Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C2005/006/78

    T-399/04. sz. ügy: A Scandlines Sverige AB által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. október 7-én benyújtott kereset

    HL C 6., 2005.1.8, p. 40–40 (ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, LV, LT, HU, NL, PL, PT, SK, SL, FI, SV)

    8.1.2005   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 6/40


    A Scandlines Sverige AB által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2004. október 7-én benyújtott kereset

    (T-399/04. sz. ügy)

    (2005/C 6/78)

    Az eljárás nyelve: angol

    A Scandlines Sverige AB, székhely: Helsingborg, Svédország, képviseli: C. Vajda Q.C., R. Azelius és K. Azelius ügyvédek, 2004. október 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

    A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

    semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottságának 2004. július 23-i határozatát, amelyben elutasította a felperes 1997. július 2-i panaszát;

    utalja vissza az ügyet a Bizottsághoz a panasz újbóli, az Elsőfokú Bíróság ítéletének fényében történő megvizsgálása céljából;

    az eljárás kimenetelétől függetlenül kötelezze a Bizottságot arra, hogy a felperesnek ezen eljárások költségeit megfizesse.

    Jogalapok és fontosabb érvek:

    A felperes svéd társaság, melynek fő tevékenysége, hogy egy kompvállalat kikötői ügynöke. A felperes panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Svédországban lévő helsingborgi kikötőt üzemeltető és a kikötői díjakat meghatározó Helsingborgs Hamm AB (HHAB) ellen. A felperes álláspontja szerint, a HHAB túlzott kikötői díjakat rótt ki a felperessel szemben és ezzel az EK 82. cikket megsértve visszaélt erőfölényével. A vitatott határozatban a panaszt elutasították.

    A kereset alátámasztása érdekében a felperes előadja, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a kompvállalatokra kirótt kikötői díjak nem túlzott mértékűek. A felperes szerint, a Bizottság költség/ár elemzése során megállapítást nyert, hogy a HHAB, a társaság rendelkezésére álló saját tőke értékének 100 %-ánál magasabb nyereséget ért el a komp-tevékenységével. A felperes előadja, hogy ilyen arányú nyereség versenypiacon nem érhető el, és ezért az túlzott mértékű, tisztességtelen és erőfölénnyel visszaélést valósít meg. Álláspontja szerint, a fenti következtetés elvetésével a Bizottság helytelenül alkalmazta a „gazdasági érték” fogalmát, illetve nem alkalmazta az arányosság elvét és a bizonyítási teher helyes megosztását. Azt állítja továbbá, hogy a Bizottság tévesen vetette el a kompvállalatok és a teherszállítók vonatkozásában, illetve a Helsingborgban és az útvonal másik végpontjában, Elsinore-ban alkalmazott árak összehasonlítását. A felperes továbbá kétségbe vonja a Bizottság arra vonatkozó megállapítását, hogy nem volt a kompvállalatok és a teherszállítók között az EK 82. cikk szerinti árdiszkrimináció. A felperes szerint, a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a HHAB által a két üzletágban nyújtott szolgáltatások nem helyettesíthető szolgáltatások, és hogy a kompvállalatok nem voltak versenyhátrányban.

    A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság indokolása téves, nem megfelelő valamint ellentmondásos, és ezért az EK 253. cikkel ellentétes. A 2842/98 rendelet 6. cikke értelmében fennálló meghallgatáshoz való jogának sérelmére is hivatkozik, és azt állítja, hogy a Bizottság nem folytatott le ésszerű időn belül megfelelő vizsgálatot, megsértve ezzel az EK 10. cikket, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, illetve azt az elvet, hogy a Bizottság köteles ésszerű időn belül eljárni.


    Top