A Gibtelecom Limited által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. július 1-jén benyújtott kereset

(T-244/05. sz. ügy)

(2005/C 205/65)

Az eljárás nyelve: angol

A Gibtelecom Limited (székhely: Europort [Gibraltár], képviselik: M. Llamas barrister, B. O'Connor solicitor és S. Brummel jogász) 2005. július 1-jén keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A megtámadott határozatával a Bizottság elutasította a felperes által 1996. október 31-én benyújtott panaszt, amelyben azt állította, hogy a spanyol távközlési szolgáltató, a Telefonica SA számos, az EK 82. cikkel ellentétes erőfölénnyel való visszaélést valósított meg azzal, hogy nem ismerte el Gibraltár nemzetközi hívószámát (350), továbbá ragaszkodott számos megszorító feltétel elfogadásához a Spanyolország és Gibraltár közötti automatikus közvetlen tárcsázási forgalom vonatkozásában. A felperes ezt a panaszt később megváltoztatta, és az EK 86. cikket jelölte meg jogalapként Spanyolország ellen, az EK 82., EK 49. és EK 12. cikkel együttesen, azt állítva, hogy a Telefonica a Gibraltár feletti szuverenitást magáénak valló spanyol kormánytól kapott utasítások szerint járt el.

Keresete alátámasztására a felperes a határozat számos állítólagos nyilvánvaló mérlegelési hibájára hivatkozik. A felperes szerint a Bizottság tévedett annak megállapításával, hogy a Telefonica nem minősül az EK 86. cikk szerinti közvállalkozásnak, illetve nem élvez különleges jogokat.

A felperes továbbá azt állítja, hogy azzal, hogy utasította a Telefonicát az ITU (Nemzetközi Távközlési Egyesület) által Gibraltár számára rendelt 350-es IDD-kód elvetésére, Spanyolország a távközlési szolgáltatások szabad mozgása vonatkozásában az EK 49. cikkel ellentétes, diszkriminatív korlátokat hozott létre és tartott fenn. Továbbá a felperes álláspontja szerint a fenti kód elismerésének megtagadása a spanyol állam által az EK 12. cikkben megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmával ellentétes, az állampolgárság és lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

A felperes azt állítja ezentúl, hogy a Bizottság további nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal, hogy a megtámadott határozatban arra utalt, hogy a számozási problémát Spanyolország és az Egyesült Királyság által folytatott kétoldalú tárgyalások útján kellene megoldani, mivel a felperes álláspontja szerint a Bizottság közbeavatkozásának nincsen megfelelő alternatívája.

A felperes a megsemmisítés alátámasztására számos eljárási és igazgatási jogalapra is hivatkozik. A felperes ebben a tekintetben hivatkozik a Bizottság EK 253. cikk szerinti, a határozat megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettségének állítólagos megszegésére, valamint a felperes jogos feltevéseinek megsértésére, amely állítólag a Bizottság három tagja által 2000. június 7-én Spanyolországnak és az Egyesült Királyságnak küldött levélből származott, amelyben felszólították a két országot egyebek között arra, hogy találjanak megoldást a számozással kapcsolatos panaszra. A felperes továbbá előadja ugyanezen jogalappal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem járt el pártatlanul és megszegte azt az elvet, amely alapján köteles ésszerű határidőn belül intézkedni.