1)

Összeegyeztethető-e az uniós joggal az olyan nemzeti eljárásmód, amelynek keretében úgy alkalmazzák a 2011/95 irányelv (2) 4. cikkének (5) bekezdését, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem alapjául szolgáló állítások nem hihetőnek minősülnek, ha a kérelmező nem tudja ezen állításokat teljes mértékben hiteles és/vagy objektíven ellenőrizhető dokumentumokkal és/vagy objektív forrásokkal alátámasztani, és a kérelmező nem felel meg az ezen (5) bekezdésben említett valamennyi feltételnek, vagy úgy kell-e értelmezni a 2011/95 irányelv 4. cikkének ezen irányelv 4. cikkének (1)–(4) bekezdésével, a 2013/32 irányelv (3) 10. cikke (3) bekezdésének b) pontjával, valamint az Alapjogi Charta 4. és 18. cikkével összefüggésben értelmezett (5) bekezdését, hogy a határozatot hozó hatóságnak a nemzetközi védelem iránti kérelem alapjául szolgáló tények és körülmények értékelése során együtt kell működnie a kérelmezővel, és a védelem iránti igény vizsgálata és értékelése keretében figyelembe kell vennie az említett kérelem megalapozását szolgáló valamennyi bizonyítékot és szempontot, és hogy a kérelmező állításai, amennyiben azokat megfelelően alá tudja támasztani dokumentumokkal vagy egyéb bizonyítékokkal, vagy amennyiben a kérelmező megfelel az említett feltételeknek, nem igényelnek további megerősítést, következésképpen pedig hihetőek?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32 irányelv 46. cikkének az Alapjogi Charta 4., 18. és 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, hogy az a nemzeti elsőfokú bíróság, amelytől a nemzetközi védelem iránti kérelem megalapozatlanság miatti elutasítása jogszerűségének megvizsgálását kérik, köteles szükséges esetén hivatalból mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc vizsgálatát elvégezni, amelynek keretében a 2011/95 irányelv szerinti nemzetközi védelem iránti igény értékelésére is sor kerül a bíróság tudomására hozott, kontradiktórius eljárásban kiegészített vagy pontosított, az ügyiratokban foglalt információk alapján?