Ideiglenes változat

JEAN RICHARD DE LA TOUR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. május 16.(1)

C‑289/23. sz. [Corván] és C‑305/23. sz. [Bacigán](i)  egyesített ügyek

Agencia Estatal de la Administración Tributaria

kontra

A.

(a Juzgado de lo Mercantil n^o 1 de Alicante [alicante‑i 1. számú kereskedelmi bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

és

S.E.I.

kontra

Agencia Estatal de la Administración Tributaria

(a Juzgado de lo Mercantil n^o 10 de Barcelona [barcelonai 10. számú kereskedelmi bíróság, Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – (EU)2019/1023 irányelv – Szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások – Adósság alóli mentesítés iránti kérelem – Fizetésképtelenné vált természetes személy – Az adósság alóli mentesítés igénybevételének feltételei – Köztartozások – A mentesítés felső határa”

I.      Bevezetés

1.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv(2) 23. cikke (2) és (4) bekezdésének értelmezésére vonatkoznak.

2.        E kérelmeket fizetésképtelenné vált természetes személyek (a továbbiakban: adósok) és az Agencia Estatal de Administración Tributaria (állami adóhatóság, Spanyolország; a továbbiakban: AEAT) között az adósok által az őket érintő fizetésképtelenségi eljárás során benyújtott, adósság alóli mentesítés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő. Az AEAT ugyanis kifogást emelt az adósság alóli mentesítés iránti kérelmekkel szemben az adós rosszhiszeműsége (C‑289/23. sz. ügy) illetve tisztességtelensége (C‑305/23. sz. ügy) miatt, emlékeztetve arra, hogy a köztartozások ki vannak zárva az adósság alóli mentesítésből.

3.        Ez az ügy alkalmat kínál a Bíróságnak arra, hogy tisztázza azt a mozgásteret, amellyel a tagállamok a 2019/1023 irányelv 23. cikke (1), (2) és (4) bekezdésének átültetése tekintetében rendelkeznek, amely rendelkezések előírják, hogy a tagállamoknak olyan rendelkezéseket kell hozniuk, amelyek lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását az adós tisztességtelen magatartása vagy rosszhiszeműsége esetén, vagy amelyek az adós meghatározott magatartása esetén lehetővé teszik az ilyen mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, továbbá amelyek bizonyos adósságkategóriákat kizárhatnak a teljes adósság alóli mentesítésből.

4.        A Bíróság kérésére elemzésemet a C‑289/23. sz. ügyben előterjesztett második kérdés d) pontjára összpontosítom, amely lényegében a tagállamoknak a 2019/1023 irányelv átültetése során fennálló mozgásterére, és különösen arra a lehetőségre vonatkozik, hogy a köztartozásokkal kapcsolatos adósságok alóli mentesítést olyan korlátok közé szorítsák, amelyek nem állnak kapcsolatban a tartozás tényleges összegével.

5.        A jelen indítványban elemzésem végén a kérdést előterjesztő bíróság, a Juzgado de lo Mercantil n° 1 de Alicante (alicante‑i 1. számú kereskedelmi bíróság, Spanyolország) kérdésére azt a választ adom majd, hogy a tagállamok meghatározott adósságkategóriák tekintetében – amennyiben a korlátozás kellően indokolt – előírhatják az adósság alóli mentesítés korlátozását olyan felső határ formájában, amely felett a mentesítésre nem kerülhet sor.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        A 2019/1023 irányelv „Eltérések” című 23. cikke a következőképpen szól:

„(1)      A 20–22. cikktől eltérve a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az ilyen adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, amennyiben a fizetésképtelen vállalkozó a nemzeti jog értelmében tisztességtelenül vagy rosszhiszeműen járt el a hitelezőkkel vagy egyéb érdekelt felekkel szemben az eladósodás, a fizetésképtelenségi eljárás vagy az adósság visszafizetése során, a bizonyítási teherre vonatkozó nemzeti szabályok sérelme nélkül.

(2)      A 20–22 cikktől eltérve a tagállamok fenntarthatnak, illetve bevezethetnek olyan rendelkezéseket, amelyek meghatározott körülmények fennállása esetén lehetővé teszik az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadását vagy korlátozását, az adósság alóli mentesítés visszavonását, illetve amelyek meghatározott körülmények fennállása esetén hosszabb teljes adósság alóli mentesítési időszakot vagy hosszabb eltiltási időt írnak elő, feltéve, hogy ezek az eltérések kellően indokoltak, például az alábbi esetekben:

a)      a fizetésképtelen vállalkozó súlyosan megszegte a visszafizetési terv szerinti kötelezettségeit vagy a hitelezők érdekeinek megóvására irányuló bármely egyéb jogi kötelezettséget, beleértve a megtérülésnek a hitelezők számára való maximalizálásra vonatkozó kötelezettséget is;

b)      a fizetésképtelen vállalkozó nem teljesítette az uniós és a nemzeti jog szerinti tájékoztatási, illetve együttműködési kötelezettségeit;

c)      visszaélésszerű adósság alóli mentesítési kérelmek esetén;

d)      a fizetésképtelen vállalkozó további adósság alóli mentesítési kérelmet nyújt be egy azt követő meghatározott időszakon belül, hogy teljes adósság alóli mentesítésben részesült, illetve megtagadták tőle a teljes adósság alóli mentesítést azért, mert súlyosan megszegte tájékoztatási vagy együttműködési kötelezettséget;

e)      az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás költségeinek fedezete nincs biztosítva; vagy

f)      az eltérés az adós jogai és egy vagy több hitelező jogai közötti egyensúly biztosításához szükséges.

[…]

4)      A tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, valamint ezen adósságkategóriák esetében korlátozhatják az adósság alóli mentesítés igénybevételét, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg, feltéve, hogy az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt, mint például az alábbi esetekben:

a)      fedezett adósságok;

b)      a büntetőjogi szankciókból eredő vagy azokkal összefüggésben felmerült adósságok;

c)      a jogellenes károkozásért való felelősségből eredő adósságok;

d)      a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekhez kapcsolódó adósságok;

e)      az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás kezdeményezése, illetve az eljárás megindítása után felmerült adósságok; és

f)      az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettségből eredő adósságok.

[…]”

B.      A spanyol jog

7.        Az alapjogvitákra rationae temporis alkalmazandó jog a 2022. szeptember 5‑i Ley 16/2022 de reforma del texto refundido de la Ley Concursal, aprobado por el Real Decreto Legislativo 1/2020, de 5 de mayo, para la transposición de la [Directiva 2019/1023] (a fizetésképtelenségről szóló törvénynek a [2019/1023 irányelv] átültetése céljából a 2020. május 5‑i 1/2020 királyi törvényerejű rendelet által jóváhagyott átdolgozott szövegének reformjáról szóló 16/2022. sz. törvény)(3) által módosított, 2020. május 5‑i Real Decreto Legislativo 1/2020 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley Concursal (a fizetésképtelenségről szóló törvény átdolgozott szövegét jóváhagyó 1/2020 sz. királyi törvényerejű rendelet) (a továbbiakban: TRLC).(4)

8.        E törvény preambuluma kimondja:

„[…]

Amennyiben a fizetésképtelen adós természetes személy, a fizetésképtelenségi eljárás a jóhiszemű adósok azonosítására és adósságaik alóli részleges mentesítésére irányul, ami második esélyt biztosíthat számukra, és meggátolhatja, hogy a feketegazdaságba vagy a marginalitásba kerüljenek.

[…]

Az új szabályozás egyik legjelentősebb változása az, hogy ahelyett, hogy a mentesítést bizonyos típusú tartozások kiegyenlítéséhez kötnék (ahogyan azt a [TRLC fenti változásokat megelőzően hatályos] 487. cikkének (2) bekezdése előírta), olyan, érdemen alapuló mentesítési rendszert vezetnek be, amelyben minden adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem – valamennyi tartozása – a különleges jellegük miatt kivételesen nem elengedhető tartozások kivételével – tekintetében igénybe veheti a mentesítés lehetőségét, amennyiben eleget tesz az ezen jogintézmény alapjául szolgáló jóhiszeműség feltételének. Fennmarad a spanyol jogalkotó által 2015‑ben már elfogadott azon lehetőség, hogy minden jóhiszemű természetes személy adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem – igénybe veheti a mentesítést.

[…]

Az adós jóhiszeműsége továbbra is a mentesítés sarokköve. A nemzetközi szervezetek ajánlásaival összhangban a jóhiszeműséget a szabályozásban bizonyos kimerítő jelleggel felsorolt objektív magatartásokra (zárt lista) való hivatkozással határozták meg, homályos vagy nem kellően konkrét, illetve olyan viselkedési minták előírása nélkül, amelyek bizonyítása az adós számára lehetetlen […]

[…]

Az adósság alóli mentesítés kiterjed a kollektív eljárás keretében fennálló összes követelésre és a vagyonnal szembeni követelésekre is. A kivételek bizonyos esetekben azon alapulnak, hogy kielégítésük különösen fontos a jogállamiságon alapuló igazságos és szolidáris társadalom szempontjából (például tartási kötelezettségek, közjogi követelésekből eredő tartozások, bűncselekményekből származó kötelezettségek vagy jogellenes károkozásból eredő kötelezettségek). Így a közjogi követelések tekintetében az adósságok alóli mentesítésnek bizonyos korlátjai vannak, és arra csak az első adósság alóli mentesítéskor kerülhet sor, az azt következő esetekben nem […]

[…]”

9.        A TRLC 486. cikke előírja:

„A természetes személy adós – függetlenül attól, hogy vállalkozó‑e, vagy sem –, amennyiben jóhiszemű adós, a jelen törvényben meghatározott határidőben és feltételek szerint kérheti a meg nem fizetett adósságok alóli mentesítést:

1)      az aktív vagyon előzetes értékesítése nélkül fizetési tervnek vetette alá magát az alábbi 3. szakasz 1. alszakaszában említett adósság alóli mentesítés rendszerének megfelelően; vagy

2)      az aktív vagyon értékesítésével, amely esetben az adósság alóli mentesítés az alábbi 3. szakasz 2. alszakaszában előírt rendszer hatálya alá tartozik, ha a fizetésképtelenségi eljárás befejezésének oka az aktív vagyon értékesítésére irányuló szakasz lezáródása, vagy az a körülmény, hogy ezen értékesítés nem elegendő a vagyonnal szembeni követelések kielégítésére.”

10.      A TRLC 489. cikke a következőképpen szól:

„(1)      Az adósság alóli mentesítés kiterjed valamennyi ki nem fizetett tartozásra, a következők kivételével:

[…]

5)      Közjogi követelésekből származó tartozások. Azok a tartozások azonban, amelyek tekintetében a behajtás lebonyolítása az [AEAT] hatáskörébe tartozik, adósonként legfeljebb 10 000 euróig mentesíthetők; az első 5000 euró összegű tartozás esetében a mentesítés a teljes összegre kiterjed, ezen összeg felett pedig a tartozás legfeljebb 50%‑a mentesül. Hasonlóképpen, a társadalombiztosítási tartozások ugyanolyan összegben és ugyanolyan feltételekkel mentesíthetők. A mentesített összeg a fent említett felső határig az e törvény által jogszerűen megállapított elsőbbségi sorrendhez képest fordított sorrendben és az egyes osztályokon belül a tartozás fennállása óta eltelt idő függvényében érvényesítendő.

[…]

3.      A közjogi követelés megfizetése alól az (1) bekezdés 5. pontjának második mondatában meghatározott összeg erejéig mentesítés adható, de csak az első mentesítés esetén, további összegek megfizetése alól nem adható mentesítés az ugyanezen adóst esetlegesen megillető mentesítési eljárások során.”

III. Az alapügyek tényállásai és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A.      A C‑289/23. sz. ügy

11.      2022. július 7‑én A. fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő, és 537 787,69 euró összegű tartozást jelentett be. Mivel 2022. július 26‑án a kérdést előterjesztő bíróság ezen adós fizetésképtelenségét megállapító, és cégvagyon hiányában eljárást megszüntető végzést hozott, az adós 2022. szeptember 28‑án kérte a teljes adósság alóli mentesítést. Ez a bíróság 2022. október 19‑én köztartozások fennállása miatt elfogadhatónak nyilvánította az AEAT adósság alóli mentesítéssel szembeni kifogását.

12.      A kérdést előterjesztő bíróság előtt az AEAT egyrészt arra hivatkozik, hogy az adósság alóli mentesítés megtagadását az indokolta, hogy kevesebb, mint tíz éve egy olyan társasággal szemben született 114 408,09 euró összegű adótartozás és pénzbüntetés megfizetésére irányuló, kiterjesztett kötelezettséget megállapító jogerős határozat, amelynek az adós vezető tisztségviselője volt, és hogy ennek következtében ez az adós nem volt jóhiszemű. Másrészt hozzáteszi, hogy egyes tartozások köztartozások, és így ki vannak zárva az adósság alóli mentesítésből.

13.      E bíróságnak kétségei vannak a 2019/1023 irányelvnek a spanyol jogalkotó általi átültetésével kapcsolatban, először is a „jóhiszeműség” fogalmát illetően, amely az adósság alóli mentesítés igénybevételének feltétele, és amelyet objektív módon határoztak meg (többek között azzal, hogy az adósság alóli mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben nem állapítottak meg vele szemben kiterjesztett kötelezettséget), másodszor pedig a köztartozások kizárását illetően.

14.      Ez utóbbi kérdés vonatkozásában az említett bíróság kifejti, hogy a spanyol jog előírja, hogy azon köztartozások alól, amelyek behajtása az AEAT és a Tesoreria General de la Seguridad Social (általános társadalombiztosítási pénztár, Spanyolország) hatáskörébe tartozik, részleges mentesítés adható. E követelések ugyanis adósonként legfeljebb 10 000 euróig mentesíthetők azzal a pontosítással, hogy az első 5000 euró összegű tartozás esetében a mentesítés a teljes összegre kiterjed, ezen összeg felett pedig a tartozás legfeljebb 50%‑a mentesül, amíg a mentesítés összege el nem éri a 10 000 eurós felső határt. A mentesített összeg a jogszerűen megállapított elsőbbségi sorrendhez képest fordított sorrendben és az egyes osztályokon belül a tartozás fennállása óta eltelt idő függvényében érvényesítendő.

15.      A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra keresi a választ, hogy a törvény által engedélyezett, adósság alóli mentesítés nem aránytalan‑e a tartozások teljes összegéhez képest, ami azzal a kockázattal jár, hogy az adósság alóli mentesítés nem fejt ki tényleges joghatást.

16.      E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil n° 1 de Alicante (alicante‑i 1. sz. kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      a)      Úgy kell‑e értelmezni a [2019/1023] irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza a [TRLC] 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti adósság alóli mentesítés igénybevételét, amennyiben az irányelv átültetését megelőző, a mentesítéshez való jogot elismerő és a jogalkotó által ex novo bevezetett szabályozás nem rendelkezett e korlátozásról? Konkrétan pedig: az irányelv átültetése során a nemzeti jogalkotó előírhat‑e a korábbi szabályozásban előírtakon túlmenően további korlátozásokat a mentesítés igénybevételének lehetősége tekintetében, különösen akkor, ha e korlátozás az [ugyanezen] irányelv 23. cikkének (2) bekezdésében foglalt körülmények egyikének sem felel meg?

b)      Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad az előző kérdésre, úgy kell‑e értelmezni a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetőségét, »[h]a mentesség iránti kérelmet megelőző tíz évben adóügyi, társadalombiztosítási vagy szociális rendelkezések különösen súlyos megsértése miatt jogerős közigazgatási határozattal szankciót szabtak ki, vagy ha ugyanezen határidőn belül kiterjesztett kötelezettséget megállapító jogerős határozatot hoztak [az adóssal szemben], kivéve, ha a mentesítés iránti kérelem benyújtásának napján az adós teljes mértékben eleget tett a kötelezettségének« (a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontja), amennyiben ez a jogcím a hitelezői követelések rangsorára vonatkozó rendszer módosításával járna?

c)      Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad az előző kérdésre, úgy kell‑e értelmezni [a 2019/1023] irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetőségét, »[h]a […] kiterjesztett kötelezettséget megállapító jogerős határozat született, kivéve, ha a mentesítés iránti kérelem benyújtásának napján az adós teljes mértékben eleget tett a kötelezettségének, amennyiben az ilyen körülmény nem alkalmas az adós rosszhiszeműségének megállapítására? E tekintetben van‑e jelentősége annak, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vont személyt nem találták vétkesnek?

d)      Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad az előző kérdésre, úgy kell‑e értelmezni [a 2019/1023] irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely jogsértések vagy a mentesítés iránti kérelmet megelőző 10 éven belül hozott vagy születetett, kiterjesztett kötelezettséget megállapító határozatok miatt kizárja a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti adósság alóli mentesítés igénybevételének lehetőségét, figyelmen kívül hagyva a kötelezettséget keletkeztető esemény időpontját és a kötelezettséget megállapító határozat elfogadásában bekövetkező esetleges késedelmet?

e)      Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad a fenti kérdésekre, úgy kell‑e értelmezni [a 2019/1023] irányelv 23. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti adósság alóli mentesítés igénybevételét, amennyiben a nemzeti jogalkotó e korlátozást nem indokolta megfelelően?

2      a)      Úgy kell‑e értelmezni [a 2019/1023] irányelv 23. cikkének (4) bekezdését, hogy azzal ellentétes a TRLC 487. cikke (1) bekezdésének 2. pontjában foglaltakhoz hasonló olyan szabályozás, amely a mentesítést kizáró, az említett 23. cikk (4) bekezdése szerinti felsorolásban nem szereplő okokat határoz meg? Konkrétan pedig: az okoknak a 23. cikk (4) bekezdésében szereplő felsorolását kimerítő, vagy éppen ellenkezőleg, példálózó felsorolásként kell‑e értelmezni?

b)      Amennyiben példálózó felsorolásról van szó, és a nemzeti jogalkotó [a 2019/1023] irányelvben előírtakon túlmenően további kivételekről is rendelkezhet, ellentétes‑e [ezen] irányelv 23. cikkének (4) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely a közjogi követelések alóli mentesítés tilalmának általános szabályát állapítja meg, a nagyon korlátozott körülmények és nagyon korlátozott összegek esetét kivéve, a konkrét közjogi követelések jellegétől és körülményeitől függetlenül? Jelentőséggel bír‑e a jelen ügyben különösen az, hogy a korábbi szabályozás – a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlatának értelmezése szerint – megenged bizonyos mértékű mentesítést a közjogi követelések alól, és az átültető jogszabály e mentesítés terjedelmének korlátozását szolgálta?

c)      Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad az előző kérdésre, úgy kell‑e tekinteni, hogy [a 2019/1023] irányelv 23. cikkének (4) bekezdésével ellentétes a TRLC 489. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában foglaltakhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely (bizonyos, a következő előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képező kivételekkel) általános kizárási szabályt állapít meg a közjogi követelések alóli mentesítés tekintetében, amennyiben az állami hitelezőket a többi hitelezőhöz képest kedvezőbb bánásmódban részesíti?

d)      Különösen, és az előző kérdéssel kapcsolatban, jelentőséggel bír‑e az, hogy a szabályozás bizonyos mértékű mentesítést biztosít a közjogi követelések alól, de kizárólag bizonyos tartozások tekintetében és pontosan meghatározott korlátok között, amelyek nem bírnak jelentőséggel a tartozás tényleges összege szempontjából?

e)      Végül, úgy kell‑e értelmezni a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését, hogy azzal ellentétes a TRLC 489. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában foglaltakhoz hasonló szabály, amennyiben a mentesítés [kizárását] »az igazságosságon, szolidaritáson és a jogállamiságon alapuló társadalom érdekében történő kielégítés különös jelentősége« indokolja, és a mentesítés általános jelleggel vonatkozik a közjogi követelésre a követelés sajátos jellegére való tekintet nélkül? Van‑e jelentősége e tekintetben különösen annak, hogy az általános igazolás mind az irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében felsorolt adósságokra, mind pedig az e felsorolásban nem szereplő körülményekre vagy tartozásokra is vonatkozik?”

B.      A C‑305/23. sz. ügy (emlékeztetőül)

17.      Egy olyan felszámolási eljárás keretében, amely többek között a lakásának eladásához vezetett, S.E.I. természetes személy adósság alóli mentesítés iránti kérelmet nyújtott be, és javaslatot tett az általa nem mentesíthetőnek ítélt tartozásai rendezésre. Az AEAT kifogást nyújtott be e kérelemmel szemben azzal az indokkal, hogy a mentesítés iránti kérelmet megelőző tíz évben SE.I.‑vel szemben különösen súlyos adójogi jogsértés miatt jogerős közigazgatási határozat szankciót (504,99 euró összegű bírság) alkalmazott, és a büntetést az adósság alóli mentesítés iránti kérelem időpontjában még nem hajtották végre.

18.      E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil n° 10 de Barcelona (barcelonai 10. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából több olyan kérdést terjeszt a Bíróság elé, amelyek a jelen indítvány szempontjából nem relevánsak.

19.      A Bíróság elnöke 2023. június 21‑i határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑289/23. és a C‑305/23. sz. ügyeket.

20.      S.E.I., a spanyol kormány és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

IV.    Elemzés

21.      A Bíróság kérésére elemzésemet a C‑289/23. sz. ügy második kérdésének d) pontjára összpontosítom, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2019/1023 irányelv átültetése során a tagállamok rendelkezésére álló mozgástér lehetővé teszi‑e, hogy a köztartozásokkal kapcsolatos adósságok alóli mentesítést olyan korlátok közé szorítsák, amelyek nem állnak kapcsolatban a tartozás tényleges összegével.

22.      Ez az ügy a Bíróság által a közelmúltban elbírált azon kérdésen túl, hogy melyek azok az adósságtípusok, amelyekre nem alkalmazható az adósság alóli mentesítés,(5) az e mentesítés kizárásának mennyiségi terjedelmével kapcsolatos problémakört is felveti.

23.      A kérdést előterjesztő bíróság kérdése azt mutatja, hogy e bíróság az 5 000, illetve 10 000 eurós kettős küszöb módszerét vizsgálja, amelyet a spanyol jogalkotó az adó‑ vagy társadalombiztosítási tartozások alóli, a szóban forgó adó‑ vagy társadalombiztosítási tartozás teljes összegének figyelembevétele nélkül történő mentesítés vonatkozásában alkalmaz.

24.      Észrevételeiben a Bizottság egyetért ezzel, jelezve, hogy bár ez a korlátozás megfelelő irányba mutat, nem biztosan elegendő a 2019/1023 irányelv 23. cikke (4) bekezdésének tiszteletben tartásához. Osztja a kérdést előterjesztő bíróság azon érvét, amely szerint az adósság alóli mentesítés kizárásának alkalmazása során az arányosság elvét tiszteletben tartva figyelembe kell venni a tartozás teljes összegét.

25.      Emlékeztetőül, ez az irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a fizetésképtelen vállalkozók legalább egy olyan eljárásban részt vehessenek, amely teljes adósság alóli mentesítéshez vezethet.(6) E cikk nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy biztosítsák a fizetésképtelen vállalkozók számára a teljes adósság alóli mentesítést.

26.      Ezenfelül a 2019/1023 irányelv 23. cikke számos olyan helyzetet sorol fel, amelyek az adósság alóli mentesítés igénybevételének megtagadásához vagy korlátozásához, hosszabb adósság alóli mentesítési időszak vagy hosszabb eltiltási idő előírásához vezetnek az adós tisztességtelen vagy rosszhiszemű magatartása (az (1) bekezdés), egyéb magatartása (a (2) bekezdés), az érintett követelés jellege (a (4) bekezdés) vagy a vállalkozó foglalkozása (az (5) bekezdés) miatt.

27.      Mindazonáltal a Bíróság már megállapította, hogy a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő bizonyos adósságkategóriák felsorolása nem kimerítő jellegű, és a tagállamok kellően indokolt esetekben kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos, az e rendelkezésben felsoroltaktól eltérő adósságkategóriákat is.(7)

28.      Így a tagállamok az e 23. cikk (4) bekezdésében említett hat adósságkategóriát további kategóriákkal egészíthetik ki.

29.      Ugyanez az érvelés vonatkozhat a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (2) bekezdésére is, amely felsorolást tartalmaz hat olyan magatartásról, amelyek többek között hatással lehetnek az adósság alóli mentesítésre. Ezt a listát a tagállamok is kiegészíthetik.

30.      Ennélfogva az adósság alóli mentesítéstől való eltérések száma magas lehet, mivel a tagállamok e területen széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a jogrendszerüket, tekintettel azokra a hatásokra, amelyekkel e jogszabályok járhatnak.

31.      A Bíróság pontosította, hogy az uniós jogalkotó a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében a tagállamok számára ily módon biztosított lehetőség gyakorlását kifejezetten ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ilyen kizárások „kellően indokoltak” legyenek. Hozzátette, hogy amikor a nemzeti jogalkotó ilyen eltéréseket fogad el, ezen eltérések indokainak a nemzeti jogból vagy az ezen eltéréseket eredményező eljárásból kell eredniük, és ezen indokoknak jogos közérdeket kell követniük.(8)

32.      Következésképpen az adósságkategóriák hozzáadásával kapcsolatban a tagállamokat megillető széles mérlegelési mozgásteret e két követelmény, azaz a nemzeti jog szerinti indokoltság megléte és a jogos közérdek követése határolja körül.

33.      Ezenkívül a 2019/1023 irányelv 23. cikke (4) bekezdésének szövege kimondja, hogy e konkrét adósságosztályok esetében a tagállamok rendelkezhetnek az adósság alóli mentesítés kizárásáról, a mentesítés lehetőségének korlátozásáról vagy akár hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg, feltéve, hogy az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt.

34.      Így az uniós jogalkotó amellett, hogy lehetővé teszi az adósság alóli mentesítés teljes kizárását, eltekint a részleges mentesítés esetén a mentesítés lehetőségének korlátozására vonatkozó konkrét szabályok (felső határ, arány, küszöbértékek és arányváltozások) megemlítésétől, ami újra megerősíti a tagállamok számára biztosított széles mérlegelési mozgásteret és az e területen való harmonizáció hiányát.

35.      Mindenesetre ellentmondásos lenne a kizárás esetéhez képest szigorúbban korlátozni a tagállamoknak a korlátozások tekintetében fennálló mérlegelési mozgásterét.

36.      Következésképpen, ha az adósság alóli mentesítésnek a tartozások teljes összegével arányos korlátozása elképzelhető, semmi nem akadályozza az adósság alóli mentesítés felső határának alkalmazását, feltéve, hogy mindkét módszer kellően indokolt. A maximált adósság alóli mentesítés ösztönző hatással lehet arra, hogy a vállalkozó gyorsabban reagáljon egy növekvő összegű tartozás vonatkozásában. E vállalkozó tudja, hogy e küszöbérték felett, amennyiben nem reagál, a mentesítésre nem kerül sor.

37.      Az arányra való egyetlen hivatkozás a 2019/1023 irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében található, amely arról az esetről szól, amikor az adósság alóli mentesítés feltétele a tartozás vállalkozó általi részleges visszafizetése. Ebben az esetben a visszafizetési kötelezettséget a vállalkozó egyedi helyzete alapján, és különösen annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy arányos legyen a vállalkozó adósság alóli mentesítési időszak alatt rendelkezésére álló jövedelmével és vagyontárgyaival, és ennek során figyelembe kell venni a hitelezők méltányos érdekeit.

38.      Nem gondolom, hogy ez az adós általi részleges visszafizetésre, valamint a rendelkezésre álló jövedelme és vagyona közötti arányra vonatkozó, igen pontosan meghatározott helyzetre való hivatkozás elegendő lenne ahhoz, hogy kötelezettséget teremtsen a tagállamok számára arra az esetre, amikor korlátozni kívánják az adósság alóli mentesítést.

39.      A 2019/1023 irányelv átültetése során alkalmazandó arányosság elve nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy például a maximált adósság alóli mentesítés helyett a kötelezettségekkel arányos adósság alóli mentesítést alkalmazzák. Ezzel szemben ez az elv arra kötelezi ezen államokat, hogy az ezen irányelv által elérni kívánt eredmény érdekében arányos eszközökhöz folyamodjanak, azaz olyan eljárást alkalmazzanak, amely teljes egészében mentesítheti a fizetésképtelen vállalkozót az adóssága alól. Emlékeztetve arra, hogy maga az említett irányelv nem hagyja figyelmen kívül az adós jogai és egy vagy több hitelező jogai közötti egyensúlyt,(9) az egyes tagállamok feladata tehát, hogy a fizetésképtelenségre, a biztosítékokra vonatkozó jogra, a házassági vagyonjogra és az adójogukra tekintettel mérlegeljék, hogy ez az eljárás hogyan illeszkedhet egy átfogó rendszerbe.

40.      Mindazonáltal – mivel a 2019/1023 irányelv nem harmonizálja az alkalmazási körébe tartozó fizetésképtelenségi eljárásokban a követelések benyújtása tekintetében kitűzött határidőket – az egyes tagállamok feladata e határidők megállapítása, feltéve azonban, hogy a vonatkozó szabályok nem kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).(10)

41.      Számomra úgy tűnik, hogy ez az irányelv minimum harmonizációt megvalósító irányelv, amelynek célja, hogy minden tagállamban olyan teljes vagy részleges adósság alóli mentesítésre irányuló eljárást vezessen be, amelynek a mentesítéssel kapcsolatos korlátozásokra vonatkozó részletszabályai nagyrészt a tagállamok mérlegelési körébe tartoznak, azzal a feltétellel, hogy e korlátozások a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett kellően indokoltak, és a nemzeti jogból vagy az ahhoz vezető eljárásból erednek.

42.      Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a C‑289/23. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés d) pontjára azt a választ adja, hogy a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy lehetséges az adósság alóli mentesítésnek egy olyan felső határ megállapításával történő korlátozása, amely felett mentesítésre nem kerülhet sor, feltéve, hogy e korlátozást a nemzeti jog vagy az e korlátozáshoz vezető eljárás kellően igazolja.

V.      Végkövetkeztetés

43.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Juzgado de lo Mercantil n° 1 de Alicante (alicante‑i 1. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) által a C‑289/23. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés d) pontjára a következő választ adja:

A megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv 23. cikkének (4) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

lehetséges az adósság alóli mentesítésnek egy olyan felső határ megállapításával történő korlátozása, amely felett mentesítésre nem kerülhet sor, feltéve, hogy e korlátozást a nemzeti jog vagy az e korlátozáshoz vezető eljárás kellően igazolja.

1      Eredeti nyelv: francia.

i      A jelen ügyek neve fiktív. Azok nem egyeznek az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

2      HL 2019. L 172., 18. o.

3      A BOE 2022. szeptember 6‑i 214. száma, 123682. o.

4      A BOE 2020. május 7‑i 127. száma, 31518. o.

5      Lásd: 2024. április 11‑i Agencia Estatal de la Administración Tributaria (A köztartozások kizárása az adósság alóli mentesítésből) ítélet (C‑687/22, EU:C:2024:287).

6      Lásd: az említett irányelv 20. cikke (1) bekezdésének első albekezdése.

7      Lásd: 2024. április 11‑i Agencia Estatal de la Administración Tributaria (A köztartozások kizárása az adósság alóli mentesítésből) ítélet (C‑687/22, EU:C:2024:287, 39. pont).

8      Lásd: 2024. április 11‑i Agencia Estatal de la Administración Tributaria (A köztartozások kizárása az adósság alóli mentesítésből) ítélet (C‑687/22, EU:C:2024:287. 42. pont).

9      Lásd: ezen irányelv 23. cikke (2) bekezdésének f) pontja.

10      Lásd: 2021. november 25‑i ALPINE BAU ítélet (C‑25/20, EU:C:2021:963, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).