EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document C2005/069/37
Case T-475/04: Action brought on 24 November 2004 by Bouygues SA and Bouygues Télécom against the Commission of the European Communities
T-475/04. sz. ügy: A Bouygues SA és a Bouygues Télécom által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 24-én benyújtott kereset
T-475/04. sz. ügy: A Bouygues SA és a Bouygues Télécom által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 24-én benyújtott kereset
HL C 69., 2005.3.19, p. 20–21
(ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)
19.3.2005 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 69/20 |
A Bouygues SA és a Bouygues Télécom által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. november 24-én benyújtott kereset
(T-475/04. sz. ügy)
(2005/C 69/37)
Az eljárás nyelve: francia
A Bouygues SA, székhelye: Párizs, és a Bouygues Télécom, székhelye: Boulogne-Billancourt (Franciaország), képviseli: Louis Vogel, Joseph Vogel, Bernard Amory, Alexandre Verheyden, François Sureau és Didier Theophile ügyvédek, 2004. november 24-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.
A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
1. |
semmisítse meg a 2004. július 20-i C(2004)2647 bizottsági határozatot – Franciaország által az Orange és az SFR által a Universal Mobile Telecommunication System (UMTS) engedélyért fizetendő díj módosításával kapcsolatban nyújtott állami támogatás; |
2. |
kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek:
A jelen kereset a 2004. július 20-i C(2004)2647 fin bizottsági határozat ellen irányul, amely megállapította, hogy Franciaország az Orange France és az SFR részére nem nyújtott állami támogatást azzal, hogy utólag csökkentette azt a 4,995 milliárd eurós díjat, amelynek fizetésére a francia állam részére mindkét szolgáltató kötelezettséget vállalt a 2001. július 18-án odaítélt Universal Mobile Telecommunication System (UMTS) engedélyért. E határozat meghozatalával elutasították a felperesek panaszát.
E tekintetben emlékeztetnek arra, hogy a francia kormány két pályázatot írt ki az UMTS engedélyek odaítélésére. Az első pályázatot, amelyen az Orange France és az SFR részt vettek, 2000 augusztusában írták ki. A díj összegét engedélyenként 4,995 milliárd euróban határozták meg. A meghatározott ár miatt a Bouygues Télécom úgy határozott, hogy nem indul a pályázaton. A második pályázat kiírása keretében az engedélyért fizetendő díjat 619 millió euróra csökkentették. A Bouygues Télécom UMTS engedélyt szerzett ennek a második pályázati eljárásnak a keretében. Márpedig időközben a francia kormány úgy döntött, hogy visszamenőleg a második pályázati eljárás keretében megállapított díj összegének szintjére igazítja az első eljárásban megállapított díj összegét.
Igénypontjaik alátámasztására a felperesek mindenek előtt a Szerződés 87. cikkének megsértésével érvelnek. E tekintetben azt állítják, hogy:
— |
A kincstárnak fizetendő díjak közbevételek, és a francia állam azzal, hogy visszamenőleg módosította az Orange és az SFR által fizetendő díjak összegét, lemondott egy likvid, esedékes és biztos követelés behajtásáról; |
— |
Abból a megállapításból kiindulva, hogy a megtámadott határozatot a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve indokolja, a Bizottság az ügyben megkerülte a vitatott alapkérdést. E tekintetben különösen azt állítják, hogy az Orange és az SFR a francia kormány határozatának hatására időbeli előnyhöz juthatott abban a tekintetben, hogy úgy léphettek be korán az UMTS piacra, hogy közben biztosra vehették, hogy UMTS díjuk összegét lecsökkentik a második pályázat keretében követelt összegre, annak ellenére, hogy erről az első pályázat kiírásakor nem rendelkeztek; |
— |
A szóban forgó határozat valóban befolyásolta a versenyt azzal, hogy az Orange és az SFR számára – akik már akkor erős szereplői voltak a francia mobil távközlés piacának – lehetővé tette, hogy a kibontakozó UMTS piacon is megerősítsék helyzetüket, és hogy következésképpen korlátozhassák a versenytársak belépését erre a piacra. |
A felperesek továbbá úgy vélik, hogy azáltal, hogy bővebb magyarázat nélkül csupán annyit állított, hogy az UMTS engedélyek odaítélése nem hasonlítható egy piaci tranzakcióhoz, az alperes a Szerződés 230. cikkét megsértve nem indokolta kellőképpen a határozatát.
A felperesek szerint végül a Bizottság megsértette az EK 87. és 88. cikkét azzal, hogy nem e cikkek által előírt hivatalos vizsgálati eljárás keretében vizsgálta meg a szóban forgó intézkedést.