–

a francia kormány képviseletében J.‑L. Carré, B. Herbaut és B. Travard, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, G. von Rintelen, G. Wilms és N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.) 7. cikke (3) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Cobult UG, egy utas jogainak engedményese és a TAP Air Portugal SA légi fuvarozó között azon utas repülőjegye árának visszatérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, akinek a járatát törölték.

3

A 261/2004 rendelet (1), (2), (4) és (20) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

4

E rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja a következőket írja elő:

„Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak

[…]

5

E rendelet „Kártalanításhoz való jog” című 7. cikke az (1) és (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E cikkre való hivatkozáskor az utasok […] kártalanítást kap[nak]:

[…]

(3)   Az (1) bekezdésben említett kártalanítás kifizetése készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy bankcsekkel, illetve – az utas írásos beleegyezése esetén – utazási utalvánnyal és/vagy más szolgáltatásokkal történik.”

6

Az említett rendelet „Visszatérítéshez vagy átfoglaláshoz való jog” című 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőket írja elő:

„E cikkre való hivatkozáskor az utasoknak az alábbiak közötti választást ajánlják fel:

7

Egy utas 1447,02 euró vételáron foglalt jegyet a TAP Air Portugalnál egy 2020. július 1‑jére tervezett, Fortalezából (Brazília) Lisszabonon keresztül Frankfurt am Mainba (Németország) tartó járatra, és a fent említett üzemeltető légi fuvarozó törölte e járatot.

8

Az említett légi fuvarozó az internetes oldalának kezdőlapján 2020. május 19‑től elérhetővé tette az utasok számára a visszatérítési kérelmek benyújtását lehetővé tévő eljárást, az általa törölt járatokra vonatkozó visszatérítést is beleértve. Az utasok ily módon választhatnak az online űrlap kitöltése útján, utazási utalványok formájában történő azonnali visszatérítés és más formában, például pénzösszegben történő visszatérítés között, feltéve hogy előzetesen kapcsolatba lépnek az ügyfélszolgálatával annak érdekében, hogy ez utóbbi megvizsgálja a ténybeli körülményeket.

9

A kizárólag angol nyelven elérhető elfogadási feltételek, amelyekhez az utasnak a szükséges információk (jegyszám, családnév, e‑mail‑cím és telefonszám) rendelkezésre bocsátását követően hozzá kell járulnia, pontosítják, hogy amennyiben az utas utazási utalvány formájában történő visszatérítést választ, a jegy árának pénzösszeg formájában történő visszatérítése kizárt.

10

Márpedig a TAP Air Portugal szerint az érintett utas 2020. június 4‑én utazási utalvány kiállítása útján történő visszatérítést kért, és e‑mailben 1737,52 euró összegű utazási utalványt kapott, amely az eredeti jegyár felárral növelt összegének felelt meg.

11

2020. július 30‑án a fenti utas a TAP Air Portugallal szembeni jogait a Cobultra engedményezte, amely ugyanezen a napon kérte ezen üzemeltető légi fuvarozótól, hogy 14 napon belül pénzösszeg formájában térítse vissza a törölt járatra szóló jegy árát.

12

Mivel a TAP Air Portugal megtagadta a kért visszatérítést, a Cobult az illetékes elsőfokú bírósághoz fordult, amely elutasította a keresetét, mivel úgy ítélte meg, hogy az engedményező utas követelése az utazási utalvány formájában történő visszatérítéssel megszűnt.

13

A Cobult fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Landgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i regionális bíróság, Németország), a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

14

E bíróságnak kétségei vannak a 261/2004 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének értelmezését illetően, amely rendelkezés szerint a jegy csak „az utas írásos beleegyezése esetén” téríthető vissza utazási utalvánnyal. E bíróság közelebbről az „utas írásos beleegyezése esetén” (e rendelet német nyelvi változatában „mit schriftlichem Einverständnis”) fogalom tartalmával kapcsolatban tesz fel kérdést annak értékelése érdekében, hogy a TAP Air Portugal által az internetes oldalán előírt visszatérítési szabályok megfelelnek‑e ennek a rendelkezésnek. E tekintetben az említett bíróság kifejti, hogy az első megközelítés szerint úgy lehet tekinteni, hogy az utas írásos beleegyezésének előírása további alaki követelményként azt a célt szolgálja, hogy figyelmeztesse az utast, hogy ne válassza elhamarkodottan és meggondolatlanul az – uniós jogalkotó által az utas számára kedvezőtlenebbnek ítélt – utazási utalványt. E körülmények között a 261/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésével ellentétes a repülőjegy utazási utalvány formájában történő visszatérítésére irányuló, a TAP Air Portugal által alkalmazotthoz hasonló eljárás.

15

A második megközelítés szerint az utas postai úton vagy e‑mailben megküldött beleegyezés formájában adott írásos beleegyezésének megkövetelése adott esetben meghosszabbítaná a visszatérítési időszakot, és egyben növelné a légi fuvarozóknak a visszatérítések kezelésével kapcsolatos adminisztratív terheit. Ennélfogva az alapügyben szereplőhöz hasonló, többlépcsős online visszatérítési eljárás a 261/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekkel összeegyeztethetőnek tekinthető.

16

E körülmények között a Landgericht Frankfurt am Main (Frankfurt am Main‑i regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [261/2004 rendelet] 7. cikkének (3) bekezdését, hogy az utas által – a jegy árának utazási utalvánnyal történő, [az e rendelet] 8. cikk[e] (1) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti visszatérítéséhez – adott írásos beleegyezés már azzal megvalósul, hogy az utas az üzemeltető légi fuvarozó honlapján kiválasztja az ilyen – a jegyár utólagos pénzbeli megtérítésének kizárása mellett érvényes – utalványt, és azt e‑mailben megkapja, miközben a jegy árának pénzbeli visszatérítése csak az üzemeltető légi fuvarozóval való előzetes kapcsolatfelvételt követően lehetséges?”

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdését e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a légi járatnak az üzemeltető légi fuvarozó általi törlése esetén úgy kell tekinteni, hogy az utas „írásos beleegyezését” adta a jegy árának utazási utalvány formájában történő visszatérítéséhez, amikor az említett légi fuvarozó honlapján olyan online űrlapot töltött ki, amellyel a visszatérítés e formáját választotta, a pénzösszeg formájában történő visszatérítés kizárásával, miközben a jegy árának az utóbbi formában történő visszatérítése az üzemeltető légi fuvarozó ügyfélszolgálatánál lefolytatandó, további lépéseket magában foglaló eljárás tiszteletben tartásától függött.

18

A 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében az utas a járat törlése esetén hét napon belül jogosult a jegy árának a vételi ár szerinti visszatérítésére a fenti rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módon.

19

Az utóbbi rendelkezés kimondja, hogy a kártalanítás kifizetése készpénzben, elektronikus banki átutalással, banki átutalással vagy bankcsekkel, illetve – az utas írásos beleegyezése esetén – utazási utalvánnyal és/vagy más szolgáltatásokkal történik.

20

A 261/2004 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének és 8. cikke (1) bekezdése a) pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy az uniós jogalkotó e rendelkezésekkel szabályozta a jegyár járattörlés esetén történő visszatérítésének részletes szabályait. E tekintetben e rendelet 7. cikke (3) bekezdésének szerkezete arra utal, hogy a jegy árának visszatérítése elsősorban pénzösszeg formájában történik. Ezzel szemben az utazási utalványok formájában történő visszatérítés a kiegészítő visszatérítési módként jelenik meg, mivel az „utas írásos beleegyezésének” további feltételétől függ.

21

A 261/2004 rendelet nem határozza meg, hogy mit kell érteni az „utas írásos beleegyezésének” e fogalma alatt.

22

E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy a „beleegyezés” fogalmát szokásos jelentése szerint szabad és tájékozott hozzájárulásként kell érteni. E rendelet 7. cikkének (3) bekezdésének összefüggésében e fogalom tehát megköveteli az utas szabad és tájékozott hozzájárulását ahhoz, hogy jegyének árát utazási utalvány formájában térítsék vissza.

23

Másrészt, amennyiben az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdése az utas „írásos” beleegyezését írja elő, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés különböző nyelvi változatai eltérnek egymástól.

24

Ugyanis, bár az e rendelkezés francia nyelvi változatában szereplő, „accord signé du passager” követelmény a bolgár nyelvi változatban („с подписано съгласие на пътника”), a spanyol nyelvi változatban („previo acuerdo firmado por el pasajero”), a cseh nyelvi változatban („v případě dohody podepsané cestujícím”), a görög nyelvi változatban („εφόσον συμφωνήσει ενυπογράφως ο επιβάτης”), az angol nyelvi változatban („with the signed agreement of the passenger”), az olasz nyelvi változatban („previo accordo firmato dal passeggero”), a lett nyelvi változatban („saņemot pasažiera parakstītu piekrišanu”), a litván nyelvi változatban („keleiviui savo parašu patvirtinus, kad jis su tuo sutinka”), a máltai nyelvi változatban („bil‑ftehim iffirmat tal‑passiġġier”) és a finn nyelvi változatban („matkustajan allekirjoitetulla suostumuksella”) ennek megfelelő jelentéssel bír, az említett rendelkezés dán nyelvi változatából („med passagerens skriftlige billigelse”), német nyelvi változatából („mit schriftlichem Einverständnis des Fluggasts”), észt nyelvi változatából („kirjalikul kokkuleppel reisijaga”), horvát nyelvi változatából („uz pisanu suglasnost putnika”), magyar nyelvi változatából („az utas írásos beleegyezése esetén”), holland nyelvi változatából („met de schriftelijke toestemming van de passagier”), lengyel nyelvi változatából („za pisemną zgodą pasażera”), portugál nyelvi változatából („com o acordo escrito do passageiro”), román nyelvi változatából („cu acordul scris al pasagerului”), szlovák nyelvi változatából („s písomným súhlasom cestujúceho”), szlovén nyelvi változatából („s pisnim soglasjem potnika”) és svéd nyelvi változatából („med passagerarens skriftliga samtycke”) az tűnik ki, hogy ugyanezen rendelkezés értelmében az utazási utalvány formájában történő visszatérítés nem az utas által aláírt megállapodástól, hanem „az utas írásos beleegyezésétől” függ.

25

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az uniós jog rendelkezéseit ugyanis egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével. Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2022. december 2‑iCompania Naională de Transporturi Aeriene Tarom végzés, C‑229/22, EU:C:2022:978, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

E tekintetben egyrészt a 261/2004 rendelet (1), (2) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet az utasok és a fogyasztók magas szintű védelmére irányul a súlyos gondot és kényelmetlenséget okozó bizonyos helyzetekben a jogaik megerősítése által, valamint az ilyen helyzetek egységesített és azonnali formában történő orvoslása által (lásd ebben az értelemben: 2021. április 22‑iAustrian Airlines ítélet, C‑826/19, EU:C:2021:318, 26. pont).

27

Másrészt e rendelet (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azokat az utasokat, akiknek a légi járatát törölték, maradéktalanul tájékoztatni kell az őket megillető jogokról, hogy ténylegesen gyakorolni tudják jogaikat.

28

A Bíróság így a 261/2004 rendelet (20) preambulumbekezdésére hivatkozva megállapította, hogy az üzemeltető légi fuvarozónak meg kell adnia az utasok számára az ahhoz szükséges információkat, hogy hatékony és tájékozott döntést hozhassanak az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, segítségnyújtáshoz való jog gyakorlását illetően, anélkül hogy a visszatérítéshez való ezen jog gyakorlása az utastól aktív közreműködést igényelne (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑iRusu ítélet, C‑354/18, EU:C:2019:637, 50–55. pont).

29

Ebben az összefüggésben a légi utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzésre és az üzemeltető légi fuvarozót terhelő tájékoztatási kötelezettségre tekintettel meg kell állapítani, hogy az „utas írásos beleegyezésének” e rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt fogalma először is azt feltételezi, hogy ezen utas képes volt hatékony és tájékozott döntést hozni, és ennélfogva szabadon és tájékozottan hozzájárulni a jegye árának utazási utalvány, nem pedig pénzösszeg formájában történő visszatérítéséhez.

30

E célból e légi fuvarozó feladata, hogy azon utas számára, akinek a légi járatát törölték, világos és teljes körű tájékoztatást nyújtson a repülőjegye visszatérítésének azon különböző módjairól, amelyek az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében rendelkezésére állnak.

31

Ezzel szemben, ilyen információk hiányában nem tekinthető úgy, hogy az utas képes hatékony és tájékozott döntést hozni, és ennélfogva szabad és tájékozott módon hozzájárulni az utazási utalvány formájában történő visszatérítéshez.

32

Így nem tekinthető úgy, hogy az utas a 261/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében „beleegyezését” adta, ha az üzemeltető légi fuvarozó többek között az internetes oldalán a jegyár visszatérítésének feltételeivel kapcsolatos információkat kétértelműen vagy részlegesen, vagy olyan nyelven mutatja be, amelynek a megértése az utastól észszerűen nem várható el, vagy akár tisztességtelenül, többek között annak folytán, hogy e jegy árának pénzösszeg formájában történő visszatérítését olyan eljárástól teszi függővé, amely az utazási utalvány formájában történő visszatérítés eljárásához képest további lépéseket foglal magában.

33

Ez a következtetés annál is inkább érvényes, mivel az ilyen további lépéseknek az eljáráshoz való hozzáadása megnehezítheti a pénzösszeg formájában történő visszatérítéshez való hozzájutást, és így megváltoztathatja a visszatérítés azon két módja közötti viszonyt, amelyeket az uniós jogalkotó – amint az a jelen ítélet 20. pontjából kitűnik – előírt, és így ellentétes a légi utasok magas szintű védelmének biztosítására irányuló, a 261/2004 rendelet által követett célkitűzéssel.

34

Másodszor, ami az utas beleegyezésének formáját illeti, hozzá kell tenni, hogy amennyiben ezen utas világos és teljes körű tájékoztatást kapott, az e rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „írásos beleegyezése” – amint az lényegében a francia kormány észrevételeiből kitűnik – magában foglalhatja többek között azt, hogy kifejezetten, véglegesen és egyértelműen utazási utalvány formájában elfogadja a jegyárért járó visszatérítést, az említett utas által kitöltött űrlapnak az üzemeltető légi fuvarozó internetes oldalára történő elküldésével, anélkül hogy ezen űrlap tartalmazná az utas saját kezű vagy digitális aláírását.

35

A 261/2004 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének ily módon elfogadott értelmezése továbbra is tiszteletben tartja a légi utasok és az üzemeltető légi fuvarozók érdekei közötti egyensúlyt, amelyet az uniós jogalkotó a 261/2004 rendelet elfogadásával biztosítani kívánt (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑iSturgeon és társai ítélet, C‑402/07 és C‑432/07, EU:C:2009:716, 67. pont; 2012. október 23‑iNelson és társai ítélet, C‑581/10 és C‑629/10, EU:C:2012:657, 39. pont).

36

Nem csupán túlzónak, hanem meg nem felelőnek tűnik ugyanis annak kizárása, hogy az „utasnak” a jegy árának utazási utalvány formájában történő visszatérítéséhez adott „írásos beleegyezése” olyan űrlap formáját ölthesse, amelyet az utasnak az üzemeltető légi fuvarozó internetes oldalán kell kitöltenie, mivel az ilyen kizárás növelné e légi fuvarozónak a visszatérítések kezelésével kapcsolatos adminisztratív terheit, és késleltethetné az utas számára a visszatérítési eljárást, ami végső soron ellentétesnek bizonyulhat az utas érdekeivel.

37

A fenti indokokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkének (3) bekezdését e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben és az említett rendelet (20) preambulumbekezdésére tekintettel úgy kell értelmezni, hogy a légi járatnak az üzemeltető légi fuvarozó általi törlése esetén úgy kell tekinteni, hogy az utas „írásos beleegyezését” adta a jegy árának utazási utalvány formájában történő visszatérítéséhez, amikor e légi fuvarozó internetes oldalán olyan online űrlapot töltött ki, amellyel a visszatérítés ilyen módja mellett döntött, amely kizárja a pénzösszeg formájában történő visszatérítést, amennyiben ezen utasnak lehetősége volt arra, hogy hatékony és tájékozott döntést hozzon, és ennélfogva tájékozottan beleegyezzen jegye árának utazási utalvány, nem pedig pénzösszeg formájában történő visszatérítésébe, ami azt feltételezi, hogy az említett légi fuvarozó tisztességes módon világos és teljes körű tájékoztatást nyújtott az említett utas rendelkezésére álló különböző visszatérítési módokról.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkének (3) bekezdését e rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összefüggésben és (20) preambulumbekezdésére tekintettel

a következőképpen kell értelmezni:

a légi járatnak az üzemeltető légi fuvarozó általi törlése esetén úgy kell tekinteni, hogy az utas „írásos beleegyezését” adta a jegy árának utazási utalvány formájában történő visszatérítéséhez, amikor e légi fuvarozó internetes oldalán olyan online űrlapot töltött ki, amellyel a visszatérítés ilyen módja mellett döntött, amely kizárja a pénzösszeg formájában történő visszatérítést, amennyiben ezen utasnak lehetősége volt arra, hogy hatékony és tájékozott döntést hozzon, és ennélfogva tájékozottan beleegyezzen jegye árának utazási utalvány, nem pedig pénzösszeg formájában történő visszatérítésébe, ami azt feltételezi, hogy az említett légi fuvarozó tisztességes módon világos és teljes körű tájékoztatást nyújtott az említett utas rendelkezésére álló különböző visszatérítési módokról.