Az Elsőfokú Bíróság (ötödik kibővített tanács) által a T-340/03. sz., France Télécom SA kontra Bizottság ügyben 2007. január 30-án hozott ítélet ellen a France Télécom SA által 2007. április 16-án benyújtott fellebbezés

(C-202/07. P. sz. ügy)

(2007/C 170/16)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: a France Télécom SA, korábban a Wanadoo Interactive SA (képviselők: O.W. Bouwer, H. Calvet, J. Philippe és T. Janssens ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri a Bíróságtól, hogy:

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes hét jogalapot hoz fel fellebbezése alátámasztására.

Első jogalapjában a felperes arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a veszteségek megtérülésének lehetőségére vonatkozó indokolási kötelezettségét, amelyet a versenytársak áraihoz való igazodással kapcsolatos jog bizonyítása kapcsán kellett volna bizonyítani, és amelyet az Elsőfokú Bíróság minden indokolás nélkül utasított el.

A felperes második jogalapjában fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 82. cikket azzal, hogy elutasította a Wanadoo azon jogát, hogy árait jóhiszeműen versenytársainak áraihoz igazítsa. Ezt a jogot maga a Bizottság határozathozatali gyakorlata, a Bíróság ítélkezési gyakorlata, valamint a szakirodalom, illetve a francia versenyhatóságok is elismerik, és amely jog gyakorlása egyébiránt a felperes egyetlen lehetősége volt arra, hogy a piacon megőrizze versenyképességét.

A felperes harmadik jogalapjában fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság azzal is megsértette az EK 82. cikket, hogy nem bírálta felül a Bizottság által a költségfedezet kiszámítása tekintetében alkalmazott módszert, ami eltorzította a felfaló árpolitika vizsgálatának a Bíróság által megkövetelt tesztjét. A Bizottság által használt módszer ugyanis nem teszi lehetővé annak feltárását, hogy a Wanadoo által szerzett előfizetők előfizetésük időtartama alatt nyereséget vagy veszteséget okoztak-e az utóbbinak.

Negyedik jogalapjában a felperes arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette mind az EK 82. cikket, mind a reá háruló indokolási kötelezettséget annak megállapításával, hogy a jogsértés állítólagos időtartama után keletkezett költségek és bevételek nem vehetők figyelembe. Éppen a bevételek és költségek időbeli korlátozása alapján állapította meg helytelenül a Bizottság a jogsértés fennállását.

Ötödik jogalapjában a felperes arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette mind az EK 82. cikket, mind a reá háruló indokolási kötelezettséget annak megállapításával, hogy egy ár akkor is felfaló lehet, ha ez az érintett vállalkozás piaci részesedésének jelentős csökkenésével jár. Az ilyen ár nem tekinthető úgy, hogy az a versenytárs vállalkozások piacról való kiszorításához vezethet.

Hatodik jogalapjában a felperes fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság az állítólagos felfaló árpolitikára vonatkozó terv kapcsán egyszerre ferdítette el a tényállás értékeléséhez rendelkezésére álló bizonyítékokat, és sértette meg az EK 82. cikket. A hivatkozott cikk ugyanis a versenytársak kiszorítására vonatkozó terv objektív felismerhetőségét követeli meg, amelyet nem helyettesíthet az erőfölénnyel való visszaélés kimondottan szubjektív megközelítése.

Végül hetedik jogalapjában a felperes azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 82. cikket nem csak azzal sértette meg, hogy megállapította, hogy a veszteség megtérülése lehetőségének bizonyítása nem képezte a felfaló piaci árak alkalmazása megállapításának előfeltételét, hanem azzal is, hogy összekeverte a Bizottság által a fenti veszteségek megtérülésének lehetőségére vonatkozóan nyújtott bizonyítékot az érintett vállalkozás által az e veszteségek megtérülésének lehetetlenségére vonatkozóan nyújtott bizonyítékkal.