–

a „Luminor Bank AS” Lietuvos skyrius útján eljáró „Luminor Bank AS” képviseletében K. Karpickis és A. Klezys advokatai, valamint A. Sovaitė,

–

a litván kormány képviseletében K. Dieninis, S. Grigonis és V. Kazlauskaitė‑Švenčionienė, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, A. Cunha, I. Gameiro és L. Medeiros, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Jokubauskaitė és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az R. A. és társai, valamint a „Luminor Bank AS” Lietuvos skyrius útján eljáró „Luminor Bank AS” között, az e felek által kötött több kölcsönszerződésben szereplő feltételek tisztességtelen jellege és az abból eredő következmények tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 93/13 irányelv huszonegyedik és huszonnegyedik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy ne alkalmazzanak tisztességtelen feltételeket az eladó vagy a szolgáltató fogyasztóval kötött szerződéseiben; […]

[…]

mivel a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

4

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

5

Az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

6

A Lietuvos Respublikos civilinis kodeksas (a Litván Köztársaság polgári törvénykönyve) 6.2284. cikkének (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben a bíróság megállapítja valamely szerződési feltétel vagy feltételek tisztességtelen jellegét, e feltétel vagy feltételek a szerződés megkötésétől kezdve érvénytelenek, és a szerződés fennmaradó feltételei a felekre nézve továbbra is kötelezőek, feltéve hogy a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető.”

7

A Lietuvos Respublikos civilinio proceso kodeksas (a Litván Köztársaság polgári perrendtartása) 353. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)   A felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem keretében a jog alkalmazása tekintetében felülvizsgálja a megtámadott ítéleteket és/vagy végzéseket. A felülvizsgálati bíróságot kötik az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli bíróság által megállapított tények.

(2)   A bíróság túlléphet a felülvizsgálati kérelem keretein, ha ezt közérdek indokolja, és valamely személy, társaság vagy az állam jogai és jogos érdekei sérülnének, ha nem lépne túl a felülvizsgálati kérelem keretein. […]”

8

2008‑ban az alapeljárás felperesei több, svájci frankban nyújtott kölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek az alapeljárás alperesével (a továbbiakban: vitatott szerződések), amelyek értelmében az alapeljárás alperesétől svájci frankban kölcsönt vettek fel, az euróban vagy litván litasban fennálló kölcsönöket svájci frankra váltottak át, vagy más hitelintézetek által a svájci franktól eltérő pénznemben nyújtott kölcsönöket refinanszíroztak. Az így nyújtott kölcsönt svájci frankban kellett visszafizetni. A litván litas svájci frankhoz képest bekövetkezett jelentős leértékelődése miatt a visszafizetendő összeg e szerződések megkötése óta majdnem megkétszereződött.

9

2017‑ben az alapeljárás felperesei, mivel úgy vélték, hogy az említett szerződések egyes feltételei tisztességtelenek, keresetet indítottak a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi megyei bíróság, Litvánia) előtt többek között a svájci franknak az érintett kölcsönök nyújtásának időpontjában alkalmazandó árfolyam figyelembevételével történő, euróval való felváltása iránt, valamint a kölcsön visszafizetése címén (tőke és kamatok) a svájci frankban teljesített kifizetéseknek az azok időpontjában alkalmazandó árfolyam figyelembevételével történő, euróban való újraszámítása iránt.

10

E bíróság 2018. november 20‑i ítéletével – amelyet a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) 2020. május 5‑i ítéletével fellebbezés folytán helybenhagyott – az alapeljárás felpereseinek keresetét elutasította.

11

Ez utóbbiak felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bírósága). E bíróság a 2021. április 14‑i ítéletével visszautalta az ügyet a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) elé annak érdekében, hogy az újból vizsgálja meg a vitatott szerződések érintett feltételeinek tisztességtelen jellegét. A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) szerint az a tény, hogy az alapeljárás alperese eleget tett a svájci frank árfolyam‑ingadozásának kockázatára vonatkozó tájékoztatási kötelezettségének, nem jelenti azt, hogy a bíróságnak ne kellene vizsgálnia, hogy e feltételek tisztességtelenek‑e.

12

2021. május 4‑i végzésével a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) felszólította az alapeljárás felpereseit, hogy nyilatkozzanak arról, hogy álláspontjuk szerint hogyan kellene módosítani a vitatott szerződések érintett feltételeit tisztességtelen jellegük megállapítása esetén. Az alapeljárás felperesei kifejtették, hogy e feltételeknek az eljárást megindító irat szerinti módosítását kérik, azaz lényegében a svájci franknak az érintett kölcsönök nyújtásának időpontjában alkalmazandó árfolyamon történő, euróra való felváltását. Az alapeljárás alperese ezzel szemben – a litván jogrend diszpozitív normáinak hiányában – kifogásolta az említett feltételek tisztességtelen jellegének megállapítását, valamint azok módosítását.

13

2021. szeptember 2‑i ítéletével a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) tisztességtelennek nyilvánította a vitatott szerződések azon pénznemre vonatkozó feltételeit, amelyben az érintett kölcsönöket nyilvántartották, azzal az indokkal, hogy azok nem felelnek meg az átláthatóság követelményének, és e szerződéseket – az e kölcsönök nyújtásának időpontjában alkalmazandó árfolyamon – euróban nyilvántartott kölcsönre módosította, és az említett szerződésekben szereplő referenciamutatót, azaz a LIBOR CHF‑et Euriborral váltotta fel. E bíróság szerint ez a megoldás megfelelt a méltányosság, a jóhiszeműség és az észszerűség elvének, valamint a 93/13 irányelv által követett céloknak.

14

Az alapeljárás alperese ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bíróság), arra hivatkozással, hogy a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) tévesen minősítette a vitatott szerződések érintett feltételeit „tisztességtelennek”, és hogy ez utóbbi bíróság megalapozatlanul módosította e feltételeket, mivel a litván jogban nem álltak fenn az említett feltételek felváltására alkalmas diszpozitív rendelkezések, valamint hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése tiltja e feltételeknek a méltányosság, a jóhiszeműség és az észszerűség elve alapján történő módosítását.

15

2022. augusztus 25‑i részítéletével a kérdést előterjesztő bíróság helybenhagyta a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) 2021. szeptember 2‑i ítéletének a vitatott szerződések érintett feltételeit „tisztességtelennek” nyilvánító részét, és ismét megnyitotta az e szerződéseknek a fellebbviteli bíróság általi módosítására vonatkozó eljárást.

16

A kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy az alapeljárás alperesének passzív magatartása miatt nem sikerült megállapodásra jutni a tisztességtelennek nyilvánított feltételek esetleges módosításával kapcsolatban. Arra is hivatkoznak, hogy nem fogadják el e feltételek fenntartását, és elsődlegesen a vitatott szerződéseknek az eljárást megindító irat szerinti módosítását kérik. Mindazonáltal, ha megállapításra kerül, hogy nincs jogalapja egy ilyen módosításnak, az alapeljárás felperesei e szerződések érvénytelenné nyilvánítását és a szerződések alapján teljesített szolgáltatások visszatérítését kérik. Az alapeljárás alperese az említett szerződések ex nunc hatályú érvénytelenségének megállapítását kéri.

17

E bíróság arra keresi a választ, hogy milyen következményekkel jár a vitatott szerződések érintett feltételei „tisztességtelennek” minősítése, mivel az alapeljárás felperesei e szerződések fenntartását és e feltételek módosítását kérték. E tekintetben az említett bíróság utal arra, hogy a jelen ügyben nem vitatott, hogy ezek a szerződések az említett feltételek elhagyásával nem maradhatnak fenn. Az említett bíróság megjegyzi, hogy a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a vitatott szerződések esetleges semmissé nyilvánítása különösen hátrányos következményekkel járt volna‑e az alapeljárás felperesei számára. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e vizsgálat hiányát az magyarázza, hogy az eljárást megindító irat nem e szerződések semmissé nyilvánítására, hanem kizárólag azok módosítására irányult, és hogy a Litván Köztársaság polgári perrendtartása 265. cikkének (2) bekezdése és 320. cikkének (2) bekezdése tiltja az elsőfokú bíróság, illetve a fellebbviteli bíróság számára az eléjük terjesztett kereseti kérelmek keretein való túlterjeszkedést.

18

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keres választ, hogy a fellebbviteli bíróság módosíthatta‑e a vitatott szerződéseket annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy e szerződések semmissé nyilvánítása az alapeljárás felperesei számára különösen hátrányos következményekkel járt volna‑e. E bíróság szerint az e kérdésre adandó válasz attól függ, hogy milyen értéket kell tulajdonítani az alapeljárás felperesei azon szándékának, hogy az említett szerződéseket a tisztességtelen feltételeik módosításával tartsák fenn.

19

A kérdést előterjesztő bíróság másodszor arra keres választ, hogy az említett kérdésre adandó válasz függ‑e attól, hogy a nemzeti bíróságnak lehetősége van‑e arra, hogy a szerződésben foglalt tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével vagy az érintett szerződés felei közötti megállapodás esetén alkalmazandó rendelkezésével váltsa fel.

20

E bíróság szerint lehetséges, hogy igenlő választ kell adni a kérdésekre. Így egyrészt az első kérdésre adott igenlő válasz összhangban állna a 93/13 irányelv céljával, amely a felek közötti egyensúly helyreállítása, elvileg egy szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása (2012. március 15‑iPereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 31. pont). Másrészt a második kérdésre is igenlő választ lehetne adni, mivel ha a tisztességtelen feltételt fel lehet váltani a nemzeti jog diszpozitív rendelkezésével vagy az érintett szerződés feleinek megállapodása alapján alkalmazandó rendelkezéssel, és ha a fogyasztó e szerződésnek a tisztességtelen feltétel módosításával történő fenntartását kéri, a nemzeti bíróságnak tudnia kell határoznia az említett feltétel módosításának kérdéséről anélkül, hogy előzetesen az említett szerződés egésze semmissé nyilvánításának következményeiről határozna.

21

Az említett bíróság ezzel szemben úgy véli, hogy amennyiben a nemzeti jog nem tartalmaz megfelelő diszpozitív rendelkezést, és a felek nem jutnak megállapodásra, a bíróságnak a fogyasztó által kifejezett szándéktól függetlenül határoznia kell az érintett szerződés egésze semmisségének megállapításáról, kivéve ha a fogyasztó a tisztességtelen feltételek fenntartására irányuló szándékát fejezte ki. Ennek során a bíróságnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztót az e semmisség megállapításából eredő különösen hátrányos következményektől.

22

Mivel a jelen ügyben a litván jog nem tartalmaz olyan diszpozitív rendelkezést, amellyel a vitatott szerződésnek a tisztességtelennek nyilvánított feltételeit helyettesíteni lehetne, valamint a felek nem állapodtak meg az alkalmazandó rendelkezéssel kapcsolatban, az alapeljárás felperesei által kifejezett azon szándék, hogy e szerződéseket tartsák fenn és e feltételeket módosítsák, nem akadályozhatja a bíróságot abban, hogy az említett szerződések semmisségének megállapításáról határozzon.

23

E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

Előzetesen meg kell jegyezni, hogy noha a kérdést előterjesztő bíróság a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének értelmezését kéri, arra keres választ, hogy milyen következményekkel jár valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkra tekintettel az előterjesztett kérdéseket úgy kell érteni, hogy azok kizárólag e 6. cikk (1) bekezdésére vonatkoznak.

25

Így meg kell állapítani, hogy kérdéseivel, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy ha a nemzeti bíróság megállapította, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyását követően a szerződés fenntartása nem lehetséges, és az érintett fogyasztó kifejezi azon szándékát, hogy a szerződést e feltétel módosításával fenntartsák, e bíróság határozhasson az említett szerződés feleinek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítása érdekében meghozandó intézkedésekről, anélkül hogy előzetesen vizsgálná ugyanezen szerződés egésze semmissége megállapításának következményeit. E bíróság egyébiránt arra keres választ, hogy van‑e következménye e tekintetben annak a körülménynek, hogy az említett bíróságnak lehetősége van az említett feltételnek a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy az e felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéssel való felváltására.

26

E kérdések megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik – a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában lett volna (2023. január 12‑iD. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróság feladata, hogy a tisztességtelen feltételek alkalmazásától eltekintsen annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztóra nézve, kivéve ha ezt a fogyasztó ellenzi. Mindazonáltal a szerződésnek főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása módosuljon, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat (2023. január 12‑iD. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Így a nemzeti bíróság nem köteles arra, hogy mellőzze a szóban forgó feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó, miután e bíróság megfelelően tájékoztatta, szabad és világos hozzájárulását adja e feltételhez, illetve kifejezi azon szándékát, hogy nem kíván az ilyen feltétel tisztességtelen és nem kötelező jellegére hivatkozni (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy mivel az említett tisztességtelen feltételekkel szemben a 93/13 irányelv által nyújtott védelmi rendszer nem alkalmazandó, amennyiben a fogyasztó azt ellenzi, a fogyasztónak még inkább joga van arra, hogy lemondjon arról, hogy – ugyanezen rendszert alkalmazva – védelemben részesüljön a szerződés teljes érvénytelenségének megállapításából eredő hátrányos következményekkel szemben, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni (2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 55. pont).

30

Ezzel szemben, ha a fogyasztó kifejezi azon szándékát, hogy a 93/13 irányelv által nyújtott védelemre hivatkozzon, a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel a szerződés fennmaradhat‑e úgy, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást.

31

Azon lehetőség vizsgálata, hogy valamely szerződés továbbra is fennmarad‑e az érintett tisztességtelen feltétel nélkül, olyan objektív vizsgálatnak minősül, amelyet a nemzeti bíróságnak a nemzeti jog szabályaira tekintettel kell elvégeznie, függetlenül attól a körülménytől, hogy a fogyasztó kifejezi e szerződés fenntartására irányuló szándékát (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 39–41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Abban az esetben, ha a belső jog vonatkozó szabályai alapján a szerződés az érintett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes a szerződés érvénytelenné nyilvánítása (lásd ebben az értelemben: 2023. január 12‑iD. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 59. pont).

33

A kérdést előterjesztő bíróság csak abban az esetben rendelkezik azzal a kivételes lehetőséggel, hogy a megsemmisített tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív vagy a szóban forgó szerződés feleinek egyetértése esetén alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezéssel helyettesítse, ha a szerződés egészének érvénytelensége különösen káros következményekkel járna a fogyasztó számára, például ha ez utóbbi számára jogbizonytalanságot okozna, de amelyek nem korlátozhatók kizárólag a tisztán pénzügyi jellegű következményekre. (lásd ebben az értelemben: 2023. január 12‑iD. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve], ítélet C‑395/21, EU:C:2023:14, 60–62. pont).

34

Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy ha nem létezik diszpozitív nemzeti jogi rendelkezés vagy a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó, az érintett tisztességtelen feltételek helyettesítésére alkalmas rendelkezés, és ha a szerződés megszüntetése különösen hátrányos következményeknek tenné ki a fogyasztót, a nemzeti bíróságnak – belső jogának egészére figyelemmel – meg kell tennie minden szükséges intézkedést a fogyasztó e következményekkel szembeni védelme, és ezáltal a szerződő felek kölcsönös jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 41. pont).

35

Nem kimerítő jellegűek azok az intézkedések, amelyeket a nemzeti bíróság az olyan szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása esetén hozhat, amelynek elhagyása a feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségét vonná maga után (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 40. pont), feltéve hogy a nemzeti bíróságnak nincs lehetősége e feltétel tartalmának felülvizsgálata útján e szerződés kiegészítésére (2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 53. pont; 2023. január 12‑iD. V. [Ügyvédi munkadíjak – Óradíj elve] ítélet, C‑395/21, EU:C:2023:14, 65. pont).

36

E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétes, ha a szerződésnek a benne foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása következtében keletkezett hiányosságainak orvoslása kizárólag azon általános nemzeti rendelkezések alapján történik, amelyek a jogügyletek tartalmukban kifejezett joghatásainak kiegészítését a – sem diszpozitív rendelkezésnek, sem pedig a szerződő felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezésnek nem minősülő – méltányosság elvéből vagy a bevett szokásokból eredő következmények révén írják elő (2019. október 3‑iDziubak ítélet, C‑260/18, EU:C:2019:819, 62. pont).

37

A fentiekből következik, hogy egyrészt a fogyasztó azon kifejezett szándéka, hogy a 93/13 irányelv által nyújtott védelemre hivatkozzon, és a szerződés fennmaradjon, nem érinti a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy objektív megközelítéssel és a nemzeti jog szabályaira tekintettel vizsgálja meg, hogy e szerződés az érintett tisztességtelen feltétel elhagyását követően fennmaradhat‑e.

38

Másrészt, amennyiben e bíróság megállapította, hogy az ilyen tisztességtelen feltétel elhagyását követően a szerződés fenntartása nem lehetséges, e feltételt nem válthatja fel a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy e szerződés feleinek megállapodása esetén alkalmazandó rendelkezéssel, vagy ha e jog nem ír elő ilyen rendelkezéseket, más intézkedéseket sem hozhat az e felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítása érdekében, annak előzetes vizsgálata és megállapítása nélkül, hogy az említett szerződés egésze érvénytelenségének megállapítása az érintett fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.

39

A jelen ügyben a Lietuvos Aukščiausiasis Teismashoz (Litvánia legfelsőbb bírósága) felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Lietuvos apeliacinis teismas (Litvánia fellebbviteli bírósága) azon ítéletével szemben, amelyben ez utóbbi bíróság, miután megállapította a vitatott szerződések elsődleges tárgyához tartozó, azaz az érintett kölcsönök nyilvántartásának pénznemére vonatkozó feltételek tisztességtelen jellegét, helyt adott az alapeljárás felperesei keresetének, és módosította e szerződéseket, anélkül hogy előzetesen vizsgálta volna az említett szerződések esetleges semmissége megállapításának az alapeljárás felpereseire gyakorolt következményeit. A Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) e feltételek „tisztességtelennek” minősítését illetően helybenhagyta a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletet. E minősítés következményeit illetően azonban ez utóbbi bíróság felveti a kérdést, hogy a fellebbviteli bíróság helyt adhatott‑e az alapeljárás felperesei arra irányuló keresetének, hogy a vitatott szerződéseket az említett feltételek módosítása révén tartsák fenn, annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy e semmisség megállapítása az alapeljárás felperesei számára különösen hátrányos következményekkel jár‑e.

40

Márpedig, amint az a Bíróságnak a jelen ítélet 26–38. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából kitűnik, abban az esetben, ha az alapeljárás felperesei a 93/13 irányelv által nyújtott védelemre kívánnak hivatkozni, és a nemzeti jogra tekintettel a vitatott szerződések az érintett tisztességtelen feltételek elhagyását követően nem maradhatnak fenn, az e szerződések semmisségének megállapításából eredő következmények vizsgálata a nemzeti bíróságra háruló olyan kötelezettségnek minősül, amely független az alapeljárás felperesei által kifejezett azon szándéktól, hogy az említett szerződéseket e feltételek módosítása révén fenntartsák. E bíróságnak ugyanis csak akkor kell – diszpozitív rendelkezések vagy a vitatott szerződések részes feleinek megállapodása esetén alkalmazandó rendelkezések hiányában – minden szükséges intézkedést megtennie annak érdekében, hogy megvédje a fogyasztót az említett következményektől, és helyreállítsa az e felek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúlyt, ha e következmények olyan súlyos mértéket érnek el, amely az alapeljárás felperesei számára „különösen károsnak” minősíthető, feltéve hogy az említett bíróságnak nincs lehetősége e szerződéseket az említett feltételek tartalmának felülvizsgálata révén kiegészíteni.

41

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy ha a nemzeti bíróság megállapította, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyását követően a szerződés fenntartása nem lehetséges, és az érintett fogyasztó kifejezi azon szándékát, hogy a szerződést e feltétel módosításával fenntartsák, e bíróság határozhasson az említett szerződés feleinek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítása érdekében meghozandó intézkedésekről, anélkül hogy előzetesen vizsgálná ugyanezen szerződés egésze semmissége megállapításának következményeit, még akkor is, ha az említett bíróságnak lehetősége van az említett feltételnek a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy az e felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéssel való felváltására.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes, hogy ha a nemzeti bíróság megállapította, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyását követően a szerződés fenntartása nem lehetséges, és az érintett fogyasztó kifejezi azon szándékát, hogy a szerződést e feltétel módosításával fenntartsák, e bíróság határozhasson az említett szerződés feleinek jogai és kötelezettségei közötti tényleges egyensúly helyreállítása érdekében meghozandó intézkedésekről, anélkül hogy előzetesen vizsgálná ugyanezen szerződés egésze semmissége megállapításának következményeit, még akkor is, ha az említett bíróságnak lehetősége van az említett feltételnek a belső jog valamely diszpozitív rendelkezésével vagy az e felek egyetértése esetén alkalmazandó rendelkezéssel való felváltására.