1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 5. cikke a) és b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) és a szülei által képviselt kiskorú gyermek GS között többek között a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, Németország; a továbbiakban: Hivatal) által az említett gyermekkel szemben hozott, kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) „A magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák.”

4

A Chartának „A gyermekek jogai” című 24. cikke értelmében:

„[…]

(2)   A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie.

(3)   Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve ha ez az érdekeivel ellentétes.”

5

A 2008/115 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében ez az irányelv „a valamely tagállam területén illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó”.

6

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikkének értelmében:

„1.   »harmadik országbeli állampolgár«: minden olyan személy, aki [az EUSZ 9. cikk] értelmében nem [európai] uniós polgár, és aki nem élvezi a [személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ‑ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15‑i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 105., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 57., 19. o.)] 2. cikk (5) bekezdésében meghatározott, szabad mozgáshoz való közösségi jogot;

2.   „illegális [helyesen: jogellenes] tartózkodás”: olyan harmadik országbeli állampolgár jelenléte valamely tagállam területén, aki a Schengeni határ‑ellenőrzési kódex 5. cikkében meghatározott beutazási feltételeknek vagy az adott tagállamban érvényes egyéb beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem vagy már nem felel meg;

3.   »kiutasítás«: egy harmadik országbeli állampolgár visszatérési folyamata, függetlenül attól, hogy visszatérési kötelezettség önkéntes teljesítéséről vagy kitoloncolásról van szó:

4.   »kiutasítási határozat«: közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának jogszerűtlenségét [helyesen: jogellenességét] megállapítja vagy kimondja, és visszatérési kötelezettséget állapít meg vagy mond ki;

5.   »kitoloncolás«: a visszatérési kötelezettség kikényszerítése, azaz a tagállamból történő fizikai kiszállítás;

[…]

8.   »önkéntes távozás«: a visszatérési kötelezettségnek a kiutasítási határozatban erre a célra meghatározott határidőn belüli teljesítése;

[…]”

7

Az említett irányelvnek „A visszaküldés tilalma, a gyermek mindenek felett álló érdeke, családi élet és egészségi állapot” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az irányelv végrehajtása során a tagállamok megfelelő figyelmet fordítanak

és tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét.”

8

A 2004. július 30‑i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldieknek a szövetségi területen való tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény, BGBl. 2004. I, 1950. o.) alapeljárásra alkalmazandó változatának (BGBl. 2017. I, 2780. o.; a továbbiakban: a külföldiek tartózkodásáról szóló törvény) „Kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozat” című 59. §‑a értelmében:

„(1)   A kitoloncolást a kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozat előzi meg, amely az önkéntes távozásra hét és harminc nap közötti észszerű határidőt szab meg. […]

(2)   A kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozat kijelöli azt az államot, amelybe a külföldit kitoloncolják, és pontosítja, hogy a külföldi olyan másik államba is kitoloncolható, amelynek területére beutazhat, vagy aki köteles megengedni a beutazását. […]

(3)   A kitoloncolási tilalom és a kitoloncolás végrehajtása felfüggesztése indokainak fennállása nem zárják ki a kiutasítási határozat elfogadását. […]

(4)   Amennyiben a kiutasítási határozattal szemben már nincs helye jogorvoslatnak, azokat a körülményeket, amelyek megakadályozzák az [ezen] határozatban megjelölt országba való kitoloncolást, és amelyek azt megelőzően merültek fel, hogy [az említett] határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, az idegenrendészeti hatóság kitoloncolásról vagy a kitoloncolás végrehajtásának felfüggesztéséről szóló későbbi határozataiban nem veszik figyelembe; a külföldi által hivatkozott egyéb körülmények, amelyek megakadályozzák az ebbe az országba való kitoloncolást, figyelembevétele mellőzhető. Azok a rendelkezések, amelyek a Verwaltungsgerichtsordnung (a közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény) alapján lehetővé teszik, hogy a külföldi bíróság előtt érvényesítse az első mondatban említett körülményeket az ügy érdemére vonatkozó keresetben vagy ideiglenes intézkedés iránti kérelemben, változatlanok maradnak.”

9

A külföldiek tartózkodásáról szóló törvénynek „A kitoloncolás ideiglenes felfüggesztése (Tolerancia)” című 60a. §‑ának (2)–(5) bekezdése a következőket írja elő:

„(2)   A külföldi kitoloncolását fel kell függeszteni, amíg a kitoloncolás ténybeli vagy jogi okokból lehetetlen, és amíg a külföldi számára ideiglenes tartózkodási engedély nem biztosított. […]

[…]

(3)   A külföldi kitoloncolásának felfüggesztése nem érinti az államterület elhagyására vonatkozó kötelezettségét.

(4)   Azon külföldi részére, akivel szemben a kitoloncolás felfüggesztésére került sor, igazolást kell kiállítani.

(5)   A kitoloncolás felfüggesztése akkor szűnik meg, amikor a külföldi elhagyja az államterületet. […]”

10

Az Asylgesetz (a menedékjogról szóló törvény; BGBl. 2008. I, 1798. o.) alapeljárása alkalmazandó változatának (BGBl. 2013. I, 3474. o.) 34. §‑a előírja:

„(1)   A [külföldiek tartózkodásáról szóló törvény] 59. §‑ának és 60. §‑a (10) bekezdésének megfelelően írásbeli kiutasítási határozatot kell hozni, ha

3.   a [külföldiek tartózkodásáról szóló törvény] 60. §‑ának (5) és (7) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesülnek, vagy a kitoloncolás a [külföldiek tartózkodásáról szóló törvény] 60. §‑a (7) bekezdésének első mondatában foglalt feltételek teljesülése ellenére kivételesen megengedett, és

4.   a külföldi nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel.

A kitoloncolás elrendelése előtt nincs szükség a külföldi meghallgatására. Egyébiránt az idegenrendészeti hatóság továbbra is hatáskörrel rendelkezik a [külföldiek tartózkodásáról szóló törvény] 59. §‑a (1) bekezdésének negyedik mondata és (6) bekezdése szerinti határozatok meghozatalára.

(2) A kiutasítási határozatot a menedékjog iránti kérelmet elbíráló határozathoz mellékelni kell. […]”

11

A közigazgatási bírósági rendtartásról szóló törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának 123. §‑a általános jelleggel előírja, hogy a bíróságok az érdekelt kérelmére és az érdemi kereset benyújtásától függetlenül ideiglenes intézkedéseket rendelhetnek el.

12

Az alapeljárás 2018 decemberében Németországban született felperese a Nigériai Szövetségi Köztársaság állampolgára, a szüleihez és a testvéreihez hasonlóan.

13

2017 márciusában, illetve 2018 márciusában a Hivatal a Nigériába való kitoloncolás tilalmát állapította meg az alapeljárás felperesének apja és egyik, 2014‑ben született lánytestvére javára. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy a kitoloncolási tilalom nemzeti jog szerinti feltételei ezen ország vonatkozásában teljesülnek, mivel az alapeljárás felperesének apja – ha ebbe az országba kitoloncolnák – nem lenne képes teljesíteni a saját szüleivel, a feleségével és a gyermekeivel szemben fennálló tartási kötelezettségeit. A hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság 2018. februári, illetve 2018. áprilisi határozattal az alapeljárás felperese apjának és lánytestvérének humanitárius okokból tartózkodási engedélyt adott a kitoloncolási tilalomra vonatkozó nemzeti szabályok alapján.

14

Ezzel szemben az alapeljárás felperese anyjának és egy másik, 2016‑ban született lánytestvérének menedékjog iránti kérelmét mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasították. Németországi tartózkodásukat ugyanakkor tolerálják.

15

2019. június 13‑i határozattal a Hivatal egyrészt elutasította az alapeljárás felperesének a menekült jogállás, menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelmét; másrészt a Nigériába való kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozatot hozott vele szemben, egyúttal 30 napos határidőt állapított meg az önkéntes távozásra (a továbbiakban: kiutasítási határozat).

16

Az e határozattal szembeni keresetet elbíráló Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság, Németország) 2021. június 7‑i ítéletével elutasította az alapeljárás felperese kereseti kérelmeinek többségét. Ugyanakkor megsemmisítette a vele szemben hozott kiutasítási határozatot, azzal az indokkal, hogy a kitoloncolása ellentétes lenne a mind a német alkotmányban, mind a Rómában, 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkében foglalt, a családi élet tiszteletben tartásához való joggal, az apja és egyik lánytestvére tekintetében megállapított kitoloncolási tilalom miatt, mivel az alapeljárás felperesétől nem várható el, hogy elszakadjon apjától.

17

A Németországi Szövetségi Köztársaság a kérdést előterjesztő bíróság, a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) előtt a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) ítéletével szembeni jogkérdésre korlátozódó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amennyiben ezen ítélet megsemmisítette a kiutasítási határozatot.

18

Felülvizsgálati kérelmének alátámasztása érdekében a Németországi Szövetségi Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy valamely személy kitoloncolásával szembeni, a gyermek 2008/115 irányelv 5. cikkének a) pontja szerinti mindenek felett álló érdekeivel és e rendelkezés b) pontja szerinti családi életével kapcsolatos okokat nem a Hivatal hatáskörébe tartozó, a kiutasítási határozat elfogadásához vezető eljárásban kell figyelembe venni. Álláspontja szerint az ilyen okokat csak egy, a kitoloncolás végrehajtására irányuló olyan külön és későbbi eljárásban lehet figyelembe venni, amely más hatóságok körébe tartozik, nevezetesen a regionális idegenrendészeti hatóságok hatáskörébe.

19

E körülmények között a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a 2008/115 irányelv 5. cikke első tagmondatának a) és b) pontját, hogy azok mindenképpen kizárják a kiskorú harmadik országbeli állampolgárral szemben a nemzetközi védelem iránti kérelmének elutasításával egyidejűleg hozott és számára az államterület elhagyására a jogerőre emelkedéstől számított 30 napos határidőt megállapító kiutasítási határozat jogszerűségét, ha jogi okokból beláthatatlan ideig egyik szülő sem küldhető vissza a 2008/115 irányelv 3. cikkének 3. pontjában megjelölt országok valamelyikébe, és ezért védelemre érdemes családi élete (a Charta 7. cikke és 24. cikkének (2) bekezdése, valamint az [emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény] 8. cikke) miatt a kiskorútól sem várható el a tagállam elhagyása, vagy elegendő, hogy a 2008/115 irányelv 5. cikke első tagmondatának a) és b) pontja értelmében vett, a gyermek mindenek felett álló érdekeit és a családi életet egy nemzeti jogszabályi rendelkezés alapján a kiutasítási határozat meghozatalát követően figyelembe kell venni a kitoloncolás felfüggesztése révén?”

20

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

21

A jelen előzetes döntéshozatali eljárás keretében e rendelkezést kell alkalmazni.

22

Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke és családi élete védelemben részesüljön egy kiskorúval szemben hozott kiutasítási határozat elfogadásához vezető eljárás keretében, vagy elegendő‑e, hogy e kiskorú hasznosan hivatkozhasson e két védett érdekre egy későbbi, az említett kiutasítási határozat végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében annak érdekében, hogy adott esetben elérje e végrehajtás felfüggesztését.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/115 irányelv 5. cikkét – mivel az több alapvető jognak, köztük a gyermek Charta 24. cikkében biztosított alapvető jogainak az ezen irányelvben megállapított kiutasítási eljárás keretében történő tiszteletben tartásának biztosítására irányul – nem lehet megszorítóan értelmezni (2021. március 11‑iÉtat belge [Kiskorú szülőjének kiutasítása] ítélet, C‑112/20, EU:C:2021:197, 35. pont).

24

A 2008/115 irányelv 5. cikkének a) pontja és a Charta 24. cikkének (2) bekezdése előírja tehát a gyermek mindenek felett álló érdekének az eljárás minden szakaszában megvalósuló védelmét (lásd ebben az értelemben: 2021. január 14‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Kísérő nélküli kiskorú kiutasítása] ítélet, C‑441/19, EU:C:2021:9, 54. pont), miközben ezen irányelv 5. cikkének b) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy a családi életet is megfelelően figyelembe vegyék (lásd ebben az értelemben: 2021. március 11‑iÉtat belge [Kiskorú szülőjének kiutasítása] ítélet, C‑112/20, EU:C:2021:197, 41. pont).

25

Ennélfogva a 2008/115 irányelv 5. cikkével ellentétes az, ha valamely tagállam anélkül fogad el kiutasítási határozatot, hogy figyelembe venné a harmadik ország érintett állampolgárának családi életével kapcsolatos azon releváns tényezőket, amelyekre ez az állampolgár azzal a céllal hivatkozott, hogy ellenezze ennek a határozatnak az elfogadását (2018. május 8‑iK. A. és társai [Családegyesítés Belgiumban] ítélet, C‑82/16, EU:C:2018:308, 104. pont).

26

Pontosabban az érintett tagállamnak a kiutasítási határozat kiskorúval szemben történő meghozatalát megelőzően e kiskorú helyzetét átfogó és mélyreható módon, a gyermek mindenek felett álló érdekére megfelelő figyelmet fordítva kell vizsgálnia (lásd ebben az értelemben: 2021. január 14‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Kísérő nélküli kiskorú kiutasítása] ítélet, C‑441/19, EU:C:2021:9, 60. pont).

27

Következésképpen a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontjával ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a kitoloncolást kilátásba helyező kiutasítási határozat elfogadásakor addig kell tiszteletben tartani a gyermek mindenek felett álló érdekének és családi életének figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget, ameddig a kitoloncolást végre nem hajtják.

28

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 5. cikkének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke és családi élete védelemben részesüljön egy kiskorúval szemben hozott kiutasítási határozat elfogadásához vezető eljárás keretében, és nem elegendő, hogy e kiskorú hasznosan hivatkozhasson e két védett érdekre egy későbbi, az említett kiutasítási határozat végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében annak érdekében, hogy adott esetben elérje e végrehajtás felfüggesztését.

29

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének a) és b) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

az megköveteli, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke és családi élete védelemben részesüljön egy kiskorúval szemben hozott kiutasítási határozat elfogadásához vezető eljárás keretében, és nem elegendő, hogy e kiskorú hasznosan hivatkozhasson e két védett érdekre egy későbbi, az említett kiutasítási határozat végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretében annak érdekében, hogy adott esetben elérje e végrehajtás felfüggesztését.