Ideiglenes változat

ATHANASIOS RANTOS

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. július 11.(1)

C‑205/23. sz. ügy

Engie România SA

kontra

Autoritatea Naţională de Reglementare în Domeniul Energiei

(a Tribunalul Bucureşti [bukaresti törvényszék, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Energia – 2009/73/EK irányelv – A földgáz belső piaca – 3. cikk – Közszolgáltatási kötelezettségek és fogyasztóvédelem – A lakossági fogyasztókkal szembeni átláthatósági kötelezettség földgázszolgáltató általi megszegése – Ugyanazon jogsértő magatartás miatt kiszabott közigazgatási szankciók halmozódása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 50. cikk – A ne bis in idem elve – 52. cikk (1) bekezdés – A ne bis in idem elvének korlátozásai – Arányosság”

I.      Bevezetés

1.        A Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 50. és 52. cikkének, valamint az arányosság elvének értelmezésére vonatkozik.

2.        E kérelmet az Engie România SA (a továbbiakban: Engie vagy fellebbező) földgázszolgáltató és az Autoritatea Națională de Reglementare în Domeniul Energiei (nemzeti szabályozó hatóság az energiaágazatban, Románia; a továbbiakban: ANRE) közötti, az ez utóbbi által kiállított, az Engie által állítólagosan megvalósított szabálysértések megállapításáról és szankciók kiszabásáról szóló jegyzőkönyv tárgyában folytatott jogvita keretében terjesztették elő.

3.        A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés elemzésére összpontosít, amely a Charta 50. cikkében foglalt ne bis in idem elv alkalmazására vonatkozik, összefüggésben a Charta 52. cikkének (1) bekezdésével, amely korlátozza ezt az elvet. Konkrétabban, a kérdés lényegében az, hogy az említett elv alkalmazásának igazolt korlátozását jelenti‑e, ha azonos tényállás miatt, amelyet mind az energiaágazatot szabályozó hatóság, mind a fogyasztóvédelmi hatóság eltérő rendelkezések alapján külön–külön szankcionál, e hatóságok bírságot szabnak ki egy földgázszolgáltatóval szemben.

4.        A jelen ügy lehetőséget ad a Bíróságnak egyrészt arra, hogy pontosítsa a ne bis in idem elvének figyelembevételére vonatkozó ítélkezési gyakorlatát egy olyan összefüggésben, amelyben egy jogi személlyel szemben két különböző illetékes hatóság párhuzamosan folytat szankciók kiszabására irányuló felügyeleti közigazgatási eljárást, és amelyekben állítólagosan ugyanazon cselekmények miatt külön–külön egyedi szankciókat állapítottak meg, másrészt arra, hogy meghatározza, hogy a jogi aktusok ilyen halmozódása mennyiben felel meg az uniós jogban rögzített arányosság elvének.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

5.        A Charta „A kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma” című 50. cikkében foglalt ne bis in idem elv a következőképpen fogalmaz:

„Senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.”

6.        A Charta „Alkalmazási kör” című 51. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását.”

7.        A Charta „A jogok és elvek hatálya és értelmezése” című 52. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy:

„Az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.”

B.      A román jog

8.        A 2012. július 10‑i Legea nr. 123 energiei electrice și a gazelor naturale (a villamos energiáról és a földgázról szóló 123. sz. törvény, a továbbiakban: 123/2012. sz. törvény)(2) 143. cikke (1) bekezdésének k) pontja értelmében:

„A gázszolgáltató többek között köteles:

[...]

k)      a végső felhasználókat átlátható módon tájékoztatni az alkalmazott árakról/díjszabásról, valamint az általa kínált szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek és e szolgáltatások igénybevételének a feltételeiről.”

9.        E törvény 194. cikkének (24a) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A következő magatartások a földgázágazatban folytatott tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértésének minősülnek: [...] a 143. cikk (1) bekezdése, a 144a. cikk és a 145. cikk (4) bekezdésének g) pontja szerinti kötelezettségek földgázpiaci szereplők általi elmulasztása.”

10.      Az említett törvény 195. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az ilyen szabálysértés 20 000 román lejtől (RON) 400 000 román lej (RON) (hozzávetőleg 4 057–81 147 euró) összegig terjedő bírsággal büntetendő.

III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

11.      Az Autoritatea Națională pentru Protecția Consumatorilor (nemzeti fogyasztóvédelmi hatóság, Románia; a továbbiakban: ANPC) 2021. szeptember 14‑i határozatával megállapította, hogy az Engie a gazdasági tevékenysége keretében megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat folytatott(3), és e gyakorlatok abbahagyására, a tevékenységének az állítólagos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetéséig tartó felfüggesztésére és a lakossági fogyasztók esetében alkalmazott földgázellátási ár módosításától való tartózkodásra kötelezte.

12.      2021. október 11‑én az ANRE megállapította, hogy az Engie mint engedélyezett gázszolgáltató többszörösen megsértette a 123/2012. sz. törvény 143. cikke (1) bekezdésének k) pontja alapján őt terhelő átláthatósági kötelezettséget, és összesen 800 000 RON (hozzávetőleg 160 000 euró) összegű bírságot szabott ki vele szemben (a továbbiakban: szóban forgó jegyzőkönyv) azzal az indokkal, hogy ez a szolgáltató egyrészt szabálytalanul határozta meg egyes földgázajánlatok tartalmát, másrészt nem tette kellően egyértelművé, hogy a földgázellátási ár az ügyfelekkel kötött szerződések alapját képező tizenkét hónapos időszak alatt módosítható. Az ANRE ezen kívül arra kötelezte az Engie-t, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy először is közölje a tizenkét végső felhasználóval az általa vállalt rögzített földgázár fenntartását, másodszor semmisítse meg az ügyfeleinek továbbított módosításokat, harmadszor azonosítsa az összes olyan végső felhasználót, akik elfogadták a sablonajánlatot az abban meghatározott időszakra érvényes, rögzített árral, és akik részére a szállított földgáz árának az említett időszak vége előtt történő felemeléséről utólagosan értesítést és módosításokat küldött, és negyedszer, értesítse ezeket az ügyfeleket az említett ajánlatokban vállalt rögzített földgázár fenntartásáról és semmisítse meg az elküldött módosításokat.

13.      Ilyen körülmények között az Engie a szóban forgó jegyzőkönyvvel szemben keresetet indított a Judecătoria Sectorului 4 București (bukaresti 4. kerületi helyi bíróság, Románia) előtt. 2022. március 14‑i ítéletével a bíróság a keresetet mint megalapozatlant elutasította. Ezt követően az Engie ezt az ítéletet megfellebbezte a kérdést előterjesztő bíróságnál, a Tribunalul București‑nél (bukaresti törvényszék).

14.      Először is e bíróság előadja, hogy tisztázni kell, hogy az ANRE a fogyasztókkal szembeni átláthatósági kötelezettség állítólagos megsértésének következményeként előírhatja‑e egy földgázszolgáltatóval szemben a 2009/73/EK irányelv(4) 3. cikkének (1) bekezdésében szabályozott piaci ártól eltérő ár alkalmazását.

15.      Másodszor, az említett bíróság megjegyzi, hogy mind az ANRE, mind az ANPC lényegében ugyanazt a tényállást állapította meg, de azt eltérően minősítette, és külön–külön jogi aktusokkal közigazgatási bírságokat szabott ki az Engie‑re, és azonos helyreállítási kötelezettséget, nevezetesen az sablonajánlatban rögzített, jelen esetben a 2021 áprilisában hatályos ár visszaállítására irányuló kötelezettséget írt elő vele szemben. Ezért ugyanez a bíróság úgy véli, hogy meg kell vizsgálni, hogy a ne bis in idem elve alkalmazandó‑e az előbbi hatóság által a 2009/73 irányelvet a román jogrendbe átültető 123/2012. sz. törvény alapján, valamint az utóbbi hatóság által a román fogyasztóvédelmi jogszabályok alapján kiszabott szankciókra.

16.      E körülmények között a Tribunalul București (bukaresti törvényszék, Románia) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Az átláthatóság a gázszolgáltatókat a lakossági felhasználók vonatkozásában terhelő kötelezettségének állítólagos, a nemzeti szabályozásba átültetett és annak keretében szabálysértésnek (contravenția) minősített megszegése azzal a következménnyel is járhat‑e a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság tekintetében, hogy az arra kötelezzen egy gázszolgáltatót, hogy a fogyasztókkal szemben hatóságilag szabályozott olyan árat alkalmazzon, amely nem veszi figyelembe a földgázpiaci árak szabad alakulásának a [2009/73 irányelv] 3. cikke (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel megállapított elvét?

2)      A ne bis in idem elve az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkében foglalt rendelkezések értelmében vett indokolt korlátozásának tekinthető‑e az, ha egy gázszolgáltatót két önálló, a szolgáltatóval szemben ugyanazokat az intézkedéseket előíró szabálysértési jegyzőkönyv elfogadásával (az intézkedéseket kiszabó közigazgatási jogi aktusok párhuzamos meghozatala) a fogyasztóvédelmi hatóság és az energiaágazatot szabályozó hatóság is szankcionál?

Tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét különböző hatóságok azonos tényállás alapján azonos intézkedéseket előíró határozatainak e halmozódása?”

17.      Írásbeli észrevételt az Engie, az ANRE, a román és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be. E felek szóbeli észrevételeket is előterjesztettek a 2024. április 24‑én tartott tárgyaláson.

IV.    Elemzés

A.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

18.      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett, a jelen célzott indítvány tárgyát képező második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a Charta 50. és 52. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a ne bis in idem elv alkalmazásának igazolt korlátozását jelenti, ha az energiaszabályozó hatóság és a fogyasztóvédelmi hatóság a földgázszolgáltatót ugyanazon tényállás miatt, eltérő jogalapon külön-külön szankcióval sújtja.

1.      Előzetes észrevételek

a)       A Charta 50. cikkének hatályáról

19.      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok eljárását illetően a Charta alkalmazási körét a Charta 51. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre(5).

20.      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a szóban forgó két jegyzőkönyvet a 2009/73, illetve a 2005/29/EK irányelvet átültető román jogszabályok alapján készítették(6). Következésképpen, amennyiben e nemzeti jogszabályok az uniós jog végrehajtását jelentik, a Charta 51. cikke értelmében annak hatálya alá tartoznak, ezért e Charta 50. cikkét kell alkalmazni az alapügyben.

21.      Arra is emlékeztetni kell, hogy a Charta 50. cikkében előírt ne bis in idem elv az uniós jog alapelve(7) amely tiltja az e cikk értelmében büntető jellegű eljárások és szankciók halmozását ugyanazon cselekmények miatt ugyanazon személlyel szemben(8). A ne bis in idem elvének korlátozása azonban igazolható a Charta 52. cikkének (1) bekezdése alapján, feltéve, hogy az e rendelkezésben felsorolt feltételek teljesülnek(9).

b)      Az eljárás tárgyát képező jogsértés „büntető” jellegéről

22.      Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a szóban forgó eljárások és szankciók büntetőjogi jellegének megítélése szempontjából három kritérium releváns. Az első a jogsértés belső jog szerinti jogi minősítése, a második a jogsértés jellege, a harmadik pedig az érintett személlyel szemben kiszabható szankció súlya(10).

23.      Először is, ami a jogsértés nemzeti jog szerinti jogi minősítésére vonatkozó kritériumot illeti, meg kell állapítani, hogy a kiszabott szankciók a nemzeti bíróság szerint a nemzeti jog értelmében vett „közigazgatási” szankcióknak, az eljárások pedig, amelyek végén e szankciókat kiszabták, közigazgatási eljárásnak minősülnek.

24.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban a Charta 50. cikke nem csupán azon eljárásokra és szankciókra alkalmazandó, amelyeket a nemzeti jog „büntető” jellegűnek minősít, hanem – a belső jogi minősítéstől függetlenül – kiterjed mindazon eljárásokra és szankciókra, amelyeket a jelen indítvány 22. pontjában hivatkozott másik két kritérium alapján büntető jellegűnek kell tekinteni(11).

25.      Másodszor, ami a második – magának a jogsértésnek a jellegére vonatkozó – szempontot illeti, annak kapcsán azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó szankció többek között megtorlásra irányuló célt követ‑e, arra való tekintet nélkül, hogy megelőzésre irányuló célt is követ‑e(12). A büntetőjogi szankciók ugyanis jellegüknél fogva egyaránt szolgálják a jogellenes magatartás megtorlását és megelőzését. Ellenben egy olyan intézkedés, amely csupán az adott jogsértéssel okozott kár megtérítésére korlátozódik, nem ölt büntető jelleget(13).

26.      A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy a 123/2012. sz. törvény rendelkezései szerint az átláthatósági és a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeknek a földgázszolgáltató általi megsértése pénzbírsággal büntetendő(14). Ugyanez vonatkozik az ANPC által a 363/2007. sz. törvény alapján kiszabott szankciókra is, amely szerint a tisztességtelen vagy megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok szintén pénzbírsággal sújthatók(15). Ezen információkból továbbá az is kitűnik, hogy a pénzbüntetéseken kívül e két hatóság további (a kérdést előterjesztő bíróság által „helyreállítási kötelezettség(ek)nek” nevezett) korrekciós intézkedéseket is hozott, amellyel arra kötelezte az Engie‑t, hogy térjen vissza a sablonajánlatokban 2021 áprilisában megállapított árhoz.

27.      E tekintetben különbséget kell tenni egyrészt az ANPC és az ANRE által kiszabott közigazgatási szankciók, másrészt az általuk hozott kiegészítő korrekciós intézkedések között. Ugyanis, noha nem tűnik vitathatónak, hogy az Engie‑vel szemben kiszabott pénzbírságok megtorlásra és megelőzésre irányuló célt is szolgálnak – amit majd a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie –, ugyanez nem mondható el a kiegészítő intézkedésekről, tekintettel a Bíróságnak a jelen indítvány 25. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az olyan intézkedés, amely az érintett jogsértéssel okozott kár megtérítésére (vagy orvoslására) korlátozódik, nem büntető jellegű.

28.      Harmadszor, ami a kiszabott szankció súlyosságára vonatkozó kritériumot illeti, amelyet a kiszabható maximális büntetés alapján kell értékelni(16), meg kell jegyezni, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az Engie‑re két bírságot szabtak ki, amelyek összege az ANRE által kiszabott bírság esetében 800 000 RON (hozzávetőleg 160 000 euró)(17), az ANPC által kiszabott bírság esetében pedig 150 000 RON (hozzávetőleg 30 000 euró)(18).

29.      Ezért a nemzeti bíróság feladata, hogy a rendelkezésére álló dokumentumok alapján megállapítsa, hogy e szankciók összege elég jelentős‑e ahhoz, hogy „büntető jellegűnek” minősüljön(19).

2.      A ne bis in idem elv alkalmazásának feltételeiről

30.      A ne bis in idem elvének alkalmazása két feltételtől függ, vagyis egyrészt attól, hogy legyen egy korábbi végleges határozat („bis” feltétel), másrészt pedig attól, hogy a korábbi határozat és a későbbi eljárások vagy határozatok ugyanarra a tényállásra (és ugyanazokra a személyekre) vonatkozzanak („idem” feltétel)(20).

a)      A „bis” feltételről

31.      Ami a „bis” feltételt illeti, ahhoz, hogy valamely bírósági határozatot úgy lehessen tekinteni, mint amely jogerősen elbírálta a második eljárás tárgyát képező tényállást, nemcsak az szükséges, hogy e határozat jogerőssé váljon, hanem az is, hogy azt az ügy érdemi elbírálása alapján hozzák meg(21).

32.      A Bíróság e tekintetben azt is leszögezte, hogy bár kétségtelen, hogy a ne bis in idem elvének alkalmazása egy korábbi jogerős határozat meglétét feltételezi, ebből nem feltétlenül következik, hogy azok a későbbi határozatok, amelyek ezen elvvel ellentétesek, csak azok lehetnek, amelyeket e korábbi jogerős határozatot követően fogadtak el. Ez az elv ugyanis kizárja, hogy amennyiben jogerős határozat van, ugyanazon tényállás miatt büntetőeljárást lehessen indítani vagy fenntartani(22).

33.      A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az ANPC határozatát az illetékes bíróság hatáskör hiánya miatt jogerősen megsemmisítette anélkül, hogy az ügyet érdemben megvizsgálta volna(23). Márpedig – amint azt a jelen indítvány 31. pontja felidézi –, a „bis” feltétel olyan jogerős határozat meglétét követeli meg, amely az ügy érdemében döntött, és ez a feltétel a jelen esetben hiányzik.

34.      Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy még az „idem” feltétel vizsgálata előtt a fenti megfontolások fényében megállapítsa, hogy a „bis” feltétel valóban teljesül‑e.

b)      Az „idem” feltételről

35.      Ami az „idem” feltételt illeti, a Charta 50. cikkének szövegéből következik, hogy az tiltja, hogy ugyanazon személyt ugyanazon bűncselekmény miatt többször eljárás alá vonják vagy szankcionálják.

36.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az ugyanazon jogsértés fennállásának megítéléséhez a történeti tényállás azonossága minősül releváns szempontnak A Charta 50. cikke tehát tiltja, hogy ugyanazon tényállás alapján különböző eljárásokban több büntető jellegű szankciót szabjanak ki(24). Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy az ugyanazon jogsértés fennállásának megállapítása szempontjából a tényállás nemzeti jog szerinti jogi minősítése vagy a védett jogi tárgy nem releváns, mivel a Charta 50. cikke által nyújtott védelem terjedelme nem változhat tagállamról tagállamra(25).

37.      Jóllehet az „idem” feltétel megköveteli, hogy a történeti tényállás azonos legyen, a ne bis in idem elv nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szóban forgó tények nem azonosak, hanem csupán hasonlóak. A történeti tényállás azonossága alatt ugyanis olyan konkrét körülmények összességét kell érteni, amelyek lényegében azonos eseményekből erednek, mivel ugyanaz az elkövető szerepel bennük, valamint időben és térben elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz(26).

38.      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapította egyfelől, hogy az alapügyben szóban forgó két eljárás ugyanazt a jogi személyt, nevezetesen az Engie‑t érintette, másrészt, hogy az ANRE és az ANPC által megállapított tényállások – vagyis a fellebbező azon gyakorlata, amely a földgáz rögzített árának megváltoztatásában valósult meg – lényegében azonosak annak ellenére, hogy e két hatóság e tényeket eltérően minősítette.

39.      Bár úgy tűnik, hogy a román kormány és az ANRE arra hivatkozva, hogy e hatóságok nem ugyanazt a tényállást állapították meg és szankcionálták, vitatja a tényállásnak a nemzeti bíróság általi bemutatását (27), emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell(28). Amennyiben tehát a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy a két hatóság által az Engie‑vel szemben kiszabott bírság alapjául szolgáló tényállások a Bíróságnak a jelen indítvány 37. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlata szerint azonosak, ez a halmozódás a Charta 50. cikkében biztosított alapjog korlátozását jelentené.

40.      Mindenesetre végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapeljárásban szereplő, egyfelől az energiagágazati szabályozás, másfelől a fogyasztói jog alapján indított két eljárás tárgyát képező tényállások azonosak‑e. Ennek alapján e bíróság feladata megvizsgálni az egyes eljárások során figyelembe vett tényeket, valamint az állítólagos jogsértés időtartamát(29).

3.      A Charta 50. cikkében biztosított alapvető jog esetleges korlátozásának igazolásáról

41.      Emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 50. cikke által biztosított alapvető jog korlátozása csak a Charta 52. cikkének (1) bekezdése alapján igazolható. E bekezdés első mondatának megfelelően a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az említett bekezdés második mondatának értelmében az arányosság elvére figyelemmel, az említett jogok és szabadságok korlátozására csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

a)      Egy vagy több általános érdekű célkitűzés védelméről

42.      Amint az a bpost ügyben nemrégiben hozott ítéletből kitűnik, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapügyben a büntető jellegű szankciók halmozása igazolható azzal, hogy az e két különböző hatóság által indított eljárások egymást kiegészítő célokat követnek, amelyek ugyanazon jogsértő magatartás különböző vetületeire irányulnak(30). Ebben az ítéletben a Bíróság arra is rámutatott, hogy a hatóságok jogszerűen választhatnak az egyes társadalomra káros magatartásokra adott kiegészítő jogi válaszokat, amelyek a szóban forgó társadalmi probléma különböző vetületeinek kezelése érdekében különböző, összefüggő egészet alkotó eljárások révén valósulnak meg, feltéve, hogy ezek a kombinált jogi válaszok nem jelentenek túlzott terhet az érintett személy számára(31).

43.      A jelen ügyben úgy tűnik, hogy ez a feltétel teljesül, mivel míg az ANPC által elrendelt intézkedések kizárólag a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen és megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok megszüntetésére irányultak, addig az ANRE által elrendelt intézkedések a maguk részéről a földgázágazat liberalizációjának sajátos összefüggésében a román energiapiacon az árak átláthatóságának biztosítására, és következésképpen a földgázágazat megfelelő működésének biztosítására irányultak(32). Jogszerűnek tűnik tehát, hogy a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében valamely tagállam szankcionálja egyrészt az energiapiac liberalizációját célzó ágazati szabályok, másrészt a tisztességtelen piaci gyakorlatokra vonatkozó szabályok megsértését(33).

44.      Ebből következik, hogy főszabály szerint nem sérülne a ne bis in idem elve, ha ugyanazon magatartás vonatkozásában különálló vizsgálati eljárások folynának, amelyek különböző jogi rendelkezéseken alapulnak, és amelyek különböző és egymást kiegészítő célokat – például a fogyasztók védelmét és az energiapiaci árak átláthatóságának tiszteletben tartását – szolgálnak.

45.      Ezenkívül az a tény, hogy a fogyasztóvédelem, mint közérdekű cél, nemcsak a fogyasztóvédelemre vonatkozó nemzeti szabályozással, hanem közvetve és más szempontból az energiára vonatkozó ágazati szabályozással is megvalósítható(34), nem kérdőjelezheti meg a két szabályozás által követett célok egymást kiegészítő jellegét.

46.      A fenti, a két szabályrendszer által követett célok egymást kiegészítő jellegén alapuló értelmezést látszik alátámasztani a 2009/73 irányelv (amelyet a 123/2012. sz. törvény ültetett át a belső jogba) szövege is, amely az I. melléklet 1. pontjában úgy rendelkezik, hogy az ezen irányelv 3. cikkében említett fogyasztóvédelmi intézkedések nem sérthetik a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós szabályokat.

b)      A korlátozás arányosságáról és szükségességéről

47.      Az arányosság elvének tiszteletben tartása tekintetében fontos megjegyezni, hogy ez megköveteli, hogy a nemzeti szabályozásban előírt eljárások és szankciók halmozása ne haladja meg az e szabályozás által kitűzött jogszerű célok eléréséhez megfelelő és szükséges mértéket. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé korlátozó intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok(35).

48.      Ami az eljárások és a szankciók ilyen halmozásának szigorúan szükséges jellegét illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően értékelni kell, hogy léteznek‑e olyan világos és pontos szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy előre láthassuk, hogy mely cselekmények és mulasztások vonhatják maguk után az eljárások és a szankciók ilyen halmozását. Azt is meg kell állapítani, hogy a két eljárást kellően összehangoltan és kellően rövid időn belül folytatták‑e le, valamint hogy az időben első eljárás során esetleg kiszabott szankciót figyelembe vették‑e a második szankció kiszabásakor, oly módon, hogy az érintett személy számára az ilyen halmozódásból fakadó terhek a szigorúan szükséges mértékre korlátozódtak‑e, és hogy a kiszabott szankciók összessége megfelel‑e az elkövetett jogsértések súlyának(36).

49.      Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a két különböző, párhuzamosan alkalmazandó szabályozás megléte lehetővé teszi az érintett társaságok számára, hogy előre, nagymértékben kiszámíthatóan megismerjék a rájuk esetlegesen kiszabható szankciókat. Az sem meglepő, hogy egy, az energiatermelési vagy ‑elosztási piacon tevékenykedő vállalkozásnak eltérő vagy egymást kiegészítő célokat szolgáló különböző ágazati szabályoknak kell megfelelnie, és adott esetben ugyanazon magatartás miatt különböző célokat szolgáló jogi aktusok alapján különböző párhuzamos szankciókkal szembesülhet.

50.      Ezenfelül a Bíróság rendelkezésére álló ügy iratai bizonyítékot tartalmaznak a két eljárás, valamint az energiaágazat szabályozása és a fogyasztóvédelmi jog alapján hozott határozatok közötti szoros időbeli kapcsolatra, valamint az érintett hatóságok közötti (a román szabályozás által kifejezetten előírt) együttműködésre és információcserére, amelynek vizsgálata szintén a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz.

51.      A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Charta 50. cikkét az 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal az alábbi feltételek teljesülése esetén nem ellentétes, ha egy gázszolgáltatót két önálló szabálysértési jegyzőkönyv elfogadásával a fogyasztóvédelmi hatóság és az energiaágazatot szabályozó hatóság is szankcionál, feltéve, hogy:

–        az eljárások és a szankciók különböző jogszabályi rendelkezéseken alapulnak, amelyek különböző, egymást kiegészítő közérdekű célokat szolgálnak, ami igazolja az eljárások és a szankciók halmozódását;

–        léteznek olyan világos és pontos szabályok, amelyek által előre látható, hogy mely cselekmények és mulasztások vonhatják maguk után az eljárások és a szankciók halmozódását, és amelyek biztosítják a két illetékes hatóság közötti koordinációt;

–        a két eljárást kellően összehangoltan és kellően rövid időn belül folytatták le, és

–        a kiszabott szankciók összessége megfelel a jogsértések súlyának.

V.      Végkövetkeztetés

52.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Tribunalul Bucureşti (bukaresti törvényszék, Románia) által benyújtott előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre a következőképpen válaszoljon:

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét az 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal az alábbi feltételek teljesülése esetén nem ellentétes, ha egy gázszolgáltatót két önálló szabálysértési jegyzőkönyv elfogadásával a fogyasztóvédelmi hatóság és az energiaágazatot szabályozó hatóság is szankcionál, feltéve, hogy:

–        az eljárások és a szankciók különböző jogszabályi rendelkezéseken alapulnak, amelyek különböző, egymást kiegészítő közérdekű célokat szolgálnak, ami igazolja az eljárások és a szankciók halmozódását;

–        léteznek olyan világos és pontos szabályok, amelyek által előre látható, hogy mely cselekmények és mulasztások vonhatják maguk után az eljárások és a szankciók halmozódását, és amelyek biztosítják a két illetékes hatóság közötti koordinációt;

–        a két eljárást kellően összehangoltan és kellően rövid időn belül folytatták le, és

–        a kiszabott szankciók összessége megfelel a jogsértések súlyának.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      Monitorul Oficial al României, I. rész, 485. szám, 2012. július 16.

3      Az ANPC azt rótta fel a fellebbezőnek, hogy egymás után különböző árakat tartalmazó ajánlatokról értesítette a fogyasztókat, és ezzel megtévesztette őket. A fellebbező ugyanis csak három hónap elteltével értesítette a fogyasztókat az eredeti ajánlatban meghatározott ár módosításáról, holott az eredeti árnak tizenkét hónapig kellett volna érvényben maradnia.

4      A földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 94. o.).

5      2017. június 13‑i Florescu és társai ítélet (C‑258/14, EU:C:2017:448, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

6      Konkrétabban, a 123/20212. sz. törvény a 2009/73 irányelvet, míg a 363/2007 sz. törvény a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) szóló 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2005. L 149., 22. o.) ülteti át a nemzeti jogba.

7      2002. október 15‑i Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ítélet (C‑238/99 P, C‑244/99 P, C‑245/99 P, C‑247/99 P, C‑250/99 P–C‑252/99 P és C‑254/99 P, EU:C:2002:582, 59. pont).

8      2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 25. pont); 2022. március 22‑i bpost ítélet (C‑117/20, a továbbiakban: bpost ítélet, EU:C:2022:202, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

9      2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 41., 44., 46., 49., 53. és 55 pont)

10      Bpost ítélet, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Lásd még: EJEB, 1976. június 8., Engel és társai kontra Hollandia, EC:ECHR:1976:0608JUD000510071, 82. §.

11      Bpost ítélet, 26. pont.

12      2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 31. pont); 2023. szeptember 14‑i Volkswagen Group Italia és Volkswagen Aktiengesellschaftaft ítélet (C‑27/22, EU:C:2023:663, 49. pont).

13      2018. március 20‑i Garlsson Real Estate és társai ítélet (C‑537/16, EU:C:2018:193, 33. pont).

14      Konkrétabban, a 123/2012. sz. törvény 143. cikke (1) bekezdésének k) pontja szerinti kötelezettség megszegése szabálysértésnek minősül, amely 20 000 román lejtől (RON) 400 000 román lej (hozzávetőleg 4 057–81 147 euró) összegig terjedő bírsággal büntetendő.

15      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz utalást az alkalmazandó jogszabályokban előírt bírságok összegére. Hasonlóképpen a felek észrevételei sem nyújtanak további információt a lehetséges bírságok nagyságrendjéről.

16      2023. május 4‑i MV - 98. ítélet (C‑97/21, EU:C:2023:371, 46. pont).

17      Meg kell említeni, hogy e büntetés összege több, az ANRE által megállapított szabálysértést is figyelembe vesz.

18      Jóllehet az előzetes döntéshozatalra utaló végzés nem említi a fent említett nemzeti jogszabályok alapján az Engie‑vel szemben kiszabott bírságot, mind a fellebbező, mind a román kormány írásbeli észrevételeiből kitűnik, hogy az ANPC az Engie‑t az érintett ügyfelekre vonatkozó megállapodás szerinti eredeti ár visszaállítására vonatkozó kötelezettségén túlmenően 150 000 RON (hozzávetőleg 30 000 euró) bírsággal sújtotta.

19      Arra is emlékeztetek, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a közigazgatási bírság csekély mértéke önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza e bírság „büntető szankcióként” történő minősítését (EJEB, 2020. október 6., Pfenning Distributie S.R.L kontra Románia, 27. §) Lásd még: EJEB, 2019. július 8, Mihalache kontra Románia (CE:ECHR:2019:0708JUD005401210, 62. §).

20      Bpost ítélet, 28. pont.

21      Bpost ítélet, 29. pont.

22      2023. szeptember 14‑i Volkswagen Group Italia és Volkswagen Aktiengesellschaft ítélet (C‑27/22, EU:C:2023:663, 59. pont).

23      Meg kell jegyezni, hogy bár ez az információ nem szerepel az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben, azt a román kormány írásbeli észrevételeiben közölte, és később a szóbeli eljárás során megerősítette, anélkül, hogy a tárgyaláson jelen lévő többi fél vitatta volna.

24      Bpost ítélet 33. pont.

25      Bpost ítélet (34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      Bpost ítélet (31., 33., 36. és 37. pont).

27      E felek szerint az Engie‑t az ANRE az átláthatósági kötelezettségnek a sablonajánlat készítése során megvalósított megsértése miatt, míg az ANPC a díjszabás módosítására vonatkozó egymást követő értesítések megküldésében megvalósuló megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlat miatt szankcionálta.

28      2024. január 11‑i Societatea Civilă Profesională de Avocaţi AB & CD ítélet (C‑252/22, EU:C:2024:13, 38. pont).

29      Lásd ebben az értelemben: bpost ítélet (38. pont).

30      Lásd ebben az értelemben: bpost ítélet (50. pont).

31      Bpost ítélet, 49. pont.

32      A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy az árak átláthatóságának biztosítása csak közvetett célja a fogyasztóvédelemnek.

33      Lásd analógia útján: bpost ítélet, 47. pont.

34      Míg ugyanis a fogyasztóvédelem „közvetlenül” a fogyasztóvédelmi jog fő célkitűzése, addig az energiaágazat szabályozásának keretében, amely elsősorban az érintett piac megfelelő működésének biztosítására irányul, csak „közvetett” cél.

35      2018. március 20‑i Menci ítélet (C‑524/15, EU:C:2018:197, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      Bpost ítélet, 51. pont.