14.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 305/19

A.

Ezt a közleményt az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (a továbbiakban EGT-megállapodás) és az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás (a továbbiakban Felügyeleti és Bírósági Megállapodás) szabályainak értelmében teszik közzé.

B.

Az Európai Bizottság (a továbbiakban a Bizottság) közleményt adott ki a Bizottság és az EU-tagállamok bíróságai között az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alkalmazásában történő együttműködésről (1). Ez a nem kötelező érvényű jogi aktus azokat az elveket és szabályokat tartalmazza, amelyeket a Bizottság a verseny terén alkalmaz. Elmagyarázza továbbá a Bizottság és az EU-tagállamok bíróságai között tervezett együttműködés mikéntjét.

C.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság megítélése szerint a fent említett jogi aktus EGT vonatkozású. Az egyenlő versenyfeltételek fenntartása és az EGT versenyszabályainak az Európai Gazdasági Térségben történő egységes alkalmazása érdekében a Hatóság – a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjában ráruházott hatáskör értelmében – elfogadja ezt a közleményt.

D.

E közlemény célja különösen annak ismertetése, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság hogyan kíván együttműködni az EFTA-államok bíróságaival (2) az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének egyedi esetekben történő alkalmazásában (3); mindig figyelembe kell venni a nemzeti bíróságok függetlenségét.

1.

Ez a közlemény az EFTA Felügyeleti Hatóság és az EFTA-államok bíróságai között az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke alkalmazásában történő együttműködéssel foglalkozik. E közlemény alkalmazásában „az EFTA-államok bíróságai” (a továbbiakban: nemzeti bíróságok) azok az EFTA-államokban székelő bíróságok, amelyek alkalmazhatják az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkét, és amelyek a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke értelmében tanácsadói véleményt kérhetnek az EFTA-Bíróságtól az EGT-megállapodás, illetve a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás értelmezéséről (4).

2.

A nemzeti bíróságokat felszólíthatják az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke alkalmazására a magánszemélyek között zajló perekben, például szerződésekkel összefüggő vagy kártérítési keresetek esetében. Eljárhatnak állami végrehajtóként vagy felülvizsgálati bíróságként is. A nemzeti bíróság a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 4. jegyzőkönyve II., az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkében megállapított versenyszabályok végrehajtásáról szóló fejezete (a továbbiakban: II. fejezet) 40. cikkének (1) bekezdése értelmében kijelölhető az EFTA-állam versenyhatóságának (a továbbiakban: a nemzeti versenyhatóság) (5). Ebben az esetben a nemzeti bíróságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság együttműködésére nem csak ez a közlemény vonatkozik, hanem a versenyhatóságok EFTA-hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény is (6).

3.

Az Európai Közösségek Bírósága szerint abban az esetben, ha a hazai jog értelmében a nemzeti bíróságnak saját kezdeményezéséből kiindulva a kötelező érvényű nemzeti szabályok alapján olyan jogkérdéseket kell felvetnie, amelyeket a felek nem vetettek fel, e kötelezettsége akkor is érvényes, amikor kötelező érvényű közösségi szabályokról – például a versenyszabályokról – van szó. Ugyanez az álláspont abban az esetben, ha a hazai jog mérlegelési jogkört ruház a nemzeti bíróságokra azzal kapcsolatban, hogy alkalmazzanak-e saját kezdeményezésből kötelező érvényű jogi rendelkezéseket: amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, a nemzeti bíróságoknak akkor is alkalmazniuk kell a versenyszabályokat, ha a rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél nem hivatkozott ezekre. A közösségi jog ugyanakkor nem követeli meg a nemzeti bíróságoktól a közösségi jog rendelkezéseinek megsértésével kapcsolatos kérdés saját kezdeményezésből történő felvetését, ha a kérdés vizsgálata a rájuk ruházott passzív szerep feladására kényszerítené a bíróságokat azáltal, hogy túllépnek a vita felek által meghatározott hatályán, és más tényekre és körülményekre építenek, mint amelyekre a rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél alapozza a követelését (10). Az EFTA Felügyeleti Hatóság megítélése szerint az EFTA-államok nemzeti bíróságai hasonló kötelezettséggel rendelkeznek, amennyiben az EGT-szabályokat végrehajtották (11).

4.

A nemzeti jog értelmében rájuk ruházott funkcióktól függően a nemzeti bíróságokat közigazgatási, polgári és büntetőjogi eljárásokban felszólíthatják az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke alkalmazására (12). Amennyiben a természetes vagy jogi személy felkéri a nemzeti bíróságot egyéni jogai védelmére, utóbbi olyan, speciális szerepet játszik az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke érvényre juttatásában, amely eltér az EFTA Felügyeleti Hatóság vagy a nemzeti versenyhatóságok által a köz érdekében történő érvényre juttatás esetétől (13). A nemzeti bíróságok szerződések semmissé tételével vagy kártérítés megítélésével is érvényt szerezhetnek az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének.

5.

A nemzeti bíróságok a nemzeti versenyjog párhuzamos alkalmazása nélkül alkalmazhatják az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkét. Ha azonban a nemzeti bíróságok az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet esetleg befolyásoló megállapodásokra, vállalkozások társulásai által hozott döntésekre vagy összehangolt magatartásra (14), illetve az EGT-megállapodás 54. cikkével tiltott visszaélésre alkalmazzák a nemzeti versenyjogot, akkor ezekre a megállapodásokra, döntésekre vagy magatartásokra az EGT versenyszabályait is alkalmazniuk kell (15).

6.

A II. fejezet nem csak az EGT versenyjogának alkalmazására hatalmazza fel a nemzeti bíróságokat. A nemzeti versenyjog párhuzamos alkalmazása az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet esetleg befolyásoló megállapodásokra, vállalkozások társulásai által hozott döntésekre vagy összehangolt magatartásra nem vezethet az EGT versenyjogától eltérő eredményre. A II. fejezet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését nem sértő vagy az EGT-megállapodás 53. cikke (3) bekezdésének feltételeit teljesítő megállapodások, döntések és összehangolt magatartások nem tilthatók a nemzeti versenyjog értelmében sem (16). Az EGT-megállapodás ugyanakkor kimondja, hogy a nemzeti és az EGT-jog egyidejű alkalmazásából eredő problémák esetén az EGT-jog élvez elsőbbséget. Az EGT-megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését megszegő és az 53. cikk (3) bekezdésének feltételeit nem teljesítő megállapodások, döntések és összehangolt magatartások tehát nem maradhatnak fenn a nemzeti jog értelmében (17). A nemzeti versenyjog és az EGT-megállapodás 54. cikke egyoldalú magatartás esetén történő párhuzamos alkalmazása tekintetében a II. fejezet 3. cikke nem rendelkezik hasonló, a konvergenciára vonatkozó kötelezettségről. Egymással ütköző rendelkezések esetén azonban a nemzeti bíróságok nem alkalmazhatják a nemzeti jog végrehajtott EGT-szabálynak ellentmondó rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy a nemzeti jog rendelkezését az EGT-szabály előtt vagy után fogadták-e el (18).

7.

Az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazásán kívül a nemzeti bíróságok az EGT-megállapodásba beépített jogi aktusokat, az EFTA-Bíróság ítéleteit és az EFTA Felügyeleti Hatóság határozatait egyaránt alkalmazhatják. A nemzeti bíróságoknak tehát esetenként végre kell hajtaniuk a Felügyeleti Hatóság határozatait (19) vagy az EGT-megállapodásba beépített jogi aktusokat. amikor az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdését bizonyos megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra, illetve bizottsági határozatokra alkalmazzák. AZ EGT versenyszabályainak alkalmazásakor a nemzeti bíróságok az EGT-jog keretében járnak el, így figyelembe kell venniük annak általános elveit (20).

8.

Az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének nemzeti bíróságok által történő alkalmazása sokszor összetett gazdasági és jogi vizsgálatok függvénye (21). Az EGT versenyszabályainak alkalmazásakor a nemzeti bíróságoknak szem előtt kell tartaniuk az EGT-jog bevett elveit (22), valamint az EGT-megállapodásba beépített, az EGT-megállapodás 53. cikkének (3) bekezdését bizonyos megállapodásokra, döntésekre és összehangolt magatartásokra alkalmazó jogi aktusokat (23). Ezen túlmenően konkrét ügyben az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének az EFTA Felügyeleti Hatóság által történő alkalmazása köti a nemzeti bíróságokat, amikor azok ugyanabban az ügyben a hatósággal párhuzamosan vagy a Hatóságot követően alkalmazzák az EGT versenyszabályait (24). A nemzeti bíróságoknak tiszteletben kell tartaniuk az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének Bizottság általi alkalmazását, amikor ugyanabban az ügyben a Bizottsággal párhuzamosan vagy a Bizottság eljárását követően alkalmazzák az EGT versenyszabályait. Végül, és az EGT-megállapodás EFTA-Bíróság, illetve a közösségi bíróságok általi végső értelmezése sérelme nélkül, a nemzeti bíróságok útmutatást találhatnak az előttük lévő üggyel analógiákat mutató felügyeleti hatósági vagy bizottsági határozatokban és az EGT-megállapodásba beépített jogi aktusokban, illetve az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének értelmezéséről szóló felügyeleti hatósági közleményekben és iránymutatásokban (25).

9.

Az EGT versenyszabályai nemzeti bíróságok általi végrehajtásának eljárásbeli feltételeit és a szabályok megsértése esetén alkalmazható szankciókat nagyrészt szabályozza a nemzeti jog. Bizonyos mértékben azonban az EGT-jog is meghatározza, hogy milyen feltételekkel kell végrehajtani az EGT versenyszabályait. A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára bizonyos eszközök használatát, például kérhetik az EFTA Felügyeleti Hatóság véleményét az EGT versenyszabályaival kapcsolatos kérdések tekintetében (26). A bíróságok előtt folyó eljárásokra kötelező hatállyal járó szabályokat hozhatnak létre, lehetővé téve például a Hatóság és a nemzeti versenyhatóságok számára írásos észrevételek benyújtását (27). Az EGT-jog e rendelkezései magasabb rangúak, mint a nemzeti szabályok (28).

10.

Az EGT-versenyszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásával összefüggő eljárásokról és szankciókról szóló EGT-rendelkezések hiányában a nemzeti bíróságok a nemzeti eljárásjogot alkalmazzák és – amennyiben erre illetékesek – a nemzeti jogban megállapított szankciókat róják ki. A nemzeti rendelkezések alkalmazásának azonban összeegyeztethetőnek kell lennie az EGT-jog általános elveivel. E tekintetben érdemes emlékeztetni az EFTA-Bíróság és az Európai Közösségek Bíróságának esetjogára, amelynek megfelelően:

11.

A nemzeti bíróság az EFTA Felügyeleti Hatósággal egy időben vagy a Hatóság fellépését követően egyaránt alkalmazhatja az EGT versenyjogát a szerződő felek közötti kereskedelmet befolyásoló megállapodásra, döntésre, összehangolt magatartásra vagy egyoldalú magatartásra (34). A következő pontok ismertetik a nemzeti bíróságokra ilyen körülmények között vonatkozó kötelezettségeket.

12.

Amennyiben a nemzeti bíróság az EFTA Felügyeleti Hatóság előtt határoz, kerülnie kell a Hatóság tervezett határozatával ütköző határozat elfogadását (35). Ennek érdekében a nemzeti bíróság megkérdezheti a Hatóságot, hogy kezdeményezett-e eljárást az érintett megállapodásokkal, döntésekkel vagy magatartásokkal kapcsolatban (36), és ha igen, érdeklődhet az eljárások alakulásáról és az üggyel kapcsolatos határozat valószínűségéről (37). Amennyiben a jogbiztonság érdekében szükségesnek ítéli, a nemzeti bíróság a Hatóság határozatáig fel is függesztheti az eljárást (38). A Hatóság a maga részéről megpróbál elsőbbséget biztosítani azoknak az ügyeknek, amelyek esetében a Felügyeleti és Bírósági megállapodás III. fejezete (a továbbiakban: III. fejezet) 2. cikkének (1) bekezdése szerint eljárást kezdeményezett, és amelyek felfüggesztett nemzeti eljárások tárgyát képezik, különösen, ha polgári vita kimenetele függ tőlük. Amennyiben azonban a nemzeti bíróság nem vonhatja ésszerűen kétségbe a Hatóság tervezett határozatát, vagy amennyiben a Hatóság már határozott hasonló ügyben, a nemzeti bíróság a tervezett vagy korábbi határozatnak megfelelően határozhat az előtte lévő ügyről, anélkül, hogy kérnie kellene a Hatóságtól a fent említett információkat vagy várnia kellene a Hatóság határozatára.

13.

Amennyiben az EFTA Felügyeleti Hatóság egy konkrét ügyben a nemzeti bíróság előtt határoz, az utóbbi nem hozhat a Hatóságéval ellentétes értelmű határozatot. A Hatóság határozatának kötelező érvénye természetesen nem érinti az EGT-jog EFTA-Bíróság általi értelmezését. Ha tehát a nemzeti bíróság kételkedik a Hatóság határozatának törvényességében, az EFTA-Bíróság ellentétes értelmű döntése híján nem kerülheti el a bizottsági határozat kötelező érvényét (39). Következésképp, ha a nemzeti bíróság a Hatóság határozatával ellentétes értelmű határozatot kíván hozni, a kérdést előzetes döntésre az EFTA-Bíróság elé kell vinnie (a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke). Ez utóbbi dönti majd el, hogy a Hatóság határozata összeegyeztethető-e az EGT-joggal. Ha azonban a Felügyeleti Hatóság határozatát a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 36. cikke értelmében megtámadják az EFTA-Bíróság előtt és a nemzeti bíróság előtti vita kimenetele a hatóság határozatának érvényességétől függ, a nemzeti bíróságnak az EFTA-Bíróság megsemmisítésre vonatkozó végleges döntéséig fel kell függesztenie az eljárást, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményeire való tekintettel jogos véleményt kérni a Hatóságtól a bizottsági határozat érvényessége tekintetében (a Felügyeleti és Hatósági Megállapodás 34. cikke) (40).

14.

Ha a nemzeti bíróság felfüggeszti az eljárást, mert a Hatóság határozatára vár (a közlemény 12. pontjában vázolt helyzet), vagy mert az EFTA-Bíróság végső ítéletét várja egy megsemmisítési vagy tanácsadói véleménnyel összefüggő eljárásban (a 13. pontban vázolt helyzet), a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a felek érdekeinek védelme érdekében szükség van-e ideiglenes intézkedésekre (41).

15.

A nemzeti bíróságok és az EFTA-Bíróság közötti, a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikke szerinti együttműködésen kívül az EGT-megállapodás és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás nem írja elő kifejezetten a nemzeti bíróságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság együttműködését. Az EGT-megállapodás 3. cikke azonban – amely az EK-Szerződés 10. cikkén alapul és nagy mértékben azt ismétli meg – arra kötelezi a szerződő feleket, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg az EGT-megállapodásból következő kötelezettségek teljesítése érdekében. A közösségi bíróságok értelmezése szerint az EK-Szerződés 10. cikke a lojális együttműködés kölcsönös kötelezettségeit rója az európai intézményekre és a tagállamokra az EK-Szerződés célkitűzéseinek elérése érdekében. Az EK-Szerződés 10. cikke tehát azt jelenti, hogy a Bizottságnak segítenie kell a nemzeti bíróságokat a közösségi jog alkalmazásában (42). A Hatóság megítélése szerint a lojális együttműködés hasonló kötelezettsége vonatkozik rá az EFTA-államok nemzeti bíróságaival szemben, az EGT-megállapodás 3. cikke és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 2. cikke értelmében. Ugyanígy a nemzeti bíróságoknak is segíteniük kell a Hatóságot feladatai teljesítésében (43).

16.

Emlékeztetni kell a nemzeti bíróságok és a nemzeti hatóságok – különösen a nemzeti versenyhatóságok – együttműködésére az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazásában. Noha e nemzeti hatóságok közötti együttműködést elsősorban nemzeti szabályok irányítják, a II. fejezet 15. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a nemzeti versenyhatóságok számára észrevételek benyújtását EFTA-államok nemzeti bíróságaihoz. E közlemény 32. és 34-36. pontja mutatis mutandis alkalmazandó az észrevételek benyújtására.

17.

A nemzeti bíróságoknak az EGT versenyszabályainak alkalmazása során biztosított segítségnyújtás érdekében az EFTA Felügyeleti Hatóság elkötelezett a nemzeti bíróságok segítése mellett, amikor azok szükségesnek érzik e segítséget az adott ügy eldöntése érdekében. A II. fejezet 15. cikke e segítségnyújtás leggyakoribb formáiról szól: információk (21-26. pont) és a Hatóság véleményének továbbítása (27-30. pont) a nemzeti bíróság kérésére, valamint észrevételek benyújtásának lehetősége a Hatóság számára (31-35. pont). Mivel a segítségnyújtás formáiról a II. fejezet rendelkezik, azokat az EFTA-államok szabályai nem korlátozhatják. Az erről szóló EGT eljárási szabályok hiányában, és amennyiben a segítségnyújtás e formáinak megkönnyítéséhez szükséges, az EFTA-államoknak el kell fogadniuk a megfelelő eljárási szabályokat, hogy lehetővé tegyék a nemzeti bíróságok és a Hatóság számára a II. fejezet biztosította lehetőségek kihasználását (44).

18.

A nemzeti bíróság a következő címre küldheti a segítségnyújtás iránti írásbeli kérelmet:

vagy elektronikusan a következő címre:

registry@eftasurv.int

19.

Emlékeztetni kell arra, hogy bármilyen formát ölt is a nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés, az EFTA Felügyeleti Hatóság tiszteletben tartja a nemzeti bíróságok függetlenségét. Következésképp a Hatóság által felajánlott segítségnyújtás nem köti a nemzeti bíróságokat. A Hatóságnak gondoskodnia kell a szolgálati titoktartásra vonatkozó megbízatása tiszteletben tartásáról, valamint saját működése és függetlensége védelméről (45). Az EGT-megállapodás 3. cikke és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 2. cikke szerinti megbízatása – a nemzeti bíróságok segítése az EGT versenyszabályainak alkalmazásában – teljesítésekor a Bizottságnak semlegesnek és objektívnek kell maradnia. A Hatóság nemzeti bíróságoknak nyújtott segítsége a közérdek védelmére vonatkozó megbízatásának része. Ezért nem áll szándékában a nemzeti bíróság előtt folyó ügyben érintett felek magánérdekét szolgálni. Következésképp a Hatóság a nemzeti bíróságnak nyújtott segítséggel kapcsolatban egyik felet sem hallgatja meg. Amennyiben a bíróság előtt folyó ügyben valamelyik fél kapcsolatba lép a Hatósággal a nemzeti bíróság előtt felmerülő kérdés kapcsán, a Hatóság tájékoztatja erről a nemzeti bíróságot, függetlenül attól, hogy a kapcsolatfelvétel a nemzeti bíróság együttműködés iránti kérelme előtt vagy után történt-e.

20.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság éves jelentésében összefoglalót tesz közzé a nemzeti bíróságokkal e közlemény értelmében történt együttműködésről. Véleményét és észrevételeit weboldalán is közzéteheti.

21.

Az EFTA Felügyeleti Hatóság azon megbízatását, hogy segítséget kell nyújtania a nemzeti bíróságoknak az EGT versennyel kapcsolatos jogszabályainak alkalmazásában, elsősorban a nemzeti bíróságoknak továbbítandó információkra vonatkozó kötelezettsége tükrözi. A nemzeti bíróság kérheti például a Hatóságot a birtokában lévő dokumentumok vagy az eljárással kapcsolatos információk megosztására, hogy kiderüljön, egy bizonyos ügy a Hatóság előtt van-e, a Hatóság kezdeményezett-e eljárást vagy már állást is foglalt. A nemzeti bíróság a határozathozatal várható időpontját is megkérdezheti a Hatóságtól, hogy meghatározhassa az eljárás felfüggesztésére vonatkozó döntés feltételeit, vagy határozhasson ideiglenes intézkedések elfogadásáról (46).

22.

A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében az EFTA Felügyeleti Hatóság a kérelem beérkezésétől számított egy hónapon belül megkísérli átadni a kért információkat a nemzeti bíróságnak. Amennyiben a Hatóságnak a kérelem pontosítását kell kérnie a nemzeti bíróságtól vagy konzultálnia kell az információ továbbításában közvetlenül érintettekkel, az egy hónapot a kért információk beérkezésétől kell számítani.

23.

Az információk nemzeti bíróságoknak történő továbbításakor az EFTA Felügyeleti Hatóságnak fenn kell tartania a természetes és jogi személyeknek az EGT-megállapodás 122. cikkében és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkében nyújtott biztosítékokat (47). A Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikke megtiltja a Hatóság tagjai, tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára, hogy felfedjék a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat. Az EGT-megállapodás 122. cikke előírja a szerződő felek képviselői, küldöttei és szakértői, valamint a tisztviselők és egyéb alkalmazottak számára, hogy még munkájuk lejártát követően sem tárhatják fel az olyan jellegű információkat, amelyek a szakmai titoktartási kötelezettség alá tartoznak, különösen a vállalkozásokkal, üzleti kapcsolataikkal vagy költségeikkel kapcsolatos információkat. Ezt a kötelezettséget a II. fejezet 28. cikke is megállapítja. A szakmai titoktartás alá eső információ lehet bizalmas információ vagy üzleti titok. Üzleti titoknak minősül az az információ, amelynek nemcsak nyilvánosság elé tárása, hanem bárkinek történő továbbítása – leszámítva az információ szolgáltatóját – súlyosan sérti az információt szolgáltató érdekeit (48).

24.

Az EGT-megállapodás 3. és 122. cikkének, illetve a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkének együttes olvasata nem jelenti azt, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság egyáltalán nem továbbíthat a nemzeti bíróságoknak a szolgálati titoktartási kötelezettség alá eső információkat. A Bizottság lojális együttműködésre vonatkozó megbízatása tekintetében a közösségi bíróságok esetjoga megerősíti, hogy a lojális együttműködésre vonatkozó megbízatás értelmében a Hatóságnak minden kért információval el kell látnia a nemzeti bíróságot, még a szolgálati titoktartás alá eső információkkal is. A nemzeti bíróságoknak felajánlott segítségnyújtással azonban a Hatóság semmilyen körülmények között nem áshatja alá az EGT-megállapodás 122. cikkében és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkében megállapított biztosítékokat.

25.

Következésképp a szolgálati titoktartás alá eső információk nemzeti bíróságnak történő továbbítása előtt az EFTA Felügyeleti Hatóság emlékezteti a bíróságot arra, hogy az EGT-jog értelmében fenn kell tartania a természetes és jogi személyekre az EGT-megállapodás 122. cikkével és a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 14. cikkével ruházott jogokat, és megkérdezi a bíróságot, képes-e és hajlandó-e biztosítani a bizalmas információk és az üzleti titkok védelmét. Amennyiben a nemzeti bíróság nem nyújt ilyen értelmű biztosítékot, a Hatóság nem továbbítja a szolgálati titoktartás alá eső információkat (49). A Hatóság csak akkor továbbítja a kért információkat, ha a nemzeti bíróság biztosítékot nyújtott a bizalmas információk és az üzleti titkok védelmére; a Hatóság ekkor megjelöli a szolgálati titoktartás alá eső, illetve a felfedhető részeket.

26.

További kivételek is vonatkoznak arra, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság milyen információkat fedhet fel a nemzeti bíróságok előtt. A Hatóság a Közösség érdekeinek védelmével összefüggő kényszerítő indokból is megtagadhatja az információk továbbadását a nemzeti bíróságoknak, vagy azért, hogy elkerülje, hogy a rábízott feladatok teljesítésének ellehetetlenítése megzavarja működését és függetlenségét (50). Ezért a Hatóság a kérelmező beleegyezése nélkül nem továbbít a nemzeti bíróságoknak az engedékenységért folyamodó kérelmező által önkéntesen benyújtott információkat.

27.

Amikor a nemzeti bíróságnak egy előtte álló ügyben az EGT versenyszabályait kell alkalmaznia, először megpróbálhat útmutatást találni az EFTA-Bíróság esetjogában, az EGT-jogban, az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkét alkalmazó EFTA felügyeleti hatósági határozatokban, közleményekben és iránymutatásokban (51), a vonatkozó esetjogban, valamint a közösségi bíróságok és a Bizottság EGT-jogot és a megfelelő közösségi jogot alkalmazó határozataiban. Ha ezek az eszközök nem tartalmaznak elegendő útmutatást, a nemzeti bíróság kikérheti a Hatóság véleményét az EGT versenyszabályainak alkalmazásával kapcsolatos kérdésekről. A nemzeti bíróság gazdasági, ténybeli és jogi ügyekben kérheti a Hatóság véleményét (52). Ez utóbbi természetesen nem érinti a nemzeti bíróság azon lehetőségét vagy kötelezettségét, hogy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 34. cikkének megfelelően előzetes döntést kérjen az EFTA-Bíróságtól az EGT-jogszabályok értelmezése vagy érvényessége tekintetében.

28.

Annak érdekében, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság hasznos véleményt adhasson a nemzeti bíróságnak, további információkat kérhet tőle (53). A nemzeti bíróságokkal folytatott együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében a Hatóság a kérelem beérkezésétől számított négy hónapon belül megkísérli átadni a kért véleményt a nemzeti bíróságnak. Amennyiben a Hatóság véleménye megfogalmazásához további információkat kért, a négy hónapos időszak a kiegészítő információk beérkezésekor kezdődik.

29.

Véleménye kifejtésekor az EFTA Felügyeleti Hatóság csak a kért ténybeli információkat vagy gazdasági és jogi pontosítást biztosítja, a nemzeti bíróság előtt folyó ügyben nem nyilatkozik. Ezen túlmenően a Hatóság véleménye jogilag nem kötelező erejű a nemzeti bíróságra nézve.

30.

Az e közlemény 19. pontjában olvashatóknak megfelelően az EFTA Felügyeleti Hatóság nem hallgatja meg a feleket a nemzeti bíróságnak adandó véleménye megfogalmazása előtt. A nemzeti bíróságnak az EGT-jog általános elveit tiszteletben tartó, vonatkozó nemzeti eljárási szabályoknak megfelelően kell kezelnie a Hatóság véleményét.

31.

A II. fejezet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően a nemzeti versenyhatóságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság észrevételeket nyújthatnak be az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazásával összefüggő kérdésekről azokhoz a nemzeti bíróságokhoz, amelyeknek alkalmazniuk kell e rendelkezéseket. A II. fejezet különbséget tesz az írásbeli észrevételek között, amelyeket a nemzeti versenyhatóságok és a Hatóság saját kezdeményezésükre nyújthatnak be, illetve a szóbeli észrevételek között, amelyek csak a nemzeti bíróság hozzájárulásával nyújthatók be (54).

32.

A II. fejezet értelmében az EFTA Felügyeleti Hatóság csak akkor nyújt be észrevételeket, ha az EGT-megállapodás 53. vagy 54. cikkének következetes alkalmazása úgy kívánja. Mivel az észrevételek benyújtásának ez a célja, a Hatóság a nemzeti bíróság előtt folyó ügy mögött húzódó tények gazdasági és jogi elemzésére korlátozza az észrevételeit.

33.

Annak érdekében, hogy az EFTA Felügyeleti Hatóság hasznos észrevételeket nyújthasson be, a nemzeti bíróságokat felkérhetik arra, hogy az ügy vizsgálatához szükséges dokumentumok másolatát továbbítsák vagy biztosítsák ezek továbbítását a Hatósághoz. A II. fejezet 15. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével összhangban az EFTA Felügyeleti Hatóság kizárólag az észrevételek elkészítése céljából használhatja fel e dokumentumokat (55).

34.

Mivel a II. fejezet nem rendelkezik az észrevételek benyújtásának eljárási keretéről, a vonatkozó eljárási keretet az EFTA-államok eljárási szabályai és gyakorlatai határozzák meg. Ha az EFTA-állam még nem hozta létre a vonatkozó eljárási keretet, a nemzeti bíróságnak kell meghatároznia, hogy az előtte folyó ügyben mely eljárási szabályok felelnek meg az észrevételek benyújtásához.

35.

Az eljárási keretnek tiszteletben kell tartania az e közlemény 10. pontjában megállapított elveket. Ez többek között azt jelenti, hogy az EGT-megállapodás 53. vagy 54. cikkének alkalmazásával összefüggő kérdésekkel kapcsolatos észrevételek benyújtásának eljárási kerete

36.

Mivel a lojális együttműködés megbízatása azt is jelenti, hogy az EFTA-államok hatóságai segítik az EFTA Felügyeleti Hatóságot az EGT-megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében (57), a II. fejezet a segítségnyújtás három formájáról rendelkezik: 1) minden olyan ügy vizsgálatához szükséges dokumentumok továbbítása, amellyel kapcsolatban a Hatóság észrevételeket kíván benyújtani (lásd a 33. pontot), 2) az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkét alkalmazó ítéletek továbbítása; és 3) a nemzeti bíróságok szerepe a hatósági helyszíni vizsgálat kontextusában.

37.

A II. fejezet 15. cikke (2) bekezdésének megfelelően az EFTA-államok a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát kötelesek az EFTA Felügyeleti Hatóság részére eljuttatni, amelyekben az EGT-megállapodás 53. vagy 54. cikkét alkalmazták. Az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkét alkalmazó nemzeti ítéletek és az azokból következő, a nemzeti bíróságok előtt folyó eljárásokkal kapcsolatos információk továbbítása lehetővé teszi a Hatóság számára, hogy időben felismerje azokat az ügyeket, amelyekben észrevételeket kell benyújtania, ha az egyik fél fellebbez az ítélet ellen.

38.

Végezetül a nemzeti bíróságok a vállalkozásoknál és vállalkozások társulásainál tartott EFTA felügyeleti hatósági helyszíni vizsgálat kontextusában is szerepet játszhatnak. A nemzeti bíróságok szerepe attól függ, hogy a helyszíni vizsgálatot üzleti vagy nem üzleti helyiségekben tartják-e.

39.

Az üzleti helyiségek átvizsgálására vonatkozóan a nemzeti jogalkotás előírhatja a nemzeti bíróság engedélyét, hogy az érintett vállalkozás ellenszegülése esetén nemzeti végrehajtó hatóság segíthesse az EFTA Felügyeleti Hatóság munkáját. Az engedély óvintézkedésként is kérhető. A kérelem elbírálásakor a nemzeti bíróság ellenőrzi, hogy a Hatóság helyszíni vizsgálatra vonatkozó határozata hiteles-e, és az előirányzott kényszerítő intézkedések nem önkényesek, illetve nem túlzottak-e a helyszíni vizsgálat tárgyának figyelembevételével. A nemzeti bíróság a kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzése során közvetlenül vagy a tagállam versenyhatóságán keresztül részletes magyarázatot kérhet a Hatóságtól különösen arra vonatkozóan, hogy a Hatóságnak milyen alapon van gyanúja az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke megsértésére, valamint hogy mennyire komoly a gyanított jogsértés, illetve milyen jelleggel keveredett az ügybe az érintett vállalkozás (58).

40.

A nem üzleti helyiségek helyszíni vizsgálata tekintetében a II. fejezet előírja a nemzeti bíróság engedélyét a helyszíni vizsgálatot elrendelő EFTA felügyeleti hatósági határozat végrehajtása előtt. A nemzeti bíróság ellenőrzi, hogy a Hatóság határozata hiteles-e, és az előirányzott kényszerítő intézkedések nem önkényesek, illetve túlzottak-e, különös tekintettel a gyanított jogsértés komolyságára, a kért bizonyíték jelentőségére, az adott vállalkozás érintettségére és annak ésszerű valószínűségére, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó üzleti könyvek és nyilvántartások azon helyiségekben vannak, amelyekre az engedélyt kérik. A nemzeti bíróság közvetlenül vagy a tagállam versenyhatóságán keresztül részletes magyarázatot kérhet a Hatóságtól az ahhoz szükséges tényezőkről, amelyek lehetővé teszik a kitűzött kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzését (59).

41.

A 39. és 40. pontban említett esetekben a nemzeti bíróság nem kérdőjelezheti meg az EFTA Felügyeleti Hatóság határozatának törvényességét vagy a helyszíni vizsgálat szükségességét, és nem követelheti, hogy bocsássák rendelkezésére a Hatóság irataiban foglalt adatokat (60). A lojális együttműködés megbízatása megköveteli továbbá, hogy a nemzeti bíróság olyan határidőn belül hozzon határozatot, amely lehetővé teszi a Hatóság számára a helyszíni vizsgálat hatékony elvégzését (61).

42.

E közlemény célja a nemzeti bíróságok segítése az EGT-megállapodás 53. és 54. cikkének alkalmazásában. Nem kötelező érvényű a nemzeti bíróságokra nézve, továbbá nem érinti az EFTA-államok és a természetes vagy jogi személyek EGT-jog szerinti jogait és kötelességeit.

43.

Ez a közlemény a nemzeti bíróságok és az EFTA Felügyeleti Hatóság között az EGT-megállapodás 53. és 54. cikke alkalmazásában történő együttműködésről szóló 1995-ös közlemény helyébe lép (62).