–

a „Citadeles nekustamie īpašumi” SIA képviseletében S. Bokta‑Strautmane advokāte,

–

a Valsts ieņēmumu dienests képviseletében I. Jaunzeme ģenerāldirektore,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Goddin, I. Rubene és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2018. L 156., 43. o.) módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 141., 73. o., a továbbiakban: 2015/849 irányelv) 3. cikke 7. pontja c) alpontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Citadeles nekustamie īpašumi” SIA (a továbbiakban: Citadele) és a Valsts ieņēmumu dienests (nemzeti adóhatóság, Lettország; a továbbiakban: VID) között a Citadelére a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésére vonatkozó nemzeti rendelkezések megsértése miatt kiszabott bírság tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2015/849 irányelv (1) preambulumbekezdése értelmében:

„Az illegális pénzáramlás árthat a pénzügyi ágazat integritásának, stabilitásának és megítélésének, továbbá fenyegetést jelenthet az [Európai] Unió belső piacára és a nemzetközi fejlődésre nézve. A pénzmosás, valamint a terrorizmusfinanszírozás és a szervezett bűnözés továbbra is jelentős probléma, amelyet uniós szinten kell kezelni. A büntetőjogi megoldás uniós szintű továbbfejlesztésén túl elengedhetetlen, emellett kiegészítő eredményekkel járhat a pénzügyi rendszer pénzmosásra és terrorizmusfinanszírozásra történő felhasználásának a célzott és arányos megelőzése.”

4

Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv célja, hogy megelőzze az uniós pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználását.”

5

Az említett irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez az irányelv a következő kötelezett szolgáltatókra alkalmazandó:

[…]

[…]

(7)   A pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázatának e cikk alkalmazásában történő értékelése során a tagállamok különös figyelmet fordítanak valamennyi olyan pénzügyi tevékenységre, amely esetében – jellegénél fogva – különösen valószínűnek tartják, hogy pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából felhasználják vagy visszaélnek vele.

[…]”

6

A 2015/849 irányelv 3. cikke kimondja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]”

7

Ezen irányelv 4. cikkének szövege a következő:

„(1)   A tagállamok a kockázatalapú megközelítéssel összhangban biztosítják, hogy ezen irányelv hatálya részben vagy egészben kiterjedjen a 2. cikk (1) bekezdésében említett kötelezett szolgáltatóktól eltérő, olyan tevékenységeket folytató szakmákra és vállalkozáskategóriákra, amelyeknél különösen valószínű, hogy azokat pénzmosási célra vagy terrorizmus finanszírozására használják fel.

(2)   Amennyiben egy tagállam ezen irányelv hatályát a 2. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő szakmákra vagy vállalkozáskategóriákra is kiterjeszti, erről a döntéséről tájékoztatja a[z Európai] Bizottságot.”

8

Az említett irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében a tagállamok az ezen irányelv hatálya alá tartozó területen szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak, vagy hatályban tarthatnak, az uniós jog keretein belül.”

9

A társasági jog egyes vonatkozásairól szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 169., 46. o.) 4. cikke értelmében:

„Az alapszabályban, illetve az alapító okiratban vagy a 16. cikknek megfelelő tagállami jogszabályban meghatározott eljárás értelmében közzétett külön okiratban legalább a következő adatokat kell feltüntetni:

[…]”

10

A 2008. július 17‑i Noziedzīgi iegūtu līdzekļu legalizācijas un terorisma un proliferācijas finansēšanas novēršanas likums (a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzéséről szóló törvény) (a Latvijas Vēstnesis 2008‑i 116. száma) módosítására többek között a 2015/849 irányelv lett jogrendbe való átültetése céljából került sor.

11

E törvénynek az alapügy tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: megelőzésről szóló törvény) 1. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E törvény alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

12

A megelőzésről szóló törvény 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E törvény alkalmazásában kötelezett szolgáltatónak minősülnek a következő gazdasági vagy szakmai tevékenységet végző személyek:

[…]

[…]”

13

A Citadele gazdasági társaság, amelynek tevékenysége többek között saját tulajdonú ingatlanok adásvételére, valamint ezen ingatlanok bérbeadására és kezelésére irányul. 2021 szeptembere és 2022 februárja között a VID illetékes szervezeti egysége a pénzmosás elleni küzdelemhez kapcsolódó vizsgálatot folytatott le a Citadelénél.

14

Vizsgálati jelentésében e szervezeti egység megállapította, hogy mivel a Citadele a tulajdonában álló ingatlanban lévő helyiségeket ad bérbe jogi személyek és társulás jellegű jogi megállapodások részére, amelyek az említett helyiségeket székhelyükként bejegyeztetik, úgy kell tekinteni, hogy a megelőzésről szóló törvény 1. cikke (1) bekezdésének 10. pontja szerinti „társulás jellegű jogi megállapodások, illetve jogi személyek alapításával és működtetésével kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató” tevékenységet végez. Márpedig a Citadele e tevékenységet nem jelentette be a VID‑nél, következésképpen nem tett eleget az e törvény alapján ebből eredő kötelezettségeknek sem.

15

Ennek következtében a VID illetékes szervezeti egysége 2022. március 28‑i határozatával 1000 euró összegű bírságot szabott ki a Citadelére.

16

A Citedele e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a VID főigazgatójához, amely a határozatot 2022. június 15‑i határozatával helybenhagyta.

17

A VID főigazgatója határozatát arra alapította, hogy a Citadele gazdasági tevékenysége társulás jellegű jogi megállapodások, illetve jogi személyek alapításával és működtetésével kapcsolatos szolgáltatásnyújtásnak minősül, mivel a társaság a szóban forgó bérleti szerződésekben engedélyezte a bérlők számára, hogy a bérbe adott helyiségeket székhelyükként bejegyeztessék. A megelőzésről szóló törvény 3. cikke alapján emellett kötelezett szolgáltatónak is minősül.

18

A Citadele 2022. július 15‑én a 2022. június 15‑i határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, az administratīvā rajona tiesához (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország), amelynek indokolása szerint nem minősül kötelezett szolgáltatónak, és ezért nem köteles megfelelni az e minőséghez kapcsolódó, törvényben előírt követelményeknek.

19

Konkrétabban e társaság azt állítja, hogy tevékenysége körében a tulajdonában álló ingatlanok kezelésével és bérbeadásával foglalkozik, és nem nyújt a bérlőknek más szolgáltatást. Az alapügyben szóban forgó bérleti szerződések mindössze annyit tartalmaznak, hogy a bérlőket megillető jogok egyikeként a bérlőknek lehetőségük van a bérelt ingatlanokat székhelyükként bejegyeztetni, és a szerződésben kikötött bérleti díj nem függ attól, hogy a bérlő oda jegyezte‑e be a székhelyét vagy sem.

20

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a megelőzésről szóló törvény 1. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában szereplő „társulás jellegű jogi megállapodások, illetve jogi személyek alapításával és működtetésével kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató” fogalom definíciója a 2015/849 irányelv 3. cikkének 7. pontjában foglalt „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” fogalom meghatározásának felel meg.

21

Márpedig sem e rendelkezés, sem a 2015/849 irányelv egyéb rendelkezései nem rögzítik, hogy a „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” által nyújtott szolgáltatást olyan különálló szolgáltatásként kell értelmezni, amely nem saját tulajdonú ingatlanok bérbeadására irányuló ügyletből ered, vagy amely nem ilyen ügylethez kapcsolódik.

22

A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanakkor kétségei vannak afelől, hogy az ingatlan bérbeadója a 2015/849 irányelv 3. cikkének 7. pontja értelmében vett „társasági szolgáltatónak” tekinthető‑e.

23

Ezzel összefüggésben e bíróság jelzi, hogy a nemzeti jog értelmében ahhoz, hogy valamely jogi személyt vagy társulás jellegű jogi megállapodást a cégnyilvántartásba be lehessen jegyezni, annak közölnie kell az illetékes hatósággal a székhelyét, amely általában a gazdasági tevékenység gyakorlásának a helye is. Hozzáteszi, hogy míg 2021. július 31‑ig a bérelt helyiség székhelyként való megjelölésének feltétele volt a tulajdonosi hozzájárulás igazolása, 2021. augusztus 1‑jétől ilyen hozzájárulásra nincs szükség. Mivel az alapügyben szóban forgó bérleti szerződéseket ezen időpont előtt kötötték, a Citadele által adott, e szerződésekben szereplő hozzájárulás csupán a nemzeti jogban előírt követelmények teljesítése érdekében adott hozzájárulásnak tekinthető, és nem egy különálló szolgáltatásnak.

24

Ezenkívül a 2015/849 irányelv az ingatlanügyleteket illetően a közjegyzőkre és a jogi hivatások más független képviselőire, valamint az ingatlanügynökökre alkalmazandó. Ezzel szemben a társasági szolgáltatókat ezen irányelv értelmében különálló, ilyen ügyletekhez nem kapcsolódó jogalanyoknak kell tekinteni.

25

Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2015/849 irányelv 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően a pénzmosás vagy a terrorizmusfinanszírozás kockázatának értékelése során a tagállamok különös figyelmet fordítanak valamennyi olyan pénzügyi tevékenységre, amely esetében – jellegénél fogva – különösen valószínűnek tartják, hogy pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából felhasználják vagy visszaélnek vele.

26

Mivel így a tagállam széles körben vizsgálhatja az egyének által végzett olyan tevékenységeket, amelyek jogellenes cél eléréséhez vezethetnek, e bíróság szerint az is lehet, hogy az ingatlan bérbeadóját – a pénzmosásban vagy terrorizmusfinanszírozásban való érintettsége valószínűségének csökkentése érdekében – abban az esetben is bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatónak kell tekinteni, ha saját tulajdonú ingatlant ad bérbe a bérlőnek, aki azt székhelyeként bejegyezteti és ott gazdasági tevékenységet folytat.

27

Végül az a kérdés is felmerül, hogy minden olyan személy a 2015/849 irányelv 3. cikkének 7. pontja szerinti „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatónak” minősül‑e, aki saját tulajdonú ingatlant ad bérbe, ideértve a természetes személyeket is, ami azt jelentené, hogy velük szemben ugyanazokat a követelményeket kell alkalmazni, mint amelyeknek egy jogi személy vagy társulás jellegű jogi megállapodás köteles eleget tenni.

28

E körülmények között az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontjának c) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az az ingatlantulajdonos bérbeadó, akinek a bérbeadott ingatlanát a hozzájárulásával a bérlő székhelyeként bejegyezteti, és ott ügyleteket köt, az e rendelkezés szerinti „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” fogalma alá tartozik.

30

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2022. november 17‑iRodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

A 2015/849 irányelv fő célja – amint az annak címéből, valamint 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik – a pénzügyi rendszer pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzése (2022. november 17‑iRodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Közelebbről, a 2015/849 irányelv megelőző jellegű rendelkezései – kockázatalapú megközelítés szerint – olyan megelőző és visszatartó erejű intézkedések összességének megállapítására irányulnak, amelyek lehetővé teszik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelmet, amint az ezen irányelv (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak elkerülése érdekében, hogy az illegális pénzáramlás árthasson az Unió pénzügyi ágazata integritásának, stabilitásának és megítélésének, és fenyegetést jelenthessen az Unió belső piacára és a nemzetközi fejlődésre nézve (2022. november 17‑iRodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

E tekintetben a 2015/849 irányelv 2. cikke felsorolja azokat a szolgáltatókat, amelyekre pénzügyi jellegű ügylet vagy tevékenység végrehajtásában való részvételük alapján az említett irányelv alkalmazandó.

34

Az említett irányelvet így a 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontja alapján többek között az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó, bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatókra kell alkalmazni.

35

A 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontjának c) alpontja alapján ezen irányelv alkalmazásában „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki „székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím, továbbá bármely más kapcsolódó szolgáltatás nyújtás[át végzi] társaság, személyegyesítő társaság vagy más jogi személy, illetve társulás jellegű jogi megállapodás részére”, azzal, hogy e szolgáltatást üzletszerűen, és harmadik személyek részére nyújtja.

36

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2015/849 irányelv nem tartalmazza az e rendelkezésben foglalt „székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím” biztosítására irányuló szolgáltatás definícióját.

37

Márpedig a „székhely” fogalma rendszerint a jogi személy alapszabályban vagy bármely más, azzal egyenértékű dokumentumban meghatározott székhelyét jelenti. A jogi személy alapításához főszabály szerint szükség van ilyen székhely meghatározására, amely követelményre példaként hozható a 2017/1132 irányelv hatálya alá tartozó jogi személyek esetében ezen irányelv 4. cikkének a) pontja. E rendelkezés előírja, hogy a székhelyet fel kell tüntetni a társaság alapszabályában, illetve az alapító okiratban vagy egy közzétett külön okiratban.

38

Ezenkívül amennyiben a székhely meghatározása nemcsak egy település, hanem egy pontos cím megjelölését is megköveteli – mint ahogy úgy tűnik, hogy a jelen ügyben alkalmazandó lett jogban ez így van –, az így megjelölt székhely az üzleti címhez és a levelezési vagy igazgatási címhez hasonló szakmai és adminisztratív célú kapcsolattartó pontot biztosít, amely különösen a küldemények kézbesítésére szolgálhat, amint arra a főtanácsnok indítványának 36. pontjában rámutatott.

39

A 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontjának c) alpontja szerinti „székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím” biztosítására irányuló szolgáltatás tehát – amint arra a főtanácsnok az indítványának 37. és 38. pontjában szintén rámutatott – ilyen kapcsolattartó pont biztosítását foglalja magában, amely különbözik az ingatlanok puszta bérbeadásából álló szolgáltatástól.

40

Egyrészt ugyanis az ingatlan bérbeadásának tárgya főszabály szerint ezen ingatlan bérleti díj ellenében történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségvállalásra korlátozódik. Másrészt a székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím biztosítására irányuló szolgáltatás igénybevétele egyáltalán nem feltételezi ingatlanra vonatkozó bérleti szerződés megkötését, és főszabály szerint olyan kiegészítő szolgáltatások nyújtását foglalja magában, mint például az adminisztratív iratok továbbítása.

41

A „továbbá” kapcsolatos viszonyt kifejező kötőszó használata a 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontja c) alpontjának szövegében, amely a „bármely más kapcsolódó szolgáltatás” nyújtására vonatkozik, alátámasztja azt az értelmezést, amely szerint valamely ingatlan puszta rendelkezésre bocsátása, még ha azt „székhely, üzleti cím, levelezési vagy igazgatási cím” létesítésére használják is, nem elegendő ahhoz, hogy a bérbeadó az e rendelkezés értelmében vett „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatónak” minősüljön.

42

Egyébiránt önmagában az a körülmény, hogy a bérbeadó a bérleti szerződésben hozzájárul ahhoz, hogy a bérlő az érintett ingatlant székhelyeként bejegyeztethesse, nem tekinthető az e rendelkezés értelmében vett „kapcsolódó szolgáltatásnak”.

43

Egyrészt ugyanis, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az ingatlanra vonatkozó bérleti szerződés keretében az ezen ingatlan címének székhelyként történő használatára vonatkozó jog csupán a főszolgáltatásból eredő kapcsolódó jog. Ugyanez vonatkozik e cím üzleti címként, levelezési vagy igazgatási címként történő használatának jogára is. Másrészt a bérbeadónak az említett ingatlan e sajátos célra történő használatához adott hozzájárulását kifejező kikötés bérleti szerződésbe foglalása magyarázható az ilyen megállapodás igazolására vonatkozó, törvényben előírt kötelezettséggel, mint a jelen ügyben is.

44

Ami a 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontja c) alpontjának a szövegkörnyezetét illeti, amint arra a jelen ítélet 34. pontja rámutat, ezen irányelvet a 2. cikke (1) bekezdése 3. pontjának c) alpontja értelmében többek között a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatókra mint kötelezett szolgáltatókra kell alkalmazni.

45

Amint az a 2015/849 irányelv 2. cikke (1) bekezdése 3. pontja b) alpontjának i. alpontjából és d) alpontjából következik, a kötelezett szolgáltatók körébe tartoznak a közjegyzők és a jogi hivatások más független képviselői is, amennyiben ügyfelük javára ingatlanügyletben eljárnak, vagy ügyfelük javára ingatlan vagy üzleti részesedés adásvételére vonatkozó ügyletek tervezésében vagy végrehajtásában vesznek részt, továbbá az ingatlanügynökök, ideértve az ingatlanok bérbeadásában közvetítőként eljáró ügynököket is.

46

Márpedig a 2015/849 irányelv a „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatói” minőséget a kötelezett szolgáltatók ez utóbbi típusaitól eltérően nem köti ingatlanügyletekhez. Ezenkívül az uniós jogalkotó tartózkodott attól, hogy az ingatlanok bérbeadóit általános jelleggel vagy akár bizonyos feltételek mellett az ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt kötelezett szolgáltatók között sorolja fel.

47

Egyébként a „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” által nyújtott, ezen irányelv 3. cikke 7. pontjának a)–e) alpontjában felsorolt egyéb szolgáltatások sem kapcsolódnak ingatlanügyletekhez.

48

Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a 2015/849 irányelv csak minimális harmonizációt valósít meg, mivel 5. cikke felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy az uniós jog keretein belül szigorúbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak hatályban, amennyiben e rendelkezések célja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem erősítése (2022. november 17‑iRodl & Partner ítélet, C‑562/20, EU:C:2022:883, 46. pont).

49

Továbbá a 2015/849 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok a kockázatalapú megközelítéssel összhangban kötelesek biztosítani, hogy ezen irányelv hatálya részben vagy egészben kiterjedjen az irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében említett kötelezett szolgáltatóktól eltérő, olyan tevékenységeket folytató szakmákra és vállalkozáskategóriákra, amelyeknél különösen valószínű, hogy azokat pénzmosási célra vagy terrorizmus finanszírozására használják fel. A 2015/849 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése ezzel összefüggésben úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy tagállam ezen irányelv hatályát a 2. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő szakmákra vagy vállalkozáskategóriákra is kiterjeszti, erről a döntéséről tájékoztatja a Bizottságot.

50

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló információkat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a lett jogalkotó nem fogadott el szigorúbb rendelkezéseket a 2015/849 irányelv 5. cikke értelmében az olyan ingatlantulajdonos bérbeadókra vonatkozóan, akiknek a bérbeadott ingatlanát a hozzájárulásukkal a bérlők székhelyként bejegyeztetik, és ott ügyleteket kötnek, és az irányelv hatályát sem terjesztette ki rájuk annak 4. cikke (1) bekezdése alapján. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez valóban így van‑e.

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2015/849 irányelv 3. cikke 7. pontjának c) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az az ingatlantulajdonos bérbeadó, akinek a bérbeadott ingatlanát a hozzájárulásával a bérlő székhelyeként bejegyezteti, és ott ügyleteket köt, önmagában ezért nem tartozik az e rendelkezés szerinti „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” fogalma alá.

52

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem kell megvizsgálni.

53

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A 2018. május 30‑i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. május 20‑i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanács irányelv 3. cikke 7. pontjának c) alpontját

a következőképpen kell értelmezni:

az az ingatlantulajdonos bérbeadó, akinek a bérbeadott ingatlanát a hozzájárulásával a bérlő székhelyeként bejegyezteti, és ott ügyleteket köt, önmagában ezért nem tartozik az e rendelkezés szerinti „bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltató” fogalma alá.