–

az Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România” képviseletében D. Călin és L. Zaharia,

–

a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie – Procurorul General al României képviseletében A.‑F. Florenţa, meghatalmazotti minőségben,

–

a román kormány képviseletében L.‑E. Baţagoi, E. Gane és L. Ghiţă, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann, I. V. Rogalski és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 12. és 47. cikkének, a 2007. január 1‑jén hatályba lépett, a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.) IX. mellékletének, továbbá a Romániában felállítandó együttműködési, valamint az igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem területén érvényes külön értékelési kritériumok teljesítése terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról szóló, 2006. december 13‑i 2006/928/EK bizottsági határozatnak (HL 2006. L 354., 56. o.) az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől az Asociația „Forumul Judecătorilor din România” és az Asociația „Mișcarea pentru Apărarea Statutului Procurorilor”, másfelől a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie – Procurorul General al României (a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség – Románia főügyésze) (a továbbiakban: főügyész) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie (a legfőbb semmítő‑ és ítélőszék mellett működő ügyészség, Románia) (a továbbiakban: PICCJ) több ügyészének kinevezéséről szóló utasítás jogszerűsége.

3

A Legea contenciosului administrativ nr. 554/2004 (a közigazgatási peres eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény) (Monitorul Oficial al României, I. rész, 1154. szám, 2004. december 7.) 8. cikkének (1a) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A magánjog hatálya alá tartozó természetes személyek és jogi személyek csak másodlagosan indíthatnak keresetet jogos közérdek védelme érdekében, amennyiben a jogos közérdek sérelme logikusan kapcsolódik az alanyi jog vagy a jogos magánérdek sérelméhez.”

4

2022. augusztus 5‑én az alapeljárás felperesei mint bírák és ügyészek szakmai egyesületei keresetet indítottak a kérdést előterjesztő bíróság, a Curtea de Apel Pitești (pitești ítélőtábla, Románia) előtt a Direcția Națională Anticorupție (nemzeti korrupcióellenes igazgatóság, Románia) hatáskörébe tartozó, bírákat és ügyészeket érintő korrupciós ügyekben a büntetőeljárásokat folytató ügyészeknek a PICCJ‑re történő kinevezéséről szóló utasítás részleges megsemmisítése iránt.

5

Keresetük alátámasztása érdekében az alapeljárás felperesei lényegében arra hivatkoznak, hogy az ezen utasítás alapjául szolgáló nemzeti szabályozás ellentétes az uniós jog különböző rendelkezéseivel, így e szabályozást a főügyésznek figyelmen kívül kellett volna hagynia. E szabályozás megszüntette a PICCJ‑ben a Secția pentru investigarea infracțiunilor din justițiét (az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott ügyosztály), és a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás gyakorlására vonatkozó kizárólagos hatásköröket a főügyész által, a Consiliul Superior al Magistraturii (legfelsőbb igazságszolgáltatási tanács, Románia) plenáris ülésének javaslatára, négyéves időtartamra kijelölt ügyészekre ruházta.

6

A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy a román eljárási szabályoknak az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék, Románia) általi értelmezése alapján az alapeljárásban benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítania.

7

E tekintetben kifejti, hogy bár a román szabályozás minden olyan személy számára elismeri a közigazgatási aktus vitatásához való jogot, akinek jogos érdekét megsértették, e szabályozásból kitűnik, hogy a magánjogi jogalanyok csak akkor hivatkozhatnak közérdekre, ha ezen érdek sérelme logikusan valamely alanyi jog vagy valamely magánérdek megsértéséből ered. Márpedig az egyesületeket illetően az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) ítélkezési gyakorlata az alapügyben szereplőhöz hasonló kereset elfogadhatóságát a jogszerűségi felülvizsgálat alá vont közigazgatási aktus és a közvetlen cél, valamint a felperes egyesület által követett célok közötti közvetlen kapcsolat fennállásától teszi függővé. Ezen ítélkezési gyakorlat alapján az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) több ítéletben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírák és ügyészek szakmai egyesületei nem igazolják a bírák és ügyészek kinevezésére vonatkozó határozatokkal szembeni eljáráshoz fűződő érdeket.

8

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alapeljárás felperesei az uniós jog hatálya alá tartozó területen keresnek hatékony bírói jogvédelmet. Ennélfogva úgy véli, hogy meg kell határozni, hogy a nemzeti eljárási szabályoknak az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) által elfogadott értelmezése ellentétes‑e az EUSZ 2. cikkel és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, azokat a Charta 12. és 47. cikkével összefüggésben értelmezve.

9

E tekintetben rámutat többek között arra, hogy a Bíróság elismerte a környezetvédelmi egyesületek kereshetőségi jogát, és határozott olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről, amelyeket bírák és ügyészek szakmai egyesületei által indított alapügyekben nyújtottak be.

10

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal, és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, valamint Romániának a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségvállalásaival a bírák és ügyészek által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások lefolytatására vonatkozóan e tagállam által elfogadott új szabályozás.

11

E körülmények között a Curtea de Apel Piteşti (piteşti fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

12

A főügyész vitatja a Bíróság hatáskörét és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Először is azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések hipotetikus jellegűek, és kizárólag a nemzeti jogra vonatkoznak. Továbbá, mivel az alapeljárás felperesei nem hivatkoznak az uniós jog által védett egyetlen alanyi jogra sem, az alapügyben szereplő helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá. Ebből következik, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a Charta e kérdésekkel érintett rendelkezéseinek értelmezésére. Végül álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra kéri a Bíróságot, hogy nemzeti jogi intézkedések jogszerűségéről foglaljon állást, ami szintén meghaladja a Bíróság hatáskörét.

13

A román kormány úgy véli, hogy az első kérdés elfogadhatatlan. Arra hivatkozik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki egyértelműen az alapügyben szóban forgó ténybeli helyzetet, és nem fejti ki, hogy az alapeljárás felpereseitől mennyiben és milyen alapon tagadják meg a bírósághoz fordulás jogát. Közelebbről, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperesei által benyújtott kereset megfelel a román jogban megállapított elfogadhatósági feltételeknek, ami minden érdektől megfosztja az első kérdést. Így a kérdést előterjesztő bíróság legfeljebb a nemzeti jog értelmezésével kapcsolatos nehézségekkel szembesül.

14

E tekintetben a Bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatáskörét illetően először is meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 267. cikk által létrehozott együttműködési rendszer a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul. Az e cikk alapján indított eljárás keretében a nemzeti jogszabályok értelmezése a nemzeti bíróságok feladata, nem pedig a Bíróságé, és a Bíróság nem dönthet a belső jogszabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről. A Bíróság azonban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a nemzeti bíróságot minden olyan, az uniós jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára a belső jogszabályok uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének értékelését (2022. március 10‑iCommissioners for Her Majesty's Revenue and Customs [Teljes körű egészségbiztosítás] ítélet, C‑247/20, EU:C:2020:177, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15

A jelen ügyben egyrészt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegéből kitűnik, hogy azok közvetlen tárgya az uniós jog rendelkezéseinek értelmezése. Ezért nem tekinthető úgy, hogy e kérdések a nemzeti jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkoznak.

16

Másrészt e kérdések, bár arra irányulnak, hogy a Bíróság az uniós jog értelmezésével kapcsolatos olyan támpontokat nyújtson, amelyek lehetővé teszik egyes nemzeti szabályozások e joggal való összeegyeztethetőségének értékelését, nem arra kérik a Bíróságot, hogy maga határozzon ezen összeegyeztethetőségről.

17

Másodszor, a főügyész által megfogalmazott azon érvet illetően, amely szerint az alapügyben szóban forgó helyzet nem tartozik az uniós jog hatálya alá, a Bíróság már megállapította, hogy a román ügyészségnek az igazságszolgáltatási rendszeren belül elkövetett bűncselekmények nyomozásával megbízott és a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyosztályának szervezetét létrehozó és szabályozó nemzeti szabályozás a 2006/928 határozat hatálya alá tartozik, következésképpen tiszteletben kell tartania az uniós jogból, különösen az EUSZ 2. cikkből és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből eredő követelményeket (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

Bár e megállapításból nem következik közvetlenül, hogy az EUSZ 2. cikk és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése egyéni jogokat ruház az alapeljárás felpereseire, a főügyész azon álláspontja, amely szerint nem ez a helyzet, olyan anyagi jogi szempontokra vonatkozik – amint arra a főtanácsnok az indítványának 21. pontjában rámutatott –, amelyek nem érintik a Bíróságnak az előterjesztett kérdések megválaszolására vonatkozó hatáskörét.

19

Az első kérdés ugyanis pontosan annak meghatározására irányul, hogy az uniós jog, és különösen az EUSZ 2. cikk, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése arra kötelezi‑e a nemzeti bíróságokat, hogy ismerjék el a bírák és ügyészek szakmai egyesülete által benyújtott, megsemmisítés iránti olyan kereset elfogadhatóságát, amellyel az egyesület a bíráknak és ügyészeknek a román ügyészségnek a bírák és ügyészek elleni büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező részlegébe történő kinevezésének e joggal való összeegyeztethetőségét vitatja.

20

Következésképpen – anélkül, hogy értékelni kellene az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben hivatkozott uniós jogi rendelkezések összességének az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben való alkalmazhatóságát – meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatásköre nem zárható ki azzal az indokkal, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet ne tartozna az uniós jog hatálya alá.

21

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett kérelemnek a Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, vagy ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű (lásd: 2023. november 9‑iOdbor azylové a migrační politiky MV [A visszatérési irányelv hatálya] ítélet, C‑257/22, EU:C:2023:852, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének vagy értékelésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság szigorúan tiszteletben tartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmát érintő és a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében kifejezetten meghatározott követelményeket, amelyek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól elvárható. E követelmények egyébiránt a Bíróságnak a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásaiban (HL 2019. C 380., 1. o.) is szerepelnek (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑iAzienda Ospedale‑Università di Padova ítélet, C‑765/21, EU:C:2023:566, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

Az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének követelménye szükségessé teszi, hogy a nemzeti bíróság meghatározza azokat a ténybeli és jogi kereteket, amelyek közé az általa felvetett kérdések illeszkednek, vagy legalábbis fejtse ki azokat a ténybeli kiindulópontokat, amelyeken e kérdések alapulnak. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatnak ezenkívül pontosan meg kell jelölnie azon okokat, amelyek arra indították a nemzeti bíróságot, hogy felvesse az uniós jog értelmezésének kérdését, és amelyek alapján szükségesnek tartotta előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni a kérdést (a Bíróság 2023. május 25‑iDyrektor Izby Administracji Skarbowej w Warszawie ítélete [Héa – Fiktív beszerzési ügylet] ítélet, C‑114/22, EU:C:2023:430, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza az ahhoz szükséges valamennyi elemet, hogy a Bíróság választ adhasson az előterjesztett kérdésekre.

25

Ami különösen az első kérdést illeti, e kérelem egészének és magának a kérdésnek a szövegéből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az említett kérdésre adott nemleges válasz esetén el kell fogadnia a releváns nemzeti szabályozásnak az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfelsőbb semmítő‑ és ítélőszék) ítélkezési gyakorlatából eredő értelmezését, és ennélfogva mint elfogadhatatlant el kell utasítania az alapügyben szóban forgó keresetet.

26

Ebből következik, hogy e bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kifejtette mind az első kérdés ténybeli és jogszabályi hátterét, mind azokat az okokat, amelyek miatt szükségesnek tartja e kérdés Bíróság elé terjesztését, amely indokok alapján egyébiránt megállapítható, hogy e kérdés hasznos az alapjogvita eldöntése szempontjából.

27

Ezenkívül e kérelemből az következik, hogy az említett kérdésre adott igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapeljárás felperesei által előadott érvelés értékelése érdekében vizsgálnia kell azon nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét, amelyre a második kérdés vonatkozik.

28

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések nem tekinthetők hipotetikusnak.

29

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolására, és hogy az előterjesztett kérdések elfogadhatók.

30

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését a Charta 12. és 47. cikkével összefüggésben akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azáltal, hogy jogos magánérdek fennállásától teszi függővé a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésével szembeni, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát, gyakorlatilag kizárja, hogy a bírói függetlenség elvének védelme céljából a bírák és ügyészek szakmai egyesületei ilyen keresetet indíthassanak.

31

Amennyiben a román kormány az első kérdésre általa javasolt válasz alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság állít, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás alkalmazása nem vezet szükségszerűen az alapügyben szóban forgó kereset elfogadhatatlanságának megállapításához, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság feladata, hogy az uniós és nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretében figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek. Így az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet a nemzeti jognak a tagállami kormány által hivatkozott értelmezésére tekintettel vizsgálni (2021. április 15‑iÉtat belge [Az átadásra vonatkozó határozatnál későbbi körülmények] ítélet, C‑194/19, EU:C:2021:270, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság jelezte, hogy a releváns román szabályozásnak az Înalta Curte de Casație și Justiție (legfőbb semmítő‑ és ítélőszék) által elfogadott értelmezése szükségszerűen azt eredményezi, hogy elfogadhatatlanként el kell utasítani az olyan keresetet, mint amelyről az alapügyben szó van, mivel a bírák és ügyészek szakmai egyesülete nem hivatkozhat olyan jogos magánérdekre, amely igazolhatja kereshetőségi jogát az ilyen kereset tekintetében, és ezért az első kérdés e szabályozás ilyen értelmezésére vonatkozik.

33

A román jog eljárási szabályainak a román kormány által képviselt értelmezését következésképpen a Bíróság nem fogadhatja el a jelen előzetes döntéshozatali eljárás céljából.

34

Az eddigi pontosításokat követően hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUSZ 2. cikkben rögzített jogállamiság értékét konkretizáló EUSZ 19. cikk alapján a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyokat e jog alapján megillető bírói jogvédelmet (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 188. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 39. pont).

35

Az uniós jog tiszteletben tartását biztosító hatékony bírósági felülvizsgálat létezése a jogállami berendezkedés velejárója. Ennek keretében, amint azt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket és eljárásokat, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való joga tiszteletben tartásának biztosításához szükségesek. A jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elve, amelyre az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése utal, a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amelyet rögzít a Rómában, 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) 6. és 13. cikke, amelyeknek a Charta 47. cikke felel meg (lásd ebben az értelemben: 2021. december 21‑iEuro Box Promotion és társai ítélet, C‑357/19, C‑379/19, C‑547/19, C‑811/19 és C‑840/19, EU:C:2021:1034, 219. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Ebben az összefüggésben főszabály szerint a tagállamok feladata különösen a jogalanyok kereshetőségi jogának és eljáráshoz fűződő érdekének meghatározása, anélkül azonban, hogy aláásnák a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑iUnibet ítélet, C‑432/05, EU:C:2007:163, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

E tekintetben a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályai, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét, nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló nemzeti keresetekre vonatkozóak (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑iUnibet ítélet, C‑432/05, EU:C:2007:163, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. október 24‑iXC és társai ítélet, C‑234/17, EU:C:2018:853, 22. pont).

38

Ami az egyenértékűség elvét illeti, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás ugyanúgy alkalmazandó az uniós jogból eredő jogok védelme érdekében biztosított jogorvoslatokra és a hasonló, belső jellegű keresetekre. Különösen nem tűnik úgy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett –, hogy a magánjogi jogalanyok, és különösen az egyesületek eljáráshoz fűződő érdekét eltérően kellene vizsgálni attól függően, hogy az uniós jogon alapuló olyan közérdekre kívánnak‑e hivatkozni, mint például a bírói függetlenség elve, vagy a nemzeti jogon alapuló közérdekre.

39

Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, e kérelemből az következik, hogy – amint az a jelen ítélet 7. pontjában szerepel – e nemzeti szabályozás minden olyan személy számára, aki jogos magánérdeket igazol, lehetővé teszi, hogy az alapügyben szóban forgó utasításhoz hasonló közigazgatási aktust vitassa, akár a közérdek abból eredő megsértésére való hivatkozással is. E körülmények között úgy tűnik, hogy a hatékony bírói jogvédelmet az érintett feleknek, és különösen a rájuk vonatkozó nemzeti intézkedéssel érintett bíráknak és ügyészeknek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények tiszteletben tartására való hivatkozáshoz való joga biztosítja, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

40

Kétségtelen, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza – a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok bizonyos esetekben kötelesek megengedni az érdekképviseleti szervezetek számára, hogy bírósági eljárást indítsanak a környezet védelme érdekében vagy a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem céljából (lásd ebben az értelemben: 2017. december 20‑i Protect Natur‑, Arten‑ und Landschaftsschutz Umweltorganisation ítélet, C‑664/15, EU:C:2017:987, 58. pont; 2020. április 23‑iAssociazione Avvocatura per i diritti LGBTI ítélet, C‑507/18, EU:C:2020:289, 60. pont).

41

Ugyanakkor egyrészt a Bíróság e megállapításai olyan eljárási jogokból erednek, amelyeket a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25‑én Aarhusban aláírt és az Európai Közösség nevében a 2005. február 17‑i 2005/370/EK tanácsi határozattal (HL 2005. L 124., 1. o.) jóváhagyott egyezmény (kihirdette a 2001. évi LXXXI. törvény) vagy a másodlagos jog olyan jogi aktusai, mint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) kifejezetten az érdekképviseleti szervezetek számára biztosítanak.

42

Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a tagállamok még a jelen ítélet 40. pontjában említett területeken is, amennyiben ezen egyezmény vagy jogi aktusok nem írják elő kifejezetten az érdekképviseleti szervezetek kereshetőségi jogának elismerését, szabadon dönthetnek arról, hogy biztosítják‑e az ilyen szervezetek számára ezt a jogot. Továbbá, amennyiben a tagállamok ebben az összefüggésben el kívánják ismerni e jogállást az érdekképviseleti szervezetek számára, az ő feladatuk, hogy – a hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartásával – meghatározzák mind az e szervezetek számára nyitva álló bírósági eljárások terjedelmét, mind pedig ezen eljárások megindításának feltételeit (lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑iFeryn ítélet, C‑54/07, EU:C:2008:397, 27. pont; 2020. április 23‑iAssociazione Avvocatura per i diritti LGBTI ítélet, C‑507/18, EU:C:2020:289, 62–64. pont; 2022. november 8‑iDeutsche Umwelthilfe [Gépjárművek jóváhagyása] ítélet, C‑873/19, EU:C:2022:857, 63. és 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 38. pontjában rámutatott, az uniós jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a bírák és ügyészek szakmai egyesületei számára olyan eljárási jogokat biztosítsanak, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy vitassák a bírák jogállásához kapcsolódó valamely nemzeti rendelkezésnek vagy intézkedésnek az uniós joggal való állítólagos összeegyeztethetetlenségét.

44

Következésképpen a jelen ítélet 35. pontjában említett azon kötelezettségből, hogy olyan jogorvoslati és eljárási rendszert kell kialakítani, amely az uniós jog által szabályozott területeken a jogalanyok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának tiszteletben tartását biztosítja, nem lehet arra következtetni, hogy a tagállamok általános jelleggel kötelesek biztosítani ezen egyesületek számára az uniós joggal való ilyen összeegyeztethetetlenségre alapított kereset indításához való jogot.

45

Az a körülmény, hogy a Bíróság válaszolt azokra az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre, amelyeket olyan ügyekben terjesztettek elé, amelyekben a kérdést előterjesztő bírósághoz bírák és ügyészek szakmai egyesületei fordultak, nem kérdőjelezheti meg ezt az értékelést, mivel nem a Bíróság feladata, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében az alapügyben benyújtott keresetek elfogadhatóságáról határozzon (lásd ebben az értelemben: 2015. június 16‑iGauweiler és társai ítélet, C‑62/14, EU:C:2015:400, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A Charta 12. cikkének figyelembevétele, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, nem igazolhat eltérő megoldást, mivel az az egyesülés szabadságának megállapítására szorítkozik, anélkül azonban, hogy megkövetelné, hogy az egyesületek valamely általános érdekű célkitűzés védelme érdekében szükségszerűen jogosultak legyenek bíróság előtt eljárni.

47

Ugyanez vonatkozik a Bíróságnak a bírói függetlenség elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára. E tekintetben, ami konkrétabban a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésére vonatkozó határozatokkal szembeni jogorvoslat lehetőségét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének való megfelelés érdekében minden tagállamnak biztosítania kell, hogy jogorvoslati rendszerében, az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok megfeleljenek a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 191. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 40. pont).

48

Márpedig annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos kérdésekben esetlegesen eljáró szervek képesek legyenek az e rendelkezés által megkövetelt hatékony bírói jogvédelem biztosítására, alapvető fontosságú e szervek függetlenségének megőrzése, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése is megerősíti, amely a „független” bírósághoz való hozzáférést a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jog egyik követelményeként említi (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 194. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

A bíróságok függetlenségére vonatkozó követelmény, amely az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből következik, két szempontot foglal magában. Az első – külső – szempont azt követeli meg, hogy az érintett bíróság vagy szerv teljesen autonóm módon gyakorolja bírósági feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és befolyásolhatja határozataikat. A második – belső – szempont a „pártatlanság” fogalmához kapcsolódik, és egyenlő távolságtartást jelent a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita kimenetelét ne valamilyen egyéb érdek határozza meg, hanem kizárólag a jogszabály szigorú alkalmazása (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Meg kell állapítani, hogy a bírák és ügyészek szakmai egyesületeinek azon lehetőségét kizáró szabályok, hogy keresetet nyújtsanak be a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésére vonatkozó határozatokkal szemben, közvetlenül nem sértik e követelményeket, mivel e szabályok önmagukban nem alkalmasak annak akadályozására, hogy a bírák a feladataikat autonóm és pártatlan módon lássák el.

51

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog által megkövetelt függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, a szóban forgó fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 196. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 82. pont).

52

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy bizonyos körülmények között a tagállamok a bírói függetlenség követelménye tiszteletben tartásának biztosítása érdekében kötelesek bizonyos jogorvoslati lehetőségeket biztosítani, amelyek lehetővé teszik a bírák előmenetelére vagy a nemzeti bíróságok összetételére kiható nemzeti intézkedések szabályszerűségének felülvizsgálatát.

53

Így mindenekelőtt ez a követelmény ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azt írja elő, hogy a fegyelmi rendszernek tartalmaznia kell az ahhoz szükséges garanciákat, hogy elkerülhető legyen annak veszélye, hogy az ilyen rendszert a bírósági határozatok tartalmának politikai ellenőrzésére szolgáló rendszerként alkalmazzák. E tekintetben az olyan szabályok megalkotása, amelyek meghatározzák – többek között – a fegyelmi vétségnek minősülő magatartásokat és a konkrétan alkalmazandó szankciókat, illetve amelyek egy független fórum olyan eljárását írják elő, amely maradéktalanul biztosítja a Charta 47. és 48. cikkében rögzített jogokat, különösen a védelemhez való jogot, továbbá amely szabályok biztosítják a fegyelmi testület határozatainak bíróság előtti megtámadhatóságát, az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzéséhez elengedhetetlen garanciáknak minősülnek (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

Hasonlóképpen, a fegyelmi rendszeren kívül elfogadott, nem konszenzusos áthelyezési intézkedéseknek bíróság előtt megtámadhatónak kell lenniük, a Charta 47. és 48. cikkében biztosított jogokat teljes mértékben biztosító eljárásnak megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑iW.Ż. [A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés] ítélet, C‑487/19, EU:C:2021:798, 118. pont).

55

Továbbá a Bíróság megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog, és különösen a törvény által megelőzően létrehozott, független és pártatlan bírósághoz való fordulás garanciái, amelyek ezen alapvető jogot jellemzik, többek között magukban foglalják azt, hogy minden bíróság köteles megvizsgálni, hogy összetételénél fogva ilyen bíróságnak minősül‑e, ha e tekintetben komoly kétség merül fel, mivel e vizsgálat szükséges ahhoz a bizalomhoz, amelyet egy demokratikus társadalom bíróságainak a jogalanyban kelteniük kell (2023. június 5‑iBizottság kontra Lengyelország [A bírák függetlensége és magánélete] ítélet, C‑204/21, EU:C:2023:442, 129. pont).

56

Végül az igazságszolgáltatási rendszernek a bírói függetlenséget korlátozó általános reformja által jellemzett környezetben a bírák kinevezésére javaslatot tevő szerv megfelelő garanciáinak hiánya szükségessé teheti, hogy a ki nem választott pályázók számára rendelkezésre álló bírósági jogorvoslat álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy elősegítse az érintett bírák kinevezési eljárásának közvetlen vagy közvetett befolyástól való megóvását, és végső soron elkerülje, hogy a jogalanyokban jogos kételyek merüljenek fel az ezen eljárás végén kinevezett bírák függetlenségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑iA. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 136. pont).

57

Ebben az összefüggésben a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok többek között az ilyen kétségek elkerülése érdekében kötelesek általános jelleggel biztosítani, hogy ezen ügyészek eljárását olyan hatékony szabályok határolják körül, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a bírói függetlenség követelményét. Az e célból elfogadott szabályoknak – az e bírák és ügyészek fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályokhoz hasonlóan – többek között biztosítaniuk kell az annak biztosításához szükséges garanciákat, hogy az ilyen eljárásokat ne lehessen az említett bírák és ügyészek tevékenysége politikai ellenőrzésének rendszereként alkalmazni, és biztosítaniuk kell a Charta 47. és 48. cikkében biztosított jogok teljes körű tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iForumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 213. pont).

58

Tekintettel először is arra, hogy a tagállamok kötelesek ilyen szabályokat elfogadni és alkalmazni, másodszor arra, hogy a bírák és ügyészek szakmai egyesületeit főszabály szerint nem érinti közvetlenül az ügyészek kinevezése, ideértve azt az esetet is, amikor ez utóbbiak hatáskörrel rendelkeznek a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására, harmadszor pedig arra, hogy a jelen ítélet 43–46. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy az uniós jog nem írja elő, általánosságban az ilyen egyesületek sajátos eljárási jogainak elismerése nem tekinthető úgy, hogy önmagában az a tény, hogy valamely nemzeti szabályozás nem teszi lehetővé a bírák és ügyészek szakmai egyesületei számára, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárások lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésére vonatkozó határozatokkal szemben, elegendő ahhoz, hogy a jogalanyokban jogos kétségeket ébresszen a bírák függetlenségét illetően.

59

Az eddig megállapított tényezőkből az következik, hogy a bírói függetlenség követelményét nem lehet akként értelmezni, hogy az általánosan arra kötelezné a tagállamokat, hogy engedélyezzék a bírák és ügyészek szakmai egyesületei számára ilyen keresetek benyújtását.

60

Egyébiránt a Charta 47. cikkéből sem vezethető le a bírák és ügyészek szakmai egyesületeinek az alapügyben szóban forgóhoz hasonló intézkedésekkel szembeni bírósági eljáráshoz való joga.

61

A hatékony jogorvoslathoz való jog elismerése ugyanis adott esetben azt feltételezi, hogy az arra hivatkozó személy az uniós jog által biztosított jogokra vagy szabadságokra hivatkozik, vagy hogy e személy részvételével az uniós jog Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett végrehajtásának minősülő eljárás folyik (2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 34. pont).

62

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapeljárás felperesei olyan jogra hivatkoznának, amellyel valamely uniós jogi rendelkezés alapján rendelkeznek, sem pedig az, hogy az uniós jog végrehajtásának minősülő eljárás alanyai.

63

Amennyiben e felperesek keresetüket az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésére kívánják alapítani, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az olyan egyesület, amely valamely nemzeti bíróság előtt a bírák és ügyészek kinevezésére vonatkozó nemzeti szabályozásnak az e rendelkezéssel való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik, nem tekinthető önmagában emiatt úgy, hogy az uniós jog valamely rendelkezése alapján őt megillető jog megsértésére hivatkozik (lásd ebben az értelemben: 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 43. és 44. pont).

64

E megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését a Charta 12. és 47. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azáltal, hogy jogos magánérdek fennállásától teszi függővé a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésével szembeni, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát, gyakorlatilag kizárja, hogy a bírói függetlenség elvének védelme céljából a bírák és ügyészek szakmai egyesületei ilyen keresetet indíthassanak.

65

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem szükséges megválaszolni.

66

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. és 47. cikkével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azáltal, hogy jogos magánérdek fennállásától teszi függővé a bírákkal és ügyészekkel szembeni büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező ügyészek kinevezésével szembeni, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát, gyakorlatilag kizárja, hogy a bírói függetlenség elvének védelme céljából a bírák és ügyészek szakmai egyesületei ilyen keresetet indíthassanak.