Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C2005/296/25

    C-334/05. P. sz. ügy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-7/04. sz., Shaker di L. Laudato & C. sas kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben, másik fél az eljárásban a Limiñana y Botella, SL, 2005. június 15 -én hozott ítélete ellen az OHIM által 2005. szeptember 15 -én (faxon: 2005. szeptember 9 -én) benyújtott fellebbezés

    HL C 296., 2005.11.26, p. 13–14 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

    26.11.2005   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 296/13


    Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-7/04. sz., Shaker di L. Laudato & C. sas kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ügyben, másik fél az eljárásban a Limiñana y Botella, SL, 2005. június 15-én hozott ítélete ellen az OHIM által 2005. szeptember 15-én (faxon: 2005. szeptember 9-én) benyújtott fellebbezés

    (C-334/05. P. sz. ügy)

    (2005/C 296/25)

    Az eljárásá nyelve: olasz

    A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: O. Montalto és M. Capostagno, meghatalmazotti minőségben), 2005. szeptember 15-én fellebbezést nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (harmadik tanács) a T-7/04. sz., Shaker di L. Laudato & C. sas kontra OHIM ügyben, másik fél az eljárásban a Limiñana y Botella, SL, 2005. június 15-én hozott ítélete ellen.

    A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

    1)

    helyezze hatályon kívül a megfellebbezett ítéletet;

    2)

    kötelezze a Shakert a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    A fellebbező szerint az Elsőfokú Bíróság megfellebbezett ítélete a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának téves értelmezésén és alkalmazásán alapszik.

    Megszilárdult alapelv, hogy a védjegyek között fennálló, a közösségi védjegyről szóló rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetéveszthetőség megítélése két különböző szemponton alapul: egyrészt a megjelölések és az áruk közötti elemző összehasonlításon, másrészt az így kapott eredmények értékelésén, amely annak eldöntésére irányul, hogy hiheti-e azt a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója, hogy az áruk ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag kapcsolt vállalkozásoktól származnak. Ami különösen a megjelölések összehasonlítását illeti: annak vizsgálatakor, hogy hasonlóak-e a megjelölések, a vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontokra tekintettel a védjegyek által keltett együttes benyomást kell alapul venni, többek között a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembe vételével.

    A fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a fent hivatkozott alapelvet, és többek között olyan értékelés alapján zárta ki az összetéveszthetőséget, amely kizárólag a szóban forgó védjegy vizuális érzékelését vette figyelembe, és más olyan nem elhanyagolható tényezőket pedig nem, amelyek az összetéveszthetőség átfogó értékeléséhez tartoznak.

    A fellebbező továbbá előadja, hogy a megfellebbezett ítélet nyilvánvalóan ellentmondásos és következetlen.


    Top