A kereset előterjesztésének időpontja: 2005. augusztus 25. – AstraZeneca AB kontra az Európai Közösségek Bizottsága

((T-321/05 sz. ügy))

(2005/C 271/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes(ek): AstraZeneca AB (Sodertalje, Svédország) és AstraZeneca plc (London, Egyesült Királyság) [Képviselő(k): M. Brealey QC, M. Hoskins barrister és F. Murphy solicitor]

Alperes(ek): az Európai Közösségek Bizottsága

A felperes(ek) kereseti kérelme(i)

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a vitatott határozattal mindkét felperesre 46 000 000 euró, és az első felperesre további 14 000 000 euró bírságot szabott ki az EK 82. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 54. cikke megsértése miatt. A Bizottság megállapította, hogy a felperesek 1993-tól kezdve szabadalmi ügyvivőket, nemzeti bíróságokat és szabadalmi hivatalokat vezettek szándékosan félre annak érdekében, hogy az „omeprazole” szabadalmaztatott termékük, a „Losec” gyógyszertermékük hatóanyaga számára olyan kiegészítő szabadalmi oltalmi tanúsítványokat szerezzenek, amelyekről tudták, hogy nem jogosultak rájuk. Megállapította azt is, hogy 1998–1999 folyamán a felperesek olyan stratégiát követtek, amely szerint részlegesen kivonták a piacról „Losec” kapszuláikat, és helyettük „Losec” tablettákat bocsátottak forgalomba, és Dániában, Norvégiában, valamint Svédországban kérték a kapszulák forgalmazására vonatkozó engedély visszavonását. A határozat szerint mindkét jogsértést azzal a szándékkal követték el, hogy tisztességtelenül korlátozzák a generikus termékek és a párhuzamos import által támasztott versenyt.

A felperesek több szempontból támadják a vitatott határozatot. Először is azt állítják, hogy a Bizottság tévesen határozta meg az érintett piacot csak a gasztrointesztinális savval összefüggő betegségek kezelésére használt protonszivattyú-gátlók piacaként, és zárta ki az érintett piacról a hisztaminreceptor-gátlókat. Ez a megállapítás befolyásolta a Bizottság erőfölényre vonatkozó megállapítását, mivel a felperesek szerint a vitatott határozat nem tér ki arra, hogy a felperesek akkor is erőfölényben lennének-e, ha a hisztaminreceptor-gátlók is az érintett piac részei volnának.

A felperesek mind jogi, mind ténybeli alapon vitatják továbbá, hogy a Bizottság jogsértést állapított meg. A szabadalmakra vonatkozó állítólagos megtévesztő magatartás tekintetében úgy gondolják, hogy a szellemi tulajdonjogok kérelmezése során tanúsított ilyen magatartás csak abban az esetben, és akkortól valósíthat meg jogsértést, ha és amikor a tisztességtelenül szerzett jogokat érvényesítik, vagy azok érvényesíthetők. Úgy vélik továbbá, hogy a helyesen értelmezett EK 82. cikk nem kötelezi őket arra, hogy egy már nem forgalmazott termékük forgalmazási engedélyét pusztán azért fenntartsák, mert ez könnyebbé tenné a generikus termékek és a párhuzamos importálók számára, hogy versenyezzenek vele.

A felperesek mindkét jogsértés vonatkozásában vitatják a Bizottság ténymegállapításait is. Azt állítják, hogy a Bizottság nem támasztotta alá kielégítő bizonyítékokkal a szellemi tulajdonjogokkal való állítólagos visszaélést, valamint hogy nem volt arra vonatkozó stratégiájuk, hogy a „Losec” kapszulákat részlegesen tablettákkal helyettesítsék, vagy részlegesen visszavonassák a kapszulák forgalmazására vonatkozó engedélyeket.