Ideiglenes változat

JEAN RICHARD DE LA TOUR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. június 13.(1)

C‑80/23. sz. ügy

V. S.

ellen folytatott büntetőeljárás;

a Ministerstvo na vatreshnite raboti, Glavna direktsia za borba s organiziranata prestapnost

részvételével

(a Sofiyski gradski sad [szófiai városi bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában – (EU) 2016/680 irányelv – Gyanúsított – A személyes adatok rendőrségi nyilvántartásba vétele – Különleges adatok – Biometrikus és genetikai adatok – Kényszer alkalmazásával történő végrehajtás – A bűncselekmények megelőzésére és felderítésére vonatkozó célkitűzések – A folyamatban lévő nyomozás lezárása – Más nyomozások során gyűjtött személyes adatokkal történő összehasonlítás – 2023. január 26‑i Ministerstvo na vatreshnite raboti [A biometrikus és genetikai adatok rendőrség általi nyilvántartásba vétele] ítélet (C‑205/21, EU:C:2023:49) – A Bíróság ítéletének értelmezése – Az összhangban álló értelmezés kötelezettsége – 10. cikk – A 6. cikk a) pontja – A különleges adatok illetékes hatóságok általi kezelése „feltétlen szükségességének” értékelése – Feltételek – Felülvizsgálat”

I.      Bevezetés

1.        A bíróságok közötti párbeszéd nem mindig fejeződik be az érintett beszélgetőtársak közötti első eszmecserét követően. Előfordul, hogy hosszabb beszélgetésre kerül sor a Bíróság és a már hozzá fordult nemzeti bíróság között, ha ez utóbbi a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletének megismerését követően úgy ítéli meg, hogy még hiányoznak számára olyan információk, amelyek elengedhetetlennek tűnnek az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez. A jelen ügyben ez a helyzet áll fenn.

2.        A Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) előzetes döntéshozatal iránti kérelme a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(2) a Bíróság 2023. január 26‑i Ministerstvo na vatreshnite raboti [A biometrikus és genetikai adatok rendőrség általi nyilvántartásba vétele] ítéletében értelmezett 6. cikkének a) pontjára és 10. cikkére vonatkozik.(3)

3.        E bíróság ugyanezen alapeljárás keretében a második kérelmet terjeszti a Bíróság elé.(4) Ez az alapeljárás a bolgár rendőri hatóságok által nyilvántartásba vétel céljából előterjesztett, V. S. fényképészeti, daktiloszkópiai és genetikai adatainak, kényszer alkalmazásával történő végrehajtással való gyűjtése iránti kérelemre vonatkozik.(5) Közvádra üldözendő szándékosnak minősülő bűncselekménnyel való meggyanúsítását követően, V. S.‑t felhívták az adatai nyilvántartásba vételére vonatkozó együttműködésre, amit megtagadott. A rendőri hatóságok tehát azt kérelmezték a kérdést előterjesztő bíróságnál, hogy rendelje el a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtását.

4.        A rendőri hatóságok által e bírósághoz intézett kérelem szerint V. S. bűnösségére vonatkozóan elegendő bizonyíték gyűlt össze. Ebben kifejtették, hogy hivatalos büntetőeljárás van folyamatban ellene közvádra üldözendő, szándékos bűncselekmény elkövetése miatt, és megtagadta az adatai gyűjtésében való együttműködést. Ehhez a kérelemhez csak a V. S. gyanúsítottá nyilvánításáról szóló végzés és azon nyilatkozat másolatát csatolták, amelyben megtagadta a rendőrségi nyilvántartásba vételhez való hozzájárulását. Az említett bíróságnak kizárólag e körülményekre tekintettel a nemzeti joga értelmében el kellett volna rendelnie V. S. adatai rendőrségi nyilvántartásba vételének kényszer alkalmazásával történő végrehajtását.

5.        Ugyanakkor a kérelem vizsgálata során a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen helyzet összeegyeztethető‑e a 2016/680 irányelvből eredő követelményekkel, különösen a különleges adatok gyűjtése és kezelése tekintetében. A Bíróság a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletben válaszolt e bíróság kérdéseire.

6.        A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal céljából két új kérdés Bírósághoz való benyújtását azzal magyarázza, hogy még mindig nem sikerült megállapítania, hogy az uniós jog megsértése nélkül elrendelhet‑e ilyen végrehajtást.

7.        E kérdések arra irányulnak, hogy a Bíróság egyrészt fejtse ki a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletének a 2016/680 irányelv 10. cikkében szereplő, érzékeny adatoknak tekintett személyes adatok különleges kategóriái kezelésére vonatkozó „feltétlen szükségességgel” kapcsolatos megállapításait,(6) másrészt pedig pontosítsa, hogy mi az elvárás a kérdést előterjesztő bírósággal szemben a rendőrségi nyilvántartásba vételre vonatkozó bolgár jogszabályoknak az ezen irányelvvel való összeegyeztethetetlenségének orvoslása érdekében.

II.    Jogi háttér

8.        A jogi hátteret illetően hivatkozom a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 3–34. pontjára.

III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9.        A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy erről az ítéletről 2023. január 26‑án szerzett tudomást. Úgy véli azonban, hogy bizonyos körülmények nem lettek tisztázva, és még mindig nem tudja megállapítani, hogy meg kell‑e adnia vagy sem V.S biometrikus és genetikai adatainak gyűjtésére vonatkozó engedélyt.

10.      Először is a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a rendőri hatóságok által hozzá benyújtott, kényszer alkalmazásával történő végrehajtás engedélyezése iránti kérelem elbírálása során nem végezheti el a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 133. pontjában említett vizsgálatokat, mivel nem rendelkezik az ehhez szükséges alapdokumentumokkal. A bolgár jog ugyanis azt írja elő, hogy kizárólag azon, a V. S ellen folyamatban lévő büntetőeljárást megjelölő, a bűnösségének megállapításához szükséges bizonyítékok rendelkezésre állását megállapító, és a gyanúsítást megerősítő indítvány(7) alapján határoz, amelyhez csatolták a gyanúsítottá nyilvánításról szóló végzést és V. S.‑nek a rendőrségi nyilvántartásba vétel megtagadására vonatkozó írásbeli nyilatkozatát. Azt nem írja elő, hogy az ügy egyéb iratait is közölni kell a kérdést előterjesztő bírósággal.

11.      A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a nemzeti jogának megfelelő értelmezés lehetséges lenne, ha a ZMVR 68. cikk speciális szabálya helyett a Nakazatelno‑protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvény, a továbbiakban: NPK) általános szabályait, különösen annak 158. cikkét(8) alkalmazná. Így a teljes ügyirattal rendelkezhetne. Az előkészítő eljárás során foganatosított olyan nyomozási cselekményeket ugyanis,(9) amelyek sértik a személyek magánszféráját, mint például a csatlakozási adatok gyűjtését vagy a személy vizsgálatát, a nyomozásért felelős hatóságok a bíróság előzetes engedélyét követően hajtják végre. Az eljárási ügyiratot ekkor közlik ez utóbbival, aki így az előzetes engedély iránti kérelem(10) megalapozottságának értékelése érdekében megvizsgálhatja az összes iratot. A kérdést előterjesztő bíróság a jogi szabályozás e különbségének okait a következőképpen magyarázza: egyrészt a biometrikus és genetikai adatok gyűjtését a rendőrség indítványozza, nem pedig az ügyészség, másrészt pedig erre az adatgyűjtésre kizárólag abból a célból kerül sor, hogy ezeket az adatokat a jövőben esetlegesen felhasználják, ha szükséges.

12.      A kérdést előterjesztő bíróság rámutat továbbá, hogy a bolgár jog szerint az ügyiratnak az előzetes engedélyezés céljából történő felterjesztése nem akadályozza a bűnügyi nyomozás lefolytatását. Az eljárási ügyiratnak a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezése iránti kérelem tárgyában eljáró bírósághoz való felterjesztésének hiányára vonatkozó érvelés nem vezethető le a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 100. pontjában említett indokolásból, azaz a bűnügyi nyomozás megfelelő lefolytatása akadályozásának veszélyéből.

13.      Márpedig, noha ezen ítéletből az következik, hogy megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének,(11) ha az ügyiratot nem küldik meg a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezése iránti kérelem tárgyában eljáró bíróságnak, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy V. S. biometrikus és genetikai adatai kezelésének a 2016/680 irányelv 10. cikke értelmében vett „feltétlen szükségessége” értékelése érdekében hogyan végezhetné el az említett ítélet 132. és 133. pontjából eredő vizsgálatokat, valamint annak felülvizsgálatát, hogy annak a bűncselekménynek a jellege és súlya, amellyel kapcsolatban a büntetőeljárásban gyanúsítják, vagy olyan más releváns tényezők, mint például a bűncselekmény különleges körülményei, a bűncselekmény és más folyamatban lévő eljárások közötti esetleges kapcsolat, a büntetett előélet vagy V. S. egyéni profilja alapján megállapítható‑e ilyen szükségesség.

14.      A kérdést előterjesztő bíróság tehát azt kívánja megtudni, hogy a 2016/680 irányelv 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy a „feltétlen szükségesség” felülvizsgálata akkor is elvégezhető, ha a bíróság nem fér hozzá a teljes ügyirathoz, vagy ellenkezőleg, az ilyen felülvizsgálat megköveteli, hogy a teljes ügyiratba betekinthessen, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy a Bíróság azt jogszerűnek ítélte, hogy a bíróság nem rendelkezik az ügyirattal.(12)

15.      Másodszor, abban az esetben, ha a 2016/680 irányelv előírná a teljes ügyirat felterjesztését, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy értékelnie kellene a gyanúsítottá nyilvánítás megalapozottságát. Az ilyen értékelésre azért van szükség, mert a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 130. és 131. pontjából az következik, hogy önmagában az a tény, hogy valamely személyt gyanúsítottá nyilvánítanak, nem elegendő az adatgyűjtés „feltétlen szükségességének” megállapításához, és szükséges, hogy alapos okkal feltételezhető legyen, hogy a szóban forgó személy elkövette a bűncselekményt.

16.      A kérdést előterjesztő bíróság azt a következtetést vonja le, hogy képesnek kell lennie azt értékelni, hogy a gyanúsítottá nyilvánítást kellőképpen alátámasztják‑e az arra vonatkozó bizonyítékok, hogy először is a 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontjából eredő valamely feltétel fennáll; másodszor, ezt az értékelést mindenképpen az NPK 158. cikke által szabályozott eljárások keretében kell lefolytatni, amelyek a legközelebb állnak a ZMVR 68. cikkének (5) bekezdésében szabályozott eljáráshoz; harmadszor, az a lehetőség, hogy később kerül sor egy ilyen értékelésre, nem zárja ki, hogy a biometrikus és genetikai adatok kényszer alkalmazásával történő gyűjtésére vonatkozó bírósági engedély kiadásának időpontjában a gyanúsítottá nyilvánítás tényszerűen alá legyen támasztva; negyedszer, a 2016/680 irányelv célja éppen egy olyan mechanizmus létrehozása, amely annak elkerülésére irányul, hogy a személyes adatokat, különösen a biometrikus és genetikai adatokat erre vonatkozó jogalap hiányában gyűjtsék, amit haladéktalanul ellenőrizni kell, ötödször pedig a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 132. és 133. pontja értelmében vett szükséges vizsgálatok legalább egy része éppen az összegyűjtött bizonyítékok értékelését feltételezi, mivel e pontokból az következik, hogy a jogsértés jellegét és súlyát, valamint azon körülményeket, amelyek között azt elkövették, értékelni kell. Márpedig e körülmények értékeléséhez bizonyítani kell, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy a szóban forgó személy elkövette a bűncselekményt, mivel ezen értékelés feltételezi, hogy már elegendő bizonyíték gyűlt össze.

17.      Az adatgyűjtés „feltétlen szükségességének” értékelése tehát azt feltételezi, hogy értékelni kell azokat a bizonyítékokat is, amelyeken a gyanúsítottá nyilvánítás alapul, és azt is, hogy alapos okkal feltételezhető‑e, hogy a személy bűncselekményt követett el.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amennyiben az ügy iratai rendelkezésére fognak állni, köteles‑e elvégezni a kényszer alkalmazásával történő gyűjtés jogszerűségének teljes körű felülvizsgálatát, ideértve a gyanúsítottá nyilvánítás megalapozottságát is, vagy pedig a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 132. és 133. pontjában említett, e kérdéskörön kívül eső egyéb körülmények (mint például a büntetett előélet vagy a gyanúsított profilja) vizsgálatára kell szorítkoznia, anélkül hogy a gyanúsítottá nyilvánítás felülvizsgálatát elvégezné.

19.      Ilyen körülmények között a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Teljesül‑e a felülvizsgálatnak a 2016/680 irányelv 10. cikkében előírt, a Bíróság [Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I] ítéletének 133. pontjában értelmezett »feltétlen szükségességre« vonatkozó követelménye, ha e vizsgálatot kizárólag az érintett személy hivatalos gyanúsításáról szóló végzés, [és] a biometrikus és genetikai adatok gyűjtésének megtagadására vonatkozó írásbeli nyilatkozata alapján folytatja le a bíróság, vagy szükséges, hogy a bíróság rendelkezésére álljon a teljes iratanyag, amelyet a nemzeti jog alapján a természetes személyek jogát sértő nyomozási cselekményekre vonatkozó engedély iránti kérelemmel összefüggésben bocsátanak a rendelkezésére, ha e kérelmet büntetőeljárásban terjesztik elő?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén az eljárás iratanyagának rendelkezésre bocsátását követően a 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontjával összefüggésben értelmezett 10. cikke szerinti »feltétlen szükségesség«” értékelésének keretében azt is vizsgálhatja‑e a bíróság, hogy alapos okkal feltételezhető‑e, hogy a gyanúsított személy elkövette a gyanúsítottá nyilvánításban szereplő bűncselekményt?”

20.      Írásbeli észrevételeket a magyar kormány és az Európai Bizottság nyújtott be. A bolgár és a magyar kormány, valamint a Bizottság részt vett a 2024. március 20‑án tartott tárgyaláson, amelynek során e felek a Bíróság által feltett, szóbeli választ igénylő kérdésekre is válaszoltak.

IV.    Elemzés

21.      Ahhoz, hogy a párbeszéd, amelyről fentebb beszéltem,(13) sikerre vezessen és lehetővé tegye a két részt vevő fél számára, hogy egyetértésre jussannak és megértsék egymást, biztosítaniuk kell, hogy olyan nyelven fejezzék ki magukat, amely mindkettőjük számára érthető.

22.      A Bizottság azt javasolta, hogy a párbeszéd megszüntetésére kerüljön sor némileg nyersen, azt kérve a Bíróságtól, hogy nyilvánítsa elfogadhatatlannak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket, mivel azok a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet téves értelmezésén alapulnak. Én ezzel szemben úgy vélem, hogy didaktikusabb megközelítésnek kell érvényesülnie, és e kérdések mindenképpen elfogadhatók.(14)

23.      Mivel a kérdést előterjesztő bíróság számára új kérdések merülnek fel a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet olvasata alapján, meg kell bizonyosodni arról, hogy azt helyesen értették. Márpedig úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet.

24.      A kérdést előterjesztő bíróság abból a véleményem szerint téves előfeltevésből indul ki, hogy a Bíróság azzal bízta meg, hogy eseti felülvizsgálati rögtönzéssel saját maga orvosolja a nemzeti joga hiányosságait. Egyébiránt úgy tűnik, hogy a 2016/680 irányelv által az illetékes hatóságokra ruházott szerepet a „feltétlen szükségesség” értékelése tekintetében nem vették kellően figyelembe, amely a különleges adatok kezelésének elengedhetetlen feltétele. Végül e „feltétlen szükségesség” és a gyanúsítás megalapozottságának felülvizsgálata közötti helyes kapcsolat – a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletnek a kérdést előterjesztő bíróság általi elolvasását követően – nem volt feltétlenül nyilvánvaló.

25.      Következésképpen a Bíróság feladata, hogy a közte és a kérdést előterjesztő bíróság között indított ezen új együttműködési eljárás keretében ez utóbbi részére olyan hasznos választ adjon, amely lehetővé teszi számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében a Bíróságnak olyan kérdésre kell válaszolnia, amely igazából nem jelent meg előtte, és amelyre a válasz részben a nemzeti jog értelmezésén alapul. Nem szokványos feladat vár tehát a Bíróságra.

26.      Ezért az elemzés folytatása szempontjából alapvető fontosságú annak hangsúlyozása, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem a 2016/680 irányelv 3. cikkének 7. pontja értelmében vett illetékes hatóságoknak (a jelen esetben a rendőri hatóságok) a V. S. különleges adatai gyűjtésének és kezelésének „feltétlen szükségességére” vonatkozó értékelését vizsgálja felül. Okkal: a bolgár jog nem írja elő, hogy e hatóságok ilyen értékelést végezzenek.

27.      Ilyen körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a következő alapvető előkérdést vetik fel: a kérdést előterjesztő bíróság az immár az NPK‑nak az általános büntetőeljárásokban nyomozati intézkedéseket, és különösen DNS‑profil meghatározásához szükséges mintavételt előíró 158. cikkén(15) alapuló felülvizsgálata révén képes‑e biztosítani a 2016/680 irányelv 10. cikkének teljes érvényesülését?

28.      Annak megállapítását fogom javasolni, hogy a sugalmazott összhangban álló értelmezés az alapeljárás tárgyát képező helyzetet nem teszi összeegyeztethetővé a 2016/680 irányelv 10. cikkének követelményeivel (A). A két előterjesztett kérdésre adandó válasz csak abban az esetben marad hasznos az alapügy megoldása szempontjából, ha a Bíróság eltérő megközelítést fogad el. Véleményem szerint tehát másodlagos jelleggel és egy gyorsabb elemzést követően adok csak választ ezekre a kérdésekre (B).

A.      A Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet, az összhangban álló értelmezés kötelezettsége és a kérdést előterjesztő bíróság feladatának meghatározása

29.      Először is újra át kell tekinteni a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletből levonandó következtetéseket, majd ezt követően meg kell vizsgálni azokat a kimeneteket, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt értelmezés vezetne, annak érdekében, hogy végül értékelni lehessen, hogy ez az értelmezés valóban alkalmas‑e arra, hogy a bolgár jogot összhangba hozza a 2016/680 irányelv 10. cikkének az ezen ítéletből következő követelményeivel.

1.      A Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet következtetései

30.      Ebben az ítéletben a Bíróságnak többek között arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a 2016/680 irányelvnek az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja a közvádra üldözendő szándékos bűncselekménnyel gyanúsított személy biometrikus és genetikai adatainak nyilvántartásba vételük céljából történő rendszeres gyűjtését, anélkül hogy rendelkezne az illetékes hatóság azon kötelezettségéről, hogy ellenőrizze és bizonyítsa egyrészt azt, hogy ezen adatgyűjtés feltétlenül szükséges a kitűzött konkrét célok eléréséhez, másrészt azt, hogy e célok nem érhetők el az érintett adatok csupán egy részének gyűjtése útján.(16)

31.      Mivel a biometrikus és genetikai adatok különleges kategóriáinak kezelését „csak feltétlen szükségesség esetén” lehet engedélyezni,(17) a Bíróság kimondta, hogy az ilyen kezelés csak korlátozott számú esetben tekinthető szükségesnek, és e szükségességet különösen szigorúan kell értékelni,(18) mivel a 2016/680 irányelv 10. cikkének célja, hogy fokozott védelmet biztosítson azoknak a személyeknek, akiknek a különleges adatait kezelni fogják.(19)

32.      A rendőrségi nyilvántartásba vételt illetően a Bíróság tehát rámutatott, hogy a gyanúsított személyek biometrikus és genetikai adatai nyilvántartásba vétel céljából történő gyűjtésének „feltétlen szükségességét” ezen adatgyűjtés céljai alapján kell meghatározni, és e céloknak meghatározottaknak, egyértelműeknek és jogszerűeknek kell lenniük. Egyébiránt a gyűjtött személyes adatoknak az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek, és azoknak a szükségesre kell korlátozódniuk.(20) A nemzeti jog rendelkezéseinek biztosítaniuk kell, hogy az adatkezelés csak akkor és kizárólag annyiban legyen jogszerű, ha és amennyiben olyan feladat ellátásához szükséges, amelyet valamely illetékes hatóság az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokból végez, és rendelkezniük kell legalább az adatkezelés célkitűzéseiről, az érintett személyes adatokról és az adatkezelés céljairól.(21) Utóbbiakat kellően pontosan és konkrétan kell meghatározni ahhoz, hogy lehetővé tegyék az említett adatkezelés „feltétlen szükségességének” értékelését.(22)

33.      Ehhez hozzáadódik az adattakarékosság elve tiszteletben tartásának különösen szigorú ellenőrzése. Egyrészt az elérni kívánt cél más, az érintett személyek alapvető jogait kevésbé sértő eszközökkel észszerű módon nem érhető el. Az adatkezelőnek meg kell győződnie arról, hogy e cél nem érhető el a 2016/680 irányelv 10. cikkében felsorolt adatkategóriákon kívüli más adatkategóriák felhasználásával.(23) Másrészt a „feltétlen szükségesség” követelménye azt jelenti, hogy figyelembe kell venni az ilyen adatkezeléssel elérni kívánt cél különös jelentőségét.(24)

34.      E megfontolások alapján a Bíróság kifejezetten kimondta, hogy „az a nemzeti jogszabály, amely előírja a közvádra üldözendő szándékos bűncselekménnyel gyanúsított személy biometrikus és genetikai adatainak nyilvántartásba vételük céljából történő rendszeres gyűjtését, főszabály szerint ellentétes a 2016/680 irányelv 10. cikkében foglalt követelménnyel”(25). Az ilyen szabályozás „ugyanis különbségtétel nélkül és általánosan a gyanúsított személyek többsége biometrikus és genetikai adatainak gyűjtéséhez vezethet, mivel a »közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény« fogalma különösen általános jellegű, és nagyszámú bűncselekményre alkalmazható, azok jellegétől és súlyosságától függetlenül”(26). Különösen „kizárólag az a tény, hogy valakit közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak, nem tekinthető olyan tényezőnek, amely önmagában lehetővé teszi annak vélelmezését, hogy e biometrikus és genetikai adatok gyűjtése feltétlenül szükséges, tekintettel az adatgyűjtés céljaira és az alapvető jogok, különösen a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való, a Charta 7. és 8. cikkében garantált jogok ebből eredő megsértésére”(27).

35.      A Bíróság ezután azt állapította meg, hogy noha alapos okkal feltételezhető, hogy az érintett személy bűncselekményt követett el, ami megalapozza a gyanúsítottá nyilvánítását, mely utóbbi azt feltételezi, hogy már elegendő bizonyíték gyűlt össze e személynek a bűncselekmény elkövetésében való részvételére vonatkozóan, előfordulhatnak olyan esetek, amikor sem a biometrikus, sem a genetikai adatok gyűjtése nem szükséges konkrétan a folyamatban lévő büntetőeljárás céljainak eléréséhez.(28) Annak valószínűsége, hogy ezen adatok gyűjtésére feltétlenül szükség van más eljárásokban, csak az összes releváns tényező, így különösen a gyanúsítás tárgyát képező állítólagos bűncselekmény jellegének és súlyosságának, e bűncselekmény különleges körülményeinek, a bűncselekmény és más folyamatban lévő eljárások közötti esetleges kapcsolat, a büntetett előélet vagy az érintett személy egyéni profilja alapján határozható meg.(29)

36.      A Bíróság tehát ezen iránymutatásokat követően azt állapította meg, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata „annak vizsgálata, hogy a 2016/680 irányelv 10. cikke tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében lehet‑e a [kényszer alkalmazásával történő végrehajtással való rendőrségi nyilvántartásba vételt] előíró nemzeti szabályozást az uniós joggal összhangban értelmezni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata különösen annak vizsgálata, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi‑e az érintett személy mind biometrikus, mind genetikai adatai nyilvántartásba vételük céljából történő gyűjtése »feltétlen szükségességének« értékelését. E tekintetben különösen annak megállapítására kell képesnek lennie, hogy azon bűncselekmény jellege és súlya, amellyel az alapügyben folyó büntetőeljárásban az érintett személyt gyanúsítják, vagy olyan más releváns tényezők, mint [e bűncselekmény különleges körülményei, a más folyamatban lévő eljárásokkal való esetleges kapcsolata, a büntetett előélet vagy e személy egyéni profilja] olyan körülményeknek minősülhetnek‑e, amelyek alkalmasak az ilyen »feltétlen szükségesség« megállapítására. Ezenkívül meg kell győződni arról, hogy az anyakönyvi adatok gyűjtése […] önmagában nem teszi lehetővé a kitűzött célok elérését”(30).

37.      Végül a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy „[h]a a nemzeti jog nem biztosítja a biometrikus és genetikai adatok gyűjtésének ilyen ellenőrzését, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a 10. cikk teljes érvényesülését biztosítsa azáltal, hogy elutasítja a rendőri hatóságok arra irányuló kérelmét, hogy engedélyezze ezen adatgyűjtés kényszer alkalmazásával történő végrehajtását”(31).

2.      A bolgár szabályozásnak a 2016/680 irányelv 10. cikkével való összeegyeztethetetlenségének okai és a javasolt összhangban álló értelmezés hiányosságai

38.      A következtetés,(32) amelyre a Bíróság a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletben jutott, az azt övező óvatosság ellenére(33) egyértelmű: a rendőrségi nyilvántartásba vétel rendszere, amelynek az egyik eleme a kényszer alkalmazásával történő végrehajtás, nem egyeztethető össze a 2016/680 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával, valamint a 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikkében foglalt követelményekkel.

39.      A bolgár kormány képviselője nem érvelt másként a jelen ügyben folytatott szóbeli előadása során, amikor elismerte, hogy az illetékes hatóságok számára lehetetlen a rendőrségi nyilvántartásba vétel „feltétlen szükségességének” értékelése, és jelezte a Bíróságnak, hogy a belügyminisztérium arról tájékoztatta, hogy a ZMVR 68. cikkének folyamatban van azon módosítása, amely megállapítja az illetékes hatóságok azon kötelezettségét, hogy esetről esetre vizsgálják a gyanúsított személyek biometrikus és genetikai adatainak gyűjtésével kapcsolatos „feltétlen szükségesség” követelményét.

40.      Igaz, hogy a Bíróság nem szorítkozott az összeegyeztethetetlenség ezen megállapítására, és a kérdést előterjesztő bíróságra bízta annak a vizsgálatát, hogy lehet‑e a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtását előíró nemzeti jogszabályt az uniós joggal összhangban értelmezni. Ennek érdekében különösen arra hatalmazta fel ezt a bíróságot, hogy vizsgálja meg, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi‑e a nyilvántartásuk céljából történő adatgyűjtés „feltétlen szükségességének” értékelését.(34)

41.      A ZMVR 68. cikkének a 2016/680 irányelv 10. cikkével összhangban történő értelmezése érdekében a kérdést előterjesztő bíróság a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezése iránti kérelem elbírálásakor az NPK 158. cikkében előírt garanciákat kívánja alkalmazni, amelyekből úgy tűnik, hogy a bizonyítékok biometrikus és genetikai adatok formájában történő gyűjtéséhez a bűnügyi nyomozás keretében főszabály szerint a bíróság előzetes engedélyét kell kérni, amely a bűnügyi nyomozás céljából vizsgálhatja annak szükségességét a rendelkezésére álló valamennyi ügyirat alapján.

42.      Mindazonáltal egyrészt, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 133. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy a Bíróság abban azt állapította volna meg, hogy az adatgyűjtés „feltétlen szükségességének” maga a kérdést előterjesztő bíróság általi értékelése megfelelhet a 2016/680 irányelv 10. cikkében foglalt követelményeknek. Másrészt úgy vélem, hogy a V. S. biometrikus és genetikai adatainak gyűjtésére vonatkozó, a 10. cikk által megkövetelt „feltétlen szükségesség” illetékes hatóságok általi értékelésének hiányát a kérdést előterjesztő bíróság nem pótolhatja, tekintettel e hatóságoknak az ezen irányelv által létrehozott rendszerben betöltött központi szerepére.(35) Így a különleges adatok büntetőeljárás keretében történő gyűjtésére vonatkozó „feltétlen szükségesség” bírósági felülvizsgálatának kérdése elkülönül, esetlegesen később merül fel, mint az ilyen szükségesség illetékes hatóságok általi értékelésének kérdése.

43.      A kérdést előterjesztő bíróság által javasolt összhangban álló értelmezés tehát véleményem szerint nem szünteti meg a bolgár jogrendben a 2016/680 irányelv 10. cikkével való összeegyeztethetetlenség minden olyan elemét, amelyet magában rejt.

44.      Ennek belátásához elegendő a következő körülményeket figyelembe venni.

45.      Először is, hacsak nem tévedek, az NPK 158. cikkében előírt rendszer keretében(36) a bíróság az e rendelkezés által követett cél tekintetében kizárólag a gyűjtés szükségességét értékeli. A nyomozási cselekmény által érintett adatok gyűjtésének előzetes engedélyezése olyan, már összegyűjtött bizonyítékok figyelembevételével is megadható, amelyek megalapozzák az érintett személynek a bűncselekmény elkövetésében való részvételével kapcsolatos komoly aggályokat, és alkalmasak arra, hogy alátámasszák ezen adatgyűjtésnek a nyomozás lezárása szempontjából való hasznosságát.

46.      A 2016/680 irányelv 10. cikke a maga részéről feltétlen, tehát minősített szükségesség értékelését követeli meg az illetékes hatóságoktól. Egyébiránt – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – a rendőrségi nyilvántartásba vétel céljai tágabbnak tűnnek, mint az NPK 158. cikke által követett cél.

47.      A Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 99. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétel két lényeges célt követ, nevezetesen egyrészt a más bűnügyi nyomozások keretében már összegyűjtött adatokkal való összevetést azok esetleges lezárása érdekében, másrészt pedig ezen adatoknak a folyamatban lévő bűnügyi nyomozás keretében történő felhasználását.(37) A jelen ügyben a Bíróság előtt tartott tárgyaláson a bolgár kormány azt jelezte, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétel fő célja az összegyűjtött adatok felhasználása a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében. Ezen adatok esetleges jövőbeli felhasználása másodlagos célnak minősül. Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétel esetében az adatgyűjtésre csak abból a célból kerül sor, hogy azokat a jövőben esetlegesen felhasználják, amennyiben az szükséges.(38)

48.      Ez az állítás három kérdést vet fel.(39) Ugyanis, elsősorban, mivel a ZMVR 68. cikke az NPK 158. cikke által követett céllal azonos célt követ, felmerül a kérdés, hogy a biometrikus és genetikai adatok gyűjtéséhez mely esetben van szükség a bíróság előzetes engedélyére, és mely esetben nincs. Úgy tűnik tehát, hogy ugyanazon célból két párhuzamos eljárás létezik, amelyek jelentősen eltérő garanciákat nyújtanak. A rendőrségi nyilvántartásba vétel ezáltal a folyamatban lévő eljárás keretében alkalmazott bizonyításfelvételi módnak minősül. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság folyamatosan arra hivatkozik, hogy e nyilvántartásba vétel „elkülönül a büntetőeljárástól, annak nem képezi részét”(40).

49.      Másodsorban, noha – amint azt a bolgár kormány állította – a rendőrségi nyilvántartásba vétel fő célja a folyamatban lévő bűnügyi nyomozás keretében történő bizonyítékgyűjtés, legalábbis zavarbaejtő az a tény, hogy a jogszabály főszabály szerint lehetővé teszi a „kizárólag” adócsalás miatt eljárás alá vont személy biometrikus és genetikai adatainak gyűjtését.(41)

50.      Egyébiránt az NPK 158. cikke nem rendelkezik arról, hogy a bíróság az általa kibocsátandó engedély keretében figyelembe vehetné a rendőrségi nyilvántartásba vétel a más nyomozások keretében gyűjtött adatokkal való összevetés szempontjából vett „feltétlen szükségességét”, amely ugyanakkor úgy tűnik, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló bolgár szabályozás egyik célja.

51.      Harmadsorban, a jelen indítvány 47. pontjában kifejtett megfontolásokból nyilvánvalóan az következik, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétel céljai továbbra sem egyértelműek. Ez akkor sem lenne így, ha az NPK 158. cikkét kellene alkalmazni.

52.      Másodszor, a 2016/680 irányelv 10. cikkének tényleges érvényesülését nyilvánvalóan csorbítaná, ha a különleges adatok kezelése „feltétlen szükségességének” kérdése első alkalommal csak a gyűjtési műveletre vonatkozó előzetes engedélynek az NPK 158. cikke alapján történő, bíróság általi kiadása alkalmával merülne fel.

53.      A ZMVR 27. és 68. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vételre kötelezett személyek széles csoportot alkotnak,(42) és hogy e személyektől mindig ugyanazokat az adatokat gyűjtik anélkül, hogy bármilyen különbségtételre sor kerülne. Minden gyanúsított személynek a rendőrségi nyilvántartásba vétel céljából automatikusan alá kell vetnie magát ugyanazon adatkategóriák gyűjtésének, anélkül hogy a 2016/680 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett illetékes hatóságok bármikor megvizsgálnák azt a kérdést, hogy a különleges adatok gyűjtése feltétlenül szükséges‑e a folyamatban lévő bűnügyi nyomozás lezárásához vagy más nyomozások felderítési céljához. Egyébiránt a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 113. és 114. pontjából kitűnik, hogy a nemzeti jogszabályok nem követelik meg, hogy a rendőrségi nyilvántartásba vétellel érintett összes adat gyűjtésének konkrét szükségességét megállapítsák, és hogy az illetékes hatóság azon kötelezettsége, hogy meghatározza és bizonyítsa, hogy ez az adatgyűjtés feltétlenül szükséges az elérni kívánt konkrét célok megvalósításához, nincs előírva.

54.      Ebből következik, hogy azokat a feltételeket, amelyek mellett megállapítható volna, hogy a ZMVR 68. cikkében előírt rendőrségi nyilvántartásba vétel feltétlenül szükséges, a nemzeti jogszabályok nem írják elő, és hogy a biometrikus és genetikai adatoknak az illetékes hatóságok általi, a 2016/680 irányelv hatálya alá tartozó célokból történő kezelését nem övezik megfelelő garanciák.(43) Az NPK 158. cikkének alkalmazása nem változtat ezen a megállapításon.

55.      Noha a különleges adatok gyűjtésének és kezelésének „feltétlen szükségességét” nem határozza meg törvény, és azt az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlása sem garantálja, a bíróság csak maga nem orvosolhatja azt, hogy belső jogrendjében e két előzetes szakasz hiányzik. E tekintetben egyetértek a Bizottság által a tárgyaláson kifejtett azon állásponttal, amely szerint a bírósági felülvizsgálat másodlagos abban az értelemben, hogy az az illetékes hatóságok által a törvényben előírtaknak megfelelően elvégzett „feltétlen szükségesség” értékelésének bírósági ellenőrzése. Hozzáteszem, hogy jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy a kérdést előterjesztő bíróság milyen szempontokat alkalmazhat egy ilyen felülvizsgálat során, mivel a „feltétlen szükségesség” fogalma nincs jogilag meghatározva.

56.      Harmadszor, még ha az NPK 158. cikke által nyújtott garanciák elegendőek volnának is – ami nem így van –, azok nem illetik meg a közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény miatt gyanúsított személyeket és azokat, akik nem tiltakoztak a rendőrségi nyilvántartásba vétel ellen. Az adatkezelés „feltétlen szükségességét” e személyek vonatkozásában az illetékes hatóságok sohasem értékelik, amint azt a bolgár kormány a tárgyaláson megerősítette.(44) Ez egy különösen aggasztó helyzet. észszerűen feltételezhető ugyanis, hogy az éppen meggyanúsított személy tiltakozási képessége különösen korlátozott a rendőrségi nyilvántartásba vételre kötelezéssel szemben. A nemzeti jognak az NPK 158. cikkének alkalmazásából eredő összhangba hozása tehát csak részleges, mivel a „feltétlen szükségesség” vizsgálata nélküli rendőrségi nyilvántartásba vétel a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a különösen széles hatálya alá tartozó valamennyi olyan személy tekintetében folytatódhat, akik az ellen nem tiltakoztak.(45)

3.      Végkövetkeztetés

57.      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 2016/680 irányelv 10. cikkét – ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 133. pontjában foglalt feltételek alapján a rendőrségi nyilvántartásba vétel „feltétlen szükségességének” az általa megvalósítani kívánt valamennyi célra tekintettel történő értékelését az illetékes hatóságoknak ténylegesen el kell végezniük, mielőtt adott esetben a kényszer alkalmazásával történő végrehajtását kérhetnék. E célból nem elegendő, ha a rendőrségi nyilvántartásba vétel „feltétlen szükségességének” értékelését – kizárólag abban az esetben, ha a gyanúsított megtagadta e nyilvántartásba vételt, és csak az annak jogalapját képező nemzeti jogszabály által állítólagosan követett célok egyikére tekintettel – első alkalommal az a bíróság végzi el, amelytől a kényszer alkalmazásával történő végrehajtás engedélyezését kérték.

58.      A kérdést előterjesztő bíróság által javasolt összhangban álló értelmezés tehát nem tűnik kielégítőnek ahhoz, hogy a bolgár jog megfeleljen az általam imént hivatkozott követelményeknek. Következésképpen e bíróságnak – összhangban azzal, amit a Bíróság a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletének 134. pontjában már megelőlegezett – el kell utasítania a rendőri hatóságok arra irányuló kérelmét, hogy engedélyezze V. S. adatai gyűjtésének kényszer alkalmazásával történő végrehajtását.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

59.      Mivel az előterjesztett kérdések abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a személyes adatok kezelésére vonatkozó bolgár szabályozásnak az illetékes hatóságok által a 2016/680 irányelv 10. cikkének követelményeire tekintettel fennálló hiányosságait a büntetőeljárási szabályok alkalmazásával orvosolhatja, és én úgy vélem, hogy ez az orvoslás nem elegendő ahhoz, hogy e szabályozást az uniós joggal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni, másodlagosan fogok foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, arra az esetre, ha a Bíróság más álláspontot képviselne.

60.      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy a különleges adatok kezelése „feltétlen szükségességének” felülvizsgálata elvégezhető‑e kizárólag a gyanúsítottá nyilvánító végzés alapján, vagy szükséges, hogy az összes ügyiratot közöljék vele (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés), hogy maga értékelje, hogy alapos okkal feltételezhető‑e, hogy a gyanúsított a gyanúsításban említett bűncselekményt követett el (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés).

61.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, hogy úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság bizonyos feszültséget azonosít egyrészt a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 100. és 101. pontja, másrészt pedig ezen ítélet 130–133. pontja között.

62.      A Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 100. pontjában a Bíróság kimondta, hogy „az a tény, hogy ideiglenesen kivonják a bírósági felülvizsgálat alól azon bizonyítékok értékelését, amelyeken az érintett személy gyanúsítottá nyilvánítása alapul, és ily módon a biometrikus és genetikai adatainak gyűjtését, a büntetőeljárás nyomozási szakaszában indokoltnak bizonyulhat. Az ilyen felülvizsgálat ugyanis e szakaszban akadályozhatja azon nyomozás lefolytatását, amelynek során ezeket az adatokat gyűjtik, és túlzott mértékben korlátozhatja a nyomozók azon képességét, hogy más jogsértéseket felderítsenek ezen adatoknak a más nyomozások során összegyűjtött adatokkal való összehasonlítása alapján. A hatékony bírói jogvédelem e korlátozása tehát nem aránytalan, mivel a nemzeti jog utólagosan biztosítja a hatékony bírósági felülvizsgálatot.” Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Charta 47. cikkével nem ellentétes, ha valamely nemzeti bíróságnak, amennyiben a gyanúsított személyre vonatkozó különleges adatok gyűjtése kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezése iránti kérelemről határoz, „nincs lehetősége azon bizonyítékok értékelésére, amelyeken a gyanúsítottá nyilvánítás alapul, feltéve, hogy a nemzeti jog utólagosan biztosítja e gyanúsítottá nyilvánítás azon feltételeinek hatékony utólagos bírósági felülvizsgálatát, amelyekből az említett adatgyűjtés engedélyezése következik.”(46)

63.      A Bíróság azt is kimondta ezúttal a 2016/680 irányelv 10. cikkét értelmezve, hogy „kizárólag az a tény, hogy valakit közvádra üldözendő szándékos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak, nem tekinthető olyan tényezőnek, amely önmagában lehetővé teszi annak vélelmezését, hogy e biometrikus és genetikai adatok gyűjtése feltétlenül szükséges, tekintettel az adatgyűjtés céljaira és az alapvető jogok […] ebből eredő megsértésére.”(47) Annak jelzésével folytatta, hogy „egyrészt, noha alapos okkal feltételezhető, hogy az érintett személy bűncselekményt követett el, ami megalapozza a gyanúsítottá nyilvánítását, mely utóbbi azt feltételezi, hogy már elegendő bizonyíték gyűlt össze e személynek a bűncselekmény elkövetésében való részvételére vonatkozóan, előfordulhatnak olyan esetek, amikor sem a biometrikus, sem a genetikai adatok gyűjtése nem szükséges konkrétan a folyamatban lévő büntetőeljárás céljainak eléréséhez.”(48) Másrészt „annak valószínűsége, hogy a gyanúsított személy biometrikus és genetikai adataira feltétlenül szükség lesz az azon eljárástól eltérő eljárásokban, amelynek keretébe az adott gyanúsítás illeszkedik, csak az összes releváns tényező, így különösen a gyanúsítás tárgyát képező állítólagos bűncselekmény jellegének és súlyosságának, e bűncselekmény különleges körülményeinek, a bűncselekmény és más folyamatban lévő eljárások közötti esetleges kapcsolat, a büntetett előélet vagy az érintett személy egyéni profilja alapján határozható meg.”(49)

64.      Így a Bíróság elismerte, hogy az a tény, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság a rendőrségi nyilvántartásba vétel kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezése érdekében nem végezheti el azon gyanúsítottá nyilvánítás feltételeinek érdemi felülvizsgálatát, amely az adatgyűjtés jogalapját jelenti,(50) a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megengedett korlátozásának minősülhet a bűnügyi vizsgálat megfelelő lefolytatása akadályozásának veszélye miatt.

65.      Ami az adatgyűjtés „feltétlen szükségességének” felülvizsgálatát illeti, a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 130–133. pontjából nem következik, hogy a Bíróság megkövetelte a gyanúsítás megalapozottságának felülvizsgálatát. Csak azt jelezte, hogy az alapeljárás keretében a gyanúsítottá nyilvánítás szükséges, de nem elégséges feltételt jelent az érintett személy különleges adatai gyűjtése „feltétlen szükségességének” megállapításához. Egyébiránt az ezen ítélet 132. pontjában említett tényezők, mint például a bűncselekmény jellege és súlya, e bűncselekmény különleges körülményei, a más folyamatban lévő eljárásokkal való esetleges kapcsolata, a büntetett előélet vagy az érintett személy egyéni profilja, különböznek a gyanúsítottá nyilvánítás alapjául szolgáló kritériumoktól, vagyis főszabály szerint az olyan súlyos és egybehangzó valószínűsítő körülmények fennállásától, amelyek arra engednek következtetni, hogy az érintett személy bűncselekményt követett el.

66.      E körülmények között a biometrikus és genetikai adatok gyűjtése „feltétlen szükségességének” bírósági felülvizsgálata nem követeli meg a gyanúsítás megalapozottságának vizsgálatát. A 2016/680 irányelv 10. cikke sem követeli meg, de nem is zárja ki, a teljes ügyirat közlését, feltéve, hogy a „feltétlen szükségesség” értékelése a Bíróság Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélete 133. pontjában meghatározott módokon ténylegesen elvégezhető kizárólag a gyanúsítottá nyilvánító végzés alapján.

67.      Végül, mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés szövege a 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontjára is vonatkozik, a teljesség kedvéért csupán emlékeztetek arra, hogy e cikk főszabály szerint arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy egyértelműen különbséget tegyenek az érintettek különböző kategóriáinak adatai között, annak érdekében, hogy a személyes adatok védelméhez való alapvető jogukba ne különbségtétel nélkül, attól függetlenül avatkozzanak be, hogy milyen kategóriába tartoznak.(51) E cikk értelmében az egyik ilyen kategóriába tartoznak az „olyan személyek, akik tekintetében alapos okkal feltételezhető, hogy bűncselekményt követtek el vagy készülnek elkövetni.”

68.      A Bíróság kimondta, hogy „valamely személy bűnösségére vonatkozó elegendő számú bizonyíték fennállása főszabály szerint alapos okot jelent annak feltételezésére, hogy e személy elkövette a szóban forgó bűncselekményt, és a 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontjával nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan természetes személyekre vonatkozó biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétel céljából, kényszer alkalmazásával történő gyűjtését írja elő, akikkel szemben elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy közvádra üldözendő szándékos bűncselekményt követtek el, és akiket ezen okból gyanúsítottá nyilvánítottak.(52) A kérdést előterjesztő bíróság által elfogadott értelmezéssel szemben, ez a rendelkezés nem követeli meg, hogy a különleges adatok gyűjtési művelete „feltétlen szükségességének” felülvizsgálatát végző bíróság a gyanúsítás alapját jelentő bizonyítékokat maga értékelve, meggyőződjön annak megalapozottságáról.

69.      E megfontolásokból következik, hogy a 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontját és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a biometrikus és genetikai adatok gyűjtése „feltétlen szükségességének” bíróság általi felülvizsgálata nem követeli meg a gyanúsítottá nyilvánítás megalapozottságának felülvizsgálatát. Nem követelik meg a teljes ügyirat közlését sem, de nem is zárják ki azt, feltéve hogy a „feltétlen szükségesség” értékelése a Bíróság Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélete 133. pontjában meghatározott módon ténylegesen elvégezhető kizárólag a gyanúsítottá nyilvánító végzés alapján.

V.      Végkövetkeztetés

70.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

Elsődlegesen:

A személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával, valamint 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 10. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

–        a 2023. január 26‑i Ministerstvo na vatreshnite raboti [A biometrikus és genetikai adatok rendőrség általi nyilvántartásba vétele] ítélet (C‑205/21, EU:C:2023:49) 133. pontjában foglalt feltételek alapján a rendőrségi nyilvántartásba vétel „feltétlen szükségességének” az általa megvalósítani kívánt valamennyi célra tekintettel történő értékelését az illetékes hatóságoknak ténylegesen el kell végezniük, mielőtt adott esetben a kényszer alkalmazásával történő végrehajtását kérhetnék.

–        E célból nem elegendő, ha a rendőrségi nyilvántartásba vétel „feltétlen szükségességének” értékelését – kizárólag abban az esetben, ha a gyanúsított megtagadta e nyilvántartásba vételt, és csak az annak jogalapját képező nemzeti jogszabály által állítólagosan követett célok egyikére tekintettel – első alkalommal az a bíróság végzi el, amelytől a kényszer alkalmazásával történő végrehajtásának engedélyezését kérték.

Másodlagosan

A 2016/680 irányelv 6. cikkének a) pontját és 10. cikkét

a következőképpen kell értelmezni:

a biometrikus és genetikai adatok gyűjtése „feltétlen szükségességének” bírósági felülvizsgálata nem követeli meg a gyanúsítottá nyilvánítás megalapozottságának felülvizsgálatát. Nem követelik meg a teljes ügyirat közlését sem, de nem is zárják ki azt, feltéve hogy a „feltétlen szükségesség” értékelése a Bíróság 2023. január 26‑i Ministerstvo na vatreshnite raboti [A biometrikus és genetikai adatok rendőrség általi nyilvántartásba vétele] ítélete (C‑205/21, EU:C:2023:49) 133. pontjában meghatározott módon ténylegesen elvégezhető kizárólag a gyanúsítottá nyilvánító végzés alapján.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      HL 2016. L 119., 89. o.

3      C‑205/21, a továbbiakban: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet, EU:C:2023:49.

4      Bár a C‑205/21. sz. ügyet a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) terjesztette elő a Bírósághoz, ezt a büntetőbíróságot az eljárás során megszüntették, és az alapügyet a bírósági eljárás során a Sofiyski gradski sadhoz (szófiai városi bíróság) tették át: lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (51. pont).

5      A gyanúsított személy DNS‑profiljának meghatározásához szükséges mintavétel az e rendőrségi nyilvántartásba vétel során gyűjtött adatok részét képezi.

6      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (63. pont).

7      Az alapeljárásban benyújtott indítvány megjelöli a rendőrségi nyilvántartásba vétel jogalapját, azaz a zakon za Ministerstvoto na vatreshnite raboti (a belügyminisztériumról szóló törvény; a DV 2014. június 27‑i 53. száma; a továbbiakban: ZMVR) 68. cikkének (1) bekezdését, valamint a naredba za reda za izvarshvane i snemane na politseyska registratsia (a rendőrségi nyilvántartásba vétel végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendelet; a DV 2014. október 31‑i 90. száma) 11. cikkének (4) bekezdését.

8      A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az NPK 158. cikke valamely személynek az előkészítő eljárás keretében nyomozási intézkedésként történő vizsgálatára vonatkozik. Ez a vizsgálat biometrikus és genetikai adatok gyűjtését jelentheti. Az érintett személy vizsgálatára az írásbeli hozzájárulásával kerül sor. Hozzájárulás hiányában az ügyésznek előzetes engedélyt kell kérnie a vizsgálat kényszer alkalmazásával történő végrehajtásához az illetékes elsőfokú bíróságtól vagy a végrehajtás helye szerinti körzeti elsőfokú bíróságától (az NPK 158. cikkének (3) bekezdése). Sürgős esetben a vizsgálatra engedély nélkül, de utólagos jóváhagyás iránti kérelem benyújtásával kerül sor (az NPK 158. cikkének (4) bekezdése). A kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak szolgáltatott információk szerint az eljárási ügyiratot megküldik a bíróságnak, amely minden iratot megvizsgálhat az előzetes engedélyezés vagy az utólagos jóváhagyás iránti kérelem megalapozottságának értékelése céljából.

9      Úgy tűnik, hogy az ügyészség kérelmére: lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 16. és 24. pontját.

10      Vagy adott esetben az utólagos jóváhagyás iránti kérelmét.

11      A továbbiakban: Charta.

12      A kérdést előterjesztő bíróságnak a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet 100. és 101. pontjából levont következtetések szerint.

13      Lásd a jelen indítvány 1. pontját.

14      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy még ha a Bíróságnak van is az adott jogkérdést megoldó ítélkezési gyakorlata, a nemzeti bíróságok továbbra is teljesen szabadon fordulhatnak a Bírósághoz, ha azt célszerűnek tartják. Az a körülmény, hogy ugyanazon rendelkezést a Bíróság már értelmezte ugyanazon nemzeti szabályozás tekintetében, nem vezethet a jelen ügyek keretében előterjesztett kérdések elfogadhatatlanságához. (lásd: 2018. november 6‑i Bauer és Willmeroth ítélet [C‑569/16 et C‑570/16, EU:C:2018:871, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, és 22. pont]). Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből egyébként kiderül, hogy az előterjesztett kérdések közvetlen kapcsolatban állnak az alapeljárás tárgyát képező jogvitával, és relevánsak abból a szempontból, hogy azok alapján tud a kérdést előterjesztő bíróság határozni. E kérelem egyébiránt elegendő elemet tartalmaz ahhoz, hogy meghatározható legyen e kérdések terjedelme, és hogy azokra hasznos választ lehessen adni. Azokat tehát elfogadhatónak kell tekinteni (lásd analógia útján: 2017. december 20‑i Schweppes ítélet [C‑291/16, EU:C:2017:990] 25. pont).

15      Lásd a jelen indítvány 8. lábjegyzetét.

16      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (114. pont).

17      Emlékeztetek arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 2016/680 irányelv 10. cikkének célja, hogy fokozott védelmet biztosítson az olyan adatkezelésekkel szemben, amelyek a szóban forgó adatok különleges érzékenysége és az adatkezelés körülményei miatt – amint az az irányelv (37) preambulumbekezdéséből kitűnik – jelentős kockázatot hordozhatnak az olyan alapvető jogokra és szabadságokra nézve, mint a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyes adatok védelméhez való jog, amelyeket a Charta 7. és 8. cikke garantál (lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet [116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).

18      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (118. pont).

19      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (120. pont).

20      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (122. pont).

21      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (123. pont).

22      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (124. pont).

23      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (125. és 126. pont).

24      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (127. pont).

25      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (128. pont). Kiemelés tőlem.

26      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (129. pont).

27      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (130. pont).

28      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (131. pont).

29      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (132. pont).

30      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (133. pont).

31      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (134. pont). Úgy tűnik, hogy a Bíróság ezzel elismerte a 2016/680 irányelv 10. cikkének közvetlen hatályát. A nemzeti bíróság ugyanis kizárólag az uniós jog alapján nem köteles mellőzni a nemzeti jog olyan rendelkezésének alkalmazását, amely ellentétes az uniós jog valamely rendelkezésével, feltéve, hogy ez utóbbi rendelkezésnek nincs közvetlen hatálya (lásd: 2024. február 20‑i X (A felmondás indoklásának hiánya) ítélet (C‑715/20, EU:C:2024:139, 74. pont).

32      A Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I. ítélet rendelkező részének 3. pontjában szerepel.

33      Az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az alapügy konkrét tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik: lásd a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlatából: 2024. április 9‑i Profi Credit Polska (Perújítás jogerős bírósági határozattal befejezett eljárásban) ítélet (C‑582/21, EU:C:2024:282, 31. pont).

34      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (133. pont).

35      Emlékeztetek arra, hogy a 2016/680 irányelv hatályát pontosan e hatóságokra hivatkozva határozták meg, mivel ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az irányelv „a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által az 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokból végzett kezelésére alkalmazandó.”

36      Lásd a jelen indítvány 8. lábjegyzetét.

37      A ZMVR 27. cikke a maga részéről kimondja, hogy a rendőrség által a ZMVR 68. cikke alapján nyilvántartásba vett adatokat kizárólag a nemzetbiztonság védelme, a bűnözés elleni küzdelem és a közrend fenntartása céljából használják fel.

38      Lásd az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 25. pontját.

39      Emlékeztetek arra, hogy e célok pontos és konkrét meghatározása elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy az adatkezelés „feltétlen szükségességét” értékelni lehessen: lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (124. pont).

40      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 21. pontja. Lásd még e kérelem 6. pontját.

41      A Bíróság rendelkezésére álló iratokból nem következik, hogy az NPK 158. cikkének az alapeljárás keretében történő alkalmazása lehetővé tenné a bíróság számára, hogy meghatározza a gyűjtendő különösen érzékeny adatok mennyiségét és minőségét.

42      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (78. pont).

43      A Bíróságnak a Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítéletben szereplő megállapításai szerint (63. pont).

44      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a 2016/680 irányelv (37) preambulumbekezdése kimondja, hogy „az érintett hozzájárulása önmagában nem szolgálhat jogalapul az ilyen különleges személyes adatok illetékes hatóságok általi kezeléséhez.” Egyrészt a személy hozzájárulása semmiképpen nem jelent mentességet a gyűjtés „feltétlen szükségességének” értékelésére vonatkozó kötelezettség alól, másrészt pedig e szükségességet még a hozzájárulás megadása előtt vizsgálni kell.

45      A Bíróság rendelkezésére álló iratok nem tartalmaznak információkat e személyek azon lehetőségéről, hogy a 2016/680 irányelv 54. cikkének megfelelően jogorvoslattal éljenek. Úgy tűnik azonban, hogy mind a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében (lásd e kérelem 25. pontját), mind a bolgár kormány a Bíróság előtti tárgyaláson úgy vélte, hogy ilyen esetben nincs lehetőség bírósági jogorvoslatra.

46      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (101. pont).

47      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (130. pont).

48      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (131. pont).

49      Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (132. pont).

50      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (88. pont).

51      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (83. pont).

52      Lásd: Biometrikus és genetikai adatok nyilvántartásba vétele I ítélet (85. és 86. pont).