1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Synapsa Med sp. z o.o. az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsa 2023. január 9‑i határozatának (R 923/2022‑5. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

2

A felperes képviselője 2024. február 6‑i levelében tájékoztatta a Törvényszéket, hogy már nem képviseli a felperest.

3

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedés keretében 2024. február 9‑i levelében tájékoztatta a felperes képviselőjét, hogy mindaddig vele tartja a kapcsolatot, amíg a felperes nem bíz meg új képviselőt. A Törvényszék arra is felhívta, hogy tájékoztassa a felperest arról, hogy az eljárási szabályzata 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a felperesnek új képviselőt kell megbíznia. Hozzátette, hogy ha legkésőbb 2024. február 26‑ig nem kap tájékoztatást arról, hogy a felperes új képviselőt bízott meg, mérlegeli, hogy az eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalból indokolt végzéssel megállapítja, hogy már nincs szükség határozathozatalra.

4

A felperes a kitűzött határidőn belül nem bízott meg új képviselőt.

5

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében 2024. március 7‑i levelében írásban megválaszolandó kérdést tett fel a felekhez annak érdekében, hogy nyilatkozzanak a Törvényszék azon lehetőségéről, hogy e szabályzat 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalból indokolt végzéssel megállapítsa, hogy már nincs szükség határozathozatalra.

6

2024. március 21‑i levelében a beavatkozó fél, a Gravity Brand Holdings LLC igenlő választ adott a Törvényszék kérdésére. Hozzátette, hogy a Törvényszéknek a felperest kellene a költségek viselésére köteleznie.

7

2024. március 22‑i levelében az EUIPO azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és ne őt kötelezze a költségek viselésére. Azt is pontosította, hogy nem merültek fel megtérítendő költségei. Az EUIPO különösen arra hivatkozik, hogy ha a Törvényszék az eljárási szabályzata 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően megállapítaná, hogy már nincs szükség határozathozatalra, az azzal a következménnyel járna, hogy a megtámadott határozat nem váltana ki joghatásokat az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 71. cikkének (3) bekezdése értelmében.

8

Az EUIPO azt állítja, hogy a felperes kötelező ügyvédi képviselete olyan lényeges eljárási szabály, amelynek megsértése a Törvényszék előtti keresetet elfogadhatatlanná teszi. Ezenkívül az EUIPO szerint, ha a Törvényszék az eljárás során megállapítja, hogy a felperes már nem tartja tiszteletben az említett szabályt, ezt értelmezheti az eljárási szabályzat 125. cikke szerinti elállásként vagy az eljárás folytatásának akadályaként, aminek következtében a keresetet az eljárási szabályzat 126. cikke alapján nyilvánvalóan el kell utasítani, vagy pedig az eljárási szabályzat 129. cikke szerinti eljárásgátló okként.

9

A felperes a Törvényszék kérdésére a kitűzött határidőn belül nem adott választ.

10

A Törvényszék eljárási szabályzata 131. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a felperes a Törvényszék felhívásaira a továbbiakban nem válaszol, a Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból indokolt végzéssel megállapíthatja, hogy már nincs szükség határozathozatalra.

11

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik és negyedik bekezdéséből, valamint 21. cikkének első bekezdéséből – amelyek ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is irányadók –, különösen pedig az alapokmány 19. cikkének harmadik bekezdése szerinti „képviselnie” szóhasználatból kitűnik, hogy a tagállamokon, az Európai Unió intézményein, az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásnak a tagállamokon kívüli részes államain, valamint az említett megállapodás szerinti Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Felügyeleti Hatóságon kívüli felek akkor, amikor keresettel fordulnak a Törvényszékhez, nem járhatnak el saját maguk, hanem olyan harmadik személy közreműködését kell igénybe venniük, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az EGT‑Megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult (lásd ebben az értelemben: 2017. november 20‑iBikeWorld kontra Bizottság végzés, T‑702/15, EU:T:2017:834, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

12

A Bíróság alapokmányának 19. cikkéből az is következik, hogy a kötelező ügyvédi képviseletnek az eljárást befejező bírósági határozat kézbesítéséig fenn kell maradnia. Ez utóbbi kötelezettségnek azonban összeegyeztethetőnek kell lennie egyrészt a fél azon szabadságával, hogy az általa választott ügyvéd képviselje őt, másrészt pedig az ügyvéd azon jogával, hogy szakmai etikai kötelezettségeinek tiszteletben tartása mellett az eljárás során lemondjon megbízatásáról. Következésképpen, ha a felet nem tudja az eljárás teljes időtartama alatt ugyanaz az ügyvéd képviselni, e félnek biztosítania kell az ügyvédi képviseletének folytonosságát az eljárás teljes időtartamára, azaz a keresetindítástól az eljárást befejező bírósági határozat kézbesítéséig. Ebből következően, ha az ügyvéd a továbbiakban már nem képviseli a felperest az eljárás során, e félnek a képviselete folytonosságának biztosítása érdekében haladéktalanul új képviselőt kell megbíznia (2014. június 19‑iSuwaid kontra Tanács végzés, T‑268/12, nem tették közzé, EU:T:2014:598, 17. pont).

13

A jelen ügyben a fenti 4. és 9. pontból kitűnik, hogy a felperes nem bízott meg új képviselőt, és a továbbiakban nem válaszolt a Törvényszék kérdéseire. A felperes, mivel nem válaszolt a Törvényszék azon felhívására, hogy jelölje meg az általa új képviselőként megbízott ügyvédet, nem teljesítette az eljárás során a Bíróság alapokmányának 19. cikkében foglalt egyik alapvető eljárási kötelezettséget.

14

Azonban – az EUIPO állításával szemben – a felperes tétlensége a jelen ügyben nem értelmezhető sem az eljárási szabályzat 125. cikke szerinti elállásként, sem az eljárás folytatásának olyan akadályaként, amely miatt a keresetet e szabályzat 126. cikke alapján nyilvánvalóan el kell utasítani, sem pedig az említett szabályzat 129. cikke szerinti eljárásgátló okként.

15

Először is, ami az EUIPO azon érvét illeti, amely szerint a felperes tétlensége elállásnak tekinthető, rá kell mutatni arra, hogy ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a felperes elállt az eljárástól, bizonyítani kell az elállásra irányuló tényleges és kinyilvánított szándékát. A szándék ténylegességére vonatkozó feltétel azt jelenti, hogy e szándék fennállását illetően semmilyen kétség nem merül fel. Az elállás kinyilvánítottsága pedig különösen azt jelenti, hogy az nem lehet hallgatólagos (lásd ebben az értelemben: 2022. december 15‑iLeonardo kontra Frontex végzés, T‑675/20, nem tették közzé, EU:T:2022:870, 22. pont).

16

Márpedig a jelen ügyben az, hogy a felperes a kitűzött határidőn belül nem bízott meg új képviselőt és nem válaszolt a Törvényszék felhívásaira, nem elegendő az elállás megállapításához, mivel nem bizonyítja egyértelműen a felperes elállásra irányuló szándékát. Ezért e tétlenség nem tekinthető elállásként.

17

Másodszor, ami az EUIPO azon érvét illeti, amely szerint a felperes tétlensége az eljárás szabályszerű lefolytatásának olyan megzavarását jelenti, amelynek következtében megállapítható, hogy a keresetet nyilvánvalóan el kell utasítani, emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 126. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a kereset elfogadhatóságát a keresetlevél benyújtásának időpontjában fennálló helyzet alapján kell megítélni. Ha a kereset benyújtásának feltételei ebben az időpontban nem teljesülnek, a kereset elfogadhatatlan (1984. november 27‑iBensider és társai kontra Bizottság ítélet, 50/84, EU:C:1984:365, 8. pont; lásd ebben az értelemben: 2017. július 6‑iYanukovych kontra Tanács végzés, C‑505/16 P, EU:C:2017:525, 53. pont.

18

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a keresetnek a felperes képviseletére vonatkozó elfogadhatósági feltétele a keresetlevél benyújtásakor megfelelően teljesült. Mivel az a tény, hogy a felperes nem bíz meg új képviselőt és az eljárás során a továbbiakban nem válaszol a Törvényszék felhívásaira, nem befolyásolja a kereset megalapozottságát vagy azt, hogy a benyújtásának időpontjában elfogadható volt‑e, így nem állapítható meg, hogy a jelen keresetet nyilvánvalóan el kell utasítani.

19

Harmadszor, ami az EUIPO azon érvét illeti, amely szerint a felperes tétlensége olyan eljárásgátló oknak minősül, amelyet a Törvényszék az eljárási szabályzat 129. cikke alapján hivatalból figyelembe vehet, elegendő emlékeztetni arra, hogy a felperes tétlenségére az eljárás során került sor, és így az nem befolyásolja azt, hogy a kereset a benyújtásának időpontjában elfogadható volt‑e. Egyébiránt az, ha a felperes nem bíz meg szabályszerűen új képviselőt, az ítélkezési gyakorlat szerint elegendő bizonyíték arra, hogy megszűnt az eljáráshoz fűződő érdeke (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 12‑iYaqub kontra OHIMI ‑ Turkey (ATATURK) végzés, T‑580/12, nem tették közzé, EU:T:2013:518, 7. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és e megbízás hiánya csak az eljárás okafogyottságának megállapításához vezethet, nem pedig a kereset elfogadhatatlankénti elutasításához.

20

Egyébiránt, amennyiben az EUIPO azt állítja, hogy a jelen ügyben az okafogyottság megállapítása ahhoz vezetne, hogy a megtámadott határozat nem lép hatályba, meg kell jegyezni, hogy a jelen ügy különbözik az általa hivatkozott és a 2018. április 12‑iCryo‑Save kontra EUIPO végzés (C‑327/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:235), a 2003. július 3‑iLichtwer Pharma kontra OHIM – Biofarma (Sedonium) végzés (T‑10/01, EU:T:2003:182), a 2012. november 26‑iMIP Metro kontra OHIM – Real Seguros (real,‑ BIO) végzés (T‑549/11, nem tették közzé, EU:T:2012:622), a 2013. július 4‑iJust Music Fernsehbetriebs kontra OHIM – France Télécom (Jukebox) végzés (T‑589/10, nem tették közzé, EU:T:2013:356), a 2021. február 23‑iFrutas Tono kontra EUIPO – Agrocazalla (Marién) végzés (T‑587/19, nem tették közzé, EU:T:2021:107) és a 2023. február 14‑iLaboratorios Ern kontra EUIPO – Arrowhead Pharmaceuticals (TRiM) végzés (T‑428/22, nem tették közzé, EU:T:2023:80) alapjául szolgáló ügyektől. Ezek az ügyek ugyanis olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben a Törvényszék vagy a Bíróság előtti eljárás során olyan események merültek fel, amelyek a bejelentett védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás visszavonása vagy a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti kérelem visszavonása miatt tárgytalanná tették az EUIPO előtti eljárást, vagy pedig korábbi jog vagy az európai uniós védjegyrendszer által biztosított oltalom iránti kérelem tárgyát képező jog érvényességét érintették. Ezen események mindegyike arra késztette az uniós bíróságot, hogy lényegében azt állapítsa meg, hogy a kereset a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 113. cikke vagy 114. cikkének 1. §‑a, az eljárási szabályzat 130. cikkének (2) bekezdése vagy 131. cikkének (1) bekezdése értelmében okafogyottá vált, és e rendelkezések alapján a keresetről már nem szükséges határozni.

21

Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben e helyzetek egyike sem áll fenn. A beavatkozó fél ugyanis nem vonta vissza a felperes védjegyének törlése iránti kérelmét. Továbbá a beavatkozó fél szóban forgó korábbi jogának érvényességével kapcsolatos esemény sem következett be. Így a jelen ügyben az EUIPO előtt indított törlési eljárás tárgya továbbra is fennáll. A megtámadott határozat, amely megállapította a felperes védjegyének törlését, nem vesztette hatályát. Joghatásait csak felfüggesztették a Törvényszék határozathozataláig, amely előtt a felperes keresetet indított.

22

Az a körülmény tehát, hogy a felperes – érdekeinek védelméről lemondva – a továbbiakban nem válaszol a Törvényszék felhívásaira, a keresetétől azonban nem áll el, nincs hatással az EUIPO előtti eljárásra, és következésképpen a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyára, hanem kizárólag a kereset Törvényszék előtti további vizsgálatának feltételeire.

23

Ebben az összefüggésben, ha a Törvényszék az eljárási szabályzat 131. cikkének (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy már nincs szükség határozathozatalra, az nem akadályozza meg azt, hogy a megtámadott határozat kifejthesse joghatásait.

24

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (3) bekezdésével létrehozott mechanizmus egyetlen célja az, hogy a fellebbezési tanácsok határozatai ne váltsanak ki joghatásokat a bírósági eljárás befejezéséig, annak érdekében, hogy az EUIPO határozatai által érintett felek számára a védjegyjog sajátosságához igazodó jogvédelmet biztosítsanak. Értelmetlen lenne ugyanis lajstromozni egy védjegyet, majd törölni a lajstromból, és adott esetben az EUIPO fórumai és az uniós bíróság egymást követő határozatai alapján újból lajstromozni. Ebből következik, hogy bár kétségtelen, hogy az okafogyottság megállapítása nem szerepel kifejezetten a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (3) bekezdésében a fellebbezési tanácsok határozatai ellen benyújtott keresetek felfüggesztő hatályát megszüntető körülményként, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés alkalmazásában az eljárás okafogyottságának az eljárási szabályzat 131. cikkének (2) bekezdése alapján történő megállapítását ugyanúgy kell tekinteni, mint a Törvényszékhez benyújtott keresetnek a 2017/1001 rendelet 71. cikkének (3) bekezdése szerinti elutasítását.

25

A fenti megfontolások összességére tekintettel az eljárási szabályzat 131. cikkének (2) bekezdése alapján hivatalból meg kell állapítani, hogy a jelen keresetről már nem szükséges határozni.

26

Az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

27

A jelen ügyben a Törvényszék megítélése szerint a jelen ügy körülményeire tekintettel a felperest a saját költségei, valamint a beavatkozó fél részéről felmerült költségek viselésére kell kötelezni, az EUIPO ugyanis tájékoztatta a Törvényszéket, hogy nem merültek fel megtérítendő költségei.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott: