Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-229/02. sz., Kurdistan Workers' Party (PKK) és a Kurdistan National Congress (KNK) kontra az Európai Unió Tanácsa, támogatja Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2005. február 15-én hozott végzése ellen a Kurdistan Worker's Party (PKK) nevében Osman Öcalan és a Kurdistan National Congress (KNK) nevében Serif Vanley által 2005. május 18-án benyújtott fellebbezés

(C-229/05. P. sz. ügy)

(2005/C 243/04)

Az eljárás nyelve: angol

A Kurdistan Worker's Party (PKK) nevében Osman Öcalan és a Kurdistan National Congress (KNK) nevében Serif Vanley (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: M. Muller és E. Grieves barristers, felügyeli: J. G. Pierce solicitor) 2005. május 18-án fellebbezést nyújtottak be az Európai Közösségek Bíróságához az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának (második tanács) a T-229/02. sz. (1) ügyben 2005. február 15-én hozott végzése ellen.

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Az első felperes az alábbi jogalapokat hozza fel a végzés ellen:

Álláspontja szerint a határozat hibás, mivel az Elsőfokú Bíróság már elismerte az első felperes létezését és kereshetőségi jogát, valamint jogi képviselő megbízásához és az eljárásban történő részvételhez való jogát. Az első felperes meghatalmazása látszatra teljesen megfelelt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata meghatalmazásra vonatkozó 44. cikkének. Az említett meghatalmazást sem az alperes, sem az Elsőfokú Bíróság nem vitatta, amikor ez utóbbi az érvényes meghatalmazás átvételére vonatkozó általános szabályok alapján a keresetet megküldte az alperesnek.

Az alperesnek a PKK állítólagos feloszlatása miatti perképességgel kapcsolatos kifogása ellentétes az eljárási szabályzat 114. cikke (a Bíróság eljárási szabályzatának 91. cikke) 1. §-ával, mivel az a kereset lényegét érinti. Röviden tehát az elfogadhatósági szakaszban a kifogást nem kellett volna figyelembe venni, vagy nem kellett volna azzal foglalkozni.

Az Elsőfokú Bíróságnak az első felperes feloszlatással kapcsolatos ügyének ideiglenes értelmezésén alapuló, perképességgel kapcsolatos határozata hasonlóképpen jogellenes, tényleges határozat volt olyan lényegi kérdésről, amelyet az eljárásnak ebben a szakaszában nem kellett volna meghoznia. Ez a határozat ellentétes az Elsőfokú Bíróság azon rendelkezésével, amelynek értelmében „a PKK tényleges léte” olyan lényegi kérdés, amelyről nem az elfogadhatósági szakaszban kell határozni.

Az Elsőfokú Bíróság az első felperes feloszlatással kapcsolatos ügyét egyébként is teljesen tévesen értelmezte. O. Öcalan állításának pontos olvasata nem támasztja alá, hogy a PKK véglegesen beszüntetett volna minden tevékenységet, beleértve a betiltás elleni fellebbezést is.

Még ha az Elsőfokú Bíróságnak igaza is volna abban, hogy az első felperes ügyének alapja bizonyítottan egy feltétel nélküli feloszlatásra vonatkozó állítás, a fellebbező álláspontja szerint a fennmaradó jogok, így a betiltás elleni hatékony jogorvoslathoz való jog lényegi kérdésként továbbra is megmarad, amellyel az eljárás későbbi szakaszában kellett volna foglalkozni.

A fellebbező álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság elfogadhatósággal kapcsolatos feltételei, köztük a „perképesség” és a „közvetlen és személyében való érintettség” próbája túlzottan megszorító az alapvető szabadságjogok érvényesítésével kapcsolatos esetekben. A Bíróság korlátozott és megszorító feltételei sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6., 13. és 34. cikkét, valamint a kereshetőségi joggal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot.

Mindezen felül az alkalmazandó próbáktól függetlenül elnyomó, aránytalan és ellentétes a tisztességes eljárás szabályaival, hogy egy bíróság – kizárólag a felperes ügyének ideiglenes értelmezése alapján – egy alapvető jogának megsértését előadó felperest teljesen kizárjon az eljárásból.

A második felperes előadja:

Az Elsőfokú Bíróság tévedett az elfogadhatósági feltételek alkalmazásában és akkor, amikor arra a feltételezésre támaszkodott, hogy a PKK megszűnt, és ezáltal egy lényeges kérdésről döntve elutasította az elfogadhatósági kérelmet.

(1)  HL C 143., 2005.6.11., 34. o.