat belső áthelyezését is jelentette. A BKK DA akkoriban a városi önkormányzat kizárólagos ellenőrzése alatt állt.

(162)

A közvilágításnak a BKK DA által felvásárolt infrastruktúrán keresztüli jövőbeli biztosításáért járó ellentételezést szabályozó mechanizmust az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontja rögzítette. A 3.1.2. és a 4.1.1. szakaszban ismertetett információk alapján a norvég hatóságok és a BKK Veilys egyetért abban, hogy ez a rendelkezés kötötte – és jelenleg is köti – a két felet az ellentételezés megállapítása tekintetében.

(163)

Amint már említettük, azt a kérdést, hogy az ügylet állami támogatást tartalmazott-e, az ügyletről hozott döntés időpontjában fennálló helyzet alapján kell megválaszolni (173). Következésképpen ha az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt ellentételezési mechanizmust a létrehozásakor úgy alakították ki, hogy a jövőbeli ellentételezés mértékét a piaci árakra korlátozza, akkor az e mechanizmus szerint később megállapított ellentételezés nem minősül előnynek (174).

(164)

Következésképpen elsőként azt kell megvizsgálni, hogy az ellentételezési mechanizmust úgy alakították-e ki, hogy a piaci árakra korlátozza a jövőbeli ellentételezést. Ha igen, akkor másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy a mechanizmust ténylegesen alkalmazták-e.

(165)

A francia posta – La Poste – által a leányvállalata, az SFMI-Chronopost (a továbbiakban: Chronopost) részére nyújtott segítségért fizetett díjazás piaci feltételeknek való megfeleléséről szóló ügyben a Bíróság kiemelte, hogy a Chronopostnak nyújtott szolgáltatások elválaszthatatlanul összekapcsolódik a La Poste által fenntartott egyedi postai hálózattal. Mivel ezt a hálózatot nem üzleti szempontok alapján alakították ki, magánvállalkozás állami beavatkozás hiányában nem hozta volna létre (175).

(166)

A Bíróság megállapította, hogy ebben a helyzetben a La Poste által az érintett szolgáltatások nyújtása tekintetében viselt költségek képezhetik azokat a tárgyilagos és ellenőrizhető elemeket, amelyek alapján a díjazás piaci feltételeknek való megfelelését értékelni kell. Az előny megléte először is akkor zárható ki, ha a felszámított ár megfelelően fedezte a szolgáltatások nyújtása során felmerült változó többletköltségeket, az állandó költségekhez való megfelelő hozzájárulást és a beruházási kiadás megfelelő megtérülését, másodszor pedig semmi nem utalt arra, hogy ezeket az elemeket helytelenül becsülték meg vagy önkényesen határozták meg (176).

(167)

A szóban forgó ügy szintén olyan egyedi hálózattal elválaszthatatlanul összekapcsolódó szolgáltatásokat érint, amelyet nem üzleti szemlélettel alakítottak ki, és magánvállalkozás sem hozott volna létre állami beavatkozás hiányában. Ezenkívül az adásvételi szerződés létrejöttének időpontjában a BKK DA valójában a városi önkormányzat 100 %-os tulajdonában volt.

(168)

Mindezek alapján a Hatóság megállapította, hogy az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt ellentételezési mechanizmus létrejöttének időpontjában fennálló helyzet hasonló volt a Bíróság által a Chronopost-ügyben vizsgált helyzethez. Ennek megfelelően, amennyiben ez az ellentételezési mechanizmus megfelel a Chronopost-ügyben hozott ítélet rendelkezéseinek, a Hatóság megítélése szerint összhangban van a piaci feltételekkel.

(169)

Az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontja – a 3.1.2. szakaszban leírtak szerint – rögzíti, hogy az ellentételezésnek fedeznie kell a BKK üzemeltetési költségét és a lekötött tőke szabályozott megtérülését. A fenntartással és üzemeltetéssel kapcsolatos elemet illetően tehát ez a mechanizmus csak a költségek fedezését teszi lehetővé. A Hatóság továbbá nem kapott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy például mesterségesen alacsony hatékonysági szint vagy a közvetett költségek nem megfelelő felosztása következtében helytelenül vagy önkényesen meghatározott költségek is ellentételezésre jogosítanának. Ennek alapján a Hatóság megállapította, hogy az ellentételezési mechanizmus fenntartással és üzemeltetéssel kapcsolatos eleme megfelel a Chronopost-ügyben hozott ítéletben foglalt rendelkezéseknek.

(170)

Ami az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt ellentételezési mechanizmus alkalmazásával kapcsolatos második kérdést illeti, egy észszerűen gondolkodó gazdasági magánszereplő az érintett összegekre tekintettel elegendő forrást fordított volna a megfelelés biztosítására. Ehhez ellenőrizni kellene a BKK csoport által közölt árak alapját, ideértve a közvetlen és a közvetett költségek megállapításának módját is. Emellett a Hatóság meggyőződése, hogy magánszektorbeli vevő jogi lépéseket tett volna, ha a szolgáltató nem lett volna hajlandó írásba foglalni, hogy árai megfelelnek az elfogadott ellentételezési mechanizmusnak.

(171)

A 3.3. szakaszban leírtak szerint a városi önkormányzat megkérdőjelezte, mi tekinthető magas árnak a BKK csoport részéről. A városi önkormányzat továbbá elismerte, hogy nem zárható ki, hogy az ellentételezés mértéke túlzott mértékű ellentételezést eredményezett, a felszámított árak alapjával kapcsolatos dokumentumok hiánya pedig problematikus. Emellett a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képező időszak alatt midvégig fennálltak a városi önkormányzat ezen aggályai.

(172)

Ami a BKK Veilys által közölt – és a 4.1.3. szakaszban ismertetett – információkat illeti, nem tartalmaztak konkrétumokat a felszámított árak alapjával kapcsolatosan. Kiemelendő, hogy az információk között nem szerepeltek sem az üzemeltetéshez és a fenntáshoz kapcsolódó tevékenységgel járó közvetlen és közvetett költségek, sem azok meghatározásának módja. A közvetett költséget illetően nincs információ arról, milyen felosztási mechanizmust alkalmaznak, és miért tartják megfelelőnek. A konkrétumok e hiánya arra utal, hogy az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt ellentételezési mechanizmust nem alkalmazták.

(173)

A (69) preambulumbekezdésben leírtak szerint a KOSTRA adatbázisból származó számadatok az egyes települések villamosenergia-költséget is tartalmazó, lámpahelyenkénti éves összköltségét ismertetik. A számadatok alapján a 2015 és 2019 közötti időszakban Bergen város önkormányzata rendelkezett a legmagasabb nyilvántartott költségekkel a bemutatott tíz nagyobb település közül.

(174)

A települések közötti költségkülönbségek a fenti (67)–(68) és (94) preambulumbekezdésben leírtak szerint több tényezőre is visszavezethetők. Sem a norvég hatóságok, sem a BKK Veilys nem közölt információt annak alátámasztására, hogy a KOSTRA adatbázisban szereplő költségszintek megalapozottak. A BKK Veilys mindössze azt állította, hogy bizonyos tényezők befolyásolják a költségeket Bergenben, további dokumentumokkal azonban nem szolgált erre vonatkozóan.

(175)

A Hatóság következésképpen megállapította, hogy a KOSTRA adatbázisban szereplő számadatok arra utalnak, hogy a BKK csoport túlzott mértékű ellentételezésben részesült. Mindazonáltal a számadatok nem kellően részletesek annak megállapításához, hogy a túlzott mértékű ellentételezés mennyire érinti a fenntartást és üzemeltetést (a) intézkedés), illetve a beruházási kiadást (c) intézkedés).

(176)

A fentiekre tekintettel a közölt információk egésze alapján feltételezhető, hogy az ellentételezés minden valószínűség szerint meghaladta az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt mechanizmusnak megfelelő mértéket. Ebből kiderül, hogy a városi önkormányzat elmulasztotta megtenni a szükséges intézkedéseket e mechanizmus érvényesítése érdekében. A városi önkormányzat tehát nem úgy járt el, ahogyan azt egy magánszektorbeli vevő tette volna.

(177)

A 3.1.3., a 3.1.4. és a 3.1.5. szakaszban leírtak szerint a városi önkormányzat tulajdonában volt – és jelenleg is a tulajdonában van – több utcai lámpa az önkormányzati tulajdonban lévő utak mentén. Ezenkívül a 3.1.4. szakaszban foglaltak szerint az önkormányzati tulajdonban lévő infrastruktúra fenntartását és üzemeltetését 2020. április 1. óta hatállyal a városi önkormányzat által kiírt pályázaton odaítélt szerződés alapján végzik.

(178)

Amint a szerződésről szóló ajánlattételi felhívásból kiderül, a városi önkormányzat szabadon beszerezhette a saját tulajdonában lévő infrastruktúra fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szolgáltatásokat bármely, azok nyújtására kész szolgáltatótól, és semmilyen előre meghatározott ellentételezési mechanizmus nem kötötte. A Hatóság ezért külön vizsgálja az e tevékenység tekintetében fizetett ellentételezést.

(179)

A 3.1.4. szakaszban ismertetett információk arra utalnak, hogy a pályázat tárgyát képező szerződés odaítélése az EGT közbeszerzési jogával összhangban, versenyen alapuló, átlátható, megkülönböztetésmentes és feltételhez nem kötött eljárás szerint zajlott. A szerződés odaítéléséről szóló döntés a legalacsonyabb áron alapult, és semmi nem utal arra, hogy az akkori piaci ár valójában alacsonyabb volt az elért árnál. Ennek alapján a Hatóság megállapította, hogy a pályázat tárgyát képező szerződés alapján a fenntartásért és az üzemeltetésért fizetett ellentételezés nem juttatta előnyhöz a BKK csoportot (177).

(180)

A 2020. április 1. előtt folytatott tevékenységért nyújtott ellentételezést illetően a Hatóság megállapította, hogy a városi önkormányzat ugyan magasnak érzékelte az árszintet, mégsem tájékozódott arról, hogy más szolgáltatótól alacsonyabb költség mellett beszerezhetné-e a szolgáltatásokat. Ehelyett elfogadta azt a lámpahelyenkénti árat, amely a BKK csoport ellenőrzése alatt álló infrastruktúrára is vonatkozott. Ennek megfelelően a Hatóság megállapította, hogy a városi önkormányzat nem úgy járt el, ahogyan azt egy magánszektorbeli vevő tette volna.

(181)

Ami az ellentételezés mértékét illeti, ez a már említett módon megegyezett a BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágításra vonatkozó lámpahelyenkénti árral. A (176) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a közölt információk egésze alapján feltételezhető, hogy az ellentételezés mértéke meghaladta az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt költségalapú mechanizmus által megengedett mértéket. Ez egyúttal arra utal, hogy a városi önkormányzat többet fizetett, mint amit akkor fizetett volna, ha a szolgáltatásokat a szabadpiacon szerzi be.

(182)

A közölt információkban semmi nem utal ennek ellenkezőjére. A (173)–(175) preambulumbekezdésben leírtak szerint a KOSTRA adatbázisban szereplő számadatok arra engednek következtetni, hogy a BKK csoport túlzott mértékű ellentételezésben részesült. Mindazonáltal a számadatok nem kellően részletesek annak megállapításához, hogy a túlzott mértékű ellentételezés mennyire érinti a fenntartást és üzemeltetést (a) intézkedés), illetve a beruházási kiadást (c) intézkedés).

(183)

A Hatóság továbbá megvizsgálta a 2020. április 1-jétől nyújtott szolgáltatásokra kiírt pályázat eredményét. Azonban a (48) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a pályázat tárgyát képező szerződés a BKK tulajdonában lévő hálózatba beépített 12 000 darab LED-lámpatestre is kiterjedt. A pályázat tárgyát képező szerződésben rögzített feltételek tehát nem képeznek érdemi összehasonlítási alapot a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás tekintetében korábban felszámított árakat illetően.

(184)

A Hatóságnak tehát a rendelkezésre álló többi információ alapján kell következtetéseket megfogalmaznia. A (180)–(182) preambulumbekezdésben leírtak szerint ezen információk egésze alapján feltételezhető, hogy a BKK csoport a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás tekintetében is túlzott mértékű ellentételezésben részesült.

(185)

A fenti értékelés alapján a Hatóság megállapította, hogy a BKK csoport túlzott mértékű ellentételezésben részesült a bergeni városi önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágítás fenntartásáért és üzemeltetéséért. A BKK csoport tulajdonában lévő közvilágítás esetében ez a túlzott mértékű ellentételezés jelenleg is fennáll. A városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítás tekintetében a túlzott mértékű ellentételezés a 2020. április 1-jéig folytatott tevékenységre korlátozódott.

(186)

A közölt információkból ugyan kiderül az előnyhöz juttatás ténye, a Hatóságnak azonban nem állt módjában megállapítani annak összegét. Ezt az alábbi 10. szakaszban elrendelt visszafizettetés is tükrözi.

(187)

A fenti 3.4. és 4.1.4. szakaszban ismertetett információk alapján a városi önkormányzat külső beszállítótól szerezte be a LED-lámpatesteket. Tulajdonjogukat nem ruházta át, és a későbbiekben sem ruházza át a BKK csoportra. Ennek megfelelően nem származott előny abból, hogy a LED-lámpatestek nem maradnak a városi önkormányzat tulajdonában.

(188)

A norvég hatóságok és a BKK Veilys pontosították, hogy a LED-lámpatestek beszerzése rendkívüli fejlesztés volt, amelyet a BKK Veilys nem volt köteles végrehajtani. Ennek alapján az a következtetés fogalmazható meg, hogy nem származott előny abból, hogy a városi önkormányzat mentesítette a BKK Veilyst olyan költségek alól, amelyeket a szerződés(ek) feltételei alapján viselnie kellett volna.

(189)

Ami a LED-lámpatestek üzemeltetését és fenntartását illeti, ezek a feladatokat külön, pályázat tárgyát képező szolgáltatási szerződés tartalmazta. Az e szerződés alapján nyújtott ellentételezés a (179) preambulumbekezdésben foglalt okokból nem juttatta előnyhöz a BKK csoportot.

(190)

A fentiek alapján a Hatóság megállapította, hogy a 12 000 darab LED-lámpatest finanszírozása (b) intézkedés) önmagában véve nem juttatta előnyhöz a BKK csoport tagvállalatait. Az alábbi (191) és (192) preambulumbekezdésben foglalt okokból azonban a Hatóság rámutat arra, hogy az a) és a c) intézkedéssel nyújtott túlzott mértékű ellentételezés mértékének meghatározásához figyelembe kell venni a LED-lámpatestek beépítését.

(191)

Amennyiben ez a beépítés csökkentette az üzemeltetési és fenntartási költséget anélkül, hogy ez az ellentételezés csökkenését eredményezné az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt költségalapú mechanizmussal összhangban, akkor az a) intézkedéssel nyújtott túlzott mértékű ellentételezésnek minősül. A Hatóság e tekintetben megjegyzi, hogy a pályázat tárgyát képező szerződés ugyan a LED lámpatestek üzemeltetésére és fenntartására vonatkozik, azonban úgy tűnik, hogy a BKK csoport a (45) preambulumbekezdésben ismertetett szerződés alapján annak az infrastruktúrának az üzemeltetéséért és fenntartásáért is ellentételezésben részesült, amelybe ezeket a lámpatesteket beépítették. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az ellentételezés mértéke ugyanannyi maradt, mint amikor a szerződés még azokra a lámpatestekre vonatkozott, amelyeket aztán LED-lámpatestekre cseréltek (178).

(192)

A c) intézkedést illetően az ellentételezés megfelelő mértékének az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt megtérülési szabályozás szerinti meghatározásához figyelembe kell venni a városi önkormányzat tulajdonában lévő LED-lámpatesteket. Mivel a LED-lámpatestek a városi önkormányzat tulajdonában vannak, nem számíthatók bele az ellentételezés tárgyát képező tőkebázisba. Ezenkívül a LED-lámpatestekre cserélt lámpatestek fennmaradó értékét el kellett volna távolítani a tőkebázisból.

(193)

A 3.1.2. szakaszban foglaltak szerint a beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés az 1996. évi adásvételi szerződésben meghatározott mechanizmusban foglalt második elem. A 3.5. szakaszban részletesebben leírtak szerint az infrastruktúrához kapcsolódó beruházási kiadás a közvilágítás biztosításához szervesen hozzátartozó költségelemek egyike. Tehát ha a városi önkormányzat lett volna az infrastruktúra tulajdonosa, akkor eleve ő viselte volna e beruházási kiadást. Ezzel szemben akkor, ha a közvilágítást másik jogi személy tulajdonában lévő infrastruktúra igénybevételével biztosítják, akkor a beruházási kiadás ezt a jogi személyt terheli. Az új információk alapján a Hatóság úgy véli, hogy az infrastruktúratulajdonos beruházási kiadás tekintetében történő ellentételezése megfelel a bevett gyakorlatnak.

(194)

Az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt mechanizmus szerint a BKK csoport jogosult a lekötött tőkéhez kapcsolódó beruházási kiadás térítésére az NVE által a szabályozott villamosenergia-hálózati infrastruktúrára vonatkozóan rögzített megtérülési rátának megfelelően. A BKK tulajdonában lévő közvilágítás fenntartásáért és üzemeltetéséért nyújtott ellentételezéshez hasonlóan a Hatóság ez esetben is megállapította, hogy ha az ellentételezési mechanizmus ezen elemét úgy alakították ki, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a piaci árakra korlátozza a jövőbeli díjazás mértékét, akkor az e mechanizmus szerint később kiszámított ellentételezés nem minősül előnynek (179).

(195)

A Chronopost-ügyben hozott ítélet szerint –a (166) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően – a beruházási kiadásra vonatkozó értékelési szempont, hogy a megtérülés meghaladja-e a befektetett tőke megfelelő megtérülését. Így először is azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt szabályozás megfelelő – és nem túlzott mértékű – megtérülésről gondoskodik. Ha igen, akkor másodsorban azt kell mérlegelni, hogy az ellentételezés mértéke ehhez a korlátozáshoz igazodott-e.

(196)

Az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt tőkemegtérülési szabályozás a következő két elemből áll: i. a kamatláb, és ii. a tőkebázis, amelyre a kamatláb alkalmazandó. Az így kapott összeg az alternatív tőkeköltség, és a tőkefinanszírozás és az adósság költségét egyaránt fedezi.

(197)

Bevezetésként a Hatóság megjegyzi, hogy az alternatív tőkeköltség fogalma általánosan elfogadott, és összhangban van a befektetett tőke megfelelő megtérülésének kritériumával. A Hatóság ezért elvégzi a szabályozás két elemének (a kamatlábnak és a tőkebázisnak) az vizsgálatát.

(198)

A 3.1.1. szakaszban említett módon a villamosenergia-hálózatok természetes monopóliumok, és sajátos ágazati szabályozás vonatkozik rájuk Norvégiában. E rendszerben az NVE rögzíti a referencia-kamatlábat úgy, hogy az infrastruktúratulajdonosok méltányos megtérülést érhessenek el a befektetésükön (180).

(199)

Az NVE a súlyozott átlagos tőkeköltség módszerét alkalmazva évente készít becslést a kamatlábra. Az NVE súlyozott átlagos tőkeköltségre vonatkozó becsléséhez felhasznált paraméterek között több, a villamosenergia-hálózati ágazatra jellemző, piaci vonatkozású tényező van. Közülük kiemelendő a saját tőke bétája, az ágazati hitelkockázati felárak és az optimális tőkeszerkezet. A referencia-kamatláb az elmúlt évtizedben 5–7 % volt (181).

(200)

Az NVE szerint a villamosenergia-hálózathoz kapcsolódó tevékenység jellemzően stabil és kiszámítható bevételt termel, és általában véve alacsony kockázatúnak tekinthető. A súlyozott átlagos tőkeköltség paramétereként a saját tőke bétájáról ezért szabályozott bevételi forrással rendelkező, tőzsdén jegyzett vállalatok, például közműhálózati szolgáltatók adatainak felhasználásával készít becslést (182).

(201)

Az alternatív tőkeköltség fogalma a fent említett módon összhangban van azzal a kritériummal, hogy a felszámított árnak lehetővé kell tennie a befektetett tőke megfelelő megtérülését. A súlyozott átlagos tőkeköltség fogalma továbbá szabványos módszert kínál e költségek becsléséhez.

(202)

A szóban forgó ügyben vizsgált szolgáltatások megfelelő súlyozott átlagos tőkeköltségének azonban a közvilágítási infrastruktúrába való beruházás alternatív költségét kell tükröznie. Ezért a megfelelő súlyozott átlagos tőkeköltségben meg kell jelennie az e tevékenységgel járó kockázatnak.

(203)

A villamosenergia-hálózatokhoz hasonlóan az érintett közvilágítási infrastruktúra is régóta fennálló, természetes monopólium. Mivel a városi önkormányzat részéről állandó kereslet mutatkozik a közvilágítás iránt, a bevételingadozás kockázata csekély. Ezenkívül amiatt, hogy a városi önkormányzat fizet a villamos energiáért, a költségek várható alakulása is stabil.

(204)

Ezek a tényezők arra engednek következtetni, hogy az NVE referencia-kamatlába megfelelő helyettesítő mutató lehet a közvilágítási infrastruktúrával kapcsolatos tevékenység tekintetében elvárt piaci megtérülésre nézve. A Hatóság nem kapott ennek ellentmondó információt.

(205)

Ennek alapján a Hatóság megállapította, hogy az NVE referencia-kamatlábának alkalmazásáról szóló rendelkezés megfelelő mértékű megtérülést tükrözött, ezért összhangban van a Chronopost-ügyben hozott ítélettel. Azonban, amint a tőkebázissal kapcsolatos alábbi értékelésből kitűnik, a közölt információkból nem derült ki, hogyan számították ki az ellentételezést a gyakorlatban.

(206)

Az 1996. évi adásvételi szerződés nem határozza meg a tőkebázist képező lekötött tőke megállapításának módszerét. Ugyanakkor a szerződés szövegében semmi nem utal arra, hogy a BKK csoport monopoldíjak formájában túlzott mértékű megtérülésre lenne jogosult. Éppen ellenkezőleg: az adásvételi szerződésben foglalthoz hasonló költség-plusz mechanizmusokat rendszerint szabályozott ágazatokban alkalmazzák a megfelelő mértékű ellentételezés biztosítása érdekében. Ennek alapján a Hatóság úgy véli, hogy az NVE referencia-kamatlábának a lekötött tőkére való alkalmazásáról szóló rendelkezés a tőkebázis megfelelő meghatározását eredményezi, ami megfelelő mértékű megtérülést biztosít. Ennek megfelelően ez az elem szintén összhangban van a Chronopost-ügyben hozott ítélettel.

(207)

A mechanizmus gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos kérdést illetően viszont a közölt információkból nem derült ki, hogyan számították ki a figyelembe vehető beruházási kiadást. A norvég hatóságok nem tudtak konkrétumokkal szolgálni, és úgy vélik, hogy az általuk végzett ellenőrzést megnehezítette a külön számlák hiánya. A BKK Veilys mindössze általánosságban utalt a hasonló infrastruktúra létesítéséhez esetlegesen szükséges tőkére. Az üzemeltetésért és fenntartásért nyújtott ellentételezéshez hasonlóan ez esetben is azt jelzi a pontosság hiánya, hogy az 1996. évi adásvételi szerződés rendelkezéseit nem tartották be.

(208)

Emellett tekintetbe kell venni az NVE referencia-kamatlábának alkalmazását. Mivel az NVE referencia-kamatlába már az általános infláció figyelembevételével megállapított nominális kamatláb, a pótlási költség alapján meghatározott tőkebázisra való alkalmazása esetén kétszer ellensúlyoznák az általános inflációt (183). Az ellentételezési mechanizmusban egyértelműen tükröződő NVE-szabályozás szerint az NVE referencia-kamatlábat a villamosenergia-hálózat termelésben részt vevő eszközállományának könyv szerinti értékére, tehát az értékcsökkenés levonása utáni eredeti bekerülési értékre kell alkalmazni (184).

(209)

A Hatóság észlelte, hogy a városi önkormányzat és a BKK csoport e tekintetben nem ért egyet. A 3.5. szakaszban leírtak alapján úgy tűnik, hogy míg a városi önkormányzat a könyv szerinti érték használata mellett foglalt állást a tőkebázis meghatározásához, addig a BKK csoport az eszközállomány pótlási költségének figyelembevétele mellett érvelt. Ezenkívül ez a véleménykülönbség a jelek szerint az érintett időszak alatt végig fennállt, ennek következtében pedig előfordulhat, hogy a tőkebázis meghatározásának módja nem volt összhangban az 1996. évi adásvételi szerződésben foglalt ellentételezési mechanizmus szerint a megfelelő megtérülésre vonatkozó szabályozással.

(210)

Végezetül a (69) preambulumbekezdésben ismertetett, a KOSTRA adatbázisból származó számadatok alapján a 2015 és 2019 közötti időszakban a városi önkormányzat rendelkezett a legmagasabb nyilvántartott közvilágítási költségekkel a bemutatott tíz nagyobb település közül. A számadatok ugyan nem kellően részletesek annak megállapításához, hogy a nyilvántartott költségek mennyire érintik a fenntartást és üzemeltetést (a) intézkedés), illetve a beruházási kiadást (c) intézkedés), ez azonban arra utal, hogy a BKK csoport a megfelelő mértékű megtérülést meghaladó ellentételezésben részesült.

(211)

Ezért a közölt információk egésze alapján feltételezhető, hogy az ellentételezés minden valószínűség szerint meghaladta az 1996. évi adásvételi szerződésben megengedett, megfelelő mértékű megtérülést. A fenntartásért és az üzemeltetésért nyújtott ellentételezéshez (a) intézkedés) hasonlóan ez esetben is kiderült, hogy a városi önkormányzat elmulasztotta megtenni a szükséges intézkedéseket az ellentételezési mechanizmus érvényesítése érdekében. A városi önkormányzat tehát nem úgy járt el, ahogyan azt egy magánszektorbeli vevő tette volna.

(212)

Az értékelés alapján a Hatóság megállapította, hogy a BKK csoport túlzott mértékű ellentételezésben részesült a bergeni önkormányzati tulajdonú utak mentén található közvilágításhoz kapcsolódó beruházási kiadás tekintetében.

(213)

A közölt információkból ugyan kiderül az előnyhöz juttatás ténye, a Hatóságnak azonban nem állt módjában megállapítani annak összegét. Ezt az alábbi 10. szakaszban elrendelt visszafizettetés is tükrözi.

(214)

Ahhoz, hogy az intézkedések az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljenek, szelektívnek kell lenniük „bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének” előnyben részesítése által.

(215)

Az intézkedések a BKK csoport tagvállalatait érintik, következésképpen szelektív jellegűek.

(216)

A vállalkozásnak juttatott előny csak akkor minősül az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak, ha az „bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget”, és csak annyiban, amennyiben ez érinti az EGT-államok közötti kereskedelmet. E feltételek teljesüléséhez nincs szükség annak megállapítására, hogy a verseny ténylegesen torzul, és a támogatás valós hatással bír az EGT-államok közötti kereskedelemre. Elegendő azt vizsgálni, hogy a támogatás torzíthatja-e a versenyt, és hatással lehet-e a kereskedelemre (185).

(217)

Ami a versenytorzulással kapcsolatos feltételt illeti, az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatás leszögezi, hogy az ilyen torzulás csak bizonyos feltételek egyidejű teljesülése esetén zárható ki. Ezek a feltételek a következők: a) a szolgáltatás az EGT-joggal összhangban létrehozott jogi monopólium hatálya alá tartozik, b) a jogi monopólium nemcsak a piacon, hanem a piacért folyó versenyt is kizárja, c) a szolgáltatás nem áll versenyben más szolgáltatásokkal, és d) ha a szolgáltató egy másik, a verseny előtt nyitott (földrajzi vagy termék-) piacon működik, a keresztfinanszírozás kizárhat (186).

(218)

A legújabb ítélkezési gyakorlatban a Bíróság a szintén az állami támogatás fogalmáról szóló európai bizottsági közlemény azonos értelmű pontjára hivatkozott (187). A b) feltételt illetően a Bíróság kiemelte, hogy nem elegendő, ha a szolgáltatás jogszerű jogi monopólium hatálya alá tartozik. A jogi monopóliumnak ezenfelül ki kell zárnia, hogy valamely lehetséges versenytárs kizárólagos szolgáltatóvá váljon (188).

(219)

Ami a kereskedelemre gyakorolt hatással kapcsolatos feltételt illeti, akkor lép fel ilyen hatás, ha a támogatás erősíti az EGT-államok közötti kereskedelemben versengő vállalkozás helyzetét. Azonban nem szükséges, hogy a kedvezményezett részt vegyen ilyen kereskedelemben. Amikor egy EGT-állam támogatást nyújt egy vállalkozásnak, a belső tevékenység oly módon tartható fenn, illetve fokozható, hogy a többi EGT-államban alapított vállalkozások számára a piacra való bejutási lehetőségek csökkennek. Ennek megfelelően a szolgáltatások helyi vagy regionális jellege nem elegendő annak kizárásához, hogy a támogatás alkalmas a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására (189).

(220)

Sem a norvég hatóságok, sem a BKK Veilys nem állította, hogy az ellentételezés tárgyát képező tevékenysék jogszerűen kialakult jogi monopólium keretében folyt. Ennek megfelelően – a fenti (217) preambulumbekezdésben már leírtak szerint – a versenytorzulás nem zárható ki az állami támogatás fogalmáról szóló iránymutatásban foglalt kumulatív feltételek alapján.

(221)

Ezenkívül az ellentételezés tárgyát képező tevékenység körébe tartozik a közvilágítás üzemeltetése és fenntartása. Amikor a városi önkormányzat pályázatot írt ki ezekre a szolgáltatásokra, több különböző vállalkozástól kapott ajánlatokat. Emellett a KOFA több olyan üggyel foglalkozott, amelyben az ilyen tárgyú szerződések a TED adatbázisban közzétett, EGT-szintű pályázat tárgyát képezték vagy kellett volna képezniük (190). Következésképpen a Hatóság megállapította, hogy a közvilágítás üzemeltetéséhez és fenntartásához kapcsolódó szolgáltatásoknak kialakult piacai vannak Norvégiában. Ráadásul ezeken a piacokon előfordulnak olyan szerződések, amelyek az egész EGT-ben érdeklődésre tarthatnak számot.

(222)

Az (54) preambulumbekezdésben leírtak szerint a BKK csoport tagvállalatai emellett több más piacon is jelen vannak. Mindezek ellenére a norvég hatóságok nem tudják kizárni, hogy a többi gazdasági tevékenység keresztfinanszírozásban részesült.

(223)

A fentiek alapján a Hatóság meggyőződött arról, hogy a BKK csoportnak juttatott előnyök torzíthatják a versenyt, ugyanis lehetővé teszik, hogy a vállalatcsoport fenntartsa vagy erősítse a piaci jelenlétét.

(224)

Tekintettel arra, hogy Norvégiában a helyi hatóságok rendszeresen írnak ki EGT-szintű pályázatokat közvilágítás fenntartásáról és üzemeltetéséről szóló szerződésekre, az is reálisnak tekinthető, hogy a többi EGT-államban alapított vállalkozások ilyen szolgáltatásokat illetően fontolóra vegyék piaci jelenlétük növelését Norvégiában. A BKK csoportnak juttatott előnyök azonban lehetővé tehetik, hogy a vállalatcsoport e versenytársak rovására tartsa fenn vagy bővítse tevékenységei körét. Amennyiben keresztfinanszírozás történt, valószínűleg ugyanez igaz más, a verseny előtt nyitott piacokon folytatott gazdasági tevékenységekre is.

(225)

Ennek alapján a Hatóság megállapította, hogy a túlzott mértékű ellentételezés is alkalmas a kereskedelem befolyásolására.

(226)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a túlzott mértékű ellentételezés alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt, és befolyásolja a kereskedelmet.

(227)

A fenti megfontolásokból következően a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a fenntartás és üzemeltetés (a) intézkedés), valamint a beruházási kiadás (c) intézkedés) tekintetében nyújtott túlzott mértékű ellentételezés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

(228)

A 3. jegyzőkönyv II. része 1. cikkének d) pontjában foglalt meghatározás szerint a támogatási program „[…] olyan jogi aktus, amely alapján – anélkül, hogy további végrehajtási intézkedésre volna szükség – egyedi támogatásokat lehet megítélni azon vállalkozások számára, amelyeket a jogi aktusban általános vagy elvont módon jelöltek meg, illetve olyan jogi aktus, amelynek alapján a meghatározott projekthez nem kapcsolódó támogatást egy vagy több vállalkozásnak lehet megítélni határozatlan időre és/vagy meghatározatlan összegben”. Az egyedi támogatás fogalmának meghatározását ugyanazon cikk e) pontja tartalmazza: „ […] olyan támogatás, amelyet nem egy támogatási program alapján ítéltek oda, és azon támogatás, amely támogatási program alapján kötelező bejelentés alá tartozik”.

(229)

Ami a BKK csoport ellenőrzése alatt álló infrastruktúra tekintetében nyújtott támogatást illeti, a 5.4.4.1. és 5.4.6. szakaszban foglaltak szerint olyan összegek képezik, amelyek meghaladják az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontjában meghatározott mechanizmus alapján megengedett ellentételezési mértéket. Sem a norvég hatóságok, sem a BKK Veilys nem jelölt meg olyan, előzetesen meglévő jogi aktust, amely lehetővé tette volna ezt a túlzott mértékű ellentételezést.

(230)

Ehhez hasonlóan a 5.4.4.2. szakaszban leírt módon a városi önkormányzat tulajdonában lévő infrastruktúra fenntartásához és üzemeltetéséhez nyújtott támogatás tekintetében sem állították a norvég hatóságok és a BKK Veilys, hogy ez az ellentételezés a 3. jegyzőkönyv II. része 1. cikkének d) pontjában meghatározott jogi aktus alapján járt. Ezzel összhangban a hivatalos vizsgálati eljárás során közölt információkban sem utal semmi arra, hogy a támogatás ilyen jogi aktus alapján járt.

(231)

Mindezekre tekintettel a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett támogatás a 3. jegyzőkönyv II. része 1. cikkének e) pontja értelmében vett egyedi támogatás.

(232)

A 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerint „[a]z EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. […] Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajtja végre”.

(233)

A Hatóság elsőként a panaszból értesült a már nyújtott támogatásról. A támogatás ezért a 3. jegyzőkönyv II. része 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenesnek minősül.

(234)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy eltérő rendelkezés hiányában az állami támogatási intézkedések összeegyeztethetetlennek minősülnek az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével. A norvég hatóságok nem hoztak fel érveket annak alátámasztására, hogy az érintett intézkedések összeegyeztethető támogatásnak minősülnek.

(235)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdésében foglalt eltérés nem alkalmazható, mivel a támogatás nem az említett rendelkezésben felsorolt célok egyikének előmozdítására irányul. Ugyanezen okokból az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének a) pontja és a 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja sem alkalmazható a szóban forgó ügyre.

(236)

A 61. cikk (3) bekezdésének c) pontja tekintetében a Hatóság megjegyzi, hogy a támogatási intézkedések túlzott mértékű ellentételezéssel jártak, amely meghaladta az érintett gazdasági tevékenység megkezdéséhez szükséges ellentételezés mértékét. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján nem tekinthető az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek az olyan támogatás, amely a kedvezményezett pénzügyi helyzetét anélkül javítja, hogy a 61. cikk (3) bekezdésében foglalt célok eléréséhez szükséges lenne (191). Következésképpen, mivel a túlzott mértékű ellentételezés nem volt szükséges a szóban forgó gazdasági tevékenység megkezdéséhez, összeegyeztethetetlen az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

(237)

Az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdésében foglalt eltérést illetően a Hatóság a 5.4.2.2. szakaszban leírtak szerint megállapította, hogy a BKK csoport tagvállalatait nem terhelte és jelenleg sem terheli közszolgáltatási kötelezettség az említett szolgáltatások tekintetében. Mivel az ellentételezést nem általános gazdasági érdekű szolgáltatással megbízott vállalkozás kapta, az 59. cikk (2) bekezdésében foglalt eltérés nem alkalmazható.

(238)

E megfontolások alapján a Hatóság megállapította, hogy a fenntartás és üzemeltetés (a) intézkedés), valamint a beruházási kiadás (c) intézkedés) tekintetében nyújtott túlzott mértékű ellentételezés nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

(239)

A fent megjelölt okokból a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a városban található önkormányzati tulajdonú utak mentén működő közvilágítással összefüggő fenntartás és üzemeltetés (a) intézkedés), valamint beruházási kiadás (c) intézkedés) tekintetében a BKK csoport tagvállalatainak fizetett túlzott mértékű ellentételezés jogellenes állami támogatás, és összeegyeztethetetlen az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

(240)

A fenntartás és üzemeltetés tekintetében nyújtott túlzott mértékű ellentételezés (a) intézkedés) először is a BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágítási infrastruktúrát érinti (192). Ezen infrastruktúra esetében a túlzott mértékű ellentételezés azokat az elemeket foglalja magában, amelyek meghaladják az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontjában meghatározott mechanizmus alapján ellentételezésre jogosító költségeket.

(241)

Másodszor: a fenntartás és az üzemeltetés tekintetében nyújtott túlzott mértékű ellentételezés (a) intézkedés) a városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítási infrastruktúrához kapcsolódó szolgáltatásokat érint. E szolgáltatások esetében a túlzott mértékű ellentételezés azoknak az összegeknek felel meg, amelyek meghaladják a piaci árat, amely a szabadpiacon elérhető lett volna.

(242)

A fenntartás és üzemeltetés tekintetében nyújtott túlzott mértékű ellentételezés (a) intézkedés) jogellenességének és összeegyeztethetetlenségének megállapítása a 2016. január 1-jén kezdődött időszakra korlátozódik. A BKK csoport ellenőrzése alatt álló közvilágítási infrastruktúra tekintetében a túlzott mértékű ellentételezés jelenleg is fennáll. A városi önkormányzat tulajdonában lévő közvilágítási infrastruktúra esetében a 2020. április 1-jéig folytatott tevékenységre terjed ki.

(243)

A beruházási kiadás tekintetében nyújtott ellentételezés (c) intézkedés) tekintetében az 1996. évi adásvételi szerződés 7. szakaszának c) pontjában foglalt mechanizmus által megengedett, megfelelő mértékű megtérülést meghaladó ellentételezés a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás. Mivel ez a megállapítás nem korlátozódik a 2016. január 1-jén kezdődött időszakra, a tízéves elévülési időn belül nyújtott összes túlzott mértékű ellentételezésre vonatkozik (193). Az elévülési idő megszakadt, amikor a Hatóság 2017. június 1-jei levelével továbbította a panaszt a norvég hatóságoknak, és felkérte őket észrevételek megfogalmazására (194).

(244)

Az EFTA-Bíróság megállapította, hogy összeegyeztethetetlen támogatás megszüntetését illetően az államra háruló kötelezettség célja a korábbi állapot visszaállítása (195). Ezt a célt akkor tekinthető teljesítettnek, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatással nyújtott összegeket, ezáltal elveszítve azt az előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett (196). Az állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetetlennek minősített támogatás visszafizetésének elrendelésekor a Hatóság nem köteles megállapítani a visszafizetendő támogatás pontos összegét (197).

(245)

A 3. jegyzőkönyv II. része tartalmazza a visszafizettetés részletszabályait. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 14. cikk (1) bekezdése megállapítja, hogy a Hatóság köteles elrendelni a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizettetését, kivéve, ha az ellentétes a jog valamelyik általános elvével. E rendelkezés előírja azt is, hogy az érintett államnak meg kell hoznia minden szükséges intézkedést az összeegyeztethetetlennek talált jogellenes támogatás visszafizettetése érdekében.

(246)

A 14. cikk (2) bekezdése szerint a visszafizettetendő támogatás részét képezi a támogatás kedvezményezett rendelkezésére bocsátásától a visszafizetésig tartó időszakra számított kamat is. A 14. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint a visszafizetést továbbá késedelem nélkül, a nemzeti jog alapján alkalmazandó eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. E nemzeti eljárásoknak lehetővé kell tenniük a visszafizettetési határozat azonnali és eredményes végrehajtását.

(247)

A 2004. július 14-i 195/04/COL határozat további visszafizettetési végrehajtási rendelkezéseket tartalmaz (198). A Hatóság emellett iránymutatást adott ki a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetéséről (199).

(248)

A Hatóság ezt a határozatot az előzőekben ismertetett értékelés alapján, jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetésére vonatkozó fenti rendelkezésekkel összhangban fogadta el,