–

a RegioJet a.s. és a STUDENT AGENCY k.s. képviseletében O. Doležal advokát,

–

a České dráhy, a.s. képviseletében J. Kindl és K. Muzikář advokáti,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková, A. Steiblytė és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének és az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 17. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a RegioJet a.s. és a STUDENT AGENCY k.s., valamint a České dráhy, a.s., cseh jog szerinti vasúttársaság, a Správa železnic, státní organizace (nemzeti vasúti hatóság, Cseh Köztársaság), a Cseh Köztársaságban a vasúti pályahálózat‑működtető, és a Česká republika, Ministerstvo dopravy (közlekedési minisztérium, Cseh Köztársaság) között a České dráhy által kapott állami támogatás visszatéríttetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2015/1589 rendelet 1. cikke b) pontjának iv. alpontja és f) pontja a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

b) »létező támogatás«:

[…]

[…]

4

A 2015/1589 rendelet 17. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A[z Európai] Bizottság támogatás‑visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn [helyesen: elévülési időn] belül érvényesíthető.

(2)   A jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő] azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései megszakítják a jogvesztő határidőt [helyesen: elévülési időt]. A jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő] minden megszakítástól számítva újra indul. A jogvesztő határidőt [helyesen: elévülési időt] fel kell függeszteni, amíg a Bizottság határozata az Európai Unió Bírósága előtt függőben lévő eljárás alá tartozik.

(3)   Minden támogatást, amellyel kapcsolatban a jogvesztő határidő [helyesen: elévülési idő] lejárt, létező támogatásnak kell tekinteni.”

5

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 15. cikke a 2015/1589 rendelet 17. cikkével azonos rendelkezéseket tartalmazott.

6

2008. június 26‑án a České dráhy, egy, a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező vasúttársaság szerződést kötött a nemzeti vasúti hatósággal, amely szerződéssel az előbbi a vállalkozásának egy részét az utóbbira ruházta át.

7

A RegioJet és a STUDENT AGENCY, amelyek a České dráhy versenytársai, azt állítják, hogy a České dráhy által ezen ügylet keretében kapott ár az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, és hogy az jogellenes, mivel azt nem jelentették be, és azt a Bizottság sem hagyta jóvá.

8

A cseh bíróságok előtti jogvita a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) elé került.

9

E jogvita többek között azt a kérdést veti fel, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő lejártára lehet‑e hivatkozni a jogellenes állami támogatás visszatéríttetése iránti kérelem tárgyában eljáró nemzeti bírósággal szemben.

10

E körülmények között a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésének utolsó mondatát, hogy a nemzeti bíróság valamely harmadik személy (versenytárs) kérelmére indított eljárásban köteles a kedvezményezettet az e rendelkezés megsértésével nyújtott támogatás visszafizetésére kötelezni, még akkor is, ha (a bíróság határozatának meghozatalakor) a Bizottság a [2015/1589 rendelet] 17. cikkének (1) bekezdése szerinti hatáskörének érvényesítésére vonatkozó elévülési idő lejárt, aminek eredményeképpen a támogatást az említett rendelet 1. cikke b) pontjának iv. alpontja és 17. cikkének (3) bekezdése értelmében létező támogatásnak kell tekinteni?”

11

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti bíróságok akkor is elrendelhetik az e rendelkezésben előírt előzetes bejelentési kötelezettség megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítését, ha a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő e támogatás tekintetében lejárt, így azt e rendelet 1. cikke b) pontjának iv. alpontja és 17. cikkének (3) bekezdése alapján létező támogatásnak kell tekinteni.

12

Előzetesen meg kell állapítani, hogy az előterjesztett kérdés több előfeltevésen alapul, többek között azon, hogy a szóban forgó intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, különösen a rendelkezésére álló információkra és a Bizottság által az ezen intézkedéssel kapcsolatban hozzá benyújtott panasz elemzése keretében esetlegesen elvégzett értékelésekre tekintettel.

13

Az előterjesztett kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bizottság egymást kiegészítő és egymástól elkülönülő szerepet töltenek be. Míg ugyanis a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése az európai uniós bíróságok ellenőrzése mellett eljáró Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a nemzeti bíróságok a jogalanyok jogainak megóvását biztosítják az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt azon kötelezettség megsértése esetében, amely szerint az állami támogatásokat előzetesen be kell jelenti a Bizottságnak (2006. október 5‑iTransalpine Ölleitung in Österreich ítélet, C‑368/04, EU:C:2006:644, 37. és 38. pont).

14

Így azon jogalanyok számára, akik a bejelentési kötelezettség megsértésére hivatkozhatnak, a nemzeti bíróságoknak kell biztosítaniuk azt, hogy megállapítsanak a nemzeti joguknak megfelelően valamennyi jogkövetkezményt mind a szóban forgó támogatási intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok érvényességét, mind az e rendelkezés vagy az esetleges ideiglenes intézkedések megsértésével nyújtott pénzügyi támogatások visszatérítését illetően (2006. október 5‑iTransalpine Ölleitung in Österreich ítélet, C‑368/04, EU:C:2006:644, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15

Ami e tekintetben a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt tízéves elévülési idő esetleges lejártának hatását illeti, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet eljárási jellegű szabályokat tartalmaz, amelyek az állami támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság előtt folyamatban lévő valamennyi közigazgatási eljárásra alkalmazandók, hogy az szabályozza és megszilárdítja a Bizottság gyakorlatát az állami támogatások ellenőrzése terén, és egyáltalán nem tartalmaz a nemzeti bíróságok hatásköréről és kötelezettségeiről szóló rendelkezést, amelyeket így a Szerződésnek a Bíróság által értelmezett rendelkezései szabályoznak (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C‑387/17, EU:C:2019:51, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítélet, C‑627/18, EU:C:2020:321, 32. pont).

16

Ezt követően a Bíróság azt is pontosította, hogy a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdése csak a Bizottságnak az állami támogatások visszatéríttetése terén fennálló jogköreire vonatkozik (lásd analógia útján: 2019. január 23‑iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C‑387/17, EU:C:2019:51, 52. és 61. pont; lásd ebben az értelemben: 2020. április 30‑iNelson Antunes da Cunha ítélet, C‑627/18, EU:C:2020:321, 30. pont).

17

Így a Bíróság kimondta, hogy az elévülési idő lejárta nem járhat azzal a hatással, hogy a jogellenes állami támogatásokat visszamenőleges hatállyal szabályszerűvé teszi pusztán amiatt, hogy azok létező támogatásokká válnak, és ennélfogva minden jogalaptól megfosztja a jogellenes támogatás nyújtásával érintett magánszemélyek és versenytársak által az érintett tagállammal szemben indított kártérítési keresetet. Minden más értelmezés szűkítené a tagállamokra háruló, a támogatási intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettség terjedelmét, és ezzel megfosztaná az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését a hatékony érvényesüléstől (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C‑387/17, EU:C:2019:51, 62. és 63. pont).

18

Egyébiránt a Bíróság azt is pontosította, hogy ezen elévülési idő sem közvetlenül, sem közvetve, sem analógia útján nem alkalmazható az illetékes nemzeti hatóságoknak a jogellenes támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárására (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 109. pont).

19

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az e területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogellenes támogatást az alkalmazandó nemzeti jogban előírt végrehajtási szabályoknak megfelelően kell visszatéríttetni (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5‑iEesti Pagar ítélet, C‑349/17, EU:C:2019:172, 108. pont). Ennek keretében az esetlegesen alkalmazandó elévülési szabályok tehát a nemzeti jog elévülési szabályai, a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvére is figyelemmel (lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑iFallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C‑387/17, EU:C:2019:51, 73. pont).

20

Ami a kedvezményezett vállalkozás, a České dráhy érveit illeti, amely arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó létező támogatás esetében a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a támogatás visszatéríttetésének elrendelésére, meg kell jegyezni, hogy az alapügy olyan különös esetre vonatkozik, amelyben a szóban forgó támogatás nyújtása során megsértették az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését. Amint a jelen ítélet 17. pontjában szerepel, a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő lejárta nem eredményezi azt, hogy a jogellenes állami támogatásokat visszamenőleges hatállyal szabályszerűvé teszi pusztán amiatt, hogy azok létező támogatásokká válnak.

21

A fentiekre tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságok akkor is elrendelhetik az e rendelkezésben előírt előzetes bejelentési kötelezettség megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítését, ha a 2015/1589 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő e támogatás tekintetében lejárt, így azt e rendelet 1. cikke b) pontjának iv. alpontja és 17. cikkének (3) bekezdése alapján létező támogatásnak kell tekinteni.

22

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a nemzeti bíróságok akkor is elrendelhetik az e rendelkezésben előírt előzetes bejelentési kötelezettség megsértésével nyújtott állami támogatás visszatérítését, ha az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében előírt elévülési idő e támogatás tekintetében lejárt, így azt e rendelet 1. cikke b) pontjának iv. alpontja és 17. cikkének (3) bekezdése alapján létező támogatásnak kell tekinteni.