1

A felperes Ammar Sharif keresetével egyrészt az EUMSZ 263. cikk alapján a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2023. május 25‑i (KKBP) 2023/1035 tanácsi határozat (HL 2023. L 139., 49. o.) és a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2023. május 25‑i (EU) 2023/1027 tanácsi végrehajtási rendelet (HL 2023. L 139., 1. o.) (a továbbiakban együtt: megtámadott jogi aktusok) őt érintő részében történő megsemmisítését, másrészt pedig az EUMSZ 268. cikk alapján a megtámadott jogi aktusok elfogadása következtében őt ért kár megtérítését kéri. Másodlagosan az EUMSZ 277. cikk alapján a 2015. október 12‑i (KKBP) 2015/1836 tanácsi határozattal (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.) módosított, a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.) 27. cikke (2) bekezdése b) pontja és (3) bekezdése, 28. cikke (2) bekezdése b) pontja és (3) bekezdése, valamint a 2015. október 12‑i (EU) 2015/1828 tanácsi rendelettel (HL 2015. L 266., 1. o.) módosított, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 259., 7. o.; HL 2018. L 190., 20. o.) 15. cikke (1a) bekezdése b) pontja alkalmazhatatlanságának megállapítását kéri.

11

A 2013/255 határozat végrehajtásáról szóló, 2016. október 27‑i (KKBP) 2016/1897 tanácsi végrehajtási határozattal (HL 2016. L 293., 36. o.) és a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. október 27‑i (EU) 2016/1893 tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2016. L 293., 25. o.) (a továbbiakban együttesen: 2016. évi jogi aktusok) a felperes nevét felvették a 2013/255 határozat I. mellékletének A. szakaszában (Személyek) szereplő jegyzék 212. sorába, valamint a 36/2012 rendelet II. mellékletének A. szakaszában (Személyek) szereplő jegyzék 212. sorába (a továbbiakban együttesen: szóban forgó jegyzékek), a következő indokok említésével:

„Szíriában, a bankszektorban, a biztosítási ágazatban és a [vendéglátóiparban] tevékenykedő vezető üzletember. Alapító tag a Byblos Bank Syria‑ban, jelentős részvényes az Unlimited Hospitality Ltd‑ben, valamint igazgatósági tag a Solidarity Alliance Insurance Company‑ban és az Al‑Aqueelah Takaful Insurance Company‑ban.”

[omissis]

13

2017. május 29‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/917 határozatot (HL 2017. L 139., 62. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.), amely 2018. június 1‑jéig meghosszabbította az említett határozat alkalmazását, valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/907 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 139., 15. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.) (a továbbiakban együttesen: 2017. évi jogi aktusok).

[omissis]

15

2018. május 28‑án a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2018/778 határozatot (HL 2018. L 131., 16. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.), amely 2019. június 1‑jéig meghosszabbította az említett határozat alkalmazását, valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2018/774 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 131., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.) (a továbbiakban együttesen: 2018. évi jogi aktusok).

[omissis]

17

A Törvényszék a 2019. április 4‑iSharif kontra Tanács ítéletével (T‑5/17, EU:T:2019:216) elutasította a felperes által a 2016. évi, 2017. évi és 2018. évi jogi aktusok rá vonatkozó része ellen benyújtott keresetet. A Törvényszék az említett ítélet 70. pontjában megállapította, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekre történő felvételét az indokolta, hogy a Tanács olyan konkrét, pontos és egyező tényeket terjesztett elő, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes Szíriában tevékenykedő vezető üzletember. A felperes nem fellebbezett ezen ítélet ellen.

18

2019. május 17‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2019/806 határozatot (HL 2019. L 132., 36. o.; helyesbítés: HL 2019. L 234., 31. o.), amely 2020. június 1‑jéig meghosszabbította az említett határozat alkalmazását, valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2019/798 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 132., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 234., 31. o.) (a továbbiakban együttesen: 2019. évi jogi aktusok). E jogi aktusok nem említik a felperes nevét, és nem módosítják a nevének a szóban forgó jegyzékekre történő felvételi indokait sem.

[omissis]

20

2020. május 28‑án a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2020/719 határozatot (HL 2020. L 168., 66. o.), amely 2021. június 1‑jéig meghosszabbította az említett határozat alkalmazását, valamint a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2020/716 végrehajtási rendeletet (HL 2020. L 168., 1. o.) (a továbbiakban együttesen: 2020. évi jogi aktusok).

21

A 2020. évi jogi aktusok értelmében a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekre való felvételének a 2016. évi, 2017. évi, 2018. évi és 2019. évi jogi aktusokból eredő indokai helyébe a következő indok lépett: „Kapcsolatban áll a Makhlouf család egyik tagjával (Rami Makhlouf sógora).”

[omissis]

23

A 2021. április 28‑iSharif kontra Tanács ítéletével (T‑540/19, nem tették közzé, EU:T:2021:220) a Törvényszék elutasította a felperes által a 2019. és 2020. évi jogi aktusok őt érintő része ellen benyújtott keresetet. A Törvényszék ezen ítélet 144. pontjában megállapította, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekre való felvételének a 2019. évi jogi aktusokból következő indokai kellően megalapozottak voltak, így a Szíriában tevékenykedő vezető üzletember kritériumára tekintettel a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekre való felvétele megalapozott volt. A Törvényszék az említett ítélet 174. pontjában egyébiránt megállapította, hogy a felperes nevének a szóban forgó jegyzékekre a 2020. évi jogi aktusok alapján történő felvétele kellően alátámasztott volt, így a felperes nevének az említett jegyzékekre való felvétele – tekintettel az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolat kritériumára – megalapozott volt. A felperes nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a fent említett ítélettel szemben.

24

A Tanács 2023. május 25‑én elfogadta a megtámadott jogi aktusokat. A felperes nevének a jegyzékre való felvételi indokai változatlanok maradtak a 2020. évi jogi aktusokban szereplő indokokhoz képest. A Tanács a 2023. május 26‑án kelt levelében tájékoztatta a felperes képviselőjét arról, hogy a felperes nevét továbbra is szerepelteti a szóban forgó jegyzékeken.

25

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

26

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

A felperes a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdése b) pontjának és (3) bekezdésének, 28. cikke (2) bekezdése b) pontjának és (3) bekezdésének, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdése b) pontjának jogellenességére hivatkozik, amennyiben lényegében e cikkek sértik az egyenlő bánásmód elvét.

29

A Tanács vitatja a felperes érveit.

30

Az EUMSZ 277. cikk értelmében az Unió intézményei, szervei, vagy hivatalai által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet az EUMSZ 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon.

31

Az EUMSZ 277. cikk azon általános elv kifejeződése, amely minden fél számára biztosítja azt a jogot, hogy a neki címzett határozat megsemmisítése érdekében járulékosan vitassa az ilyen határozat jogalapját képező általános hatályú jogi aktusok érvényességét, ha e fél ha nem rendelkezett azzal a joggal, hogy ezen jogi aktusok ellen az EUMSZ 263. cikk alapján közvetlen keresetet nyújtson be, és a következményeket tehát anélkül viseli, hogy lehetősége lett volna a megsemmisítésüket kérni. Annak az általános jogi aktusnak, amelynek jogellenessége felmerül, a jogorvoslat tárgyát képező ügyben közvetlenül vagy közvetve alkalmazhatónak kell lennie, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a szóban forgó általános jogi aktus között közvetlen jogi kapcsolatnak kell fennállnia (lásd: 2017. február 17‑iIslamic Republic of Iran Shipping Lines és társai kontra Tanács ítélet, T‑14/14 és T‑87/14, EU:T:2017:102, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

A bírósági felülvizsgálat intenzitását illetően az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságoknak az EUM‑Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát. E követelményt az EUMSZ 275. cikk második bekezdése kifejezetten tartalmazza (lásd: 2013. november 28‑iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EU:C:2013:775, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. november 28‑iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ez nem változtat azon – amint arra a Tanács helyesen emlékeztetett –, hogy ez utóbbi a jogi kritériumok általános és elvont meghatározását, valamint a korlátozó intézkedések elfogadásának a módjait illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2015. április 21‑iAnbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a felperes állításával ellentétben a Tanács mérlegelési jogköre terjedelmének meghatározása releváns a bírósági felülvizsgálat terjedelmének meghatározása szempontjából. Tekintettel ugyanis a Tanács széles mérlegelési jogkörére, az e kritériumokat és eljárásokat meghatározó általános hatályú szabályok, mint például a megtámadott jogi aktusok azon rendelkezései, amelyek a jelen jogalappal érintett vitatott kritériumot írják elő, korlátozott bírói felülvizsgálat tárgyát képezik, amely az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, a jogban való tévedés hiányának, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑iMelli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EU:T:2009:266, 44. és 45. pont; 2020. február 12‑iAmisi Kumba kontra Tanács ítélet, T‑163/18, EU:T:2020:57, 149. pont [nem tették közzé]).

34

A jelen ügyben a felperes nevét azért vették fel a szóban forgó jegyzékekre, mert kapcsolatban áll Rami Makhlouffal, akinek a sógora.

35

Ebből arra kell következtetni, hogy a felperes nevét a Makhluf család egyik tagjával fennálló kapcsolata miatt tartották fenn a szóban forgó jegyzékeken. Másként fogalmazva, az említett név felvétele a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatában és 28. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatában meghatározott, az említett egyes rendelkezések (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériummal összefüggésben értelmezett kritériumon alapul, amelyet a pénzeszközök befagyasztása tekintetében átvett a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériummal, azaz az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolatra vonatkozó kritériummal összefüggésben értelmezett 15. cikk (1a) bekezdésének utolsó tagmondata.

36

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperes a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdése b) pontjának, 28. cikke (2) bekezdése b) pontjának, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdése b) pontjának jogellenességére hivatkozik, amelyek az Asszád vagy a Makhluf család tagjait érintő kritériumra vonatkoznak. A felperes írásbeli beadványaiból mindazonáltal egyértelműen kitűnik – és ezt a Tanács sem vitatta –, hogy a felperes azon jegyzékbe vételi kritérium, vagyis az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolat kritériumának jogszerűségét kívánta érinteni, amely alapján a nevét a szóban forgó jegyzékeken fenntartották. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott jogellenességi kifogás a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésén és 28. cikkének (3) bekezdésén kívül az említett határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatára és 28. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatára is vonatkozik, az egyes említett rendelkezések (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 15. cikk (1a) bekezdésének utolsó tagmondatára.

37

A felperes az egyenlő bánásmód elvének megsértésére hivatkozik, amennyiben ellentétben a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (2) bekezdésében és 28. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikkének (1a) bekezdésében említett személyek egyéb kategóriáival – akikre az említett határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése vonatkozik –, a szóban forgó jegyzékekre az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolatuk miatt felvett személyek elméletileg és gyakorlatilag sem tudják megdönteni a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolat vélelmét.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve, amely alapvető jogelv, tiltja, hogy összehasonlítható helyzeteket különbözően kezeljenek, vagy hogy különböző helyzeteket egyenlően kezeljenek, hacsak objektíve nem igazolt az ilyen bánásmód (2009. július 9‑iMelli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EU:T:2009:266, 135. pont).

39

A 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (3) bekezdésének és 28. cikke (3) bekezdésének szövegéből azonban egyértelműen kitűnik, hogy e rendelkezések az e két cikk (2) bekezdésében említett személyek valamennyi kategóriájára alkalmazandók, beleértve tehát – amennyiben azokon szerepelnek – a szóban forgó jegyzékekre az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolatuk miatt felvett személyeket is.

40

Következésképpen el kell utasítani a felperes arra vonatkozó érvelését, hogy a szóban forgó jegyzékekre az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolatuk miatt felvett személyek elméletileg nem tudnak élni a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőségekkel.

41

A gyakorlati lehetőség állítólagos hiányát illetően, helytálló – amint azt a felperes állítja és a Tanács is elfogadja –, hogy a családi kapcsolat főszabály szerint nem szüntethető meg. Mindazonáltal egyrészt a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (3) bekezdésének és 28. cikke (3) bekezdésének szövegéből nem következik, hogy a szóban forgó jegyzékekre az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló családi kapcsolataik miatt felvett személyektől elvárható, hogy feltétlenül bizonyítsák e családi kapcsolat megszűnését annak igazolása érdekében, hogy nem, vagy már nem állnak kapcsolatban a szíriai rezsimmel, vagy nem gyakorolnak rá befolyást, illetve hogy nem áll fenn velük szemben az intézkedések kijátszásának valós veszélye.

42

Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy ha ez lenne a helyzet, akkor az Asszád vagy a Makhluf család tagjai egyáltalán nem tudnának élni a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőségekkel. Ez tehát a szíriai rezsimmel való kapcsolatukra vonatkozó megdönthetetlen vélelem felállításához vezetne. Megállapítást nyert, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat nem hoz létre megdönthetetlen vélelmet a szíriai rezsim támogatására vagy a szíriai rezsimmel való kapcsolatra vonatkozóan az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival szemben, amennyiben az e családokhoz tartozó személyek neve nem szerepel a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékén, ha bizonyított, hogy e személyek nem, vagy már nem állnak kapcsolatban e rezsimmel (2020. október 1‑jei Makhlouf kontra Tanács ítélet, C‑157/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:777, 98. pont). Ha tehát az ilyen személyekre vonatkozhat a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése, akkor a velük kapcsolatban álló személyekre is.

43

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy úgy kell tekinteni, hogy a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolatra vonatkozó vélelmet a felperes megdöntötte, ha olyan érveket vagy tényeket ad elő, amelyek különösen a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételekre tekintettel komolyan kétségbe vonhatják a Tanács által előterjesztett bizonyítékokat vagy azok értékelését, vagy ha e határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése értelmében az említett rezsimmel fennálló kapcsolatok hiányát vagy megszűnését, az említett rezsimre gyakorolt befolyás hiányát, illetve a korlátozó intézkedések kijátszása vele kapcsolatban fennálló valós veszélyének hiányát valószínűsítő körülményeket ad elő az uniós bíróság előtt (2020. július 8‑iZubedi kontra Tanács ítélet, T‑186/19, EU:T:2020:317, 71. pont).

44

A felperesnek ennélfogva többféle eszköz áll rendelkezésére a szíriai rezsimmel fennálló kapcsolat vélelmének megdöntésére, és így nem korlátozódik annak bizonyítására, hogy már nem áll családi kapcsolatban Rami Makhlouffal, vagy arra, hogy megvárja, hogy ez utóbbi nevét töröljék a szóban forgó jegyzékekről.

45

Egyébiránt a felperes állításával ellentétben, az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival kapcsolatban álló személyek egyéni magatartásuk miatt elhatárolódhatnak a szíriai rezsimtől, és így bizonyíthatják, hogy azzal már nem állnak kapcsolatban. Ugyanez vonatkozik azokra a felpereshez hasonló személyekre is, akik e tagokkal házassági kapcsolatban állnak. Az a tény ugyanis, hogy a felperes Rami Makhlouf sógora, semmilyen módon nem akadályozza a felperest annak bizonyításában, hogy minden kapcsolatot megszakított a szíriai rezsimmel, például azáltal, hogy nyilvánosan elítéli annak tevékenységét, hogy fellép az említett tevékenységekkel szemben, vagy hogy megtagadja az esetlegesen kapott utasítások teljesítését, vagy hogy nem áll fenn vele kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye, annak bizonyításával, hogy már nincs kapcsolata a szíriai rezsimhez közel álló személlyel, és jelen esetben Rami Makhlouffal.

46

Márpedig ezen érveket és bizonyítékokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a szóban forgó jegyzékeken szereplő személyek számára lehetővé tegyék a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése szerinti lehetőségek igénybevételét, a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (2) bekezdésében és 28. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikkének (1a) bekezdésében említett különböző kategóriákba tartozó valamennyi személy előterjesztheti.

47

A felperes állításával ellentétben tehát az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival kapcsolatban álló személyek számára nem kizárt, hogy igénybe vegyék a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőségeket.

48

E tekintetben egyébiránt azt is meg kell jegyezni, hogy a felperes a jelen keresetben olyan érveket hozott fel, amelyek szerinte lehetővé tették az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival fennálló kapcsolat vélelmének megdöntését. Ezeket az érveket a második jogalap elemzése során kell megvizsgálni, amely a kellő ténybeli alap hiányán és az értékelési hibán alapul.

49

E körülmények között az Asszád vagy a Makhluf család tagjaival kapcsolatban álló személyek ugyanolyan jogi bánásmódban részesülnek, mint a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (2) bekezdésében és 28. cikkének (2) bekezdésében, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikkének (1a) bekezdésében említett egyéb kategóriákba tartozó személyek.

50

Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata, 28. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata – az említett rendelkezések mindegyike (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve –, az első határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének utolsó tagmondata – az említett rendelkezés (1a) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve – ellentétes az egyenlő bánásmód elvével.

[omissis]

63

A fentiekre tekintettel a jogellenességi kifogást és ebből következően az első jogalapot el kell utasítani.

82

A felperes azt állítja, hogy nevének a szóban forgó jegyzékekre történő felvétele miatt a sorsa elkerülhetetlenül függ Rami Makhlouf helyzetétől. Utóbbi helyzete azonban az elmúlt években folyamatosan változott, így már nem tartozik a hatalom körébe, és teljesen kikerült a szíriai gazdasági, politikai és pénzügyi világból. E tekintetben a felperes a válaszban hangsúlyozta, hogy a Rami Makhlouf helyzetét érintő minden új tényállásnak ki kell hatnia az ő saját helyzetére.

83

A felperes lényegében azt állítja, hogy Rami Makhlouf helyzetének változása olyan közismert ténynek minősül, amelyről a Tanácsnak tudomással kellett bírnia, annál is inkább, mivel arról a média is beszámolt, amely szisztematikusan és rendszeresen hivatkozási alapul szolgál a Tanács számára az ügyiratainak dokumentálásakor, amikor egy személy nevét a szóban forgó jegyzékekre felveszik vagy azokon továbbra is szerepeltetik.

84

A Tanács vitatja a felperes érveit.

85

A jelen ügyben a felperes érvei annak megállapítására irányulnak, hogy a Tanács nem vizsgálta felül megfelelően Rami Makhlouf helyzetét, noha erre köteles lett volna. Ha azonban a Tanács elvégezte volna ezt a felülvizsgálatot, akkor megállapította volna, hogy a helyzete megváltozott, ami kihatott volna a felperes helyzetére.

86

E tekintetben a Tanácshoz hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék által a jelen ügyben gyakorolt felülvizsgálat csak a felperes neve szóban forgó jegyzékekbe való felvételének megalapozottságára vonatkozhat, tehát nem kérdőjelezheti meg azon határozatok jogszerűségét, amelyekkel a Tanács Rami Makhlouf nevét vette fel az említett jegyzékekbe (lásd ebben az értelemben: 2017. május 11‑iBarqawi kontra Tanács ítélet, T‑303/15, nem tették közzé, EU:T:2017:328, 42. pont; 2022. május 18‑iFoz kontra Tanács ítélet, T‑296/20, EU:T:2022:298, 115. pont).

87

A felperes által hivatkozott azon körülmény, amely szerint az ő sorsa Rami Makhlouf sorsához kapcsolódik, nem igazolhat eltérő megközelítést, mint ahogyan azon érve sem, amely szerint nem kérhető tőle, hogy megvárja Rami Makhlouf keresetének benyújtását, ami azzal a kockázattal jár, hogy a saját keresete okafogyottá válik.

88

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a jogszerűségi vélelem azt jelenti, hogy ezek az aktusok mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek (lásd: 2022. május 18‑iFoz kontra Tanács ítélet, T‑296/20, EU:T:2022:298, 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89

Márpedig egyrészt a felperes nem állítja, hogy ő a címzettje azoknak a jogi aktusoknak, amelyekkel Rami Makhlouf nevét felvették a szóban forgó jegyzékekre, és a jelen keresettel nem is kéri azok megsemmisítését. Így a jelen eljárásban nem hivatkozhat arra, hogy a Tanács megsértette a Rami Makhlouf helyzetének felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, sem arra, hogy a Tanács rosszul értelmezte az általa annak igazolására benyújtott mellékletek tartalmát, hogy Rami Makhloufnak már nincsenek kapcsolatai a szíriai rezsimmel.

90

Másrészt igaz, hogy a felperes jogellenességi kifogást terjesztett elő a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata és 28. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata tekintetében – az egyes említett rendelkezések (2) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve –, a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 15. cikk (1a) bekezdés utolsó tagmondata tekintetében. Ezt azonban azzal az érveléssel tette, hogy e cikkek sértik az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben az Asszád vagy a Makhluf család tagjaihoz kötődő személyek kategóriája sem elméletben, sem gyakorlatban nem veheti igénybe a módosított 2013/255 határozat 27. cikkének (3) bekezdésében és 28. cikkének (3) bekezdésében foglalt lehetőségeket. A felperes kétségtelenül azzal is érvelt, hogy az Asszád vagy a Makhluf család tagjainak kritériuma már nem releváns. Mindazonáltal a válasz szakaszában előterjesztett ezen érvelést mint elfogadhatatlant elutasították, mivel azt a fenti 59. és 62. pontban újnak tekintették. Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy e két család valamennyi vezető tagjára kiterjedő jegyzékbe vételi kritérium relevanciáját és jogszerűségét nem kérdőjelezheti meg kizárólag Rami Makhlouf helyzete.

91

Ezenfelül a Rami Makhloufot érintő jogi aktusokat nem vonták vissza, és ráadásul azok hatályát nem függesztették fel ideiglenes intézkedés iránti kérelmet követően. Ennélfogva azok a jogi aktusok, amelyekkel Rami Makhlouf nevét a szóban forgó jegyzékekre felvették, továbbra is joghatásokat váltanak ki.

92

A tárgyaláson egyébiránt a felperes azt az érvet hozta fel, hogy a Törvényszéknek a jelen résszel összefüggésben nem azt kellene vizsgálnia, hogy Rami Makhlouf és a szíriai rezsim közötti kapcsolat fennáll‑e, hanem csak azt, hogy a helyzetében történt‑e változás. Ennek az érvnek nem lehet helyt adni. Egyrészt ugyanis ellentmond a felperes által az írásbeli beadványaiban előadott érvelésnek, amelyben mindenekelőtt végső soron annak megállapítására kéri a Törvényszéket, hogy Rami Makhlouf már nem tagja a hatalmi körnek, utalva ezzel a szíriai rezsimhez fűződő kapcsolatára, másrészt azt rója fel a Tanácsnak, hogy nem változtatta meg Rami Makhlouf jegyzékbe vételének okát, végül pedig kifejezetten megemlíti Rami Makhlouf helyzetének a Tanács általi felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettségét. Másrészt Rami Makhlouf helyzete megváltozásának puszta megállapítása következményekkel járhat, még ha csak a védelemhez való jog és a jogbiztonság tiszteletben tartása tekintetében is, mivel a Törvényszéknek mindenesetre értékelnie kell a jelen jogvitában érintett harmadik személy helyzetét.

93

Hozzá kell tenni továbbá, hogy noha a Törvényszéknek a jelen kereset keretében nem feladata, hogy érdemben döntsön arról, hogy Rami Makhlouf nevét jogszerűen vették‑e fel a szóban forgó jegyzékekre, semmi sem akadályozta meg a felperest abban, hogy a megtámadott intézkedések elfogadása előtt a Tanácshoz forduljon annak érdekében, hogy a jelen eljárás során benyújtott bizonyítékok előterjesztésével felkérje a Tanácsot, hogy a helyzetét Rami Makhlouf helyzetének fényében vizsgálja felül. Amint ugyanis az a 36/2012 rendelet 32. cikkének (2) és (3) bekezdéséből kitűnik, a felperes bármikor benyújthat felülvizsgálati kérelmet vagy észrevételeket (lásd ebben értelemben: 2021. szeptember 22‑iAl‑Imam kontra Tanács ítélet, T‑203/20, EU:T:2021:605, 95. pont). Meg kell azonban jegyezni – amint azt a Tanács állítja és a felperes sem vitatja –, hogy ez utóbbi nem élt ezzel a lehetőséggel.

94

A fentiekre tekintettel a második jogalap első részét el kell utasítani.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott: