1)

Jelentőséggel bír-e a felperes 1215/2012/EU rendelet (1) 17. és 18. cikke értelmében vett fogyasztói minőségének értékelése során, hogy

2)

Már akkor sem hivatkozhat-e a felperes a továbbiakban fogyasztói minőségére, ha 2019 augusztusában továbbértékesítette a személygépkocsit, és jelentőséggel bír-e az ennek során elért nyereség?

3)

Már csak azért is azt kell-e megállapítani, hogy a felperes nem minősül fogyasztónak, mert az alperes által előzetesen kidolgozott olyan adásvételi szerződést írt alá, amely a formanyomtatványon „cég”-ként jelölte meg a vevőt, és amely a kisebb betűkkel szedett „Külön megállapodások” címszó alatt a „kereskedői ügylet/visszavétel és garancia kizárva/az átadásra csak a pénz átvételét követően kerül sor” szöveget tartalmazta, anélkül, hogy ezt kifogásolta volna, és utalt volna fogyasztói minőségére?

4)

Be kell-e tudni a felperesnek az adásvétel során autókereskedőként közvetítői minőségben eljáró élettársa magatartását, amelyből az alperes a felperes vállalkozói minőségére következtethetett?

5)

A fogyasztói minőség értékelése során a felperes terhére kell-e figyelembe venni, hogy az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani, hogy az írásbeli adásvételi szerződés milyen okból tér el a felperes élettársának korábbi ajánlatától a vevő megjelölése tekintetében, és mi hangzott el e tekintetben a felperes élettársa és az alperes egyik értékesítője közötti telefonbeszélgetések során?

6)

Jelentőséggel bír-e a felperes fogyasztói minősége szempontjából, hogy a felperes élettársa néhány héttel a jármű átvételét követően telefonon érdeklődött az alperesnél a hozzáadottérték-adó (héa) feltüntetésének lehetőségéről?