1)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv (2) 46. cikkének (1) és (3) bekezdését a Charta 47. cikkének fényében, valamint a 2011/95/EU irányelv 4. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt egyedi értékelés kötelezettségével, a 2011/95/EU irányelv (3) 4. cikkének (1) bekezdése szerinti közreműködési kötelezettséggel és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés kötelezettségével összefüggésben, hogy olyan kifejezett nemzeti rendelkezés hiányában, amely a 46. cikk alapján előírja a nemzeti bíróság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a felperest orvosi vizsgálatnak vesse alá, e bíróság közvetlenül e rendelkezésből levezetheti a felperes orvosi vizsgálatnak való alávetésére vonatkozó határozat meghozatalának jogát, amennyiben ezt a nemzetközi védelem iránti kérelem teljes körű és ex nunc vizsgálatához szükségesnek ítéli?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 46. cikkének (1) és (3) bekezdését a Charta 47. cikkének fényében, valamint a 2011/95/EU irányelv 4. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt egyedi értékelés kötelezettségével, a 2011/95/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti közreműködési kötelezettséggel és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés kötelezettségével összefüggésben, hogy olyan kifejezett nemzeti rendelkezés hiányában, amely a 46. cikk alapján előírja a nemzeti bíróság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a felperest orvosi vizsgálatnak vesse alá, és ezt kiterjesztve az orvosi vizsgálatok tekintetében a nemzeti bíróság számára közvetlenül ugyanezen cikk alapján rendelkezésre álló utalási mechanizmusra vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az eljáró hatósághoz (amely minden esetben félként vesz részt az előtte folyó eljárásban) forduljon annak érdekében, hogy ez utóbbi analógia útján aktiválhassa a 2013/32/EU irányelv 18. cikkében említett mechanizmust azáltal, hogy a nemzeti bíróság rendelkezésére bocsátja a felperes orvosi vizsgálatának eredményét?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 46. cikkének (3) bekezdését a Charta 47. cikkének fényében, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem teljes körű és ex nunc vizsgálata lefolytatásának módja a tagállamok eljárási autonómiájára van bízva? Igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 46. cikkének (1) és (3) bekezdését a Charta 47. cikkének fényében, valamint a 2011/95/EU irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti közreműködési kötelezettséggel és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés kötelezettségével összefüggésben, hogy olyan kifejezett nemzeti rendelkezés hiányában, amely előírja a nemzeti bíróság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a felperest orvosi vizsgálatnak vesse alá, és ezt kiterjesztve az orvosi vizsgálatok tekintetében a nemzeti bíróság számára közvetlenül ugyanezen cikk alapján rendelkezésre álló utalási mechanizmusra vonatkozó kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az eljáró hatósághoz forduljon (amely minden esetben félként vesz részt az előtte folyamatban lévő eljárásban) annak érdekében, hogy e hatóság analógia útján aktiválhassa a 2013/32/EU irányelv 18. cikkében előírt mechanizmust azáltal, hogy a nemzeti bíróság rendelkezésére bocsátja a felperes orvosi vizsgálatának eredményét, amennyiben ez utóbbi úgy ítéli meg, hogy a nemzeti intézkedések nem felelnek meg a tényleges érvényesülés elvének?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését, hogy a 2013/32/EU irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében előírt egyedi, teljes körű és ex nunc vizsgálat lefolytatására alkalmas mechanizmusok hiányának megállapítása esetén az e cikkekben előírt garanciák teljesülnek, ha a nemzeti bíróság hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítésére?