1.

Mi történik akkor, ha valamely uniós ügynökség egy magánfélre díjakat kivető határozatot hoz, és e fél megtagadja a fizetést? Érvényesítheti‑e az uniós ügynökség az említett határozaton alapuló vagyoni követelését bírósági úton, és ha igen, hogyan?

2.

Lényegében ezek a problémakörök merülnek fel a jelen ügyekben két német bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések keretében.

3.

A jelen ügyek két különböző német közigazgatási bíróság előtt folyamatban lévő jogvitákból erednek, amelyekben az Európai Vegyianyag‑ügynökség (a továbbiakban: ECHA) két különböző társasággal szemben igyekszik érvényesíteni vagyoni követeléseit.

4.

Az ECHA az Európai Uniónak az uniós politikák végrehajtásában részt vevő több mint 30 decentralizált ügynökségének egyike. Az ECHA‑t a vegyi anyagokat az Európai Unióban átfogóan szabályozó REACH‑rendelet ( 2 ) hozta létre. Az ECHA egy, az említett rendelet egyes közigazgatási, technikai és tudományos szempontjainak hatékony kezeléséért felelős független szerv. ( 3 )

5.

A REACH‑rendelet rendelkezései alapján a gyártóknak és az importőröknek kérelmet kell benyújtaniuk az ECHA‑hoz a vegyi anyagok regisztrálása iránt. Ennek során be kell fizetniük a REACH‑rendeletet végrehajtó 340/2008 bizottsági rendeletben ( 4 ) meghatározott kötelező díjakat.

6.

E szabályozás szerint a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv‑k) kedvezményes díjra jogosultak, és az ECHA ellenőrzi a kkv‑jogállást annak megállapítása érdekében, hogy fennállnak‑e az e jogálláson alapuló díjkedvezményre való jogosultság feltételei.

7.

Ha valamely személy tévesen érvényesített a kkv‑kat megillető díjkedvezményre való jogosultságot, az ECHA határozatot hoz arról, hogy az adott személy nem jogosult ilyen kedvezményre, és egy igazgatási díjjal együtt felszámítja e személynek a teljes díjat.

8.

Az ECHA‑t a fennmaradó igazgatási és egyéb díjak beszedésére feljogosító releváns rendelkezés a 340/2008 rendelet 13. cikkének (4) bekezdése, ( 5 ) amelynek vonatkozó része a következőket írja elő:

„Amennyiben a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely állítása szerint kedvezményes díjra vagy díjmentességre jogosult, nem tudja bizonyítani e jogosultságát, az Ügynökség kiveti a teljes díjat, továbbá az igazgatási díjat is.

Amennyiben a természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely állítása szerint kedvezményes díjra jogosult, már befizette ezt a kedvezményes díjat, de nem tudja bizonyítani e jogosultságát, az Ügynökség kiveti a teljes díj fennmaradó részét, továbbá az igazgatási díjat.”

9.

Az ECHA ilyen igazgatási díj befizetésére felszólító határozata kötelező a címzettre nézve, aki megsemmisítés iránti keresettel támadhatja meg azt az uniós bíróságok előtt. ( 6 ) Ha a keresetet nem indítják meg kellő időben, a határozat jogerőre emelkedik, és a fizetési kötelezettség érvényessége már nem vitatható.

10.

Ha a regisztrálással kapcsolatos díjakat nem fizetik be, az ECHA elutasítja a regisztrálási kérelmet. ( 7 )

11.

Az uniós jogi szabályozás azonban nem rendelkezik az igazgatási díj be nem fizetésének következményeiről.

12.

Az ECHA-t az Unió általános költségvetéséből történő finanszírozása mellett részben ilyen díjakból is finanszírozzák. ( 8 )

13.

Sem a REACH‑rendelet, sem a 340/2008 rendelet nem tartalmaz az ECHA határozatának olyan körülmények között történő végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket, amikor a magánfél nem támadja meg a határozatot az uniós bíróságok előtt, és az igazgatási díjat sem fizeti be. Ilyen helyzetekben tehát az ECHA a nemzeti bíróságok előtt próbálja meg érvényesíteni az igazgatási díjat kivető jogerős határozaton alapuló vagyoni követelését.

14.

Pontosan ez történt a jelen esetekben. Az alábbi szakaszokban röviden ismertetem a két ügy alapjául szolgáló tényállásokat.

15.

A Hallertauer Hopfenveredelungsges. m.b.H. (a továbbiakban: Hallertauer) német társaság. E társaság 2010‑ben kérelmet nyújtott be egy vegyi anyag regisztrálása iránt az ECHA‑hoz, és mikrovállalkozásként díjkedvezményre való jogosultságot érvényesített.

16.

2013‑ban az ECHA ellenőrizte a Hallertauer kkv‑jogállását, és e társaságtól igazoló dokumentumok benyújtását kérte. ( 9 ) A Hallertauer nem tett eleget e kérésnek. A Hallertauer mindazonáltal ezt követően nyilatkozatot küldött az ECHA‑nak arról, hogy tévesen állította, hogy mikroméretű, és valójában a nagy méretkategóriába tartozik.

17.

A 2013-as év során a későbbiekben az ECHA határozatot hozott a Hallertauerrel kapcsolatos kkv‑ellenőrzésről. ( 10 ) Az ECHA e határozatban megállapította, hogy az említett társaság nem jogosult a kkv‑kat megillető díjkedvezményre, és annak így be kell fizetnie a rendes regisztrálási díj fennmaradó részét, valamint 9950 euró összegű igazgatási díjat. Az említett határozat a megsemmisítés iránti keresettel az uniós bíróságok előtt való megtámadásához való jogra vonatkozó tájékoztatást is tartalmazott.

18.

A Hallertauer nem fizette be az igazgatási díjat, és keresetet sem indított az említett határozattal szemben az uniós bíróságok előtt. Az ECHA határozata így jogerőre emelkedett a fizetési kötelezettség tekintetében.

19.

2019‑ben az ECHA keresetet indított a Bayerisches Verwaltungsgericht Regensburg (regensburgi bajor közigazgatási bíróság, Németország) – a kérdést előterjesztő bíróság – előtt a Hallertauernek az igazgatási díj befizetésére kötelezése iránt.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság meg kívánja tudni, hogy az ilyen kereset az uniós bíróságok hatáskörébe tartozik‑e a REACH‑rendelet 94. cikkének (1) bekezdése alapján. Ezen bíróság másodlagosan azt is meg kívánja tudni, hogy az ECHA határozata az EUMSZ 299. cikk hatálya alá tartozik‑e. Amennyiben igen, úgy a kérdést előterjesztő bíróság meg kívánja tudni, hogy tágan kell‑e értelmezni az e rendelkezésben szereplő, a polgári eljárási szabályokra való hivatkozást oly módon, hogy az nemcsak a végrehajtás lefolytatására irányuló eljárásra, hanem a hatáskörrel rendelkező végrehajtási szervre vonatkozó szabályokra is vonatkozik.

21.

Ilyen körülmények között a Bayerisches Verwaltungsgericht Regensburg (regensburgi bajor közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggesztetti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

22.

A B. GmbH (a továbbiakban: B) német társaság. 2010‑ben kérelmet nyújtott be egy vegyi anyag regisztrálása iránt az ECHA‑hoz, és középvállalkozásként díjkedvezményre való jogosultságot érvényesített.

23.

2013‑ban az ECHA ellenőrizte a B kkv‑jogállását, és e társaságtól igazoló dokumentumok benyújtását kérte. ( 11 ) A B e kérésre válaszul dokumentumokat nyújtott be.

24.

2014‑ben az ECHA további dokumentumokat kért a B‑től. Az ECHA azonban nem kapott választ e kérésre.

25.

2016‑ban az ECHA határozatot hozott a B‑vel kapcsolatos, kkv‑ellenőrzésről. ( 12 ) Az ECHA e határozatban megállapította, hogy az említett társaság nem jogosult a kkv‑kat megillető díjkedvezményre, és hogy a társaságnak be kell fizetnie a rendes regisztrálási díj fennmaradó részét, valamint 17437 euró összegű igazgatási díjat. Az említett határozat az uniós bíróságok előtti jogorvoslathoz való jogra vonatkozó tájékoztatást is tartalmazott.

26.

A B nem fizette be az igazgatási díjat, és keresetet sem indított az említett határozattal szemben az uniós bíróságok előtt. Az ECHA határozata így jogerőre emelkedett a fizetési kötelezettség tekintetében.

27.

2019‑ben az ECHA keresetet indított a Verwaltungsgericht Halle (hallei közigazgatási bíróság, Németország) előtt, és azt kérte, hogy e bíróság kötelezze a B‑t az igazgatási díj összegének megfizetésére. E bíróság a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azzal az indokkal, hogy nem áll nyitva a közigazgatási bírósági út.

28.

Az ECHA fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben az Oberverwaltungsgericht des Landes Sachsen‑Anhalthoz (Szász‑Anhalt tartomány közigazgatási felsőbírósága, Németország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság – az elsőfokú bírósággal ellentétben – úgy véli, hogy az ECHA érvényesítheti követelését a közigazgatási bíróságok előtt, mert alighanem közjogi jogvitáról van szó. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal meg kívánja tudni, hogy az ECHA határozata az EUMSZ 299. cikk hatálya alá tartozik‑e. A kérdést előterjesztő bíróság azt is meg kívánja tudni, hogy a 340/2008 rendelet 13. cikke (4) bekezdésének a rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben értelmezett harmadik albekezdése kimerítő jelleggel szabályozza‑e a díjak meg nem fizetésének következményeit, és ezért úgy tekinthető‑e, hogy az kizárja, hogy az ECHA keresetet indítson egy bíróság előtt az igazgatási díj befizetésére kötelezés iránt.

30.

Ilyen körülmények között az Oberverwaltungsgericht des Landes Sachsen‑Anhalt (Szász‑Anhalt tartomány közigazgatási felsőbírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszteti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszteti a Bíróság elé:

31.

A Bíróság elnöke 2023. június 28‑i határozatával elrendelte a C‑256/23. és a C‑290/23. sz. ügyek egyesítését az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az eljárást befejező határozat meghozatala céljából.

32.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz az ECHA, a Hallertauer, a görög és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság.

33.

2024. március 20‑án tárgyalást tartottak, amelynek során az ECHA, a görög kormány és a Bizottság szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

34.

A jelen ügyekben a két kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ECHA vagyoni követeléseinek érvényesítése a hatáskörükbe tartozik‑e. Ezért több kérdést terjesztettek a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából.

35.

A Bíróság kérésének megfelelően indítványom csak az EUMSZ 299. cikk értelmezésével kapcsolatos kérdéssel (a C‑256/23. sz. ügyben előterjesztett második kérdéssel és a C‑290/23. sz. ügyben előterjesztett első kérdéssel) foglalkozik.

36.

E kérdések lényegében arra vonatkoznak, hogy alkalmazandó‑e az EUMSZ 299. cikk az ECHA‑ra. ( 13 )

37.

Elemzésem a következőképpen épül fel. Először néhány előzetes észrevételt teszek az EUMSZ 299. cikkel kapcsolatban (A. szakasz). Másodszor, ismertetem azokat az okokat, amelyek miatt az EUMSZ 299. cikket úgy kell értelmezni, hogy az csak az abban kifejezetten említett három uniós intézményre vonatkozik (B. szakasz). Harmadszor, az EUMSZ 299. cikk értelmezése céljából megvizsgálom a tágabb másodlagos uniós jogi hátteret (C. szakasz). Végül néhány szót szólok arról, hogy az EUMSZ 299. cikk általam javasolt értelmezése miért nem akadályozza az ECHA vagyoni követeléseinek érvényesítését (D. szakasz).

38.

Az EUMSZ 299. cikk az Európai Unió több mint 70 évvel ezelőtti létrehozása óta a Szerződés rendszerének részét képezi. ( 14 ) Annak ellenére, hogy régóta hatályban van, úgy tűnik, hogy e rendelkezés – ahogyan azt egy jogi szerző megfogalmazta – „árnyékéletet” él. ( 15 ) Az alig jelent meg a Bíróság ítélkezési gyakorlatában, és eddig kevés figyelmet kapott a jogi szakirodalomban.

39.

Az EUMSZ 299. cikk teljes szövege a következő:

„A Tanács, a Bizottság vagy az Európai Központi Bank által elfogadott azon jogi aktusok, amelyek – az államokat kivéve – a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rónak, végrehajthatók.

A végrehajtásra annak az államnak a hatályos polgári eljárási szabályai vonatkoznak, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a nemzeti hatóság látja el – az okirat valódiságának vizsgálatán kívül minden más ellenőrzést mellőzve –, amelyet az egyes tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről a Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát tájékoztatják.

Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes hatóságtól kérheti a végrehajtást.

A végrehajtást csak az Európai Unió Bíróságának határozata alapján lehet felfüggeszteni. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a nemzeti igazságszolgáltatási szervek rendelkeznek hatáskörrel.”

40.

Bár az angol nyelvi változat alapján felmerülhetnek bizonyos kétségek, ( 16 ) véleményem szerint az EUMSZ 299. cikk nem érvényesíthetővé teszi a hatálya alá tartozó vagyoni követeléseket, hanem e rendelkezés inkább az ilyen követelések érvényesítésének módjára vonatkozik. ( 17 )

41.

Ez az értelmezés jóval egyértelműbbé válik, ha az EUMSZ 299. cikk egyes más nyelvi változatait is figyelembe vesszük. Így például a francia nyelvi változat a „titre exécutoire” kifejezést, a holland nyelvi változat pedig az „executoriale titel” kifejezést használja. ( 18 ) E nyelvi változatok közvetlen érvényesíthetőségre utalnak abban az értelemben, hogy minden további követelmény nélkül végrehajthatóságot tulajdonítanak az ilyen követeléseknek.

42.

E tekintetben az EUMSZ 299. cikk csupán megkönnyíti és célravezetőbbé teszi a hatálya alá tartozó jogi aktusok végrehajtását azáltal, hogy azonnal végrehajthatóvá teszi azokat anélkül, hogy a tagállamokban további elismerésre lenne szükség. ( 19 )

43.

Hasonlóképpen, az ADR Center kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában ( 20 ) Kokott főtanácsnok kifejtette, hogy „[e] rendelkezés értelme és célja […] kizárólag abban rejlik, hogy azonnal végrehajthatóvá tegye az uniós intézmények által az EUMSZ 288. cikk alapján elfogadott és a jogalanyokra vagyoni kötelezettséget rovó jogi aktusokat. Az EUMSZ 299. cikk tehát csupán a végrehajtást könnyíti meg, ami az uniós intézmények feladatai hatékony végrehajtásának követelményére és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére tekintettel mindenképpen indokolt”.

44.

Ebből következik, hogy az EUMSZ 299. cikket úgy kell értelmezni, hogy az olyan különleges eljárást hoz létre, amelynek célja a magánfelekre vagyoni kötelezettségeket rovó uniós jogi aktusok gyorsabb és hatékonyabb végrehajtásának lehetővé tétele. ( 21 )

45.

Ez mindazonáltal nem ad magyarázatot arra, hogy miért csak három uniós intézményt (az Európai Unió Tanácsát, a Bizottságot és az EKB‑t) említ az EUMSZ 299. cikk. Úgy vélem azonban, hogy több ok is amellett szól, hogy e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az ennek a három intézménynek a vagyoni követeléseire korlátozódik.

46.

A Lisszaboni Szerződést megelőzően a jelenlegi EUMSZ 299. cikknek megfelelő rendelkezés a Tanács és a Bizottság határozataira hivatkozott. ( 22 )

47.

A Lisszaboni Szerződést követően az EUMSZ 299. cikk a Tanács, a Bizottság és az EKB ( 23 ) jogi aktusait említi, de e rendelkezés többi része változatlan maradt.

48.

Az EUMSZ 299. cikk szövege meglehetősen egyértelmű, és az EUM‑Szerződés módosításainak története nem utal arra, hogy e rendelkezést tágabban kellene értelmezni.

49.

Amint arra a Bizottság utalt, a Szerződések megalkotói a Lisszaboni Szerződéssel összefüggésben módosíthatták volna az EUMSZ 299. cikket, hogy az más uniós intézményekre, szervekre és hivatalokra is vonatkozzon. Ehelyett az említett szerződés csak annyiban módosította e rendelkezést, hogy kiegészítette azt az EKB‑ra való hivatkozással.

50.

Egyetlen másik uniós intézményre, így az Európai Parlamentre való hivatkozás sem került be a rendelkezésbe, és az uniós szervekre és hivatalokra sem történt hivatkozás. A Lisszaboni Szerződés ugyanakkor úgy módosította a Szerződés más rendelkezéseit, hogy azokat kiegészítette az uniós szervekre és hivatalokra való ilyen hivatkozással. ( 24 )

51.

Ennek oka nem lehet az, hogy a Szerződések megalkotói úgy vélték, hogy más uniós intézmények, szervek és hivatalok nem rendelkezhetnek vagyoni követelésekkel magánfelekkel szemben. Egyértelmű például, hogy a Parlament vagyoni követelésekkel rendelkezhet (volt) tagjaival vagy alkalmazottaival szemben. A Parlamentet mindazonáltal nem említi az EUMSZ 299. cikk. A Törvényszék ennek megfelelően több ügyben is úgy ítélte meg, hogy a Parlament nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. ( 25 )

52.

A Bizottság azt állította, hogy a Szerződések megalkotói az EUMSZ 299. cikkel az uniós bíróságok EUMSZ 280. cikk szerinti ítéletei mellett a végrehajtási hatáskörökkel vagy a vagyoni kötelezettségek jogalanyokra rovásával jellemzően összefüggő hatáskörökkel rendelkező uniós intézmények jogi aktusaira kívánták korlátozni az azonnali végrehajthatóságot.

53.

Manapság azonban – amint azt a jelen ügyek is mutatják – számos uniós szerv és hivatal rendelkezik végrehajtási hatáskörökkel, és róhat vagyoni kötelezettségeket jogalanyokra. Ezért a Bizottság végrehajtási hatáskörökön alapuló magyarázata nem tűnik annyira hasznosnak.

54.

A Bizottság emellett utalt arra, hogy az uniós intézmények jogi aktusainak a valamely tagállam területén fennálló azonnali végrehajthatósága a közhatalom gyakorlásába való beavatkozásnak minősül. Ez az érvelés valóban magyarázatot adhat az azon szervezetek számának korlátozására irányuló szándékra, amelyek ilyen hatásköröket gyakorolhatnak. Ez azonban még mindig nem ad magyarázatot az EUMSZ 299. cikkben kifejezetten említett három intézmény kiválasztására, különösen a Tanácsot illetően, amely ritkán gyakorol végrehajtási hatásköröket, vagy ró vagyoni kötelezettségeket jogalanyokra. ( 26 )

55.

Az ECHA, a Hallertauer, a lengyel kormány és a Bizottság védelmébe vette azt az álláspontot, hogy az EUMSZ 299. cikk kizárólag az abban kifejezetten említett három intézményre vonatkozik. Csak a görög kormány érvelt úgy, hogy az EUMSZ 299. cikk lehet úgy értelmezhető, hogy az az ECHA‑ra is alkalmazandó.

56.

E tekintetben a görög kormány előadta, hogy az EUMSZ 299. cikk három feltétel teljesülése esetén terjeszthető ki más uniós intézmények, szervek és hivatalok jogi aktusaira: először is, a szervezet végrehajtási feladatokat lát el, és közérdekű célokat szolgáló közigazgatási aktusokat fogad el; másodszor, a vagyoni követeléseknek hozzá kell járulniuk e végrehajtási feladatokhoz; és harmadszor, az érintett természetes és jogi személyeknek jogvédelmet kell élvezniük. E tagállam véleménye szerint ez az álláspont összhangban áll a Bíróságnak a Meroni ítélkezési gyakorlatot ( 27 ) értelmező „Short ügyletek” ítéletével, ( 28 ) és azt még inkább megerősíti az uniós szervek és hivatalok számának a Lisszaboni Szerződést követő megnövekedése, az általuk követett közérdekű célok, valamint az EUMSZ 299. cikkhez hasonló rendelkezéseknek a másodlagos uniós jogban való megjelenése, amint azt az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalára (a továbbiakban: EUIPO) és az Egységes Szanálási Testületre (a továbbiakban: ESZT) vonatkozó rendelkezések szemléltetik.

57.

Véleményem szerint a Meroni-doktrínára nem lehet hivatkozni az EUMSZ 299. cikk szövegének kiterjesztése céljából. E doktrína kidolgozására a mérlegelési jogkörök európai unióbeli átruházásának korlátaira tekintettel került sor. ( 29 ) A jelen esetben azonban nem áll fenn vita az ECHA vagyoni kötelezettségek magánfelekre rovására vonatkozó hatásköreit illetően. Ehelyett az a kérdés, hogy az ilyen vagyoni követelés, miután az már nem támadható meg érdemben, közvetlenül érvényesíthető lehet‑e valamely tagállamban anélkül, hogy eljárást kellene indítani annak valamely bíróság vagy más hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság általi elismerése iránt.

58.

Röviden, az EUMSZ 299. cikk egyértelmű szövege és története arra utal, hogy az e rendelkezésben szereplő, három intézményre való hivatkozás kimerítő jellegű. ( 30 ) Az ECHA tehát nem hivatkozhat e rendelkezésre vagyoni követeléseinek érvényesítése céljából.

59.

Az általam javasolt értelmezést, amely az EUMSZ 299. cikket az abban kifejezetten említett három intézményre korlátozza, alátámasztja a tágabb jogi háttér, amelyre most térek rá.

60.

A Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 299. cikk korlátozott hatályát mutatja az a körülmény, hogy a 2018/1046 költségvetési rendelet ( 31 ) 100. cikkének (2) bekezdése kivételesen lehetővé teszi, hogy más uniós intézmények, amelyek maguk nem tudnak elfogadni az EUMSZ 299. cikk szerinti végrehajtható határozatot, felkérjék a Bizottságot, hogy bizonyos követelésekre vonatkozóan fogadjon el ilyen határozatot a nevükben. A Bizottság véleménye szerint e rendelkezés felesleges lenne, ha e más intézmények az EUMSZ 299. cikk hatálya alá tartoznának.

61.

E tekintetben hajlok arra, hogy egyetértsek Kokott főtanácsnokkal, aki az ADR Center kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában ( 32 ) megállapította, hogy a 2018/1046 költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése nem egyértelmű. ( 33 ) E rendelkezés első albekezdése szerint „az uniós intézmény” beszedhet valamely összeget magánfelektől az EUMSZ 299. cikk értelmében vett végrehajtható határozat útján, míg a rendelkezés második albekezdése értelmében a „többi uniós intézmény” felkérésére a Bizottság kivételes esetekben a személyzettel vagy egy taggal vagy korábbi taggal szemben fennálló követelésekre vonatkozóan ilyen végrehajtandó határozatot fogadhat el az említett intézmények javára. Az „intézmény” fogalmának az említett rendeletben szereplő tág meghatározása ( 34 ) miatt elkerülhetetlennek tűnik az a kérdés, hogy miért van szükség a második albekezdésre, ha az első albekezdés hatálya mindenképpen kiterjed e „többi intézményre”.

62.

Véleményem szerint észszerűnek tűnik úgy értelmezni a 2018/1046 költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdését, hogy az ilyen „többi uniós intézmény” körébe azok az intézmények tartoznak, amelyeket nem említ az EUMSZ 299. cikk, mivel a másodlagos uniós jog rendelkezéseit az elsődleges uniós jog fényében kell értelmezni, nem pedig fordítva. Úgy tűnik, hogy az intézményi dokumentumok is ezt az értelmezést sugallják. ( 35 )

63.

Ezért egyetértek a Bizottsággal abban, hogy az EUMSZ 299. cikk olyan értelmezése, hogy annak hatálya valamennyi uniós intézményre, szervre és hivatalra kiterjed, azt eredményezné, hogy értelmetlenné válna a „többi uniós intézmény” számára a 2018/1046 költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében biztosított azon lehetőség, hogy a Bizottsággal fogadtassanak el az EUMSZ 299. cikk szerinti végrehajtható határozatot.

64.

Ennek megfelelően a 2018/1046 költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése az EUMSZ 299. cikknek az abban kifejezetten említett három intézményre korlátozódó értelmezése mellett szól.

65.

Ugyanez mondható el az ECHA‑tól eltérő uniós szervekre és hivatalokra vonatkozó másodlagos uniós jogi aktusokról is.

66.

Úgy tűnik különösen, hogy az egyes uniós szervek és hivatalok által kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok megfizetésének kikényszerítése tekintetében ( 36 ) a vonatkozó uniós jogi aktusok néha az EUMSZ 299. cikkhez hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.

67.

Az ESZT tekintetében például a 806/2014 rendelet ( 37 ) 41. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 38. és a 39. cikk alapján kiszabott pénzbírságok és kényszerítő bírságok végrehajtathatók.

A végrehajtásra annak a részt vevő tagállamnak a hatályos eljárási szabályai az irányadók, amelynek területén a végrehajtásra sor kerül. A határozatot végrehajtási záradékkal az a hatóság látja el – a határozat hitelességének ellenőrzésén kívül minden más alakiságot mellőzve –, amelyet az egyes részt vevő tagállamok kormányai erre a célra kijelölnek, és amelyről a Testületet és a Bíróságot tájékoztatják.

Ha ezeknek az alaki követelményeknek az érintett fél kérelmére eleget tettek, a fél a nemzeti jognak megfelelően közvetlenül az illetékes szervtől kérheti a végrehajtást.

A végrehajtást csak a Bíróság határozata függesztheti fel. A végrehajtási eljárás szabálytalanságára vonatkozó panaszok tekintetében azonban a részt vevő tagállamok igazságszolgáltatási szervei rendelkeznek hatáskörrel.” ( 38 )

68.

Az a tény, hogy az uniós jogalkotó az EUMSZ 299. cikk mintájára megalkotott ilyen rendelkezéseket fogad el egyes uniós szervek és hivatalok vonatkozásában, arra utal, hogy e szerveknek és hivataloknak a magánfelekre vagyoni kötelezettségeket rovó jogi aktusai nem tartoznak az EUMSZ 299. cikk hatálya alá, mivel ha így lenne, akkor nem lenne szükség ilyen rendelkezéseknek az uniós jogi aktusokban való megismétlésére.

69.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az egyes uniós szerveknek és hivataloknak fizetendő díjak megfizetésének kikényszerítése tekintetében az uniós jogi aktusok általában nem tartalmaznak az EUMSZ 299. cikk mintájára megalkotott rendelkezéseket. Ehelyett úgy tűnik, hogy a vonatkozó rendelkezések a díjak megfizetéséhez szükséges jogi lépések megtételére és annak az uniós szerv vagy hivatal számára történő lehetővé tételére irányulnak, hogy a fizetés előmozdítása érdekében beszüntessen bizonyos tevékenységeket.

70.

Az Európai Gyógyszerügynökség tekintetében például a 297/95 rendelet ( 39 ) 10. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: „Amennyiben az e rendeletben szabályozott bármely díj kifizetetlen marad az esedékessége napján, az ügynökséget perindítási jogkörrel felhatalmazó 726/2004/EK rendelet 71. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, az ügyvezető igazgató a kért szolgáltatások nyújtásának megtagadásáról vagy a folyamatban levő valamennyi szolgáltatás és eljárás felfüggesztéséről határozhat a díj megfizetéséig […].” ( 40 )

71.

Mi a magyarázata ennek az egyrészt a pénzbírságok és kényszerítő bírságok, másrészt a díjak megfizetése kikényszerítésének kezelésében tetten érhető eltérésnek? Lehet, hogy az, hogy a pénzbírságok és kényszerítő bírságok jellemzően az Unió általános költségvetését illetik, ( 41 ) és így az EUMSZ 299. cikket megismétlő rendelkezések az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló eszközöknek tekinthetők, a díjak pedig közvetlenül az érintett uniós szervekhez és hivatalokhoz folynak be.

72.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy ez az uniós jogi aktusokban alkalmazott megközelítés még inkább megerősíti az EUMSZ 299. cikknek az abban kifejezetten említett három intézményre korlátozódó értelmezését.

73.

Az a tény, hogy az ECHA vagyoni követelései nem tartoznak az EUMSZ 299. cikk hatálya alá, nem jelenti azt, hogy azok nem érvényesíthetők. Az érvényesítésnek inkább a tagállamok jogrendszereiben biztosított szokásos eljárásokon kell alapulnia.

74.

A REACH‑rendelet alapján az ECHA jogi személyiséggel és a tagállamokban a legteljesebb jogképességgel rendelkezik. ( 42 )

75.

Ha az uniós jog nem rendelkezik a megfelelő eljárásokról, ahogyan az ECHA vagyoni követeléseinek érvényesítése tekintetében sem, akkor a tagállamok feladata, hogy ezt megtegyék.

76.

A megfelelő követelésérvényesítési eljárások biztosítása terén a tagállamok eljárási autonómiát élveznek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett. ( 43 ) Az egyenértékűség elve alapján főszabály szerint lehetővé kell tenniük az ECHA számára, hogy vagyoni követeléseit ugyanúgy érvényesítse, mint ahogyan a hasonló követeléseket érvényesítenék a nemzeti jogban, és az ilyen követeléseket nem kezelhetik kedvezőtlenebbül a hasonló jellegű belföldi követelésekhez képest. Ezenfelül a tényleges érvényesülés elvének megfelelően nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ECHA számára vagyoni követeléseinek érvényesítését.

77.

Ezért a kérdést előterjesztő bíróságok feladata megállapítani, hogy a nemzeti jog alapján mi lenne az egyenértékű helyzet, és ennek alapján dönteni arról, hogy e bíróságok vagy más típusú bíróságok rendelkeznek‑e hatáskörrel az ECHA vagyoni követelései tekintetében.

78.

Az a tény, hogy az uniós jog értelmében az ECHA nem maradhat végrehajtási lehetőségek nélkül a tagállamokban, további indok arra, hogy az EUMSZ 299. cikk szövegét miért nem kell úgy kiterjeszteni, hogy az az ECHA‑t is magában foglalja. Egyszerűen nem indokolt az ilyen kreatív értelmezés, mert az ECHA jogainak hatékony védelmét már biztosítja az uniós jogrend.

79.

A fenti megfontolásokra figyelemmel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bayerisches Verwaltungsgericht Regensburg (regensburgi bajor közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre és az Oberverwaltungsgericht des Landes Sachsen‑Anhalt (Szász‑Anhalt tartomány közigazgatási felsőbírósága, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ adja:

Az EUMSZ 299. cikket úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank által elfogadott jogi aktusokra alkalmazandó, és nem alkalmazandó az Európai Vegyianyag‑ügynökség által a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Vegyianyag‑ügynökség részére fizetendő díjakról szóló, 2008. április 16-i 340/2008/EK bizottsági rendelet 13. cikkének (4) bekezdése szerinti igazgatási díj kivetése tárgyában elfogadott jogi aktusokra.