Az Európai Közösségek Bizottsága által az Osztrák Köztársaság ellen 2005. május 13-án benyújtott kereset

(C-209/05. sz. ügy)

(2005/C 171/18)

Az eljárás nyelve: német

Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: Maria Condou és Wolfgang Bogensberger, kézbesítési cím: Luxembourg) 2005. május 13-án keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához az Osztrák Köztársaság ellen.

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek:

A 64/221/EGK irányelv a közrend, a közbiztonság vagy a közegészség által indokolt különleges intézkedések vonatkozásában különböző kötelezettségeket ír elő a tagállamoknak a személyi hatályuk alá tartozó személyek vonatkozásában, különös tekintettel a határozat indokolására és a határozattal szemben fennálló jogorvoslatokra. A nevezett irányelv 6. cikke szerint az érintettel közölni kell azokat a közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi indokokat, amelyek alapján egy uniós állampolgár hozzátartozójának tartózkodási engedélyét elutasították. A 8. cikk szerint a vízum kiadását elutasító határozat ellen az érintettnek ugyanolyan jogorvoslati lehetőségekkel kell rendelkeznie, mint amelyeket az adott állam polgárainak biztosítottak a közigazgatási határozatokkal szemben.

A Bizottság szerint az osztrák idegenrendészeti törvény egyes rendelkezései nem felelnek meg az irányelv által felállított, fent említett közösségi jogi követelményeknek.

A törvény 93. §-ának (2) bekezdése szerint csak a fél írásbeli vagy írásba foglalt kérelmére hozott határozatot kell írásba foglalni és elegendő az indokolásban csak az irányadó törvényi rendelkezéseket felsorolni. Az irányelv 6. cikke szerint azonban a tagállamoknak automatikus indokolási kötelezettsége áll fenn: az indokolásnak sem a sürgősségtől, sem pedig az érintettek kérelmeitől nem szabad függnie. Az alkalmazott jogszabályi helyek puszta megjelölése továbbá nem elégíti ki egy indokolás követelményeit: egy elutasító határozat esetén az igénybe vett jogszabályi rendelkezésekre való egyszerű utalás nem nyújt kielégítő információt a megtagadás indokairól. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából is az következik, hogy pontos, kellő részletességű és teljes mértékű indokolás szükséges azért, hogy az érintett a számára hátrányos határozat ellen védekezhessen és érdekeit megfelelően érvényesíthesse.

Az osztrák idegenrendészeti törvény 94. §-ának (2) bekezdése szerint nem megengedett a vízum megtagadása vagy érvénytelenné nyilvánítása elleni fellebbezés. Ez a rendelkezés sérti az irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettséget, amely szerint az érintettnek ugyanolyan jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítani, mint amelyeket az adott állam polgárainak biztosítanak a közigazgatási határozatokkal szemben, függetlenül attól, hogy közigazgatási hatóságok vagy bíróságok előtti jogorvoslatról van szó. Nem helytálló az Osztrák Köztársaság azon érvelése, miszerint a jogorvoslati lehetőség kizárása egy ilyen összefüggésben azért indokolt, mert sem a vízum megtagadásának, sem érvénytelenné nyilvánításának nincs az egyes aktuson túlmutató hatása, és egy új kérelem benyújtása gyorsabban célhoz vezet, mint a határozat elleni jogorvoslat. Egy új kérelem benyújtása ugyanis magában hordja annak veszélyét, hogy a tartalmilag helytelen határozatot pusztán megismétlik.

(1)  HL L 56., 850. o.