A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)

2024. július 17.(*)

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozata – Indokolási kötelezettség – Hatékony bírói jogvédelem – Egyenlő bánásmód – Az arányosság elve – Az ESZT mérlegelési mozgástere – Jogellenességi kifogás – A Bizottság mérlegelési mozgástere – Az ítélet időbeli hatályának korlátozása”

A T‑142/22. sz. ügyben,

a Landesbank Baden‑Württemberg (székhelye: Stuttgart [Németország], képviselik: H. Berger, M. Weber és D. Schoo ügyvédek)

felperes

az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: J. Kerlin, T. Wittenberg és D. Ceran, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann és P. Gey ügyvédek)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök, G. De Baere, D. Petrlík (előadó), Kecsmár K. és S. Kingston bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2023. március 7‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Landesbank Baden‑Württemberg az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulások Landesbank Baden‑Württemberg tekintetében való kiszámításáról szóló, 2021. december 15‑i SRB/ES/2021/82 határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

[omissis]

III. A felek kérelmei

20      Felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot, beleértve annak mellékleteit is;

–        másodlagosan állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat semmis annyiban, amennyiben az őt érinti;

–        az ESZT‑t kötelezze a költségek viselésére.

21      Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére;

–        másodlagosan – a megtámadott határozat megsemmisítése esetén – tartsa fenn a megtámadott határozat joghatásait amíg annak felváltására nem kerül sor, de legalább az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapos időszakra.

IV.    A jogkérdésről

[omissis]

B.      A megtámadott határozat jogszerűségét érintő jogalapokról

[omissis]

2.      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, második jogalapról

[omissis]

d)      Az egyéb intézmények adatainak visszatartására vonatkozó, hetedik részről

239    A felperes először a válaszában azt állítja, hogy a Bíróság által a 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítéletben (C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601) rögzített, az ESZT‑t terhelő indokolási kötelezettség és az ESZT‑nek az érintett intézmények üzleti titkainak tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettsége közötti egyensúly megteremtésével kapcsolatos követelmények a jelen ügyben nem alkalmazhatók. A 2018. június 19‑i Baumeister ítéletnek (C‑15/16, EU:C:2018:464, 54. és 56. pont) megfelelően ugyanis a többi intézménynek a megtámadott határozat alapjául szolgáló adataira már nem terjed ki az üzleti titok, mivel a 2017. évi hozzájárulási időszak referencia‑időpontja 2015. december 31. volt, és ezen adatok több mint öt évesek.

240    Az ESZT vitatja ezt az érvelést, anélkül azonban, hogy megkérdőjelezné e rész elfogadhatóságát.

241    Emlékeztetni kell arra, hogy maga az előzetes hozzájárulások számítási módszerének elve, amint az a 2014/59 irányelvből és a 806/2014 rendeletből kitűnik, magában foglalja, hogy az ESZT olyan üzleti titok körébe tartozó adatokat használ fel, amelyeket nem lehet megismételni az előzetes hozzájárulások megállapításáról szóló határozat indokolásában (2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 114. pont).

242    E tekintetben az ESZT a megtámadott határozatban ismertette azokat az okokat, amelyek miatt az intézményeknek a 2017. évi előzetes hozzájárulások kiszámításához figyelembe vett adatai az üzleti titok körébe tartoztak.

243    Közelebbről, az ESZT a megtámadott határozat (100) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az intézmények üzleti titkai bizalmas információnak minősülnek, vagyis az intézmények szakmai tevékenységére vonatkozó valamennyi információ, amely valamely versenytárs és/vagy szélesebb nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel esetén súlyosan sértheti az intézmény érdekeit. Az előzetes hozzájárulások kiszámítása keretében az intézmények által az adatszolgáltatási formanyomtatványuk útján szolgáltatott információk, amelyekre az ESZT az előzetes hozzájárulásuk kiszámítása során támaszkodik, üzleti titoknak minősültek.

244    Ezt követően a megtámadott határozat (102)–(105) preambulumbekezdésében az ESZT rámutatott arra, hogy tilos az egyes intézményeknek a számítások alapját képező adatait nyilvánosságra hozni, míg jogosult volt az összesített és közös adatokat nyilvánosságra hozni, amennyiben ezen adatokat összesítették. Mindemellett az intézmények az említett határozat szerint az éves alaphozzájárulásuk és a kiigazítási szorzójuk kiszámítását illetően teljes átláthatóságban részesültek e hozzájárulás kiszámításának a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet I. mellékletében meghatározott szakaszai tekintetében, amely melléklet a „nyers mutatók kiszámítására” (1. lépés), a „mutatók újraszámítása” (3. lépés) és az „összesített mutató kiszámítására” (5. lépés) vonatkozott. Ezenkívül az intézményeknek lehetőségük volt arra, hogy az ESZT által a valamennyi intézmény esetében megkülönböztetés nélkül használt, kockázati profiljuk alapján kiigazított közös adatokat szerezzenek a „mutatók diszkretizációjára” (2. lépés), „a hozzárendelt előjelek beillesztésére” (4. lépés) és az „éves hozzájárulások kiszámítására” (6. lépés) vonatkozó számítási lépésekre.

245    Márpedig a felperes vitatja e magyarázatok elégséges jellegét, mivel a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a többi intézmény adatai hat évvel korábbról származtak, és ennélfogva már nem tartoztak az üzleti titok hatálya alá, és mivel ennek ellenére az ESZT nem indokolta meg, hogy ezeket az adatokat miért nem hozták nyilvánosságra.

246    Ezen érv értékeléséhez emlékeztetni kell arra, hogy ha az olyan információk, amelyek egy bizonyos időszakban üzleti titkoknak minősülhettek, legalább ötévesek, főszabály szerint olyanoknak tekintendők, amelyek az idő múlásával elavultak, és ezáltal elvesztették titkos jellegüket, hacsak az e jellegre hivatkozó fél kivételesen nem bizonyítja, hogy koruk ellenére ezek az információk még mindig lényegi elemeit képezik a saját vagy érintett harmadik személyek piaci helyzetének (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19‑i Baumeister ítélet, C‑15/16, EU:C:2018:464, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

247    E tekintetben nem vitatott, hogy az intézmények azon egyedi adatai, amelyekre a felperes előzetes hozzájárulásának kiszámítása céljából a megtámadott határozatot alapították, e határozat elfogadásának időpontjában már több mint öt évesek voltak.

248    Ugyanakkor, amint azt az ESZT a viszonválaszában és a tárgyaláson kifejtette, anélkül hogy azt a felperes vitatta volna, valamely intézménynek a versenytársaihoz viszonyított viszonylagos helyzete a bankszektor gazdasági realitásaiban azonos vagy hasonló maradhat hosszabb, öt évet meghaladó időszakra. Bizonyos tényezők ugyanis, mint például az üzleti modell vagy az ilyen intézmény tevékenységei rövid és középtávon változatlanok maradnak, így az öt évnél régebbi adatok alapján magas kockázati profillal rendelkező intézmény a kezdeti időszak végén továbbra is ilyen profilt mutathat. Így ezek az információk – koruk ellenére – még mindig lényeges adatok a hitelintézetek kereskedelmi helyzetéről. E körülmények között, ha az ilyen lényeges adatokat a megtámadott határozat indokolása révén hozzáférhetővé tennék, a bankszektorban tevékenykedő gazdasági szereplők támaszkodhatnának rájuk annak érdekében, hogy azokból valamely intézmény aktuális kereskedelmi helyzetét levezessék.

249    A felperes így nem hivatkozhat arra, hogy az ESZT‑nek a megtámadott határozat indokolásában hozzáférhetővé kellett volna tennie a többi intézmény azon egyedi adatait, amelyek lehetővé teszik az előzetes hozzájárulása kiszámításának ellenőrzését, mivel azok, noha hat éve keletkeztek, még mindig ezen intézmények kereskedelmi helyzetére utaló, lényeges információkat képeznek.

250    E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes azon érve, amely szerint az ESZT‑nek ahhoz, hogy eleget tegyen az indokolási kötelezettségének, anonimizált formában meg kell adnia számára az azon intézmények valamennyi adatát tartalmazó listát, amelyek vele azonos osztályban találhatók.

251    Egyrészt az ESZT‑vel szembeni ilyen követelmény meghaladná az ítélkezési gyakorlat által előírt, a fenti 217., 220. és 221. pontban felidézett követelményeket.

252    Másrészt az ESZT azt állította – anélkül, hogy ezt komolyan cáfolták volna –, hogy még az egy adott osztályra vonatkozó anonimizált adatokat tartalmazó lista is azzal a kockázattal jár, hogy lehetővé teszi a banki ágazatban tevékenykedő, körültekintő gazdasági szereplők számára, hogy megismerjék bizonyos intézmények üzleti titkait. E tekintetben a felperes nem vitatta többek között azt, hogy az ilyen gazdasági szereplők tudták, hogy mely intézmények hajlamosak arra, hogy bizonyos kockázati mutatók tekintetében magasabb értékekkel rendelkezzenek. Márpedig, ha évente ilyen adatokat tartalmazó listákat kapnának, követhetnék ezen intézmények kockázati mutatóinak alakulását, még akkor is, ha azok kereskedelmi szempontból érzékeny adatokból állnak. Ez a kockázat különösen a nagy méretű, illetve az olyan tagállamokban letelepedett intézmények esetében áll fenn, amelyekben csak korlátozott számú, az előzetes hozzájárulás fizetésére kötelezett intézmény létezik. Nem kizárt ugyanis, hogy ezekben az esetekben a körültekintő gazdasági szereplő akkor is következtethet az ilyen intézmények kilétére, ha az adatokat anonimizálták. Így nem róható fel az ESZT‑nek, hogy nem állított össze listát az ugyanazon osztályban található intézmények valamennyi anonimizált adatáról.

253    A fentiekre tekintettel a második jogalap hetedik részét el kell utasítani.

e)      Az éves célszint indokolására vonatkozó, harmadik részről

254    A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat alapján lehetetlen megérteni azokat az okokat, amelyek miatt az éves célszintet a biztosított betétek teljes összegének 1,05%‑ának 1/8‑ában határozták meg. Az ESZT által e határozat III. mellékletének 17. és azt követő pontjaiban szolgáltatott kiegészítő magyarázatok egyébként nem elegendőek annak tisztázásához, hogy az éves célszintet ténylegesen hogyan határozták meg. Ráadásul az ESZT nem közölte az előre jelzett végső célszintet, sem pedig a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett felső határra vonatkozó értelmezését. Márpedig, amint azt a 2022. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó előzetes hozzájárulásokat megállapító határozat is mutatja, az ESZT úgy véli, hogy szabadon emelheti az éves célszintet egy olyan együttható alkalmazásával, amelyet az alkalmazandó szabályozás nem ír elő, és ily módon aránytalan terhet róhat az intézményekre.

255    Az ESZT erre azt válaszolja, hogy a megtámadott határozat (50)–(63) preambulumbekezdéséből és e határozat III. mellékletének 19–25. pontjából kitűnik, hogy megfelelő indokolást adott a 2017. évi hozzájárulási időszakra vonatkozó éves célszint meghatározását illetően.

256    Közelebbről, az ESZT az éves célszintet az összes releváns elem, valamint a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdésében megállapított kritériumok figyelembevételével határozta meg. Egyébiránt, ami a biztosított betétek várható növekedését illeti, a megtámadott határozat kifejtette egyrészt, hogy egyrészt a betétbiztosítási rendszerek által szolgáltatott adatok szerint a biztosított betétek összege 2015 és 2016 között 2,2%‑kal nőtt, másrészt pedig, hogy e betétek előrejelzett növekedési rátája 1% és 4% közé esik. Ezenkívül az esetleges prociklikus hatások figyelembevételének módját a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdése, valamint e határozat III. mellékletének 23. és azt követő pontjai ismertették.

257    Végül a felperes számára lehetséges lett volna, hogy kiszámítsa a 2017‑ben becsült végső célszintet a rendelkezésére álló adatok alapján, míg az ESZT által a 806/2014 rendelet 70. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében előírt 12,5%‑os felső határra vonatkozó értelmezés hozzáférhetővé tételének hiánya nem érintheti a megtámadott határozat indokolását.

258    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kezdeti időszak végén az ESZA rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a végső célszintet, amely az ESZM‑ben részt vevő valamennyi tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény biztosított betétei összegének legalább 1%‑át teszi ki.

259    A 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerint a kezdeti időszak során az előzetes hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben a fenti 258. pontban említett végső célszint eléréséig, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára.

260    A 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő hozzájárulás egyik évben sem haladhatja meg a végső célszint 12,5%‑át.

261    Ami az előzetes hozzájárulások kiszámításának módját illeti, a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az ESZT azok összegét az éves célszint alapján, a végső célszintet figyelembe véve és az összes részt vevő tagállam illetékességi területén engedélyezett összes intézmény biztosított betéteinek előző évi, negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg.

262    A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdéséből kitűnik, az ESZT a 2017. évi hozzájárulási időszakra az éves célszint összegét 7 161 808 441 euróban állapította meg.

263    A megtámadott határozat (51) és (52) preambulumbekezdésében az ESZT lényegében kifejtette, hogy az éves célszint meghatározása érdekében figyelembe vette a 2023‑ra becsült végső célszintet, az előzetes hozzájárulásoknak a kezdeti időszakban a lehető legegyenletesebben történő felosztásának szükségességét, valamint az üzleti ciklus fázisát, és e hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását. Ezt követően az ESZT úgy ítélte meg, hogy az e paramétereken és az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközökön alapuló együtthatót (a továbbiakban: együttható) kell meghatározni. Az ESZT ezt az együtthatót a 2016‑ban biztosított betétek átlagos összegének egy nyolcad részére alkalmazta az éves célszint elérése érdekében.

264    A megtámadott határozat (54)–(62) preambulumbekezdésében az ESZT kifejtette az éves célszint meghatározása végett követett megközelítést.

265    E határozat (54) preambulumbekezdésében az ESZT kifejtette, hogy különös figyelmet kell fordítani a biztosított betétek kezdeti időszakban várható alakulására, mivel ha e betétek idővel növekednek, az éves célszint eléréséhez nem elegendő ez utóbbit az említett betétek összege 1%‑ában meghatározni.

266    E tekintetben az ESZT a megtámadott határozat (55) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a biztosított betétek negyedévente számított átlagos összege a 2016. évben 5,546 milliárd eurót tett ki.

267    A megtámadott határozat (56)–(58) preambulumbekezdésében az ESZT ismertette a biztosított betétek előrejelzett alakulását a kezdeti időszak fennmaradó hat éve, azaz 2018 és 2023 között. Úgy ítélte meg, hogy e betétek éves növekedési rátája a kezdeti időszak végéig 1% és 4% között lesz.

268    A megtámadott határozat (59)–(61) preambulumbekezdésében az ESZT értékelést adott az üzleti ciklus fázisáról, valamint arról, hogy az előzetes hozzájárulások milyen potenciális prociklikus hatást gyakorolhatnak az intézmények pénzügyi helyzetére. Ennek érdekében jelezte, hogy több tényezőt is figyelembe vett, mint például többek között a Bizottság 2017. évi, bruttó hazai termék növekedésére vonatkozó előrejelzését, vagy az euróövezet bankszektorára vonatkozó kulcsfontosságú mutatókat, mint például a fizetőképességet, az eszközminőséget és az intézmények jövedelmezőségét. E tekintetben, és annak érdekében, hogy ne súlyosbítsa az előzetes hozzájárulásoknak a bankszektor fizetőképességére gyakorolt prociklikus hatásait, az ESZT úgy ítélte meg, hogy relevánsabb lenne az éves célszintnek a biztosított betétek olyan növekedési rátája alapján való meghatározása, amely az előre jelzettnél alacsonyabb, mivel az lenne a leghitelesebb.

269    E határozat (62) preambulumbekezdésében az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági fellendülést övező bizonytalanságok, a biztosított betétek jövőbeli növekedésére, valamint a tevékenységi ciklusra gyakorolt negatív hatásuk, továbbá az e betétek jövőbeli alakulására utaló korlátozott számú adat miatt helyénvaló óvatos megközelítést alkalmazni az említett betéteknek a 2023‑ig tartó évekre vonatkozó növekedési rátája tekintetében.

270    E megfontolásokra tekintettel az ESZT a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében úgy számította ki az éves célszint összegét, hogy a 2016‑ban biztosított betétek átlagos összegét megszorozta az 1,05%‑os együtthatóval, és e számítás eredményét elosztotta nyolccal, az említett határozat (63) preambulumbekezdésében szereplő következő matematikai képletnek megfelelően:

„Cél0 [az éves célszint összege] = Biztosított betétek összege2016 * 0,0105 * ⅛ = 7 161 808 441 EUR.”

271    A tárgyaláson az ESZT ugyanakkor jelezte, hogy a 2017‑es hozzájárulási időszak éves célszintjét a következőképpen határozta meg.

272    Először is, előretekintő elemzés alapján az ESZT meghatározta az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény kezdeti időszak végére előre jelzett biztosított betéteinek összegét. Ezen összeg eléréséhez az ESZT figyelembe vette a biztosított betétek 2016‑os átlagos összegét, e betétek éves növekedési rátáját, valamint a kezdeti időszak végéig fennmaradó hozzájárulási időszakok számát.

273    Másodszor, a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ESZT a biztosított betétek kezdeti időszak végén előre jelzett összegének 1%‑ával számolt annak érdekében, hogy megkapja a 2023. december 31‑ig elérendő végső célszint becsült összegét.

274    Harmadszor, az ESZT ez utóbbi összegből levonta az ESZA‑ban 2017‑ben már rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy megkapja azt az összeget, amelyet az eredeti időszak vége előtt fennmaradó hozzájárulási időszakokban még be kell hajtania.

275    Negyedszer, az ESZT ezt az összeget elosztotta a fennmaradó hozzájárulási időszakok számával annak érdekében, hogy azt ezen időszakok között egységesen felosszák. A 2017. évi hozzájárulási időszak éves célszintjét így a fenti 262. pontban említett összegben, azaz hozzávetőleg 7,161 milliárd euróban határozták meg.

276    Annak vizsgálata érdekében, hogy az ESZT az éves célszint meghatározását illetően tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettségét, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás hiánya vagy elégtelensége olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (lásd: 2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a Törvényszék a felperes által hivatkozottakon kívül más indokolási hiányosságokat is figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni, különösen akkor, ha azok az eljárás során merülnek fel.

277    Ennek érdekében a Törvényszék az eljárás szóbeli szakasza során meghallgatta a feleket az éves célszint meghatározását illetően a megtámadott határozat indokolásának valamennyi esetleges hiányosságairól. Különösen, az e tekintetben többször is kifejezetten megkérdezett ESZT lépésről lépésre bemutatta az általa a 2017‑es hozzájárulási időszak éves célszintjének megállapítása érdekében ténylegesen követett módszert, amint azt a fenti 274–277. pont tartalmazza.

278    Ami továbbá az indokolási kötelezettség tartalmát illeti, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a valamely uniós intézmény vagy szerv által hozott határozat indokolásának többek között nélkülöznie kell az ellentmondásokat annak érdekében, hogy az érdekeltek – jogaiknak a hatáskörrel rendelkező bíróság előtt történő védelme érdekében – megismerhessék e határozat tényleges indokait, és hogy e bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 169. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. szeptember 22‑i Suproco kontra Bizottság ítélet, T‑101/03, EU:T:2005:336, 20. és 45–47. pont; 2015. december 16‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑241/13, EU:T:2015:982, 56. pont).

279    Hasonlóképpen, amikor a megtámadott határozat kibocsátója az uniós bíróság előtti eljárás során e határozat indokait illetően bizonyos magyarázatokkal szolgál, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az e határozatban kifejtett megfontolásokkal (lásd ebben az értelemben: 2005. szeptember 22‑i Suproco kontra Bizottság ítélet, T‑101/03, EU:T:2005:336, 45–47. pont; 2016. december 13‑i Printeos és társai kontra Bizottság ítélet, T‑95/15, EU:T:2016:722, 54. és 55. pont).

280    Ugyanis, amennyiben a megtámadott határozatban felhozott megfontolások nincsenek összhangban a bírósági eljárás során nyújtott ilyen magyarázatokkal, az érintett határozat indokolása nem teljesíti a fenti 210. és 211. pontban felidézett funkciókat. Közelebbről, az ilyen következetlenség megakadályozza egyrészt az érdekelteket abban, hogy a kereset benyújtása előtt megismerjék a megtámadott határozat valódi indokait, és előkészítsék velük szembeni védekezésüket, másrészt pedig az uniós bíróságot abban, hogy azonosítsa azokat az indokokat, amelyek e határozat valódi jogi alapjául szolgáltak, és megvizsgálja, hogy azok megfelelnek‑e az alkalmazandó szabályoknak.

281    Végül emlékeztetni kell arra, hogy amikor az ESZT az előzetes hozzájárulásokat megállapító határozatot fogad el, tájékoztatnia kell az érintett intézményeket e hozzájárulások kiszámításának módjáról (lásd: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 122. pont).

282    Ugyanennek kell vonatkoznia az éves célszint meghatározásának módszerére is, mivel ez az összeg alapvető jelentőséggel bír az ilyen határozat rendszerében. Amint ugyanis az a fenti 16. pontból kitűnik, az előzetes hozzájárulások kiszámításának módja az említett összegnek az összes érintett intézmény közötti felosztásából áll, így ugyanezen összeg növelése vagy csökkentése ezen intézmények mindegyike előzetes hozzájárulásának ennek megfelelő növelésével vagy csökkentésével jár.

283    A fentiekből következik, hogy amennyiben az ESZT a megtámadott határozat útján köteles magyarázattal szolgálni az intézmények számára az éves célszint meghatározásának módszerére vonatkozóan, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az ESZT által a bírósági eljárás során nyújtott, a ténylegesen alkalmazott módszerre vonatkozó magyarázatokkal.

284    Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.

285    Mindenekelőtt ugyanis meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a (63) preambulumbekezdésében egy matematikai képletet tartalmazott, amelyet az éves célszint meghatározásának alapjaként ismertetett. Márpedig úgy tűnik, hogy e képlet nem úgy foglalja magában az ESZT által ténylegesen alkalmazott módszer elemeit, ahogyan azokat a tárgyaláson bemutatták. Amint ugyanis az a fenti 272–275. pontból kitűnik, az ESZT e módszer keretében úgy kapta meg az éves célszint összegét, hogy a végső célszintből levonta az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy kiszámítsa azt az összeget, amelyet még a kezdeti időszak végéig be kell hajtani, és ez utóbbi összeget elosztotta a fennmaradó hozzájárulási időszakok számával. Márpedig a számítás e két lépése nem jelenik meg az említett matematikai képletben.

286    Hasonló következetlenségek érintik az 1,05%‑os együttható meghatározásának módját is, pedig az elsődleges szerepet játszik a fenti 285. pontban említett matematikai képletben. Amint ugyanis a megtámadott határozat (51) és (52) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezt az együtthatót úgy lehet értelmezni, hogy az a 2023‑ra vonatkozó végső célszint becslésén, az előzetes hozzájárulásoknak a kezdeti időszakban a lehető legegyenletesebben történő elosztásának szükségességén, valamint a tevékenységi ciklus szakaszára és e hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásaira vonatkozó elemzésen alapul. Márpedig, amint azt az ESZT a tárgyaláson elismerte, ezt az együtthatót oly módon határozták meg, hogy az igazolni tudja az éves célszint összege kiszámításának eredményét, vagyis azt követően, hogy az ESZT ezt az összeget a fenti 272–275. pontban kifejtett négy lépés alapján kiszámította, és különösen úgy, hogy a fennmaradó hozzájárulási időszakok számával elosztotta az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek a végső szintből történő levonásából eredő összeget. Márpedig ez az eljárás a megtámadott határozatból egyáltalán nem tűnik ki.

287    Ebből következik, hogy ami az éves célszint meghatározását illeti, az ESZT által ténylegesen alkalmazott, a tárgyaláson kifejtett módszer nem felel meg a megtámadott határozatban leírt módszernek, így azokat a valós indokokat, amelyekre tekintettel e célszintet meghatározták, a megtámadott határozat alapján sem az intézmények, sem a Törvényszék nem tudta azonosítani.

288    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása az éves célszint meghatározását illetően hiányos.

289    A második jogalap harmadik részének tehát helyt kell adni. A jelen ügy jogi és gazdasági tétjére tekintettel azonban a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében folytatni kell a kereset többi jogalapjának vizsgálatát.

[omissis]

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2017. évi előzetes hozzájárulások Landesbank Baden‑Württemberg tekintetében való kiszámításáról szóló, 2021. december 15‑i SRB/ES/2021/82 határozatát megsemmisíti.

2)      Az SRB/ES/2021/82 határozat joghatásait mindaddig fenn kell tartani, amíg az ESZT új, a Landesbank Baden‑Württemberg Egységes Szanálási Alaphoz való 2017. évi előzetes hozzájárulásának a megállapításáról szóló határozata a jelen ítélet kihirdetésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül hatályba nem lép.

3)      Az ESZT saját költségein felül viseli a Landesbank Baden‑Württemberg részéről felmerült költségeket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. július 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.

1      A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.