1)

Érvényes és a tagállamokra nézve kötelező-e a 2006/123 irányelv, (1) vagy éppen ellenkezőleg, érvénytelen, mivel azt – harmonizációs irányelvről lévén szó – egyhangúság helyett csak minősített többséggel fogadták el [az Európai Unió működéséről szóló szerződés] 115. cikkének megsértésével?

2)

A 2006/123 irányelv, az úgynevezett Bolkestein irányelv objektíve és elvont értelemben megfelel-e a jogszabály kellő részletességére és a nemzeti jogalkotó mérlegelési mozgásterének ebből következő hiányára vonatkozó minimumkövetelményeknek, és így az önvégrehajtó jellegűnek és azonnal alkalmazandónak tekinthető?

3)

Amennyiben a 2006/123 irányelv nem minősül önvégrehajtó jellegűnek, összeegyeztethető-e a jogbiztonság elveivel a nemzeti jog puszta kizárásának vagy pusztán ellentétes alkalmazása mellőzésének hatása, még akkor is, ha a nemzeti bíróságnak nincs lehetősége az összhangban álló értelmezést alkalmazni, vagy éppen ellenkezőleg, ilyen esetben a nemzeti jogot nem kell vagy nem lehet alkalmazni, az [uniós] jogrendben előírt, a nemzeti államnak a Szerződéshez való csatlakozásából (49. cikk) eredő kötelezettségei teljesítésének elmulasztásából vagy az irányelv átültetésének elmulasztásából (kötelezettségszegési eljárás) eredő különös szankciók sérelme nélkül?

4)

A 2006/123 irányelv 12. cikke (1), (2) és (3) bekezdésének közvetlen hatálya egyenértékű-e ezen irányelv önvégrehajtó jellegének vagy azonnali alkalmazhatóságának elismerésével, vagy pedig a szóban forgóhoz hasonló harmonizációs irányelvvel összefüggésben („meg kell állapítani, hogy az irányelv 9–13. cikke […] teljes harmonizációt valósít meg”, egy korábbi, az ún. Promoimpresa ítélet értelében) azt úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti államot nem általános jellegű, hanem tartalmilag kötött harmonizációs intézkedések elfogadására kötelezi?

5)

Úgy tekinthető-e vagy úgy kell-e tekinteni, hogy egy irányelv önvégrehajtó vagy nem önvégrehajtó jellegűnek való minősítése, illetve az első esetben a nemzeti jog pusztán ellentétes alkalmazásának mellőzése a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, (amelynek részére e célból olyan sajátos értelmezési segédeszközöket biztosítanak, mint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztése vagy az alkotmányossági vizsgálati eljárás kezdeményezése), vagy pedig az önkormányzat egyes tisztviselőjének vagy vezetőjének hatáskörébe is?

6)

Ha ezzel szemben a 2006/123 irányelv önvégrehajtó jellegűnek minősül, tekintettel arra, hogy a köztulajdonban álló tengerparti területek turisztikai-rekreációs célú felhasználására vonatkozó koncessziók/engedélyek automatikus meghosszabbítása csak akkor ellentétes [az Európai Unió működéséről szóló szerződés] 49. cikkével, „amennyiben e koncessziók egyértelműen határokon átnyúló érdeket képviselnek”, e követelmény fennállása szükséges előfeltétel-e az ún. Bolkestein irányelv 12. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazása tekintetében is?

7)

Összhangban van-e a 2006/123 irányelv és az [Európai Unió működéséről szóló szerződés] 49. cikke által kitűzött célokkal az, hogy a nemzeti bíróság állapítja meg az egyértelműen határokon átnyúló érdek követelményének általános és elvont értelemben vett fennállását lényegében az ország egész területe tekintetében, vagy éppen ellenkezőleg, mivel Olaszországban ez az egyes települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, ezt az értékelést nem úgy kell érteni, hogy az az egyes települések tengerparti területére vonatkozik, és ezért az a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik?

8)

Összhangban van-e a 2006/123 irányelv és az [Európai Unió működéséről szóló szerződés] 49. cikke által kitűzött célokkal az, hogy a nemzeti bíróság állapítja meg a rendelkezésre álló források és koncessziók korlátozottságának fennállását az ország egész területe tekintetében, vagy éppen ellenkezőleg, mivel ez Olaszországban az egyes települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik, ezt az értékelést nem úgy kell érteni, hogy az az egyes települési önkormányzatok tengerparti területére vonatkozik, és ezért az a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozik?

9)

Ha a 2006/123 irányelv elvont értelemben önvégrehajtó jellegűnek minősül, tekinthető-e úgy, hogy konkrétan is fennáll az azonnali alkalmazhatóság egy olyan jogi környezetben, mint az olasz jogi környezet, amelyben a Codice della Navigazione (a hajózásról szóló törvénykönyv) 49. cikke a hatályos (amely előírja, hogy a koncesszió megszűnésekor „minden mozdíthatatlan létesítmény minden ellenérték vagy megtérítés nélkül az állam tulajdonában marad”), és a szóban forgó irányelv vélt önvégrehajtó jellegének vagy azonnali alkalmazhatóságának következménye (különösen a megfelelően engedélyezett falazott építmények vagy a turisztikai-rekreációs tevékenységgel funkcionálisan összefüggő koncessziók, mint a szállodák vagy üdülő falvak tekintetében) összeegyeztethető-e az olyan alapvető jogok védelmével, mint a tulajdonhoz való jog, amelyeket az Európai Unió jogrendje és az Alapjogi Charta kiemelt védelemre érdemesnek ismer el?